Páter Béla emlékezete

Páter Béla emlékezete

Páter Béla emlékezete Megemlékezés halálának 70. évfordulójára Kolozsvár, 2008. június 20 22. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása Kolozsvár, 2010

Szerkesztették: Farkas Zoltán és Lázár László Lektorálta: Dr. Jakab Sámuel Olvasószerkesztés, korrektúra: Kürti Miklós A fedôlap fotóját készítette: Essig József Tördelés, borítóterv: Balogh Zsuzsa Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2010 Nyomdai munkálatok: GLORIA, Kolozsvár Felelôs vezetô: Nagy Péter Descrierea CIP a Bibliotecii Naøionale a României OMAGIU. Páter, Béla Páter Béla emlékezete : megemlékezés halálának 70. évfordulójára / ed.: Farkas Zoltán, Lázár László. - Cluj-Napoca : Societatea Muzeului Ardelean, 2010 ISBN 978-606-8178-14-1 I. Farkas, Zoltán (ed.) II. Lázár, László (ed.) 58(498) Páter, B

Elôszó A tudományok úttörôirôl, egykori mûvelôirôl ritkán emlékezünk meg, az idô haladtával pedig a mulasztások egyre nehezebben pótolhatók így sokuk emléke kitörlôdik a köztudatból. Nevük hiába szerepel a különbözô lexikonokban, ezeket kevesen lapozzák fel, s tanulmányozzák. A tudománytörténészekre, szakírókra hárul munkásságuk felkutatása, eredményeik értékelése, népszerûsítése. Dr. Páter Béla a kassai, majd kolozsvári mezôgazdasági tanintézet egykori tanára, a kolozsvári Mezôgazdasági Akadémia néhai rektora (1910 1920), a világ elsô gyógynövény-kutató állomásának a megteremtôje érdemei azonban feledésbe merültek. Pedig életében itthon és külföldön egyaránt igen értékelték munkásságát. Két, sôt három ország és nemzet büszkélkedhetett Páter Bélával. A 2008-as emlékévben elsôként a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Mûhelyben emlékeztek meg Páter Béláról, a vallásos tudósról, Farkas Zoltán és Lázár László, az EME agrárszakosztályának alelnöke és titkára vezette kerekasztalbeszélgetés keretében. Június 20 22-én Kolozsváron háromnapos megemlékezésre került sor, Páter Béla halálának 70. évfordulója alkalmából. A rendezvény fôszervezôje az EME Agrártudományi Szakosztálya volt, társrendezôk: az egykori Mezôgazdasági Akadémia utódja, az Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem, az Evangélikus-Lutheránus Püspökség, valamint az Erdélyi Kárpát- Egyesület. A megemlékezô ünnepségsorozat elsô napján az Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem tanárai, az EME képviselôi és a meghívottak tartották meg elôadásukat. Második nap az Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezésében a Páter-úton a Páter-forrásig kirándult az ünneplô társaság, a Páter Béla által talán leginkább kedvelt kirándulóúton, a Bükk-erdôn keresztül. Gyógynövény-megfigyeléssel tarkított kirándulás végén rögtönzött fotókiállításon is megcsodálhattuk a természet szépségeit. A harmadik napon az (Erdélyi) Evangélikus-Lutheránus Püspökségen, Adorjáni Dezsô püspök cerebrálásával ünnepi istentiszteletre került sor, majd azt követôen, a belsô udvaron a Páteremlékplakett leleplezésére. A plakett, amely Venczel Árpád szobrászmûvész alkotása, Páter Bélának mint botanikusnak és az Evangélikus-Lutheránus Egyház egykori gondnokának állít emléket. A tudományos ülésszakon Egyed Ákos, az MTA kültagja, az EME elnöke mondott megnyitó beszédet, majd az EME kutatói, külföldi vendégelôadók, valamint az EKE elnöke mutatták be Páter Béla életét, munkásságát, követôit, a Páter-hagyományokon alapuló botanikai kutatások eredményeit. Jelen kötet az itt elhangzott elôadásokat, illetve a megemlékezô rendezvénysorozatra elküldött dolgozatokat és adalékokat tartalmazza. 5

Páter Béla egyetemi tanár, a kolozsmonostori Mezôgazdasági Akadémia rektora, tankönyvíró, botanikus, gyógynövényszakértô, gyógyteák elôállítója, gazdasági szervezô, ugyanakkor nagy kiránduló, túrázó, egyházának oszlopos támasza. Munkahelyét, választott hazáját az elsô világháborút követô hatalomváltás után sem hagyta el. Tevékenységét minden területen elismerés fogadta már életében, a román hatóságok, sôt a királyi család is elismerte rendkívüli tudományos eredményeit. A második nagy világégés után Páter Béla emlékével kevesebbet foglalkoztak, a köztudatban kezdett feledésbe menni. Csupán a tudósok közösségében ápolták emlékét, és méltatták munkásságát. Idén Páter Béla születésének 150. évfordulóját ünnepeljük. A kerek évforduló alkalmat nyújt arra, hogy méltó megemlékezés és ismertetô anyagok közlése révén nagy tudósunk újra a közfigyelem középpontjába kerüljön. A két évvel ezelôtti ünnepi elôkészületek során Páter Zoltán oldalági rokon 1 jóvoltából felderítettük Páter Béla egyenes ági és oldal ági rokonságát, és minden, még élô rokont meghívtunk az ünnepségre. Nagy örömünkre szolgált, hogy a rendezvényre a számos agrárszakember, valamint a szervezô intézmények népes képviselete, köztük jeles tudósok mellett eljöttek Páter Béla Marosvásárhelyen és Kolozsváron élô rokonai, valamint a ma Magyarországon élô két dédunoka is, Páter Áron és Tünde édesanyjuk kíséretében Tekintettel a két évvel ezelôtti rendezvény sikerére, az elnökség és a szervezôk jónak látták könyv formájában megjelentetni az eseménysorozaton elhangzott elôadásokat, tudományos ismertetôket, valamint azon meghívott elôadók dolgozatait, akik az ünnepségen nem vehettek részt reményeink szerint ebben az évben, a kettôs évforduló, a Páter Béla születésének másfél százados, és fia, Páter Károly 2 születésének 110. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésen ôk is jelen lehetnek majd. A jelen kötet célja tájékoztatni a nagyközönséget Páter Béla sokirányú és úttörô munkásságáról. Farkas Zoltán 1 matematikus, lásd: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, ill. Szabó T. Attila: Páter Béla és a kolozsvári Gyógynövénykísérleti Állomás (1904 1919) dokumentumai és emlékei (1967 1987) 2 egyetemi tanár, a jelenlegi Gödöllôi Szent István Egyetem, volt Agrártudományi Egyetem hajdani rektora 6

Kedves jelenlévôk, Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm a rendezvényünkön megjelenteket, a határon túlról, Magyarországról érkezôket külön is szeretettel köszöntjük, és mindenkit, aki megtisztelte jelenlétével ezt a rendezvényt. Az utókor rendszerint azokról az elôdökrôl nem feledkezik meg, akik az élet valamely területén maradandót alkottak, vagy kezdeményezôi voltak olyan tevékenységeknek, amelyeknek folytatása volt, és amelyek valahogyan a mai életünkbe, korunkba is befolynak, azt befolyásolják. Páter Béla, akire ma emlékezünk, mindkét említett kritériumot kimeríti, annak megfelelôen maradandót alkotott, és kezdeményezô is volt. Maradandó eredményt tudományos munkái jelentenek, különösen a botanika területén kifejtett munkássága, s tudjuk azt is, hogy kezdeményezôje volt Kolozsvárt a gyógynövénykultúra felkarolásának. Mindez elegendô érv arra, hogy Páter Béla professzor idôszerûségérôl beszéljünk. Az ô munkássága egyszerre volt értékmegôrzô és értékteremtô gondolok itt a természetvédelemre, alapjában véve, a gyógynövénygondozásban és felhasználásában kifejtett tevékenységérôl van szó. Errôl, mint közismert, elismerô, szép szavakkal emlékezett meg Gidófalvy István, a régi Kolozsvár, a régi Erdély kiváló személyisége. Ugyanakkor intézményszervezôi képességét, odaadó, lelkiismeretes és értô hozzáállását is ki kellene emelni. Nem csoda, hogy négy kolozsvári intézmény tartja magáénak: az Agronómiai Intézet, az Erdélyi Kárpát-Egyesület, az Erdélyi Evangélikus- Lutheránus Egyház és végül, de nem utolsósorban az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az EME. Mindegyik említett intézmény történetébe, s ezek által Kolozsvár városunk történetébe is beírta nevét. Itt sokan vagyunk olyanok, akik gyakran jártunk annak idején a Páter-ösvényen, és a Páter-kúthoz is el-elmentünk, emlékezve rá, és ugyanakkor nosztalgiával gondolva azokra az idôkre, amikor még olyan jelentôs és igencsak kulturált turizmus volt a városban és környékén, amilyen sajnos ma nincsen. Az EME választott tisztségviselôjeként, szakosztályi elnökeként, neves tudományterjesztôjeként egyaránt tiszteljük és ápoljuk emlékét. Errôl külön elôadás fog elhangzani rövidesen, aminthogy a többi intézményben viselt tisztségeirôl is. A megalapításának 150. évfordulójához közeledô EME különös gonddal igyekszik számba venni kiemelkedô jelentôségû elôdeit. Azért is jól jött ez a rendezvény, hiszen általa Páter Béláról jóval többet fogunk tudni, mint eddig, letöröljük a port tárgyi és szellemi hagyatékáról, és jobban el tudjuk helyezni az alakját az erdélyi tudománytörténetben. Ezt ígérik, nyilvánvalóan ezt is adják majd a programban feltüntetett elôadások. Nem rejtjük véka alá azt a véleményünket, hogy szükségünk van az elôdök példamutató munkásságának felmutatására, hogy a rendkívül bonyolult, a történelmi értékek iránt nem kellô figyelmet mutató világunkban erôt meríthessünk az elôdök, az elôttünk járók munkásságából, hogy a ránk testált értékek mentését és 7

az új követelményeknek megfelelô fejlesztését vállaljuk. Külön öröm az EME vezetôsége számára, hogy a Páter Béla emlékének szánt ülésszakot a legifjabb szakosztályunk, az Agrártudományi Szakosztály kezdeményezte. Ezért illesse köszönet a kezdeményezôket és a rendezvény elôkészítôit. Ezekkel a gondolatokkal kívánok sikeres és hasznos tanácskozást ennek az ülésszaknak. Mindenkinek kellemes ittlétet kívánok. Köszönöm. Kolozsvár, 2008. 06. 20. Egyed Ákos 8

I. rész Tanulmányok

10 Páter Béla tudományos és tudománynépszerûsítô munkássága Életrajzi adatai Farkas Zoltán A neves gyógynövénykutató 1860. szeptember 9-én született a Sáros megyei Eperjesen. Ôsrégi szepesi család sarja. Elôdei a lôcsei városi levéltár adatai szerint a XVI. század óta Lôcsén laktak. Apja, Páter Károly Lôcsén törvényszéki bíró. Anyja, Fornét Antónia a sztrázsai (michelsdorfi) evangélikus lelkész leánya. A Fornét család ôsei bárói ranggal rendelkeztek. Franciaországból, a hugenották üldözésekor menekültek elôbb Ausztriába, majd Felsô-Magyarországon telepedtek le, ahol nevüket Fournet-ról Fornétra változtatták. Páter Károly és családja csupán egy évig, 1860-ban tartózkodott Eperjesen, ekkor született hetedik egyben utolsó gyermekükként Béla fiuk. 1861-ben a család újra Lôcsére került, a szülôk halálukig itt laktak. Páter Béla Lôcsén végezte elemi és középiskolai tanulmányait. Fôiskolai tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen és a Királyi József Mûegyetemen folytatta. 1883-ban természetrajz- és földrajzszakos középiskolai tanári oklevelet szerzett (Györffy 1939, Páter Sándor 2008). Más szerzôk szerint 1882-ben végzett (W. Nagy 1988). 1882 1884 között a Budapesti Királyi József Mûegyetem növénytani tanszékén dolgozott mint tanársegéd (W. Nagy 1988), majd 1884-ben a Kassai Gazdasági Tanintézet növénytani tanárának nevezték ki. Elsô cikkeit Klein Gyula mûegyetemi professzor buzdítására írta, ezek 1883-ban a Természettudományi Közlönyben jelentek meg. Klein Gyula fônöke és tanára szintén lôcsei származású, híres botanikus volt, akivel szünidôkben sokszor vett részt botanikai kirándulásokon. (Györffy) Kassai tartózkodása idején több szakmai egyesületnél vállalt feladatot: titkára volt a Felsô-Magyarországi Kertészeti Egyesületnek, a kassai Állatvédô Egyesületnek és a Magyarországi Kárpát-Egyesület kassai szakosztályának. Ebben az idôben hallgatói számára megszerkesztette Gazdasági Növénytani Vezérfonal c. kurzusát (1890), majd kutatásainak eredményeit két fontos írásában közölte: A legfontosabb pázsitfélék gyakorlati ismertetése (1891), ill. A vetések kifagyásáról (1893) címûben. Ezenkívül több, mint száz rövidebb írása jelent meg a korabeli szaklapok a Természettudományi Közlöny, Köztelek, Mezôgazdasági Szemle és Gyakorlati Mezôgazda hasábjain.

1893-ban áthelyezték a Kolozsmonostori Gazdasági Tanintézethez. Idekerülését valószínûleg az akkori igazgató, a nagy szervezôtehetséggel megáldott Vörös Sándor szorgalmazta, aki erôsíteni, fiatalítani igyekezett a tanintézet tanári karát. Tulajdonképp helycsere történt, ugyanis Páter Béla elôdjét, a valamivel idôsebb, szintén kitûnô szakembert, Szaniszló Albertet az ô helyébe a kassai tanintézethez helyezték át. Páter 1893 1912 között a kolozsvári Állami Vetômagvizsgáló Állomás vezetôjeként a lóheremag tisztításának és arankamentesítésének az úttörôje. 1904-tôl gyógynövénytermesztési kísérleteket folytatott. Megszervezte a gyógynövény-botanikus kertet, és vegyi laboratóriumot szervezett a hatóanyagtartalom meghatározására. Ebbôl a magból fejlôdött ki Kolozsváron a világ legelsô gyógynövény-kísérleti állomása, ennek igazgatója volt 1931-ig. Nem kevesebb, mint 136 fajjal kísérletezett, a legtöbbnél elsô ízben ô közölt adatokat a termesztésbevonás lehetôségeirôl és a terméshozam gazdasági vonatkozásairól. Mûtrágyázási kísérletei úttörô jelentôségûek (Rácz 2002). A gyógynövények iránti érdeklôdésében közrejátszhatott, egyebek között, az a tény, hogy a Gazdasági Tanintézet, 1907-tôl a Gazdasági Akadémia akkori igazgatója, Páter Béla elôdje, Szentkirályi Ákos (1851. január 27. 1933. május 23.) gyógynövénytermesztéssel foglalkozott Marosludas melletti birtokán. 1906-ban a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen megszerezte a növénymorfológia és -ökológia tudományok magántanára képesítést; disszertációja: Paszulybetegségek (2 színes táblával). 1907-ben az egyetem magántanára lett. 1920- ig a gyógyszerészhallgatóknak a gyógynövények ismertetését adta elô. 1910-ben kinevezték a Gazdasági Akadémia igazgatójának. 1913 1914 között a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem növénytani tanszékének ideiglenes vezetôje volt errôl a tisztségérôl lemondott Györffy István javára, hogy folytathassa tanári munkáját a Gazdasági Akadémián és gyógynövény-kutatásait. A tudományegyetemen 1920-ig a gyógyszerész-hallgatóknak gyógynövény-ismeretet adott elô. 1920-ban, a hatalomváltozás után a Magyar Földmûvelési Minisztérium felajánlotta Páter Béla számára a Budapesti Kertészeti Tanintézet igazgatói állását, de ô választott hazájában, Kolozsváron maradt, Farkas Árpáddal együtt a többi tanár Magyarországra távozott. A következô évben, 1921-ben viszont kénytelen volt megválni a Gazdasági Akadémia igazgatóságától és tanári katedrájától. 1922-tôl Martinovici Constantin újonnan kinevezett rektor mellett, ha nem is hivatalosan, de ügyvezetô társrektorként mûködött, és 1931-ig megmaradt a gyógynövény-kísérleti állomás vezetôjének. A botanika tanára Iuliu Prodan lett. A Mezôgazdasági Fôiskola centenáriumi kiadványa és az Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem 2004-es (a 135 éves évfordulóra kiadott) kötete tanárainak névsorában az 1928 1938-as idôszakban tanárként van feltüntetve. Még nem találtunk utalást arra, hogy ebben az idôszakban tanított-e románul, vagy csak tiszteletbeli tanári ( profesor onorific ) státusa volt. 1931. január 31-én a Román Országos Mezôgazdasági Kutatóközpont és a Kolozsvári Felsôfokú Mezôgazdasági Akadémia kezdeményezésére, nyugdíjba vonulá- 11

sa alkalmából a hetvenéves Páter Bélát, a tiszteletére rendezett ünnepségen, Gh. Ionescu-Šišešti, az Institutul de Cercetãri Agricole România (I.C.A.R.) vezérigazgatója táviratban köszöntötte: Kérem, tolmácsolják Páter Béla professzor úrnak (...) az iránta való megkülönböztetett rokonszenvemet és megbecsülésemet, és legmelegebb jókívánságaimat, jó egészséget, hosszú életet és lelki megelégedést. Személyesen köszöntötték: Mihai Šerban, a Kolozsvári Mezôgazdasági Akadémia rektora, és Nicolae Sãulescu, a kolozsvári I.C.A.R. igazgatója (V. I. Peštean 2006). Páter Béla válaszbeszédében kiemelte, hogy érdemes volt Kolozsváron maradnia, mert hagyták, hogy folytathassa munkáját, és személyét megbecsülés övezte. A román kormány több magas kitüntetéssel ismerte el munkásságát, érdemeit: Ordinul Coroana României, Ordinul Steaua României, Meritul Agricol, Crucea Meritul Sanitar. 1938. június 21-én halt meg Kolozsváron, ott is temették el. Temetésén Mihai Šerban, a Kolozsvári Mezôgazdasági Akadémia akkori rektora az alábbi szavakkal méltatta: Elmondhatom, hogy példát mutató mûködése a Gazdasági Akadémia élén távozása után is termékenyítôleg hatott, s alapja volt mindannak, amit ebben az intézményben megvalósítottunk. Mindig hû maradt népe nyelvéhez és kultúrájához, de jó állampolgára volt közös hazánknak is. Páter Béla halálát egy tragikus körülmény okozta. Tüdôgyulladásából még nem teljesen felépülve, orvosa tilalma ellenére elindult a Szamos partján botanizálni, s belecsúszott a folyóba. Arra járó emberek kimentették, hazavitték, de kiújult tüdôgyulladásából már nem tudott felépülni. 12 Munkássága Kolozsvári tanárkodása idején Páter Béla kutatói és szakírói tevékenysége hangsúlyosabbá vált. 1895-ben megjelent a Népszerû gazdasági növénytan az alsófokú gazdasági iskolák számára címû tankönyve, valamint A gabonafélék, a burgonya és a szôlô legfontosabb gombabetegségei címû szakkönyve. Egy év múlva tette közzé Állattan földmûvesiskolák számára címû tankönyvét, amely a Földmûvelésügyi Minisztérium pályázatán elsô díjat nyert. (W. Nagy 1988) 1900-ban Páter Béla is részt vett Magyarország küldöttségében a párizsi világkiállításon, ahol munkásságát és gyógyteáit aranyéremmel jutalmazták. (Unokája, Páter Sándor közlése) 1902-ben megjelent az akadémiai hallgatók számára készült Gazdasági növénytan elsô kötete. A második kötet kiadási nehézségek miatt csupán 1908-ban jelenhetett meg. A gyógynövényekrôl elsô írása 1905-ben jelent meg: A vadontermô orvosi növények szedésérôl (Gazdasági Lapok, 57. évfolyam, 34. szám, 665.). 1906-ban már hat

írást tett közzé: Ánis (Erdélyi Gazda, 38. évf., 4 sz. 169.), A borsmenta jelenlegi szerepe a világpiacon (Gazdasági Lapok, 58. évf., 8 sz., 143 144.), A gyógynövények termesztése (Gyógyszerészeti Közlöny, 22. évf., 295 296.), A gyógynövények termesztése (Kolozsvár, Ajtai nyomda, 96 oldal, Az Erdélyi Gazdasági Egylet Könyvkiadó Vállalatának 51. füzete), A jóféle pangyökér (Mezôgazdasági Szemle, 24. évf. 7. füzet, 312 314.), A vadon termô gyógynövények, valamint a gazdasági melléktermékek gyógyszertári értékesítésének rövid ismertetése (Bp., Pátria nyomda, 131 oldal.). Ezek után cikkeinek többségében a gyógynövények leírásával, gyógyhatásuk ismertetésével foglalkozott. Felhasznált minden alkalmat, hogy írásaival népszerûsítse a gyógynövények jelentôségét és felhasználását. 1922-tôl kezdve több román nyelvû közleményt jelentetett meg, sôt, többnyelvûeket is. 1924-ben megjelent magyar nyelven A gyógynövénytermesztés rövid foglalatja c. munkája (Kolozsvár, Minerva Rt.). 1925-ben megjelent írásai: Cultura mãtrãgunei (A nadragulya termesztése); Buletinul Agriculturii nr. 5 6, Bucurešti; Cele mai noi ceaiuri medicinale ši folosirea acelora Neue heilsame Teearten und ihre Anwendung Újabb gyógyító teák és azok használata Novya sorta lecebaryk caev e ik prinicnenie; La culture des plantes medicinales en Roumanie, Buletinul Agriculturii. 1926 Cultura plantelor medicinale (Gyógynövénytermesztés) 27 faj ismertetése. 1927 Plantele medicinale sãlbatice (Vadon termô gyógynövények); Buletinul Agricol, vol. III (57 faj). 1928 A gyümölcsfák téli ápolásáról. Az Erdélyi Gazdasági Egylet december 8- án tartott elôadásának kiadása, Oradea Nagyvárad, Apollo Kiadó. 1929 A gyümölcsfák betegségei és ellenségei, valamint a gyümölcsfák terméketlenségének okai, Kolozsvár, Minerva Rt. 1931-ben Al. Potloggal közösen nyolcvan oldalas könyvben száz termesztett és vadon termô növényfaj leírását közölték. 1932-ben megjelent egy újabb magyar nyelvû kiadványa: Csodahatású gyógynövények, Kolozsvár, Minerva Rt. nyomdája. 1932-ben megalakította a Cooperativa Adonis nevû gyógynövénygyûjtô és -értékesítô szövetkezetet. 1923-ban önmaga számára csendes ünnepként jegyezte fel ezredik szakcikkének megírását (Györffy 1938) feltételezzük, hogy haláláig még 200 cikket írt. A magyarországi Agrártudományi Egyetem Könyvtárának kiadásában (AEKKK, 1959) megjelent füzet szerint az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ bibliográfiai csoportja mindössze 620 írását tudta felkutatni. A fentebb említett lapokon kívül még közölt a Mezôgazda, Gazdasági Lapok, Kísérletügyi Közle- 13

mények, Gyógyszerészeti Értesítô, Gyógyszerészeti Közlöny és fôleg az Erdélyi Gazda címû folyóiratokban, valamint külföldi lapokban (Pharmazeutische Post, Pharmazeutische Zentralhefte, Pharmazeutische Monathefte, Heil- und Gewürzpflanzen). Páter Béla nagyszerû tanár volt. Tanítványait jól felkészítette botanikából, biztos tudást adott számukra. Erre bizonyság, hogy a budapesti felsôfokú szôlésztanfolyamra jelentkezô tanítványaitól nem követeltek növénytanból felvételi vizsgát. Tanítványai közül többen is folytatták a gyógynövényekkel való foglalkozást mindenképp kiemelendô Bodor Kálmán és ifj. Gidófalvy István munkássága. Meg kell emlékeznünk kiváló vegyész-munkatársáról, Kopp Elemérrôl (1890 1964), akit Páter Béla 1923-ban a botfalusi cukorgyárból hívott meg a Gyógynövénykísérleti Állomásra, s aki késôbb az intézet utolsó igazgatója, 1949-tôl pedig a marosvásárhelyi OGYI farmakológiai tanszékének vezetôje. Kolozsvári tevékenysége idején Kopp Elemérnek több, mint harminc szakdolgozata jelent meg, jórészt külföldi szaklapokban (Rácz 2002). Ômellette olyan jeles tudósok sora nôtt fel, mint Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Csedô Károly és mások. Páter Béla gyermekei közül Károly (1900 1964) szintén neves agrárszakember talajvegyész lett. A Gödöllôi Agrártudományi Egyetem tanszékvezetô egyetemi tanáraként mûködött (1949 1964), és rektora is volt 1951 1955 között (W. Nagy 1988). Emlékére Gödöllôn utcát is neveztek el róla. Páter Béla legkisebb gyermeke, Gusztáv fia evangélikus lelkész lett, Kolozsváron és Szatmáron szolgált. Szülei sírjában van eltemetve. Páter Béla magatartását mindvégig a közjóért való tenniakarás jellemezte. Kolozsváron hamar bekapcsolódott a város közéleti tevékenységébe. 1907-tôl megszervezte a vadon termô gyógynövények begyûjtését. 1914-ben gyermeknyaraltatást szervezett, több nyaralótelepet vont be a külvárosi gyerekek egészséges üdültetésébe. Elsôként vezette be a védnöksége alatt álló iskolákban a rendszeres iskolai tejszolgáltatást. Az 1920-as években újraszervezte a háborúban megsemmisült erdélyi méhészgazdálkodást. Elsôsorban az Erdélyi Gazdasági Egyletben mûködött, ahol elôbb igazgató-választmányi, 1925-ben pedig tiszteletbeli tag lett. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek választmányi tagja volt, majd Szádeczky-Kardoss Gyula (1860. december 27. 1935. november 8.) halála után az egyesület Természettudományi Szakosztályának elnöki tisztét töltötte be. Ezenkívül az Erdélyi Kárpát-Egyesület választmányi tagja, majd elnöke, Kolozsvár szabad királyi város törvényhatósági bizottságának tagja, és a város gazdaságait ellenôrzô bizottságának elnöke volt utóbbi minôségében egészen 1915- ig élénk mûködést fejtett ki. (Györffy 1939) A kolozsvári ágostai evangélikus egyház kebelében is kivette részét a munkából. Éveken keresztül presbitere volt az egyháznak, 1925-ben pedig fôgondnokká választották. A Kolozsvárt élô szepességieket Fábry Viktor ev. lelkésszel összetoborozta, és 14

Scepusia néven kis társasággá szervezte, melynek ô az elnöke, Fábry pedig titkára lett. Ez a kis társulat rendes összejöveteleket tartott, járatta a különbözô szepesi lapokat, társas kirándulásokat és hangversenyt is rendezett. A háború kitörése véget vetett a Scepusia mûködésének. (Györffy 1939) Páter Béla Európa-szerte, sôt a tengerentúl is megbecsült botanikus és gyógynövényszakértô volt. Az általa megkezdett gyógynövénytermesztési kísérletek és gyógynövényvizsgálati kutatások nyomán kialakult Kolozsvári Gyógynövénykutató Állomás mintájára hozták létre jóval késôbb, az akkori Ausztria területén, Bécsben és Prágában a hasonló rendeltetésû intézményeket, majd Trianon után a csonka Magyarországon, elôbb Szegeden, majd egy jelenleg is mûködô gyógynövénykísérleti állomást Budakalászon. 1921-ben Bernben (Svájc) egy farmakológiai kongresszuson Tschirch professzor kiemelte Páter Béla különleges érdemeit a gyógynövények kutatása terén (V. I. Peštean 2006). Az erdélyiek szakemberek és egyszerû gyógyulni vágyók egyaránt tanácsért jártak hozzá. A romániai tudományos és mezôgazdasági vezetô körök is csakhamar felfigyeltek tevékenységére, és rájöttek arra, hogy ezt a csendes, szerény embert egész Európában ismerik és becsülik. Megtörtént, hogy egy romániai egyetemi tanár, Párizsban járván, szakkérdéseivel egy ottani tudóshoz fordult, akitôl azt a választ kapta: ebben a kérdésben csak Páter Béla illetékes, ôt keresse fel Kolozsváron. 1957-ben az Amszterdamban megtartott gyógynövénykongresszus elnöki megnyitóján T. H. L. van Os nagy elismeréssel emlékezett meg Páter Béla 1914 elôtti úttörô munkájáról, amelyet a holland gyógynövénykutatás is kiindulásként, intézetei megszervezésében mintaként tekintett. (Ifj. Szabó T. 1970) Egyes méltatói kiemelik, hogy a XIX. század végi növénytani kutatásaiban, amikor a növényrendszertan volt elôtérben, jóformán úttörônek számított következetes biológiai szemlélete, errôl jónéhány írása tesz tanúságot: Ágak és gyökerek növekedéseinek összefüggésérôl (Természettudományi Közlöny, 18. kötet, 182 184.), Szövetkezés a növények között (1889, Természettudományi Közlöny, 21. kötet, 120 121.), A szôlôlevelek hatása az érésre (1892, Gyakorlati Mezôgazda, 21. évf., 40. sz., 530 531.) stb. (AEKKK, 1959) Akárcsak sok kolozsvári kortársa (és a maiak is), nagyon szerette a Bükk-erdôt. Sokat járt ide kirándulni és botanizálni. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Erdély címû folyóiratában ismerteti a Bükk-erdô növényvilágát. Az általa annyiszor bejárt útszakasznak az EKE vezetôsége tekintettel arra is, hogy élete utolsó éveiben a neves botanikus a szervezet elnöke volt a Páter-út nevet adta. A helyiek által Flãmândának ismert forrást Páter-forrásnak nevezték el. Páter Béla szerteágazó tudományos, tudománynépszerûsítô, szakpedagógusiszakírói és emberbaráti jellegû munkásságával írta be a nevét a magyar tudománytörténetbe. 15

16 Legfontosabb önállóan megjelent munkái (Györffy 1939) Növénytan. Dr. Prantl K. 5. kiadása után fordították Páter Béla és Lasz Samu. Budapest, 1884. Eggenberger kiadása A gazdasági növénytan vezérfonala. Kassa, 1890. A legfontosabb pázsitfélék gyakorlati ismertetése. Kassa, 1891. 33 lap A Peronospora viticola és a black-rot. Kassa, 1892, Maurer János kiadása A vetések kifagyásáról. Kassa, 1893., 45 lap Népszerû gazdasági növénytan alsófokú gazdasági iskolák számára. A földmív. minisztérium pályázatán nyert megbízás alapján. Kolozsvár, 1895., 135 lap. Földmív. Minisztérium kiadása A gabonafélék, a burgonya és a szôlô legfontosabb gombabetegségei. Kolozsvár, 1895. Az Erdélyi Gazd. Egylet kiadása. 5. kiadás 1911. Gazdasági állattan földmívesiskolák számára. A földmív. minisztérium pályázatán nyert megbízása alapján. Kolozsvár, 1896. Földmív. Min. Kiadása. 2. kiadás 1905. A haltenyésztésrôl. Kolozsvár, 1897. Az Erd. Gazd. Egylet kiadása. 6. kiadás 1911. Vetômag eltartása és a magtárban kárt tevô állatokról. Az Erd. Gazd. Egylet kiadása. Kolozsvár, 1899. 4. kiadás 1911. A házi állatok fontosabb élôsködôi. Erd. Gazd. Egylet kiadása. Kolozsvár, 1899. 2. kiadás 1904. Ásványtan és geológia tanuló gazdák számára. Lampel Róbert kiadása. Budapest, 1899. 2. kiadás, Vitéz A. Kiadása, Kassa, 1913., 140 lap Gazdasági Növénytan I. A virágtalan növények ismertetése, különös tekintettel termesztett növényeink betegségére. Kolozsvár, 1902., 183 lap Gazdasági Állattan. A gazdaságra káros és hasznos állatok ismertetése Földmívesiskolák (esetleg gazdasági taniskolák) számára. Kassa, 1905., 114 lap A vadon termô gyógynövények, valamint a gazdasági melléktermékek gyógyszertári értékesítésének rövid ismertetése. Az Orsz. Magy. Gazd. Egylet pályázatán nyert megbízás alapján. Budapest, 1906., Pátria kiadása, 131 lap. 4. kiadás 1912. A gyógynövények termesztése. Az Erd. Gazd. Egylet kiadása. Kolozsvár, 1906., 97 lap Növényboncz-, alak- és élettan gazdasági akadémiai hallgatók számára. Kassa, 1907., 211 lap, Vitéz A. kiadása Gazdasági Növénytan II. A virágos növények ismertetése. Kassa, 1908., 296 lap, Vitéz A. kiadása Rövid útmutatás a vadon termô gyógyító növények gyûjtésére. Kolozsvár, 1908., 7 lap. Erd. Gazd. Egylet kiadása. 2. kiadás 1911. Milyen gyógynövényeket termesszen a kisgazda? A Köztelek Olcsó Könyvtára kiadása. B-pest, 1909., 63 lap Die Heilpflanzenversuchsanstalt der landwirtschaftlichen Akademie in Kolozsvár. Heft 1. Kolozsvár, 1914., 47 lap. Heft 2. Kolozsvár, 1917., 70 lap. Heft 3. Kolozsvár, 1918., 53 lap

La culture des plantes médicinales en Hongrie. Rem. 1914. A gyógynövénytermesztés rövid foglalatja. Erd. Gazd. Egylet kiadása. Kolozsvár, 1924. La culture des plantes médicinales en Roumanie. Bucarest, 1925., Minisztérium kiadása Szerkesztette a kolozsvári Gazd. Akadémia értesítôit az 1910 1918. években Prof. Dr. Páter újabb gyógyító teái és azok használata. Amphora R. T. Brassó, 1925. Magyar, német, román és orosz nyelven. Páter Béla-emlékhelyek Kolozsváron Sírja a Házsongárdi temetôben, a lutheránus temetôkertben található. Az EKE a Bükkben egy turistautat és egy forrást nevezett el néhai vezetôjérôl (Páter-út, Páter-tetô, ill. Páter-forrás). Még mûködik az Agrártudományi Egyetem területén az általa létesített gyógynövény-botanikus kert, a Királyerdô alatt. Emlékplakettje a rektorok galériájában a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem fôpavilonjában, a rektori hivatal folyósóján található. Irodalomjegyzék 1. Farkas Zoltán: Dr. Páter Béla tudományos és tudománynépszerûsítô munkássága. Evangélikus Harangszó, Szatmárnémeti, 2008. május. 2. Dr. Györffy István: Dr. Páter Béla emlékezete. Erdélyi Múzeum, 1939, III, 236 242. o. 3. Viorel Iulian Peštean: Oameni de seamã ai Štiinøei agricole românešti, Editura Anphilius, Iaši, 2006, vol. I, p. 105 111. 4. Rácz Gábor: Páter Béla. Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 4. Kolozsvár, 2002, 440 441. o. 5. Dr. Szabó T. Attila: Páter Béla. Mûvelôdés, 1970, 70. sz., 55 57. o. 6. Mihai Šerban: Dare de seamã, 1918 1938. Academia de Înalte Studii Agronomice Cluj. Tipografia Cartea Româneascã. 7. Dr. W. Nagy Ágota: Páter Béla (1860 1938). Magyar Agrártörténeti Életrajzok, II. kötet. Szerkesztette: dr. Für Lajos és dr. Pintér János. Budapest, 1988. Magyar Mezôgazdasági Múzeum 8. *** Dr. Páter Béla élete és munkássága (1860 1938). Az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai, VI. sorozat. Egyéni életmûvek bibliográfiája. Budapest, 1959 (kutatói munkaközösség) 17

18 Páter Béla múzeum-egyesületi tevékenysége Nagy-Tóth Ferenc Páter Béla kivételesen gazdag és igen széles körû tudománymûvelôi tevékenységének csak szerényebb, de nem kevésbé fontos részét képezi az Erdélyi Múzeum- Egyesület keretében végzett, a maga korában is méltatott munkássága. Természetrajz-földrajz szakos tanári oklevele megszerzését követôen két évig tanársegéd volt a Királyi József Mûegyetemen, ahonnan növénytantanárként került vissza szûkebb hazájába, Felvidékre, a Kassai Gazdasági Tanintézethez. Tízévi sokoldalú és szorgalmas nevelôi és tudományos-kutatói munka után, 1893-ban helyezték át a Kolozsmonostori Gazdasági Tanintézethez. Itt, Kolozsváron találta meg végleges munkahelyét és otthonát. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen 1906-ban egyetemi magántanári képesítést szerzett növénymorfológiából és ökológiából. Ez a tudományos minôsítés kétségtelen bizonysága szüntelen önképzési igényének, de annak az állandó cselekvô és igen eredményes kapcsolatnak is, amely Páter Béla és az egyetem, a természettudományi intézetek s azok révén az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakemberei között kialakult. (AEKKK, 1919) Miként az Erdélyi Múzeum-Egyesület, úgy az Erdélyi Gazdasági Egyesület és a Kolozsmonostori Gazdasági Tanintézet megalapítása is, nemzeti szakintézmények létesítésének többszöri kezdeményezése után, Magyarország reformkori, széleskörû értelmiségi és gazdasági önállósulási mozgalmainak és küzdelmeinek eredménye. Az 1835-ben megalakult Országos Magyar Gazdasági Egyesület mintájára 1844-ben jött létre az Erdélyi Gazdasági Egyesület (AEKKK, 1919). Az 1848 1849-es forradalom és szabadságharc szomorú vége és az azt követô osztrák elnyomás lehetetlenné tette önálló nemzeti intézmény létesítését. Az elkezdôdött és egyre szélesebb körûen kitartóan igényelt mûvelôdési tevékenység mozgalma, néhány év múlva, ismételten nyilvánosságra tört. Egyidejûleg jelent meg 1852-ben az Erdélyi Múzeum létesítésére és a Gazdasági Egyesület újjászervezésére vonatkozó felhívás. A mozgalmak eredményeként 1854. február 26-án újra kezdte tevékenységét, Erdélyi Gazdasági Egylet elnevezéssel (Farkas Zoltán 2004). 1859. november 23-án pedig megalakulhatott az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Mindkettô megteremtésében gróf Mikó Imrének volt döntô szerepe. Az alakuló gyûlések az erdélyi magyarság sikerült erôpróbái lettek (Kelemen Lajos 1909), melyek következtetéseként Mikó arra figyelmeztetett, hogyha a magyarság most megkezdett útján elôre megy, úgy a mívelôdés, tudomány és az ezeken alapuló nemzetiség ügyét kockáztatni, vagy épen elejteni semmi nem fogja (Kelemen Lajos, 1909). Azok a történelmi események, amelyeknek következménye a magyarság jelenlegi áldatlan

helyzete is, azt látszanak bizonyítani, hogy az utódnemzedékek nem a Mikó által elképzelt bölcs úton haladtak. A reményteljesen kibontakozó két kolozsvári tudománymûvelô intézmény rövid idô múltán, 1869-ben a Kolozsmonostori Gazdasági Tanintézet, majd 1872-ben a Kolozsvári Egyetem létesítését is hathatósan segítette (Nagy-Tóth Ferenc, Fodorpataki László 1999). Neves szakemberei nagy igyekezettel törekedtek Erdély természeti kincseinek a feltárására, maradandó kutatási eredmények közlésére, intézményeik állandó korszerûsítésére. A Gazdasági Tanintézet keretében Páter Béla eredményes kutatásainak köszönhetôen 1904-ban Európában elsôként megalakult a késôbb világhírûvé vált Gyógynövénykísérleti Állomás, s ezzel egy idôben elkezdôdött az új egyetemi botanikus kert megszervezése (1908-ban 380 000 korona kiutalása a késôbb, 1910- ben a 17 kataszteri hold területû, Majális utca 28 sz. alatti telkek megvásárlására) is, amely ugyancsak a legszebb volt Európában. Minden bizonnyal a honalapítás ezredik évfordulójának emlékezetre méltó alkotásokkal való megörökítése már-már versengésszerûen serkentette az intézmények vezetôinek szorgos törekvéseit. Ilyennek tekinthetô a növénytani (Richter Aladár) és az állattani szakosztály (Apáthy István), illetôleg tanszék lázas tevékenysége is. A folytonosan szervezôdô-építkezô, korszerûsítésre törekedô intézetek közül talán a növénytaninak volt a legviszontagságosabb a sorsa. A Mikó-villából eleinte csak a folyósón, majd a park egykori intézôi lakásában jutott hely a növénytani gyûjtemények számára. Késôbb az igazgatósági épületben, aztán a kormányzósági (guberniumi), a volt színház, majd az újonnan elkészült egyetemi épületben talált igen szoros elhelyezést. Eközben a növénytár igazgatói (Brassai Sámuel, Kanitz Ágost, Istvánffi Gyula, Richter Aladár, Borbás Vince) is gyakran változtak. Végleges helyére, a Majális utca 28. szám alatti épületekbe csak Páter Béla igazgatósága idején került az igen ígéretes és gazdag növénytani anyag (Nagy-Tóth Ferenc, Fodorpataki László 1999). A nemzeti összetartozás, a kezdetbeni közös eszmeiség ellenére a korabeli kolozsvári kultúrintézmények együttmûködése nem tûnik gyakorinak, összefogottnak. A rendezvények, elôadások nagyszámú résztvevôi alapján vélekedve, bizonyára mégis élénkebb volt az akkori beszámolók által említetteknél. Ez valószínûsíthetô a szakemberek egy részének ugyanazon szülôföldi származásából is. A földtanosok közül Szádeczky-Kardoss Gyula, Prinics Gyula, Herbich Ferenc, a növénytanosok közül Gürtler Kornél, a vegyészek közül Fabinyi Rudolf felvidéki eredetû volt. Az együttmûködés terén is kivételt képezett a szepességi eredetû Páter Béla. (Nagy-Tóth Ferenc, Fodorpataki László 1999) Amidôn Kassáról Kolozsvárra kapott szaktanári kinevezést, igyekezett önmagát szakmailag továbbképezni, melynek eredménye az egyetemi magántanári fokozat elnyerése (1906). Ez idôtôl kezdve a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen is Páter Béla volt a gyógynövénytan tanára, Erdélynek a románok általi megszállásáig (1919). Nyilvánvaló, hogy ebbeli helyzetében teljes rálátása és cselekvô bekapcsolódása lehetett és valójában volt is a Növénytani Tanszék és a hozzá tartozó múzeum- 19

egyesületi szakosztály munkálataiba. Részt vett a szakosztály által rendezett tudományos üléseken és vándorgyûléseken. S bár ezidôbeli szakelôadásairól nincs említés az egyesületi beszámolókban, minden bizonnyal sokszor igénybe vették alapos tudását. Mint szenvedélyes és rendszeres természetjáró-kiránduló közismert készséget szerzett a növénytan-gyógynövénytan újabb eredményeinek népszerûsítésében. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Zilahon 1907. június 1 2-án megrendezett vándorgyûlésén Páter Béla volt az egyik elôadó. Botanikai séta a falu határában c. elôadásában a Zilah környékén (bizonyára a Meszes-hegység aljában mert a Porolissumra kirándultak) található gyógynövényekre, mint pl. a vidrafû, kálmos, macskagyökér és ezekhez hasonló közönséges növényfajokra és gyógyászati felhasználásukra hívta fel a résztvevôk figyelmét. (Páter Béla 1908) Megkapóan érdekes, bizonyára gyermekkorából, szülôföldjérôl ismert népi növényneveket használt, mint pl. ebsefa (kutyabenge), orvosi árnô (atracél), túlzsaroló (zsurló), paradicsomalma (paradicsom). Még a moszatok haszna (1896) sem kerülte el a figyelmét, érdeklôdését. Több népszerûsítô elôadást tartott az Erdélyi Múzeum- Egyesület keretében, annak anyagi alapjai elvesztése után, az 1919. és 1934. közötti években, A gyökér spiralizmusa, Újabb tapasztalatok a gyógynövények termesztése terén, Mérges növények, Újabb gyógyító teák címen. Ezeknek ismeretében nem meglepô, hogy a kolozsváriak körében még a 20. század végén is ismeretes volt a Pátertea és a Páter-forrás. Rendületlen munkásságának, szakmai felkészültségének és közismertségének köszönhetôen, Richter Aladár váratlan nyugdíjazását követôen, a Tudományegyetem Növénytani Tanszéke professzori és azzal együtt az Erdélyi Múzeum-Egyesület Növénytani Szakosztályának elnöki tisztsége betöltésére 1913 szeptemberében Páter Béla kapott kinevezést. (Péter Mihály, Péter H. Mária 2006) Egy év elteltével a zaklatott helyzetû növénytárat sikerült rendeznie. A Múzeum- Egyesület 1913. évi jelentésében Páter Béla arról számol be, hogy a herbáriumot a Majális utca 28. szám alatti új botanikus kert Davida-féle villájába költöztették át, négy nagy szobába, 34 szekrénysorból álló 75 vörösfenyôszekrénybe, melyeket még (1906-ban) Richter Aladár szerzett. Az akkor beszámozott herbáriumi ívek száma 40 773 volt. De sok maradt még beszámozatlan, és évenként állandóan gyarapodott is. Ekkor került ide az Erdély gazdag és igen változatos növényvilágának ismerete szempontjából nagyra értékelt Baumgarten-féle herbárium is. Ennek a gyûjteménynek és létrehozójának megérdemelt méltatásaiból sajnálatosan mindig kimaradt a megvalósulás feltétele, az, hogy J. Chr. Baumgarten (1765 1843) erdélyi állami (Bánffy György és Teleki Sámuel kormányzók) és magyar fônemesi (Wesselényi Miklós, Bethlen Katalin, Haller János, Thoroczkai Pál) támogatással járta az országot. A sokat hányattatott, 6775 herbáriumi lapból álló gyûjteményt sok utánajárással 1900-ban Richter Aladár szerezte meg, és 1913 1914-ben Páter Béla rendezte véglegesen. (Páter Béla 1914) 20