DR. ROSS CAMPBELL ÉLETRE SZÓLÓ AJÁNDÉK HOGYAN SZERESSÜK GYERMEKÜNKET? H A R M A T

DR. ROSS CAMPBELL ÉLETRE SZÓLÓ AJÁNDÉK HOGYAN SZERESSÜK GYERMEKÜNKET? H A R M A T Budapest, 1992

Originally published in English as "How to really love your child" by VICTOR BOOKS, a division of SP Publications, Inc., W heaton, 111. 60187 Eighteenth printing, 1986 1977 by SP Publications, Inc. Fordította: Tomka Gáborné Borítóterv: Mikes Balázs Borító fotó: Takács Andrea 2. javított kiadás, 1992 HARMAT Kiadói Alapítvány, 1991 " All rights reserved" M inden jog fenntartva, beleértve a bárminemű eljárással való sokszorosítás jogát is. ISBN 963 7954 09 0 Kiadja - Published by: HARMAT Kiadói Alapítvány (a member of International Literature Associates) 1447 Budapest, Pf. 521 Felelős szerkesztő: Tóth Sára Műszaki vezető: Bernhardt Péter Nyomtatta és kötötte a Dabasi Nyomda Felelős vezető: Bálint Csaba igazgató Munkaszám: 92-0699

TARTALOM 1. A PROBLÉMÁK GYÖKERE... 7 2. A CSALÁDI KÖRNYEZET...17 3. AZ A L A P... 27 4. HOGYAN SZERESSÜK GYERMEKÜNKET? A SZEMKAPCSOLAT... 37 5. HOGYAN SZERESSÜK GYERMEKÜNKET? A TESTI KÖ ZELSÉG...45 6. HOGYAN SZERESSÜK GYERMEKÜNKET? A KITÜNTETETT FIG YELEM... 55 7. A HELYES ÉS A HELYTELEN SZ ER ETET... 67 8. A FEGYELMEZÉS FO G A LM A... 79 9. A SZERETETTELJES FEGYELM EZÉS... 91 10. A FEGYELMEZÉS KÉRÉS, PARANCS, JUTALOM, BÜNTETÉS...101 11. KÜLÖNLEGES PROBLÉMÁKKAL KÜSZKÖDŐ GYERMEKEK...115 12. HOGYAN NEVELHETJÜK HITRE GYERMEKÜNKET?... 123

BEVEZETÉS I /.1 könyv elsősorban olyan szülők számára íródott, akiknek a gyermekei még nem érték el a kamaszkort. Célja, hogy közértin (ő és gyakorlati eligazítást adjon az édesanyáknak és az édesa- I'Aktiak a gyermeknevelés csodálatos, ugyanakkor félelmetesen nagyszerű feladatához. Mondanivalómat megpróbáltam a tőlem telhető legvilágosabb lm m ában, a lényeges elemeket hangsúlyozva közreadni. Főbb t/.nnpontjaim: mik a gyermek szükségletei és hogyan lehet kielégíteni azokat. A gyermeknevelés tulajdonképpen bonyolult vállalkozás,.imelynek során a szülők többsége komoly nehézségekkel küzd. A gyermekekről szóló könyvek, cikkek, előadások és tanfolyamok özöne sajnos inkább elkedvetleníti és összezavarja a szülőket, semhogy segítséget nyújtana. Ez azért szomorú, mert a legtöbb esetben ezek kiváló információt tartalmaznak. Véleményem szerint az a probléma, hogy sok könyv, cikk és előadás a gyerm eknevelésnek csupán egy vagy legfeljebb n é hány különleges szempontjára irányítja a figyelmet anélkül, li<így a témát teljes egészében felölelné, vagy m egnevezné azokat s.ijátos területeket, amelyekkel foglalkozik. Következésképpen sok lelkiismeretes szülő úgy próbálja alkalmazni a hallottakat vagy olvasottakat, mintha alapvetően azok határoznák meg a gyermekhez való viszonyt, és ez gyakran kudarchoz vezet. Ezért a kudarcért általában sem maga az információ, sem pedig alkalmazásának módja nem hibáztatható. A szülőknek nincs átfogó képük a gyermekkel való bánásmódról. Magukat az alapelveket többnyire ismerik. A zavar akörül látnád, hogy melyiket mikor, milyen körülm ények között alkalmazzák. Ez a zavar érthető, hiszen sokan kifejtették már, mit legyen a szülő, csak éppen azt nem, hogy mikor vagy hogyan tegye azt.

Klasszikus példát találhatunk erre a fegyelm ezés területén. Kiváló könyvek és tanfolyamok foglalkoznak ezzel a témával, de arra nem világítanak rá, hogy a fegyelmezés a gyermekhez való viszonynak csupán egy formája. Ennek megfelelően sok szülő úgy gondolja, hogy a fegyelmezés a gyermekkel való bánás elsődleges és alapvető módja. Könnyen beleeshetünk ebbe a hibába, különösen ha azt halljuk, hogy aki szereti gyermekét, annak fegyelmeznie kell". Ez az állítás természetesen igaz, de a tragédia az, hogy sok szülő mást sem csinál, csak fegyelmez, miközben a gyermek alig-alig érzi a szülő szeretetét. Ezért a gyermekek többsége kételkedik abban, hogy őt őszintén, feltétel nélkül szeretik. A kérdés tehát továbbra sem az, hogy fegyelmezzünk-e, vagy sem, hanem az, mi módon fejezzük ki szeretetünket a fegyelm ezésen keresztül, illetve mikor alkalmazzuk a szeretet kifejezésének gyöngédebb formáit. Remélem, sikerül ezeket a problémákat egyszerűen és közérthetően megközelítenem, és a gyermeknevelésről átfogó képet adnom az olvasónak. Remélem továbbá, hogy e könyv segítséget nyújt majd a szülők számára az egyes helyzetekhez illő, helyes magatartásforma kiválasztásában. Minden helyzetben tökéletesen cselekedni természetesen lehetetlen, mégis, minél jobban megközelítjük a tökéletest, annál jobb és elégedettebb szülőkké válunk, gyerm ekünk pedig annál boldogabb lesz. A könyv anyaga jórészt olyan előadásokból származik, am e lyeket az elmúlt három év alatt különféle konferenciákon tartottam a szülő-gyerm ek kapcsolatról.

A PROBLÉMÁK GYÖKERE O l y a n derék fiú volt, mindig jól viselkedett! - kezdték a szomorú szülők felgöngyölíteni a fájdalmas történetet rendelőmben. - Igen, mindig elégedettnek látszott, és soha nem volt vele különösebb gond. Gondoskodtunk arról, hogy jó hatások érjék: cserkészkedett, baseballozott, templomba járt. Az igaz, hogy örökösen verekedett bátyjával és nővérével, no de az ilyen testvérháború, az ugye természetes. Egyébként Tóm soha nem okozott igazán problémát számunkra. Néha rosszkedvű volt, és hosszabb időre eltűnt a szobájában, de sohasem volt tiszteletlen, engedetlen, és sohasem feleselt. Erről gondoskodott az édesapja. Egy dolog egészen biztos, hogy nem hiányzott neki, ez pedig a fegyelmezés. Tulajdonképpen ez a legnagyobb kérdőjel bennünk. Hogyan tud egy olyan fiatal, aki világ életében fegyelmezett volt, annyira hirtelen csatlakozni féktelen társaihoz, és ugyanazt tenni, ugyanúgy viselkedni a felnőttekkel és a szüleivel, mint azok? Hazudoznak, lopnak, sőt isznak is. Már nem tudok bízni a gyermekemben, beszélni sem tudok vele, és ő sem akar. Hallgatag lett és mogorva, rám se néz. Úgy tűnik, kerüli a velünk való érintkezést. Az idén a tanulás is nagyon gyengén megy neki. - Mikor vették észre ezeket a változásokat? - kérdeztem. - Nézzük csak - válaszolta Smithné, - most tizennégy éves. Az első jelek az osztályzataiban mutatkoztak kb. két éve. A hatodik osztály utolsó hónapjaiban vettük észre, hogy nem érdekli az

8 ÉLETRE SZÓLÓ AJÁNDÉK iskola. Ezután már csak kényszerből járt templomba. Barátai sem érdekelték többé. Egyre több időt töltött egyedül, rendszerint a szobájában, és egyre kevesebbet beszélt. A dolgok akkor kezdtek súlyosbodni, amikor megkezdte a középiskolát. Ekkor már kedvenc tevékenysége, a sport is hidegen hagyta. Otthagyta legjobb barátait, és a bajkeverők társaságához csapódott. Gondolkodásmódja megváltozott, teljesen az ő befolyásuk alá került. Nem tanul, osztályzatai nem érdeklik. Barátaival együtt gyakran bajba kerül. Pedig mi m indent megpróbáltunk - folytatta az asszony. - Először megvertük, azután eltiltottuk a televíziótól, a mozitól és a hasonló szórakozásoktól. Egy ízben egy kerek hónapig szobafogságban volt. Jutalmazni is megpróbáltuk a helyes viselkedésért. Őszintén úgy érzem, minden lehetségest m egkíséreltünk vele, amiről csak olvastunk vagy hallottunk. Nem tudom, létezik-e m ég egyáltalán segítség. Miben hibáztunk? Rossz szülők vagyunk? Isten a tanúnk, hogy mindent megtettünk. Lehetséges, hogy ez valami veleszületett dolog? Vagy talán fizikai jellegű a probléma? De hiszen néhány hete megvizsgálta a gyermekorvos. Vigyük el endokrinológushoz, vagy csináltassunk EEG-t? Segítségre van szükségünk n e künk is, Tómnak is! Campbell doktor, mi szeretjük a fiunkat. H ogyan segíthetnénk rajta? Valamit tennünk kell! Később, miután Smith úr és felesége kimentek, Tóm lépett be rendelőmbe. M eglepődtem természetes és rokonszenves modorán, kellemes m egjelenésén. A földet bámulta, és ha rám is pillantott olykor-olykor, rögtön elkapta tekintetét. Bár szemmel láthatóan értelmes legény volt, rövid félmondatokkal beszélt, vagy inkább csak az orra alatt dörmögött. Nemsokára azonban felengedett és elkezdett mesélni. A tények lényegileg megegyeztek azzal, amit szüleitől megtudtam. Azután így folytatta: - A barátaimon kívül igazából senki sem törődik velem. - Senki? - kérdeztem vissza. - Senki. Vagy talán a szüleim, nem tudom. Amikor kicsi voltam, azt hittem, törődnek velem. Persze, mit számít ez már? Igazából nem érdekli őket más, csak a saját ügyeik, saját barátaik, saját munkájuk, saját elfoglaltságaik. No de miért is kellene tudniuk,

A PROBLÉMÁK GYÖKERE 9 hogy mit csinálok? Tulajdonképpen nem az ő dolguk. Én meg egyedül akarok lenni, és saját magam irányítani az életemet. Miért is kellene törődniük velem? Ezelőtt sem tették soha. A beszélgetés során kiderült, hogy a fiú nagyon el van keseredve, mivel sohasem elégedett önmagával és saját életével. Régesrégi vágya volt, hogy meghitt, meleg kapcsolatban legyen szüleivel, de az utóbbi néhány hónapban lemondott róla. Azokhoz a társaihoz fordult, akik elfogadták, de így még boldogtalanabb lett. íme, egy napjainkra oly jellemző tragikus történet. Egy korakamaszkorban lévő fiú, akinek korábbi évei minden látható jel szerint problémamentesek voltak. 12-13 éves koráig senki nem gondolta, hogy boldogtalan, hiszen kedves, szolgálatkész gyermek volt, aki nem vette túlságosan igénybe sem szüleit, sem tanárait, sem másokat. Senki nem sejtette, hogy Tóm nem érzi szülei maradéktalan szeretetét és elfogadását. Annak ellenére, hogy szívből szerették, és törődtek vele, úgy érezte, nem szeretik igazán. Igen, Tóm tudott szülei szeretetéről és gondoskodásáról, és nem is mondott volna senkinek mást. Mégsem élte át a feltétel nélküli szeretet és elfogadás egyedülállóan nagyszerű érzését. Ezt tulajdonképpen nehéz megérteni, hiszen Tóm szülei valóban jó szülők. Szeretik fiukat, és legjobb tudásuk szerint gondoskodnak róla. Nevelésében alkalmazzák mindazt, amit olvastak vagy hallottak erről a témáról, sőt, mások tanácsát is kikérik. Szeretik és tisztelik egymást, házasságuk egyértelm űen felülm úlja az átlagot. Ismerős történet Abban a naponkénti hajszában és feszültségben, amelyben ma egy átlagos család él, a szülők könnyen összezavarodnak és elbátortalanodnak. A válások növekvő aránya, a gazdasági válság, a nevelés és oktatás romló színvonala, az állami vezetők iránt érzett bizalmatlanság kiszipolyozza érzelmi életünket. Ahogy nő a szülők fizikai, érzelmi és szellemi megterhelése, úgy válik egyre nehezebbé a gyermeknevelés. Meggyőződésem, hogy e nehéz idők legfőbb áldozata a gyermek. O nélkülöz leginkább társadalmunkban, s amit a legjobban nélkülöz, az a szeretet.

10 ÉLETRE SZÓLÓ AJÁNDÉK Tóm története ismerős a mai ember számára. Szülei szívből szeretik, legjobb tudásuk szerint nevelik, valami mégis hiányzik. Észrevette-e a kedves olvasó, mi ez? Nem, nem a szeretet. Tomot szeretik a szülei. A fő probléma az, hogy a fiú nem érzi ezt a szeretetet. Okolhatjuk-e ezért a szülőket? Vajon az ő hibájuk ez? Az igazság az, hogy Smith úr és felesége mindig is szerették fiukat, csak soha nem tudták, hogyan juttassák ezt kifejezésre. Mint a legtöbb szülőnek, nekik is csak homályos elképzelésük van arról, mire van szüksége a gyermeknek: ennivalóra, ruhára, taníttatásra, szeretetre, irányításra, stb. M indezekről a szükségletekről gondoskodtak, kivéve a szeretetet, a feltétel nélküli szeretetet. Bár a szeretet szinte valamennyi szülő szívében ott rejtőzik, a nagy feladat az, hogy ezt ki is mutassuk a gyermeknek. Hiszem, hogy modern életünk nehézségei ellenére minden szülő, aki igazán vágyik betölteni gyermeke szükségleteit, m egtanulhatja ezt. Ahhoz, hogy a velük eltöltött rövid idő alatt m inden tőlünk telhetőt megadhassunk gyermekünknek, tudnunk kell, hogyan szeressük őt igazán. Melyik a leghelyesebb fegyelmezési mód? - Emlékszem egy esetre, úgy 6-7 éves korom tájékán, amely még ma is felbőszít, rágondolni sem szeretek - folytatta Tóm néhány nap múlva. - Labdáztam, és véletlenül betörtem az ablakot. Borzasztóan bántam a dolgot, és elbújtam a közeli erdőben, amíg anyu haza nem jött, és keresni nem kezdett. Igazán sajnáltam, hogy ilyen rossz voltam, még sírtam is miatta. Amikor apu hazajött, anyu elmesélte neki, mi történt az ablakkal, mire ő elfenekelt. Könnyes lett a fiú szeme. - Mit szóltál erre? - kérdeztem. - Semmit - válaszolta elcsukló hangon. Ez az eset a fegyelmezés körüli zűrzavart mutatja. Az itt alkalmazott fegyelmezési mód olyan fájdalmat, haragot és neheztelést keltett a gyermekben, amit segítség nélkül soha nem fog tudni elfelejteni és szüleinek megbocsátani. Hét év elteltével még mindig fáj neki ez az esemény. Hogyan hagyhatott ez az egyszeri eset ilyen mély nyomot a fiúban? Előfordult máskor is, hogy kikapott, de az nem rázta így meg, sőt,

A PROBLÉMÁK GYÖKERE 11 esetenként hálás is volt érte. Akkor hát mi a magyarázat? Talán az, hogy már előzőleg sokat bánkódott a történteken, és fizikai fájdalom nélkül is éppen eleget szenvedett miatta? Vagy tán a verés arról győzte m eg Tomot, hogy szülei nem értik meg őt, és közömbösek érzéseivel szemben? Lehetséges, hogy a kemény büntetés helyett gyöngéd szülői megértésre lett volna szükség ebben a kivételes esetben? S ha így van, honnan tudhatták volna ezt Tóm szülei? Hogyan tudták volna eldönteni, hogy az adott helyzetben a fegyelm ezés mely form áját alkalmazzák? Kedves szülőtársaim! Ö nök hogy gondolják? El kell-e döntenünk előre, hogy a gyermeknevelés során milyen konkrét, rutinszerű lépéseket tegyünk? Úgy gondolják, hogy következetesnek kell lenni? H ogyan legyünk következetesek? Büntessünk m inden alkalommal, amikor gyerm ekünk viselkedése nem helyénvaló? Ha igen, úgy mindig ugyanazt a büntetést alkalmazzuk? Ha nem, milyen egyéb lehetőségek vannak? Mit is jelen t a fegyelmezés? Szinonim fogalom-e a fegyelmezés és a büntetés? Tanulmányozzunk-e egy adott nevelési irányzatot és maradjunk-e meg amellett? Vagy hallgassunk inkább józan eszünkre és érzéseinkre? Esetleg használjuk mindkettőt? De milyen arányban? M e lyiket és mikor? Ezek olyan kérdések, amelyekkel manapság m inden lelkiismeretes szülő küszködik. El vagyunk árasztva a gyermeknevelésről szóló könyvekkel, cikkekkel, előadásokkal, tanfolyamokkal, am e lyek a legkülönfélébb tanácsokat adják, a gyerm ek csuklyásizmának megcsípésétől egészen a jutalom cukorka adásáig. Egy szó mint száz, hogyan fegyelmezhették volna Tomot szülei ebben a helyzetben úgy, hogy egyúttal meleg, szerető kapcsolatban m aradjanak vele? Ezt a nehéz témát később fogjuk megvizsgálni. Úgy gondolom, egy szülő sem vitatja, hogy gyermeket nevelni napjainkban különösen nehéz. Ennek egyik oka az, hogy a gyermek a nap nagy részében mások hatásának van kitéve, például az iskola, a keresztény közösség, a szomszédok és a barátok befolyásának. Ezért sok szülő úgy véli, hogy bármilyen jól neveli is gyermekét, összességében igen csekély hatással van rá.

12 ÉLETRE SZÓLÓ AJÁNDÉK Az ellenkezője igaz Ennek éppen az ellenkezője igaz. Az általam tanulmányozott szakirodalomban m indenütt az áll, hogy az otthon légköre mindennél fontosabb. A szülők hatása minden más hatást felülmúl. Az otthon az, ami döntően meghatározza, milyen boldog, milyen kiegyensúlyozott a gyermek, mennyire érzi magát biztonságban, hogyan alakul a kapcsolata a felnőttekkel, barátaival és más gyermekekkel, mennyire bízik magában és képességeiben, mennyire kedves vagy m ennyire zárkózott, hogyan reagál szokatlan helyzetekben. Igen, a sok zavaró körülmény ellenére az otthonnak van a legnagyobb hatása a gyermekre. Nem az otthon azonban az egyetlen jellemformáló tényező. Nem szabad beleesnünk abba a hibába, hogy minden nehézségért vagy csalódásért az otthont hibáztatjuk. Az igazság és a teljesség kedvéért nézzük meg a második leglényegesebb feltételt. Örökölt temperamentum Tulajdonképpen sokféle alkati adottság létezik. Napjainkig kilenc fajtát sikerült azonosítani. Az erre vonatkozó kutatásokat Stella Chess és Alexander Thomas végezték. Eredm ényeikről Temperament and Behavior Disorder [Temperamentum és viselkedési zavarok gyermekeknél], New York; University Press, 1968. című m unkájukban számolnak be. Ezt a könyvet klasszikus műként tartják számon, és valóban m érföldkőnek számít a viselkedéslélektan fejlődésében. M élyreható magyarázatot ad a gyermekek egyéni tulajdonságainak miértjeire. Segít megérteni, hogy miért vannak könnyebben és nehezebben nevelhető gyermekek; hogy egyes gyermekeket miért könnyebb szeretni és kezelni, mint másokat; továbbá, hogy ugyanabban a családban, vagy egészen hasonló körülmények között nevelkedő gyermekek miért különböznek annyira egymástól. Dr.Chess és Dr.Thomas mutatták ki legegyértelműbben, hogy nemcsak a családi környezet, hanem az örökletes tulajdonságok is közrejátszanak abban, milyenné válik a gyermek. Ez óriási segítséget jelentett a problémás gyermekek szüleinek, hogy az

A PROBLÉMÁK GYÖKERE 13 alaptalan vádakat elhárítsák. Sokaknak - s ez alól a szakemberek sem jelentenek kivételt - megvan az a rossz szokása, hogy a gyermekkel kapcsolatos valam ennyi problémáért a szülőt teszik felelőssé. Chess és Thomas kutatásai azt igazolják, hogy egyes gyermekek másoknál könnyebben válnak problémásakká. Nézzük meg röviden kutatásaikat! A szerzőpár kilenc jellem vonást ír le, amelyek már az újszülött osztályokon azonosíthatók. Ezek az alkati adottságok nemcsak az újszülöttet jellem zik, hanem olyan alapvető tulajdonságai a gyerm eknek, am elyek többnyire egész életén át elkísérik. Valamelyest ugyan változhatnak a környezet hatására, de a temperamentum, mint olyan, mélyen a gyermek személyiségében gyökerezik, nem könnyen változik, és többé-kevésbé élete végéig megmarad. N ézzük meg ezeket a veleszületett tulajdonságokat! 1. Az aktivitás-szint a motorikus tevékenység jellem zője, amely öröklött és m eghatározza a gyermek aktivitásának illetve passzivitásának mértékét. 2. A ritmikusság (rendszeresség illetve rendszertelenség) az olyan életjelenségek jelentkezésének kiszámíthatóságát jelzi, mint az éhség, a kiválasztás és az alvás-ébrenléti ciklus. 3. A közeledés vagy visszahúzódás a gyermeknek egy új ingerre - például új étel, játék vagy személy - adott reakciójának term é szetét írja le. 4. Az alkalmazkodási képesség az a tulajdonság, amely m egm utatja, hogy a gyermek új környezeti feltételek hatására m ilyen gyorsan vagy könnyen képes megváltoztatni szokásos magatartását. 5. A reakció erőssége az az energiamennyiség, amelyet a gyermek hangulatának kifejezésére felhasznál. 6. Az érzékenységi küszöb az inger erősségének az a legkisebb mértéke, amely reakciót vált ki a csecsemőből. 7. A kedélyállapot (pozitív, illetve negatív) lehet játékos, kedves, vidám, barátságos, vagy ellenkezőleg rosszkedvű, sírós és barátságtalan. 8. A befolyásolhatóság azt jelzi, hogy a külső környezeti hatások m ilyen irányú változást okoznak magatartásában.

14 ÉLETRE SZÓLÓ AJÁNDÉK 9. A figyelem-összpontosítás és a kitartás azt határozza meg, hogy mennyi ideig képes a gyermek az adódó akadályokat leküzdve egyazon tevékenységet folytatni. Amint a kedves olvasó valószínűleg észrevette, lényegében a harmadik, a negyedik, az ötödik és a hetedik pontban foglaltak határozzák meg, hogy könnyen illetve nehezen kezelhető lesz-e a gyermek. Az a gyermek, aki gyorsan reagál (erősen érzelmi beállítottságú"), vagy fél az új helyzetektől ( visszahúzódó"), vagy nehezen alkalmazkodik az új körülményekhez, vagy aki többnyire rosszkedvű az hajlamos a stresszre, különösen, ha magasak a szülői elvárások. Márpedig ezek a gyermekek, sajnálatos módon, kevesebb szeretetet és gyöngédséget kapnak a felnőttektől. Mindebből azt kell megtanulnunk, hogy a gyermek alapvető tulajdonságai szorosan összefüggnek az anyai gondoskodás és törődés minőségével. Chess és Thomas számszerűen értékelték az újszülötteket a fent megadott kilenc szempont szerint. Ezekből az adatokból egyértelm űen kikövetkeztethető, hogy kik lesznek könnyű csecsemők", azaz kiket lesz könnyű gondozni, nevelni, és kikkel lesz könnyű kapcsolatot teremteni. Azokat a gyermekeket, akiket n e héz gondozni, nevelni, és akikkel nehéz kapcsolatot teremteni, nehéz csecsemőknek" nevezték. Ok jóval többet igényelnek édesanyjuktól, mint a könnyű csecsemők". A szerzők ezután összehasonlították a gyermekek fejlődését az anyai gondozás és szeretet függvényében. M egfigyelték mind a gondoskodó" (azok az édesanyák, akik kívánták gyermeküket, és olyan légkört teremtettek maguk körül, hogy gyermekük érezte a szeretetteljes elfogadást), mind a nem gondoskodó", (akik akár tudatosan, akár tudat alatt elutasították gyermeküket, s az általuk árasztott légkörben gyermekük nem érezte a szeretetet és az elfogadást) anyák csecsemőit. Kutatási eredményeiket az alábbi ábra összegezi. Láthatjuk, hogy a gondoskodó anya" és a könnyű csecsemő" párosítása volt a legjobb. Ezek a gyermekek különösebb n ehézségek nélkül, jól fejlődtek.

A PROBLÉMÁK GYÖKERE 15 Gondoskodó anyák Nem gondoskodó anyák Könnyű csecsemők + + + - Nehéz csecsemők + - - - A nehéz csecsemőt" nevelő gondoskodó" anyáknak ugyan voltak nehézségeik de túlnyomórészt pozitív helyzet alakult ki. Ezek a gyermekek az édesanyjuk által biztosított szeretetteljes légkörben összességében jól fejlődtek. Általában nem volt ilyen kedvező a helyzet a könnyű csecsemő" és a nem gondoskodó" anya esetén. Ezeknek a gyermekeknek több problém ájuk volt, mint nehéz" társaiknak, akiket gondoskodó" anya nevelt. Tapasztalataik is inkább negatívak voltak, mint pozitívak. A legszerencsétlenebbek, mint Önök is sejtik, azok a nehéz csecsemők" voltak, akiket nem gondoskodó" anyák neveltek. Ezek a szegény gyermekek olyan veszélyhelyzetben vannak, hogy nagyon találóan veszélyeztetett" gyermekeknek nevezték el őket. Az ő helyzetük valóban elkeserítő: minden elképzelhető sérelemnek ki vannak téve, az erőszakos bántalmazástól kezdve egészen a teljes elhagyatásig. Valóban ők a mi veszélyeztetett gyermekeink. E felbecsülhetetlen értékű anyagot összegezve néhány különlegesen fontos ténnyel találjuk szemben magunkat. M indenekelőtt azzal, hogy a gyermek boldogulása nem csupán az otthoni környezet és a nevelés függvénye. Az örökölt természet mélyen rányomja bélyegét a gyermek fejlődésére, előm enetelére és érési folyamatára. Ezek a tulajdonságok azt is befolyásolják, sőt, gyakran meghatározzák, mennyire könnyen illetve nehezen kezelhető egy gyermek, és mennyi csalódást okoz szüleinek. Mindez pedig hatással van arra, miként bánik a szülő gyermekével - tehát kölcsönhatás áll fenn.

16 ÉLETRE SZÓLÓ AJÁNDÉK Munkám során tapasztalom, hány bűntudattól gyötört szülőnek nyújt megkönnyebbülést e tények megismerése. Egy másik fontos tanulság az, hogy bárm ilyen tulajdonságokkal született is meg egy gyermek, elsősorban az anyai (és term é szetesen az apai) bánásmód határozza meg, milyenné válik. Figyeljük meg ismét az ábrát! Igaz ugyan, hogy egy nehéz" gyermek felnevelése több fáradságba és lemondásba kerül, de a végeredmény szempontjából az érzelmi gondoskodás minősége sokkal nagyobb jelentőséggel bír. A nevelés akár pozitív, akár negatív irányban m egváltoztathatja ezeket az örökletes jellem vonásokat. Tulajdonképpen erről szól az egész könyv. Hogyan" kérdéseinkre próbál válaszolni: Hogyan viszonyuljunk gyermekünkhöz, hogy a lehető legjobban fejlődjön? Hogyan adjuk meg neki azt az érzelmi törődést, amelyre oly nagy szüksége van? A könyv terjedelme nem engedi meg, hogy a gyermeknevelés valamennyi területét érintsem, ezért azokkal a témákkal foglalkoztam, am e lyeket a hatékony nevelés szempontjából a legfontosabbnak tartok. Tény az, hogy a szülők többsége szeretetet érez gyermeke iránt. Úgy tartják azonban, hogy ez a szeretet természetes úton eljut hozzá. Ez napjaink legnagyobb tévedése. A legtöbb szülő szíve mélyén érzett szeretetét nem közvetíti gyermeke felé, mert nem tudja, hogyan tegye. Ennélfogva sok gyermek nem érzi szülei őszinte, feltétel nélküli szeretetét és elfogadását. N apjainkban ebben gyökerezik a legtöbb gyermeknevelési probléma. Ha a szülő-gyermek kapcsolat nem az igazi szeretetre épül, akkor m inden egyéb (fegyelmezés, baráti kapcsolatok, iskolai eredm é nyek) hamis alapon nyugszik, és a gondok nem maradnak el. Könyvünk e szeretetkapcsolat kialakulásának alapfeltételeit tárja fel.

A CSALADI KÖRNYEZET ] \ ^ ie lő tt a lényegre térnénk, vessünk egy pillantást az eredményes gyermeknevelés előfeltételeire. Az első és leglényegesebb ezek közül az otthon. N éhány fontos pontot fogunk csupán érinteni. A legjelentősebb kapcsolat a családon belül, ami m ég a szülőgyermek kapcsolatot is megelőzi a házastársi kapcsolat. Mind a szülő-gyermek kapcsolat, mind a gyermek biztonságérzete erősen függ a házastársi kötelék milyenségétől. Ezért olyan fontos biztosítani a lehető legjobb kapcsolatot férj és feleség között, m ielőtt komolyan nekifognánk gyermekünkkel való viszonyunk ja vításának. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy minél jobb házasságban élünk, annál hatékonyabban és sikeresebben alkalm azhatjuk a következő fejezetekben leírtakat. Először is különbséget kell tennünk kognitív (azaz intellektuális vagy racionális) és emocionális (azaz érzelmi) kommunikáció között. Azok az emberek, akik elsődlegesen kognitív módon érintkeznek társaikkal, főleg a tények világában élnek. Kedvelik az olyan témákat, mint a sport, pénz, üzleti élet, lakás, hivatás, stb., s a beszélgetés fonalát távol tartják az érzelmi területektől. Általában kellemetlenül érzik magukat, ha olyan kérdésekről kell társalogniuk, amelyek érzelmeket - különösképpen negatív érzelmeket, például haragot - keltenek. így azután kerülik a szeretettel, félelemmel és haraggal kapcsolatos témákat. Az ilyen

18 ÉLETRE SZÓLÓ AJÁNDÉK emberek nehezen tudnak melegséget és támaszt nyújtani házastársuknak. Mások inkább érzelmi módon érintkeznek. Hamar elfáradnak a pusztán tényszerű ismeretektől, és igényük van arra, hogy - főleg házastársukkal - megoszthassák érzéseiket. Úgy érzik, a házasság légköre nem tűr meg feszültséget, haragot, neheztelést, ezért arra törekszenek, hogy házastársukkal megbeszélhessék ezeket az érzéseiket, föloldják a konfliktusokat, feszültségmentes, nyílt, kellemes légkört teremtsenek. Természetesen nincsen sem tisztán kognitív, sem tisztán em o cionális személy. Mindannyian az alábbi kis ábra egy pontján helyezkedünk el. Az az ember, akinek személyisége és kom m unikációs viselkedésformája szinte teljesen emocionális képet mutat, az ábra bal oldalán jelölhető, míg a kognitív kommunikációs viselkedésformát mutató egyént a jobb oldalon kell elképzelnünk. Mindannyian beleülünk a két véglet közötti egyenes valamelyik pontjába. Em ocionális Kognitív Hová jelölné magát a kedves olvasó? Az egyenes melyik felén képzeli el a nők és melyiken a férfiak többségét? Eltalálta! Általános igazság, hogy a nők inkább érzelmi síkon keresnek kapcsolatot házastársukkal és gyermekeikkel, míg a férfiak a kognitív típusú kommunikációra hajlamosak. És most fogadok, hogy a kedves olvasó kívánatosabbnak tartja, ha valaki a jobb oldalon található! Ez általános tévedés manapság. Az igazság az, hogy mindkét típusnak vannak előnyei és hátrányai. A grafikon bal oldalán található személy, aki szívesen megosztja érzéseit másokkal, nem kevésbé okos vagy intelligens. Az ilyen ember csupán tisztában van érzéseivel, és többnyire tud velük mit kezdeni. Az pedig, ha valaki az ábra jobb oldalán jelölhető, tehát kevésbé nyilvánítja ki érzelmeit, nem azt jelenti, hogy gyengébben érez. Pusztán arról van szó, hogy elnyomja, eltemeti érzelmeit, kevésbé tudatosulnak benne, sőt gyakran vak irántuk.

A CSALÁDI KÖRNYEZET 19 Meglepő, hogy az ún. kognitív személyt (jobb oldalon) éppúgy irányítják érzelmei, mint az ún. emocionális egyént. A különbség csupán annyi, hogy az előbbi nem veszi ezt észre. Például a hűvös, kimért észem bernek szintén vannak mély érzései, de óriási energiával felszín alatt tartja azokat, hogy ne zavarják. Pedig zavarják. I la valaki (például egy emocionális feleség vagy gyermek) gyöngédséget, melegséget vár tőle, nemcsak hogy képtelen azt megadni, de méregbe is gurul, mivel erőltetett kiegyensúlyozottságát felborították. Az apa kezdeményező szerepe Borzasztó, micsoda érzések dúlnak bennem férjem iránt - magyarázta zavartan Davisné - pedig olyan példásan gondoskodik a családról, és igazán mindannyian tiszteljük. Először szörnyen mérges leszek rá, azután pedig gyötör a bűntudat, és gyűlölöm magamat érte. Amikor pedig megpróbálok beszélni vele ezekről az érzéseimről és a gyerekekről, ez láthatóan zavarba hozza. Hallgat és dühös lesz. Erre felfortyanok, és kamatostul adom vissza, frigid leszek, és még a szeretkezésre is képtelenné válók. Mit tegyek? Annyira aggódom a házasságunkért és a gyermekeimért, de a férjemmel még beszélgetni sem tudok ezekről. Hogyan lehet így tartós a házasságunk, ha még goiidolatainkat és érzéseinket sem tudjuk egymással megosztani?" ím e a jól ismert történet. Davis úr kiváló szakember, jól eligazodik az üzleti életben. A tényszerű dolgok világában van otthon, ahol az érzelmi tényezők nem játszanak szerepet. Kognitív típusú ember. No és otthoii? Mint a partra vetett hal. Feleségének, mint általában a nőknek, természetes asszonyi igényei vannak. Szüksége van férje melegségére, támogatására, és arra, hogy megoszthassa vele aggodalmait, félelmeit, örömeit. M ary emberi kapcsolataiban inkább emocionális. Szeretné érezni, hogy férje készségesen felveszi a család terheit. Ezek az igények term észetesek, és nem a gyöngeségnek, a túlérzékenységnek vagy a felelősség alóli kibúvásnak a jelei. Soha nem találkoztam még olyan valóban boldog és meleg légkörű családdal, ahol a férj és apa kibújt volna a család felelőssége alól. Hangsúlyozom, a feleségnek és anyának megvannak a maga kötelességei, de mindezekben a férjnek készségesen segíteni és támogatni kell feleségét.

20 ÉLETRE SZÓLÓ AJÁNDÉK Miért? Először is, mivel az asszony nehezen tud kezdeményező lenni a szeretetben, ha nem érzi férje százszázalékos melléállását a családi élet valamennyi területén mind érzelmileg, mind pedig egyéb módon. Ez természetesen fordítva is igaz, a férjnek is tudnia kell, hogy felesége kész segíteni, sőt szükség esetén az ő felelősségét is átvállalni. M ásként fogalmazva a férj, aki nem veszi fel a családi terheket, s ezért azok mind az asszonyra hárulnak, nem képes szerelmében a védettség és a biztonság érzését nyújtani feleségének. Egyszer egy asszony, aki tanácsért fordult hozzám, elpanaszolta, hogy férje szerelmében nem érzi magát biztonságban, és nem is tudja igazán viszonozni azt. Amint kiderült, a férj mulasztása miatt a családi élet szinte valamennyi területéért - a kerttől kezdve egészen a pénzügyekig - gyakorlatilag ő felelt. Ha a házastársak ebben egyetértenek, és ez m indkettőjüknek m egfelel, akkor elképzelhető egy ilyen rend, de még ilyenkor is, ha szükség van rá, azaz ha például a feleség túlterhelt, a férjnek készségesen át kell vállalnia az összes terhet. Óriási kincs az asszony és a gyermekek számára, ha a férj kész a család felelősségét teljesen magára vállalni. A férjtől kiinduló szeretetre a feleség bámulatosan reagál, m egsokszorozva árasztja vissza férjére és gyermekeire, és m egm agyarázhatatlan melegség tölti be az otthont. A férj feladata az, hogy kezdeményező legyen a szeretetben. Csak irigyelni lehet azokat a férjeket, akik e titok birtokában vannak. Felbecsülhetetlen értékű az a szeretet, amellyel az asszony válaszol. Úgy vélem, ez a legértékesebb dolog ebben a világban. Először nehéz kezdeményezni, de amint a férfi m egérzi felesége viszontszeretetét, benne is m egsokszorozódik az, és ahogy az idő múltával növekszik a szeretet, úgy lesz egyre könnyebb számára is a kezdeményezés. Kivételt ez alól mind ez ideig nem találtam. Az a férj, aki a család teljes felelősségét vállalja, és kezdeményezi a szeretetet mind felesége, mind gyermekei iránt, hihetetlenül nagy jutalom ban részesül: szerető, hálás, segítőkész feleséget kap, aki m indenben kedvében jár, és olyan gyermekeket, akik biztonságban érzik magukat, elégedettek, s így ideális feltételek között fejlődhetnek. Én személy szerint még nem láttam tönkrem enni olyan házas

A CSALÁDI KÖRNYEZET 21 ságot, ahol ezek az elvek érvényesültek. Valamennyi boldogtalan házasságból viszont, amellyel eddig találkoztam, valahogyan hiányoztak ezek a feltételek. Apák, kezdeményezni nekünk kell! A kedves olvasó talán azt mondja magában: hogyhogy a férj feladata a szeretet kezdeményezése, amikor alapjában véve kognitív, és érzelmi téren ügyetlen? Nem a feleség illetékes az érzelmek birodalmában? Kedves barátom, fején találta a szöget! Ez a mai házasságoknak egyik leggyakoribb, legelrej tettebb és legsúlyosabb problémája. N ehezen orvosolható, mert Davis úrhoz hasonlóan a férfiak többsége nincs is tudatában. Ahelyett, hogy ráeszmélnének, milyen életbevágóan fontos az asszony és a gyermekek érzelmi élete, kellemetlen nyűgnek tartják csupán, amitől legjobb minél távolabb maradni. Az eredmény nem is lehet más, mint amit az imént tapasztalhattunk a Davis házaspár esetében: csalódottság, zavar és befagyott kommunikáció. Úgy tűnik, napjainkban mindenki felismeri, milyen fontos a kommunikáció a családi életben. Látjuk-e a fenti példából, mennyire megfeneklik a kapcsolat, ha egy kognitív férj képtelen érzelmi dolgokról beszélgetni, vagy ha az emocionális feleség nem tudja megosztani legbelső érzéseit és gondolatait? Micsoda dilemma! Tisztelt férjek! Szembe kell néznünk a tényekkel! M inden valószínűség szerint feleségünk sokkal jobban ért a szeretet és a gondoskodás nyelvén, és sokkal jobban felismeri a család valamennyi tagjának érzelmi szükségleteit. Mi pedig, ugye, általában hallgatunk a szakértők tanácsára? Akkor hát, legyünk őszinték, rettenetes nagy szükségünk van feleségűnk segítségére, hogy megism erkedjünk az érzelmek számunkra m eglehetősen ködös birodalmával. Nem elegendő azonban, ha csupán tiszteljük feleségünknek az érzelmek világában való természetadta jártasságát, és elfogadjuk ezirányú segítségét. Tám ogatnunk és bátorítanunk kell őt az érzelmi légkör m egterem tésének naponkénti feladatában! Ha akadályozzuk ebben, esetleg zaklatjuk emiatt, akkor elveszti bátorságát, sőt, lelki törést szenvedhet. I lány drága asszony fordult már hozzám tanácsért, akiket férjük ellenállása akadályozott meg abban a törekvésükben, hogy meleg szívvel szeressék őket és gyermekeiket. Ezeket a megtört lelkű asszonyokat a depresszió sorvasztja.