SUSAN ELIZABETH PHILLIPS. A nagy menekülés

SUSAN ELIZABETH PHILLIPS A nagy menekülés

A mű eredeti címe: The great escape Copyright 2012 by Susan Elizabeth Phillips All rights reserved. Fordította Szalai Emmi Szerkesztette Kátay Zsófia Kiadási és fordítási jogok fenntartva! 2014 Victoria Kiadó Tilos a borító és a fordítás részének vagy egészének bármilyen módszerrel való másolása és annak felhasználása a Victoria Kiadó írásos engedélye nélkül! Minden jog fenntartva!/all rights reserved! Felelős kiadó Falb Magdi ISBN 978-963-9803-65-7 Kiadja a Victoria Kiadó Kft. Cím: 1067 Budapest, Eötvös u. 42. Tel./Fax: 269-4043, 354-0579, 354-0580 E-mail: info@victoriakiado.hu Könyveink megrendelhetők a kiadótól postai úton vagy a www.victoriakiado.hu honlapon Nyomdai előkészítés: Kulcs-Szintagma Kft. Nyomdai kivitelezés: Printing Solutions Bt. Felelős vezető: Szöllősi Ádám

DAWN-nak Csinosabb vagy nálam, és jobban is öltözöl, de én akkor is szeretlek, drága barátném.

1 LUCY ALIG KAPOTT LEVEGŐT. Menyasszonyi ruhájának fűzője, mely korábban oly tökéletesen passzolt rá, most úgy szorította a bordáit, mint egy óriáskígyó. Mi lesz vele, ha éppen itt, a wynettei presbiteriánus templom halljában fullad meg? Odakinn, a kordonoknál seregnyi hazai és külföldi riporter tolongott, a templom tömve volt gazdag és híres vendégekkel. Pár lépésnyire az Egyesült Államok volt elnök asszonya és férje arra vártak, hogy az oltárhoz kísérjék Lucyt, aki ma hozzá megy a világ legtökéletesebb férfijához. Mindenki ilyen férfiról álmodott. A legkedvesebb, legfigyelmesebb, legokosabb Minden épeszű nő habozás nélkül hozzáment volna Ted Beaudine-hoz. Lucyt már a megismerkedésük pillanatában lenyűgözte. Felharsantak a menyegzői menet kezdetét jelző trombiták, és a lány kínlódva felsóhajtott. Keresve sem talált volna szebb napot az esküvőjére. Május utolsó hete volt. Texas Hill Country vadvirágai elhervadtak ugyan, ám a selyemmirtusz javában virágzott, és a templom bejáratánál rózsák illatoztak. Tökéletes nap volt. Lucy tizenhárom éves húga, az ódivatúan szűk körű esküvő négy koszorúslányának egyike most elindult. Utána következett volna a tizenöt éves Charlotte, majd Koranda, aki a főiskolás évek óta Lucy legjobb barátnője volt. A nyoszolyólány a húga, a tizennyolc éves Tracy volt, akit annyira megbabonázott Lucy vőlegénye, hogy még most is elpirult, ahányszor a férfi hozzászólt. A fehér tüllrétegekből varrt, fojtogató fátyol Lucy arca elé lebbent. Milyen hihetetlen jó szerető, milyen okos, kedves,

fantasztikus férfi ez a Ted, gondolta. Tökéletes lenne a számára. Mindenki ezt mondta. Mindenki, kivéve Meget, a legjobb barátnőjét. Előző este, a próbavacsorán Meg megölelte Lucyt és a fülébe súgta: Csodálatos, Lucy Pont olyan, amilyennek mesélted, de eszedbe ne jusson, hogy hozzámenj. Tudom súgta vissza Lucy. De akkor is megteszem. Most már túl késő visszakozni. Nincs túl késő rázta meg a lány a vállát. Majd segítek. Meg könnyen beszél, hiszen az ő életéből teljes mértékben hiányzik a fegyelem, de Lucy nem olyan. Meg fel sem fogja, milyen kötelezettségei vannak. Az országot már jóval az édesanyja beiktatása előtt elkápráztatta a Jorik család élete, a három örökbe fogadott és a két saját gyermek. A szülők féltve óvták a kisebb gyerekeket a sajtótól, azonban Nealy első elnöki beiktatásakor Lucy huszonegy éves volt, így az újságírók szabad prédának tekintették. Az emberek élénk érdeklődéssel figyelték, milyen odaadóan viselkedik a családjával, gondoskodik a testvéreiről Nealy és Mat gyakori távollétei során, nyomon követték a gyermekképviseleti tevékenységét, a sűrűnek aligha nevezhető randevúit, valamint a nem éppen izgalmas öltözködési stílusát. Úgy tervezte, hogy a templomfolyosó közepén találkozik a szüleivel, annak jelképéül, hogy a házaspár megjelent a tizennégy éves, csibész kamaszlány életében. Nealy és Mat vele együtt tették volna meg az oltárig vezető utolsó métereket. Charlotte a fehér szőnyegre lépett. Ő volt a legszégyenlősebb a testvérek között, ő volt az, akinek a leginkább hiányzott a nővérkéje. Ne félj, majd mindennap felhívlak vigasztalta Lucy, ám Charlotte tudta, hogy már semmi sem lesz a régi. Ideje volt, hogy Meg is elinduljon. Válla fölött Lucyra pillantott, aki a tüllfátylon keresztül is észrevette a mosolyában megbújó aggodalmat. Szívesen cserélt volna a barátnőjével. Elképzelte, ahogy Meg gondtalan életét éli, ahogy egyik országból a másikba repked, nem kell folyton a testvérei körül sertepertélnie, nem

kell megóvnia a család hírnevét, nem lesik fotósok minden mozdulatát. Meg elfordult és mosolyogva a derekához tartotta a csokrát, majd felkészült az első lépésre. Lucy nem gondolkodott azon, hogy hogyan képes ilyen szörnyű, önző, elképzelhetetlen cselekedetre. Lecövekelte magát, kezéből kiesett a csokor, botladozva megkerülte a húgát s megragadta Meg karját. Beszélnem kell Teddel. Most mondta elhaló hangon. Mit csinálsz, Luce? hökkent meg mögötte Tracy. Lucy képtelen volt Tracy-re nézni. Bőre lázasan égett, kavarogtak a gondolatai. Ujjait Meg karjába vájta. Hozd ide, Meg. Kérlek könyörgött. Meg döbbenten eltátotta a száját. Most? Nem gondolod, hogy ezt órákkal ezelőtt is megtehetted volna? Igazad van! kiáltott fel Lucy. Mindenben igazad van. Segíts. Kérlek. Szavai idegenül csengtek. Mindig ő gondoskodott másokról, s még gyermekként sem folyamodott segítségért. Tracy felháborodva nézett Megre. Nem értem. Mit mondtál neki? Megragadta Lucy kezét. Luce, csak bepánikoltál. Minden rendben lesz. Nem lesz rendben. Most nem. Később sem. Nem nem. Beszélnem kell Teddel. Most? kérdezte Tracy. Nem beszélhetsz vele. De igen. Meg tudta, hogy ezt kellett tennie, bár Tracy még mindig nem értette, mi folyik körülötte. Meg egy aggodalmas biccentéssel újra maga elé emelte a csokrát és elindult a vőlegényért. Lucy nem ismert rá erre a hisztérikára, aki átvette felette az uralmat. Nem bírt belenézni a húga kétségbeesett szemébe. Tűsarkújával rálépett a csokrából kipotyogott cálákra, ahogy imbolyogva elindult a hall felé. A vastag bejárati ajtót két fürkésző tekintetű titkosügynök őrizte. Mögöttük a bámészkodó tömeg, egy csomó tévés kamera, egy seregnyi riporter

A mai napon Cornelia Case Jorik elnök asszony legidősebb lánya, a harmincegy éves Lucy Jorik nőül megy Ted Beaudine-hoz, Dallas Beaudine golflegenda és Francesca Beaudine tévéhíradós egyetlen fiához. Mindenkit meglepett, hogy az ara a vőlegény szülővárosát, a texasi Wynette-et választja a menyegző helyszínéül, de Lucy hallotta a márványpadlón kopogó határozott férfilépteket, és amikor megfordult, meglátta a feléje igyekvő Tedet. A fátylán keresztül is észre lehetett venni a barna hajában játszadozó napsugarat, míg egy másik fénysugár a jóképű arcvonásokon időzött. Úgy tűnt, bárhol is jár, mindig napfényben fürdik. Gyönyörű teremtés volt, kedves, az ideális férfi. Tökéletesebb nem is lehetett volna. A legtökéletesebb vő, férj, Lucy leendő gyermekeinek létező legjobb apja. Aggódva, cseppet sem mérgesen ez nem vallott volna rá sietett a menyasszonyához. A sarkában ott voltak az ijedt örömszülők, majd mögöttük megjelentek Lucy testvérei, Ted barátai, a vendégek sok-sok ember, akiket annyira kedvelt, szeretett. A lány kétségbeesetten körülnézett, hátha megtalálja az egyetlen embert, aki a segítségére lehet. Meg a helyiség szélén ácsorgott, s olyan erősen szorongatta a menyasszonyi csokrot, mintha szét akarná morzsolni. Lucy könyörgő tekintetet vetett rá és imádkozott, hogy a barátnője felfogja végre, mi a teendő. Szerencsére sikerrel járt. Ted elkapta Lucy karját és beterelte egy kis helyiségbe, ám mielőtt még becsukódott volna mögöttük az ajtó, Meg vett egy nagy levegőt, és elindult Lucy szülei felé. Jól kezelte a botrányos helyzeteket, és Lucy bízott benne, hogy sikerül távol tartania a szüleit, amíg ő amíg A hosszú, keskeny helyiség falán kék kórusköpenyek sorakoztak a fogason, a polcokon zsoltároskönyvek, kották és penészes, régi kartondobozok hevertek. A poros ablakszemen utat tört magának egy napsugár, és megcsiklandozta a férfi arcát. Lucy szédült, alig kapott levegőt.

Ted aggódva, ugyanakkor nyugodt, hűvös tekintettel méregette menyasszonyát, aki gondolatban azért könyörgött, hogy oldja meg ezt a helyzetet, hozza helyre ezt az egészet, tegye őt is a helyére valahogyan. A verejték és könnyek miatt a tüllfátyol Lucy arcára tapadt. Ted, nem tudom megtenni. Én én nem tudom mondta ki a szavakat, melyeket korábban teljesen elképzelhetetlennek tartott. A férfi felemelte a fátylat, pontosan úgy, ahogyan Lucy korábban elképzelte. Igaz, addig azt hitte, erre a mozdulatra a szertartáson, a csók előtt kerül majd sor. Nem értem mondta döbbenten. Ezzel nem volt egyedül. Lucy még sohasem érzett ehhez hasonló páni félelmet. Tökéletesek vagyunk, Luce folytatta a férfi. Lucy nem tudta, mit mondhatna. Levegőhöz is alig jutott. Tudom nyögte ki végül. Tökéletesek vagyunk, de nem megy Lucy arra várt, hogy a férfi vitába szálljon vele, hogy küzdjön érte, meggyőzze, hogy téved. Arra várt, hogy Ted átölelje és elmondja, hogy ez az egész nem más, mint egy kis pánikroham, ám attól eltekintve, hogy a férfi szája sarka alig észrevehetően megfeszült, az arckifejezése mit sem változott. A barátnőd, Meg mondta. Ugye miatta van ez az egész? Valóban így lenne? Akkor is elkövette volna ezt a képtelenséget, ha Meg nem jelent volna meg a szeretetével, káoszával és gyors, brutális véleményével? Nem vagyok rá képes motyogta Lucy. Ujjai jéghidegek voltak, a keze remegett, amikor lerángatta a gyémántköves jeggyűrűjét. Végre lejött. Kis híján elejtette, amikor gyorsan becsúsztatta a férfi zsebébe. Ted leengedte Lucy fátylát. Nem könyörgött. Nem értett az ilyesmihez. A legcsekélyebb erőfeszítést sem tette, hogy rábeszélje a lányt, gondolja meg magát. Nyugodt, összeszedett volt, maga a tökély. Ahogy becsukódott az ajtó Ted mögött, Lucy a hasára szorította a kezét. Vissza kell szereznie. Utána kellene szaladnia,

hogy szóljon neki, meggondolta magát, ám a lába nem mozdult, az agya lefagyott. Fordult a gombkilincs, nyílt az ajtó és ott álltak a szülei sápadtan, arcuk csupa aggodalom. Mindent megtettek Lucyért, és a Teddel kötendő frigy a létező legszebb köszönet lett volna a sok törődésért. Nem alázhatta meg őket ennyire. Vissza kellett hoznia Tedet. Még nem suttogta, bár maga sem értette, mit is akart ezzel. Mat habozva becsukta az ajtót. Lucy világa darabokra omlott. Mielőtt lemegy a nap, az egész világ tudni fogja, hogy átverte Ted Beaudine-t. Ebbe bele se akart gondolni. A tengernyi kamera a riporterek hada Nem, nem akart kimenni ebből az aprócska, dohos szobából. Itt fogja leélni az életét, a zsoltárok és kórusköpenyek között, hogy vezekeljen, amiért megbántotta a legjobb embert a világon, amiért megalázta a családját. A fátyla az ajkához tapadt. Lucy belekapott a fejdíszébe; a fésű és a kristályok fájdalmasan tépték a haját, de cseppet se bánta. Megőrült. Hálátlan dög vagyok, gondolta. Megérdemlem a fájdalmat, tette hozzá és letépte a fátylat, majd kapkodva lehúzta a ruhája zipzárját és lehámozta magáról a menyasszonyi ruhát. Ott áll egy szál méregdrága francia melltartóban, csipkebugyiban, kék harisnyakötőben és fehér szatén tűsarkúban. Fuss! sikította gondolatban. Rohanj! Odakinn a tömeg hangosabb lett, majd ismét elcsendesedett, mintha valaki benyitott volna a templomba. Fuss! Lerántott az akasztóról egy sötétkék kórusköpenyt és belebújt. Érezte, ahogy a hűvös, dohos ruha befedi a testét, az aprócska fehérneműjét. Eltántorgott a kicsiny ajtóig, és a poros ablakszemen át megpillantott egy keskeny, téglafallal szegélyezett, gyomos ösvényt. A keze oly erőtlen volt, hogy alig bírta kinyitni az ajtót, de végül mégis sikerült. Az ösvény a templom mögé vezetett. Ahogy elhagyta a légkondicionált helyiséget, a tűsarkúja kis híján áldozatul esett a járólapokban keletkezett repedéseknek. Az ösvény szélén, a

kavicsos rész tele volt a tavaszi viharok utáni szeméttel: összenyomott üdítőitalos dobozokkal, újságpapírfoszlányokkal, egy elnyomorított játéklapáttal. Az ösvény végén megállt. Most mi legyen, töprengett. Mindenütt biztonsági őröket látott. Pár hónappal korábban, egy évvel az anyja elnöksége után a titkosszolgálat már nem volt Lucy sarkában, ám mivel gyakran voltak közös programjaik és Nealy-nek továbbra is járt a védelem, Lucy észre sem vette a változást. Ted megbízott egy magán biztonsági céget, hogy ezzel is csökkentse valamennyire a város kis létszámú rendőrségére nehezedő nyomást. Minden ajtóban állt egy-egy őr. Az L alakú parkoló tele volt gépkocsikkal. Óriási volt a tömeg. Washington volt Lucy otthona, nem ez a közép-texasi városka, melyet nem sikerült kellőképpen értékelnie, ám emlékezett még, hogy a templom egy régi lakónegyed szélén állt. Ha átevickél a fasoron, be a szemközti házak mögé, talán sikerül észrevétlenül bejutnia valamelyik mellékutcába. És azután? Ez távolról sem hasonlított arra az alaposan megtervezett fehér házi szökésre, melyet pár évvel korábban Nealy hajtott végre. Sőt, ez nem is volt igazán szökés, hanem csak az esküvő felfüggesztése. Keresnie kellett egy helyet, ahol összeszedheti magát. Egy üres játszóházat, egy rejtett zugot valamelyik hátsó udvarban. Egy helyet, távol a sajtó őrületétől, az elárult vőlegényétől, a felháborodott családtagoktól. Egy ideiglenes búvóhelyet, ahol felidézheti, hogy kicsoda is ő valójában, és mivel tartozik azoknak az embereknek, akik befogadták. Szent isten, mit tett? Az őrök felfigyeltek a templom másik végében kialakult csődületre. Lucy nem várta meg, hogy kiderüljön, mi történt, inkább megkerülte a téglafalat, átsietett a fasoron, majd megbújt egy rozsdás szemeteskuka mögött. Remegett a térde. A kukából szörnyű rothadásbűz áradt. Senki sem kiabált, csak a templom elé épített lelátón összezsúfolódott tömeget lehetett hallani. Aztán halk nyöszörgésre lett figyelmes. Először azt hitte, egy kiscica az, majd rájött, hogy öntudatlanul felnyögött. Erőt vett

magán és végigkúszott a régi, Viktória-stílusú házakat elválasztó alacsony sövény mentén, mely egy téglakockákkal kirakott utcához vezetett. Lucy beszaladt egy hátsó udvarba. Az aprócska telkeket öreg fák szegélyezték, a keskeny közökbe garázsok nyíltak. Lucy szorosabbra vonta a köpenyt, ahogy találomra egyik udvarból a másikba jutott. Cipősarka belesüllyedt a frissen vetett zöldséges ágyásokba. Az egyik konyhaablakból ragu illata áradt, a másikból valami mérkőzés hangja szűrődött ki. Hamarosan minden híradó tele lesz a Cornelia Case Jorik volt elnök asszony felelőtlen lányáról szóló tudósításokkal. Lucy tizenhét évig mindent elkövetett, hogy megmutassa Matnek és Nealy-nek, hogy megérte örökbe fogadniuk. Amit pedig Teddel művelt nem, őt sem bánthatja meg még jobban. Ugatott egy kutya, egy kisbaba felsírt. Lucy majdnem elbotlott egy locsolótömlőben, majd kikerült egy hintát. A kutya hangosabban ugatott, majd a kerítésnél megjelent egy vicsorgó rozsdabarna korcs. Lucy a Szűz Mária-szobor mögött kiosont a fasorba. Szandálja megtelt apró kavicsokkal. Felbőgött egy motor. Lucy kihúzta magát. Egy viharvert, fekete-ezüst színű motorkerékpár robogott be a fasorba. Lucy behúzódott két garázs közé, hátát a falnak szorította. A motorkerékpár lassított, miközben a lány visszafojtott lélegzettel várakozott. A motor lassan közeledett, majd megállt előtte. A motoros ráérősen vizslatta Lucyt, s fél lábbal belerúgott a kavicsokba. Mizu? kérdezte. Még hogy mizu faképnél hagyta a leendő férjét, megbotránkoztatta a családját, és ha nem tesz valamit azonnal, ő lesz ország leghírhedtebb szökött menyasszonya. A pasi fekete haja a gallérja alá göndörödött, hideg kék szeme, határozott arccsontja és szadista szája volt. Lucy oly sok évnyi titkosszolgálati védelem után kezdte természetesnek tekinteni a személyi védelmet, most azonban cseppet sem érezte magát biztonságban, és az sem nyugtatta meg, hogy a motorosban mintha felismerte volna Ted egyik fura barátját, akivel az előző

esti próbavacsorán találkozott. A férfi nagyjából ápolt volt, sötét öltönyét mintha kölcsönzőből szerezte volna, gyűrött, fehér ingét nyitva hagyta a gallérjánál. Motoros bakancsára ráfért volna egy kis fényezés. Lucyt kirázta tőle a hideg. A férfinak tompa orra volt, rosszul szabott zakójának zsebéből kikandikált egy gyűrött zsebkendő csücske. És az a hosszú, torzonborz, göndör haja, mely olybá tűnt, mintha valaki puszta kézzel, egy kanna tintával próbálta volna megfesteni Gogh sötét egét. Lucy immár tíz éve, Nealy első elnökségi kampánya óta igyekezett a helyes szavakat kimondani, megfelelően cselekedni, mindig mosolygott, udvarias volt, most azonban ő, aki mesterien értett a csevegéshez, csak állt kukán. És veled mizu, szerette volna kérdezni, de természetesen nem tette. A férfi a fejével a motorbicikli felé bökött. Kipróbálod a mocit? Lucy teljesen lebénult a döbbenettől. Önmagát is meglepte, hogy mindennél jobban vágyott arra, hogy felüljön arra a motorra és elmeneküljön a tettei következményei elől. A férfi mélyen a zakózsebébe gyűrte a nyakkendőjét, mire Lucy önkéntelenül is lépett egyet. Meg akart állni, ám a lába nem engedelmeskedett. Közelebb ment a férfihoz és megpillantotta a kopott texasi rendszámot meg a szakadt matricát, mely a nyúzott bőrülést fedte. A felirat elmosódott, de még így is el tudta olvasni a szavakat: BENZIN, FŰ VAGY A SEGGED. NINCS POTYAÚT. Lucy azt hitte, rosszul lát. Nem hagyhatta figyelmen kívül a feliratot, ám a teste az ő áruló teste másképp döntött. Felhúzta kissé a kórusköpenyt, s felpattant az ülésre. A férfi átadta neki az egyetlen sisakot, amit Lucy elfogadott, majd átölelte a férfi derekát. Végigrobogtak a fasoron; Lucy köpenye vidáman lengedezett a szélben, a férfi fürtjei a sisakját verdesték. Ahogy egymás után vették a kanyarokat, Lucy a lába alá gyűrte a köpenyt. Érezte, hogy a lovagjának izmai megfeszülnek az olcsó öltöny szövete alatt.

Kirobogtak Wynette-ből, majd végig egy mészkősziklákkal szegélyezett kétsávos autópályán. A sisak volt Lucy selyemgubója, a motorbicikli a bolygója. Elhagyták a levendulamezőket, egy olívaolaj-feldolgozó üzemet, néhány szőlőültetvényt. A szél addig cibálta a köpenyét, míg kiszabadította a térdét, majd a combját is. A nap lenyugvóban volt, s a köpeny vékony anyaga már nem védte meg az egyre csípősebb levegőtől, de Lucy nem bánta. Nem érdemelte meg, hogy melegben, kényelemben lehessen. Áthajtottak egy fahídon, majd elhaladtak egy lerobbant csűr mellett, melynek oldalára valaki ráfestette a texasi zászlót, a magányos csillaggal. Barlangtúrákat és puccos farmokat hirdető táblák mellett suhantak el. Húsz, vagy még annál is több mérföldet hagyhattak maguk mögött. Ki tudja? Amikor egy kisváros széléhez értek, a férfi egy lepusztult vegyesbolt elé kanyarodott és megállt az épület árnyékos oldalában. Fejével alkalmi utasa felé bökött, jelezve, hogy ideje leszállni. Lucy ügyetlenül lekászálódott a motorkerékpárról, de a lába beakadt a köpenyébe és majdnem leesett. Éhes vagy? Lucynak az étel puszta gondolatától is felfordult a gyomra. Megmozgatta elgémberedett lábát és megrázta a fejét. A férfi vállat vont és elindult az ajtó felé. A poros ellenzőn keresztül is láthatta, hogy a férfi magasabb, mint amilyennek először tűnt, körülbelül százkilencven centi, nyakigláb alak. Kócos, hollófekete hajával, olajbarna bőrével és laza járásával nagyon más volt, mint a kongresszusi képviselők, szenátorok és iparmágnások, akik Lucy köreiben mozogtak. Az ablakon át belátott a boltba. A férfi a helyiség végében elhelyezett hűtőhöz lépett. Az eladónő abbahagyta a munkáját és szemügyre vette. Lucy néhány percig szem elől tévesztette megmentőjét, ám a férfi végül felbukkant egy karton sörrel a kezében. Az eladónő hátrasimította a haját nyíltan flörtölt vele. Aztán a férfi letett még néhány árucikket a pultra. Lucy tűsarkúja fájdalmasan dörzsölte az egyik vízhólyagot, amit a kavicsoknak köszönhetően szerzett be. Áthelyezte a

testsúlyát a másik lábára, amikor megpillantotta a tükörképét az ablakban. A nagy, kék sisak olyan volt, akár egy buborék, elrejtette a koránál jóval fiatalabb arcvonásait. A köpeny miatt az sem látszott, hogy noha amúgy is vékony testalkatú volt, az esküvő előtti stressz miatt sokat fogyott. Harmincegy éves volt, százhatvanöt centi magas, de apró, ostoba, önző, felelőtlen lelencgyereknek érezte magát. Jóllehet senki sem láthatta, nem vette le a sisakot, csupán felemelte kissé, mert a csatok fájdalmasan belevájtak a fejbőrébe. A frizurát illetően az egyszerűség híve volt, s vállig érő, egyenes haját általában egy keskeny hajpánttal simította hátra. Meg sokszor tiltakozott is miatta. Úgy nézel ki, mint egy ötvenéves greenwichi társasági hölgy szokta mondani. És, hacsak nem húzol farmert, felejtsd el azt a buta gyöngysort. Ugyanez vonatkozik az elemi iskolás ruhatáradra is. Te nem Nealy vagy, Luce enyhült meg kissé. Nem is várja el tőled, hogy úgy viselkedj, mint ő. Meg nem értette meg, hiszen ő Los Angelesben nőtt fel, a vér szerinti szüleivel. Olyan kihívóan öltözködhetett, ahogyan akart, magára aggathatta egzotikus ékszereit, még egy sárkányt is tetováltatott a csípőjére, amit Lucy a legvadabb álmaiban sem tehetett volna meg. Nyílt a bolt ajtaja, és megjelent a motoros, egyik kezében egy papírtasakkal, a másikban a sörrel. Lucy riadtan figyelte, ahogy a férfi szó nélkül bepakolta a holmikat az oldaltáskákba. Elképzelte, hogy megissza mind a hat üveg sört, és rájött, hogy ez nem mehet így tovább. Fel kell hívnia valakit. Igen, felhívja Meget, döntötte el. Ugyanakkor nem volt mersze bárkinek is, legfőképpen a barátnőjének a szemébe nézni. Igaz, Meg volt az egyetlen, aki megértette volna, ráadásul a családját is megnyugtatta volna, hogy jól van, nem esett baja. Majd nemsokára. Előbb kigondolja, hogy mit is mondjon nekik. Úgy állt a motoros előtt, mint egy nagy, kékfejű földönkívüli. A pasi dermedten nézte, mire Lucy rádöbbent, hogy valójában nem is beszélgettek egymással.

Honnan ismered Tedet? nyögte ki félszegen. A férfi megfordult, hogy bekapcsolja a régi Yamaha oldaltáskáit, melynek fekete benzintankján egy ezüstszínű felirat állt: HARCOS. Együtt ültünk Huntsville-ben mondta. Fegyveres rablás és emberölés miatt. Csak ugratta a lányt, hogy lássa, mennyire kemény. Ez nem mehet így tovább, gondolta Lucy. Tiszta őrület. Igen, valóban úgy viselkedett, mint akinek elment az esze, mint aki kibújt a bőréből és nem talál vissza. Visszavigyelek? villant meg a férfi tekintete. Itt volt az alkalom, hogy Lucy igent mondjon. Egyetlen egyszerű szó de sehogy sem bírta kimondani. Még nem nyögte ki végül. Biztos, hogy tudod, mit csinálsz? ráncolta a homlokát a motoros. A válasz annyira nyilvánvaló volt, hogy még ez az észkombájn is rájöhetett, ám miután Lucy meg sem szólalt, a pasi vállat vont és felült a motorra. Kirobogtak a parkolóból és Lucy arra gondolt, hogy még ezzel a félelmetes alak is jobb, mint a szeretett családjával való találkozás. Mindegy, semmivel sem tartozik ennek az alaknak, vont vállat. A legrosszabb, ami történhet, az, hogy nem, ebbe inkább bele sem akart gondolni. A szél ismét belekapott Lucy köpenyébe. Hideg volt, csak a kezét melegítette valamennyire a férfi vékony öltönyén keresztül átsütő testmeleg. Végül a motoros lekanyarodott az autópályáról és egy keréknyomos csapásra fordult. A fényszóró kísértetiesen megvilágította a sűrű bozótot. Lucy félősen belekapaszkodott a motorosba; úgy érezte, kiugrik az agya. Végül egy kis folyóparti tisztáshoz értek. Korábban látott egy útjelző táblát, abból tudta, hogy a Pedernalesban vannak. Tökéletes helyszín, ha valaki meg akar szabadulni egy holttesttől. A motorbőgés után fojtogatónak tűnt a csend. Lucy leszállt az ülésről és hátrált néhány lépést. A férfi előhúzott egy régi takarót

az oldaltáskából, és amikor a földre dobta, Lucy orrát megcsapta az enyhe motorolajszag. Egész este a fejeden akarod tartani azt az izét? kérdezte, kezében a papírzacskóval meg a sörökkel. Lucy kelletlenül levette a sisakot, bár szíve szerint sosem vált volna meg tőle. Fejbőrét szúrták a csatok, arcbőrén érezte a tincseire tapadt hajspray-t. A csendet csak a sziklán túl hömpölygő folyó zúgása törte meg némiképp. Kár, hogy csak hat sört hoztam emelte meg a férfi az egyik üveget Lucy irányába, aki kényszeredetten elmosolyodott. A motoros lekapta az üvegről a kupakot, leterítette a pokrócot s a szájához emelte az üveget. Végtére is Ted barátja, nem? Fenyegető külseje és faragatlan modora, a sör és a BENZIN, FŰ VAGY A SEGGED. NINCS POTYAÚT. matrica ellenére is biztonságban lehet mellette. Igyál mondta a férfi. Ettől ellazulsz. Lucynak esze ágában sem volt ellazulni, ráadásul pisilnie is kellett, de kelletlenül elfogadott egy üveg sört. Legalább ennyivel kevesebbet iszik, gondolta. Óvatosan leheveredett a pokróc sarkára, nehogy véletlenül is hozzáérjen a férfi lábához. Ha nem szökik meg, most Mrs. Theodore Beaudine-ként pezsgőt kortyolgatna az austini Four Seasons nászutas lakosztályában. A motoros előhúzott a tasakból két celofánba csomagolt szendvicset. Az egyiket letette Lucy mellé, majd nekilátott, hogy kicsomagolja a másikat. Várhattál volna az akcióddal az esküvő végéig. Legalább ettél volna egy jót. Rák parfé, levendulás grillezett marha-vesepecsenye, homárérmék, fehér szarvasgombás rizottó, hétrétegű esküvői torta A férfi jókorát harapott a szendvicséből. Pár éve ismerkedtünk meg mondta teli szájjal. Wynetteben dolgoztam egy építkezésen, és rögtön egy hullámhosszon voltunk. Azóta mindig összefutunk, ha erre járok. Terry mindenkivel meg tudja kedveltetni magát.

Sajnos nem mindenki olyan jószívű, mint ő. A motoros a kézfejével megtörölte a száját, majd hangosan belekortyolt a sörébe. Lucy odébb tette az italát, amit meg sem kóstolt. Szóval nem vagy idevalósi? Nem. A férfi gombóccá gyűrte a celofánt és behajította a bokrok közé. Lucy ki nem állhatta, ha szemetelnek, de nem tette szóvá. Alkalmi megmentője a jelek szerint nem volt túl közlékeny, és minden figyelmét a szendvicsére fordította. Lucy nem bírta tovább, muszáj volt elvonulnia a fák közé. Kivett egy szalvétát a tasakból, majd fájdalmasan bicegve elindult. Dolga végeztével visszament a takaróhoz. A pasi tovább sörözött. Lucy képtelen volt enni, ezért odébb lökte a szendvicsét. Miért vettél fel? kérdezte. Le akartam feküdni valakivel. Lucy borzongva hallgatta, de reménykedett benne, hogy ez csak valami ostoba tréfa. A férfi azonban nem mosolygott. Ugye, viccelsz? Miért, jó esélyem van rá, nem? Nem! A halkan böffentett. Undorító volt. Mostanában túl sok dolgom volt, nem értem rá csajozni. Van mit bepótolni. Úgy, hogy felcsíped a barátod menyasszonyát, aki megszökik az esküvőjéről? Az ember sose tudhatja vakarta meg a férfi a mellkasát. A dilis nők sok mindenre képesek. Kiitta a sörét, ismét böfögött, majd behajította a palackot a bokrok közé. Szóval, most mi legyen? Visszavigyelek anyucihoz? Kösz, nem. Lucy még nem állt készen a visszatérésre. Még nem árultad el a neved. Panda. Ez komoly? Nem tetszik?

Elég nehéz elhinni, hogy ez az igazi neved. Teszek rá, hogy hiszed, vagy sem. Panda néven futok. A férfi feltépett egy csipszes zacskót. Értem Jó érzés lehet. Micsoda? Álnéven városról városra vándorolni. Meg egy nagy kék sisakkal, mely mögé jól el lehet rejtőzni. Igen, azt hiszem. Lucy véget akart vetni ennek az egésznek, ezért összeszedte a bátorságát. Nincs véletlenül egy mobilod? Fel kellene hívnom valakit. A férfi kivett a zakózsebéből egy telefont és odahajította Lucynak. Sok szerencsét. Imádkozz, hogy legyen térerő. Lucy nem is gondolt erre, bár az elmúlt órákban nem volt jellemző rá a logikus gondolkodás. Kínzóeszköznek is beillő magas sarkújában botladozva körbejárta a tisztást, mígnem a folyóparton talált egy helyet ahol volt némi térerő. Én vagyok szólt bele a telefonba, amikor meghallotta Meg hangját. Luce! Jól vagy? Nézőpont kérdése nevetett fel Lucy erőtlenül. Emlékszel, egyszer a vad oldalamról beszélgettünk. Azt hiszem, rátaláltam. Ez a megjegyzés igencsak távol állt az igazságtól, hiszen Lucy még álmában sem lett volna képes a vadulásra. Na jó, talán egyszer, de akkor sem tartott sokáig. Jaj, drágám A gyenge térerő ellenére is lehetett hallani, mennyire aggódik Meg. Lucynak vissza kellett volna térnie Wynette-be. De Gyáva nyúl vagyok. Meg. Nem bírok a családom elé állni. Még nem. Szeretnek téged, Luce. Megértenék. Mondd meg nekik, hogy sajnálom nyeldeste a könnyeit Luce. Mondd meg, hogy szeretem őket és tudom, hogy szörnyű zűrzavart okoztam, és visszamegyek, hogy rendbe hozzam, de nem ma este. Ma még nem vagyok rá képes. Jól van, megmondom nekik, de

Lucy gyorsan megszakította a beszélgetést, nehogy a barátnője további kérdésekkel bombázza, melyekre úgysem lett volna válasza. Ólomsúllyal nehezedett rá a fáradtság. Hetek óta rosszul aludt és most a nap eseményei felemésztették minden tartalék energiáját. Panda eltűnt az erdőben, és amikor kijött, Lucy úgy döntött, hagyja, hogy nyugodtan leigya magát. A kemény földre terített pokrócra nézett, és elképzelte az Air Force One elnöki lakosztályának kényelmes fekhelyeit meg a gombnyomásra sötétedő ablakokat. Óvatosan leheveredett a pokróc szélére és a csillagokat bámulta. Most neki is jól jött volna egy motoros név, ami mögé elrejtőzhetett volna. Valami kemény. Egy erős, fenyegető név. Amilyen ő maga sosem lehetett volna. Álom és ébrenlét között motoros neveken gondolkodott. Kígyó Agyar Méreg Vipera.

2 A HAJNALI NEDVES, HŰVÖS LEVEGŐ ébresztette Lucyt. Amikor kinyitotta a szemét, az alacsonyan szálló felhők között néhány barackágat látott. Az egész teste sajgott; fázott, piszkosnak és ugyanolyan fáradtnak érezte magát, mint amikor álomba merült. Ez lett volna a nászútja első napja. Elképzelte Tedet, aki ébredéskor talán ugyanarra gondol, mint ő, csak éppen hatalmas gyűlölettel a szívében Panda mellette aludt, fehér inge olyan gyűrött volt, mintha sosem látott volna vasalót. Hanyatt feküdt, fürtjei kígyókként tekergőztek a feje körül. Állán kiütközött a kékesfekete borosta, tompa orrán kis piszok sötétlett. Lucy nem szívesen maradt a közelében, így sután talpra kecmergett. A férfi zakója lecsúszott róla. Lucy arca fájdalmasan eltorzult a tűsarkúja okozta kíntól, amikor bebicegett az erdőbe. Ment közben megpillantotta a hat sörösüveget a bokrok között; ijesztő jelképei voltak mindannak, amibe belekeveredett. Ted a St. Barts-i parton bérelt ki egy nászutas villát. Ki tudja, talán egyedül is elmegy oda, bár ez elég rossz ötlet lenne. Igaz, Lucy sem panaszkodhatott, hiszen ő a semmi közepén, a folyóparton ébredt, egy mogorva, másnapos, valószínűleg veszélyes motoros oldalán. Amikor visszatért, a férfi a folyónál állt, háttal neki. Lucy nyomban elfelejtette az esti fantáziálást Viperáról, a durva beszédű, kemény motoros lányról. Nem, nem akart udvariatlannak tűnni. Jó reggelt köszöntötte.