Azonnali kérdés és interpelláció: 1996. április 16. I. Azonnali kérdés: DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. A millecentenárium évében vagyunk, s gondolom, mondanom sem kell, hogy ez az ünnep a magyarság számára, főként a mai összekuszálódott Európában milyen nagy jelentőségű. Ekkor éri az odafigyelő magyarságot a sokkoló döbbenet. A kormányzat március 15-e alkalmából Kossuth-díjjal jutalmazott két, mondhatni mesterien magyar- és vallásgyalázó írót, Esterházy Pétert és Petri Györgyöt. Esterházy azt mondja rólunk, hogy "az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk". Vagy hogy "kezdő magyarbarát inkább kan magyart tartson, ne szukát" és félt bennünket - idézem -: "nehogy megrohadjon a magyar". Ő egy Kossuth-díjas író! Petri György ezzel szemben az "Ami kimaradt" című kötetében a szentcsaládról, Szent Józsefről, Szűz Máriáról és a Jóistenről ír elképesztően mosdatlan hangnemben. Az 50. születésnapját ünneplő Spiró Györgyöt, akinek "Vak Béla" című kétrészes hangjátékát a közelmúltban hallhatta bárki, ami hemzseg a trágár, obszcén kifejezésektől, gyalázza az egyházat, a Magyar Rádió Királydráma pályázatában nívódíjban részesítették. Ma reggel pedig a rádió műsorismertetésében külön felhívták a figyelmet a 19 óra 40 perckor Szilágyi Ákossal kezdődő beszélgetésre, amelyben Szittya szótár, poszt Feszty-körkép című trágár, magyar csúfoló műről hallhatunk majd beszélgetést. Talán hallhatjuk majd, hogy "áll a szittya juharosban, a lapályoson tehénfosban", "hol van takony, hol van Párizs, hol van Bakony", "egyik szittya sliccét nyitja", buzgó bozgor" - ilyen kifejezésekből álló döbbenetet. (14.40) Kérdezem ezek után miniszter urat: kormányzati szándék megvalósítása-e... (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.)... a millecentenárium évében a vallási (sic!) és Kossuthdíjjal való elismerése a magyar- és nemzetgyalázatnak. Szerepel-e a miniszter úr... (Az elnök ismét megkocogtatja poharát.)... tervei között további vallásgyalázó, magyar gúnyoló udvari költők és írók... (Az elnök egy pillanatra kikapcsolja a szónok mikrofonját.)... Kossuth-díjjal való jutalmazása? Várom a miniszter úr válaszát. (Taps a kisgazdák padsoraiban.) ELNÖK: A kérdésre Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter úr válaszol. DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közoktatási miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Torgyán József Esterházy Péter és Petri György írói munkásságának hivatalos elismerése ellen tiltakozik. Úgy állítja be őket, mint akik hivatásszerűen nemzet- és vallásgyalázással foglalkoznak, és ezért kapták Kossuth-díjukat. Nos, a politikus ezúttal is átlépte illetékességének körét. Az írók, a művek és életművek megítélése ugyanis nem a politikusok, nem a politikai intézmények és még csak nem is az Országgyűlés illetékességi körébe tartozik. Egy adott írás kelthet olvasójában ellenszenvet vagy
2 felháborodást, különösen akkor, ha ez az olvasó nem ismeri fel az írások groteszk, illetve ironikus természetét, és így nem érti meg valóságos jelentésüket. (Derültség.) Az olvasói felháborodás kifejezésére azonban nem a politikai élet és a parlament fóruma való, hanem az irodalomkritika és a publicisztika. A Kossuth-díjat különben sem az idézett írások, hanem eddigi életművük következtében kapta a két neves író, akiknek irodalmi munkássága idehaza és külföldön egyaránt megbecsüléssel találkozik, és akik a kommunista korszakban bátran védelmezték az irodalom autonómiáját. Petri Györgynek emiatt megtorlásokat is el kellett szenvednie. A kisgazdapárti frakcióvezető interpellációja ezért illetéktelen beavatkozás a magyar irodalom ügyeibe - idézet bezárva. Ez egy nyilatkozat, amelyet Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke juttatott el hozzám, hallva Torgyán József interpellációs szándékáról. Én ezzel a nyilatkozattal tökéletesen egyetértek. Képviselő úr, ön veszélyes terepre téved akkor, amikor művészi értékeket esztétikai szempontok helyett pártpolitikai megfontolások alapján próbál megítélni és politikai vita tárgyává tenni. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK: Viszontválaszra megadom a szót Torgyán József képviselő úrnak. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Nézze, miniszter úr: arra, hogy ki az illetéktelen és ki az illetékes, hadd jegyezzem meg, hogy az én illetékességemet az alapozza meg, hogy magyar vagyok, és a magyar gyalázást nem tűrhetjük el. (Zaj a bal oldalon.) A magyar gyalázást egyébként a büntető törvénykönyv is védi, (sic!) kár, hogy miniszter úrnak erről nincs tudomása. De hogy mennyiben van irodalmi értéke például az ön által citált Petri György Apokrif című művének, amely ilyen kitételeket tartalmaz: "Zakatol a szent család, Isten tömi Máriát, József nem tud elaludni, keres valami piát". Ilyen és ehhez hasonló döbbenetes hangnem uralja az egész verset! Úgy gondolom, miniszter úr, nemcsak azoknak kell szégyenkezniük, akik kiálltak ezek mellett az eszmék és elvek mellett, hanem miniszter úrnak is - a válasza miatt. (Taps a kisgazdák padsoraiban.) ELNÖK: Viszontválaszra megadom a szót Magyar Bálint miniszter úrnak. DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Torgyán Úr! Hasonló támadások értek már jó néhány költőt és írót a magyar történelem során - Adytól kezdve sok mindenkit felsorolhatnánk ebben a sorban. Az Adyt ért támadásokat Ignotus például "perzekutor esztétikának" nevezte írásában - ez az, amit ön folytat ebben a Házban, politikai címszó alatt. Valóban, várom azt a pillanatot, amikor ön keresztre próbálja feszíteni ma József Attilát a Tiszta szívvel című verséért, amelyben azt írja: "Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám", és megpróbálja ezt összevetni az ön pártprogramjával, és miután az összevetés nem megfelelő, ezek után megkéri, hogy esetleg fosszák meg a posthumus kapott Kossuth-díjától is. (Derültség.)
3 Torgyán Úr! Ön most csak azt kéri és azt kérdezi, hogy hogyan kaphattak ezek a költők, ezek az írók ilyen díjat. Holnap talán azt fogja megkérdezni ebben a Házban, hogy hogyan lehet őket tanítani az iskolában, majd aztán azt kérdezi meg, hogy hogyan lehet kiadni ezeket a műveket, és utána majd azt fogja megkérdezni, hogy miért nem kell bezúzni ezeket a műveket. Jobb lenne most megállni! (Nagy taps a kormánykoalíció padsoraiban.) II. Interpelláció: DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1996. március 15-e alkalmából a művelődési kormányzat - nyilván teljes egyetértésben Horn Gyula miniszterelnökkel és Göncz Árpád köztársasági elnökkel - a kultúra, a tudomány, a művészet jeleseinek különféle rendű, rangú és fokozatú állami kitüntetéseket adott át. A kitüntetettek között megdöbbenve láthatta az egész ország friss Kossuth- díjasként Esterházy Péter írót és Petri György költőt. Hogy emlékeztessem a tisztelt Házat és az ország lakosságát is, Petri György írta azt az ocsmányságoktól hemzsegő, vallásgyalázó verset, melynek hírhedtté vált első sora így hangzik: "Zakatol a szent család, isten tömi Máriát." Másik friss Kossuth-díjasunk, Esterházy Péter "Így gondozd a magyarodat" című írásában a következőképpen vélekedik rólunk: "Mit akar ezekkel a magyarokkal? Was für ein magyar?", "A csokorba kötött magyart szétbontjuk és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fás szárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.", "Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk...", "A magyar emlős, a magyar sötét, ahova Európa, ugrik.", "A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék.", "Ki tartson magyart? Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart.", "Olcsó magyarnak híg a leve", "A magyar tartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományunktól szaporulatot nyerünk és azt fölneveljük. De azt nem kell megadni, hogy tízmillió vagy tizenöt." Kérdezem tehát a miniszter urat, Kossuth-díj-e a jutalma a nemzet- és vallásgyalázóknak? A két említett magyar állampolgár kitüntetése azt jelenti- e, hogy a művelődési kormányzat a jövőben hivatalos rangra emeli és követendő példaként állítja a magyarság elé vallásának és nemzetének ocsmány, mosdatlan gyalázását? Az ön tanultsága és jó ízlése szerint beleférnek-e az idézett művek a művészi szabadság fogalomkörébe, és ha nem, akkor hol, mikor és milyen formában emelte fel szavát az ilyen és hasonló, ocsmány hangvételű, perverz és otromba nemzet- és vallásgyalázás ellen? Várom a miniszter úr válaszait. (Taps az FKGP padsoraiból.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom kell azokat a képviselőtársaimat, akik csodálkozva hallgatták Torgyán József képviselőtársunk interpellációját és ismert volt a szövege, hogy a Házszabály nem tiltja, hogy ugyanazt a kérdést azonnali kérdés és interpelláció formájában is fel lehessen tenni. Tehát a képviselő úrnak erre természetesen joga van. Gondolom, miniszter úr válasza is tartalmilag hasonló lesz. (Derültség.) Magyar Bálint válaszol az interpellációra. DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közoktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Torgyán Úr! Mintha hallottam volna ma már ezeket a szavakat, mégis megpróbálok néhány új elemmel hozzájárulni ehhez a válaszhoz, mármint ahhoz, amit korábban mondtam önnek.
4 Március 14-én ön egy programot hirdetett, bizonyos tavaszi munkákra hívta fel pártjának és követőinek tagjait. Úgy látszik, ön megtalálta egy magyar íróban és egy magyar költőben azt a tárgyat, amelyre ezt a munkát irányítani kívánja. Valóban nehéz egy politikusnak... (Dr. Kövér László: Lényegre!)... a nevét megörökítenie és halhatatlanná tennie magát. Politikusok általában szoktak ahhoz az eszközhöz fordulni, hogy írókat és költőket... (Dr. Kövér László: Tárgyra! - Dr. Orosz Sándor: Amilyen a kérdés!)... céltáblául kiválasztanak, és ily módon a nevük talán inkább fennmarad, mintha csak saját teljesítményeiket kellene... (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiban.)... saját teljesítményeik alapján kellene ezt a dicsőséget kivívni. Mégis örülök annak, hogy interpellációként is elhangzott ez a kérdés, hiszen így a Háznak alkalma lesz elutasítani ezt a politikai magatartást, amit Torgyán József úr ebben a kérdésben tanúsít. Köszönöm. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK: Megkérdezem interpelláló képviselőtársunkat, elfogadja-e a választ. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Nézze miniszter úr, semmiképpen sem szeretnék az ön stílusában válaszolni... (Derültség a kormánypártok padsoraiból. - Dr. Kis Zoltán: Ha tudna!)..., már csak azért sem, mert az semmiképpen a sajátunk, másrészt pedig azért sem, mert akkor önt Magyar úrnak kellene szólítanom, de nem tudom, hogy a most elhangzott válaszára tekintettel ez mennyire lenne indokolt. (Moraj az MSZP padsoraiból. - Közbeszólás: Jaj!) Úgy gondolom azonban, hogy nem árt, ha a Kossuth- és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény rendelkezéseiből utalok arra, hogy ilyen kitüntetésekben a kulturális és művészeti alkotások közül azokat a kiemelkedő, magas színvonalú, példaértékű, nemzetközileg is elismert színvonalú műveket kellene részesíteni, amelyeknél a díjra javasolt személyekre az e célra létrehozott bizottság ajánlása alapján a kormány tesz előterjesztést a köztársasági elnöknek. Igazán nem tudom, hogy a magyar gyalázás és a nemzetgyalázás mennyiben minősül ilyen nemzetközi elismerésre is számot tartó, példaértékű, kivételesen magas színvonalú, különösen erkölcsiségét tekintve magas színvonalú műnek. Engedje meg, hogy még utaljak arra, hogy én nem hinném, hogy amikor egy ország erkölcsei olyan mélypontra süllyedtek, mint a liberál-kommunista kormány működése következtében, akkor vajon szabad-e ezeket az erkölcsöket tovább rombolniuk. Erre tekintettel nemcsak hogy nem fogadom el a válaszát, hanem azt egyenesen visszautasítom. (Taps az FKGP padsoraiból.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársunk válaszából, ami jogilag értékelhető, az az, hogy nem fogadta el... (Derültség.)... a miniszter úr válaszát. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás. - Dr. Kövér László közbevetésére:) Jelentkezzen képviselő úr, szólásra, ha szólni kíván, a napirend után. (Dr. Kövér László: Szeretnék szólni! - Tirts Tamás: Elnök úr, ne minősítsen!) Tisztelt Országgyűlés! Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 176 igen szavazattal, 48 ellenszavazat és 13 tartózkodás mellett a választ elfogadta. (16.00) Tisztelt Országgyűlés! Kétperces szünetet rendelek el. Áttérünk a kérdések elmondására. (Számos képviselő távozik az ülésteremből. - Rövid szünet.) ( )
5 DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azzal kapcsolatban szeretnék ügyrendi megjegyzést tenni elsősorban elnök úrnak, kérés formájában, ami az utolsó interpelláció kapcsán történt. Bár nem vagyok fogadatlan prókátora senkinek, és szeretném elkerülni azt a látszatot, hogy Torgyán Józsefet védendő szólalok fel ügyrendi kérdésben, mindenesetre szeretném aláhúzni azt: függetlenül attól, hogy egy képviselővel mennyire értünk egyet általában véve vagy egy adott konkrét kérdés felvetése kapcsán, minden, ebben a Házban ülő képviselőt megilleti az elnök részéről a tisztességes, egyenlő bánásmód lehetősége és joga. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.) Márpedig nem először fordul elő az az eset, hogy elnök úr Torgyán József rovására vagy más ellenzéki képviselő rovására ironizál, olyan megjegyzéseket tesz, amely harsány kacajt vált ki a kormánytöbbség oldalán. Nyilvánvalóan érzékelik ők is a humorizáló szándékot, azonban ez a szándék - ha megengedi, elnök úr - az ezen az oldalon ülő képviselőket nemcsak személyükben, akiket érint, hanem általában mint ellenzéki képviselőket, sért. Szeretném felhívni a figyelmét, elnök úr - különösen önnek, aki nemrégiben nyilatkozatot volt bátor tenni azzal kapcsolatban, hogy önt mennyi sérelem és megpróbáltatás, méltánytalan támadás érte úgymond politikai hovatartozása miatt ellenzéki időszakban -, hogy ez a helyzet nem jogosítja föl önt arra, bár vitatható, hogy egyáltalán megítélésünk egyezik-e ebben az ügyben, hogy az elnöki pulpitusról megpróbáljon revánsot venni. Továbbá figyelmeztetném arra a lehetőségre, hogy a szerencse forgandó: egyszer kormányon, másszor ellenzékben, és még ön is ülhet ellenzéki padsorokban. (Zaj. - Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.) Ezért tehát szeretném felkérni önt arra, hogy legalább azokban az ügyekben, amelyekben teljesen nyilvánvalóan nem a Házszabály szerint jár el, hanem az ízlését próbálja közkinccsé tenni, és különböző képviselőkről vagy képviselők megnyilatkozásairól vallott véleményét közkinccsé tenni, legalább ezekben az ügyekben próbálja magát visszafogni és megpróbálni egy semleges státuszba belehelyezkedni. És azokba az ügyekbe nem szeretnék belemenni, amelyek a Házszabály különböző értelmezéseiből fakadnak, hogy mely ellenzéki képviselőnek mikor nem adja meg a szót teljesen házszabályellenesen. Úgyhogy szeretném elnök urat a jövőben egy pártatlan, tárgyilagos és higgadt, az érzelmeknek nem teret nyitó elnöklésre felkérni. Köszönöm szépen. (Közbekiáltás az ellenzéki padsorokból: Helyes! - Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Teljes mértékben egyetértek Kövér László képviselőtársammal, amikor azt mondja, hogy a szerencse forgandó és a szerepek változnak. Ennek megfelelően elnöki tisztemet mindvégig legjobb tudomásom szerint ennek tudatában végeztem. Örülnék, ha Kövér László képviselőtársam konkréttá tudná tenni azt a kritikáját, amit ezen kívül megfogalmazott, hogy többször ellenzéki képviselőnek nem adtam meg a szót, házszabályellenesen. Azt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy képviselőtársam - mint régi képviselő - tisztában van vele: az a kategória, hogy egy adott szituációban mi házszabályszerű és mi házszabályellenes, rendkívül cseppfolyós és változékony dolog. Ami pedig a konkrét dolgot illeti: Kövér László képviselőtársam, úgy látszik, rendkívül érzékeny. Nem vitatom, hogy esetleg felesleges volt két mondat, de amit most kifogásol, azzal
6 volt kapcsolatos, hogy Torgyán József képviselőtársunk megismételte az azonnali kérdések során elmondott mondandóját, és itt a Házban hangos moraj támadt, erre azt a megjegyzést tettem, hogy a Házszabály nem tiltja... (Zaj.)... ugyanazt a kérdést felvetni akár azonnali kérdés formájában, akár interpelláció formájában. Nem hiszem, hogy ezzel Házszabályt sértettem. De minthogy képviselőtársam nem házszabályszerűen azt mondta: nemcsak hogy nem fogadja el a választ, hanem vissza is utasítja, azt a megjegyzést tettem, hogy jogilag ebből a két megjegyzésből - gondolom, ezzel a képviselőtársam is egyetért - csak az egyik, az elutasítás érvényes. Ezt a megjegyzést tettem. Nem hiszem, hogy ezzel bárkit megsértettem volna vagy diszkriminációt kellett volna elszenvedni.