ágyához, s hanyatt dobja magát rajta. A telefon még mindig a kezében van. Már úgysem tud rendesen visszaaludni, így megnyit néhány olvasatlan

1 fejezet Dan Csörög a telefon. Dan még alszik, így azt hiszi, csak álmában keresik. A telefon tovább csörög. Dan megmozdul, de alig van ereje. Hajnalban 5 után ért haza egy újabb dedikálása után tartott after party-ról. Nem másnapos, nem szokása sokat inni. De még alig aludhatott pár órát. De a telefon még mindig csörög. Ki a csuda keresheti ilyenkor? Lassan lerúgja a dereka köré tekeredett plédet, s elcsoszog a kis asztalához, amin a mobilját hagyta. Azt sem látja, ki telefonál, még nem nyílt ki annyira a szeme. Oldalra húzza a zöld telefont, s csak ennyit nyög. -Halló? - épp ásításra készül, de alig nyitotta ki a száját, megakadt. Ugyanis a hang, amit meghallott a telefonból, az édesanyja hangja volt. Belekezdett egy monológba, amiből a srác alig fogott fel valamit. Mrs. Garrett-nek nem tetszett fia hosszúra nyúlt hallgatása. -Figyelsz te rám?! - kérdezi ingerülten. -Anya? Miért hívsz ilyen korán? Tudod, hogy tegnap -Daniel! Már majdnem dél van! Eltelt a fél nap! - hát persze. Senki sem mondhatja egy olyan nőnek, hogy a hajnali 11 óra korai, aki a tyúkokkal kel és fekszik. Dan sóhajt egy nagyot. -Inkább mondd, mit szeretnél. - kéri, s a mikrofont lefogva végre ásít egyet rendesen. -Tudod, milyen nap van ma? - tér a lényegre a nő. -Kedd? Azt hiszem - kicsit összefolynak az utóbbi időben a napjai. -És tudod, milyen nap lesz szombaton? -Szombat? - feleli zavartan Dan. -A nagyanyád hetvenedik születésnapja! - kiáltja Mrs. Garrett. Dan kicsit távolabb tartja a fülétől a készüléket, és sejti, hogy a fal túloldalán lakó idős, gyenge hallású bácsit is zavarja ez a rikácsolás. - Fiam! Ezer éve nem jártál már itthon. Hiányzol nekünk drágám. Jól esne nagyinak, ha megtisztelnéd őt a jelenléteddel a meglepetés party-n amit magának szervez. Szombatra! - az utolsó szót még hangosabban mondta. Dan fülébe annyira beleégett, hogy még ha akarna sem tudna megfeledkezni a dátumról. -Természetesen ott leszek, anyu. De mi az, hogy a nagyi magának szervez meglepi bulit? Annak nem az lenne a lényege, hogy nem tud róla? - kérdezi elgondolkodva Dan. -Ó, szerinted emlékezni fog rá pár nap múlva, hogy kiket hívott meg? Hidd el, meg fog lepődni! - ez után lassan letették a telefont. Igazából Mrs. Garrett kicsit túlzott, amikor azt mondta, a fia már ezer éve nem járt otthon. A helyzet az, hogy csak 3 éve költözött el onnan, a nagyvárosba, amikor lehetőséget kapott egyik regénye kiadására. Azóta abból a regényből 5 részes sorozat lett. Mostanában viszont képtelen írni. Valahogy elhagyta az ihlet. De talán! Az otthoni környezet megtöri a jeget. Ha másért nem, ezért lehet, hogy megéri elutaznia. Dan visszabotorkál az

ágyához, s hanyatt dobja magát rajta. A telefon még mindig a kezében van. Már úgysem tud rendesen visszaaludni, így megnyit néhány olvasatlan üzenetet. Van pár haverja, akikkel együtt volt tegnap este és ma hajnalban, jobbára ők írtak neki. Valamint egy ismeretlen, Bella nevű lány. Ő csak ennyit küldött neki hajnali négy után; Akkora barom vagy! Nos, Dan ezt csak kitörölte, nem reagált semmit. Ahogy Will képét sem nyitotta meg. William a legnagyobb partyarc a haveri körben. Valószínűleg ismét egy olyan képet dobott át neki, amin félmeztelenül énekel a bárban, az asztal tetején, egy sörösüvegbe. Alex és Zack mindketten egy most szombati buliba invitálták. Ők ketten a legjobb haverjai. Sőt, mi több. Alex a legjobb barátja. Így csalódottan ír vissza előbb neki. Haver, most szombaton nem megy. Haza kell mennem. Alex neve mellett ott van a kis zöld pötty, jelezve, hogy jelen pillanatban elérhető. Azonnal meg is nézte az üzenetet. Haza?! Mármint az óhazába? Ez szívás. Na majd legközelebb! Igen. Legközelebb már biztos menni fog! Nem akar a szükségesnél több időt távol tölteni a nagyvárosi nyüzsitől. Nem az van, hogy nem vágyik a csendre és nyugalomra, a tücskök hangjára az ablaka alatt, a mentők szirénázása és taxik dudálása helyett. Csupán attól tart, hogy kiesik a pörgős ritmusból, amit már nagy nehezen megszokott. Végül délig még forgolódott, zenét hallgatott, aztán sóhajtva bement a fürdőszobába. A tükörben végignézett magán. Itt van ő, Daniel Garrett, 25 éves sztár író, punk haj, félig kinőtt borosta, tengerkék szemek És mégis. Egy loftban lakik, a város legforgalmasabb helyén, ahelyett, hogy valami félreeső helyen hatalmas villája lenne. Ha felvetné a pénz, nem ő utazna haza, hanem magángépet küldene a nagyanyjáért, aztán egy hatalmas halom ajándék átadása után haza is küldené. De nem. Dan nem ilyen. Nincsen villája, sem magángépe. Azért szíve az van. Itt hagy csapot papot, s elutazik! Most pedig rendbe szedi magát, s elindul valami ajándékot szerezni a nagyinak.

2 fejezet Katy Vidék. Milyen nyugodt és csendes! A 22 éves Katy világéletében rajongott a kis falvakért! Aztán amikor az édesapja és a nevelőanyja úgy döntöttek, hogy leköltöztetik a kis családot ide, Adamsville-be, nem is lehetett volna boldogabb! Ez nagyjából 3 évvel ezelőtt történt. Akkor végzett a gimiben, tehát még jól is jött a költözés, mert így közelebb került ahhoz a főiskolához, ahová felvették. Most viszont csak élvezi a nyári szünetet! Július van. Ebben az időszakban az időjárás errefelé egész tűrhető. Leginkább akkor, ha találsz egy terebélyes diófát, s annak árnyékában olvasol. Épp úgy ahogy most Katy is teszi, egyik kedvenc krimi írójának könyvével a kezében a fa törzsének támaszkodva. Teljesen átszellemült, a cselekmény egyik legizgalmasabb pontjánál jár, amikor a mobilja megrezzen mellette a füvön. Ez eléggé kizökkentette, úgy véli, most már mindegy, ha megnézi, ki üzent neki. A városbeli barátnője az, Emily. Afelől érdeklődik, lenne-e kedve Katynek pénteken felmennie a városba, és vele, valamint közös barátjukkal, Ben-nel könyvtárba menni. Természetesen igent felelt. Mivel hamarosan befejezi jelenlegi olvasmányát. Főleg, ha nem zavarja meg több üzenet. Még nagyjából egy óráig olvasott, aztán hazaindult. Negyed órányi gyaloglásra van a kedvenc fája a családi házuktól. Végig salakos út vezet hazáig. Esős időben kicsit kellemetlen, de nyáron nem olyan meleg, mint a beton, tehát megvan az előnye is. Ahogy a lány hazafelé halad, összefut Mr. Ritter-rel, s köszönnek egymásnak. Az idős szomszéd bácsi éppen a kutyájával sétálgat. -Szép időnk van! - jegyzi meg Mr. Ritter. Katy helyesel, majd sietve odébbáll. Nem igazán kedveli a kutyákat, egy régi trauma végett. Ahogy hazaért, húgát a nappaliban találta. -Szia! - köszön neki Lea. - Mi a helyzet? - kérdezi a lány, egy magazint lapozgatva. -Nem sok. - huppan le Katy is a kanapéra. - Pénteken beugrok majd a városba. -Gondolom, könyvtár, ugye? - sandít fel a lapokból Lea. -Pontosan! Te kérsz valamit? - tudakolja, s közben tölt magának az üvegasztalon lévő limonádés kancsóból. -Esetleg a drogériából, ha arra is jártok. - vigyorog a lány, az összes, csillogóan fehér fogát kitéve. A két lány igencsak eltérő külsővel rendelkezik. Le sem tagadhatják, hogy csak mostoha testvéri kapcsolat van közöttük. Katy túlzottan fehér bőrű, egy enyhe napozás után is le tud égni, és kijönnek a szeplői, világos hajú és zöld szemű. Nem túl nagy növésű, alig éri el a 160 centit. Ellenben Lea sötétbarna hajú, még sötétebb szemű és jóval magasabb, mint Katy. Ó, és legalább annyira szereti a sminktermékeket, mint nővére a könyveket! -Majd még meglátjuk. Ben is ott lesz, szóval lehetséges, hogy oda is megyünk. - von vállat Katy. -Szupi! Köszike! - Lea felpattant a kanapéról. -Hová indulsz? - kíváncsiskodik Katy.

-Csak Elmegyek sétálni! Szióka! - puszit ad a testvére homlokára, majd kisiet az ajtón. Ez igen meglepő tőle. Lea, ha teheti egész álló nap a házban van. Elég antiszociális személyisége van. Csak 2 emberrel haverkodik. De ezért Katy nem szólja le, mivel neki is csak Emily és Ben teszik ki a baráti körét. Este 5 óra után hazaért Ann, a ház asszonya. Ugyanolyan hosszú, dús haja van, mint lányának, Lea-nak, csak ő melíroztatja, hogy elfedje az ősz hajszálait. Katy-t a konyhában találja. Épp nassol. -Az a csoki a sütibe kell, kicsim! - szól rá a nő. -Hoppá. Bocsi! De Nem találtam mást. - mentegetőzik a lány. Ann csak legyint. -Még jó, hogy ma is vettem! - emeli a pultra a 2 nehéz barna papírszatyrot. - Segíts kipakolni, kérlek! - a dolgok rendezgetése közben a nő rákérdez. - Merre van Lea? -Nem tudom! Csak fogta magát és elment sétálni. Már egy jó ideje. - feleli Katy. -Furcsa - Ann is egyből erre gondol. Ismeri a lányát, ez nagyon különös tőle. Már készült a vacsora, amikor Rob, Katy apukája is hazaesett. A férfi magas, őszülő, kopaszodó fickó, lánya tőle örökölte a zöld szemét. Puszival üdvözölte a Katy-t, Annt pedig egy gyors csókkal. -Hol van Lea? -Ez a nap legtöbbet ismételt kérdése! 100 pont, ha valaki helyesen felel rá! - nevet Katy. A szülők viszont nem tartják annyira viccesnek. Fel sem tudják hívni, mert a mobilját a nappaliban lévő asztalon hagyta, az üdítős kancsó mellett. - Jaj, ne izguljatok már! Van, hogy én is órákra eltűnök! -De te sokszor csinálod! Tőled már megszoktuk. - vágja rá Rob. -Szóval, ha elmennék itthonról, és valaki véletlen elrabolna, ti halál nyugodtan várnátok, hogy majd egyszer úgyis megjövök, mert sokszor csinálok ilyet! - vág vissza a lány. -Nem ezt mondtam! - feleli az apja, s közben ő is letört egy csík csokit a pulton hagyott táblából. -Igen, apa nem úgy értette! És amúgy is. Ki rabolna el itt, ebben a kis faluban éppen téged? - nevet el Ann. - Túl sok krimit olvasol! -Az már egyszer biztos! De megeshet! A hírekben is sok ilyenről számolnak be. Erről jut eszembe! Pénteken a városban ebédelek, mert találkozok Emily-ékkel. -Megint ott lesz az a fiú is? - vonja fel a fél szemöldökét Rob. -Apa! Annak a fiúnak neve is van. Ben, Benjamin Dawson! - kiáltja a lány. Már kezd elege lenni abból, hogy az apja sosem jegyzi meg a legjobb barátja nevét. De ennek megvan az oka. -Nem tetszik, hogy mindig egy fiúval lógsz -Csak barátok vagyunk, meg osztálytársak! - sóhajtja a lány. -Hm. Ezt vajon ő is így gondolja? - Katy mérgesen feláll a pult mellől s elvonul a szobájába. Ilyenkor általában csak 10 percig mérges, aztán minden olyan, mintha mi sem történt volna. Ez hála az égnek, az egész családra igaz. Ha valakinek konfliktusa keletkezik valamelyik családtaggal, az legkésőbb vacsorára már el is múlik!

Szerencsére Lea-val nem történt semmi gond, fél 7-re már haza is érkezett. Nem árulta el, merre járt, de a szülőket csak az izgatta, hogy épségben van. Katy oldalát azonban fúrta a kíváncsiság. -Hol voltál? - kérdezi a húgától, amikor már a szüleik elaludtak, s ők is az ágyban vannak. Lea felkönyököl. -Oké, ha elmondom, esküdj meg, hogy nem adod tovább, senkinek! Rendben? - suttogja a lány. -Persze, igen! Csak mondd már! - sürgeti izgatottan Katy. -Szóval Az a helyzet, hogy a múltkor megismertem valakit, amikor hazafelé sétáltam a suliból. -Az már elég régen lehetett - szúrja közbe Katy, de elhallgat, mert attól tart, Lea nem fogja befejezni a sztorit. -Nos. Még akkor a másik falu szélén jártam, amikor ez a srác leszólított, hogy mennyi az idő. Megmondtam neki, utána meg elkísért szinte hazáig. Rengeteget dumcsiztunk meg minden. De ne mondd el, főleg apának ne, mert kiakadna, hogy egy random sráccal vagyok. Léégyszi!! -Persze! Bízhatsz bennem! - Katy tudja, mennyire ki lennének a szülők, ha megtudnák ezt. Így elhatározta, váltóban hallgatni fog. Most pedig lassan álomba merültek.

3 fejezet Dan Dan-t kedd délután akkor hagytuk magára, amikor ajándék beszerző körútra indult a nagyijának. Aznap nem talált semmit, ami megfelelne egy 70 éves nagymama ízlésének, így nem vásárolt semmit. Szerdán a netet böngészte, hátha talál valamit. De az összes termék szállítási ideje átcsúszna a jövő hétre, szóval ez felejtős dolog. Csütörtökön már teljesen kétségbe van esve, még mindig nincsen semmi, amit elvihetne a partira. Az pedig igencsak ciki lenne, ha pont az egyetlen unoka érkezne üres kézzel. Nagy aggodalmában összehívta a baráti körét. Alex, Zack és Will azonnal igent mondtak a találkozóra. De nem tudták, mi lesz a téma. Dan pedig azt nem tudta, hogy Will a nyakára hozza Linda-t is. -Nem tudtam levakarni magamról, bocsesz - suttogja barátja fülébe, úgy, hogy a csaj ne hallja meg. Dan csak legyint. -Srácok! Elmondom miért vagyunk itt. - kezdi, amint beültek a kedvenc gyorséttermükbe. -Remek! Ezt vártam már este óta! Milyen bulit szervezel? - lelkesedik Will. Zack látja, hogy Dan kicsit ideges. -Tesó! Fogd már be! - szól rá a rangidős srácra. -Kösz! - biccent Zack felé Dan. - Egyébként, tényleg egy buliról van szó. - a haverok felélénkülnek. - A nagyanyám hetvenedik szülinapjára magának szervez egy meglepetés bulit. De A tanácsotokra lenne szükségem. - a fiúk, no és persze Linda is, figyelnek. - Mit adjak neki ajándékba? - az asztal mellett ülők mind felnevetnek. - Mi az? -Dan, te vagy a kis kreatív! Te vagy az írónk! Hogy hogy nincs ötleted? - kérdezi Alex. Dan zavartan megvakarja a tarkóját. Will is beszól neki. Zack csak vigyorog. Majd kicsit rendeződnek a kedélyek, s igyekeznek komoly válaszokat adni a srác problémájára. -Figyi, szerintem örülne az egyik könyvednek. - ajánlja Will. -Felejtős! Mindet postáztam már neki, de szerintem nem is szokott olvasni. -Na és rejtvényt fejteni? Az én papám mindig olyan újságokra vadászik, amiben van keresztrejtvény! Az nem lenne jó neki is? veti fel Zack. Mielőtt Dan bármit is felelhetett volna, Linda megszólalt. -Várjatok csak! A nagyid messze lakik. Ugye? - Dan bólint. - És nincs internete, gondolom, ha már 70 éves. Ugye? -Nincsen. De mire akarsz kilyukadni? - tudakolja a srác. -Akkor ez a megoldás! - kiáltja boldogan a lány. - Készíts neki fotó kollázst! Annak tuti örülni fog! Ritkán lát, de ha felnéz a falra akkor - Will félbe szakítja. -Hagyd már, ez a legnagyobb baromság, amit -Nem, szerintem nem az! - mosolyodik el Dan. - Sőt! Asszem meg is van a tökéletes ötlet! Linda. Tudnál még segíteni valamiben? - fordul a lány felé.

-Hát persze! - Linda már tudja is, mire gondol Dan. Megpaskolta a kamera táskáját, ami mindig nála van. Ő a fotós a csapatban, s most, last minute módon fotósorozatot készített Dan-ről, hogy friss képeket (is) tudjon a nagy fehér keretbe tenni. A 3 másik fiú is velük tartott. Így Linda a legutolsó képre őket is beállította. Mind a 4 srác egyegy hot-dogot tartott a kezében, s vigyorgott. Otthon Daniel azonnal nekilátott a képek rendezgetésének. 18 hely van a keretben. Ma legalább 10 normális kép készült. És egy nem normális, ahol a barátaival van, de kell olyan is, na! A maradék pár helyre a gépéről szedett olyan kiskori képeket, ahol a nagyi is szerepel vele együtt. S még a nagyapja és az apja is ott mosolyog mellettük. Ők sajnos a mostani bulin már nem vehetnek részt Elérkezett a várva várt, vagy éppen nem annyira várt nap, amikor is hazautazik a szülő falujába, Adamsville-be. Mióta 3 évvel ezelőtt elköltözött onnan, kétszer látta csak az anyukáját. A nagymamáját pedig egyszer sem. Legbelül aggódott, hogy mi van, ha a nagyi nem is ismeri majd fel? Mi van, ha majd kirúgja a házból, mert azt hiszi, csak egy huligán? Oké, ha a külsejét veszi, s az alapján ítéli meg őt, egyáltalán nem lehet hibáztatni. Abban az időben, amikor otthon élt, még egy nyomi, szemüveges, jól fésült, ingben járó srác volt. Ezt a stílust azonnal levetkőzte, amint felfedezte a nagyvárosi emberek stílusát. S hogy ne tűnjön ki annyira, tetkót varratott magára, lenyíratta a haját és szakadt cuccokban kezdett járni. De legbelül ugyanaz az érzelgős, konszolidált fiú, aki mindig is volt. Ezeken a dolgokon mereng éppen, amikor csörögni kezd a mobilja. Anya. Ettől tartott! Már a reptéren van, s ha most felveszi a telefont, akkor minden várakozó utas hallani fogja minden szavát. Végül válaszolt a hívásra, mert tudta, ha most nem teszi meg, később beláthatatlan következményei lehetnek. -Szia, anyu. -Szia drágám! Csak érdeklődnék, elindultál? Merre jársz? - egész visszafogottan beszél most. Ennek Dan örül. -Már a reptéren vagyok, fél óra és indul a gépem. -Ezt örömmel hallom! Ha leszálltál, tudod melyik buszra kell szállnod? - kérdezi Mrs. Garrett. -Azt hiszem. A hetesre. Ugye? -Igen, igen! Majd az Adamsville, Templom megállónál szállj le! -Igen anya, tudom! Csak 3 éve nem jártam otthon. Nem 30 éve! -Jól van, rendben! Nagyon várunk már, kicsim! Puszika! - s letették a telefont. Dan és az anyukája heti szinten legalább 2x beszélgetnek. Van, hogy ilyen kellemes hangvételben. De megesik az is, hogy édesanyja valamiért kiabálni szokott. Hogy ez mitől függ? Máig nem fejtette ezt meg a srác. A repülőutat végig aludta. Csak akkor nem alszik, ha az ablak mellett ül. Olyankor szereti nézni a felhőket, a tájat. Jelen esetben egy kisfiú ült ott, mellette pedig az apukája. A kissrácnak ez volt az első repülése. Dan arra a gondolatra aludt el, hogy ő is édesapjával repült először. Erről álmodott. Kicsit idősebb volt, mint a gyerek mellette, olyan 12 körüli. Apja a 2008-as Super Bowl-ra vitte őt el, Arizona-ba. Aztán már meg is érkezett! Nem kellett sietnie a buszhoz, volt még legalább fél órája. Addig az állomáson nézegette a kirakatokat. Az utolsó 10 percben pedig csak

üldögélt a padon, és a telefonját nyomkodta. Végül hála az égnek, megérkezett a busz! Hagyta, hogy az idős emberek felszálljanak előtte, mert már eddig is annyi megvető pillantást kapott a járókelőktől, hogy egy évre be tudná osztani! Nem akarta, még a jegyért való sorban állás közben is a hátán érezni a tekinteteket. S végre ő következett.

4 fejezet Katy Katy, Emily és Ben fél egykor találkoztak a Plázában. Először beültek ebédelni a kedvenc helyükre, az olasz étterembe. S még képesek nyáron is az iskoláról beszélgetni! -Hallottátok, hogy jövőre új spanyol tanárunk lesz? - kérdezi Ben a lányoktól, miközben a villájára teker egy adag spagettit. -Nem, még nem! Ki lesz az? - kérdezi Katy. -Ó, remélem nem az a bácsi, aki a mostani végzősöknek! Állítólag őt még angolul sem lehet érteni, nemhogy spanyolul! És nekem fontos lesz a nyelv a vizsgán! - kiáltja ijedten Emily. -Nem, igazából fogalmam sincs, ki lesz, de valami új pasas jön, és ő fogja tartani. - majd lehalkítja a hangját, minden ok nélkül. - Azt is hallottam, hogy elvileg valami helyes, csávó lesz! - a lányok nevetésben törnek ki. Majd lassan megették az ebédet, s elindultak valódi úticéljuk felé, a könyvtárhoz. Rengeteg időt töltöttek ott, de ezt sejtették is. Mind a hárman 6-6 darab könyvet vettek ki. Csupán azért nem többet, mert egyszerre maximum ennyit szabad. A könyvtáros nénivel már nagyon jóban vannak. Így vele is elbeszélgettek. Majd Katy négy órakor észbe kapott. -Nekem még be kell ugranom a Drogériába, mielőtt hazamegyek, mert Lea óhajtott pár smink terméket. -Jól van! Menjetek csak fiatalok! Aztán 3 hét múlva ismét számítok rátok! Akkor a bal szélső szekcióba érkeznek új példányok - mosolyog Emily-re. A bal szélső az ő kedvence. Romantikus történelem. A lány nagyon lelkes lett. -Biztosan itt leszünk, Mrs. Jones! - mosolyog. Ben és Katy is bólintanak. Ha más nem, majd a régebbi könyvek közül néznek valamit, amit még nem "végeztek ki". Elbúcsúztak Mrs. Jones-tól és betértek a közeli Drogériába. Katy gyorsan összeszedte a listán szereplő dolgokat. Ben pedig vásárolt magának egy arcvizet, valamint egy csomag vatta korongot. Emily pedig csak egy müzliszeletet vett a pénztár melletti állványról. Katy már eléggé késésben volt. Így a bolt után gyorsan megölelte a barátait és szinte futva indult meg a kb. negyed órára lévő busz állomás irányába. Megkönnyebbült, amikor még a megállóban látta a buszt. Felugrott rá, és sietve megmutatta az igazolványát a sofőrnek. Közben véletlenül kiejtette a könyvtári kártyáját. S észre sem vette A punk hajú srác, aki éppen jegyet vásárolt, felvette neki. -Ezt elejtetted! - szól a lány után, aki visszafordult. Először majdnem megijedt a csávótól, aztán mosolyt erőltetett az arcára. -Köszönöm! - s kikapta a kezéből a kártyát, majd sietve keresett egy helyet, hogy leüljön, mielőtt a busz elindulna. Beült a második ajtó után a negyedik sorba. Sajnálatos módon, több hely nem volt, így csak reménykedett benne, hogy az a fura külsejű alak nem akar majd leülni. Amikor Katy meglátta, hogy közeledik, kicsit még jobban a falhoz húzódott. -Szabad ez a hely? - kérdezi a lányt. Katy a szemébe sem néz, úgy válaszol, röviden.

-Igen, szabad. - ahogy a fiú leült mellé, a busz azonnal indult. Katy tekintete minden igyekezete ellenére többször is a mellette ülő alakra tévedt. Az a telefonját nézegette. Tipikus városi pasi! Vonta le magában a következtetést Katy. Majd amikor a srác felnézett, gyorsan a táj felé kapta a fejét. A "városi pasi" elmosolyodott. Természetesen észrevette, hogy a lány nézi őt. -Hová utazol? - próbál beszélgetést kezdeményezni nagyjából fél óra elteltével a fiú. Katy meglepődött azon, hogy megszólította, s egy pillanatig fel sem fogta, mi a kérdés. -Ö Hazafelé tartok. - motyogja zavartan. Majd visszakérdez, csupán udvariasságból, a legkisebb kíváncsiság nélkül. - És te? Hová utazol? -Én is hazafelé. Már nagyjából 3 éve nem jártam otthon. - ez túl sok infó volt a lánynak, ennyi mindent nem akart megtudni egy random pasiról, főleg nem ilyen hirtelen. -Értem - bólint zavartan, s hogy ne legyen a jelenleginél még kellemetlenebb a helyzet, felállt, hogy kinyissa az ablakot. De ezzel lett csak igazán kínos a szitu. Ugyanis persze, hogy nem nyílt ki az ablak. A srác felpattant. -Várj, hadd segítsek! -Nem igazán fontos - hárítja el Katy a segítséget, de persze az ismeretlen tag meg sem hallotta. Éppen kinyílt az ablak, amikor jött egy élesebb kanyar, Katy elveszítette az egyensúlyát és majdnem ledöntötte a srácot a lábáról. - Elnézést - motyogja a lány. Majd amilyen gyorsan csak tud, visszaül a helyére. A sofőr hangja recsegve megszólal a rádióból. -A következő megálló, Adamsville, Nyugati Megálló! - legalábbis, ezt mondta, bár az elavult hangtechnikai eszköznek "hála" aki nem helyi, az nem érthette rendesen. -Melyik megállónál szállsz le? - tudakolja a pasi. Katy, csak, hogy minél hamarabb eltűnhessen a közeléből rávágta. -Itt, a Nyugati Megállónál. Kiengedsz, kérlek? - s már talpra is ugrott. -Persze! - áll fel a fiú, és kis, színpadias mozdulattal utat intett a lánynak. -Köszönöm! - most sem igazán nézett fel a srácra. -Szívesen! Viszlát! - int a lány után, majd visszaül. Katy, amint leugrott a buszról, megkönnyebbülten lélegzett fel. Azt hitte, hogy a srác képes arra, hogy direkt ott szálljon le, ahol ő. Katy elkövette azt a hibát, hogy felnézett a buszra. Látta, hogy a punk csávó integet neki. Zavartan a földet kezdte fixírozni, s egy követ terelgetett maga előtt, míg a busz el nem húzott mellette. A helyzet az, hogy nem itt kellett volna leszállnia, hanem az Adamsville, Templom megállónál. Innen jóval messzebb volt a házuk. De nem bánja! Majdnem 6 óra lett, mire hazaért. -Hali! Na? Voltál? - ugrik elé a semmiből Lea. Katy mosolyogva meglobogtatja a Drogériás szatyrot. -Imádlak! - ugrik a nyakába Lea. Majd kikapja a kezéből a kis zacskót. - Mindent megtaláltál? - kérdezi, miközben az üveg asztalra pakolja a termékeket. -Igen, de Ben segített egy kicsit azzal a Igen azzal! -Applikátor ecset, Katy! - nevet Lea. - Már nagyon kellett! És ez a kozmetikai szivacs is! Az előzőt már agyon használtam. - vallja be a lány. Majd elégedetten szemléli a szerzeményeket. - Ó, tényleg! Hol voltál eddig? A busz rendesen, fél 6-kor elment.

Csak nem mentél még el valahova? - kacsint Lea. Katy elhúzza a száját. Majd sóhajt. -Oké, elmondom, milyen borzalmas utam volt! - s belekezdett. A húga lelkesen hallgatta. S a nővére leírása alapján, neki nagyon is bejött a srác! -Ki az? - kérdezi izgatottan Lea. -Honnan tudjam! - von vállat - De nem is igazán érdekel, az a helyzet. -Ugyan már! Biztos összefuttok egymással, ha erre lakik! Nekem az első dolgom az lett volna, hogy megkérdezem a nevét! -Azt tudom! Te minden random pasit kifaggatsz már első alkalommal! - legyint Katy. Mire Lea fintorog egyet. -Azért ez nem igaz! Csak Kyle-lal kezdtem el komolyabban dumálgatni! - kéri ki magának a lány. Katy védekezőn felemeli a kezét. -A lényeg az - mondja, miközben feláll, s elindul a konyha irányába - hogy remélem, soha többé nem látom a srácot. Komolyan! Ha láttad volna a haját, meg a szakadt cuccait - lerí Katyről a nem tetszés. Lea csak mosolyogva legyint. Szerinte nővére csak kamuzza ezt az elutasító hozzáállást. Ezt közli is vele. - Akadj már le a témáról, Lea! Gyere, és inkább segíts valami kaját összeütni! -Öh, izé. Tudod, én most megyek, és Kipróbálom az új tust! Oké? - s már el is tűnt. Ez volt Katy eredeti célja. Tudta, hogy mostohatestvére csak akkor megy a konyha közelébe, ha már a melegített étel ott várja a tányérján. A közös családi vacsi alatt Katy beszámolót tartott a szülőknek, milyen volt a napja a városban. Lea azonban végig csendes volt. De hát, ez nem lepett meg senkit. Általában sosem történt vele semmi a négy fal között. Viszont, amikor Katy és Lea lefeküdtek aludni, közös szobájukba, a fiatalabb lány halkan megszólalt. - Megint találkoztunk, Kyle meg én. És nagyon jól éreztem magam, ha tudni akarod! -Szeretném látni ezt a gyereket, ha már ennyire odáig vagy érte. Hozd haza valamelyik nap. - veti fel Katy. -Dehogy! Még anyáék meglátják! Vagy ami ugyanolyan gáz lenne, Mrs. Winthrop a szembe szomszéd észreveszi, hogy egy sráccal vagyok, és a falu hamarabb megtuja, mint a szüleink! - Lea nagyon kiakadt Katy javaslatán. -Oké, de a végtelenségig nem titkolhatod! - mutat rá Katy. - Előbb utóbb kiderül, hogy nem is töltöd itthon az egész napot úgy ahogy azt mindenki gondolja! -Tudom, el is mondom majd! Csak nem most. Majd. ha komolyabb lesz a dolog. - s ezzel Lea leoltotta a kis éjjeli lámpáját. -Komolyabb? Mondjuk ha már gyereketek lesz? - nevet halkan Katy. Lea is kuncog. -Nem, de egyelőre még csak az erdőben voltunk. Pontosan azt sem tudom, hol lakik. Még nem is csókolóztunk. Szóval Most aludjunk szerintem. -Holnap is együtt lesztek? - tudakolja Katy. -Igen. Te mit csinálsz? - kérdez vissza a húga. -Szerintem megint kimegyek olvasni. - motyogja az idősebb lány, majd ő is kikapcsolja a lámpát. A szoba ezzel teljes sötétségbe borult.

5 fejezet Dan Dan ahogy megérkezett a Templom Megállóba, s leszállt a buszról, nagyot sóhajtott, s mélyen beszívta a jellegzetes, falusi levegőt, majd kicsit elfintorodott tőle. -Otthon, édes otthon! - motyogja csak úgy magának. Aztán elindul a házuk felé. Az édesanyja már a kapuban várja, szélesen mosolyogva, tárt karokkal. Ő már látta fia új stílusát. S a legkevésbé sem zavarja. Bár titkon ő is aggódik, hogy a nagyi felismeri-e vagy sem. -Szervusz, kicsim! - kiáltja Mrs. Garrett, majd megöleli a nála nagyjából egy fejjel magasabb kisfiát. -Szia anyu! Mi a helyzet? - kérdezi, s közben bemennek. -Sütöttem neked almás pitét uzsonnára. Még mindig az a kedvenced, ugye? - néz rá az anyja csillogó szemekkel. -Igen, imádom az almás pitét! De Az uzsonnáról már leszoktam. Nincs annyi időm - Mrs. Garrett összehúzott szemekkel néz a fiára. -Akkor ezért vagy ilyen vézna! Na nem gond! Amíg itt laksz nálunk, addig felhízlallak! - s kiment a konyhába, hogy máris hozzon Dan-nek egy szelet sütit. A srác még nem merte bevallani, hogy maximum pár napot marad itt. Aztán haza kell térnie, vissza a monoton hétköznapokba, ahol mostanában nem szállja meg az ihlet. -A nagyi merre van? - kérdezi Dan, miközben nagy nehezen sikerül megennie az egyébként ínycsiklandó almás sütit. -Most nincs itthon, elment sétálgatni. - Dan megköszönte szépen, majd felállt, s elindult a régi szobája felé. Ahogy kinyitotta az ajtót, nem csapta meg az orrát az állott levegő, mint ahogy gondolta. Odabent semmi sem változott. Az ablakon ugyanaz a szürke függöny, az ágynemű szintén a régi kockás. Dan még nem lépett be. Megáll mögötte az anyukája. - Minden héten kimosom a huzatokat. Bíztam benne, hogy egyszer magadtól is hazajössz. De már tudom, nem ide tartozol. A nagyváros az igazi otthonod. -Anya, nekem mindig ez lesz az otthonom! - a nő megrázza a fejét. -Tudom, hogy gyökeret fogsz verni, messze innen. Meg is értem! Családot alapítasz majd ott, és vissza sem nézel! - Dan erre nem tudott mit mondani. Volt annyira jó gyerek, hogy ne hazudjon az anyukájának, de nem akarta megbántani, így inkább csak bevitte a csomagjait a szobába. Nem pakolt ki. Hisz alapból nem tervezett huzamosabb ideig itt maradni. Ez után csak heverészett az ágyban, amíg a nagymama haza nem ért. Szerencsére felismerte az unokáját, s nem ijedt meg Dan új külsejétől. A vacsora alatt végig a srác nagyvárosi életéről beszélgettek. A két nő lelkesen hallgatta a történeteket. Majd a nagyi elment aludni, 8 órakor. Ezen Dan nagyon elcsodálkozott. - Majd te is megtudod, ha 70 éves leszel, fiam! Lehet, hogy most még a vad, partizós, hajnalig fent maradós korszakodat éled. -Akkor sem tudok elaludni éjfél előtt, ha nem megyek bulizni! - az anyukája legyint.

-Felőlem, akár reggelig is fent maradhatsz, csak minket ne ébressz fel, és legyél ébren, mire jönnek a vendégek! - Dan bólintott, s igyekezett csendben elfoglalni magát. El akart kezdeni egy jegyzetet a telefonján, amiből kiindulhat a sorozatának legújabb része. De nem járt sok sikerrel. Kinyitotta az ablakát, s kiült a párkányra, úgy, ahogy fiatalabb korában is tette. Mélyen beszívta az esti, friss levegőt. Érezte, hogy a tüdeje kezd megtisztulni. A nagyvárosban még a parkokban is a kipufogók szaga terjengett, s ez keveredett a szinte minden sarkon előforduló Streetfood árusok által árult kaják zsíros illatával. Lassan valóban elmúlt éjfél, s Dan még mindig ébren volt. Unalmában kirakta az egyik, régi 1000 darabos, autós kirakóját is. Emlékezett rá, hogy régen mindig is erről a borsózöld autóról álmodott. Aztán, elköltözött abba a városba, ahol senki sem jár autóval, csak taxival, így hiába 25 éves, még vezetői engedélye sincsen. Amikor már nem tudta mivel elütni az időt, lefeküdt a hátára, s nézte a plafonra ragasztott fluoreszkáló csillagokat. S így aludt el. Reggel arra ébredt, hogy az anyukája és a nagymamája "beszélgetnek". Jobban mondva kiabálnak egymással. Kitapogatta a telefonját maga mellett az ágyon, hunyorogva megnézte, mennyi az idő. Jelenleg fél 8 múlt, 7 perccel. Te jó ég! Akkor ez azt jelenti, hogy kb. csak 4 órát aludhatott. Sóhajtva a fejére húzta a párnáját. Így sem sikerül teljesen elnyomnia a konyha felől beszűrődő hangokat. Nekem bezzeg csendben kellett lennem Gondolja fáradtan a srác. Végül úgy dönt, felkel, ha már visszaaludni úgysem hagyják, s kiment. -Felkeltél kicsim? - mosolyog rá Mrs. Garrett. Dan nagyot ásít és beletúr a hajába. -Igen. - sóhajtja. Letelepedik a helyére, ahol mindig is ült. -Remek! - kiáltja az anyukája, s elé tesz egy nagy tányér rántottát. - Edd meg drágám, aztán készülj fel a bulira. -Mikor kezdődik? - kérdezi kómásan Dan. -10 órakor. - jelenti be a nagyi. -Miért olyan korán? Nálunk akkor még mindenki alszik! - lepődik meg Dan. -De nálunk meg nem tarthat tovább egy buli sem, mert minden szombaton bingó van a templom melletti kocsmában, és 4-től ott leszünk. - puszilja meg a mamája Dan fejét. -Ah, el sem hiszem, hogy még üzemel az a kocsma! Azt gondoltam, miután elmegyünk innen, lehúzhatja a rolót. - Dan és Alex régen sokszor voltak ott. Természetesen fiatalabb korukban csak kólát és sült krumplit rendeltek, de legalább így is egy kis biztos bevételi forrást nyújtottak Mr. Ryan-nek. Alex a szomszédos faluban nőtt fel. Dan és ő minden létező iskolába együtt jártak, még ha nem is egy osztályba, de egy intézménybe. Sokszor lógtak az "Adamsville Kocsma" névre keresztelt helyen, mely a környező falvak legjobb szórakozóhelye volt. Hiába, a nagyvárosi pubok nyomába sem ér, de a környéken élő kevés fiatal igényeit ki tudta elégíteni. Dan elővette a táskájából a legünnepélyesebb ruháját. Egy fehér, rövidujjú inget, valamint egy farmer nadrágot, ami alig ért a térde fölé, szabadon hagyva nem túl izmos lábait. Nagyon meleg van, ha hosszabb ruhadarabokat venne fel, valószínűleg meggyulladna. Sajnos az égés így sem volt elkerülhető. Az első

vendégek kereken 10 órakor toppantak be. S ahogy meglátták Dan-t, elszörnyüködtek. -Ki ez a ficsúr? - morogja Mr. Goldman, aki régen a helyi kisboltot vezette. Most Dan-nek fogalma sincs, hogy mit csinál. De feltételezhetően már nyugdíjba vonult. -Az unokám! - jelenti be büszkén a nagyi. Mrs. Goldman elkerekedett szemmel nézegeti. -Többet vártam volna tőle - legyint a nő. Majd a nagyihoz fordul. - Édes Maggie-m! Hát boldog születésnapot! - két cuppanós puszit ad neki, s átadja az ajándékot. -Ó, hát honnan tudtad, hogy szükségem van egy új, hímzett abroszra? Csodálatos! Nézd csak Danny! - kiáltja a nagyi. Dan úgy tesz, mint aki szintén megcsodálja a nagy, (ronda,) piros pipacsokkal teli terítőt. De nem Goldman-ék voltak az elsők és az utolsók, akik szúrós szemmel néztek Daniel-re. Ezt nagyjából délig tűrte. Majd félre vonta a nagyit, a gyerek szobájába. -Mama, azt hiszem, hogy én is odaadom most már az ajándékodat. -Jaj, kincsem! Hoztál valamit? Nem kellett volna költekezned! Nekem a legnagyobb ajándék az, hogy itt vagy velem! - megölelik egymást. Ez a mondat kicsit megfacsarta a fiú szívét. Ellépett a nagyitól, s elővette a becsomagolt képkeretet. -Tudod, nagyi. Nem tudok mindig itt lenni veled. De ugyanannyira szeretlek, mint akkor, amikor minden nap együtt ebédeltünk az óráim után. Csak Rájöttem, hogy tényleg repül az idő, és Itt vagyunk, 3 éve nem jártam itthon, teljesen átalakultam, kívül meg belül is formálódtam egy keveset És ezek Ezek az emberek, akik régen kedveltek engem, már nem kedveknek. De szeretném, hogy te kedvelj engem és - Dan már majdnem elsírta magát. Sosem volt túl sírós fajta, de most túl sok érzelem kavargott benne. -Danny, édesem! Én soha nem foglak nem szeretni! De azért bevallom, hiányzol. Jó lenne néha látni a szép kis arcodat! - Dan tudta, hogy pont most kell kinyitnia a nagyinak a csomagot. S ahogy a néni szép lassan, óvatosan lefejtette a csomagolópapírt, ez által egyesével felfedve a képeket, az ő tekintete is egyre homályosabb lett. -Tetszik? - kérdezi bizonytalanul Dan. A nagyija felnéz rá. -Ennél szebb ajándékot még nem is kaptam! - ismételten megölelik egymást. -Na és Mrs. Goldman terítője? - kérdezi poénkodva Dan, mire a mamája nevetve vállon csapta. Majd komolyan nézett a fiúra. -Eddig remekül helyt álltál a vendégek között. Most felszabadítalak. -Micsoda? - kérdezi zavartan Dan. -Nem tudják ezek a vénségek belátni, hogy milyen nagy művész lett a kis Garrett fiúkából. Ez azért lehet, mert az ő rokonaik mind lélektelen és monoton munkát végeznek, öltönyben vagy tűsarkakon. Egyik sem saját agyából él, csak a berögzült folyamatokat ismétlik, nap mint nap. - a fiú szinte tátott szájjal hallgatja a nénit. Nem sejtette, hogy ilyen jó véleménye van róla, és arról, amit csinál. Ez boldogsággal töltötte el. - Na, menj csak! -Köszönöm, nagyi! - majd megvárta, amíg a mamája kimegy. S mivel Dan nem akart még egyszer elsétálni a vendégek megvető pillantásainak kereszttüzében, inkább az ablakot választotta, azon mászott ki, mint kiskorában is. Fogalma sem volt, hogy mit

csináljon. Aztán eszébe jutott! Régen, volt nem messze innen egy nagy diófa, ami alatt rengeteget olvasott. Az első novelláját is ott írta. Keresve sem találhatna jobb helyet arra, ahol ihletet kaphat! Nem sietett, végre egyszer nem egy megbeszélésre tart, vagy éppen partira. A korai ébresztő miatt nagyon fáradt. Így tervei szerint ledől a fa árnyékában, majd alszik egyet. Végre elérte a fáját. A béke és nyugalom szigetét! Letelepedett a tövéhez, s a hátát a széles törzsnek vetette. Már épp elszunnyadt volna, amikor valaki felkiált, a közvetlen közelében. -Annyira tudtam! -Jézusom! - kiáltja Dan, olyan nagy szívbajt kapott, hogy beverte a fejét a fába. Erre a lány, aki az előbb sikoltott, leejtett egy könyvet a fáról. Egyikük sem vette eddig észre a másikat. Dan felvette a könyvet, s lassan felállt, hogy odaadja a tulajdonosának, s ekkor meglátta őt A buszos lányt!

6 fejezet Katy Katy előre eltervezte a szombatot! Ebéd után a diófánál fog olvasni! A pénteken kivett könyvtári könyve nagyon magával ragadta, majd a legizgalmasabb résznél, amikor a hétköznapi csaj bedőlt a bűnöző rosszfiú trükkjének, felkiáltott. -Annyira tudtam! - ez általában így szokott történni. Nagyon váratlanul érte az, amikor a fa másik oldaláról meghallotta egy pasi hangját -Jézusom! - s ettől Katy úgy megijedt, hogy kiesett a kezéből a könyve. Már épp le akart mászni érte az ágról, amikor a srác felvette neki. A pénteki buszos fiú! - mindketten csak meredtek egymásra. Nagyon hosszú ideig. Aztán Katy észbe kap, s elveszi a könyvet a sráctól. -Köszönöm! - vágja rá a lány, majd lecsúszik a fáról. S mivel már úgyis kizökkent a műből, jobbnak látta, ha hazaindul. De a pasi kérdezett tőle valamit. -Mit csinálsz itt? - Katy megtorpan. -Csak olvastam, amíg meg nem zavartál. Na és te? - kérdezi keresztbe font karral. -Aludtam éppen, amíg valaki fel nem keltett a kiáltásával. - feleli a srác, kicsit kedvesebb hangon, mint Katy tette az előbb. -Miért itt alszol? Nincs lakásod? - vág vissza a lány. De a fiút sem kell félteni. -Na és te? Miért a fámon olvasgatsz, nem otthon a szobádban? - a lány már felelne, amikor valami megakasztja. -Mit jelentsen az, hogy a te fád? Ez az én helyem! - kiáltja Katy. A srácon látszik a zavarodottság, s felnevet. -Nem, ez az én helyem! Kicsi korom óta ide járok! És fogalmam sincs, hogy te ki vagy, és egyáltalán miért ülsz itt - Katy idegesen beharapja az alsó ajkát. Nos, amikor ő kicsi volt, egy nagy városban lakott, egy kis, negyedik emeleti lakásban. Szóval a fiú kiakadása jogosabb. Így egy nagy sóhaj után enged neki. -Oké, jól van! Bocsánat, hogy betörtem a Szent Helyedre. De én már kb. 3 éve mindig itt olvasok. Nem tudom, eddig miért nem követelted vissza a fádat -Mert 3 éve elköltöztem innen, és azóta most vagyok itthon először. - a srác is nyugodtabb lesz. - És egyébként, nem zavar, hogy itt vagy. Csak ne kiabálj, mert kicsit kivagyok. Hajnalban aludtam el, de a nagyanyám partija miatt nem pihenhetek otthon és azért zarándokoltam el a Szent Helyemre, hogy aludjak egy kicsit. - Katy elmosolyodott azon, hogy a srác az ő szófordulatát használta. Majd elkerekedik a szeme. -A nagymamád partija? Maggie néni a nagymamád? - kérdezi Katy. A másik bólint. -Miért? Ismered? -Hogyne! Hisz ez a környék legkisebb faluja! És egyébként Majdnem szomszédok vagyunk. - a srác elgondolkodva mered a távolba. Majd nevet. 3 évvel ezelőtt árulták épp a második szomszéd házat. -Ezek szerint te laksz Mr. Stephens régi telkén! -Igen. - feleli röviden Katy.

-Nos, akkor megkésve, de üdvözöllek Adamsville-ben, vagy más néven az Isten Háta Mögött! - közelebb lép a lányhoz. - Dan vagyok. - kezet nyújt. A lány kicsit habozva megrázza. Majd ő is bemutatkozik. -Katy. - megint bámulják egy kicsit egymást, aztán a lány hátralép. - Most Megyek! -Maradhatsz, ha szeretnél!... - szól utána Dan. Katy csak legyint, s már el is sietett. A magára hagyott Daniel kicsit még álldogált, majd letelepedett a fa tövébe. Ott észrevette, hogy a lány megint elhagyta a kártyáját. Felvette, zsebre rakta, s végül elaludt. Katy úgy rontott be a házba, mintha odakint szakadna az eső. Lea és Ann döbbenten néztek rá. -Máris 5 óra van? - kérdezi az anyukájuk. Ugyanis Katy általában nem jön haza 5 előtt. -Nem, nincsen! - feleli, majd eltűnik a hálószobában. Azonnal ír a Ban-nel és Emilyvel közös üzenetes csoportjába. Nyilvánvalóan már nekik is beszámolt a Buszos fiúról. De most, hogy megtudta, ki is az pontosan, úgy érezte, erről is értesítenie kell barátait. Alig telt el néhány perc, Emily és Ben azonnal videó hívást indítottak felé. -Csajszi! Azt mondtad, hogy bunkó állat volt a buszon! Most meg kb. mintha lenyűgözött volna téged! - nevet Emily. -Nem tudom, hogy bunkó állat-e vagy sem. Azt tudom, hogy Maggie néni a legaranyosabb az utcában! Mrs. Garrett kiabálós, szóval nem tudom eldönteni, ebben a Dan gyerekben melyik nőből lehet több. - von vállat Katy. Ben végig csak vigyorog. - Mi az? - kérdezi a lány. -Ó, semmi! De tényleg. - Ben közelebb hajol a kamerához, és az állát a tenyerébe fekteti. - De mondd csak. Meddig marad ott ez a bizonyos Dan? -Nem hiszem, hogy huzamosabb ideig bírná a faluban. Túl nagyvárosias. Fogadni mernék, hogy 2 nap után elvonási tünetei lesznek a partik meg a gyors kaja hiánya miatt. - Emily és Ben ebben nem voltak annyira biztosak, de ráhagyták a dolgot. Egy idő elteltével, ahogy vége lett a filmnek, amit Lea és az anyukája nézett, a lány beült a szobába, s faggatni kezdte a nővérét. -Miért vagy itthon ilyen hamar? - tudakolja a fiatalabb lány. Katy már harmadjára tesz úgy, mintha nem hallotta volna. Majd végül feláll, s becsukja az ajtót. Halkan felel. -Nem fogod elhinni, hogy ki zavart meg a fámnál! -Kicsoda? - kérdezi kíváncsian Lea. -A buszos fiú. - suttogja Katy. -Te jó ég! - kiáltja a húga. -Sh! Nem akarom, hogy anyuék meghallják! - Lea hevesen bólogat. S várja, hogy nővére megossza vele az izgis részleteket. De hiába. -Jaj, ne kelljen már megint azt a harapó fogós dolgot csinálnom! Mesélj már! - épp rá akarja szánni magát, amikor csengettek. A két lány picit fülel, majd Ann bedugja a fejét az ajtón. -Katy, téged keresnek. - közli Ann zavartan. De Katy még inkább az! Ki a fene keresheti őt itt? A lakásuknál? - Kint van az ajtóban. - lassan kimegy, majd megdöbben, ahogy megpillantja Dan Garrett-et, amint a terasz oszlopának dőlve, vigyorog.

-Mit keresel itt? - kérdezi a lány kicsit mérgesen. Ezt már lehet zaklatásnak minősíteni?! -Csak szeretnék adni valamit! - lép közelebb a srác, mire Katy hátrál. Dan előveszi a kis könyvtári kártyát. - Ezt elhagytad. Megint. - nyújtja a lány felé két ujjal a lapot. -Hogy kerül hozzád? - kérdezi meglepetten Katy. -A fa alatt hagytad. Biztos kiesett a könyedből, amikor eldobtad. - a lány elveszi tőle. - Nem tudtam, hogy könyvtári könyv. Azt hittem azokra jobban kell vigyázni, és nem szabad reptetni őket. - nevet Dan. Már Katy is majdnem elmosolyodik, amikor eszébe jut valami. -A te hibád! Ha ki kell fizetnem, akkor behajtom rajtad az árát! - emeli fel a mutatóujját a lány. -Rendben van! - bólint Dan. Úgy néz ki, hogy egyre kevésbé érzik magukat feszélyezve egymás társaságában. Aztán hirtelen kiabálás hallatszik odabentről. -Nem hiszem el, hogy titokban ki akartál lógni! - ordítja Ann, Lea-nak. -Nem titok! Katy tud róla! - vágja rá Lea. Katy nem tud semmiről, ez esetben, de úgy érzi, hogy most be kellene mennie. Dan is hátrál egy kicsit. -Azt hiszem, hogy most jobb, ha - motyogja a fiú. -Igen, jobb ha mész! - bólint párat Katy.. - De, köszi a kártyát! - lobogtatja meg könyvtári jegyet. -Nincs mit! - legyint Dan egy utolsó mosollyal, majd elindul hazafelé. Katy pedig bement a házba, hogy lenyugtassa a kedélyeket. Már este van, ismét. Katy és Lea a szokások, elalvás előtti beszélgetésük közepén tartanak. -Még mindig azt mondom, hogy nem kellene titokban talizgatnod Kyle-lal. - erősködik Katy. Lea sóhajt. -Lehet, hogy igazad van. - motyogja a lány. S előveszi a telefonját. -Mit csinálsz? - tudakolja Katy. -Csak írok Kyle-nak, hogy most már nem tudunk talizni. - feleli lazán Lea. -Nem azt mondtam, hogy ne fussatok össze, vagy ilyenek, csak hogy ne apáék tudta nélkül csináljátok! -Mindegy! Ha megismernék, úgyse engednének a közelébe - csúszik ki Lea száján. -Miért? Olyan rossz arcú a fickó? - nevet Katy. Majd amikor Lea nem csatlakozik hozzá, megijed. - Ó, ugye nem valami drogbáró, vagy pszichopata gyilkos? -Nem, nem az! De mindegy is! Jó éjt! - Lea letette a telóját. Katy nincs teljesen meggyőzve. Csak már nagyon álmos, így elnapolja a témát reggelig. Legalábbis tervei szerint nem akar a húga ügyeivel foglalkozni. Azonban, amikor hajnali háromkor felébred, a Lea nem fekszik az ágyában. -A francba! - motyogja Katy, s halkan kimegy, körbe nézni a házban. De rossz előérzete beigazolódni látszik. Lea valószínűleg nem mondta le a taliját Kyle-lal, csak áttette éjjelre, hogy titkos maradjon. Jó eséllyel a szülei 8-ig nem ébrednek fel, mert vasárnap egyikük sem dolgozik, szóval van még pár órája, hogy előkerítse a húgát, s ne legyen nagy gond a dologból. Gyorsan felkap magára valami utcai ruhát a macis pizsamája helyett, s halkan kioson a hátsó ajtón.

7 fejezet Dan & Katy Hosszú nap volt. A nagyi partija végeredményben jól zárult, bár a Bingó délutánon nem sokat nyert. A ház elcsendesedett. Dan anyukája és nagymamája is elaludt már. A fiú az egyetlen, aki ébren van az egész faluban. Az ablaknál ül, az íróasztala mögött, s a történetének folytatásán agyal, amikor lépteket hall. Elteszi a füzetet, amibe firkált. S kihajol, hogy lássa, ki az, aki hajnalban mászkál. -Katy? - suttogja a fiú. A lány most az egyszer nem ijedt meg tőle. Mert már alapból is parás, a húga miatt. Ijedten néz Dan-re. - Mi a baj? Otthon Minden oké? - kérdezi óvatosan. Katy az ablak alá sétál, s felnéz a srácra. -Eltűnt a húgom! - suttogja remegő hangon. -Micsoda?! Mi történt? -Nem tudom! Csak felkeltem az előbb, és nem volt mellettem! Sose szokott ilyet csinálni. De sejtem, merre van, most oda tartok! - s már indulna is, de Dan utána szól. -Egyedül? A sötét éjszakába? -Nem mondhatom el a szüleimnek! Már így is ki vannak akadva rá. - mondja szomorúan Katy. Majd ismét elindul. -Hé! Várj! Én Ha akarod, veled megyek! - kiáltja halkan Dan. Katy visszafordult. -Nem szükséges, és nem is nagyon ismersz, meg a húgomat sem - ekkor Dan már felült az asztalra, s kilendítette a lábait az ablakon. Katy meglepődött. Dan könnyedén földet ért. Leporolta a tenyerét, s kihúzta magát. -Mondd, merre kell mennünk. - Katy kicsit tátott szájjal mered rá. Dan vállat von. - Író vagyok, szeretem a kalandokat. - Katy oldalra billenti a fejét. Majd bólint. -Menjünk. - és elindulnak a földúton a falu határ felé. Nyár van, s hiába nem a kontinens legforróbb részén élnek, hajnalban is fülledt a levegő. Katy világít a telefonjával, nehogy rossz irányba menjenek. S halkan beszélgetnek. - Író vagy, mi?! - kérdezi kissé hitetlen hangon Katy. -Igen, író. Azért mentem el innen, mert az egyik nagyvárosi kiadó megvette a könyvem ötletét. Úgy voltam vele, próba szerencse, elköltöztem! Aztán annyira beindult a dolog, hogy ottragadtam. Beszippantott a gép, tudod. A város, az emberek, a pörgés. Ezért nem voltam már itthon 3 éve. - a lány figyelmesen hallgatja Dan életének történetét. A fiú itt befejezi - De rólad még semmit sem tudok. Csak annyit, hogy három éve vagytok itt. -Nem vagyok túl érdekes. - legyint a lány. -Azért szívesen meghallgatlak. Bármit rólad! Tényleg. - győzködi Dan. -Hát jó. 19 évig nagyvárosi voltam, de szerettem a vidéket, mert a papám vidéken lakott. Majd apám megismerte a húgom anyukáját és lecuccoltunk ide. És ennyi! -Szóval akkor 22 éves vagy? - kérdezi a srác. Katy felnevet. -Tudhattam volna, hogy első dolgod lesz kiszámolni, mennyi vagyok! De igen, 22. -És, mit dolgozol? Vagy suliba jársz? - tudakolja Dan. Katy úgy van vele, hogy ezt megoszthatja a fiúval, mivel már ő tudja, hogy Dan író.

-Abban a városban járok fősulira, ahol együtt szálltunk fel a buszra. Művészettörténetet tanulok. - Dan halkan füttyent. -Az nagyon szép lehet! -És te? Hova jársz? - a fiú egy kicsit zavarba jön. -Az az igazság, hogy én Nem jártam főiskolára. -Tényleg?! Azt hittem, hogy egy írónak muszáj -Nos, én nem jártam. A gimi után elkezdtem írogatni, addig anya és a nagyi segített rajtam, amíg nem választott ki egy kiadó sem. Utána pedig, nos elköltöztem innen, és azóta könyveimből élek. - a lány hirtelen megtorpan, s Dan-t is megállítja. - Mi az? - kérdezi a srác, de Katy lepisszegi, kikapcsolja a lámpáját, és halkan felel. -Ott vannak! - Dan is észrevett két alakot. Egy lány és egy fiú. Látszólag csak üldögélnek és beszélgetnek a fa alatt. Katy még nem akart rájuk rontani, de amikor látta, hogy mindketten elindulnak egy autó felé, megijedt, s ösztönösen elindultak a lábai. -Mit csinálsz?! - szól utána Dan, de Katy csak siet előre. A fiú sóhajt, majd utána indul. -Hé! Mit műveltek? - kiáltja Katy. Lea és Kyle mindketten megijednek. -Hogy kerülsz ide?! - kérdezi meglepetten Lea a nővérétől. -Csak elviszem kocsikázni egy picit a barátnőmet - mondja kedvesen, talán túlságosan is kedvesen Kyle. -Nem hiszem, hogy Lea el akar menni. - vágja rá Katy, s magához akarja húzni a mostohatestvérét. De a lány lábai mintha gyökeret vertek volna a talajba. - Ne csináld már! Anyáék aggódni fognak, ha reggelig nem megyünk haza! -Igen, te hazamehetsz, de én Hé! Ki az a pasi, aki onnan kukkol minket? - kérdezi random Lea, ahogy észreveszi Dan körvonalait a homályban. -Maggie néni unokája. Daniel. De most nem ő a fontos! Gyere már! -Lea. Ne menj. Nem mehetsz - morogja a fülébe Kyle. Dan közelebb sétál, s az autó lámpájának fényében végre láthatóvá válik teljes életnagyságban. S ekkor Lea felsikolt. -Úristen! Nestor! Te jó ég! Imádom a könyveidet!! - lelkesedik a lány, s a srác nyakába ugrik. Dan meglepetten néz Katy-re. De ő csak ennyit kérdez. -Nestor?! - vonja fel a szemöldökét. -Ez az írói álnevem. - közli a fiú, amikor végre levegőhöz jut. -Azta! Nem hittem, hogy te vagy az a buszos pasi, akiről Katy annyit mesélt! -Lea! - kiált a húgára Katy. Ettől a mondattól teljesen zavarba jött. Dan csak magában vigyorog. Szóval, mesélt rólam! Ezt jó pontnak vette. Kyle megköszörüli a torkát -Lea, szivem. Mennünk kellene, ha oda akarunk érni. - s elhúzza a lányt a másik pasitól. A helyzet az, hogy most már Lea nem akar annyira beszállni a kocsiba. Jobban leköti bálványának bámulása. Katy rászól Dan-re. -Csinálj már valamit! - a srác egy pillanatig agyalt, majd megszólalt. -Figyi, Lea! Mit szólnál, ha reggel mesélnék neked néhány érdekességet a most készülő könyvemről? - amivel még sehogy sem áll, de majd valamit megpróbál rögtönözni. Lea zavarban van.

-Ha most elmegyünk Kyle-lal, nem hiszem, hogy reggelre hazaérünk - habozik Lea. -Akkor ne menj! - vágja rá Dan. S így sikerült is meggyőznie a lányt. Csakhogy amikor át akart állni a jó oldalra, Kyle nem engedte neki. Ráadásul még egy kést is előkapott, azzal fenyegetően csapkodott Katy és Dan felé. Az író hátra hőkölt. -Ki a franc vagy, ember?! - kiáltja, s védekezőn Katy elé áll. Kyle gonoszul elvigyorodik. Majd a karját fogva a kocsihoz vonszolta Lea-t, s elhajtott vele. Katy mérgesen rácsapott Dan vállára. A fiú feljajdult. -Azt mondtam, csinálj valamit! Most ki tudja, hová viszi a húgomat! Apáék ki fognak nyírni Ne csak állj már itt! Találj ki valamit! - kiáltja a lány idegesen, már a sírás határán járva. -Azon vagyok! - vágja rá Daniel. Mert komolyan azon van! - Ha erre mennek, akkor legalább fél óráig földúton haladnak. Vagyis a keréknyom megmarad utánuk. Ha azt követjük, kideríthetjük merre tartanak. -Szuper! És mégis hogy akarod utolérni őket? Gondolom nem vagy olyan gyors, mint valami kenyai futó. - piszkálja Katy. - Én meg főleg nem - teszi hozzá halkan a lány. -Nem is kell futnunk! Van egy kocsi, amit kölcsön tudok venni. -Kölcsön venni, úgy, mint ellopni? - kérdezi a lány már sietés közben, mert Dan már elindult valamerre. -Nem egészen! Ez a kocsi Az egyik barátom apjáé. És Történetesen, van hozzá pótkulcsom. - Alex még az indulása előtt odaadta neki, hogy nyugodtan el tudjon vinni egy két csajt, egy két körre. De Dan álmában sem gondolta volna, hogy most valóban kapóra jön majd az autó! Ahogy megérkeztek a garázshoz, Katy meredten bámul előbb a golfkocsira hajazó apró járgányra, majd Daniel-re. -Te ezt tényleg kocsinak nevezed?! -Nos, valószínűleg gyorsabb, mint te! - s a srác már be is ült. A motor akadozva felbőgött. - Na, mi az? Nem jössz? - kérdezi Katy-t. Aki szemforgatva beszáll, s elindultak. Ahhoz képest, hogy milyen pici, eléggé gyors. Legalább 20 perce haladtak előre egyenletesen gyorsuló tempóval, de nem lépték át a sebességhatárt. Csak a falu határát. És a következő faluét. Egyetlen autó sem haladt el mellettük. Majd végre feltűntek Kyle és Lea autójának hátsó lámpái. Feltűnés nélkül követték őket addig, amíg meg nem álltak egy raktár épülete előtt. Dan is leparkolt, kicsit távolabb, s a lámpát is leoltotta. Figyelték, ahogy Lea és a srác kiszállnak. Végül bemennek a kapun. Katy azonnal ki akart szállni, de Dan megfogta a kezét. - Mi van, hogy ha sokan vannak bent és veszélyesek? -Még egy ok, hogy ne legyen ott a húgom! Engedj el! - a srác engedelmeskedett, s Katy kiszállt. Majd utána Dan is. - Azt hittem, te be vagy tojva! -Igen. De hazudnál, ha azt mondanád te nem parázol! - a lány erre már nem mondott semmit, mert a kapuhoz értek. Meg egyébként sem szeretett volna igazat adni Daniel-nek. Mivel az ajtón kívülről csak tömérdek mennyiségű kartondobozt láttak, Katy nagy "bátran" belépett, s elbújt az egyik rakás mögött. Onnan már látta mi folyik bent, de nem hitt a szemének. Intett Dan-nek is, hogy menjen mellé.