Tartalom Egyesületi választások... 3 Egyenlő Bánásmód hatóság és szolgáltatásai... 5 Alapítvány a látássérültekért... 7 II. Braille olvasótábor Egerben... 10 Mindenki lehet önkéntes... 12 Fogyatékkal élők alkotótábora... 14 Helen Keller Nagyváradon... 15 Bécsi metrótúra egy rövid tanulmányút tapasztalatai... 17 Kézzel fogható élővilág... 21 Ma szentnek lenni: II. János Pál pápa példája... 22 Egyesületünk 2009. évi Közhasznúsági jelentése... 27 Szél Magdolna: Születésnapom című verse... 31 Közlemény Tájékoztatjuk mindazokat, akik írni szeretnének Szemezgetőnk című kiadványunkba, hogy a következő lapszámunk 2010. augusztusában jelenik meg. Lapzárta: Július 25. Írásaikat elektronikus levélben a vakegy@upcmail.hu címen várjuk. Kiadványunkat ingyenesen rendelhetik meg, nagybetűs sík írásban, Braille nyomtatásban, hangos változatban kazettán vagy CD-n, vagy Daisy formátumban, vagy elektronikus formában. Lakatos Anikó, lapszerkesztő
Egyesületi választások A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete 2004 decemberében alakult társadalmi szervezet, mely az MVGYOSZ szervezeti átrendeződése következtében jött létre. A megalakuláskor megőriztük a körzetesített formát, amit örökül a Szabolcs megyei szervezet hagyott ránk. Hét kistérségben, Fehérgyarmaton, Kisvárdán, Mátészalkán, Nyíregyháza vonzáskörzetében, Vásárosnaményban, Nyírbátorban és Nyíregyháza városban körzeti csoportvezetők segítségével biztosítjuk a látássérültek helyi érdekképviseletét. Ezek a kistérségi csoportok nem rendelkeznek önálló jogi személyiséggel. Az egyesület munkatársai évente két alkalommal, tavasszal és ősszel egy-egy napra kiköltöznek vidékre, hogy az ott élőket személyesen tájékoztassák. Természetesen, akik könnyebben közlekednek, ők akármikor nyíregyházi irodánkat is felkereshetik. 2010. tavaszán nem csak hasznos információkat vittünk, hanem kistérségi választásokat is tartottunk. Egyesületünk alapszabálya értelmében, egy körzeti csoportban a tagok számától függően választjuk meg a megyei küldötteket, akik aztán a megyei küldöttgyűlésben képviselhetik kistérségeiket. Harminctagonként egy küldött választása az előírt. Így fordulhatott elő idén, hogy hét körzetből, 29 fővel alakult meg a megyei küldött gyűlésünk, az egyesület legfőbb döntést hozó testülete. Körzeti bontásban a következő körzetvezetők kaptak bizalmat a tagságtól öt évre. Fehérgyarmat: Szórádi Bálint; Nyírbátor: Dudik Sándorné; Nyíregyháza vonzáskörzete: Gál Gyula; Nyíregyháza város: Hajdu Istvánné; Mátészalka: Deme Jánosné; Vásárosnamény: Gál Ildikó; Kisvárda: Técsy László.
Két kistérségi csoportunk mellett, hosszú ideje jól működő klubok gondoskodnak a szabadidő hasznos eltöltéséről. Náluk is választásokat tartottunk. Mátészalkán 14 éve klubvezető Deme Jánosné, akinek a munkája alapján újabb öt évre szavaztak bizalmat az Óda a fényhez látássérültek klubjának tagjai. Fehérgyarmaton a 13 éve alakult Sorstársak látássérültek klubja Mikes Miklósné személyében új vezetőt kapott. A közösséget korábban 13 évig Gazda Istvánné és férje irányította. 2010. május 6-án megtartottuk a megyei választó küldött gyűlésünket. Egyesületünk elnöksége Dr. Varga Szabolcsot kérte fel, hogy legyen a levezető elnök. Szabolcs örömmel tett eleget felkérésünknek, aki Székesfehérvárról érkezett hozzánk. A választó küldöttgyűlésen a jelenlévők elfogadták az egyesület 2009 évi közhasznúsági jelentését, a szakmai beszámolót. Módosították több ponton az egyesület alapszabályát és 1800 forintban határozták meg a tagsági díjat, ami 2011-től lesz érvényes. A tisztségviselők választásán a következő eredmények születtek: A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete elnöke újabb öt évre ismét Nagy Tünde lett. Alelnöknek Szanics Miklós Szabolcsot választották meg a küldöttek. Az egyesület elnökségének tagjai lettek: Deme Jánosné, Gál Gyula, Seres Sándorné, Szabóné Pethő Gyöngyi és Szórádi bálint. Póttagok: Hajdu Istvánné és Sivák Sándorné. A Felügyelő bizottság tagjai: Dr. Petrus Anna, Mikulecz Erika, Szalánczi Zsolt. A bizottság póttagja: Zellerikné Molnár Mária lett. Az egyesületet a következő személyek képviselik az MVGYOSZ országos küldöttgyűlésében: Nagy Tünde, Seres Sándorné, Szabóné Pethő Gyöngyi, Szanics Miklós Szabolcs és Szórádi Bálint. Pótküldöttek: Balogh Róbert és Hegyes Jánosné. Minden megválasztottnak sikeres munkát kívánunk! 4 Nagy Tünde
TÁJÉKOZTATÁS az Egyenlő Bánásmód Hatóság új szolgáltatásáról és annak eddigi tapasztalatairól A társadalom széles rétegeit érintő szolgáltatást indított útjára az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2009. szeptember elsején. A TÁMOP 5.5.5. program keretében megvalósuló Diszkrimináció elleni küzdelem a társadalmi szemléletformálás és a hatósági munka erősítése című projektjének keretében minden megyében egyenlő bánásmód referens várja a panaszosokat. Azért, hogy a budapesti székhelyű Egyenlő Bánásmód Hatóság minél közelebb kerülhessen a segítségre szoruló emberekhez, minden megyében közvetlen ügyfélszolgálatot létesített. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyében szeptember 1-től Dr. Vassné Dr. Kemecsei Hedvig ügyvéd látja el a referensi teendőket. Az ügyfélfogadás az Esélyek Házában (4400 Nyíregyháza, Országzászló tér 7. III./29.) van, minden héten, szerdán 12 órától 16 óráig. Ezenkívül havonta egy alkalommal mindig valamelyik kistérségben várják a panaszosokat. Mindenki panasszal fordulhat az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, akit valamilyen védett tulajdonsága miatt hátrányos megkülönböztetés ér, vagy e miatt zaklatásnak van kitéve. Ezek a védett tulajdonságok: nem, faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez való tartozás, anyanyelv, fogyatékosság, egészségi állapot, vallási vagy világnézeti meggyőződés, politikai vagy más vélemény, családi állapot, anyaság (terhesség) vagy apaság, szexuális irányultság, nemi identitás, életkor, társadalmi származás, vagyoni helyzet, foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője.
A megyei ügyfélszolgálat létesítése óta összesen 62 alkalommal fordultak megyénkben az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. Ebből 17 fő tett panaszbejelentést azért, mert valamilyen védett tulajdonsága miatt Őt hátrány érte vagy zaklatásnak volt kitéve. A többi 45 esetben olyan problémával keresték fel az irodát, amely nem tartozott a Hatóság hatáskörébe, de természetesen ezekben az esetekben is szakszerű tájékoztatást kaptak az ügyfelek arról, hogyan találhatnak orvoslást a gondjaikra. Álljon itt példaként néhány panaszbejelentés, mely bemutatja, hogy jellemzően milyen ügyekben tud az Egyenlő Bánásmód Hatóság segítséget nyújtani. - Az egyik panaszost a munkahelyen érte sérelem, ahol 2005- től dolgozott. Korábban született egy tartósan beteg gyermeke, akivel sokat kényszerült táppénzre menni. A munkahelyen a munkaidő beosztása 06.00.-14-00.ig tartott, melyet kért megváltoztatni oly módon, mint a többi kisgyermekes anyáét, hogy a gyermekét óvodába tudja hordani. A munkahelyen ugyanis a kisgyermekes édesanyáknak engedélyezik azt, hogy 08.00.-16.00.-ig járjanak dolgozni. Ezt azonban határozottan elutasították, és kérésére azt az írásbeli választ kapta, hogy azért nem engedélyezik a kedvezőbb munkaidő beosztást, mert sokat van táppénzen. Így tehát hátrányos megkülönböztetés érte, anyasága, mint védett tulajdonsága miatt. - A munkáltató ellen tett bejelentést a következő ügyfél is, aki szintén egészségi állapota miatt volt folyamatos zaklatásnak kitéve. Súlyos betegsége miatt ugyanis sokat volt táppénzen, és ezért azzal fenyegették, hogy előbb-utóbb megszüntetik a munkaviszonyát. - A következő panaszos leánya tartósan beteg, sajátos nevelési igényű. A gyermeket több alkalommal zaklatták a tanárai, minden 6
rendbontásért Őt tették felelőssé, akkor is, ha nem követett el semmit. A tanárok az osztály előtt több alkalommal csúnyán szidalmazták a gyermeket, képességeit becsmérelték. Többször hazaküldték óráról azzal, hogy úgysem tudja megtanulni, és a többieket ne zavarja. Hátrányos megkülönböztetés is többször érte. Nem vitték el az osztálykirándulásra és nem vehetett részt a farsangon sem, mert azt mondták a tanárok, hogy nem tudnak Rá vigyázni. Nem kapott a gyermek az iskolában semmilyen szükséges fejlesztést sem, pedig a szakértői vélemény szerint is arra szüksége lenne. A Hatóság a panaszok kivizsgálása után elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, megtilthatja a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, bírságot szabhat ki, nyilvánosságra hozhatja a határozatát, de a felek közötti egyezséget is jóváhagyhatja. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság tevékenységéről bővebb információ található a honlapján: www.egyenlobanasmod.hu Remélem minél több ember problémáját sikerül a közvetlen tanácsadással és ügyintézéssel sikeresen megoldani, és egyre többen fogják igénybe venni az Egyenlő Bánásmód Hatóság segítségét. Dr. Vassné Dr. Kemecsei Hedvig egyenlő bánásmód referens Alapítvány a látássérültekért Több mint kilenc éve, hogy a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége megalapította az Informatika a látássérültekért Alapítványt. Az eltelt évek során a szervezet megerősödött, tevékenysége kibővült, de szlogenje nem változott: Tegyük láthatóvá a világot! A szervezet legfőbb célja továbbra is a hazánkban élő mintegy 40.000 vak és több százezer gyengén vagy alig látó ember segítése 7
a tanulásban, a munkavállalásban és a hétköznapi életben korszerű informatikai eszközökkel. Az Alapítvány kuratóriumi elnökét, Szuhaj Mihályt tevékenységükről és eredményeikről kérdeztük. - Mi indokolta az alapítvány létrejöttét? - Napjainkban a számítástechnika forradalmi változást hozott a társadalom életében. A számítógép használata nélkülözhetetlenné vált a látássérült emberek számára is. Az a felismerés hozta létre az alapítványt, hogy a látókkal egyenlő esélyt teremtsünk a látássérülteknek az informatika kínálta lehetőségek terén. Alapítványunk speciális képernyőolvasó és képernyőnagyító szoftverek honosításával, adományozásával és forgalmazásával ért el sikereket. Továbbá alapítványunk munkatársa, Hammer Attila vezetésével és a Magyar Ubuntu Közösség együttműködésével elindítottuk és kifejlesztettük a Beszélő Linux, azaz a BeLin 1.0, majd tavaly az 1.5-ös változatát. Ez utóbbiért megkaptuk az IT Business hetilap Leadership Award díját. A cél az volt, hogy az ingyenes Linux operációs rendszer alternatívaként hozzáférhető legyen a látássérült felhasználók számára is. - Milyen eszközök adományozását vállalta fel az alapítvány? - Eddig 1500 ember számára tettük láthatóvá a világot elsősorban számítógépek, a JAWS for Windows képernyőolvasó és a MAGic képernyőnagyító programok adományozásával mintegy 137 millió forint értékben. Túl ezen, speciális hardver eszközök (PACMate jegyzetelő gép, hordozható Braille-kijelzők, digitális asztali és kézi nagyítók) adományozását és forgalmazását is felvállaltuk, valamint pályázati úton biztosítjuk a nyomtatott könyvek és újságok számítógépes felolvasásához nélkülözhetetlen OmniPage optikai karakterfelismerő programot. A felsoroltakon kívül még egyéb szoftvereket, Windows operációs rendszereket és digitális diktafonokat is adományoztunk vakügyi egyesületeknek, illetve az utób- 8
bit magánszemélyeknek is. A gyengén- vagy aliglátó embereknek különféle digitális nagyító eszközöket forgalmazunk, illetve adományozunk (pl. ONYX vagy RUBY videónagyítók). - Tudomásom szerint az alapítvány nonprofit szervezet. Mit jelent ez a gyakorlatban? - Azt, hogy a vállalkozásból, azaz a termékek külső forgalmazásából származó nyereséget is visszafordítjuk közhasznú tevékenységeinkre. Évek óta rendszeresen támogatjuk például három-három látássérült fiatal részvételét a nyaranta megrendezésre kerülő ICC Nemzetközi Számítástechnikai Táborban. Közhasznú szolgáltatásunk az ügyfélszolgálat, ahol Molnár Ákos munkatársunk segít telefonon, e-mail-en és személyesen a hozzá fordulók informatikai gondjainak megoldásában. Munkatársaink közreműködésével rendszeresen szervezünk számítástechnikai tanfolyamokat, megismertetve a látássérült embereket a számítógéppel és a különféle szoftverekkel. Legfrissebb ingyenes szolgáltatásunk pedig az IT klub, az a havonta egyszer megrendezett informatikai ismeretterjesztő előadás-sorozat, ahol mindig egy-egy újdonságot ismerhetnek meg az érdeklődők. Több éve tartunk eszköz- és szoftver-bemutatókat az ország vakügyi szervezeteinél, szakmai konferenciákon és kiállításokon. Így például április 23.-án Nyíregyházán, vagy április 29.-én Nagykanizsán tartottunk előadással összekötött bemutatókat. - További információkért hol érhető el az Informatika a látássérültekért Alapítvány? - Keressék fel honlapunkat a www.infoalap.hu címen, ügyfélszolgálatunk telefonszáma 06-70-295-9288, valamint e-mail címe: helpdesk@infoalap.hu. Bartha Zsuzsanna 9
Szavak szárnyán, írók útján II. Braille Olvasó tábor A Nemzeti Kulturális Alaptól elnyert támogatás segítségével 2010. május 10-11-én egy igazi különlegességnek számító, egyedi kulturális programot, egy Braille olvasótábort valósítottunk meg. A Szavak szárnyán, írók útján projekttel hagyományt kívántunk teremteni, és a pályázat segítségével másodszorra is megszervezni a látássérültek életében is különlegességnek számító kulturális eseményt. A Braille-olvasótábort elsőként 2009. nyarán, Sárospatakon rendeztük meg. Úgy döntöttünk, hogy a tábor színhelyéül minden évben más irodalmi vagy történelmi múltú várost választunk, ahol a hely szellemének megfelelően foglalkozunk egy-egy irodalmi személyiséggel. Idén a Braille-olvasótáborunk központi témája tehát Gárdonyi Géza élete és munkássága volt. A két napos olvasótábor résztvevői (18 fő + 2 önkéntes) Nyíregyházáról és Debrecenből érkeztek Egerbe, ahol a szálláshelyek elfoglalása után egy közös helyiségben hallgatták meg Nagy Tünde elnök köszöntőjét és Lakatos Anikó, projektfelelős ismertetőjét. Ezután közös ebéddel vette kezdetét a program, majd megismerkedhettek e híres történelmi város nevezetességeivel. Önkéntes segítőnk kalauzolásával (Hajdú István, papnövendék) bejártuk Eger belvárosát, értékes információkat szerezhettünk a város legjelentősebb épületeinek történetéről, híres szülöttjeiről, valamint rögtönzött orgonahangversenyben gyönyörködhettünk az egri bazilikában. Eger és környéke méltán híres borairól, ezért szervezett vezetés segítségével jártuk be az egri Bormúzeum 200 éves pincerendszerét, ahol megismerhettük a szüreteléskor használatos kellékeket, ismertetőt hallgathattunk hazánk 22 borvidékéről, láttunk különleges borokat, egy ötezer literes hordót, és végigsétálhattunk az István pincén is. Kellemes időben, uzsonnaként fagylaltot és kávét fogyaszthattunk, majd hódolva a különlegességek- 10
nek, meglátogattuk a Kopcsik Marcipániumot. Itt Kopcsik Lajos cukrász mester cukortésztából alkotott különböző remekműveit tekinthettük meg. Mindenkit lenyűgözött a barokk szoba, melynek minden apró részlete a bútoroktól a tapétáig cukortésztából lett megalkotva. Három bátor jelentkező megmászta a török időben épített minaretet. A toronyba 999 keskeny csigalépcső vitt fel a 40 méteres magasságba. Vacsoránk elfogyasztása után kötöttebb program következett. Lakatos Anikó bemutatta a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott antológiát, melyben látássérült alkotók egy-egy versét, novelláját gyűjtöttük össze. Majd felkérte Nagy Tündét, hogy pontírásban készített jegyzetéből olvassa fel a Gárdonyi Géza életéről, munkásságáról és írói hatásáról készített összefoglalást. A felolvasás után kiderült, hogy az olvasó táborba érkezők közül, hárman irodalmi ajándékokat hoztak magukkal. A Debrecenből érkező szintén Braille-írást használó Suhajda Antal felolvasott egy Gárdonyi novellát, és elszavalt egy Gyulai Pál verset. File Hajnalka Noémi, Király Linda dalszövegét hozta magával. Hajdu Istvánné, Gárdonyi két vallásos versét olvasta fel. Majd az irodalmi teszt kitöltése következett, melyet az egyesület munkatársai nagybetűs sík és pontírásban is elkészítettek. A feladatok az irodalmi esten megszerzett információkra vonatkoztak. Hat csapat ült le a teszt kitöltéséhez. Első helyen Hajdu Istvánné csapata végzett. Másnap reggel a könnyű reggeli elfogyasztása után útra keltünk, hogy Bevegyük Eger várát. A meredek lépcsőkön felkaptattunk az ágyukhoz, a várfalra, az árpád házi templomhoz, de a török bazárban is kellemeset sétáltunk. Az utolsó program Gárdonyi Géza emlékházának felkeresése volt. A vár északi kapuján kilépve, úgy két perc járásra, felfedeztük az író házát, ahol Magyarország egyik legkedveltebb regénye, az Egri csillagok született. 11
Délután a hazautazás előtt napfürdőt vehettek a fáradtabbak a Dobó téri padokon. Akikben még volt erő, azok meglátogatták a megyeházán található Sport Múzeumot. Az autóbuszon hazafelé mindenki elfáradva, de rengeteg emlékkel gazdagodva tért haza. Dankó Pál Mindenki lehet önkéntes! A fenti kijelentés a magyarországi önkéntes centrumok formálódó hálózatának jelmondata, hitvallása. Az önkéntes centrumok célja, hogy minél többen ismerjék fel az önkéntességben rejlő lehetőségeket és végezzenek önkéntes tevékenységet. Szabolcs megyében a nyíregyházi székhelyű Szocio East Egyesület működteti a megyei önkéntes centrumot a Kalamáris Egyesülettel együttműködésben. Az Önkéntes Centrum feladatai közé tartozik többek között önkéntes programok, akciók szervezése, önkéntesek közvetítése szervezetekhez, intézményekhez és az önkéntesség népszerűsítése. De mi is az, az önkéntesség? Amilyen sokszínű lehet az önkéntes tevékenység, közel annyiféle meghatározást adhatunk az önkéntesség fogalmára: időadomány, segítő tevékenység, térítésmentes munka és így tovább. Amiben a téma szakértői egyetértenek, hogy ha valaki önkéntes tevékenységet végez, akkor azt saját elhatározásból, kényszer nélkül teszi, azért nem kap fizetséget és azzal a közjót szolgálja, vagyis nem a barátait, közeli hozzátartozóit segíti. Miért lehet jó bárkinek is önkénteskedni? Sokan el se tudják képzelni, hogy miért lehet érdemes mindenféle ellenszolgáltatás nélkül munkánkkal segíteni egy szervezetet vagy közösséget, holott számtalan haszna lehet annak az önkéntes számára is. 12
A fiatalok gyakorlatot, tapasztalatot szerezhetnek választott szakmájukban, elméleti tudásuk mellé gyakorlati ismereteket gyűjthetnek, kapcsolatokat építhetnek. Az önkéntesség révén új képességek, készségek sajátíthatók el és fejleszthetők a meglévők. Növelhetjük önbizalmunk, önbecsülésünk, jobban megismerhetjük önmagunk. Új ismeretségeket, barátságokat köthetünk, egy közösség tagjává válhatunk, és mindeközben hasznosan tölthetjük a szabadidőnket. Amikor az önkéntesség a fogyatékkal élő emberekkel kapcsolatban merül fel, elsősorban arra gondolunk, hogy őket segíthetjük önkéntes tevékenységgel. Azonban maguk a fogyatékkal élők is lehetnek önkéntesek. Miért lehet jó önkénteskedni egy fogyatékkal élő embernek? Az önkéntesség révén a fogyatékkal élők könnyebben integrálódhatnak a többségi társadalomba, barátságokat, ismeretségeket köthetnek, kapcsolatot építhetnek ki. Fontos szerepe lehet a foglalkoztatás rehabilitációban is: bekerülhetnek egy munkahelyi közösségbe és védett körülmények között szerezhetnek munkatapasztalatot, fejleszthetik készségeiket, képességeiket, önismeretüket. Segítheti az önértékelési problémák kiküszöbölését, az önállóság növelését, az életvezetési nehézségek leküzdését (a konfliktus- és problémakezelés javítását, a kapcsolat-teremtési készség javítását), melyek lehetővé teszik a későbbiekben a zökkenőmentes munkába állást is. A fogyatékkal élők önkéntessége hozzájárulhat ugyanakkor a többségi társadalom érzékenyítésében is, hiszen ezáltal mód nyílik arra, hogy a közös munka révén közelebbről megismerjék őket. Az előzőekben részletezett hasznokat ismerték fel Pécsett, ahol az Európa Kulturális Főváros program keretében végeznek önkéntes tevékenységet látássérült emberek. A pécsi Ki-Látás Alapítvány az Európa Kulturális Főváros program önkéntes koordinátorával együtt- 13
működve szervezi számukra az önkéntes programokat. A látássérültek ez idáig közösségi tér kialakításában vettek részt: facsemetéket ültettek, utakat építettek, de segítik civil szervezetek munkáját tájékoztatással, információszolgáltatással kapcsolatos feladatokban. Természetesen a szervezők nem hagyják magukra a látássérült önkénteseket, minden alkalommal biztosítanak számukra szakmai segítséget, támogatást. Reméljük, hogy a fenti példa arra biztatja a Szemezgetőnk olvasóit, hogy önkéntesként segítsenek közösségeket, civil szervezeteket, intézményeket és így személyesen is megtapasztalhassák az önkéntességben rejlő lehetőségeket, hiszen mindenki lehet önkéntes!!! A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkéntes Centrum a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Egyesületével együttműködve igyekszik a jövőben olyan önkéntes programokat szervezni, amelyekbe a látássérült emberek is bekapcsolódhatnak és kipróbálhatják magukat önkéntesként. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkéntes Centrum elérhetőségei: Cím: 4400 Nyíregyháza, Madách u. 5. Tel: 42/400-378, 401-075 E-mail: onkentes@szocioeast.hu Honlap: www.szocioeast.hu Fogyatékkal élők alkotótábora 14 Szécsi Szilvia szakmai vezető Európa kulturális fővárosában, Pécsett került megrendezésre a Fogyatékkal élők alkotótábora. A rendezvényt a Fogd a kezem Alapítvány szervezte és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti kara támogatta. A hét nap alatt,
amit ott töltöttem, rengeteg élménnyel gazdagodtam. Egyrészt megismerkedtem különböző fogyatékossággal élő emberekkel, akik a képző, vagy iparművészet valamelyik technikájával fejezték ki énjüket. Másrészt az önkéntes segítő művészek és művész tanárok nagyon jó benyomást tettek rám! Egyszer sem éreztem leereszkedést, türelmetlenséget, vagy azt, hogy többre tartanák magukat. Teljesen egyenrangú partnerként bántak velünk, sőt! a prof kollégának szólított. A siketek, látássérültek, mozgássérültek és mentális sérültek együttélése, együttműködése bár csak 18 emberrel, ám az ország minden tájáról megvalósult. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, a fogyatékosság nem jelent tehetségtelenséget! Csodás alkotások születtek! Szabóné Pethő Gyöngyi Helen Keller Nagyváradon A Fehér Bot Alapítvány vezetőségét az a megtiszteltetés érte, hogy elkísérhette Nagyváradra a Helen Keller emlékműsor szereplőit. A debreceni MÁV-állomástól indultunk május 19-én, két kisbusszal és egy személyautóval, melynek költségeit az Alapítvány magára vállalta. A szemerkélő eső nem szegte sem a szereplők, sem kísérőik kedvét. Amikor megérkeztünk Nagyváradra, Kovács József (Kopek) alelnök fogadott, a Bihar és Szilágy Megyei Vakok Egyesülete részéről. Végigvezetett bennünket a csodálatos Ady Endre Gimnázium folyosóin. A Líceum ódon falai között a hangszórókból fiatalok által kedvelt modern zene szólt, a tanulók magyarul beszélgettek. Csodálkozásunk még csak fokozódott, amikor az előadás helyszínére, a színházterembe érkeztünk. Méltósággal magasodott fölénk a terem díszes kupolája. 15
Míg a szereplők készülődtek; gyülekezett a közönség; az iskola diákjai is szép számmal képviseltették magukat. Így igen népes közönséget köszönthetett Dr. Szabó Miklós, a Fehér Bot Alapítvány elnöke. Röviden beszélt az Alapítvány szerteágazó munkájáról, komplex tevékenységéről a fogyatékos emberekért végzett munkában. Méltatta Helen Keller életét és siket-vak emberként elért sikereit, születésének 130. évfordulója alkalmából. Ezután következett az emlékműsor, melyet már közel 5 éve mutat be a csoport Magyarország különböző városaiban. Ez az első alkalom, hogy külföldi sorstársak is átélhették a szereplők által közvetített érzéseket. Az előadók nem szűnő lelkesedéssel végzik e nemes feladatot, ők kedves barátaink a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei ill. a Hajdú-Bihar Megyei Vakok és Gyengénlátók Egyesületének tagjai. Név szerint: Donkó Jenő, Geriné Jóna Ilona, Horváth István, Horváth Istvánné, Lakó Sándor, Rózsa Dezső, és Helen Keller szerepében Nagy Tünde. A műsor befejezése után Kovács József (Kopek) megköszönte a szereplők munkáját és hangsúlyozta a határokon túl nyúló baráti kapcsolatok jelentőségét. Ezután az érdeklődők megcsodálhatták Burai István festőművész tapintható képeit. Majd egy nagyon kellemes környezetben lévő étteremben folytatódott a baráti beszélgetés. Itt a Bihar és Szilágy Megyei Vakok Egyesületének elnöke fogadott és szívélyes szavakkal üdvözölt bennünket. Az igen kedves és gazdag vendéglátás végén Dr. Szabó Miklós meghívta erdélyi barátainkat Hajdúdorogra, hogy a Fehér Bot Alapítvány székhelyén viszonozhassuk a megtapasztalt vendégszeretetet. 16 Nagy Margit Rehabilitációs igazgató
Bécsi metrótúra egy rövid tanulmányút tapasztalatai Már csaknem két hónapja készültünk erre a kicsire méretezett szakmai tanulmányi kirándulásra. Nagyképűség lenne ugyanis tanulmányútnak nevezni ezt az alig egynapos kalandot, amiben április 19-én hétfőn volt szerencsém részt venni Bécsben, egy tízfős társaságban. A történet még február elején kezdődött, amikor azt a hírt kaptuk a 4-es metró projekt háza tájáról, hogy olyan látássérült utasokat segítő megoldást akarnak megvalósítani az új metróvonalon, amilyet Bécsben is alkalmaznak. A következő mondatban már az a kérdés fogalmazódott meg, hogy ugye ez nekünk jó lesz? Mivel a szakmában nem találtunk olyan embert, aki közelebbi viszonyban lenne a bécsi metróval és annak akadálymentességéről érdemi információt tudott volna adni, úgy döntöttünk, magunk megyünk a helyszínre és nézzük meg, miről is lenne szó. Metrótúránk Bécs egyik elővárosi vasútállomásán, Meidlingen kezdődött. Itt már a felszínen is találkoztunk vezetősávokkal, és azok tanulmányozását a metróban is folytattuk. A vezetősáv itt a burkolatba volt beépítve, és jó taktilis érzékelhetősége mellett még színben is kontrasztos volt. A metrószerelvények hangjában volt valami hasonló, mint itt nálunk a Combino villamosoknál vagy a FLIRT vonatoknál, valami magas frekvenciájú sípolás. Érdekes volt, hogy az ajtók zárására figyelmeztető hangjelzés a kocsikon kívül szólt, nem úgy, mint nálunk. A metróban itt is férfihang tájékoztat a megállókról, ami ugyan jó minőségű, de a járművek zaja miatt nem mindig hallható elég jól, vagy csak én nem értettem. A tájékoztatás viszont csak a megállóból való elinduláskor hangzik el, érkezéskor nem. Itt hallhatóan nem zavarja az utazó közönséget az átszállási kapcsolatok bemondása, és a metró nem csak a többi metróra vonatkozó átszállási lehetőségek- 17
ről tájékoztat, hanem az adott megállónál elérhető buszokat és villamosokat is felsorolja. Legnagyobb megdöbbenésemre a metrószerelvények nem voltak éppen újak és csillivillik, de ne mis annyira régiek, mint nálunk és persze lényegesen jobb állapotban vannak. Az öt vonalon kétféle szerelvény jár, vannak régebbiek és újabbak, de mindegyik vonalon mindkét típus előfordul. Egyik vezetőnk elmondása szerint a régebbiek kb. 25-30 évesek. Az egyik változaton a hazai Intercity kocsikhoz hasonló megoldással, kézzel lehet nyitni az ajtókat és csak az nyílik ki, ahol le vagy fölszáll valaki. A 6-os metróvonal legnagyobb számával ellentétben az egyik, vagy talán a legrégebbi Bécsben. Eredetileg állítólag magasvasútnak épült, így most az a helyzet, hogy az útvonala néha a föld alatt, néha pedig három emelettel az autóút felett megy, ez pedig néha egy megállón belül is változik. 5-ös metró egyébként nincs is, de állítólag már tervezik vagy építik, és már a 8-as is tervbe van véve. Egyébként itt is van színe az egyes metróvonalaknak, ami az utastájékoztató információs rendszerben nagy jelentőséget kap. A hagyományosnak mondható piros és zöld mellett van egy barna, egy narancssárga és egy lila vonal is. Az információs rendszerben az általános tudnivalók mindig kék színnel jelennek meg, illetve a jegykezelés eszközei is ilyen színűek. A fekete szín minden megállónál a kijáratot mutatja. A 6-os metró egy másik állomásán kiszállva már sokkal jobban hasonlított a látvány a mi pesti metrómegállóinkra. Itt már a vezetősáv is másféle volt, de ez se volt rossz. Itt átszálltunk a 3-as vonalra, ami lényegesen mélyebben halad, így kipróbálhattuk a liftet is. A liftek kezelőpaneljei meglehetősen nagyok és vandálbiztosak, illetve nem látszik rajtuk, hogy bárki is megpróbálta volna megrongálni őket. A gombokon hatalmas, jól tapintható számokat, mellettük pedig Braille feliratokat is találtunk. Ez utóbbi egyébként nagyon meglepte osztrák vezetőnket, aki állítólag nem tudta, hogy van pontírásos felirat a fel- 18
vonókban, ami viszont minket döbbentett meg. Később azt is megtudtuk, hogy szinte Bécs az egyetlen olyan nyugat-európai város, ahol minden felszín alatti metróállomáson van lift, ez pl. Londonra vagy Párizsra egyáltalán nem jellemző. A 3-as metró állomásain kissé csodálkozva fedeztük fel, hogy a vezetősávot itt a mi 2-es metróvonalunk felújított állomásaihoz hasonlóan egyszerűen bemarták a burkolatba. Az osztrákoknak viszont még ez is jobban sikerült, az így elkészült vezetősávok a mieinknél keskenyebbek, de a bemarások szélesebbek, így az egész jobban érzékelhető. A Wiener Linien, vagyis a metrót üzemeltető vállalat igazgatóságán már vártak minket. A cég részéről két mérnök munkatársuk, Roland Krpata és Alfred Geiger készült számunkra egy, a bécsi metró akadálymentességét és annak kialakulását bemutató, rendkívül tartalmas és látványos prezentációval. A prezentációból megtudhattuk, hogy a cégnél már kb. 20 éve foglalkoznak azzal, hogy a metróvonalak akadálymentesek legyenek, mi Magyarországon akkor még azt se tudtuk, hogy van ilyen fogalom. A fejlesztésben a liftek és a taktilis jelzések mellett nagy hangsúlyt helyeztek az információs rendszerek utasbarát kialakítására is, így pl. a metró honlapján a menetrend mellett a látássérült utasok számára a mi hangos térképeinkhez hasonló rendszer is rendelkezésre áll, amit a felhasználó a mobiltelefonjára letöltve útközben is használhat. A fent már említett színes információs rendszer nem csak a tanulási nehézséggel küzdő utasokat támogatja, hanem pl. a külföldieket is. Figyelemmel a mozgássérült utasokra, minden második jegykezelő eszközt az álló ember számára kényelmes magasságnál alacsonyabbra, kerekesszékből is elérhető magasságba helyeztek. Az akadálymentesítés során figyelmet fordítottak a gyengénlátó utasokra is a nagybetűs feliratok mellett azzal is, hogy a lépcsők első és utolsó fokaira és az üvegfelületekre különféle jelzéseket, pl. szerintem kifejezetten vidám sárga pöttyöket ragasztottak vagy festettek. 19
Az előadó több rossz példát is bemutatott szintén nyugat-európai metróvonalakról. Elmondta, hogy természetesen ők is követtek el hibákat az akadálymentesítés első szakaszában, de mára láthatóan nagyon profivá váltak ebben. A prezentáció zárásaként az egyik előadó be is mutatta a hangostérkép rendszert, ami lévén, hogy németül volt, különösebben nem volt számomra élvezhető. Az előadás után a 3-as metróra szálltunk ismét vissza, amely egyébként a mi 3-asunkhoz hasonlóan valójában automata, csak egy felügyelő személy ül a vezetőülésben. Innen átszálltunk egy újabb lift igénybevételével az 1-esre, majd a 4-esre. Közben láttunk még egy másféle vezetősávot, ami nekem kifejezetten tetszett mind taktilis érzékelhetősége, mind színbeli kontrasztossága miatt. Kiderült, hogy ez volt az első vezetősáv, amit a bécsi metróban elhelyeztek, és később azt is megtudtuk, hogy a helyiek ezt nem nagyon szeretik, mert az utólag fehérre lefestett sávok könnyen lekopnak. Volt alkalmunk megtekinteni és kipróbálni a helyi hangjelzéses lámpákat is. Ellentétben az itthoniakkal, ezek nem sípolnak, de nem is beszélnek, hanem különös zörgő-kattogó hangot adnak. Ha tilos jelzés van, akkor a kattogás lassú, ha pedig szabad átkelni, akkor gyors, illetve a gyors kattogás szaggatottá válása jelzi, hogy a lámpa már villog. Azt sajnos nem volt alkalmam megtapasztalni, hogy a zebrán való átjutásnál vagy annak megtalálásánál ez a hang mennyire segít, de maga a jelzés meglehetősen egyértelmű. A lámpaoszlopokon emellett kicsi tapintható térképek is találhatóak a kereszteződés bemutatása céljából, bár nem tudom, ezeken mennyire tudnék önállóan kiigazodni. A cikk egy szubjektív összefoglaló átdolgozott, rövidített változata. A teljes cikksorozat a www.vakinfo.hu-n olvasható Orschie blogjában. 20 Németh Orsolya