Sant Rajinder Singh Ji Maharaj A megbocsátás és a könyörület természete Részlet az Egyesült Nemzetek Vallási és Spirituális Vezetőinek Millenniumi Világbéke Csúcstalálkozóján elhangzott beszédből Nagy öröm számomra, hogy itt lehetek az Egyesült Nemzetek Vallási és Spirituális Vezetőinek Millenniumi Világbéke Csúcstalálkozóján. A világ vallási és spirituális vezetői olthatatlan vágyat éreznek az egység megteremtésére. Egyre több ember ébred rá az élet magasabb rendű spirituális értékeire. Megértik, hogy az emberiség megmaradása annak felismerésén múlik, hogy mi mind egyetlen család vagyunk. Nem szükségszerű, hogy a 20. század tragédiái a 21. században is megismétlődjenek. Lépéseket tettünk annak érdekében, hogy tisztán lássuk, senki nem nyer azzal, ha háború van. Senkinek nem származik előnye az erőszakból és a gyűlöletből. Nem szükségszerű, hogy az elődeink hagyatéka a gyermekeink öröksége legyen. Milyen ajándékot szeretnénk adni a gyermekeinknek és az unokáinknak? Egy erőszakkal és háborúval teli földet kívánunk rájuk hagyni, vagy pedig a béke, a szeretet és az egység világát? Nekünk kell döntenünk. Ha egy jobb világot kívánunk nekik, mint amilyet a múltban láttunk, meg kell őket tanítanunk a szeretetre és a békére. Nem fogják megtanulni, ha azt látják, hogy magunkkal cipeljük a múltbeli gyűlöleteinket és előítéleteinket. Mintaképnek tekintenek minket. Ha mi magunk tele vagyunk gyűlölködéssel, akkor az az ő életüknek is része lesz. Ha viszont egy békésebb világot kívánunk nekik, le kell tennünk a fegyvereinket, amelyeket az elménkben és a szívünkben őrzünk. Nem könnyű elérni a békét. A legnehezebb az első lépés, és ez a megbocsátás. Tanuljuk meg az ellenségeinknek való megbocsátást! Fejlesszük ki magunkban a könyörületességet azok iránt, akik megbántottak minket! Amit az ellenségeink elkövettek ellenünk, nem biztos, hogy csak az ő hibájuk, mert az attól 1
is függ, hogy mit kaptak útravalóul a szüleiktől, a nagyszüleiktől. Ismerjük fel, hogy még az ellenségeink is áldozatok! Mindannyian az elődeink viszálykodásainak áldozatai vagyunk. Itt az ideje, hogy véget vessünk ennek! A bosszút váltsa fel a megbocsátás! Éppen elég erőszakot láttak eddig a világ gyermekei. Már elég családtagot vesztettek el. Itt az ideje, hogy mélyen magunkba nézzünk! Éretten és bölcsen mondjuk azt: Elég volt az erőszakból! Használjuk inkább az energiáinkat egy békésebb világ felépítésére! Hogyan tehetjük meg ezeket a lépéseket? Hogyan tisztíthatjuk meg magunkat a haragtól? Olyan megoldást ajánlok, amelyet korszakok alatt fejlesztettek ki. A spiritualitáson és a meditáción keresztül könyörületessé, megbocsátóvá és békéssé válhatunk. Mi a spiritualitás és a meditáció? Hogyan tehetjük ezeket az életünk részévé egy békésebb jövő megteremtése érdekében? A spiritualitás nem más, mint annak a felismerése, hogy az igazi lényünk az Istennel egylényegű lelkünk. Nem csupán test és elme vagyunk, hanem lélek is, amely a testben lakik. Talán testnek véljük magunkat, aki a Mary, John, Mária vagy Mario nevet viseli, aki Kolumbia, Mexikó, Franciaország vagy India lakosa, egyik vagy másik vallás követője. A spiritualitás annak felismerése, hogy e külső nevek, jellemzők mögött lelkek vagyunk, a Teremtő részei, és mint ilyenek, egyetlen családhoz tartozunk. Amint kifejlesztjük magunkban ezt a látásmódot, máris nem előítélettel és különbségtétellel szemlélünk másokat. Lebontjuk az akadályokat, amelyek elválasztják az embereket egymástól, és úgy érezzük, hogy a lélek szintjén összekapcsolódunk egymással. Amint megtapasztaljuk az egységet és az összetartozásunkat, elkezdünk gondoskodni másokról, segítjük és szolgáljuk egymást. Szomszédunk gyermekének éhes sírása ugyanolyan fájdalommal tölt el bennünket, mint a saját gyermekünké. Úgy tekintünk a hajléktalan férfira az utcán, mint a saját nagyapánkra, és segítünk rajta. A látószögünk kitágul, és könyörület lesz bennünk minden emberi lény iránt. Hogyan fejleszthetjük ki ezt a nemes látásmódot? Spirituális ébredéssel. A meditáció olyan módszer, amely képessé tesz minket a spirituális szemléletre, elűzve belőlünk a gyűlöletet, békével helyettesítve azt. Mialatt nyugalomban 2
ülünk, kapcsolatba kerülhetünk a lelkünkkel. Ekkor felismerjük, hogy többek vagyunk, mint a fizikai test. Felfedezzük, hogy spirituális lényegünk a szeretet, a béke és a boldogság. Ha a lelkünkkel azonosulunk, ráébredünk az Istennel való egységünkre. Hányan sóvárognak Isten fenséges látványára? Sokak számára Isten megtalálása csak egy álom, amely aligha tűnik elérhetőnek. Ám minden korban éltek olyan emberek, akik látták Istent és elmerültek Őbenne. Hogyan érték ezt el? Egy technikát alkalmaztak, amelyet hívhatunk befelé fordulásnak, koncentrációnak vagy meditációnak. Nyugalomban ültek, és a figyelmüket a bensőjükbe irányították. Nézzük meg Krisztus, Buddha, Mahavira, Guru Nanak, Mózes és Mohamed próféta életét! Mit tanítottak ők? Az egység üzenetét hirdették. Az embertársaink és Isten iránti szeretetre tanítottak. Nézzük meg a vallásalapítók alapvető tanítását, és meg fogjuk találni a szeretet üzenetét! Spirituális fejlődéssel érték el az önfelismerést. Mi is kibontakoztathatjuk a spirituális oldalunkat. Ha megtanulunk meditálni, kapcsolatba kerülhetünk Istennel. Amikor Isten megfürdet bennünket az örök boldogságban, akkor lemosódik rólunk a gyűlölet és előítélet éveinek szennye. Megáld bennünket a megbocsátás és a könyörületesség képességével. Az Úr fogja a kezünket, mialatt lépéseket teszünk az egység felé. A meditáció olyan tudomány, amelyet vallásunktól, hitünktől, és kultúránktól függetlenül gyakorolhatunk. Olyan folyamat, amely során behunyjuk a szemünket, a figyelmünket befelé koncentráljuk, és kapcsolatba kerülünk Isten Fényével. Amikor elmerülünk ebben a Fényben, a lelkünk a testtudat fölé emelkedik, és megtapasztaljuk a benső spirituális birodalmakat, amelyek Fénnyel, szépséggel és boldogsággal telítettek. Az elmúlt néhány évtizedben az orvosok olyan tényeket, adatokat hoztak nyilvánosságra, amelyek ma már széles körben ismertek. Azok a klinikai halál állapotába került emberek, akiket a modern orvostudománynak köszönhetően újraélesztettek, a Fény világába tett utazásukról számoltak be. Baleset vagy betegség következtében a szívverésük és a légzésük leállt. Az újraélesztésüket megelőző percekben mindannyian azt tapasztalták, hogy a lelkük elhagyja a 3
testüket. Klinikai haláluk alatt beléptek a Fény és a Muzsika e világon túli régiójába. Arról számoltak be, hogy fentről ráláttak a testükre, mialatt az a földön vagy a műtőasztalon feküdt, és megfigyelték az orvosokat és nővéreket, akik megpróbálták megmenteni az életüket. Mindent láttak és hallottak, ami azon a helyen történt. Néhányan a falakon áthaladva látták a várakozó családtagjaikat. Más szobákba is átúsztak, ahol hallották, amit a barátaik, rokonaik mondtak. Voltak, akik meglátogatták a távolabb élő hozzátartozóikat is, és megfigyelték, hogy milyen ruhát viseltek, hallották, amiről beszéltek. Később, amikor elmondták a látottakat és a hallottakat, a családtagok megerősítették azok valódiságát. Majd beszívta őket egy sötét alagút, amelynek a végén egy, a földinél sokkal ragyogóbb fényvilág tárult fel előttük. Sokakat egy fénylény üdvözölt, aki olyan szeretettel ölelte át őket, amilyet a földön sosem éreztek. A fénylény tündöklött, a fénye mégsem égetett. Sokan elmesélték, hogy a fénylény áttekintést adott nekik az addigi életükről, megmutatva annak minden történését. Ehhez párosult annak azonnali megtapasztalása, hogyan hatottak másokra a gondolataik, a szavaik és a tetteik. Szemtanúi lehettek minden jónak és rossznak, amit az életük során tettek. Ez alatt a háromdimenziós visszatekintés alatt a lelkek egyszerre látták és érezték a tetteiket és azok következményeit. Átélték a szenvedést, amit másoknak okoztak, és az örömöt, amit mások életébe hoztak. Így ha jó tetteket hajtottak végre, érezték mások boldogságát, ha bántottak valakit, az okozott fájdalmat is érezték. A fénylény tele volt könyörülettel. Nem számított, hogy egy ember mennyi rossz cselekedetet követett el, szeretetet adott a lelkének. A lélek a hibák és gyengeségek ellenére megtapasztalta ezt a feltétel nélküli szeretetet. Mivel a fénylény csak Isten küldötte, képzeljük el, hogy a bűneink és a hibáink ellenére mennyi szeretet és könyörület van irántunk Istenben! Ha azt szeretnénk, hogy Isten megbocsássa a vétkeinket és hibáinkat, akkor nekünk is meg kell tanulnunk megbocsátani azoknak, akik megbántottak minket. A megbocsátáson keresztül építhetünk fel egy békés világot. Ez alatt a visszatekintés alatt azok, akik halálközeli élményt éltek át, ráébred- 4
tek, hogy a földön a legfontosabb a szeretet. A túlvilágon az értékmérő nem a vagyonunk vagy a hírnevünk, hanem az a szeretet, amelyet másoknak adunk. Sokan annyira átitatódtak ezzel a szeretettel, amely ebben a fényvilágban átölelte őket, hogy nem akartak visszatérni az életbe. Mivel azonban a földi életük még nem ért véget, vissza kellett ide jönniük. Abban a pillanatban, hogy visszatértek a testükbe, újra vert a szívük és lélegeztek, vagyis újraéledtek. Ezek az élménybeszámolók nagy hasonlóságot mutatnak. A Gallup intézet 1982-es közvélemény kutatása szerint nyolc millió embernek volt halálközeli élménye, és ez a szám 1991-re, tizenkét millióra emelkedett. A szkeptikusok, a kételkedők megerősítést akartak, ezért személyiségtesztekkel vizsgálták a halálközeli élményt átélt emberek épelméjűségét, és megvizsgálták a pszichológiai állapotukat is. Arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgált személyek pszichikailag egészségesek. Sokan azok közül, akik halálközeli élményt éltek át, korábban a szkeptikusok táborába tartoztak, de mivel ezek az élmények sokkal valóságosabbak voltak, mint a földi élet, tudták, hogy létezik a túlvilág, és nincs halál. Tudatában voltak annak, hogy kommunikáltak a benső régiókkal és a fénylénnyel. Ezek az emberek ezt a benső kapcsolatot a halálközeli élmény traumáján keresztül tapasztalták meg. Vannak más utak is a benső régiók megismerésére, nem kell hozzá életveszélyes helyzetet átélnünk. Nincs szükség halálközeli élményre ahhoz, hogy lássuk a Fényt, és halljuk Isten Mennyei Muzsikáját. Átélhetjük ezt a benső Fényre és Hangra való meditáció alatt is. A meditáció egyszerű, mert nem igényel bonyolult testhelyzetet. Azoknak, akik pár percre szeretnék kipróbálni a meditációt, a technika annyiból áll, hogy kényelmes testtartásban ülünk, amelyben a legtovább tudunk mozdulatlanul maradni. Bármilyen mozgás a testen tartja a figyelmet. Ne érjünk hozzá senkihez, mert amint valaki megmozdul, az zavarja a többieket! Ezután lágyan hunyjuk le a szemünket, mint amikor elalváshoz készülődünk! A figyelmünk maradjon teljesen éber! Ne hagyjuk, hogy feszültség keletkezzen a szemünkben, ne próbáljunk felfelé nézni! Összpontosítsunk 20-25 cm-re magunk elé, az előttünk elterülő sötétségbe! Akármit is látunk a csukott szemünkkel, nézzünk mindig a 5
közepébe! A sötétséget a benső szemünkkel látjuk. Szeretetteljesen és nyugodtan figyeljük, hogy mi történik! Olyan ez, mint amikor a mozivásznat nézzük, és arra várunk, hogy mi következik. Az első dolog, ami megzavarja a koncentrációt, a gondolatok megjelenése. Az elme tulajdonsága, hogy gondolatokat küld, amelyek távol tartják a figyelmünket annak meglátásától, ami előttünk van. A gondolatok megjelenésekor a figyelmünk elkalandozik. A gondolatok azért bukkannak fel, mert az elme olyan, mint a higany, nem tud nyugton maradni. A gondolataink az egyik percben Bogotában, a másikban Angliában, majd Indiában járnak. A múltról vagy a jövőről elmélkedünk. A sikeres előrefigyeléshez az elmének nyugton kell maradnia. Ahhoz, hogy le tudjuk kötni az elménket, és ne zavarjon meg, a beavatott tanítványok a spirituális Mestertől kapott Istenneveket ismétlik, hogy az elme csendes és lefoglalt legyen. Azok, akik szeretnének tapasztalatot szerezni a meditációról, ismételjék Isten számukra kedves nevét! Az ismétlés gondolatban történjen, lassan és ne hangosan! Ne adjunk figyelmet az Istenneveknek, hagyjuk, hogy automatikusan működjenek! Az ismétlés közben továbbra is nézzünk magunk elé! A meditáció békét és nyugalmat hoz. Egy tökéletes Mester beavatottjai fényvillanásokat vagy különböző színű fényeket láthatnak: fehér, sárga, narancsszínű, piros, zöld, kék, lila, ibolyaszínű vagy arany fényt. Megtapasztalhatják a benső eget, a csillagokat, a benső Holdat vagy Napot. Néhányan a Mester sugárzó alakját is megpillanthatják, aki majd végigvezeti őket a magasabb szintekre, az asztrális, a kauzális és a szuprakauzális régiókba vezető úton. Végül a lélek eléri a legmagasabb spirituális birodalmat, Sach Khandot, ahol újra elmerül a Teremtőben. Ezekben a nehéz időkben, ha naponta találunk egy nyugodt helyet, ahol meditálunk, akkor szembe tudunk nézni az élet kihívásaival. Nemcsak mi magunk leszünk békések, hanem nyugalmunk kisugározódik mindazokra, akikkel kapcsolatba kerülünk. A béke velünk kezdődik. Soha senki sem tudott másokat megváltoztatni és békéssé tenni. Csak saját magunkat változtathatjuk meg. Önmagunk átformálásával példát mutathatunk másoknak, és hatással lehetünk azokra, akikkel találkozunk. A példánk ösztönözhet másokat arra, hogy megtudják, mitől vált az életünk nyugodttá és kiegyensúlyozottá. Ekkor megosztjuk 6
velük, hogyan segített a meditáció önmagunk átalakításában. Saját magunk átformálása által változtathatunk meg másokat, beleértve ebbe a családunkat, a közösségünket, a társadalmunkat és végül az egész világot. A szeretetnek ebben az állapotában kifejlődik bennünk a megbocsátás és az együttérzés képessége. Krisztus azt tanácsolta nekünk, hogy ha az ellenségünk megüti az egyik orcánkat, tartsuk oda a másikat is. Buddha békességet tanított. Ha egy ellensége haraggal közelített felé, ellentámadás helyett azt mondta: Ezt az ajándékot nem fogadom el. Így Buddha véget vetett a dolognak, mielőtt még vita kerekedett volna belőle. Ne fogadjuk el, és ne reagáljunk mások haragjára! Maradjunk meg a középpontunkban, ahol a benső békénkre rátaláltunk! Ha azok, akik mérgesek ránk, látják, hogy mi nyugodtak maradunk, magukra maradnak a saját mérgükkel. 7