Egy út áll előttem, melyiken induljak?"

Egy út áll előttem, melyiken induljak?" (Nagy Feró) Egy fiatal cigányfiú bőrébe bújhatsz, és tőled függ, hogy alakul az élete... Intézetben nevelkedtél Vas megyében. Egy augusztusi reggelen gördül be veled a vonat a Keletibe. Összespórolt vagyonkád a zsebedben. 18 éves vagy, és erre a pillanatra vártál egész életedben A döntés innentől a te kezedben van. Játsszál és vigyázz: Biztos hogy nem úszod meg szárazon! Érezni fogsz, félni, reménykedni, elbukni és talán talpraállni. V l G Y Á Z Z, CIGÁNY LETTÉL! VÉGÜL MÉG MEGSZERETED A HŐSÖDET...

Az első szó jogán... FÉL ÉVE IS ELMÚLT MÁR, hogy megjelent 176-os számunk, az első XXI. századi Galaktika. Sok minden történt ez alatt az idő alatt. Elkezdődött - újra Galaktika Klub rendezvénysorozatunk. Minden hónap közepén (májusban: péntek, 13-án J) összehívjuk olvasóinkat egy kötetlen beszélgetésre, az Alexandra Könyvesházba (Panoráma Terem), ahol találkozhatnak velünk és alkalmanként egy-egy meghívott vendéggel. Májusi klubtalálkozónk központi témája két filmbemutató nyomán a Csillagok Háborúja, valamint a GALAXIS Útikalauz stopposoknak. Ezekről fogunk beszélgetni, és egy rögtönzött vetélkedő formájában mindenki összemérheti tudását a többiekével. A törülközővel érkezők között Galaktika pólót sorsolunk ki. A Nagy Könyv akció keretében tanácsadó testületünk tagjával, Réz Andrással szintén Douglas Adams: GALAXIS Útikalauz stopposoknak c. könyvét fogjuk képviselni/védeni az M2 televízió műsorán, valamikor május 10-e után. (Lapzártakor csak annyi volt bizonyos, hogy minden kedden és csütörtökön este fél 9-kor kezdődik a műsor, amit az M1-en szombat délutánonként megismételnek. Az egyik adásban mérkőzik a GALAXIS Útikalauz Piszkos Freddel.) A Nagy Könyv kapcsán elindítottuk mi is speciális szavazásunkat. A téma: Olvasóink szerint melyik a Sci-fi Nagy Könyv? A Galaktika honlapjáról (www.galaktikamagazin.hu) a szavazás már közvetlenül elér- Hető, de természetesen e-mailben és postai úton is várjuk javaslataikat, favoritjaikat, hozzászólásaikat. Láspuk, melyik könyv lesz a befutó! Az értékesebb hozzászólásokat Fényposta rovatunkba is beemeljük. Első, tematikus novellapályázatunk bírálata is lezárult. A nyilvános díjkiosztó május 9-én lesz, a legjobb 3 novella e havi számunkban olvasható (bővebb infó a 20. oldalon). Nyáron a Sziget Fesztiválon is ott leszünk. A Galaktika-sziget rendezvényei a Magyar Hírlap sátorban tekinthetők majd meg. Minden délután egy tudós tart előadást, utána pedig egy íróval lehet beszélgetni. (A részletes program júliusi számunkban lesz olvasható.) Végéhez közeledik a Galaktika Baráti Kör (GBK) újjászervezésének előkészítése. Minden előfizetőnk automatikusan GBK-tag. Jövő hónaptól a tagsághoz plasztik klubkártya is igényelhető. A tagsági kártyával speciális rendezvényeink ingyen, ill. 50%-os kedvezménnyel látogathatóak. A kártya használható kedvezményes vásárlásra is. Az ország összes Alexandra könyváruházában teljes körű (könyv, zene, film) kedvezményre jogosít. A kártyatulajdonosok jelentős engedménnyel vásárolhatnak ősszel induló könyvsorozatunk köteteiből is. Eves előfizetőink magához a kártyához is jelentősen olcsóbban juthatnak hozzá. A Galaktika pólók 25%-kal (500 Ft-tal) kerülnek így kevesebbe. Hamarosan indítjuk nyilvános lapzártáinkat, amelyeken a kártyatulajdonosok ingyen vehetnek részt. Amint látható, továbbra is érdemes tehát előfizetni, akik pedig már megtették, azoknak külön köszönjük a bizalmat. Sajnos még mindig sok olyan visszajelzést kapunk, hogy kisebb városokba egyáltalán nem jut el a Galaktika. Úgy tűnik, ezekben az esetekben is az egyetlen biztos megoldás az előfizetés. Galaktikus programrohamunkon minden jelenlegi és leendő Olvasónkat szeretettel várjuk. Viszlát (és kösz a halakat)! Burger István főszerkesztő

6 Pat Cadigan: Beépített ember (második rész) 20 Novellapályázat eredményhirdetés 21 Koltai László: A nem is olyan távoli... 22 Mayer István: Szabad akarat 24 Kovács Péter: Az én váram 26 Legendás alkotók A Boros Szikszai páros 28 Elia Barcelo: Holtak 34 Kovács Tücsi" Mihály: A halhatatlanság útjai 40 Robert Sheckley: Mint aki újjászületett 52 Rafael Marín: Bibliopolisz 60 Németh Attila: Perry Rhodan végleg árvaságra jutott 61 Clark Darlton: Az örökség 66 Kovács Tücsi" Mihály: Elment a Déli jó boszorkány 67 Andre Norton: Egérfogó 71 Galaktikus konyha: Metálvacsora 72 Németh Attila: A Kútvilág ura nincs többé 73 Jack L. Chalker: Kísértetek között sodródva 84 Megvalósult sci-fi tudományos kishírek 86 Konrad Fialkowski: A gigantomat

Pat Cadigan: BEÉPÍTETT EMBER (ásodik rész) Egy olyan világban, ahol az emberek kedvükre formálhatjákcserélgethetik személyiségüket, természetes, hogy ez lesz a legkeresettebb cikk a feketepiacon. A rendőrségnek pedig alkalmazkodni kell az új bűnözési trendhez. HAHÓ, SZIVl! - A nőnek legyek voltak a szemében. Igazinak látszottak, a megvastagított szivárványhártyára ragadtak, s a kis légytestek álcázták a pupillát. Egy parkolóhelyen guggoltam éppen az Abrándgyár előtt, s szemmel tartottam a járdán a holoképernyőt, meg a csak-hang telefont az utca túloldalán, ha netán Sovay/Moon úgy döntene, még egyszer színre lép. Valószínűleg ezzel kellett volna kezdenem, és nem lejáratni magam Coney Loe előtt. Az Abrándgyár holója kicsit elhasznált volt, és nem mutatott semmi különöset táncoló lányok, táncoló fiúk, bankettek, pénztornádók, és a szokásos jelek meg csodák csőstül, de legalább jól mutatott, és élénk képet sugárzott. Hahó, szivi! ismételte Légyszem, kicsit közelebb húzódva. Na? morrantam rá. Látom rajtad, hogy régen volt már jó neked. Vigyora egy, a metszőfogára vésett másik légymintát villantott ki. Szájak, gondoltam. A világ tele volt szájakkal. A nélkülözésnek vége, bemutatom álmaid férfiját. Észrevette, hogy az Abrándgyár képernyőjére pillantok, ahol Herkules vagy a kiköpött mása éppen ünnepélyesen levetkőztetett három holo-rabnőt meg egy hús-vér nőt, aki túlságosan be volt lőve, semhogy élvezni tudja. Ennél is jobb mondta Légyszem. Sokkal jobb. Mintha ő találta volna fel. Felejthetetlen. Kilencvenéves korodban is beleizzadsz az emlékbe. Ahogy néztem a nőt, belém villant valami. Mintha két szememen két különböző ember nézett volna ki. Egy pillanatra az imp homályosan önmagára ébredt, és ketten voltunk bennem. Ez a szituáció jobban illett hozzá, mint hozzám. Visszaaltattam, de jobb kezem ujjait a számba kellett vennem. Kopj le! mondtam. Nem kell semmi használt csöpögős álom. Csöpögős álom?" Ez a leírás a közelébe se jön. Misztikus tapasztalat, a tudat megváltozott állapota. Volt valaha részed háromórás folytonos isteni kegyelemben? Ha lett volna, nem guggolnál itt a körmödet rágva. Kezemet beszorítottam a térdem alá. A csöpögős álom az csöpögős álom. Ha az a fickó tényleg olyan dögös, szívesebben markolnám élőben. Nem lehet, messze van. De úgy emlékszem rá, mintha egy órája lett volna, az egész emlék speckó felerősített és feldúsított. Erezni fogod az ízét, a szagát... Tovább hantázott, de engem nem tu-

dott rászedni. Valószínűle3 másvalaki fantáziájának másodszor vagy harmadszor átvett emlékét árulta. Biztosan azért szúrt ki engem, mert úgy néztem ki, mint aki tíz évet töltött egyedül egy uzsonnás dobozban. Ugyan! mondta még közelebb húzódva. Ennél jobb emlékdugásod még nem volt. Ha nem tetszik, visszatérítem az árát, mínusz felszereléshasználat. Ezt térítsd vissza! Na, kopj le... bal kezemet kihúztam a számból, és hagyj békén! Frigid gúnyolódott, és elvonult. A parkolóórára néztem. Még öt perc, és odébb kell állnom. Az egységes és nem hosszabbítható parkolási időt nemrég vezették be a Downsban, s a kevés, sikerrel betartatott rendelkezés egyike lett. Egy órafelügyelő már járt erre és lefotózott, úgyhogy el kellett döntenem, mihez kezdjek: kérdezősködjek Fortray, Anwar vagy Easterman után, látogassak el a következő informátor címére mint Marya, vagy lógjak itt mint Marya, vagy jómagam, azt tettetve hogy Marya vagyok, megőrizve az alvilági látszatot. Valaki után kérdezősködni kínos következményekkel járhat. Legalább az egyik nevet megadhattam volna Maryának, hogy kérdezze meg róla Coney Loe-t; persze a történtek fényében ez csak még gyanakvóbbá tette volna. A végén még addig abajgatta volna az agyleszívókat, amíg azok becsukják a boltot és lehúzzák Sovayt a vécén úgy, ahogy van. Egyre az járt a fejemben, hogy jelenlegi állapotában Sovay/Moon nem juthatott messzire, ami talán azt is jelenti, hogy előtte sem járt messze, vagyis a Majomsokkból kilépve lecsapott az első telefonra. Azaz lehet, hogy jómagam a Majomsokk környékén jártam... amennyit eddig tudtam, attól a Majomsokk helyileg akár az Abrándgyár hátsó kamrájában is lehetett, amire talán rájövök, ha Marya nem igyekszik annyira kiborítani Coney Loe-t. Az óra már majdnem lejárt, amikor megpillantottam. Merev léptekkel egyenesen felém tartott a járdán. Egy másodpercig dermedten álltam, mígnem eszembe jutott, hogy így álcázva nem ismerhet fel. Láthatóan különben sem rám vadászott, és nem is más rendőrre. Feszült és ijedt volt, jóval több érzelem látszott az arcán, mint amikor a konyhájában azt mondta nekem, hogy személy szerint neki mit se számít, elkapjuk-e azokat, akik a férje agyát leszívták. Nem kötélidegekről van szó, jöttem rá most, nem azt akarta demonstrálni azzal, hogy a Downsba jött. Sejtelmem sem volt, tudja-e, mit csinál, de ami ennél fontosabb: honnét a francból tud annyit, hogy megtegye azt a valamit? Hülye barom, korholtam magam. Ha valakinek leszívják az agyát, először mindig a hitvesre figyelünk, történjék bármi; ha az áldozat a Kisjézust vette el, akkor a Kisjézus az első számú gyanúsított, és megfigyelés alá vesszük a kis suttyót... De hiszen a nő megfigyelés alatt áll. Én figyelem, nem igaz? Itt van az orrom előtt. Az általános rendőrség biztos a nyomában loholt, aztán a közelembe érve a gondjaimra bízták ők mindig tudnak róla, amikor egy nyomozó egy ügyön dolgozik, még ha nem is sejtik, pontosan ki az. Ha Rowan bármit tud, egyenest odavezet, ahová mennem kell, ha meg nem, megszabadulok tőle, valami ürüggyel elzavarom innét. Későre járt, az utcák kezdtek megtelni azzal, amit úgy hívnak: helyi jellegzetesség"; olyan színfoltok ezek, melyek mesterséges fényben érvényesülnek a legjobban. Rowan meg sem kísérelt elvegyülni. Most is a kezeslábast viselte, ami túl új és túl drága volt a környékhez. Ahogy az Abrándgyár mellett elhaladt, gallérjáról egy paranoia-jelvény kacsintott rám. Lehet hogy csak egy paranoiás roham űzte őt a Downsba? A parkolóóra Csilingelt; lassan álltam fel, nehogy megijesszem, de rám se hederített. Csak a holót látta. Az még mindig Herkulest vagy a hasonmását mutatta, szíjakba öltözve a rabnőkkel lejtett élénk balettot/csűrdöngölőt. Rowan olyan megfeszített figyelemmel nézte, hogy az akár testi vágy is lehetett, ami csöppet se szokatlan. Mindenki másképp birkózik meg a veszteséggel. Csakhogy aztán láttam, megpróbálja jól megnézni Herkules arcát, mintha arra gyanakodna, hogy ismeri. Gusztustalan ötlet. Honnét ismerne ő egy ilyen olcsó holotáncos gatyaszaggatót? És miért épp most keresné meg? Es miért kellett paranoiássá válnia ezért? A kartonja szerint nincs engedélye se paranoiára, se más pszichózisra. Különben is menynyire paranoiás? Óvatosan átmanővereztem a holo másik oldalára, keresztül a Herkulest megbámulni összeverődött kisebb gyülekezeten. Megint a vetkőzőszámot csi-

nálta, és azon kaptam magam, hogy pár jó pontot megítélek neki a tehetségéért. Végül is ki mer előállni azzal, hogy ő márpedig olcsó gatyaszaggató holofiú lesz? Az ő fejében talán ez a műsor a mai kor számára az Egy faun délutánja. Es mi járhat Rowan fejében? Ő továbbra is Herkulest figyelte, lehetővé téve a számomra, hogy a bal oldalára somfordáljak át, vagyis ha belép az Abrándgyárba, épp mellettem kell elmennie. Már ha oda készül. Teljesen véletlenül nekidörgölőztem egy kakasfiúnak; színes taréjt viselt, tollas herevédőt, és a sápadt bőrére szórt aranyporon kívül mást nemigen. Széles mosollyal fordult felém. Elég dögös vagyok? A mély torokhangú invitálás már kibukott a száján, majd mosolya a szexinél valami sokkal fájdalmasabba dermedt. A kakasfiúk elvileg nem válogatósak, ez viszont láthatóan igen. A feje tetejéről felszökő szivárványos taréja lekókadt. - Felejtsd el! Akkor se, ha éhen halok. Kértem én bármit is tőled, faszmadár? Pislogva nézett rám, én meg elhúztam a számat. Nem volt elég durva sem a szituációhoz, sem az állítólagos személyiségemhez. Keményen igyekeztem, de vagy engedem Maryát feljönni, vagy a szókincsemet hahóra és húzz eke korlátozom, amíg itt manőverezek. Es akkor Rowan megfordult, és egyenesen rám nézett. Megint megdermedtem, dacára annak, hogy tudtam, nem ismerhette fel ezt a reszelős, gurgulázó hangot. Ez volt neki a paranoia... nem a nagyzási hóborttal és hallucinációval járó igazi rettenet, csak amit az utcai kufárok kínálgatnák a járókelőknek, mint a haverom az Abrándgyár előtt: üldözési mánia, izgatottság meg ilyesmi. Eszembe nem jutott volna, hogy egy Rowan-féle valakinek izgatottságot kell vennie ahhoz, hogy a Downsban mászkáljon. A levegőből is belélegezhette volna. Egy strici lépett oda mellé, és megkopogtatta a vállát. Rowan ijedten megugrott, egyenest belehátrált a kakasfiúba, aki mindkét kezét rögtön birtoklóan a vállára tette. Rowan kisiklott a karmai közül, bele a holoképbe. Herkules karja átsiklott a nyakán. Azt hittem, elkapja a hiszti. A strici kihúzta a befogadó körből, még mielőtt széttörte volna a holoképei. Összekapaszkodva küzdöttek, aztán a strici mondott valamit, amit nem hallottam, mert a kakasfiú éppen lekurvaanyázott mindenkit, amiért ellopták a vevőjét. Az emberek köréje gyűltek, így közelebb nyomulhattam Rowanhez, aki a stricit hallgatta, de már csöppet sem látszott se paranoiásnak, se izgatottnak. Furcsa párost alkottak: Rowan a drága, divatos kezeslábasában, a strici meg a szokásos rikító, technikolor bolyhokban. Valamit mutatott az utcán az ellenkező irányban, mire Rowan menni készült. Bolyhos, metálzöld kezével a férfi elállta az útját, és a nő paranoiajelvényére koppintott. Rowan a fejét rázta. Hátulról megkerültem őket, újabb hamis emléket ültettem el Maryának, meghagyva neki, hogy kicsoda Rowan. Ha azt hiszi, a nő odavezeti a Majomsokkhoz, boldogan követi majd. Rowan váratlanul a strici markába nyomott pár bankót, és méltóságteljesen elindult a jelzett irányba. A pasi nevetve figyelte Rowan távolodó hátát, majd visszafordult a képernyőhöz, és Herkulest nézte, aki a herevédője pántjaival vacakolt. Adtam Rowannek fél tömb előnyt, aztán utánaküldtem Maryát. Úgy néz ki, mint aki tudja, hová megy, csak azt nem, mit csinál. Az olyanok, mint ő, sose tudják, mit csinálnak, de mindig tudják, hová mennek. Tudom, hogy a Majomsokkba tart; talán egyenesen odavezeti az agyrendőrséget, vagy kér egy gerezdet a haszonból, amit azok benyaltak Sovayon, még hogy gyászoló özvegy, egy szart. Láttam már ilyet. Sőt még az is lehet, hogy azt hiszi, vissza tudja szerezni. Sokuk hiszi azt; baszódjak meg, ha tudom, miért. Na persze az asztrológusok is vígan nyomják még, személyesen ismerek egy pasit, aki hiszi, hogy ma látta Istent, és Isten azt mondta neki, azért van itt, mert hülye, ami újra csak azt bizonyítja, hogy a hit bármikor kenterbe veri az infót. A hit vagy esetleg az igazság, attól függ, honnét nézed, és persze itt a nézőpont a minden. Szóval vagy kifizetik a spinét, vagy csak poénból leszívják az agyát, kit zavar. Akárhogy is, valami nekem is leeshet, ha elül a por. Két háztömb után lassít, nézegeti az épületeket. Nincs itt sok látnivaló, zálogos, hardver/ szoftver, meg egy bájbarlang csak-olvasó teremmel. Majdnem túlmegy rajta, aztán megáll. Hát én ismerem ezt a bájbarlangot, és ha ez a Majomsokk, akkor engem pápává koronáztak. Aztán rájövök: valószínűleg a strici küldözgeti összevissza a Downsban, azt mondja neki, men-

jen el valahová, ott meg azt mondják, menjem el máshová, stb., stb., a végén csak megzavarodik és eltéved. Talán majd akkor irányítják a Majomsokkba, amikor rnár azt se tudja, fiú-e vagy lány. Es amikor meggyőződtek róla, hogy nem követi senki. Akkor én meg majd azt mondom, a strici küldött engem is, így szemmel tarthatom. Miért ne? A nyomában lépek be, és még csak nem is tudja. A hely tisztára, mint egy patkánylabirintus, kockák és alacsony falak, úgyhogy a távolból követem. Amúgy is van itt pár vevő, na nem sok, egy-két hőzöngő ténfereg a folyosókon. Annyi az egész, hogy ha meglátsz az egyik kockában valami kedvedre valót, belépsz és élvezed. Rowan teljesen el van veszve. A terem másik vége felé bóklászok, hátha megy valami érdekes, de ez a bájbarlang is olyan, mint a többi: az egyik szánalmas lélek a másik után, várják, hogy eladhassák neked a legjobbjukat, a hardver a kocka mellett, oldalt. Egy öreg trutyipapa, borsmenta szemmel (hol találják ki ezeket?), hajában fóliacsigával azt suttogja: Kölyköt? Kölyköt? A friss húst szereti? Csak gondolatban megtenni nem bűn, tudja?", mellette egy bőrsisakos csinibaba kántálja, hogy Fétis, fétis", mintha el kéne hinnem, hogy a legelső alkalommal olyat kapok, ami maradandó. Es figyelem Rowant, és kíváncsi vagyok, mit vesz ki ebből az egészből, mert tuti, hogy sose járt még kéjbarlangban. Es nem tudom, mi ütött belém, de szeretnék odamenni hozzá és azt mondani, tűnjön el innét. Arra gondol, amire akar, azzal, akivel akarja, de ez a hely nem való senkinek, aki gép nélkül képes még az agyából szinuszritmust kibocsátani. A francba, tuti hogy még a hardver is gennyes attól a sok ocsmány gondolattól, és lefogadom, ha a borsmenta szemű trutyipapa melletti rendszert feltépném, csak mocsok lenne benne. Marya Anderik, a szociális reform keresztes lovagja, naná. Amit én tudok, attól lehet, hogy én is a vén trutyipapától vásároltam az anyagot, mielőtt annyira lerobbant, hogy idekerült. Aztán Rowan megáll az egyik kocka előtt, ahonnét Herkules ugrik elő, élőben, gatyaszaggató Herkules, olcsó melegítő felsőben. Es ami ezután jön, annyira durva, hogy még én se akarom elhinni. Összeborulnak és csókolóznak. Ösztönösen behúzom a nyakamat, szirénákra számítok, és hogy az erkölcsrendészet potyog le a mennyezetről. Az általános rendőrség olyankor szereti meglepni a húspiacot, amikor az emberek csinálnak is valamit, nem csak gondolnak rá. Igaz, Rowan meg Herkules lebuknak, mielőtt bárki más meglátná, mit művelnek. Ötig számolok, aztán odasietek, már amennyire itt sietni lehet, fel-alá rohangálok a két folyosón, ami az egész terem hosszában fut. Amikor odaérek, élőpornóra számítok, de ennél is bizarrabb fogad: egymás mellett fekszenek a priccsen, rádugva a hardverre, Rowan két szeme tartályban az egyik oldalon, Herkulesé tartályban a másikon, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ami nincs rendben, hogy van egy harmadik alak is, egy fura kísértet az enyémnél lepattantabb göncben. Kettejük közt fekszik a padlón, ő is be van kötve egy illegális kiegészítő aljzaton át. Szeme egy feje mellé helyezett tálban úszkál, és valamiért a régi vicc jut az eszembe: a buli olyan durva volt, hogy kibuktam, és a mellettem alvó pali bőrében ébredtem fel". Ez a bájbarlang csak egy-egyre van hitelesítve. Minden bájbarlang ilyen. El nem tudom képzelni, miért kockáztatják meg; itt bárki lehet agyrendőrségi tégla, és ha lebuknak, azonnali razzia. De aki képes szájcsókra, az mindenre képes. Szájcsók, pfúj. A fickó a padlón hirtelen felnyúl, és elkezd szétkapcsolni; ahogy egy gyors kiúszást produkálok, még látom, hogy a keze tetovált. Milyen hülyeségeket veszek észre, jesszusom! Körülbelül hatvan másodpercem van eldönteni, hogy várjam meg őket itt, lépjek le, vagy a távolból folytassam a megfigyelést. A fickó a padlón, aki most úgy vacakolt a látóidegi kapcsokkal, mint egy kezdő, kétségtelenül ő hívott fel az őrsön; a jobb kezén a tetoválás megfelelt a leírásnak. Ha a memóriája nem lenne túl foltos, rájönne, hogy engem kellett volna megvárnia az Abrándgyárral szembeni fülkénél. Nem voltam benne biztos, hogy optimális lenne most felvenni vele a kapcsolatot. Kipiszkálta a vezetéket, s a szemeiért nyúlt. Bebújtam a szomszéd kockába, és a falhoz simultam. A bent lévőket nem zavartam; mindketten

be voltak kötve a rendszerbe, osztoztak a soros élményen. Hallottam a szomszédból, hogy Sovay/ Moon szöszmötöl, segít Rowannek és Herkulesnek szétkapcsolni. Ó, köszönöm suttogta udvariasan Rowan, mintha a férfi ehető poliészterrel kínálta volna meg egy estélyen. Sietős csókok cuppantak, majd Herkules suttogását hallottam: Rowan meg én együtt megyünk ki. Adj tíz percet, hogy elhagyjuk a stricit... nem akarjuk még őt is bevenni. Aztán találkozunk a... Ezt nem értettem, mert Sovay/Moon éppen ekkor mordult fel boldogtalanul. Valamit panaszkodni kezdett, de a másik kettő lepisszegte. Egy pillanat múlva elsiettek a kocka mellett, amiben kuporogtam, magára hagyva Sovay/Moont. Ötig számoltam, és átmásztam hozzá. Rowan priccsének szélén üldögélt, arcát kezébe temetve; láttam, hogy kicsit remeg. Most vajon kicsoda: Sovay/Moon vagy a férfi, aki megvette Sovay/Moont? Csak egyféleképp bizonyosodhattam meg róla, és mivel volt okom azt hinni, hogy ő az elrabolt javak befogadója, a törvény szerint engedély nélkül is átkutathattam az agyát. Viszont más kérdés volt, hogyan bírjam rá, hogy addig nyugton maradjon. Kezdtem azt kívánni, bárcsak mégis hoztam volna el a fullánkot. Másrészről viszont ha Sovay/Moon még mindig domináns, talán rá tudom beszélni, hogy működjön együtt és utána tartsa a száját. Megérzett valamit, mert leeresztette a kezét, és meglátott ott guggolni a kocka bejáratánál. Egyáltalán nem hasonlított a Sovay/Moon leírta karakterhez: megnyúlt lóarc,- egyenetlenül vágott, sima, barna haj; túl nagy orr meg száj. Ahogy most kinéztem, akár a bátyám is lehetett volna. A bátyám vagy az apám. Támadt egy ötletem. Lassan felálltam, és azt mondtam: Ne, én vagyok... a lányod. Az arcán gyorsan változtak a kifejezések, miközben összehúzódott a priccsen, ellökte magát tőlem, és a kocka sarkába menekült. Hát nem érted, apa? kérdeztem, feléje mászva. A hagyománynak folytatódnia kell. Nem hagyhatjuk meghalni veled, mert... Itt belezavarodtam. A krisztusát, bárcsak több háttérinfóm lenne, mint amennyit a telefonban elmondott!...mert én tovább tudom vinni, utánam pedig a gyermekem, és így tovább, amíg... elérkezik a végső part, és mind ott leszünk, hogy lássuk... Végső csúcs. Megdermedtem. Ööö... hogy? Amíg elérkezünk a végső csúcsra, és meglátjuk az általunk teremtett világot, ahogy horizonttól horizontig terpeszkedik." Az improvizálás nem azt jelenti, hogy megváltoztathatod az analógiát. Az arcomat figyelve egy milliméternyit kiengedett a feszült tartásból. Aha. A priccsre csusszantam, és leültem vele szemben. Na, folytasd csak! mondta. Beszélj rá! Beszéljelek rá? Gyorsan a plafonra pillantott. Most meg kéne győznöd, engedjem meg neked, hogy archiváld az emlékeimet, és ehhez a kézről kézre adott fáklya szimbólumát ajánlott használnod. Ragadd meg, használj ki minden szünetet, később ki tudod tisztítani a jelenetet előadásra is. Ne félj a Módszertől. Értesd meg velem, hogy az emlékeim éppoly fontosak neked, mint nekem, világosíts fel, hogy nem lehetek olyan önző, hogy az egész dinasztiát magammal vigyem a sírba. Megint kezdtem villódzni, és Marya még erősebben mocorgott, mint az utcán Légyszemmel. Egy pillanat múlva aztán könnyen lemerült, de ahogy nézőpontom tisztult, láttam, hogy Sovay/Moon hunyorogva néz. Rá kellett beszéltem, hogy maradjon domináns, még mielőtt rájön, hogy nem vagyok színésznő és ez nem próba. Es mielőtt ennek a hőzöngőnek az igazi valója megnyilatkozik. Te adtál nekem életet hadartam kétségbeesetten, emlékezetembe idézve, mit mondott Flaxie a neurotikusokról a színházban. Hadd tegyem én is ezt veled, hadd őrizzelek meg téged és akiket te megőriztél! Nem rossz. Kicsit megint ellazult, és elismerő biccentéssel tisztelt meg. Tovább! Ööö... hús a húsomból és vér a véremből? Elkomorodott. Kérdezed vagy mondod? Ne vitatkozzunk, apa! kiáltottam türelmetlenül. - Így helyes, és te tudod, hogy helyes. Mi választottuk, hogy élő agyakban létezzünk tovább, ne pedig gépekként. Most rajtam a sor, apám, ez

a születési előjogom. Ha megtagadod tőlem, akár meg is ölhetsz. Bravó! Felemelt öklével szalutált, majd leheveredett a priccsre. Innét elmímelhetjük részletesen, mi is történik... ugye, jártál pantomimgyakorlatra... Csak ez kellett. Ráugrottam, a mellére ültem, és egyik kezemet lenyomtam a torkán. Várj... várj... A Módszer mondtam, s másik kezemmel megragadtam a kapcsolókat. Elejétől a végéig. Most mondtad, hogy ne féljek használni a Módszert. Sóhajtott. Rendben. De gyorsan... Kipöccentettem a bal szemét, és bedugtam a kapcsolót, remélve, hogy a hardver fertőzésgátló funkciója üzemel. Teljesen eleresztette magát, úgyhogy a jobb szemét még könynyebben ki tudtam szedni. Lemásztam róla, beállítottam a rendszert egy teljes ciklusra, lélegeztem pár mélyet, közben meg őt néztem, ahogy fekszik a priccsen, szempillái alól előkígyóznak a vezetékek. Ennek a rendszernek nem lehet túl nagy automata blokkja és elválasztója a kapcsolatba került két agyra, ezt a saját forrásaimból fogom megoldani. Közelebb húztam a másik priccset, lefeküdtem, s fogtam a másik köteg vezetéket. El fog késni a találkozóról Rowannel és Herkulessel; ha elég gyors vagyok, szét tudunk kapcsolni, mire visszajönnek megnézni, mi történhetett. Nagy kár, gondoltam, miközben kivettem a szememet, hogy Flaxie nem lehet velem. Nem voltam annyira stabil, mint az őrsön. Igazi csont és bőr rendszer volt, semmi szakaszolás, semmi várótér; vagy kapcsolatban vagy, vagy nem. Sovay/Moon azonnal megjelent, egy mentális színpadon állt velem szemben. A színpadot nem definiálták valami tökéletesen: a padló vékony volt, a díszletek átlátszók és vibráltak is, viszont Sovay/ Moon erős fehér reflektorfényben állt, ami élesen megvilágította. Pontosan úgy nézett ki, mint ahogy élőben láttam, csak a narancsszín és a hoszszú, fekete haj hiányzott most. Arcában izzó lyukak voltak a jádeszemek. Ne nézz a közönségre, mondta. Amatőr dolog megtörni az előszínpadot. Kétségtelenül a tőlem balra tátongó üres, fekete térségről beszélt. Nem néztem arra, mégis cáfolhatatlanul éreztem, hogy valaki onnét figyel... biztos a fickó, aki az agyleszívóktól vásárolta meg őt. Most próbáljuk újra az improvizációt, mondta Sovay/Moon, de ezúttal tényleg győzz meg! Es jusson eszedbe az érzés, amikor visszatérünk a forgatókönyvhöz! Sovay. Elindultam feléje. Én vagyok, akivel beszéltél... Afrancbamár! Mindkét öklét a mennyezet felé rázta, ami ugyanolyan árnyékos és elmosódott volt,

akár a nézőtér. Hogyan próbálják veled, ha folyton kilépsz a karakterből? Leeresztette karját, majd mély lélegzetet vett, hogy összeszedje magát. Nem is tudod a szöveget, amit át kell fogalmaznod, ugye? Hát... nem. Bal kezében megjelent a szövegkönyv. Intett. Rendben, akkor gyere, frissítsd fel a memóriádat, aztán folytatjuk a jelenetet. Már ott is álltam vele a reflektorfényben. Úgy fordított, hogy háttal álltam a nézőtér felé, kinyitotta a szövegkönyvet, és a lap tetejére bökött. Innét, utasított. Memorizáld! A lap tetején az állt: DENNIE MOON A karakterben kell maradnom, hogy megőrizzem a dominanciámat. Csak rövid ideig kommunikálhatunk így. Mondja el, ki maga, válaszoljon itt, ha tud. Ha nem, azonnal tűnjön el! Koncentráltam, és szavak materializálódtak az üres lapon. MERSINE MOON Én vagyok a rendőr, akit felhívott. Hogyan tudta megtörni a karaktert, és felhívni engem? Sovay/Moon rám pillantott, majd vissza a szövegkönyvre. DENNIE MOON Akkor még nem voltam annyira beillesztve. Most már sokkal jobban a kezében tart, de eddig sikerült meggyőznöm, hogy még nem végeztem a próbával. Nem valami okos. MERSINE MOON Honnét ismeri Rowant és a vetkőzőt? Undorodva fújt egyet. DENNIE MOON [undorodva fúj egyet] Rowan természetesen a feleségem. A vetkőző talált meg engem... vagy inkább a másikat. A vetkőző is egy vásárló. Megvette az egyik karakteremet. Én az Agyrendőrséget hívtam, ő meg Rowant. MERSINE MOON Melyik karakter ő? DENNIE MOON Dionüszosz a Zeuszrevüből. Ez a karakter főleg a színész személyiségére támaszkodik az előadás során. Ő... én sokat gyakoroltam ezt Rowannel. MERSINE MOON Miért kötötte be magát a rendszerbe Rowannel és a vetkőzővel? Hol kell találkoznia velük és miért? Mi folyik itt, Rowan összejátszik az agyleszívókkal? A színpad hosszan megrázkódott. Ereztem a valahol mögöttem erősödő feszültséget. Nézze meg jól! mondta Sovay/Moon. Ha mostanra nem érti, sosem fogja! DENNIE MOON Rowan... A színpad megdörrent alattunk. Sovay/Moon becsapta a szövegkönyvet, és elhajította. Az eltűnt, mielőtt elérte volna a padlót. Lejárt az idő, mondta, jelentőségteljesen átpillantva a válla fölött. A legközelebbi meghallgatásra jobban ismerkedjen meg a szövegével! Kikapcs! Es rnár szét is kapcsoltunk. Mozgást éreztem a közelemben, kivettem a kábelt, és sietősen kerestem a szememet. Csak le kellett tartóztatnom és visszavinni az őrsre, ahol az egész sztorit kihúzzák belőle. A jobb szemem volt bent, amikor megláttam Rowant és a vetkőzőt, mellette álltak kétoldalt, éppen felsegítették a priccsről. Herkules felém fordult. Benyomtam bal szememet a helyére, de a kapcsolat elsőre nem jött létre. Sovay/Moon rám mutatott, és a vetkőző eltűnt a vak felemen. Ekkor végre létrejött a szemkapcsolat, és azt kellett látnom, hogy Herkules felemelt kézzel rám veti magát. Tenyerében fém csillant.

Legelőször is arra gondolok, hogy jaj, ne, fejjel lefelé tettem be a szememet. Aztán érzem, hogy fekszek valamin és lelóg róla a fejem, és azt gondolom, a jó életbe, rohamom volt. Es eszembe jut Coney Loe meg a Majomsokk, és azt gondolom, király, megtaláltam a helyet, belém nyomhattak valamit. Es perzselt haj bűzét érzem, és tutira tudom, hogy majomsokkoltak, és azok a rohadt alvilágiak még a hajtűimet se engedték kivenni. Mázli, hogy nem égett le az a kurva fejem. Óvatosan hasra fordulok, és tessék, egy olcsó priccs szélén vagyok, és már tudom, hogy ez egy bájbarlang. A szememmel gáz van, mintha kicsit másfelé nézne a kettő, aztán rám jön a fejfájás, amit fejomlásnak hívnak, és semmire se emlékszek. És leesek a padlóra. Visszamászok a priccsre, fekszek és szoktatom a szememet. Már majdnem helyrejön, amikor eszembe jut valami; emlékszek, ahogy belépek ebbe a bájbarlangba, és emlékszek egy hármas fogatra valami szájcsókra is, de a gyomromnak most éppen nem fekszik, ha erre gondolok, viszont azután a képernyő elsötétül. Biztos az a három perverz mondta meg, hogyan jutok el a Majomsokkhoz, én hülye meg odamentem. Az elektrosokk amnézia mindig jól betesz. Szép kis bagázs az a Majomsokk, hogy pont a bájbarlangba raktak ki. A bájbarlangosok foggal-körömmel ragaszkodnak az engedélyükhöz, messziről kerülik a jardot. Persze a legtöbb bájbarlang ilyen, túl nagy a kockázat, hogy megrazziázzák őket. Megpróbálok felülni, mire kicsit jobban érzem magam. Legalább a fejem már nem akar leesni és elgurulni. Csak azt nem tudom, mennyi ideig kell még elviselnem az elektrosokk-amnéziát. Mármint mi értelme emlékeket szerezni, ha nem emlékszel rá? A büdös francba, el kell kezdenem rendesen élni, mondom magamnak, aztán megérzem azt: megmoccan az agyam egy zugában. Ezt nem hiszem el. Leszívtak egy agyzsarut, és rám kenték egy részét a nőnek. Kurvára kiakasztó! Biztos nem ezért mentem én oda... Sovay, aha. Most már emlékszek. Sovayből akartam egy darabot, és helyette az összes szarból épp egy rohadt zsarumacát adtak. Hogy a kurva... Coney Loe. Az az agykúró hőzöngő előbb érte el őket. Csak ez lehet. Coney Loe ért előbb a Majomsokkba, és úgy döntöttek, megviccelnek, rám sütik, hogy kibaszott spicli vagyok. Felállok. Nem a legjobb ötlet. A gépre támaszkodva várom, hogy a világ hintázása megszűnjön, és valami más jut eszembe, egy emlék, hogy Herkules jön felém, a kezében talán egy kéjlövővel. Herkules? Igen, egy vetkőző. Csakhogy a kép nem passzol ahhoz, amire emlékszem, hogy ők hárman... Aha, ez az ő, a zsaru emléke. Ez lesz. Szóval Herkules is benne van, ő kapta el nekik a zsarumacát. Ha van valami, amibe most biztos vagyok, akkor az, hogy nem kell nekem ennek a zsarunak semmilyen része. Már csak az hiányzik, hogy begyűjtsenek, és az Agyrendőrség megtalálja bennem. Az kemény lenne, mert nem izgatná őket, hogyan került oda. Es a másik, amit tudok, hogy senki se fogja helyettem lekoptatni, senki se fog hozzám érni. Ha meg akarok szabadulni tőle, megint meg kell találnom a Majomsokkot, és megalkudni. Oké. Es akkor majd ők égetik le a fejemet. Hacsak rá nem veszem Coney Loe-t, hogy álljon ki értem. A francba, gondolom, ez egyre rosszabb. Coney Loe inkább lefog, hogy azok le tudják égetni a fejemet. Hacsak nincs valamim, amivel én tudom lefogni őt... Gondolkodni olyan most, mint szirupban sprintelni. A zsaru szart se tud Coney Loe-ról, nagy segítség. Valami felrémlik, látom a nőt egy színpadon, mintha ő is színész lenne, aminek meg semmi értelme. Viszont Coney Loe nem tudja, hogy a zsarumaca semmit se tud róla. Kezdenek összeállni a dolgok. Nyomhatom a rizsát, hogyan szerezte meg a zsarumaca Coney Loe nevét, és időzített bombát ültetett belém... ahogy az elektrosokk amnézia elmúlik, kénytelen leszek feladni magam es mindent kitálalni, úgyhogy Coney Loe vagy ráveszi a barátait, hogy szívják ki a nőt belőlem, vagy mind együtt megyünk. De... mi van, ha egyszerűen csontig leszívják az agyamat? Oké. Módosítom a sztorit Coneynak. Vár rám egy barátom, egy kakasfiú, ezt mondom. Ha

nem kerülök elő érintetlenül, mondom majd, a kakasfiú hívja a zsarukat. Hiszen a kakasfiúknak nincs félnivalójuk a zsaruktól, csakis az erénycsőszöktől. Szerintem ez jó. Talán még arra is ráveszem a Majomsokkot, hogy töröljék ki a sok régi szemetet, és tegyenek kicsit okosabbá, igaziból. Indulni akarok, de rájövök, hogy erre még nem állok készen. Hirtelen kinyílt a szemem, és megszámlálhatatlan mentális idő telt el, ami alatt Marya meg én szimultán voltunk fent, s mindketten láttunk. Marya megdöbbenését pánik követte; nem tudta helyére tenni ezt a tudati állapotot, amiben volt, és ettől megrémült. Aztán mindketten elvesztettük egyensúlyunkat, én elkezdtem visszacsúszni a sötétségbe, minden erőmmel egy emlék utáni sóvárgást hagyva magam után, és reméltem, hogy elég erős nyom, hogy Marya kövesse. A padlóra esés emléke olyan élénk volt, hogy csak na. Zúzódás lesz az arcomon, de jól is jön. Amikor félsz, a legjobb, ha magad is ijesztő vagy. Még egy zúzódás erre az arcra, és megállíthatok akár egy órát úgy, hogy nem is kell csúnyán ránéznem. Azonnal megértettem, hogy elvesztettem az eszméletem, pontosabban Marya vesztette el, bár hogy meddig voltunk kiütve, nem állt módomban kiókumlálni. A kéjlövőtől kapott löket mindkettőnket levitt, Maryát nyomva dominánsnak, amíg magamnál voltam; csak akkor jöttem fel, amikor én/ ő kiütötte magát vagy elaludt. Ha főbe lőnek se tudom, mi lehetne ennél rosszabb elrendezés, de legalább nem pánikoltam. A pánik gomb mélyen aludt Maryával együtt. Nem is annyira gondolkodtam most, mint inkább éberen álmodtam; álomban általában az agy egyik fele aktív, mialatt te öntudatlan vagy, és ez különös tisztánlátást ad neked, de ez a mostani állapot pár fontos szempontból különbözött. Egyrészről én magam is majdnem álom voltam. Ez amúgy ismerős volt, csakhogy eddig mindig ellenőrzött szituációban voltam, rákapcsolva egy rendszerre, hogy imprintet kapjak, vagy emlékeket öntsek ki bizonyítékul, vagy tanúskodáskor a bíróságon. Ez most annyira közel volt a testen kívüli élményhez, amennyire csak lehet... amitől eszembe jutott a legjobb ötlet. Ha bele tudnám vinni Maryát egy olyan ellenőrzött szituációba, visszanyerhetném a dominanciát, talán ki is rúghatnám: rávenném, hogy költözzön tovább. A baj csak, hogy már azt hiszi, valóságos. Na persze ezt mindig így hitte, azzal a különbséggel, hogy most már tudott rólam, és azt hitte, én kerültem beléje. Már nem ültethetem el csak úgy az igazat. Valószínűleg nem hinné el, ha meg igen, megjósolhatatlan, mit tenne. Akármit is, nem én lennék a domináns, vagyis nem tudnám megállítani; ami még rosszabb, tudatában sem lennék, mit csinál. Mire az utcára lépek, elég ébernek érzem magam, hogy ellegyek, de az emlékeim megint tiszta trutyi. Tudom, hogy akartam csinálni valamit, mielőtt kibuktam, de a fejbecsapás tisztára elködösített. Most először gondolok arra, hogy ha meglenne a zsákmány, csináltatnék egy turbómunkát, ott, ahol rendbe hozzák az agyműködést, hogy jobban tudjál gondolkodni. Persze ez nekem mindig túl közel volt az igazi agysebészethez, meg különben is kell pár orvos, aki jóváhagyja. A hőzöngők nem mennek orvoshoz maguktól. Meg ez különben is csak elektrosokk-amnézia, elmúlik. Máris jobban emlékszem... vár rám a kakasfiúm, hogy épségben felbukkanjak, mert amikor Coney Loe-ra bíztam magam, hogy visszairányítson a Majomsokkhoz, hogy megszabaduljak ettől a zsarumacától, ők rám szálltak. Az a baj, nem emlékszem, hol hagytam a kakasfiút, az Abrándgyárban vagy a bájbarlangban vagy valahol teljesen máshol, de vár rám. Amikor szükségem lesz rá, eszembe fog jutni, az tuti. Egy biztos: el akarok tűnni ebből a bájbarlangból, mert most már komolyan kiakadtam a Majomsokkosokra. Csak úgy lebasztak ide, mintha én is ilyen agyszemét lennék. A hőzöngők meg a fejszemetek nem ugyanaz, és valaki még nagyon megbánja, hogy összekeverte a kettőt. Sőt, kedvem támadt szerezni egy emléket, csak úgy plánéból. Még én is tudom, hogy most nem ez a leghelyesebb dolog, fuvar ide vagy oda. Először meglátogatom Coney Szimulált Isten Loe-t, aztán elveszítem magamból ezt a zsarumacát. Utána felszedek egy emléket. Sovay/ Moonból mostanra nem sok maradhatott, de amúgy is fülzsírig vagyok a Majomsokkal. Az Igazság Menedéke zárva. Csak ez a bányarém neuróziskufár lődörög előtte, ahogy meglát, hátrálni kezd, mintha le akarnám rohanni.

Mi a franc van, ünnep vagy mi? kérdezem tőle, nem mintha azt hinném, hogy majd pont ő tudja. Két lépést hátrébb csoszog, valami csillogó csorog le az állán. Egy csillag. Miért? Hirtelen az a fura érzésem támad, hogy ismerem valahonnét, vagy legalábbis láttam rnár. Kurva elektrosokk-amnézia! Saját anyám mellett is elsétálhattam idefele, rohadjak meg, ha tudnám. Ismered a benti Istent? kérdem. Megkérdezném, ismerjük-e egymást, de nem fogok egy bányarémet előnyhöz juttatni. Nem hiszek istenben mondja, még egy lépést visszakozva. - Ha nem bánod. Magnumnyi segítség vagy. Kezemet zsebre vágva körbenézek. Ez a Downs fölső északnyugati kvadránsa, nincs itt sok minden. Késő van, a legtöbb hőzöngő délre indult, ahol igazán áll a bál. Az Igazság Menedéke a város többi részének nyomoroncaiból él, a turistákból, az egy napra idelátogatókból. Az engedélyem éjfélig szól mondja a neuróziskufár védekezőn. Nem tetszik? Ránézek. Mi a frászban utazol, újra megzabálod a hasznot? Megmártózol a saját paranoiádban? Egy lépést közelebb óvakodik, és gyanakodva hunyorog. Nem ismersz meg? Ha akarnálak, megismernélek. Fordulok, hogy induljak, de megragadja a karom. Az érintésétől felbőgnek a mentális vészszirénák, és bele se gondolok, automatikusan egy hajtűért nyúlok. Héhó, héhó! Hátraugrik. Nem kell a balhé, csak nyugi. Te tényles nem emlékszel rám, ugye? És akkor mi a franc van? mondom, tisztára kiakadva. Emlékszek rád, vagy nem emlékszek, ki nem szarja le? Arcán most nagy mosoly folyik szét, látom, hogy apró ragyogó csillagok pettyezik a fogait. E' kellett volna fogadnod a paranoiát, amikor ajánlottam. Nézd meg magad! Tiszta gáz. De még nem késő. Legyél paranoiás most, és megmentheted az életedet. Nem paranoia kell. Isten. Az Igazság Menedékére biccent. Isten szabadnapot vett ki. Tudod, mit csinál Isten a szabadidejében? Falaz az ördögnek. Ez jó. A kacsintása túl cuki. Gyere, királykisasszony! Vegyél egy kis paranoiát, orvosolja, amit bánt. Előkapom a hajtűt, és öt apró vörös lyukat ütök a felém nyúló kezére. Üvöltve hátrál, én meg a hajtűt ingembe törölve elhúzok. Szóval ha én volnék Coney Loe, hová mennék? Ha egy infonarkós mindent tud, hová megy felderítő útra? Még mindig a hajtűt törölgetem, amikor a bal zsebemből fura kis mocorgást érzek. Benyúlok, két összehajtott papírdarabot találok, kihajtogatom, az egyiken három gépelt név, mindegyik után egy I betű, a másikon meg fél tucat cím, legfölül az Igazság Menedéke. Leírtam valamit? Én? Tudok írni? Vagy öregségemre megjön az eszem, vagy a Majomsokk plántálta ezt is belém a zsarumacával együtt. Míg egyrészről nincs okom hinni, hogy ez utóbbi a helyzet, másrészt viszont nincs jobb kifogásom, honnét lenne kézírásos cetli a zsebemben. A másik, gépelt listáról nem tudom, mit gondoljak. Sose hallottam róluk. Felőlem lehetnek akár zsaruk is. Nosza, Marya, mondom magamnak, bármennyien vagyok is ebben a pillanatban; nézzünk kicsit távolabbra. A címek lehetnek, jut most eszembe, Coney Loe elintézendő dolgainak listája; hogy hogyan jutott hozzám, fingom sincs, de itt van. Vagy lehet a Majomsokkhoz vezető nyom - menj ide, menj oda, menj erre a helyre, menj arra, még egy megálló, na végre; és valaki menet közben leírta, talán én. Igen, úgy érzem, akár írni is tudnék, nem csak billentyűket kalapálni. Ezek szerint viszont a Majomsokk az utolsó cím a listán, úgyhogy csak oda kell mennem, és kész. Vagy... most keményen töröm a fejem, és olyan zseniálisnak érzem magam, kezdek arra gondolni, ez a bennem lévő zsaru lehet, szóval talán mégse kéne olyan gyorsan kipucolni magamból... vagy ez mégis a zsaru belém töltött listája, csupa téglacím. A nevek besúgókat, téglákat jelölnek. Minél inkább ezen gondolkodom, annál inkább érzem, online vagyok. Téglacímek és téglanevek. Ez összeáll. Úgyhogy döntök, hogy sorba

megyek. Az Igazság Menedéke kilőve, az alatta lévő cím hat háztömbnyire van. Annyira lekötnek ezek az új gondolatok, majdnem belegyalogolok két hagymafejbe, megsértve házasságterük egységét, ami, amellett, hogy leszívják az agyamat, a másik dolog, amit ma nemigen szeretnék. Félreugrok, épp amikor szétlépnek, hogy láncukra felkapjanak, és egy pár rohamrendőr-csizma közt érek földet. Felnézek, a hagymafej meg vigyorogva néz le, mintha egész nap erre várt volna. A másik csatakiáltást hallat, a megsértett hagymafejmenyasszony kiáltását, és rám veti magát. Elgurulok a másik irányba, a hagymafej meg a betonra hasal, magára rántva a hitvesét. Lelépek, mielőtt kibogozzák magukat, de két háztömbnyire is hallom az üvöltésüket. A hagymafej-házasság a legőrültebb dolog az után, hogy egy merénylőlézerrel felmászol egy toronyba. A Savonarola Ikonrombolója nevű hely előtt ácsorgok, ahol állítólag felülírják vallási, politikai vagy más megrögzött beállítottságomat, beleértve az Odipusz- és Elektra-komplexust is, vagy egyszerűen megszabadítanak attól a nem kívánatos hajlamomtól, hogy kihívjam magam ellen a törvényt. A kirakatban Savonarola (gondolom) holója ismétlődik, pásztázza az utcát, akár egy vigyorgó kamera, csupa fog és orr, és egy dobozhang hajtogatja: Semmi gond... rúgd seggbe... semmi gond... rúgd seggbe." Na, én aztán tudom, mit árulnak bent, a legócskább megutáltató-terápiát,- úgy állítanak be, hogy ahányszor apádra gondolsz vagy valamire, okádnod kell vagy egy másodpercre kiütöd magad vagy villódzófejfájást kapsz. Igazából viszont a hely egy náspángszalon olyan bolondoknak, akik azt akarják, hogy megbüntessék őket azért, mert azt szeretik, amit szeretnek. Nem rombolnak le valami sok ikont, csak életben tartják a sürgősségi osztályokat meg vegytisztítókat, nem mintha azok nélkülük megszikkadnának. Na mindegy, egy téglának klassz hely. Ki a franc gondolná, hogy egy Savonarola nevű valaki ilyen áriában utazik? Belépek, és egyből meglátom a palit a holóról, a sarokban ücsörög egy rakás rongyos vén párnán. Semmi gond, rúgd seggbe. Szerintem van értelme. A fickó rám néz, morog valamit, és lehunyja a szemét. A függönnyel elválasztott hátsó szobából épp ekkor lép be egy gumiruhás Savonarola-alkalmazott, és amikor meglát, azt hiszem, mindjárt elhányja magát. Akkor most lehet, hogy egy ikon vagyok. Hozzá tudnék szokni. A Savonarola-alkalmazott egyik ujja begörbül, mintha a levegő viszketne, és meg kéne vakarni. Gyerünk! mondja. Késtél. Azt hiszed, mindenki rád fog várni? Na, ő is olyan böhöm típus, nem épp emberhegy, de föléd magaslik, közepes állal, rubin szemmel, és ocsmány hajjal, amit maga vág, tükörbe se nézve. Vele aztán nem akaszkodnék össze, még akkor se, ha nem volna amúgy is olyan hangulatban, amikor kedvtelve okoz egy kis könnyű testi sértést. Követem hátra, lemegyünk egy keskeny folyosón. Nem ismerős, de nem megy ki a fejemből, hogy annak kéne lennie. Csupa bezárt ajtó, tompa nyögéseket és morgásokat hallok, és mielőtt az utolsóhoz érünk, valaki azt kiáltja: Semmi se szent, és mi van, ha mégis! Az egyik vásárlótok aztán rákattant mondom. Az nem vásárló. A fickó kikulcsolja az ajtót, és belök. Oldalt két kerti szék, az asztalon egy rendszergép, a falakon meg rengeteg hangfogó csempe, ami szart se ér. Alléval az egyik székre bök, a géphez lép, amit mintha bolhapiaci szemétből barkácsoltak volna. A házrészek nem illenek össze, és bővítőcsipek állnak ki belőle mindenhol, mint apró csillogó szemölcsök. Észreveszi, hogy furcsán nézem ezt a szemétrakást. Hé, működik mondja, és pár vezetéket lök oda. Ööö... van tartályod? Ne siettess! Odahoz valamit, ami inkább egy kutyatálra emlékeztet, és elém nyújtja. Oké, szívesen máskor is. Magad szeded ki, itt nincs kiszolgálás. Ha nem emlékeznél. Ujjaim a jobb szememnél matatnak, de valami belül azt súgja, igazából nem akarom én ezt. Egyrészt sose éreztem igazán szükségét, hogy elnáspángoljanak, másrészt meg nincs semmi, amit bálványoznék. Egy dzsoint nem ikon.

Kérsz fagyikanalat? kérdezi gúnyosan. Van? Nincs. Gyerünk, szedd már ki, aztán menjünk! Kiszedem a jobb szememet, és a tartályba pottyantom, de a bal akár egy zsírozott disznó, úgy érzem, a végén át fogom nyomni a fejemen, és a fülemen jön ki. Mi lenne, ha egy szemmel? mondom. Lehajol, és utoljára azt látom, hogy behajlított mutatóujja közelít felém. Amikor éreztem, hogy a rendszerbe lépve a fickó széthasad, el se hittem, hogy ekkora szerencsém lehet: elsőre kiszúrtam egy mélyálcázott ügynököt. Impje a náspángprogramra kapcsolódott az én impemmel együtt, az a része meg, ami Agyrendőr volt, jeleket keresett, hogy egy másik nyomozóval akadt dolga. Könnyedén megtalálta; a zsaruk mindig megismerik egymást. Engem viszont nem talált meg. Az volt a baj, hogy rosszul mértem fel, Herkules kéjlövője mennyire összekevert mindent. Mintha öszszekötöznének, kipeckelnék a számat és bezárnának egy szekrénybe, ahonnét mindent egy hiperlyukon át látnék. A beépített ügynök zavara, hogy nem talál, hullámokat vert körülöttünk, de egyszerűen nem bírtam neki jelezni bezártságomból. Csak annyit tudott kiokoskodni, hogy nem férhet hozzám, miközben pedig az impem ott van az övével, csinálják, amit együtt csinálhatnak. Marya tényleg olyan típus volt, akit érdekelne az efféle hely? Hirtelen egy új infó rontott rám a semmiből: Marya bejelentkezett mindegyik lebujba a téglahely-listán, kivéve Az Igazság Menedékét, mert a hallucinogének veszélyesek. Csakhogy ezt Maryának kellett tudnia, nem nekem, és neki is csak akkor, amikor belép valamelyik helyre, ahol aztán valami ártalmatlan tevékenységbe fog, miközben az ottani beépített ügynök kapcsolatba lép velem. Herkules kéjlövője jobban bezavart, mint gondoltam, és csak turbómunkával lehetett volna visszatenni mindent a helyére. Tudom, hogy valahol itt kell lenned, mondta a férfi hirtelen. Es gondolom, okod van rá, hogy

nem jössz elő. Már egy hónapja vagyok mélybeépített, és most jövök fel először. Savonarola ma reggel kapott hírt valami új áruról feltételezem, ha már te nem jössz elő és mondod el magad, az osztály ezért rendezte el neked ezt az időpontot. Várta, hogy előbújok-e. Még egy színt se bírtam felvillantani. Ha nem jössz elő és mondod el, nem tudom, milyen infót adhatok, tette hozzá unszolva. Mennyi időbe telik, mire rájön, hogy valami nincs rendjén? Kezdtem dühbe gurulni, ami csöppet se tett jót. Ha meg bajban vagy, folytatta hirtelen, nem segíthetek. Még egy hónapig itt ragadok, amíg megjön a beépített hírszerző, aki levált. Amint szétkapcsolunk, elrejtőzöm, amíg be nem visznek az őrsre, vagy amíg kapcsolatba nem lépsz velem. A mi csodálatos hírszerző módszerünk: hírt szerzünk, ugyanakkor nem tudunk semmit. Valaki úgy gondolta, ennek van értelme. A francba, valószínűleg én is úgy gondoltam, amikor önmagam voltam. Rendben, mondta. Meg kell próbálnod a következő informátort a listádon. Sajnálom, lejárt az idő; az impek végeztek. Sok szerencsét, akárki is vagy. Ebben benne volt minden: sok szerencsét, akárki is vagyok. Nem csak az a pocsék technika akaszt ki, ahogy a szemmel bánik. Szóval mi volt ez az egész? kérdezem, ahogy felállok az avétos székről. Nem emlékszem semmire! A Savonarola-alkalmazott csak vállat von. Ha semmire se emlékszel, akkor nincs is mire emlékezni. Az nem az én hibám. Basszam meg, ha nem. Baszd meg, ki tart vissza? Az asztalon lévő apró rendszerelemekkel vacakol. - Csak azt kapod vissza, amit beleteszel. Nem segíthetek, ha nincs mit adnod. A válla fölött rám néz. Es nem tetszik a hozzáállásod. Te egy náspángművész vagy mondom neki. Nem tetszik neked semmi se. - Dobogó léptekkel kivonulok, végig a folyosón, ki az előtérbe. Savonarola úgy trónol a párnáin, akár egy daganat. Biztos egész nap ezt csinálja: dagadozik a sok szertől. Már ki akarok dobogni, amikor egy dobozt nyújt felém. Savonarola házi patika, mondjuk. A klinikai terápia után huszonnégy órás otthoni kezelésre elég. Klinikai. Ez a mai nap vicce. Tudom, hogy a dobozban ott egy illékony csomag, amiből kábelek lógnak ki, csak be kell őket dugnom, és szétrombolják az illúzióimat, vagy mi. Az ikonrombolás nagy panama: ha nincs ikonod, az a te bajod, ők így is, úgy is megkapják a pénzüket. Ki akarok dübörögni az ajtón, ehelyett azt mondom: Eladtál egy olyat Anwarnak is? Az egész arca elmozdul, valahogy ellaposodik. Honnét ismered Anwart? kérdezi. Nem a te dolgod. Ha legközelebb beugrik egy hányásra, mondd meg neki, hogy tudom a mocskos kis titkát. Lelécelek, és fél háztömbbel arrébb megint rám jön a gondolkodhatnék. Ez nem volt valami okos dolog. Bemegyek egy helyre, ami valószínűleg tele van téglával, veszek egy kezelést, amit telefonon beszéltem le, pedig nem is emlékszem rá, és amikor kijövök, akkor meg a kezelésre nem emlékszem. Jézusom, még a végén szklerózisom lesz? A hely biztos az Agyrendőrség álcázott állomása, az isten tudja, mit húztak ki belőlem. Talán csak azt, hogy nem tudok semmit, de mégis, nem maradt semmi emlékem az egészről, márpedig így csak az Agyrendőrség dolgozik. Szóval... Na várjunk egy pörcöt! Ha ez az Agyrendőrség volt, akkor meg kellett hogy találják a zsarumacát. A francba, talán meg is találták. Talán követnek, hátha elvezetem őket a Majomsokkhoz. Pedig ahogy az elektrosokk betett nekem, örülhetnek, ha az ábécét kihúzzák belőlem. Nem érdemes engem követni. Úgy döntök, miközben elindulok a következő címre, hogy elhiszem ezt, mert az egyetlen másik lehetőség az, hogy a zsarumaca elmondott nekik mindent, amit tudok, és talán azt is, amit nem, de ez a cucc még egy magamfajta belevaló hőzöngőnek is túl bizarr. (folytatjuk)

Hirdetés Könyvajánló Dr. Galántai Zoltán: Majdnem az örökkévalóságig. A távoli jövő kutatása" A 20. sz. egyik legjelentősebb tudományosfantasztikus szerzője, az angol Olaf Stapledon (1886-1950) azt írja le Star Maker című könyvében, hogy a távoli jövő egyes, értelmes lényekkel benépesített világaiban miként következik be az a váratlan és csodálatos "ébredés", ami a későbbi generációk számára inkább tűnik majd valamiféle "csodálatos bénultságból" való feleszmélésnek. Stapledon persze az akarat és az öntudatosság új szintjének elérésére gondolt, és a mi esetünkben szó sincs semmi ilyesmiről, de az "új tudatosság" - legalább mint metafora - minden bizonnyal érzékelteti azokat a valóban alapvető szemléleti változásokat, melyek az Univerzumhoz és a jövőhöz való viszonyunkat is egyszer és mindenkorra megváltoztatták valamikor mostanában: a 20. sz. végén - 21. sz. elején. Pedig látszólag nem különösebben nagy dologról van szó, hanem csupán annak a felismeréséről, hogy az ember (vagy általánosabban fogalmazva: az értelmes élet) még nagyon is a történet kezdetén tart, és jobb esetben (bár ez egyáltalán nem szükségszerű) akár az Univerzum létezésének végéig is fennmaradhat. Ez - bár a különböző kozmológiai modellek nem feltétlenül értenek abban egyet, hogy mennyiről is van szó - emberi léptékkel mérve mindenképpen elképzelhetetlenül hosszú időt jelent. És ebből már egyenesen következik, hogy át kell értékelnünk a saját lehetséges szerepünket, hiszen ismét csak legalábbis elvileg elképzelhető, hogy az emberiség egyszer majd tevőlegesen avatkozzon bele akár a Világmindenség (vagy egy másik világmindenség) sorsának alakulásába is. Másfelől az is nyilvánvalónak látszik, hogy a technika nem csupán arra lehet képes, hogy elpusztítsa az egész emberi civilizációt, hanem arra is, hogy nagyon-nagyon hosszú időn át biztosítsa a fennmaradását. Sőt, miközben tökéletesen igaza van mindazoknak, akik a modern technika káros hatásaitól meg veszélyeitől óvnak, az a helyzet, hogy kizárólag a technika teheti lehetővé az emberiség hosszú távú létezését. Ennek az összeállításnak az a célja, hogy összefoglaljon néhány, a távoli jövő kutatásával kapcsolatos fogalmat. Az egyes szócikkekben több alkalommal szerepelnek - afféle illusztrációként - olyan, magyar nyelven elérhető könyvek/sci-fi-k is, melyeket a téma iránt érdeklődőnek érdemes elolvasnia. A könyv megrendelhető a kiadótól, a http://www.arisztotelesz.hu címen. Bővebb információ Dr. Galántai Zoltán munkásságáról: http://galantai.inno.bme.hu

A mesterséges intelligenciával foglalkozó Agent Portallal közösen indított első, tematikus novellapályázatunk bírálata lezárult. Több mint 370 pályamű érkezett Olvasóinktól, ami döbbenetesen nagy szám, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a meghirdetéstől számítva a pályázóknak csupán 30 nap állt a rendelkezésükre, hogy írjanak valami használhatót, és el is küldjék. A nyilvános eredményhirdetés/sajtótájékoztató/díjkiosztó május 9-én, délután 3-kor lesz, az Alexandra Könyvesház (volt Griff Áruház, Nyugati tér) 5. emeleti Panoráma Termében. Persze nem lehet mindenki ott az eseményen, már csak a helyszűke miatt sem, ezért az alábbiakban összefoglaljuk a pályázattal kapcsolatos legfontosabb információkat. A selejtezőről: A pályaművek jelentős része, közel 300 novella, terjedelmi okok miatt azonnal diszkvalifikálta magát. Mielőtt azonban még bárki hipertérugrást hajtana végre bánatában, elmondom, hogy várhatóan ősszel írjuk ki saját, terjedelmi korlátok nélküli novellapályázatunkat, amelyre automatikusan átnevezzük az ide beérkezett, de túl hosszúnak ítélt opusokat. Az értékelésről: A pályázatokat ötfős zsűri értékelte, egytől ötig terjedő pontozással. Mivel fél pontok is adhatóak voltak, ezért tulajdonképpen tízes skálán értékeltük a novellákat. A sors különös fintora, hogy kezdetben az összesített pontok alapján az első helyen holtverseny alakult ki (fekete füst szállt a szerkesztőség kéményéből), ezért a második fordulóban közfelkiáltással állapítottuk meg a végső sorrendet. Néhányan most talán azt latolgatják, hogy miért nem megosztott első helyezéssel zártuk le a zsűrizést? A válasz igen prózai: a tárgynyeremények nem korlátlan mennyiségben állnak a rendelkezésünkre, s gondolom, a két első helyezett nem érte volna be egy kettéfűrészelt fődíjjal... A zsűriről: a Galaktika képviseletében Burger István főszerkesztő, Németh Attila irodalmi szerkesztő, Kovács Tücsi" Mihály tudományos szerkesztő; az Agent Portai képviseletében pedig Kömlődi Ferenc szerkesztő, valamint Szilágyi Árpád újságíró vo - tak a zsűri tagjai. A nyertesekről: A zsűri egyöntetű véleménye szerint az első helyezett A díjakról: Kovács Péter: Az én váram című műve. Második helyen végzett Mayer István: Szabad akarat című írása, a harmadik pedig Koltai László: Nem is olyan távoli... novellája lett. A dobogósok nyertes művei mindjárt itt olvashatóak is, a többi hetvenegynéhány pedig hamarosan elérhető lesz honlapunkról. Az I. helyezett Kovács Péter hordozható LCD televíziót, 1 éves Galaktika előfizetést, valamint egy Galaktika pólót nyert, A II. helyezett Mayer István Mp3 lejátszót vihet haza, 1 éves Galaktika előfizetéssel együtt, A III. helyezett Koltai László pedig egy Webkamera boldog tulajdonosa lett, ami mellé 1/2 éves Galaktika előfizetés is jár. Mindhárman publikálási lehetőséghez jutottak a Galaktika Magazinban. A jövőről: A sikeren felbuzdulva júniusban újabb novella pályázatot írunk ki, elsősorban fiataloknak. Ez azért tűnik különösen ésszerűnek, mert erre a pályázatra is szép számmal neveztek fiatalkorú versenyzők. A részletes kiírást várhatóan következő számunkban közöljük le. Június, úgy tűnik, a pályázatok hava lesz, ugyanis akkor írjuk ki grafikus- és képregényrajzoló-pályázatunkat is.