Esemény trauma nyilvánosság

Esemény trauma nyilvánosság

Ráció Tudomány 16. Sorozatszerkesztõk: BEDNANICS GÁBOR és BENGI LÁSZLÓ Esemény trauma nyilvánosság Szerkesztette: DÁNÉL MÓNIKA FODOR PÉTER L. VARGA PÉTER R ÁCIÓ Kiadó Budapest, 2012

Tartalom A kötet megjelenését a 81636 számú OTKA pályázat támogatta Előszó 7 KULCSÁR SZABÓ ERNŐ Az irodalomtörténet(írás) problémája Megírható-e egy hozzáférhetetlen mibenlét története? 11 GYÁNI GÁBOR Kulturális trauma: adott vagy teremtett? 38 KRICSFALUSI BEATRIX Tanúságtétel, performancia és nyilvánosság Elfriede Jelinek Rohonc (Az öldöklő angyal) című színházi szövegében 58 A borító Melissa Martin Dining Room (2006) című képének felhasználásával készült LÉNÁRT ANDRÁS Az erőszak tere A budapesti pártbizottság 1956-os ostromának ábrázolásai 79 DÁNÉL MÓNIKA Kihordó természet, kultúra, nők belső gyarmatok Kortárs magyar filmek posztkoloniális olvasatai 112 BOLGÁR DÁNIEL A múlttal végképp szembenézni? Traumatikus történés és történelmi elbeszélés 134 MENYHÉRT ANNA Trauma és díszletek Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Tüzes cipőben 149 Szerzők, szerkesztők, 2012 Ráció Kiadó, 2012 KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN Döntés, forma és reprezentáció Carl Schmittnél 161

6 TARTALOM VAJDA KÁROLY Életszerűség és véletlenszerűség Az irodalmi esemény fakticitása 182 Előszó LŐRINCZ CSONGOR Az eskük hálójában. Esemény, ígéret és szerződés Kleist Die Marquise von O című elbeszélésében 193 HANSÁGI ÁGNES A regény a politikai napilap médiumában 230 BEDNANICS GÁBOR 1906 Egy (?) irodalmi esemény története 264 BENGI LÁSZLÓ Írói hírnév és/vagy újságírói névtelenség Kosztolányi szövegfogalmának változásáról 277 SZIRÁK PÉTER Utaztatás és tanúságtétel Illyés Gyula és Nagy Lajos Oroszország-útirajzai 298 FODOR PÉTER L. VARGA PÉTER Esemény, rögzítés és tapasztalat szétkapcsolása Dilemmák az Ellis-életmű olvasásában 311 HALÁSZ HAJNALKA Nyelvtörvények zaj és kód között Kiazmusok és bináris rendszerek Jakobson és Saussure modelljeiben 333 SMID RÓBERT Lehetséges-e egy szövegtest kiemelkedése az irodalom történetiségéből? Szerb János mint versben bujdosó 361 Névmutató 383 A kötet tanulmányai egy négyéves kutatási program első szakaszát zárják. A Történés médium nyilvánosság címet viselő projekt átfogó tudományközi együttműködés keretében valósul meg. A benne részt vevők többek közt azokra a kérdésekre keresik a választ, miként határozható meg a történelmi és az irodalmi esemény mibenléte, mitől válik a történés eseménnyé, s milyen szerepe van az esemény létrejöttében azoknak a mediális feltételeknek, melyek közt a történést olyan eseményként észleljük, amelynek bekövetkezte után megváltozik ön- és világértelmezésünk. A kutatás célja továbbá az irodalmi esemény jelenségének olyan vizsgálata, amely magában foglalja az irodalmi és nem csak irodalmi nyilvánosság szerkezetének irodalom- és médiatörténeti, valamint történettudományi szempontú elemzését. Az interdiszciplináris közelítésmódot és együttműködést az indokolja, hogy az irodalmi esemény értelmezhetőségét nem lehet elválasztani sem a történelem tapasztalatától, sem annak a nyilvánosságnak a szerkezetétől, amelyben eseményként megjelenik. A kötet tanulmányait a kutatási program keretében eddig lezajlott két tudományos eszmecsere készítette elő: a 2010 márciusában Trauma esemény szimptóma címmel rendezett work shop, majd 2011 novemberében az ugyanezen a címen rendezett konferencia. A széleskörű interdiszciplináris együttműködés különböző tudományterületek kutatóinak közös munkáját tette lehetővé, így a kötetben szereplő tanulmányok is eltérő szempontok alapján, változó hangsúllyal közelítenek történelmi és irodalmi esemény, valamint az azok létrejöttét előföltételező nyilvánosság korszakonként és kultúránként változó kondícióinak vizsgálatához. Az itt olvasható írások egyfelől az irodalmi esemény mibenlétének történeti és diszkurzív formációit vizsgálják: azt tehát, hogy az irodalmiság-

8 ELŐSZÓ ELŐSZÓ 9 ról és a kánonról alkotott nézetek az irodalomtudományos diskurzusban miként hatottak az akár az értelmező nyelvet és eljárást irányító koncepció ellenében a megértésteljesítményekre. Másfelől ama kérdés kapott hangsúlyt, hogy mi a státusa azoknak a történéseknek, amelyek anélkül válnak eseménnyé, hogy a beszéd szintjén meg tudnának jelenni, s vannak-e az ilyen történéseknek általános formái. E téren történelmi tapasztalat és traumatikus történés viszonyának értelmezhetősége tesz szert jelentőségre, tulajdonképpen annak a tudásnak a kutatása, hogy a történeti és irodalmi szövegek, illetve a fotográfia és a film tanúskodnak-e, s ha igen, miként, e történések formáiról. A kötet címének második hívószava tehát azt a kutatásban relevánssá váló irányt jelöli, amely a traumatikus tapasztalatok irodalmi, állóképi és filmes elbeszélésének lehetőségeiről tájékoztat a kulturális trauma történettudományi interpretálhatóságának, valamint a kortárs trau maelméletek horizontjában. A traumatikus tapasztalatok elbeszélhetőségének kérdése, illetve egyáltalán az ilyen jellegű látencia mediális nyomainak olvashatósága elsősorban a holokauszt, Trianon, valamint az 1956-os forradalom, továbbá az elnyomó-autokratikus politikai rendszerek, a több ségi és a kisebbségi identitás hangsúlyeltolódásai felől kap nyomatékot. A tanulmányok ugyanakkor arra a kérdésre is keresik a választ, miben áll a traumatikus történéseket elbeszélő szövegek, képek és filmek esztétikai hatásmechanizmusa, milyen viszony tételezhető történés és esztétikum közt, de kitérnek arra is, hogy egyes teoretikusok miként értelmezték újra a történelmi tapasztalatot mint performatívumot a jogfilozófia felől. A kötet harmadik fontos súlypontját a nyilvánosságnak a történelmi és irodalmi esemény, valamint a traumatikus történés és a látencia létrejöttében betöltött szerepe jelenti. Egy esemény leírása vagy esztétikai megragadása mindig fölveti a nyilvánosság terének, illetve az irodalmi szöveg, a fotografikus és filmes bemutatás megértésének, nyilvános recepciójának kérdését, hiszen a történések performativitása s ilyen értelemben igazsága öszszefügg azokkal a nyelvi-mediális feltételekkel, amelyek közt annak elbeszélése, reprezentációja, esztétikai kódolása végbemegy. A történelmi tapasztalat személyes igazsága és a nyilvános tér, amelyben elbeszélés és esztétikai megjelenítés az autentikusság jellegét ölti magára, a mindenkori nyilvánosság mediális technikáihoz kapcsolódik, azaz függ azoktól a rögzítő, tároló és közvetítő rendszerektől, amelyek létrejöttében is szerepet játszanak. A tanulmányok az irodalmi nyilvánosságot annak különböző történeti indexei segítségével igyekeznek megragadni. Ami általuk kirajzolódik, az a modern irodalmi formák, beszédmódok és a kulturális nyilvánosság ezeket értelmező-alakító, helyenként jelentékeny diszkurzív különbségeket feltáró feszültsége, valamint a történeti-személyes tapasztalatot elbeszélő szövegek műfajilag és műnemileg is szerteágazó sokrétűsége. Az irodalmi-kulturális nyilvánosság az utólagosság felől tehát annak olvashatósága tekintetében is jelentőséget nyer: e helyütt az irodalmi publicisztika, az útirajz, a személyes és a lírai identitás, de a nyilvánosság és az irodalmi szöveg autonómiájának feszültségéből kibontakozó olvasói attitűdök, valamint esztétikum korántsem problémamentes viszonyának kérdései kapnak nyomatékot. A Szerkesztők