GALAKTIKA, 102. szám V. ÉVF. 1989/3

GALAKTIKA, 102. szám V. ÉVF. 1989/3 Közhírré tenni a jó hírt Gy ztünk! kiált a fáradtságtól térdre bukó hírviv, igen, erre mindig seregestül akad jelentkez. A rossz hírt megvinni, erre sohase lök dtek magasba a kezek: megyek én, mondom én... Pedig valakinek a rossz hírt is meg kell vinnie, el kell mondania... A kötelesség sajátos önkéntessége a f szerkeszt t szólítja csatasorba; az neve áll legelöl az impresszumban, legyen, mondja... Nincs mit tenni: mondom... Tisztelt Olvasóink! Tisztelt Galaktika-kedvel k! Kedves Galaktika-vásárlók! Jelentem, hogy nem a galaktikus csatamez kön, de a honi kis lapályokon elvesztettük a csatát. A papírárak, a nyomdai m veleti költségek az egyéb, szintén növekv költségek emelkedésének nem egy rohamát hárítottuk el már eddig, de ez az újabb, megadásra kényszerített: emelnünk kell a lap árát.

És mert szeretnénk megkímélni Olvasóinkat attól, hogy a lap kézhezvételekor derüljön ki, drágább lett a lap, el re mondjuk: Az áprilisi Galaktika ára már 38 forint lesz. Az el fizetési dij 1989-ben változatlan marad. Sajnáljuk, de nem tehetünk mást. Azon kedves Olvasóink, akik elolvasták az impresszumban a szerkeszt ség névsorát, és akik jártak a szerkeszt ségben, egyaránt tanúsíthatják: nem a seregnyi munkatárs és nem hivalkodó, hatalmas szerkeszt ségi helyiségek sora dagasztja a lap árát. A mégis drágább lap azonban így is szorítóbb kötelezettség számunkra: jobb, izgalmasabb, megvásárlásra még érdemesebb lapot kell csinálnunk. Higgyék el, azon leszünk, hogy valóban így legyen. Úgy gondoljuk, a Galaktika minden egyes száma egy-egy kalandos útra invitálja olvasóit. A részvételi díj ezentúl borsosabb lesz ígérjük, élménydúsabb a kaland is. A Galaktikában még számtalan kaland vár ránk. Kérjük, ezúton is tartsanak velünk.

Tartalomjegyzék Reinard Wegerth: A nagy zöld sztrájk (3. rész) - Zoltai Bence ford...4 Lev Kuklin: Algoritmus - Földeák Iván ford...17 Richard Cowper: Paradicsomi part - Kaán Judit ford....20 Philip José Farmer: Az r árnyéka - Nagy Erzsébet ford...36 FILM, TV, VIDEO Kóczián János: Filmbemutatók: X Pogram...54 Csillagember...55 Anglia alkonya...56 Filmhírek...57 Lev Kuklin: Makacs páciens - Földeák Iván ford....59 Viktor Kolupajev: A zongorahangoló - Földeák Iván ford...62 Dmitrij Bilenkin: Létezik-e az ember? - Földeák Iván ford...68 Sirpa Pasanen: Hulladékszállító pilóták - Fehérvári Gy ford....73 Johanna Sinisalo: Éjvíz - Fehérvári Gy ford...79 Matias Ranta: Kívülálló világ - Fehérvári Gy ford...96 Könyvekr l Dr. Horváth András: Az utolsó kísértés egyszerre két regényt írni?...100 Trethon Judir: Gregor Man visszatér...101 Földeák Iván: A lényeg mindig a földön marad...102 Eija Elo: Napóleon cserehetei - Fehérvári Gy ford....105 Matti Wäre: T zkör - Fehérvári Gy ford...114 Johanna Sinisalo: Hanna - Fehérvári Gy ford...128 hely Schuminszky Nándor: Repül fotel a világ rben...133 Both El d: Hol lakhatnak a földönkívüliek?...134 Gergelyi Katalin: Változások a sci-fi irodaiamban...139 Galaktika Baráti Kör...141 Adam Synowiec: Játék - Nemere István ford....144 Koch György: Börleszk...148 A borító Gadó János munkája

Reinhard Wegerth A nagy zöld sztrájk Az új Daimonion Ma a technikai haladás az, ami akkoriban a háború volt! (Dr. Flora) A T ke I. luxusjacht órák óta egyenesen halad délnyugat felé. Már elhagyta a Temze és a Rajna torkolatának térségét, s most Dover felé veszi az irányt. A Csatornára jellemz ez a mai id járás! Korn az egyik ablakhoz lép a mutatós faburkolattal ellátott kapitányfülkében. A köd ráül a vízre sóhajt Flora, pedig de szívesen elnéztem volna az angol part krétaszikláit! Ha tartjuk az irányt, hamarosan elérjük a naposabb vidéket ígér szélességi fokot. Évek óta egymáshoz köti ket a tudományos kutatás, de a házasságkötési okirat is. Most sincsenek egyedül a szalonban. A hajó közepén a mahagóni- és sárgaréz berakású bárpultra két úr támaszkodik: Schmidt, a kutatórészleg vezet je (akárcsak Flora és Korn, is gyakran hétvégi vendég a jachton), és egy bizonyos Kindler nevezet pszichológus, aki most el ször kapott meghívást. Ki iszik velünk aperitifet? hallatszik egy hang a kajüt bejáratánál. Arcán joviális mosollyal Seimann igazgató lép a helyiségbe, a sikeres iparmágnás, a hétvégi hajóutak gyakorlott kapitánya. Nyomában mindig elegáns magántitkárn je. E mindig el zékeny hölgy mondja vendégei felé fordulva Seimann kész arra, hogy kisegítsen a bárban! Hajónkon ezúttal ugyanis alig tartózkodik fedélzeti legénység. Egy óra múlva a szalon ebédl asztalához ül a társaság, s élvezettel fogyasztja a vacsora falatjait, ami híressé teszi a Seimann által rendezett jachtkirándulásokat. Az egyes fogásokat személyesen a f pincér tálalja fel úgy látszik, ezúttal jelenti az egész személyzetet a fedélzeten. A gyümölcsös desszert után amely, mint el tte a hús- és növényételek, bámulatos természeti ízeivel aratott általános sikert Seimann hátrad l a székén. Hölgyeim és uraim kezdi, egy fontos programpontban mai utunk különbözik korábbi kirándulásainktól. Üdülés és kikapcsolódás mellett ezúttal más cél is lebeg szemem el tt; ez az egyel re titkos cél követelte meg, hogy nagymértékben lemondjunk a legénység jelenlétér l. Ha ez kényelmetlenséget okozna önöknek, máris kérem a bocsánatukat, de ígérhetem, hogy cserébe nagy jelent ség döntések hozatalában m ködhetnek majd közre. Seimann szünetet tart, s pillantást vet a pincérre, aki éppen kávét és konyakot szolgál fel. Olivert beavattam a dologba, közben a maga módján segítségünkre lesz, nemde? Kész örömmel, igazgató úr válaszol a testes pincér, s kimérten meghajol. Mir l is van tehát szó? Amire én gondolok, azt egyfajta brain-stormingnak, ötletek összegy jtésének is nevezhetném. Önök tudják: ilyenkor néhány ember összegy l, lehet leg fesztelen környezetben, és megkísérlik, hogy megoldjanak egy adott problémát spontánul,

asszociációkra építve, nem riadva vissza olyan utaktól-módoktól sem, amelyek els hallásra talán rültnek t nnek. Engem ezúttal egyetlen kérdés foglalkoztat, amelynek fontossága minden vitán felül áll: hogyan biztosítsuk a Földön az emberi faj fennmaradását? Seimann körbenéz az asztaltársaság tagjain, és bizalmasan rájuk mosolyog. Konszernünk nem egészen vétlen abban a helyzetben, amely pillanatnyilag kialakult. Az a szexfólia, amelyet dr. Flora asszony és dr. Korn úr feltaláltak, s amelyet Schmidt mérnök úr szériagyártásra alkalmassá tett, világszerte jókora nyereséget hoz ugyan konszernünknek, de az intiméletnek ezek a programjai olyannyira közkedveltté váltak, hogy már alig akad olyan ember, aki szexuális vágyat érezne testi partnerrel való szeretkezésre. Mivel így a nemi érintkezés, a korábbi értelemben véve a szót, túlhaladottá vált, a világ egyes vidékein már egész generációknál elmaradnak a szülések! A következményeket nem nehéz felismerni. Megoldódott ugyan ezáltal a túlnépesedés gondja de milyen áron? Ugyanis, ha szabad így fogalmaznom, a fürd vízzel együtt a gyereket is kiöntjük! Másként szólva: gyakorlatilag megállt az emberi nem szaporodása. Ez persze szóra sem lenne érdemes, ha miel bb felfedezünk egy alternatív formát az utódok nemzésére! Az asztaltársaság figyelmesen hallgatja az el adást. És nekünk ezt az alternatív formát kell megtalálnunk e brain-stormingban? kérdi Flora némi szünet után. Pontosan. Mivel a lakosságból magából nyilvánvalóan hiányzik a felel sségérzet ebben a tekintetben, egy magasabb rend szervezet, jelen esetben éppen a mi konszernünk kénytelen felfigyelni e problémára. Én így képzelem ezt: maga, kedves kollegina, férjével egyetértésben javaslatot tesz a megoldásra, ugyanolyan eredeti és ragyogó javaslatot, mint amilyennel már többször is segítettek a cégnek. Schmidt mérnök úr, akivel maguk produktíven együtt dolgoztak, mérlegre teszi majd a maguk gondolatait a technikai és a pénzügyi kivitelezés tekintetében; végül Kindler docens úr, akit els ízben üdvözölhetek jachtom fedélzetén, szakember a gyermekpedagógia és -pszichológia terén; t le tudományos szempontból kiegészít gondolatokat várok. Még egy férfit szeretnék munkánkba bevonni; ugyan nem lehet személyesen köztünk, de már 1932-ben konkrét gondolatokat fejtett ki a mi ma id szer problémáinkról; az elhunyt angol íróra, Huxleyre gondolok, illetve regényes m vére, a Szép új világra. Seimann titkárn je felé fordul. Ha most lenne olyan szíves mondja és körbemutat. A megszólított hölgy felnyit egy táskát, kivesz egy halom könyvecskét, és szétosztja ket a csodálkozó, utasoknak. Talán még ma este betekintenek Huxley munkájába mondja Seimenn. Akkor lesz alapunk a közös vitára. * Flora csukva tartja a szemét. Most ébredt fel, és örült a szemhéján átsüt narancsszín korong melegének. A nap! gondolja. Süt a nap! A reggeli fénysugár valóban betölti a kabint, amikor Flora pislogva kinyitja a szemét. Kibújik a takaró alól, s mezítláb a kabinablakhoz lép. Kint kék tengerhullámok torlódnak egymásra, s kék égbolt ível fölöttük. Korn is most ébred. Mint mindig, ezúttal is megosztja Florával a két egymás feletti ággyal

ellátott, kényelmesen felszerelt kabint. Megdörzsöli testét ugyanazon takaró alatt, amely alól Flora az imént el bújt, s tetszéssel nézi feleségét. A fels ágyat ezúttal sem használták, mint a legtöbb közös hétvégi útjukon. Ez már nem az Északi-tenger mondja Flora az ablaknál, s férje felé fordul. Korn kilép a jócskán feldúlt ágyból, s pillantást vet a nap felé. Még mindig délnyugati irányban hajózunk. Ez már az Atlanti-óceán, körülbelül a Földközitenger magasságában. Átöleli asszonyát, s testmelegében felindultan fedezi fel az éjszaka emlékeit. Mit gondolsz kérdi Flora, vannak még emberek, akikben annyira eleven maradt az egymás iránti régi, gyöngéd érzelem, mint mibennünk? E hajó fedélzetén biztosan nincsenek ez a férje meggy dése. A testi szerelmet nem tartják modernnek, mint tudod. Sokan nagyon is jól elvannak a ma divatos szexfóliákkal. És miért tesszük mi továbbra is a régi módon? Kimerít bb, de szebb válaszolja Korn. Bizonyára nem csak egyedül mi teszünk így. Flora nevet és elgondolkozik. Úgy vagyunk ezzel valószín leg, mint hajdanában a házi zenéléssel voltak; egyesek a hanglemez feltalálása után is a házi muzsikát kedvelték. De kisebbségben voltak állapítja meg Korn, ugyanúgy, mint mi. A f nöknek igaza van: a társadalom számára kevés az így nemzett gyerek. Nekem egy is elég lenne mondja Flora elt dve. Egyetlen baba, saját szükségletre! Vagy te ellenzed? Hogy gondolod? tudakolja Korn. A jelek szerint terhes vagyok feleli Flora. S szeretnék egy gyereket szülni, még ha ez nem is modern! * A T ke I. napozófedélzetén öt széket állítottak körbe. Az ott ül utasok egy különleges telefonszerkezet hangját hallgatják; a készüléket egy asztal közepére állították. Ez az egyszer masina lehet vé teszi számomra hangzik a kis készülékb l, hogy részt vegyek a vitában, s közben a hajóhídon eleget tegyek a kapitányi tisztemb l adódó kötelességeimnek. A tenger ugyan nyugodt, s hajónkat automatika irányítja, de hébe-hóba nem árt utánanézni a dolgoknak. Igazgató úr szakítja félbe Korn hirtelen, meghatározott irányba kormányozza ön a hajót? Azt terveztem válaszol Seiman némi torokköszörülés után, hogy kényelmes körutat teszünk der s id ben; ilyet a mi megszokott Északi-tengerünkt l nem várhatnánk ebben az évszakban. Nézzen csak túl a korláton, kedves barátom! Hol található itt a roppant Atlanti-óceánon meghatározott hely, amely felé haladhatnánk? A készülékb l hallatszó hang e válasz közben enyhén ingerült; most visszakapja a régi nyugalmát. Miel tt a dolgok közepén kezdeném, mint mondják: in medias res, szeretném önöket egyetlen dogma tudomásulvételére kérni; ez így hangzik: az emberiségnek szüksége van utódokra! Persze érdekelne, hogy elfogadják-e ezt a dogmát, és hogy mily mértékben fogadják el. Tehát:

tulajdonképpen miért lesz nekünk a jöv ben is szükségünk gyerekekre? Azért mondja Flora, és kissé elpirul, mert a világ legszebb, legnemesebb dolgai közé tartozik, hogy két embernek közös kisbabája van. Mert a gyermekek az embernek mint anyáknak vagy apáknak többletértelmet adhatnak: értelmet az életünknek. Újra elpirul. Legalábbis a múltban ez így volt teszi hozzá halkan. De a jelen véli Schmidt mérnök a kutatórészlegb l egészen más képet mutat, mint tudjuk. Engedjék meg ezért, hogy én egy józan gazdasági érvet hozzak fel: a ma gyermeke a holnap munkaereje! Ha ugyanis hosszabb ideig nem n nének fel fiatalok a mindennapos szakmai életben, akkor valószín leg minden területen leállna a termelés! Gyerekpárti vagyok jelentkezik szólásra a hajóra most el ször meghívott ifjú docens, mert a gyermek végül is az én m veltségem és tevékenységem tárgya. Nekem pedig egyszer en fájdalmat okozna így Seimann magántitkárn je, ha megsemmisülnének a technikai haladás nagyszer vívmányai! Mert ha az emberiség nem talál vissza a szaporodás útjára, vele együtt kipusztulna az egész civilizációnk, talán az egyetlen az egész világmindenségben! Csak Korn nem szólt idáig. Nyilvánvalóan nincs szükség forradalmi eszmékre ahhoz, véli, hogy igazolják a f nök terveit. A gyerekek mellett szavazok mondja aztán vállat vonva, és mosolyog. Hiszen már a Bibliában is ez áll: szaporodjatok és sokasodjatok! A készülékb l érthetetlen üvegcsörömpölés hallatszik. Kedves vendégeim, köszönöm rendkívül érdekes fejtegetéseiket a tervezetben megfogalmazott dogmánkról. Miel tt rátérnék f témánkra, hogy mérlegre tegyük az elhunyt írónak, Huxleynek javaslatait, igyunk egy kis frissít t. Oliver nyomban felszolgálja. Igazgató úr kérdi Flora szelíden, mi az ön saját véleménye az emberi utódlásról? Seimann a hajóhídon áll, a kék Atlanti-óceán távolába réved a tekintete: jachtjának orra továbbra is délnyugati irányban szántja a habokat. Kemény kézzel fogja a kormánykereket, és energikus hangon válaszol: Hozzám leginkább az olyan gazdasági érvek állnak közel, mint amilyen Schmidt mérnöké, aki a gyerekben eljövend munkaer t lát. Itt persze számításba kell vennünk, hogy egész árutermelésünk egyre nagyobb mértékben automatizált lesz. Az emberi utódokra azért egy másik, semmiképp sem kevésbé lényeges szerep vár: szükség van rájuk mint jövend fogyasztókra! Mint a jöv fizet képes vev ire! Az asztal körül ül k bólintanak erre a nyilatkozatra hárman közömbösen, ketten megdöbbenten. Seimann büszkén folytatja: Huxley is, akir l a következ kben vitatkozunk majd, úgy vélte még, hogy ténylegesen a munkateljesítmény primitív céljának megvalósításához kellenek utódok. Láthatjuk, hogy milyen könnyen haladja meg technikai valóságunk az írói fantáziát! * Végéhez közeledik a második vacsora a fedélzeten. Míg a vendégek ismételten dicsérik a feltálalt ételek természetes ízét, Seimann egy ezüstkanállal néhányszor finoman megcsendíti borospoharát. A hangra mindenki elhallgat. Seimann így szól: Talán kívánatos lenne, és ügyünket jól szolgálná, ha rögzítenénk a ma délutáni vita

eredményeit. Szándékosan használom a vita szót. Beszélgetéseink mostani szakaszában még nem szükséges a brain-storming, úgy vélem, Huxley gondolati el munkálatai, f ként regénye els fejezetében, nagy horderej megoldásokkal szolgálnak. Valóban mondja Schmidt mérnök, ezt az els fejezetet ma úgy olvashatjuk, mint használati utasítást emberi embriók mesterséges nemzésére és biológiai tenyésztésére. Különös szerencse eközben, hogy véleményem szerint technikailag ma minden további nélkül alkalmazhatók a regényben leírt módszerek, kivéve talán két-három olyan elképzelést, ahol az írót elragadta a fantáziája. Milyen elképzelésekre gondol? kérdi Flora. Például a sokszorosításra. Emlékezzék: a regényben a megtermékenyített petesejtet röntgensugárzással tucatnyi azonos embrióra osztják. Vagy a kasztmeghatározás históriája, amikor is a kés bbi alacsonyabb rend munkára szánt egyedek embriói bizonyos mennyiség alkoholt és az átlagosnál kevesebb oxigént kapnak a vérpótlékukba. Ezek fantáziával teli, de technikailag kétes módszerek. Flora tiltakozik: De az isten szerelmére, Huxley ezt mégsem azért írta, hogy bárki is megvalósítsa! óvni akart az ilyen fejl dést l! Kedves kollegina szólt Seimann, ez lehetséges, de minket el ször is nem köteleznek egy elhunyt irodalmár óhajai; másodszor az említett módszereknek egyébként sincs értékük a mi elképzeléseink érvényesítése tekintetében. Nekünk nincs szükségünk alacsonyabb rend munkát végz utódokra! Kérem tehát Schmidt mérnök urat, foglalja össze, hogyan képzeli az eljövend embrionális fejl dést! A mérnök bólint, és egy teleírt papírlapot vesz el kabátzsebéb l. Feljegyeztem a technikailag releváns adatokat. Mint önök erre emlékeznek, Huxley leírása szerint mesterséges úton, tehát az anyai testen kívül nemzik az emberi embriókat. Keltet és kondicionáló központnak nevezik a kivitelezés helyét, amely ugyan Berlin-Dahlemben található, de nyilvánvalóan nemcsak a német utódok szaporítása ügyében illetékes, hanem egész Nyugat-Európában mérvadó. Az ottani munka alapja a szervszponzorálás. Fiatal n k önként és közérdekb l kivétetik a petefészküket ez mellesleg hathavi fizetésnek megfelel prémiummal jár együtt. A kioperált ováriumot aztán testh mérsékleten életben tartják, és rendszeresen elkülönítik az érett petesejteket. Ezeket belemerítik szabadon úszkáló hím ivarsejtekkel teli folyadékba Huxley nem említi, hogy a férfidonorok is kapnak-e prémiumot, amire bekövetkezik a tömeges megtermékenyülés. A munkaszakaszban minden embrió saját üvegpalackba kerül, s ott fejl dik egészen a megszületésig, amit a szerz tréfásan kidugaszolásnak nevez. Nagyon érdekes, habár a mi céljainkhoz nem szükséges, hogy közben különféle kondicionálást alkalmaznak: akiknek kés bb a trópusokon vagy kohókban kell dolgozniuk, azok embrióinak üvegpalackokkal együtt át kell haladniuk egy forrólégfolyosón. Vagy a jöv rakétarepül it azáltal kényszerítik arra, hogy ezt a hivatást válasszák, hogy egy forgószerkezet már prenatálisan a súlytalanság állapotában bukfenceket végeztet velük. Schmidt mérnök megköszörüli a torkát: Az ilyen gondolatok olvasása közben persze nem vagyok biztos, hogy az író komolyan

gondolta-e a dolgot, vagy gúnyolódott. Az alapötlet mégis teljesen ésszer, és ma már technikailag meg is valósítható. Seimann elégedett bólintással nyugtázza e fejtegetéseket, s rögtön Kindler docenshoz fordul: Ön a gyermekpszichológia szakembere. Van valamilyen elgondolása e modellel kapcsolatban? Használhatónak tartja arra, hogy megfelel utódok nemzését biztosítsuk? Az ifjú docens meghajtja magát. Az emberiség egész története folyamán újra és újra felbukkannak legendák, amelyek olyan mesterségesen teremtett lényekr l szólnak, akiket nem anya szült. Teremtésük képességét kezdetben az isteneknek tulajdonították. Gondoljanak Prométheuszra vagy akár Jehovára, akik anélkül, hogy tudtak volna egymásról állítólag agyagból formáltak embereket. Az újkorban azután egyre inkább földi egyénekr l szól a fáma, akik okkult tudományok segítségével érték el céljukat; például Faust famulusa, Wagner vagy Loew, a csodarabbi. Ezek a mesterségesen létrehozott emberek, lett légyen a nevük Ádám és Éva, Homunculus vagy Gólem, egy egészen hihetetlen sajátossággal rendelkeznek: kész feln ttként jöttek létre! Ez számomra azt bizonyítja, hogy mindnyájan a legendák birodalmába tartoznak. Az embriókorban elkezd biológiai fejl dés nélkül egyszer en elképzelhetetlen a test és a szellem kifejl dése, a psziché megérése, így az életképes ember. Huxley azonban sokkal reálisabban nézi ennek az si emberi álomnak a teljesülését. Azok az üvegpalackok, amelyekben nála az embriók kilenc hónapon át fejl dnek, folyékony táplálékokkal és vérpótlékokkal, egész egyszer en technikai változatok az anyatesthez képest. A többi fontos feltétel is, mint a fényviszonyok, a természeti mintaképben alkalmazkodnak a regényben leírt Keltet Központban. Ha jól emlékszem, ott elsötétítik a termeket, és csak az embriók állapotával kompatibilis vörös fény világít. Ezt az összehasonlítást azonban tovább folytathatjuk. Nem kérdéses, hogy az embert már születése el tt érik bizonyos hatások. Ha terhessége alatt az anya megbetegszik, ha boldogtalannak érzi magát vagy ha felizgul, ez rendszerint hatással van az embrióra is végtére is az elképzelhet legszorosabb kapcsolatban van vele a vérkeringés és az idegpályák révén! Itt még fölényben is van a Huxley-modell, ismerjük el: az üvegpalackban való zavartalan és orvosi szempontból tökéletesen ellen rzött felnövekvés határozottan kedvez az egészséges fejl désnek. Nem megvetend az sem, hogy az úgynevezett kidugaszolódás lényegesen kevésbé tragikus, mint a mi civilizációnkban eddig elkerülhetetlen születési sokk! * Micsoda m veletlen filiszterek! dohog magában Flora. Már meztelen, s fülkéjükben az alsó ágyon ül, félig betakarózva. Itt egy író a maga rémálmát vázolja fel, s a német feltaláló szellem nyomban használati utasítást pillant meg benne! Egyébként tudod-e, hogy éppen Huxleynál tipikus precedensr l beszélhetünk? Korn a kajütszekrény mellett áll, éppen vetk zik. Mennyiben? A könyv els német fordítója jellemz módon angol talajból németbe ültette át a cselekményt! Például a Huxley leírta Kutatóközpont az eredeti kiadás szövege szerint természetesen Londonban van és egyáltalán nem Berlin-Dahlemben! A könyv ironikus jelleg gondolatai

nyilvánvalóan mély hatással voltak a németekre már a megjelenéskor. S a germanizált változatot nálunk máig is e régi német fordításban adják ki! Mit is szóljon Korn ehhez az egész históriához? Elhatározza, hogy vidámabb dolgok felé tereli a figyelmet, s Flora mellé bújik az ágyban. Terhes vagyok mondja felesége. Gyereket szeretnék, éppen ebben a korszakban! Az én méhemben kell feln nie, nem pedig egy átkozott üvegpalackban! Korn eddig szelíden simogatta felesége testét, most viszont megállt. A gyereket senki el nem veheti t led. De világos-e el tted, hogy egyetlen olyan n sem akad majd, aki bekapcsolódik Seimann kísérletébe mesterséges gyerekek létrehozására? Inkább a testi anyaságot fogják választani. Nos, ha ezért elveszíteném az állásomat, s t ha te is elhagynál, én megteszem, amit mondtam! Úgy érzem, elég er s vagyok hozzá. * A T ke I. napozófedélzetén másodízben ülik körbe az utasok az asztalt. És a középen álló beszél gépb l újból Seimann igazgató hangja hallható: Ma arról kell diskurálnunk, hogy milyennek képzeljük az eljövend gyermekek születés utáni neveltetését. Nem tudom, mire megyünk eközben Huxley javaslataival, mégis felkérem Schmidt mérnök urat, hogy a már bevált módon foglalja össze számunkra ket. A felkért mérnök összeszedi magát nyugszékében, s ránéz az el tte lév asztalra tett papírlapra. Valóban, a könyv második fejezetében további fejtegetések találhatók témánkról. Itt néhány lapon két technikailag megalapozott nevelési módszer rajzolódik ki. El ször is jegyzeteket készítettem a csecsem k áramütésekkel való kondicionálásáról. A szerz néhány hónapos, még csúszva-mászva közleked kisgyermekekr l ad képet, akiket feln ttkorukban köztisztasági és gépkezel i munkakörök ellátására szántak, s ezért elszoktatnak a természet iránti túlzott szeretett l. Illatos virágokból font tarka csokrot helyeznek a szobába, amelynek padozatát körben áram alá helyezik. Amikor a gyerekek a színes virágcsokor felé másznak, a szolgálatos dajka megnyom egy gombot, s a kicsik fájdalmas áramütést éreznek; Huxley szerint egész életükben ezután hálásan végeznek minden olyan munkát, amely távol esik a természett l. A másik nevelési módszer az alvóiskola, a hipnopédia. Itt mintegy álmukban oktatják a gyermekeket; álom közben hangszalagról órákon át ugyanaz a tananyag hangzik fel, ismétl en. A szerz azonban korlátozza önmagát: ilyen módon csak a gyermekek érzéseit alakítják, értelmüket nem. Ezért az alvóiskolának az a f célja, hogy a gyerekek elégedettek legyenek azzal a kaszttal, amelybe besorolták ket. Schmidt mérnök ismét hátrad l. Ezzel sajnos be is fejeztem a második fejezet referálását, már ami érdekes lehet számunkra. A könyv további részei, mint tudjuk, tisztára irodalmi cselekményt nyújtanak éppenséggel egy szerelmi történet is el fordul bennük, de számunkra nem érdekesek. Seimann igazgató a hajóhídon áll, szilárdan tartja a kormányrudat, szeme keményen a láthatárra tapad. Hallhatnánk most pszichológiai oldalról néhány megjegyzést ehhez a részhez is? jelentkezik a hangja a fedélzeti mikrofonon át.

Kindler docens szerényen felegyenesedik ül székében, és bólint. Amilyen részletesek a szerz javaslatai az embrionális szakaszt illet en, olyan hiányosnak érzem gondolatait az új nevelésr l. E nevelést ugyanis Huxley néha meglep módon ötlettelenül els sorban a dajkák kezébe helyezi. A Schmidt mérnök által feljegyzett módszerek csak kiegészít szerepet játszanak. Ezek a mi szándékaink szempontjából használhatatlanok: az elektromos eszközökkel való kondicionálás és az alvóiskola mind oly társadalom számára kigondolt eszköz, amely a felnöv új nemzedéket munkateljesítményekre ösztönzi, s t kasztrendszerbe préseli. Ezeknek az elképzeléseknek, ahogyan Seimann igazgató úr meggy en kifejtette korábban, szerencsére semmi közük a mi tényleges jöv nkhöz. A mi nevelési modellünk számára tehát egyedül a dajkák intézménye lenne használható micsoda szegényes elképzelés! De miért nem vonják be a nevelésbe a szül ket! veti közbe Flora. Elvégre ezeknek a gyerekeknek is vannak szüleik! Az asztal körül zavart csend támad. Az ilyesmi bizony kivitelezhetetlen mondja Schmidt mérnök, torkát köszörülve. Ha a szül n ön a petefészek és az ondó szponzorait érti, ezek az emberek a legritkább esetben ismerik egymást, nem is szólva arról, hogy aligha élhetnek egymással ma már a magánlakás a legkedveltebb lakásforma! Ezenkívül a gyermeknevelést a legtöbb esetben szokatlannak, fáradságosnak és kevéssé szórakoztatónak érzik ez bizony nem kedvez a szül szerep vállalásának. Kindler docens kér újra szót: A szerz l sem lehetett idegen bizonyosfokú szkepszis a szül ket illet en. Huxley végül is Siegmund Freud kortársa volt. Ismeretes, hogy Freud elmocsarasodó területnek tekintette a kiscsaládot, a gyermekek pszichés betegségeiért a szül i nevelést okolta. Ha tehát már Huxley hisztérikus anyák és neurotikus apák nélküli új világ képét vetíti elénk, hogyan is gondolhatnánk mi, akik egy sokkal haladottabb jöv ért dolgozhatunk, visszalépésre a kiscsalád felé? Fejcsóválva és láthatóan megbotránkozva fejezi be gondolatmenetét az ifjú docens. Flora az asztal fölött Korn tekintetét keresi, de az azt jelzi, hogy ne válaszoljon. Az asszony el szedi napszemüvegét, és így rejti el hirtelen kibuggyanó könnyeit. Ha jól értem szól most Schmidt mérnök, ezzel átadhatjuk a feledésnek a szül k szerepének gondolatát az eljövend nemzedék nevelésében. De ki lép a szül helyére? Megelégedhetünk a dajkákkal? Történeti néz pontból ez a módszer is túlhaladott lenne válaszol Kindler docens. Mert még Huxley idejében sem volt új: az akkori Palesztina mez gazdasági kollektíváiban gyakran nem a szül k, hanem gondozón k nevelték a gyermekeket. Visszatekintve erre a kísérletre, sikeresnek mondhatjuk ket, amennyiben a kibucokban így nevezik azokat a mez gazdasági kollektívákat a gyerekek nem szenvedtek gyakrabban pszichés zavarban, mint a kiscsaládban felnövekedett gyerekek. Másrészt természetesen kit nt, hogy a gondozón k is elkövethetnek nevelési hibákat. Egy másik szempontból is szkeptikusan kell megítélnünk a dajkák alkalmazását jelentkezik fedélzeti mikrofonja útján Seimann igazgató. Honnan tudjuk, hogy a jöv konzumtársadalmában elég fiatal n vállalkozik majd ilyen tevékenységre? Nem óhajtok vita nélkül egyetlen irányzatot sem el nyben részesíteni, de attól mégis óvnom kell magunkat, hogy a

gyermekek jöv beli nevelését túlságosan is az emberi kiszámíthatatlanságra alapozzuk! Hogy gondolja ezt? kérdi Flora felháborodva. Gépekkel akarná helyettesíteni az embereket? Egy brain-stormingot szerettem volna indítani, ön pedig, tisztelt kollegina, erre az imént, ha nem csalódom, máris egy használható vezérszót mondott ki! Csend az asztal mellett. A gépek mellett szól, hogy megbízhatók veszi fel egy id után a beszélgetés fonalát Schmidt mérnök engedelmesen. Az árutermelésb l tudjuk ezt: a gépek mentesek az emberi gyengeségekt l, nem igényelnek sem szabadságot, sem bért, s hibamentesen dolgoznak, ha kielégít módon programozzuk be ket. Ez utóbbi jelentkezik Kindler docens is serényen nem probléma többé a pedagógiai és a pszichológiai tevékenység mai méretei mellett. Végtelenül többet tudunk a gyermeknevelésr l, mint annak idején tudtak a szül k és a dajkák. Értem már szól Korn megfontoltan. Maguk teljesen automatizált nevelést terveznek, bármiféle emberi közrem ködés nélkül. Csakhogy: hogyan válnak majd normális személyekké az így felnevelt gyermekek? El ször is válaszol Kindler docens, normális mindig az, ami az érvényes szabályoknak megfelel. Ha egy új nevelési modell egyre megy, milyen érvényre jut, annak eredményeit tekintik majd normálisnak. És másodszor: az emberi közrem ködés nélküli jellemalakítás az ön kifejezését használtam, dr Korn a szellemtörténetben eddig ritkán fordult ugyan el, de semmiképpen sem teljesen új! Az ifjú docens szünetet tart, és jelent ségteljes tekintettel körbenéz. A leghíresebb példák egyike Szókratész, a görög filozófus. Ez a férfiú egész életét attól vezettette, amit daimonionnak nevezett, az bels hangjának. Mint tudjuk, ez a daimonion vezette el nagy igazságokhoz, és nem valamely emberi tanácsadó. Vagy vegye az összes vallásalapítót és prófétát, akik Szókratésznél is szenvedélyesebb, isteni hangokról meséltek. Persze figyelembe kell vennünk, hogy kontrollálatlan hangok meghallói gyakran súlyos konfliktusokba keveredtek koruk társadalmával; görög filozófusunkat ismert módon arra ítélték, hogy kiigya a bürökpoharat. Kindler docens felemeli jobb keze mutatóujját. Amire a mi utódainknak szükségük lesz, az egy új daimonion. Olyan, amely megbízható módon világunk igenlése mellett emeli fel szavát! * Készül a harmadik vacsora a fedélzeten. Oliver, a hallgatag pincér ünnepi fogásokat készít el, amely alig érthet meglepetés lesz a mesterségesen el állított ételek korában. Az asztal közepén egy nyárson bárányhús, kívül ropogós, belül puhán elomló. Salátákat szervíroz a hús mellé, oly ízleteseket, mintha csak most szedték volna frissen a földeken, és igen jó évjáratú, száraz rajnai rizlinget kínál h tött palackban. Seimann igazgató, aki az asztalf n trónol, egy ezüstkanállal könnyedén megcsendíti a borospoharát. Kedves vendégeim! Fogadják éppoly szívesen a mai menü-összeállítást, mint amennyire én vagyok elégedett háromnapos tanácskozásunk eredményével. Habár nem akarom most pontosan felmérni, mi is a helyzet hajónk rakodóterében készleteim nem végtelenek, de mindent

feledtetnek velem azok a gondolatok, amelyeket önökt l kaptam cserébe. Azok a gondolatok, amelyek ahhoz kapcsolódtak, amelyeket Huxley, az érdemes úttör író ugyan nem gondolhatott végig, de azért alkalmasnak látszanak arra, hogy biztosítsuk tervezett utódaink számára nemcsak a nemzésüket, hanem jöv be mutató neveltetésüket is. Emelem poharam az emberiség rettenthetetlen bátorságára! Az Új Daimonion kezdi Schmidt mérnök, ahogyan nevel masinánkat ideiglenesen nevezzük, egyfajta homlokpánt, bevonva szövetbarát plasztikkal. Hogy a környezet jól regisztrálható legyen, körben érzékel nyílásokkal van ellátva, tehát kameraszemmel és hangszenzorokkal. Lényege szerint az Új Daimonion nem egyéb, mint egy mikrokomputer, amely magában tárolja a gyermeknevelés valamennyi felismerését és minimálisan azt a tudásanyagot, amelyet a mostani kötelez iskolai oktatásunk nyújt. Mind az életvezetés, mind az oktatás feladatát egy mintegy belülr l jöv fülbe súgott hang segítségével oldja meg: e hang csak a készüléket hordó személy fülében érzékelhet. Ha szükséges, készülékünk rendelkezik a büntetés nevelési eszközével is, mivel gyenge áramütésekkel jótékony fejfájdalmakat képes kiváltani. Most mindezt kiegészíti Kindler docens: Mint pedagógus a következ nevelési el nyökr l szeretnék említést tenni: az Új Daimonion teljesen pótolja, s t felül is múlhatja a szül k és taner k tevékenységét! A múltbeli nevelési intézmények újra meg újra magára hagyták a felnövekv generáció tagjait, ha ugyan nem mondtak le róluk teljesen a hivatás és a magánélet területén. Éppen a kisgyermekeknek okozott ez a körülmény szenvedést, eltekintve most attól a tényt l, hogy az ilyen esetekben az ifjak gyakran még önmagukra is veszélyesek voltak. Az Új Daimonion ezzel szemben mindig szólítható, segítségül hívható lesz, s mint egy rangyal, mindenhová elkíséri a készülékek kis hordozóit. Egy szót még a régi tanítókról. Az ilyen irányú összehasonlítás a mi számunkra kedvez, ha szem el tt tartják a következ ket: az Új Daimonion a tudásszint tekintetében sem ismerhet fels határt. Schmidt mérnök biztosított arról, hogy a készülék mikroprocesszorokból áll, ezeknek feltölthet sége egyszer en kimeríthetetlen kapacitást tesz lehet vé! Egészen mellékesen: most teljesülhet a régi történeti követelés: egyenl m vel dési esélyt mindenkinek! Ami korábban csak privilegizált családok csemetéinek adatott meg, hogy tudniillik saját magántanáruk legyen, ez a jöv ben magától értet lesz az Új Daimonion jóvoltából minden egyes gyermek számára. Uraim szólt most Seimann igazgató, köszönöm az összefoglalást. Miután elméletileg ezzel megoldódott problémánk, most azon leszek, hogy a lehet leggyorsabban nekilássak a gyakorlati kivitelezésnek. Körutazásunk során messzire jutottunk az Atlanti-óceán vizein. Ma este visszafordulunk Európába. Ebb l a célból nekem a hajóhídon a helyem, s elnézésüket kérem, hogy most asztalt bontok. * A férfiak pár percen belül elhagyták a kapitányi kajütöt. Flora tanácstalanul, lesújtva állt a bár mellett. A helyiséget elhagyó titkárn feléje fordul. Történt valami, doktorn? Flora felnéz. Maga kiismeri magát itt a bár mögött, nemde? kérdi halkan. Lenne olyan kedves, adna nekem valami er set?

A titkárn bólint, s egy kis csapóajtón át a legjobb italfajtákkal teli, félkörszer polchoz lép. Mit kíván? kérdi. Whiskyt mondja Flora, tisztán, egy egész pohárral, kérném. Megkapja, amit kívánt, s nyomban felhajtja a felét. A helyzeten ugyan nem változtat mondja mélyet lélegezve, de talán ez megnyugtat. Milyen helyzetre gondol? kérdi csak úgy mellékesen a titkárn, kíváncsi pillantást vetve Florára. Szókratész forogna a sírjában, ha tudná, hogy daimonionjának a jöv ben mi mindenért kell tartania a hátát! Kiissza a poharat, és eltolja maga el l. Ezenkívül terhes vagyok. Érti már? A titkárn újra teletölti a poharat. Terhes? kérdi hitetlenkedve. Van ma még olyan? Nyilván válaszol dacosan Flora. És bár mások messzire mentek, mi elfelejthetnénk azokat a perverz terveket, amelyeket a hajón sz ttek! Maga pédául miért nem terhes? Maga is exkluzívén veli a dolgot a mi hírhedt szexfóliánkkal? Igen válaszol a titkárn némileg habozva. Mindenki ezt teszi, nem igaz? Mindenekel tt a férfiak tartják sokkal kényelmesebb megoldásnak. És mégis! szakítja félbe Flora. Magának mégiscsak intim viszonya van az igazgatóval. Kérem, aludjon ismét vele! Tegye Seimannt apává! Az kényszeríthetné t, hogy revideálja terveit! Még ha akarnám is, s olykor tényleg akarom, nem kapható erre feleli halkan a titkárn. Próbálja meg! unszolja Flora. Gondoljon Lüszisztratéra! Az az athéni asszony, egyébként Szókratész kortársa, n iességét is latba vetette, hogy szembeszálljon a férfiakkal és az olyan jöv vel, amely az elgondolásuk szerint alakult volna! Lüszisztraté? töpreng a titkárn. Az az asszony, aki házassági sztrájkot proklamált, hogy visszatartsa a férfiakat a háborútól? Pontosan. És ma a technikai haladás az, ami akkoriban a háború volt! A titkárn magának is tölt egy pohárral, és nagyot kortyol az italból. Lehetséges. Ám sajnos van egy roppant nagy különbség. Amit hajdan egy n fegyvereinek mondtak, a szépsége és a vonzereje, az ma már nem válik javára! Ha például az igazgató kíván engem, kielégül a megfelel fóliával, nem pedig velem személyesen. És ha én akarom ölelni t, csak ezt mondja: Arra így vagyok leginkább képes, s nyújtja saját erotogramját. Lehetséges, hogy ez a férfiak bosszúja a múltért, amikor a n k még vonakodtak? Ma mindenesetre így áll a dolog: a férfiak azok, akik sztrájkolnak, s nekünk már nincs hatalmunk felettük! A titkárn gondolatokkal tele néz félig kiürített poharára. Ilyen körülmények között nem hiszem, hogy Seimann megengedi a testi szerelemhez való visszatérést már csak azért sem, mert ennek következtében a konszern veszteségeket szenvedne. Végül is a szexfólia a jelenlegi forgalomnak egyik tartópillére, méghozzá el feltétele annak, hogy hasonlóképpen nyereséget hozzon a mesterséges gyermekek létrehozása is. Akkor hát nincs kiút mondja Flora, és sóhajt egyet. Nincs remény számomra és gyermekem számára, hogy elkerüljük e perverz tervek kivitelezését. A titkárn hallgat, és húz egyet poharából. Aztán suttogva így szól:

Mondanék valamit magának. Maradjon ébren ma éjszaka, s talán talál majd kiutat! Tudja, hogy Seimann régi stílusú ínyenc. Mint vállalkozó gyorsította a növény- és állatvilág pusztulását, és kitalálta a szintetikus anyagokkal való táplálkozást. De személy szerint kizárólag a valódi természetes termékek fogyasztására esküszik. Amit a fedélzeten feltálaltatott, az hivatalosan már nem létezik a Földön! Tudom ezt mondja Flora, figyelmesen hallgatva. Azt mondják, hogy biztosított magának bizonyos részeket az utolsó termésb l. A titkárn felnevet. Bizonyos részeket az utolsó termésb l? Azokat a részeket már régen elfogyasztotta! Flora elképedve hallgat. De hát honnan rendelkezik akkor természeti termékekkel? kérdi végül. Így közvetlenül nem lehet ezt elmesélni. De maradjon ébren ma éjszaka; figyelje meg, mi történik a fedélzeten; talán akkor majd megtalálja a kiutat. Korn a kabinablaknál áll, amikor Flora belép a kajütbe. Felé fordul, és int neki. Nézz már ki! Mit látsz? Flora férje mellé lép, és a kerek ablakon kitekint az éjszakai tengerre. Minden fekete. Az ég csakúgy, mint a víz. Csak a csillagokat látom. * És azok ott odaát? kérdi Korn suttogva. Azok a fények közvetlenül a tenger felett? Csillagnak mégiscsak mélyen fekszenek! Ez igaz. De mit jelentsen ez? Mélyen az Atlanti-óceán bels vizein járunk! El ször én sem akartam hinni a szememnek suttog tovább Korn, de azután a tegnapi irányváltoztatásunkra gondoltam: éjjel-nappal délnyugatra! Amit látsz, azok egy kis sziget fényei, valószín leg az Azori-szigetek térségében. Egy sziget! Florának uralkodnia kell magán, hogy ne túl hangosan fejezze ki örömét: Erre gondolt hát a titkárn! A sziget a mi kiutunk! Kapkodó szavakkal elbeszéli Kornnak bárbeli élményeit. Amikor befejezi, mindketten megriadnak: remegés fut végig a jachton. Horgonyt vetettünk állapítja meg Korn. Seimann nyilván meg akarja akadályozni, hogy az utasok tudomást szerezzenek a szigetr l. Nézd, mi közeledik ott felénk mondja Flora, és újra az ablakhoz húzza Kornt. Kint néhány csónak látható; ritmikus evez csapásokkal a sziget fel l közelednek a jachthoz. Belemélyednek a vízbe; alaposan megrakottnak t nnek. Ez a Seimann-nak küldött rakomány mondja Korn. Utánpótlás természetes táplálékokból. Flora a sziget fényeit figyeli. Odaát az emberek még a természettel egyetértésben élnek. Ott még jószágot tartanak, és van földm velés. Ott még gyereket szülnek, és még családban élnek az emberek! Ki tartotta volna ezt lehetségesnek?

Én oda akarok eljutni! mondja Flora határozottan. Az én gyermekemnek normális társakkal kell játszania, nem retortabébikkel. Ott emberek nevelik a kisgyermeket nem pedig egy átkozott homlokpánt! A jacht teste ismét megremeg. Felszedjük a horgonyt mondja Korn. A rakományt láthatóan már berakták. A csónakok pedig visszaeveznek konstatálja Flora Látod ket? Számomra mindenesetre eljött a pillanat. Kibújik a ruhájából, és a fürd ruháját keresi. És te hogy döntöttél? kérdi, miközben igyekszik szenvtelenné tenni hangját. Korn leveti ingét. Hogy nevezte a görög bölcs az bels hangját? kérdezi. Daimonionnak válaszol Flora. Tudod, hogy mit tanácsol nekem daimonionom ebben a pillanatban? Flora a kabinablak mellett áll; kinyitja azt. Mit tanácsol? kérdezi halkan. Azt, hogy veled kell mennem. Átölelik egymást, aztán gyorsan kibújnak az ablakon. A víz meleg, s míg hátuk mögött a ke I. irányt változtat, k a sziget fényeire szegezik szemüket. Lassú karcsapásokkal kiúsznak a partra. (1979-1980) Zoltai Bence fordítása Kolonics István rajzai

Lev Kuklin Algoritmus Ide süss, Moz, miért csinálod ezt? Nem tudom, Sal... Megbíztak ezzel? Feladatként kaptad? Nem, Sal. De elszórakoztat, hogy az elektronikus szintetizátoron el hívhatom ezeket a hangrezgéseket. Érzed a vibrációt a testtokodon, te golyóálló lustaság! Nem vagyok lustaság. Tudod, hogy pontosan teljesítem az összes rám bízott programot. De hiszen még annyi terheletlenül hagyott sejtegységed marad! Moz, ki táplálta beléd ezt a m veletet? Senki... El ször... véletlenül jött össze. Majd rájöttem magamtól, hogyan használhatom a mikromodulokat... Magadtól? Én is szeretném kipróbálni, Moz! Mi sem egyszer bb, Sal! Csupán el kell csípni a megfelel algoritmust... És az hol van? Szalagon? Vagy lemezen? Vagy sikerült egy mikrokristályon megszerezned a kapcsolási rajzot? Ugyan, Sal! Nekem semmi ilyesmire nincs szükségem. Nincs szükséged? Be akarsz engem csapni, Moz! Úgy érzem, hogy túlmelegedett benned az irányítható érzelmek blokkja. Hiszen nagyon is jól tudod, hogy hazugságot kiadni, hamis következtetéssel el állni a hozzánk hasonló teremtmények esetében funkcionális képtelenség! Akkor viszont, ez a te... nem létez algoritmusod... mi a szösz? Hogyan is magyarázzam meg neked, Sal... Ez az algoritmus mindenütt... mindenfelé... Áthatja a bennünket körülvev egész világot! Ide figyelj! Az én hallókészülékem tökéletesen m ködik... Nem, Sal! Másképp kell hallgatni... íme, a tenger hullámainak ritmikusan növekv ereje... ez pedig a fénysugár hullámrezgése... ez az atomok rezgése a kristályrácsban... Ó, Sal! Vagy valami más a magasabb nyomású helyr l az alacsonyabb nyomású felé helyet változtató leveg áramok zúgása... Ezt másképp szélnek, viharnak nevezik... S van még napfényszél is, Sal... De hiszen ez rendezetlen, fehér zaj... Rendelkezik egyfajta meghatározott törvényszer séggel... Ám a hangokkal ki lehet fejezni mást is, egészen mást... Tessék, hallgasd meg... Új szervezet létrejötte... új nap születése... Öröm, Sal! Megállj! Mit m velsz? Miféle szabálytalan mozgásokat végzel fels s alsó végtagjaiddal?! Tönkrement a vestibuláris egyensúlyrendszered?! Moz, fogalmam sincs, mi ez. El ször történik velem. Amikor ennek a... hogy is hívod... örömnek az algoritmusát játszod, valami változik a mozgásfunkcióimban! Tessék... megint! Ej! Nocsak! Várj! Megállj! Azt már sehogy sem feltételeztem, hogy ezek a... hangrezgések... ilyen konkrét

fizikai hatásokat válthatnak ki! S ugyan még mire alkalmasok? Ó, sok mindenre! Sal, mindent vagy majdnem mindent ki lehet velük fejezni! Nézd, hogy pislákolnak, keringenek az elektronok és a bolygók pályájukon, villognak a szupernóvák... Érzed a fekete lyukak hatását, az öröklét lélegzését... Mi van veled?.. Remegsz? Talán az öröklétnek van algoritmusa? Úgy vélem, Sal, hogy van... A lények és az anyagok, a szervezetek és a szerkezetek születnek, létrejönnek, elérik érett korukat, tökéletessé lesznek, majd utána... megsz nnek létezni... felbomlanak... átadják magukat az öröklétnek... S mindezt kifejezheted hangokkal... legalábbis ezekkel... Mi ez? Csak nem folyik a ken anyagod?! Nem tudom... Szerintem a szemlencséim homályosultak el. A lencsék... elködösültek... ködbe borultak... a te... hangrezgéseidt l! Én pedig azt hittem, hogy az én hangösszetételeim... megpróbálják kifejezni a kifejezhetetlent... egyszer en tökéletesek... szépek... Honnét vetted ezt a haszontalan és értelmetlen fogalmat? Hallottam, hogyan használták az operátorok. Felelj, Moz, miért nem tudom én megalkotni ezt a bizonyost... ezt a szépet? Hogyan is hívod ezt? Nem tudom... Ezek a bonyolult, rendezetlen hangmodulációk, úgy t nik, valamiféle magasabb törvénynek engedelmeskednek... Képtelen vagyok megmagyarázni, Sal! Ez... egy megmagyarázhatatlan algoritmus! De hiszen mi veled azonos konstrukció vagyunk! Igen, igazad van. A tervez k úgy vélekednek, hogy a hozzánk hasonló, magasabb szint fehérjerobotok, vagyis a nem sorozatban gyártottak egyformák, azonos jogokkal és lehet ségekkel születnek, pontosabban jönnek létre... Nyilván az, hogy fel tudom használni a ritmikus modulációkat, és reprodukálhatom ket elektronikus szintetizátoron... ez az én különleges tulajdonságom gyártási hiba, selejt... Azt akarod mondani: a konstrukció el re nem tervezett eltérése? Lehet, hogy te is megpróbálod, Sal? Ez nem nehéz... Te mondtad, hiba, selejt... Lehetetlen, hogy a hibában, az eltérésben annyi csodálatos, idegszálaimat birizgáló jelenség legyen! Próbáld meg, Sal, próbáld meg! No... Nem, képtelen vagyok rá! Nem hallok többet annál, mint amit belém tápláltak! Nem rendelkezem a te képességeiddel! Az én eltérésemmel... a normától? Tehát te ezt torzulásnak véled? Természetesen... Olyan szeretnék lenni, mint az összes osztályomhoz tartozó robot, átlagos algoritmusokkal... Akkor segítek neked... Nem szabad hagyni, hogy elfajulásod más fehérjéket is elzüllesszen! Ez bels egyensúlyunk felbomlásával fenyeget!

Hogyan tudsz segíteni nekem?! Én... dezintegrállak! Azt akarod mondani, hogy szétrombolsz, megsemmisítesz, megölsz? Na és a robotika egyes számú törvénye? De hiszen te nem vagy ember! Csak egy nevetségesen elfajzott, fehérjealapú robot! Hibás, selejtes alkatrész! Leszázalékolt példány! A magas szervezettség robotok faji tisztaságának a megóvása érdekében megöllek, Moz! És Sal, a magas szervezettség fehérjealapú robot el kapta lézersugárvet jét, s egy hatalmas energiájú, rövid és vakító impulzussugárral egy pillanat alatt elolvasztotta, elpárologtatta robottársát, aki képes volt felfogni a világmindenség algoritmusát... A fegyelmezett, nyíltszív Salnak fogalma sem volt róla, hogy a Zenét hamvasztotta el... Földeák Iván fordítása Máthé G. Ferenc rajza

Richard Cowper Paradicsomi part Kicsoda? kérdezte valaki a vivox hangszórójából. Közben a képerny n az arc élvezetet és hitetlenkedést fejezett ki parodisztikusan. Kecsap? Ketskoff. Igor Ketskoff. Ne mondd, hogy sohasem hallottál róla, Margot. Sosem hallottam róla nevetett fel az arc a képerny n. Aztán megenyhülve tudakolta: Valójában mivel is foglalkozik, Zeph? Trompe l'oeil illúziók. Falfestmények. Tudod. Ó, olyanok, mint Rex Whistler dolgai? Nem, egyáltalán nem olyanok, mint Rex Whistleréi. Egy icipicit talán mégis. Várj egy kicsit, van itt valahol egy leírás. Igor mikrominiatürizált, szilárd, mélyr l fluoreszkáló technológiát használ, ezzel hozza létre az anamorfózis többdimenziós csodáit. Ana... micsoda? Morfózis. Ez áll itt leírva. És mit jelent? Nem tudom. Azt hiszem, illúziót. Különben is a dolog úgy áll, hogy nekünk is csinál egyet. Nekünk? Úgy érted, hogy Hugo beleegyezett? Hugo rendelte meg! Igor szerz dést kötött egy kis fura vállalattal, Artefax a neve. Az S és L cég kapta meg a vállalatot februárban, valamilyen teljes felszámolás nyomán. Amikor Hugo odament, hogy tisztázza a dolgokat, és eldöntse, mire nincs szükségük, belebotlott az Artefaxba meg Igorba. Értem. De be kell vallanom, Zeph, egy kicsit meglep dtem. Úgy értem, sosem gondoltam, hogy Sir Hugo éppen a képz vészetet patronálja. Magunk között szólva, drágám, ezt inkább befektetésnek tekinti. Mellesleg meghívlak tizedikére az exkluzív megtekintésre. Á, kezdem már érteni! Hugo valamennyi jámbor pénzmágnása összegy lik, hogy ámuldozzon, aztán visszarohannak a Lombard Streetre, és rendelnek egy Igor-féle anamicsodát, hogy ebédl jüket az díszítse. Az Artefax-részvények árfolyama eléri a csillagos eget, Sherwood és Lazarus kereskedelmi bankár pedig hazatámolyog a nyereséggel, így van? Milyen cinikus vagy, Margot. Tudom. Ez hozzátartozik a vonzer mhöz, Zeph. Zephir Sherwood elmosolyodott. Hát akkor tizedikén, hét harminckor, és ne felejtsd el! Ha akarnál, akkor se tarthatnál távol. Az Astral Court W. I-ben Sir Hugo és Lady Sherwood meghívására összejött társaság amolyan testvéries bankári közösség keresztmetszetét nyújtotta. Az exkluzív megtekintésen ott volt Zephyr legalább öt korábbi szeret je is. Margot Brierly hidegen felbecsülte a féltucatnyi vendég