I. 1. Az ember legfőbb java; az istenfélők és istentelenek különböző állapota. Inkább ültess Uram folyód vize mellé teremjen a gyümölcs érjek jó emberré, mint hangadó legyek csúfolódók székén, gonoszok tanácsán járjak éjek-éjén! III. 3. Az igazak még ellenségeik közt is bátorságosak Énekelj és zengedezz Mindenünnen Ő fedez Pajzsot, lándzsát tőle kérj; Szabadíts meg Fővezér! VII. 7. Az Úr diadaláról a gonoszok felett Bírálj meg engem, ha gonoszul fizettem s igazság szerint parancsolj ítéletet! Hamisságomért kövekkel töretten sújtsd a porba dicsőségemet. VIII. 8. Dávid dicséri az Istennek emberekhez való jókedvét A holdat, csillagokat, eget és a földet ajándékozod a téged ismerőknek. Mezőnek vadait, az ég madarait, széles óceánnak tengernyi halait. Juhoknak tömegét, mindenféle barmot.. Micsoda az Ember, hogy ilyen nagyra tartod? IX. 9. Az Isten hatalmáról és igazságáról Mert a szegény nem lesz végképp elfeledve. Hirdetem kővárad, csodatételed: Ellenségeim közt Isten földre ejte, hogy meghalljam végre fölállok veled!
X. 10. A szenvedők panasza és könyörgése Földből való ember ne rettentsen többé Leselkedő szemük sírjon mindörökké Koholt cseleikben essenek ők foglyul, Míg Léted tagadják aljas indokokból. XI. 11. Dávid panasza Fegyvert vontak, pusztaság készül. Kísérts és próbálj meg Atyám! Húsból, vérből Templom épül elrontatott fundamentumán. XIV. 14. Az embernek bűnösségéről Van-e értelmes Istent kereső szegények tanácsát értő vezető? - Nincs aki megértse, nincs aki keresse, Mind elemésztették azt aki követte. XV. 15. A kegyes életről Tökéletességben járja az Ő útját, Igazul cselekszik, - szólongatja múltját. Nem rágalmazz senkit, szívét zabolázza; Gyalázatosságot nem hoz családjára; Nem fogad el keze harminc ezüst-érmet, Ártatlanok ellen zsarolt nyereséget. XVII. 17. Oltalom-kérés a hitetlenek ellen Álnok, hamis ember, irgalmatlan nemzet Kövéredett szívvel minduntalan megvet. Szárnyaid árnyékát terítsd reám védőn Páncélingem szövesd ajkad igéjéből.
XXII. 22. Jövendölés a Messiás szenvedéséről és dicsőségéről Csúfolódnak rajtam, ajkuk félrehúzzák. Akik engem látnak, fejük hajtogatják. Az Úrra bízta magát, gyönyörködött benne; Megérdemli sorsát, szegény, bomlott elme. Pedig Te szentség vagy, hadd hirdetem neved Igéddel táplálva, gyülekezetedet: Atyák benne bíztak, Őt szolgálják fiak; Eljönnek hirdetni igazságaidat. XXIV. 24. Az Úr hegyének lakosa; a mennyei király Csalárd és hiábavaló utakat kerülve Megáll az ember az Úr hegyén Ártatlan kézzel, tiszta szívében imát remegve: célba ér. XXV. 25. Az üldözött kegyes ember könyörgése Eláradtak szívemnek szorongásai Szégyenletes, bűnös lelkem örök társai. Lásd meg szegénységeimet, mert kikezdenek Ártatlanság és Becsület védelmezzenek. Ha valaki hisz Te benned meg nem szégyenül. Az Kegyelmet és Hűséget kap ígéretül. Könyörülj és vedd le terhes adósságaim S szövetségünk tartva vallom bizonyságaink. XXVIII. 28. Oltalomért való könyörgés Szentséged lakhelye Megtartó ereje Néped örök oltalma. Kezed megtagadánk Így áll szegény hazánk Rég lerontva, omladva. Építsd föl minékünk Máskülönben népünk Rajtad kívül hol lakna.
XXXVIII. 38. Panaszkodás és szabadulásért való esedezés Nyilaid belém akadtak, Kezed rám nehezült. Lehorgattam, meggörbülten járok. Bajaim újra fakadnak, Csontom is mind sebesült Szabadító segítségre várok. XL. 40. Hálaadás és további segélyért könyörgés az ellenség ellen Várván vártam, meghallgatott Új éneket, hitet adott Imé jövök teljesítem Okuljon az ellenségem. XLII. 42. A templomtól távol vetett ember vágyakozása Isten után és az ő háza után Könnyhullatásom volt kenyerem Mikor azt mondták nekem: Hol van a te Istened? - Mért csüggedsz, nyughatatlankodol Lelkem, hiszen benned honol, Bárhol járjak is veled. 44. XLIV. Az üldözött nép esedezése a szabadító istenhez Csúfságul vetettél oda szomszédainknak, Még sem szegtük meg a Te frigyedet. Serkenj, emeld föl újból királyainkat, Engedd követni kegyelmes hitedet! Eladtad népedet nagy olcsón Nem becsülted árát túl magasra. Tégy rendet a bennünket bitorlón, És kincsünkről lemondunk javadra. XLIX. 49. A földi kincs veszendő, a lelki jó örök, és jutalma bizonyos Mert semmit sem vihet el magával; Dicsősége nem száll le utána; Együtt vész el bolond és ostoba. Mért féljek szemben a halállal Bántson mások gazdagsága, Ha végül hozzád térhetek haza.
L. 50. Az igaz isteni tiszteletről Hálával áldozz és teljesítsd fogadásod. Rendben imádkozz, legyen hű odaadásod. Tartsd és tűrd a törvényt, mindegy áld vagy fenyít; Rossz utaknak örvét kerüld, bárhogy kerít!