Lily Evans naplója A BIZALOM ÁRA

Lily Evans naplója A BIZALOM ÁRA

Ajánlás Anyának és Apának, akik még mindig ugyanolyan türelmesek voltak, mint az első kötetnél, ha nem jobban; emellett kösz, Apa, hogy felgyújtottad a bokrot. Nagyon passzolt a történetbe. Tesómnak, amiért végtelenül színes és néha lehetetlen tervekkel állt elő, valamint, hogy a szereplőim sorsát rendkívül egyéni módon csűrte-csavarta (néha akkor is, amikor erre nem volt semmi szükség). Mamának, amiért engedte, hogy még este nyolckor is gépeljek a laptopon, ahelyett, hogy vele együtt a Barátok köztöt nézném; hálás vagyok neki, hogy képes volt a legidillibb környezet megteremtésére. Ajánlom az egész sulinak, amiért mindig történt valami botrány, amit beleilleszthettem a sztoriba, és amiért irodalomórán és fakton olyan sok ösztönző hatás ért. Ajánlom Sunyinak, nagymamám kakasának, hátha végre megdöglik, és nem rontja a levegőt abban a gyönyörű udvarban, ahová immáron négy hónapja nem merek lemenni. Ajánlom ezt a nagybátyámnak is, aki sok fordulatos történetével és (kissé bolond) ismerősével gazdagította a történetet, és nemrég született unokahúgomnak, aki remélem, egyszer olyan lesz, mint Alexa. Ajánlom az egész családnak, és Pamacskának is (aki egyre illedelmesebb kutya leszámítva a sétákat). Köszönöm az olvasóknak, akik írtak és azoknak is, akik nem. Köszönöm, hogy erőt és kitartást nyerhettem véleményükből, és fejlődhettem. Köszönöm Aglarnisnak, amiért mindig azt mondogatta, hogy igenis szeretem Siriust és azért, amiért olyan fontosnak találta a szemeket. Niának, amiért van. Calunak, aki utálja a Lily-James sztorikat, mégis képes volt egy teljes fejezetet elolvasni tőlem. Kiserának, aki egyszerűen fantasztikus. Helnek, rosztundernek, daphnénak, Zsófinak, JakiKittinek, Barbynak és Barbienak, Lindsaynek, Dorkucinak és az összes többi kedves olvasónak, akik szóval, nélkülük nem lett volna igazi a dolog. Végül ajánlom ezt a történetet azoknak, akik az emlékezést választják a menekülés helyett.

1 Amikor Manhattan fényei kialszanak Február 16. (Csütörtök), 11:43, a Szabadságszobor koponyájában Most leírom az első logikus gondolatot, ami eszembe jut: hogy lehet, hogy nekünk mindig, mindenhol ott kell lennünk? Nem elég már a Roxfort, tengerre is kell szállnunk? Nagyon úgy tűnik. És nekem, idézem kivételes képességekkel bíró prefektusnak, el kell kísérnem az egész díszes bagázst. Csak tudnám, miért vagyok kivételes képességű. Talán, mert egyedül is meg tudom menteni Sirius Blacket a biztos haláltól? Azért igazán kár kivételes képességűnek lennem. Így, mint jó prefektus, végzem kötelességemet: próbálok hatni a nálam hülyébbekre és segítem a Nagyvilágot. Ahogy itt elnézem alattunk a Nagyvilágot, nem nagyon van szüksége a negyed- és ötödéves roxfortosokra. Bár az igazgató úr minimalizálta a csoport létszámát. Így százvalahány tanuló helyett csak tizennyolcan vagyunk a három tanárral. Nem mintha ez nem lenne elég Úgy lettünk volna húszan, ha Bellatrix Black és Jessica is eljön, de ők egészen véletlenül lemaradtak Jobban mondva elaludtak, de hát így járnak azok, akiknek az óráját Black egy órával későbbre állítja. Sebastian is otthonmaradt (népünnepély), leesett a lépcsőn. Legalább lesz egy kicsit nyugtom a beteges dolgaitól. A szerencse itt az én oldalamra állt. James Potter pedig Tian mögé Itt, New York város csodájának fejében mindenki mást csinál. Nem hibáztatom őket, ugyanis az a decemberi katonai kiképzés legalább megérte. Még mindig emlékszem, hogyan kellett átmennünk azon a szakadékon /dzsipet vezetnünk/ szalonnát sütnünk az őrmester parancsára. A karácsonyi ajándékunk a kiképzés vége volt, de az egész hercehurcát még szilveszterre sem sikerült kipihennünk. Tehát fájós tagokkal, kimerülten kezdtük az újévet. Ami jó jel volt olyan szempontból, hogy még mindig éltünk. Szóval, most mindenki nehezen teljesített munkájának gyümölcsét élvezi: - Black és James valahol Manhattenben randalíroznak (Bimba professzor megtiltotta, hogy velünk jöjjenek, mert volt egy kis konfliktusuk a Tadzs Mahallal, ami, jelentem, 1983 óta a világörökség része VOLT tegnapelőttig). - Becca és Remus vizsgálgatják, hogy mikor építették újjá a Szabadságszobor arcát. Az nem a Szfinx volt, aminek letört az orra? Íme a prefektus és az évfolyam egyik legokosabb lánya nesze, neked, alapvető műveltség! - Rini kihajol a párkányon, és figyeli, mikor tűnnek fel a kommandósok, hogy letartóztassák osztályunkat. - Verity arról ábrándozik, hogy mikor ér végre ide a szőke herceg hófehér pegazuson. - Lia fel akarja öltöztetni a Szabadságszobrot. Azt mondta, február révén meg fog fázni. Felajánlottam neki a még a 16. születésnapomra kapott sálat. - Malfoy és Nott várják a megfelelő pillanatot, hogy mikor dobhatják ki Liát. - Piton arról oktatja ki Remust, hogy mennyire hiányos a kulturális ismerete (Istenem, mi különbség van a Szabadságszobor és a Szfinx között? Mindkettő ronda és poros.) - Meda arról mereng, hogy mi is lesz vele és Teddel, miközben szórakozottan szemlél egy Kocogj! Halj meg egészségesebben! feliratot a falon. - Sarah, egy hugrabugos hatodéves, aki azt sem tudja, mit keres köztünk. Mivel őt tették be Sebastian helyére, kicsit hiányosak az ismeretei erről a kis kirándulásról. - Brad azon vitatkozik Madame Hockkal, hogy megengedné-e a Mágiaügyi Miniszter, hogy itt tartsuk a következő kviddicsmeccset. Naná, hogy megengedné! Miért is ne? Végül is csak 8. 000. 000 fő látná parádés megmozdulásainkat. Tehát mind itt vagyunk épen és egészségesen. Blackék valahol a városban robbantgatnak. Imádom a csütörtököket. 12:05, a Szabadságszobor előtti padon Jelentem, nagyon rövid idő alatt meghazudtoltuk Remusszal annak a dilis tudósnak az eszmefutását, aki szerint a szobor fáklyájába nem lehet felmenni. Dehogynem lehet.

Csak leszakad. Most már valóban nem lehet felmenni, hiszen nincs hova, de legalább megoldottuk eme veszélyes problémát is. Nem is értem, miért parázik annyira Bimba professzor, nem volt akkora nagy az a durranás. Jamesék is csak azért halhatták, mert röpke három kilométerre voltak tőlünk. 12:24, még mindig ott Na, hála istennek, a tűzoltóságon és a rendőrségen kívül befutott Black és James is. Black, felmérve a helyzetet és kitudakolva az eseményeket, csak ennyit mondott: - Még életemben nem voltam olyan mélyen nőben, mint most lehettem volna, erre mi történik? Beindul Evans meg Holdsáp állati ösztöne, és már nem is lehetek. A körülöttünk sétáló öreg hölgyek megbotránkozva mértek minket végig. Nem is csodálom. Beccára pedig rájött a nevetőgörcs. - Mi ez a vigadalom? jelent meg Piton villámló szemekkel. Erre Becca mosolyogva hozzábújt. Megjegyzés 1.: Fúj. Megjegyzés 2.: Fúúúj. Megjegyzés 3.: FÚÚÚJJJ! Megjegyzés 4.: Mondok valami újat is az emberiségnek. Remélem, Becca tudja, mit csinál. Megjegyzés 5.: Ahogy így elnézem, nem. Az egyik tűzoltó pasi mellől ellépett Meda és egyenesen felénk vette az irányt. Mikor meglátta, hogy Jamesék milyen pofákat bevágnak és észrevette a párt, tapintatosan elájult, de úgy tett, mintha csak leejtette volna a nem létező napszemüvegét. - Mi ez a nagy barátság? Szóval van még ember a Roxfortban, aki nem tudja a fejleményeket? Pedig elég hatásosan elterjesztettem: csak egy Lia nevű pletykafészek és egy bűvölésre tökéletesen alkalmas pálca kellett hozzá. A kérdésre viszont én is nagyon szeretném tudni a választ 17:00, a bevásárlóközpont egyik kávézója Manhattan hatalmas és rengeteg boltja van. Lia jóvoltából megismerhettük mindegyiknek a történelmét, majd rászabadulhattunk az üzletekre. Én egy Blau, édes kiskutyám feliratú tálkával, egy magazinnal, egy tartalék naplóval és két fekete gyertyával lettem gazdagabb. A tálat valószínűleg hazaküldöm kedves kishúgomnak, egy fecni kíséretében, amelyen az fog állni, hogy húzza a fejére. Jó, jó, ennyire még én sem vagyok gonosz majd mellékelek neki egy szép nagy fekete gyertyát. Hoppá, Black karácsonyi ajándéka is megvan (hátha ezzel képes lesz kiűzni magából az ártó démonokat) Csak tudnám, mióta adok neki ajándékot, na, mindegy. Tehát, miután beszerveztünk minden mozdítható new york-i szuvenírt, visszamentünk a hotelbe, ahol is rájöttünk, hogy Jamesék a szennyescsúszdán hagyták el az épületet, a szobában hagyva az öt kulcsot. Ez ANNYIRA jellemző. Nem is nevezem most már Jamesnek. Legyen csak Potter. Hrrr A probléma megoldása után érthető módon be akartunk vonulni a szobáinkba, csakhogy Potter az utamat állta. - Szép volt a kilátás? kérdezte kedvesen. Mintha nem tudta volna, hogy alig pár órája tettük tönkre ezt a műemléket. Nyomaszt a bűntudat. Végül is mégiscsak Franciaország és Amerika kapcsolatát és a szabadságot hirdette. Mi történik, ha kitör a világháború? Ezen gondolataim között jutottak el hozzám további szavai: - Észrevetted, hogy mennyire keveset vagyunk együtt? Úgy értem, egyik csodát sem tudtuk eddig együtt csodálni a hétből. Hát, persze, hogy észrevettem. Mert neki mindig jobb dolga van: 1. Blackkel együtt zaklatni a helybelieket. 2. INGYEN barackos kólát ÁRULNI (na, értitek ) - Tényleg nem. állapítottam meg nemes egyszerűséggel. - Tudtad, hogy Sydney milyen romantikus? kérdezte, legújabb mániájának szabad folyást adva, alias beletúrt a hajába. - Eddig Velencéről tudtam, hogy a szerelmesek városa, de

És ebben a pillanatban jöttem rá, hogy totál hülyét csináltam magamból. A szerelmesek városa? A SZERELEMESEKÉ? Na, és? Akkor mi van? A romantikus és a szerelmes nem egy és ugyanaz, sőt nagyon is távol állnak egymástól! Black abbahagyta Becca gúnyolását, és hozzám fordult. - Hoppá, Evans, kibukott belőled a rejtett - de nem tudta befejezni mondatát, ugyanis ekkor Meda arrébb küldte italt hozni. Én pedig égtem James előtt, mint még soha. Azokkal a bámulatosan barna szemeivel sokkal vidámabban fürkészett, mint pár perce. Az a szemét! Gondolom magában jót mulatott rajtam Bár kicsit megcáfolja ezt a feltételezést következő mondata: - Sydney mindenkit tárt karokkal vár. Minket is. Szegény, ártatlan, mit sem sejtő Sydney 20:52, a Hotelben Igazán romantikus itt üldögélni a sötétben. Nem is értem, mi bajuk van a vendégeknek. Este nyolc óra után már ne akarjon tévét nézni, számítógépezni, fürödni, hajat mosni, olvasni az ember, fogja be a száját és aludjon! Gondolom, ez volt Malfoyék mögöttes sugalma is, amikor New York belvárosát másodpercek alatt a természet lágy ölévé változtatták. Én mondtam nekik, hogy ne huzigálják ki a főkapcsoló zsinórját, de ők jobban el voltak foglalva a sok szép színes vezetékkel Hosszú és bonyolult lenne kifejteni, hogyan is sikerült kicsapniuk a biztosítékot most a fél csoport itt lebzsel nálunk, és megeszik az összes mentolos sütit, amit Rini anyukája küldött. Tehát itt ültünk a sötétben, és bámuljuk egymást a csillagok fényében. Imádom bámulni a többieket, mert: - Olyan szépek, pláne sötétben. - Így legalább nem látszódik, hogy már megint begöndörödött a hajam. - Eddig úgy éreztem magam, mint egy börtönben, biztosan a sok kis szoba miatt, most már úgy, mint az állatkertben etetéskor (Malfoy is nagyon szereti ám a mentolos sütit). Gondolom, most az olvasóban felmerül az az aprócska kérdés, hogy is tudok ilyen sötétben írni. Nos, gyakorlatilag azt sem tudom, mit írok, de nem is baj Hopsz, lecsúsztam a papírról! Február 17. (Péntek) 10:47, egy téren Bár tegnap este is lett volna még írnivalóm, de bocs, este fél tízkor már tényleg nem láttam semmit. Az az egy mondat, amit lekapartam tegnap erősen hasonlít egy nyolcéves írásához A tegnap este nagyon hosszú volt, és fárasztó. Vegyük például azt, hogy Black ott, mindenki szeme láttára kikezdett Rinivel! Nos, meg kell mondanom, nem vagyok meglepve. Annyi mindent megéltem már Black mellett, hogy ez már csak sima fogás volt. Miután észrevettem, hogy a Milyen helyes rajtad ez a felső, Rini! -ből átmentek a Sirius, gondoltál már arra, milyen érdekes lehet lányszobában aludni? -ba, cselekedtem. Azaz hátat fordítottam az egész társaságnak, és igyekeztem arra figyelni, mit beszél nekem James, miközben fél szemmel azt lestem, mikor fogja Black lesmárolni ártatlan barátnőmet. Megjegyzem, Piton és Becca épp valami ilyesmit művelhettek a sarokban - S szerelem nyelve a csók, tudtad, Rini? mosolygott Sirius Rinire. Persze én ezt nem láttam, de tudom, hogy egy ilyen mondathoz jár egy villanó Black-mosoly, amitől megfájdul a fejem. Eközben nekem James elkezdett szövegelni valamit a szabad levegőről. - Jössz beszélgetni? nevetett rá Rini. TE JÓ ÉG. James valahol a zöldellő réteknél tartott, mikor nagyon vissza kellett magam fognom, hogy hátra ne forduljak. Közben a többiek egyenesen a jelenetre koncentráltak, Becca, Piton és Remus kivételével, aki épp abban a pillanatban hajolt oda hozzám: - Lily, kölcsönadod a tolladat? Láttam az összetört pennát kezében, így végső búcsút vettem egyik pennámtól, és odaadtam neki - Miért is ne? kérdezte Sirius komolyabb hangon. Ekkor majdnem hátrafordultam, csakhogy James keze megakadályozott benne. - Lily, nincs kedved elsétálni a Central Parkba? Csak ennyit mondott, de bennem megállt az ütő.

Huh. Én. Meg Ő. Ketten. Izé - Miért is ne? Egy óra hosszat nem törődtem sem hőn szeretett tollam sorsával, sem a sok agyament személlyel a hotelben, sokkal inkább lefoglaltak a kivilágított (!) utak mellett repkedő fekete-narancssárga, skarlát és fekete színű madarak, akik valahogy megzavarodtak, és állandóan nekem akartak repülni. Ennyit a romantikáról. Ezek ellenére még így is jó volt sétálni az Erzsébet-tavon át Shakespeare kertjéig. Csak kicsit ijedtem meg egy madártól, ami panaszosan felbúgott pont a mellettem lévő fán, és csak kicsit ugrottam neki Jamesnek. Fura, de most nem jegyezte meg, hogy Milyen bátor Griffendéles!, meg semmi szokásos gúnyolódást, egyszerűen csak mosolygott Eltévedtünk, majd röpke húsz perc múlva máris visszataláltunk az ösvényre, és visszaértünk a hotelbe fél tizenegyre, ahol Bimba professzor jól lehordott minket. Igaza is van, nem vagyunk komplettek, hogy a gyönyörű éjszakát, a madárdalt és a tavat választottuk a hotelszoba sötétsége ellenében. 11:29, a Modern Művészetek Múzeumában Nahát, ezt igazán kihagyhattuk volna! Komolyan mondom, kezdenek hiányozni az órák. Akkor legalább tudom, mit miért csinálunk, de most Megnéztem egy-két világhírű festményt, és arra jutottam, hogy festeni igenis kifizetődő. Az a lényeg, hogy nehogy hozzányúljon! Úristen, ha leveri azt a képet, még képesek lesznek meglincselni minket! Hol van itt egy oldalajtó? Az sincs? Nagyszerű. Nincsen menekülési útvonal, Blackék meg itt parodizálják a biztonsági őrt. És ezek a képek borzalmasak. Ez itt például halvány egoizmusra utal valami Matissétől: adva van egy szoba, sok tárgy és festmény A festményeken kívül csak pár tárgy van, ami nem csak körvonalasan van megrajzolva, mégpedig pár szobor (a festő alkotásai) Pofátlanság! Hogy valaki ennyire önző legyen! A másikon pedig egy fekete nő van, aki alszik a sivatagban (csak tudnám, alvás előtt hogy nem ereszti el a kis fuvoláját, na, mindegy), és mellette ott szaglászik egy oroszlán! Azt szeretném én megélni, hogy legyen egy oroszlánom, persze csak szigorúan a főnixeim és az egyszarvúm után. Na, jól van, unom New Yorkot. Bocsi, tudom, hogy hálátlanság ilyet mondani, de akkor is ez van. Menni akarok haza Európába!... 15:01, a hotel teraszán A többiek nem akarnak. Élvezik a mugli világ csodáit, mint például a videót. Már megnézték láncban a Terminátort, az Oroszlánkirályt és a Szívem érted rapest. Ezután mi jön? A Hófehérke? 17:31, a Central Parkban Hát, ha Hófehérke nincs is itt, találkoztunk Mr. Breemannal. FBI AKTA KATT BIZTOS? HOGY MEG AKARJA NÉZNI? KATT AKTA Név: Breeman Nem: férfi (ki hitte volna?) Családi állapot: van egy felesége, egy fia és egy lánya Kedvencek: van két kutyája, Nyuszi és Virág Munkahelye: a világ Munkája: üzletember, a Mágiaügyi Minisztérium külső megbízottja Hobbija: vadászat

Szereti: a borsot, a csípős paprikát és a célba lövést Utálja: a szemtelen fiúkat, akik ott sündörögnek a háza körül és a tömeget Különleges ismertetője: Becca apukája. AKTA VÉGE Tehát, ez után a kis ismeretterjesztő anyag után leírom, hogyan is találkoztunk Mr. Breemannal. Nos, miután végre leváltak a többiek a TV-ről, elmentünk várost látni. Jól van, tudom, egyszer már láttuk a várost, de hát az egyfelől csúfos véggel zárult, másfelől New Yorkból soha nem elég! Mentünk a boltocskák előtt, a tereken, a szobornál megismert tűzoltók integettek nekünk (jó is, ha az embernek vannak kapcsolatai), minden meglepően jó volt, amíg Sejthettem volna, hogy nem lehet az egész délutánunk jó. Persze ez most éppen Nott miatt romlott el, ugyanis ő ragaszkodott hozzá, hogy menjünk be egy vadászboltba. Én, amikor megláttam egypár szegény őzikét kifeszítve a falra, nem akartam bemenni, így inkább csak kint álldogáltam. Álldogálok, álldogálok, meglátok egy helyes fiút, álldogálok, és egyszer csak meghallottam Mr. Breeman hangját, amint rám köszön: - Lily! Micsoda meglepetés! odahajolt hozzám, és halkan megkérdezte. Mondd csak, itt vannak azok a a barátaitok is? - Nem, Mr. Breeman, nincsen nekünk semmiféle Mielőtt elmondhattam volna az eszmefuttatásomat, lepisszegett. - Lily, kicsit csendesebben, titkos küldetésben járok itt. - TITKOS KÜLDETÉSBEN?! harsogta Sirius Black hirtelen a fülembe, alkalmilag megsüketítve ezzel. A gyalogosok pedig mind ránk bámultak, ami cseppet sem meglepő egy ilyen kijelentés hallatán. Azt hittem, Mr. Breeman vagy agyvérzést kap, vagy leszúrja Blacket, de csak csendesen, fogcsikorgatva válaszolt. - Már csak te hiányoztál.. Hogy engedhettek ki a szüleid az utcára? New York nagyon veszélyes, akármikor leüthetnek egy husánggal, vagy Képzeletemben Becca apukája máris emelte a nagy, éles vasbotot, hogy fejbe vágja azt a hígagyút, de Black csak nem vette a lapot. Eközben megjelent Becca is. - Nézd, Becky, a papád mennyire félt minket! nézett rá vigyorogva Black, mire Becca hirtelen fél méterre ellökte magát Pitontól. - Szia, apuci! Az apja még mindig Blackre meredt olyan lesajnáló, jaj-de-kár-hogy-élsz-ugyan-minek tekintettel, majd hirtelen hozzánk fordult: - Remus, benned is lehetne annyi bátorság, hogy nem hagyod Lilyt az utcán egyedül álldogálni! Lily, te pedig nálunk hagytad az egyik naplódat, az üreset, tudtad? (Hogy én azt mennyit kerestem Arggghh ) Nott, fiam, fordítva fogod a fegyvert! James, ahhoz nehogy hozzányúlj! Felbecsülhetetlen értékű. majd Pitonhoz fordult. És te, fiatalember? Hopsz! Szóval látta Beccát és Pitont. Ajjajjaj! Piton legnagyobb csodálkozásomra és James legnagyobb csodálkozására (leejtette azt a felbecsülhetetlen értékű dárdát, az ég nyugosztalja szegény dárda ízeit) Piton fesztelenül kezet fogott vele, és elkezdett bemutatkozni. Mr. Breeman tekintetéből nem lehetett kiolvasni, hogy mit gondol, sőt utána se szólt semmi mást hozzánk, csak azt, hogy szedjük össze magunkat. Ez meg mit akart jelenteni? 19:38, a Hotel James és Black feltalálták a telefont, így egész este a telefonállást kellett hallgatnom. A szituáció: *James fekszik az ágyon, valamit ír. Egyszer csak felveszi a telefonkagylót, és elkezd tárcsázni. Kisvártatva kicsöng a telefon. Black a szoba másik oldalán dudorászik, majd felveszi a saját telefonját.* Halló? *szól bele Black* Hét betűs, és erszényes emlős, mi az? *kérdezi James magától értetődően* Kenguru. *válaszol Black* Kösz. *így James* Nincs mit. *mondja Black, és leteszi a kagylót*

Az cseppet sem érdekli őket, hogy egy szobában, egymástól három méterre fekszenek, és hallanák egymás hangját mindenféle mugli szerkezet nélkül. Sőt, Potter még arra is rávetemedett, hogy felhívjon ENGEM. És megkérdezte, hogy hány betűs az, hogy kicsim Komolyan mondom, valami súlyos bajuk van. A varázsmentes környezet rossz hatást gyakorol a más amúgy sem teljesen ép agyukra Na, mindegy, ahelyett, hogy azzal foglalkoznék, miről dumál Black és James a telefonon, merthogy ide hallatszódik ( Szted Becky apja mit keresett itt? Hát, biztos nem minket ), a helyett olvasok. Lya baglya még itt is megtalál. Bon jour, petite Lily! Még egy hónap, és találkozunk! Hát nem lesz csodálatos? Végre megismerhetem Jamest és Beccát, akikről már annyit meséltél. Még mindig oda vagy Jamesért? Még mindig tagadod? Betise! Bien sun kíváncsi vagyok Siriusra is ezekből, a rémhírekből, amikről te tájékoztatsz, arra következtetek, hogy nem tétlenkedik. Alexa is teljesen be van zsongva, imádja az iskola előkészítőt! Most, márciusban jön velünk a Roxfortba, aztán május elején még megtekinti a Dumstrangot is. Biztos vagyok benne, hogy a Beauxbatonsot fogja választani, tudod, Lily, bevallhatjuk így egymás között, hogy ez az iskola a legszebb, ahogy a nevéből is kiderül! Juliette egyik pillanatban máris indulna, a másikban alig akar menni A la viellille dame* méltán híres, drága hazánk jelképe. Hallottam valami érdekes hírt egy újévi koktélpartiról. Nálatok Nagy- Britanniában már ilyenkor elkezdik szervezni a társadalmi összejöveteleket? Mi azért várunk még vele az őszig. De addig is pár kérdés: Ou? Goand? Pourquoi? Mindent hallani akarok az utolsó részletig! És, amíg el nem felejtem: viszek magammal (kicsit sem vagyok ma önhitt, non?) egy nagyon helyes francia fiút, aki talán felpezsdíti amúgy sem éppen unalmas életedet. Pierrenek hívják, és egy szívtipró. Ja, és már előre szólok, hogy a többi beauxbatonsos mind franciásítani akarják a neveiteket. Hát nem édesek? Miért tartok attól, hogy ebből az egészből még óriási nagy baj lesz? 2 James to secret titka Február 18. (Szombat), 10:26, Conservatory Garden Ez a kert nagyon szép. Azaz csak nagyon szép lenne, ha nem kellene állandóan a többiek nyávogását hallgatnom, hogy itt fáj, ott fáj, eltört a karom, vérzik a fejem Nem értem, miért húzzák fel magukat minden apróságon! Eltört a kezük, na és? Én akartam talán közelebbről megnézni a bio-fűnyírókat? És én hergeltem fel a bulldogot? Na ugye, hogy nem. Akkor meg miért nekem panaszkodnak? Reggel nyolckor még olyan szépen megszavaztuk az egész napos túrát a Central parkba, most pedig a csoport 70 százaléka már menne is vissza. Csak James és Black nem fáradtak el. Itt kommandóznak mellettem. James (egy fán): Black, jelentkezzen! Black, vétel! Black (a szökőkút mellett): Hallom, Potter! Mit akar? James: Egy Coca Cola light-ot, haver! Black (felröhög): Küldetés közben ne az italon agyaljon, Potter! Ha vodkát mondott volna, már rég repült volna a szigorúan titkos FBI-ból. James: Megbámulnak, Black! Nem mondtad kicsit hangosan, azt hogy (ordítja) FBI?! Black (döbbenten néz fel): Most túllőtt, Potter, minden határon! Áthelyeztetem Evanshoz a sivatagba! *Ez volt az a pillanat, amikor lesújtó pillantással végigmértem Blacket, majd tovább hallgattam Becca panaszkodását, azt illetően, hogy mennyire kényelmetlen ülnie az új szoknyájában.* James (rám pillant): Egy sivatagba? Evansszal? Mikor indul a gép? *A többiek a hasukat fogták nevettükben kivéve Becca, aki félt, hogy szétreped a szoknyája - Hehehhe! De vicces! Ezt már tízezerszer eljátszották!*

James (leugrik a törpetermetű, aprócska, három méteres fáról): Mikor megyünk? *Tőlem merte megkérdezni.. Na, jó. Nincs Sydney.. Nincs romantika.. Potter hülye, és kész!* Én *már megint én!*: Semmikor. James (csodálkozva): Mi a baj, Lily? Megbántottalak valamivel? Piton (szárazon): Ah, a hős lovag *Igaza van annak a szemétládának!* James (nem tudja eldönteni, nekimenjen-e Pitonnak): Te csak fogd be a szád, Pipogyusz! *Ha lett volna eszem, tudhattam volna, hogy mi következik De nem, Lily Evans se nem látó, se nem jós! De még egy cseppnyi logikája sincs! Nem, Lily tudatán kívül tovább szítja a dolgokat! Vajon nem beteges, ha valaki E/3.-ban beszél magáról?* Én: Veled, Potter, még egy jó darabig sehová. *Ez volt a végzetes mondat.* James (még nem látszik rajta, hogy bekattant): Ugyan, miért nem, Lily? Én: Gyerekes vagy. James: Ahogy akarod, Evans. Itt azt hittem, leáll a szívem. Black kócos hajjal lesett ki a szökőkút mögül, és Alice gyorsan Remus mellé slisszolt. Piton és James résnyire szűkült szemmel méregették egymást. - Menj innen, Becca. Beccát nem nagyon zavarta, mi is történik körülötte, de most ráförmedt Pitonra. - Szét fog repedni a szoknyám, ha felállok. Ha azt akarod, hogy kissé.. alulöltözötten flangáljak a parkban, hát, tessék! Erre Piton nemes egyszerűséggel felvette, és áttette egy másik padra. Black dúvad képpel ugrott elő a szökőkút mellől. - Elég volt! Nem elég, hogy ölelgeteted, puszilgatod, fogdosod, emellett még rendelkezel vele? Úgy bánsz vele, mint egy tárggyal! ordította, és azt hittem, nekiugrik Pitonnak. Becca, mint aki jól végezte dolgát, és örül, hogy a szoknyája még egyben van, dudorászgatott magában. A többiek lassan elszivárogtak a környékről, kivéve Remust és engem. - Kinek képzeled te magad, Black? Becca védőangyalának? - sziszegte felé Piton. (Na, hagyjuk Blacket, mint angyalt amikor legutóbb angyal próbált lenni, leégett a Szellemszállás.) Remus leült a padra Becca mellé, és kivette a táskájából a telefonkönyvet. Biztosan érdeklődik, hogy meddig van nyitva az ambulancia. - Mi van, Lil? nézett rám Becca, mikor a fiúk már támadóállásba helyezkedtek, és felébredt kábulatából. James is rám kapta tekintetét. - Inkább oda sem nézek. válaszoltam és eltakartam a szemeimet. Egyre csak vártam az átkok csattanását, robbanását, ordításokat, de semmi nem hallatszott, csak a telefonkönyv lapjainak suhogása. Másodpercek teltek el, amikor éreztem két meleg kezet a kezeimen. James volt az, aki valamilyen oknál fogva szent céljának tartotta, hogy lefejtse kezeimet arcomról, és szóval nem is engedte el őket. De ezzel akkor nem értem rá foglalkozni, mert ott volt nekem érdeklődési tárgynak arcomtól alig húsz centire az arca. Piton és Black még nem hiszem, hogy párbajoztak, ugyanis a csendben hallottam James lélegzetvételét. - Lily ne haragudj, hogy Evansnak neveztelek. mondta halkan, szemembe nézve. Le akartam pillantani a földre, de kezeimet megszorította, így újra a szemébe néztem. Ő kér bocsánatot? Hiszen.. Én kezdtem a potterezést. Láttam, hogy pupillái kitágultak. Megborzongtam. Jelenet megszakítva Ti, kedves naplómba illetéktelenül beleolvasók, például Becca, akiről tudom, hogy állandó szokása a nap végén végigolvasni a bejegyzéseimet, gondolkodjatok bele, mit is tettetek volna? Ha van egy fiú, akiről azt hiszitek, hogy történetesen verekedni kezd mindjárt, a következő pillanatban eltéve pálcáját, odamegy hozzátok, akkor nem döbbentek meg? És nem csak annyit tudtok kinyögni, hogy hát, izé? Jelenet folytatva - Hát, izé - mondtam nagy értelmesen. Ő meg csak mosolygott. Hát, na Úhh.. - És párbajozni sem akarok. válaszolt kimondatlan kérdésemre. - Hogyhogy? nyögtem ki nagy nehezen. Becca és Remus fuldokló röhögését hallottam meg a távolban. - Én csak - James is hátrafordult a nagy röhögésre.

Volt is oka Beccának és Remusnak szinte fetrengeni az elfojtott nevetéstől, mert az a kép, ami elénk tárult, feltételezhetetlenül abszurd volt. Sirius Black és Perselus Piton fekete, szektásruhához hasonlító öltözékükben, pálcáikat messze eldobva a szépen ápolt pázsiton, vöröslő fejjel birkóztak a Central park füvén. Piton volt alul, és hadartak egymásnak valamit a lányokról. Amikor visszafordultam Jameshez, láttam, hogy ő már engem figyel, ki tudja, mióta. És jó kislányhoz, de jó prefektushoz egyáltalán nem méltó módon elpirultam. Azok az átkozott gének! 15:48, mozi előtt Megnéztük a West Side Storyt. Vettünk előtte pattogatott kukoricát a szőke árus sráctól. Nem volt rossz, csak közben Becca állandóan bökdösött, úgy próbált távolabb kerülni Blacktől. Persze James tőlem a lehető legtávolabb ült ami nem is baj. Öhm.. miért baj az nekem, hogy James nem ott ült, mint én? Dehogy baj! Sőt, jó! Hogy van képem még saját magamnak is hazudni? Az önmarcangolás helyett inkább elmesélem, mi jó történt velem. Találkoztunk Mr. Breemannal. Azaz találkoztam én és a többiek (nehogy valaki azt higgye, hogy enyhén skizofrén vagyok). Mikor utánaszaladtam, hogy nem tudná-e eljuttatni kishúgocskámhoz, Niához levelemet, valami nagyon érdekes történt. Mert persze nekem is mindig jókor jut eszembe, hogy az egyetlen húgom rosszul van a baglyoktól, és így nem tudom neki elküldeni a levelet, mert nincs se főnixem, se galambom, se magán postahivatalom. Ezért szerénykedtem Becca apukája után menni. Nem kellett volna. Mr. Breeman az egyik sivár, keskeny utcán - ami úgy nézett ki, mintha még a középkorban épült volna megszólított egy embert, akinek elég sötét kinézete volt, olyan maffiafélének néztem, és azonnal tudtam, hogy itt baj lesz. Csakhogy nem volt kedvem visszafordulni. Arra gondoltam én idióta -, hogy szépen megvárom Mr. Breemant, és majd utána odaadom neki a levelet. Esküszöm, nem akartam kihallgatni őket. Véletlenül jött ki úgy, hogy ők az egyik padon ültek a hatalmas, ronda zöld kuka egyik oldalán, én pedig egy másik padon a szemetesláda másik oldalán. Beszélgetési témájaik: - Valami nagyon nem akar menni, ezen veszekedtek vagy tíz percet Valami nem megy, nem halad, nem változik. Miért éreztem azt a kis negatív beütést? - Megtudtam, hogy Bertha Jorkins a világ lehető legpletykásabb gyereke, akit egyik családfő sem szívlel. - Becca bátyjáról beszéltek és persze nekem is pont ekkor kellett felugranom a padról! Egy óriási patkány foglalt ugyanis eddig helyet mellettem. - Mrs. Vachoppen állandóan ideges, és Mr. Breeman szeretne neki segíteni. Az utolsó pont nem ismeretlen számomra sem. Mióta tudom, hogy Rini leukémiás egy ideig pont ezért nem írtam. Egyszerűen sokkolt a tudat, hogy ez csak egy álom, egy borzalmas rémálom, nem lehet más. Csakhogy múltak a hetek, hónapok, és egyszerűen nem tudtam felkelni. Minden egyes nap, amikor végre rá akartam magam szánni, hogy újra írjak, kinyitottam a naplómat, és láttam azokat a sorokat. Újra átéreztem azt a kétségbeesést, letaglózást, amit akkor éreztem, amikor megtudtam. És eltettem a pennámat Hogy miért írok most megint? Az egész Black miatt van. Ő volt az, aki itt a kis Lily naplóját akart vele játszani, aminek az a lényege, hogy eldugja előlem, és elolvassa. Amikor megláttam nála, vállat vontam, és egy egyszerű kis bűbájjal lángra gyújtottam könyvemet. Pápá, első naplóm! Pápá, Black haja! Sajnos Madame Pomfrey újra tudta növeszteni Black haját, de akkor is olyan jó volt látni azt az arckifejezést! A naplóm hamvait Remus eltemette nekem az egyik üvegházban.. erre másnap mit látok? Bimba professzor pont azzal a szent földdel trágyázta meg a növekvésben levő, de máris vad fúriafűz gyökereit. És ekkor jutott eszembe, hogy a Lily utódok hogyan bírnák elviselni a James és Sirius utódokat, ha nem lennének az én tapasztalataim. Ebből a naplómból - amit tényleg nagyon őrzök mindenre fényt deríthetnek. Amikor Mr. Breeman tovább sietett dolgára, jobban megnéztem magamnak a pasit, akivel dumált: Mr. Black volt az, a drága Bellácska és Tian apja. Hipp, hipp, hurrá! 16:02, az egyik téren

Miután visszatértem a mozihoz, két dologgal kellett szembesülnöm: 1. Black hirdeti eszméjét, hogy soha többé ne menjünk vissza a Roxfortba. 2. Veritynek óriási hévvel udvarol a hamburgerárus srác, de Verity ebből semmit sem vesz észre. Hozzáfűznivaló ezekhez a tényekhez: 1. Black hülye. Finite. 2. Verity semmit sem vesz észre, még azt sem, hogy neki a srác sokkal több pattogatott kukoricát adott, mint nekünk, hogy kifizette azt a hamburgert, amit Verity leejtett, és vett neki a saját pénzén egy másikat, és azt sem, hogy nagy szemekkel néz rá. Mit is mondjak Ha Black hülye, akkor Verity vak. Én meg süket vagyok, legalábbis Remus szerint, aki itt ordibál nekem, hogy menjünk el teniszezni a Central Parkba, mert Lia annyira unatkozik, hogy már Jesstől kapott SMS-eit készül felolvasni Inkább a fulladásos halál, mint azok az SMS-ek! 18:17, a teniszpályán Még csak két napja vagyunk New Yorkban, de máris visszasírom a roxmortsi kastély csendjét és nyugalmát. Haza akarok menni! Szemétség, hogy engem az akaratom ellenére elhoztak. Komolyan mondom, szívesen maradtam volna, főleg, mert az a két jómadár is jelentkezett. Egyébként eddig azt hittem, a tenisz könnyű és egyszerű sport. Hát, be kell vallanom, egyáltalán nem. Eddig még csak Beccát sikerült felülmúlnom, de őt is csak azért, mert a szoknyája miatt gyakorlatilag egy helyben állt. Viszont legalább olyan nehéz Remusszal teniszezni, mint Bellával verekedni. Erről jut eszembe: nekem tényleg valami hatalmas nagy bajom lehet, mert már Bellácska is kezd hiányozni! Lily! Te nem vagy észnél! szól egy belső hangocska. Nem Bellatrix hiányzik, hanem a haja a kezedből! Éljenek a hangok a fejemben. Lassan már nálam is bölcsebbek. 19:33, a hotel Tényleg kezdek megőrülni, ha ilyeneket írok De már csak egy teljes napot kell kibírnom, aztán tengerre szállunk, és két nap alatt máris odaérünk Ausztráliába, Sydneybe! Hogy hogyan, az számomra is óriási rejtély. Bár, bevallom, nem viszonyulok túl jól a hajókhoz, mióta Nia húgom egyszer elrángatott egy vadvízi evezésre Hé, mit csinál Malfoy és Nott? Az nem? Ahhhh! 19:56, a hotel Jól van. Ennyi volt. Kikészültem. Elegem van. 20:45, a hotel EGYESEKNEK mindig olyan jó ötleteik vannak! Most például kitalálták, hogy üvegezzünk. Ezt a pogány rítust még őseink találták fel, így én semmiképpen nem akartam részt venni ebben az ostoba és egyben primitív játékban, amelynek az a lényege, hogy az emberek megalázzák egymást. De Lumpsluck professzor úgy gondolja, hogy ez remekül összehoz minket Malfoyék kis bakija után (kiejtették az ablakon Griffendél Godrik portréját, véletlenül, aki üvöltve szitkozódott). Sőt, a prof. is beállt, és Bimba professzort, Madame Hookot is belerángatta. Ha Dumbledore professzor itt lenne, nem kényszerítenének ilyenre minket, de persze ő ott maradt valami kis jelentéktelen omladozás miatt. Szerintem csak füllentett, és Roxfortot Black és James távollétében üdülőparadicsommá létesítették. Tehát, azzal kezdtük, hogy a prof. valahonnan szerzett egy sörösüveget, és pörgetni kellett. Andromeda Black kezdte, mert ő a névsorban az első. Megpörgette, és miközben pörgött az üveg, felette egy kis cetli jelent meg.. az üveg pedig folyamatosan pörgött tovább, amíg Meda el nem olvasta a cetlit. - Költs egy verset egy perc alatt valakivel! és az üveg Rinire mutatott. Meda és Rini elmentek, és kisvártatva vigyorogva visszatértek. - Csobog a folyó, Folyik a madár, Folyik a hal,

Ami arra jár. A többiek a hasukat fogták, és Black kitalálta, hogy ez lesz az új indulójuk. De nem röhögött sokáig, mert az üveg szája ezúttal rá mutatott. - Na, ne! jajdult fel. Hehe. Lejts el valakivel egy táncot! ismét Rinire mutatott az üveg. Így hát Black és Rini kénytelen kelletlen felálltak, és előadták életük legesetlenebb tangóját. Miután kiröhögték magukat, James következett. - Meséld el valakinek a legtitkosabb álmodat, és bízz benne, hogy nem adja tovább! Csodák csodája, az üveg megint Rininél állt meg. Ő idegesen tekintett fel. - Ez meg van átkozva? kiáltotta, és belerúgott. Az üveg ismét megállt nála. - Hmmm Valaki azt szerette volna, ha biztosan Rininél áll meg nála is - mondtam halkan. - Valaki, aki ért az igézéshez, és van is hozzá varázsereje, ismeri a bűvöléseket - szólt James is lassan. - Remus! kiáltottuk egyszerre nevét, majd csodálkozva összenéztünk. A többiek és Rini csak lesték, hogy mi történik. Barátnőm döbbenten pillantott prefektustársamra. - Remus! Te csaltál? A kérdezett arcán kényszeredett mosoly jelent meg. - Mondhatjuk úgyis, hogy kissé befolyásoltam a játék kimenetelét - Micsoda? REMUS! - James így akarja elhallgatni a titkát. nézett Remus Jamesre. Öhm ebben van valami. - Akkor mindig az teljesítse a feladatokat, aki Rinitől jobbra ül - jelentette ki James, mereven engem bámulva. Hupsz. Az én voltam. Elpirultam. (@#đ#łk@x!!!) Persze ez a dolog a többieknek, és legfőképpen Rininek nagyon tetszett. James vigyorogva pörgetett. A üveg megállt Rininél. Mosolyogva jött oda hozzám, majd leült mellém a földre (@#đ#łk@x!!!). - Tehát, a titkos álmom - mondta hangosan, majd oda hajolt hozzám közel. Te vagy. Sokkhatásszerűen ért ez a két szó. A többiek meg csak néztek, hogy ilyen hamar elrendeztük volna a dolgot? Hát, ja. Ilyen hamar. Jesszus. Én. Ez volt a hónap vicce 20:50 Lehet, hogy nem is viccelt? 20:58 Dehogynem. 21:07 De viccelni KELLETT! 21:30 Egészen komikus vagy, Lil, amikor önmagaddal vitázol. Fogalmam sincs, honnan az ördögből tudod, hogy szeretem elolvasni a naplódat, de tényleg drága vagy, hogy leírtad, mi James titkos álma. De hát ezt én már nagyon régóta sejtettem. Na, megyek is, mert kezdek álmos lenni. Tényleg nem is rossz dolog egy ilyen napló Becca voltam Február 19. (Vasárnap) 10:39, múzeum 3 Utálom, hogy szeretem

Csodálkozik valaki, hogy itt vagyunk vasárnap? Dumbledore külön engedélyével bejutottunk az ókori emlékek múzeumába, ahol olyan dolgokat őriznek, mint a Mona Lisa (csak tudnám, hogy az hol ókori), az eredeti Antigoné (az sem hiszem, hogy valódi, bár csak a miatt a halvány sejtelmem miatt, mert az az idétlen Szophoklész odaírta a cím alá, hogy i. e. 442) és a Szent Grál (szintén nem lehet eredeti mivel az a Roxfortban van). Miközben ezeket a leleteket bámultuk, és a múzeum vezetői tök hülyének néztek minket azt bizonygatták, hogy ezek, akármennyire is hisszük, hogy nem valódiak, mégis azok míg mi is tök hülyének néztük őket, Meda vezetésével. Pár percen belül hozzám is eljutott a papír, melyre a következők voltak írva: Készült: az Andromeda és Társa Kft. megbízásából Célja: megváltani a világot (hagyd már abba a hülyeségeidet, Sirius!), bekerülni az évkönyvbe Írói: Roxfort diákjai, hogy senki se érezze magát kirekesztve (Sirius!) Tárgya: a roxforti élet Üzenete: Mindenhol jó, de legjobb Roxfortban! Már meg volt kezdve a szöveg: Ezennel megnyitom az ülést! (SB, a király) Kicsit sem volt egoista beütésű ez a kezdő sor, Sirius. Na, sebaj. Szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy miért is íródott ez a szituációjáték. Ó, gyerekek, hiányzik Roxfort! Játsszuk azt, hogy ott vagyunk! (Meda) Tessék, itt egy zsepi, Meda! Kezdhetjük is én a magam részéről először is felkeltem. Gyönyörű reggel volt. Mint mindig, Roxfortban. (Remus) Igen, és nekem első dolgom volt gyorsan odarohanni a sulirádióhoz, és beordibálni, hogy Holdsáp és Rini között valami alakul Még nem tiszta, de akkor is látszik Nyugi, Holdsáp, a jó öreg Tapmancs mindent lát! (SB) Nem te jössz, Sirius, hanem én! Sorban megyünk! Utánam jön Lily, aztán Becca, Rini, Verity Szóval ne rángasd a papírt! Ez a gyönyörű nap egy verőfényes vasárnap volt. Maradjunk hűek a valósághoz (Ágas) Ekkor következtem én James egy kedves pillantás kíséretében átnyújtotta a lapot. Hát legyen, gondoltam. Én benne vagyok. Azzal kezdem a napot, hogy lecseszem Blacket a rádiós ügy miatt, majd leterelem az elsősöket reggelizni. Mikor leértünk, észrevettünk egy tömeget. Vajon kik lehetnek a középpontjában? (Lil) Ezután tovább adtam a papírt, míg a múzeum igazgatója nagy hévvel Malfoy kezébe nyomta a pillekönnyű Mona Lisát, hogy győződjön meg annak valódiságáról. Nem könnyű eset a pasi. Sajnos ma rosszra adtad le a voksodat, Lil, ugyanis a sokasság középpontjában én álltam, a változatosság kedvéért. A többiek úti élményeimet hallgatták nagy élvezettel. James és Sirius hat méterrel arrébb csődítették a népeket. De ők egészen más élményeket adtak elő (Becky) Meg kell említenem, itt, a nagyközönség előtt, hogy Sirius Black, a nemes múltú, pletykás Black-család egyik sarja egy önző, öntelt, önmagát túlértékelő, alamuszi, balga, bunkó alak! Ennyi a véleményem arról a mocsokról, aki hamis híreket terjeszt a suliban! És Sirius, köztünk mindennek vége! Azonnal válok! (Rini, aki NEM Mrs. Lupin) Én is szeretlek, Rini. (SB) Most én jövök, bocsi, Sirius. Tehát, miután nagy nehezen megreggeliztünk miközben Lily és Sirius összekaptak, Rini és Sirius veszekedtek, és mi, többiek kajáltunk -, lementünk szétnézni a Roxmortsba. A hirdetőtáblán azonnal megláttuk, hogy valamilyen ünnepi eseményt reklámoznak, ami délután négykor lesz, a Nagyteremben. (Verity) Üüüünnepiii esemééény??? De jó! El kell mennünk! Én már látom is magam, amint végiglejtek a Nagytermen a citromsárga-fehér taláromban, citromvirággal hajamban. Azt hiszem, ki fogom bontani a hajam. Egyébként, Verity, nem láttad a korallpiros rúzsomat? (Lia) Miután jobban is megnézzük azt a hirdetést, meglátjuk, hogy a reklámban az is szerepel, hogy csak meghívóval lehet megjelenni. Ami nekünk nincs. Tehát ez a program lefújva. De elmentünk a Három Seprűbe, ahol ittunk vajsört, majd átsétáltunk a Mézesfalásba is, ahol Frank vett egy hónapra való édességet. (Alice) Megjelent Longbottom is, heh? Azt hittem, csak azok szerepelnek, akik itt vannak. (Luc M.)

Jaja. Longbottom hiányzott már csak Akkor már miért nem jön Jessicácska jaj-de-szép-vagyok is? (Nott) Ha jól látom, Becky arcára rá van írva, hogy neki nemigen nyerné el a tetszését, ha jönne griffendéles társnője. Evans sem nagyon ujjong. Hol van már az az óriási barátságotok? Na, de nem azért írunk, hogy elemezzünk jellemeket. Tehát: át kellett mennünk a Zonko Csodabazárjába is. Csak azt nem tudom, hogy lehet együtt a Griffendéles, Mardekáros és a másik két bagázs? (P. P.) Én ehhez nem nagyon tudok hozzászólni Békét kötöttek a házak. És mi tovább megyünk, amikor egyszer csak (Sarah) Meglátunk egy baromi szép, baromi kidolgozott, baromi erős nyelű seprűt, ami természetesen baromi drága is, de minket ez nem érdekel, mert baromira tudunk dumálni, és Potter majd rábeszéli a vén McGalagonyt, hogy szerezzen be olyanokat a csapatnak! (Brad) HOGY MERÉSZELED TE BECKYNEK SZÓLÍTANI? Ő NEKED BECCA, VILÁGOS??? (SB) Azt hiszem ez Perselusnak szólt nos, mielőtt Brad leragadna a seprűknél, tovább rángatom a tisztelt társaságot a dombokhoz, ahol kifújhatjuk magunkat. És ekkor megjelenik Ted (Meda) Ted Tonksra gondolsz, arra a magas, barna hajú srácra, akivel együtt volt médiaórája Beccának? (Remus) Arra hát (Meda) Kezded átvenni Tapmancs szokását, Andromeda. Sztem ez egy kissé beteges. De hát ez itt a Blackfamília, nem igaz?(ágas) Tehát ez az a Ted, aki miatt szóval nem is tudtam, hogy megint jóban vagytok. (Lil) Nem is tudtam, hogy Meda és Ted veszekedtek.. én mindig csak édes kettesben látom őket a tó mellett. Egyébként, Sirius, semmi közöd hozzá, hogy hogyan szólít engem a fiúm. (Becky) Sirius mostanában nem normális, de hát ezt tudhatnád, Becca. Mindenki tudja. *ő Nem Mrs. Lupin* (Rini) No comment. Én bírom Siriust. (Verity) Kissé felzaklatott ez az ügy, nem igaz, Trinity?Medácska, újságolhatom majd a suliban, hogy összejöttél a Tonks fiúval? Hé, ha jól tudom, ő mugli származású, nem? (Lia) Lia, te mindig magad alatt szoktad vágni a fát? TE IS AZ VAGY! És egyébként is. A legjobb fejek mugli származásúak: Lily, Ted. (Alice) Hormonproblémáitok vannak? Én megmondom, mi a teendő: tisztázzátok, hogy ki kibe zúgott bele. A jelenlegi felállás szerint Rebeccába Perselus és Sirius, Rini pedig Remusba, de még mennyire. Nem értem, minek kell titkolni (Luc) Mert te talán nem titkolod, hogy bele vagy zúgva Cissybe? (Nott) Elég volt, Black, az én türelmem is véges. Úgy szólítom BECKYT, ahogy akarom. (P. P.) Itt tartottunk, amikor az igazgató kezdett kétségbeesni, és már szinte sírva ordibált, hogy miért nem hiszünk neki. Hogy örüljön, James rámosolygott, és kedves hangon elmagyarázta neki, miért nem. Erre idegösszeroppanást kapott a szerencsétlen. Így beszéljen az ember őszintén valakivel. 11:49, a hotel hallja Kellett is nekünk visszavágyódni! McGalagony valahogy megérezte, és idecsődített néhány hivatalos roxforti levelet, melyekben prefektusi teendőimet írta le. Jól figyeljük meg ezt az alakot: teendőimet. Ugyanis Remusnak, Malfoynak és Medának csak az állt a levelükben, hogy pihenjenek. Hát ki akar engem készíteni ez a nő?! Ebben a levélben például megkér, hogy találjam ki, mi legyen Roxfort címernövénye. Mert ugyebár az iskolánkba látogató nemes, magas rangú varázsiskolának van címernövénye, nekünk pedig nincs. De a Beauxbatonsznak csak egy címerállata van, míg nekünk négy is, hát nem ellensúlyozza ez a növény hiányát? Nem. Hát, persze, hogy nem. McGalagony professzor azonnal kerestetni akar velem egy növényt. Hát, legyen. De előre szólok, nagyon meg fogják még ezt bánni 11:54, még mindig a hall

Megalkottam. A Roxfort Boszorkány, és Varázslóképző Szakiskola címerében szereplő növény a mai naptól fogva: a TÖK. Ők kérdezték, nem igaz? És igen jól bemutatja iskolánkat. Kár, hogy nem láthatom az igazgatóhelyettes arcát, amint elbontja ezt a levelet. Előbújt a gonosz Lily. De mondjak valamit? Minden okom meg van rá, hogy szemét legyek. Mert McGalagony kissé naiv módon úgy gondolta, hogy én majd a lexikonokat fogom bújni addig, amíg a többiek fagyizni mennek, meg sétálgatnak. És, mivel akkor már nagyon belelendültem, kapásból megalkottam a hivatalos menüt, mait az ünnepeken kell tálalni: Évkezdő és évzáró lakomák idején: fokhagymás tökleves tök juharsziruppal kapros töksaláta sertésborda tökkörettel sült tök olvasztott karamellel Karácsonykor: almás-tökös tekercs mézes sült tök sütőtöksaláta tökös tortellini sonkával sütőtökös palacsinta dióbundában Húsvétkor: egyszerű sütőtök leves sütőtök torta sütőtökös rizottó sütőtökös gombóc Halloween: pikáns sütőtök krémleves töltött sütőtök sajtos tök hamis ananászbefőtt (azért hamis, mert nincs benne ananász fő a takarékosság) kacsamell sütőtökkel Valentin napkor: tojásos sütőtök egytál tökkrémes rétes töltött sertéskaraj sütőtökkel sült tofukockák sütőtökkrémmel Általános ital: töklé És ezek mind létező ételek! Február 20. (Hétfő) 19:03, a hotelszoba Néha elgondolkozok rajta, mit miért teszek. Például miért bántok meg bizonyos embereket, azokat, akik közel állnak hozzám. Persze vannak rá látszólagos indokaim, de sokszor az igaziakat vagy csak én tudom vagy még én sem. Meggondolatlanul cselekszek, és sajnálom, hogy nem lehet visszapörgetni az időt, és új lehetőségeket kipróbálni. Sokat veszekszek Siriusszal, Beccával, Rinivel, Verityvel, de még Jamest sosem bántottam meg ennyire. Tudom, már fel sem veszi azokat a kis beszólásaimat, amiket már mintegy közönyösen vetek oda neki, de ma megértettem, mennyire fáj neki minden szavam. És bevallom, hülye voltam. Igen, még hozzá kőkeményen. Az a baj velem, hogy a pozitív tulajdonságaimat nem tudom kimutatni, a negatívakat annál inkább. Ennek tudatában fogalmam sincs, hogyan lehetnek egyáltalán barátaim Mindenesetre Jamest elveszítettem. Minden olyan átlagosnak indult. Beszélgettem Beccával Pitont illetően (jut eszembe, erről is le kell szoknom), majd megírtam néhány levelet a jövendőbeli mugli származású elsősök szüleinek.

Ekkor jött James, aki a szokásos módon felidegesített, és én a szokásos (bunkó) módon szóltam vissza neki, és ebben még nem is volt semmi érdekes. Csak az utána következő jelenet volt sokkoló, amit nekem nem kellett volna látnom. És most leírom a véleményemet: hogy lehetek ennyire önző?! Engem sokkolt? Na, és? Mi az, hogy sokkolt? Hogy mert? Én idéztem elő! Hogy merem én még ezek után sajnálni magam, és vigasztalni törékeny lelkecskémet? Becca, vagy akárki, normális vagyok egyáltalán?! A jelenet a következő volt: a hotel egyik szobájában James és Sirius ültek a parkettán, Sirius vigasztalta Jamest, akinek rázkódott a válla. Igen, bárki kitalálhatta, hogy sírt. Én pedig csak álltam ott, mint egy szánalmas, szerencsétlen lány, és bámultam őket. Ó, a világ minden kincséért sem mentem volna oda, á, nem! Akkor egészen biztosan megsértettek volna, és ah, azt Lily Evans nem tűri meg. ANNYIRA gyűlölöm ilyenkor magam. Szinte megvetem magam. Azt hiszem, pszichés problémáim vannak. És bárki is olvassa ezt - kedves Becca és Verity, mert tudom, hogy most már te is szoktad -, közlöm, hogy nem viccelek. És ezt a bejegyzést nem kíséri a szokásos gúnyos, cinikus hangnem. De nem borulok ki. Azt nem. Ugyanis nem tehetem meg nincs rá semmi jogom. Inkább írom tovább, mi történt. Sirius és James beszélgettek, azaz az elején James csak zokogott, míg Sirius beszélt. - Ennyire érdekel? Ugyan nincs semmi értelme ezen görcsölnöd tudom, hogy rosszul esik de hát ilyen a természete Engem védett. Pedig tíz perce sem volt, hogy ordibáltam vele. Ki vagyok én egyáltalán? - Ágas ne vedd már komolyan! Nem gondolta komolyan. Csak szeret visszaszólni, nem tudja tartani a száját. És nem gondolta komolyan szerintem Becca is szokott nekem mondani egy pár dolgot de hát tudod, milyenek a lányok Ekkor James felnézett. - Engem nem érdekel senki, csak Lily! És Beccának nem szokása a te megalázásod. feldúlt arccal nézett maga elé, még mindig folytak könnyei, de fogait összeszorította, és hallgatott. - Ne hagyd el ennyire magad! Ne gondolj erre az egészre mi itt vagyunk neked hé ha ez jobban esik neked, nekem sokkal csúnyábbakat szokott mondani - Nagyon vigasztaló, hogy még a legjobb barátomat is gyűlöli. De tényleg. mormogta halkan James, és a padlót bámulta. Talárja teljesen össze volt gyűrődve. - Nem utál - hümmögött Sirius, mire lábaim megremegtek. Nem is tudom, mi az, hogy gyűlölni és szeretni. Mi a különbség a kettő között? Mik is igazából az érzések? De most komolyan - Csak nem tart szimpatikusnak. - Figyelj. mondta James, kezdte visszanyerni a lélekjelenlétét. Lily Evans utál minket. Nem bír ki velünk öt percet anélkül, hogy ne kritizálna minket. Én nem értem! fakadt ki. Azt mondja még Remus is, sőt már Meda is kérdezte, hogy mi az isten van velem, meg Lilyvel. Nem azt kérdezték, hogy hogy haladunk, hanem, hogy mi baja van Lilynek, miért nem fogad el soha tőlem semmit. Hát, most mondd meg, Sirius, az igazat! Miért csinálja ezt velem? Azt hiszi, hogy nekem nincsenek érzéseim, csak azért, mert aranyvérű vagyok, és tudok kviddicsezni? Mit jelent az számomra, hogy esetleg más lányokat is érdeklek?! De mi a fenét csináljak, ha Lilynél MINDENKI, érted, MINDENKI kedvesebb?! - Ágas tudod öhm Lily hát, tudod, ő olyan különleges ember - Különleges? Én nem így nevezném. James megint kapkodva beszélt, Sirius pedig meghökkenve nézte. Tudod, mi fáj a legjobban? Hogy még a mardekáros, gőgös, beképzelt Bellatrix is kedvesebb hozzám, és több szeretet mutat felém, mint Lily! Mi a bánatért gondolja magát okosabbnak, vagy csak jobbnak, mint Bella, mikor tud ő sokkalta kegyetlenebb is lenni?! Itt már alig bírtam hallgatni, de arra gondoltam, hogy mégis csak meg kell hallgatnom. Hiszen griffendéles vagyok, és tudni akarom az igazságot még ha az borzalmasan fáj is. - Azért ez kicsi túlzás tudod azért Bellánál jobb - mondta Sirius, de James megint csak a szemébe nézett. - Ő érez is valamit irántam. Lily meg - itt megremegett a hangja. Ő pedig nem tudom, mit gondol, de azt hiszem, tényleg rosszul van tőlem - Ágas, hagyd abba ezt! Nézd, tudom, Lilyvel vannak problémáid, na, igen de ha egyszer szereted!

- Őrült vagyok - James nagyon, nagyon halkan beszélt, szinte alig hallatszódott ki, de mégis szinte sugárzott róla a fájdalom és a szégyen. Valaha azt hittem, hogy talán egy kicsit tetszek neki nem is tudom, hogy de hát, én utálom, hogy szeretem. Egyszerűen nem bírtam elhinni, hogy hogy sír. - Nézd, Ágas be kell vallanunk Nem tudtam meg, mit kell bevallaniuk, mert nem bírta tovább mondani, látva, hogy James lehajtott fejjel, kétségbeesetten na, ekkor kellett volna közbelépnem. Nem is tudom, miért, de csak bámultam, és meg sem moccantam, aztán én is elbőgtem magam. Igazán nem akartam, csak valahogy könnyek gyűltek szememben, és bárhogyis próbáltam elfojtani a sírást, nem bírtam. Február 21. (Kedd) 09:11, a hotelszoba 4 Lumpsluck professzor és aző ötletei Most, hogy végre rászántam magam a naplóírásra, nem is tudom, hol kezdjem Délelőtt sincs, mégis sikerült újabb patáliát összehoznom. Az egész úgy kezdődött. Hogy alig aludtam valamit, és hajnali négy óta éberen, szorongva vártam a többiek ébredését. Amikor fél kilenckor lementünk reggelizni, a fiúk szokatlanul viselkedtek. Mármint nem olyan szokatlanul, mint máskor, nem döntöttek fel egyetlen kancsót sem, és nem kurjongattak idétlenül, hanem normálisak voltak. Mindannyian elmormogtak egy Hellót, de ezután semmi másra nem tartottak méltónak: Remus egy könyvbe merült, Black nem sújtotta rám szokásos szóözönét, és James róla nem is érdemes beszélni, mert miért is kellene elmondanom, milyen képet vágott, amikor meglátott?! Brad szorgalmasan nyiszálta szét késével sonkáját, a hotel asztalterítőjével együtt. Egyszóval jellemezve a helyzet: katasztrófa. Leültem a lányokhoz, de Medán és Sarahn kívül nemigen szóltak hozzám a többiek azt leszámítva, amikor Becca megkínált turmixszal. Láttam, milyen rózsás a helyzet, így hallgattam, és Rinin is láttam, hogy majd megfullad a beszédtől, ami fojtogatta torkát, de csak nem szólt, helyette példát vett Liáról, aki a szokásos fecsegés helyett sütit tömött magába. Amikor Sarah nyugisan rákérdezett, mi is folyik itt, lecsaptam poharamat az asztalra, és gyors ütemben elhagytam az éttermet. A legnagyobb baj nem az volt, hogy más vendégek hülyének néztek, hanem az, hogy nem volt olyan hely, ami ne nyüzsögött volna a turistáktól. Az előcsarnok egyik fotelében leültem, és próbáltam mélyeket lélegezni, mikor Becca megszólalt mellőlem: - Elrohantál a probléma elöl, Lily? kérdezte érhetően. - Milyen probléma? - Figyelj, Lily, én nem szeretek köntörfalazni. Tudod, hogy Siriusszal szemben nagyon sokszor kiálltam melletted, Jamesről nem is szólva, és nem szóltam bele a dolgaidba, meg a beteges mániádba, hogy mennyire utálod Jamest, ami természetesen nem igaz, egy percig sem hittem el, sőt, még Jess sem. Most sem szólnék bele, hagynám, hagy üldögélj itt, de félek, azzal elszalasztanád életed egyik lehetőségét. Tudom, hogy neked mennyire fontos az, hogy prefektus vagy, az, hogy milyen jó jegyeid és barátaid vannak, de ettől még egyszerűen nem zárhatod ki az életedből a másik nemet. Irtó nagy hülyeség volt az a fogadalom Carlnál. Ja, még emlékszem rá: Gyűlölöm Carlt, azt a mocskos disznót, gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm! Hogy lehet valaki ennyire bunkó? Nem kell pasi, soha az életben többet, már így is sok volt! Köszönöm szépen, én ezt a részt kizárom az életemből, megleszek pasik nélkül. Pápá, Carlok! - És még valami, amit muszáj elmondanom, még akkor is, ha fájni fog: Nem érdemled meg Jamest. ezzel sarkon fordult és kisietett. Levegőért kapkodtam. Nem érdemlem meg?! Miután Becca elment, összeszedtem magam és elindultam vissza, az étterembe. Még ott találtam a többieket (még jó, öt perce rohantam ki), pont James előtt álltam meg, aki felpillantott rá, majd tovább evett. - James, én Nem volt szemét, bunkó vagy faragatlan, nagyon is kedvesen és udvariasan küldött el a fenébe.

- Nem akarlak untatni. Kissé hirtelen jött ez az egész, csak így tudom magyarázni azt, hogy szemem könnybe lábadt, és homályosan láttam. Remus letette könyvét, amit addig olvasott, és várakozóan nézett rám. Most mit akartak? Hogy sírjak? Már csak azért sem, gondoltam magamban, és kirohantam bőgve. Tudom, tudom, nem vagyok normális, hogy a lehető legzsúfoltabb helyet választottam a kesergésre, de valahogy oda vezettek lábaim az előbbi fotelhez. Kis idő eltelt, amikor észrevettem, hogy James ott áll a fotel mellett és néz. Nagy levegőt vettem. - Fúúúú - mondtam halkan, és a szőnyeget kezdtem el bámulni. Volt rajta egy égett nyom. Hupsz. Nem is vettem észre, hogy kicsúszott az egyik bájital a zsebemből. Na, mindegy. James halkan megszólalt: - Fáj? - Á, dehogy. mondtam, magam elé meredve. Élvezem. Azonnal megbántam, amit mondtam, mert James máris ment volna el, mikor újra elsírtam magam. Lassan megfordult, odalépett a fotelemhez, és leguggolt hozzám, úgy, hogy láthassa az arcomat. - Tudod, nem csak te érzel. Fura, hogy nekem is vannak érzéseim, nem? Tudod, én egy időben ugyanezt hittem rólad. láttam, hogy nehezen tud erről beszélni. Amikor állandóan elfordultál tőlem, és hűvösen beszéltél szinte mindenkivel. Azt hittem, ez a korszakod elmúlt. itt elmosolyodott Kedvesebb lettél és határozottabb, kezdtél figyelni is rám, nem csak leszóltál, néha napján beszélgettünk is. Na, jó, csak háromszor, de akkor is jó volt. Lily, én nem akarok tőled már semmit, csak hogy ne haragudj rám. Lehetnénk szimplán barátok is, nem? - De. ennyit válaszoltam rendkívül bőbeszédűen, de még mindig sírtam, az isten tudja, miért. Ekkor megfogta a kezem. - Nem akarok neked semmi rosszat. Soha nem is akartalak bántani. - Ühüm. (itt még következett pár dolog, olyan tíz percnyi, de az igazán nem tartozik senkire itt őrzöm, idebent) - Öööö kérdezhetek valamit? kérdezte zavartan mosolyogva, mire szívem még erősebben kezdett el dobogni, szinte kiszakadt a helyéről. - Kérdezz! - Nem fogsz megharagudni, hogyha egyszer jól megverem Sebastian Blacket? Váááááááááááááá! Letöröltem könnyeimet, és felnevettem. Még mindig fogta a kezem. - Dehogy fogok. Nem árt neki. - Szóval akkor nem vagy szerelmes belé? MI VAN?! ÉN?! Sebastianba? Kicsit meglepettnek látszhattam, mert James addig nem bírta abbahagyni a nevetést, amíg vissza nem értünk a reggelihez. A többiek egyáltalán nem látszottak meglepettnek: Rini még mindig sütizett Liával, Becca széles mosollyal konzultált Medával, Verity pedig álmodozva felsóhajtott. De a legérdekesebb Lucius Malfoy reakciója volt, aki miután végigmért minket, csak ennyit vetett oda: - Megtalálta a zsák a foltját? 11:43, az Empire State Building hallja Utánanéztem ennek a mugli szólásnak a hotel könyvtárában, és ezt találtam: A zsák a foltját: Két egymáshoz illő, egymásnak való, hasonló ember, lény, esetleg tárgy egymásra találása, kapcsolata. Pl.: a mosdó és a törölköző, a tű és a cérna Tudtam, hogy Malfoy nem normális. Még hogy én meg Po James, mint hasonló lények nevetnem kell. Semmi hasonló nincs köztünk. Azt hiszem, írok is mindjárt egy listát Csak előbb megyek, megnézem, miért kiabál James nekem folyamatosan. 12:04, az épület legtetején Jól van, feljutni még csak-csak feljutottam, na, de le? Megoldjuk. Most viszont, miután kigyönyörködtem magam a kilátásban, végre elkezdhetem a listát. MIBEN KÜLÖNBÖZÖK JAMES POTTERTŐL? Írta: Lily Evans (csak nehogy valaki meglássa)

Az első és legszembetűnőbb: a kviddicsezés. Ő tud. Én meg nem. Ezen még az sem segít, hogy én vagyok a Griffendél hajtója és egyben edzője ez csak úgy történhetett meg, hogy McGalagony bebeszélte magának, hogy milyen tehetséges vagyok. Persze, itt a földön kiválóan boldogulok a seprűkkel. A második, és még mindig ilyen fontos, szóval maradjunk csak annál, hogy ez is az első: a kihágások. Én ugyanis soha (néhány kivételes esetet kivéve) nem szegek meg szabályokat. Az a kis kiruccanás Beccáékhoz nem volt igazi kihágás, hiszen senki sem vette észre, és azok az esetek sem számítanak, amikor Blackék miatt kellett kimennem. Tehát kijelenthetem, hogy jó prefektus vagyok, és ezzel megtaláltam még egy pontot. Prefektus vagyok, míg James nem az. És nem érdekel, mit beszélt nekem Dumbledore professzor arról, hogy néha nem a legjobbak lesznek a prefektusok (á, nem vettem sértésnek ). Szerintem ez a Mardekáron kívül sehol sem érvényes, de ott is csak azért, mert ott mindenki dilis. Ki hallott még olyat, hogy Trixy legyen a prefektus? Itt valóban tévedett az igazságszolgáltatás. A tanulmányi eredményünk hasonló, de azt azért érdemes megfigyelni, hogy ő nem azért kapja meg, amiért kellene. Azért olyan jó, mert tehetséges, és nem azért, mert az csinálja, amit kell. Míg Flitwick professzor és Madame Hock nagyon is elnéző, addig Lumpslucknak van igaza. Attól még, hogy valaki tehetséges, nem lehet egyben intelligens is. James van, amikor tanul, van, amikor nem. Egy házban vagyunk, de mindazonáltal nem egy nemhez tartozunk. Én lány vagyok, míg ő fiú, na tessék, itt van az igazi különbség. Lehet, hogy napszúrást kaptam? Most csak ennyi jut eszembe. Kicsit fáj a fejem meg alig látom azt, amit írok. Ajjaj. Azt hiszem, valami nincs rendben velem 15:19, itt Napszúrás. 15:87, itt Elegem van. Kivagyok. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 15:99 Te jó ég, hányni fogok! Utálom. A. Napszúrást. 16:45, a hotelszoba Nem találtam más cetlit a szobában, csak a naplódat, amiben üzenetet hagyhatok, ezt úgyis megnézed. Miután hosszas unszolás után végre bevetettük veled Remusszal azt a bájitalt, és elaludtál, közlöm veled, hogy olyan este hétig aludni fogsz. Mi nyolckor érünk vissza, mert Bimba professzor nem bírt már tovább a többiekkel, és így nemsokára elmegyünk sétálni. Nyolckor lesz a vacsora. Vigyázz magadra, ne menj sehová, vedd be azt a bájitalt, ami ott van az éjjeliszekrényen, és pihenj. Nem is hinnéd, milyen sokáig tartott, amíg Tapmancsot ki nem rángattam a szobátokból. Imádta, hogy teljhatalma van minden felett, mert ki vagy ütve. Maradni akartam veled, meg Verity is, de Lumpsluck nem engedte meg. Figyelj, nem akartam szólni, de véletlenül beleolvastam abba a listába, és vétek lenne ezt szó nélkül hagyni: MILYEN MAGYARÁZATOKAT AD JAMES POTTER LILY EVANS LISTÁJÁRA? Írta: James Potter (remélem, Lily észreveszi) McGalagony az én jóváhagyásom nélkül nem vehetett volna be a csapatba, és én senkiért sem áldozom fel a Griffendél hírnevét, így azért vettünk fel, mert jól repülsz. Persze edzőnek nem annyira váltál be, de nagyon jól mutatsz a seprűn Milyen napló ez? Nem lehet benne radírozni?! Szóval, maradjunk annyiban, hogy tudsz kviddicsezni. Jó prefektus vagy, de ehhez inkább nem fűzök semmit, Evans. Bocs, hogy megint így szólítalak, de Ez a dolog, hogy te soha nem mész sehova hagyjuk.

Dumbledore engem soha nem választott volna meg prefektusnak, pedig nem is lett volna rossz szívesen üldögéltem volna veled együtt a prefektusok vagonjában, persze szigorúan csak barátilag. Muszáj már megint a tanuláson agyalnod? Annyi más dolog van még a világon Hát, ez Én fiú vagyok, te pedig lány. Ezt a felfedezést, Lily! Még jó, hogy nem vagyok én is lány! Hát ez nem igaz Lily Evans azt írja, hogy ő lány, én meg fiú vagyok. Megáll az eszem. Összegzésnek: Vedd be a bájitalt és pihenj! James 19:25, a hotel kertje Hát, ez nem lehet igaz! Hogyan olvashatott bele a naplómba? Hogy lehettem olyan hülye, hogy csak úgy ott hagytam heverni a naplómat a szekrényemen, és elmulasztottam használni a filmekben látott trükköket? Most James rájött, hogy a kviddicsben az önbecsülésem egyenlő a nullával és, hogy mit gondolok róla Remek. Ezt jól megcsináltam, mint általában. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy az őrangyalom eltűnt. Bár, magamat ismerve lehet, hogy soha nem is létezett. MILYEN MAGYARÁZATOKAT AD LILY EVANS JAMES POTTER LISTÁJÁRA, AMIT LILY EVANS LISTÁJA MIATT KÉSZÜLT Írta: Lily Evans (nagyon gúnyos voltál, James, hogy még ide is írtál) Nem, nem lehet benne radírozni. Azért Jamestől, mármint az új Jamestől mást vártam volna, mint ezt a választ. De hát most legalább tudom, hogy csak azért vagyok a Griffendél kviddicscsapatának tagja, mert a vörös hajam illik a Griffendél vörös-arany színeihez. Megnyugtató. Én tényleg nem szoktam kimászkálni azon a pár eseten kívül. Az egyik azért volt, mert Black elrohant világot látni, háromszor James párbajozni akart, és meg akartam akadályozni, kétszer Black ment párbajozni, és végig akartam nézni, ahogy megátkozzák, kétszer Jess miatt mentünk, mert muszáj volt megkapnia a legújabb csizmát, egyszer Remus talált valami izgalmas könyvet, és azt kellett felvinni, meg még volt pár eset, de egyébként soha nem megyek ki este tíz után. Ha nem Remus lenne a prefektustársam, hanem James, akkor a Griffendél torony már régen nem állna Nagyon is el tudom képzelni, hogy ő nem úgy végezte volna el teendőinket, ahogy kell! Már látom is magam előtt, ahogy puszta tréfából a griffendéles elsősöket kirándulásra viszi a Tiltott Rengetegbe A tanulás fontos, hiszen abból fogunk megélni! Persze az olyan aranyvérű utódoknak, mint James nem kell ezen törniük a fejüket, hiszen ott van az örökségük Jaj, de tudom ilyenkor utálni Nem is mondok semmit. Most jut eszembe, már öten olvasták az én állítólag titkos naplómat: Becca, Jess, Verity, James, Black (ha attól a pár száz roxfortostól eltekintünk, akik Black kiadása nyomán, közvetve olvashatták soraimat). Már lassan tényleg jól járnak vele, ha kiadatnám, és a befolyt pénzt elraktároznám. A szülők biztosan szívesen értesülnének arról, mit is művelnek csemetéik a suliban. Egyébként eszem ágában sincs meginni azt a bájitalt vagy pihenni! Inkább kijöttem ide az árnyékba gondolkozni az élet dolgain, mint például azon, hogy hogy a fészkes fenébe kerülhetett ide Sebastian?! 20:26, előcsarnok Egy napon két botrány is kicsit sok. Hát nem furcsa, hogy mindkettőben benne volt James? Ajjaj, valami nincs rendben velem Most, így visszaolvasva James neve többször szerepel az utóbbi napokban, mint Beccáé, Blacké és Remusé együtt véve. De ez most legalább nem miattunk, hanem Tian miatt történt. Volt képe odajönni hozzám, pedig láthatta, hogy milyen elszántam igyekeztem nem észrevenni. - Szia, Lily! köszönt. Hmmm ez a Szia, Lily! nekem túl bárgyúnak tűnik ahhoz képest, hogy ő egy Black. Túl bárgyú és kedves. Morogva köszöntem. - Te mit is keresel itt? Azt hittem, a Roxfortban tanulsz. Mondjuk azért, mert a R.A.V.A.S.Z.-ra már most el kell kezdeni a tanulást, hiszen májusban lesz. - Nekem nem kell tanulnom. Kicsit sem nagyképű - A szüleimmel nyaralunk itt. NE!!! Csak a Black-család többi tagját ne, könyörgöm! Elég nekem egy Blacket is elviselni, nem kell több.