ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY A XIX. SZ. ELEJI HORTOBÁGYON Béres András

ÁLLATEGÉSZSÉGÜGY A XIX. SZ. ELEJI HORTOBÁGYON Béres András Debrecen város állattartását és legelőgazdálkodását nagymértékben befolyásolta a Hortobágyon nyaraló jószágállomány egészségi állapota, amely még napjainkban is részben az időjárás függvénye. Közel kétszáz év távlatában is elgondolkoztató tény, hogy milyen gondot jelentett a városnak, jószágtartónak, gazdaságnak és pásztornak a folyton ismétlődő szárazság, a fertőző betegségek sora, amelyek megfékezésére a város magistrátusa különös gondot fordított.l Bár a legelőterületeket jószágjárásokra osztották, az odatartozó állatállomány kizárólagos legeltetésének a sajátos legelőviszonyok szabtak gátat. Az egymás járására, legelőterületére áttévedt, vagy szándékosan áthajtott jószág a fertőző betegségeket terjesztette, s megakadályozása, vagy csak megfékezése, méginkább gyógyítása igen nagy feladatot jelentett. Meddőnek tűnt a Tanács többszöri intézkedése is, amellyel a pásztorokat 30-$0 pálcaütéssel büntette, mivel állataikat kényszerűségből egymás legelőire, vagy a Hortobágy folyón túli járásokra engedték.2 Nyilvánvaló, hogy az egészségügyi tényezők erősen befolyásolták a jószágállomány és a pásztorok számának alakulását, de a tapasztalat megteremtette a gyógyítás kialakult formáit, a védekezés előfeltételeit. 3 A hivatalos állatorvoslás a XVIII. sz. végén, de inkább a XIX. sz elején kezdett terjedni. A városok magistrátusai sorra hozták rendelkezéseiket, de a hasznuk, vagy inkább eredményük szinte mindig esetleges és kétséges volt. 4 Így született többek között Szentgyörgyi József és Szegvári István orvos doktor előterjesztése alapján rendelkezés 181$ július 7.én az uralkodni kezdett marhadögnek eltávoztatására" és a kősó állatgyógyászati használatára.5 Roppant érdekes és tanulságos, hogy a levéltári anyagban említett gyógymódok a pásztorok körében itt-ott még napjainkban is fellelhetők. Igen hasz- 1 HBmL. IV. A. 1/b. 110. Fasc. 166. 1794. Nyomtatvány a marhadög elleni orvosságról, Pesten, 1794. IV. A. 1/ b. 181, cs. 50. Fasc. VI. Anni 1798. Nyomtatvány. Segedelemtábla. Pest, 1798., IV. A. 1/b. 226. cs. 15. Fasc. VI. 1808. 2 Balogh István : Marhadög orvoslása Debrecenben a XVIII. században. Néprajzi Értesítő 1959. 4. évf. 303-308. old. Tanács 1819, szept. 25. 3 HBmL. IV. A. 1011/k. 282/1824., Az állategészségügy Debrecen területén az 1900-as év 2-dik negyedében. DGL. 1900. 2. évf. 132-133. old. Debrecen i állategészségügyi körzetek életbe léptetése.dgl. 1903. 5. évf. 4. sz. 25-26. old. Györffy István : Állattartás. Magyarság Néprajza II. Bp. é. n. 90-91. old. 4 Nagy Czirok László : Pásztortörvények és szabályok, ím. regulák a Kiskunságban. Néprajzi Értesftó. XXXVI. 1954. 257-268. old. Luby Margit : Fogyb legelőkön. Bp. é. n. 171. old. 5 HBmL. IV. A. 1011/k. 1815. szept 18.

nos volna a XVIII. század vége és XIX. sz. közepe közötti időben javallt hivatalos gyógyeljárások összevetése, amire mind a levéltári anyag, mind a recens néprajzi adatok kínálják a lehetőséget.s A hortobágyi állattartás e legkevésbé vizsgált területednek kutatása számos új adattal gazdagítja ismereteinket. Feltár egy olyan jelentős küzdelmet eredményeivel és kudarcaival, amelyet Debrecen vívott hosszú időn keresztül állatállománya egészségvédelméért.' A közfelfogás azt tartja, hogy a pásztorember maga a jószága orvosa. Nem is nagyon szorult külön beavatkozásra, különösen orvosi segítségre, ha saját, vagy a közvetlen őrizetére bízott jószágot kellett orvosolnia Az 1700-as évek végétől Debrecen város jegyzőkönyveiben szinte évenként találkoztunk a Hortobágyon feljárt" gulyák, ménesek, nyájak egészségügyi állapotáról szóló jelentésekkel. Ezek alapján a város ohati biztosának kötelességébe tétetik, hogy a' Gujásoknak ki adott Instructiót mind magokkal a' számadókkal, mind a' Bojtárokkal szorosan meg tartassa, és a' Gujákra nézve ord. Physicus Urak által rendelt módot observáltassa," 9 A Tanács rendelkezései egyre szigorúbbak, s néha már nem elsősorban a meglévő bajok orvoslását, hanem a megelőzést szolgálják.l Ennek ellenére előfordult a XIX. sz. elején több egymást követő évben, hogy a' marhák rövid betegség után rakásra hullanak". 1835-ben csak a Tokaji János mintegy 1.500 darabból álló gulyájából három hét alatt 72 db hullott el.ll 1830-tól már Zsebők József orvosdoktor, 1837-t ől tisztiorvos jelentéseiből ismerhetjük meg a Hortobágy mellékén lévő gulyák és ménesek egészségügyi helyzetét, de ekkor már Boehm Márton városi baromász", azaz állatorvos felelős a város, így a Hortobágyon nyaraló állatállomány egészségügyéért.l 2 Míg a korábbi évek egymásután hozták a bajokat és a kevéssé veszélyeztetett gulyák közé sorolták azokat ahol az elhullott jószág száma a 20 db-ot nem haladta meg, az 1839-es esztendő az első, amikor azt olvashatjuk a Város Tanácsához küldött jelentésében : hogy még eddig Isten kegyelméből semmi uralkodó nyavalya nintsen a marhák között és a 10 gulyába 1 beteg marhát sem láttunk." ls A ragadós betegség vészes terjedését 1840-ben olyan rendelkezésekkel is igyekeztek visszaszorítani, hogy az egyes legelőket barázdálásokkal" elkülönítették. Az ezt követő évben sokat javult a helyzet : kiviláglik, hogy istennek hála, a marhák közt semmi uralkodó dögletesség nintsen, még tsak egyet sem találtunk, mint azoknak előtte való esztendőkbe a gulyás tanyákon betegen, sem pedig kiállva." la A városi baromorvos a betegség orvoslására a veszedelmes időkben szüntelenül 6 Tálasi István : A Kiskunság népi állattartása. Bp. 1936. 7 Ecsedi István : A Hortobágy puszta és élete. Debrecen, 1914. 238-243. old. BéresAndrás : Az esett jószág" eltakarítása Hortobágyon és környékén. Ethnographia LXXV. 3. 1964. 462--467. old. 8 HBmL. IV. A. 1011/k. 231/1778. szept. 10., 326/1813. júli. 1., 326/ 1813. aug. 1. IV. A. 1011/a. 1791. aug. 12. 589. sz. Tálasi L : 1936. 91. old. Yajkai Aurél : A magyar népi orvoslás kutatása. Kny. A magyar Népkutatás Kézikönyvéből. Bp. 1948. 12. old. Györffy L : i. m. é. n. 110-111. old. 9 HBmL. IV. A. 1011/a. 1826. máj. 29. 126. old. 237. sz. 10 Uo. : 1830. ápr. 7. 152. old. 11 Uo. : 1803. okt. 9. 372. old. 949. sz. 12 HBmL. IV. A. 1011/k. 287/1835. júl. 18., 314/1837. júl. 7., 449/1837. szept. 20. 13 HBmL. 1011/k. 410/1839. júl. 20. 14 HBmL. IV. A. 1011/k. 213/1840. máj. 15., 382/1841. máj. 23. 76

kint tartózkodott, s ahol tudott segített. Az aktív gyógyító és megelőző tevékenység eredménye, hogy a nehéz viszonyok között is sikerült az elhullás mértékét visszaszorítani, amit a rendelkezésre álló adatok is bizonyítanak.ls E Gulyák száma I Legelő jószágállomány száma Elhullott Ló Elhullott I 1778 12 12 050 777 1782 13 1791 10 1812 10 14 206 298 1813 11 13 733 74 1837 10 8 852 46 1 443 I 11 1839 10 I1 358 168 1 512 14 1840 10 16 295 67 2 195 I 10 Az 1790-es évektől kezdve az állatorvoslással a kor szintjén tudományos kiadványok, szak- és népszerűsítő munkák foglalkoztak,ls azok vagy nem jutottak el mindenhova, vagy ha eljutottak is, nem magyar nyelven íródtak. Ha magyar nyelvűek voltak is, a jószággondozók, pásztorok nagy része nem tudott olvasni, s míg a hasznosnak bizonyuló gyógymódok áttételesen megvalósulhattak, hosszú időnek kellett eltelnie." Állatbetegségek A debreceni Hortobágyon kora tavasztól késő őszig kint tartott állatállomány gondozása a legelőterület biztosításán túl elsősorban egészségügy vonatkozásában jelentett nagy gondot. A gulyákban, ménesekben, juh- és sertésnyájakban legelő állatokat egy-egy kemény esztendőben szinte megtizedelte a járvány, az eluralkodott nyavalya. Sokszor a legnagyobb erőfeszítések árán sem sikerült hathatós intézkedéseket foganatosítani. Gyakran a megtett legszigorúbb intézkedések eredménye is kétségesnek mondható. Az adatok tükrében úgy látszik, hogy a szarvasmarhát és a lovat kellett leginkább félteni, ezekre vonatkozik a legtöbb rendelkezés. A kisebb jószág esetében lényegesen kevesebb az általános állásfoglalás, legfeljebb kapcsolódóan találkozunk a védelmükre tett intézkedésekkel. 15 A felsorolt évek relatioinak összesítő adatai. HBmL. IV. A. 1011/k.177 8 szept. 10,1782. aug. 12., 1791 aug. 12., 1812 júl. 27, aug. 1., 1813 jún. 8., júl. 1., 1837 júl. 7., 1839 júl. 20., 1840 máj. 18. 16 Tolnay Sándor : Barmokat orvosló könyv. Pest, 1795. Uő. : A lovak külső szép, vagy rút termetek, s hibái meg-esmeréséről és azoknak bels ő s külső betegségeik orvoslásáról. Posony-Pest, 1804. Wolstein Amadeus János : A' Barom állatok seb-gyógyítása tudományáról írt könyvek. Tolnay Sándor : Egy az Embereket, és Barmokat orvosló Tudománynak Tudósai közzül Nemzetének hasznáért tulajdon költségével Magyar nyelven Királyi Privilégium alatt ki botsátott. Bétsben, Nemes Kurtzbek Josef betűivel 1785. LinzbauerFranciscus Xavér : Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae. Budae, 1852-1861. T. 1-3. 7 db-ban. 17 HBmL. V. A. 1/b. 16. 578. 1793. jún. 1. Dögveszélyt elkerülő rendelkezések. Tolnay Sándor : Oktatás a' marha dögnek megelőzésérül és az orvoslásárul, mellyhez amaz országos, ragadós, és egynehány kóborló nyavalyáknak gyógyítása is járul, mellyek a' lovakat, juhokat és sertéseket pusztíttyák. Budánn, 1816. 3-5. old.

Szarvasmarha 1790-től a debreceni Tanácsi jegyzőkönyvekben évről évre ismétlődnek a jelentések ; mely szerint a ragadd Marha dög magát mutogattya", vagy tapasztaltatik, hogy a' marhadög és nevezetesen a' Rüh uralkodik" máshol olvasható, hogy a Gulyákba a' betegség belé esett", s a szükséges felmérés és intézkedés el nem maradhat.l8 A marhadög terjedését gyakran az eredményezte, hogy a mészáros céh tagjai a más határon szerzett kupec marhát" a gulyákon helyezték el, másrészt megtörtént, hogy kupecek a gulyákból kiszakasztott marhával vásárokra mentek s az el nem kelt állatokat vásár után visszaeresztették a gulyákra vagy csordákba.l 9 A céhmestereknek értesítés, a kupeceknek dobszó útján adták tudtára, hogy máshonnan érkező jószágot elkobzás és kemény büntetés terhe mellett a gulyákra nem hajthatnak, ugyanakkor a pásztoroknak is megtiltották, hogy a gyanús helyről érkező marhát határukra bebocsássák. Előfordult, hogy egyik gulyáról a másikra hajtották át a beteg jószágot, s az egészségesek is fertőződtek. Találkozunk olyan esettel is, hogy az elhullott jószágot, a dögöt elhurcolják, a gulyások az esett jószágot szappannak valóba eladják.2 Más alkalommal, mint 1815-ben is, amikor más határokon a jármos ökrök hullottak, s ennek hírét vették, megtették az intézkedést, hogy : a' marha dög terjedésének minden lehetőmódon gát vettessen... kun Vámsokbeli Lakosok, a' kik ökör szekérrel jönnének a Város felé a' hídon, 'S a Hortobágyon (folyón) által ne botsáttassanak, hanem vissza utasíttassanak". Azokból a gulyákból, ahol már a betegség elhatalmasodott szarvasmarhát elhajtani nem engedtek, sőt ha a rendelkezés előtt tanyákon vagy erdőkön gulyáról kiszakasztott marhát találtak, azt azonnal visszahajttatták, az engedtelenkedőket, mint a dög szándékos terjeszt őit szigorúan megbüntették. 21 Az egészséges állatok megóvása érdekében olyan javaslat is született, hogy a nagyobb gulyákat kisebb csapatokra kell osztani, mert akkor a nélkülözhetetlen itatás és sózás könnyebben megoldható.22 Debrecen város határára csak az egészséget igazoló passzussal bocsáthatók be hízó, járó és vond jószágok, amire a külön őrhelyeken és csőszházaknál beosztott polgárokból vigyázókat kell kirendelni.zs Az 1829-es évben országos méretű a marhavész, mert nem csupán a Hortobágy és Debrecen környékéről, Tiszacsegéről, Hajdúnánásról, Hajdúböszörményből, Püspökladányból, Karcagról érkeznek aggasztó hírek, de a Helytartó Tanács leirata révén az Erdélyországban és az ország egyéb területein is uralkodó dögnyavalyáról értesülünk.24 1829-ben egy Bosó nevű gulyást szigorúan elszámoltattak, törvény elé állították, mivel a' szoros tilalom ellenére vásárról marhát a' Gujába vissza eresztette." A megfertőzött gulyát lezárták, onnan szekérrel még élelemért, tiszta ruháért sem jöhettek ki ökörszekérrel, az elhullott marhának a bőrét is a helyszínen kellett nyúzás után a 18 HBmL. IV. A. 1011/a. 1790. máj. 8. 241. old. 1801. okt. 15. 429. old. 398. sz. 1802. jú1. 16. 91. old. 338. szám. Linzbauer Ferenc Xavér : Néhány szó a magyar kormányhoz és a parlamenthez a közegészségügy szabályozása tárgyában a minicipiumok autonóm igazgatása alapján. Bp. 1874. i9 HBmL. IV. A. 1011/a. 1815. jún. 17. 165. old. 478. sz., 1828. dec. 24. 464. old. 782. sz. 20 Uo. : 1815. szept. 11. 278. old. 755. sz., 1829. febr. 9. 21. old. 43. sz. 21 Uo. : 1815. okt. 19. 321. old. 885. sz. 22 HBmL. IV. A. 1010/b. 1827. jú1. 6., IV. A. 1011/k. 283/1829. 23 HBmL. IV. A. 1011/a. 1829. dec. 24. 464. old. 783. sz., 1829. 137. old. 339. sz. 24 Uo. : 1829. jún. 24. 252. old. 535. sz., 1829. jú1. 11. 299. old. 578. sz., 1829. jú1. 16. 315. old. 612. sz., 1829. dec. 2. 533. old. 1078. sz.

döghordó szekerek mellé kirendelt raboknak elásni. 25 Beteg állatot kihajtani egyáltalán nem szabad, a vágó csorda a kijáró marhától elkülönített legelőn tartandó. Egész Bihar megyében, így Debrecen városában is a marhadög szűntéig betiltják a marhavásárokat. Szigorúan megtiltották a marhabőrrel faluzást a szarvasmarhával kereskedést, marhadög idején a bezárt helyekről még szénát vagy szalmát sem szabad kivinni. A dobszó útján kihirdetett rendeletet egyébként saját területén Szabolcs vármegye és a Nagykun kerület is foganatosította.2b A kemény tél sok kárt okozott Debrecen környéki erdőségeken, tanyákon legelő állatállományban. A rossz teleltetés miatt szenvednek az állatok, a' Télnek tartós, és szerfelett való hidegsége miatt azoknak a' Szarvasmarháknak, melyek a' szabad levegő ég alatt teleltek, lábaik, füleik és farkaik megfagytak és némelyeknek már a lábai ki is fakadoztak". Az így legyengült állatokat nyáron minden betegség könnyen megtámadta. 2' Hortobágyon különösen nagy gondot okozott a vázhiány. Egyik másik gulya a víznek nem léte, a szomjúság miatt teljesen leromlott." A dögletes veszély több gazda véleménye szerint a legelőn található mérges plántáknak, nevezetesen Csomorákának tulajdonítódhatik", amely az emberi egészségre is ártalmas lehet, ezért a mészárosok csak az orvosok által megvizsgált állatokat vághatják 1e.2$ Az elhullott és felboncolt állatok epezacskói megnőttek, barnazöld epével megteltek, a bélhurkák véresek, a tüdők és májak az epeöntés miatt megromlottak, más marháknál az agyvelő megfeketedett. A gyógyítás módjára vonatkozóan számos javaslattal találkozunk, amelyek között hivatalos gyógymód és kuruzslásnak számító megoldás található. Az 1816. évi Hazai Kalendáriom tanácsai szerint, a kemencében szárított fiatal fenyőbokor mozsárban őrölt pora nem csupán a dög idején de veszélyt megelőzően is hathatós orvosság.z 9 Ugyancsak megszívlelendő útmutatást közöl a Hasznos Mulatságok 1829. évi kiadása, a paczal-fene leírása mellett gyógyításra vonatkozóan mint kipróbált módszert az érvágást, a sás savanyt (acidum nitri) a gálitzkőolajat és a marhák gyakori sózását ajánlja. Ismerteti, hogy Újszószon a gazdák marháik közé lovakat kötöttek, és a gyógyhatású lótrágyát az istállóban szétterítették. Kéri a próbát tevőket, amennyiben ez a gyógymód hasznosnak bizonyul, értesítsék a szerzőt, hogy mások számára is közönségessé tenni lehessen", a Az 1829. évi nagy marhavész idején Debrecen Város Tanácsa havonként hozott újabb és újabb szigorító rendelkezéseket, amelyeknek az volt a célja, hogy ezen pusztító nyavalya határunktól eltávozódjon, és a' Város népe is valamely beteg marha húsának evésétől 's az abból következhető veszedelemtől meg mentessék". ai Mihez tartás végett a rendelkezést kinyomtatták és a gazdáknak kiosztották. Ennek alapján az állatállomány egészségét hiteles 25 Uo. : 1829. aug. 6. 357. old. 685. sz., 1829. aug. 22. 388. old. 763. sz. Vö. Hasznos Mulatságok 1829. 59-61. old. 26. HmL. IV. A. 1011/a. 1829. dec. 23. 620. old. 1248. sz. 27 Uo. : 1830. febr. 3. Balogh István : A jószág teleltetése Debrecen környékén. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937. Debrecen, 1938. Kny. ADéri Múzeum Néprajzi Osztályának ismeretterjesztő közleményei 12. 175-212. old. 28 HBmL. 1011/a. 1834. okt. 27. 412-414. old. 999. sz. 29 Újdonatúj gazdaságbéli kalendáriom az 1816-dik esztendőre. Pesten. Egy csalhatatlan orvosság mellyel a' Marhadögnek eleit lehet venni. HBmL. IV. A. 1/b. 30. cs. 97. Fasc V. 1822. 30 Hasznos Mulatságok. 1829. évi kiadása. 65-66. old. 31 HBmL. IV. A. 1011/a. 1829. jan. 7. 3. old. 7. sz., 1829. febr. 11. 29. old. 62. sz., 1829. ápr. 13. 130. old. 330. sz., 1829. aug. 22. 388. old. 764. sz., 1829. nov. 30. 518-521. old. 1064. sz., Tálasi L: i. m. 1536. 222. old. 79

passzussal kell bizonyítani, a köznépet a lehetséges gyógymódokról ki kell oktatni, a beteg marhákat külön kell szakasztani, a marha között járó emberek dolguk végeztével más ruhát vegyenek, a szennyezett ruhát kifüstöljék, mossák és szellőztessék. A gulyák mellett külön fizetett felvigyázó legyen, a számadók a Tisza mellékér ől való cselédet, bojtárt nem fogadhatnak, minden pásztort a fürmenderi Hivatal köteles nyilvántartani, igazolással ellátni, az idegen marhát befogadó gulyás szólgálattyából kicsapattatik, 100 ezüst forintra büntet ődik, az idegen marha confiscaltatik". A bojtárokat ez esetben testi fenyítékkel sújtják, a kárért pedig egyetemlegesen felelősek. A gulyabeli marhát egyik pásztor a másik járásra át nem hajthatja, más kútján, posványból nem itathatják, csak tiszta kútvízből, a vályúba pedig kemencében büdösk ővirág füstjével megfüstölt sót tegyenek a gazdák költségére. A beteg állatok részére a pásztorok Ohaton kévénként egy krajcáron vásárolható nádból enyhelyet készítsenek. A beteg marhának sem húsa, sem teje nem fogyasztható, még faggyúját sem lehet haszonra fordítani. Bőr, szőr csak erős fertőtlenítés után szállítható. A betegség gyógyítására számos kísérletet folytattak. Fekésházy makkjai-t Bartsch Dániel patikájában lehet beszerezni, ahol a használat módjáról is kioktatták a vásárlót. Az istállókat konyhasóból és büdöskő savanyból készült szerekkel 48 órán át gyakran füstöljék, a trágyát rendszeresen kivigyék, a fertőzött istálló földjét pedig egy lábnyi mélységig ki kell cserélni. Az istállót felolvasztott mészvirág (Clax Clorina) levével lemossák, a dögös istállókban tartott takarmányt szabad levegőn égessék el, fertőtlenítés után nyolc napig egészséges marhát be ne bocsássanak. Sz őllősy János és Budaházy Ferentz szólgabíró szerint a beteg marhát fűzfa redvel kell füstölni, mind addig míg kiálhatja, annakutánna pedig fűzfa jövésr ől kell itatni, meny orvoslásnak az a' legközelebbi következése, hogy a' marha órából el kezd folyni a' rossz nedvesség, annakutánna pedig a' marha betegsége tsak hamar meg fordul", aa A már megismert betegség, a dög mellett kisebb intenzitással, de időnként tartósan jelentkezik a láb- és szájfájás, amely a küls ő legelőn tartott állatállományt teljesen lerontja. A főbíró 1824, évi javaslata szerint a gyógyító vagy elhárító eszközökre vonatkozóan kellene értekezni, minthogy némely marhatartó gazdák tapasztalások után nagyon dicsérik ezen nyavalyák elhárítására nézve azt ; ha tavasszal a marhák ivó Vályúfokba tengeri pók, vagy jól megposhadt, és savanyodott tésztakovász tartódik". A javaslatot követő határozat alapján a tengeri pók hozatását Ricli József debreceni nagykeresked őre bízzák és azoknak itató csatornákba való kihelyezésér ől intézkednek. 33 Ez a megelőző gyógymód, a tengerapók alkalmazása messzire nyúlik vissza, amire tengermelletti népek irodalmában több utaló adatot találunk. A magyar néphittől nem idegen az eljárás, de az időszak gyógymódjai között hivatalosan is szerepe1.34 A katasztrofális vízhiányt követő nagy szárazság és legelőhiány is lehet eredője a száj- és körömfájásnak, amelyről a jegyzőkönyvek megdöbbentően, 32 HBmL. IV. A. 1011/a. 1834. nov. 17. 431. old. 1025. sz. 33 Uo. : 1793. jún. 10. 130. old. 431. sz., 1824. jún. 2. 158. old. 282. sz., Béres András : A Hortobágy kutatásának levéltári forrásai. In : A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve II. (Szerk. : Gazdag István) Debrecen, 1976. 34 HBmL. IV. B. 1109/f. 510/1850. máj. 31. Szerb Antal : A világirodalom története. Bp. 1941. 329. old. 80

szinte irodalmi megfogalmazásban számolnak be, megfelelően aláfestve a jelenség borzalmasságát. Alapját még a múlt 1845. esztendei szárazság vetette meg, amelyhez a rossz teleltetés is hozzájárult. Az említett jelentés hűen és szemléletesen tárja elénk a terület állapotát, s az állategészségügyi viszonyok ismerete mellett a korképet is jól festi. Egyidejűleg azt a rideg állapotot is tükrözi, amely a XIX. század elején Hortobágyon uralkodott. Ugyanakkor a debreceni jószágtartó gazdák életszemlélete is mérhet ő az általuk gondozott, legelőn tartott állatállomány állapotán. Máskor az áradások miatt szorult a hátasabb helyekre egy-egy gulya, ahol a legelő annyira megkopott, hogy ott a korosabb marhák sem lakhattak jól, és ha tovább is ilyen szárazság tart, mint eddig volt, így nemtsak éhezni, de romlani is fognak, mivel a vízapadáson való mező is, míg meg nem mossa az eső, nem örömest eszi".as Előfordult, hogy az Ohaton levő egyik gulyában nagyon sok volt a tüdő és lépdagadásban, vérben szenvedő állat.3b A margitai ökörcsordánál 1829-ben megdöglött és felbontott ökör mindkét tüdeje és mája gyulladó volt, epéje vastag és fekete színű, amiből megállapítható, hogy tüdőgyulladásban hullott el. A hasmenés betegsége már ritkább. Az ilyen állatokat a gulyákból kiszakasztva külön gondviselés alatt a gazdáknak saját tanyájukon kellett tartani, nehogy a betegség továbbterjedjen.3' Az 1800-as évek elején terjed ő tehénhimlő ellen oltást rendeltek el, s a Tanács úgy döntött, hogy az Egyházi Személyekkel a' Tehén himl ő bé oltása hasznos vóltának a' templomokba minél elébb fejendő oktatása és ki hirdetése végett, egyetértésbe fog lenni." A hatékonyság fokozása érdekében a felügyel ő küldöttség figyelmeztesse a marhapásztorokat, hogy ha a' tehenek tölgyein természetes himlőt vennének észre helybeli Tiszti orvos uraknál haladék nélkül tegyenek jelentést - kik is azt meg vizsgálván ha alkalmatosnak találják eredeti mentő himl ő anyagot fognak belőne szedni, minden bejelentésért az illető pásztoroknak két pengő forint jutalom rendeltetvén". 3$ fgy könnyebben fel lehetett venni a küzdelmet a némelykor veszedelmes méreteket öltött himlő ellen. Kevéssé küzdhettek meg azonban a vértályoggal, amely leginkább a két-háromesztend ős rosszul telelt, a gyenge fü miatt mollón kapó marhák" között szedte áldozatát.39 Már 1798-ban találkozunk olyan kiadvánnyal amely a veszettség gyógyításával, illetőleg megelőzésével foglalkozik. 4 Óv a veszettkutya harapástól, s elmondja, hogy minden házi és babonás orvosságok ártalmasak a' veszett kutya harapása ellen. Veszedelmes az ellen segedelmet keresni minden tudákos embereknél, vén asszonyoknál, vadászoknál, 's ámítóknál." Ez az emberre állatra egyaránt veszedelmes betegség nehezen volt gyógyítható. Az orvosságok között legjobbnak tartották az Erdei eb-szőllő"-t v. másképpen a Farkas cseresznye fatropa belladonna) gyökerét. Debrecenben 1816 körül N. Kondor Istvánné vált híressé a veszett orvosság készítéséről, aki apjától néhai N. Hollósi Andrástól tanulta a szer készítést. Az orvosi jelentés szerint a sok zaklatás miatt lemondott. Komlóssy 35 HBmL. IV. A. 1011/k. 448/1846. máj. 13. 36 HBmL. IV. A. 1011/a. 1791. máj. 23. 111. old. 357. sz. 37 HBmL. IV. A. 1011/k. 283/1829. 38 HBmL. IV. A. 1011/a. 1804.jún. 25. 96. old. 280. sz., 1808. aug. 19. 173. old. 536. sz. 1842. máj_ 25. 235. old. 875. sz. H. Fekete Péter: Állatgyógyítás a Hajdúságon. Ethnographia, LXVII. 1956. 126-131. old. Yajkai Aurél : Adatok a Felföld népi orvoslásához. Ethnographia, XLVIII. 1937. 140-154. old. YajkaiAurél : A szentgóli juhászat. Bp. 1943. 17-18. old. 39 HBmL. IV. A. 1011/k. 256/1840. máj. 18. 40 HBmL. IV. A. 1/b. 182. cs. 50. Fasc. VI. 1798. 6 Évkönyv III.

Dániel notariust a Tanács az asszonyhoz küldte azzal a céllal, hogy disponallya az asszonyt, hogy azon felebaráti szeretettel öszve köttetett, 's Publicumot illető hasznos orvosságnak készítését ne haggya félbe". Erre ígéretet tett azzal, hogy Leányát is meg tarvittja reá." A másik veszettorvos Papp László kovács mestert, aki a gyógyszerül alkalmazott Kőrös Bogarak (kőrisbogár) közt nem tud különbséget mondani, hanem csak szemmel esméri azt, nem is maga szedi azokat, és nem mézbe conservállja ; a megtörésbe se vigyáz, nints egyéb mértéke a' kés hegyénél ; azt sem tudja kimagyarázni, hogy miből esméri meg a Dühös állatot" a gyógyítástól egy időre eltiltották.41 Ha veszettség ütötte ki magát, annak ellenére, hogy a pásztoroknak megtiltották, mégis gyakran előfordult, hogy a pásztorok jelentést nem tettek, hanem inkább más tudatlan és babonás kuruzslókhoz" folyamodtak. 42 1836-ban minden utcában két-két fegyverest állítottak lőporral és ónnal ellátva, hogy a veszettgyanús ebeket agyon lőjék, és ezáltal a bajoknak elejét vegyék.43 Szele Márton hortobágyi gulyájában egy veszett tehenet találtak, amely a többire ugrált és nyalogatta, a pásztorok a gyanúsakkal együtt egy bizonyos karcagi Nagy Péter nevezetű veszettséget kuruzsló emberrel orvosoltatták a szigorú tilalom ellenére. Bayler István senator jelentésében a megtett intézkedésről is beszámolt : Meghagytam a pásztoroknak, hogyha valamely veszett állatot tapasztalnak a gulya körül megfordulni, a gulyát azonnal és napjában gyakrabban hajtsák a víznek, hogy így netalán a marhákon ejtett sebek a nyavalyát szül ő miazmától megtisztíttatván veszedelmen kívül tétessenek", 44 Ló Debrecen Város Tanácsa elsősorban saját ohati ménesével foglalkozott, de az ott tapasztaltak a hortobágyi ménesek egész állományának egészségügyi helyzetére általánosíthatók. 1791-ben az ohati ménesben szopornyitzás és fekélyes kancákat találtak, amelyeket hogy a szénát abrakot ne egye hiába", eladásra szántak. 45 E tájban a rüh is uralkodik, amelynek gyógyításáról intézkednek, de a város ménesében talált 12 békavasas ló közül csak nyólcz gyógyulható és gyógyítása eránt már rendelést is tett, négyhez pedig semmi reménység nintsen." 4e Az 1800-as évek elején a Felsőjárási Tilalmasban sok a fekélyes és taknyos ló, s félős, hogy még az egészségesek is elromlanak. Nánási Márton fürmender arra kap utasítást, hogy amennyiben nyavalyában lévő lovakat talál, azokat külön rekesztesse. A betegség azért is okozott különösebb gondot, mert a Regementnek szánt 5-6 éves lovak között sok megvakult. 41 HBmL. IV. A. 1011/a. 1816. nov. 27. 572-573. old. Linzbauer X. F. : Codex Sanitario. i. m. 1852-1856. 558-559. old. Magyar i Kossa Gyula : Kőrisbogár és veszettség. (Pápa), 1925. Ref. Főisk. ny. 7. old. 42 HBmL. IV. A. 1011/a. 1826. szept. 13. 223. old. 423. sz. Barna Gábor : Mitikus alakok a Hortobágy környéki falvak és a Hortobágyi pásztorok hiedelemvilágában. In : Tanulmányok a Hortobágy néprajzához.műveltség és hagyomány XV-XVI. (Szerk. : Gunda Béla) Debrecen, 1972-1974. 273-298. old. 43 HBmL. IV. A. 1011/a. 1836. febr. 19. 51. old. 111. sz. 44 HBmL. IV. A. 1011/k. 596/1839. szept. 16. Yajkai Aurél : A veszettség és ijedezés gyógyítása az Alföldön. Ethnographia. 47 : 151. old. 45 HBmL. IV. A. 1011/a. 1791. máj. 5. 89-90. old. 302. sz. Ecsedi István : Hogyan készül a rühken ő? Néprajzi Értesítő XXI. 1929. 24-25. old. Ecsedi L : A Hortobágy puszta... i. m. 261. old. 46 HBmL. IV. A. 1011/a. 1791. máj. 18. 101. old. 331. sz., 1791. aug. 12. 169. old. 589. sz. 82

Intetnek azért a' ménes tartók, hogy az említett nyavaja nagyobb el terjedésének meg akadályoztatására hiba nélkül való Tsődöröknek, és kantzáknak választásában gondosak és szorgalmatosak legyenek." 4 ' A ménespásztorokat pedig figyelmeztették, hogy ragadós nyavalyában szenvedő lovakat gondviselésük alá fogadni ne merjenek, mert gyakran a keh és a szőrféreggel fert őzés veszélye is fennáll. A csikókat a kehesség könnyen megtámadja és nem gyógyítható, a nagyobbakat a szőrféreg kínozza. 48 A szarvasmarhákkal közös vályuból itatott lovaknál a dög is terjedhetett mint 1829-ben Szüts István esküdt jelentéséb ől megismerjük.49 A ménesbeli lovak egészségi állapota általában kielégítőnek mondható, kivéve a rendkívüli éveket. A jelentésekből úgy tűnik, hogy : igen szép és tetszhető állapotba vagynak". Ilyenkor is előfordulhatott hiba, különösen a fiatal csikók herélése, vagy bilyogozása során történt valami baj, vagy a többi,- mint 1929-ben is megtörtént - a legnagyobbik csődört összerugdosta, amelyet aztán csak a különös kezelés hozhatott helyre.5 A takonykór lovak esetében nagyon komoly betegségnek számított, ezért a méneseket állandóan figyeltették. A takonynyavalyában szenvedő lovakat ha baromvásárba bevitték haladék nélkül agyonszúrták. Ha az állatokat sárvíz futotta el, menthetetlenül elhullottak. Ennek elejét lehet venni ha ivóvizükbe,- ahogyan ez már a jól elrendezett gazdálkodásnál kialakult - salétromot és konyhasót tesznek, s erről egész évben gondoskodnak.sl A ménesekben talált nyomorult csikókat, amelyek között egyik-másik czipős (két hátulsó lába körmei előre fordultak), vagy a bélpoklosság nyavalya környékezi (sovány, görbe, formátlan, a többi lovak sem szenvedik maguk között), késedelem nélkül szúrni kellene.sz Juh, sertés Míg a szarvasmarha és tóbetegségekr ől viszonylag sokat tudhatunk a hivatalos jelentésekből, a juh és sertésállomány állapotáról csak járulékosan értesülünk, ami azt is jelenti, hogy lényegében hasonló jelenségek esetében azo nos módon adják ki a rendelkezéseket, az óvó rendszabályokat. Juh dög ellen a rendelkezések betartása nélkülözhetetlenül fontos. A juhokat sem reggel sem este a harmatban nem kell fereszteni, azaz harmatos gyepen nem szabad legeltetni. Meg kell azokat minden büdös és állóvíztől óvni, a nagy forróságban szükséges árnyék alá hajtani, kemény télen otthon tartani. Mikor esik az eső fedél alatt, fergeteg, égi háború idején istállóban kell tartani. Kövér legelőn nem szabad legeltetni, száraz nyárban gyakran kell itatni. Ősszel, amikor a fű sárgulni kezd, ha a szénázás engedi, nem kell mindaddig legelőre hajtani, amíg a fű meg nem fagyott, s újonnan meg nem javult. Ha esős az idő, vagy nedves esztendők következnek, a juhoknak friss szalmát kell az istállóba 47 Uo. : 1807. máj. 25. 203. old. 711. sz. 48 Uo. : 1820. jan. 17. 38-39. old. 1824. jún. 2. 158. old. H. Feket e P. : i. m. 129. old. 49 HBmL. IV. A. 1011/a. 1829. febr. 11. 26. old. 50. sz. 50 HBmL. IV. A. 1011/k. 283/1829. máj. 16., máj. 20. 51 HBmL. IV. A. 1011/a. 1834. dec. 31. 500. old. 1261. sz., IV. A. 1011/k. 272/1835. jún. 12. 52 HBmL. IV. A. 1011/k. 287/1835. jú1. 18. 6" 83

bevetni : aratás után a juhot friss tarlóra, vagy fűre kihajtani, - mivel felette ártalmas, - nem tanácsos.5a Sertések esetében a torokgyík nyavalya a legáltalánosabb, amelynek gyógyításában Miskoltzi Lajos seborvos dolgozott igen eredményesen, mert ezen város határán mostan uralkodó 's pusztító sertés nyavalyától már egy sertés nyájat gyorsan meg szabadított". Vásárokra beteg malacokat bevinni nem engedtek, a levágást is megtiltották, a sertéskoppasztó asszonyok pedig ha gyanús eseteket észleltek, kötelesek voltak fogsági büntetés terhe mellett gazdaasszonyuknak jelenteni, hogy a beteg sertések húsának eladását sikeresen meggátolhassák.54 Megelőzés-gyógyftás Az állatok gyógykezelésének egyik legfontosabb módja a megelőzés, hogy a beteg marhákat minden halasztás nélkül külön szakasszák, az egészségeseket víz mellett járassák, a kutakat időben felkészítsék.55 A belső tályogot egyébként arról lehet felismerni, hogy a marha szüntelen az oldala felé tekintget, lábával az oldalához rúgkapál, gyakran lefekszik, oldalát a földhöz dörgöli. Bihar vármegye főorvosa a következ ő gyógyszert ajánlotta : Végy egy póltura árru fejér Temjént és egy Asztali Kalánnyi kömény Magot. Ezeket tedd valami ujj tiszta cserépbe mellyben még semmi nem vólt, jó pár szenet tévén tetejébe. Füstöld meg ezzel a' Marhát akár minémű légyen". Ilyenkor a gyógykezelés megelőzésre használható. A gyógymódok terjesztése érdekében Tolnay Sándor Bécsben magyar nyelvre fordított baromorvosló könyvét, a tanácsi rendelkezés megvételre ajánlja.se Linzbauer Ferenc orvosprofesszor megállapítja, hogy az 1723- tól 1848-igaerjedő 125 évben alig van 40, amelyben az országot járvány ne pusztította volna. Ezért vigyázni kell arra, hogy az állatállomány ne legyen mérhetetlen károkat okozó járványoknak kitéve. Ezt a célt szolgálja a pesti Egyetemen 1783. jan. 9-én felállított állatgyógyintézet és tudományos barmászat, de ezt segíti elő a Barmász-rendőrifelvigyázat fejl ődése is, amely a moldvai, erdélyi juhpásztorok, a purzsások vándorlását is tiltotta. Linzbauer volt az, aki a rendeleteket és a gyógymódokat is összegyűjtötte, a betegségekről részletes ismertetéseket közölt.5 ' A ragadó marhadög egy 1787. évi megállapítása szerint eredhet a legelőmező áradása folytán megposhadt iszapos, éretlen fűtől, a megromlott levegőtől, a romlott víztől. Ezért az egészséges marhákat gondozóik külön 53 Dunare Nicolaie : Trepánácia oviec ako 1'udová liecebná praktika v karpatakom pastierstve. Slovensky Narodopis, IX. Bratislava, 1961. 579-609. old. Dunáre Nicolaie : A juhtartás, illetve pásztorkodás hagyományos típusai a románoknál. Ethnographia. LXXV. 1964. 247-272. old. Jacobeit Wolfgang : Schafhaltung und Scháfer in Zentraleuropa bis zum Beginn des 20. Jahrhunderts. Berlin, 1961. László Gyula : A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. 333. old. Hasznos Mulatságok. Pesten, 1829. 38. old. 54 HBmL. IV. A. 1011/a. 1830. jún. 25. 250-251. old. IV. A. 1011/k. 314/1837. júl. 7. 55 HBmL. IV. A. 1011/k. 114/1782. aug. 10. 56 HBmL. IV. A. 1/b. 167. 1783. dec. 30. 1784. Fasc. I. No. 365. Tolnay S. : Barmokat orvosló könyv i. m. Uő. : A lovak... i. m. 1-279. old. 1-79. old. 57 Linzbauer Ferecz Xavér : A magyar korona országainak nemzetközi egészségügye, az egyes igazgatási tárgyak fejlődésének történetével- hivatalos adatok nyomán. - Das internationale Sanitátswerken der ungarischen Kronlendár... Pest, 1868. Linzbauer X. F. : Codex Sanitario i. m. I-III. k. Könyve III/7. kötetében 186-192. old. Béres András : Erdélyi purzsások teleltetése a Hortobágyon. In : Tanulmányoka Hortobágy Néprajzához... i. m. 143. és 149. old. 84

szakasszák, az egészségtelen mezőt jószágaikkal hagyják el, az állatokat egészséges eledellel, jó vízzel és árnyékos helyekkel lássák el, kuta~cat ássanak. Fenyőmag, korom és konyhasó pora borecetben keverve, naponként marékkal számítva jó gyógyszer, külsőleg hunyorgyökér a csüngőn áthúzva alkalmazható, a gennyedtséget elvezető posztóval együtt. Belső orvosságnak Gumiamoniarum, (Ördögszar, Assaffoetida (Büdössülthús v. Ossafoetida) csont, Fenyőmagvak (baccasjuniperi = gyalogfenyőmag) összetörve alkalmazható. Erre vonatkozóan Wolstein munkái nyújtanak hasznos javaslatot.5$ Figyelemreméltó még Szabolcs vármegye intézkedése, amely Doctor Jósa rendelkezéseit 1828. dec. 1-én küldte meg Debrecen városának, az állatgyógyászatra vonatkozóan. 59 A behordott penészes szénától származó betegség eltávoztatására legjobb a szárított dió, vagy gesztenyefa levél, amit a juhok nagyon szeretnek, a szarvasmarha viszont a gyógyhatású kérget is jóízűen eszi.b Bőhm Márton baromorvos különböző gyógyszereket rendelt, készített, sőt maga adott féláron. Patikából csak kénkő savagot és nádméz szirupot vásárolt. Ő egyébként fel is boncolta az elhullott állatokat, s 1841-ben már nagy gyakorlattal rendelkezett. 1 A ragadós nyavalyában szenvedő marhák gyógyítására hármas elkülönítést ajánl. A beteg állatok trágyáját lovas szekérrel messze kell hordatni és jó mélyen elásni. z Fertőtlenítésre párlúg, és dltott kldrmész használatát javasolja. Elűzésre ásványos gőzök, salétrom, konyhasó, cserépedénybe téve kis vitriolt öntve rá, bezárt'ajtó mellett 24 órán átfüstölésre használható. Ugyancsak Bőhm Márton rendelte e11850-ben a szájfájás gyógyítására a gulyáknál az ecetbe vegyített timsóval való pamacsolást. Lábfájásra szintén házi orvosságot rendelt, hogy a marhának körmét és annak közeit 6hájba vegyftett kékkővel napjában egyszer, sőta szükséghez képest többször is békössék". a A gyógymódok között figyelemre méltó adalékokat találunk a Miskolczy hagyatékban.s4 Ha a szarvasmarha vizelete eláll, egy marék fenyő magot, egy itze vízbe föl forralni és le szűrni, 40 csöpp terpentint közibe csöppenteni és bele kell tölteni. A' széna polyva is jó, ha megfőzik, és a' hasa alá tartják, hogy a gőze meg járja". Vérvizelés ellen friss írót kell napjában 6-8 alkalommal a szájába önteni. Ha valamelyik tehén szopja magát, tőgyét borecettel összekevert rothadt sajttal kell bekenni, ha azonban tőgye sebes a fájórészeket meleg szappanos vízben mosás után szárazra törölve zsírral kell megkenegetni. L6hályogot a tűzön megszárított, törött és sóval összekevert por szembefúvásával gyógyították, de a megaszalt s apróra tört embertrágya is megtette ugyanazt a hatást. Ezek a javallatok ugyanúgy közel állnak a népi gyógymódhoz, mint ahogyan azt Tápaf Mihály 58 HBmL. IV. A. 1011/j. 2. 5318. N.Várad, 1787. aug. 22. Wolstein Amadeus János : A marha-dögről való jegyzések. (Das Buch von Viehseuchen... (Ford. és kiad.) Tolnay Sándor. Bécs 1784./a. Uő. : A marhaveszélyről való könyv, mellyel - magyar nyelven megajándékozott- Tolnay Sándor. Bécs, 1784/b. Uő. : A barom-veszélyről tanító hasznoskönyv... a paraszt embereknek kedvéért... Das Buch von Viehseuchen für Bauern. Ford. Tolnay Sándor, Posoni, 1785/a. Uő. : A' barom-állatok seb-gyógyítása tudományáról írtt könyvek. (Die Bücher der Wunderzteneikunst der Thiere. Ford. Tolnay Sándor. Béts, 1785/b. Uő. : A marha veszélyr ől szóló könyvecske, mellyet a paraszt emberek kedviért (írt)... Das Buch von der Vieseuche für Bauern. (Ford.) Tolnay Sándor. Béts. 1786. 8. évf. 56-77. old. Kny. is. Debrecen, 1933. 26. old. 59 HBmL. IV. A. 1011/a. 1828. dec. 1. Orvosi Rendelés" 60 Hasznós mulatságok. Pesten 1829. 37-38. old. 61 HBmL. IV. A. 1011/k. 494/1833. júl. 29., 65/1844. Bőhm Márton baromorvós jelentései. 62 HBrriL. IV. A. 1011/a. 1838. dec. I5 : 446. oldj 1014. sz: 63 HBmL. IV: B. 1109/f. 510/1860. máj. 31. 64 O. L. P. 441. Miskolczy hagyaték. ss

szörmény városát, mert a Hortobágy felső folyását elrekesztették s rendszeres itatóhelyektől a debrecenieket megfosztották. A debreceniek egyébként hasonló módon a szoboszlóiak elől elzárták a Hortobágy vizét. Ásott kutakkal, amelyeket a pásztorokról, vagy készíttetőjükről neveztek el, gyakran találkozunk. Ezek nagyobbára ásott kutak voltak, amelyek áradások alkalmával betemetődtek, ezért intézkedett a Város Tanácsa minden tavasszal a kutak megásásáról, tisztításáról. Kutak tudatos létesítése egyébként a XIX. század elejére esik, amelyeket a gulyagazdaságok előre elkészített tervek alapján építtettek.' 4 A csegei földesuraság Debrecen várossal mindenkor a szomszédságos és barátságos megegyezést kívánta, de miután nem engedte meg, hogy a város marháit 1787-ben a csegei Morotván itassák az Amica meg nem készülhetett". Ns. Hajdúszoboszló városa levélben kérte Debrecentől hogy mivel sehol itató helyek nintsen, és a kutakban is a nagy szárazság miatt a' víz egészen ki apadott ; engedn ők meg, hogy a' Szoboszlói Gulyák és Ménesek a' Hortobágyi Malmunkon felyül itathassanak minden napon". A város a jó szomszédság fenntartása végett egy hónapra engedélyezte azzal, hogy a szoboszlóiak határukon jó kutakat ássanak.'s Miután 1791-ben Ohaton két kút apadt el, építő inspektor az Ohaton égetett téglából csináltatott bő tágas kutat. A jármos ökörcsorda kútját Mátán létesítették. Ohaton a két régi, Márkus János ácsmester á1ta1600 R. forintért készített, de elromlott kút helyébe 1811-ben ugyanaz a mester már 4000 forintot kíván két új kút elkészítéséért.'s A kútágasnak és gémnek való fát a város erdein, a Nagycserei, a Gúti vágáson jelölték és vágták ki, ott helyben ki is faragták. Azok kár nélküli elszállításáról az állattartó gazdaságiknak kellett gondoskodni." Ha az idő szorított, agazdák is kint voltak, sírkutakat ástak, de 1830 körül is általános, hogy a laposokban, morotván, fenékekben itatnak, mivel a kutakban kell ő tisztítás hiányában megromlott, megkotusodott a víz. A városi Tanács nem egy ízben adott térítés nélkül egy-egy kút készítéséhez szükséges 20 000 téglát, a gazdaságokat csak az építési költségek terhelték.'$ Tervrajzát Bekő Albert kőműves mesterrel el is készíttették de tekintve, hogy költsége 2348.- Vftot tenne ki, így egy időre a kút kivitelezési munkájától elállottak, inkább a meglevő öt ohati kút kotrását vállalták.'9akútásás, különösen ha nem jól készítették elő, eredménytelenül végz ődött mivel nálunk tsak 74 Balogh István : A hortobágyi pásztorkodás történeti múltja. Néprajzi ÉrtesítőXXXV. 2. Bp. 1943. 105. old. Zoltai Lajos : Debrecen vizei. Debrecen, 1935. Szűcs István : Sz. Kir. Debreczen város történelme. Debrecen, 1871. III. 1046. old. EcsediL: A Hortobágy puszta.. : i. m. 148-149. old. 75 HBmL. IV. A. 1011/j. 5250. 1787. aug. 18. IV. A. 1011/a. 1790. aug. 11. 364. Vö. Orosz István : Mezőgazdasági termelés és agrártársadalom. In : Hajdúnánás története (Szerk. : Rácz István) Hajdúnánás, 1973. 89-208. old. Papp József: Halászatijog a Hortobágyvizein.In : Tanulmányok a Hortobágy néprajzához. i.m. 194. old. Szabad iimre : A hajdúböszörményi erdők és nádas terűletek birtoklási és használati joga a XIX. században. In : A Hajdúsági Múzeum kiadványai VI. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. (Szerk. : Bencsik János) Hajdúböszörmény, 1973. 67-75. old. 76 HBmL. IV. A. 1011/a. 1791. máj. 18. 103. old. 344. sz. 1794. 368-369. old. 307. sz., 1811. aug. 17. 371. old. 335. sz., 1811. aug. 22. 374. old. 338. sz. TörőLászló : Legeltetési rend a Hortobagyon. In : Műveltség és Hagyomány X. (Szerk. : Gunda Béla) Debrecen,,1968. 268-279. old. 77 HBmL. IV. A. 1011/a. 1818. nov. 26. 389. old. 682. sz., 1818. dec. 17. 403. old. 731. sz., 1829. febr. 11. 22. old. 44. sz., 1837. márc. 6. 77. old. 166. sz. old. 239. sz., IV. A. 1011/k. 283/1829. máj. 23. 78 HBmL. IV. A. 1011/k. 282/1824. jun. 16., IV. A. 1011/a. 1824. aug. 26. 254. old. 1826 : jun. 3. 127. old. 239. sz., IV. A. 1011/k. 283/1829. máj. 23. 79 HBmL. IV. A. 1011/a. 1829: júl. 20. 334. old. 665. sz., HBmL. Rajz. 220. Plan az ohati gulyakúthoz 1832. IV. A. 1011/k. 571/1832. szept. 19. gg

jó reménység vezérlése mellett ássák". Ezért szükségesnek tartják az olasz módra történő vízmeghatározást, hogy a felesleges munkát el lehessen kerülni.$ A kutak készítését egyre jobban szorgalmazzák, mivel még 1835-ben is a pásztorok közönségesen a kutak kiapadásáról, tisztátalanságáról, szűk vízről panaszkodnak", és az elhullás, fertőzés veszélye fennáll. Sok gulya napjában egyszer alig kap vizet, messze a folyóra hajtják, itatni. Legelőjük is elapadt, s az éhségt ől elkényszeredett marha a száraz kopár földet marta, szegény állat reggeltől estig csak ballag, nem azért, hogy egyen, mert teljességgel nincs mit, hanem, hogy üres gyomrait iszappal töltse meg." si A kutak tisztításához Bauer Antal lakatos olyan kút tisztító vas fúrókat készített, amelyek segítségével a kiapadt kutakba vizet lehet felhozni, s ha a költségeket meg akarják kímélni, Tetétlenről kérjék el mert oda már készített és eredménnyel kipróbálták. Kutak készftése egyébként a század folyamán mindig fontos feladatnak számított, mivel az állategészségügy súlyos problémákat felszínre hozó gondjai között a friss vízzel való ellátás alapvető körülmény volt. 82 Másik igen fontos intézkedés az állatok sózásának rendszeres biztosítása. 1815-ben hozott szabályozás már arról intézkedik, hogy a gulyajárásokon a hibás víz, a fű késői ujjulásától származni szokott bajoknak elhárítására a marháknak elegendő és illend ő távolságra lerakott kősó adattatnék, tekintetbe vévén azt, hogy amarha között káros dulakodás ne támadhasson".sa Úgy kell a kősót kihelyezni, hogy a kutakhoz közel legalább öt sózóhely legyen, s a kősót ne kelljen utánuk hordani. A kövér legelőn is fennállt a megbetegedés veszélye, így a tisztiorvos 1842-ben olyan javaslatot tett, hogy a marhák hátára nyalás végett só hintessen", a kövér legelőt soványabbra cseréljék. 1846-ban az Egészségi Bizottmány kilenc mázsa salétromsót vétetett és adatott ki, hogy azt az itatóvályúkban helyezzék e1.84 A román, szlovák, morva-vlach pásztorok szintén használták megelőző gyógyászati célra töretlenül a földre, kőlapra, vagy ágasra kihelyezett kősót. A sótartó karók használata az Északi- és Keleti Kárpátokban, de a szatmári és a Hortobágy környéki legelőkön is elterjedt a sózás módjainak néhány más formájával együtt.as 80 Uo. 81 Uo. : 272/ 1835. jún. 12. Dr. Takács Sándor : Csatorna terve Debreczen és a Tisza közt. 1727. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1904. évf. 318-320. old. Bencsik János : Paraszti állattartás Hajdúböszörményben. Tanulmányok Hajdúböszörmény néprajzához. I. In : Közlemények a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetéből 24. Debrecen, 1971. 24-25. old. Bencsik János : Szarvasmarha- és lótartás Tiszapolgáron. In : Tanulmányok a Hortobágy Néprajzához. i. m. 40-41. old. Rácz Lajos : Közérdekű öntöző csatornák a Hortobágyon. DGL. 1899. 2. évf. 2. sz. 82 Rácz Lajos : Közérdekű öntöző csatornák a Hortobágyon. DGL. 1899. 2. évf. 2. sz. 83 HBmL. IV. A. 1011/a. 1815. júl. 21. 234. old. 701. sz., IV. A. 1011/k. 343/1815. júl. 3., Bene Zsuzsa Die Schafzucht und Verarbeitung der Schafmilch auf dem Gebiet des Cserhát (Nordostungarn). - Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. (Szeré. Belényessy M.Földes L.Gunda B.) Bp. 1961. 559-579. old. 84 Gunda Béla : Altertümliche Mahlsteine in den Karpaten. Acta Ethnographica, X. 1961. 41-65. old. PaládiKovács Attila : Akeleti palócok pásztorkodása. Műveltség és Hagyomány VII. SzabadfalviJózsef és Újváry Zoltán közreműködésével (Szeré. : Gunda Béla) Debrecen, 1965 : 7-211. old. Pethe Ferenc : Pallérozott mezei gazdaság, I-III. Sopron, 1805. 28,56. old.hbml. IV. A.1011/k. 343/1815. júl. 16., IV. A. 1011/a. 1816. júl. 10. 375. old., IV. A. 1011/k. 361/1829. jún. 20., IV : A. 1011/a. 1829. jún. 22. 242. old. 508. sz., 1842. jún. 2. 254. old. 950. sz. 85 Gunda Béla : Prehisztorikus jellegű őrl őkövek a Kárpátokban. Ethnographia, LXIX. 1958. 33-351. old. Béres András : Ajószág sózása, sózóvályú. Ethnographia. LXXVI. 3. 1965. 456-461. old. 89

Debrecen város Tanácsa a Helytartó Tanács 1799. szeptember 25-én kelt 21 885. számú parancsa értelmében rendeletet adott ki, hogy a Kovács Céh Comissarius a' Marha orvoslás tudományának gyarapodására nézve" évenként egy-két kovácsot a tudomány elsajátítására Tolnay Sándor pesti professzorhoz küldjön fel, hogy ott a tudományban szerzett előmeneteléről bizonyságlevelet szerezzen. Azok a kovács Legények kik a' baromorvoslást ki tanulták, arról bizonyságlevelet mutatnak", remek készítés nélkül nem állhatnak a céhbe. Az állatgyógyászati ismeretekkel rendelkező kovácsok, a gyógykovácsok tevékenysége a XIX. század első felében általános volt, csak 1845-ben értesülünk először arról, hogy Takács Mihály kovács legény a baromorvoslás tanulása alól felmentést kér. Megszerzett ismereteik alapján a gyógykovácsoktól jobban elsajátíthatták a gyógyítás tudományát a pásztorok, hiszen velük gyakrabban és könnyebben érintkezhettek mint a szakképzett baromorvosokkal.8ó A XVIII. sz. végén, de már a XIX. sz. elején egyre jobban terjed a hivatalos állatorvoslás, Bőhm Márton baromorvos 1832-ben jelentkezik Debrecenben, hogy illend ő fizetés és szállásadás mellett elvállalná a gyógyítási feladatokat. Évi 100 forintért meg is kezdte tevékenységét és részére quartély pénz címen az eredeti összeghez még 50,-P. forint pótlékot biztosítottak. A század második felében már segédállatorvos is tevékenykedett,1891-ben pedig a mátai központban a Gazdasági Bizottság jóváhagyásával állatkóroda, vagyis kóristálló építését határozták el, de ez már Dely Mátyás hortobágyi állatorvos hosszú időn át folytatott gyógyító tevékenységével van szoros összefüggésben.$' Összegezve megállapítható, hogy Debrecen városa részben saját, részben a gazdaságok állatállományának védelmére a XVIII. század végétől, de különösen a XIX. sz. első felében olyan sokrétű és hathatós intézkedéseket foganatosított, amely a terjed ő s időnként a Hortobágyon jelentkező ragadós betegség, a dög, a száj és körömfájás, de az egyéb betegségek megelőzésére, gyógyítására szorítkozott. A hivatalos, ekkor ismert gyógymódok, eljárások amelyek mintegy száz év alatt elterjedtek, nehezen választhatók el a pásztori ismeretanyagban jelentkező gyógymódoktól, a ma már kuruzslásnak számító eljárásoktól.$$ Egy érdekes és tudatos folyamatnak lehetünk tanúi. Debrecen városának állatgyógyászatra és állategészségügyre vonatkozó rendelkezéseiben következetesen építette rendszerét, amely szorosan összefüggött egy egészséges állatállomány kialakításával és célszerű tenyésztésének lehetőségével. Ez az állategészségügyben is sajátos helyzetet teremtő hortobágyi állattartás a pásztori kultúrában is nyomot hagyott, a rapszodikus időjárás a folklórban is jól tükröződik amit a pásztornóták egész sora, de különösen jól mutat az, amely a kiszáradt pusztára, a veszedelemre utal.89 Elsőrendű befolyásoló tényez ő az időjárás és a gyógyászat alacsony színvonala. Orvosi gyógymódok, gyógykovácsi féltudomány, pásztori népi tapasz- 86 HBmL. IV. A. 1011/a. 1799. okt. 8. 82. old. 437. sz., 1845. márt. I5. 185. old. 549. sz. 87 Nagy Czirok L. : Pásztorélet... i. m. 179. 1. HBmL. IV. A. 1011/a. 1832 okt. 6. 504. old. 869. sz. 1834. dec. 3. 441. old. 1041. sz., ua. 104. 1835. jú1. 2. 179. old. 44. sz., IV. B. 1403/a. 1889. jan. 24. 5/615. 88 Balogh L : Marhadög... i.m. 303-308. old., Györffy L, i. m. é. n. 110. old. 89 Ecsedi István : Hortobágyi pásztor- és betyár-nóták. Debrecen, 1927. 37. 51. old. 9p

talat és veszettség-kuruzslók ismeretanyaga keveredik ebben az időben. A következetes intézkedések azonban gyökeres változásokat hoztak az állategészségügy alakulásában, de ezeknek eredménye már inkább a század második felében jelentkezik.9 Veterinary Hygiene on the Hortobágy at the Beginning of the 19th century by András Béres The animal husbandry and the utilizing of pastures in Debrecen was highly influenced by the health conditions of live-stock growing on the Hortobágy in the summer, because it was and still is subject to changes of weather. Quite a series of reports show us that the Debrecen Town Council paid constant close attention to the conditions and sometimes tragic fate of the twentyfive-thousand piece live-stock, herds, studs, Socks of sheep grazing on the Hortobágy. Their state of health had a great effect on the number of animals and shepherds, experience accumulated on how to cure diseases, and how to protect the animals. The delving of wells and later the drilling of artesian wells proved to be an important step in this struggle. The official veterinarian service began in the second half of the 18th century. The fact, that the therapies found in archives are still employed after two hundred years, is very impressive and instructive : shepherds still use them as something they learned from their fathers. As the proverb says, a shepherd always cures his own stock, they indeed did not need external aid, especially not veterinarian, if they had to treat their own stock. The town of Debrecen took many useful and effective measures to prevent epidemic on the Hortobágy. These measures concerned epidemics all over the country, or even abroad. The paper points out, how consciously Debrecen tried to create a healthy live-stock and suitable breeding methods with her instructions concerning veterinary hygiene on the Hortobágy. This yet hardly studied aspect of animal husbandry on the Hortobágy contributes greatly to our knowledge, and also throws light upon the struggle of the town against animal diseases endangering her possessions. Bemepuxapxoe deno e xavane XIX eexa e Xopmo6adu Axdpau~I b'epetu Ha corepxcaxxe cxora x IIacTóxutxoe xosbi3ctbo ropoua J~eópeuexa IIocTOSIxxo x s óonbmol3 nlepe xaxcaoe neto BnxsLno coctosume saopobba xaxoaxbxterocx xa XopTO6aRbcxxx rlactóxutax noronosba cxora, xoropoe Aaxce exxé B xaum,qxx ~actx~io sasxcxt ot IpaxTOpa IIoroubl. I~enbIH pa,q ot~eros yxasbibaet xa To, ~TO J~eópegexcxxl3 ropoacxor3 CoseT c IIocrosllmb~hl BxxNIaxxeNt cneaxn sa cocrosxmehl x xsnlex~xboi3 cyabóoz3 IIoronosba cxora : cra,q xpynxoro porazoro cxora, TaóyxoB nonlaaei3, crar oaeq x csxxel3, coctab.nsibutxx IIpx6nxsxTenbxo 25 000 ronos, xotopbie nacrlxcb xa Xoproóaubcxxx IIacTóxIIxax. CoczosrFme BeTepxxapxoro Aena cxnbxo B,rrHSIno xa I~op- Ivnrpoaaxxe naronosba cxora g "IxcnexxocTb IIacTyxoB, ouxaxo IIpxoópereaxbiz3 nonesxblh oiibit IIpesparxnex B enoxcxb>rgleca c~opl~i neuexxx x cosuasanxcb xeoóxoaxnibie IIpeRBapxrenbxble ycjiobxh 3ali~xTbI CKOTa, CpeAx KOTOpbIX 3axNMaJIO 3xa'ixTeJIbHOe McCTO- IIO.I~rOTOBKa KOJIOJ.~geB, s Aanbxel~rIIeirl c~itanocb cepr>ésxbnk AocTxxcexxeal óypelme apzesxaxcxxx xonoaueb. OcpxgxanxbIIvI nytirni nekexxe cxora xa~ano pacnpoczpaxatbca Bo BTOpoH IIonosxxe XVIII Bexa. B BbICUIer3 ctenexx xxrepecxo g noy~ixtenbxo To, qto neke6xble aleto,gbi, IIpx6nxsxTenbxo AByxsexoxol~ zlasxoctx, oóxapyxcexable xs apxxaxbtx gcto~ixxxos, npoaonxcaioot cy>aectbosatr> ei>~é B xaxm,ztlm, B pasxblx NIecTax, B xpyry IIacTyxoB xx xaxo,r{sit To~IO Taxxivm xce, xaxxam oxa 6bIJIH yxac~ieaosaabi ot xx otuob. O,ttxaxo cy>aeczsosano oólljectbeinioe Kehne, cornacxo xoropomy cam xacryx xsnaezca,nexapi;m cxora x ~ITO Aaxce o~exb xexenatenbxo Bxexxiee BhIeuIarenb- 90 Katona Imre : Népi Állatorvoslás Csongrádon. I-III. Néprajzi Közlemények III. 1-2. 1958. 231-268., IV. 1-2. 1959. 147-162. old. Kutató és feltáró munkámat ez irányban kívánom a jövőben folytatni, hogy az eddig még kevéssé ismert jelenségekre, illet őleg a történeti néprajzi előzményekre fényt lehessen deríteni. Jelen munkám egy nagyobb hortobágyi történeti néprajzi monográfia része.

patikus feljegyzéseiben megismerjük.s5 Kólikáról szerinte igen jó az olajban rántott tehén ganéjt kis székfűvel keverve a hasra kötni. Hasmenésre aszuberkenye, vagy mogyoró hagyma és kenyérhaj főzete pálinkában, törött szerecsendió írós vajjal összegyúrva, szárított cserfa, vagy tölgy makk összetörve vízzel keverve használatos. Hályogos szemrefürjtojás törött héja, vagy porrátört szárított hangyatojás szembefújva ajánlatos. Igen jónak mondható a kárászhal olvasztott hája, méz, vagy nádméz és gyömbér arányos keveréke szembecseppentve. Ez meghasítja.a hályogot ugyanúgy, mint az olyan asszony tejéből készült vaj, aki férjével másokon kívül tisztán élt és egymás után két fiú gyermeket szült. Féreg ellen nyers üröm levét kell becseppenteni, amely ugyanúgy használ mint a jószág saját vizelete. Orbánc ellen félmaréknyi lenmagot kell törni, hat tyúktojással, kevés timsóval összekeverni és flastrom módjára a fert őzött, gyulladt helyre tenni, de hatásos lesz a tavaszi tóból szedett békanyálban levő békatojásokkal való kenegetés is. A különböző gyógymódok terjesztésére sok kísérlettel találkozunk, ami a Tanács 1829. évi egyik jelentéséből is kitűnik : Ezen alkalmatossággal mind a ragadó dög, mind a gyakrabban előforduló nyavalyákról a pásztoroknak külön-külön magyarázatot és oktatást adtunk, s emellett némely könnyen véghez vihető kézi orvoslások módjára megtanítottuk.' cs Nem lehet mtás, hogy ennek az oktatásnak máig elérő hatásával is találkozunk a népi állatgyógyászatban, amelyekhez természetesen a pásztorok által szerzett egyéni tapasztalat is társult. A házilag készült epésfonnyadó, a kupecek különösen cigánykupecek hathatós orvossága. A kehesség gyógyítását pálinkával, vagy csudafa magjával végzik.a tejfeles kékkő száj és körömfájásra, a vékony terpentinb ől kényes őből és kisütött juhfaggyúból készült kenőcs, dohánylevél főzete a rüh gyógyítására használható. Az égetett timsó tejfellel keverve sebre, a szájkantározás fúvódás ellen, száraz takarmány, kormos kása vérhas ellen, száraz tölgyfakéreg főzete hasmenés elállítására, árvagoné pernye tetű ellen, kőrisbogár veszettségre tájoggyökér gyulladásra alkalmazandó. Vizelet elállása esetén melegtrágyába állítás ajánlható. Az állandó maghimlő tartás, gabonakorpa, faszén por hasmenés esetén, érvágás és még sok más gyógymód mind azon alapszik, mennyit sajátított el a pásztor eleitől, mennyit lesett el orvosoktól, s mennyire tartotta fontosnak, hogy maga is tudjon segítséget nyújtani. Tudta és tartja mais, hogy fűben-fában van orvosság, csak éppen ismerni kell, hogy mi mire való, s hogyan lehet alkalmazni.s' Az állategészségügy helyzetét Debrecen város nagykiterjedésű határán, így a Hortobágyon is számos körülmény meghatározta, illetőleg befolyásolta. A jószág nagyobbára szabadban telelt, így nagymértékben ki volt téve a téli időjárás viszontagságainak. A teleltetés nagy gondot jelentett, különösen ha takarmánnyal nem tudták kell ő módon ellátni az állatokat. Különösen kritikus volt 1816. január 29-e, amikor a Nemes város határán levő Tanyákon több Gazdáknak 70, 80, sőtt 100 darab nagy áru Marhái, és Juhai is megfagytak ; és el dögöltek, következés képpen számos Polgárok ezen rendkívül 65 HBmL. XIV. 10/1. 29-66. old. kb. 1840. TápaiMihály patikus feljegyzései a népi gyógymódokról. 66 HBmL. IV. A. 1011/k. 283/ 1829. máj. 24. Vö. Yajkai A. : A magyar népi orvoslás kutatása i. m. 12. old. 67 Vö. Tálasi L : i. m. 1936. Kallós Zoltán : Ráolvasás a moldvai és gyimesi csángóknál. In : Műveltség és Hagyomány, VIII. (Szerk. : Gunda Béla) Debrecen, 1966. 137-157. old. Luby M. : i. m. é. n. 171-174, 202-210. old. Nagy CzirokLászló : Pásztorélet a Kiskunságon. Bp. 1959. 179-190. old. Nagy Gyula : Paraszti állattartás a vásárhelyi pusztán. Néprajzi Közlemények 1-2. Bp. 1968. 38-40., 58-59. old. 86

való fatum miatt tetemes kárt vallottak".ss Máskor az uralkodó nagy szárazság fosztotta meg legelőtől az állatállományt. A legelő.elszáradása miatt a gulyák küls ő legelőn levő járásaikon alig élhettek. Ilyenkor megengedték, hogy a város erdeire kaszállójába hajtsák pásztoraik az állatokat azzal a kikötéssel, hogy az egyéni kaszálókra vagy dinnyeföldekre, a szállásokra vigyázzanak. A dög oka sokszor a legelő hiánya, így nem csoda, hogy sokszor a kemény büntetés ellenére juhászok és kondások áthajtják nyájaikat a nagyjószág járásokra, hogy legalább saját jószágaikat mentsék.b 9 1835-ben a szárazságot egyéb máskor is visszatérő veszedelem tetézte. Sáskák, szötskök" sokasága a meglev ő gyenge legelőt valósággal gyökeréig ledarálta, forró trágyájával elfert őzte, amelyet még az eső is hosszú idő múltán hozhatott helyre.' Ha sem a tél, sem a forró nyár nem tett kárt, oka lehetett az elhullásnak az is, hogy a jószágtartók a kemény tél után a sáros és rothadt mezőre ideje előtt kihajtatták marháikat. Nem egyszer a posványos helyen legelő állatok közül sok ledobbant.amostoha időjárás, sok eső, hideg éjszakák, s a bő mező 1837-ben szintén ártalmára volt a jószágnak. Ebben az évben a legelőket széltében kaszálták.a kövér legelő sok betegségnek lett oka, de különösen a vértályog jelentett ilyenkor veszedelmet. Ha a nyári elszáradt legelőn legyengült a jószág, a hideg esős ősz viszontagságai következtében sok állat esett áldozatuí.' 1 A fentieken túl gyakran azért is terjedt a dög, mert a dögben el esett marhák húsai el nem temetődnek". Ilyen esetben a magisztrátus a gazdák költségére fogadott napszámosokat akik az állati tetemeket jó mély gödrökbe temet tették. A döghús fogyasztás egyébként a Hortobágy környéki lakosság körében is gondot okozott. Kiss Orbán fürmender 1815. évi jelentésében arról értesít, hogy : Csegén számos ház népek ágyba feküsznek a' köz nép vélekedése szerént a' miatt, hogy a' Hortobágyi dögletes Bujákból el esett dögök húsait szekerekkel hordták el a' Gazdák Csegére, 's azon dög húsokat ették a' Gazdák pázok népével együtt". Bár erősen tiltották azért még 1829-ben és később is előfordult, hogy a megdöglött marháknak a' húsát a szegényebb sorsú emberek nem tsak el nem ássák, hanem meg is eszik", amely veszedelmes következményekkel jár.'2 Ezért létesítettek külön dögtemetőket, s minden gulyához lóval vontatható dögtalyigát is rendszeresítettek.' 3 Annak érdekében, hogy az állatállomány egyenletes tartását a legelőn jobban lehessen biztosítani, az itatás gondját meg kellett oldani. Az itatás folyókról, vízállásokról történt, s Debrecen városa azért perelte 1710-ben Bö- 68 HBmL. IV. A. 1011/a. 1816. febr. 3. 42. old. Balogh L : A jószág teleltetése... i. m. 175-212. old. Ecsedi István : A Hortobágy puszta természeti viszonyai, tekintettel a mezőgazdaságra. Szeged, 1908. 69 HBmL. IV. A. 1011/a. 1794. 417. old. 487. sz., 1825. máj. 16. 114. old. 257. sz. 70 HBmL. IV. A. 1011/k. 287/ 1835. jül. 18. Dr. Könyves Tóth Mihály : Sáskairtás a Hortobágyon. DKK. 1908. 96-101. old. Schenk Jakab : Az í907. évi sáskajárás a Hortobágyon és a madárvilág. Kny. Aquila. XIV. k. So ó Rezső: A Hortobágy növénytakarója. Debreceni Szemle, 1934. 8. évf. 56-77. old. Kny. is. Debrecen, 1933. 26. old. Zoltai Lajos : Sáskajárás a Hortobágyon másfélszáz esztendővel ezelőtt. Debreceni Független Újság 1905. máj. 28. 71 HBmL. IV. A. 1011/a. 1800. márc. 12. 174. old. 164. sz., 1807. szept. 16. 268. old. 890. sz., IV. A. 1011/k. 314/ 1837. júl. 7. IV. A. 1011/a. máj. 30. 249. old. 936. sz., IV. B. 1109/f. 1046/1852. okt. 15. Benedek Pál: Jelentés az Alsó-Szabolcs-Tiszai Ármentesít ő Társulat Választmányához a belvizek levezetésére vonatkozó tervezetről. Debrecenn, 1880. 72 HBmL. IV. A. í011/a. 1815. szept. 6. 274. old. 753. sz., 1829. aug. 17. 371. old. 711. sz., Vö. Tálasi I. i. m. 222. old. 73 HBmL. IV. A. 1011/k. 1810. máj. 4. 71. old. 710. sz. Béres A. : Az esett jószág... i. m. 462-467. old. s7