Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Andragógia Tanszék Múzeumok mindenkinek Tanár: Magyar Erzsébet Dr. Reflexió múzeumlátogatásra Molnár Attila Károly MOATACP.ELTE
Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum Az Andrássy úton még az európai kultúra, és a jelenkor igyekszik kifejteni hatását a járókelőre. Ám ahogy belépünk a múzeum kapuján, a kert valami egészen mást kezd sugallni: igen nagy kulturális távolságokat sejtet. Az épület építészeti formája nem utal arra, hogy odabent Ázsia művészeti emlékeinek gyűjteményét találjuk (Molnár, Németh, Voit, 1961). Márpedig számos műtárgy várja a látogatót, melyet Hopp Ferenc, aki 1882 és 1914 között ötször utazta körül a Földet, egy élet munkájával gyűjtött (Új Magyar Lexikon 3. kötet, 1960., 313. o.). Az épületbe belépve, akármerre nézünk, valami keleties dolgot látunk, melyről elsőre csak annyit állapíthatunk meg: szép. Ahogy közeledünk a kiállított tárgyakhoz, fokozatosan kinyílni látjuk azt a világot, amely éppen ismeretlenségével vonzza a tekintetet. A falakon ékeskedő képek, a vitrinekben elhelyezett élet-képek egyaránt bevezetni, áthangolni kívánnak bennünket egy egészen más világba. A kő, a kovácsoltvas szintén kissé visszafelé húz az időben segítve a látogatót ebben a spontán időutazásban. A látogató megáll, és hosszú percekig szemlél egy-egy kiállított tárgyat, képet, de olykor még több percet tölt azzal, hogy részleteiben elemezze a látványt. Ilyen a múzeum fő folyosójának végében elénk táruló nagyobb méretű kép, mely A ragyogó fényességű csillagfény, Buddha és a Göncölszekér címet viseli. A múzeumpedagógus elmondja, hogy az általunk is jól ismert (legalábbis felismert) Göncölszekér csillagkép hét csillaga különleges jelentéssel bír a koreai művészetben, továbbá, hogy a középen elhelyezkedő Csillagfény- Buddha s a kísérők, valamint a mű szereplőinek mindegyike pontosan kijelölt, funkciójának és rangjának megfelelő helyet foglal el a képen. Mindennek jelentése van s ez a jelentéshordozás a kiállítás minden darabján megtalálható. A szimbolikus állatok, így a denevér, a sárkány és a tigris szintén fontos szerepet töltenek be a koreai kultúrában. S találunk még számos szimbólumot, melyek közül figyelemre méltó a koreai nép nemi tagoltsága, vagy inkább a nemek között húzódó tiszteleti, szokásbeli, kulturálódási különbségek megléte, mely nem is azt sugallja, hogy férfiak és nők, fiúk és lányok oly kirekesztően kezelnék egymást inkább e csoportok kapcsolati rendszerének épülése, az egymásra találás és a kultúra közös továbbvitelének igénye látszik körvonalazódni. A múzeum, parányi méreteivel ellentétben, hosszú időre leköti a látogatót. Magának a látogatás tempójának e lassú mivolta olyan további benyomást kelt az emberben, ami arra késztet, hogy feledjük egy kis időre megszokott tempónkat, zárjuk ki a zajt, a tülekedést, helyette érezzük át a koreai kultúra emlékeinek lassabb, nyugodtabb szféráját. 2
Semmelweis Orvostudományi Múzeum Ha egy kiállítás nemcsak látványbeli élményt kelt, de még emellett azonnal felhasználható információkkal is szolgál, az figyelemre méltó. Pontosan ez a közvetlen hasznosság jellemzi a Semmelweis Orvostudományi Múzeum kiállítását, mely nem csupán az idő réges-régi koraiból származó tárgyi emlékeket mutatja be, hanem olyan hasznos tudással lát el, melyet akár már aznap továbbadhatunk, s mellyel mi magunk is értékesebb személyekké válunk. A dohányzás anatómiája című kiállítás egy előadást is tartalmaz, melyből a különböző korosztályú látogatók a 14 18 évesek talán első kézből jutnak olyan tudásforráshoz, ami megalapozhatja egészséges fejlődésüket. A téma: a dohányzás közvetlen és közvetett ártalmai. Sokkal fontosabb erről beszélni, mint amennyit hallunk róla! Itt, a Múzeum lehetőségeinek keretein belül akár csoportok végighallgathatják, végignézhetik az előadást. Részletesen informálódhatnak a prevenciós lehetőségekről, de azt is megtudhatják, hogy számos segítő kezet találnak akkor is, ha már csak a leszokás jöhet számításba. A tabáni épület kellemes környezetet biztosít a tárlat körbejárására, a jól megvilágított termek egyúttal hangulatosnak is bizonyulnak, hiszen sok a fa, a színesfém. Az esztétikához még hozzájárul a praktikus és ízléses térkihasználás, nevezetesen a vízszintes és függőleges elhelyezés arányossága. Semmelweis Ignác személyén és az őhozzá tartozó tárgyakon kívül további, korabeli személyiségeket is bemutat a Múzeum. Ugyanakkor megtekinthetjük a műszereket, melyek közül nem egynek a működése szemléltető módon kerül bemutatásra. E múzeumban érezhetjük a mindent a szemnek, semmit a kéznek szabály eltörlésére való mozdulatokat, hiszen többfelé találunk megérinthető, sőt, meghallgatható elemeket utóbbira példa a szívhang fejhallgatón keresztüli hallgatása. A termek egy része úgy van kialakítva, hogy a látogató már-már az emberi test belsejében, az erekben érzi magát. Ilyen hatást keltenek többek között a mennyezetre felfüggesztett, sejteket megformáló alakzatok, s nem hanyagolható el e hatás részletessége sem, mi szerint a sejtek változó színe utal a vérben haladó oxigén, illetve széndioxid éppen aktuális mennyiségére. Ha fontosságát tekintjük, ez a múzeum igazán fontosnak bizonyul, legfőképp a fiatal korosztály számára. Azonkívül mindenkinek ajánlható, hogy látogasson el ide, hiszen olyan információkkal gazdagodhat, melyek új irányt mutathatnak egész életének már ami az egészségtudatos életvezetést illeti. Én magam már a látogatás napján figyelmébe ajánlottam ezt a lehetőséget olyanoknak, akik számára hasznosnak találom e múzeum meglátogatását. 3
Molnár C. Pál Műterem Múzeum A Gellérthegy délnyugati lejtőjén, a Ménesi út fái közt, számomra az eddig leghangulatosabb múzeumot tekinthettem meg. Nemcsak külsőségeiben gyakorolt rám mély hatást. A kiállítás bemutatása igen családias hangulatban zajlott, ami nem csoda, hiszen a múzeum üzemeltetője maga a család. Molnár C. Pál, a festőművész unokája vezetett be bennünket a család történetébe, a múzeum alapításának körülményeibe, s tőle tudhattuk meg azokat a részleteket, melyeket egy brosúra nemigen tartalmazhat. Mivel családi múzeumban jártunk, a művészeti emlékek között gyakran rábukkantunk személyes jellegű kegytárgyakra, s egy idő után már természetesnek tartottuk, hogy a festmények között családi albumra bukkanunk. Tehát a bemutatandó emlékek jó összhangot adtak ki azzal a bővebb tartalmi sugallattal, amely bevezeti az először idegen látogatót egy család életébe egy olyan családéba, melyben önkénytelenül otthon éreztük magunkat. Szokatlan, ugyanakkor kellemes volt, hogy ülő helyzetből is rengeteg mindent megtekinthettünk. Ez újdonságként hatott rám, nevezetesen, hogy egy múzeum, a folyamatos vonulás megállás helyett (vagy éppen után) lehetőséget ad a megpihenésre, de egyben lehetőséget nyújt ebben a kényelmes pozícióban tovább folytatni a tárlatban való gyönyörködést. Nyugodtan mondhatom, jóval többet kaptunk, mint ami egy átlagos látogatónak jár; közvetlen hangnemben, a keresztnevek szintjén érintkeztünk a háziakkal. A múzeumpedagógiai előadás inkább beszélgetésnek volt nevezhető s a hozzá járó tea már gesztus értéken felüli volt. Pozitív jellemzőnek tartom e múzeum tárgyi/szöveges közlésének jó arányát; azt, hogy a tér hagyta a látvány bűvölő erejét kibontakozni, s éppen csak annyi írásos információt tett hozzá, amennyi, véleményem szerint, nyugodtan nevezhető e jól komponált hely fűszerének. Kissé meglepett, hogy Molnár C. Pál művei közül nem mind saját tulajdonú. Alig hittem el, hogy jó néhány darabot bérlet útján állíthattak ki. Érezhető, hogy a családnak igen nagy munkája húzódik a nem mindennapi kiállítás megvalósítása mögött. Állandó szervező tevékenységgel érték el, hogy szinte bármikor látogatható legyen a múzeum. Aránylag kis tér áll a kiállítás rendelkezésére, mégis végig érezhető volt az arányok megtartása, a jó ízlés és a szaktudás. Számomra különösen nagy élményt nyújtott a hely, mert ugyan évtizedek óta tudomásom volt a kiállítás létéről, eddig mégsem láthattam. Most egy különleges múzeumlátogatással lettem gazdagabb. 4
Bibliográfia Molnár Albert, Németh Lajos, Voit Pál (szerk., 1961): Művészettörténeti ABC, Akadémiai Kiadó, Budapest Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztősége (1960): Új Magyar Lexikon 3. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest 5