PUSZTADOKTOR MAGAZIN V. évfolyam 5. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja 2010. május Fiókamentés Bemutatkozik: a Madárkórház Falbontó fakopáncsok Madárintelligencia 2. Éntudat
Medvetánc A napokban a televízió távirányítóját kapcsolgatva kerestem egy csatornát. Szeretem a krimiket, és megtudtam, hogy ott a kedvenc belga detektívem derít fényt a múlt titkaira, melyek gyakran megadják a kulcsot a rejtélyek nyitjához. Eközben véletlenül akadtam egy olyan ismeretterjesztő filmre, ami Amerika északi területén készült, és egy éttermi maradékon élő medvéket megörökítő természetfotósról szólt. Ezek a medvék bocsaikkal együtt a szeméttelepen tanyáznak, turistalátványosságnak számítanak, az emberek fényképezik, csalogatják őket magukhoz közelebb és közelebb a szemetes-zacskókkal, amiben ki tudja, mi minden lehet. Nehéz leírni azt a borzongató érzést, ami ekkor hatalmába kerített. A viszolygástól a kétségbeesésig, a megdöbbenéstől a dühig. Az ember, akit az Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett, aki képes együttérzésre és megbocsátásra, nagyszerű és emlékezetes műveket alkot, nagyon különös teremtmény. Bár elérhető távolságban, vagy közelségben is élhet a boldogságtól, mégis kicsi Frankensteineket fabrikál. A maga szórakoztatására, vélt, vagy valós fogyatékosságainak leplezésére hajlandó eltorzítani minden élő lényt, beleértve saját magát is. Úgy éreztem, a természet körforgása, benne az idő, az önmagából újjászületni képes élet megmagyarázhatatlan, misztikus fonala valahol elszakadt, és talán nem is vagyunk rá méltók, hogy ezt valaki, vagy valami valamikor összekösse. Az a medve ugyanis, amelyik műanyagflakonból mesterséges tartósítószerekkel készült üdítőt nyalogat, mancsán esetleg konzerves doboz okozta seb éktelenkedik, hogyan tud majd lazacot fogni, ha netán kiürülnek a kukák? Hogyan lehetséges, hogy az ember, aki egy önmagától működni képes járműben ül egy bonyolult és precízen működő gépsor által a föld mélyén évezredekig szunnyadó anyagból létrehozott tasakot fölényesen és szánalommal telve lóbál egy olyan élőlény felé, amely erejéről, gyorsaságáról és vadságáról ismert? Hogyan lehetséges, hogy nem ismeri fel a saját felelősségét egy vadállat táplálkozási szokásainak megváltoztatásában, a természet rendjébe való beavatkozásban? Ezen elmerengve eszembe jutott, hogy talán én is az emberi faj felsőbbrendűségét látom veszélyeztetve amiatt, hogy nem az ideálisnak tartott viselkedésformával szembesülök. Aztán az is, hogy úgy tartják, az evolúció nem állt meg, azt pedig, hogy egy-egy faj kialakulásában, vagy átalakulásában milyen külső tényezők játszottak szerepet, nem tudjuk, a legtöbbször talán nem is sejtjük. Talán ez a tett is része az evolúciós folyamatnak, aminek, mivel nem a mi léptékünkkel zajlik, nem ismerjük fel a mérföldköveit. Sokáig foglalkoztatott a kérdés, és több lehetséges magyarázatot találtam, de végül is azt hiszem, mindez leginkább úgy lehetséges, hogy az az ember, aki ilyet tesz, nem tudja sem azt, hogy az étel, amit megeszik, miből és hogyan készül, hogy milyen hatással lehet a szervezetére, hogy a kőolajszármazékok nem csak az autója meghajtásához szükségesek, hanem a csomagolóanyagok előállításához is, és hogy a medvéket egyes kutatók a kutyák rokonainak tartják. A tudatlanság, egyféle megközelítés szerint áldás, egy másik szerint átok. Akár így, akár úgy, egy biztos. Ára van. Csak éppen azt nem tudjuk, mekkora, és hogy ki fogja megfizetni. Azért mégis remélem, mert nem tehetek mást, hogy azt a bizonyos kölcsönkapott Földet nem csak egy bolygóra emlékeztető halomként, és nem plasztik medvékkel fogjuk átadni az utódainknak. Veres Hajnalka A címlapon: Nagy tarkaharkály (Denrocopus major) Fotó: Birdphotography/Palánkai Zsolt
Fiókamentés A fiókákat a szüleik tudják legjobban felnevelni, ezért hagyjuk meg nekik ezt a lehetőséget. A látszólag elhagyott, fészekből kiesett fióka körül biztos távolban mindig ott vannak a szülők, akik vigyáznak rá és etetik, gondozzák. Ők félnek az embertől, és elmenekülnek, a fiókák még nem is félnek, repülni sem tudnak, de ha békén hagyjuk őket, nincsenek veszélyben. Ez a legtöbb esetben így van. Ebben a hónapban különösen a városok parkjaiban, kertekben legtöbbször feketerigó fiókák kerülnek kézre. A fészket elhagyni tudó, tollas, de még nem jól repülő kisrigó szabadon követi a szüleit, ez a természetes életformája: fészekhagyó. Ugyanúgy, mint az erdőkben, parkokban a fák alatt az avarban lapuló kis baglyok, a réteken található bíbic fiókák, vagy a vizek közelében begyűjtött vadkacsa, vadliba fiókák. Őket csak akkor kell megmenteni, ha közvetlen macska-, vagy kutyaveszély fenyegeti, vagy ha éppen macskától vettük el. Más a helyzet a fészeklakókkal, melyek általában odúban laknak, mint a cinegék, seregélyek, harkályok, vagy komoly, épített fészekben, mint a fecskék. Őket lehetőség szerint juttassuk vissza a fészekbe, mert a fészek alatt nem gondozzák őket a szüleik. A fecskékkel óvatosan bánjunk, nehogy két másik kis fecske essen ki a beavatkozás közben! Ennek nagyon gyorsan meg kell történnie, mert a fióka fél órát bír ki víz, és 2 órát táplálék nélkül. Ezért ha nem sikerül gyorsan visz-szajuttatni a fészekbe, akkor azonnal itassuk meg, lehetőleg ott a terepen: tiszta ujjunkat vízbe mártva a csőre csúcsához érintjük és egy cseppet átgördítünk a csőrére, melyet valószínűleg a szájába ügyeskedve lenyel. Eztán jöhet még jó pár csepp. Ugyanezt lehet mokkás kanállal, pipettával, vagy műanyag injekciós fecskendővel is, akár direkt a szájába, ügyelve arra, hogy ne a légcsövébe kerüljön. A szükséges mennyiség 0,5-1 ml. Az etetés bármilyen, akár magevő, akár rovarevő énekesmadár fiókánál lisztkukaccal a legjobb. Ezt állatboltokban lehet kapni. A lisztkukacot etetés előtt meg kell ölni, mert rágószervével károsíthatja a fióka begyét. Ezt forrázással és utána hideg vizes hűtéssel célszerű megoldani. A kukacot ollóval feldarabolva csipesszel, vízbe mártva adjuk a fiókának, így megvan az itatás is. Egy fecskefióka egy alkalommal 4-6 kukacot, egy rigó 10-15 kukacot is megeszik, az etetést hajnaltól sötétedésig két óránként Fotó: Dr. Déri János kell ismételni. Addig adjuk csipesszel a szájába, amíg tátja a csőrét. Ha kezdetben sem tátja ki, akkor enyhe erőszakot alkalmazva szét kell feszíteni a csőrkáváit és pár falattal óvatosan meg kell tömni, Fotó: Veres Hajnalka Rigófióka etetése Fotó: Dr. Déri János majd vízzel leöblíteni. Ha nincs kéznél lisztkukac, rigót lehet megmosott és feldarabolt földigilisztával is etetni. Jobb híján minden énekesmadár fiókának jó a nedves macskatáp konzerv. A lényeg, hogy minél előbb itassuk és etessük meg a talált fiókát, különben nem éli túl az éjszakát. Ezek a tanácsok csak énekesmadár fiókák első néhány, elsősegélyszerű etetéséhez nyújtanak némi segítséget, a tartós táplálás nagy szakértelmet és gyakorlatot igénylő feladat. A galambféléknek begytejet kell gyártani, a zöldikének beáztatott magokat, a baglyoknak csirkehúst adjunk, a kis libáknak füvet és nevelőtápot. (Minderről a www.madarpark. hu honlapunkon az árva madárfiókák link alatt találnak bővebb információt.) Akinek nincs megfelelő gyakorlata, ne próbálkozzon fiókaneveléssel, az elsősegély nyújtása után sürgősen juttassa a legközelebbi mentőhelyre, különösen, ha sérült. Ha lóg az egyik szárnya, vagy macskától vették el, akkor azonnali állatorvosi segítség szükséges. Ez másnap már késő! A mentett madarat soha ne tegyük kalitkába, mert ott a rácsok között csak összetöri a tollait, helyette kilyuggatott, és fűvel bealmozott kartondobozban tartsuk, és abban is szállítsuk. Dr. Déri János Madárkórház állatorvosa 2010. május 3
Bemutatkozik: a Madárkórház Fotó: Dr. Déri János Fotó: Konyhás István Fotó: Veres Hajnalka Madarakat gyógyítunk, hogy visszaadjuk a természetnek azt, ami a természeté. E gondolat jegyében működik Hortobágyon a Madárkórház Alapítvány 1999 óta. Országos és nemzetközi ismertséget először a tiszai ciánmérgezés során meggyógyított rétisas, legutóbb egy műcsőrös gólya szerzett az alapítványnak, de igazán 2006-ban hortobágyi Madárpark néven vonult be a köztudatba. Ekkor épült épült fel ugyanis az évente több ezer látogatót vonzó nagyröpde, a madárkertek és a játszótér, ekkor újult meg a Madárkórház kiállítása, de kibővült a kórház egy Öko-teleházzal, és Magyarországon elsőként látványkórházzal is. Utóbbi speciális feltételek között, átlátható üvegfalú műtővel és egyoldalú átláthatóságot biztosító lábadozókkal működik, így a gyógyító munka a látogatók számára is megismerhetővé válik. Az épületben és az azt körülvevő parkban akadálymentesen lehet közlekedni, a madárkertekben és a röpdékben közvetlen közelről lehet megfigyelni a vadon élő madarakat, a gyerekeket pedig a játszótéren egy bármely oldaláról mozgatható csodalibikóka és egy sasos gyerekröptető is várja. A Madárkórházba bekerülő évente több száz madárnak nagy részét sikerül meggyógyítani és a természetbe visszaengedni, a Fotó: Konyhás István tartós sérülést elszenvedett madarak a kórház lakói maradnak. A látogatóknak egyedülálló élményt jelentett, amikor 2008-ban a Madárpark egyik röpképtelenné vált, földön fészkelő gólyapárja egy egész fészekalj fiókát reptetett ki, vagy a madarak szabadon engedésének pillanatai. Az alapítvány munkáját nem csak megnézni lehet, részt is lehet venni benne, így számos önkéntes segíti a sérült madarak ellátását. Önkénteseink az ország különböző tájairól, időnként külföldről is érkeznek. Van, aki a munkáját ajánlja fel a Madárkórház működésének támaogatásaként, van, aki eledellel, orvosi felszerléssel segít bennünket, és vannak, akik pénzbeli adományukkal járulnak hozzá ahoz, hogy a megkezdett munkát tovább folytathassuk. Mivel az alapítvány civil szervezet, állami támogatásban nem részesül, a működéshez szükséges forrásokat magunknak kell előteremtenünk, ahogy tesszük ezt a kezdetek óta az Önök segítségével. Kérjük, adományaikkal, adójkuk 1 %- ának felajánlásával járuljanak hozzá a Madárkórház Alapítvány működéséhez továbbra is, és látogassanak el hozzánk. Várjuk Önöket az év minden napján. Dr. Déri János A Szegedi Vadasparkból érkezett Hanna, a 11 éve ott élő rétisas. Lába évekkel ezelőtt eltört és roszszul forrt össze. Két hete 3 és fél órás, igen nehéz korrekciós műtétet hajtottunk végre a lábán, és azóta szépen javul. Gyógyulás után Sajtoskálra kerül, Kovács Gábor önkéntesünk gondozásába. 4 pár földön fészkelő gólyánk közül 3 fészekben tojásokon ülnek felváltva a szülők. A fiókák kikelése május közepétől várható. A kisgólyák nevelése a látogatók számára folyamatosan nyomon követhető, évek óta nagy érdeklődésre számott tartó színfoltja a Madárparknak. A hortobágyi Madárkórházban neveljük Tipit és Topit, a két mentett nyárilúd fiókát. Gondozójuk, Tóth János a pótmama, akit mindenhová követnek. (Video: www.madarpark.hu, galériák, videók, Tipitopi) (A fotókat Dr. Déri János készítette.) 4 2010. május
Falbontó fakopáncsok Tavasszal az erdőt járva gyakran hallhatunk dobpergésszerű hangot. Olyan ez, mintha egy fagolyót ejtenénk le egy szintén fa asztalra és hagynák végigpattogni. Ezt a furcsa hangot a harkályok adják ki odvas fákat kopogtatva, nem feltétlenül farontó rovarok lárvái után kutatva, hanem így jelölve meg területük határait. Az elmúlt években és idén is több helyről halhattuk, hogy a harkályok fák helyett épületeket kopogtattak végig, komoly károkat okozva az új házak szigetelésében. Akkor a sok találgatás között is sejthető volt egy racionális magyarázat, amit ma már vizsgálatok is igazolnak. Talán a legfontosabb tény, hogy nem a harkályok támadták meg az emberek lakóotthonait, hanem az emberek költöztek be a harkályok területére. Kiirtva a fákat, erdőket és gyakorlatilag az összes élőlényt, hogy új, tájidegen növényeket ültessenek a kertekbe, amiket naponta locsolni, permetezni, Nagy tarkaharkály Közép fakopáncs Fotó: Birdphotography/Palánkai Zsolt tápoldatozni, gondozni kell, felborítva ezzel a természetes élőhelyek beállt és működő rendszerét. Talán érdemes lenne egy kicsit máshogy megközelíteni ezt a dolgot. Nem megtámadják a házakat, hanem figyelmeztetnek bennünket a harkályok arra a súlyos tényre, hogy megváltoztatjuk, feléljük környezetünket. Ennek most még csak a harkályok látják kárát, de nem feledhetjük, hogy ugyanabban a rendszerben élünk, mint ők, és előbbutóbb utolér bennünket is ez a pusztítás, mivel ezt a rendszert úgy hívják: Föld. Nézzük, mi okozza azt a problémát, hogy a harkályok mégis elkezdik bontogatni a falakat. Az ok a fent említett tényeken túl magában a házak szigetelési technológiájában keresendő. A polisztirolhab-szigetelés általános technológiája szerint a Hungarocellszerű szigetelőanyagra üvegszövet-háló, ragasztóanyag és műgyanta alapanyagú homlokzati színező vakolat kerül. Lehet, hogy a technológia jó, hibátlanul kivitelezni azonban szinte lehetetlen, ráadásul az építéskor általános eljárás, hogy a hőszigetelő táblákat habarcsfoltokkal ragasztják föl, a foltok között pedig üregek maradnak. Persze felmerülhet bennünk a kérdés, ha az építészek szerint jó a technológia, miért nem lehet megfelelően kivitelezni. Mindenesetre ez a légrés mindenképp jelen van, és a kivitelezéskor a hálózással is lehetnek hibák. Az apró rovarok megtalálják az utat a szigetelőanyag alá, és a madarak is megtalálják rajta azokat a pontokat, ahol feltörhető a többrétegű borítás. Vagyis a harkályok gyakorlatilag odvas, kukacos fának nézik Fotó: Birdphotography/Palánkai Zsolt a tökéletes technológiát. A tökéletes szigetelőanyaggal van még egy probléma, ami arra enged következtetni, hogy könnyen úgy járhatunk vele, mint az egykor szintén tökéletesnek hitt azbeszttel. Kiderülhet róla, hogy mégsem olyan tökéletes. A szigetelőanyagokhoz használt polisztirol, miután hulladék lesz belőle, egy éven belül bomlani kezd, majd bomlásakor potenciálisan mérgező biszfenol-a (BPA) és PS-oligomer keletkezik. Egyes tanulmányok szerint ez a két vegyület károsíthatja az állatok hormonháztartását és jelentős hatást gyakorolhat a szaporítórendszerükre. Főleg az élővizekbe jutva könnyen visszakaphatjuk a tökéletesnek vélt szigetelőanyagot tökéletes méregként. Mivel egy ház szigetelése tetemes költséget jelent, ezért mérgező anyagok ide, vagy oda, szeretnénk, ha nem egy-két hétig tartana az új vakolat. Addig, amíg ez a technológia marad, Feketeharkály Fotó: Veres Hajnalka ezeken a helyeken a harkályokat meg lehet próbálni távol tartani a házaktól. Erre az egyik módszer, ha a harkályok természetes ellenségeivel, vagy inkább azok imitátoraival próbáljuk elűzni a kártékony állatokat a házunk közeléből. A sólyom- vagy karvalyutánzat az eresz alá felfüggesztve jó eséllyel elriaszthatja a harkályokat (is). A másik lehetőség, hogy felmérve a szigetelésbontás esélyét igyekszünk olyan lakhelyet választani, ami más élőlények életteréből a lehető legkevesebbet von el. Ha pedig szívünk vágya, hogy a város zajától távol éljünk, reménykedjünk benne, hogy a környező erdőkben nem vágják ki az összes öreg fát, és ügyeljünk rá, hogy mi se tegyük azt. Konyhás István 2010. május 5
Madárintelligencia 2. Éntudat Az etológusok egyik kedvenc vizsgálati módszere, hogy tükröt tesznek a kísérleti állat elé és figyelik, hogyan viszonyul az állat a tükörképéhez, felismeri-e magát benne. Állításuk szerint ezzel azt vizsgálják, vane az állatnak éntudata, énképe. A házi kedvencként tartott papagájoknak talán a legkedvesebb játékszere a tükröcske. Vajon mit szeret, mit lát benne a madárka? Egyszerűen egy másik madarat, vagy felismeri benne saját magát? És ha nem ismeri fel: milyen következtetést vonhatunk le ebből? A kérdésre nem egyszerű a válasz. Az emberi agyat már meglehetősen jól ismerik a tudósok, s tudják, hogy abban van egy, az arcfelismerésben kulcsszerepet játszó terület. Ha ez az agyterület súlyosan sérül, az illető képtelen lesz felismerni a saját, sőt a közvetlen hozzátartozói (felesége, gyermekei) arcát is. Többször is olvastam egy anekdotába illő ilyen esetről. A korábban balesetet szenvedett férfi elmesélte, hogy egy kongresszuson vett részt, ahol ki kellett mennie a mosdóba. Útközben meglátott valakit, akinek illendően köszönt, hátha ismerős, de az illető nem köszönt vissza. Körülnézve észrevette, hogy egy tükröző fal mellett ment el, és saját magát látta a tükörben, de nem ismerte fel önmagát! Ez persze korántsem azt jelenti, hogy elvesztette volna az éntudatát! Az éntudat és a tükörkép felismerése két különböző dolog. Mint tudjuk, a csimpánzok képesek felismerni a tükörképüket, minden oldalról szemügyre veszik, grimaszokat vágnak; ha foltot, festéket látnak a tükörképükön, igyekeznek azt az arcukról eltávolítani. Mármost először is, a madaraknak nincsenek mimikai izmai, képtelenek grimaszolni, ilyen viselkedést tehát nem figyelhetünk meg náluk. Másodszor, hiába jelölném meg mondjuk kedves Dani papagájom arcát tintával, festékkel; nyilván észlelné a változást, de mivel a madarak (kéz vagy mellső láb híján) a saját fejüket nem képesek tisztogatni, tollászni (erre a madár a párját vagy a párjául, bizalmasául fogadott személyt kéri meg ), meg sem kísérelné azt eltávolítani. Ha pedig bárhol a testén jelölném meg, ahhoz nem kell neki tükör, hogy lássa, hiszen a fejét 180 fokkal elforgatva a háta közepét is képes szemügyre venni. A kis hullámos papagájok elsősorban játéknak tekintik a tükröt, ráncigálják, csicseregve, csattogva üdvözlik, puszilgatják a tükörképüket. Vagyis úgy viselkednek, mintha egy másik papagáj lenne a tükörben. De ez sem jelenti azt, hogy valóban egy másik papagájt feltételeznek ott! Kedves Szürike papagájom annyira játékos volt, hogy a falra vetülő árnyékával is ugyanezt játszotta, mintha egy másik kismadár lenne ott, pedig nyilvánvalóan nem annyira ostoba, hogy az árnyékát másik madárnak nézze. Egyszerűen szerepjátékot játszik, mint akkor, ha egy fejéhez hasonló méretű pöttyös gömböcskét, vagy egy kis keljfeljancsit nevez ki másik madárnak, és azt puszilgatja, annak cseveg. Az embergyerekek még nem is olyan régen az apuka által fakanálból, és az azon keresztbe kötözött ágdarabból készített bábuval játszottak: ringatták, öltöztették, beszéltek hozzá, mintha élőlény volna. Most ugyanezt művelik a sokkal tökéletesebb bolti babákkal, macikkal, ám a lényeg ugyanaz: képzeletükben megszemélyesítik az élettelen tárgyat, de persze ők is tudják, hogy az Fotó: Dr. Molnár Lívia Fotó: Dr. Molnár Lívia nem valódi kisbaba vagy kismackó. Danika nevű nimfapapagájom gyakran kirepül hozzám, mikor az előszobatükör melletti telefont használom. (Így kis időre megszabadul a Manócska nevű másik, domináns hímtől.) Figyelmesen nézegeti magát a nagytükörben, és elfütyörészi valamelyik kedvenc nótáját. Soha még úgy nem reagált, mintha egy másik valódi nimfafiút látna a tükörben! Vagyis nem próbálta elkergetni, a dominanciáját éreztetni, vagy ellenkezőleg, behódolni neki. Én biztos vagyok benne, hogy tudja, saját magát látja. Hiszen az én tükörképemet is látja, kettőt lát belőlem, és afelől nem lehet kétség, hogy engem felismer. Valószínűleg valami nagy varázslatnak tartja a tükröt. A kalitkákba aggatott kis tükröket rendszeresen leakasztja, mögéjük néz, bizonyára csodálkozik, hogy a varázslat a tükör mögött nem folytatódik, pedig a tükörben milyen igazinak látszik. Nagyon valószínűnek tartom, hogy a kis papagájok is varázslatot feltételeznek a tükörben. Hogy felismerik-e saját magukat, erre egyelőre nem tudok bizonyító erejű kísérletet kitalálni. (Apropó varázslat. Ez a szemlélet az emberek egy részétől sem idegen! A Hoffmann meséi című fantasztikus dalmű meséjében Dapertutto, a varázsló az egyik szereplő árnyékát (s ezzel együtt a lelkét) rabolta el, majd 6 2010. május
Fotó: Dr. Molnár Lívia Giulietta, a cinkosa Hoffmannak a tükörképét (ugyancsak a lelkét) lopja el. Akik nem ismerik a fizikát, könynyen elhiszik, hogy a tükörkép, sőt az árnyék varázslat műve, el is lehet varázsolni.) Gondoljuk végig, mi is valójában az énkép, az éntudat! Próbálom egyszerűen megfogalmazni: az énkép az egyed, az egyén és az őt körülvevő világ lényeges összefüggéseinek, viszonyainak az agyban történő tükröződése. (Nem kell hozzá semmiféle tükör!) A körülvevő világ fontos része a társak, a közösség, a csoport, amelyben él az egyén. Hogyan viszonyulnak hozzám a társak, hogyan kell nekem viszonyulnom hozzájuk. Ide tartoznak a kellemes vagy kellemetlen élmények, az érzelmek, amit a környezet dolgai és élőlényei iránt érzünk, az öröm, a ragaszkodás, a félelem, a fájdalom emlékképei, a képzeleti képek, az álomképek, a társakról alkotott képek az egyénnek a világban elfoglalt helyéről alkotott képe. Mindezzel nemcsak mi, emberek, hanem minden fejlett aggyal bíró állat is rendelkezik! Ha az ember felsőbbrendűségének a dogmáját elvetjük, akkor bátran használhatjuk ezeket a fogalmakat az állati psziché leírására is. (Döbbenetes dolgokat olvastam Csányi Vilmos könyvében: még az Fotó: Dr. Molnár Lívia 1980-as években is voltak úgynevezett tudósok, akik tagadták, hogy az állatoknak, sőt az emberi újszülötteknek lehetnek érzelmeik, emlékeik, pl. hogy érezhetnek fájdalmat. Azt gondolták, hogy ha érzéstelenítés nélkül végeznek ezeken az alsóbbrendű lényeken műtétet, akkor az üvöltésük egyszerűen csak hangadás, de képtelenek a fájdalomérzést felfogni. Ha az úgynevezett tudósok így gondolkoztak, miért is csodálkozunk azon, hogy primitív emberek azt hiszik, az állatokat szabad kínozni, mérgezni, kínhalálra ítélni?...) De maradjunk a madárkáknál. Bármelyik papagájtulajdonos igazolhatja, hogy a kedvencei ismerik a nevüket, reagálnak rá. (Persze nem úgy, mint egy kutya, mert ők vagy szót fogadnak, vagy nem.) Mi ez, ha nem éntudat? Ha a kis papagájaim, Vilike, Szürike, Katica a függöny tetejét rágják, vagy a falat bontják, csak szigorúan elrikkantom a nevüket, máris megszeppenten néznek rám, vagy odébb röppennek. Este személyes szólongatásra és rábeszélésre bemennek a kalitkájukba. Ha valamelyik nimfámat a nevén szólítom, az esetek többségében előjön, mintha mondaná: na, mit akarsz? Sőt, ők is nevet adtak nekem. A nimfák csak fütyörészni szoktak. Manócskáéknak egyszer elkezdtem tanítani a Hej, Dunáról fúj a szél kezdetű népdal dallamát. Hát nem volt tökéletes a siker Az első taktusban a dallamot nem lefelé, hanem fölfelé vitték, szóval inkább úgy hangzott: ku-ku-rikúú Jól van, beletörődtem. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy ez a Kukurikú az én nevem lett. Ha hiányzom nekik, rá akarnak venni, hogy bemenjek a madárszobába, akkor az ajtó tetejére ülve fújják nekem, hogy Kukurikúú Nem vitatom persze, hogy az egyes madárfajok, sőt egy-egy fajon belül még az egyes madáregyedek is jelentősen különböznek az értelmesség fokában. (Vagyis: minden egyes madár személyiség.) Ha már a tükörről van szó: például a fióka kora óta egy télen át nevelgetett legutóbbi balkáni gerlém, ha nem a megszokott köntösömben léptem be a szobába, esze nélkül, pánikszerűen kezdett menekülni, és többször majdnem nekirepült a tükörnek. (Érdekes módon a szelíd, kezes fiókából ivarérett korára félénk, vad madár lett ez a sárgarigó után már a második tapasztalatom, hogy az emberhez szokott fiatalka felnőtt korára, valószínűleg a genetikai memóriája révén, teljesen elvadul az embertől.) A tudattalan menekülési reakció csak az utolsó pillanatban váltott át a tudatosságra: hopp, ez nem nyílás, hanem egy tükör, és így elkerülte a balesetet. Bár az éntudat meglétét nem érinti, persze, hogy értelmesebb az a lény, amelyik fel is ismeri, hogy magát látja a tükörben. Azért az sem lebecsülendő, ha mint Alex, Irene Pepperberg etológus jákópapagája, először látván tükröt, megkérdezte: Ki ez? A válasz: Te vagy az, Alex. Dr. Molnár Lívia Tel.: (52) 481-683 Mobil: (20) 545 9411 Támogatónk: E-pet Díszállat Kereskedés www.epet.hu shop@e-pet.hu Debrecen, Szent Anna - Varga utca sarok Tel.: (52) 311-530; (52) 890-439 2010. május 7
Madarakat gyógyítunk! 1 % Szárnyakat ad a madaraknak! Madárkórház Alapítvány Adószám: 18557899-1-09 www.madarkorhaz.hu itt kell levágni RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL A kedvezményezett adószáma: 1 8 5 5 7 8 9 9-1 - 0 9 A kedvezményezett neve: Madárkórház Alapítvány TUDNIVALÓK A nyilatkozatot tegye egy olyan postai szabvány méretű borítékba, amely e lap méretét csak annyiban haladja meg, hogy abba a nyilatkozat elhelyezhető legyen. FONTOS! A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a borítékon az ön nevét és az adóazonosító jelét pontosan feltünteti. Zárja le és írja alá a kis borítékot a hátoldalán úgy, hogy aláírása átnyúljon a ragasztáson! A kis borítékot adja le annak, aki adóbevallását elkészíti, vagy bevallásával együtt küldje el az APEH-nek! Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk: pusztadoktor@t-online.hu 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése: pusztadoktor@t-online.hu Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Az újságot szerkeszti: Dr. Déri János, Veres Hajnalka, Konyhás István Tördelés: TerepSzemle Stúdió ISSN 1788 456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.