Fordította Szeredás Lırinc

Fordította Szeredás Lırinc

Cecily von Ziegesar Menthetetlen széthullunk Gossip Girl 8.

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2011 A fordítás alapjául szolgáló mő: Cecily von Ziegesar: Gossip Girl 8. Nothing Can Keep Us Together A szerzıtıl az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Bad Girl Bad Girl 2. Imádom, ha utáltok Bad Girl 3. Mindent akarok, de azonnal! Bad Girl 4. Megérdemlem! Bad Girl 5. Szeress, és ne dumálj! Bad Girl 6. Te vagy, aki kell Bad Girl 7. Te vagy a legjobb Elıkészületben: Gossip Girl [Bad Girl címmel már megjelent) Gossip Gir l0. Copyright 2005 by Alloy Entertainment Ali rights reserved Hungárián translation Szeredás Lırinc, 2011 Ulpius-ház Könyvkiadó, 2011 ISBN 978 963 254 495 3

Ha két rossz közül kell választani, mindig azt választom, amit nem próbáltam elıtte. Mae West színésznı aranyköpése

Figyelem: a valódi neveket helyszíneket és eseményeket megváltoztattam, hogy megvédjem az ártatlanokat. És megvédjem magamat az ártatlanok dühétıl.

HEY, PEOPLE! Nyakunkon a június, és New York máris olyan, mint egy vidáman lobogó Diptyque gyertya: forró és illatos, szép és fényes. Annyira késın sötétedik már, hogy azt sem tudjuk, mikor ért véget a nappal, és mikor kezdıdött el az éjszaka. De hát az mindegy is. Az évnek ebben a szakában az Upper East Side-ként is emlegetett pálya gyakorlatilag szülımentes: anyuci és apuci szerencsére tök jól elfoglalja magát mindenféle lovaspólóval, gardenpartival, teniszmeccsel meg golffal a család vidéki tanyáján a connec-ticuti Ridgefieldben, a Long Island-i Bridgehamptonban, a Rhode Island-i Newportban vagy a maine-i Mt. Desert-szigeten. Mi pedig birtokunkba vehetjük a várost, nem mintha egyébként nem lenne a birtokunkban születésünk óta. A nevünk ott van minden exkluzív manhattani étterem, klub és szálloda törzsvendéglistájának élén, és mindig is ott volt. Csapatokba verıdve jövünk-megyünk az utcákon, az egészpályás letámadás kiterjed mind a keleti, mind a nyugati oldalra, a Staten Islandtıl a Harlemig. Manhattan a miénk, amióta az eszünket tudjuk. Csakhogy júniusban leérettségizünk, és ez egyben azt is jelenti, hogy búcsúzunk. Na de azért ne menjünk át teljesen szentimentálisba vagy búskomorba! Itt a remek alkalom, hogy emlékezetessé tegyük magunkat a városnak. Ha tényleg mindent megvesznek nekünk, amit érettségire kértünk, heteken belül mindannyiunknak lesz autója. Hangosabbak, szebbek és nyomulósabbak lehetünk, mint eddig bármikor, tütt-tő! Igen, használjuk csak ki, hogy nincs, aki a fejét csóválja arra, amit csinálunk (nem mintha meghatna bennünket bárki rosszallása): csapjunk bele a rosszalkodásba! Öt ok is szól amellett, hogy fokozzuk a bulik számát és intenzitását: 1) Az érettségire készülni irgalmatlanul unalmas! 2) Úgyis mindjárt itt a nyár! 3) Rászolgáltunk a hatalmas partikra.

4) Ezerrel megy a légkondi, úgyhogy valamivel muszáj felmelegítenünk magunkat (és egymást, ugye értitek?) 5) Ez az utolsó alkalom a bulizásra. Nyárra a legtöbben elutazunk valahová, utána meg szétszéledünk a legkülönbözıbb egyetemekre. Úgyhogy most vagy soha! Viszont mielıtt még bárki bekattanna ettıl a gondolattól, és olyasmire ragadtatná magát, amit késıbb megbánhat, javaslom, hogy fontoljátok meg: ragaszkodtok-e egymáshoz a barátotokkal annyira, hogy belevágjatok egy távkapcsolatba. Mostantól a nyár végéig, aztán még évekre, amíg egyetemre jártok. Képzeljétek magatokat a tengerpartra, ahol egy csapat bronzbarna, Billabong szörfgatyás izompacsirta nyomul rátok, cipı nincs rajtuk, a lábfejük csupa homok, és egymással versengve ajánlgatják, hogy veterán kabriójukon sétakocsikázni visznek. Képzeljétek magatokat az egyetem koedukált koleszának folyosójára, ahol döglesztıen jóképő és jól fésült srácok járnak ki zuhanyozni egy szál mentazöld alapon fehér pöttyös J. Crew bokszeralsó-ban. Nézzetek magatokba: ellen fogtok állni a kísértésnek? Szerintem jobb, ha megkímélitek magatokat egy kínkeserves, hosszan húzódó szakítástól, mégpedig olyan módon, hogy most rögtön szakítotok. Ha ez megvan, tomboljátok ki magatokat jó alaposan, minden kötelezettség nélkül azzal a bőbájosán hallgatag, szégyellıs szıke könyvmollyal, akivel ötödikben együtt jártatok tánciskolába, és aki ma már egyáltalán nem is könyvmoly. Rohadtul nincs vesztenivalótok! És ha már benne vagytok a lendületben, nem esik le a győrő az ujjatokról, ha legalább úgy tesztek, mintha bírnátok azt a dróthajú, lófogú csajt, akit hetedikben elfelejtettetek meghívni a szülinapi bulitokra, és aki valahogy azóta is minden évben lemaradt a vendéglistáról. Ha megteszitek, szeptemberben így gagyog majd frissen szerzett barátnıinek az Mt. Hollyhock Egyetemen (vagy egy másik, hasonlóan gagyi helyen), miközben a képedet mutogatja nekik a középiskolátok évkönyvében: Látjátok itt ezt a bombázót? Na, ez volt az egyik legjobb barátnım a suliban! Arra viszont eszetekbe ne

jusson idıt fecsérelni, hogy megpróbáltok felmelegíteni valami régi kapcsolatot egy pasival vagy helyrehozni egy barátságot, ami évekkel ezelıtt tönkrement. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én ebben a pillanatban hatalmas divatügyi válságban vagyok. A sulim, mint a legtöbb magánlányiskola, rohadt komolyan veszi ezt a bizonyítványosztótanévzáró marhaságot. Elıírták, hogy hosszú, fehér ruhát kell felvennünk fehér kesztyővel és fehér cipıvel. Basszus, mintha esküvı lenne! Azzal a különbséggel, hogy ezzel a szertartással a szabadság elkezdıdik, nem pedig befejezıdik. Juhé! De attól a kérdés még kérdés marad: mi a nagyobb kár, ha Oscar, vagy ha nem? Mármint hogy Oscar de la Renta. Aki ıt választja, számíthat rá, hogy legalább hat osztálytársnıjén lesz még ugyanolyan ruha, mint amit ı visel, legfeljebb azzal vigasztalhatja magát, hogy sokkal jobban áll rajta, mint a többieken. Viszont a fehér ruhának megvan az az elınye, hogy be lehet festeni, és akkor más alkalomra is felvehetı. Na persze, mert másra sem vágyunk, mint hogy kétszer is felvegyük ugyanazt a ruhát! Kihasználva érdeklıdéseteket, pletykálok nektek egy sort kedvenceinkrıl: A meghökkentı páros Többekben felmerült a gyanú, hogy ez a két lány, akik szinte mindenben ellentétei egymásnak, de két hete ugyanabban a williamsburgi lakásban laknak, nemcsak úgy vannak egymással, minta lakótársak általában: a kapcsolatuk ennél, hogy is mondjam, szorosabb. B mintha mostanában feltőnıen gyakran öltözne feketébe, és a cipıi, amiket felvesz, valahogy kicsit ormótlanabbak a tıle megszokottnál. És látta más is tegnap vagy tegnapelıtt az ezüstszínő Tiffany hajcsatot V pár milliméteres hajában? Mit keresett az ott?! Szinte látja az ember maga elıtt ezt a két csajt, amint összebújnak a kanapén, fésülgetik egymás haját, és megbeszélik, melyikük veszi fel másnap a Manolót és melyikük a Doc Martenst. Ugye? Fiúk itt csak zavarnának!

Ha már a fiúknál tartunk B valószínőleg végképp leszámolt velük (ami N legutóbbi kis húzása után érthetı is), V viszont mintha egyre jobban érezné magát az ellenkezı nem képviselıinek társaságában. B frissen kopasztott, vega mostohabátyjával, A-val mostanában Williamsburg-szerte látni lehet ıket, amint kávézókban meg parkbéli padokon zabolátlanul hancúroznak többé-kevésbé hiányos öltözékben, Úgy látszik, a nyilvánosság felébreszti V-ben a fenevadat! Ami viszont N-t illeti, az ember azt hinné, madarat lehet vele fogatni, olyan boldog, miután a Constance Billardos tizenkettedikesek southamptoni wellnesshétvégéjén, l-ék fürdıházának kádjában (és, igen, B szeme láttára) becserkészte azt a szıke bombázót, akire New Yorkban a legtöbben csorgatják a nyálukat. A helyzet azonban egészen más. Látta a srácot mostanában valaki? A szemhéja tök vörös, a zsebébıl koszos zsepik csücske kandikál ki, és lerí róla, hogy minden lelkesedés kiveszett belıle. Mint aki mocskosul be van gyulladva valamitıl. De az is lehet, hogy álmaink szıke hercege elkapott valami csúnya nemi betegséget valamelyik kis francia bigétıl, merthogy állítólag rendszeresen megdönti ıket. Látjátok? Aki mohó, könnyen ráfizethet! (Mi ezért nem vagyunk soha mohók, igaz?) A mailjeitekbıl: Kedves BG! Szeptembertıl a Vassarra fogok járni. Van egy srác, akibe hároméves korom óta szerelmes vagyok, és nemrég megtudtam, hogy ı is a Vassarra iratkozik be! Alig bírok magammal, de közben félek: túlságosan leköt majd, hogy felhívjam magamra a figyelmét, és észre sem veszem, hogy egyetemista vagyok, szerelmes Kedves szerelmes! Bocsásd meg kíméletlen nyíltságomat, de gyanítom, hogy már eddig is túlságosan lekötött, hogy felhívd magadra a srác figyelmét. Most már bírd ki addig, amíg odajutsz a Vassarra: lesz ott egy nagy rakás tök ismeretlen srác, egyik helyesebb, mint a másik, és olyan is

akad majd közöttük, akibe érdemes lesz beleszeretned. És minthogy ma már szinte minden kolesz koedukált, menekülni sem fogsz tudni a figyelmük elıl! BG Lebuktál B és V a williamsburgi piacon állítólag bazsalikompalántákat vásárolt. De vajon minek nekik a vágyfokozó? Igazak lennének a pletykák? Kémeim jelentették, hogy C betért egy Greenwich Village-i fodrászatba, hogy kopaszra borotváltassa a fejét, de amikor távozott onnan, a haja hosszabb volt, mint valaha, és platinaszıke melírozott csíkok fénylettek benne, Hát ez a srác egy hónapot sem fog kibírni a katonai akadémián, az tuti! N-t is meglestük: a Metropolitan Múzeum tetején ácsorgott, és komor tekintettel pásztázta a Central Parkot. Füves barátunkra, úgy tőnik, valami egészen súlyos búskomorság telepedett! A fülembe jutott továbbá, hogy D valami szakadt harlemi használtautó-telepen végigmustrált egy sor ütött-kopott Buickot. Nem mintha tudná, mit kell csinálni, mondjuk a sebességváltóval! A hírek szerint szombaton a Constance Biliárd igazgatói irodájában, a dirivel négyszemközt J kitöltötte a Központi Középiskolai Felvételi Tesztet. Nyilván a végsıkig elszánt, csak bekerülhessen egy bentlakásos iskolába; nála csak a Constance elszántabb: ık meg akarnak szabadulni tıle. Csak görbüljön! Ha rám hallgattok, nem szalasztótok el egyetlen Zac Prosen mintadarab-kiárusítást vagy Stella McCartney bemutató vásárt* sem a hülye délutáni érettségi konzultációk kedvéért, amiknek látogatását a tanárok melegen ajánlják. Inkább töltsetek magatoknak egy pohár fehérbort, és amíg azt kortyolgatjátok, lapozzátok át kényelmesen a füzeteiteket. Egyetlen dolog számít: hogy görbüljön a jegy; azt pedig higgyétek el nekem, hogy sokkal többet tudtok, mint ahogy azt most gondoljátok. Ügyesek legyetek, csajok! Lesni foglak titeket a tanévzárón! Már alig várom! Imádom, ha utáltok: gossipgirt.net

* Bemutató vásár (trunk show): egy vagy több divatcég által szervezett, viszonteladók és/vagy kiválasztott és meghívott vásárlók számára tartott promóciós célú bolti termékbemutató, ahol vásárolni is lehet, és amelyen gyakran a divattervezı is jelen van. AHONNAN EGY LÁNY SEM HIÁNYOZHAT Bocs, ezt most felpróbálod? kérdezte félénken Blair Waldorftól egy korához képest feltőnıen fejletlen tizenkettedikes lány, Alison Baker. Blair taszajtott egyet az ezüstszínő vállfán, mire az odaszánkázott a rúdon Alison elé. Hogy felpróbáljon egy fehér lenvászon tunikát, aminek az anyaga keményebb, mint a kartonpapír, és amit valami no-name skandináv faszi tervezett? Na, nem, kösz! Vidd csak felelte a lánynak nagylelkően. Alison barna haja ritkás volt, de a derekáig ért. A bordáit pólón keresztül is meg lehetett számolni, két felsı metszıfoga között pedig jókora rés tátongott. Nem volt olyan nap, amikor ne fehér Oxford szövetblúzban jött volna iskolába, meg olyan sötétkék, magas szárú, főzıs cipıben, amit az óvodásainak elıírt a Constance, de elsı osztályosaitól már nem követelt meg. Egyszer, még negyedikben, Alison összepisilte magát a könyvtárban, mert nem akart kimenni vécére, amíg el nem olvasta az Anne otthonra talált. A nap hátralévı részében így kénytelen volt azt a mustár sárga, kötött Hanna Andersson gyapjúharisnyát viselni (ráadásul bugyi nélkül), amit a talált tárgyak osztályán guberált magának, és ami két számmal kisebb volt a kelleténél. Úristen, az ember vakarózik, ha csak belegondol! Hatodikban pedig két egymás utáni hétvégére is meghívta Blairt osterville-i nyaralójukba, ı meg persze egyszer sem ment el hozzájuk. Alison csak a második alkalom után hagyott fel a próbálkozással. Bosszúból viszont terjeszteni kezdte a pletykát, hogy Blairt az apja nem engedi el otthonról a hétvégéken, mégpedig azért nem, mert vérfertızı viszonyt folytat vele, és csak ilyenkor tudnak együtt lenni.

Hogy Blair apja, aki olyan meleg, hogy tükörtojást lehet sütni a hasán, a lányát is dugná? Na, ehhez tényleg hülyének kell lenni! Rajtad tök jól állna hazudta Blair Alisonnak a tunikára mutatva. Nekem viszont túl bı lenne vállban. Alison áthúzta a fején a ruhát, aztán levette alóla constance-os egyenruháját, és hagyta, hogy a földre hulljon. Piszkafa alkatán úgy állt a tunika, mint egy buggyos krumplis zsák egy madárijesztın. Középen girbegurbán elválasztott seszínő hajával úgy festett, mint Regan abban a gusztustalan horrorfilmben, az Ördögőzıben, miután megszállta a sátán. Szerinted nem túl nagy rám? kérdezte Blairtıl. Blair nem próbálta meg elhitetni Alisonnal, hogy jól néz ki a ruhában. Ahhoz még ı sem volt elég genya. Hm, nem tudom felelte neki, és gyorsan belemerült egy nagy halom élénk színő Diane von Furstenberg selyemdzsörzé camisole tanulmányozásába, csak hogy ne kelljen továbbra is Alisonnal foglalkoznia. Hé, azt én akartam felpróbálni! tépett ki Isabel Coates Rain Hoffstetter kezébıl egy habos fehér Stella McCartney estélyi ruhát, amit aztán magas, szikár alakja elé tartott. Éppen növesztette a frufruját, emiatt fényes, sötétbarna haját a homlokánál hét különbözı színő hullámcsattal feltőzve hordta, amolyan szándékolt rendezetlenségben, amire legalább annyi joggal lehetett azt mondani, hogy tök jól néz ki, mint azt, hogy elég debil frizura. Hülye vagy? Ez a ruha 32-es! Tudod, mikor jó rád egy 32-es ruha! visította Rain, és megmarkolta az estélyi szegélyét, hogy visszaszerezze Isabeltıl akár annak árán is, hogy darabokra szaggatja. Nézz már meg, mennyivel alacsonyabb vagyok nálad! bizonygatta elszántan, bár Isabelhez hasonlóan rá is inkább a 36-os ruhák illettek. Agyam eldobom tıletek, csajok! szólt rájuk Blair ásítva. Komolyan képesek vagytok egymásnak esni egy ilyen gagyi ruha miatt? fintorgott, miközben odalépett egy polc elé, amin

gyöngyözött perui gyapotból készült, lila-rózsaszín Nicole Farhi melegítık sorakoztak. Egyrészt nem is tiszta fehér, de ezt nézzétek meg! mutatott gyöngyházfényőre lakkozott körmő ujjával a fehér szaténnal bevont vállfára, amin az estélyi ruha lógott. Az öve rózsaszín, az évzárón viszont tetıtıl talpig fehérben kell megjelennünk! Isabel mindenesetre úgy kapaszkodott a ruhába, ami két számmal kisebb volt a méreténél, mintha az élete múlna rajta, hogy felpróbálhassa. Ki mondta, hogy az évzáróra akarom megvenni? kérdezte dacosan. Mi van, ha meghívtak egy partira, és arra kell? Persze, mert Isabelt biztos rendszeresen hívják meg olyan partikra, amikrıl Blair nem is tud! Ezen a napon nyitott meg a londoni Browns divatház bemutató vására a St. Claire Hotel legnagyobb báltermében, a Constance Biliárd Lányiskola végzıs diákjai pedig megléptek a tanulószobáról, hogy eljöhessenek. Ideális alkalom, hogy az ember beszerezze a tökéletes, egyedi fehér ruhát az évzáróra, ami tuti irigység tárgyát fogja képezni, mert csak Londonban dobták piacra, New York-i üzletekbe egy darab sem került belıle. Ilyesmit már csak azért is rohadt nehéz találni, mert a legtöbb divattervezı fosik a tiszta fehér cuccoktól: azok a keresztelık képzetét idézik fel, nem az ellenállhatatlanul vonzó nıiességét. Biztos azért kelendıek a hófehér menyasszonyi ruhák! Ez jó lenne, csak kár, hogy uszálya van morfondírozott fennhangon Kati Farkas. Egy vakítóan fehér, buggyos ujjú szaténcsodát tartott maga elé a vállfán, Alexander McQueen ruhakölteményét; Csipkerózsika alhatta ilyenben száz évig tartó álmát. Fúj! kiáltott fel Isabel. Van ennek más baja is az uszályon kívül! A bálteremben ötvennyolc állvány volt roskadásig megrakva báli és koktélruhákkal, esküvıi és koszorúslányruhákkal, szoknyákkal,

blúzokkal, kardigánokkal és capri nadrágokkal; két további polcon sapkák és kalapok sorakoztak, egy harmadikon pedig diadémok, fátylak és stólák. Minden darab gyönyörő volt és remekbe szabott, a lányok mégis kíméletlenül bántak velük. A bordó szınyegen mindenütt szétdobált ruhadarabok hevertek, és a máskor csillogóvillogó, aranyszínben pompázó bálterem most leginkább egy jótékonysági est fedınevő alkoholistatalálkozóra készülıdı, divatırült, Upper East Side-i társaságbeli nagyasszony gardróbszobájára emlékeztetett. A fehér ruhára vadászó nıstények hordája egy csapásra elnémult, amikor egy magas, szıke, kék szemő lány belépett a bálterem lengıajtaján, és zöld-fehér Louis Vuitton Calla Lily bır sportszatyrát átadta a biztonsági ırnek. Egy napbarnított, szıke fürtös, szikrázóan zöld szemő srác toporgott mögötte. Fogadjunk, hogy azért csak most értek ide, mert elıbb még felmentek szobára! vihogott Rain, és könyökével oldalba bökte Nicki Buttont. A két lány a hétvégén együtt ment el egy fodrászszalonba, hogy japán haj hosszabbítást csináltassanak maguknak. Hosszú, barna hajuk most természetellenesen sima és fényes volt, mintha a londoni Madame Tussaud s Panoptikum szakértıje ragasztotta volna fel a fejükre. Oda nézz súgta Laura Salmon erıltetett, sivító hangon. Blair tökre úgy csinál, mintha észre sem venné ıket! Jesszusom, Serena meg fogja magát, és egyenesen odamegy hozzá! Az összes lány összes keze tele volt ruhákkal, így csak a tekintetükkel követték Serenát, aki ringó léptekkel odavonult egy polchoz, amelyen elegáns, de azért egy kicsit béna szalmakalapok sorakoztak. Ott, alig egy karnyújtásnyira Blairtıl, azonnal neki is állt, hogy egymás után felpróbálja valamennyit. Ez helyes jegyezte meg Nate Archibald az egyik kalapra minden lelkesedés nélkül. Görnyedten állt a falnak támaszkodva, és a szokásosnál is elborultabb tekintettel meredt maga elé. Minthogy a bálteremben csak két rögtönzött próbafülkét állítottak fel, és

mindkettıhöz végeláthatatlan sor állt, a constance-os csajok többsége csak úgy az állványok között vetkızött fehérnemőre, hogy felpróbálja, amit kiválasztott magának. Nate jelenléte egy cseppet sem zavarta ıket; végül is ı volt a legkívánatosabb hímnemő lény az Upper East Side-on, a lányok a bugyijukból is kibújtak, ha csak csettintett egyet főtıl zsibbadó ujjaival, és a csajok próbáltak szemezni ıvele, nem ı a csajokkal. Senkit nem is lepett meg, hogy ez a báltermi sztriptíz halálosan hidegen hagyja. Abból pedig, hogy le sem vette a szemét korlátozott számban gyártott Stan Smith teniszcipıjének orráról, tök nyilvánvaló volt, hogy mindenáron meg akarja ırizni a látszatot, miszerint észre sem veszi, hogy Blair ott áll tıle tíz lépésre, és ıt nézi. Az a Blair, akivel eredeti tervei szerint együtt maradt volna holtomiglan-holtodiglan, csakhogy e terveket némileg romba döntötte, hogy alig egy hete, a Dobbantás Napján Nate helytelenkedett egy sort Serenával valami fürdıkádban. Blair, miután véletlenül rájuk nyitott, megfogadta magában, hogy ha legközelebb együtt látja ezt a kettıt, nem lesz szívbajos, és a fejükhöz vágja az elsı, keze ügyébe kerülı hegyes vagy súlyos tárgyat, mégpedig a következı szavak kíséretében: Rohadt, egymásra gerjedt szemét állatok! Most viszont, hiába küzdött az érzés ellen, majd szétvetette a düh: expasija és volt barátnıje ugyanis rohadtul jól nézett ki együtt. Ahol a nap kiszívta Nate mézszínő sörényét, ugyanolyan sápadt arany árnyalatú volt, mint Serena haja; és mindkettejük bıre egyformán egészségesen, bronz barnán ragyogott, mintha mindennap órákat töltenének napozással és csókolózással a Sheep Meadow-n egy pokrócon. Serena Nate egyik kissé viharvert, sötétkék, rövid ujjú pólóingét viselte, aminek a gallérja kifakult, a szegélye pedig foszladozott; Nate arcán pedig a bálterem lámpáinak ragyogó fényében meg-megcsillant néhány csillámszemcse, ami a lány halvány rózsaszín Vincent Longo szájfényérıl tapadt rá. Más körülmények között mindez tök helyes lett volna, de így, itt és most minden volt, csak nem helyes.

És akadt még abban, ahogy ezek ketten együtt voltak, valami nem rendjén lévı is. Nate nyúzottnak és nyomottnak tőnt, Serena pedig zaklatottnak és a szokásosnál is szétszórtabbnak. Blair nagy megelégedésére szolgált, hogy látja: egyikıjük sem vidám, a legkevésbé sem. Nate nyilván folyamatosan be van tépve, így képtelen megadni Serenának azt a figyelmet, amit a lány szelíd agresszióval mindenkibıl igyekszik kizsarolni; Serena pedig tök biztosan nem hívogatja Nate-et negyedóránként, márpedig ı, bármilyen makacsul ragaszkodik hozzá, hogy idegesíti, ha folyton csöng a mobilja, valójában nagyon is igényli a virtuális pórázt, ahogy egy kisgyerek is, hogy szülei napi huszonnégy órában bizonygassák: a világ csakis ıkörülötte forog. Blair, önelégült mosollyal az arcán, amit azonban nem mutatott senkinek, visszafordult az állvány felé, és folytatta a Ghost ruhák szemrevételezését, bár kevés reményt látott rá, hogy ezek között találja meg azt a különleges és ellenállhatatlan darabot, amit az évzáróra fel akarna venni. Pedig a dolog sürgıs: a tanévbıl már csak két hét van hátra. De komolyan! Mit fecsérelje az energiáit arra, hogy győlöli ezt a két szemétládát, amikor sokkal fontosabb dolga is van: a ruhavásárlás! Serena levette a fejérıl a kalapot, amit az elıbb próbált fel, és feltett egy másikat: ez fekete selyembıl készült, körös-körül apró üveggyöngyök díszítették, és a karimájáról kurta, épp csak a szemet takaró fekete fátyol omlott alá. Szájfénytıl csillogó ajkát csücsörítve csókot dobott a tükörnek, és megállapította, hogy úgy néz ki, mint Madonna az Evitában, vagy mint egy gazdag, idısebb gengszter bombázó, házicica felesége. Már ezért megérte, hogy szert tett némi színpadi gyakorlatra: tudta úgy rebegtetni mélykék szemének dús pilláit egy fátyol mögül, hogy a közönség azonnal meglássa benne a tragikus hısnıt, akinek sürgıs szüksége van egy kis dédelgetésre, vagy legalább egy pohár méregerıs koktélra. A kalap, amivel a fején most nézegette magát a tükörben, kifejezetten teátrális volt, és ez passzolt is ahhoz a lányhoz, akinek az

utóbbi napokban érezte magát. Teátrális volt ı maga is: nem abban az értelemben, mint amikor valakinek természetellenes minden szava és gesztusa, vagy megállás nélkül hisztizik; pusztán arról volt szó, hogy nem igazán ismert önmagára. Vetett egy lopott pillantást Blairre, aki éppen lázasan lapozgatott a vállfára aggatott ruhák között, és csak azért sem volt hajlandó tudomást venni Serena jelenlétérıl. A szıke lány lecserélte a fekete kalapot egy borzalmas, bíborszínő bársony hajpántra, amire körös-körül mőgyümölcsök és mőlevelek voltak felvarrva. Csak annyi kéne, hogy Blair most idenézzen: tuti elröhögné magát, de annyira, hogy bepisil. Igen, ám Blair konokul csak a hátát mutatta Serena felé. A lány nagyot sóhajtott. Még egy héttel ezelıtt szent volt közöttük a béke, levegıt venni sem tudtak egymás nélkül. Most meg ez van. İ összejött Natetel, Blair pedig szóba sem áll velük. Ami Isabel partiján, a fürdıszobában történt, az a pillanat mőve volt. Baleset. Ha Blair nem éri tetten ıket, valószínőleg ott helyben, annyival be is fejezıdött volna a dolog. Az viszont a világ legnagyobb kegyetlensége lett volna Blairrel szemben, ha csak azért estek volna egymás testének az orra elıtt, hogy aztán semmi se legyen az egészbıl. Errıl ugyan Nate-tel sosem beszéltek, de annál mindketten sokkal jobban szerették Blairt, hogy együtt maradásukra elég ok legyen az is, hogy akkor Blair az ominózus kis fürdıszobai románcban nem két gyönyörő és egocentrikus ember ad hoc egymásra gerjedését látja majd, amin egyikük sem volt képes uralkodni. Pedig hát természetesen errıl volt szó. Azt persze nem lehetne állítani, hogy nehezükre esett együtt lenni. Mindketten álomszépek voltak, imádták egymást (ez mindig is így volt), és van der Woodsenék Ötödik sugárúti penthouse-lakása csak három sarokra volt Nate szüleinek belvárosi villájától, ami a Park és a Lexington sugárút között állt. Egyébként valójában semmi komoly nem történt közöttük sem a fürdıkádban, sem azóta. Csak ölelkeztek, csókolóztak, marháskodtak. Egyrészt azért, mert pólyás koruk óta

ismerték egymást, és semmi újat nem tudtak volna mutatni egymásnak; másrészt pedig azért, mert bár Serena egyáltalán nem bánta volna, ha minden megtörténik köztük, erre nem nyílt mód, Nate-tel ugyanis a jelek szerint nem volt minden rendben mostanában Csak nem?! És vajon hogy kell ezt érteni? Hello, Serena! rikkantott át Isabel a Stella Mc-Cartney-állvány mellıl. Hallom, Beckham téged jelölt, hogy te tartsd a búcsúbeszédet az évzárón! Serena villámgyorsan visszatette a polcra a bíborszínő hajpántot. Tényleg? kérdezte ıszinte meglepıdéssel a hangjában. Mr. Beckham a Constance filmesztétika-tanára volt, és Serena utoljára kilencedikben járt hozzá órára; sıt a következı két tanévben nem is a Constance-ban tanult. A szülei átíratták a New Hampshire-i Hanover Akadémiára, ahol le is érettségizett volna, ha a tizenkettedik év elsı pár hetében el nem felejt megjelenni az iskolában. De elfelejtett, így ott nem folytathatta tovább tanulmányait. Szóval hogy jutott eszébe pont ennek a Mr. Beckhamnek, hogy ıt jelölje búcsúszónoknak? Jó kérdés! Tényleg felelte Isabel. Na és te? Elvállalod? Serena megpróbálta elképzelni magát, amint az emelvényen áll, és imigyen szól vakító fehérbe öltözött évfolyamához: Most, hogy innen elballagunk, és várnak ránk az ország legkiválóbb egyetemei, a jövınk olyan fényesnek ígérkezik, hogy muszáj lesz beszereznünk UV-szőrıs napszemüveget, blablabla Na nem. Bármikor szívesen szerepel kifutón vagy színpadon, de a lelkesítı beszéd nem az ı mőfaja. Ráadásul vannak az osztálytársnıi között éppen elegen, akik rá vannak zsongva minden ilyesmire. Nem tudom, talán válaszolta diplomatikusan. Szemét dög! vágta rá Blair gondolatban. Már fájt a füle, annyira hegyezte: egy szóról sem akart lemaradni. A rossz emlékő fürdıkádjelenet óta megszállottjává lett az elhatározásnak, hogy egyrészt mindenkinek megmutatja: a kisujjáig sem ér fel Serena és Nate

ostoba és sértı viselkedése; másrészt hogy bebizonyítja: szarik mindkettıjük fejére; végül hogy utolsó constance-os tanévének végére kivívja mindenki legmélyebb csodálatát. Nem mintha nem csodálta volna már eddig is mindenki mélységesen. Világéletében neki voltak a legszebb ruhái, a legelegánsabb táskái, a legszebben manikőrözött körmei, a legcsodálatosabb hajkölteményei és messze földön a legpompásabb cipıi. Csakhogy ezúttal bátorságával, önállóságával és intelligenciájával akart csodálatot kelteni; a búcsúszónoki megbízatás pedig egyértelmően hozzátartozik ehhez az imázshoz. Vanessa Abrams, Blair borotvált fejő lakótársa, aki kizárólag fekete cuccokban hajlandó mutatkozni, e pillanatban azért nincs itt a többiekkel, mert épp most jelöli búcsúszónoknak Blairt a Constance igazgatóságán. Ez a szemét hernyó Serena pedig, szokása szerint, fogja magát és megpróbál elhappolni valamit Blair orra elıl! Ebben az egészben egyébként az volt a legfurcsább, hogy a Constance-ban még soha egy jelölt sem kampányolt azért, hogy megválasszák. Sıt általában választást sem kellett tartani, mert a legtöbb évben egyetlen jelölés érkezett az igazgatóságra. Az egyik végzıs diák egyszer csak búcsúszónok-szerepben találta magát: a dolog egyszerően megtörtént vele. Volt még néhány ilyen hagyománya az iskolának, amit titokzatosság lengett körül, és amit igazán senki sem értett. Hát idén tuti, hogy izgalmasabb lesz a helyzet, hiszen két jelölt is van. Ráadásul pont ez a kettı! Serena azonnal átlátta a helyzetet: Blair most azt gondolja róla, hogy pályázik a búcsúszónokságra pedig mi sem áll tıle távolabb. De hogy a fenébe tudná megmagyarázni a dolgot, ha Blair folyton hátat fordít neki? Képtelen volt megállni, ujjával a gótos, fehér Morgane Le Fay ruhára mutatott, amit Blair a kezében tartott, és felkiáltott: Basszus, ez tök jól fog állni Vanessának! Neki akarod megvenni, igaz? kérdezte széles mosollyal az arcán.

Na mi a szar, azt hiszed, majd cseverészni fogunk itt egymással? dohogott Blair magában. Hát kurvára tévedsz! Arra azonban képtelen volt, hogy valami frappáns visszaszólást rögtönözzön, úgyhogy vállat vont, és az ajtó melletti asztalkán hevenyészve berendezett pénztárhoz lépett, és platina hitelkártyáinak egyikével kifizette a kiválasztott ruhát. Az anyja könyvelıje, Ralph majd kiegyenlíti a számlát. Ez így nem lesz egyszerő gondolta Serena, és látványosan felsóhajtott. Na, tessék, el is ment a kedvem a vásárlástól tette hozzá fennhangon, és Nate után kutatva körülnézett a bálteremben. A Blairrel való civódás most is totál lestrapálta; mint mindig, de különösen olyankor, ha Nate miatt civódtak, akibe egyikük éppen halálosan szerelmes volt. Vagy legalábbis megjátszotta, hogy az. N A TÖNK SZÉLÉN Nate a bemutató vásár biztonsági ırének társaságában odakint állt a szálloda elıtt, és egy kis fővel feljavított dohányból sodort cigarettát szívott. Az Ötödik sugárút és a 61. utca sarka verıfényben úszott, és európai turistából meg a buszok kipufogógázából is annyi volt, mintha már augusztus lenne, nem pedig május vége. Jó kis idı, mi? kérdezte az ır, akit aranyozott névkitőzıjének tanúsága szerint Darwinnak hívtak. Kopasz volt, és akkora darab, mint egy háromajtós szekrény, ránézésre valószínőleg kidobóemberként dolgozott valamelyik night-clubban. Összepréselte a szemhéját, hogy ne vakítsa a késı délelıtti napfény. Mindjárt itt a nyár. A fiú megdörgölte a szemét az öklével: nem akarta, hogy kicsorduló könnyei végigfolyjanak az arcán. A könnyezést lehetett volna az erıs fényre fogni, vagy akár arra, hogy a barátnıje magával rángatta ruhát vásárolni, de az igazság az volt, hogy Nate mostanában gyakorta elsírta magát. Utolsó éve a középsuliban a

végéhez közeledett, és Serena, az a lány, akiért világéletében meg volt veszve, az övé volt: legalábbis többé-kevésbé. Olyan ez az egész, mintha végre belekóstolhatott volna egy ételbe, amit évek óta bővölt az üvegbura alatt. Szerette volna hosszan forgatni a szájában, kiélvezni a zamatát, de a többiek olyan gyorsan habzsoltak, hogy erre egyszerően nem volt idı. Ráadásul közben végig ott nyomasztotta az érzés, hogy mégsem ezt a kaját kellett volna rendelnie. Várjunk csak, tényleg kajára gondolt, nem egy lányra véletlenül? Szerinted biztos lehetek benne, hogy a kis barátnıid semmit nem csórnak el odabent? kérdezte tıle Darwin. A nadrágzsebébıl elıvett egy ezüstös kék mobilt, lapozgatott az sms-ei között, aztán visszacsúsztatta a telefont a zsebébe. Nem úgy tőnt, mint aki halálosan aggódik. De hát miért is aggódna valaki, akinek akkora a bicepsze, mint egy hőtıláda, nyolc-tíz tinicsaj miatt, még ha tényleg bármi ki is telik tılük? Arra volt már példa, hogy Blair elemelt valamit egy üzletbıl, de osztálytársnıi elıtt biztosan nem tenne ilyet. Serena Nate legjobb tudomása szerint még sosem lopott boltból, bár az is biztos, hogy néha belebújik a kisördög; tökre belefér, hogy lenyúl valamit a balhé kedvéért vagy csak unalomból. Szerintem semmiben sem lehetsz biztos felelte hát vállat vonva. A londiner ebben a pillanatban tárta ki a szálloda kapuját Blair elıtt. A lány leszökdécselt a vörös szınyeggel borított lépcsın, és hegyes kis rókaállát elıreszegezve elviharzott Nate mellett. A kezében egy fehér bevásárlótáskát lengetett, amibıl kikandikált a fehér csomagolópapírba bugyolált ruha. Az anyád, de kis helyes vagy! füttyentett Darwin. Ühümm morogta Nate, és úgy tett, mintha életében elıször stírölné végig Blairt tetıtıl talpig. A lány selymes, barna haja már egész szépen megnıtt a februári brutális nyiratkozás óta: rövid, de szexi, kicsit franciás bubifrizurája jól illett finom arcvonásaihoz és bámulatosan jó alakjához. Hát igen, rohadtul helyes volt.