KATEKETIKA. Írta: Dr. Rédly Elemér. Lektorálta: Bindes Ferenc Bábel Balázs és Siklósi Éva

KATEKETIKA Írta: Dr. Rédly Elemér Lektorálta: Bindes Ferenc Bábel Balázs és Siklósi Éva Katolikus Teológiai Főiskolai Jegyzetek A teológiai főiskolák, hittanár és hitoktatóképzők és az egyházmegyei teológiai tanfolyamok számára Győr 2006

2 Tartalomjegyzék Előszó...4 1. A kateketika alapkérdései... 5 1.1. A hitébresztés és katekézis az Egyház lelkipásztori küldetésében...5 1.2. A katekézis...8 1.3. Katekézis az Egyház életében... 12 1.4. Történelmi visszatekintés... 15 1.5. Iskolai és plébániai (templomi) hitoktatás... 18 1.6. Hitoktatás a II. Vatikáni Zsinat után... 22 1.7. A magyar hitoktatás... 31 1.8. Mai feladataink és gondjaink... 36 Alapfogalmak, az 1. fejezet összefoglaló kérdései... 46 2. Katekézis és a hit fejlődése... 47 2.1. A gyermekek keresztény nevelésének megalapozása... 47 2.2. Az iskolába járó gyermekek hitének fejlődése... 56 2.3. Az elsőáldozási felkészítés szerepe a hit fejlődésében... 63 2.4. Katekézis a serdülőkor kezdetén... 68 2.5. A bérmálási felkészítés szerepe a hit fejlődésében... 76 2.6. A középiskolás-korúak hitoktatása... 80 2.7. A jegyes-kurzusok szerepe a hit fejlődésében... 86 2.8. A megtérők katekézise... 90 2.9. A felnőtt korúak katekézise... 93 2.10. Akikre különös figyelmet kell fordítanunk... 101 Katekézis és a hit fejlődése, a 2. fejezet összefoglaló kérdései... 105 3. A keresztény nevelő...107 3.1. A keresztény nevelés elemei... 107 3.2. A katekéta... 111 3.3. Keresztény iskola, keresztény nevelők... 117 3.4. A szülők és a család... 123 3.5. A lelkipásztorok és keresztény nevelők... 128 3.6. Katekézis nem-hívő környezetben... 131 A keresztény nevelő, a 3. fejezet összefoglaló kérdései... 136 4. A hitoktatás gyakorlati kérdései...138 4.1. Alapelvek a hitoktatás anyagának elrendezésében... 138 4.2. A hitoktatás tanterve... 144

3 4.3. Felkészülés a hittanórára, óravázlat... 158 4.4. A hittankönyvek, segédeszközök használata... 164 4.5. A hitoktatás módszertana... 168 4.6. A szemléltető és technikai eszközök használata... 176 4.7. Fegyelem és fegyelmezés... 181 4.8. Különleges helyzetek, feltételek... 187 A hitoktatás gyakorlati kérdései, a 4. fejezet összefoglaló kérdései... 190 5. A katekézis egyes feladatai...192 5.1. Imádságra nevelés a hitoktatásban... 192 5.2. Elsőáldozási felkészítés, eukarisztikus nevelés... 200 5.3. A gyónási felkészítés és bűnbánó lelkület kialakítása... 208 5.4. A biblikus hitoktatás... 215 5.5. Énektanítás, bekapcsolódás a liturgikus közösségbe... 220 5.6. A templomi szolgálatok... 225 5.7. Bérmálási felkészítés és tudatos önnevelés... 230 5.8. Szexuális nevelés és felkészítés a házasságra... 235 5.9. A fiatalok bekapcsolása az egyházközségi életbe... 258 A katekézis egyes feladatai, az 5. fejezet összefoglaló kérdései... 266 6. A hitigazságok tanítása...267 6.1. A hitoktatás nyelve, a vallási fogalmak megalapozása és továbbfejlesztése... 267 6.2. A gyermekek jézusképe, istenfogalma és a Szentháromságról szóló hitoktatás... 271 6.3. Az üdvösségterv, a megtestesülés és a megváltás hitoktatása... 279 6.4. A szentháromságos istengyermeki élet... 286 6.5. Tanítás az Isten Országáról, az egyházfogalom megalapozása... 293 6.6. Az erkölcs alapfogalmai, Isten parancsainak tanítása.. 297 6.7. Az egyháztörténelem tanítása és ökumenikus kérdések 309 A hitigazságok tanítása, a 6. fejezet összefoglaló kérdései. 316 Kateketika vizsga és szigorlati tételek...318 A félévek szóbeli vizsga tételei... 318 Kateketika szigorlati tételek... 320

4 Előszó Ebben a jegyzetben a lelkipásztorok és hitoktatók számára igyekszünk összefoglalni, amit számukra a katekézis mindennapos feladatainak megfelelő ellátásához szükségesnek tartunk. Tudjuk, hogy a katekézis, a keresztény hitre nevelés nem sémák alkalmazása, kész receptek vagy bevált módszerek felhasználása, hanem egyénekkel való tanúságtevő oktatónevelői foglalkozás. Ehhez szükséges, hogy az általános elveket a katekéta egészen sajátjává tegye, egyéni meggyőződéssé formálja, azaz az elméletet életté váltsa: a keresztény közösség élő hitű tanúja legyen. Az anyag kiválogatásában és elrendezésében a gyakorlati szempont volt az első, de nem az elmélet rovására. Ebben a jegyzetben eddigi előadásaim alapján tárgyalom a kateketika legfontosabb, a mindennapi katekézis számára szükséges témáit. Előadásaim alapja a Kateketika jegyzet előző kiadásai voltak, így érthető, hogy ebben a jegyzetben az előző jegyzetek több eleme felfedezhető. Ilyen elemek felfedezhetők egyes felosztásokban és megfogalmazásokban, amelyeket néhol szó szerint, többnyire azonban rövidítve, javítva, átírva, vagy bővítve használtam fel. Ennek az 1984-ben megjelent, 2. kiadással jelzett kateketika jegyzetnek szerkesztője már én voltam, írói pedig: Dr. Csanád Béla, Dr. Előd István, Dr. Kazányi Tivadar, Dr. Rédly Elemér, Tajdina József és Verbényi István voltak. Mivel nem tudományos igényű monográfiát akartam írni, ezért nem jelöltem meg, hogy az anyag mely részét honnan, és kitől vettem át. Ez a főiskolai jegyzeteknek - így a Kateketika jegyzet előző kiadásának is - gyakorlata, csupán felsoroltam a felhasznált a szerzőket. A kateketikában ma is vannak vitatott kérdések. Ezekben a katekézis katekumenális jellegéből következő, a tanítványaink életkori sajátosságait figyelembe vevő álláspontot képviselek, és csak akkor tárgyalok a más véleményekről, ha ezt saját véleményem alátámasztása indokolja, illetve akkor, ha a más vélemények látszólag tetszetős érveket sorakoztatnak fel, és ezekre feltétlenül válaszolni kell.

1. A kateketika alapkérdései 5 1.1. A hitébresztés és katekézis az Egyház lelkipásztori küldetésében 1.1.1. Nézzétek, az Isten Báránya! 29 Másnap látta, hogy Jézus közeledik feléje. Megszólalt:»Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűnét! 30 Ő az, akiről mondtam: utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. 31 Én nem ismertem. De azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem Izraelben.«32 János aztán így folytatta tanúságát:»láttam a Lelket, amint galamb képében leszállt az égből és rajta maradt. 33 Én nem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, megmondta: Akire látod, hogy rászáll a Lélek és rajta marad, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. 34 Én láttam és tanúskodom róla: Ő az Isten Fia.«35 Másnap megint ott állt János két tanítványával. 36 Mikor látta, hogy Jézus közeledik, így szólt:»nézzétek, az Isten Báránya!«37 Mihelyt a két tanítvány e szavakat hallotta, követte Jézust. 38 Jézus megfordult és látta, hogy követik. Megkérdezte őket:»mit akartok?«azok így feleltek:»rabbi - vagyis Mester - hol lakol?jöjjetek, nézzétek meg«, válaszolta. 39 Erre elmentek és megnézték, hol lakik. Aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül történt. 40 A kettő közül egyik, aki János szavára követte őt, András volt, Simon Péter testvére. 41 Mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki:»megtaláltuk a Messiást«, vagyis a Fölkentet, - és elvitte Jézushoz. (Jn 1,29-41.) Keresztelő János találkozott Jézussal és a kinyilatkoztatásból megismerte, hogy Jézus az Isten Fia. Tanúságtételére két tanítványa Jézus után indul, találkoznak vele, aznap nála maradnak. Valami nagyon fontos dolog történt ott, ha János apostol megjegyzi: Ez a tizedik óra körül történt. Arról nem ír az apostol, hogy miről beszélgettek, de annak lényege kiderül András szavából, aki elmondja testvérének: megtaláltuk a Messiást. Mi történt tehát? Akiket Keresztelő János tanúságtétele elvezetett Jézushoz, azok Jézussal találkozva megkapták a hit kegyelmét.

6 1.1.2. A hitébresztés fogalma, lehetősége Minden hitoktatónak feladata, hogy tanúságtételével elvezesse a rábízottakat a Jézussal való személyes találkozásra. Ez az előevangelizáció, a hitébresztés, mellyel a még nem hívőket elvezetjük a hit kegyelmének befogadására. A megtérés, a hit: misztérium - Isten kegyelmének és az emberi szabad akaratnak a misztériuma -, Isten ajándéka. Mi ennek a misztériumnak vagyunk munkásai, akiknek meg kell tennünk, ami tőlünk telik, de az eredményt Isten kegyelmére kell bíznunk. A keresztény közösség és annak élő hitű tagjai tanúságtételükkel tudják elvezetni embertársaikat a Jézussal való találkozásra. Természetesen ezt a találkozást közben - amennyire ez emberileg lehetséges - elő kell készíteni. Ez az előkészítés a hitelőzmények munkálása: a helyes fogalomalkotás, a téves fogalmak tisztázása, a jóindulat és áldozatkészség felkeltése, az önzés leküzdése, megfelelő, pozitív érzelmi környezet kialakítása Saját megtérésünket és hitünket vizsgálva sejthetjük meg, hogy mit tehetünk és mit kell tennünk embertársainkért. A megtérés, a hit csak szabad emberi döntésen alapulhat. Rábeszéléssel, erőszakkal senkit sem lehet megtéríteni. Csak Isten szeretete tehet bennünket képessé arra, hogy szeretetének tanúi és közvetítői legyünk. Az Egyház kétezer éves története tanúsítja, hogy lehetséges és van megtérés. A pünkösdi csoda a mai világban is folytatódik, hisz világszerte ma is naponta tízezrek térnek meg. 1.1.3. A missziós parancs Jézus evangéliumának hirdetésére az Úr szava kötelez minket: Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül (Mk 16,15. Vö. Mt 28,19. - Lk 24,47. - Jn 20,21. - ApCsel 1,8. - 4,20. - 1Kor 2,16. - 2Kor 5,14. stb.) Ezt a parancsot az Egyház kezdettől fogva nagyon komolyan vette. Úgy tekintette, mint legfontosabb feladatát. Az Egyház létének értelme, hogy Jézus evan-

7 géliumának hirdetője legyen, és ebből következően kötelessége, hogy erre a feladatra összpontosítsa legjobb erőit. Bár kötelességünk az evangélium hirdetése, mégsem szabad elvállalnunk, hogy hitébresztési szándék nélkül, csupán ismeretterjesztés címén hirdessük az evangéliumot. Lehetetlen ugyanis hitelesen közvetíteni az evangéliumot, ha annak követését másoknak nem ajánljuk. Ennek alapján írja VI. Pál pápa: az evangélium hirdetése az Egyház számára nem fakultatív feladat Az Úr Jézus bízta rá a küldetést, és ő azt akarja, hogy az emberek higgyenek és üdvözüljenek. (EvN. 14.) II. János Pál pápa írásai ezt még jobban kihangsúlyozzák: A kateketikai tevékenység az Egyház küldetésének abszolút elsőrendű feladata. Az Egyháznak a katekézisnek kell szentelnie legjobb energiáit. (Levél a magyar katolikusokhoz. Magyar Kurír, 1980. ápr. 29. 98. szám.) minden megkeresztelt embernek éppen a keresztsége miatt joga van ahhoz, hogy az Egyház oktassa és nevelje őt oly módon, hogy segítse eljutni az igazi keresztény életre A katekézisnek tehát meg kell kapnia a kedvező feltételeket, hogy ki tudjon bontakozni - ez a megfelelő helyet, időt, segédeszközök használatát jelenti (CTr. 16.) Mindezeknek a megnyilatkozásoknak fontos gyakorlati következményei vannak. A hitoktatás nem a hitoktató egyéni ügye, hanem az egész Egyház, tehát minden egyes egyházközség közös ügye. Minden egyházközségnek kötelessége gondoskodni a hitoktatás megfelelő körülményeiről, segédeszközeiről. A hitoktatási termek kialakításának és fenntartásának költségeit (fűtés, világítás, takarítás stb.) továbbá a szükséges segédeszközök beszerzésének és karbantartásának költségeit (vetítőgép, írásvetítő, tankönyvek, segédkönyvek stb.) minden egyházközség költségvetési keretben köteles biztosítani. 1.1.4. A hitébresztés és hitre-nevelés joga és kötelessége Ha bárkinek joga van reklámozni saját áruját, akkor nekünk, keresztényeknek is jogunk van arra, hogy tanúságtételünkkel Isten szeretetének, Jézus Krisztusnak rek-

8 lámot csináljunk. A hívő embereknek és közösségüknek joguk van arra, hogy hitüket terjesszék. Ez a jog a gondolat és a lelkiismeret szabadságán alapul. Ezt a jogot még az ENSZ emberi jogok nyilatkozata is elismeri. Megillet minden személyt és közösséget az emberi törvényhozástól függetlenül, még azzal szemben is! Természetesen a hitterjesztés joga megkívánja, hogy tiszteletben tartsuk mások hasonló jogát, embertársaink lelkiismereti szabadságát. Erőszakkal, ráerőltetéssel nem lehet és nem is szabad senkit sem téríteni. A bíztatás természetesen még nem jelent ráerőltetést. Nem jelent jogtalan árukapcsolást az sem, ha a szentségek kiszolgáltatásához megkívánjuk az élő hitet. Különösképp joga és kötelessége a hívő szülőknek, hogy gyermekeiket a legjobb meggyőződésük szerint neveljék. Természetes joguk és kötelességük, hogy megadják Istentől rájuk bízott gyermekeiknek mindazt, ami számukra is a legfontosabb: Isten szeretetét és az örök élet reményét. Írásunkban többször is utalunk az 1971-ben megjelent Általános Kateketikai Direktóriumra (DCG), amelyet jelentősen átdolgozva 1997-ben adtak ki újra A Katekézis Általános Direktóriuma (CDG vagy magyar rövidítése: KÁD), az 1975-ben megjelent Evangelii Nuntiandi-ra (EvN) és az 1979-ben megjelent Catechesi Tradendae-re (CTr). Mindhárom dokumentum alapvető fontosságú a hitoktatás szempontjából, ezért mindenkinek ajánljuk azok alapos áttanulmányozását. + + + 1.2.1. A katekézis fogalma 1.2. A katekézis Isten a kinyilatkoztatásban úgy jelenik meg, mint aki közölni akarja önmagát, és végrehajtja azt a tervet, amely a szeretetből fakad. A katekézisnek tehát az isteni szeretet ezen ajándékából kell kiindulnia. A hit nem más, mint en-

9 nek az isteni ajándéknak az elfogadása és gyümölcsöt termése mibennünk. (CTr. 10.) A katekézis (hitoktatás) hívő keresztény életre vezető oktató-nevelő tevékenység. Nemcsak ismeretközlés, hanem elsősorban nevelés, ismeretközlés által. A hitoktatás szó a görög katekézis szó magyar megfelelője. Az Újszövetségi Szentírásban a katekézis szó mindig a keresztény igazságra oktatást jelenti. (Vö. Lk 1,3-4. Gal 6,6.) A magyar hitoktatás szó nem fejezi ki egyértelműen a katekézis egész tartalmát, mert ez nem csupán ismeretközlő oktatás, hanem egyben nevelés és képzés is. A Catechesi Tradendae (CTr) nem ad új meghatározást a katekézisről, hanem összefoglalja az Általános Kateketikai Direktórium (DCG) és más dokumentumok megállapításait: A katekézis a gyermekek, fiatalok és felnőttek olyan hitre való nevelése, amely leginkább a keresztény tanításnak rendszeres átadásában történik azzal a céllal, hogy a hívőket bevezessék a keresztény élet egészébe. (CTr 18.) Katekézisen tehát nemcsak a gyermekek hitoktatását kell értenünk. ne feledjék, hogy a felnőttek katekézise a katekézis legfőbb formája - mivel olyanokhoz szól, akik teljes felelősséggel képesek csatlakozni -, amelyhez az összes többi, egyébként mindig szükséges formának igazodnia kell. (DCG. 20.) A hitnek át kell járnia minden földi tevékenységet De hogy a katekézis ennyire hatékony lehessen, ahhoz szünet nélkülinek kell lennie. Hiábavalóvá válnék, ha a felnőttkor küszöbére érkező embert magára hagyná, mert - igaz, hogy megváltozott formákban - a felnőtteknek is szüksége van rá. (CTr. 43.) Ugyanerre figyelmeztet VI. Pál pápa: Bár egyáltalán nem szabad elhanyagolni a gyermekek hitoktatását, a mai körülmények egyre jobban igénylik a fiatalok és a felnőttek számára a katekumenátus formájú hitoktatást (EvN. 44.) 1.2.2. A katekézis, a hitoktatás célja A katekézis célja, hogy a tanítással megvilágított hit élő, tudatos és tevékeny legyen, amely végigkíséri az embert egész életében. (Vö. DCG. 17.) A katekézis tehát nevelési célzatú, tervszerű és módszeres oktatási-nevelési

10 folyamat. Az előevangelizáció hitébresztés, mellyel a még nem hívőket elvezetjük a hitre. A katekézis a már hívőkben neveli, növeli a hitet. A katekézis az előevangelizációra épül, azt követi, de a gyakorlatban sokszor egybekapcsolódnak, mert együtt tanulnak hívő és nem hívő fiatalok. Lényeges, hogy A katekézis igazi célja nem egyszerűen tudás közvetítése, hanem a keresztény életre rávezetés Törekedni kell arra, hogy emlékezetükbe és szívükbe véssük mindazt, ami fontos az életre. (EvN. 44.) A katekézis nevelési célja: Az ember bevezetése a keresztény életbe, vagyis olyan emberré nevelni, aki kegyelmi életet él, a szeretetet a gyakorlatban öntudatosan megvalósítja, aki az Egyház közösségében tanúságtevő életével apostoli tevékenységet fejt ki, aki az emberi közösségben embertársainak igaz javát szolgálja. A katekézis oktatási célja: A keresztény örömhír átadása, vagyis olyan értelmű tanítása, hogy a keresztény örömhírt megértsék, magukévá tegyék és életté tudják váltani. Szükséges, hogy a keresztény ember ismerje hitünk tanítását, felelni tudjon a hittel kapcsolatban felmerülő kérdésekre, hogy választ tudjon adni, amikor reménységéről kérdezik. (Vö. 1Pt 3,15.) 1.2.3. A hitoktatás tárgya A katekézis tárgya a keresztény örömhír teljessége. Az egész kinyilatkoztatás és annak alkalmazása életünkre. A keresztény közösség élete és története. A Jézushoz, illetve követőinek közösségéhez való csatlakozásból következő gyakorlati magatartásunk. Természetesen az oktatásban alkalmazkodni kell az oktatásban részt vevők hitének fejlettségéhez, életkorához és meglévő ismereteikhez. 1.2.4. A hitoktatás forrása A katekézis elsődleges forrása a kinyilatkoztatás, amelyet az Egyház a Szenthagyományban és a Szentírásban őriz. Az Egyház a Tanítóhivatal vezetésével a kinyilatkoztatásról, Isten misztériumairól elmélkedve, abba egyre

11 jobban belehatol. A katekézis forrása még: az Egyház élő istentisztelete, a liturgia; továbbá az Egyház élete és történelme is, hiszen bennük is felismerhető Isten üdvözítő szeretete, a Szentlélek tevékenysége. A Szenthagyomány az Egyház élő tanítása, amely az apostolok igehirdetésén alapul. Ennek az élő tanításnak vagyunk mi is részesei és munkásai, amikor Jézus lábai mellé ülve elmélkedünk és tanulunk, amikor tanúságot teszünk Isten szeretetéről; hitünkről és életünkről beszélünk. 1.2.5. A hitoktatás eszközei A katekézis alapvető feladata az Istennel való személyes egyéni és közösségi kapcsolatnak, a kegyelmi életnek megalapozása és továbbfejlesztése. Ezt a feladatot valósítjuk meg az Egyház közösségében: Isten üzenetének, Jézus tanításának megismertetésével, a Jézust követő keresztény élet bemutatásával, a jézusi szeretet megvalósításával és átadásával. A hitoktatónak rendelkezésre állnak az általános pedagógiai eszközök, melyeket a többi nevelő is használ: szemléltetés, begyakorlás, ismétlés stb. Ezek mellett azonban sajátos kegyelmi, lelkipásztori eszközei is vannak. Pl. az ima, böjt, lelkiismeret-vizsgálás. 1.2.6. A katekézishez kapcsolódó fogalmak A kateketika az a tudomány, amely egybefoglalja és rendszerezi mindazokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, amelyek a hitoktatáshoz szükségesek. A katekizmus a keresztény hitismereteket összefoglaló írás (könyv), amely a maga sajátos rendszerében tárgyalja a hitünkkel kapcsolatos ismereteket. Hagyományos felépítése: - A hitvallás - A keresztény misztérium ünneplése - Élet Krisztusban - A keresztény imádság. Ugyancsak katekizmusnak nevezik valamely tudománynak kérdés-felelet formában való tárgyalását. Ez a módszer a középkori summák nyomán született, amelyek anyagukat kérdések formájában dolgozzák fel. A summák szerzői a tárgyalt igazságot kérdés feltevésével vezették be, körüljárták a különböző

12 vélekedéseket és ellenvetéseket, majd röviden összefoglalták a helyes választ. Ezt követte a megfelelő magyarázat és a témához kapcsolódó kiegészítések. Ennek a tárgyalási módnak a lerövidítése a felvetett kérdés és a rá adott válasz, a diák kérdezett és a tanár válaszolt. Amikor ez a forma tankönyveknek lett a formája, igyekeztek a kérdésre rövid, könnyen megjegyezhető választ adni. A kérdés-felelet forma előnye a szabatos fogalmazás, az áttekinthetőség és a tanulhatóság. A jól feltett kérdések növelik az érdeklődést, az ismert megfogalmazások pluralista világunkban segítenek az igaz hit felismerésében. A kérdés-felelet formának azonban veszélyei is vannak. - Egyik veszély a verbalizmus, amikor valaki nem érti, csak tudja a választ. - A másik veszély a leegyszerűsítés. A vallási fogalmak általában nagyon gazdagok. Hitünk misztériumait csak megközelíteni tudjuk, meghatározásokba aligha szoríthatjuk be őket. Ezért a hitünk ismereteinek rövid megfogalmazására való törekvés vagy egyoldalúsághoz, vagy bonyolult fogalmazáshoz vezet. - További veszélyt jelent a vallási félműveltség. Az élet sokszor másként teszi fel a kérdéseket, mint ahogy azt a kérdés-felelet forma előadja. A vallási félműveltség jele, ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő az élet minden kérdésre tudja a helyes választ. - Ezeket a veszélyeket kivédheti a hitoktató, ha megtanítja tanítványait kérdezni, és az új kérdésekre a meglévő hitismeretek birtokában helyes választ találni. A katekumenek a katekészis résztvevői, akik a beavató szentségek felvételére készülnek. A katekéták, akik a keresztény közösség nevében a katekumeneket a szentségek felvételére felkészítik, akik a fiatalok katekézisét végzik. + + + 1.3. Katekézis az Egyház életében 1.3.1. Az Ige szolgálata A Kinyilatkoztatásról szóló dekrétumban a Zsinat a revelációt olyan tettnek tekinti, amellyel Isten személyesen

13 közli önmagát: «Istennek a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztassa önmagát és ismertté tegye akaratának titkát» (Dei Verbum 2.).. A hit nem más, mint ennek az isteni ajándéknak az elfogadása és gyümölcsöt termése mibennünk. Ez a jellemvonás, miszerint a hitet ajándéknak kell minősítenünk, az igeszolgálat teljes anyagát érinti. (CTr. 10.) 1.3.2. Az igeszolgálat formái Az Ige szolgálatának sok formája van, e szolgálat körülményei és elérendő céljának megfelelően. E formák közé soroljuk a katekézist is. (Az igeszolgálat formái: az előevangelizáció, a katekézis, a liturgikus igehirdetés, és a Teológiai forma.) Fontos ezeknek a formáknak a megkülönböztetése, mert mindegyik saját törvényeihez igazodik. (DCG. 17.) Az előevangelizáció a missziós igehirdetés. Ennek célja a hitébresztés, a hitet kezdő fokon elindítani, hogy az emberek azt teljesen elfogadják. (Ebben az értelemben van ma szükség az újraevangelizálásra, még a hagyományosan keresztény országokban is.) A katekézis a tervszerű és módszeres hitoktatásnevelés, melynek célja, hogy a tanítással megvilágított hit élő, tudatos és tevékeny legyen, amely végigkíséri az embert egész életében. A liturgikus igehirdetés az Eucharisztia ünneplésekor, illetve a szentségek kiszolgáltatásakor tartott homília. Ezeknek célja, hogy a hívők minél hatékonyabban vegyenek részt a szent cselekményben. A liturgikus igehirdetés leginkább céljában különbözik a katekézistől. Míg a katekézis felépítésében elsősorban a részt vevők hitének fejlődését veszi figyelembe és ennek a fejlődésnek a követelményeihez szabja a tanítás menetét, addig a liturgikus igehirdetés az egyházi évet és a liturgikus alkalmat veszi figyelembe, és alkalmazza a liturgia mondanivalóját a részt vevők lelkületének elmélyítésére. A teológiai forma a hitigazságok rendszeres kifejtése. Ide tartozik lényegében minden keresztény ismeretterjesz-

14 tő előadás, oktatás, tanfolyam stb., akár tudományos jellegű, akár alkalmi, népszerűsítő előadás. A teológiai oktatás abban különbözik a katekézistől, hogy az előadás témáját elsősorban nem a részt vevők hitének igénye határozza meg, hanem vagy egy-egy alkalomhoz kapcsolódik, vagy pedig egy olyan rendszeres előadás-sorozat, amely a tudomány sajátos felépítése szerint veszi sorra a tárgyalásra kerülő témákat. Ez természetesen nem zárja ki, hogy az ilyen jellegű oktatásnak is mindig van hitet ébresztő és növelő hatása. Az igeszolgálat formáit az élet követelményei alakították ki az évszázadok során. Ez az erő ma is hat, hiszen hagyományosan keresztény országokban is vannak felnőtt korban megtérők, akiket felnőttkorukban kell felkészíteni elsőáldozásra, bérmálásra, illetve keresztelésre is. Egyre többen vannak olyanok is, akik nem elégszenek meg a gyermekkorukban tanult hittannal, és egyéb ismereteikhez kapcsolódó, koruknak megfelelő hitismeretekre akarnak szert tenni. 1.3.3. A katekézis lelkipásztori feladat A katekézis az Egyház küldetésének része, az Egyház elsőrendű lelkipásztori feladata, amely nem választható el a többi lelkipásztori feladattól. Az összes hivőnek joga van ahhoz, hogy hitoktatásban részesüljön, következésképpen az összes lelkipásztornak kötelessége, hogy ennek eleget is tegyen. A közhatalom képviselőitől mindig azt fogjuk kérni, hogy őrizzék meg a hitoktatás szabadságát. (CTr. 64.) a plébániai közösségek súlyos kötelezettségként tartsák számon azt, hogy kiképezzék azokat - papokat, szerzeteseket és laikusokat egyaránt -, akik minden energiájukat a katekézisnek szentelik. Gondoskodjanak minden feltétel biztosításáról, amelyektől a hitoktatás bármilyen szempontból függhet (CTr. 67.) Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem e világból valók ők, amint én sem vagyok e világból való. Szenteld meg őket az igazságban: a te igéd igazság. Amint te küldtél en-

15 gem a világba, úgy küldöm én is a világba őket. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban. (Jn 17,15-19.) A katekézisre is érvényes, hogy küldetésünk a világba szól, de nem e világból való. Az idők jelei -nek figyelembe vétele nem azt jelenti, hogy a világhoz kell alkalmazkodnunk követelményeinkkel, hanem azt, hogy a mai világban élő emberek számára állítunk követelményeket. A katekétáknak, hogy feladatukat megfelelőképpen tudják teljesíteni, nemcsak ismerniük kell a világot - a világban élő embereket, az általános pedagógiai és lélektani elveket és módszereket -, hanem tudatában kell lenniük annak is, hogy ők nem e világból valók: hogy szenteknek kell lenniük. Tevékenységük sokkal több mint tanítás és nevelés, a katekézis egyben kegyelmi, lelkipásztori tevékenység is. A katekézist az Isten kegyelme teszi hatékonnyá, amikor mindent megteszünk, ami tőlünk telik. Ezért a kateketika nem csupán a hittan tanításának módszertana, hanem a gyakorlati teológia egyik ága, mely összefoglalja a katekézisre vonatkozó teológiai, elvi és gyakorlati ismereteket. + + + 1.4. Történelmi visszatekintés 1.4.1. A katekumenátus, az Ősegyház hitoktatása A katekézis a kereszténység első századaiban felnőttek oktatása volt, bevezetés a keresztény közösség életébe. A megtérő zsidókat és pogányokat kezdetben egyenként készítették fel a keresztségre. A keresztségre jelentkezők számának növekedése és előképzettségük hiánya késztette az Ősegyházat a keresztelendők csoportos, egyre tervszerűbb és módszeres felkészítésére: kialakult a katekumenátus intézménye. Ennek az intézménynek az lett a feladata, hogy megismertesse a jelöltekkel a keresztény hit alapjait, a lelkiélet elemeit és bevezesse őket a

16 keresztény közösség életébe. A megtérőket általában húsvét éjszakáján keresztelték meg, de felkészítésük több évet is igénybe vett. Aránylag kevés ismeretet, de sok életalakító próbát követeltek meg. 1.4.2. Hitoktatás a középkorban A VI. században egyre ritkább lett a felnőttek keresztelése, így gyakorlatilag megszűnt a katekumenátus intézménye. A népvándorlás korában a megtérő törzseket pár hétig közösen tanították, majd közösen megkeresztelték. Hitben való megerősödésüket a keresztény közösség az Egyház irányításával biztosította, de egyre inkább gondot jelentett a liturgia és a népnyelv eltérése. Abban az időben a mai értelemben vett iskolák még nem voltak, és annak sincs nyoma, hogy a megkeresztelt gyermekeket rendszeresen tanították volna. A szülők gondoskodtak gyermekeik keresztény neveléséről, oktatásáról. A keresztény hit és élet ismereteit a liturgia mélyítette el, és ezért sokáig nem is tartották fontosnak a liturgiától független katekézist. (Romániában pl. ortodox testvéreink csak a legutóbbi évtizedekben kezdték el a gyermekek hitoktatását.) A gyermekek keresztény oktatásában és nevelésében a család mellett egyre több szerepet kapnak a kialakuló plébániai iskolák. Amikor még nem volt könyvnyomtatás, a legtöbben a liturgikus könyvek szövegein tanultak meg olvasni. Ez az olvasástanulás adott alkalmat a vallási ismeretek megbeszélésére, természetesen még nem tervszerű hitoktatás formájában. A gyermekek gyónási felkészítése adott még alkalmat hitismereteik bővítésére. Egyházi előírások szorgalmazták és tették kötelezővé a plébánosok számára, hogy a felnőtteket a hit és erkölcs igazságaira tanítsák. A középkor zárt közösségi világát vallásos légkör hatotta át, az emberek külön oktatás nélkül, szinte észrevétlenül sajátították el hitismereteiket. Elősegítették ezt a misztériumjátékok, a templomok ablak- és falképei is.

17 Szokássá vált az alapvető vallásos formulák és imádságok betanulása. A hitoktatás azonban elszakadt a liturgiától, mivel a liturgia elszakadt az élettől. A papok keveset prédikáltak, a nép pedig nem értette meg már sem a liturgia nyelvét, sem annak egyes jelképeit. A tömeges megtérések következményeként nagyon sok helyen továbbélt a régi pogány szemlélet és a különböző babonás szokások. A könyvnyomtatás elterjedésével egyre többen jutottak hozzá, hogy a Szentírást, annak egyes részeit olvassák. A kellő bibliai előismeretek hiánya és a hitújítók tanai egyre nagyobb zavart okoztak az emberek hitében. 1.4.3. Hitoktatás a Tridenti Zsinat idején A Tridenti Zsinat (v. Trienti, v. Trentói) elrendelte - a hitbeli bizonytalanságok tisztázása és megelőzése érdekében -, hogy a plébánosok gondoskodjanak a gyermekek vasárnapi hitoktatásáról. A hitoktatás új eszközei lettek az egyre népszerűbb katekizmusok. Az első katekizmust Erazmus írta 1513-ban, Christiani hominis institutio címmel. Luther Márton 1529-ben adott ki katekizmust. A Tridenti Zsinat eredményeként 1566-ban jelent meg a Római katekizmus, a plébánosok részére. Összeállítója - Szent Tamás summái nyomán - Borromei Szent Károly volt. A legelterjedtebb katekizmust Kaníziusz Szent Péter írta. Summa Doctrinae Christianae címen 1555-ben adta ki első katekizmusát a Nagy Katekizmust. Ennek a gyermekek számára átdolgozott változata, a Kis Katekizmus 1556-ban jelent meg. Ez után jelent meg az ún. Középső Katekizmus 1559-ben. Ez érte meg a legtöbb kiadást, hamarosan több nyelvre is lefordították, s két évszázadon keresztül ezen nevelkedett Európa katolikus ifjúsága. Bellarmin Szent Róbert a missziók számára írt katekizmust 1598-ban. A későbbiekben híres lett és több nyelvre lefordították Deharbe (+1871.) Regensburgi katekizmus -át, ami sok helyen felváltotta Kaníziusz katekizmusát. A Tridenti Zsinat utáni hitoktatás és keresztény nevelés szempontjából is igen nagy jelentőségű előrelépés volt a

18 papképzés megújítása, a papnevelő intézetek felállítása. Az egyre műveltebb papság mellett a megújuló és újonnan alapított szerzetesrendek lettek a katekézis leghatékonyabb munkásai. + + + 1.5. Iskolai és plébániai (templomi) hitoktatás 1.5.1. A kötelező iskolai hitoktatás Az Európában kialakuló polgári államok igyekeznek mindenütt megvalósítani az általános tankötelezettséget. A legtöbb országban a hitoktatás kezdettől fogva egybekapcsolódott az alakuló elemi iskolákkal. Mivel az iskolázás elterjesztésében az Egyháznak kiemelkedő szerepe volt, a hitoktatás is megmaradt az iskolai keretben, és mint a tantárgyak egyike általánosan kötelezővé vált. A későbbiekben a polgári forradalmak hatására tömegjelenség lett a hittől való elfordulás, a vallás társadalmi szerepe is kezdett visszaszorulni. Az éledő liberalizmus egyik következménye lett, hogy több országban megszüntették az iskolai hitoktatást, illetve fakultatívvá tették. A mai Európában nagyon tarka képpel találkozunk. Vannak országok: - ahol az iskolai hitoktatás ma is kötelező; - ahol kötelezően lehet választani hit- és erkölcstan, illetve polgári erkölcstan között; - ahol fakultatív a hitoktatás; - ahol nincs, illetve nem is lehet tartani iskolai hitoktatást. Svájcban például az egyes kantonokban is más-más szabályok érvényesülnek. Plébániai (templomi) hitoktatás általában ott van, ahol az iskolai hitoktatás nem kötelező, illetve ahol egyáltalán nincs lehetőség iskolai hitoktatásra. Vannak helyek, ahol párhuzamosan van iskolai és plébániai hitoktatás is. 1.5.2. A kötelező és a fakultatív iskolai hitoktatás előnyei és hátrányai Az elmúlt évszázadok és évtizedek tapasztalatai megmutatták az iskolai, illetve a plébániai (templomi) hitokta-

19 tás előnyeit és hátrányait. A kötelező iskolai hitoktatás előnyei voltak: - (1) Minden gyermek hozzájuthatott a hitismeretekhez; - (2) A tantárgyjelleg biztosította a tervszerű, komoly oktatást; - (3) A katekézis beleilleszkedett az oktatás egészébe, a gyermekekben egységes világnézet fejlődhetett. A mai fakultatív iskolai hitoktatás előnyei: - (1) Tanúságtételre ad lehetőséget, a jó példa alkalmat és bíztatást jelent a közömbös gyerekeknek, a nem hívőknek pedig lehetőséget a keresztény tanítás illetve a keresztények jobb megismerésére; - (2) A hívő gyerekeket megerősíti az a tudat, hogy vele együtt sokan mások is hisznek, javukra válik, ha látják a hitoktató és az iskola pedagógusainak harmonikus kapcsolatát; - (3) A keresztény értékek jobb megerősítést nyerhetnek más tárgyak tanítása során; - (4) Ha megfelelőek a körülmények, hatékony hittantanítástanulást eredményez. A kötelező iskolai hitoktatás hátrányai voltak: - (1) Könnyen elsikkadt a hitoktatás szent jellege, a hitoktatás elszakadt a plébániától és a liturgiától; - (2) A hitoktatás tantárgyjellege az intellektualizmus veszélyét jelentette, sokan megfeledkeztek a hitoktatás keresztény nevelési céljáról. Sokakban kialakult az a tévhit, hogy aki tudja a hittant, az már vallásos ember. A hitoktatók pedig inkább voltak tanárok, mint lelkipásztorok; - (3) A papok alig tartottak hitoktatást, a világi tanítók közt nem ritkán közömbös és hitetlen emberek voltak, akik rendkívül nagy rombolást okoztak a gyermekek hitében; - (4) A kötelességjelleg gyakran eredményezett közönyt és ellenszenvet. Veszedelmes volt az a körülmény is, hogy a hittan épp a felvilágosodás idején került be az iskolákba. A kanciánus és jozefinista szemlélet tisztán praktikus eszközként fogadta el és támogatta a vallásosságot. Az erkölcsi nevelés biztosítása mellett feleslegesnek tartotta az igazi vallásos buzgóságra való késztetést. Így lett a Biblia tanítása kulturális ismeretek forrása, az erkölcstan pedig viselkedési szabályzat, amiből a gyerek biztos nem tanul rosszat.

20 A mai, fakultatív iskolai hitoktatás nehézségei: (1) Sok iskolában nem adnak megfelelő időt és helyet a hittanórának; - (2) Szélsőséges esetekben méltánytalan helyzetbe kerülhetnek nemcsak a gyermekek, hanem maga a katekéta is. Ma vannak olyan országok, ahol bár lehetőséget adnak az iskolai hitoktatásra, de a fakultatív iskolai hitoktatásban - a liberális szemlélet hatására - csak az ismeretközlést akarják engedélyezni. Sokan ki is mondják, hogy a keresztény nevelést biztosítsa a plébániai oktatás és az iskolában ne akarják a nem hívő szülők gyermekeit megtéríteni, az iskolai hitoktatás ne szolgáljon propagandacélokat. Nem csodálkozhatunk, ha liberális gondolkodású emberek vélekednek így a hitoktatásról. Ám ha maga a hitoktató is így gondolkodik, akkor baj van a hitével. Az örömhír hirdetője nem lehet örömtelen, közömbös ember, a hívő ember nem tud Istenről és dolgairól közömbösen beszélni. Akiben Isten szeretete él, az nem tudja megtenni, hogy Isten szeretetét ne akarja másokkal is megéreztetni. 1.5.3. A plébániai hitoktatás előnyei és hátrányai A plébániai (illetve templomi) hitoktatás előnyei: - (1) A hazai pálya előnye, hogy a hitoktatásnak megfelelő légkört és környezetet tud nyújtani; - (2) A részt vevők önként jönnek, szívesebben bekapcsolódnak a plébániai közösség életébe; - (3) Az oktatáson való részvétel több áldozatot kíván és így természetes válogatottságot eredményez; A plébániai hitoktatás hátrányai: (1) Sokan nehezen tudják összeegyeztetni a hittanórát másfajta lekötelezettségeikkel, pl. nyelvóra, sport edzés stb. - (2) Nehezebb biztosítani az oktatás többévi folyamatosságát; - (3) Pont azok nem vesznek részt az oktatásokon, akik veszélyeztetett helyzetben vannak, akiknek erre családi és nem-hívő környezetük miatt fokozottabban szükségük lenne. - (4) Sok olyan hely van - főleg kisebb, vagy szórványban élő plébániákon -, ahol a plébánián, a templomban nincs hitoktatásra megfelelő helyiség, nincs a hitoktatásra alkalmas időpont, vagy