A B O R N E M I S Z A P É T E R T Á R S A S Á G K U L T U R Á L I S É R T E S Í T Ő J E Új sorozat, I. évfolyam, 4. szám Bécs, 2006 szeptember Joó Imola: Énekeljünk tisztán Közeledünk Kodály Zoltán halálának 40. évfordulójához: Magyarország nagy zeneszerzője, pedagógusa, nyelvtudósa, népdalgyűjtője, Bartók Béla társa és barátja 1967-ben távozott el az élők sorából. Az ő munkássága mindig időszerű marad, most mégis tudatosabban szeretnénk emlékezni rá és tevékenységére. Az úgynevezett Kodály-módszer tudományos és gyakorlati oldalával nem kívánok ezen a helyen foglalkozni, hiszen október 8-án, következő Bornemisza-előadásunkon várjuk ennek a speciális zenepedagógiai irányzatnak a tudóját és nagyasszonyát, Szőnyi Erzsébetet Magyarországról, aki előadása keretében majd részletesen ismerteti Kodály Zoltán tanításának a lényegét. Van ennek a világszerte híres ahogy sokan mondják filozófiának egy másik oldala is, ami szorosan összefügg az ember és tanár Kodály személyiségével. Azt a jelszavát, hogy "Legyen a zene mindenkié", ő maga vette a legkomolyabban. A ZENE szó nála nem a hangszert jelentette, hanem az emberi hangot, mint mindenkinek ajándékként a bölcsőjébe helyezett kincset. Minden zene az énekből származik. Ezért aztán arra a kérdésre, hogy mikor ajánlatos elkezdeni egy gyermeket zenére tanítani, azt válaszolta, hogy kilenc hónappal a gyermek születése előtt. Aztán helyesbített: leghelyesebb már kilenc hónappal az anya születése előtt a jövendő utód zenei nevelésével törődni... Ebből a válaszból világosan kitűnik, hogy nem a hangszertanulásról, hanem egyfajta családon belüli jó zenei közegről van szó, amelyben nagy szerepük van a népdalokat, gyermek- és bölcsődalokat énekelgető szülőknek. Kodály különben is zongoraellenes volt. Véleménye szerint a zongora csak ütőhangszer, amelyen kizárólag akkor lehet éneklő hangon játszani, ha hosszú ideig tartó hallásképzés és sok éneklés előzi meg a hangszer tanulásának megkezdését. A tartalomból: MEGHÍVÓ: Prof. Szőnyi Erzsébet Kodály zenepedagógiai koncepciója... című előadására 2006.10.08-án 17,30 órakor (3. oldal) RADICS ÉVA: Szőnyi Erzsébet (3. oldal) Kodály Zoltán és Weöres Sándor (4. oldal) WEÖRES SÁNDOR Öregek (5. oldal) id. ORBÁN ISTVÁN: Színes konfetti és meglepő kincses-láda (6. oldal) VERES ZOLTÁN: Tóbiás és Kelemen (7. oldal) FIGYELŐ Koncertek, kiállítások (8. oldal) Hogy milyen fontos volt ez számára, bizonyítja egy személyes élményem: gyerekkoromban nagyon vágytam egy autogramra Kodálytól. Egy napon a Zeneakadémia nagyterme körül sündörögtem, mert tudtam, hogy ő is arrafelé jár. Meg is találtam őt, sok ember vette körül, alig mertem közeledni hozzá. De nagyon szerettem volna egy autogramot, ezért bátran odaálltam elé és előhozakodtam a kívánságommal. Kodályt mindenekelőtt az érdekelte, hogy tudok-e énekelni. Bizony, ott mindenki előtt el kellett énekelnem egy népdalt. Ez még nem volt elég: ugyanazt a népdalt még el is szolmizáltatta velem! De akkor aztán meg is lett a jutalmam: ma is őrzöm egy kis füzetkében a keze vonását Visszatérve a zongorára, Kodály szerint az nem gyereknek való hangszer. Billentyűi felnőtt számára készültek, s amit valaki gyerekként, kis kézzel megtanul rajta, később nem fogja tudni felhasználni semmire, kezdheti elölről a technika elsajátítását. Folytatás a 2. oldalon
2. I./4. 2000 szeptember Joó Imola írásának folytatása az 1. oldalról Földes Andor, a híres zongorista is egyetért Kodálynak azzal a felfogásával, miszerint egy muzikális gyerek hangszeren való teljesítménye egyenlő a nullával annak 18 éves koráig. Ami ezen a téren valóban számít, az 18 és 75 éves kor között játszódik le. Érdemes ezzel szembeállítani Busoni olasz pianista meggyőződését. Ő azt tartotta, hogy aki arra van ítélve, hogy zongoraművész legyen, annak legkésőbb 17 éves koráig Liszt h-moll szonátáján is túl kell lennie. Amely mű tudvalevőleg a zongorairodalom egyik legnehezebb kompozíciója. Ha már zeneművekről beszélünk, hadd említsem meg, hogy némely zenekritikus milyen látnoki képességekkel rendelkezik. A fiatal Kodály első műveinek megjelenését röviden és velősen így kommentálta egy arra érdemes kritikus: "Kot-Kot-Kot-Kot-Kotkodály, Zoltánka, ne komponálj!" - és egy "szellemes" karikatúra díszelgett eme "alapos" zenei ismeretekről tanúskodó vélemény mellett, mintegy hatékonyabbá téve azt... Biztosan tudjuk mindnyájan, hogy több úgynevezett "Kodály ének- és zenei általános iskola" működött és működik ma is Magyarországon. Ezekben az intézményekben naponta van zeneóra. Kodály rendszeresen látogatta ezeket a speciális iskolákat, és egy alkalommal útja a Lorántffy Zsuzsanna Zenei Általánosba vezetett. Nagy készülődés előzte meg az ilyen látogatásokat, minden gyerek lázasan dolgozott, hogy a Kodály vezette küldöttség előtt bemutathassák a tudományukat. Árpád öcsém, aki ebbe az iskolába járt, a kötelező szolfézs mellett akkor már remekül zongorázott. Tanárai készültek is arra, hogy majd játszani fog a Mester előtt. De Kodály nem volt kíváncsi erre a mutatványra, inkább énekeltette Árpádot. A sors úgy hozta, hogy évekkel később, Kodály Zoltán egyik kerek születésnapján, egy nagy ünnepség keretében Árpád is szerepelt a műsorban: Kodály Marosszéki táncok című darabját adta elő az Erkel Színházban. Nagy siker volt, de a java csak ezután következett: másnap egy bútorszállító autó állt meg a házunk előtt. Kodály egy zongorát küldött Árpádnak ajándékba. Kodály Zoltán a Lorántffy úti Zenei általános iskolában Joó Árpád (jobbról az első) éneklését hallgatja. Még talán egy rövid történetet mondanék el, mielőtt leteszem a tollat. A kommunizmus idején sok minden szemet szúrt a hatalmon lévőknek. Egyszer aztán valaki arra is rájött, hogy hiszen tulajdonképpen a Himnusz egyáltalán nem illik egy haladó szellemű, szocializmust építő társadalom munkásmozgalmi dalai mellé, sőt azok elébe, a dolgozó nép legfőbb, legelső énekeként. Már a kezdete is megbotránkoztató: Isten, áldd meg a magyart Ide bizony új Himnusz kell! Szóljunk Kodálynak, őt szereti, elfogadja a nép. El is ment egy illusztris küldöttség a Köröndön lévő lakásba, hogy felkérjék a Mestert egy új, haladó szellemű Himnusz megkomponálására. Merthogy a régi már nem időszerű, elavult, ideológiailag sem fér össze a mai modern felfogással, a nép valami másra vár. Beszéltek, beszéltek. Minden hátrányát elmondták annak az ósdi nemzeti éneknek. A Mester csak hallgatta őket, aztán amikor beállt egy várakozásteljes csönd, felállt, elindult az ajtó felé, s mielőtt elhagyta volna a szobát, csöndesen visszaszólt: "Jó az, kérem." Így mentette meg Kodály Zoltán a nemzet imáját. Azóta is változatlanul száll az ének ünnepélyes alkalmakkor az országban és mindenütt a világon, ahol magyarok élnek, mind a mai napig, hogy: "Isten, áldd meg a magyart."
I./4. 2006 szeptember 3. M E G H Í V Ó a Bornemisza Péter Társaság következő estjére, Prof. Szőnyi Erzsébet Kodály zenepedagógiai koncepciója Magyarországon és a nagyvilágban című előadására. 2006. október 8-án vasárnap du. 17:30 órakor Az előadás helyszíne: Bécs, Capistrangasse 2/15 Vendégünket bemutatja: Erőd Iván Radics Éva Októberi vendégünk: Szőnyi Erzsébet Kossuth-díjas zenepedagógus, zeneszerző, tanszékvezető egyetemi tanár Elfogult hangon írok, hiszen keze alatt nőttem fel a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Középiskolai Énektanár- és Karvezetőképző Tanszakán. A felvételi vizsgámon legendás hírű tanárok ültek, s ő, mint tanszékvezető, szigorúan, de bíztatóan nézett rám. Később szolfézs módszertant tanultam nála indexem őrzi az aláírását és az akkor fontosnak tűnő jelest. Színvonalas munkát, komolyságot és összeszedettséget várt el növendékeitől. Akadémiai éveim során sőt a későbbiekben is éreztem, hogy jóindulattal figyeli tevékenységemet. 1942 47 között a Zeneakadémián zeneszerzést és karvezetést végzett. Tanára volt Viski János, Szegedi Ernő, Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Weiner Leó és Ferencsik János. 1947 48-ban a párizsi Conservatoire növendékeként Tony Aubinnál, Nadia Boulanger-nál, illetve Olivier Messiaennál tanult. 1948 és 1981 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított, ahol 1960-tól tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozott. 1964-ben a Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága (ISME) elnökségi tagjává választották. 1978 és 2003 között a Magyar Kodály Társaság társelnöke és a Bárdos Lajos Társaság társelnöke. 1992 96-ig a Magyar Zenei Kamara alelnöke, 1996-tól a Magyar Muzsikus Fórum társelnöke. 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1993 94-ben a Magyar Rádió felügyelő-bizottságának elnöke. A hartfordi (USA) Kodály Musical Training Institute tagja, a francia Kodály Társaság, valamint a Kóta tiszteletbeli elnöke, a Nemzetközi Kodály Társaság (IKS) és a varsói Chopin Társaság tiszteletbeli tagja. A magyar zenepedagógiai módszer világszerte ismert népszerűsítője. Jókora szerepe van abban, hogy Magyarország Kodály szellemében igazi zenei nagyhatalommá vált, hogy a magyar zenészt nemzetközi tisztelet övezi. A zenei írás-olvasás módszertana című könyvéhez Kodály maga írt előszót ebből álljon itt egy idézet: Folytatás a 4. oldalon
4. I./4. 2000 szeptember Radics Éva írásának folytatása az 3. oldalról Szőnyi Erzsébet könyve a legjobb utat mutatja, és minden eszközt megad a gyermek szerencsés fejlődésére. Egységes kiindulópontja ez a zenei szak- és köznevelésnek. A könyv persze nem lehet más, mint az ő páratlan gyakorlati tanításának vázlata. Élettel megtölteni a tanító dolga és művészete. A módszert mindenesetre megtanulhatja belőle. Minden órát úgy kell felépíteni, hogy ne fáradságot, hanem ereje gyarapodását érezze a tanuló, és alig várja a következőt. (Ezt az utolsó mondatot nemcsak a zenetanároknak kellene megszívlelniük!) Szőnyi Erzsébet a gyermekdalok ritmus- és dallamvilágából kiindulva fokozatosan elvezet a kulcsváltások buktatóin keresztül, az egyre nehezebb dallamdiktandókon át a szövevényes, összetett s mondhatom: igen nehéz gyakorlatokig. Aki e 100 leckét töviről hegyire átveszi, úgy olvassa a kottát, mint felnőtt ember a könyvet. Azaz menthetetlenül jó muzsikussá válik. Ismét Kodály előszavát idézem: A jó zenészt a zenei élmények, és azok emlékeinek gazdagsága teszi. Személyes éneklés és zenehallgatás, aktív és passzív, jól rendezett élmények fejlesztik a hallást olyanná, hogy könnyen felfog hallott zenét, oly világosan, mintha írva látná, és ha kell, és az idő engedi, le is írja. A Kodály szellemiségében írott készségfejlesztő gyakorlatok elképesztően kifinomulttá teszik a hallást. Szerencsésnek mondhatja magát, aki ezeken nőtt fel. Szőnyi Erzsébet tevékenységét számtalan elismerés övezi. A legfontosabbak: Erkel Ferenc-díj (1959), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1993), Apáczai Csere János-díj (1994), Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj (1995 és 2004), Kiváló Művész (2000), Pro Renovanda Cultura Hungariae Kodály-díj (2001), Magyar Örökség Díj (2004), Kossuth-díj (2006). Mint zeneszerző is jelentős műveket alkotott. Többek közt négy operát, két misét, kórusműveket, kamara- és zenekari műveket komponált. 1984-ben szerzői lemeze, 2004-ben szerzői CD-je jelent meg. Könyvei az egész világon ismertetek: A zenei írás-olvasás módszertana I-IV. (1954) magyar, angol, japán, olasz, portugál nyelven jelent meg; Kodály's Principles in Practice (1973) angol, francia, német, spanyol, portugál, olasz és thai nyelven jelent meg; Öt kontinensen a zene szolgálatában (1979), Zenei nevelési irányzatok a XX. században (1989), Kodály Zoltán nevelési eszméi (1987). Örülhetünk, hogy elfogadta a meghívást, és megvilágítja számunkra a zenei képzés és az éneken keresztüli nevelés fontosságát. Kodály Zoltán és Weöres Sándor Weöres Sándor még csak tizenöt éves volt, amikor megírta Öregek című versét, amely a Pesti Hírlap egyik vasárnapi mellékletében jelent meg. Kodálynak is kezébe került az újság, megtetszett neki, ezért levelet írt az ifjú szerzőnek, s engedélyt kért tőle verse megzenésítéséhez. "Mondanom sem kell hogy a legnagyobb megtiszteltetés volt ez számomra, örömmel válaszoltam, és megköszöntem" írja visszaemlékezésében Weöres. A megzenésített vers ősbemutatóját Kecskeméten tartották, másodszorra pedig Szombathelyen adták elő, Vásárhelyi Zoltán vezényletével. A bemutatóra Szombathelyre érkezett Kodály Zoltán feleségével. Így kezdődött Weöres Sándor ismeretsége, kapcsolata Kodállyal, majd folytatódott azzal, hogy a zenemű szombathelyi előadását követően mintegy másfél évvel később meghívta a zeneszerzőt Csöngére. Meghívó levelében arra is felhívta Kodály figyelmét, hogy falujában bőséges szöveg- és dallamanyag él a nép ajkán. Kodály elfogadta a meghívást, s örömmel vállalta az utat. Erre a meghívó emlékezete szerint 1933 őszén vagy 1934 tavaszán került sor. Kodály Budapestről vonattal érkezett Celldömölkre, ahová a költő édesapja, idősebb Weöres Sándor csöngei földbirtokos hintót küldött a vendég elé. Kodálynak a Csöngén töltött napjaira így emlékezik vissza Weöres Sándor: "Kodály meghallgatta az akkor még élő öregembereket, öregasszonyokat, az ő fejükben és szájukon élő dallam- és szövegkincset... Folytatás az 5. oldalon
I./4. 2006 szeptember 5. Folytatás a 4. oldalról Magnó vagy fonográf nem volt vele. Jegyezgetett, kottázott, de így is bőséges anyagot tudott Csöngén összegyűjteni... Egyik nap jött, nálunk töltötte az éjszakát, és a másik nap már ment is vissza Pestre. Hogyha hosszabb ideig maradt volna, bizonyosan még sokkal több anyag gyűlt volna össze. A falubeliek szívesen produkálják magukat, nem őrzik féltékenyen a fejükben rejlő folklórkincset. Voltak ott a kocsmában harmincan-negyvenen. Nagyrészt öregemberek, öregasszonyok, de voltak köztük fiatalabbak is. És persze nem tudták ők azt pontosan, hogy Kodály mire kíváncsi. Volt ott például olyan anya is, aki a kislányával azt produkáltatta, hogy "Éjjel az omnibusz tetején..." amihez Kodály természetesen nagyon fanyar képet vágott, de azért udvariasan végighallgatta." Kodály látogatása "utóhatásának" tekinthető, hogy ezután intenzív, gyümölcsöző munkakapcsolat alakult ki Weöres Sándor és Kodály között. "Alig volt olyan esztendő, hogy Kodálytól ne kaptam volna egypár tucat olykor több száz kisdallamot, amihez szöveget kért" írja Weöres. Kodály csöngei tartózkodásának emlékére 1982. május 20-án születésének 100. évfordulóján avattak emléktáblát Weöres Sándor egykori csöngei lakóházának udvarán. (A kenesaljai Művelődési Központ könyvtárának anyagából) Weöres Sándor: Öregek Oly árvák ők mind, az öregek. Az ablakból néha elnézem őket, hogy vacogó szélben, gallyal hátukon mint cipekednek hazafelé - vagy tikkadt nyárban, a tornácon hogy üldögélnek a napsugárban - vagy téli estén, kályha mellett hogyan alusznak jóízűen - nyújtott tenyérrel a templom előtt úgy állnak búsan, csüggeteg, mint hervadt őszi levelek a sárga porban. És ha az utcán bottal bandukolnak, idegenül néz a napsugár is és oly furcsán mondja minden ember: "Jónapot, bácsi." A nyári Nap, a téli hó, őszi levél, tavaszi friss virág mind azt dalolja az ő fülükbe: "Élet-katlanban régi étek, élet-szekéren régi szalma, élet-gyertyán lefolyt viasz: téged megettek, téged leszórtak, te már elégtél: mehetsz aludni..." Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol. És néha, hogyha agg kezük játszik egy szőke gyerekfejen, tán fáj, ha érzik, hogy e két kézre, dolgos kezekre, áldó kezekre senkinek sincsen szüksége többé. És rabok ők már, egykedvű, álmos, leláncolt rabok: hetven nehéz év a békó karjukon, hetven év bűne, baja, bánata - hetven nehéz évtől leláncolva várják egy jóságos kéz, rettenetes kéz, ellentmondást nem tűrő kéz parancsszavát: "No gyere, tedd le."
6. I./4. 2000 szeptember id. Orbán István Színes konfetti és meglepő kincsesláda A Bécsi Posta augusztusi számában meghirdetett évadnyitó iránti elvárásra jellemző, hogy a számos "törzsvendég" mellett sok új érdeklődőt is üdvözölhetett szeptember 3-án Bartók Miklós elnök. A meghívott művészek, Malek Andrea sanzon-énekesenő és kísérője, Walter Lochmann karnagy, és a hévizi Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaságot bemutató írók változatos és tartalmas estet nyújtottak. Malek Andrea Walter Lochmann kíséretében énekel a Capistrangassen Malek Andrea mind angolul, magyarul és németül előadott dalaival, mind a dallamokat és szövegeket átérző előadásával győzött meg sokoldalúságáról. A Csokonai Társaság bemutatkozása Bartók Miklós találó szavai szerint kincsesládának bizonyult. Dr. Kurucz Rita figyelmeztetett a Társaság szűkebb pátriájából kiinduló, de hatáskörében azt ma már messze meghaladó irodalmi, kritikai és kiadói munkásságára. Tar Ferenc, Cséby Géza, Pugner Ilona, Szemes Péter és Péntek Imre ismertették ezt részletesen, rámutatva arra, milyen jelentősége van a mai Magyarországon a regionális "mikroközösségek" alkotó tevékenységének. Kiállításával, tartalmával és gondos szerkesztésével kiemelkedik ebből a 14 esztendeje megjelenő Hévíz című és a tíz éves zalaegerszegi Pannon Tükör című folyóirat, mint a helyi és megyei önkormányzatok által lelkesen támogatott szócsövei a tehetségekben és hagyományokban (keszthelyi Helikon-napok!) gazdag Dél- Dunántúlnak.
I./4. 2006 szeptember 7. Szakemberek figyelmeztetnek arra a fontos szerepre, melyet a gyermekirodalom játszik a nemzeti azonosságtudat fejlesztésében. Különösen megszívlelendő ez a figyelmeztetés olyan egyének esetében, akik nem a saját nemzetük körében, kultúrájában nőnek fel. Az ily módon (is) veszélyeztetett nemzeti azonosságtudat felélesztéséhez, ápolásához kíván hozzájárulni új gyermekirodalmi rovatunk, amelynek minél gyakrabban szeretnénk helyet biztosítani lapunkban. Veress Zoltán: Tóbiás és Kelemen (részlet a meséből) Lesz is ebből csetepaté, veszekedés, ordítás: csípi, tépi, nyúzza egymást Kelemen és Tóbiás. Sose fognak megbékülni, tartják a nagy haragot, s nem tudják még máig sem, hogy ki költi fel a napot. * Naphosszat csak tömte magát Kendermagos Kelemen, meg is hízott jó kövérre kukoricaszemeken. De megunta már a kosztját, s addig kapart, kutatott, míg egy szép nap talált is egy hosszú-hosszú kukacot. Deák Ferenc Munkácsy-díjas erdélyi grafikusművész rajza Sárgalábú Tóbiás a kerítésre penderül: Kukkurigó! Kukkurigó! kiáltozza emberül. De ni csak a szemétdombon még egy kakas fenn terem: Kukkurigó! kiáltozza Kendermagos Kelemen. S addig-addig kiabálnak, nyújtóznak a magosba, míg a messzi láthatáron fel nem kél a napocska. Én költöttem fel a napot, én vagyok a trombitás! így dicsekszik Kelemennek Sárgalábú Tóbiás. Nem igaz, mert én költöttem, ne hazudj, te szemtelen! így förmed rá Tóbiásra Kendermagos Kelemen. Ez aztán a finom falat, ez a kukac-óriás; jaj, csak észre ne vegyen most Sárgalábú Tóbiás! De milyen a balszerencse, éppen ott járt Sárgaláb: Ide azzal a kukaccal, a felével legalább! Tóbiással osztozkodni dehogy akart Kelemen: Én találtam, hát az enyém, ide nézz, most megeszem! Bekapta, de Sárgalábú sem volt rest, az ebadta: a nagy kukac másik végét hamar ő is bekapta. Húzták, nyúzták, ráncigálták kétfelől a kukacot, aki ott volt s nézte őket, nagyszerűen mulatott, főleg akkor, mikor látta, hogy vágódnak el hanyatt mert a kukac okosabb volt, egyet gondolt, s elszakadt! (Napsugár, 1957)
8. I./4. 2000 szeptember HANGVERSENY Mozart Fronleitenben November 11-én este fél nyolckor Mozart-hangverseny lesz Fronleitenben. A d-moll zongoraverseny szólistája Joó Imola, a Schweizer-Orchestert Adolf Winkler vezényli. KIÁLLÍTÁSOK Picasso - Malen gegen die Zeit (Picasso - Festés az idő ellenében) Reprezentatív, mintegy kétszáz Picasso munkát - a művész késői korszakában keletkezett festményt, rajzot, grafikát és szobrot - bemutató kiállítás nyílik meg szeptember 22-én a bécsi Albertina termeiben. E műveiben Picasso az elmúlást, a halált szembesíti a vitalitással, a fiatalság szépségével. A kiállítás kurátora Werner Spies, a párizsi Centre Pompidou volt igazgatója, korunk egyik legjelentősebb Picassokutatója. A kiállítás január 7-ig tekinthető meg. Flucht nach Wien. Ungarn 1956 (Menekülés Bécsbe. Magyarország 1956-ban) A Karlsplatz-i Wien Museum -ban szeptember 9-e óta látható kiállítás az 1956-os magyarországi eseményekkel és az azt követő menekülthullámmal foglalkozik, osztrák szemszögből. Több mint 180.000 ember keresett akkor menedéket a szovjet tankok elől menekülve Ausztriában, ahol mindent felülmúló szolidaritás és segítőkészség fogadta őket. A kiállítás 2006 november 26-ig tekinthető meg. Vasárnap a belépés díjtalan. Valós és virtuális terek A Nyílt Sztrukturák Művészeti Egyesület (www.osas.hu) 2006 szeptember 29. és november 12. között gyűjteményes kiállítást rendez Budapesten, a Vasarely Múzeum termeiben a következő művészek alkotásaiból: Moholy Nagy László, Szegedy Maszák Zoltán, Kapitány András, Henz Mack, Adolf Luther, Rákoczy Gizella, Mengyán András, Megyik jános, Csőrgő Attila, Nicolas Schöffer, Victor Vasarely, Bortnyik Éva - Tubák Csaba, Raimo Ultrainen, Haraszty István, Kepes György, Hencze Tamás. Absender: P.b.b. Péter Bornemisza Gesellschaft A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. www.bornemisza.at Wiener Post Gefördert aus Mitteln der Volksgruppenförderung. Erscheinungsort: Wien Verlagspostamt: A-1060 Wien Árpád HÁMOS Freundgasse 14/2 A - 1040 W i e n Österreichische Post AG Info.Mail Entgelt bezahlt Medieninhaber und Herausgeber: Péter Bornemisza Gesellschaft, A-1060 Wien, Capistrangasse 2/15. Tel.: +43/5877712. Fax: +43/5877714 E-Mail: zoltan_ka@yahoo.com Redaktion: Zoltán Kászoni Bankverbindung: Creditanstalt Bankverein, A-1011 Wien, Schottengasse 6 BLZ: 11000. Konto Nr. 00207578600, IBAN: AT581100000207578600; SWIFT (BIC): BKAUATWW Lapunk letölthető a BPT honlapjáról: www.bornemisza.at