MAGYAR KÖZLÖNY A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HIVATALOS LAPJA 2010. július 8., csütörtök 116. szám Tartalomjegyzék 5/2010. (VII. 8.) NFM rendelet 123/2010. (VII. 8.) AB határozat 124/2010. (VII. 8.) AB határozat 125/2010. (VII. 8.) AB határozat 126/2010. (VII. 8.) AB határozat 127/2010. (VII. 8.) AB határozat 128/2010. (VII. 8.) AB határozat 129/2010. (VII. 8.) AB határozat 130/2010. (VII. 8.) AB határozat 131/2010. (VII. 8.) AB határozat 132/2010. (VII. 8.) AB határozat 133/2010. (VII. 8.) AB határozat 134/2010. (VII. 8.) AB határozat 135/2010. (VII. 8.) AB határozat 136/2010. (VII. 8.) AB határozat 137/2010. (VII. 8.) AB határozat A földgáz rendszerhasználati díjak megállapításáról szóló 31/2009. (VI. 25.) KHEM rendelet módosításáról 21825 Az Alkotmánybíróság határozata 21827 Az Alkotmánybíróság határozata 21831 Az Alkotmánybíróság határozata 21833 Az Alkotmánybíróság határozata 21834 Az Alkotmánybíróság határozata 21837 Az Alkotmánybíróság határozata 21839 Az Alkotmánybíróság határozata 21841 Az Alkotmánybíróság határozata 21843 Az Alkotmánybíróság határozata 21844 Az Alkotmánybíróság határozata 21847 Az Alkotmánybíróság határozata 21849 Az Alkotmánybíróság határozata 21851 Az Alkotmánybíróság határozata 21852 Az Alkotmánybíróság határozata 21855 Az Alkotmánybíróság határozata 21857
21824 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám Tartalomjegyzék 138/2010. (VII. 8.) AB határozat 139/2010. (VII. 8.) AB határozat 140/2010. (VII. 8.) AB határozat 141/2010. (VII. 8.) AB határozat 1148/2010. (VII. 8.) Korm. határozat 52/2010. (VII. 8.) ME határozat 53/2010. (VII. 8.) ME határozat 54/2010. (VII. 8.) ME határozat 55/2010. (VII. 8.) ME határozat 56/2010. (VII. 8.) ME határozat 57/2010. (VII. 8.) ME határozat 58/2010. (VII. 8.) ME határozat Az Alkotmánybíróság határozata 21860 Az Alkotmánybíróság határozata 21863 Az Alkotmánybíróság határozata 21865 Az Alkotmánybíróság határozata 21868 A 2010. május június hónapokban kihirdetett veszélyhelyzetek idõszakában felmerült védekezési költségekrõl és károk enyhítésérõl 21870 Az országos rendõrfõkapitány felmentésérõl 21877 Az országos rendõrfõkapitány kinevezésérõl 21877 A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat fõigazgatójának felmentésérõl 21877 A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat fõigazgatójának kinevezésérõl 21878 Az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság fõigazgatójának felmentésérõl 21878 Az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság fõigazgatójának kinevezésérõl 21879 A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete alelnökeinek kinevezésérõl 21879
M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám 21825 V. A Kormány tagjainak rendeletei A nemzeti fejlesztési miniszter 5/2010. (VII. 8.) NFM rendelete a földgáz rendszerhasználati díjak megállapításáról szóló 31/2009. (VI. 25.) KHEM rendelet módosításáról A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény 133. (1) bekezdés 2. pontjában kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezetõ államtitkár feladat- és hatáskörérõl szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 84. f) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következõket rendelem el: 1. A földgáz rendszerhasználati díjak megállapításáról szóló 31/2009. (VI. 25.) KHEM rendelet (a továbbiakban R.) a következõ 7/A. -sal egészül ki: 7/A. Az elosztói engedélyes a Ft/GJ-ban történõ elszámolás helyett Ft/MJ-ban történõ elszámolást is alkalmazhat. 2. Az R. 2. melléklete e rendelet Melléklete szerint módosul. 3. Ez a rendelet kihirdetését követõ napon lép hatályba, és a hatálybalépését követõ napon hatályát veszti. Dr. Fellegi Tamás s. k., nemzeti fejlesztési miniszter Melléklet az 5/2010. (VII. 8.) NFM rendelethez 1. Az R. 2. melléklete 1. pontjának a) alpontjában foglalt táblázat A:5 C:8 mezõje helyébe a következõ mezõk lépnek: a) pont aa) alpont aac) pontja (osztrák/magyar határ 16,26 Baumgarten felõli belépési pont) a) pont aa) alpont aad) pontja (ukrán/magyar határ 16,26 Beregovo felõli belépési pont) a) pont aa) alpont aae) pontja (hazai termelés belépési 14,63 pont) a) pont ac) alpont acb) pontja (tárolói belépési pont) 9,76 2. Az R. 2. melléklete 2. pontjában foglalt táblázat A:6 A:7 mezõje helyébe a következõ mezõk lépnek: 100 m 3 /h-nál nagyobb névleges összkapacitású gázmérõvel rendelkezõ és 3131 17 100 MJ/h kapacitás lekötésû felhasználók 100 m 3 /h-nál nagyobb névleges összkapacitású gázmérõvel rendelkezõ és 17 100 MJ/h feletti kapacitás lekötésû felhasználók 3. Az R. 2. melléklete 3. pontjának b) alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép: b) A tárolói mobildíj, a tárolói csúcsdíj és a betárolási díj kiszámítása a következõ képletek alapján történik: (i) TM = 166,18 * cm 0,48 Ft/GJ (ii) TCS = 7,79 * cm 0,48 Ft/MJ/nap/év (iii) BT = [(bk/m)/(1/150)/3 + 2/3] * 30,90
21826 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám A képletben a TM: tárolói mobildíj (Ft/GJ), TCS: tárolói csúcsdíj (Ft/MJ/nap/év), BT: betárolási díj (Ft/GJ). cm = 100 * cs/m cm: a rendszerhasználó csúcs/mobil lekötési arányának százszorosa cs: a rendszerhasználó tárolói csúcs lekötése (MJ/nap) m: a rendszerhasználó tárolói mobil lekötése (MJ) bk: a rendszerhasználó tárolói betárolási kapacitás lekötése (MJ/nap)
M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám 21827 VI. Az Alkotmánybíróság határozatai és végzései Az Alkotmánybíróság 123/2010. (VII. 8.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján, továbbá hivatalból eljárva mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata során meghozta az alábbi határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva megállapítja, hogy az Országgyûlés a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényben az anyasági támogatás szabályozásakor az 70/A. -át sértõ állampolgárság szerinti megkülönböztetést eredményezõ mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elõ, mert nem szabályozta azonos feltételek szerint az anyákat megilletõ jogosultságot. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyûlést, hogy jogalkotási feladatának 2010. december 31-ig tegyen eleget. 2. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 29. (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amelyben a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 29. (1) bekezdése anyasági támogatásra jogosultságot meghatározó rendelkezése alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Az indítványozó apa elõadta, hogy gyermekeik édesanyja nem magyar állampolgár, ezért anyasági támogatást az anya nem igényelhetett a gyermekek után, annak ellenére, hogy a törvényi feltételt a terhesgondozáson való részvételt teljesítette. Az igénylés idõszakában a román állampolgárságú anya családegyesítés során tartózkodási engedéllyel élt Magyarországon. Anyasági támogatási igényt ezért az indítványozó apa nyújtott be a gyermekek után, akinek kérelmét részint azért utasították el, mert az apa nem jogosult e támogatási formára, részben azért, mert az anya nem magyar állampolgár. Az indítványozó a jogerõs közigazgatási határozat bírói felülvizsgálatát is kezdeményezte, de a Pest Megyei Bíróság az 5.K.26.531/2006/4. számú ítéletében 2006. július 5-én a felperes keresetét elutasította. Ezt követõen az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. -ában meghatározott feltételek alapján az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a Cstv. 29. (1) bekezdése sérti az Alkotmány 70/A. -ában meghatározott diszkrimináció tilalmát, mivel a támogatandó gyermekek vérszerinti apját kizárja a jogosultak körébõl, míg az örökbefogadó, vagy a gyám nemre való tekintet nélkül tehát ezekben az esetekben a férfi is jogosult anyasági támogatásra. Álláspontja szerint a támogatandó gyermekekre tekintettel a szabályozás különbséget tesz anya és apa között, a gyermekek között édesanyjuk állampolgársága (tehát származásuk) között, továbbá olyan vegyes házasságból származó gyermekek között, akiknél magyar állampolgárságú anya mellett az apa nem magyar állampolgár (mert nekik jár a támogatás). Az indítványozó hivatkozik továbbá az Alkotmány 67. (1) bekezdésére is, amely a gyermekekrõl való gondoskodás alkotmányi szabályát tartalmazza. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz benyújtott panaszát megelõzõen (a jogerõs közigazgatási határozatot követõen) az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: Bíróság) fordult az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítõ jegyzõkönyv kihirdetésérõl szóló 1993. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Egyezmény) 14. cikkében foglalt megkülönböztetés tilalma és a 8. cikkben foglalt magán-és családi élet tiszteletben tartását együtt sérelmezve. A Bíróság a Weller kontra Magyarország 44399/05 sz. ügyben azt állapította meg, hogy a panaszos ügyében
21828 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám az Egyezmény 8. Cikkével együttolvasott 14. Cikke sérelmet szenvedett. A Bíróság az államot az elmaradt anyasági támogatáshoz mért vagyoni kár megtérítésére kötelezte. Az Alkotmánybíróság az indítványozót felhívta, hogy nyilatkozzék indítványának fenntartásáról, de az indítványozó az Alkotmánybíróság felhívására nem válaszolt. II. 1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései szerint 66. (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nõk egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. (2) A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése elõtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. 67. (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges. 70/A. (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlõség meg valósulását az esélyegyenlõtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. 2. A Cstv.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos szabályai szerint: 2. E törvény hatálya kiterjed amennyiben nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik a Magyar Köztársaság területén élõ a) magyar állampolgárra, b) bevándorlási vagy letelepedési engedéllyel rendelkezõ, továbbá a magyar hatóság által menekültként elismert személyekre, c) a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15-i 1612/68/EGK tanácsi rendeletben, valamint az anyasági támogatás (IV. fejezet) kivételével a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történõ alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendeletben meghatározott jogosulti körbe tartozó személyre, amennyiben az ellátás igénylésének idõpontjában a határ menti ingázó munkavállalókat kivéve érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik. 29. (1) Anyasági támogatásra jogosult a szülést követõen a) az a nõ, aki terhessége alatt legalább négy alkalommal koraszülés esetén legalább egyszer terhesgondozáson vett részt; b) az örökbefogadó szülõ, ha a szülést követõ 180 napon belül az örökbefogadást jogerõsen engedélyezték; c) a gyám, ha a gyermek a születését követõen 180 napon belül jogerõs határozat alapján a gondozásába kerül. (2) Az anyasági támogatás az (1) bekezdés a) pontja szerinti jogosultat akkor is megilleti, ha a gyermek halva született. 30. Amennyiben az anyasági támogatásra jogosult nõ a támogatás felvételét megelõzõen meghal, úgy az anyasági támogatást az anyával egy háztartásban élt apának kell kifizetni, ezen személy hiányában annak a személynek, aki a gyermek gondozását ellátja. 31. Az anyasági támogatás gyermekenkénti összege azonos a gyermek születésének idõpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 225%-ával, ikergyermekek esetén 300%-ával. 32. Az anyasági támogatásra vonatkozó igényt a szülést követõ 180 napon belül lehet benyújtani. 3. A Cstv. hatályos szabályai alapján: 2. E törvény hatálya kiterjed amennyiben nemzetközi szerzõdés eltérõen nem rendelkezik a Magyar Köztársaság területén élõ a) magyar állampolgárra, b) bevándorolt vagy letelepedett jogállású, továbbá a magyar hatóság által menekültként, illetve hontalanként elismert személyekre, c) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyre, amennyiben az ellátás igénylésének idõpontjában az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodási jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik,
M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám 21829 d) az anyasági támogatás (IV. fejezet) kivételével a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történõ alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendeletben meghatározott jogosulti körbe tartozó személyre, amennyiben az ellátás igénylésének idõpontjában az Szmtv.-ben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, és a határ menti ingázó munkavállalókat kivéve a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik. 29. (1) Anyasági támogatásra jogosult a szülést követõen a) az a nõ, aki terhessége alatt legalább négy alkalommal koraszülés esetén legalább egyszer terhesgondozáson vett részt; b) az örökbefogadó szülõ, ha a szülést követõ hat hónapon belül az örökbefogadást jogerõsen engedélyezték; c) a gyám, ha a gyermek a születését követõen hat hónapon belül jogerõs határozat alapján a gondozásába kerül. (2) Az anyasági támogatás az (1) bekezdés a) pontja szerinti jogosultat akkor is megilleti, ha a gyermek halva született. 30. Amennyiben az anyasági támogatásra jogosult nõ a támogatás felvételét megelõzõen meghal, úgy az anyasági támogatást az anyával egy háztartásban élt apának kell kifizetni, ezen személy hiányában annak a személynek, aki a gyermek gondozását ellátja. 31. Az anyasági támogatás gyermekenkénti összege azonos a gyermek születésének idõpontjában érvényes öregségi nyugdíj legkisebb összegének 225%-ával, ikergyermekek esetén 300%-ával. 32. Az anyasági támogatásra vonatkozó igényt a szülést követõ hat hónapon belül lehet benyújtani. III. 1. Az indítványozó nemek közötti különbségtételt kifogásolt a tekintetben, hogy az örökbefogadó apa, vagy a gyám jogosult anyasági támogatásra, a vér szerinti apa pedig nem, ha az anya nem tartozik a Cstv. anyasági támogatásra jogosultságot meghatározó személyi hatálya alá. A nemek közötti különbségtételt kifogásolja a tekintetben is, hogy ha az apa nem magyar állampolgár, akkor az anya ugyanolyan feltételû család esetén mégis jogosult támogatásra. Az indítványozó hivatkozik továbbá a gyermekek származás szerinti különbségtételére az anya, illetve az apa állampolgárságára tekintettel. 2. A probléma eldöntéshez az Alkotmánybíróság elsõként a családok támogatásának rendszerében az anyasági támogatás sajátosságait vizsgálta meg. Az anyasági támogatás a szüléshez kapcsolódó egyszeri juttatás. A támogatás címzettje elsõsorban az anya, hiszen a támogatásra való jogosultság feltétele, hogy a nõ várandóssága alatt legalább négy alkalommal vegyen részt terhes-gondozáson. Mint a törvényhez kapcsolódó indokolás is rámutatat: Ez a felelõs gyermekvárásra ösztönzõ szabály a születendõ gyermek és az anya egészsége védelmét szolgálja.. Ugyanakkor a törvény szerint kivételesen férfi is jogosulttá válhat anyasági támogatásra, ha örökbefogadó vagy a gyám, illetve az apa is anyasági támogatásra válhat jogosulttá a Cstv. 30. -a szerint. E szabály ugyanis kimondja, hogy ha az anyasági támogatásra jogosult nõ a támogatás felvételét megelõzõen meghal, úgy az anyasági támogatást az anyával egy háztartásban élt apának kell kifizetni, ezen személy hiányában annak a személynek, aki a gyermek gondozását ellátja. Az anyasági támogatás szociális juttatás. Az Alkotmánybíróság erre vonatkozó gyakorlatának összegzése szerint: A szociális ellátásokkal kapcsolatosan a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel éri el társadalompolitikai céljait, és az egyes ellátási formákat jogosultsági feltételekhez kötheti. Az ellátás igénybevételi feltételeinek meghatározásánál a jogalkotó széles körben mérlegelheti a társadalom gazdasági és szociális helyzetét. A gazdaság helyzetére, az ellátórendszerek teherbírására tekintettel alakíthatja a szociális ellátások körét mindaddig, amíg valamely Alkotmányban rögzített elv (pl. a diszkrimináció tilalmának elve) nem sérül. Ebbõl eredõen a rászorultaknak csak arra van alapvetõ joguk, hogy az ellátás iránti igényük elbírálása azonos szempontok alapján, tárgyilagosan, hátrányos megkülönböztetés nélkül, az elbírálásra vonatkozó eljárási szabályok korrekt alkalmazásával történjen. (514/B/2000. AB határozat, ABH 2005, 909.) 3. Az Alkotmány 70/A. -a az alkotmányellenes megkülönböztetést tiltja. Az Alkotmány 66. (2) bekezdés szerint a Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése elõtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani, a 67. (1) bekezdés kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részérõl arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelõ testi, szellemi és erkölcsi fejlõdéséhez szükséges, ugyanezen (3) bekezdés értelmében a családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák. Ezen alkotmányos tételek alapján az állam az anyáknak különösen a gyermekek születéséhez kapcsolódva támogatást nyújt. Ilyennek tekinthetõ jelen ügyben a Cstv.-ben szabályozott anyasági támogatás. A Cstv. alapján az anyasági támogatás célja kettõs. Egyrészt a terhes-gondozáson való részvételre, s ez alapján
21830 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám a gyermek és a anya védelmére ösztönöz, másrészt azonban akkor amikor jogosulttá teszi az örökbefogadó szülõt, a gyámot [29. b) és c) pont], illetve bizonyos esetben az apát [30. ] a gyermek születéséhez kapcsolódó juttatás. A Cstv. személyi hatályát a 2. határozza meg. E szerint nemcsak a magyar állampolgárok jogosultak e juttatásra, hanem a bevándoroltak, a letelepedett jogállásúak, a menekültek, hontalanok, [2. b) pont], illetve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezõ személyek beutazásáról és tartózkodásáról 2007. évi I. törvény (a továbbiakban: EGT. tv.) szerint meghatározott személyek három hónapot meghaladó tartózkodás és bejelentett lakóhely esetén [2. c) pont]. Ez EGT. tv. szerint ez utóbbi körben juttatás jár többek között az Európai Unió tagállama és az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes más állam állampolgárának, továbbá az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerzõdés alapján a szabad mozgás és tartózkodás joga tekintetében az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállású személynek (a továbbiakban: EGT-állampolgár) [1. a) pont] stb. Látható tehát, hogy maga a Cstv. személyi hatálya is szélesebb kört fog át a magyar állampolgároknál. Az anyasági támogatás a terhesgondozáson való részvétel ösztönzésével és a gyermekek születésének támogatásával kifejezetten az Alkotmány 66. (2) bekezdésének azaz az anyáknak a gyermek születése elõtt és utáni támogatást és védelmet biztosító alkotmányi rendelkezés meg valósítását szolgálja. Ez az alkotmányos tétel a Magyar Köztársaságban az anyáknak... kifejezéssel él az alanyi kör meghatározásakor, csakúgy, mint a gyermekek védelmérõl szóló 67. (1) bekezdés, amely [a] Magyar Köztársaságban lévõ gyermekekrõl szól. A jelen ügyben megállapítható, hogy ha az anya a Cstv. 2. -a értelmében a törvény hatálya alá tartozik, mert pl. magyar állampolgár és a Cstv. 29. (1) bekezdés a) pont szerinti feltételt is teljesítette, akkor anyasági támogatásra válik jogosulttá. Abban az esetben azonban, ha az anya törvényesen tartózkodik Magyarországon, de nem tartozik a Cstv. 2. -ában meghatározott személyi körbe (mert pl. EGT-n kívüli állampolgár) nem kap anyasági támogatást, hiába teljesítette a Cstv. 29. (1) bekezdés a) pont szerinti feltételt. Ebben az esetben az anyának sem saját jogon, sem pedig az apa révén legyen az apa akár magyar állampolgár nem jár anyasági támogatás. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint jelen ügyben azonos csoportba az Alkotmány 66. (2) bekezdése szerinti, a Cstv. 29. a) pontjában meghatározott feltételt teljesítõ anyák tartoznak. A szabályozás azzal, hogy a fent jelölt esetben elismeri az anya anyasági támogatásra való jogosultságát, a másik esetben pedig nem az Alkotmánybíróság megítélése szerint ésszerû indok nélkül tesz különbséget összehasonlítható helyzetben lévõ jogalanyok között. Az ésszerû indok nélküli különbségtétel pedig alkotmányellenességhez vezet. [Lásd: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77 78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.]. A Cstv. anyasági támogatásra vonatkozó rendelkezései tehát adott esetben elõidézhetnek olyan helyzetet, amelyben ésszerû indok nélküli különbségtétel valósul meg állampolgárság szerint. 4. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. -ába szabályozott alkotmányjogi panasz konkrét normakontroll. Az Alkotmánybíróság e hatáskörében az indítványozó által megjelölt normát vizsgálja, és alkotmányellenesség megállapítása esetén a normát megsemmisíti, illetve ha a jogbiztonság vagy az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja, az indítványozó ügyében alkalmazási tilalmat rendel el. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a Cstv. vizsgálni kért 29. (1) bekezdése nem tartalmaz alkotmányellenes rendelkezést. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Cstv. 29. (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy a szabályozás egyoldalú, hiányos volta eredményezett a 3. pontban kifejtettek szerint alkotmányellenes helyzetet. Az Abtv. 21. (7) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára hivatalból is indíthat eljárást. Az Abtv. 49. -a szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának feltétele, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elõ. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha valamely alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. Az Alkotmánybíróság ezen felül állandóan követett gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethetõ tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az Alkotmány 70/A. (1) bekezdésébe foglalt állampolgárság szerinti megkülönböztetést eredményezõ mulasztásban megnyilvánuló
M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám 21831 alkotmányellenesség áll fenn, mert az Országgyûlés nem szabályozta azonos feltételek szerint az anyákat megilletõ jogosultságot. Az Alkotmánybíróság ezért felhívta az Országgyûlést, hogy jogalkotói feladatának 2010. december 31-ig tegyen eleget. Az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyben való közzétételt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására tekintettel rendelte el. Budapest, 2010. július 6. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Holló András s. k., elõadó Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Bragyova András s. k., Dr. Kiss László s. k., Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k., Alkotmánybírósági ügyszám: 748/D/2006. Az Alkotmánybíróság 124/2010. (VII. 8.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyûjtõ ív mintapéldánya és az azon szereplõ kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következõ határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 119/2009. (IV. 11.) OVB határozatát helybenhagyja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. Magánszemély 2009. április 2-án országos népszavazási kezdeményezés tárgyában aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB) hitelesítés céljából. Az aláírásgyûjtõ íven az alábbi kérdés szerepelt: Egyetért-e azzal, hogy a Bûntetõ Törvénykönyvben a határozott ideig tartó szabadságvesztés általános és az egyes bûncselekményeknél tételesen meghatározott legrövidebb és leghosszabb tartama, valamint halmazati és összbüntetésbe foglalt maximuma egységesen a jelenlegi kétszeresére emelkedjen?. Az OVB az aláírásgyûjtõ ív mintapéldányának hitelesítését a 119/2009. (IV. 11.) határozatával megtagadta. Az OVB döntését azzal indokolta, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés szövege nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. (1) bekezdésében foglalt egyértelmûség követelményének. Az indokolás szerint nem tekinthetõ egyértelmûnek az a kezdeményezés,
21832 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám amely több kérdést tartalmaz, s így azokról a választópolgárnak nincs módja külön-külön véleményt nyilvánítani. Azzal is érvelt az OVB, hogy a jogalkotói egyértelmûség sem biztosított, mert az egyes cselekmények egybevonása miatt nem világos, hogy a törvényalkotónak a továbbiakban mekkora marad a mozgástere a büntetõjogi tényállások meghatározásában. Az OVB utalt továbbá arra is, hogy a büntetési tételek duplájára emelése ellentétes az Alkotmány 54. (2) bekezdésében foglalt embertelen büntetés tilalmával. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. (1) bekezdése alapján a kezdeményezõ kifogást nyújtott be az Alkotmánybírósághoz az OVB határozata ellen. A kifogás 2009. április 26-án 9 óra 53 perckor, vagyis a törvényes határidõn belül érkezett az OVB-hez. A kifogást benyújtó szerint az OVB-nek sem a választópolgári, sem pedig a jogalkotói egyértelmûség hiányára való hivatkozása nem helytálló. Elõadta, hogy a népszavazási kérdésben szereplõ elemek egymást kiegészítve alkalmazandók, ezért egymásból következnek, tartalmilag szorosan egymáshoz kapcsolódnak. Ebbõl következõen úgy véli, hogy mind a választópolgárok, mind a jogalkotó értelmezni tudja az egységesen kifejezést. Az embertelen büntetés tilalmához kapcsolódóan vitatta az Alkotmány sérelmét, de ugyanakkor elismerte, hogy a büntetési tétel-keret ilyen, a népszavazási kérdésben meghatározott emelése nevezhetõ kíméletlennek. II. 1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. h) pontja alapján a Ve. 130. -a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati természetû. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy az OVB az aláírásgyûjtõ ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelõen járt-e el [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az Alkotmánybíróság feladatát e hatáskörben eljárva is alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.]. 2. Az OVB határozatában megállapította, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. (1) bekezdésében rögzített egyértelmûség követelményének. Az OVB határozatában foglalt indokolásnak a több kérdésre és a dekriminalizálásra vonatkozó részével egyetértve, az Alkotmánybíróság a kifogást nem találta megalapozottnak. Ezért az Alkotmánybíróság a kifogást elutasította, s ennek megfelelõen a Ve. 130. (3) bekezdésében foglalt jogkörében eljárva a 119/2009. (IV. 11.) OVB határozatot helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság figyelemmel az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére elrendelte e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét. Budapest, 2010. július 6. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Holló András s. k., Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Lévay Miklós s. k., elõadó Dr. Bragyova András s. k., Dr. Kiss László s. k., Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Trócsányi László s. k., Alkotmánybírósági ügyszám: 477/H/2009.
M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám 21833 Az Alkotmánybíróság 125/2010. (VII. 8.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyûjtõ ív és az azon szereplõ kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következõ határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 309/2009. (VI. 30.) OVB határozatát helybenhagyja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. 1. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 309/2009. (VI. 30.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. A kifogástevõ 2009. május 20-án országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtotta be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: Egyetért-e azzal, hogy az Országgyûlés módosítsa az 1989. évi XXXIV. törvény 5. (1) bekezdését, hogy egyéni választókerületekben csak független jelölt indulhasson? Az OVB az aláírásgyûjtõ ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. Az OVB megállapította, hogy a kezdeményezésben szereplõ kérdés annak következtében, hogy kizárja a pártokat az egyéni képviselõ-jelölt indításának jogából ellentétes a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 3. (2) bekezdésében foglaltakkal, melynek értelmében [a] pártok közremûködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában. A testület álláspontja szerint a kérdés hitelesítése esetén a népszavazás az Alkotmány módosítását kényszerítené ki. Az OVB ezzel összefüggésben utalt az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlatára [hivatkozott határozatok: 2/1993. (I. 22.) AB határozat, ABH 1993, 33.; 25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251.; 28/1999. (X. 6.) AB határozat, ABH 1999, 290.; 40/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 370.; 50/2001. (XI. 22.) AB határozat, ABH 2001, 359.; 48/2003. (X. 27.) AB határozat, ABH 2003, 552.], amely szerint az Alkotmány nem módosítható választópolgári kezdeményezésre induló népszavazással. Az OVB megállapította továbbá azt is, hogy a kezdeményezésben szereplõ kérdés nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. (1) bekezdésében foglaltaknak, mely szerint [a] népszavazásra feltenni kívánt konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelmûen lehessen válaszolni. Az OVBh. indokolása szerint a választópolgároktól nem várható el, hogy felmérjék a kérdésbõl következõ, a választási rendszert érintõ jelentõs változásokat. Ezzel összefüggésben az OVB utalt arra, hogy a kezdeményezésben foglaltak meg valósulása esetén, az országgyûlési képviselõk választására vonatkozó törvényi rendelkezések közül a listaállítást szabályozó elõírások értelmüket veszítenék, mivel pártjelölt hiányában sem területi, sem országos lista állítására nem nyílna lehetõség. Mindezekre tekintettel az OVB hivatkozással az Alkotmány 3. (2) bekezdésére, valamint az Nsztv. 10. -ának b) és c) pontjára, valamint 13. (1) bekezdésére a kérdés hitelesítését megtagadta. A kezdeményezõ a törvényes határidõn belül kifogást nyújtott be, amelyben vitatta az OVBh. indokolásában foglaltakat. Álláspontja szerint megalapozatlanul hivatkozott az OVB arra, hogy a kezdeményezés kizárja a pártokat az egyéni képviselõ-jelölt indítás jogából, mivel a pártok egyéni képviselõ-jelöltet továbbra is indíthatnak, a kérdés csak a jelölt függetlenségét írja elõ, azt, hogy ne legyen tagja pártnak. Érvelése szerint a pártok továbbra is indíthatnak, támogathatnak független jelöltet, aki nem tagja a pártnak, így továbbra is részt vesznek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában. Ebbõl következõen a kifogástevõ szerint a népszavazás nem kényszerítené ki az Alkotmány módosítását, és a kezdeményezés nem ellentétes az Alkotmány 3. (2) bekezdésében foglaltakkal sem. A kifogástevõ kifejtette, hogy véleménye szerint a kérdés nem érinti a pártok listaállítási jogát, az továbbra is a pártok illetékessége marad és [c]sak a párttagságról kell lemondania annak a képviselõjelöltnek, aki valamelyik párt támogatásával akar mandátumhoz jutni! Álláspontja szerint a kezdeményezésre azért van szükség, mert a választópolgár szívesebben szavaz független jelöltre.
21834 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám Végezetül a kifogástevõ arra is hivatkozott, hogy a konkrét kérdés véleménye szerint világos, tiszta, egyértelmû és nem érinti a választási rendszert. II. A kifogás nem megalapozott. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. h) pontjában foglaltaknak megfelelõen a Ve. 130. -a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban a beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az aláírásgyûjtõ ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyûjtõ ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelõen járt-e el. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában foglalt indokolással egyetértve a kifogást nem találta megalapozottnak. Ezért a 309/2009. (VI. 30.) OVB határozatot az abban foglalt indokok helyességére tekintettel, azonos indokok alapján helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság a Ve. 130. -ában meghatározott hatáskörében eljárva jogorvoslati fórumként az OVB kifogással támadott határozatát vizsgálja felül. Mivel az Alkotmánybíróság döntése szerint a kérdésrõl nem tartható népszavazás, a határozatot érintõ egyéb kifogásokkal az Alkotmánybíróság érdemben nem foglalkozott. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest, 2010. július 6. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke Dr. Balogh Elemér s. k., elõadó Dr. Holló András s. k., Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Lévay Miklós s. k., Dr. Bragyova András s. k., Dr. Kiss László s. k., Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Trócsányi László s. k., Alkotmánybírósági ügyszám: 742/H/2009. Az Alkotmánybíróság 126/2010. (VII. 8.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság országos népszavazás kitûzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyûjtõ ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogás alapján indult eljárásban meghozta az alábbi határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság országos népszavazás kitûzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyûjtõ ívének hitelesítésérõl hozott 362/2009. (IX. 3.) OVB határozatát megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.
M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám 21835 Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. (1) bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 362/2009. (IX. 3.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. Az OVB vitatott határozatában hitelesítette az országos népszavazás kezdeményezésre irányuló aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát, amelyen a következõ kérdés szerepel: Egyetért-e azzal, hogy az Országgyûlés alkosson törvényt az Országos Választási Bizottság eljárási és mûködési szabályait tartalmazó ügyrendjérõl? Az OVBh. indokolása megállapította, hogy az aláírásgyûjtõ ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, ezért a hitelesítésnek akadálya nincs. Az OVB e döntését a Ve. 117. (1) bekezdésére, továbbá az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. -ára alapozta. Az OVBh. ellen benyújtott kifogás utal a Ve. 21. (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre, amelynek alapján az Országos Választási Bizottság kizárólag a törvénynek alárendelt szerv. Eredményes népszavazás esetén az Országgyûlésnek törvényt kellene alkotnia az OVB ügyrendjérõl, s abban meghatározni az egyes eljárások pontos szabályait. A kifogástevõ szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az Nsztv. 10. b) pontjával ellentétes, valamint az Alkotmány 28/C. (5) bekezdésének d) pontjában meghatározott tiltott tárgykörbe tartozik, mivel az Országgyûlésnek hatáskörébe tartozó szervezet átalakításáról szól. A kifogástevõ ezen indokok alapján az OVBh. megsemmisítését és az OVB új eljárásra utasítását kéri az Alkotmánybíróságtól. A kifogás benyújtója szerint az OVB által hitelesített kérdés az Nsztv. 13. (1) bekezdésében foglalt egyértelmûség kritériumának sem felel meg, mivel sem a választópolgár, sem a jogalkotó számára nem tartalmaz iránymutatást arra nézve, hogy a megalkotandó jogszabályban milyen eljárási szabályokat kellene alkotni. Az OVBh. a Magyar Közlöny 2009. évi 124. számában, 2009. szeptember 3-án jelent meg, a kifogást 2009. szeptember 14-én a jogszabály által meghatározott határidõn belül terjesztették elõ. II. Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során a következõ jogszabályokat vette alapul: 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: 2. (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja. 19. (...) (2) Az Országgyûlés a népszuverenitásból eredõ jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. (3) E jogkörében az Országgyûlés a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát; b) törvényeket alkot; (...) 28/B. (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyûlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet. 28/C. (...) (5) Nem lehet országos népszavazást tartani: (...) d) az Országgyûlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekrõl, 2. Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény rendelkezései: 2. Az aláírásgyûjtõ ívek mintapéldányát az aláírásgyûjtés megkezdése elõtt hitelesítés céljából be kell nyújtani az Országos Választási Bizottsághoz. 10. Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyûjtõ ív hitelesítését, ha a) a kérdés nem tartozik az Országgyûlés hatáskörébe, b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, d) ugyanazon tartalmú kérdésben három éven belül eredményes országos népszavazást tartottak, e) az aláírásgyûjtõ ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.
21836 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám A Ve. rendelkezései: 77. (2) A kifogásnak tartalmaznia kell a) a jogszabálysértés megjelölését, b) a jogszabálysértés bizonyítékait, c) a kifogás benyújtójának nevét, lakcímét (székhelyét) és ha a lakcímétõl (székhelyétõl) eltér postai értesítési címét, (...) 117. (1) Az Országos Választási Bizottság a jogszabályi feltételeknek megfelelõ aláírásgyûjtõ ívet, illetõleg kérdést a benyújtástól számított harminc napon belül hitelesíti. 130. (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyûjtõ ív, illetõleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követõ tizenöt napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz címezve az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...) (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetõleg az Országgyûlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetõleg az Országgyûlést új eljárásra utasítja. III. A kifogás megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. h) pontjában foglaltaknak megfelelõen a Ve. 130. -a határozza meg. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatai ellen benyújtott kifogások elbírálása során kialakította gyakorlatát. Az Alkotmánybíróság a kifogás alapján lefolytatott jogorvoslati eljárásban azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogás megfelel-e a Ve. 77. (2) bekezdésének a) c) pontjaiban, illetve 130. (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, és az OVB az aláírásgyûjtõ ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelõen járt-e el. Eljárása során az Alkotmánybíróság e feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.] 2. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján elõször arra kellett választ adnia, hogy az Alkotmány 28/C. (5) bekezdésének d) pontja kizárja-e a népszavazás tartását az OVBh. által hitelesített kérdésben. Az Alkotmány említett rendelkezése alapján nem lehet népszavazást tartani az Országgyûlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekrõl. Az Alkotmánybíróság 25/2004. (VII. 7.) AB határozatában már értelmezte az Alkotmány 28/C. (5) bekezdés d) pontját. E határozatában rámutatott: Az Országgyûlés döntési jogkörébe tartozó szervezetalakító kérdésekrõl az Országgyûlés számos formában és minõségében dönthet. Alkotmányozó hatalomként az Alkotmányban szereplõ állami szervtípusokat is alakíthatja, törvényhozóként az alkotmányban nem szereplõ kérdésekben szabályozhat az Alkotmány keretei között. Szerveket hozhat létre, szüntethet meg, alakíthat át, de határozati formában is hozhat egyes pl. a saját belsõ szervezetére vonatkozó szervezetalakító döntéseket. Az Országgyûlés alkotmányozóként és törvényhozóként is szabályozhatja a saját létrejötte, mûködése szabályait. (...) Az OVB-nek, illetve az Alkotmánybíróságnak ezért esetrõl esetre kell eldöntenie, hogy a népszavazást kezdeményezõ által megfogalmazott kérdés az Országgyûlés hatáskörébe tartozó szervezetalakítási kérdés-e. (ABH 2004, 380, 385.) Az OVB által hitelesített, jelen sági vizsgálat tárgyát képezõ kérdés alapján a választópolgároknak olyan, az Országgyûlés által megalkotandó törvény meghozataláról kellene állást foglalniuk, amely megváltoztatná az OVB eljárására vonatkozó jelenlegi szabályokat. A kérdésre adott válasz közvetlenül ugyan nem jelenti valamely szerv létrehozását, átalakítását, vagy megszüntetését, a kérdésrõl tartott eredményes népszavazás az adott testület eljárási rendjére vonatkozó, a Ve.-ben, az Nsztv.-ben szabályozott hatályos jogi rend megváltoztatását eredményezheti. Az pedig az Országgyûlés hatáskörébe tartozó szervezeti kérdés, hogy valamely törvényben létrehozott testület eljárási rendjét maga állapítja meg, vagy részben rábízza az érintett testületre. Bármelyik megoldást is választja az Országgyûlés mindenképp szervezeti döntésnek tekintendõ. Az Alkotmánybíróság megállapítja tehát, hogy a törvényen alapuló államszervezeti döntések, így az OVB mûködési és eljárási rendjére vonatkozó törvényi szabályozás is az Alkotmány 28/C. (5) bekezdés d) pontjának hatálya alá tartozó kérdések, így ezekrõl népszavazás nem tartható. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az eljárása alapjául szolgáló kifogást megalapozottnak találta, azért az OVBh.-t a rendelkezõ részben foglaltak szerint megsemmisítette, és a testületet új eljárás lefolytatására utasította.
M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám 21837 Az Alkotmánybíróság jelen határozata közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest, 2010. július 6. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Holló András s. k., Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Lévay Miklós s. k., Dr. Bragyova András s. k., elõadó Dr. Kiss László s. k., Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Trócsányi László s. k., Alkotmánybírósági ügyszám: 973/H/2009. Az Alkotmánybíróság 127/2010. (VII. 8.) AB határozata A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyûjtõ ív és az azon szereplõ kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogások alapján meghozta a következõ határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 399/2009. (IX. 25.) OVB határozatát helybenhagyja. 2. Az Alkotmánybíróság az elkésetten és hiányosan benyújtott elbírálásra alkalmatlan kifogást érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. 1. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. (1) bekezdése alapján három kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 399/2009. (IX. 25.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. A kifogást benyújtók azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az OVBh.-t, és utasítsa új eljárás lefolytatására az OVB-t. Az Alkotmánybíróság az OVBh. ellen elõterjesztett kifogásokat az az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjérõl és annak közzétételérõl szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 28. (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el. A kezdeményezõk akik nem azonosak a kifogástevõkkel 2009. szeptember 8-án országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyûjtõ ív mintapéldányát nyújtották be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: Egyetért-e Ön azzal, hogy a nõk méltó közéleti szereplésvállalásának elérése érdekében az európai parlamenti,
21838 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y 2010. évi 116. szám az országgyûlési és a helyi önkormányzati választásokról szóló törvények egészüljenek ki olyan rendelkezésekkel, amelyek elõírják, hogy csak olyan listát lehet bejelenteni, amelyen egymás után váltakozva hol az egyik, hol a másik nemhez tartozó személyek szerepelnek? Az OVB az aláírásgyûjtõ ív mintapéldányán szereplõ kérdést hitelesítette. Az OVB megállapította, hogy az aláírásgyûjtõ ív a törvényben meghatározott formai, valamint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre vonatkozó tartalmi követelményeknek eleget tesz, így a hitelesítésnek akadálya nincs. Az elsõ kifogástevõ szerint az OVB-nek több okból is meg kellett volna tagadnia a kérdés hitelesítését. Nézete szerint a kérdés nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. (1) bekezdésében foglalt követelménynek, mivel egy többszörösen összetett az európai parlamenti, az országgyûlési és a helyi önkormányzati választásokat is érintõ kérdés, és ebbõl következõen nem egyértelmû. A kérdés a kifogástevõ szerint egyben burkolt alkotmánymodósítást is eredményez. Ez álláspontja szerint azért állapítható meg, mert a kezdeményezésben szereplõ kérdésben megtartott eredményes népszavazás olyan törvényi szabályozás megalkotására kötelezné az Országgyûlést, amely ellentétes lenne több alkotmányi rendelkezéssel is. Sértené a nõk és férfiak egyenjogúságát garantáló alkotmányi elõírást [Alkotmány 66. (1) bekezdés], továbbá a választójog egyenlõségét [Alkotmány 70. (1) bekezdés], a közhivatal viseléséhez való jogot [Alkotmány 70. (6) bekezdés] és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát [Alkotmány 70/A. (1) bekezdés] tartalmazó alkotmányi rendelkezéseket. Ezen túlmenõen a népszavazásra bocsátandó kérdés a jelöltek és a jelölõ szervezetek közötti esélyegyenlõség biztosítását elõíró alapelvi szintû törvényi rendelkezést [Ve. 3. c) pont] is sértené, ami ellentétes a jogállami jogbiztonság [Alkotmány 2. (1) bekezdés] követelményével. A kezdeményezésben foglalt kérdés a kifogástevõ érvelése szerint nem terjed ki a kisebbségi önkormányzati választásokra, ami azt eredményezi, hogy a nõi kvóta az említett választások esetén nem érvényesülne, ami sérti a diszkrimináció tilalmát elõíró alkotmányi rendelkezést. A második kifogástevõ szerint sem felel meg a kérdés az Nsztv. 13. (1) bekezdésében foglalt törvényi követelménynek, mivel nem egyértelmû, és valójában egy olyan többszörösen összetett kérdést tartalmaz, amelynek egyes elemeirõl az állampolgároknak nincs lehetõségük külön szavazni. Ez álláspontja szerint sérti a népfelség elvét. E mellett a kifogástevõ arra is hivatkozott, hogy az OVB az OVBh.-ban nem jelölte meg azt a jogszabályi rendelkezést [a Ve. 117. (1) bekezdését] amelyre véleménye szerint a testület a kifogással támadott határozatát alapította, ami szerinte ellentétes a Ve. 29/B. (2) bekezdés e) pontjában foglaltakkal. A harmadik kifogástevõ 2009. október 12-én a Ve. 130. (1) bekezdésében foglalt határidõn túl telefax útján terjesztett elõ kifogást az OVBh.-val szemben. A kifogás nem tartalmazza a kifogástevõ pontos lakcímét (nem tartalmaz postai irányítószámot). II. A kifogások közül egy kifogás tartalmi elbírálásra alkalmatlan, a további két kifogás pedig nem megalapozott. 1. A Ve. 130. (1) bekezdése értelmében [a]z Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyûjtõ ív, illetõleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követõ tizenöt napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz címezve az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. Az OVBh. közzétételére a Magyar Közlöny 2009. szeptember 25-én megjelent 135. számában, míg a harmadik kifogástevõ által elõterjesztett kifogás benyújtására a közzétételt követõ 17. napon került sor. A Ve. 4. (3) bekezdése értelmében a törvényben szabályozott más határidõkhöz hasonlóan az OVB határozata elleni kifogás benyújtására megállapított határidõ jogvesztõ, mely a határidõ utolsó napján 16 órakor jár le. A Ve. 4. (4) bekezdése szerint a napokban megállapított határidõket a naptári napok szerint kell számítani; a Ve. 116. -ának és 78. (1) bekezdésének együttes összevetésével pedig megállapítható, hogy a kifogás beérkezése számít a benyújtás idõpontjának. A Ve. 77. (2) bekezdésének c) pontja a kifogás kötelezõ tartalmi elemeként írja elõ a kifogás benyújtója nevének, lakcímének (székhelyének) és ha a lakcímétõl (székhelyétõl) eltér postai értesítési címének a kifogáson történõ feltüntetését. A Ve. 77. (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha az elkésett, vagy nem tartalmazza a 77. a) c) pontjaiban foglaltakat. Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy a jelen ügyben a harmadik kifogástevõ által elõterjesztett kifogás nem tekinthetõ érdemben elbírálhatónak, mivel azt a törvényes határidõn túl terjesztették elõ, továbbá nem tartalmazza a kifogástevõ pontos lakcímét sem.