História 1992-10
História 1992-10 Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli engedélyéhez van kötve.
Tartalom 1.... 1 1. Ünnepeink, 19451990. Tanulmányvázlat... 1 2. Képek... 8 2.... 13 1. Görög ünnepek. Az athéni ünnepkör... 13 2. Képek... 16 3.... 21 1. Lexikon. Déloszi szövetség Drachma Metoikoszok Kithara... 21 4.... 22 1. A római ünnepek... 22 2. Képek... 24 5.... 26 1. A magyarországi nagyobb egyházak ünnepei... 26 2. Képek... 35 6.... 38 1. Katolikus ünnepek, ünnepkörök, egyházi év... 38 2. Képek... 40 7.... 45 1. Zsidó ünnepek... 45 2. Képek... 47 8.... 51 1. Világi ünnepek. Néhány állam munkaszüneti napjai, 1992... 51 9.... 56 1. Muszlim ünnepek... 56 2. Képek... 59 10.... 63 1. Lexikon. Hidzsra Korán... 63 11.... 64 1. Hindu ünnepek... 64 2. Képek... 66 12.... 71 1. Május elseje. Egy ünnep hat születésnapja... 71 2. Képek... 73 13.... 79 1. Madarak és fák napja... 79 iii
1. Ünnepeink, 19451990. Tanulmányvázlat GLATZ Ferenc Ünnepeink 1945 90 Tanulmányvázlat I. Ünnepeink és a történetszemlélet 1) Ünnepek (általában): megemlékezés az egyén vagy a közösség szempontjából fontos eseményekről. Az ünnep öröm vagy gyász alkalma (Utalni: a hazai szociológiai, külföldi történeti irodalomra.) 2) Ünnepeink: a családi, vagy csak saját, egyéni életút meghatározó történéseiről: születés, házasság, keresztelés, temetés netán az egymásra találás évfordulója Az egyén megteremti az egyszer megélhető életére a maga kis világát. Megteremti, illetve örökli őseitől e szokásokat. Vagy másolja, átegyéníti a szűkebb környezetében élők rendjét 3) Ünnepeink: neves napok az életfenntartó munkavégzés során. A legősibbek a földművelés ismert emléknapjai. Példák: a metszés-oltás, az aratás, az első kenyér, a szüret, az első borfejtés stb. Hasonlóak a helyi vagy országos vásárnapok, az egyes szakmai ünnepek. A közösség egy csoportjának ünnepei (földműveléseknek, kereskedőknek, majd szakmáknak: vasutasnak, pedagógusnak). Amit a közösség egy csoportja a csoport minden tagja számára fontosnak tart, arról megemlékezik. 4) Ünnepeink: a természeti erők megjelenése vagy évszakváltások alkalmából Földrészekre kiterjeszkedő ünnep-sorozatok. Ősi, évezredes múlatás: a különböző időszámítások (keresztény, zsidó, mohamedán, etc. ugyanúgy az ókori kultúráknál) számon tartott megemlékezései. Az ember mind az egyén, mind a közösség tudomásul vette: ő a természet része, félte és szerette is környezetét. A nap-4j változásai, a nagy időjárási fordulók (nálunk, Európában tavasz, nyár, ősz, tél) részei az ünnepvilágnak A szokások egybetartják a közösséget, követhető rendet adnak az egyén életformálásának. 5) Ünnepeink: a hitvilág alakjainak (istenek, szentek, félistenek, megszemélyesített veszedelmek, etc.) tisztelete. Tisztelete egyben a közösséget összetartó szokásnak is. Az egyén tudomásul veszi: elveszne, ha nem lenne a társas élet, s ha nem lennének annak összetartó normái. Az azonos hitvilág összetart. Később, amikor a hitvilág adminisztrálásából már sokan megélnek, tudatosítják nem csak az összetartozás fontosságát, hanem a másként hívőktől való elválasztást. (Évezredek óta: a hitvilágbeli, az etnikai különbözőségek elindítói és vámszedői jórészt a tudatosítók, az első értelmiség. Ők abból élnek, hogy magukat nélkülözhetetlenné teszik a másként hívők, beszélők, gondolkodók rovására is.) 6) Az egyházak a közösségi, gondolkodási normák éltetésének első intézményei. Egyén, közösség, világmindenség kapcsolatának évezredeken át nélkülözhetetlen szervezetei. Ünnephelyei és ünnepnapjai, viselkedésformái egyben általános magatartás és életkeretek a hívők számára: az egyén feloldódhat a közösségben A hitvilágok életképességét meg is határozza, mennyire képesek azok az idők változását követni; mennyire képesek az egyén és környezetéhez fűződő érzelem-, és értelemvilágának a változó idő igényeihez igazodva fórumot biztosítani. A hitvilágok rendszerbefoglalóinak, az egyházaknak élethosszát is e képesség határozza meg Az egyházi ünnepek együtt élnek, összefonódnak az egyén szűkebb világának ünnepeivel. Az egyházak igazodtak az ősi természeti vagy munkaünnepekhez, hozzákötötték hitvilágukat a természeti változások fordulóihoz, az egyéni, családi, születési-halálozási megemlékezésekhez. Évezredes külcs5n5sség: az egyén kezdi viszontigazítani egyéni szempontból nevezetes napjait az egyház által kodifikált ünnepekhez. Például: eljegyzés, esküvő, sőt a más ünnepszintű disznótor igazodik pünkösdhöz, Mikuláshoz stb. (Bálint Sándor kiváló könyve a népszokásokról. E számban összeállítás a keresztény ünnepekhez kötődő szokások egy részéről.) 7) Ünnepek: mozgalmi ünnepek. 19-20. századi ipari társadalom új típusú azonosságtudatának termékei. Az ipari munkásság szerveződése osztályalapon: a május elseje; nőnap (angolszász országok nőmozgalmának terméke), anyák napja. A tudatos utánpótlás-gondozás terméke: gyermeknap. Az igazi társadalmak 1
környezetpusztításainak kivédése: környezetvédelmi világnap, már a századelőn madarak-fák ünnepe, etc. Feltenni a kérdést: vajon az ember és környezet viszonyát, ugyanúgy az embert, mint biológiai egységet firtató nemzetközi mozgalmak, nem a jövő világméretű ünnepvilágának alapelemei? Az ünnep figyelemfelhívás is, mit tartunk életünkben fontosnak, esetleg védeni-óvni érdemesnek 8) Ünnepeink: állami megemlékezések is. Az állam: adott területen kialakuló igazgatási szervezet, amely biztosítja a közösség napi termelési, együttélési feltételeit: közbiztonságot, környezet-szabályozást, törvényekkel viselkedési kötelezettségeket. Az állam élén szervező c, adminisztrátorok állnak, akik tisztában vannak az ünnepek jelentőségével. Fontos számukra és a közösség számára is a gondolkodásbeli, érzelmi közösség. A megemlékezés rendje a fontosság sorrendje is Az adminisztrátorok az adott területi-igazgatási egységben, (az államban) élők mindegyikére kiterjedő, sajátos közösségi, állami ünnepeket teremtenek. Az államok ünnepei évezredek 6ta a közösségszervezés (a politika) legérzékenyebb eszközei, mutatói Az államszervezet életében fontos események (államalapítás, rendszerváltozás, etc.) ünneplése Az államélet fontosnak tartott szereplőinek ünneplése. (Utalni: ókortól a 20. sz4zadig a kiemelkedő vezetők ünneplése, ünnepeltetése az egyéni hatalomigazolásának eszköze.) Az állami ünnep: a polgár (egyéni) és a fennálló politikai hatalom (közösségi szervezet) közötti kapcsolatteremtés fóruma és eszköze. Az állam elismeri a kialakult közösségi (szokásrendi, szakmai, hitvilági) ünnepeket, válogat azok közül, és ezeket kötelezően ünnepelteti: állami ceremóniával, netán munkaszünet elrendelésével. Az államszervezet természetesen nem csak igazgatási, de egyben hatalmi intézmény is. A közösség jövőjéről, a tennivalókról eltérő nézeteket vallók csoportokba verődnek, a legújabb korban pártokba Harc az államhatalomért egy időben harc a gondolat és hitvilágért és harc a történelemért. Az államhatalom ünnepkultúráján leolvashatóak a közösség elé vetített célok. Az ünnepek állami meghatározása a politikai harc tárgya is. Leolvasható: az adott rendszer politizálási kultúrája is. (Hogyan ünnepeltet az államhatalom, mit tesz és tesz-e egyáltalán kötelezd ünneppé.) Leolvasható az ünnepkultúrán mennyire képes az adminisztráció a polgár gondolatvilágával érzelmi-értelmi közösséget teremteni. Politikai rendszerváltozások-ünnepváltozások is * A történelmi anyag áttekintése előtt leszögezni: szerintünk minden politikai rendszer mércéje múltban, jelenben egyaránt: mennyire képes biztosítani az az egyén született sokoldalúságának legteljesebb megélését; mennyire képes a közösségi viselkedésrendek és az egyén kibontakozásának összhangját megteremteni A történelem igaz közösségek történelme, de a közösség csak akkor életképes, a közösségi kereteknek csak akkor van értelme, ha az egyén megtalálja helyét bennük. Elvonatkoztatott közösségi célok (osztály, nemzeti, etc.) semmit sem érnek az egyéni célok érvényesülése nélkül. Leszögezni: a 20. század kollektivista társadalom és életszemléleteinek túl nagyok a deficitjei. Az ezredforduló új társadalomszemlélete az individuum, az egyénközpontúság irányába halad. Az individualizmus nem azonos az egoizmussal, az egyéniségtisztelet nem azonos az önzéssel évek óta hangoztatjuk. Az individualizmus a másik egyéniségének elismerése is. A modern történelmi szintézisben az értékelés mércéje II. Ünnepeink és a magyar állam, 1945 90 Előzmények Az állam munkaszünettel ismeri el a közösség egésze számára fontosnak ítélt ünnepeket. Minden modern európai államban így van ez. A magyar állam, mint a munkaszervezet kerete Liberális formájában 1918 előtt sokszínű ünnepkultúra alakult ki: az állami alkotmányosság ünnepe az áprilisi alaptörvények királyi szentesítésének évfordulója (1898-tól 1848. április 11.); monarchista: a királyi családhoz fűződő ünnepek; az egyházi ünnepek. Ez utóbbi sokszínűsége: ismertetni a sz.4zadel6 naptárából a piros betűs ünnepeket: az összes keresztény felekezet, a zsidók, az ortodoxok, unitusok megtalálják bennük ünnepeiket. Természetes volt, ha a zsidó nem nyitja ki szombaton üzletét. Emellett a közgondolkodásban nemzeti ünnepek: március 15. és az aradi vértanúk napja, október 6., augusztus 20. Államilag biztosított egymáshoz-igazodás és egymástól különbözéség lehetősége. A forradalmak kialakulatlan ünnepkultúrája. A tanácsköztársaság május elsejéje s egyben türelmetlensége. 2
1920 1945: A Monarchiában é16 állami ünneprend felszámolása: az alkotmányosság (április 11.) ünnepe helyett a hivatalos nemzeti ünnep március 15., Petőfi-napja lesz. (Törvénybe iktatva immáron nem sérti a Habsburg-uralkodó érzékenységét.) A kormányzóhoz, az új rendszerhez kötődő ünnepek kreálása; liberális tolerancia hagyománya és a kereszténykurzus türelmetlenségének együttélése. Naptár 1928-ból és 1941-ből 1) 1945 49. Háborús vereség, fasizmus után Az 1945. évi naptár piros betűs ünnepei az európai katolikus országok (tartományok) ünneprendjét követik. A 15 munkaszüneti nap közül 13 vallásos eredetű, keresztény ünnep, jobbára katolikus ünnep. Egy részük elvilágiasodott, a kor emberének egyházias jellege, csak részben maradt meg: újév (évkezdet), húsvét két napja, Szent Péter-Pál napja (aratás kezdete), Mindenszentek (Halottak napja), Karácsony. (Elemezni: húsvétkor, karácsonykor nagymisék, illik minden kereszténynek templomba menni. Más ünnepnapokon nincs közösségi szokáskötelem.) Egyéb (keresztény) állami ünnepek: vízkereszt (január 6.), gyertyaszentelő boldogasszony ünnepe, illetve Jézus bemutatása (február 2.), áldozócsütörtök (1945-ben: május 10.), pünkösd két napja (május 20 21.), valamint a csak katolikusok úrnapja (1945: május 31.), a két Szúz Mária-ünnep (Nagyboldogasszony, augusztus 15., Kisboldogasszony, szeptember 8.) valamint a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe (december 8.). (Elemezni: körmenetek, misék típusai. Társadalmi megjelenésükben, ünnepi rendjükben is egyházias ünnepek. Más-más felekezet másként ünnepel.) A 15 piros betűs napból augusztus 20. Szent István napja az állam és egyház összefonódásának ünnepe is: a szent magyar király, István napja és az államalapítás évfordulója (Disszertáció témája: Állam és egyház viszonya, évszázad óta elemezhető az adott korszak Szent István-napjainak ünneplési formáin. Körmenet is; újkenyér is; és az állami adminisztráció ünnepe is. Szent István államának ünnepe, a Szent István-i Magyarország ünnepe, az ezredéves történeti Magyarország ünnepe is 1920 után.) Március 15. a nemzeti ünnep, az egyetlen, a keresztény felekezetek ünneprendjétől teljesen független piros betűs nap. 1945 1947 között kevés változás. A katolikus egyház politikai pozícióinak gyengülése és a Baloldali Blokk erősödésével párhuzamosan bizonyos ünnepek először csak katolikusok kiválnak az állami ünnepek közül: 1947-ben a Szeplőtelen Fogantatás, 1948-ban a Gyertyaszentelő Boldogasszony, a Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony, majd őket követi 1949-ben néhány általános keresztény ünnep eltörlése is. (Vízkereszt, Áldozócsütörtök, Szent Péter és Pál napja.) (Utalni: 1948 június: az iskolák államosítása, az egyházak szellemi utánpótlásának elmetszése. Utalni: felgyorsul a szovjet megszállási övezet országainak kiszakítása az európai államrendszerből.) Új ünnep: 1946-tól munkaszüneti nap május L, a Munka ünnepe. Május 1. a szervezett munkásság ünnepe. (Utalni: munkaünnepként ugyanígy már korábban a Szovjetunióban a fasiszta nyugat-európai rezsimekben is. Olaszország, Németország, Spanyolország stb.) Magyarországi bevezetése mögött: a fasizmus leverése után egész Európában a baloldal és a munkásmozgalom meghatározó politikai (kormányzati) erővé válik. Külön fejezet a mindennapi élet ünnepkultúrájáról, az egyén világáról': az állam 1948-ig nem terjeszkedik ki az egyén ünnepvilágára. Az állami ünneprendszer katolikus, majd keresztény jellege 1947-1948-ban igaz csökken, de a hívő közösségek munkaszünet nélkül is továbbélnek. Az egyéni szokásrend egyházias kísérőjellege általános marad: keresztelés, bérmálás, temetés stb Külön tárgyalni: a magyarországi zsidó egyházi kultúra talpra állásának nehézségei. A fasizmus pusztítása, előzőleg az antiszemitizmus behatolása a törvénykezésbe (1938-tól a zsidótörvények, majd 1944-től teljes kizárásuk a nemzeti társadalomból) az izraelita egyházat megsemmisítéssel fenyegeti. 1945 után a zsidóság jelentós részének baloldali messianizmusa, az egyház elhagyása. Kivándorlás és félelem. A zsidó ünnepek nem találják meg az ünneplés országos szintjein a maguk elismerését. Végső csapást mégis a következő korszak mér rájuk. (Utalni: az ekkor aktív, javakorabeli generációk még fiatalon-megéltek valamit az 1918 előtti toleráns magyar államszervezetből, a magyar nemzeteszme fénykorából, toleráns korából.) 2) 1950 1957 Proletárdiktatúra, szovjet rendszer A proletárdiktatúra kora nem érthető meg a Szovjetunió ünneprendszerének, a szovjet állam és párt propagandarendszerének tanulmányozása nélkül. (Törekvés: a polgár egyéni gondolatrendszerét vesse alá az új, napi politikai elvárásoknak, oldódjon fel az állami-pátpolitikai viselkedésnormákban; a fejek bittokba vételének célja: hit az új, kizsákmányolásmentes társadalomban, a régi társadalmi rendek örökségének 3
adminisztratív felszámolásában; az egyház az évezredes régi szokásrend letéteményese, a tudatformálás akadálya, ezért törekvés az adminisztratív eszközökön kívül az ateista propagandával is megsemmisítésére. Folytatható a sor ) 1950: a Magyar Népköztársaság állami ünnepeinek meghatározása. Új ünnepek: április 4. és november 7. Átalakított funkcióval: augusztus 20. Április 4. (1950. 10. sz. törvényerejű rendelet) Nemzeti ünnep, a rendelet szövegét idézni: A legdöntőbb fordulat Magyarország ezeréves történetében a dicsőséges Szovjet hadsereg kiűzte országunk területéről a német fasiszták és magyar csatlósaik utolsó hordáit (1. ) A magyar nép soha el nem múló hálájának, forró szeretetének, a baráti és szövetségi hűségnek ünnepe, felszabadítója, példaképe, függetlenségének oltalmazója, a béke legfőbb őre A Szovjetunió, a dicsőséges Szovjet hadsereg népünk és a haladó emberiség tanítója s igaz barátja, a nagy Sztálin iránt. (2. ) A megbonthatatlan szovjet-magyar barátság napja. (3. ) Felsorolni: A német hadsereg vereségének, a megszállt ország felszabadításának napja több európai országban ünnep. A magyar ünnepszövegben a magyarok csak csatlósként olvashattak magukról, ez a hazai antifasiszta érzelmű tömegek mély megsértése Az újabb megszállókat Európa egyetlen országában sem szerették. A magyar társadalom jelentós része a szovjet felszabadítást egyúttal megszállásként is átélte, sőt a megszállás már rendszerré fejlődött 1950-ig. A felszabadulási ünnepből felszabadítási és a megszállást dicsőítő ünnepet formálnak: szovjet ünnepet. Egyik oka annak, hogy április 4. nem lehetett magyar (nemzeti) ünnep. Utalni: A magyar társadalom egyik része élte csak meg egyértelmű felszabadulásként 1945. április 4-ét. A másik része háborús vereségként. Az új ünnep nem szembenézést eredményez az egyik vagy másik oldalon álló magyarok között, vitákat és feloldást a nemzet különböző erői között, hanem szégyenérzetet kelt mindazokban, akik egyszerű katonaként harcoltak a Vörös Hadsereg ellen. Így azután egy táborba szorítja azokat, akik meggyőződésből kiszolgálták akár a Szálasi fasiszta rezsimet is vezetőként, és azokat, akik közemberként, netán muszka-elleni félelem -b61 szolgáltak. 1987. december 15-ig csak elszálló beszédekben következik be április 4. újraértékelése. Augusztus 20. Nemzeti ünnep. A Magyar Népköztársaság alkotmánya 1949. augusztus 20-án lépett hatályba. Indoklás az 1950. 1. sz. törvényerejű rendeletből: Az alkotmány fejezi ki és rögzíti le azoknak az alapvető gazdasági és társadalmi változásoknak eredményeit, amelyeket országunk a nagy Szovjetunió fegyveres ereje által történt felszabadítása óta elért és az Alkotmány jelöli ki továbbfejlődésünk irányát is a szocializmus felé vezető úton. Szent István napjából a proletárdiktatúra alkotmányának napja. (Utalni: Az alkotmányban foglalt általános nemes célok és az 1949 utáni évek valóságának ellentmondásaira, az alkotmány nem alkotmány formai jellegére.) Szent István, a történeti magyar állam alapításának ünnepéből szocialista ünnep. Az új szocialista rend (Szovjetunió szerepének ismételt hangoztatásával) a nemzeti hagyomány összebékítésének kísértete. Az új kenyér ünnepe szocialista parasztünnep is. Kérdés: az a paraszt, aki híve lehetett az 1945. április 4. utáni rendszernek, mert földet osztottak számára, vajon hogyan tekinthette ünnepnek 1950 után április 4-ét, vagy tekinthette szocialista parasztünnepnek augusztus 20-át, amikor 1951-ben megkezdődnek a kényszer tsz-esítések, s amit esetleg kapott 1945-től azt elvette az 1950-es évek. November 7. Állami ünnep (1955. 37. sz. törvényerejű rendelet). Idézni a szövegből a NOSZF jelentőségé - ről: A világtörténelem legnagyobb fordulópontja. A NOSZF először hozott létre olyan államot, amely megszüntette az ember ember általi kizsákmányolását. A három alapünnep közül november 7. kapja a leghosszabb méltatást. A Szovjetunió a világ népeinek reménysége, támasza és példaképe a békéért, a függetlenségért a szocializmusért vívott küzdelemben. November 7. a győzelmes szocializmus, a dolgozók nemzetközi szolidaritása, a Szovjetunió iránt érzett hála ünnepe. 4
Utalni: a hazai és európai szocialista hagyományok ünnepe május 1. volt. Melléje egy szovjet évforduló lépett. (Május 1-jéből kincstári pártünnepet formáltak: állami és pártvezetők a felvonulók előtti dobogón.) Kérdés: a szovjet típusú proletárdiktatúra bevezetése 1949 után mit idézett elő a hazai szocialista munkásokban, vagy azokban, akik akár munkásként, akár kispolgárként szintén a fasizmus alóli felszabadulásnak tekintették először április 4-ét. A szervezett, hagyományaikhoz ragaszkodó szakikat 195152-ben kezdik munkásarisztokrata munkásáruló szocdemekként üldözni nekik ezt jelenti a szovjet szocializmus. A városi kiskereskedő kiváló disszertáció téma vagy kistulajdonos életét köszönhette 1945-ben a Vörös Hadseregnek, most pedig kispolgárként vagy menekül vagy megfélemlítve beáll, vagy öngyilkos lesz. Felsorolni: a szovjet zóna országaiban mindenütt ünnep az ország felszabadítása. A szovjet zóna másik egyöntetű ünnepe ez már hasonló indoklásokkal november 7. A régi ünnepek sorsa: Újév marad. Húsvét: eltűnik egyházi jellege. Sót 1953-ban eltörlik a hétfái munkaszünetet az 1954. évre. A Nagy Imrekormány azonban észbe kap, és 1953. november 28-án Minisztertanácsi rendelettel visszaállítja a húsvéthétfőt. 1955-re azonban visszafordul a Nagy Imre- és a Rákosi-csoport huzavonája: Nagy Imre bukik, húsvét nem kap hétfái munkaszünetet. Karácsony: ugyanúgy jár, mint a húsvét: a párton belüli politikai huzavona tárgya lesz. 1953. november 28.: A Nagy Imre-kormány kétnapos ünnepnek határozza meg, de 1955 56-ra eltűnik december 26., karácsony másnapja a naptárak piros betűs ünnepei sorából. A húsvét és karácsony második napja körüli huzavonát a Kádár-kormány 1956. december 11-i rendelete zárja: visszaadja mindkét ünnep másnapjára a munkaszünetet. Pünkösd. 1952-ben utoljára kétnapos ünnep, tehát a hétfő munkaszünet. 1953-ban még piros betűs, de csak a vasárnap, 1954-től azután végképp eltűnik az állami ünnepek sorából. Május 1. : A mozgalmi ünnepből kincstári ünnep lesz. (Erről készült tanulmány e számunkban.) Március 15. 1951 után eltörlik mint munkaszüneti napot. 1948ban még törvénybe foglalják 1848. március 15. jelentőségét igaz osztályharcok és a nyugatellenes függetlenségi kultusz jegyében. A szovjet típusú proletárdiktatúrában részben zavarja április 4-ét a nemzeti ünnepek sorában, részben a magyar idegen hatalom elleni felkelés hagyománya bántja a szovjetbarát érzelmeket. A tiltás hatását 1956-57-ben lehetett lemérni: 1848 márciusának külsőségei is függetlenségi irányban mozgósító hatásúak lettek 1956. októberben s utána is. (Kossuth-szakáll, kokárda, Kossuth-nóta, Kossuth-címer, Talpra magyar ) Külön fejezet: egyéb ünnepek: a 7-8, az állam által elismert országos ünnep mellett megjelennek nagyszámmal a szakmai és rétegünnepek. Élen a Nőnap és a Hadsereg Napja áll. (Az előbbit tévesen amolyan szovjet ünnepnek tekintik, bevezetésének időpontja miatt.) Emellett Anyák napja, Gyermeknap, Madarak és fák napja. Nagyszer célok, modern közösségi ünnepek lehetnének, de rátelepszik az egyenszavú propaganda. (Idézni: a hivatalos korabeli jelszavakból.) Szakmai ünnepek: pedagógusnap, vasutasnap, bányásznap stb. A társadalom mindennapi ünnepkultúrájáról. A szovjet minta álapján át akarják politizálni az egyéni családi életet, új eszményeket adni az egyénnek. Az állami ünnepek forgatókönyve: a magyar pán és állam vezetőinek képei a felvonulásokon, mellettük a Marx Engels Lenin Sztálin-képek. Indulók, csasztuskák éneklése. Munkásmozgalmi dalok közül a kapitalizmus-ellenes osztályharcos énekek és sok szovjet-orosz dal. Bunkócska stb. Munkahelyeken számon tartják, ki nem vesz részt a felvonuláson Ünnepi faliújságok, kincstári optimizmus, kincstári vigalom: zakótolás. Az iskolai ünnepélyeknek kiemelkedő fontosságot tulajdonítanak. (Ez már 1945 előtt is így volt, csak akkor egészen más eszmények jegyében.) A családi-egyéni ünnepvilág: antiklerikális propaganda az egyházi ünnepek ellen. A harsány átértékelők provokálják a társadalom évszázados szokásrendjét. Karácsony helyett fenyőfaünnep, Mikulás helyett Télapó, augusztus 20-i körmenet helyett újkenyér felvágása Egyházellenesség párosul a maradiság elítélésével; haladó -nak kell lenni: keresztelés helyett névadóünnep, a temetésen pap és kántor helyett munkatársi búcsúztatás és iskolai vagy üzemi kórus. Jelszó: nem kell megvárni az aratással Szent Péter és Pál apostolok napját. Aratás idején mesterséges ünnepi hangulat, falusi hangosbemondó, helyi moziban buzdító filmhíradók, beszámolók vetítése Katonai bevonulás magyar himnuszos, mulatós hagyománya helyett, részben magyar kuruc katonadalok, részben szovjet-orosz katona- és partizánénekek. 5
Kettősségre, kétlelkűségre kényszerítés az egyéni életben. Ünnepi misére titokban, másik kerületbe járnak, ahol nincs ismerős; keresztelés is titokban. Bevonulásra a filmhíradó felvétele előtt: Völgyvidéken és hegygerincen át amuri partizánok dala. Sorozásról hazafelé, a pálinkázás után egész más nóta. 1951, csárdásra: Magyar baka sétál az erdőben/jön a Sztálin tanácsot kér tőle/jól van Sztalin adok egy tanácsot/b d meg a sarlót meg a kalapácsot! Az egész magyar társadalmat kettős életre kényszeríti. A polgár fél a hatalomtól, fél a haladásról harsogó értelmiségtót, el is bizonytalanodik. Kérdés: társadalomlélektanilag megfogható-e miként válik a magyar társadalomra kényszerített évszázados kétlelkűség, sumákolás elfogadott társadalmi magatartásformává? 3) 1957 1988. A szovjet rendszer magyar út 1956. december 19. kormányrendelet (12/1956) a munkaszüneti napokról. Január L, Húsvét hétfő, április 4., május 1., augusztus 20., december 25 26. Vagyis: visszaállítják a munkaszünetet húsvét hétfőn és karácsony másnapján, tehát a hagyományos ünnepeken. Ugyanakkor eltörlik a NOSZF-évfordulót, november 7-ét. (Igaz, a naptárban piros betűs, de nem munkaszüneti ünnepnek megmarad, hogy azután már a következő évtől ismét munkaszüneti nappá lépjen elő.) Március 15. iskolai szünnap A politikai konszolidáció kompromisszumot kíván a szovjet rendszer és a társadalmi hagyomány között: a Kádár-politika egyik alaptézise marad 1988-ig. Az emberek érezzék jól magukat elvhez tartozik: 1956. decemberétől kezdődően az ünnepeket megnyújtják több naposra, a munkanapok cseréjével (pl. húsvét, karácsony, rendszeresen 3 napos, április 4. vagy november 7 kétnapos stb.). A Rákosi-rendszer emléke még friss, ez új politizálásnak tűnik. Eredmény: 1957. május l. minden idők legnagyobb május 1-jéje. Máig nem megmagyarázott demonstráció Kádár és rendszere mellett. (A nemzet emlékezete egészen más ma, mint 1957-ben. Ma a bebörtönzöttekről beszélünk 1957-ről szólva, akkor Ez is, az is a nép volt; ez is, az is a nép ma. Ha nem beszéltek róla annak idején, akkor is; ha nem beszélnek róla ma, akkor is ) Az állami ünnepek rendje marad 31 esztendőn át. Kisebb változás: a felszabadulás 20. évfordulójára készülve 1965. február 21. kormányhatározat (1003/1965) az állami zászló felvonásáról, rögzíti az állami ünnepeket: április 4., augusztus 20., május 1., november 7. Azaz: a két szovjet ünnep, a munkásmozgalom napja és az államalapítás. Kádár a már több évszázada ismert egyik magyar külpolitikai elvet követi: tudomásul veszi az alárendelést a nagyhatalmaknak, cserébe a relatív belpolitikai önállóság. 1969: a tanácsköztársaság évfordulóján beemelik a proletárforradalmat a nemzeti hagyományrendszerbe (szemben az 1950-es évekkel). Március 15. szerepe így csökken: sajátos kádári megoldás : március 15. és 21. együttesen legyen Forradalmi Ifjúsági Napok, hozzákapcsolva április 4-ét. (A történelem sok megerőszakolást elbír ). Az állami ünnepek depolitizálódnak. A mindennapokban összekacsintás a vezetés és a nép között. A tudjuk elvtársak effektus: tudomásul veszik, hogy a szovjet zónában élünk, a hatalom pedig tudja, hogy mi is tudjuk, meg ő is tudja, hogy mi tudjuk Április 4.: koszorúzás a Gellért-hegyen, a munkahelyeken az éppen soros áldozat megy a koszorúzó brigádba, hogy a többiek már az ünnepek előtti délutánon rohanjanak a hétvégi ház tavaszi nagytakarítására. Ugyanez november 7-én: év végi prémiumosztás, kezdetben megemlékezések, amelyekben lassan a Szovjetunió és a forradalom témáját felváltják a helyi valós vagy mondvacsinált problémák, ekkor rendezik a munkahelyi koccintásokat. November 7. az elfogadott víkendház-zárásnap. Az ünnepeken nem viszik a vezetők képeit, a vezetők helyett a pártot éltetik, azután már azt sem. Politikai disszonáns hangok ritkán: az 1980-as években egy-egy Nagy Imre-évforduló (a kivégzés, június 16.), gyakrabban március 15.: a fiatalság egy része nem akarja tudomásul venni a hivatalos kereteket, elcsattannak az első ütések a rendőrök részéről. De mindez szűk értelmiségi körben ismert, a hazai tömegkommunikáció hallgat, a Szabad Európa-hallgatók pedig ez még belefér alapon tudomásul veszik. Kérdés: vajon a relatív szociális biztonság, Kádár nem mindennapos érzéke a tömegek kezelésében, vagy a kilátástalanság okozta az általános depolitizáltságot? Kihatása máig A mindennapok ünnepkultúrája. A Kádár-konszolidáció tömegkezelésének tartozéka volt: nem provokálni az embereket. Ha nincs direkt propaganda, nincs ellenállás sem. Régi bevált hatalompolitikai eszköz. De a Rákosiidők után, a szomszédos szocialista országokat megismerve elfogadtatja az emberekkel a lehető legjobb világ alaptézisét. Ismét van túlkínálat karácsonykor fenyőfából, majd roskadozó üzletpolcok a húsvéti füstöltsonkákkal. Üzemi ünneplések: munkahelyi, iskolai karácsonyok, ajándékozások, sőt a visszakapott húsvéthétfő után munkahelyi locsolkodások. Vicces önkifigurázása az elvtársi időknek. Szomorú fintor és túlélési jó kedély: locsolórigmus 1962-bőt, az újabb tsz-esítés lezárásának évében: Zúg a traktor, szánt az eke/elvtársnő locsolhatok-e? 6
Az egyházellenes fellépések 1962-ig igen durvák, 1975. (Helsinki) után már inkább csak manipuláció. Misék, körmenetek akadályoztatva, nem országos rendeletre, hanem inkább a helyi túlbuzgó antiklerikálisok akcióival. A csúcson jobb a viszony egyház és állam között, mint a helyi hatalmasságok uralta vidéken Karácsonykor visszajön a betlehemesdi, húsvétkor a böjt. (A menzafőnökök antiklerikalizmusa: nagypénteken rendszeresen húst adnak. Az 1980-as években azután kikopik ez a magatartás.) Egész Európában laicizálódási hullám az. 1900 1990 közötti periódusban. A zseniális II. Pál mindezt felismeri, az egyház világszerte igen lassan követi a reformpápát. Feledésbe merülnek az 1949 előtti egyházi ünnepek, általában a vallásos ünnepkörök ismerete. A fiatalabb generációk nem tudják a családi ünnepi szokásrend eredetét, a kisebb ünnepekről már csak hallomásból tudnak. (Ezért készült a História 1988 óta az ünnepekre.) Vidéken tovább é1 a hivatalos megemlékezés nélkül is: a gyümölcsoltó, az arató, az őszi vásár ünnepi hagyománya, de a vallásos aktus már igen szerény. Mindenszentek általánosan elfogadott, Szent István ünneplése is megjelenik augusztus 20-án az 1980-as években. Oka: egyházi utánpótlás hiánya, az állami tiltások és ezek tudomásulvétele, s az említett laicizálódás. Az 1980-as években: nem állami propaganda részeként keresztelő és névadó ünnepek, egyházi és csak polgári esküvőt választó testvérek egymás mellett élnek a családokban. Nem ideológiai kérdés. Azután az 1980-as évek második felében ellenkező folyamat: az egyházi esküvő, keresztelő, temetés tűnik korszerűnek és haladónak. A Kádár-korszak ünnepkultúrájának egyensúlyát a Grósz-kormány bontja meg: 1987. december 15.: Politikai Bizottsági határozat az új ünneprendről. Állami ünnep: április 4., a magyar nép nemzeti ünnepe március 15. (de nem munkaszünet), és az összes többi eddigi ünnep a magyar nép társadalmi ünnepe. Ezek: március 21., május 1., augusztus 20., november 7. (az októberi forradalom kisbetűvel írva!), december - 21. (az ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21-i évfordulója),, valamint: Nőnap, Anyáknapja, Gyermeknap. Emellett az úgynevezett szakmai ünnepek. Azaz: a nemzeti ünnep kiemelése ami addig a rendszer és a fiatalság közötti összeütközések forrása volt, a szovjet felszabadítás rovására december 21., az önálló államiság hangsúlyozása a háború utáni újrakezdést a magyarság érdemének tartják. (A határozat szerint 1987. december 15-től az állami zászlót március 15-én és december 21-én is fel kell vonni. Idézni a szigorúan bizalmas határozat szövegét: a PB 1987. december 15-i határozata az ünnepek rendjének módosításáról. H./175/1988). Nemzeti önállóság ünnepeinek erősítése, ugyanakkor a többi volt állami ünnep pozíciójának (május 1., november 7.) gyengítése. Jele is: a párt és az állam nem ugyanaz, ünnepeik -is szétválnak. Radikális lépés az egyház helyének elismerésére: 1988. augusztus 20. Szent István-napi mise a Bazilika előtt, a TV révén az egész ország látja. 4) 1989 1990. Új ünneprend, új típusú ünnepi szokások? 1989. nyarától felgyorsul a rendszerváltás. Megtörik a jég 1956. októbere és a megtorlás áldozatai ügyében. Június 16-án az ellenzék és a kormány (a vezető párt nem) együtt ünnepli Nagy Imre és társainak újratemetését. Augusztus 20. : Cegléden a miniszterelnöki beszéd Szent István, a nép, a közelgő 1100 éves államalapítás évforduló jegyében. (Már készül az 1949. évi alkotmányt lényegében hatályon kívül helyező új alkotmány, nincs értelme tehát az 1949. évi alkotmányt ünnepelni.) Országos tanévnyitó a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, egyházi iskolaalapítás újraengedélyezése, karácsony és húsvét: az esztergomi érsek celebrálta nagymisén megjelenik a kormány 3 tagja, köztük a miniszterelnök. Kinyomják az 1990. évi naptárt: az új állami ünnepek: újév, húsvét, karácsony, március 15. (nemzeti ünnep), augusztus 20. és december 21. (a demokratikus Magyarország ünnepe ). A döntő lépés: Magyarország államformája Népköztársaság helyett Köztársaság, s az ötödik köztársaság kikiáltásának ünnepnapja: október 23. Az ünnepkultúrájáról leolvasható idézni a korábban mondottakat -, mennyire képes az adminisztráció a polgár gondolatvilágával érzelmi-értelmi közösséget teremteni. Idézni a korabeli barátunknak felolvasott feljegyzésből (1989): Ugyanazt az eseményt az egyik bánattal éli meg, elkeseredéssel, idegi károsodással. A másik diadalittasan, teljes örömmel. Legyen szó 1945. április 4-rő1 vagy 1956. október 23-ról. Majd jön egy politikai fordulat, s akik tegnap örömmel ünnepeltek, most a szégyenpadra kerülnek, s ok kapkodnak gyógyszeres üvegcse után. Az ünneplők 1945 vagy 1949 után észrevétlenül vágtak tátongó sebeket azokon, akik elesett férjüket, gyermekeiket gyászolták, vagy akiknek családi és egyéni hagyományviláguk örökletes ünnepeit sértette meg az antiklerikális propaganda, az egyházi ünnephelyek megsemmisítése, és a félelem. A félelem, hogy feljelentik munkahelyükön, ha a karácsonyi, húsvéti nagymisén, vagy otthon éppen Jóm Kippur ünnepét kívánja tartani. Ne legyen ilyen ünnep többé, a mostani október 23. sem. Az ünnep ne legyen a másik bánatán való öröm napja. 7
* Epilógus. Az 1989-ben keletkezett, október 23. ünnepét indoktó vázlatot most, 1992. november 19-én egészítjük ki. Bécs, Dapontegasse 13. Hívő katolikus barátunkhoz vendégségbe. A bérház földszintjén átható káposztaillat. A házmester ortodox hitű szerb, készül a november 21-i szlavára. Ilyenkor mindnyájan meg vagyunk híva koccintásra így barátom Egyszer talán Magyarországon is így lesz: mindenki ünnepelheti a maga ünnepét, nem kívánja kiátkozni a nemzetbál a máshitűeket, nem irigykedik arra, hogy a másik örül, s nem, kívánja a maga hitét a másikra erőltetni. Mert a történelem és a politika mércéje és a magunk mércéje: mennyire találja meg; helyét a közösségben az egyes egyén. Az egymástól oly csodálatosan sokszínűen különböző ember. 2. Képek 8
9
10
11
12
1. Görög ünnepek. Az athéni ünnepkör NÉMETH György Görög ünnepek Az athéni ünnepkör Attika tele van ünnepekkel tartotta a régi mondás, és joggal. Csaknem hatvan különböző ünnepet ültek meg az egész államban, ha nem számítjuk a kisebb községi és nemzetségi ünnepeket. Az is igaz azonban, hogy a heti pihenőnap, a szombat vagy vasárnap még nem létezett az athéni demokrácia virágkorában, így ünnepnapjaik száma semmivel sem volt magasabb, mint ma a vasárnapok és az állami munkaszüneti napok összege. A különböző istenek emléknapjai nem egyenlő időközönként követték egymást, így volt olyan hónap (a Maimaktérión és a Gamélión), amelyben csak két-három munkaszüneti nap volt, de volt olyan is (Boédromión), amelyből tizenegy napot töltöttek ünnepléssel. A kultuszhoz kötődő ünnepeket természetesen az egész állam megünnepelte, a polgároknak kötelező volt részt venni rajtuk, de mégsem tekinthetjük ezeket egyszerűen állami ünnepnek. Volt azonban olyan is. A marathóni csata évfordulójáról Boédromión 6-án, a szalamiszi diadalról pedig Munikhión 16-án emlékeztek meg. Ez utóbbi egy korábbi Artemisz-ünnepet színezett át a győzelem napjává. Évi hatvan ünnep Ezeknek az ünnepeknek egy része mindig a hónap meghatározott napjára esett, más részük azonban változtatta a helyét a mi húsvétunkhoz hasonlóan. Sajnos azonban a rögzített ünnepek napját sem tudjuk a mai naptárra pontosan átszámítani, mivel az attikai újév minden esztendőben más napon volt, s ennek megfelelően módosultak aztán a hónapok határai. Az athéni évkezdet ugyanis hol a nyári napforduló előtti, hol pedig az azt követő újhold napjára esett. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az athéniak a szökőhónapokat meglehetősen ötletszerűen illesztették be bizonyos évekbe, tökéletesen érthető, hogy miért nem tudjuk pontosan meghatározni pl. a marathóni csata napját, noha tudjuk, hogy emlékünnepe Boédromión havának 6. napjára esett. Minthogy alábbiakban kényszerűen az athéni hónapneveket fogom használni, illő áttekinteni, hogy melyikük milyen ma használatos hónapnak felelt meg. Mai naptár szerint Athéni hónapnevek július közepétől augusztus közepéig Hekatombaión augusztus közepétől szeptember közepéig Metageitnión szeptember közepétől október közepéig Boédromión október közepétől november közepéig Püanopszión november közepétől december közepéig Maimaktérión december közepétől január közepéig Poszideón január közepétől február közepéig Gamélión február közepétől március közepéig Anthesztérión március közepétől április közepéig Elaphébolión április közepétől május közepéig Munikhión május közepétől június közepéig Thargélión június közepétől július közepéig Szkirophorión Az athéni ünnepek csoportosítása 13
Az athéni ünnepeket föloszthatjuk nemzetségi, politikai és egyes istenségeknek szentelt ünnepekre. A nemzetségi ünnepek jelentős szerepet játszottak az egyes családok, kisebb közösségek életében, de jellegűknél fogva kevesebbet tudunk róluk, mint a nagyobb, az egész közösség által megünnepelt jeles napokról. Állami ünnepek Az egész államra kiterjedő ünnepek munkaszüneti napok voltak, ami azt is jelentette, hogy nem üléseztek a bíróságok, és nem gyűlt össze a népgyűlés sem. A politikai ünnepek, éppúgy mint ma is, egy-egy fontos történelmi eseményhez, katonai győzelemhez, netán egy intézmény megszületéséhez kapcsolódtak. Ez utóbbira példa a Szünoikia Hekatombaión 16-án, amelyen arra emlékeztek, hogy a mitikus király, Thészeusz egyetlen városba, Athénba telepítette a széttagolt Attika lakóit (szünoikiszmosz). Az ünnep középpontjában az Athént védelmező Athéné istennő állt. Tiszteletére felnőtt állatot áldoztak az Akropoliszon, de húsát nem sütötték meg, mint más ünnepeken, hanem nyersen eladták. Figyelemre méltó, hogyan változott az ünnepnap politikai tartalma. Kr. e. 374-tól a Szünoikia ünnepén már arról emlékeztek meg, hogy Timótheosz vezetésével az athéniak tengeri csatában legyőzték a spártaiakat, és azt követően jó békét kötöttek. Vagyis könnyen elképzelhető, hogy ebben az esetben egy újsütetű politikai ünnep egy korábbi politikai ünnep helyére lépett ugyanazon a jeles napon. Jellemző, hogy ünnepek kötődtek az egyértelműen katonai győzelmekhez. Így a marathóni csata (Kr. e. 490) ünnepe Boédromión 6-án, a plataiai győzelem (Kr. e. 479) napja Boédromión 3-án s a szalamiszi csata (Kr. e. 480) emléknapja Munikhion 16-án. Szkirophorión 12-én ünnepelték meg Attikában a mantineiai csatát (Kr. e. 362), amit az athéniak ugyan elvesztettek, de a thébai hadvezér, Epameinóndasz halála miatt ekkor omlott össze Thébai hatalma. A hellénisztikus korban megjelentek az egyes, még élő politikusoknak szentelt ünnepek is, mint például Kr. e. 307-tól a Démétrieia, amelyen a győztes Antigonosz és fia, Démétriosz Poliorkétész tiszteletére évente versenyjátékokat és felvonulást rendeztek, és áldozatot mutattak be. A római hódoltság korában (Kr. e. 146 Kr. u. 476) aztán már nemcsak egyes római hadvezéreket és uralkodókat ünnepeltek meg, hanem Rhómaia ünnepén kultikus tiszteletben részesítették magát az istenként tisztelt, megszemélyesített Rómát is. Naptári ünnepek A rontás elűzése. Az egyes isteneknek szentelt ünnepségek közül a legnagyobb a Hekatombaión 28-án rendezett Panathénaia volt. Ugyancsak Athéné ünnepe volt a Plüntéria Tragélión 25-én, amikor Athéné fából készült kultuszszobrát egy ünnepi menet élén Phalérónba vitték, és ott megmosták a tengerben. Ez a tavasz végi nap különösen baljósnak számított, a város az emberek hite szerint megtelt rontással, s még a szentélyekben sem lehetett menedéket találni ellene, mivel az összes templomot kötéllel elkerítették. Ez utóbbit azért cselekedték, hogy a rontó szellemek ne tudjanak belépni a szentélyek területére. Athéné megmosdatása tehát a rontást távolította el a városból. A bor ünnepe. Legtöbb ünnepnapja talán Dionüszosznak, a bor istenének volt. Poszideón havában, vagyis télen rendezték meg a falusi Dionüsziát, amelyen egy bohóctréfákkal tűzdelt, féktelen hangulatú felvonulás végén kecskét áldoztak az istennek. Rövid idővel ezután, Gamélión havában került sor a Lénaiára, az új bor megkóstolásának vigasságára. Az elmaradhatatlan felvonulás végén bemutatták a nézőknek a legújabb athéni komédiákat. A tavasz kezdetén, Anthesztérión 11 13. napjáig rendezték meg az Anthesztériát, Dionüszosz háromnapos ünnepét. Az első napon megnyitották a hordókat az újbor tiszteletére. Másnap az isten képviselőjét, az arkhón baszileuszt hajó alakú kocsira ültették, és felvonulást rendezve a Bukoleionnak nevezett épülethez kísérték. Ott kellett az arkhón baszileusznak az isten tiszteletére egyesülnie feleségével. Az ünnep harmadik napja az isten természetének megfelelően borba fúlt: ekkor rendezték meg ugyanis a hagyományos borivó versenyt. Ugyanez a nap, a kancsók ünnepe, szolgált a három esztendőt elért gyermekek megajándékozására. A gyerekek virágkoszorút kaptak annak jeléül, hogy bekerültek a nemzetség tagjai közé, és más ajándékokat, játékokat is adtak nekik, többek között, az ünnep jellegének megfelelően, egy kicsi boroskancsót. Elaphébolión havában, 9-től 14-éig került sor a legemlékezetesebb Dionüszosz-ünnepre, a városi Antigonosz (Kr. e. 384 301) Nagy Sándor egyik alvezéreként területi kormányzóságot nyert, az Antigonidák dinasztiájának megalapítója. Démétriosz Poliorkétész (Kr. e. 337 283) Makedónia és Görögország egy részének királya. Új haditechnika alkalmazása miatt kapta a városokat ostromló melléknevet. (A szerk.) Az ókori Athénban a végrehajtó hatalmat gyakorló kilenc főhivatalnok közül a második, a vallási feladatokkal megbízott arkhón neve. (A szerk.) 14
Dionüsziára. Ekkor tartották az athéni Dionüszosz színházban az új tragédiák bemutatóit és versenyét, amelyen legalább húszezer ember gyűlt össze. Engesztelő ünnepek. Természetesen a többi istennek is voltak ünnepei. Apollónnak Püanopszión 7-én, a Püanopszia napján babból és más hüvelyesekből édes kását főztek, és megvendégelték vele az istent. Ez éppúgy engesztelő áldozat lehetett, mint az Eireszioné fölajánlása. Az Eireszioné földíszített olajág volt, amelyen fügék, kenyérkék, sütemények, valamint mézzel, olajjal és borral teli edénykék függtek. Az egész ágat fehér és vörös szalagokkal kötötték át. Az Eireszionét egy olyan kisfiú ajánlotta föl Apollónnak, akinek még élt anyja is, apja is. Hasonló, áldást hozó Eireszionék kerültek a házak ajtajára, s ott is maradtak a következő év Püanopsziájáig. Püanopszión havára esett az Apaturia három napja is. Az Apaturia a nemzetségek ünnepe volt. Az első estén a nemzetség tagjai lakomára gyűltek össze. A második napon birkát vagy kecskét áldoztak, ez volt az áldozat napja. A harmadik napot Kureionnak, hajvágási ünnepnek hívták. Ezen a napon írták be az előző évben született gyerekeket a nemzetség anyakönyvébe. Ez még csak ideiglenes bejegyzés volt, amelyet hároméves korukban, az Anthesztérián követett végleges fölvételük a nemzetség tagjai közé. Ugyanezen a napon mutattak be áldozatot azok a férfiak, akik az elmúlt évben nősültek meg, vagyis új asszonyt hoztak a nemzetségbe. Az ünnep arról kapta különös nevét, hogy a felserdült ifjak, az ephéboszok levágták egy hajfürtjüket, és fölajánlották Apollón húgának, Artemisznak. A nők titkos ünnepei Démétérnek és lányának, Perszephonénak az ünnepeiről, bármilyen jelentősek voltak is, viszonylag keveset tudunk. Ennek az lehetett az oka, hogy a két istennőnek az ünnepei vagy titkosak vagy kifejezetten női ünnepek voltak. Boédromién 19-én vonultak ki Athénból a beavatottak, a müsztészek Eleusziszba, hogy megünnepeljék Démétér és Perszephoné több napos misztériumát. A beavatottaknak halálbüntetés terhe mellett tilos volt elárulni az avatatlanok számára, hogy mi történt a szentélyben, így erről nem sokat árulnak el forrásaink. Jellemző a titoktartás kötelességére az a vád, amellyel a Kr. e. 5,. század végének zseniális kalandorát, a politikus és hadvezér Alkibiadészt illették. Alkibiadész barátaival együtt mulatozás közben kigúnyolta az eleusziszi misztériumokat. Mégsem azért ítélték őket halálra (ami elől Alkibiadész elszökött), mert gúnyt űztek a szentségből, hanem azért, mert beavatatlanok is voltak a szobában, s így ezt-azt megtudhattak a titkos cselekményekből. Ugyancsak titkos volt a Theszmophoria, az asszonyok Püanopszión havában (11 13) rendezett háromnapos Démétér-ünnepe, amelyen férfiak nem vehettek részt. Mindez a titkolózás persze nagyon is izgatta az erősebb nem fantáziáját, és iszákossággal, erkölcstelenséggel vádolták meg a férfiszemek elől elrejtőzött asszonyokat, feltehetőleg alaptalanul. Az első napon a nők fölvonultak Démétér magaslaton fekvő szentélyéhez, ahol az éjszakát sátrakban töltötték. Második nap böjtöltek, hogy kellőképpen megtisztuljanak a termékenység ünnepére, majd áldozatot (theszmosz) helyeztek az istennő oltárára. Az ünnep rossz híre feltehetőleg harmadik napjának volt köszönhető. Az asszonyok ekkor gránátalmát ettek, és trágár dalokat énekeltek természetesen azért, hogy ezzel biztosítsák a földek és saját maguk termékenységét. Arisztophanészt mindenesetre megihlette ez a szokás, és örök emléket állított neki a Nők ünnepe című komédiájában. * Antigonosz (Kr. e. 384 301) Nagy Sándor egyik alvezéreként területi kormányzóságot nyert, az Antigonidák dinasztiájának megalapítója. Démétriosz Poliorkétész (Kr. e. 337 283) Makedóni és Görögország egy részének királya. Új haditechnika alkalmazása miatt kapta a városokat ostromló melléknevet. ** Az ókori Athénban a végrehajtó hatalmat gyakorló 9 főhivatalnok közül a második, a vallási feladatokkal megbízott archón neve. *** Démétér a gabona és a földművelés istennője. Fia, Plutosz a gazdagság istene, lányát, Perszephonét Hádész rabolta el, de anyja kérésére az év egyik részét az Olümposzon tölthette. Kultuszok központja Eleuszisz volt **** Alkibiadész (Kr. e. 450 404) athéni hadvezér, Periklész unokaöccse, Szókratész tanítványa. A radikális demokraták vezéreként Kr. e. 415-ben beleviszi Athént a szerencsétlen kimenetelű szicíliai hadivállalkozásba. Démétér a gabona és a földművelés istennője. Fia, Plutosz a gazdagság istene, lányát Perszephonét Hádész elrabolta, de anyja kérésére az év egyik részét az Olümposzon tölthette. Kultuszuk központja Eleuszisz volt. (A szerk.) Alkibiadész (Kr. e. 450 404): athéni hadvezér, Periklész unokaöccse, Szókratész tanítványa. A radikális demokraták vezéreként Kr. e. 415-ben beleviszi Athént a szerencsétlen kimenetelű szicíliai hadivállalkozásban. Utána Spártába menekül, és részt vesz az Athén elleni harcokban. Kr. e. 411-től újra athéni vezér, és Spárta ellen harcol. Kr. e. 407-ben Notion-nál kudarcot vall, Perzsiába menekül, ahol megölik. (A szerk.) 15
Utána Spártába menekül, és részt vesz az Athén elleni harcokban. Kr. e. 411-től újra athéni hadvezér, és Spárta ellen harcol. Kr. e. 407-ben Notionnál kudarcot vall, Perzsiába menekül, ahol megölik. 2. Képek 16