EU ÁLLATVÉDELMI ELŐ ÍRÁSAI ÁLLATORVOSLÁS

EU ÁLLATVÉDELMI ELŐ ÍRÁSAI ÁLLATORVOSLÁS FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005

EU ÁLLATVÉDELMI ELŐ ÍRÁSAI ÁLLATORVOSLÁS Szerző: DR. SZIEBERTH ISTVÁN Lektor: DR. MILE SÁNDOR Szerkesztő: MARKÓ IVETT

ÚTMUTATÓ FVM SZAKTANÁCSADÓ ÁLLATORVOSOKNAK Ezúton is megköszönöm dr. Sziebert Gergely kerületi főállatorvos kollégám önzetlen segítségét, mellyel jelentősen hozzájárult az FVM állatorvos szaktanácsadói részére készített ÚTMUTATÓ megírásához Budapest, 2005. április 15. dr. Szieberth István 3

TARTALOMJEGYZÉK I. Bevezetés 6 II. Az állatorvosi tevékenységet érintő általános fogalmak 8 III. Az állattartás föltétel-rendszere 11 4 1. Állatorvosi ellátás 11 1.1. Állategészségügyi Törvény 11 1.2. Magyar Állatorvosi Kamara 11 1.3. Állategészségügyi Szabályzat 12 1.4. 88/2004. (V. 15.) FVM rendelet az állatgyógyászati készítményekről 12 1.5. Összegezve 13 2. Állattartás 14 2.1. Állategészségügyi Törvény 14 2.2. Magyar Állatorvosi Kamara 15 2.3. Összegezve 16 2.3.1. Az állattartás bejelentése 16 2.3.2. Állattartó telep létesítése 17 2.3.3. Állattartó telep benépesítése 18 2.3.4. Állattartás extenzív körülmények között 19 2.4. Méhészet 20 3. Takarmányozás 22 3.1. Alapfogalmak 22 4. Állatjelölés 25 4.1. Szarvasmarha 25 4.2. Juh 26 4.3. Ló 27 4.4. Sertés 27 5. Állatvédelem 28 5.1. A borjútartás állatvédelmi követelményei 29 5.2. A sertéstartás állatvédelmi követelményei 30 5.3. A tojótyúk-tartás állatvédelmi követelményei 30 5.4. A haszonállatokon érzéstelenítés nélkül végezhető beavatkozások 31 6. Állatszállítás 32 6.1. Állategészségügyi Szabályzat 32 6.2. Összefoglalva 35 6.3. A szállítóeszközökkel szembeni követelmények 38 7. Állati hulladékok 38 7.1. Fogalmak 39 7.2. A hulladék begyűjtése 40 7.2.1. Állati hulladékgyűjtő telep létesítése 41 7.3. A hulladék ártalmatlanítása 41

8. Állatok szaporítása 42 8.1. Szarvasmarha 43 8.2. Sertés 44 8.3. Ló, szamár 44 8.4. Juh, kecske 44 8.5. Baromfikeltető 45 IV. Az állattartáshoz közvetlenül kapcsolódó elsődleges élelmiszer-előállítás 47 1. Fogalmak 47 2. Tejtermelés 48 2.1. Fogalmak 48 3. Étkezési-tojás termelés 53 4. Méztermelés 57 5. Őstermelők 59 5.1. Termelői tej, tejtermék forgalmának szabályai 60 5.2. Baromfihús és nyúlhús forgalmazása 61 5.3. Sertéshús 61 5.4. Tojás 61 5.5. Méz 61 5

I. BEVEZETÉS Ezen ÚTMUTATÓ - adottnak tekintve a mesterség szabályainak ismeretét - elsősorban az élelmiszertermelés célú állattartással, állati eredetű élelmiszer-termeléssel kapcsolatos állatorvosi szakmai tevékenység közigazgatási kereteit hivatott bemutatni, segítve: az eligazodást a jogszabályi előírásokban, az összhangot az FVM szaktanácsadó állatorvosok és ügyfeleik között, az állami szándékot, hogy a közérdek védelme - az ember egészségének, az állattartók vagyonának, az állatok jóllétének védelme - minél jobban érvényesüljön, a szakterület fejlesztésére szánt pénzeszközök hatékony fölhasználását. Az a célunk, hogy ezen ÚTMUTATÓ, mely célzottan a minisztérium által meghatározott agrárgazdasági célok érvényesítésében közreműködő, abban szaktanácsadásra vállalkozó állatorvosok szempontjából íródott: az állattartással, élelmiszer-előállítással foglalkozókban is fölkeltse, megerősítse az igényt az FVM Szaktanácsadói Névjegyzékben szereplő állatorvosok szolgáltatásai iránt, az állatorvosoknak bátorítást adjon, hogy vállalkozzanak e szolgáltatásra, kérjék fölvételüket a Névjegyzékbe, a támogatás gazdáját, a minisztériumot segítse céljai megfogalmazásban, s megerősítse abban, hogy a szolgáltatást a támogatandó körben, jelentőségének megfelelően, továbbra is megtartsa. A minisztérium - legalábbis az eddigi gyakorlata szerint - az agrárgazdasági célokra nyújtandó támogatást évente, a költségvetési törvény ismeretében hirdeti meg. Az agrárgazdasági célokra nyújtandó támogatás az állatorvoslást, az állategészségügyet érintően alapvetően az élelmiszertermelést, az ezt megalapozó állattartást, állattenyésztést célozza, mely tevékenységeknek elválaszthatatlan része, föltétele az állatorvosi közreműködés. Az állami programok rendszerint: az egyes betegségektől való mentesítést, valamely állatfaj nagyobb mennyiségben való tartásának ösztönzését, valamely tartási -, takarmányozási-, környezetvédelmi technológia elterjesztését célozzák. A biztonságos élelmiszer előállítása egyébként a föntiektől függetlenül is, mindennapos programként része az állattartásnak, az állatorvos munkájának. A szaktanácsadás során betartandó főbb szempontok: Az élelmiszertermelés célú haszonállattartás értelmét az adja meg, ha az előállított termék piacképes. A szaktanácsadás igénylőjének célja, hogy tevékenységét a szaktanácsadó igénybevételével is biztonságosabbá, nyereségesebbé tegye. Ahhoz, hogy a szaktanácsadó a termék piacképességéhez hozzá tudjon járulni, a szakismeret mellett rendelkeznie kell az uniós - és a nemzeti előírások és követelmények, valamint az uniós logika és a nemzeti sajátosságok ismeretével is. 6

Az Unió alapelve a dokumentálás: egyrészt, hogy a termelési folyamat egymást követő lépéseinek előzetes kontrolljával eleve kiszűrjék a hibás, vagy veszélyt jelentő történéseket, másrészt, ha a veszélyhelyzet mégiscsak bekövetkezett, annak következményeit a dokumentáció a nyomonkövetés segítségével minimalizálni tudják. Ezért mindenki, aki az élelmiszerbiztonsággal érintett tevékenységgel foglalkozik, beleérve a szaktanácsadási tevékenységet is, nemcsak folyamatosan figyelemmel kell kísérje a szakterület fejlődését és a jogszabályi változásokat, de tevékenységét pontosan dokumentálnia is kell. A megértés, az "egynyelven" beszélés érdekében fogalmi rendszerünkben szükséges a közös nevező, a fogalmak azonos értelmezése. 7

II. AZ ÁLLATORVOSI TEVÉKENYSÉGET ÉRINTŐ ÁLTALÁNOS FOGALMAK Állatorvosi tevékenység: állatorvosi oklevéllel végezhető, az állat egészségi állapotának megállapítására irányuló vizsgálat, megelőző, illetve gyógyító beavatkozás, az állat részére gyógyszerrendelés, élelmiszer-higiéniai vizsgálat a szakértői, a szaktanácsadói tevékenység, valamint az állathulla, az állati eredetű és egyéb az állategészségügy feladatkörébe tartozó termék vizsgálata, ellenőrzése és a diagnosztikai célú mintaküldés, valamint az ehhez kapcsolódó igazgatási tevékenység. FVM szaktanácsadó állatorvos: a 95/1999 (XI. 5.) FVM rendelet szerint a Szaktanácsadói Névjegyzékbe fölvett, a Magyar Állatorvosi Kamaráról szóló törvény előírásainak megfelelően magán állatorvosi tevékenységre jogosult állatorvos. Állatorvosi szolgáltató (magán állatorvosi) tevékenység: a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény hatálya alá tartozó tevékenység. Ezen belül: Megbízott állatorvos: a területileg illetékes állomás által egyes állami feladatok elvégzésére megbízott magán állatorvos. Ellátó állatorvos: a kamarai törvény hatálya alá tartozó, magángyakorlattal rendelkező állatorvos, akivel az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. számú törvény előírása szerint az állattartó állatai ellátására írásos megállapodást köt. Az ellátó állatorvos az állatok tartózkodási helye szerinti ügyeleti körben magángyakorlati engedéllyel kell rendelkezzen. Az ellátó állatorvos, vagy írásban megnevezett helyettese, illetve az ügyeletes kizárólagosan jogosult az állomány számára állatgyógyászati készítmény rendelésére, ezekről igazolás kiadására. Az ellátó állatorvos köteles az állomány rendszeres - legalább heti egyszeri - szemlézésére, a folyamatos készenlétre, távolléte esetén a tulajdonossal való egyetértésben - helyettes kijelölésére. Kezelő állatorvos: a kislétszámú állatállomány ellátására az állattartóval kötött szóbeli - eseti vagy állandó - megbízás alapján az állatorvosi szolgáltatást nyújtó magán állatorvos. Szaktanácsadó állatorvos: a Kamarai törvény hatálya alá tartozó magán állatorvos, aki az állattartó fölkérésére rendszeresen, vagy alkalomszerűen az állatállományt a megjelölt céllal megvizsgálja, a vizsgálat eredményéről írásos szakvéleményt, az esetlegesen javasolt beavatkozásra tanácsot ad. A szaktanácsadásra fölkért állatorvos szaktanácsadói tevékenysége keretében jogszabállyal állatorvosi beavatkozásnak minősített tevékenységet - állatgyógyászati készítmény rendelése, használatának előírása, klinikai beavatkozások, oltások, stb. nem végezhet. Igazságügyi szakértő állatorvos: 53/1993. (IV. 2.) kormányrendelet az igazságügyi szakértőkről: 1. (1) Az igazságügyi szakértő feladata, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, illetve a jogszabályban meghatározott más hatóság kirendelése, továbbá megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleménnyel segítse a tényállás megállapítását, a szakkérdés eldöntését. 8

(2) Az igazságügyi szakértő a tevékenységét az Igazságügyi Szakértői Névjegyzékbe (a továbbiakban: Névjegyzék) való felvételkor meghatározott szakterületen fejti ki. A Névjegyzéket az Igazságügyi Minisztérium vezeti. 3. (2) Igazságügyi szakértői tevékenységet az végezhet, aki az Igazságügyi Szakértői Kamara tagja. 7. (1) A szakértői vélemények felülvizsgálatát ellátó testületek: a) az Állatorvostudományi Egyetem Igazságügyi Felülvéleményező Bizottsága. A fönti tevékenységek - amennyiben erre az állatorvos a jogosultságot megszerezte - együttesen is gyakorolhatóak. Hatósági állatorvosi tevékenység: az állam állategészségügyi engedélyező, ellenőrző és igazgatási tevékenysége. Állategészségügyi hatóság/állomás: a területileg illetékes megyei/fővárosi állategészségügyi és élelmiszer ellenőrző állomások. Állatgyógyászati készítmény: minden olyan anyag, készítmény, amelyet az élő állat élettani- és kóros állapotának befolyásolására, illetőleg vizsgálatára alkalmaznak, az állatgyógyszerek, állatgyógyászati oltó- és kórjelző anyagok, állatgyógyászati gyógyhatású készítmények, az élettani szükségleten felül adott, nem nutritív testidegen takarmánykiegészítő anyagok, telepspecifikus oltóanyagok, magisztrális állatgyógyászati készítmények, állatgyógyászati segédanyagok. Részletezését, alkalmazását lásd: 88/2004. (V. 15.) FVM rendelet az állatgyógyászati készítményekről. Munkanapló: Kam.: 32. (1) A magán állatorvos köteles: j) munkanaplót vezetni, továbbá a jogszabályokban meghatározott jelentéstételi és statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségnek eleget tenni. A kötelezettségen túlmenően ajánlott is a munkanapló pontos vezetése, mert ez lehet az eszköze az egyébként kötelezően adminisztrálandó események visszakeresésének, bizonyításának (közigazgatási eljárás, bírsági ügy, stb.). Nyomonkövetés: a 178/2002 EK rendelet szerint a nyomonkövethetőség az a képesség, amely az élelmiszerláncba bekerülő összes felhasznált alapanyag beleértve a takarmányt is félkész, és késztermék ellenőrizhetőségét és azonosíthatóságát lehetővé teszi az élelmiszer előállítás és az értékesítés minden egyes lépésében. Ez a nyomonkövethetőség nem azt jelenti, hogy az élelmiszer előállítás minden résztvevőjének átfogó, részletes ismerettel kell rendelkeznie a vásárolt termékek előéletéről és minden összetevőjéről, de tudnia kell azonosítania a beszállítóit és a beszállított anyagokat (mit -, kitől vette, mibe tette, hova vitte), vagyis, az előállítási lánc összes szereplőjének dokumentációjából kell a teljes nyomonkövethetőségnek összeállnia. Az FVM által támogatott állatorvosi szaktanácsadás kedvezményezettjei: haszonállat (elsősorban élelmiszertermelő állat) tartók, 9

élelmiszertermelők, -forgalmazók, állathulla-, állati eredetű melléktermék földolgozók, - ártalmatlanítók, E kört a közérdek, és annak védelme (a járványmentesség, a biztonságos élelmiszer-, a környezet-, az állat jóllétének védelme) határolja be. Mi indokolja az állatorvosi szaktanácsadást? Az élő állat szervezetébe, az élő szervezet működésébe való beavatkozás, az állatgyógyászati készítmények rendelése, használata, a fogyaszthatósági döntés, stb. az állatorvosi hivatás szakmai kompetenciája. Ebből fakadóan az állatok, állati eredetű termékek piaci értékesítéséhez egyrészt az igazolt, szakszerű állatorvosi munka, és ennek az állatorvos által történő igazolása elengedhetetlen, másrészt, az állattartásban a termelés szempontjából is az állatorvos - jó esetben működésének 1-2%-os költségarányával a termék-előállításban - a legjobban megtérülő befektetés. Egyre lényegesebb eleme, föltétele az állattartásnak az állatjóllét is, mely feladatban mind az állategészségügyi hatóságnak, mind az állatorvosnak kötelezettségei vannak. 10

III. AZ ÁLLATTARTÁS FÖLTÉTEL-RENDSZERE 1. Állatorvosi ellátás 1995. évi XCI. törvény az állategészségügyről (a továbbiakban: Állategészségügyi Törvény) 1995. évi XCIV. törvény a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán állatorvosi tevékenység gyakorlásáról (a továbbiakban: Magyar Állatorvosi Kamara) 41/1997. (V. 28.) FM rendelet az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról (a továbbiakban: Állategészségügyi Szabályzat) 1.1. Állategészségügyi Törvény 5. (1) Az állattartó köteles a) állatának állatorvosi ellátásáról rendszeresen gondoskodni, b) jogszabályban meghatározott fajú és létszámú állat tartása esetén állomány-nyilvántartást vezetni és az állatorvosi ellátást írásbeli szerződéssel biztosítani, az állat(ok) állategészségügyi felügyeletét ellátó állatorvost, illetve a települési önkormányzat jegyzőjét a tartott állatok fajáról, létszámáról, az állatok tartási helyéről és a fent felsoroltakban bekövetkezett változásról azonnal tájékoztatni. 1.2. Magyar Állatorvosi Kamara 3. (2) E törvény alkalmazásában magán állatorvosi tevékenységnek minősül az állattartó, illetőleg más személy megrendelésére végzett c) az állat tartásával, gyógyításával és az egyéb állatorvosi tevékenységgel összefüggő szaktanácsadás. 32. (1) A magán állatorvos köteles a) akadályoztatása esetén működési területén helyettesítéséről gondoskodni, b) részt venni a kamara által szervezett ügyeleti szolgálatban, c) maradéktalanul megtartani az állategészségügyről, valamint az állatorvosi tevékenységről szóló jogszabályokban, szakmai irányelvekben, valamint az állatorvos-etikai szabályzatban foglalt rendelkezéseket, illetőleg azoknak az állattartó részéről történő megsértése esetén tájékoztatni az intézkedésre jogosultat, d) magán állatorvosi tevékenysége során munkáját a hivatás szabályainak és a tudomány mindenkori eredményeinek hasznosításával, az állatorvos-etikai szabályoknak megfelelően, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint és saját felelősségére ellátni, e) az állategészségügyről szóló jogszabályokban meghatározott járványveszély esetén a járványok megelőzését, felderítését és leküzdését szolgáló feladatok ellátására elrendelt közcélú 11

igénybevételnek a külön jogszabály szerinti díjazás és költségtérítés ellenében soron kívül eleget tenni, f) bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegség gyanúját a szükséges intézkedések megtételével egyidejűleg az intézkedésre jogosultnak haladéktalanul jelenteni. 1.3. Állategészségügyi Szabályzat 107. Ha a magán állatorvos, állatnak bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségben történt megbetegedéséről, betegség gyanújáról, fertőzöttségéről, fertőzöttség gyanújáról értesül, köteles a) vizsgálat céljából a helyszínre haladéktalanul kiszállni, b) bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség gyanújának észlelése esetén az állatbetegség leküzdésére vonatkozó tevékenységet elkezdeni, c) a betegség helyhez kötése, valamint az emberi egészség megóvása érdekében szükséges magatartásra az állattartót utasítani, d) az illetékes hatósági állatorvost és a helyi önkormányzat jegyzőjét haladéktalanul értesíteni. 1.4. 88/2004. (V. 15.) FVM rendelet az állatgyógyászati készítményekről 9. (1) Ha valamely bántalom kezelésére nem áll rendelkezésre törzskönyvezett állatgyógyászati készítmény, állatvédelmi szempontból az állatorvos vagy annak közvetlen személyes felelőssége alá tartozó személy egy állat vagy egy tartási helyen lévő kisszámú állat esetében (beleértve a kedvtelésből tartott állatot is) kivételesen alkalmazhat: a) e rendelet vagy a 2309/93/EGK rendelet szerint más állatfajra vagy ugyanazon állatfajra, de más bántalom kezelésére engedélyezett állatgyógyászati készítményt, vagy ezek hiányában b) az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek törzskönyvezéséről és a forgalomba hozataluk engedélyezéséről szóló EüM rendelet vagy a 2309/93/EGK rendelet alapján engedélyezett gyógyszerkészítményt, vagy ezek hiányában c) FoNo, FoNoVet, illetve a hatályos Gyógyszerkönyvek előírásainak szabályainak megfelelően előállított, úgy nevezett officinális készítményt. (2) Az (1) bekezdés szerinti rendelkezés létszámtól függetlenül alkalmazható a nem élelmiszertermelő minor- és egzotikus állatfajokra. 12

10. (1) Élelmiszertermelő állatok kezelésére a 9. rendelkezései azzal a feltétellel alkalmazhatóak, ha a készítmény csak olyan anyagokat tartalmaz, amelyek élelmiszertermelő állatok kezelésére hazai forgalomba hozatalra engedélyezett készítményekben előfordulnak. Megállapított élelmezés-egészségügyi várakozási ideje, de más bántalom kezelésére is azt alkalmazza, vagy a készítménynek nincs az adott állatfajra megállapított élelmezésegészségügyi várakozási ideje. A megállapított várakozási időt a vényen fel kell tüntetni. (3) Az élelmezés-egészségügyi várakozási idő nem lehet kevesebb, mint tojásnál 7 nap, tejnél 7 nap, baromfi és emlős állatok ehető szövetei esetében 28 nap, halhúsnál 500 lebomlási nap. (4) Homeopátiás állatgyógyászati készítmények esetében, amelyekben a hatóanyag(ok) aránya legfeljebb egy milliomod rész, az élelmezés-egészségügyi várakozási időt nulla napnak kell tekinteni. 11. Ha a magán-állatorvosi tevékenységet végző állatorvos a 9 10. -ok előírásait alkalmazza, köteles külön nyilvántartást vezetni az állatok vizsgálatának időpontjáról, a tulajdonos adatairól, a kezelt állatok számáról, a diagnózisról, az alkalmazott készítményekről és adagolásukról, a kezelés időtartamáról és az előírt élelmezésegészségügyi várakozási időről. Ezt a nyilvántartást legalább három évig meg kell őrizni, és az illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: Állomás) által végzett ellenőrzésnél a rendelkezésére bocsátani. 1.5. Összegezve Lásd: 9. számú melléklet a 88/2004. (V. 15.) FVM rendelethez: A vény mintája Az állattartó köteles az állatállomány létszámától függetlenül állatainak rendszeres állatorvosi ellátásáról gondoskodni. A nagylétszámú állattartótelep tulajdonosa köteles nyilvántartást vezetni a tartott állatállományról és az állatállomány állategészségügyi ellátására a telepet ellátó állatorvossal írásbeli szerződést kell kötni. A szerződés a tartó és az ellátó állatorvos közötti jogviszonyt határozza meg, tartalma a két fél megállapodásától függ. Tartalmi elemeinek meghatározásánál célszerű figyelembe venni - a jogszabályi előírásokon túlmenően - a Magyar Állatorvosi Kamara ajánlását. Az állattartónak továbbá kötelessége az állatok fajáról, létszámáról, tartási helyéről és az előbbiek változásairól az ellátó/kezelő állatorvost (a továbbiakban: ellátó állatorvos) és a települési önkormányzat jegyzőjét azonnal értesíteni. Az állatorvosnak figyelemmel kell lennie azokra az etikai és gyakorlati elvekre, amelyeket az Európai Állatorvosok Szövetsége ajánl a tagszervezetei, tagjai számára. A Szövetséget a korszerű állatorvosi gyakorlat elveinek megfogalmazásakor az a cél vezette, hogy az állatorvosi szolgáltatás az érvényben lévő jogszabályok, a szakmai irányelvek, az állattartók igényei, valamint az állatokkal való 13

2. Állattartás bánásmód etikai elveinek való megfelelőségét tekintve magas szintre emelkedjen. Az állatorvosnak mindig számításba kell vennie az állatok jólétét, óvnia kell azokat fájdalomtól, sérüléstől, betegségektől. Amennyiben az állatorvos az állatvédelmi előírások megsértését észleli, vagy annak megsértéséről tudomást szerez, meg kell tennie a szükséges intézkedéseket az előírásoknak megfelelő állapot helyreállítása érdekében. Az állat jólétének része egészséges állapotának fönntartása. Az állatorvossal szemben alapvető igény a hivatás szabályainak betartása, az állattulajdonossal való jó kapcsolat fönntartása. Ezt elősegítendő tekintettel kell lennie a tulajdonos jogos érdekeire, és segítenie kell azok érvényesülésében. Az állatorvosnak szakmai tudását folyamatosan fejlesztenie kell. Ezt szolgálja a Magyar Állatorvosi Kamara által bevezetett ösztönző minimum pontrendszer, melyet, ha az állatorvos nem teljesít, működését a Kamara fölfüggeszti, illetve működési engedélyét visszavonja. 2.1. Állategészségügyi Törvény 18. állattartó: az állat tulajdonosa, illetőleg, aki az állatot vagy állatállományt felügyeli. Az élelmiszertermelés célú haszonállattartással szemben a társadalmi követelmény a jó minőségű, a fogyasztó egészségét nem veszélyeztető (sőt, arra kedvező hatású) végtermék előállítása. Az állattartó számára ehhez szorosan kapcsolódik, hogy e tevékenysége a lehető legkedvezőbb gazdasági mutatók mellett történjen, meghozza a várt nyereséget. E célok eléréséhez mindenekelőtt egészséges állatállományra van szükség, ezért az állat tartásánál elsődleges szempont az állat egészségének védelme. Ez egyszersmind föltétele is és föltételezi is a gazdaságos termelést. Az állattartásra vonatkozó állategészségügyi, közegészségügyi, környezetvédelmi, valamint állatvédelmi előírások betartása az állattartó feladata. Az állattartó ezen előírásokkal való megismertetésére, azoknak rendszeres betartására, betartatására az azokat leginkább ismerő, és azokat nap mint - nap alkalmazó állatorvos hivatott. 14

2.2. Magyar Állatorvosi Kamara 1. (1) Állatokat tartani amennyiben külön jogszabály másként nem rendelkezik csak az Országos Építésügyi Szabályzat (a továbbiakban: OÉSZ) által előírtaknak megfelelő helyen és építményben, valamint a külön jogszabályban foglaltak szerint szabad. (2) Az állattartáshoz olyan állattartó épületet, telepet, karámot stb. (a továbbiakban: állattartó létesítmény) kell létesíteni, továbbá olyan állattenyésztési, állattartási technológiát (a továbbiakban: technológia) kell alkalmazni, amely lehetővé teszi az állatok fertőzésmentes, egészséges környezetben való tartását és biztosítja, hogy az állati termék közvetlenül emberi fogyasztásra vagy élelmiszer-előállításra alkalmas legyen. (3) Az állattartó létesítményekkel kapcsolatos előírásokat az 1. számú függelék tartalmazza. (4) Az állatok tartása az emberek, az állatok egészségét nem veszélyeztetheti, a környezetet nem károsíthatja. 2. (1) A Tv. 4. -ában, 33. -ának f) és i) pontjában, valamint 34. -ában felsorolt létesítmények és járulékos építményeik telepítése, építése, átalakítása, bővítése, használatba vétele, fennmaradása és rendeltetés-módosítása esetén, a területileg illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: Állomás) a szakhatósági hozzájárulását az engedélyező hatósághoz benyújtott terveknek a 2. számú függelékben foglaltak szerint elvégzett vizsgálata alapján adja ki. (2) Nagylétszámú állattartó telepeken az állattartónak járványvédelmi-intézkedési tervet kell készítenie, ami tartalmazza a telepen folyamatosan készenlétben álló fertőtlenítőszerek, berendezések felsorolását és mennyiségét is. A berendezések folyamatos üzemelését a hatósági állatorvos rendszeresen ellenőrzi. 3. A nagylétszámú állattartó telepen, takarmány-előállító üzemben, mesterséges termékenyítő, embrióátültető, keltető állomáson csak érvényes egészségügyi könyvvel rendelkező, a munka-alkalmassági vizsgálatokon igazoltan megjelent és alkalmasnak talált személy dolgozhat. A területileg illetékes állategészségügyi állomás vezetője közvetlen emberi fogyasztásra kerülő állati eredetű termék (pl. tej, tejtermék) előállítása esetén ezt a feltételt a kislétszámú állattartó telepre is előírhatja. 11. (1) Az állatok itatására lehetőleg ivóvíz minőségű vizet kell felhasználni. A felhasznált víz minőségéről, annak rendszeres (legalább évenként egyszeri, illetve szükség szerinti) laboratóriumi vizsgálatáról, a kutak, a vezetékek, az itató berendezések karbantartásáról, fertőtlenítéséről, a felesleges víz elvezetéséről a tulajdonos vagy az üzemeltető köteles gondoskodni. (2) Gyógykezelési vagy immunizálási célból az állatok itatóvizébe csak állatorvosi rendelkezésre és állatorvosi felügyelet mellett szabad olyan állatgyógyászati készítményt bekeverni, amely vízben egyenletesen és jól oldódik, továbbá az adott állatfajra (hasznosítási irányra és korcsoportra) engedélyezett. 34. (1) Az állattartó köteles állattartási tevékenységéről (ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, juh, kecske, sertés, méhcsaládok esetén létszámtól függetlenül, baromfi- és nyúlállományok esetén száz egyed felett), a tevékenység megkezdéséről, illetve megszüntetéséről az állatállományt ellátó állatorvost, illetőleg a települési önkormányzat jegyzőjét (fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzőjét) egyidejűleg tájékoztatni. 15

(2) Az 1. számú függelék 4. pontjában meghatározott telepméret esetén az állattartó köteles folyamatos nyilvántartást vezetni a tartott állatok fajáról, koráról, létszámáról, a benépesítés, vásárlás időpontjáról, az állatok származási helyéről, a születés, elhullás, értékesítés, kényszervágás adatairól, továbbá az alkalmazott gyógykezelés, védőoltás időpontjáról és ennek okáról. 35. Az állattartó köteles a nagylétszámú telepen tartott állatállományának szervezett és folyamatos állatorvosi ellátásáról gondoskodni. 36. (1) Az állattartó a telepen elhelyezett, vásárolt állatállomány származását tanúsító okmányokat (marhalevél, hatósági állatorvosi bizonyítvány, tenyészállat esetén származási igazolás, kiadási-szállítási jegyzék, számlamásolat), az állománynyilvántartással együtt köteles a telepen tartani és hatósági ellenőrzés esetén bemutatni. (2) Az állattartó köteles állatait a külön jogszabály, illetőleg a tenyésztési előírások szerint megjelölni vagy megjelöltetni, a következő minimum követelmények figyelembevételével: 2.3. Összegezve Figyelemmel kell lenni, továbbá a 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló rendeletre. 2.3.1. Az állattartás bejelentése Az állatok tartását az állattartónak be kell jelentenie a területileg illetékes önkormányzat jegyzőjénél. Az állattartónak nyilvántartást kell vezetnie az állatlétszámról, elhullásokról, ellenőrzésekről, alkalmazott kezelésekről, a termelésről és az állományváltozásról, s ezt öt évig meg kell őriznie. Az állattartás épületeinek meg kell felelniük az Országos Építésügyi Szabályzat által előírtaknak. Az állattartásnak mind uniós, mind nemzeti állatvédelmi-, állategészségügyi-, és környezetvédelmi jogszabályi előírásai is vannak, melyeket be kell tartani. Az állattartás létesítményeit (épületet, telepet, karámot, stb.) úgy kell kialakítani és azokban olyan állattenyésztési-, állattartási technológiát kell alkalmazni, hogy lehetővé tegye az állatok fertőzésmentes, egészséges környezetben való tartását, továbbá, rendelkezzen azon feltételekkel, melyek hozzájárulnak, hogy az állati termék közvetlen emberi fogyasztásra, vagy élelmiszer-előállításra alkalmas legyen. A hazai gyakorlatban - jogszabályi előírással - megkülönböztetünk kislétszámú és nagylétszámú állattartó telepet A két kategóriát a létesítmények férőhely száma különbözteti meg. 16 Nagylétszámú állattartótelepnek minősül, ahol az állatfajonként elhelyezhető minimális létszám a következő

Faj Létszám Ló 30 Szarvasmarha 50 Juh, kecske 200 Sertés 100 Pecsenye-csirke 2000 Kifejlett baromfi 500 Strucc 50 Nyúl (anya) 50+szaporulat Kislétszámú állattartó telepnek minősül, ahol a fenti táblázatban megjelölt számú állatnál kevesebb állatot tartanak. 2.3.2. Állattartó telep létesítése Lásd: Állategészségügyi Szabályzat 1. és 2. sz. függelék Az állattartó hely létesítéséhez a jegyző által engedély csak az állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával adható ki. A hozzájárulás megadásának megvannak a jogszabályban is előírt szakmai föltételei. Ezek közül a nagylétszámú állattartó telep esetén kiemelt fontosságúak a járványvédelmet szolgáló létesítmények. A járványvédelmi célt szolgálják az - állatfajonként különbözően - kötelezően megépítendő istállók, úgymint a tenyész- vagy haszonállat-, a betegelkülönítő-, a karantén istálló, továbbá a járműfertőtlenítő, vagy, ha a termelési irány megköveteli, meg kell építeni az ellető- és nevelő istállókat is, s esetenként szükségszerűen más, a hasznosítási célt szolgáló épületeket. Járványvédelmi szempontból mindenképpen ajánlott a telepet kerítéssel körbe venni. A jármű- és a személyforgalom részére külön bejáratot kell kialakítani úgy, hogy a beérkező járművek és személyek fertőtlenítése megtörténhessen. A gépjárműveknek kerékfertőtlenítőn kell áthaladniuk. A kerékfertőtlenítő medence hossza meg kell haladja a legnagyobb kerék kerületét. A kerékfertőtlenítő a bejáratnál elhelyezett, vagy mobil fertőtlenítő berendezéssel kiváltható. A fertőtlenítés folyamán keletkező folyadékot a környezetvédelmi előírások szerint gyűjteni kell és megsemmisítéséről gondoskodni kell. A kerítés vonalában kell elhelyezni az öltözőt is. Az öltőzőnek feketefehér rendszerűnek kell lennie, amely azt jelenti, hogy az utcai ruha tárolására használt külső öltözőtől mosdó-zuhanyzó helyiség választja el a munkaruha tárolására használt belső öltözőt. Ugyancsak a kerítés vonalában kell megépíteni az állatrakodót. 17

A telepen, lehetőleg szintén a kerítés vonalában, meg kell építeni a hullák tárolására, illetve boncolására alkalmas hullatárolót, melynek falait és padozatát úgy kell kialakítani, hogy mosható, fertőtleníthető legyen. Ezen létesítményt hideg-meleg vízzel és csatornával is el kell látni. A tehenészeti telepeken a tejházat szintén a kerítés vonalában kell elhelyezni, tekintve, hogy szorosan kapcsolódik a külső személy- és járműforgalommal. A telep állategészségügyi ellátásának könnyítése és a személyi biztonság érdekében kezelőfolyosót kell építeni. A környezetvédelmi előírásoknak is megfelelően kell kialakítani a szennyvízkezelés és elhelyezés, a trágyakezelés, és egyéb szilárd vagy folyékony anyagok tárolására szolgáló földalatti és föld feletti hulladékgyűjtő, - kezelő és ártalmatlanító létesítményeket Kislétszámú állattartó telep esetében elegendő átöltözésre, mosakodásra és személy-fertőtlenítésre alkalmas helyről gondoskodni. Az állattartó épületet úgy kell elhelyezni, és kialakítani, hogy járványveszély esetén az ellenőrzött jármű- és személyforgalom megszervezhető legyen. A területileg illetékes Állategészségügyi Állomás indokolt esetben felmentést adhat egyes épületek, létesítmények megvalósítása alól. 2.3.3. Állattartó telep benépesítése ÁSZ: 89. Nagylétszámú állattartó telep, valamint a kislétszámú tenyésztelep betelepítése a fogadás helye szerint illetékes Állomás előzetes hozzájárulásával történhet. Az állatoknak az országos mentesítés körébe vont betegségek kórokozóitól mentesnek kell lenniük, és az állatokat indokolt esetben parazitózisok elleni gyógykezelésben kell részesíteni. Az országos mentesítésbe vont betegségeket a minisztérium hivatalos lapjában kell közzétenni. Nagylétszámú állattartó telepet benépesíteni kedvező eredménnyel zárult elkülönítés után csak az állategészségügyi hatóság előzetes engedélyével lehet. Az állatoknak, valamint a származási állomány egészének az országos mentesítés körébe vont betegségek kórokozóitól mentesnek kell lennie. A telep hasznosítási irányának megfelelő állatfajtól eltérő fajú állat csak a területileg illetékes hatósági állatorvos engedélyével tartható a telepen. A nagylétszámú állattartó telepet úgy kell kialakítani és üzemeltetni, hogy annak benépesítése, illetve kiürítése egyszerre 7-14 napon belül elvégezhető legyen. A telepre a dolgozókon és az időszakos munkavégzés céljából belépőkön kívül lehetőleg csak a telep tulajdonosa, üzemeltetője, az ellátó és hatósági állatorvos lépjen be. Bármely látogatónak a járványvédelem érdekében kéz- és lábfertőtlenítést kell végeznie és védőruházatot kell viselnie. A belépők adatait és a látogatás idejét naplóban kell vezetni. Lásd: Állategészségügyi Szabályzat: 4-6.. 18

2.3.4. Állattartás extenzív körülmények között Állategészségügyi Szabályzat 12. (1) A legelő vagy a legeltetésre használt gyepterület (a továbbiakban: legelő), valamint az ott lévő kút, itatóhely, egyéb víz-nyerőhely állategészségügyi szempontból kifogástalan állapotáról a tulajdonos, a kezelő, illetőleg a használó köteles gondoskodni, amit a hatósági állatorvos ellenőriz. (2) A legelőt úgy kell gondozni, hogy azon az állatok egészségét veszélyeztető kártevők minél kisebb számban maradjanak életben. A legelőt a természetvédelmi területek kivételével vízrendezéssel az állóvizektől, tocsogóktól mentesíteni kell. El kell végezni a mérgező növények, valamint az állatok egészségét vagy testi épségét veszélyeztető hulladékok és idegen anyagok eltávolítását is. A legelőn az átjárást meg kell tiltani. Az állatok egészségét, testi épségét veszélyeztető létesítményt legelőn építeni, vagy állatokra veszélyes anyagokat legelőn tárolni nem szabad. (3) A tartósan legelőn tartott állatok gyógykezelésének és védőoltásának elvégzéséhez kezelőfolyosót, egyedi kezeléshez leszorítást, lekötést lehetővé tevő berendezést kell létesíteni. A beteg állatok részére elkülönítő karámról is gondoskodni kell. 13. (1) Legeltetni növényvédőszeres kezelés után csak az előírt várakozási idő elteltével, műtrágyával nem szennyezett legelőn szabad. (2) A nehéz- és vegyipari üzemek öt kilométeres, az egy és két számjeggyel jelzett utak ötszáz méteres körzetében fekvő higany) laboratóriumi vizsgálattal, a legelő használójának költségére évente egyszer, a legeltetési időszak kezdete előtt ellenőriztetni kell. A külön jogszabályban előírt határértéket meghaladó esetben az érintett takarmánynövények esetleges feletetésének, illetőleg a legelő további hasznosításának módját a hatósági állatorvos határozza meg. 14. (1) A hígtrágyát a legelőn való hasznosítása előtt a termőföldről szóló törvény előírásainak megtartásával legalább hatvan napig tárolni kell. Bejelentendő állatbetegség előfordulásakor a hígtrágya legelőn történő (esetleges) elhelyezésének követelményeit (beleértve a tárolási időt is) az adott betegségre vonatkozó részletes szabályok tartalmazzák, illetőleg a korlátozó intézkedést elrendelő állategészségügyi hatóság határozza meg. (2) A hígtrágya kijuttatását követően legkorábban harminc nap elteltével szabad állatokat a legelőre kihajtani. (3) Adott állattartó telep legelőjének öntözésére másik állattartó telep hígtrágyáját csak a legelő helye szerint illetékes állomás előzetes engedélye után szabad felhasználni. (4) A legelőn állathullát elásni tilos. 15. (1) Legelőre csak egészséges, bőrbagócs-lárvától és májmételytől mentes, vagy kezelt, egyéb parazitás fertőzöttség esetén a kihajtás előtt legalább tizennégy nappal gyógykezelt állatokat szabad kihajtani. 19

(2) Lépfenével, sercegő üszökkel, rosszindulatú vizenyővel és tetanusszal fertőzött legelőn (területen), csak a kihajtás előtt legalább két héttel korábban de hat hónapnál nem régebben vakcinázott állatokat szabad legeltetni. Fertőzött terület az, ahol a legeltetett állatokon a fenti betegségek huszonöt éven belül előfordultak. Erről az állomásnak és a hatósági állatorvosnak nyilvántartást kell vezetnie. (3) A legelő állatokat őriztetni, veszettség ellen egy éven belül beoltott és a legeltetés előtt galand- és fonálféreg ellen hatékony gyógyszerrel kezelt kutyával szabad. 16. A hatósági állatorvos az állatok kihajtását, legeltetését ellenőrzi és megtiltja, ha azok nem felelnek meg a legeltetés állategészségügyi szabályainak. Összefoglalva 2.4. Méhészet A legeltetéses állattartás esetén a tulajdonos, a kezelő, vagy a használó köteles gondoskodni a legelő, az ott lévő kút, itatóhely állategészségügyi szempontból kifogástalan állapotáról. Tartósan legelőn tartott állatokon történő állategészségügyi beavatkozások érdekében kezelőfolyosót, leszorítást, lekötést lehetővé tevő berendezést, illetve elkülönítő karámot kell létesíteni. Évente a legelő használójának költségére, a legeltetési időszak kezdete előtt laboratóriumi vizsgálattal ellenőrizni kell a mérgező nehézfémek mennyiségét, amennyiben a terület nehéz- vagy vegyipari üzemek öt km-es, vagy az egy és két számjeggyel jelzett utak ötszáz méteres körzetében fekszik. A hígtrágyával történt öntözést követően az állatok 30 napig nem hajthatóak a területre. A legelőre hajtandó állatokat az őrző ebekkel együtt a parazitás betegségek ellen kezelni kell. A legelő állapotát, az állatok kihajtását és legeltetését a hatósági állatorvos ellenőrzi. 44/1991. (III. 14.) kormányrendelet a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalról és egyes földművelésügyi szakigazgatási feladatokat megállapító jogszabályok módosításáról 15/1969. (XI. 6.) MÉM rendelet a méhészetről 20