EGY SAJÁTOS MAGYAR JOGINTÉZMÉNY: A HITELESHELYEK I. A program rövid bemutatása II. Módszertani segédanyag pedagógusok számára III. További szakirodalom a hiteleshelyek bemutatásához IV. Információ, bejelentkezés
I. A PROGRAM RÖVID BEMUTATÁSA HITELESHELYEK A KÖZÉP- ÉS KORA ÚJKORI MAGYARORSZÁGON A Veszprém Megyei Levéltár őrzi a veszprémi káptalan hiteleshelyi levéltárát, melynek igen gazdag Mohács előtti oklevélanyaga maradt fenn. Teljes egészében megőrződött a hiteleshelyi levéltár újkori (1635 1874 közötti) iratanyaga is, mely a korszak történelmének, a helytörténeti- és családkutatásnak, a gazdaság- és társadalomtörténetnek, de még a nyelvészeti kutatásnak is fontos, elsődleges forrástípusa. Az iratanyag minél jobb megismeréséhez és ezáltal a kutatásban való minél jobb hasznosításához először is a hiteleshelyek történetének, az írásbeliségben betöltött fontos szerepüknek, egyszóval több évszázadon keresztül végzett meghatározó tevékenységüknek megismerésére van szükség. A hiteleshelyek (loca credibilia seu authentica) a középkori magyar jogszolgáltatás sajátos intézményei, melyek az Európában korán elterjedt közjegyzői intézmény funkcióit látták el. Ezek az egyházi testületek (káptalanok és szerzetesi konventek) a felek kérésére vagy hatósági felkérésre a különböző jogügyleteket írásba foglalták és közhitelű okleveleket állítottak ki. Ezeket az okleveleket hiteles perbeli bizonyságként elfogadták. A XIII. századtól fokozatosan háttérbe szorították a jogügyletekben kiküldöttként eljáró poroszlók szóbeli bizonyítását. A veszprémi káptalan először 1181-ben fordul elő egyházi testületként a veszprémi egyház konventje (praelibatea ecclesiea conventum) néven, amikor saját ügyében eljárva a püspökkel együtt földet és kaszálót adományoz szolgálóinak. Ebben a tekintetben első az országban. Tényleges hiteleshelyi tevékenységének első emléke egy 1214-ben kelt oklevél. A mohácsi vészt követő török portyázásokig folyamatosan működő káptalan hiteleshelyi levéltára gazdag okleveles anyagot őrzött meg. A püspök és a káptalan az 1540-es évek zavaros időszakában elhagyta a várost, a hiteleshelyi levéltárat Sopronba vitték, ahonnan csak Sennyei István püspöksége idején, a káptalan visszaállításakor, 1630-ban hozták vissza Veszprémbe. A káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1635-ben indult újra és a közjegyzői intézmény 1874-ben történt felállításáig folyamatos volt. A mintegy két és fél évszázad alatt egy teljes, 65 kötetből álló jegyzőkönyvi sorozat jött létre, mely a hozzá tartozó iratanyaggal együtt teljes képet nyújt a hiteleshely újkori működéséről. Fontosnak tartjuk, hogy a magyar írásbeliség, a jogtörténet szempontjából is, de elsősorban a régió története szempontjából megkerülhetetlen intézmény tevékenységét a veszprémi káptalan hiteleshelyi levéltári anyagának segítségével a hozzánk látogató diákcsoportoknak is bemutassuk egy tanóra keretében. Foglalkozás A levéltárban tartandó foglalkozás keretében a diákok először átfogó képet kapnának a magyarországi hiteleshelyek történetéről. Ezt követően a veszprémi káptalan hiteleshelyi tevékenységének kialakulásáról beszélnénk és végigkövetnénk történetét egészen a megszűnéséig. A hiteleshely által végzett tevékenységet az általa intézett ügyek során keletkezett irattípusokon keresztül mutatnánk be, minden esetben példákkal illusztrálva azt. A bemutatott iratok kitűnően megvilágítanák a különböző eljárásokat, az egyes ügyekben használt hitelesítési eljárásokat. A szemléltetéshez rendelkezésre áll a hiteleshelyi levéltár XVIII. századi szekrénye is, melynek ajtajait, fiókjait a külön-külön csoportosított irattípusoknak megfelelően feliratozták.
A levéltárunkba látogató diákok és tanáraik az előzetes felkészüléshez, majd a szakemberünk által tartott foglalkozás utáni ismeretmélyítéshez munkatársunktól a témára vonatkozó szakirodalmi bibliográfiát kapnak. A Veszprém Megyei Levéltárban tartandó foglalkozás elsősorban elméleti alapismereteket kíván átadni a diákoknak, bőséges forrásanyag bemutatásával téve kézzelfoghatóvá az elmondottakat. A foglalkozás a következő modulokból áll: 1. A hiteleshelyek kialakulása, szerepe az írásbeliségben, a hiteleshelyek helye a jogszolgáltatásban európai összehasonlításban 2. A hiteleshelyek feladatainak bemutatása a keletkezett irattípusokon keresztül. Irattípusok: A hiteleshelyek alapvető funkciójuk ellátása során keletkezett iratai három nagy tárgyi csoportba sorolhatók: bevallások (fassio) jelentések (relatio) átírások (transsumptum). Egy-egy peres, illetve valamilyen birtokjogi ügyben a királyi vagy nádori ember mellé az illetékes káptalan egy tagját küldték ki hites tanúbizonyságként. Az eljárásról készített jegyzeteket gyakran a kiküldés alapjául szolgáló parancslevélre (mandatum) írták és ezekből a feljegyzésekből készítették el a jelentést, azaz a relatio-t. 1) Alistáli István özvegye, Farkas Erzsébet a káptalan elé járulva bevallást tett arról, hogy Vámoson lévő teljes nemesi telkét az összes tartozékaival együtt 35 magyar forintért eladta Szigethi Jánosnak, a veszprémi káptalan jegyzőjének, 1691. A fassio-t felolvasták a káptalanban: Lecta in capitulo. 2) Fassio, melyben Thoti Szabó Pál ellent mond a Veszprém megyei Bogdányban lévő birtok eladásának Gersei Törkenczy Lukáccsal és Mátyással szemben, 1642. Külzetén a káptalan újkori pecsétje. 3) A káptalan jelentése arról, hogy Albert István veszprémi kanonok a nádori ember mellett káptalani kiküldöttként a nádor parancsára tanúkihallgatást folytatott le Somogy, Tolna és Veszprém vármegyék határáról, 1695. Az irat végén a vizsgálatot lefolytató személyek aláírásai. 4) A Gyulaffy család ellentmondása a veszprémi káptalan előtt Csopaki Judit és Csopaki László ellen, hogy Csobánc várát és tartozékait ne árulhassák és el ne adhassák, 1668. Jegyzet. 5) Csajági Joora Gergely a veszprémi káptalannal átíratja a vármegyei törvényszék által kiadott két bizonyságlevelét egy perbeli egyezségről és az egyezségben foglalt összeg megfizetéséről, 1650. A Mohács előtti időszak hiteleshelyi ügyei A veszprémi káptalan középkori hiteleshelyi működése során keletkezett irataiban a legkülönbözőbb magánjogi ügyekkel találkozunk. Legtöbbjük tulajdont érintő ügyletet foglal írásba: birtokadományt, birtokosztályt, határjárást, birtok-, illetve szőlő adásvételt, zálogot.
A mohácsi vészt megelőző időszakból 1525-ből maradt fenn az utolsó káptalani kiadvány, a hiteleshelyi levéltárban őrzött utolsó Mohács előtti oklevél pedig 1526-ban kelt. 1) Zsigmond király Kocsi Pál fia Andrásnak és általa testvéreinek, Mátyásnak, Péternek és Tamásnak adományozza a Zala megyei Újbecs falut, Konyadobronczát és Peth pusztát, mely két utóbbi birtok Sitkei László fia Mihály halálával szállt vissza a koronára. 2) A káptalan hiteleshelyi levéltárában őrzött legutolsó Mohács előtti oklevél: a hetési plébános által lefolytatott tanúkihallgatás jegyzőkönyve, 1526. március 13. 3) Bevallás egy határjárásról, mely során a csatári egyház ügyvédje, Benedek pap, valamint a fehérvári egyház ügyvédje, Dionysios pap a veszprémi káptalan előtt megjelennek és előadják, hogy a Zala megyei Sarufo földje miatt Pál zalai ispán és királyi udvarbíró előtt pereskedtek (lis mota fuisset), aki a birtok megosztását megújította és a poroszló a föld határát kijelölte, 1255. 4) A káptalan előtt lezajlott birtokosztály alkalmával Wrs-i Miske fia Jakab felszabadítja Erzsébet nevű szolgálóját, 1336. Az oklevélen a káptalan középkori hiteleshelyi pecsétje. 5) A veszprémi káptalan által kiadott és fennmaradt utolsó Mohács előtti oklevél. Fassio egy csopaki szőlő eladásáról, 1525. 6) A veszprémi káptalan által kiadott bizonyságlevél egy szentbékkállai birtok elzálogosításáról, 1363. Az oklevél hátoldalán pergamencsíkkal befüggesztett viaszpecsét és a levéltári jelzetek láthatók. Parancslevelek A hiteleshelyi levéltárban fennmaradtak a káptalanhoz a felsőbb hatóságok részéről érkezett különböző parancsok. Ezek jelentős részét alkotják az ún. kutatási parancsok (mandata requisitoria), melyekben a nádor, az országbíró vagy egyéb hatóság egy-egy káptalannál elhelyezett vagy ott keletkezett irat kikeresését és arról készítendő másolat kiállítását kérte. Szintén nagy számban maradtak fenn birtokba való bevezetést, birtokbaiktatást elrendelő királyi, illetve nádori parancsok (introductoria, statutoria). 1) A veszprémi káptalannak címzett királyi kutatási parancs 1719-ből. 2) A káptalanhoz érkezett kutatási parancsok évenként csomókba rendezve. 3) Birtokbaiktatást elrendelő oklevelek a birtokszerző megjelölésével és a káptalani kancelláriai feljegyzésekkel. 4) A káptalan által kiadott hiteles iratok fogalmazványai (minutae expeditionum) évenként csomókba rendezve. Végrendeletek A külön egységként kezelt végrendeletek gyűjteménye a káptalan gondjára bízott végrendeletekből alakult ki. A végrendelkezők tanúk vagy a káptalan előtt írásba foglalták, illetve foglaltatták végakaratukat, és az így elkészült végrendeletet biztonságos megőrzésre a káptalan levéltárában helyezték el.
Az egyházi személyek végrendeletei közt püspökök és a káptalan tagjainak végrendeletei találhatók. 1) Padányi Biró Márton (1697 1762) veszprémi püspök végrendelete, 1762. május 5. A hosszú imával kezdődő végrendeletben a püspök tételesen felsorolja azokat az összegeket, melyeket élete során jövedelmeiből a különböző egyházi és egyéb célokra fordított. 2) Hatos István (1723 1802) jezsuita szerzetes, majd vörösberényi plébános végrendelete, 1796. március 12. 3) Frankl Márton (1789 1849) gyulafirátóti javadalmas prépost végrendelete, 1836. október 26. 4) Devics József (1819 1898) veszprémi kanonok végrendelete, temetésével és hagyatékával kapcsolatos iratai, 1898. Világi személyeknek a veszprémi káptalan levéltárában elhelyezett végrendeletei általában a Veszprém körzetébe tartozó nemesektől származnak. 1) Sándor György és neje, Nyikos Anna 1663-ban kelt végrendelete, melyet Peczowicz Ferenc kérésére a veszprémi káptalan átírt,. 2) Mindszenti Kapuváry Borbála hajadon végrendelete a tanúk aláírásával. A külzeten található feljegyzés szerint a végrendeletet 1823-ban helyezték el a káptalan levéltárában és 1824. április 2-án hirdették ki. 3) Esterházy Imre cs. kir. kamarás végrendelete, 1834. 4) Batsák Franciska végrendelete, 1792. 5) Homonnay János végrendelete, 1844. A káptalan az alábbi feljegyzést tette a végrendeleten: Ezen végrendelete Homonnaynak mai napon a levéltárbul kivétetvén, a káptalanban nyilván[osan] felolvastatott és annak rendje s módja szerint kihirdettetett, és hiteles másolatban leendő kiadás végett általadattatott a káptalani jegyzői hivatalnak. 6) Gr. Schmidegg Tamás német nyelvű végrendelete, 1758. A hiteleshelyi jegyzőkönyvek A hiteleshelyi levéltárak leginkább és legnagyobb haszonnal használt irattípusát a jegyzőkönyvek alkotják. Ezek nem csak a hiteleshely által kiállított oklevelek szövegét tartalmazták, hanem a hozzá intézett fassiókat és minden ügyet, pl. a relatiokat, azaz jelentéseket is. Minden olyan ügyet bemásoltak a hiteleshelyi jegyzőkönyvekbe, melyről a káptalan hiteles pecsétje alatt az érdekelt feleknek oklevelet adott ki. A veszprémi káptalan 1635 és 1850 közötti hiteleshelyi működése során 65 ilyen jegyzőkönyv keletkezett. Bemutatandó irat: 1) Prothocolla authentica ab anno 1724 ad annum 1734. A hiteleshely által 1724 1734 között vezetett felvallási jegyzőkönyvek. A veszprémi káptalan hiteleshelyi felvallási jegyzőkönyveiből a XVIII-XIX. század folyamán több egyszerű kivonatos kötetet, ún. extractus-t készítettek. Az extractusok az egyes jegyzőkönyvek tartalmának könnyebb és gyorsabb áttekintését szolgálták.
2) Extractus protocolli capitularis ab anno 1777 usque ad annum 1792. Az 1777 1792 közt vezetett káptalani jegyzőkönyvek kivonata. Hitelesítési eljárások: A veszprémi káptalan legkorábbi ismert említése 1181-ből való. Ez az első magyarországi oklevél, melyet egyházi testület adott ki. A veszprémi káptalan tényleges hiteleshelyi tevékenységének első emléke az az általa 1214-ben kiadott oklevél, melyben mint közhitelű testület (universus Vesprimiensis ecclesiae conventus) egy megtörtént adásvételt írásban rögzít a felek kérelmére. Egy befejezett ügylet írott bizonyságként való rögzítése tekintetében ez az első ilyen magyarországi oklevél. Az oklevelek hitelesítésének több módja létezett. A korai időszakban igen elterjedt volt az ún. chirographum, melynek készítése során az oklevél szövegét kétszer vagy többször egymás alá másolták egyetlen pergamenlapra, és az egyes szövegrészek közé általában az ABC betűit írták, majd ezen betűsor közepén szétvágták a pergament. Az összeillő példányok összeillesztéssel hitelesítették egymást. A hitelesítés másik módja az oklevél megpecsételése volt. A veszprémi káptalan első hiteleshelyi pecsétje, melynek köriratában a káptalan és nem a székesegyház szerepel, egy 1222-ben kelt oklevélen maradt fenn. A mandorla alakú pecsétmezőben a sátán felett győzedelmeskedő Szent Mihály arkangyal alakja látható. Minden bizonnyal ez a pecsét már 1214-ben is készen volt, mert az ekkor kelt oklevél szövegében káptalani pecsétet említenek. A levéltárunkban őrzött első olyan oklevél, melyen ez a korai pecsét szerepel, 1230-ban kelt. 1276-ban új, kör alakú pecsét tűnik fel az okleveleken, a régi ugyanis Csák Péter 1276. évi dúlása idején elveszett. 1) A hiteleshelyi levéltárban őrzött első káptalani oklevél, melyben Ajkai Lőrinc és Kapolcs község lakói eladják földjüket és erdejüket 10 márkáért Chekulev-nek és testvéreinek, 1214. 2) A káptalan által kiadott chirographált oklevél 10 jugerum szántóföld eladásáról, 1228. 3) A veszprémi káptalan első pecsétje 1230-ból. 4) A káptalan 1276-tól használt pecsétje egy határjárást leíró oklevélen, 1344. II. MÓDSZERTANI SEGÉDANYAG PEDAGÓGUSOK SZÁMÁRA Segédanyag a ráhangoló órához A ráhangoló órán a történelem megismerésével, megismerhetőségével kapcsolatos kérdések megbeszélését javasoljuk. Mindenekelőtt a történeti forrás fogalmának tisztázását. Ezen belül a tárgyi és írott források megkülönböztetését, valamint az írott források további bontását elbeszélő és levéltári típusú forrásokra. Fel lehet vetni, hogy a hagyományos forrástípusokon túl, milyen új adathordozók segítik a történelmi megismerést (a legutóbbi történeti periódusra vonatkozóan): a (mozgó)kép, a hanganyagok. A történeti forrásokról beszélve mindenképpen szót kell ejteni azok kritikájáról. Tisztában kell lenni azzal, hogy az adott forrást ki hozta létre, kinek a részére, milyen céllal, milyen
körülmények között. Csak ezek ismeretében értékelhetjük megfelelőképpen a benne rejlő információkat. Az egyes forrástípushoz különbözőképpen kell viszonyulnunk a kritikájuk kapcsán. Egy adásvételi szerződés szövege nagy valószínűséggel pontosabban, megbízhatóbban tájékoztat az annak a tárgyát képező földbirtok történetéről, mint mondjuk egy szubjektív elemekkel átszőtt visszaemlékezés. Segédanyag a feldolgozó órához A feldolgozó óra keretében a levéltárakban szerzett ismeretanyag alapján már szorosabban a hiteleshelyi írásbeliséggel lehet foglalkozni. Fel kell eleveníteni az hiteleshely definícióját, feladatait, az egyes irattípusok tükrében a hiteleshelyek elé kerülő ügytípusokat, az írásbeliség folyamatában résztvevő intézmények szerepét, valamint az oklevelek kiállításának folyamatát. Ennek kapcsán beszélni kell azokról a segédtudományokról, amelyek az okleveles anyag feldolgozásában nyújtanak segítséget: oklevéltan, pecséttan, írástan. Határozzuk meg ezek pontos tárgyát és vizsgáljuk meg alaposabban, hogy ezek miben és hogyan segítik a történeti források felhasználását. Javasoljuk, hogy minden esetben kössük konkrét tananyaghoz az ismeretek felelevenítését, azaz a tankönyvben kifejezetten említett vagy a tananyagban szereplő eseményekre utaló források szövegét is vegyük elő az órán. Így válhat teljesen világossá a forrásfeldolgozás, forráskritika igazi jelentősége és hallatlan érdekessége. Ajánlott irodalom jegyzéke: Bertényi Iván: Pecséttan. In: A történelem segédtudományai. Bp. 1988. 279-304.p. Érszegi Géza: Paleográfia. In: A történelem segédtudományai. Bp. 1988. 111-141.p. Gutheil Jenő: Az Árpád-kori Veszprém. 2008. Levéltárak kincstárak. Források Magyarország levéltáraiból. (1000-1686). Közreadja: Blazovich László, Érszegi Géza, Turbuly Éva. Bp.-Szeged 1998. Bevezető. 5-15.p. Magyarország levéltárai. Szerk.: Blazovich László, Müller Veronika. Bp.-Szeged 1996. 9-21.p. Rainer Pál: A középkori veszprémi püspökök pecsétei. In: Tudomány és művészet Veszprémben a 13-15. században. Veszprém 1996. 42-54.p. Solymosi László: Oklevéltan. In: A történelem segédtudományai. Bp. 1988. 176-193.p. III. TOVÁBBI SZAKIRODALOM A HITELESHELYEK BEMUTATÁSÁHOZ Árpád-kori oklevelek Veszprémben. A Veszprém Megyei Levéltár és a Veszprémi Érseki Főkáptalani Levéltár kiállítása a Gizella Múzeumban. Veszprém: Veszprém Megyei Levéltár, 2001. (Kiállítási katalógus) Bilkei Irén: Hiteles helyek Zalában (XIII XVI. század). In: A Dunántúl településtörténete VII. (szerk. Somfai Balázs) Veszprém, 1989. 343 350. Bilkei Irén: A zalavári és a kapornaki bencés konventek hiteleshelyi tevékenysége a Mohács utáni évtizedekben. In: Locacredibilia. A hiteleshelyek a középkori Magyarországon. (szerk. Bilkei Irén-Fedeles Tamás) Pécs, 2008. Bónis György: A közhitelesség szervei Magyarországon és a magyar hiteleshelyi levéltárak. In: Levéltári Szemle 14, 1964. 118 142. Borsa Iván: A hiteleshelyi eljárás színhelyein készült feljegyzés. In: Levéltári Közlemények 64, 1993. 27 37. Borsa Iván: A hiteleshelyekről. In: Magyaroknak elődeiről. Makk Ferenc emlékkönyv. (szerk. Piti Ferenc) Szeged, 2000. 99 106. Eckhart Ferenc: Hiteles helyeink eredete és jelentősége. Századok 9, 1913. 641 655.
Érszegi Géza: Hiteleshely. In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon IV. (főszerk. Kőszegi Péter) Bp., 2005. 141 143. Érdújhelyi Menyhért: A közjegyzőség és a hiteles helyek története Magyarországon. Bp., 1899. Gutheil Jenő: Az Árpád-kori Veszprém. Vp., 1977. Hungler József: A török kori Veszprém. Vp., 1986. Jakab Réka: A veszprémi káptalan újkori hiteleshelyi tevékenysége az első felvallási jegyzőkönyv alapján (1635 1653). In: Levéltári Szemle 2008. 3. 82 90. Jerney János: A magyarországi káptalanok és konventek mint hielmes és hiteleshelyek története. Magyar Történelmi Tár 2, 1855. 1 166. Komjáthy Miklós: A hiteleshelyek. In: História 4, 1982. 2. 28 29. Kőfalvi Tamás: A hiteleshelyi oklevelek egyháztörténeti tanulságai. Egyháztörténeti Szemle I/1. 200. 49 64. Körmendy József: A veszprémi püspöki és káptalani levéltár Mohács előtti oklevelei. In: Levéltári Szemle 30. 1980. 463 480. Kumorovitz L. Bernát: Az autentikus pecsét. In. Turul 50. 1936. 46 68. Lukcsics Pál: A veszprémi székeskáptalan levéltára. In: Levéltári Közlemények 8. 1930. 3 4. 151 181. Lukcsics Pál-Pfeiffer János: a veszprémi vár a katolikus restauráció korában. Vp., 1933. Mezey László: A hiteleshely a közhitelűség fejlődésében és III. Béla szerepe. In: Memoria saeculorum Hungariae I. (szer. Horváth-Székely) Bp., 1974. 315 322. Papp László: A hiteles helyek története és működése az újkorban. Bp., 1936. Papp László: A hiteleshelyi intézmény megszűnése. Regnum 5. 1942 43. 536 562. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Bp., 2000. Solymosi László: A hiteleshelyi pecséthasználat kezdeteihez. In: magyar Herold I. A magyar hivatali írásbeliség fejlődése 1181 1981. (szerk. Kállay istván) Bp., 1984. 91 139. Solymosi László: Hiteleshely. In: Korai magyar történeti lexikon. (szerk. Kristó Gyula) Bp., 1994. 263 264. Solymosi László: Írásbeliség és társadalom az Árpád-korban. Bp., 2006. Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. A magyar történettudomány kézikönyve II. 3. Bp., 1930. Szovák Kornél: Kormányzat és hiteleshely. In: Borsa Iván emlékkönyv. (szerk. Csukovits Enikő) Bp., 1998. 223 231. Takács Imre: A magyarországi káptalanok és konventek középkori pecsétjei. Bp., 1992.
IV. INFORMÁCIÓK, ELÉRHETŐSÉG, BEJELENTKEZÉS. Veszprém Megyei Levéltár (VeML) 8200 Veszprém, Török Ignác utca 1. Tel.: 88/401-422 leveltar@veml.hu www.veml.hu A foglalkozások helyszíne: Veszprém Megyei Levéltár A foglalkozás várható időtartama cca. 45 50 perc További információ, bejelentkezés: Jakab Réka levéltáros leveltar@veml.hu