A Dugonics András Piarista Gimnázium, Szakközépiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium PEDAGÓGIAI PROGRAMJA PIETAS ET LITTERAE SZEGED 2010
Megtaláltam Rómában Krisztus szolgálatának számomra legjobb módját: ezeknek a szegény gyerekeknek a segítését. Ezt a világon semmiért el nem hagyom. Kalazanci Szent József 2
Tartalom 1. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK...5 1.1. Az intézmény adatai...5 1.2. Az intézmény tevékenységi köre...7 2. AZ INTÉZMÉNY KÜLDETÉSNYILATKOZATA...8 2.1. A katolikus iskola...9 2.1.1. Iskola az iskolák között...9 2.1.3. A katolikus iskola az egyház közösségében...16 2.1.4. Egyházi közösség a katolikus iskolában...17 2.2. Kalazanci Szent József...18 2.2.1. Korszakhatáron...18 2.2.2. Két hagyomány határán...20 2.2.3. Kalazancius hatása...25 2.2.4. Szabadság és nyitottság a jövőre...25 2.3. Az intézmény története...27 2.4. A PEDAGÓGIAI PROGRAM TÖRVÉNYI HÁTTERE...29 2.5. A pedagógiai program hatálya...30 2.6. Az oktatási-nevelési folyamat közösségei, partnerei. Helyzetelemzés...31 2.6.1. Diákok...31 2.6.2. Szülők...32 2.6.3. Pedagógusok...32 2.6.4. A partneri együttműködést segítő speciális adottságai, formái...32 3. AZ INTÉZMÉNY NEVELÉSI PROGRAMJA...33 3.1. Az intézményi nevelő-oktató munka pedagógiai alapelvei, célja, feladatai, eljárásai...33 3.1.1. A keresztény nevelő ahogyan Kalazancius elgondolta (Az intézményi nevelő-oktató munka pedagógiai alapelvei)...33 3.1.2. A 21. század súlypontjai...37 3.1.3. Az intézményi nevelő-oktató munka céljai és feladatai...37 3.1.4. Az intézményi nevelő-oktató munka eszközei, eljárásai...40 4. A SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS PROGRAMJA...40 4.1. A személyiségfejlesztés általános feladatai...40 4.2. Önismeret...41 4.3. Érzelmi nevelés...41 4.4. Tanulásmódszertan a tehetség kibontakoztatásának, az örömteli munkának, a tanulási kudarc felszámolásának a szolgálatában...42 4.4.1. Előzmények...42 4.4.2. Rövidtávú cél...43 4.4.3. Hosszú távú cél...43 4.4.4. A program tartalma...43 4.4.5. Tanulásmódszertan tantárgyként való bevezetése a 7. osztályos diákoknak...43 4.5. A tehetség kibontakozatását segítő tevékenységek...44 4.5.1. Szakkörök...44 4.5.2. Testedzés...44 4.5.3. Művészeti tevékenységek oktatásának cél- és feladatrendszere...45 4.5.4. Digitális kompetenciára nevelés...47 4.6. A beilleszkedési, magatartási nehézségekkel összefüggő pedagógiai tevékenység...48 3
4.7. Egészségnevelési program...48 4.7.1. Általános helyzetleírás...48 4.7.2. Egészségfejlesztési terv...49 4.7.3. Szociális kompetencia fejlesztése. Tevékeny Szeretet Iskolája...52 5. A SZOCIALIZÁCIÓ ÉS A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS PROGRAMJA...54 5.1. A gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok, a szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységek...54 5.2. A közösségfejlesztéssel kapcsolatos pedagógiai feladatok...54 5.2.1. Egyházi kultúra kompetenciafejlesztés...54 5.2.2. Diákönkormányzat (DÖK)...55 5.2.3. Tanári közösség...55 5.2.4. Múzeum, könyvtár, film és színház kulturális közösségnevelés...55 5.2.5. Kirándulás, túra közösségi élet, gyakorlati érzék fejlesztése...57 5.2.6. Honismereti nevelés...57 5.2.7. Fedezzük fel Szegedet!...59 5.2.8. Idegen nyelvi képzés testvériskolai kapcsolatban...59 5.2.9. Vállalkozói kompetencia fejlesztése. Piarista Üzleti Program...59 5.2.10. Életpálya-építési kompetenciára nevelés...60 6. KÖRNYEZETI NEVELÉS...60 7. A SZÜLŐ, A TANULÓ ÉS A PEDAGÓGUS EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK FORMÁI...62 8. A NEVELŐ-OKTATÓ MUNKA ELLENŐRZÉSI, MÉRÉSI, ÉRTÉKELÉSI RENDSZERE...62 8.1. A mérés és ellenőrzés...63 8.1.1. A nevelő-oktató munka ellenőrzését és a hozzá kapcsolódó méréseket...63 8.1.2. A pedagógiai munka ellenőrzése az alábbi területekre terjed ki:...63 8.2. Az értékelés...64 8.2.1. Az intézmény nevelő-oktató munkájának értékelése...64 8.2.2. A pedagógusok nevelő-oktató munkájának értékelése...65 8.2.3. A tanulói közösségek (osztályok) tevékenységének értékelése...65 8.3. Az iskolai minőségirányítási rendszer...65 9. AZ ÉVES MUNKATERVÜNK ALAPELVEI...66 9.1. Az intézmény éves munkatervében határozzuk meg...66 9.2. Az intézmény hagyományai...66 9.3. Ünnepeink...67 10. A PEDAGÓGIAI PROGRAMMAL KAPCSOLATOS INTÉZKEDÉSEK...68 10.1. A Pedagógiai program bevezetése...68 10.2. A Pedagógiai program módosításának módja...68 10.2.1. A módosítási javaslatot tehet:...69 10.2.2. A módosítás lehetséges indokai:...69 10.3. A pedagógiai program felülvizsgálata...69 10.4. A pedagógiai program nyilvánossá tétele...69 11. Záró rendelkezések...70 12. MELLÉKLETEK...71 4
1. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK 1.1. Az intézmény adatai 1. AZ INTÉZMÉNY NEVE: Dugonics András Piarista Gimnázium, Szakközépiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium 2. TÍPUSA: többcélú, közös igazgatású intézmény (gimnázium, szakközépiskola, alapfokú művészetoktatási intézmény és kollégium) 3. SZÉKHELYE: 6724 Szeged, Bálint Sándor u. 14. Tel. 62/ 549 090 Honlap: www.szepi.hu E-mail: titkarsag@szepi.hu TELEPHELYEI: Belvárosi Rk. Plébánia Károlyi háza 6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 13. Szeged-Alsóvárosi Rk. Ferences Plébánia Kultúrháza 6725 Szeged, Rákóczi u. 1. 3. AZ ALAPÍTÓ NEVE, CÍME: Szeged Szabad Királyi Város Újraalapította: Piarista Tartományfőnökség (1052 Budapest, Piarista köz 1.) 4. ALAPÍTÁS ÉVE: 1720 1991 újraalapítás 5. FENNTARTÓJA: Piarista Tartományfőnökség (1052 Budapest, Piarista köz 1.) Jogi személlyé nyilvánítás: Pk. 60.060/1990/2. lajstromszám alatt. 6. FELÜGYELETI SZERVEK: A szakmai és általános törvényességi felügyeletet a fenntartó gyakorolja. A törvényességi ellenőrzésre Csongrád Megye Önkormányzatának Főjegyzője jogosult. 7. AZ INTÉZMÉNY FELADATELLÁTÁSÁT SZOLGÁLÓ VAGYON: A 6724 Szeged, Bálint S. u. 14. sz. alatti (16.232/2. hrsz., alapterület: 27.000 m 2 ) telek és a rajta álló épületek a fenntartó Piarista Tartományfőnökség (1052 Budapest, Piarista köz 1.) tulajdonát képezik. A fenntartó a nevezett ingatlant a meghatározott alapfeladat ellátása céljából üzemeltetésre átadja az intézménynek. Az eszközök tulajdonosa részben a fenntartó, részben az intézmény, részben az intézmény támogatására létrejött Dugonics András Alapítvány. 5
8. A VAGYON FELETTI RENDELKEZÉSI JOG: a fenntartót illeti meg. Az intézmény felelős vezetője (igazgatója) jogosult saját hatáskörben a feladatokhoz rendelkezésre bocsátott helyiségeket bérbe adni, berendezéseket és eszközöket hasznosítani az iskola érdekeinek megfelelően. Egymillió forint feletti vagyoni ügylet esetén a fenntartó előzetes jóváhagyása szükséges. 9. AZ INTÉZMÉNY GAZDÁLKODÁSI JOGKÖRE: A gazdálkodás megszervezésének módja szerint önálló: az intézményben elkülönítetten létrehozott gazdasági egység az igazgató és a gazdasági vezető irányításával ellátja mindazokat a feladatokat (költségvetés tervezése, előirányzat felhasználása és módosítása, üzemeltetés, stb.), melyek az önálló működtetéshez szükségesek. A gazdasági vezető a fenntartó felé éves beszámolási kötelezettséggel bír, valamint rendszeres és időszakos adatszolgáltatásra kötelezett úgy az igazgató, mint a fenntartó részére igényük szerinti gyakorisággal (további részletek az intézmény szervezeti és működési szabályzatában). Az előirányzatok feletti rendelkezési jogosultság szempontjából: az intézmény teljes jogkörrel rendelkezik. 10. AZ INTÉZMÉNY JOGÁLLÁSA Önálló jogi személy. Az intézmény saját szervezeti és működési szabályzata szerint működik, melyet a fenntartó hagy jóvá. 11. Az ALAPÍTÓ OKIRAT MÓDOSÍTVA: 2009. március 24. 12. MŰKÖDÉSI ENGEDÉLY KIADÓ SZERV: Csongrád Megye Főjegyzője 13. MŰKÖDÉSI ENGEDÉLY KELTE: 2009. augusztus 17. 14. MŰKÖDÉSI ENGEDÉLY SZÁMA: 1001-7/2009. 6
1.2. Az intézmény tevékenységi köre Alaptevékenységek 8531 Általános középfokú oktatás (9-12. évfolyam) Négy évfolyamos gimnáziumi nevelés, oktatás a nappali oktatás munkarendje szerint 9-12. évfolyamon 8531 Általános középfokú oktatás (7-12. évfolyam) Hat osztályos gimnáziumi nevelés és oktatás a nappali oktatás munkarendje szerint 7-12. évfolyamon. Ezen belül emelt szintű testnevelés tagozat. Napközis/tanulószobai foglalkozás a 7-8. évfolyamon 8541 Felső szintű, nem felsőfokú oktatás Szakközépiskola a 13-14. évfolyamon 8520 Alapfokú oktatás Az alapfokú művészetoktatási intézményben 2 előkészítő és 6 alapfokú évfolyamon. Oktatott művészeti ágak: a, zeneművészeti ág; b, képző- és iparművészeti ág; c, táncművészeti ág; d, szín- és bábművészeti ág. Oktatott tanszakok: a, zongora, furulya, hárfa, gitár, cselló, orgona, népi ének, koboz, citera, lant, duda, brácsa, népi hegedű, népi furulya; b, grafika, festészet, kézműves, szobrászat, tűzzománc, fotó-videó; c, klasszikus balett, társastánc, népi tánc; d, drámajáték. 5590 Egyéb szálláshely-szolgáltatás (kollégiumi ellátás) Valamennyi tevékenységen belül igény szerint az intézmény mozgássérült (testi fogyatékos) és sajátos nevelési igényű tanulók (autista; a megismerő funkciók és a viselkedés fejlődésének organikus okra visszavezethető tartós és súlyos rendellenessége; a megismerő funkciók és a viselkedés fejlődésének organikus okra vissza nem vezethető tartós és súlyos rendellenessége) integrált (közös) nevelését, fejlesztő felkészítését, oktatását, ill. szakmai képzését is folytatja. Szakmai vizsgára való felkészítés a következő szakmákban OKJ 54 481 03 0010 54 07 Webmester Kiegészítő tevékenységek 5811 Könyvkiadás (könyvkiadás, nyomtatott és elektronikus (pl. CD, elektronikus megjelenítők) vagy hang formában vagy az interneten; brosúra, prospektus és hasonló nyomtatott termék kiadása) 5814 Folyóiratok, időszaki kiadványok kiadása 5819 Egyéb kiadói tevékenység (katalógus; fénykép, metszet és levelezőlap; üdvözlőlap; formanyomtatvány; plakát, művészeti alkotás reprodukciója; reklám-, hirdetési anyag; egyéb nyomtatott anyag; statisztikák és más információk on-line megjelentetése) 5629 Egyéb vendéglátás (munkahelyi étkeztetés - 562901) 8559 Mns egyéb oktatás (oktatási forma, amely oktatási szinttel nem meghatározható; a korrepetáló kurzus, oktatási központok szervezésében; a vizsgára felkészítő kurzus; nyelvtanfolyam, beszédkészség-fejlesztő kurzus; a vallással kapcsolatos kurzus; a nyilvános szereplést elősegítő kommunikációs tanfolyam; a számítógépes tanfolyam; a természetgyógyászati tanfolyamok) 7
8560 Oktatást kiegészítő tevékenység (nevezési díjak számlázása) 9499 Mns egyéb közösségi, társadalmi tevékenység (szervezetek tevékenysége, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül politikai pártokhoz, céljuk a köz szolgálata, közösségi ügyek, társadalmi célok támogatása, tevékenységük a közoktatásra, politikai befolyásra, pénzforrások gyűjtésére stb. irányul; állampolgári kezdeményezések és tiltakozó mozgalmak; környezetvédelmi és ökológiai mozgalmak; máshova nem sorolt közösségi, képzési lehetőségek támogatása; speciális csoportok, mint például etnikai és kisebbségi csoportok helyzetének javítása, védelme; hazafias célú egyesületek; a társasági ismeretségi körök, egyesületek, baráti körök; az ifjúsági szervezetek, diákegyesületek, klubok és testvériségi közösségek; a kulturális, szabadidős vagy hobbiegyesületek pl. költészeti, irodalmi és könyvklubok, történelmi, kertészeti, film- és fotó-, zenei és művészeti, kézműves, a gyűjtő pl. bélyeggyűjtő klubok, társadalmi klubok, karneválklubok, az állatvédő egyesületek stb.; az érdekképviseletek vagy egyéb szervezetek adományozó tevékenysége) 5914 Filmvetítés (filmklubok keretében végzett filmvetítés) 8552 Kulturális képzés (művészeti képzések a képző-, dráma, zeneművészetben, melyek célja főként a szabad idő eltöltése, hobbi, illetve önmegvalósítás: a zongoratanítás és egyéb zenei képzés, a művészeti képzés, tánctanfolyam, társas tánc, az irodalmi (dráma-) tanfolyam, a képzőművészeti tanfolyam, az előadó-művészet tanfolyam, fotótanfolyam) 9101 Könyvtári, levéltári tevékenység 9311 Sportlétesítmény működtetése (szabadtéri vagy fedett pályás sportesemény megrendezésére alkalmas létesítmény működtetése) 8551 Sport, szabadidős képzés (táborban és iskolában folyó csoportos és egyéni sportképzés) 2. Az intézmény küldetésnyilatkozata Bevezetés A program szó annyira belenőtt már nyelvünkbe, hogy nem is feltétlenül tűnik fel idegen eredete. A görögben, ahonnan származik, az előadott írást, azaz a hirdetményt, a rendeletet jelentette, továbbá értették rajta valamilyen összejövetel előre meghatározott rendjét. Mi inkább ez utóbbi jelentését használjuk; előre meghatározott lépéssor így lehetne értelmét több szóban kifejteni. Valószínűleg nem érdemes tervként tekintenünk a nevelési programra. Inkább szándéknyilatkozat ez. Vagy még inkább vallomás, tanúságtétel arról a tapasztalatról, amelyet a nevelő maga szerzett az emberi növekedésről és méltóságról. Gondolkozzál, élj, légy: ezután kíséreld meg gondosan kifejezni, amit gondolsz, amit élsz, ami vagy írja egy helyütt Henri de Lubac, jezsuita teológus. Örülnénk, ha pedagógusi mivoltunkat és a vele kapcsolatos gondolatainkat sikerülne pontosan megfogalmaznunk. A legfőbb vágyunk mégis az, hogy mindig képesek legyünk együttmozdulni azzal, aki a növekedést adja. 119. Minden központunknak legyen meg a maga eszmerendszere. Ez tartalmazza azokat a legfontosabb eszményeket és alapvető értékeket, amelyeknek egy-egy terület nevelői munkáját meg kell határozniuk. Az eszmerendszert az illetékes kongregációnak kell kidolgoznia, és a generális atya hagyja jóvá. Elkészítésekor vegyék figyelembe az illetékes egyházi hatóságoktól kiadott dokumentumokat, 8
Konstitúcióinkat, Reguláinkat, nemkülönben az egyes országokban a nevelésre vonatkozó érvényes előírásokat. 120. Az iskolai közösség szem előtt tartva az imént említett eszmerendszert készítsen konkrét nevelési tervet, amelyet aztán tanácsának belegyezésével a nagyobb elöljárónak kell jóváhagynia. A diákokat csak akkor írassák be egy-egy nevelői intézménybe, ha előzetesen elfogadták a nevelési tervet. Ezt a tervet minden tanárnak ismernie kell, s el kell fogadnia, mielőtt munkaszerződést kötünk vele. Ezen felül tegyenek arra is ígéretet, hogy megfontoltan illeszkedjenek be a tantestületbe, hogy belső vívódásaik, amelyek esetleg szorongatják őket, meg ne zavarják tanítványaikat. (A Kegyes Iskolák Regulái, 119-120. pont) 2.1. A katolikus iskola Az alábbiakban az egyházi tanítóhivatal két olyan megnyilatkozásaiból idézünk, amelyek az egyházi, illetve a katolikus iskola jellegét és célját fogalmazzák meg. Mindkettő a nevelésügyi kongregáció munkája. A fiatalabbik irat az első piarista iskola megnyitásának négyszáz éves évfordulóján, 1997 decemberében jelent meg A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén címmel. A másik dokumentum 20 évvel idősebb, de ma is időszerű. Címe: A katolikus iskola. 2.1.1. Iskola az iskolák között Az iskola: hely, ahol az ember emberré válik Mik az iskola feladatai általában? Hogy igazi mélységében megértsük, mi a katolikus iskola sajátos küldetése, célszerű tisztázni»az iskola«fogalmát, és megállapítani, hogy ahol nincs»iskola«, és az iskolának jellegzetes alkotó elemei hiányoznak, ott»katolikus«iskoláról sem lehet szó. Ha figyelmesen megvizsgáljuk azokat a különböző meghatározásokat, amelyeket az iskoláról és az iskolai intézmények területén különféle szinteken jelentkező újító kísérletekről adnak, megegyezhetünk az iskola fogalmának olyan meghatározásában, hogy az iskola: hely, ahol a műveltség módszeres és kritikus elsajátítása által kiformálódik a teljes ember. Valóban: az iskola kiváltságos helye annak az egész embert alakító fejlődésnek, amely a kulturális örökséggel való élő és éltető találkozás során valósul meg. Ez azt is jelenti, hogy az iskolában ennek a találkozásnak nagy gonddal és körültekintéssel kell megtörténnie: úgy, hogy az örök értékeket szembesítik a jelen szövegösszefüggéssel, és belé is oltják abba. Hiszen a műveltségnek, hogy nevelő erővé legyen, össze kell kapcsolódnia annak a kornak problematikájával, amelyben a fiatal élete zajlik. Az iskolának az a dolga, hogy a diákot értelmének gyakorlására késztesse, fejlesztve az értelemnek az összefüggések tisztázására és az igazság fölfedezésére irányuló képességét és kibontakoztatva a tapasztalásra, továbbá az átélt bizonyosságok megragadására irányuló érzéket. Az az iskola, amely nem valósítja meg ezt a feladatát, s amely ép ellenkezőleg, előre gyártott gondolkodási elemeket kínál fel, ép ez által akadálya lesz annak, hogy diákjainak személyisége kifejlődjék. A katolikus iskola, 25-27. 9
Az iskola a jelenkor társadalmában A mai társadalmat a természettudományos és technikai fejlődés jellemzi, amely személyiségvesztésbe és eltömegesedésbe torkollhat. Ha ennek a társadalomnak mélyebb igényeire figyelünk, és ezeknek illő módon meg akarunk felelni, nyilvánvalóvá lesz előttünk, hogy az iskolának valóban nevelő jellegűnek kell lennie, mégpedig oly fokon, hogy tudjon erős, felelős, szabad és erkölcsileg helyes döntésekre képes személyiségeket nevelni. Ezt a jellegzetességet még könnyebben meg lehet közelíteni akkor, ha az iskoláról úgy gondolkodunk, mint olyan intézményről, amelyben a fiatalokat alkalmassá teszik arra, hogy fokozatosan rányíljanak a valóságra, és kialakítsanak maguknak egy határozott világnézetet. Ha így látjuk magunk előtt, az iskolának nemcsak a kulturális értékekkel kapcsolatban kell egy határozott választásig eljutnia, hanem azokat az életértékeket is meg kell választania, amelyeknek jelen kell lenniük minden tevékenységében. Ezért olyan közösségként kell megformálódnia, amelyben az értékek a közösséget alkotó különböző tagok hiteles kapcsolatában jelennek meg és egy nem pusztán egyéni, hanem közös világnézeti elkötelezettségben is, amely az iskolát élteti. A katolikus iskola, 31-32. A katolikus iskolát is érzékenyen érintik azoknak a megoldandó kérdéseknek az összetevői, amelyek a második évezred utolsó szakaszában sokasodnak. A katolikus iskola is olyan gyermekekkel és fiatalokkal találkozik, akik a jelen nehézségeit megélik. Szembesül tanulóival, akik nem képesek erőkifejtésre, áldozathozatalra és kitartásra, és akiknek az értékek megvalósítására még családjukban sincsenek példaképeik. Egyre gyakoribb a közömbösség a gyakorló vallásos élet iránt, sőt a vallási és erkölcsi nevelés teljes hiánya. Ehhez járul számos tanulóban és családjaikban az érdektelenség az erkölcsi és vallási nevelési iránt, oly mértékben, hogy a katolikus iskolától is csak a jó diplomát, legfeljebb a minőségi oktatást és a szakmai képesítést igénylik. Az ilyen légkörben a nevelő elkedvetlenedik, és ez hozzájárul ahhoz, hogy személyiségében egyre nehezebben tudja egységbe foglalni oktató és nevelő önazonosságát. A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 6. Iskola és világnézet Valóban elkerülhetetlen, hogy az iskola burkoltan vagy kifejezetten valamely határozott világnézetre hivatkozzék, hiszen ez beletartozik minden választás belső történésébe. Ezért döntő fontosságú, hogy az iskolai közösségnek minden tagja szeme előtt tartsa ezt a világképet, bár az öntudatosságnak más és más fokán; ha másért nem, az oktatás egységének biztosítása végett. Ténylegesen minden világkép egy határozott értékrendre épül, amelyben hiszünk, és amely a mestereknek meg a felnőtteknek nevelői tekintélyét megalapozza. Ne feledjük, hogy a iskola azért tanít, hogy neveljen, vagyis hogy belülről alakítsa az embert, s megszabadítsa öt azoktól a körülményektől, amelye meggátolhatnák abban, hogy egészen emberként éljen. Ezért a iskolának olyan nevelési tervből kell kiindulnia, amely céltudatosan a személyiség teljes kifejlesztésére irányul. Az iskolának, mint nevelő intézménynek kifejezett feladata, hogy feltárja a műveltségnek erkölcsi és vallási dimenzióit, ép azért, hogy megmozgassa az egyén lelki működését, és segítse őt abban, hogy az erkölcsi szabadsághoz eljusson. Ez ráépül a pszichológiai értelemben vett szabadságra, de tökéletesíti is azt. Ám erkölcsi szabadság csak az abszolút értékekkel kapcsolatban lehetséges: ezektől függ az ember életének értelme és értéke. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a nevelés területén is megmutatkozik az a törekvés, hogy értékmérőként a korszerűséget fogadjuk el. Ezzel azonban együtt jár annak a kockázata, hogy míg átmeneti és felszínes divatoknak igyekszünk megfelelni, elvesztjük szemünk elől a mai világ mélyebb igényeit. A katolikus iskola, 29-30. 10
A mai társadalmi és kulturális szövegösszefüggés azzal a veszéllyel jár, hogy elhomályosítja»a katolikus iskola nevelő értékét, pedig alapvetően ebben van annak legfőbb létalapja, és ennek címén lehet azt igazi apostoli területnek tekinteni.«(a Katolikus Nevelés Kongregációja: A katolikus iskola, 3.) Igaz ugyan, hogy az elmúlt években az iskolával és a neveléssel kapcsolatos kérdések iránt erőteljesebb figyelmet és megnövekedett érzékenységet tapasztalhatunk a közvélemény, a nemzetközi szervezetek és a kormányok részéről, ugyanakkor azonban megállapítható, hogy elterjedt a nevelésnek pusztán a technikai és funkcionális mozzanatokra történő leszűkítése. Mintha maguk a neveléssel foglalkozó tudományok is megrekedtek volna a fenomenológia és a didaktika tanulmányozásánál, és kevésbé törődtek olyan kérdésekkel, amelyek a nevelést érintik, középpontjában értékekkel és a lét értelmét meghatározó horizonttal. A nevelés töredékessé vált. Ködös felfogás alakult ki azokról az értékekről, amelyekre gyakran hivatkoznak, és amelyek könnyen hoznak széles körű egyetértést, igaz, annak az árán, hogy a tartalom veszélyes módon meghatározatlan marad. Mindezek következtében hajlamosak az iskolát valamiféle elképzelt semlegességbe visszautalni, ami azt megfosztja nevelői erejétől, és negatív hatással van a növendékek alakítására. Feledésbe merül, hogy a nevelés feltételez, és magában foglal egy meghatározott emberképet és életfelfogást. Az iskola állítólagos semlegessége az esetek többségében gyakorlatilag azt jelenti, hogy a műveltség és a nevelés területéről kiszorítják a vallási vonatkozásokat. A helyes pedagógiai kiindulásban ezzel szemben a céloknak kell adni az első helyet: nem elég csak a hogyan -nal foglalkoznia, hanem a miért -et is tisztáznia kell. Le kell győznie a nevelés semlegességével kapcsolatos minden téves elképzelést, vissza kell adnia a nevelési folyamatnak azt az egységességet, amely gátat vet a különféle ismeretek számtalan ágra szakadásának, és amely a középpontban tartja az emberi személyt a maga átfogó, transzcendentális és történelmi azonosságában. A katolikus iskolának az a hivatása, hogy az evangélium ihlette nevelési tervével is vállalja ezt a kihívást, és azzal a meggyőződéssel válaszoljon rá, hogy «az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán.» (II. vatikáni zsinat lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai világban, Gaudium et spes, 22.) A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 10. 2.1.2. A katolikus iskola sajátos jellege Személyközpontúság A katolikus iskola a személyért és személyekből felépülő iskola.»jézus tanításának középpontjában az egyes személy áll a maga anyagi és szellemi szükségleteivel együtt. A katolikus iskola célja ezért az emberi személy kibontakozása.«(ii. JÁNOS PÁL: Discorso al I Convegno Nazionale della Scuola Cattolica in Italia, in: L Osservatore Romano, 1991. nov. 24., 4. o.) Ez a kijelentés, amely megvilágítja az embernek Krisztussal való eleven kapcsolatát, arra emlékeztet, hogy Krisztus személyében található meg az emberi személlyel kapcsolatos teljes igazság. Éppen ezért a katolikus iskola az Egyház törekvését követve abban a tudatban fáradozik az emberi személy teljes kibontakozásán, hogy minden emberi érték teljes megvalósulása és ezért egysége is Krisztusban található meg (vö. A Katolikus Nevelés Kongregációja: A katolikus iskola, 35.). Ez a felfogás az emberi személyt a katolikus iskola nevelési tervének középpontjába helyezi, megerősíti az iskola nevelési elkötelezettségét, és alkalmassá teszi erős személyiségek nevelésére. A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 9. A katolikus iskola nevelési tervének Krisztus az alapja. Az, aki az emberi létnek új értelmét kinyilatkoztatja és érvény juttatja. Át is alakítja az emberi létet, mert képessé teszi az embert arra, hogy isteni módon éljen, vagyis gondolkodását, akaratát, cselekvéseit az Evangéliumhoz igazítsa, s a boldogságokat tegye életének normájává. 11
Az iskola épp azzal válik katolikussá, hogy bár más-más fokon az iskolai közösség minden tagja osztozik a keresztény világlátásban, s ezt ki is jelentik. Így ebben az iskolában az evangéliumi elvek válnak nevelési eszménnyé, belső ösztönzővé és egyúttal végső céllá. Ily módon a katolikus iskola tudatosan arra kötelezi magát, hogy az egész kifejlesztésén munkálkodjék, hiszen Krisztusban, a tökéletes emberben, minden emberi érték teljesen kibontakozik, és egymásba fonódik. Ez adja a katolikus iskolán legsajátosabban katolikus jellegét, és ebben gyökerezik az a kötelessége, hogy tisztelje az emberi értékeket, érvényre juttat sajátos, nekik kijáró autonómiájukat, s közben betöltse saját küldetését, amely minden ember szolgálatára kötelezi. Mert hiszen Jézus Krisztus fölemeli és megnemesíti az embert, értékesebbé teszi az emberi létezést, ő az az életeszmény és példakép, amelyet a katolikus iskola a fiatalok elé állít. Ha tehát a katolikus iskola, mint minden más iskola, arra a célra van rendelve, hogy kritikusan és módszeresen átadja a műveltséget, és ezáltal a személy teljes kiformálódásán munkálkodjék; ezt a célt a keresztény világlátás szerint igyekszik elérni, ezáltal kapja meg»az emberi kultúra a maga előkelő helyét az ember hivatásának teljes egészében.«(gaudium et Spes, 57.) Számba véve azt, hogy a történelemben élő ember a Krisztustól megváltott ember, a katolikus iskola azon fáradozik, hogy kialakítsa a keresztény emberben azokat az erényeket, amelyek sajátos jelleget adnak neki, és képessé teszik arra, hogy Krisztusban új életet éljen, és szavára hallgatva hűségesen együtt munkálkodjék vele Isten országának építésén. A katolikus iskola, 34-36. A katolikus iskolának sokkal inkább, mint az összes többinek azon kell lennie, hogy életértékeket adjon át. Nevelési programja, mint láttuk, arra irányul, hogy Krisztushoz kapcsoljon a hit által, aki minden értéknek mértéke. Ám a hit főként személyes kapcsolatok által gyökerezik meg az emberben, olyanok között, akik mindennapos érintkezésben vannak a valósággal. A keresztény hit is egy közösség ölén születik és növekszik. Ezért a katolikus iskola közösségi dimenzióját nemcsak az ember természete és a nevelési folyamat természete követeli, hanem magának a hitnek természete is. A katolikus iskola magát kevésnek ismeri saját nevelői feladatának megvalósítására, ezért tudatában van annak, hogy az őt alkotó közösségnek folytonosan táplálkoznia kell azokból a forrásokból, amelyekből létezésének jogcíme ered. Krisztus üdvözítő üzenetéből, amint az meglelhető a Szentírásban, a hagyományban (különösen a liturgikus és a szentségi hagyományban), végül azok életpéldájában, akik azt különös erővel élték vagy élik. A katolikus iskola, 53-54. Szintézis a hit és a műveltség között A katolikus iskola természetéből folyik a nevelési programjának egyik legeredetibb eleme: a kultúra és a hit szintézise. Hiszen a tudás a hit fényében bölcsességgé és az élet egy sajátos szemléletévé alakul. Ha a tudás és a hit között feszülő kapcsolat minden tantárgy lelkévé válik, akkor ez a tény sokféleségben egységet biztosít, és magából az iskolai tantárgyból kiindulva a világról, az életről, a kultúráról és a történelemről egységes szemléletet ad. A katolikus nevelési programban nincs külön ideje az oktatásnak és a nevelésnek, a megismerésnek és a lelki érésnek. A különböző tantárgyak nemcsak a tudás megszerzését célozzák, hanem értékeket közvetítenek és igazságokat fedeztetnek fel. Mindez az igazságkeresés légkörében történik, melyben a felkészült és egységes meggyőződésű nevelők, a tudás és az élet mestereiként mintegy megjelenítői, még ha tökéletlenül is, de vonzóan az egyetlen Mesternek. Ilyen nevelési programnak a megvalósításában mindegyik tantárgynak a saját tudományág törvényei szerint kell együttműködnie a személyiség teljes érettsége kialakítására. A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 14. 12
A katolikus iskola miközben tanító tevékenységével segíti növendékeit abban, hogy a hit és a műveltség között szintézist teremtsenek, a tudásnak, mint olyannak nagyon mély értelmezéséből indul ki. Semmiképpen sem óhajtja az oktatást eltéríteni attól a céltól, amelyre az az iskolai nevelésben természete szerint irányul. Ennek az alapgondolatnak megfelelően minden tudományszakot a rájellemző módszer teljes tiszteletével kell művelni. Hiba volna tehát az iskolában tanított tárgyakat úgy kezelni, mintha a hit egyszerű szolgálói vagy apologetikus célokra felhasználható eszközök volnának. Ezek a tantárgyak lehetővé teszik, hogy a növendékek elsajátítsanak különböző technikákat, ismereteket, gondolkodási módszereket, erkölcsi és társadalmi készségeket, amelyek aztán képessé teszik őket arra, hogy személyiségüket kifejlesszék, és tevékeny tagként beleilleszkedjenek az emberi közösségbe. Így nem pusztán elsajátítandó ismeretek nyújtanak, hanem értékekre is felhívják a figyelmet, amelyeknek vonzásába be kell állni, és különösen az igazság feltárására nevelnek. Ha a katolikus iskola nevelői küldetését ilyen átfogó módon értelmezzük, ennek fényénél a mester a lehető legkedvezőbb helyzetbe kerül, hogy növendékét elindítsa a hit elmélyítésének útján, és ugyanakkor abban is segítségére legyen, hogy az emberi tudást a hit adataival megvilágítsa, gazdagítsa. A tanítás számos alkalmat kínál neki arra, hogy növendékei előtt megnyissa a hit látóhatárát, de ezeken az alkalmakon túl a keresztény nevelő ahhoz is ért, hogy kiaknázza mindazt, amivel az iskolai tantárgyak valóságosan hozzájárulhatnak a keresztény személyiség kibontakoztatásához. Alakítani tudja a tanulók lelkét és szívét, hajlandóvá teszi őket arra, hogy személyes, teljes odaadással Krisztushoz ragaszkodjanak, és az a gazdagodás is ebben erősítse meg őket, amelyet a műveltség ad az emberi személynek. Mindezeken túl az iskola úgy néz az emberi tudásra, mint fölfedezni való igazságra. Amennyiben a különféle ismereteket úgy tiszteljük és terjesztjük elő, mint annak az emberi szellemnek megnyilatkozásait, amely teljes szabadsággal és felelősségtudattal keresi az igazságot, annyiban már ezek valamiképpen keresztények is, hiszen az igazság feltárása és elismerése a teljes igazság kutatására vezeti az embert. Az a mester, aki jártas saját szaktudományában, és ugyanakkor megvan benne a keresztény bölcsesség is; annak értelmét is átadja tanítványának, amire tanítja, s elvezeti őt a szavakon túlra, a teljes igazság szívébe. Az emberiség kulturális örökségébe az»igaz«sajátos körén kívül más értékek is tartoznak. Amikor a keresztény mester segíti növendékét abban, hogy összegyűjtse, latra vesse és magáévá tegye ezeket az értékeket, akkor fokról fokra az örök valóságok irányába állítja őt be. Ez a teremtetlen ősforrás felé törekvő dinamizmus teszi olyan fontossá a tanulást a hit növekedésében. Épp ezért a katolikus iskola sajátos céljának megvalósulása nem annyira a kiválasztott tananyagtól, programoktól függ, hanem főként az iskolában munkálkodó személyektől. Nagyon nagy részben a mesterek tehetségén múlik, hogy a tanítás a hit iskolájává legyen, vagyis a keresztény üzenetnek átadásává. A műveltség és a hit szintézise a másik szintézis által születik meg, amely a nevelő személyiségében jön létre a hit és az élet között. Mivel ily rangos feladatra szól a hivatásuk, az a dolguk, hogy az egyetlen Mestert, Krisztust követve ne csak szavukkal tárják elő a keresztény misztériumot, hanem minden mozdulatukkal, egész magatartásukkal is. Ebből érthető, hogy alapvető különbség választja el egymástól azt az iskolát, amelyben a tanítást áthatja a keresztény szellem, s azt, amely beéri azzal, hogy a többi iskolai tantárgy mellé odaillessze a hittant is. A katolikus iskola, 38-43. 13
Szintézis a hit és az élet között A tanítás, mivel a valóságos értékeknek igazi elsajátítására törekszik, a maga apostoli dimenziójában nem elégszik meg a hit és a műveltség szintézisével, hanem azon fáradozik, hogy a növendékekben a hit és az élet személyes szintézisét is létrehozza. A katolikus iskola sajátos elkötelezettségként felvállalja a növendék keresztény személyiségének teljes formálását: ma különösen, hiszen számot kell vetnünk azzal, hogy a család és a társadalom e téren nem teszi meg, ami rajta áll. Ami a diák hitének és életének szintézisét illeti, a katolikus iskola tudatában van annak, hogy az ember egy meg-megújuló megtérés folyamatában válhat azzá, aminek Isten szánta. Megtanítja a fiatalokat arra, hogy személyes életük különféle helyzeteiben Istennel párbeszédet folytassanak. Ezen fölül ösztökéli őket, hogy nőjenek ki az individualizmusból, és a hit fényénél fedezzék föl: arra hivattak, hogy felelős módon éljenek, vállalják a többi emberrel való szolidaritás sajátos hivatását. Az emberi létezés logikája magától arra készteti őket, hogy mint keresztények kötelezzék el magukat Isten szolgálatára, saját testvéreik javának előmozdítására, s arra, hogy átalakítsák a világot, hadd változzék az emberek otthonává. A katolikus iskola megtanítja a fiatalokat arra, hogy értelmezzék a mindenség hangját, amely előttük a Teremtőt nyilatkoztatja ki, s hogy a tudomány hódításai által jobban megismerjék Istent is, meg az embert is. A növendék a mindennapos iskolai életben megtanulja, hogy a világban való tevékenysége közben hivatása szerint élő tanúságot kell tennie arról a szeretetről, amellyel Isten az emberekhez fordul. Hiszen része egy olyan üdvösségtörténetnek, amely végső értelmét Krisztusban, minden ember üdvözítőjében találja meg. A katolikus iskola tudván: nem elegendő a kereszténységhez, hogy újjászülettünk a keresztségben, hanem élni és cselekedni is kell az Evangélium szerint igyekszik megteremteni az iskolai közösség világában egy olyan légkört, amely segíti a növendéket abban, hogy mind érettebben élje a hitét, és fokozatosan kialakítson magában egy olyan állásfoglalást, amely lehetővé teszi számára a keresztségből eredő sokféle felelősség vállalását. Érvényre juttatja a nevelésben azt, hogy a keresztény tanítás pótolhatatlan jelentőséget tulajdonít az erényeknek, mint maradandó és mély beállítódásoknak, amelyeknek fokozatosan ki kell alakulniuk a lelkiismeretben. Ezeket a teológiai erények teszik teljessé, s felmagasztalják őket a szeretetben, amely szinte lelkükké válik, s az erényes embert kereszténnyé teszi. A nevelő tevékenység középpontja mégis Krisztus. Ő az eszménykép, akihez a keresztényeknek saját életüket igazítaniuk kell. A katolikus iskola ebben különbözik az összes többi iskoláktól. Azok beérik azzal, hogy az embert igyekeznek kialakítani, ez a keresztény kialakításán fáradozik, hogy tanítása és tanúságtétele által megismertesse a meg nem kereszteltekkel is Krisztus misztériumát, amely minden ismeretet meghalad. (vö. Ef 3.18-19) A katolikus iskola sajátos nevelő munkája során kapcsolatot tart különböző más nevelő intézményekkel (ezek a családon túl a keresztény közösségek, plébániai csoportok, az ifjúsági egyesületek, kulturális és sportszervezetek stb.). De azt sem szabad feledni, hogy sokféle módon több más társadalmi tényező is forrása lehet az ismeretszerzésnek és a műveltségben való részesedésnek. Ezzel az úgynevezett»párhuzamos iskolával«kapcsolatban fontos a valóságos iskola tevékeny jelenléte, amely rendszeres és kritikus neveléssel felkészíti a fiatalokat valamiféle önellenőrzésre és önuralomra. Ez teszi majd őket képessé arra, hogy szabadon és öntudatosan válogassanak azok között az üzenetek között, amelyeket a hírközlő eszközök felkínálnak nekik. Meg kell tanítani őket arra, hogy az információkínálatot személyes, kritikus ítéletüknek vessék alá, szerencsés szintézist alakítsanak ki, és az információkat beleépítsék emberi és keresztény kultúrájukba. A katolikus iskola, 44-48. 14
A katolikus iskola és a társadalom A katolikus iskolát nem lehet úgy tekinteni, mint a többi nevelési intézménytől elhatárolt idegen testületet, hanem mint a politika, a gazdagság, a kultúra, tehát a társadalom egészébe ágyazott intézményt. Ezért nagy határozottsággal joga van szembe néznie az újfajta kulturális helyzettel, és kritikai felkészültséggel kell megítélnie a különböző nevelési programokat. Példának és ösztönző erőnek kell lenni más nevelési intézmények számára az egyházi nevelés előőrseként. Így valósul meg a katolikus iskola közoktatási jellege, amely tehát nem magán kezdeményezés, hanem az egyházi küldetés erejében, természeténél fogva közoktatási feladatot lát el. Közhasznú jellegénél fogva, de világosan és egyértelműen a katolikus hit távlatai szerint, nyitva áll, nem kizárólag a katolikus hívek, hanem mindazok számára, akik értékelni és elfogadni tudják a minőségi nevelés célkitűzéseit. Ez a megnyíltság egyértelműen világos az olyan nem többségében keresztény és fejlődő országokban, amelyekben a katolikus iskolák kezdetüktől fogva megkülönböztetés nélkül a társadalmi fejlődés és az emberi személyiség kibontakozásának hajtóerői. A katolikus iskolák az állami iskolákhoz hasonlóan közfeladatot látnak el, és ezzel biztosítják a kulturális és nevelési pluralizmust, valamint mindenekfelett a család jogát annak szabad megválasztásában, hogy milyen irányú nevelést óhajt adni saját gyermekének. Ilyen összefüggésben a katolikus iskola kész békés és építő párbeszédet kiépíteni az állammal és a civil társadalommal. A párbeszédnek és az együttműködésnek a kölcsönös megbecsüléssel és annak elfogadásán kell felépülnie, hogy elismerik egymás sajátos szerepét az ember iránti közös szolgálatban. Ennek a célnak a megvalósítása érdekében a katolikus iskola jó lélekkel bekapcsolódik az egyes nemzetek oktatási szervezeteibe és az államok törvényhozásába, amennyiben ezek késznek mutatkoznak az emberi személy alapvető jogainak elismerésére, kezdve az élet és a vallásszabadság tiszteletben tartásán. Az állam és minden nemcsak a katolikus iskola megbízható együttműködése nem annyira az intézményi kapcsolatokon alapul, hanem az emberi személy ama jogának elismerésén, hogy megfelelő neveléshez jusson, és ezt szabadon választhassa meg. Ezt a jogot biztosítja a szubszidiaritás elve.»a közhatalomnak az a feladata, hogy oltalmazza és megvédje az állampolgárok szabadságjogait, ezért az osztó igazságosság követelményének megfelelően gondoskodnia kell a közhatalmi támogatás olyan szétosztásáról, hogy a szülők, lelkiismeretük szavát követve, valóban szabadon választhassák meg az iskolát gyermekik számára.«(vö. Gravissimum educationis 6.) A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 16-17. Ha a katolikus közösség választási lehetőséget kínál fel fiataloknak, hogy a katolikus iskola által a hitre irányuló saját képzéshez jussanak, ez éppen nem halmoz fel valami olyanfajta tudást, amely elkülönít a többi embertől és önteltté tesz kiélezve az ellentéteket; ellenkezőleg előmozdítja és építi az együttműködést. Megnyílik mások felé, tisztelettel tekint az ő gondolkodás- és életmódjukra, átérzi aggodalmaikat és reményeiket, osztozik életviszonyaikban és részt vesz fejlődésükben. A katolikus iskola, 57. Ily módon a katolikus iskolai közösség nemcsak növendékeinek s azoknak nyújt pótolhatatlan személyes szolgálatot, akik különböző címen benne munkálkodnak, hanem a társadalomnak is, amelyet ma különösen megoszt a szolidaritás igénye és az individualizmus új meg új változatainak fölbukkanása, amely a katolikus iskola közösségében példát találhat arra, hogyan lehet hiteles közösségek szolgálatába állítani az életünket, s hogyan válnak hitelessé a közösségek épp a közjóra irányul igyekezet egysége által. A katolikus iskola ezen túl azzal szolgálatot tesz a mai pluralista társadalomnak, hogy a műveltség és az oktatás világában intézményes módon biztosítja a keresztény jelenlétet, puszta létezésével felmutatja a hit gazdagságát, feleletként fölkínálva azt mindazon nagy kérdésekre, amelyek kínozzák az emberiséget. A katolikus iskola, 62. 15
A katolikus iskolától a nevelési programjához való hűség nem-lankadó önkritikát is kíván, azon túl azt is, hogy állandóan visszatérjen az alapelvekhez, a szellemiségét meghatározó indítékokhoz, s ezektől ne automatikus válaszokat várjon a jelen kérdéseire, hanem érzéket, amely lehetővé teszi majd számára e kérdések megoldását az új pedagógiai törekvésekkel folytatott párbeszéd során, együttműködve mindazokkal, akik felekezeti különbség nélkül tisztességes szándékkal munkálkodnak az ember valódi haladásának előmozdításán. Ezt az együttműködést elsősorban a többi keresztény közösség iskoláival kell megvalósítani, hogy ezen a téren is előbbre vigyük a keresztények egységét. De ki kell ennek terjednie az állami iskolákra is. Kezdődjék a tanárok közötti kapcsolatokkal, találkozókkal, közös kutatási munkával, s aztán terjedjen tovább a nevelőkről a növendékekre, sőt azok családjára is. A katolikus iskola, 67. 2.1.3. A katolikus iskola az egyház közösségében Korunk társadalmának sokféle elemből álló szerkezete meggyőz bennünket arról, hogy a katolikus iskola azonosságtudatának meg kell újulnia. A katolikus iskola azonosságtudatából fakadnak azok a sajátos vonások, amelyek mint egyházi szolgálat szerveződnek a sajátos és hiteles lelkipásztori tevékenységgé. Az iskola részt vesz az Egyház evangelizációs küldetésében, mint a keresztény nevelés kiváltságos területe. Ebben a tekintetben,»a katolikus iskolák egyszerre területei az evangelizációnak, a teljes ember formálásának, a nép kultúrája befogadásának, valamint a különböző vallású és társadalmi helyzetű fiatalok közti párbeszéd elsajátításának.«(ii. János Pál apostoli levele. Az afrikai Egyház 102.) Az iskola egyházi jellege az oktatási intézmény szíve. Iskolai tevékenysége igazi egyházi szolgálat, amelyben»harmonikusan ötvöződik a hit, a kultúra és az élet«(a Katolikus Nevelés Kongregációja: A nevelés vallási dimenziója a katolikus iskolában 34.). Újból meg kell erősíteni azt a tényt, hogy ez az egyházi jelleg nem egyik járulékos eleme csupán a katolikus iskolának, hanem sajátos megkülönböztető minősége, amely minden pillanatban alakítja a nevelő tevékenységét, sőt azonosságának alapja és küldetésének fókusza (vö. uo. 33.). Ennek a távlatnak a megnyitása a nevelői testület minden tagjának célkitűzése kell, legyen. Ennek az azonosságtudatnak erejével a katolikus iskola szükségszerűen a keresztény közösség életének keretei közt működik. Sajátos hivatásának az Egyház életében csak akkor tud megfelelni, ha a keresztény közösség pasztorációs tevékenységébe szervesen beilleszkedik. A katolikus iskolának arra kell törekednie, hogy benne a fiatalok a keresztény nevelést kedvező légkörben kapják meg. Sajnálattal kell megemlíteni, hogy bizonyos esetekben a katolikus iskolát nem tekintik a lelkipásztori tevékenység szerves részének, gyakran a közösségtől szinte idegennek tekintik. Sürgősen fel kell éleszteni a plébániai és az egyházmegyei közösségekben a felismerést, hogy mindenekelőtt ők tekintsék magukat felelősnek az iskoláért. Az egyházi köztudatban a katolikus iskolát főleg olyan vallásos intézménynek tekintik, amelyekben akár szerzetesi karizma, akár sajátos meggyőződés erejével szentelik magukat az ügynek. Jelenleg megjelennek olyan nehézségek is, amelyek nemcsak a nevelői hivatások számszerű csökkenéséből, hanem nevelői küldetésnek az elutasításából fakadnak. Ennek következtében leválasztják az iskolát a lelkipásztori tevékenységről, vagy a szerzetesi élet sajátos formáit nehezen tudják a gyakorlati tevékenységgel összekapcsolni. A szent rendalapítók termékeny meglátásai minden érvelésnél gyökeresebben tudják bizonyítani az ilyen állítások gyengeségét, sőt alaptalanságát. Indokoltnak tartjuk emlékeztetni arra is, hogy a megszentelt élet szerzetesi személyeinek jelenléte a nevelői közösségben elengedhetetlen, mert»ők a nevelési tevékenységet rendkívül hatékonyan tudják előre vinni«(ii. János Pál apostoli levele: Vita consecrata 96.): ők az ellenszolgáltatás nélküli teljes önátadás példái mások javára a szerzetesi fogadalmaik szellemében. A szerzetesek, valamint a papok és a laikusok egyöntetű jelenléte»az 16
Egyház élő képét, és gazdagságának felismerését mutatják meg tanítványaiknak.«(ii. János Pál apostoli levele: Christifideles laici 62.) A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 11-13. [A katolikus iskola] hiteles apostoli munkát végez. Ezért, aki erre az apostoli feladatra kötelezi el magát, nélkülözhetetlen és sürgős egyházi küldetést tölt be. A katolikus iskola, 63. 2.1.4. Egyházi közösség a katolikus iskolában [A nevelői] közösséget a következő személyek találkozása és együttműködése alkotja: tanulók, szülők, nevelők, adminisztrációt végző és a kisegítő dolgozók. A legfontosabb velük kapcsolatban a kapcsolatrendszerüket és a kapcsolatteremtés stílusát vizsgálni. A fiatalok életkori fejlődése során fontos szerepet kap a nevelőikkel kialakított személyes és az egymásra megnyílt figyelem. Még az ismeretek közlése is nagyobb hatással van a tanuló képzésére, ha a személyes elkötelezettség, a kölcsönös bizalom, a mindennapi érintkezési és viselkedési formák egészséges stílusában történik. Ilyen környezetben alakul ki az iskolának, mint közösségnek az arculata, és ha tiszteletben tartják tagjainak szerepét, ez korunk iskolája számára gazdagság forrása lesz. Figyelembe kell venni azt is, amire a II. Vatikáni zsinat emlékeztet, tudniillik azt, hogy a katolikus iskola közösségi jellege nem egyszerűen szociológiai fogalom, hanem teológiai alapra épül. A nevelői közösség teljes értelemben arra hivatott, hogy az iskola nevelői célját, a teljes személyiség nevelését a személyek kölcsönös kapcsolatai révén valósítsa meg. A katolikus iskolában»a sajátos keresztény légkörnek a megteremtéséért elsődlegesen a nevelők felelősek: a tantestület és minden egyes nevelő.«(a katolikus Nevelés Kongregációja: A nevelés vallási dimenziója a katolikus iskolában 26.) A nevelés és az oktatás rendkívül széleskörű erkölcsi tartalmú emberi tevékenység, egyike a legmagasabb rendű és alkotó lehetőségeknek: a nevelő nem a holt anyagba, hanem az emberi szellembe vési a tanítást. Végtelenül nagy értéket valósít meg: a nevelő és a növendék közti személyes kapcsolatot, amely nem»adok veszek«üzleti formára korlátozódik. Végül mindig tudatában kell lenni annak a ténynek, hogy a tanítók, a nevelők sajátosan keresztény hivatást élnek meg és tevékeny részesei az Egyház missziós tevékenységének:»tőlük függ elsősorban, hogy a katolikus iskola valóra tudja váltani céljait és kezdeményezéseit.«(gravissimum educationis 8.) A nevelői közösségben a szülőknek, akik természet adta joguknál fogva elsődlegesen felelősek gyermekeik neveléséért, különlegesen jelentős szerepük van. Manapság sajnos olyan jelenség elterjedésének vagyunk a tanúi, hogy ezt az eredendő kötelességüket sokan másra ruházzák át. Ezért szükséges, hogy ne csak kezdeményezzünk, hanem indítást adjunk olyan törekvéseknek, amelyekkel hatékonyan és az igényeknek megfelelően bevonjuk a családokat a katolikus iskola nevelési törekvéseibe. Az iskolai nevelésnek állandó céljai közé kell tartoznia a családokkal való rendszeres találkozásoknak és párbeszédeknek. Ezt alkalmasan szolgálja a szülői munkaközösségek működése, hogy mozgósítsa pótolhatatlan hozzájárulásukat a személyiség formálásához, és így a nevelési program megvalósításához. A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 18-20. A közös nevelési terv megvalósítására irányuló felelősségteljes együttműködést a közösség minden tagja tanárok, szülők, növendékek, hivatali személyzet egyaránt lelkiismereti kötelességének tekinti, s ki-ki saját szerepe, feladatköre szerint valósítja is. Ez a közteherviselés, amelyet evangéliumi szellemben teljesítenek, természete szerint olyan tanúságtétel, amely nemcsak építi Krisztust a közösségben, hanem bele is sugározza,»jellé«válik mindenki előtt. A katolikus iskola, 61. 17
2.2. Kalazanci Szent József 2.2.1. Korszakhatáron A Tridentinum után Kalazanci Szent József akkor született, amikor Luther (1483-1546) már valamivel több, mint tíz éve halott volt. Az általa indított reform, amely akkorra már beteljesedett és megszilárdult, határozott lökést adott a hit bensőségességének visszanyeréséhez a pogány kultúra és szokások fertőzése után, amelytől Róma egyháza korábban szenvedett. Ugyanakkor azonban az európai kereszténységben jóvátehetetlen repedés támadt, ami igen súlyos politikai következményekkel járt. Az európai erőfölényért és egyensúlyért vívott harcot nehezítette ilyenformán az ellentétek kiéleződése, amely annak köszönhető, hogy az alapvetően politikai okokra vallási motívumok rakódtak. A trentói zsinat ha késve is orvosolni akarta az Egyház belső bajait (tudatlanság az egyszerűbb emberek körében, erkölcsi romlás mind az Egyház egyszerűbb tagjainál, mind vezetőinél), és gátat akart vetni a Luther indította szakadásnak, amely egyre fenyegetőbb méreteket öltött. Kalazancius Peralta de la Salban (Aragona) született 1557-ben, amikor teljes lendülettel dolgozott a trentói zsinat. Egy évvel korábban halt meg Loyolai Ignác, Spanyolország II. Fülöp kezébe került. Itália nagyrészt Spanyolország fennhatósága alatt állt. Firenze, Genova, Velence és Róma önállóak voltak, de különféle okok miatt torzsalkodtak Madriddal. Kalazanci József kiváló és átfogó kulturális nevelésben részesül hazájában. Nem minden nehézség nélkül érik meg benne a papi hivatás. Különféle hivatalokat és egyházi tisztségeket tölt be, s közben lassanként érlelődik benne a végső választás. Következetesség jellemzi ezeket az éveket, amelyeket hazájában különféle szolgálatokban töltött: teljes mértékben kész volt, hogy szolgálja az Egyházat, megújulásáért buzgólkodjék, s közben kitűnt lelkipásztori érzékével. Talán a püspökétől kapott megbízatás, vagy valamilyen biztos pozíció megszerzésének vágya (ez irányú igyekezete papságának ezekben a kezdő éveiben tiszta és nem titkolt), vagy éppen mindkettő egyszerre: Rómába hozza. 1592-t írunk ekkor, s Kalazancius már 35 éves. Még néhány év lelkipásztori munkával és útkereséssel telik. 1597-ben világosodik meg előtte életének és hivatásának végső értelme: az iskola (a Santa Dorotea templombeli kis rügy) és Róma szegény ifjúsága (amely mindenütt kallódott, de főként a Trastevere városrészben). Ez lesz Istennek és az egyháznak nyújtott szolgálata.»megtaláltam Rómában Krisztus szolgálatának számomra legjobb módját: ezeknek a szegény gyerekeknek a segítését. Ezt a világon semmiért el nem hagyom.«életének további részében hűséges marad eme tiszta és bátor választásához. Halálakor, 1648-ban, amikor intézménye válságos napokat él át, 37 iskolája s több mint 500 szerzetese van Európa-szerte. Nagy vonalakban ezek a külső események. Minket azonban elsősorban az érdekel most, hogy megmutassuk műve újdonságának jellemzőit, valamint azt, hogy milyen jelentőséggel bírt a kalazanciusi mű az Egyház és a kultúra történetében. A trentói zsinat a rendszeres és komplex hitoktatásban látta a kultúra és a keresztény élet helyreállításának igazi lehetőségét. Rómában a hitoktatást nagy alapossággal végezte plébániai keretben a Keresztény Tanítás Testvérülete, valamint korszerűbb és kulturális szempontból jelentős módszerekkel a Néri Szent Fülöp alapította Oratórium atyái. 18
Kezdetben Kalazancius is a hitoktatást vette célba. De hamarosan észrevette, hogy ez nem elég, mert a gyerekek nem rendelkeznek azokkal a feltételekkel, amelyek a hitoktatást hatékonnyá tehetnék. Mai nyelven szólva, Kalazancius rájött, hogy a hitoktatói és evangelizációs munka hatástalan, ha nem előzi meg az emberi és kulturális kibontakoztatás. Meglátásának eredetisége pontosan abban áll, hogy összekapcsolta az emberi kultúrát és a keresztény nevelést. Ettől az elképzeléstől megragadva nem rekedt meg meglátásának valamilyen szép pedagógiai előadásban való kifejtésénél, hanem azonnal munkához látott. Elmélete a művében testesül meg, és csak ritkán halaszthatatlan gyakorlati szükség szorítására fogalmazódik meg írásban. Hogy emberileg és kulturálisan fölemelje a gyerekeket és a fiatalokat, oktatási rendszert dolgoz ki, amely Európában az első példája az elemi népiskolának, és valódi modellje minden későbbi létesítménynek. A történeti kritika már megállapította: Kalazancius iskolája nem egyszerűen kateketikai iskola, hanem ISKOLA a szó valódi és tényleges értelmében. Erről a következők tanúskodnak: mindennapos iskolalátogatást és a napi órarend megtartását követeli meg diákjaitól; a foglalkozások egységet alkotnak; egyre hatékonyabb didaktikai módszereket dolgoz ki; iskoláinak szervezett formát ad, állandó nevelőtestületet hoz létre az irodalmi és tudományos (számtan ) kultúra közvetítésére, hogy így a diákoknak valamilyen egyszerűbb állást vagy magasabb szintű tanulmányokra való továbbhaladást biztosítson. GIUSEPPE GRAMIGNOLI: Kalazanci Szent József és műve, Szeged, 1997. Kalazanci József: az egyház papja Nem ez a helye, és nincs is rá szükség, hogy áttekintsük a fiatal pap Kalazanciusnak spanyol földön szerzett élményeit. A dokumentumok kivétel nélkül egy olyan fiatalt állítanak elénk, aki növendékévei alatt magáévá teszi a trentói zsinatnak a teológiai és lelki előkészületre vonatkozó mindazon útmutatását, amely elengedhetetlen annak, aki az egyházban pásztori szolgálatot akar végezni. Pappá szentelése után hol egyik, hol másik püspök szolgálatában találjuk, de mindig a trentói zsinaton körvonalazott egyházi megújulás ügyében buzgólkodik, amelynek megvalósulása sok helyen nem kevés nehézségbe ütközött. A fiatal pap első lelkipásztori tapasztalatairól szóló visszaemlékezések»reformista«egyházi buzgóságról beszélnek. Dicséretes igyekezetében nagylelkűen az egyház szolgálatára ajánlja szívének és értelmének adományait. Kalazancius olyan pap, aki teljes egységben van korának egyházával. Még azt is megkockáztathatjuk, hogy nemcsak abban, amit ez az egyház pozitívumként és újként maga elé tűzött, de abban is, amit»földies«-ként gépezetében őrzött. Kalazancius Rómába jön, hogy kanonokságot szerezzen, mely anyagi biztonságot adott volna neki. Azt mutatja ez, hogy a földi érdekeltségek logikája, mely nagyon is élő volt a kor egyházában, fontos helyet foglalt el ennek a fiatal papnak az életében is, aki sok szempontból elszánt reformer volt. De Isten útjai az ember számára mindig új irányokat jelölnek ki, gyakran olyanokat, amelyekre nem is gondolna. Csak tudni kell felfogni a hívást, és Máriával nagylelkűen ismételni:»igen, legyen nekem a te igéd szerint.«aki papi hivatást kap az egyházban, az nagy ajándékban részesül. Ezt az adományt azonban mindenki más és más módon éli meg, mivel más és más a Szentlélek ajándéka. Hogyan és kiért legyek pap? Ez a kérdés a papi önazonosság keresésének elválaszthatatlan része. ANNIBALE DIVIZIA: Dimensione ecclesiale dello Scolopio, Roma 1996, 46-48.o. 19
2.2.2. Két hagyomány határán Pietas et litterae A kalazanciusi nevelőnek mindenekelőtt nem elvont és»felvilágosult«, hanem történelmileg megalapozott képpel kell rendelkeznie az emberről. Kalazancius szemében az ember Isten teremtménye, akit Krisztus megváltott, s ezért»az igazi ember a keresztény, a többiek csak névleg azok.«(1165. levél) Innen ered, s jelenik meg a nevelésben az az egymástól elválaszthatatlan két szó, a»pietas et litterae«(jámborság/kegyesség és tudomány, hit és kultúra), amely visszaköszön intézménye nevében is: Kegyes Iskolák, valamint szerzetesei elnevezésében: piaristák. Minden hiteles nevelést tehát a»kegyesség«és a»tudomány«harmonikus növekedése kell, hogy jellemezzen, anélkül hogy illetéktelenül eszközként használnánk bármelyiket is a másik javára (a kegyességet a tudomány vagy a tudományt a kegyesség érdekében). [ ] Az ember és a társadalom jövője a nevelőnek az iskolában végzett alázatos és csöndes tevékenységétől függ. Erről Kalazancius határozottan meg volt győződve, és az általa alapított szerzet konstitúcióiban nyíltan meg is fogalmazta:» [ ] ennek a szolgálatnak odaadó végzésétől függ a keresztény társadalom megújulása. Ha ugyanis a fiúkat zsenge koruktól szorgalmasan nevelik jámborságra és tudományokra, kétségkívül remélhető, hogy egész életük folyása boldog lesz.«(a Kegyes Iskolák Rendjének Konstitúciói 5. pont) Több ez, mint egy olyan tanárnak az álmodozása, aki szereti az iskolát és a gyerekeket. Egy olyan szent mély hite jelenik itt meg, aki hisz Istenben, népének Atyjában és Tanítómesterében, valamint az ember képességeiben különösen a»legkisebbekében«, akit Isten teremtett és Krisztus megváltott. E hittől lelkesítve a keresztény nevelő felülemelkedik korának társadalmi és kulturális meghatározottságain, ahogyan Kalazancius a 17. században szembeszegült annak az osztálynak kiváltságaival, amely a»szegény gyerekeket«tudatlanságba és így társadalmilag alárendelt helyzetbe száműzte. [ ] Isten, hit, ember, kultúra: gyakran visszatérő kifejezések a könyvekben és a tanteremben. Kalazancius gondolkodásában és tevékenységében ezek a szavak nem maradtak puszta fogalmi absztrakciók vagy elvi általánosságok. Át kell hatniuk minden mozdulatát, minden gondolatát, minden szavát annak, aki az iskolában abban a tudatban dolgozik, hogy»angyali és isteni feladatot«lát el. ANNIBALE DIVIZIA: A keresztény nevelő ahogyan Kalazancius elgondolta, Szeged, 1997 A piaristák egy további vonása, amely az úgynevezett»karizmához«tartozik, a laikusság. A laikusság nem azonos a laicizmussal, hanem annak elismeréséből indul ki, hogy az embereknek van közös értékük, bármilyenek legyenek is keresztények, muzulmánok, zsidók, ateisták, és hogy ez az értékük: a tudatuk, a lelkiismeretük. [ ] Mit is jelent ezt az elvet tiszteletben tartani az iskolában? Azt jelenti, hogy az iskolánk laikus iskola anélkül, hogy e szónak előítélettel valamilyen harcos jelentést adnánk, éppen ellenkezőleg, a tudat és a lelkiismeret szabadságának elsőbbségét akarjuk kifejezni vele. Kalazancius még izraelitákat is mert fölvenni iskolájába, anélkül, hogy ezzel bajt okozott volna a tanítóknak vagy éppen az izraelita közösségnek. Ez nagyon fontos. Tudjuk, hogy Kalazancius nagyon bátran tág teret nyitott a szabadság tiszteletének, s ezért tartott fenn kapcsolatot olyanokkal is, akiket a Szent Inkvizíció elítélt. Elég, ha a nagy filozófusra, Tommaso Campanellára gondolunk, aki alighogy kiszabadult a Szent Officium börtönéből, ahol jó 27 évet töltött, a piaristák vendége volt. Sőt Kalazancius rábízta a kispapok tanítását. Meggondolatlanság ez vagy bátorság? Bátorság. A tudat és a lelkiismeret tisztelete. Kalazancius nem tanult módon tette ezt, mint évtizedekkel előtte Erasmus vagy Thomas More, hanem evangéliumi intuícióból. 20