BIZALOM. Havonta kétszer megjelenő szemle, a világ folyásáról és az ember alkotásairól.

BIZALOM Havonta kétszer megjelenő szemle, a világ folyásáról és az ember alkotásairól. 13. szám. _ /. évfolyam. 1930 július 1. ELŐFIZETÉSI ÁR egész évre 3 pengő, számonként 16 fillér. Szent Imre. Első királyunkat, Szent Istvánt, az ezredik év karácsonyán koronázták királlyá. Rá 6 évre, vagyis 1007-ben született fia, Imre királyfi, aki 24 éves korában halt meg 1031-ben. Váratlan halála körülményei nincsenek pontosan kiderítve. Egyik hagyomány szerint vadkan ölte meg vadászaton, mint második Zrínyi Miklóst, a költőt. Halála után 52 évre, Szent László király uralkodása alatt, atyjával, István királlyal együtt szentté avatták. Ekkor nyerte a Szent Imre herceg nevet. A Szent Imréről szóló legendát, mely Szent Imre csodálatos életét és csodálatos halálát tárgyalja, 1110-ben írták, tehát mintegy 80 évvel halála után. Ez a 80 év, amely Szent Imre halála s a róla szóló legenda leírása között telt el, egyrészt sokkal hosszabb idő, mint mai korban 80 év, mert akkor nem voltak még hivatalok, újságok és könyvek, melyek pontos adatokat feljegyeztek és megtartottak volna. így mai ésszel azt lehetne gondolni, hogy a 80 év évvel később keltezett életrajz már sok tévedést és túlzást tartalmazhat. Másrészt azonban abban a régi, 900 év előtti időben, a 80 év sokkal rövidebb idő volt, mint ma, mert az emberek és nemzedékek emlékezete hosszabb és mélyrehatóbb volt a mainál. Ma is tapasztalhatjuk, hogy azok a népek, amelyek nem tudnak írni és olvasni, miután emlékezetükre vannak utalva, valóban bámulatos, pontos, megbízható emlékezőtehetséggel bírnak, s nemcsak hűségesen őrzik meg az emlékképeket s tudnivalókat, hanem helyes ítélőképességgel megőrzik a lényeget s igazságot is és azt nem ferdítik el sohasem, fegfeljebb méreteiben fokozzák. így a 900 évvel ezelőtt meghalt Szent Imre herceg életrajzírója, a szent királyfi halála után, lehet, hogy túlzásokat vitt bele írásába, de magát az igazságot hűségesen ábrázolta s lényegében olyan képét festette meg Szent Imrének, ahogy az azok előtt élt, akik őt még életében ismerték. A legenda leírja, hogy miután Szent Imrét 8 éves koráig szülei, valószínűleg elsősorban édesanyja, Gizella királynő, nevelték és tanították, 8 éves korától kezdve Szent Gellért nevelte. Szent Gellért ebben az időben még nem volt püspök, hanem szerzetes és pedig olyan szerzetes, aki a szerzetesi élet céljait és eszményeit hűséges odaadással követte és megvalósította. Tudni kell azt, hogy ezekben a régi időkben, amikor Szent Imre is élt, a papságnak és szerzetesrendnek egész más szerepe volt még, mint ma. Az ő kezükben volt ekkor az egész tudomány és műveltség, ők tanítottak az iskolákban, ők tartották kezükben az egészségügyet, nagy szerepet játszottak a törvényhozásban, ha kellett háborúba mentek, mint hadvezérek s közülük számtalanan haltak vértanúhalált a magasabb keresztény műveltség terjesztése közben. Nyugodtan lehet úgy jellemezni, hogy ebben a korban a műveltség és haladás főápolói ők voltak. A világi papság mellett a szerzetesrendek még inkább az emberiség javának akarták szentelni életüket s hogy ezt valóban meg tudják valósítani, igen szigorú életszabályokat állítottak fel. Ezek az életszabályok arra voltak hivatva, hogy betartásuk által az önzés kipusztuljon lelkűkből s ne maguk örömére, hanem az embertársaik javára éljenek. Ezen cél biztosítására három nagy eszményt állítottak e régi kor szerzetesei lelkűk elé: az önkéntesen vállalt szegénységet, szűziességet s engedelmességet. Ha valaki belépett egy szerzetesrendbe, nemcsak mindenét, amije addig volt, oda kellett adnia a közösségnek, hanem le kellett mondania arról is, hogy

86 BIZALOM ezentúl pénzt kereshessen, vagyont gyiijthessen s bármi tulajdona legyen. A legszegényebb étkezést, lakást, ruházkodást kellett vállalnia családot soha nem alapíthatott s egész munkaereje, minden ideje, gondolata többé nem önmagára volt, hanem ugyancsak a közösségé. így tehát a három szerzetesi eszmény közül az első kettőnek: a szegénységnek és a szűzies életmódnak betartása által valóban lehetetlenné vált az, hogy a szerzetes a saját örömeinek éljen, s valóban minden ereje, képessége felszabadult az önzés alól s nemesebb célokra tudott irányulni. A harmadik eszmény, az engedelmesség eszménye pedig két okból volt szükséges. Először azért, hogy ha valamelyik szerzetes életének valamelyik pontján nem tudná az önként vállalt szegénységet és szüzeis életmódot saját erejéből betartani, fellebbvalóinak és rendjének tartozó feltétlen engedelmesség folytán, az azoktól jövő parancs segítségével mégis betartsa. Második értelme az engedelmesség eszményének az volt, hogy sok ember engedelmes együttműködése hasznosabb, nagy célok végrehajtásában, mint ugyanezen emberek küiön-külön való működése. A szerzetesi életnek három nagy eszménye azon az alapelven nyugodott, hogy az emberben rejlő erők és képességek átalakíthatok épúgy,-mint ahogy az embernek az örömei is átalakulhatnak s fejlődhetnek. Az a sok erő, gond, idő, törekvés, ami a gazdagság megszerzésére, a pompa, a jó étkezés és kényelem elérésére irányul, a szegénységi fogadalom betartása mellett felszabadul s képessé válik a tudomány és művészet ápolására, az emberiség javát szolgáló találmányok és intézmények létesítésére. Az az erő pedig, ami egyébként fajfenntartásnak szolgál, a szűzies életmód mellett szintén felszabadul és átalakulva, az embertársak bajainak enyhítésére, nagy jótettek, gyógyítások és segítségek végrehajtására válik képessé. Az ember erőinek s életmódjának ilyen átalakulása zavartalan örömöket hoz magával, úgyhogy a lemondás nem szomorít, hanem jobb, békésebb életet idéz elő. Azok a bölcsek, akik a szerzetességet megalapították s a háromszoros szerzetesi eszményt felállították, mélységes ismerői voltak az emberi természetnek. Tudták jól, hogy kivétel nélkül minden egyes emberben, legyen az szegény vagy gazdag, bűnös vagy bűntelen, két ember lakik, egy alacsonyabb rendű s egy magasabb rendű. Az alacsonyabb rendű az, amelyik a gazdagságot, pompát, élvezetet keresi és amelyik bűnöket követ el. A magasabb rendű ember, amelyik elégedetlen evvel, bánkódik e miatt s a jóság, szépség, igazság megvalósítására igyekszik. A szerzetesi életmód abban a korban alkalmas volt arra, hogy az emberben lakó magasabb rendű embert diadalra juttassa az alacsonyabb rendű felett. Szent Imre herceg nevelője, Szent Gellért, igen kiváló szerzetes volt, aki, mint mondtuk, nemcsak betartotta szerzetesi fogadalmait, hanem teljesen megvalósította saját életében a háromszoros szerzetesi eszményt. Természetes, hogy ilyen kiváló és a maga nemében tökéletes ember olyan hatást gyakorolt a minden jóra hajlamos fiatal királyfinál, hogy ő is mindenben átvette nevelője eszményeit s ó is követni s megvalósítani akarta azokat saját életében. Szent Imre, Szent Gellért példájának hatása alatt, úgy látta, hogy a szerzetesi életszabályok az egyedüliek az ő korában, amelyek által a magasabb ember kifejlődhetik a lélek belsejében s mely által az erö.k nagy, nemes célok számára felszabadulnak s alkalmassá válnak. így Szent Imre szerzetesi életet fogadott s szerzetesi fogadalmai tett önmagának. Meggyőződése lehetett, hogy ezúton fogja annak idején, mint király, népe javát leginkább szolgálni tudni, abban az atyai értelemben, ahogy azt atyja, Szent István is tette. Mint jövendő uralkodó természetesen szerzetesi rendbe nem léphetett be. Neki helyén kellett maradnia s ő nem élvezhette a kolostori élet nyugalmát, békéjét, hanem magas polcon való életének minden óriási felelősségét, izgalmát, gondját és kísértését viselte tovább. Mert elképzelhető az, hogy mily gond és teher lehet egy egész országról atyailag gondoskodni, hiszen egy kis család eltartása és helyes irányítása is éppen elég feladat, ha valaki lelkiismeretesen végzi. így Szent Imre két élet nehézségeit vállalta önként: a szerzetesi fogadalmakkal járó nagy önlegyőzések nehézségeit s egy ország vezetésének terhét és felelősségét. Arról, hogy Szent Imre mindkét életirányzat terén magasra vitte, két dolog tanúskodik. Életirója bizonyítja, hogy az önként vállalt szerzetesi életmódot milyen szépen és teljesen megvalósította: szelíd, jóságos, alázatos, kedves lelkületet fejlesztett ki magában, önzetlen, odaadó nemes szívet s önmegtagadóan élt. Betartotta a szerzetesi fogadalmakat s minden gondolatát, munkáját, idejét arra fordította, hogy másokon segítsen. Arról pedig, hogy a királyi hivatásra készülést ugyanolyan komolysággal s odaadással hajtotta végre, mint a szelíd, szerény, alázatos szerzetesi életmód megvalósítását, tanúskodik egy nagy nemzeti kincsünk: Szent István törvénykönyve. Ebbe a törvénykönyvbe első királyunk belefoglalta mindazokat a törvényeket és intézkedéseket, melyekkel országunkat berendezte és megteremtette. Szent István ezt a nagyértékű, nevezetes törvénykönyvet melyet bizonyára több bölcs munkatárssal együtt szerkesztett fiának, Imre királyfinak ajánlotta fel s ellátta egy bevezetéssel, melyet egyenesen Szent Imréhez intéz s mely Intelmek" címet viseli. Ezek az Intelmek" épúgy, mint maga a törvénykönyv, az államférfiúi s emberi bölcsességek sokaságát tartalmazzák. Belőlük látható, hogy milyen komolyan készült Szent Imre uralkodói hivatására, mert mindezeket a könyveket alaposan tanulmányozta. Abból pedig, hogy az Intelmek" mily magas szellemben vannak tartva, az látható, hogy Szent Imre már is mily messze haladott és mélyen beavatott volt a királyi feladatok és kötelességek ismeretében. így Szent Imre alakja kétszeres fényben áll előttünk: a szerzetesi lelkű, tiszta életű, kedves, jóságos ifjú ő, kit liliomos királyfinak neveznek s a nagy hivatásra elmélyedve készülő magasrendü lélek. Ez a kétszeres fény kíséri Szent Imre alakját halála után is, mind a mai napig. Mert csodálatos valami, de igaz, hogy Szent Imre lénye és alakja élve maradt a magyar nép lelkében halála után is. Az emberi lét legérdekesebb titkai közé tartozik az a rejtelmes tény és való, amit a kétkedők sem tagadhatnak le, mert tapasztalják, hogy vannak a magánéletnek s a történelemnek olyan nemes alakjai akik annyi szépet valósítottak meg életükben s annyi szeretetet, rajongást ébresztettek embertársaik szivében hogy haláluk után is nemzedékek gondolnak rájuk, mint élő emberekre, mert ök még akkor is örömet, reménykedést, gyönyörűséget, tudnak okozni mindazoknak akik reájuk gondolnak. Ezek közé a legnemesebb történelmi alakok közé tartozik Szent Imre is. így ő egész különleges hivatást és szerepet kapott halála után a magyar nép életében. Sok jó magyar léleknek sok nehéz, viszontagságos órájában, igazi erőforrása volt az, hogy Szent Imrére gondolhatott s Szent Imre alakja élt emlékében. Az elhagyatott, sokat szenvedett magyar nép úgy merített valóságos erőt Szent Imre szépséget sugárzó emlékéből,

BIZALOM 87 mint ahogy a szomjazó ember valósággal felfrissül és erőt kap a forrás vizétől. Szent Imre alakja, halálától a mai napig tehát 900 éven át, azt jelentette a magyar nép életében, amit egy árva és szerencsétlen embernek jelent, ha csak egyetlenegy valakivel találkozik, aki nem szidja és bünteti, hanem kedvességet, szeretetet, barátságos mosolyt és szép szót tud adni neki. Az árva, szerencsétlen egy ilyen találkozástól új bizalmat nyer önmagához és sorsa jobbra fordulásához s megint tud abban hinni, hogy nem mindén csúnya és rossz, hanem szépség is van a világon. Ez a hit és bizalom élteti őt azután tovább. Szent Imre szelíd és fénylő alakja is szép bizodalmát tudott kelteni újra meg újra a szenvedő magyar lélekben különösen az ifjúságban a legnehezebb órákban is. S a bizodalom tette képessé a magyar népet a legnagyobb sorscsapások elviselésére s túlélésére. így Szent Imre, halála óta, 900 éven át igazi segítséget hozott a magyar népnek és sokszorosan kipótolta azt a szerencsétlenséget, melyet korai halála jelentett annak idején az országra. Jubileum évforduló. Nemrégiben tízéves jubileumot, évfordulót ünnepeltek, illetve tartottak a budapesti koháriutcai fogházban levő rabok. A Bizalom" című szemlét olvasók hatalmas táborában kevesen lehetnek olyanok, akik ne ismernék Gergely Dezsőné,abpesti fogházmisszió jóságos asszonyának nevét, aki tíz esztendővel ezelőtt elindult megtévedt, szerencsétlen embereket vigasztalni, megromlott, alantas indulatokat megfékezni, segítségre szorulókat gyámolítani és az Úr igéit nyújtani a kétségek közt fuldoklóknak. És vájjon miért? Hiszen mindenét, teste épségét is odaadja. Talán hálásak iránta? megható, könnybefúló köszönések kísérik lépteit? Miért, miért? Ma, ahogyan papírra vetem e sorokat, szemeim előtt két kép jelenik meg. Az egyik, amikor az életben jubileumot ünnepelnek az emberek. Dúsan terített fehér asztalt látok magam előtt, az asztalfőn, az ünnepelt és körülötte az ünneplők. Ha nagy ember volt az alantasok hódoló udvarlása, ha kis ember volt, a fölöttesek leereszkedő elismerése fénylik orcájáról. Mindenki csak az erényeit keresi és látja az ünnepeltnek,ajándékokkal halmozzák el,ékesszavú köszöntök festik emberfelettivé jellemét, újra és újra összecseudülnek a poharak és zúg a harsány éljen szüntelenül, a zene tust húz. Mindez elvonul előttem és felébred bennem a kérdés: mindez miért? Mi az oka ennek a zajos és vidám ünneplésnek? Egy ember, akit a kora arra már éretté tett, elindult azon az úton, melyet mindenkinek követni kell. Elindult, hogy tisztességes úton megkeresse a kenyerét s ezen az úton egy úrnak szolgált hűséggel sok időn keresztül. A kép eltűnik és helyette a_ valóság jelenik meg. Komor szürke épület, csillagszerű folyosókkal. A fényes szárnyas ajtók helyett egymásután sok vasajtót látunk. A folyosón egy gyalulatlan asztal fehér abrosszal leteritve és rajta pár szál fehér krizantém. Csend van mindenütt; várják azt a pillanatot, amikor hosszú betegsége után először jelenik meg az ünnepelt. Egyszerre a csendet halk suttogás váltja fel, mert feltűnik fehér köpenyében az a drága, jóságos Asszony, aki elhozta hozzánk a nyarat, aki naponta elhozza közénk a napsugarat, és fényt, meleget áraszt a mi rideg, szomorú életünkbe. Édes Istenem, milyen változást idézett elő a tíz esztendő leforgása alatt az, aki az élet elbukottjait szeretettel veszi körül. A kormos kövek között ma pompás színes virágok nyílnak és zöld pázsitok szegélyezik a virágágyakat és mi érezhettük a drága jóságos nyarat. Ragyogóbb lett a nap, azóta lepkék, méhecskék repülnek az udvarunkban. Tíz esztendő óta végzi csendben azt a rengeteg munkát, otthagy mindent, ami szép és jó várja odaküní és eljön ide elbukottak közé és milyen nagy az ö öröme, ha felcsillanni látja ritkán, nagyon ritkán, egy-egy szempárban a hit tüzét. És mit kap ezért az önfeláldozó munkáért? Türelmét sokszor próbára teszik ipélyben járó emberek, de ő nem törődik ezzel, megy azon az úton, amelyet életcélul tűzött ki és vállalt munkájától nem tántoríthatja el semmiféle emberi hálátlanság. Sokat lehetne írni Gergely Dezsöné jóságáról és áldozatkészségéről, de a szavak, amelyek azokat elmondanák igen csekélyek ahhoz, hogy azt kellőképpen méltatni tudnák. Én hiszem, amikor a jó Istent arra kérem, hogy áldja meg minden lépését és munkáját annak a drága, jóságos asszonynak, aki tíz esztendő óta nemcsak vigasztalója, szószólója az élet hajótöröttéinek, hanem édes anyja is, hogy ehhez a kívánságomhoz a Bizalom" összes olvasóinak imája is csatlakozik, kérvén egyúttal őt, hogy hozza el nekünk és az utánunk jövőknek még számos éven át azt a meleg, vigasztaló fényességet, mely drága lényét övezi. Az ég madarai. Az állatvilág csodálatos teremtményei a madarak! Repülni tudásuk és énekük két oly tulajdonság, mely az ember leikéhez mélyen szó! hozzá. A madár örömet gyengédséget, lelkesedést és sok más érzést vált ki az emberi szívből. De a madár vigasztalni is tud. Sok rab keserves, komor életét derítette fel egy kis madár társasága. Arra, hogy a madár mily közeli társa az ember lelkének, legjobb bizonyíték, hogy beszédünkben és írásunkban hány hasonlatot, jellemzést veszünk a madarak világából. Ezenkívül sok mondóka, vers utánozza s magyarázza a madarak nyelvét. A madarak között alig van olyan, amelyik ellenszenvet keltene fel az emberben. Ellenkezőleg a madár mindig szép és nemes érzések jelképezésére szolgál. Így az anya, legnagyobb szeretete és boldogsága kifejezéseképpen, magához szorítva kicsiny gyermekét, azt mondja neki: Édes, édes madaram!" A vallásos lélek pedig ősidők óta a Teremtést átható isteni bölcsességet a Szent Lelket mindig galamb formájában jelképezte. A Megváltó a rossz sorsban, bizonytalanságban is őrködő Gondviselés szeretetét szintén a madarak életével magyarázza, mondván, hogy azokra is gondot visel teremtőjük és bár sem vetni, sem aratni, sem csűrbe takarni nem tudnak, mégis eltartja őket a mennyei Atya. * A madárvilágnak kiváló nagy tudósa volt Hermán Ottó. Irt egy hatalmas, tanulságos könyvet: A madarak káráról és hasznáról." A könyv egyik fejezetében azt mondja, hogy miután a nép között élő madarakra vonatkozó közmondások régi bölcsességeken és tapasztalatokon alapulnak, legtalálóbban fejezik ki a madarak tulajdonságait. Kárukat és hasznukat.

88 BIZALOM A madarak leírását és ismertetését tehát közmondások nyomán kezdi meg. Az érdekes, hasznos és mulattató ismertetésekből az alábbiakat azért közöljük éppen most kedves olvasóinkkal, mert a nyár beköszöntésével az ember megint közelebbi érintkezésbe kerül a madárvilággal, mint a télen volt s bizonyára valamennyiüket érdekli e kedves égi társak közelebbi ismerete. Azt mondja a magyar példabeszéd: Ezer varjú ellen elég egy kő. Tiszta igazság. Egy kőhajintástól felriad a fekete sereg és tova száll. Ha a madár kártételben van, ha megszállotta a zsenge termést, bizony tíz követ sem sajnál az ember tőle; riasztja, amint bírja. De megváltozik ám a sor, mihelyt a szántás ideje clkövetkezett. Ekkor ugyanaz a varjúmadár másokkal is kedves társa a szántóvetö embernek, mert hasznos munkát végez oly szorgalommal, aminő éppen csak madártól telik. Úgy, amint az eke vasa belehasít az anyaföldbe és szép sorban fordítja a rögöt, a varjú, a csóka, de még a tolvaj szarka is az eke nyomán halad; okosságtól fénylő szemmel kilesik ezek a csimazt, a kukacot; nincs az a pajod, amely kikerülné a madár figyelmét; ide is vág, oda is vág és megszedi a begyét a szántóvető legnagyobb ellenségeivel: a bogársággal, mely csimaz, pajod, kukac alakjában vájkál, de nyugszik is a földben, hogy amikor ideje megjött, kibújjék s folytassa életének pályáját, melynek javarésze kártétel. Amikor a bogárságnak járása van, amikor az egér felszaporodott, akkor az eke vasa tömérdek eleven, káros, de jó madáreledelt fordít ki: ilyenkor nem egy, nem is két, hanem akár száz varjú, csóka szállja meg a barázdát, hogy felszedegesse a kártevők sokaságát, így tiszta hasznot hajtson az embernek. Nem is nyúl az akkoron a kőhöz! Ebben nyilatkozik meg a nép bölcsessége. Amikor pedig tavaszra kelve a gazda erős keze az ekeszarvát fogja és barázdát vonva, meggyöngyözik a homloka, vájjon mi akkoron a gyönyörűsége? Azt mondja erről Arany János, a magyarok aranyszavú költője: Kis pacsirta is szánt, Mint a szegény költő fényes levegőben; Dalt zengve repült fel, dalt zeng a m agasban... Hallgatt leesőben. Hát ez a kis madár akkoron a szántóvető gyönyörűsége; el is nevezte a nép szántókamadárnak. De sőt még a szavát is érti a nép, mert a repeső szántókamadár neki ezt mondja: Vagy így is: Felmégyek, mégyek, Kérek, kérek Szekeret, lovat; Lovat; Szántok, vetek, Vetek, Úgy élek, úgy élek! Dicső, dicső, Kikelet, kikelet. Kivirit, kivirít A virág, a virág Mind! A l e sorsod ez, édes Népem; felszáll a Te fohászod is a magasba, mert onnan várja kemény munkád az áldást. Íme, két madárnak a tanuságtétele! Látjuk, hogy alig van a magyar nép életében szakasz, cselekvés, vagy viszony, amelyben lelke nem fordulna a madárhoz: hol teste, hol lelke hasznáért. Tavaszkor megszólal a cinege. Vidám, de intő is a szava. A szőlősgazda megérti. Azt mondja neki az a kis madár: Nyitni-kék, nyitni-kék, nyitni-kék! A gazda fogja a kapát, kirendeli cselédségét és belefog a szőlőnyitásba. De bölcsen tudja ám azt is, hogy tavaszra kelve a kis cinege szerelemre gerjed s ettől fakad az éneke. Ugyanekkor már kering a szőlőben is a nedv; ennek élete is gerjed: ki kell tehát szabadítani a takaró alól, hogy rügybe szökkenhessen. így találkozik a cinegemadár és a szőlő élete a magyar ember értelmében és hasznára. Nem is babona ez, hanem a romlatlan népléleknek tapasztalásból merített bölcsessége, mely a kis madár kedvességét okosan, eszesen kapcsolja össze a hasznos munkával. És hogy már a cinegénél vagyunk, hát édes Népem, amint már rácéloztam is, tisztességtudásod nem mondja a nehézfejü felebarátról, hogy tökfejű, hanem kiindul a madárfogó ügyességéből, ki jól tudja, hogy a cinege szereti a tökmagot, így a tökből készít kelepcét, ezért mondod azután, hogy bizony annak a boldogtalannak Cinegét fogott a feje". A tisztességtudás is nagy haszon ám, mert így férünk meg egymással! De még tovább is van. Mily gyönyörűen formálja ki lelked a madarak szavából, élete módjából a regét és a tanítást! Azt regéli, hogy amikor a poroszlók az Üdvezítőt halálra keresték, a banka azt kiáltotta: A bíbic meg azt: Hup-pu-pu itt! Utána a fürj, hogy: Búvik, búvik, búvik! Itt szalad, itt szalad! Mind a három madár tehát áruló volt. De nem ám a kis cinege, mely azt mondta: Nincs erre! nincs erre! Ennek pedig mi legyen a tanúsága? Haliga csak! Az árulásért avval bűnhődik a banka, hogy örökösen piszokban turkál, fiai pedig nyakig ülnek benne, a fészekben i s ; ez tiszta valóság! A bíbic meg a fürj ki van tagadva az erdőből, így sohasem ülhet árnyékos fára. Ez így van. De a kis cinegén rajta van ám a teremtő áldása; tizenkettőt tojik, tizenkét fiat nevel; így megvan a családi boldogsága! Ez is tiszta igaz! Hát a tanúság mi legyen? Tizenkét madárporonty fölnevelése nagy dolog ám és az a cinegepár csak igazi madárszorgalommal győzi a munkát. Kora pitymallattól késő alkonyatig folyton munkában van; ágról-ágra szállva, kúszva, sokszor fejjel lefelé függögetve járja az erdőt, a szilvást, a gyümölcsöst, a veteményes kertet, apróra vizsgálgatja az ágat, annak minden repedését; szedi a bogarat, a kukacot és mindazt, ami a hasznos fának kárára van. Amikor pedig azt a tizenkét cinege-porontyot is táplálja, minden fordulóval hasznot hajt a gazdának az erdő, a kert tisztogatásával. Hát ez ennek a tanúsága.

BIZALOM 89 De tanúsága saját életednek is. Te is nagyrabecsü- Iöd az igazságot, nem árulod el azt soha; ez ad Teneked erőt a házi tűzhely megalapítására, az ivadéknak fölnevelésére hajnaltól szakadó estig folytatott munkával, akár a kis cinegemadár. No de mutassak én Tenéked más képet is. Felhőnyi seregbe verődve száll a seregélymadár. Szétterjed, majd tömörül, hullámzik, kavarog. A nagy madársokaság szava zúg, mint a malom zúgója. Szőlőéréskor, cseresznyepiruláskor megszállja a felhozó seregély a szőlőt, a kertet. Bizony nagy akkor a kártétele, mert áll a seregély törvénye, mely egyezik a ludakéval. Mert ha a lúd belészabadul a vetésbe, akkor, mint már tudjuk, törvénye ez: Kiki magának, Kiki mágának! Tisztesség ne essék, mondván: talán sok embernél is így van ez! Ha pedig a seregély érés idején elborítja a cseresznyefát, vagy a hamvasodó szőlőgerezdet, akkor meg úgy tudjuk, a maga törvényét zsinatolja így: Ki mit kaphat, Ki mit kaphat! Mohósága pedig akkoron keményen dézsmáló. Nem sokat hajt a csősz kurjantására, keveset a kereplőre, és csak amikor a rozsdásból közéje durrantanak, kap szárnyra, de csak azért, hogy kisvártatva újból visszatérjen. Ekkor a seregély ellen való védelem helyén is van. De ez a kártétel az esztendőnek csak egy kis részében lehetséges, amíg t. i. a seregélynek való gyümölcs érik. Mit csinál ez a madársereg az esztendőnek többi részében? Nagy ám ennek a sorja és tanuságtétele! A délszaki telelésből korán tér vissza hozzánk a seregélymadár s ekkor nagy foltokban tömörülve megszállja, sőt elborítja a mezőt, a kaszálót, az ugart és szedi, szedi pitymallattól alkonyatig a sok földibogárságot, annak petéjét, kukacát és a jó ég tudja még mijét, mijét nem! Akkor is az a törvénye: Ki mit kaphat! De ekkor már nem kártétel ám a műve, hanem tiszta haszon minden fűszál, minden vetés, minden gazda javára. No és azután beveszi magát a gulyába, csordába, a nyájba és a kondába. Verőfényes időben szépen illeszkedik a legelő jószág árnyékába, szedegeti a térség bogárságát. Jaj de ekkor megdonog a fekete légy, hogy ímelyt szülő petéjét lerakja a jószágra, akkor a jószág megbogárzik. Nekiiramodik, száguld eszenélkül, hogy menekülhessen a bajtól. A pásztorembernek tenger baja támad, hogy a kezére bízott, nekivadult falkát utolérje, helyreterelje, hogy becsülettel beszámolhasson vele. De amikoron a seregély jelentkezik és megszállja a gulyát: tudja a pásztor, hogy vége a bogárzás időszakának, tehát megpihenhet. Mert a bogárzás után ímely keletkezik a jószágon. Amikor pedig kinyűvesedik a jószág, akkor kezdődik a seregélymadár igazi áldása. Megszállja a barom hátát, a sertés, a juh nyfives részét: az állat pedig meg se moccan, veszteg áll, hogy szárnyas jó barátja, a seregély, szép csínján kifeszegethesse és kiszedhesse a gonosz ímelyt, nyűvel; akkor bezzeg bölcs felcsere a jószágnak az a seregélymadár! Hát nem tiszta haszon ez? És mi a legfőbb tanúsága? Az, hogy az a kis kár, amit arasznyi időben a seregély talán a cseresznyében okozhat, ezerszeresen megtérül a mező, a jószág tisztogatásában. Hát a bagoly dolga? Ez aztán a cifra és nagyon oktató história! Az alkonyat és az éj madara a bagoly, kerüli a napfényt, azért nem szereti az ember; a példabeszéd bizony meg is szólja éjjeli hangjáért: Bagollyal huhogass. Ezt mondja az egyik. Bagoly is bíró a barlangjában! / Hát hogyne! de csak ott ám. Mert ahogy nappal elhagyja az odvát, rásereglik'az ég madarainak kicsinye, nagyja; úgy tépi s ott tépi, ahol éri. Igen ám, mert tudja, hogy ökelmc éjjel járja az erdöt-inczőt; akkor, amikor leszállóit az est és minden nappali madár nyugalomra tért, meg tehetetlen is a sötétség miatt. Ám a baglyok legtöbb fajtája éppen ekkor kél szárnyra, nesztelenül suhog tova, fény fogó szemével a sötétben is megtalálja és kiszedi a kis madár fészkét. Ekkoron kártékony az a bagoly. Innen az a szólásmód is: Egész éjjel virraszt, mint a bagoly! De bezzeg, mikor a házban, a hiúban felszaporodik az egér és neki esik mindennek, ami rágható, ehető: jó akkor az a bagoly, amelynek gyöngyös a dolmánya és jó az is, amelyet a babona halálmadárnak vagy szaváról kuviknak mond; mert hát alkonyaikor ott kuvikol a ház üstökének papján vagy károgóján. Hát még amikor esztendők időjárása kedvez és hihetetlen sokaságra szaporodik fel a pocsík, a mezei egér! Kaszáló, ugar és minden alkalmas hely tele van egérutakkal, melyek helyen-közön csillagformában összefutnak, aztán nagy egérkapun át vezetnek a föld alá. A mező szinte megnyüzsög. A gazda azt sem tudja, hova legyen ettől a csapástól. Ekkoron pedig az történik, hogy az egérjárásos hely fölött megkering nappal az egérpusztító ölyvek sokasága; egész éjjel át pedig irgalmatlanul pusztítja az egerek töméntelenségét a nádi- vagy rétíbaglyok felgyülekezett hada. Megszedik ezek a madarak a begyüket húsz, harminc egérrel; azután rászállanak a fák ágára, emésztenek. a szőrt pedig diónyi, vagy nagyobb gombolyagban kiökrendezik; ott találjuk a hasznos munka e tanujeleit a fák tövében. Bezzeg hasznos szolga ekkoron a réti, nádi, mezei bagoly, meg is bocsáthatja a gazda a bagoly hiúságát, amelyről a példabeszéd mondja: Bagoly is azt gondolja, hogy sólyom a fia'1. Miért ne nézné így, mikor ebből a példabeszédből is a legnemesebb indulat: az anyaszeretet szól, amelyről bölcsen tudjuk, hogy a legcsúnyább porontyot is arannyal borítja be. Az anya szeme mindig a legszebbet látja magzatjában. No de szinte hallom a szót, hogy a veréb csaknem lehet sohasem hasznos, mert hiszen a sok kártétellel csak közmondásos szemtelensége vetekedik! Hát igaz is, hogy amikor a verebek serege belészabadul, teszem a sarlót, kaszát kérő életbe, nemcsak avval okozza a kárt, hogy teleszedi a begyét szemmel,

90 BIZALOM hanem főkép avval, hogy tetejébe még kiveri a kalászt is. És mikor télszakán rést talál a granáriomba, bizony nagy tolvajlásra fogja a dolgot. Jaj de mikor beköszönt a nagy hó és a csikorgó hideg, ekkor a verebek seregében elvegyül még a koplaló sármány, a télire hozzánk jövő kis zsezse is. De még az ugyancsak télire hozzánk járó fenyőpinty, no meg a kenderice is. Hát mit csinál ezután ez a szárnyas sokadalom? Bekalandozza biz az az egész határt és a hóból kiálló kórókról buzgón lecsipegeti a magot, minek aztán az a haszna, hogy megzabolázza a gazda egyik legnagyobb ellenségét: a dudvát, kiszedvén a magját. Ugyanígy irtja a tarka stiglinc a gazda nagy átkának: a bogáncsnak a magját. Ennek a sorozatnak a legvilágosabb tanuságtétele immáron az, hogy lehet a madár hasznos is, káros is; de a kár is sokszor olyan, mint az a darab kenyér, amit a gazda hasznos munkáért a cselédjének ad; mert hiszen igaz, hogy azt a falatot a gazda megvonja a maga vagy családja szájától, de a cseléd megszolgálja. Azonképpen a legtöbb madár is." A szövetség megújítása. Steffen Albert regénye. (Fordította: L. G. L.) 1 ' (Minden jog fenntartva). Valaki, aki pontosan figyelte őket, megállapíthatta, hogy a madár fejének kecses mozdulatait a gyermek öntudatlanul átvette. Ki tudja, nem azért ült-e ott a madár, hogy csodálatos dolgokra tanítsa meg a kicsit? Hátha egy Istentől küldött kicsi tanítómester volt ő? Most még dalba is kezdett. A kavicsok, amelyekkel Erika a kis virágágyakat szegélyezte, a fák, melyekről ágakat tőrt le, hogy sövényt építsen belőjük, mély átvitt értelmet kaptak Hartmann szemében. Ügy tetszett neki, minthogyha ezekben végtelen titkok rejtőznének. Szivében minthogyha valami sarjadozni kezdett volna, époly tehetetlenül s mégis olyan igazán, mint ahogy a kertecske is létrejött a gyermek kis kezei alatt. Ha e szeretetteljes munka közepeit a kicsi mosolyt küldött feléje, Hartmann mereven elfordult. Eddig vak voltam szólt magához, nem úgy állnak a dolgok, amint én gondoltam. A végpusztulásnak nem kell szükségképpen bekövetkeznie. Hisz az élet nem tűnik el végkép. Csupán mély álomba van ágyazva. S ha ennek az álomnak a burka leválik, a legédesebb szeretet léte buzog fel helyében. A fák, sőt még a kövek is csak alszanak. De az álom ha egy tiszta szív az ébresztője szeretetté változhatik át. Ez a pici kis kert, melyet gyermeki kéz hozott létre, erősebb szószólója és jelképe ennek az életnek, mint amilyen tanuságá a halálnak a legnagyobb sivatag. Ez a kicsi kert legyőzi még a Szaharát is." Most a gazdaasszony jött, kapával a kezében burgonyát akart kiásni. A kislány csatlakozott, s a legkedvesebb lelkesedéssel segített és nem tudott hová lenni örömében, mikor egy népes burgonyacsalád gurult fel a föld színére. HaBmann látta, hogy Erika öröme mint száll át az öreg asszonyra is, s hogy ez is, ez a hajlotthátú, fáradt, a halálhoz közeljáró asszony csaknem ugyanazzal a vidámsággal sújtja le a kapát, mint a kislány. Hartmann tekintete tovább vándorolt. Hát annak a rongytépő munkásnak lényében és mozgásában, aki most szeli át a barna síkságot, nincs-e meg a szeretetnek ugyanez a lehetősége? Eddig ez a szeretetlehetőség alvásba voll merevedve. De hiszen ez az álom átalakulhat szeretetté! Hartmann gondolatai s pillantásai visszatértek a romlás és halál bizonyítékaihoz. S ha minden kutatást összegeznének mondotta s bebizonyítanák, hogy az élet pusztulásra van ítélve, akkor figyelmen kívül hagyták az alvó állapotban levő embert, aki minden pillanatban ráébredhet a szeretetre, mely mindent jóvátesz. Én ebben az alvásban halált láttam. Most pedig az örök életet látom benne." Ismét kitekintett az ablakon. Most az öregasszony a kicsi kedvéért egy hosszú csövet cipelt oda, odacsavarta a kút vezetékéhez, s a kattogó vizsugárnak szabad folyást engedett. Erika áhítattal nézte, mint ömlik szét a vízsugár a pirosló alkonyatban. Azután körülugrálta a kertet és rikoltozott: Érre tessék locsolni, itt még száraz, s ez is és ez is!" és nagyon féltette a kis bokrokat, nehogy a vízsugár túlerősen találja őket. A kert azonnal illatossá vált, s a kiszikkadt talaj mintha abban a pillanatban zöldebb színt kapott volna. A bácsinak úgy tűnt fel, mintha a lekonyult levelek újra erőre kaptak volna a bájosan susogó hangok kísérete mellett. A föld illatai, a virágok színei, s a madarak éneklése mögött egy hatalmas ősdallam csendült fel. Ennek zúgása megejtette őt, s így ő is részesévé vált a hatalmas világhimnusznak. Ami itt a szeme előtt életre kelt kicsiben, azt akarta nagyban valóraváltani. Ugyanazzal a szeretettel, amivel a gyermek a maga kis kertjét megcsinálta, fogja ö is a lápnak az ö birtokához tártozó részét lecsapolni és termékennyé tenni. Erika az ő gyönge kezecskéivel csak egy parányi kertet csinálhatott. Őneki ellenben akaratereje van s hatalmas elméje, s azt akarta, hogy ezek az erők ezentúl mégis arra szolgáljanak, hogy a gyermeki gyöngédséget hirdessék szerte a világban. Tekintete eljutott a messzi agyagkunyhókig. Igen, ezeknek nyomorúságos, szegény lakóit is boldogítani fogja. Már látta lelkiszemeivel, már elképzelte, mint váltják fel a mocsaras tájakat a békés barázdák s mint hullámzik termékeny vetés a gaz helyében! Két szeme újra azokra a képekre, könyvekre és tabellákra esett, amelyek a halált s pusztulást hirdették. Haljatok meg, ti halálbizonyítékok!" kiáltotta. Egy rakásban fölkapta valamennyit és a kályhába dobta őket. A tűz hatalmas lángra lobbant tőlük. * Ekkor került a kezébe az a levél, amit Mari, halála előtt, búcsúzóul irt neki. Ezt újra el kellett olvasnia. TIZENHATODIK FEJEZET. Ebbe az utolsó levélbe Mari beléöntötte egész lelkét. Hartmann megszámlálhatatlanul sokszor olvasta el, olyanynyira, hogy egyre mélyebb és mélyebb húrok pendültek meg benséjében. Minden egyes szavát reszkető lélekkel szívta magába. Látta maga előtt a szegény kisleányt, amint az egyszerű faasztal előtt ül, amint álmodozva néz fel a falakra, s tekintete az ablakra esik, amint kétségbeesésében az ágyra veti magát, amint elátkozza magát, amint bocsánatért esdekel, amint zokog, amint a szivettépő zokogás csillapodik. Majd egyre nagyobb

szünetek után vesz erőt rajta, míg végre teljesen elnémul, amint aztán térdre rogy, imádkozik, egészen elcsöndesedik, s befejezésül felcsendül szívében az a megbékéltség. amely ebből a levélből sugárzik Hartmann felé. S azután látta őt Hartmann, amint odadobja magát a halálnak. Öklével eltakarta a két szemét! Ekkor a sötétségből ilyen szavak hangzottak felé: Te komisz gazember, te aljas fickó, te gyilkos.. Ha ő, Hartmann, ezeket a hangokat el akarja csitítani, akkor meg kell semmisítenie önmagát. A levelet újra elölről kezdte olvasni. Benne volt e levélben szerelmesének keservesen nehéz halála. S mialatt ő beszívta leikébe ezt, magába akarta szívni a halál teljességét is. Újból nekilátott az életét megsemmisítő műhöz. Én átérzem azt, hogy Mari mennyit szenvedett szólt magában. Az ő kínszenvedése eláraszt engem is. Gyötrődései úgy vonulnak be bensőmbe, mint egy igazságot tevő bíró. Ó, hiszen már ez is haladás, ha az ember nem kér bocsánatot, hanem ehelyett halálra ítélteti magát." Minduntalan új meg új képek tűntek fel, melyeknek tönkre kellett tenni, porig kellett sújtani őt. Látta szerelmesét boldognak, felidézte egykori képét, amint vasalt, amint főzött, amint mosott s amint egész lénye öröm és üdülés volt a szem s a lélek számára. Az Isten is jó kedvében teremtette... Ezek a képzetek a földre nyomták le Hartmannt, aki kínos vergődésben vezekelt és gyötrődött. Legjobban szerette volna, ha porrá esik szét, hogy az érzéstelen talajjal egyesülhessen, immár őmaga is mereven és holtan. Valahányszor új kép jelent meg lelki szemei előtt, görcs vonaglott át a szívén. A saját maga elpusztítása volt az egyetlen pont, amelynél agyongyötört gondolatai időzni tudtak. A kályhában elhamvadt a láng, melynek a halálbizonyítékok imént estek zsákmányául. Én az örök sötétséget áhítom, hadd legyek azé" szólt magában. A rongytépő gyár kéményének szörnyű fütyülése reszkettette meg a levegőt. Képzeletében látta, amint a munkások hazafelé indulnak. Uj gondolat vert fészket a fejében. Fölemelkedett, kilépett a házból s elvegyült a munkások menetében. Majd lassú ütemenként fakadt ki Hartmann leikéből egy sóhajszerű dal, melyet Utolsó dalom -nak nevezett el. (Folyt, köv.) M! Világ folyása. B I Z'A L 0 M 91 m m A korm ányzó születésnapja. Horthy Miklós Magyarország kormányzója június hó 18-án ünnepelte születésnapját. Mint minden évben, az idén is a kormányzó születése napját kenderesi otthonában szűk családi körben ülte meg. A nemzet összessége számára azonban ez a nap mégis ünnepszámba ment. Úgy a fővárosban, mint a vidéken az összes felekezetek templomaiban ünnepi istentiszteletet tartottak. Reggel a fővárosban zenés ébresztő járta be az utcákat s délelőtt az összes fegyvernemek osztagai díszes katonai ünnepséget rendeztek a Vérmezőn. Bethlen István gróf miniszterelnök Londonban. Jelentettük, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök Londonba utazott. Utazásának célja, mint kijelentette, elsősorban az, hogy az angol kormánynak megköszönje azt a támogatást, amelyet Hágában és Párisban ny ujtottak nekünk. A miniszterelnök vasárnap, június j 15-én délután 5 órakor érkezett Londonba. Néhány nap g tartózkodott Angliában, tisztelgett az ottani minisztereknél, meglátogatta a képviselőházat s az angol király is meghívta őt viliásreggelire, valamint az angol miniszterelnök és külügyminiszter is. Tudvalevő dolog, hogy a jelenlegi angol kormány munkáspárti s nagy híve az általános békének s ápolja a nemzetek közötti jó viszonyt s kiegyezést. Bethlen István gróf miniszterelnök egy nagy pénzügyi szaklap szerkesztője előtt kijelentette Londonban, hogy Magyarország 12 13 millió font kölcsönt szándékozik fölvenni, ha a nemzetközi pénzpiac kedvezőbbre forrjuk A kölcsönt út- és vasútépítésre, közüzemek fejlesztésére és a földművelés támogatására fogják felhasználni. Bethlen István gróf miniszterelnöknek találkoznia kellett volna Rothermere lorddal is, a találkozásra azonban nem kerülhetett a sor, mert a lordot egy idő óta tartó, betegsége megakadályozta abban, hogy Londonba utazzék. Károly román trónörököst a román nemzetgyűlés királlyá kiáltotta ki. Jelentettük, hogy Károly román trónörökös, akit évekkel ezelőtt Lupescu asszonynyal kötött házassága miatt a román nemzetgyűlés trónöröklési jogától megfosztott, s kiskorú fiát ültette a trónra, Franciaországból, ahol száműzetésben élt.irepülőgépen visszatért hazájába. A volt trónörököst Bukarestben nagy lelkesedéssel fogadták s június 8-án a román alkotmányozó nemzetgyűlés királyává kiálltotta ki. Az új király, aki II. Károly néven foglalta el a trónt, fiát, az eddigi királyt, gyulafehérvári vajdává nevezte ki, s Maniu Gyulát bízta meg az új kormány alakításával. Nyomban királlyá történt kikiáltása után II. Károly letette az esküt, melynek szövegét a bukaresti hercegérsek olvasta föl. Az új király ezután beszédet mondott. Ma szívemet föl akarom emelni népemhez mondotta egyebek közt, és nincs bennem a bosszúnak legkisebb érzése sem azokkal szemben, akik meggondolatlan akciójukkal kísérletet tettek, hogy összetörjék azokat az elválaszthatatlan kapcsokat, melyek köztem és mindazok közt vannak, akik úgy éreznek mint valódi románok. Az evangélium szavai értelmében nem kívánom a bűnösök halálát, hanem azt kívánom, hogy térjenek vissza az igaz útra, melyet sohasem kellett volna elhagyniuk. Vasárnap délután Károly király kiáltvánnyal fordult a román néphez. A kiáltvány azonos szövegű a nemzetgyűlésen elmondott beszéddel s azzal végződik, hogy minden igaz románnak össze kell fognia a trón körül és egyetértésben kell dolgoznia a haza javán. A hadsereg az egész országban letette a hűségesküt az új uralkodóra. Angol-magyar egyesület alakult Londonban. Londonból jelentik: Az angol politikai és társadalmi életnek számos kiváló tagja gyűlt össze Newton lord lakásán és ott elhatározták, hogy Angol-Magyar Egyesületet alakítanak. Elnökké magát Newton lordot választották meg, alelnökké pedig lord Chilston budapesti angol követet és Zichy-Rubidó báró londoni magyar követet. Az

92 BIZALOM t egyesület célja a magyar-angol barátság ápolása; az egyesület angol tagjai olyanok, akik a magyar ügyért már sokat tettek külföldön s igyekeznek a Magyarországot ért igazságtalanság fokozatos jóvátételére. Az egyesület alakítása mindenképpen kiemelkedő esemény, amely a magyar igazság angliai őrtállóinak, köztük elsősorban Rothermere lordnak nagy érdeme. A világ legnagyobb repülőgépe. Dessauban (Németország) május 14-én útra indulta világ legnagyobb utasszállító repülőgépe, a Junkers gyár G. 38 jelzésű új óriásgépe. Az első nagy próbaút a délelőtt folyamán simán ment végbe. Az óriási repülőgép, mely kilencven utast vitt, átlag 150 kilométert tesz meg egy óra alatt. A repülőgép elrepült Magdeburg és Hannover fölött s féltíz óra tájban megjelent Berlin fölött, ahol póstazsákot dobott le. A fedélzeten tartózkodó újságírók szerint az új gépóriás sokkal simábban halad a levegőben, mint bármely más repülőgép. Berlin átrepülése után Szilézia felé vette útját a gép, majd délután 2 óra 10 perckor Hamburg fölé érkezett, délután félötkor pedig tiz és félórai megszakítás nélküli repülés után a tempelhofi légi kikötőben szerencsésen kikötött. A világ legnagyobb repülőgépe összesen 1500 kilométer utat tett meg. Mi az a boletta? A magyar mezőgazdaság válsággal küzd. Mi a búzára vagyunk utalva, s ha a búzatermelés csődöt mond, vége a magyar mezőgazdaságnak is. Az is bizonyos, hogy a húszpengös árak mellett a búzatermelés nem fizetődik ki. Természetes tehát, hogy mindenki azt sürgette, hogy a gazdákon segíteni kell. Maga a kormány is átlátta, hogy ez a követelés indokolt, hogy a gabonatermelés jövedelmezősége érdekében kell tenni valamit. Mindenki egyetértett abban, hogy a gabonaárak veszedelmesen estek s ha már az iparcikkek nem olcsóbbodnak, a gabonaárakat kell olyan színvonalra emelni, hogy a gazda megkapja a termelés költségeit. A kormány most javaslatot nyújtott be, mely hivatva van a válságot megoldani. A búza árát 3 pengővel akarja emelni, a rozs árát is néhány pengővel javítani. Ezt az árjavítást úgy akarja elérni, hogy a piaci áron kívül a kereskedő adjon még a gazdának egy cédulát, bolettát, mely 3 pengőt ér a gazdának. A kereskedő ezért a céduláért néhány pengővel többet ad, mely többlet a kincstárt illeti meg, hogy abból a kivitelt jutalmazza s a legkisebb gazdákat még a földadó elengedésével és a kisiparosokat a forgalmiadó elengedésével segítse. Ezt nevezik bolettarendszernek. A boletta szó olasz származású és cédulát jelent. Ennek a szónak kicsinyített formája az olasz bullettino, a francia bulletin, melynek értelme napijelentés; például a nagy betegek napi állapotáról kiadott jelentés, háborúban a főhadiszállás jelentése. Jó közepes term és várható. A június 15-én közzétett hivatalos jelentés szerint az utolsó két hét időjárását az időszakhoz képest aránylag meleg hőmérséklet és gyakori zivataros esők jellemzik. A nappali fölmelegedések igen erősek voltak. Az éjjeli lehűlések azonban általában normálisnak mondhatók. Sok erős zivatar és több jégeső is előfordult. Ezek inkább helyi jellegűek voltak. A repce érés felé közeledik s aratása a legtöbb vidéken rövid idő múlva megkezdődik. A búza általában szépen kikalászolt, a kalászok többnyire jól fejlettek. Néhol már elvirágzott, de a legtöbb vidéken most virágzik. A jégeső a búzavetést igen sok vidéken nagyobb területen elverte és érzékeny kárt okozott. Ezenkívül a szeles időjárás a vetések egy részét több helyen megdöntötte. A becslések szerint jó közepes termésre számíthatunk. A rozs elég magas növésű, kalászai is szép nagyok, de az erős szelek következtében sok helyen ablakosak. A jégverés több helyen a rozsban is érzékeny kárt tett. Az árpavetések közül az ősziek szépen fejlődtek, a kalászok nagyok s a szemképződés jó. A tavaszi árpavetések az utóbbi esőkre jól helyre jöttek s kalászukat hányják. A jégverés sok vidéken az árpavetésben is kárt tett. A zabvetésre az eső még szintén nem késett el és a vetések úgy színre, mint fejlődésre általában javultak. A jég számos vidéken kárt tett benne. A tengeri fejlődése a májusi hűvös időjárás folytán több vidéken visszamaradt, az utóbbi esőkre következett meieg idő azonban fejlődésére igen kedvező hatással van, s erőteljes fejlődésnek indult. Első kapálását többnyire befejezték. A cukorrépa szintén erőteljesen fejlődik. A szőtök virágzása a hűvös időjárás miatt némi késedelmet szenved, kivéve a korán érő szölőfajokat, ahol a virágzás már megkezdődött. A jégeső több vidéken a szőlőben is kárt tett. ii «'«i'm i i n i'i'f iii**1 t i n i M i i i i i a i i i i i i i i i i i t i Hasznos tudnivalók. ** A széngázm érgezést a szén tökéletlen elégésekor fejlődő, rendkívül veszedelmes szénoxid nevű gáz okozza. A kisebb állatokat, így a kanári madarakat a levegővel keveredett szénoxidnak olyan csekély mennyisége is megöli, amelyet az emberi szervezet még meg sem érez. Bányákban és olyan vegyi üzemekben, ahol a széngázmérgezés veszedelmével állandóan számolni kell, éppen azért mindig tartanak ilyen kisebb állatokat, melyek nyomban elárulják a levegő szénoxid-tartalmának felszaporodását. Az újabb tapasztalás szerint erre a célra a keletázsiai táncos egér még a kanári madárnál is alkalmasabb. Ez a tarkaszőrű egérfaj különben arról kapta a nevét, hogy nagy gyorsasággal állandóan körbe szaladgál. Az állatvilág, mely oly sokszor segítője és áldozata az embernek, megint egy új módon válik az emberéletének megmentőjévé. Aparadicsom levelének forrázata az újabb tapasztalatok szerint rendkívül hatásos rovarirtó szer, különösen levéltetvek, hernyók és más rovarálcák ellen. A forrázat úgy készül, hogy egy kilogrammnyi kissé összenyomkodott paradicsomlevélre egy liternyi forró vizet öntünk. Kis mennyiségű kenőszappan-oldat vagy néhány cseppnyi lysol hozzáadásával rovarölő hatása még inkább fokozódik. A vizet a leveleken jóidéig főni hagyjuk, majd leszűrjük. Ezt a leszűrt vizet forrázatnak nevezzük s evvel permetezzük a rovarlepte növényeket. A forrázatnak magukra a növényekre semmiféle káros hatása nincs, csak a rovarokra s hernyókra. Nyomatott a váci kir. orsz. fegyintézet könyvnyomdájában..«i I II Ml MMM # ' II 11'HII Hl IM l'l'l MM II «Ili* I4J* ai Ml Ml MMMI IIIMIMIIIiMII.II.IIUH Felelős szerkesztő és kiadó: N. GÖLLNER MÁRIA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: FOGHÁZMISSZiÓ HELYISÉGE Budapest, V., Markó-utca 16., Ili, emelet 28. ajtó.