Harasztiné Bata Zsuzsa, ny. óvodapedagógus Fülesbagoly mesék 2013. május Piros palatetős (budai) ház áll a dombtetőn a fák között. A szomszédos kertben jobbról is, balról is öreg cseresznyefák állnak roskadoznak pirosló terméssel. A tornyos házban Teri néni lakik kis fehér kutyájával. Tavasszal lenyírja a kutyus bundáját, ilyenkor csak két pamacs ágaskodik a fülön. Barátságos fehér-fekete foltos jószág. Csipszi a neve. A ház csupa rejtély. Sűrű örökzöldek mögött csak a barna bejárati ajtó látható. A postás könnyen bejut, neki kulcsa van, de senki más nem jön se ki, se be. A titokzatosságot fokozza a háztetőn a régi televíziós antennán ülő bagoly. Fülesbagoly. Mozdulatlanul ül, éjjel - nappal, télen - nyáron. Látja a napkeltét és látja a napnyugtát, és a holdas éjeken látja a szikrázó csillagokat, ahogy fordul a Föld és jönnek elő a csillagok, a Göncöl, a Nagymedve, a Sarkcsillag, a Fiastyúk meg a Kaszás. Ezen a tavaszon a felhős, napfényes délelőttön csoda történt. A baglyot, magányában egy fényes szürke-fekete madár zavarta meg. Odareppent hozzá, egészen közel. Nem mozdult a fülesbagoly, a fényes-fekete tollú tehát odakapott hozzá a csőrével. Barátkozni akart? Fel akarta ébreszteni? Bosszantani talán? A füle meg sem moccant. A fényes szürke madár károgott. Dolmányos varjú volt. Nem is igazi károgás volt ez, inkább furcsa rikácsolós, bosszús hang. Aztán elröppent, majd visszajött és megint odakapott a bagolyhoz. Sőt, a fejére szállt, aztán a hátára. Ez nem tréfa. Talán összetévesztette valamivel vagy valakivel a szürke tollú baglyot. Az ábrándos helyzetből akarta kimozdítani, kibillenteni. Nem sikerült neki, ezután hirtelen elszállt. A bagoly pedig ült, állt odacövekelve, mert senki sem tudhatta róla, hogy madárijesztő műbagoly volt. A műbagoly --------------------------------------------------- Azt mondják egyesek, hogy a kitömött műbagolynak nincsenek barátai és nincs is más feladata, csak hogy mozdulatlanul ülve - állva, odacövekelve riassza el a tetőről a kisebb-nagyobb madarakat, a galambokat, gerléket.
A rigókat nem kell elűznie, mert barátságosak, nem riadnak meg, de nem is közelednek. Még a pirosló cseresznye szemeket sem dézsmálják meg, arra az éhes seregélyek jönnek nagy csapatban. Ám a piros palás tető fölött most egy eddig nem látott fehér- fekete madár röppen a bagolyhoz. Csörög. Csörög a szarka, billeg a farka, s ha megsózod a farkát, talán el sem repül. - mondják tréfásan a gyerekek. A baglyot nem érdekli sem a mondóka, sem a fényes fehér-fekete csörgő hangú szarka. Ül mereven, vigyáz a tetőn a tájra, kertre, cseresznyefára, a tetőn lévő hűtődobozokra, internet és kábelteleviziós antennákra, villámhárítóra, a szemben lévő hófehér oszlopos házakra, benne a metszett gondozott fákra, örökzöldekre és nézi a villanypózna tetején éneklő fekete rigót, ahogy narancsszínű csőrét nyitogatja és szépséges dallamot fütyül, amit még eddig sosem hallott. A rigó a napfényben a tavaszt dicsérte. A bagoly tekintélyesen ült és rájött, hogy mégsem nem unatkozik. A dolmányos varjú megjelenik néha, már nem csipkedi, hátára sem száll, nem bosszantja, leül a közeli kéményre. Talán megpihen. Nem sikerült összebarátkozni vele. A bagoly minden mozgót észrevesz. A kerítésen napozó barna sovány kis gyíkokat nézi, tudja hogy a hosszú hideg télben a kövek réseiben lapultak ezek a csillogó kis villámló négylábúak. Napoznak, várnak valamire. Hirtelen mozgásra eltűnnek a résben. A bagoly ezt is figyeli, de úgy érzi, elege van ebből a folytonos állásból éjjel-nappal, télen- nyáron. Egyszer el fog onnan röppenni. Ha vége lesz a nyárnak és jön az ősz, el fog röppenni és keres magának egy odút. Nappal nem akar hunyorogni a vakító fényben, és arra gondol, éjjel milyen remek lesz odú szélén vagy öreg ágakon, netán padláson, várkastélyok tornyán üldögélni, álmodozni. Most, hogy elmúlt a tavasz, a tornyos ház tetején nézi a tájat, jön-e nála is nagyobb madár. Vigyáznia kell, hogy ne rakjon fészket egyikük sem kémény tetejére, mert azt könnyen lefújná az északi szél, és figyelnie kell, hogy egyetlen madár se rakjon fészket tojásokkal a szellőző nyílásokba, ereszre, csatornába, nagy ezüstös levegőszűrőbe, hűtőládákba. Fészekrakásra itt vannak a fák, a fenyők. A rigók az ezüstfenyőn költenek, a szarkák és galambok a fák ritkás ágai közé rakják kesze-kusza fészkeiket. Folyton dúdolják, hogy túdomtúdom, vagy Csak így, csak így, csak - csak - csak., mintha egymást bíztatnák. Soha nem jön errefelé sólyom, sas, keselyű. A fülesbagoly akkora tekintélyre tett szert a környéken, hogy csak a foltos fehér kutya meri vakkantással megzavarni merengését, amikor Teri néni sétára viszi. Ősszel a piros palatetős ház tetején már nem lesz ott a műbagoly. Meglátjátok majd, gyerekek, hogy a mesék világában minden megtörténhet. ---------------------------------------------
Fülesbagoly és a felhők A cseresznyefáról aszottan hullott le a gyümölcs május végén, senki sem szedte, csak az utcán járók közül néhányan húztak le egy-egy ágat onnan szemezgettek. Rigók repültek oda, szomjúságot oltani, de a bagoly tudta, hogy a rigó csak végső esetben csipkedi meg a termést, hisz rovarevő. A seregélyek elkerülték ezt a tájat, talán épp a bagoly jelenlétének köszönhetően. A szarkák szapora csörgéssel üzentek egymásnak, hogy mit rejtettek el fészkükbe megint. A fülesbagoly nem érzett sem hideget, sem meleget. Ült az antennán. Felhők kúsztak el az égen, hol fátyolosan, hol esőcseppekkel terhelten. Jeget hoztak, vagy csak frissítő záport. Gomolyfelhők vonultak és különböző formákat vettek fel, pufók arcú óriásként, támadásra kész négylábúként, mely megfejthetetlen volt, talán párduc vagy oroszlán alakban. Felhősárkány kúszik most ott a távolban. A Nap elbújik, mozdulatlan és a felhők takarják. Most ezüstös aranyos kontúrral rejtőzik, aztán fényáradattal tör elő megint, és jönnek a bárányfelhők. Milyen sokan vannak, bodrosak, sűrűn sorakozva. Időjárásváltozást ígérnek. A Napkorong körül óriási színes fényudvar jelenik meg. Rózsaszínű. Az esti fény átszikrázik a felhők között. A bárányfelhők elvonultak. Ha feljön az égre az Esthajnal csillag, akkor lesz legszebb és a legnyugalmasabb a környék. A gyíkok elbújnak, a madarak fészkükre ülnek, itt-ott a levegőben cikáznak a denevérek. Csend ül a tájra Vagy mégsem? Teri néni kutyájával esti sétára indul. Ilyenkor a kerítések mögött lapuló kutyák esti ugatásba kezdenek, csaholnak, vagy vonyítanak, vakkantanak vagy morognak. Csipszi, a kiskutya itt-ott üzenetet hagy nekik. Elcsendesedik hamarosan a budai utcácska, Fülesbagoly nyugodtan ül az antennán és félig nyitott szemével szigorúan óvja a házat. ----------------------------------------------------------------- Nyár A legmelegebb hónap július volt, de fülesbagoly nem érzett ebből semmit. A napok egymás után teltek, az utcán nemigen járt senki. Egy-egy autó suhant el, sok csomaggal, biciklivel a csomagtartóján, három-négy kisgyerek integetett a bagolynak a kocsi ablakából. A környéken új ház épült, a kőművesek igen hangosak voltak, szögeltek, kalapáltak, az ácsok tetőt húztak az új falakra. Elmaradt a gyerekzsivaj a szemközti óriás kertben, ahol szökőkút csobog, meg valódi meleg vizes forrás a föld mélyéből, télen-nyáron.
Valamikor ezen a területen,- a bagoly tanúja volt, hogy ligetes, vad, bozótos volt a táj, - sokáig nem építettek oda semmit, aztán három csodapalota épült, kertjében szép japán dísz cseresznyefával, óriás barkafűzzel. Állandóan őrök járnak fel, s alá, akik éjjel-nappal figyelnek, - de mire. Gondolkodni kezdett a bagoly. Mire figyelnek ezek a fekete ruhás emberek? Sok idegen autó érkezik és elnyeli azokat a mélygarázs. Más érdekes dolog nem történik ezen a nyáron sem. Vagy mégis? Autók állnak a járda mellett, és gyorsan suhanó furcsa barna karcsú négylábúak ugranak a motorház tetőre, majd bebújnak a kocsi alá, aztán akár egy légtornász, vastagtörzsű fák derekára kapaszkodva a régi házak tetőrésein tűnnek el. Ezek nem lehetnek macskák, azok sokkal kényelmesebbek, óvatosan lépkednek fehér cipőcskében, egyiknek-másiknak csak három fehér folt van a lábán, olyan mint egy zokni és tiszta fekete a háta. Furcsán nyávognak holdas éjeken.barátot keresnek vagy gazdit? A nappali fényben pislog a bagoly, de jönnek a csillaghullásos éjszakák, ahogy beköszönt az augusztus hónapja, és nem csak meteorok meg csillagok hullanak, hanem kék, rózsaszín, vörös és zöld csillagok is. Volt már ilyen előző években is. Igen, ünnepelnek messze ettől a háztól valakik. Az éjszaka csodás ilyenkor. Elsuhan egy meteor és sárga vagy rózsaszín füstköd csóvát húz maga után. Egy villanás. Csak annyi, mint amikor a gyík a kövön elsiklik. Most azonban egyik augusztus éjszakán egymást érték ezek a csóvás hullócsillagok. Teri néni épp Csipszit sétáltatta, hangosan mondogatta.. Kívánni kell valami fontosat vagy nem fontosat, de gyorsan. És ahogy hullottak a csillagok, úgy kívánt Teri néni Csipszinek velőscsontot, meg fényes nyakörvet, saját magának meg kényelmes cipőt a kutyasétáltatáshoz. Volt olyan kívánsága is, ami nem hallatszott. Halkan, hangtalanul mondogatta magának. Hosszantartó nyarat kívánt, meg lágy szellős nyárvégi éjszakákat. Hajnali rigófüttyöt, jó termést az almafán. Talán szép őszt és havas telet is és újabb esztendőket magának, Csipszinek. Igen. Pontosan ezeket kívánta - gondolta a bagoly. Közben már káprázott a szeme a csillagnézéstől. A Hold kifli alakja egyre dagadt. Milyen érdekes, hol fogy, hol növekszik. Az éjszaka csodái új érzéseket keltettek a bagolyban. Várt valami csodára. Kívánni nem tudott, de várt egy barátra, nem csipkelődő, huncutkodó dolmányos varjúra, nem cserregő pletykáló szarkára, még rigóra sem, valami hasonlóra mint ő maga.
A szomszéd házból barátságos hangot hallott, de nem tudta, hogy honnan jön, ablakból padlásról, tetőről? Figyelt, feszülten figyelt, aztán elhalkult a hang. Meg kell fejteni. Majd legközelebb. Máskor is hallatszott főként éjjel. Huhogás-féle volt. A nyár ajándéka ez a hang. Tücsökcirpelés tölti be a csillaghullásos éjszakát. A Göncöl rúdja már elfordult Északon. A város éjszaka fényes, bizony alig lehet megtalálni az égen a csillagképeket. Az antennán ül a bagoly és őrködik. Fordul a Földgolyó, nemsokára hajnali pírban ébred a város... Szeptemberi mese Hűvös szelek fújnak nappal és éjszaka, a felhőkből eső szemerkél, a nappalok hűvösebbek az éjszakák hidegre fordultak. A bagoly nem emlékszik ilyen szeles szeptemberre. Nappal még sütkéreznek a gyíkok a kőkerítéseken, a cseresznyefa sárguló levelei lassan peregnek, hullanak a gyér fűre. A szemközti ház kerítése mögött izzik a tűztövis. A bárányfelhők között az ég csodálatos halványkék színnel lepte meg a baglyot, bár, nappal nem szívesen tartotta nyitva a szemét, de annyira szép volt a kék ég, hogy elábrándozott. Eljött az éjszaka, a telihold is előjött a felhők közül fényes rózsaszínű kör van körülötte, Ilyet csak nyáron látott a bagoly, akkor is hunyorogva, a Napba nézve. Sünök kocognak bokrok alján, apró neszeket lehet hallani, surrogásokat a levegőben. Denevérek vadásznak még szúnyogokra, de a fecskék már nem reménykednek többé, a nyár végképp elmúlt, elmentek Afrikába. A bagoly szeme káprázik, látja, hogy az összes csillag feljött az égre. A Tejút szélesen terül el, sok apró csillagból összeállva. A közeli háztetőn kis tornyok vannak. Kicsit elhagyatott, elhanyagolt ez a régi budai ház. Éjjel bagolyhuhogás hallatszik ki a padlástérből, hihetetlen, de eddig erre nem figyelt fel a magányos bagoly. Szellő borzolta tollait, simogatta. Amiről egész évben ábrándozott megtörtént a csoda, sóhajtott egyet, sóhajtott kettőt, megtelt a tüdeje levegővel, elrugaszkodott és átröppent a szomszéd ház tetejére, ahonnan a huhogást hallatszott, a gerendákon baglyok ültek, kicsik és nagyok, egy egész bagolycsalád. Ugyan olyanok mint ő, saját maga. Lám, bagolyélete elrendeződik, itt van az a hely, ahol szívesen marad, ha befogadják. Okos és bölcs madárként, soha többé nem kell odacövekelve ülni egy tűhegyes antennán. Úgy döntött, hogy összebarátkozik velük, hiszen mindig olyan barátra vágyott mint maga, nem tarkatollú szarkára, nem szürke fekete tollú dolmányos varjúra. Most megtalálta az igazit. Ezentúl együtt mennek éjszakai vadászatra és együtt őrzik a környék csendjét.
Teri néni kutyája izgatottan ugatott, mert sétálni akart a késő éjszakában. Valami hiányt érzett, valami nincs rendben - érezte kutyafüleivel. Hiába szimatolt, nézett jobbrabalra, nyomokat nem látott sehol, a tetőről eltűnt a bagoly. --------------------------------