Forrás: http://aok.pte.hu/index.php?page=html&h=tortenet_hosszu A Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karának története Egyetemünk székhelyén már a pannonkelta népek fallal és vizesárokkal körülvett várat építettek. A római korban, a Traianus császársága (98-117) alatt létesült város elnevezése Sopianae, amely Diocletianus (284-305) alatt Alsó-Pannonia Valeria tartományának székhelye. A feltárt római kori maradványok nagy és szép városról tanúskodnak. A föld alatti sírkamrák a keresztény római korból maradtak; a III. században Pannonia (határai: Duna- Száva-Alpok) azon 8 helysége között volt, amelyek egyházzal rendelkeztek; Constantinus (306-337) alatt pedig püspöki város. A kereszténység első századaiban Sopianae fontos állomása, őrhelye volt a világot átfogó tanításnak. Attila hunjai és legalább fél tucat nép hadseregei söpörnek végig rajta, mígnem keresztény délszlávok telepednek le e térségben is. A VIII. század végén Nagy Károly császár (768-814) kiverte az avarokat, s 865 körül Liupramm salzburgi érsek templomot szentel fel a Mecsek alján, s az erről szóló feljegyzéseken fordul elő az "ad Quinque (martirum) basilicas" kifejezés, amelyből - egyes feltételezések szerint - a későbbiekben a Quinque Ecclesiae elnevezés lett, ami a németajkú középkori polgárok nyelvén Fünfkirchen, a magyarokén Pécs (talán a szláv pety - öt - szóból). István királyunk 1000-ben püspökséget alapít a városban, amely ettől az időtől a középkori magyar keresztény kultúra egyik bástyája. Alapjaiban Árpád-kori, többször átépített székesegyháza ma Európa egyik legszebb neoromán temploma. Évszázadok alatt az ország legnagyobb (és egyik legjelentősebb) városává fejlődött. Nagysága, valamint kedvező éghajlati fekvése, továbbá, hogy a már III. Béla (1172-1196) kialakította expanzív birodalmi koncepció egyik központja, Anjou királyaink idején olyan emporiummá tette, ahonnan Nagy Lajos királyunk (1342-1382) nemcsak hódító katonai terveit irányította, hanem kultúraterjesztő misszióját is megvalósította. Így alapította meg atyja, Károly Róbert
királyunk nyomdokain haladva - a nagy olasz költő, Petrarca intencióinak is megfelelően - 1367-ben hazánk első egyetemét városunkban, a híres, máig fennmaradt közép-európai egyetemekkel (Prága, Krakkó, Bécs) csaknem egyidőben (s alig másfél évszázaddal az első nyugat-európai egyetemek után). Szellemi feltétele az a minden bizonnyal sok száz magyar egyetemista, akik mindenekelőtt olasz egyetemeken tanultak (rektorokat, híres professzorokat adva a két legismertebb olasz egyetemnek, a bolognainak és padovainak), anyagi feltétele pedig az a gazdagság, amivel hazánk Anjou-királyaink alatt rendelkezett (az arany világtermelésének 40, az ezüstének 30%-át adva). Több királyunk, így Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás kedvelt tartózkodási helye (nem véletlenül nevezte a nagy uralkodó, Szulejmán török szultán "földi paradicsomnak" Pécs városát). 1. Studium Generale Quinqueecclesiense A XIV. századi Európa szellemi elitjének világképét az egyetemek alakítják. Míg az előző századokban a kolostorok mellett kialakuló iskolák voltak a szellemi élet tűzhelyei, e század már az egyetemi kultúra jegyében él. A párizsi, bolognai és páduai, később a prágai, bécsi és krakkói egyetemek nemzetközi jellegüknél fogva az egész keresztény világ szellemi életére éreztették vonzó hatásukat. A virágzó keresztény középkor eme művelődési központjai előtt léteztek olyan iskolák, amelyek kisugárzása jelentős volt a keresztény világra is: a muszlim egyetemek. Európában a bolognai jogi iskolát tartják az egyetemek ősének, amelyet Barbarossza Frigyes német-római császár (1152-1190) alapított 1158-ban. Háromszáz évvel korábban az Idríszida dinasztia (788-959) egyik uralkodója, I. Jahia (848-904) fővárosában, Fezben 859-ben alapította a Karavájin Egyetemet, amelynek "magyar" vonatkozása, hogy ezen az egyetemen tanult Gerbert d'aurillac (930-1003) francia kispap, a kitűnő matematikus (és orvos; egyébként az első orvos, akiből pápa lett), aki később, pápaként (II. Szilveszter, 999-1003) egész tekintélyével azon volt, hogy a csak alaki értékkel rendelkező római számok helyébe a helyi értékkel is rendelkező arab számokat tegye (s 1000 karácsonyán koronát küld fejedelmünknek, Istvánnak). Ha elfogadjuk egyetemalapításnak 1158-at, akkor ehhez viszonyítva a pécsi egyetem két évszázados késésben van (ami kisebb, mint amannak a fezihez való késése), arról nem is szólva, hogy az első német egyetemhez (Prága, 1348) viszonyítva két évtized, az első bécsihez alig két év a késésünk. Talán túlzás: hazánk és
nemzetünk nemcsak nem volt távol Európától a pécsi egyetem alapításának időszakában, hanem maga volt Európa (hárommillió volt ekkor hazánk lakossága, Angliáé kettő; de két évszázaddal korábban, az első európai egyetem alapítása táján a magyar király jövedelménél csak a német-római és a bizánci császár bevétele volt nagyobb). Egyetemalapításhoz kellett a (korabeli) nagy lélekszám; ebben Pécs az országban első volt s Baranya megye az ország legnépesebb vármegyéje. De a város egyike volt a leggazdagabbaknak: az ország csaknem 700 városa közül azon 9 közé tartozott, amelyek pénzverő kamarai székhelyek voltak. A hitélet is fejlett volt: első egyháza több mint ezeréves - ha nem is folyamatos - múltra tekintett vissza, magyar püspöksége is több mind harmad évezredes. Mindezek alapján V. Orbán pápa elrendelte, hogy "Pécs városában legyen és örök időkig fennmaradjon az egyetem a kánon- és római jogi, úgyszintén más megengedett fakultással, leszámítva a teológiait" (egyébként az eddig, pontosabban: a pápák avignoni fogsága befejezéséig, 1379-ig alapított 41 egyetem közül mindössze 9 volt valódi universitas, vagyis rendelkezett a négy karral). Orvosi fakultás létét feltételezhetjük. Szólni kell a pécsi egyetem tanárai megbecsüléséről (fizetéséről): volt olyan professzor, aki 20 márkát kapott és volt, aki negyvenet. A leghíresebb tanáré ellenben 335 márka volt (ezen összegek nagyságát megítélhetjük abból, hogy 1 márka 12 1/2 hold I. osztályú szántóföld ára volt, s Nagy Lajos bőkezűségét abból, hogy királyi tized címén a pécsi püspöknek 1500 márkát adott évente). A fentiekkel szemben az egyetem rektora 10 márkát kapott (a bolognai egyetem tanárai átlagosan 30 márkát kerestek; a krakkói professzorok átlagbére nyolcada volt a pécsinek). A kiváltságok, mentességek és szabadságjogok a hallgatókat is megillették, ezekért a király felelt (hallgatónk volt Hermann Lurcz, az erfurti egyetem alapítója). A pécsi egyetem talán még létezett a XV. század elején. Emlékünk - talán magyar sorsnak is nevezhetjük - nem épület vagy falmaradvány, hanem szellemi termék: egy kódex, amely az egyetemen az 1380- as és 90-es években tartott szentbeszédeket tartalmazza, amelyek az összes magyar vonatkozású egyházi beszédek közül a legrégibbek. A mi szempontunkból azok a legérdekesebbek, amelyek a magyar szentek (István, Imre, László, Erzsébet) életéről szólnak, amelyek azt bizonyítják: az első pécsi egyetem a hazafias nevelés tűzhelye volt (hazánk hányatott sorsát mutatja, hogy ez a kódex is, annyi más történelmi relikviánkhoz hasonlóan, külföldön maradt meg; Münchenben).
2. Academia Istropolitana Ha első egyetemalapító királyunkról, Nagy Lajosról azt mondhatjuk, ősei ismertek jóval az emberemlékezeten túl is (hiszen magyar ősei fél évezredet fognak át, a francia ősök pedig legalább 9 évszázadot), akkor Mátyás királyunk dédapja már a történelem homályába vész. Ellenben közös bennük: fiatalon kerültek a királyi székbe ( Lajos 16, Mátyás 15 éves korában; mellékesen - második egyetemalapító királyunk - Zsigmond ugyancsak tizenéves volt trónra lépésekor, s mindhárom királyunk édesanyjának Erzsébet volt a neve), s egyetemalapítók voltak. Mátyás dédapját alig ismerjük, apja pedig már Magyarország valaha volt leggazdagabb főura; 4,130.000 kat. hold föld tulajdonosa. Fia, Mátyás első volt Szent István trónján, akit nem fűzött vérségi kötelék az Árpádokhoz, s a 47 éves korában elhunyt nagy király állami bevétele ötszörösen haladta meg a valaha volt legnagyobbat, s "olyan híre volt nevének, hogy az egész világ tisztelte és félte...s Attila óta először kényszeríttette engedelmességre a nyakas magyarokat", mondja róla Bonfini. S ez a fiatalember, alig tette fejére a szent koronát, azonnal megtette az intézkedéseket, hogy Nagy Lajos pécsi egyeteme alapításának centenáriumára ismét legyen az országnak egyeteme: 300 tagú fényes küldöttséget meneszt Janus Pannonius pécsi püspök vezetésével II. Pál pápához, s két év múlva, 1467-ben megkezdi tevékenységét a Duna menti városban, Pozsonyban az egyetem "cum quibuscunque facultatibus". Mátyásnak az egyetemmel közvetlen politikai célja is van: itthon tartani a külföldi főiskolák felé igyekező magyar hallgatókat és idevonzani legalább csak társországaink (Cseh- és Morvaország, Szilézia, Lausitz, Alsó-Ausztria stb.) fiatalságát (Krakkó összes hallgatójából 10 és 16% között volt a magyar, míg Bécsben a Natio Ungarica a harmadik legnagyobb volt). Olyan tanárokat szerződtetett az egyetem felügyeletével megbízott esztergomi érsek, Vitéz János, mint Regiomontanus (Müller János), akinek Tabulae directionum c. munkája két évszázadon át mint nélkülözhetetlen kézikönyv lehetővé tette az újkor nagy földrajzi felfedezéseit (1475-ös első kiadását száz év alatt 8 követte hat különböző nyelven). A facultas artiumon tanított a híres bölcsészdoktor, Ilkuszi Márton, aki megszerezte a hittudományi doktorátust is, de II. Pál pápa következetesen orvosdoktornak címezi (akinek - Mátyás király kérésére - azt is megengedte II. Pál, hogy - miközben Rómában egyetemi tanulmányait folytatta - zágrábi kanonoki és goriciai főesperesi jövedelmét megtartsa). Még egy féltucat professzor nevét ismerjük. A középkori egyetemek orvosi karáról tudnunk kell, hogy egy-két tanszékkel rendelkeztek ókori orvosi művek tanulmányozására (orvosi tudományok művelése csak a salernoi, később a montpellieri egyetemen folyt).
A hallgatók közül többnek a nevét ismerjük, így pl. Szatmári György váradi püspökét (később esztergomi prímás) és Verbőczi Istvánét (a Tripartitum...Regni Hungariae századokig érvényben volt összeállítójáét). Bár az Academia Mátyás halála táján megszűnt, az egyetem épülete aránylag épen megmaradt (1904-ben a fél évezredes építése emlékére táblával jelölték meg a Pozsony egyik főutcájában levő kétemeletes épületet). S milyen a magyar Sors! Az első pécsi egyetem alig harmad évszázadig tevékenykedett, a Mátyás alapította még addig sem! Jóllehet Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás Magyarországánál nem volt gazdagabb és erősebb ország Európában, s alig akadt uralkodó, aki a tudománynak és a művészeteknek bőkezűbb pártfogója lett volna (mint két egyetemalapító nagy királyunk). 3. Erzsébet Tudományegyetem "Amit a világban megvalósulva látunk, nem egyéb, mint...gyakorlati megtestesülése azoknak a gondolatoknak, amelyek a világba küldött nagy emberekben éltek", vagyis - mondta másfél évszázada Carlyle - "a világtörténelem az ő históriájuk". Ezzel egyetértve kijelenthetjük: egyetemtörténet (már pedig) nem létezik, ami van, az a karok története, még pontosabban: az egyetemen, karokon, tanszékeken dolgozó emberek története, hiszen - hogy Carlyle kortársával, Berde Áronnal szóljunk - "az egyetemet nem néma fala, hanem tanárai szelleme alapítja meg". Tény, hogy koncentráltan sehol annyi nagy ember nem dolgozik, mint az egyetemeken (persze az a kor gondolkodói szemében is kérdéses volt, hogy ki a nagy ember: a gloire-ért emberek százezreinek életét feláldozó Bonaparte Napóleon, vagy életeket mentő kortársa - a szakkörökben is alig ismert nevű - Jean Georges Cabanis, akinek csak annyi a világtörténelembe bekerülő tette, hogy nevéhez fűződik a medicina khirurgizálása). Ha Mátyás korából, az Academia Istropolitana korából előretekintünk az időben, az újabb pozsonyi, a Ferenc József alapította egyetem sorsa talán még drámaibb, mint a tragédiákban egyébként bővelkedő fentebbi kettőé. Az uralkodó úgy gondolta: tartozik a magyaroknak azzal, hogy Budapest és Kolozsvár után legyen még egy egyetemük. Az 1910-es évek elején - 444 évvel a Mátyás alapította egyetem után - úgy érezte: alkalmas az idő az egyetemalapításra. A talán legszebb magyar királyné, Erzsébet nevét viselő pozsonyi egyetem sorsa azonban még tragikusabb lett, mint elődjéé: egyetlen évtizedet sem élhetett! Nemzeti történelmünknek nagy tragédiákban bővelkedő szakadatlan sorában is (csak egyre emlékeztetek most: a háromnegyed évezrede éppen az ezekben a hetekben zajló, minden
hatodik magyar életében kerülő tatárjárásra) egy mindennél szörnyűbb katasztrófa szakadt az országra: Trianon. Egy csaknem fél évtizedes fővárosi bolyongás után megérkezik az egyetem hazánk első egyetemi városába: Pécsre. A tanári kar, a város vezetősége, a kultuszkormányzat minden lehetőt megtesz az idegen uralom alól felszabaduló városban az egyetemért. A kezdet eufóriája csodát tesz: alig egy évtized alatt szinte a semmiből valóságos egyetemi feltételeket varázsolnak. Újabb tragédia: a világháború; szinte mindenki azt hitte, ennél rosszabb nem jöhet. A történelem, a valóság azonban mindig minden képzeletet felülmúl: az Erzsébet név 1947-es törlése jelezte: az egyetemnek mint autonóm intézménynek vége. Harmadik egyetemalapító királyunk - az ugyancsak tizenéves korában (az osztrák császári) trónra került - Ferenc József azon döntésében, hogy 21 milliós hazánk harmadik egyeteme Pozsonyban kerüljön felállításra, a családi hagyomány (11 Habsburgot koronáztak magyar királlyá a Szt. Márton dómban) legalább olyan szerepet játszhatott, mint a magyar múlt tisztelete. És az a jóvátétele, hogy a Mária Teréziától 1777-ben kapott kétkarú királyi akadémiát éppen a Bach-korszakban fokozták le jogi szakiskolává (majd csak a kiegyezés után, 1875-ben engedték visszaállítani a száz évvel korábbi kétkarú főiskolát). Deák Ferenc halála után harc indult a főiskola egyetemmé fejlesztése érdekében és annak Deák Ferencről történő elnevezéséért. Ezt a küzdelmet csak több mint harmad évszázad múlva koronázta siker: 1912. július 7-én hagyta jóvá a király a Pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem felállítását. Az oktatás 1914 őszén indult a jogi karral, az orvosi kar beindításához épületeket kellett átalakítani és emelni. Ennek ellenére Ferenc József 1914. január 9-én kinevezett három orvosprofesszort: Velits Dezsőt, Herzog Ferencet és Bakay Lajost. Az orvosképzés az 1918/19-es tanévvel indult a III., IV., és V. éven. Újabb professzorokat nevezett ki IV. Károly király 1918. április 3-án Pekár Mihály, Fenyvessy Béla, Reuter Camillo, Heim Pál, Entz Béla, Veress Ferenc, Mansfeld Géza és ifj. Imre József személyében. A dékán Pekár Mihály lett; alig indult meg az oktatás, újabb megrázkódtatások érték az egyetemet: az őszirózsás forradalom és a tanácsköztársaság. 1919. január elsején megérkeztek a cseh csapatok Pozsonyba, s kevesebb mint fél évtizedes tevékenység után felszámolták a magyar oktatást. Annak ellenére bezárták az egyetemet (letartóztatták, internálták vezetőit), hogy csaknem egymillió magyar került az új államhoz. 1919 őszétől újabb megpróbáltatás: a budapesti "száműzetés", mígnem 4 évi előkészítő munka után 1923 őszétől új helyén, Pécsett megindulhatott - rendkívül nehéz körülmények közt - az oktatás (ugyancsak Pekár Mihály dékánsága alatt). Amire az óriási erőfeszítések végre célhoz juttatták volna az Erzsébet tudományegyetemet, a kultuszkormányzat meg akarta
szüntetni (ún. takarékossági okokból) az egyetemet. (A valóságos ok sokkal inkább a kormányzati "kívánságok" be nem tartása volt: bár csökkentették valamit az orvoskaron a budapesti Erzsébet idejéhez viszonyítva a zsidó hallgatók arányát - az ottani 64%-ról 59%-ra, vagyis Pécsett a 885 orvostanhallgatóból már csak 522 volt izraelita - azonban ezt a kormány ekkor, a numerus clausus után még mindig túlzottnak találta; noha országosan is 10% körül volt, igaz az 1899/1900. tanévben 24,4% volt). Nagy figyelmet fordított az Erzsébet tudományegyetem vezetése a szegényebb sorsú (kisparaszt, munkás, cseléd stb.) hallgatók segítésére (ezek aránya kb. 1/3 volt). Különösen Pekár Mihály professzor (a főrendiház tagja) tett sokat - valamint Entz Béla és felesége - a diákjóléti intézmények és mindenekelőtt a szegényebb sorsú, jó előmenetelű hallgatók támogatására. Az Erzsébet egyetem hallgatóinak létszáma meghaladta az ezer főt a Pécsre érkezéskor, a mélypont 1939/40-ben volt, amikor az első pécsi tanév negyede volt a hallgatók létszáma (majd fokozatosan kapaszkodott a 600 fő felé a 40-es évek végén). A professzori és oktatói létszám nagy állandóságot mutatott: az előbbi 35-40 (az orvosi karon 14-15), az utóbbi 100 és 120 között változott (az orvosin mindig 50 körül). Egy oktatóra átlagosan 2,5 (előadási) téma (és heti 6 óra) jutott a két világháború között, a II. világháború alatt 2 téma (és 5 óra). A kutató- és tudományos munka eredményességét jelzi az akadémikusok jelentős száma (1940-ben 17 fő!). Az Erzsébet tudományegyetem nagy oktatóegyéniségei közül is kiemelkedik Entz Béla orvosgenerációkon átsugárzó szellemisége, az a mély humánum, az igazsághoz való azon feltétlen ragaszkodása, ami ma is példaképül szolgálhat minden, a politikai szélsőségek ellen küzdő ember számára. 4. Pécsi Orvostudományi Egyetem A magyar fiatalok orvostudományra oktatása - történetileg - két nagy szakaszra osztható. Az elsőben királyaink fiatalokat - köztük szegénysorú 1 ifjakat - küldtek külföldi egyetemekre, a másodikban már hazánkban is van orvosképzés. Az előbbit III. Béla korától bizton számíthatjuk: közismert, hogy Oxfordtól Aleppóig számos főiskolai-egyetemi székhelyre küldött fiatalembereket, az utóbbit pedig Mária Terézia azon rendeletétől, amellyel létrehozta a Pázmány Péter alapította (1635) nagyszombati egyetem orvosi karát (1769). Az előbbi korszak így csaknem hat évszázadot foglal magában, az utóbbi alig több mint negyed évezredet. Ugyanilyen aránytalanság tapasztalható a hazai orvosképzés történetében: az egy
egyetemre koncentrált képzés másfél évszázados múltra tekint vissza, míg a több egyetemre kiterjedő alig több mint 80 évre, s ezen belül is alig fél évszázados az önálló (orvosegyetemi) oktatás. 1948 elején - a jogi kar professzorainak (és egyes orvosprofesszorok) ellenállása ellenére - a kormány nyomására megszüntették az egyetem "reakciós" elnevezését: törölték az Erzsébet nevet, s egyetemünk - három karral - Pécsi Tudományegyetem lett. Egy 1950-es határozat alapján azután önálló egyetemmé vált 1951 februárjától az orvosi és a jogi kar (az evangélikus kart önálló hittudományi akadémiává szervezték). A tudományegyetem utolsó rektora Boros Béla volt, az orvosi kar utolsó dékánja Lissák Kálmán. Az orvostudományi egyetemmé előlépett kar első (rektori jogú) dékánja Méhes Gyula professzor lett (az 1951/52-es tanévben). A Pécsi Orvostudományi Egyetem nevet viselő intézmény fejlesztése csak a már évtizedekkel korábban megfogalmazott elv realizálása révén volt elképzelhető: az egyetemi városrész megépítésével. Erre a Szigeti-Honvéd-Ifjúság-Kürt utcák határolta négyszögben elterülő 10 hektáros terület, a Zrínyi Miklós katonaiskola tulajdonát képező park és épületek egyetemi tulajdonba adása után teremtődött meg a lehetőség. A gondolatot Boros Béla második rektorsága alatt, az 1954/55-ös tanévben fogalmazta realizálható tervvé az egyetemi tanács. Az 1956/57-es tanév különösen nagy reményekkel indult az ismert kül- és belpolitikai események miatt. Egyetemi ifjúságunk zöme a forradalom és szabadságharc mellé állt, és nemcsak szavakban. Az 1956. október 29-én megalakult egyetemi zászlóaljba mintegy 300 pécsi egyetemista vonult be (parancsnoka Rozsos István V. éves hallgató volt, a katonai tanszék megbízottjaként pedig Szabó Ferenc őrnagy). A vereség utáni megtorlás nem maradt el: tucatnyi hallgatót az ország összes egyeteméről örökre kizártak. Ezek egy részét internálták (hallgatóink közül 6 hónapra Debreczeni Lászlót és Péter Károlyt, 3 hónapra Ditrói Zsuzsát), másokat bíróságok ítéltek rövidebb-hosszabb börtönre (Laczai András szigorló orvost - nem pécsi eseményekben való részvételéért - 10 évre). Mintegy 10 évi munka után, 1966. augusztus 20-án adták át az ún. 400 ágyas klinikai tömböt, amely 5 egységnek adott helyet (belgyógyászati, sebészeti, szemészeti, orthopaediai és röntgenklinikának). Ezzel az egyetem gyógyítómunkájához 1317 ágy állt rendelkezésre 1966- ban. Az egyetem 9 további klinikája a város 7 különböző pontján maradt, amint a 16 elméleti intézet (tanszék) ugyancsak majd fél tucat helyen volt szétszórva. Ekkor, a 600 évfordulón, 1967-ben az egyetemnek 1147 hallgatója volt, akiket 381 diplomás oktatott. A 14 klinikán 263 orvos dolgozott, a 16 elméleti intézetben pedig 118 diplomás. A 381 oktatóból 29 volt a professzorok száma, 23 a docenseké; közülük 5 akadémikus, 8 a
tudományok doktora és 46 a kandidátus. Míg az orvoskaron az 1945 és 1950 közötti 6 év alatt összesen 166 orvosdoktort avattak, az önállóvá válás utáni 17 év alatt, 1967-ig 2060 főt (ekkor avatták az első külföldi hallgatót, az 1961-ben beiratkozott, történelmi nevet viselő Abdul Vahabot). Az új elméleti tömb (és a mellette lévő 4 kisebb épület) elkészülte 1970-ben (és a következő években) lehetővé tette, hogy a város 5 pontján lévő elméleti intézeteket, valamint a központi irányító apparátust egy helyre költöztessék. A 4 előadóterem, valamint a több tucat szemináriumi helyiség megfelelő elhelyezést biztosít még a 80-as évek végén is, amikorra az intézetek (tanszékek) száma 20-ra, a klinikáké (központi laboratóriumoké) ugyancsak 20-ra nőtt, amelyekben 380 klinikus és 230 elméleti intézeti oktató dolgozik (klinikáinkon 1373 ágy áll a betegek rendelkezésére). Oktatóink közül 5 akadémikus, 29 a tudományok doktora és 106 a kandidátus; 46 az egyetemi tanár és 35 a docens (az 1980-as évek végén). Az épületállomány ezen bővülésével lehetővé vált a fogorvosok képzésének indítása az 1973/74-es tanévben, 25 fővel (már 1967-ben kapott a klinika 16 ágyat, s végül 1975-ben elkészült a klinika új épülete). Az öt évfolyamon a fogorvostan-hallgatók átlagos létszáma 120 körül van. Egy évtizeddel később, 1984-ben indult az ún. Angol Program (Flerkó Béla rektorsága idején), tucatnyi országból, 36 fővel; közülük 1990-ben 20 hallgatót avattak. 1990- ben alakult meg egyetemünkön az egészségügyi főiskolai kar, amely az első évben 122 fővel 4 szakon (dietetika, gyógytornász, védőnő és szociális munkás) 4 városban (Pécs, Zalaegerszeg, Kaposvár, Szombathely) indult. Az 1991/92-es tanévben hallgatói létszámunk: csaknem 1200 magyar, 106 külföldi hallgató a magyar nyelvű, 230 az angol nyelvű orvosképzésben, és a 3 illetőleg 4 éves főiskolai szakokon 268 fő tanult. Hallgatóinknak Pécsett két kollégiuma van összesen 640 férőhellyel (egyetemünk főiskolai hallgatóinak a 3 vidéki városban pedig 323 férőhely áll rendelkezésére). 1991 őszén egyetemünk dolgozóinak összes száma 3333 fő, közülük 489 az orvos és 149 az egyéb egyetemi diplomás. Az 1989/90-es tanévben egyetemünkön - a rendszerváltozásnak megfelelően - Bauer Miklós rektor megbízásából megalakult a Reform Bizottság, amely fő céljának az ún. Kerekasztal Konferencia (egyetem vezetősége, hallgatói önkormányzat, a szakszervezet, Fiatal Oktatók Klubja, Senior Klub, egyetemi tanárok és oktatók testülete, Reform Bizottság) vitatta meg a szükséges teendőket. Ennek megfelelően az egyetem összes dolgozója által választott egyetemi küldöttértekezlet döntött az egyetemi vezető szervek összetételéről, a választás módjáról, majd - az elfogadott variánsnak megfelelően - megalakult a 120 tagú egyetemi
tanács (36 intézetigazgató, 54 választott oktató és 30 hallgató). Az egyetemi tanács megvitatta és elfogadta a szervezeti és működési szabályzatot, majd tagjai az egyetem bármely professzorát javasolhatták rektornak, s a két legtöbb szavazatot szerzett professzor került ismételten az egyetemi tanács elé, amely közülük titkos szavazással megválasztotta a rektort. A köztársasági elnök által kinevezett rektor öt helyettest (oktatási, tudományos, klinikai, gazdasági, külügyi) választott maga mellé, akiket az egyetemi tanács hagyott jóvá. Hagyományainkhoz híven újólag teret hódít az universitas eszméje a Pollack Mihály Műszaki Főiskola, a Janus Pannonius Tudományegyetem és egyetemünk között, amit jelenleg laza "konföderációként" képzelnek el a szereplők. Az új vezetőség - az Európához való felzárkózást elősegítő - első tetteinek egyike a "Pécsi Orvostudományért" Alapítvány megteremtése, 1991. augusztus 17-én, amelynek tiszteletbeli elnöke dr. Habsburg Ottó. 5. Az 1990-es évek: az önálló orvosegyetem utolsó évei Az 1970-et követő három évtizedben a régi épületek modernizálása, továbbá egyes klinikák bővítése és új klinikai egységek építése volt a fő feladat. Az utóbbiakból kiemelkedik a nephrológiai-belgyógyászati és szívgyógyászati tömbök felépítése, az előbbiek közül a szülészeti, a gyermek- és az ideg-elme klinikák bővítése. Az 1990-es években nemcsak az épületek, eszközök és felszerelések vonatkozásában léptünk előre, hanem a nemzetközi kapcsolatokban is. Ezt mutatja az a sok nemzetközi és hazai tudományos konferencia és kongresszus, amelyet intézeteink-klinikáink rendeztek, illetve amelyeken oktatóink részt vettek. A kommunikációt megkönnyítendő kapcsoltuk be az egyetemet az internetbe, és építettük meg az intranet hálózatát is. Egyetemünk tudományos gépparkját csak az elmúlt egy-két évben jóval több mint 1 milliárd forinttal bővíthettük. Amikor a jövőt terveztük, nem feledkeztünk meg a múlt ápolásáról sem. 1992. szeptember 17-én avattuk fel egyetemtörténeti múzeumunkat. A munkánkról alkotott kép magunkkal (és másokkal) történő megismertetésére létrehoztuk az egyetem sajtóirodáját, továbbá a nyomdát és az oktatástechnikai csoportot, valamint a pályázati irodát. Az orvostovábbképzés segítésére jött létre 1997 nyarán a továbbképző központ. Négy új szervezeti egység került kialakításra: a POTE Családorvosi Intézet, Orvosi-Genetikai és Gyermekfejlődéstani Intézet, Szerves- és Gyógyszerkémiai Intézet, Központi Elektronmikroszkópos Laboratórium. Fontos szerepet
töltött be mindebben az egyetem gazdasági igazgatósága, az általuk kifejlesztett un. endofinanszírozás egyetemünket gazdasági szempontból is stabillá tette. 1998 elején vásároltuk a főiskolai kar pécsi tagozatának (eddig bérelt) épületét. 1997 novemberében a POTE és a JPTE egyetemi tanácsa Pécsi Egyetemi Szövetség létrehozásáról döntött. Az okiratot a két rektor, Bellyei Árpád és Tóth József írta alá. 1998 novemberében (360 milliós értékben) befejeződött az egyetem energiarendszerének komplex rekonstrukciója. Tovább folytatódik több klinika rekonstrukciója és a honvéd kórház melletti traumatológiai centrum építése. 1999. augusztus 20-án adták át a szívgyógyászati klinika épületét, melynek igazgatója Papp Lajos professzor. A betegellátás illetve a kutatás finanszírozásának rendszere gyökeres változáson ment keresztül az elmúlt öt-hat évben. Ennek lényege az, hogy mind a gyógyítói, mind az oktatói, mind pedig a kutatói tevékenység finanszírozása teljesítmény-függő lett. A kiemelkedő oktató- és kutatómunka megbecsülését célzó Széchenyi-ösztöndíjak száma 45. A szerződésben rögzített nemzetközi kutatási illetve kutató cserekapcsolatok száma 19. Többnyire magánkezdeményezés útján az elmúlt (1998-as) évben 63 oktató összesen 494 hónapot töltött külföldi oktatási, kutatási illetve gyógyítási intézményben tapasztalatszerzés céljából. Ennek alapján az egyéni nemzetközi kapcsolatok száma sok százra becsülhető. Részben ezen kapcsolatoknak, részben az angol nyelvű oktatásnak köszönhetően az oktatók többsége jól beszél angolul. A tudományos közlemények száma évente kb. 600, összesített "impact factor"-a évente kb. 500. A tudományos előadások száma évente átlagosan 700, ebből idegen nyelven mintegy száz. Évente 30 oktató kap 50 ezer Ft-os támogatást nemzetközi kongresszuson való előadás tartásának támogatására. Egyetemünk 27 A illetve B jelű akkreditált PhD-programmal rendelkezik. Az állami ösztöndíjas PhD-hallgatók száma jelenleg 60, az évente felvehetők száma 20. Kutatómunkájuk céljára évente 30 millió forint áll rendelkezésre. Az egyénileg felkészülő PhD-sek száma jelenleg 160. A tudományos diákkörösök száma az általános orvosi karon 396, a főiskolai karon 152. Egyetemünk az orvosi, a biológiai és a kémiai tudományokban van habilitációra akkreditálva. Az egyetemen 1998 végén több mint félszáz szervezeti egység működött. Ezek közül 21 a klinikák száma és 23 az elméleti intézeteké. Az orvostudományi kar összes hallgatóinak létszáma 1284 (az általános orvosképzés hallgatói létszáma 916, a fogorvostan hallgatóké 107, az angol képzésben 261 fő vesz részt). Az egészségügyi főiskolai kar hallgatóinak összes száma 2299 fő (közülük 1333 a nappali képzésben résztvevők száma), akik négy tagozaton (Pécs, Kaposvár, Zalaegerszeg, Szombathely) hét szakon tanulnak (kihelyezett tagozat működik Székesfehérvárott és Baján,
ahol diplomás ápolók tanulnak). Az egyetem ágyszáma 1231, dolgozóinak létszáma 3693 fő, gyógyító-oktató orvosaié 579, egyéb diplomásaié 184. A 763 diplomás közül 100 a habilitált, 156 a kandidátus és 39 a tudományok doktora. Hat akadémikusunk van. 1998/99-es tanévben az un. vezető oktatók (professzorok, docensek) száma 143, az összes oktatók csaknem ötöde. 1997. július 1-jétől az egyetem rektora Bellyei Árpád professzor, az Orthopaediai Klinika igazgatója, rektorhelyettesek: Kosztolányi György professzor, az Orvosi-Genetikai és Gyermekfejlődéstani Intézet igazgatója és Lénárd László professzor, az Élettani Intézet igazgatója. Az orvosi kar dékánja az 1999-2002. tanévre Fischer Emil professzor. Az 1997 végén aláírt un. társulási szerződés a két intézmény integrációja felé tett első lépésként értékelhető. 1999. január 1-jén az orvosegyetemnek az általános orvosképzésben 916 hallgatója volt, a fogorvostan hallgatók létszáma 107, az angol nyelvű képzésben 261 fő vett részt, a főiskolai karon pedig 2299 hallgató tanult. Az egyetem ágyszáma 1231, összes dolgozóié 3693. Ebből oktató 763 (közülük orvos 579). A professzorok és a docensek száma 143. Az orvosegyetemnek öt akadémikusa volt 1999. január 1-jén, 39 a tudományok doktorainak és 135 a tudományok kandidátusainak a létszáma. Az 1998/99-es tanévben a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 3408, Bölcsészettudományi Karán 3083, Közgazdaság-tudományi Karán 1907, Műszaki Főiskolai Karán 2457, Művészeti Karán 276, Természettudományi Karán 1723, a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézetben 5056, a Tanárképző Intézetben 472 hallgató tanult. Ez összesen 18.382 fő. Az egyetem összes dolgozója 1549 fő, ebből oktató 657 (2 az akadémikusok, 14 a tudományok doktorainak és 112 a tudományok kandidátusainak a létszáma). 2000. január 1-jén történt meg a Pécsi Orvostudományi Egyetem, a Janus Pannonius Tudományegyetem és a szekszárdi Illyés Gyula Tanárképző Főiskola egyesítése. Az új intézmény elnevezése Pécsi Tudományegyetem lett, amely 10 karral működik. Rektora Tóth József professzor. Helyettesei közül az orvosi kar adja a tudományos rektorhelyettest Lénárd László professzor, az MTA tagja személyében. Az egyesüléssel létrejött Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum elnöke - rektorhelyettesi rangban - Bellyei Árpád (lemondása után: Papp Lajos) professzor. 1 Sajnos nem készült minderről (mind a mai napig) megbízható statisztika (vagy akárcsak becslés). Azt tudjuk, hogy Nagy Lajos utolsó éveitől a csaknem Mátyás trónra léptéig eltelt évtizedek alatt csak Bécsben 3265 magyar hallgató tanult, akik közül a pauperek száma 793
volt, s rajtuk kívül a legszegényebbek közé számíthatjuk a "promisit" jelzőjűeket (170), ami azt jelenti, hogy Zsigmond (aki pedig nem par excellence nemzeti uralkodónk) 50 éve (+ előtte-utána egy-egy évtized) alatt a bécsi magyar egyetemisták közül csaknem minden harmadik (30%) a legszegényebb néposztályok közül került ki. Hogy ez sokkal korábbi magyar jelenség, arra a sok közül két példát: 1232-ben Jakab püspök IX. Gergely pápának panaszkodik: "az alsópapság megélhetési viszonyai oly nehezek, hogy alig található az országban más, mint szolgaállapotú pap." 1267-ben a magyar főpapok IV. Bélával együtt tiltakoztak IV. Orbán pápánál, mert az a jobbágysorú Timot zalai főesperest nevezte ki zágrábi püspökké (a pápa azután IV. Bélát és a magyar főpapokat megleckéztette az emberi egyenlőség eszméjéről). Magyar egyháztörténet van, magyar orvostudomány történet nincs (ezért onnan a példa).