Douglas Preston Lincoln Child HALÁLOS KÍSÉRLET

VILÁGSIKEREK Douglas Preston Lincoln Child HALÁLOS KÍSÉRLET General Press Kiadó ALAPÍTVA 1988-BAN

A mű eredeti címe Mount Dragon Copyright 1996 by Douglas Preston and Lincoln Child Hungarian translation MÁRTHA BENCE GENERAL PRESS KIADÓ Fordította MÁRTHA BENCE Szerkesztette KOCSIS ANIKÓ A borítótervet ZELENYIÁNSZKI ZOLTÁN készítette Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Viza utca 9-11. fezt. 2. Tel.: 359-1241, 270-9201 Fa* 359-2026 www.generalpress.hu generalpress@generalpress.hu Felelős kiadó LANTOS KÁLMÁNNÉ Irodalmi vezető PÁLVÖLGYI LÍDIA Művészeti vezető LANTOS KÁLMÁN Felelős szerkesztő MIHÁLY KRISZTINA Készült 26,5 nyomdai ív terjedelemben. Kiadói munkaszám 3069-10

Az idősebb Jerome Prestonnak D. P. Luchie-nak, a szüleimnek és Nina Sollemak L C.

Az univerzumra kiáltó jelképeink Szállnak, mint a vadász nyilai A sötét égbolton. Húst szaggatva találnak célba. Rohannak, mint lángnyelvek a prérin, A bölényeket megriasztják. FRANKLIN BURT A Világvégéből egy pillantás is bőven elég. SUSAN WRIGHT/ROBERT L. SINSHEIMER, Atomtudósok Közlönye

Köszönetnyilvánítás Először is szeretnénk megköszönni mindent az ügynökeinknek, Harvey Klingernek és a CAA-nél Matthew Snydernek. Uraim, emeljük a legjobb minőségű felvidéki Scotchcsal telt poharunkat az önök egészségére: a munka el sem indult volna az önök segítsége és biztatása nélkül. A Tor/Forge-nál sokaknak tartozunk köszönettel: Tom Doherty-nek nagyra értékeljük meglátásait és fáradhatatlan támogatását, Bob Gleason az elejétől fogva hitt bennünk, Linda Quinton okos marketingtanácsokat adott, Natalia Aponte, Karen Lovell és Stephen de las Heras a szöveg véglegesítésében segédkezett. A technikai részekért köszönettel tartozunk dr. Lee Sucknónak, dr. Brian Benjaminnak, dr. Frank Calabresének és dr. Tom Benjaminnak. Lincoln Child szeretne köszönetet mondani Denis Kellynek, a barátnak, jó tündérnek és rendíthetetlen siratófalnak. Köszönet Juliette-nek, aki a megértés és a türelem megtestesülése. Köszönjük Chris Englandnek, hogy bevezetett minket az utcai szleng használatába. Egy háború előtti Gibson Granadát és számtalan halom csokis teasüteményt köszönünk Tony Trischkának, aki bendzsózott nekünk, meghallgatta a sirámainkat, és mindig volt egy jó szava. Douglas Preston szeretné megköszönni feleségének, Christine-nek, aki nem kevesebbszer, mint négyszer kelt át vele a Jornada del Muerto sivatagon, és Selenenek, aki számtalan egyéb módon segített. Aletheia is nagyszerű társunk volt, amikor a Jornadában kempingeztünk, pedig még csak háromhetes volt. Köszönöm testvéremnek, Dicknek, a The Hot Zone szerzőjének. Köszönet a Smithsonian és a New Mexico magazinoknak, akik anyagilag is támogatták az ókori Spanyol Ösvény felderítését, amit a Királyok Útjának neveznek. Walter Nelson, Roeliff Annon és Silvio Mazzarese lóháton utazta keresztül velünk a Jornadát, kiváló társaság voltak. Szeretnénk megemlíteni azt a néhány embert, aki megengedte nekünk, hogy átlovagoljunk a földjén: Ben és Jane Cain (Bar Cross Ranch), Evelyn Fite (Fite Ranch), Shane Shannon (Armandaris Ranch), Tom Waddell (Armandaris), Ted Tumer és Jane Fonda (az Armandaris tulajdonosai) és ifj. Harry F. Thompson (Thompson Ranches). Gabrielle Palmer a helyi történelem pontos adataival látott el minket. Külön köszönettel tartozunk Jim Ecklesnek a White Sands Rakétabázis 5000 négyzetkilométerén tett lélegzetelállító túráért. Elnézést kérünk, amiért vettük a bátorságot, és leírtuk, hogy milyen a White Sands Rakétabázis, ami meglátásunk szerint a legbiztonságosabban működő katonai kísérleti telep. Természetesen a területén belül nincs Mount Dragon nevű laboratórium. Végül köszönet mindenkinek, aki bármilyen módon hozzásegített minket a Mount Dragon és a többi regényünk megírásához: Jim Cush, Larry Bern, Mark Gallagher, Chris Yango, David Thomson, Bay és Ann Rabinowitz, Bob Wincott és a CompuServe irodalmi fórumának tagjai, akik túl sokan vannak ahhoz, hogy felsoroljuk őket. A ti lelkesedésetek segített, hogy ez a könyv megszülethessen. D. PRESTON L. CHILD 5 HALÁLOS KÍSÉRLET

Bevezetés A pázsit túloldaláról érkező hangok olyan elmosódottak voltak, hogy az ember azt hihette, egy holló rikácsol a közeli erdőben, vagy egy szamár bőg a barna folyó melletti ranch felől. Alig háborgatták a tavaszi reggel csendjét. Erősen fülelni kellett ahhoz, hogy kiderüljön, a hangok sikolyok. A Featherwood Park masszív központi épületét félig eltakarták a körülette álló öreg nyárfák. A főbejárat elől éppen egy magánmentő indult el a felhajtón, kavicsokat szórva szerteszét. Valahol egy önműködő ajtó csukódott be sziszegő hangot adva. A személyzet számára egy eldugott, jelöletlen ajtó volt az épület oldalában. Ahogy Lloyd Fossey közeledett felé, a keze szinte magától pötyögte be a kódot az ajtónyitó számlapján. Minden erejével arra koncentrált, hogy Dvořák 9. szimfóniája a fejében maradjon, de hamarosan egy fintor kíséretében feladta a küzdelmet. Az épület árnyékában állva már túl hangosak voltak a sikolyok. A nővérállomáson folyamatosan csöngő telefonok és papírhalmok fogadták. Jó reggelt, dr. Fossey köszöntötte egy nővér. Jó reggelt válaszolta, miközben örömmel látta, hogy a nő rengeteg dolga ellenére széles mosollyal üdvözölte. Csúcsforgalom van ma? Kettő jött be korán reggel, egyik a másik után mondta a nővér az egyik kezével papírokat rendezgetve, miközben a másikkal egy jelenléti ívet nyújtott felé. Aztán itt van még ez is. Gondolom, róla már értesült ön is. Nem kellett hallgatózni hozzá. Fossey felcsapta a jelenléti ívet, és a mellényzsebében toll után kotorászott. Zajongó barátunk is hozzám tartozik? kérdezte habozva. Dr. Garriot kapta válaszolta a nővér, majd felnézett. Ez az első jött magának. Egy ajtó nyílt ki valahol, és a kiabálás hirtelen felerősödött, a sikolyokra feszült hangú szavak válaszoltak. Aztán az ajtó becsukódott, és újra csak a szokásos irodai hangok hallatszottak. Szeretném látni az adatlapját mondta Fossey az ívet átadva, és a fém iratrendező felé nyúlt. Gyorsan átfutotta az általános adatokat, az alany nemét, korát, miközben a fejében újra megpróbálta előidézni Dvořák futamait. A szeme megakadt, amikor a Kényszerkezelési Osztály feliratot meglátta. Látta az elsőt, aki ma bejött? kérdezte gyorsan. A nővér megrázta a fejét. Beszéljen Willel. Ő vitte le a beteget körülbelül egy órával ezelőtt. A Featherwood Park Kényszerkezelési Osztályának csak egyetlen ablaka volt, ami a biztonsági személyzet épületéből nézett rá arra a lépcsőházra, ami a Kettes Szárny pincéjébe vezetett. Ahogy dr. Fossey megnyomta a csengőt, a plexiajtó túl- D. PRESTON L. CHILD 6 HALÁLOS KÍSÉRLET

oldalán feltűnt Will Hartung sápadt, bozontos feje. Will eltűnt szem elől, az ajtó pedig pisztolylövésszerű hanggal nyílt ki. Mizujs, doktorom? kérdezte Hartung a pultja mögé visszacsúszva, miközben félretette az éppen olvasott Shakespeare-szonetteket. Minden a legnagyobb rendben, Mr. W. H. válaszolta Fossey a könyvre pillantva. Nagyon vicces, dr. Fossey. Micsoda pazarlás az ön tehetségét az orvosi pályára vesztegetni. Will szívott egyet az orrán, és átadta neki a naplót. A pult másik oldalán az új medikus kórlapokat töltött ki. Mondjon valamit a reggeli vendégünkről mondta Fossey, miközben aláírta, és visszaadta a naplót, a fém iratrendezőt pedig a hóna alá csapta. Nem leszek hosszú vonta meg a vállát Will. Nincs nagyon mit mondani róla, ami nem is csoda, ha csak az utóbbi órákban belépumpált Haldol-bőségszarut nézzük. Fossey fintorogva újra felcsapta az iratrendezőt, ezúttal a beteg gyógyszernaplójánál. Te jó ég! Tizenkét óránként száz milligramm? Az Albuquerque Központban biztosan szerelmesek a piruláikba mondta Will, folyamatosan vonogatva a vállát. Gyorsan megcsinálom az előzetes vizsgálatokat, és átírom a gyógyszerezését mondta Fossey. Azonnal álljunk le a Haldollal, mert amíg olyan, mint egy padlizsán, még rendesen megvizsgálni sem tudom. A hatosban van mondta Will. Jöjjön, odakísérem. A belső ajtó fölött nagy, piros betűkkel az alábbi felirat állt: VIGYÁZAT, SZÖKÉSI KOCKÁZAT! Az új tisztiszolga két lapátfoga között szuszogva beengedte őket. Tudja, mennyire nem szeretem, ha újonnan érkezetteket előzetes vizsgálat nélkül a Kényszerkezelésibe tesznek mondta Fossey, miközben elindultak a hűvös, barátságtalan folyosón. A betegben kialakít egy képet az egész intézményről, és máris mínuszban vagyunk, mielőtt munkához láthatnánk. Nem én találtam ki, doki válaszolta Will, és megállt egy lerobbant fekete ajtó előtt. Az albuquerque-iektől pontos utasítások érkeztek erre nézve. Kinyitotta az ajtó zárját, és elhúzta a súlyos reteszt. Akarja, hogy bemenjek magával? kérdezte habozva. Fossey megrázta a fejét. Majd hívom, ha esetleg begerjed. A beteg háton feküdt a túlméretezett mobil hordágyon, karjai a teste mellett voltak, lábait egyenesen kinyújtotta. Az ajtóból Fossey nem látta az arckifejezését, csak jelentős méretű orrot és néhány napos borostával borított, dupla dudoros állat látott. A doktor becsukta az ajtót, és közelebb lépett. Egyszerűen képtelen volt megszokni, ahogy a padlózat besüppedt a léptei alatt. Szemét a betegen tartotta. A hordágyon keresztbe végigfutó, vastag vászonkötél alatt az erősen lekötözött férfi mellkasa lassan, ritmikusan emelkedett. Egy másik vászonkötél futott a hordágy végétől, amit szorosan átfűztek a férfi csuklójára erősített bőrbilincsen. Fossey összefonta a karját, köhintett, és várta, hogy a férfi reagáljon valamit. Közelebb ment egy lépéssel, majd még eggyel, miközben fejben kalkulált. Tizennégy órája engedték ki az Albuquerque Központból. Talán még a Haldol dolgozik benne, azért nem válaszol. Újra megköszörülte a torkát. Jó reggelt, uram kezdte az iratrendezőt felütve, a férfi neve után kutatva. D. PRESTON L. CHILD 7 HALÁLOS KÍSÉRLET

Dr. Franklin Burt érkezett az alig hallható válasz a hordágyról. Kérem, bocsássa meg, hogy nem állok fel, hogy kezet fogjak önnel, de láthatja A mondat befejezetlen maradt. Fossey riadtan lépett közelebb, hogy lássa a férfi arcát. Dr. Franklin Burt. Ismerte ezt a nevet. Újra a férfi kórlapjára nézett, a második oldalra lapozott. Ott is volt: Dr. Franklin Burt, molekuláris biológus, orvosprofesszor, John Hopkins Orvosi Egyetem. Vezető kutatóorvos, GeneDyne Zárt Sivatagi Kutató intézet. A foglalkozásrubrika sarkába valaki kérdőjeleket írt. Dr. Burt? kérdezte hitetlenkedve Fossey a férfi arcát kutatva. A szürke szemekben meglepetés tükröződött. Ismerem magát? Az arc ugyanaz persze, egy kicsit idősebb és jóval barnább, mint emlékezett rá, de még mindig figyelemreméltóan kevés rajta a korral járó aggodalmak és félelmek gyarapodását jelző homlokredő és szarkaláb. Az egyik oldalon a halántékát géz takarta, a szeme pedig csúnyán bevérzett. Fossey-t megrázta a látvány. Annak idején ott ült ennek a férfinak az előadásain. A karizmatikus, szellemes professzor iránt érzett csodálata nagyban befolyásolta saját karrierje alakulását. Hogy az ördögbe kerülhetett a gumival borított falú helyiségbe, szorosan egy hordágyhoz szíjazva? Lloyd Fossey vagyok, doktor úr mondta Fossey. A Yale orvosi karán hallgattam az előadásait. Az egyetem után is beszéltünk néhányszor. Hormonszintetizálásról, emlékszik? Fossey azon kapta magát, hogy gondolatban kényszeríteni próbálja a hordágyon fekvő férfit, hogy emlékezzen rá. Eltelt egy perc. Burt felsóhajtott, alig láthatóan biccentett a fejével. Igen. Bocsásson meg. Már emlékszem. Vitába szállt velem a szintetikus erythropoietin metasztázisával kapcsolatban. Fossey megkönnyebbült. Megtisztelő, hogy emlékszik rá mondta. Burt habozott, úgy tűnt, mérlegel. Örülök, hogy praktizálni látom bökte ki végül, miközben a szája szélét úgy húzta fel, mintha mulatna az abszurd helyzeten. Fossey alig tudta türtőztetni magát, hogy mohón ne kezdje el olvasni a kezében tartott kórlapot. Újra és újra át kell tanulmányoznia az orvosok és konzulensek szakvéleményét, hogy valamiféle magyarázatra bukkanjon. Közben magán érezte Burt tekintetét, és tudta, hogy a férfi pontosan követi a gondolatmenetét. Szeme szinte önkéntelenül szegeződött a nyomtatott oszlopokra a zárójelentésen. Egyből felnézett, de addigra már kibetűzött néhány szót: heves pszichózis heveny érzékcsalódások gyors neuroleptizáció Dr. Burt szelíden nézett rá. Fossey furcsa zavart érzett, kinyúlt, és a bőrszíjak alatt kitapogatta a férfi pulzusát. Burt pislantott egyet, megnedvesítette kiszáradt ajkait. Teleszívta a tüdejét a pince levegőjével. Éppen Albuquerque-ből északra hajtottam a kocsimmal mondta. Tudja, hogy éppen hol dolgozom. Fossey bólintott. Amikor Burt a privát szektorba szerződött, és nem publikált többet, ment a szokásos szöveg a nagyvállalatok agyelszívásáról. A csimpánzok viselkedési mintáinak befolyásolásával folytattunk kísérleteket. Apró vállalkozás a miénk, tudja, hogy megy ez, gyakran saját magunknak kell mindenféle felszerelés után szaladgálnunk. A laborhoz kellett néhány dolog, és ha már a GeneDyne-nál jártam Albuquerque-ben, elhoztam néhány szabadalmazott alap- D. PRESTON L. CHILD 8 HALÁLOS KÍSÉRLET

vegyületet is. Köztük egy olyan teszthatóanyagot, amit mi fejlesztettünk ki korábban. Egy szintetikus fenciklidinszármazékot, amit gázállapotú közegben tárolnak. Fossey újra bólintott. Gáz-halmazállapotú PCP. Az angyalport úgy lehet belélegezni, akár a nevetőgázt. Furcsa felhasználása a kutatási keretösszegnek, annyi szent Burt most Fossey szemébe nézett, talán el is mosolyodott, de lehet, hogy csak megrándult az arca, Fossey nem tudta eldönteni. A felszívódás hatékonyságának különbségeit kutattuk a tüdőszövet és a hajszálerek között. Akárhogy is, éppen hazafelé tartottam. Fáradt voltam, és nem figyeltem eléggé. Los Lunas után lesodródtam az útról, és egy kiszáradt mederben landoltam. Semmi komoly nem történt. Kivéve, hogy a mérőpohár eltört a balesetben. Fossey felmordult. Ez mindent megmagyarázott. Pontosan tudta, mire képes még a sufniban kikevert angyalpor is egy egészséges felnőtt emberrel. Nagy mennyiségben szélsőségesen agresszív viselkedést okoz. Első kézből szerzett tapasztalatai voltak erről. És ez indokolta a bevérzett szemeket is. Csend lett a szobában. Normális pupillareflex, nincs tágulás, állapította meg Fossey. Szem színe rendben. Enyhe szívritmuszavar, de Fossey tudta, hogy ha őt kötöznék egy hordágyhoz egy gumiszobában, valószínűleg az ő szívverése is felgyorsulna egy kicsit. Mániás pszichózisnak vagy hasonlónak semmi jele. Ezután már nem sok részletet tudok felidézni mondta Burt, miközben ottléte során először a kimerültség jelei jelentkeztek az arcán. Nem volt nálam semmilyen papír, amivel igazolni tudtam volna magam, csak a jogosítványom. A feleségem, Amiko Velencében van a nővérével. Más rokonom nincs. Erősen begyógyszerezve tartottak. Azt hiszem, nem nagyon hitték el, amit mondtam. Fossey nem volt meglepve. Ismeretlen férfi, akit egy baleset után hoznak be, zavarodott, talán agresszív is, és közben bizonygatja, hogy ő egy fontos molekuláris biológus szaktekintély. Létezik olyan túlhajtott sürgősségi osztály, ahol hittek volna neki? A legegyszerűbb minél előbb a pszichiátriára szállítani. Fossey összepréselte az ajkát, és megrázta a fejét. Idióták! Hálás vagyok a sorsnak, hogy magába botlottam, Lloyd mondta Burt. El sem tudom mondani, micsoda rémálom volt ez az egész. Hol vagyok egyáltalán? A Featherwood Parkban, dr. Burt mondta Fossey. Erre magam is rájöttem bólintott Burt. Remélem, gyorsan elintézi ezt a kellemetlenséget. Hívja fel a GeneDyne-t, ha gondolja. Már régen vissza kellett volna érnem, biztosan aggódnak értem. Hamarosan megteszem, dr. Burt, megígérem mondta Fossey. Köszönöm, Lloyd mondta Burt megránduló arccal. Ezúttal semmi kétség nem volt, hogy önkéntelen a gesztus. Valami gond van? kérdezte Fossey azonnal. A vállam mondta Burt, de semmi komoly. Egy kicsit elzsibbadt, mert már egy ideje a hordágyhoz vagyok szíjazva. Fossey csak egy pillanatig habozott. A PCP már felszívódott, ahogy a Haldol nagy része is. És ami még fontosabb, Burt szeme kitisztult, nyugalmat sugárzott. Nyoma sem volt annak a feszült idegességnek, amit azokon látni, akik csak megjátsszák, hogy tiszta az elméjük. Máris leszedem a mellpántokat, és segítek, hogy fel tudjon ülni mondta. Burt megkönnyebbülten mosolygott. Ezer köszönet, bizonyára megérti, hogy nem akartam én kérni. Tudom, hogy működik a kórházi protokoll. D. PRESTON L. CHILD 9 HALÁLOS KÍSÉRLET

Sajnálom, hogy nem kezdhettem ezzel, dr. Burt mondta Fossey a hordágy fölé hajolva, miközben a mellpánt csatjával babrált. Néhány telefonhívással tisztába teszi az egész bohózatot. Aztán lesz néhány szava az albuquerque-i központi kórház baleseti ügyeletes orvosához. A mellpánt szoros volt, és azon gondolkodott, behívja Willt, hogy segítsen levenni, de végül úgy döntött, megoldja egyedül. Will jobban ragaszkodik a szabályokhoz, mint ő. Máris jobban vagyok mondta Burt, miközben felülve tornáztatta elgémberedett tagjait, és karkörzésekkel próbált megszabadulni a vállgörcstől. El tudja képzelni, milyen lehet órákat egy ágyhoz szíjazva tölteni teljes mozdulatlanságban. Néhány évvel ezelőtt már megtapasztaltam, akkor egy angioplasztika miatt tíz órát feküdtem mozdulatlanul. Pokoli volt. Megmozgatta a lábát a szíjak alatt. Néhány vizsgálatot le kell folytatnunk, mielőtt kiengedjük, dr. Burt mondta Fossey. Azonnal lehívom önhöz az ügyeletes pszichológust, hacsak nem akarja előbb kipihenni magát. Köszönöm, nem válaszolta Burt, miközben az egyik kezével hátranyúlt, hogy megmasszírozza a tarkóját. Jöhet akár most azonnal. Ha majd mindannyian viszszatérünk keletre, el kell jönnie hozzánk vacsorázni, hogy találkozzon Amikóval. Visszahúzta a kezét, és végigsimította az arcát. A hordágy mellett állva Fossey feljegyzett néhány dolgot a kórlapra, majd felnézett, amikor olyan hangot hallott, mint amikor a gyufa végigfut a dörzspapíron. Burt szisszent fel, miközben a halántékán levő kötést szedte le. Biztosan megvágta a fejét a baleset közben mondta Fossey, és gyorsan becsukta az iratrendezőt. Egy pár perc, és kicseréljük a kötését. Szegény alfa mondta Burt szúrós szemmel a véres gézdarabra bámulva. Pardon? szólt közben Fossey, miközben közelebb lépett, hogy megvizsgálja a Burt halántékán levő sebet. Franklin Burt villámgyors mozdulattal pattant fel a hordágyról, fejét egyenesen Fossey állkapcsába öklelte, mielőtt újra a hordágyhoz vágta volna magát. Fossey fogai összecsapódtak, ráharapott a nyelvére, hátratántorodott, s a szájában azonnal folyékony melegséget kezdett érezni. Szegény alfa! üvöltötte Burt a lábát tartó szíjakat rángatva. SZEGÉNY AL- FA! Fossey hanyatt esett, közben hívta Willt, de vérével együtt kibuggyanó szavait elnyomta a másik ordítása. Will berontott a szobába, miközben Burt újra előrelendült, amitől a hordággyal együtt a földre zuhant. Tekergőzve, rugdosódva próbált szabadulni az összegabalyodott bokaszíjtól, a fogait csattogtatta. Minden hihetetlen gyorsan történt, Fossey mégis úgy nézte az eseményeket, mintha lassított felvételt látna. Látta, ahogy Will és a medikus Burttel küzd, és megpróbálják a professzort visszafektetni a hordágyra, miközben a férfi úgy mélyesztette saját csuklójába a fogait, ahogy egy kutya kapja el a nyulat. Mintha bagót köpött volna, úgy spriccelt a tisztiszolga szemüvegére a vére. A két férfi a hordágyhoz szorította Burt karjait, teljes súlyukkal a vergődő emberre nehezedtek, hogy meg tudják szorítani a széles mellpántot, miközben Will az övére csatolt pánikgomb után kapkodott. A velőtrázó ordítás egy pillanatra sem maradt abba, ami nem lepte meg Fossey-t. D. PRESTON L. CHILD 10 HALÁLOS KÍSÉRLET

ELSŐ RÉSZ

Guy Carson a műszerfalon lévő órára pillantott, miután beragadt egy újabb közlekedési lámpánál. Késésben volt a munkahelyéről, a héten már másodszor. A Newjersey-i Edisonon át vezető 1. főút úgy nézett ki előtte, mint egy rossz álom. A lámpa zöldre váltott, de mire átvánszorgott volna alatta, újra piros lett. A büdös francba! sziszegte maga elé, és a tenyere élével odasózott egyet a műszerfalra. Nézte, ahogy az esőcseppek szétfröccsennek a szélvédőn, hallgatta az ablaktörlő cuppogását, amint a lapátok nyekeregve ingáztak keresztben a szeme előtt. Az egymás hegyén-hátán hullámzó féklámpák fénylettek, amint a kocsisor újra lelassult. Tudta, hogy éppen úgy nem fogja tudni megszokni az állandó dugókat, ahogy az átkozott esőhöz sem fog tudni soha hozzászokni. Egy kisebb emelkedőn felküzdve magát Carson egy jó fél kilométeres darabot látott az autópályából, és megpillantotta a GeneDyne szikrázóan fehér épületkomplexumát, amely a posztmodern építészet ékköveként emelkedett a zöld gyepszőnyeg és a műtavak fölé. Valahol az épületben Fred Peck várt rá. Carson bekapcsolta a rádiót, a kocsi belsejét a Gangsta Muthas lüktető ritmusa töltötte be. Ahogy a keresőgombbal babrált, hirtelen Michael Jackson hangját hallotta ki a statikus zörejből. Undorral kapcsolta ki a rádiót. Volt, amihez még Pecknél is kevesebb kedve volt. Mi a francért nincs ezeknek a buckalakóknak egy rendes country-csatornájuk? A labor csak úgy nyüzsgött, mikor megérkezett, de Pecket sehol sem látta. Carson szikár felsőtestére húzta a köpenyét, és elfoglalta a helyét, tudva, hogy a rendszerbe lépés időpontját rögzítik a személyi adatlapján. Ha például Peck valamilyen csoda folytán beteg lenne, akkor is észrevenné, ő mikor kezdte meg az aznapi munkát. Kivéve persze, ha mondjuk meghalna Hoppá, milyen érdekes gondolat! A főszer amúgy is úgy nézett ki, mint egy két lábon járó szívinfarktus. Nocsak, Mr. Carson! szólalt meg a háta mögött egy gúnyos hang. Milyen kedves öntől, hogy ezen a reggelen is megörvendeztet minket a társaságával! Carson lehunyta a szemét, mély levegőt vett, majd megfordult. A főnöke puhány alakja köré mintha dicsfényt vont volna a neoncsövekből áradó fény. Peck barna nyakkendőjén ott virított a bizonyíték, hogy rántottát reggelizett, méretes tokáján márványos sebhelyeket ejtett az elektromos borotva. Carson az orrán keresztül nagyot fújt, miközben eleve vesztésre ítélt csatát vívott a rátámadó Old Spice-felhő ellen. Carson már az első GeneDyne-nál töltött napján furcsának találta, hogy a világ vezető biotechnológiai vállalatánál egy olyan figurába botlik, mint Fred Peck. Az azóta eltelt 18 hónapban Peck mindent megtett, hogy Carson idejének minél nagyobb részét alantas labormunkával töltse ki. Carson szerint ez a miatt a kisebbségi érzés miatt lehetett, amit Pecknek a Syracuse Egyetemen szerzett főiskolai diplomája okozott szemben az ő MIT-s doktori végzettségével. Persze az is lehet, hogy Peck csak simán nem bírja a délnyugati suttyókat. D. PRESTON L. CHILD 12 HALÁLOS KÍSÉRLET

Bocs a késésért mondta megjátszott sajnálattal a hangjában. Dugóba kerültem. Dugóba?! kérdezte Peck olyan hangon, mintha még soha nem hallotta volna a szót. Igen mondta Carson, volt egy útelterelés Útelterelés ismételte Peck Carson nyugati tájszólását imitálva. Úgy értem, elterelték a forgalmat, egészen a jersey-i lehajtó fizetőkapujától Vagy úgy, szóval a fizetőkaputól? mondta Peck. Carson elhallgatott. Peck megköszörülte a torkát. A reggeli csúcsforgalom New Jersey-ben! Micsoda váratlan meglepetés lehetett ez önnek, Carson. Összefonta a karját a mellén. Majdnem lekésett a megbeszéléséről. Megbeszélésemről? kérdezett vissza Carson. Miféle megbeszélés? Nem is tudtam Hát persze, hogy nem is tudott róla. Én is csak az előbb hallottam. Ez például egy a számos ok közül, amiért időben kell bejönnie a munkahelyére, Carson. Igen, Mr. Peck mondta Carson a székéből felállva. Követte Pecket az övéhez hasonló asztalok közti labirintuson át. Mr. Fred Pöcsfejű Peck Mr. Frederick Zsíragyú Peck Viszketett a tenyere, hogy bevágjon egyet a dagadt rohadéknak, de ezen a munkahelyen nem így mennek a dolgok. Ha Peck egy ranch vezetője lett volna, az emberei már régen elásták volna a mocsárban, seggel felfelé. Peck kinyitott egy ajtót, amire az volt írva, II. VIDEOKONFERENCIA-SZOBA, és intett Carsonnak, hogy kövesse, aki bement, és szemügyre vette a szoba közepén álló nagy, üres asztalt. Ekkor ébredt rá, hogy még mindig a pecsétes laborköpenye van rajta. Üljön le mondta Peck. Hol vannak a többiek? kérdezte Carson. Csak magának kell itt lennie szólt vissza Peck az ajtó felé vonulva. Maga sem marad? kérdezte Carson, miközben egyre növekvő idegességgel azon gondolkodott, vajon milyen fontos e-mailt felejtett el megnézni, amiben erre a megbeszélésre készítették fel. Mi ez az egész egyáltalán? Halvány fogalmam sincs válaszolta Peck. Carson, ha itt végzett, jöjjön le azonnal az irodámba. Beszélnünk kell a munkahelyi viselkedéséről. Az ajtó halk kattanással csukódott be, ahogy a tölgyfa lapok a fémkerethez értek. Carson óvatosan leült a cseresznyefa asztal mellé, és körbenézett. Gyönyörű szoba volt, kézzel faragott faberakások díszítették körös-körül. A csupa ablak homlokzati fal a GeneDyne-komplexum apró tavaira és füves parkjaira nézett. A háttérben a végtelen városi forgatag látszott. Carson megpróbálta felkészíteni magát, bármilyen megpróbáltatás várjon rá. Peck valószínűleg bőven elegendő kritikával illette a munkáját ahhoz, hogy egy alapos megrovást kapjon a személyzeti osztálytól. Vagy még annál is rosszabbat. Valójában Pecknek van némi igaza, a munkafegyelmén bőven lehetne mit javítani. Talán ideje lenne megszabadulni attól a rosszfiú-imázstól, amit az apjától örökölt. Carson soha nem felejtette el azt a napot, amikor az apja egy jobbhoroggal lepett meg egy bankárt a farmon. Azzal a mozdulattal kezdődött el a ranch felszámolása. Az apja volt saját maga legnagyobb ellensége, és Carson eltökélte, hogy nem fogja elkövetni ugyanazokat a hibákat, mint ő. A világ tele van ilyen Peckekkel. Ahogy viszont az elmúlt másfél évét lehúzta a vécén, az az igazi szégyen. Amikor munkát ajánlott neki a GeneDyne, Carson meg volt győződve róla, hogy az élete D. PRESTON L. CHILD 13 HALÁLOS KÍSÉRLET

fordulóponthoz érkezett, minden, amiért dolgozott, amiért eljött otthonról, valósággá válik. És valahogy akkor is úgy érezte, a GeneDyne az a hely, ahol valami kimagaslót érhet el. Ahol valami tényleg fontosat tehet. Ám minden egyes nappal, amire a forrón gyűlölt Jersey-ben ébredt a szűkös, barátságtalan lakásban, a szmogos ég alatt egy Peckkel súlyosbított nap reggelén egyre kevésbé tűnt lehetségesnek, hogy így lesz. A tárgyaló világítása tompulni kezdett, majd teljesen kialudt. Az ablakredőnyök automatikusan leereszkedtek, s a falból egy panel csúszott elő, amihez egy billentyűzet és egy méretes kivetítő tartozott. A vászon zizegve életre kelt, egy arc jelent meg a közepén. Carsonnak földbe gyökerezett a lába. Csak bámulta az elálló füleket, a homokszínű hajat a büszkén viselt lófarokkal, a vastag keretes szemüveget és a védjegynek számító fekete pólót, valamint a jellegzetesen álmatag, cinikus arckifejezést. És ez az egész együtt maga Brentwood Scopes volt, a GeneDyne alapítója. Carson nappalijában még mindig a kanapén hevert az a Times, aminek a címlapján Scopes feszített. A vállalatát a kibertérből irányító vezérigazgató, akit ünnepelt a Wall Street, imádtak az alkalmazottai, és akitől rettegtek az ellenfelei. Mi az ördög ez, valami motivációs film a nehéz esetek számára? Hahó mondta a képernyőn Scopes képe. Hogy érzi magát, Guy? Egy pillanatra Carsonnak elakadt a hangja. Jézusom, gondolta, hiszen ez nem is felvétel Khm hahó, Mr. Scopes Uram. Remekül Sajnálom, hogy nem öltöztem fel Szólítson csak Brentnek. És kérem, forduljon a kivetítő felé, ha beszél, mert úgy jobban látom. Igen, uram. Nem uram, csak Brent. Rendben. Köszönöm, Brent. A GeneDyne legfelső vezetőjét a keresztnevén szólítani komoly erőfeszítésébe került. Szeretek kollégaként tekinteni a beosztottaimra mondta Scopes. Végül is azzal, hogy belépett a céghez, felelőssé is vált érte, ahogy mindenki más. Részvényese lett a vállalatnak, ami azt jelenti, hogy együtt nyerünk, együtt vesztünk. Így van, Brent. Carson a háttérben, Scopes alakja mögött homályosan egy méretes trezorra emlékeztető tárgyat vett észre. Scopes úgy mosolygott a saját keresztneve hallatán, mintha hájjal kenegették volna. Carson megállapította, hogy a 39 éves férfi ezzel a mosollyal kifejezetten kamaszosnak tűnt. Egyre növekvő hitetlenkedéssel nézte Scopes képét a kivetítőn. Miért akarna Scopes, az ifjú zseni, aki a semmirevaló limlomok helyén négymilliárd dolláros üzletbirodalmat épített fel, beszélni pont vele? Valamit biztosan még annál is jobban elcsesztem, mint gondoltam Scopes egy pillanatra maga elé nézett, Carson hallotta, ahogy a klaviatúrán nyomkodja a billentyűket. Alaposan utánanéztem a dolgainak, Guy mondta. Igazán lenyűgöző, mondhatom. Látom már, miért alkalmaztuk. Tovább pötyögött a billentyűzeten. Azt viszont nem értem, miért dolgozik lássuk csak Hármas számú labortechnikusi beosztásban. Scopes újra felnézett. Guy, ne haragudjon, de muszáj a tárgyra térnem. Van a vállalaton belül egy nagyon fontos pozíció, ami jelen pillanatban betöltetlen. Azt hiszem, maga rá a megfelelő ember. D. PRESTON L. CHILD 14 HALÁLOS KÍSÉRLET

Miről van szó? bukott ki Carsonból, de azonnal megbánta, hogy kimutatta izgatottságát. Scopes újra elmosolyodott. Szeretném beavatni minden részletbe, de ez egy szigorúan titkos projekt. Remélem, megérti, ha egyelőre csak nagy vonalakban foglalom össze, miről van szó. Igen, uram. Úgy nézek ki, mint akit uramozni kell, Guy? Nem is olyan régen még csak egy kockafejű kissrác voltam, akibe a suliban mindenki belekötött a szünetekben. Annyit mondhatok most, hogy a megbízatása a legfontosabb dologhoz kapcsolódik, amit a GeneDyne valaha előállított. Olyasmi, ami az emberiség számára felbecsülhetetlen értékkel bír. Scopes Carson arckifejezése láttán elvigyorodott. Remek érzés mondta segíteni az embereken, és közben még meg is gazdagodni belőle. Közelebb hajolt a kamerához. Egy hat hónapos megbízatást ajánlunk a GeneDyne Zárt Sivatagi Kutató Intézetében. A Mount Dragon laboratóriumban. Egy kis létszámú, de igen elhivatott csoporttal fog együtt dolgozni, amely a vállalat legjobb mikrobiológusaiból áll. Carson érezte, hogy felgyorsul a szívverése. Már maga a Mount Dragon említése úgy hatott rá, mint egy mágnes, a GeneDyne-on belül afféle szakmai non plusz ultrának számított a hely. Valaki a képernyőn kívülről egy pizzásdobozt tett Scopes könyökéhez. Az rápillantott, felnyitotta a tetejét, majd rögtön vissza is csukta. Ó, articsóka! Tudja, mit mondott Churchill az articsókáról? Az angol lordok és az olasz kurvák kedvenc ínyencsége. Rövid időre csend lett. Szóval akkor Új-Mexikóba kell mennem? kérdezte Carson. Így van. Az amúgy is a maga szülőföldje, nem? A Bootheelben nőttem fel. A várost úgy hívták, Cottonwood Tanks. Emlékeztem, hogy valami különleges neve van. Szerintem nem fogja olyan kényelmetlennek találni a Mount Dragont, mint egyesek. Az elszigeteltség a sivatagban néha nehézzé teszi ott az életet. De maga talán még élvezni is fogja. Van ott egy lovarda is. Ha jól tippelek, biztosan egész jó lovas lehet, ha már egyszer ranchon nőtt fel. Tudok egy keveset a lovakról mondta Carson. Az biztos, hogy pokoli alaposan utánanéztek az életrajzának Persze nem lesz valami sok ideje lovagolni. Nincs értelme szépíteni, kitapossák majd a belét, de biztosíthatom, kompenzáljuk mindenért. A hat hónapért egyéves fizetését kapja, ezenfelül siker esetén egy ötvenezer dolláros célprémiumra is számíthat. Személyes hálámon kívül, persze. Carson próbálta megemészteni az elhangzottakat. A prémium magában kitette az éves fizetését. Biztosan hallotta már, hogy a vállalatvezetési módszereim elég sajátosak folytatta Scopes. Őszinte leszek, Guy. Van egy másik oldala is a történetnek: ha nem lesz készen a munka magára eső részével időre, elbocsátjuk. Széles vigyora láttatni engedte lapátfogait. De minden bizalmam magába vetem! Nem jelölném ki erre a munkára, ha nem hinnék benne, hogy képes teljesíteni a feladatot. Carson nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg: Nem hagy nyugodni, hogy mégis miért engem választottak a feladatra, miközben ekkora a választék itt tehetségekből. Még ezt sem mondhatom most meg. Majd amikor eligazítják a Mount Dragonban, minden világos lesz, ígérem. D. PRESTON L. CHILD 15 HALÁLOS KÍSÉRLET

Mikor kellene kezdenem? Ma. A vállalatnak szüksége van erre a termékre, Guy, egyszerűen nincs veszteni való időnk. Ha igent mond, még ebéd előtt a gépen ülhet. Majd küldök valakit, aki elintézi a lakását, a kocsit, meg az összes ilyen idegesítő apróságot. Van barátnője? Nincs válaszolta Carson. Ez eléggé megkönnyíti a dolgot mondta Scopes, miközben sikertelenül próbálta lesimítani elálló hajtincsét. Mi lesz a főnökömmel, Fred Peckkel? Be kellene hozzá Nincs rá idő. Kapja fel a notebookját, és indulás. A sofőröm hazaviszi, hogy öszszepakolhasson néhány dolgot, és felhívja, akit kell. Majd küldök ennek a hogy is hívják Pecknek egy rövid magyarázatot. Brent, szeretném, ha tudná Scopes felemelte a kezét. Kérem! A hálálkodás kényelmetlenül érint. Reményt szítani finom, hálát elvárni pórias dolog, mert amilyen hosszú emlékezetű az, olyan feledékeny emez. * Tíz percig komolyan gondolkodjon el az ajánlatomon, Guy, és ne menjen innen sehova. A képernyő egy villanással elsötétedett abban a pillanatban, amikor Scopes újra felnyitotta a pizzásdobozt. Ahogy a fények felkapcsolódtak, Carsonban felváltotta a hitetlenkedést a hirtelen támadt öröm érzése. Elképzelése sem volt, Scopes miért nyúlt át a GeneDyne-nál dolgozó ötezer szaktekintély feje fölött, hogy kiszakítsa éppen őt a végeláthatatlan térfogatos elemzések és minőségbiztosítási vizsgálatok közül. Ebben a percben ez egyáltalán nem is érdekelte. Inkább azt próbálta elképzelni, amint Peck harmadkézből meghallja, hogy Scopes személyesen küldte őt a Mount Dragonba. Szinte látta maga előtt, ahogy a hájas pofa tokaszalonnája beleremeg a megrökönyödésbe. A sötétítő halk morajjal elhúzódott az ablakok elől, az eső függönye mögött előbukkant a zavaros, lehangoló tájkép. A szürke háttérben Carson látta a magasfeszültségű kábeleket, a felszálló füstoszlopokat és a levegőbe szivárgó vegyi anyagokat, amelyek együtt alkotják New Jersey látképét. Valahol messze, nyugat felé húzódik a sivatag, fölötte végtelen kék éggel, a látóhatáron kéken derengő hegyekkel, a viaszcserje átható illatával, ahol az ember egész nap lovagolhat úgy, hogy nem találkozik másik emberi lénnyel. Valahol ennek a sivatagnak a közepén rejlik a Mount Dragon, és benne az ő lehetősége, hogy tényleg valami fontosat tegyen. Tíz perccel később, amikor a sötétítő újra az ablakok elé gördült, és a képernyő ismét megelevenedett, Carson készen állt a válasszal. Carson fellépett a ferde verandára, ledobta a táskáját az ajtó mellé, és a viharvert hintaszékbe ereszkedett. A szék megnyikordult, ahogy az átázott fa tiltakozni kezdett a súlya ellen. Hátradőlt, hogy kinyújtóztassa elmacskásodott tagjait, és merengve nézett a távolban elnyúló hatalmas Jornada del Muerto sivatag felé. A nap úgy kelt fel vele szemben, mintha a kéken derengő San Andres hegység fortyogó kemencéjéből emelkedne ki. Carson érezte az arcán a napsugarak erejét, * Baltasar GRACIÁN, Az életbölcsesség kézikönyve, GÁSPÁR Endre fordítása. D. PRESTON L. CHILD 16 HALÁLOS KÍSÉRLET

ahogy lecsaptak a verandára, és reggeli fénnyel terítették be. Még hűvös volt tizenöt-tizennyolc fok lehetett, de Carson tudta, hogy nem egész egy órán belül 38 fokos hőség lesz. A sötétlila égbolt folyamatosan világosodva lassan kékké vált, nemsokára pedig fehéren fog izzani. Végignézett a háza előtt elhaladó földúton. Engle, a tipikus új-mexikói sivatagi városka már túl volt a haldokláson. Kimúlt. Kövekkel megerősített, bádogtetejű vályogházak álltak szétszórtan, köztük egy elhagyatott iskola és egy postahivatal. A valamikori nyárfa leveleit már régen lefújta a sivatagi szél. A ház előtt járművek kereke helyett csak a sivatagi ördögszekér görgött, ahogy a szél hajtotta. Egy másik szempontból azonban Engle egyáltalán nem az a tipikus sivatagi város volt: az egész települést megvásárolta a GeneDyne, és kizárólag a Mount Dragonba tartók tranzitállomásának használta. Carson a távoli horizont felé fordította a tekintetét. Messze északkeleten, a 145 kilométernyi poros, napszítta kőzeten és homokon túl amit csak egy helyi nevezhet komoly képpel útnak állt a komplexum, amelyet hivatalosan GeneDyne Zárt Sivatagi Intézetnek hívtak, de mindenki csak a fölé magasodó vulkanikus domb nevén ismert: Mount Dragon. A GeneDyne űrtechnológiával felszerelt genetikai kutatólaboratóriuma volt ez, ahol veszélyes mikrobiológiai vegyületekkel foglalkoztak. Carson mély lélegzetet vett. Hiányzott már neki a por és a mészkövek szaga, a szárazság éles, tiszta illata. New Jersey már akkor nagyon távolinak tűnt, a régmúlt távoli emléke volt csupán. Úgy érezte magát, mint aki börtönből szabadult: egy zöld, túlzsúfolt, szétázott börtönből. Bár a bank időközben lefoglalta apja földjének utolsó darabját is, még mindig úgy érezte, hogy ez az ő igazi otthona. Furcsa hazatérés, annyi szent: nem csordákat terelgetni tér vissza, hanem egy sejtelmes, meghatározatlan projekten dolgozni a tudomány peremterületén. Egy pont jelent meg a homályos horizonton, ahol az ég összeért a földdel. Hatvan másodpercen belül a pontból egy elmosódott porfelhő lett. Carson jó néhány percen át bámulta a közeledő porfelhőt, mielőtt felállt volna. Visszament a háznak nevezett düledező tákolmányba, ledöntötte a maradék hideg kávéját, és kiöblítette a poharát. Ahogy utoljára körbenézett, hogy nem felejtett-e el bepakolni valamit, hallotta, hogy a ház előtt egy autó áll meg. A verandára lépve megpillantotta egy fehér civil Humvee, azaz egy Hummer zömök alakját. Ahogy a kocsi megállt, a felkavart porfelhő betakarta Carsont. A füstüveg ablakok felhúzva maradtak, az erős dízelmotor lustán kerepelt üresben. Egy alak szállt ki a kocsiból: kövérkés, fekete hajú, kopaszodó férfi, pólóinget és fehér sortot viselt. Barátságos arcát csokoládébarnára cserzette a nap, de zömök lábai vakítóan fehérlettek indokolatlanul súlyos bakancsa fölött. A férfi az elfoglalt emberek sietségével, de vidáman felé lépett, és határozottan kezet nyújtott. Maga a sofőröm? kérdezte Carson a férfi kezének puhaságától meglepetten. A vállára dobta az utazótáskáját. Nos, Guy, mondhatjuk így is válaszolta a férfi. De szólítson inkább Singernek. Dr. Singer! kiáltott fel Carson. Nem számítottam rá, hogy maga az igazgató jön el értem. Kérlek, szólíts csak Johnnak mondta Singer mosolyogva, miközben elvette Carson csomagját, és kinyitotta a Hummer csomagtartóját. Nálunk a Mount Dragonban mindenki tegeződik. Nye-t kivéve, természetesen. Jól aludtál? Az utóbbi másfél évben ez volt a legpihentetőbb éjszakám vigyorgott Carson. D. PRESTON L. CHILD 17 HALÁLOS KÍSÉRLET

Sajnálom, hogy nem tudtunk korábban kijönni érted mondta Singer az utazótáskát lóbálva, de szabályellenes sötétedés után a komplexumon kívül tartózkodnunk. A helikoptereket ilyen rövid távolságra pedig csak vészhelyzetben használjuk. A Carson lábánál heverő tokra pillantott. Csak nem egy öthúros? De bizony, hogy az emelte meg Carson a tokot. Lement a lépcsőn. Milyen stílusban nyomod? Háromujjas? Clawhammer? Melodikus? Carson megtorpant, miközben a bendzsót rakta be a csomagtérbe, és Singerre nézett, aki vidáman nevetve nézett rá vissza. Ez mókásabb lesz, mint gondoltam mondta. Pattanj be! Carsont hideg levegő csapta meg, ahogy bepattant a kocsiba. Meglepte a Hummer belsejének mérete, Singer majdnem egy karnyújtásnyira volt tőle. Úgy érzem magam, mintha egy tankban ülnék mondta Carson. Ez a legjobb közlekedési eszköz sivatagi körülményekhez. Ezt csak egy szakadék állítja meg, semmi más. Látod ezt a kijelzőt itt? Ez a keréknyomás szintjelzője. Van egy beépített keréknyomás-szabályozónk, amit egy kompresszor hajt. Megnyomod a gombot, és megválasztod a megfelelő levegőnyomást az útburkolathoz. A Mount Dragon összes járműve laposjáró, minimum 48 kilométert meg tudnak tenni akkor is, ha leeresztenek a kerekeik. Elhúztak a házak közül, majd keresztülhajtottak egy nagykapun. Carson a gerendákból épült kapu vonalában mindkét irányban végeláthatatlan szögesdrótfüzért figyelt meg, amin harmincméterenként jelzőtáblák voltak az alábbi felirattal: Figyelem! Keleti irányban egy szövetségi katonai objektum található, a belépés szigorúan tilos. WSRB Beléptünk a White Sands Rakétabázisra mondta Singer. Tudod, a Mount Dragon telkét a Védelmi Minisztériumtól béreljük. Ennyi maradt azokból az időkből, amikor még katonai megrendeléseken dolgoztunk. Singer a horizont felé irányította a kocsit, és felgyorsított a sziklás úton, a hátsó kerekek mögött felvert por úgy terjed szét, mintha egy rakétát indítottak volna útjára. Megtisztelő, hogy személyesen jöttél el értem mondta Carson. Egyáltalán nem az. Egyszerűen csak szeretek kimozdulni, amikor csak lehet. Tudod, én csupán az igazgató vagyok, a munka fontos részét nem én végzem. Carsonra nézett. De azért örülök, hogy tudunk beszélni kettesben. Egyike vagyok annak a maximum öt embernek, aki elolvasta, és meg is értette a doktori disszertációdat. Harmad- és negyedfokú strukturális átalakítások a vírusmagon belül Egészen zseniális. Köszönöm mondta Carson. Ez jelentős dicséretnek számított a CalTech Egyetem egykori molekulárisbiológia-professzorától. Persze csak tegnap olvastam el kacsintott Carsonra Singer. Scopes küldte el a többi adatoddal együtt. Hátradőlt, a jobb kezét a kormányra tette. Az út egyre jobban rázta a kocsit, ahogy a Hummer a 100 km/h-s sebességhez közelítve törte át a kisebb homokakadályokat. Carson azon kapta magát, hogy egy képzeletbeli féket tapos tövig a lábával. A pasas úgy vezetett, mint Carson apja. Mit tudsz az itteni küldetésemről? kérdezte Carson. Pontosan mit szeretnél tudni? kérdezett vissza Singer, miközben levette a szemét az útról, és Carsonra nézett. D. PRESTON L. CHILD 18 HALÁLOS KÍSÉRLET

Nos, a központban egy órával az indulásom előtt szóltak, hogy hagyjak ott mindent, és pakoljak mondta Carson. Mondhatni elég kíváncsi vagyok, miről van szó. Singer elmosolyodott. Rengeteg időnk lesz ezt megbeszélni a Mount Dragonban. Előrenézett megint, éppen amikor olyan közel suhantak, el egy jukka mellett, hogy az nekiütődött a vezetőoldali külső visszapillantó tükörnek. Singer korrigált, és visszaterelte az ösvényre a Hummert. Ez most biztosan olyan, mint egy boldog hazatérés mondta Singer. Carson bólintott, megértette a célzást. A családom nagyon régóta itt él. Régebben, mint bárki más, gondolom. Így van. Kit Carson az egyik felmenőm. Kamaszként hajcsár volt a Spanyol út mentén. Az ükapámnak állandó földhasználati joga volt Hidalgó megyében. Eleged lett a ranchéletből? kérdezte Singer. Carson megrázta a fejét. Apám borzalmas üzletember volt. Ha csak egyszerűen a gazdasággal foglalkozik, minden rendben lett volna, de neki mindig világmegváltó ötletei voltak. Az egyik az állatok keresztezése volt. Így kezdtem érdeklődni a genetika iránt. Apámnak nem jött össze, ahogy senki másnak sem, és a bank elvette a farmot. Elhallgatott, és csak a körülötte kibontakozó végtelen sivatagot nézte. A nap egyre magasabbra kapaszkodott, a sugarai sárgából fehérré változtak. A messzi távolban két villásszarvú antilop futott a horizont alatt. Alig látszottak, csak elmosódott szürke foltként mozogtak a szürke háttér előtt. Katonai céllövölde dörmögte Singer önfeledt vidámsággal. Egy idő múlva a horizonton egy domb sötét sziluettje tűnt fel, egy vulkáni hamuból készült tölcsér, sima kráterrel a közepén. A kráter peremén végig adótornyok és tányérantennák magasodtak. Ahogy közeledtek, Carson néhány szögletes épületet pillantott meg a domb tövében. Makulátlan fehérek voltak, úgy ragyogtak a reggeli napfényben, mint megannyi sókristály. Hát ott van mondta Singer büszkén, miközben lelassított. A Mount Dragon. Az otthonod a következő hat hónapra. Carson hamarosan acélsodrony kerítést pillantott meg, amelynek a tetején végig drótakadályok futottak. Egy őrtorony magasodott a komplexum fölé, a mozdulatlan hőségben úgy tűnt, mintha remegett volna a nap sugarai között. Most nincs ott fent éppen senki mondta nevetve Singer. De azért tényleg van ám biztonsági személyzetünk. Hamarabb találkozol velük, mint szeretnél. És igen hatékonyak, amikor éppen olyanjuk van. De a mi igazi biztonsági őrünk a sivatag. Ahogy közeledtek, az épület lassan formát öltött. Carson betonkockákra és elemekből összetákolt szerelőcsarnokra számított, ehelyett a komplexum majdhogynem szépnek volt mondható. Ragyogó fehérnek, tisztának látszott a vakító napsütésben. Singer tovább lassított, megkerült egy beton védőkorlátot, és leparkolt a komplexum oldalában levő biztonsági szolgálat épülete előtt. Egy férfi civil ruhában kilépett az ajtón, és elindult feléjük. Carsonnak feltűnt, hogy a férfi húzza az egyik lábát. Singer leengedte az ablakot, a férfi pedig két izmos karját a peremre téve bedugta katonásra nyírt üstökét a kocsi belsejébe. Elvigyorodott, miközben az állkapcsát dolgoztatta egy rágógumival. Csillogó zöld szempár uralta a csokoládébarnára sült arcot. D. PRESTON L. CHILD 19 HALÁLOS KÍSÉRLET

Mizujs, John? kérdezte, miközben körbejáratta a tekintetét a kocsi belsején, végül megállapodva Carsonon. Kit hozott nekünk? Az új tudósunkat, Guy Carsont. Guy, ez itt Mike Marr a biztonsági szolgálattól. A férfi biccentett, miközben újra végignézett a kocsi belsején. Visszaadta Singernek az igazolványát. Iratok? Carson irányába mondta, de úgy, mint egy alvajáró. Carson átadta az összes iratát, amiről azt mondták, hozza magával: az útlevelét, a születési anyakönyvi kivonatát és a genedyne-os igazolványát. Marr unottan átfutotta őket. A tárcáját, legyen szíves. A jogosítványomra kíváncsi? fintorgott Carson. Az egész tárcáját kérném, ha nem bánja mondta Marr egy rövid mosoly kíséretében. Carson észrevette, hogy nem is rágózik, hanem egy nagy darab piros gumiszalagot rágcsál. Kelletlenül átadta a pénztárcáját. A csomagjaidat is el fogják venni mondta Singer. Nyugi, még vacsora előtt visszakapod minden cuccodat. Kivéve az útleveledet, persze. Azt csak a hat hónapos vakáció végén kapod vissza. Marr ellökte magát a kocsiajtótól, és Carson holmijával a kezében visszasétált a légkondicionált őrszobába. Furcsán járt, úgy húzta maga után a jobb lábát, mintha attól tartott volna, hogy bármelyik pillanatban elhagyhatja. Néhány pillanattal később felemelte a sorompót, és intett nekik, hogy menjenek. Carson a vastag, kék üvegen keresztül is látta, ahogy szétpakolja a tárcája tartalmát. Attól tartok, ezen a helyen csak az maradhat titokban, amit a fejedben őrzöl mondta Singer mosolyogva, miközben felgyorsított. És jobban teszed, ha még arra is vigyázol. Miért van szükség erre? kérdezte Carson. Singer megvonta a vállát. Ez az ára, hogy egy szigorúan titkos munkakörnyezetben dolgozhass. Ipari kémkedés, kedvezőtlen publicitás és így tovább. Ezek amúgy ugyanazok a biztonsági előírások, amiket Edisonban is használ a GeneDyne, csak tízszer szigorúbbak. Singer behajtott a parkolóba, és leállította a motort. Ahogy Carson kiszállt, végigsöpört rajta a sivatagi szél. Mély lélegzetet vett. Csodálatos érzés volt. Ahogy felnézett, jó fél kilométernyire látta a masszív Mount Dragont a komplexum fölé magasodni. Egy frissen kialakított murvás feljáró kapaszkodott fel az oldalán egészen a tányérantennákig. Először is mondta Singer, lássuk a kötelező tiszteletkört. Aztán visszamegyünk az irodámba, iszunk valami hideget, és beszélgetünk egy kicsit. El is indult előre. Ez a kutatás kezdett bele Carson. Singer megtorpant. Megfordult. Scopes nem csak túlzott? kérdezte Carson. Tényleg olyan fontos? Singer rásandított, majd a kietlen sivatag felé fordította tekintetét. A legvadabb álmaidat is meghaladja mondta. A Harvard Egyetem Percival előadóterme csordultig megtelt. Kétszáz diák foglalta el a rézsútosan ereszkedő padsorokat, néhányan a notebookjuk fölé görnyedtek, mások érdeklődve néztek előre. Dr. Charles Levine sietős léptekkel haladt el az osztály előtt. Alacsony, de szikár alkatú férfi volt kevés megmaradt hajjal korán kopaszodó feje búbja körül. Krétaporos volt az ingujja, a nadrágja szárát pedig a télen D. PRESTON L. CHILD 20 HALÁLOS KÍSÉRLET