Kálvincsillag 2012 A Magyar Református Egyház lapja Közösség - Vallástétel Jövő Játék, ami lehet nagyon komoly Milyen egyházat akarunk? Húsz év Kárpát-medencei közoktatási körkép Van élet a konfirmáció után?
Kálvincsillag SZERKESZTŐSÉG: 1146 BUDAPEST, ABONYI U. 21. KALVINCSILLAG@REFORMATUS.HU WWW.MAJUS22.HU A MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ LAPJA Kiadó: Magyarországi Református Egyház Felelős szerkesztő: Fekete Károly Szerkesztőbizottság: Czanik András (MRE) Dobos Zita (Tiszántúl) Farkas Gergely (Dunántúl) Fábián Tibor (Királyhágómellék) Halász Sámuel (Délvidék) A. Kis Béla (Felvidék) Kovácsné Marton Erzsébet (Kárpátalja) Köntös László (Dunántúl) T. Németh László (Reformátusok Lapja) Rácsok András (Tiszáninnen) Regéczy-Nagy Enikő (Dunamellék) Somogyi Botond (Erdély) Olvasószerkesztő: Bagdán Zsuzsanna, Tóth Erika Lapterv: Rezessy Szabolcs Grafikai terv, tipográfia: Mikáczó Kamilla Képfeldolgozás: Szabó Monika Címlapfotó: Nagy Gábor Képek: Barabás Árpád, Barcza János, Bölcsföldi András, Csere Dániel, Csengő-Tschörner András, Esztergályos István, Fábián Zoltán, Gács Tamás, Harmatos János, Kalocsai Richárd, Kis Lukács, Kiss Gábor, Kozma Tibor, MTI-fotó: Czimbal Gyula, Nagy Gábor, Németh László, Rácsok András, Román Péter, Sereg Krisztián, sxc.hu és még sokan mások Nyomtatás: Alföldi Nyomda Zrt. Elnök-vezérigazgató: György Géza ISSN 2062-0624 Közösség Vallástétel Jövő Erdély legrégebbi körkápolnája az Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központ udvarán (Fotó: Csere Dániel)
Tartalom É I E Szószék Május 22. után Lélektől Lélekig Hitsorsosaink értékőrzők egyház és társadalom oktatás és nevelés ifjúság reformátori örökségünk egyházzene Határtalan Szeretet 3 Út a vallástételtől a vallástételig (Zsigmond József) 4 Közösség a Szentírásban (Vladár Gábor) 5 Körkérdés közösség (Pál Sándor, János-Szatmári Szabolcs, Zágoni Balázs) 6 Hitvallás vallástétel (Fekete Károly) 7 Körkérdés vallástétel (Mihai Androne, Mácsody Ferenc, Fekete László) 8 Jövő eszkatológia (Pap Géza) 9 Körkérdés jövő (Kelemen Zsófia, Tőkéczki Ilona, Végh László) 10 Megőrizni és erősíteni az egységben tartó köteléket (Czanik András) 14 Emléke a kertnek (Czébely Lajos) 16 Közösségben Istennel (Ritoók Zsigmond) 18 Közösség Vallástétel Jövő (Cséfalvay Zsolt) 20 A kezek evangéliumával (Porcsalmy László) 21 Ha van hit, jön az erő és a kitartás (Kovács Hont Imre) 22 Játék, ami lehet nagyon komoly (Fábián Tibor) 24 A magyar református élet napszámosa (Balázsné Kiss Csilla) 26 Felelősség az emberiségért (T. Németh László) 28 Egyedül semmi vagyok (Kovácsné Marton Erzsébet) 31 Ahova a Mindenható állította (A. Kis Béla) 32 Református székely magyarok az Al-Dunánál (Halász Zsuzsanna) 34 Harasztiban újjászületett a néprajzi múzeum (Szenn Péter) 36 Református képeslapok Nagy-Magyarországról anno (Csengő-Tschörner András) 38 A Partiumi Református Múzeum (Veres-Kovács Attila) 42 Cigány hívek reformátussága a hétköznapokban (Nagy József Barna, Tóth Zsuzsanna, Gregussné Buzás Irén, Barnóczki Anita) 46 Építeni templomot hittel, felelősséggel (Fekete György) 50 Milyen egyházat akarunk? (Gaál Sándor) 54 Elhitték magukról, hogy tehetségesek és érdemes tanulni (Dobos Zita) 56 Száztíz éves az Országos Református Tanáregyesület (Korsós Bálint) 57 Húsz év Kárpát-medencei közoktatási körkép (Papp Kornél, Édes Enikő, Bustya János, Tolnay István) 60 Van élet a konfirmáció után? (Bagdán Zsuzsanna) 62 Tízéves a bibliai levelező tanfolyam Délvidéken (Halász Renáta) 64 Szimbólumok, tanítások a festett templomi díszítményeken (Szacsvay Éva) 66 Folyamatos gondviselés (Köntös László) 68 A sötétségben fénylő világosság volt (Gudor Botond, Somogyi Botond) 69 Négyszázötven éves a Tarcal-tordai Hitvallás (Dienes Dénes) 70 Engedjetek oda! (Fekete Zsuzsa) 72 Kettészakított egyházmegyék Baranya (Kiss Sándor) 74 Gyógyító csapatban (Jakus Ágnes) 76 A gyimesi csángók barátja (Bölcsföldi András) 78 Sokszínű egység (Rácsok András) A Magyar Református Egyház lapja» Kálvincsillag 1
SzószéK Út a vallástételtől a vallástételig Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad. (Jn 6,66 68) Nem tudjuk megmondani, hogy életünk során hány ajtót zártak kulcsra előttünk, de hisszük, hogy azok előtt, akik Isten Igéje köré összegyűlnek, csoda megy végbe: országának kapuja résnyire megnyílik, és bepillanthatnak Isten műhelytitkaiba. Hisszük, hogy János evangéliuma hatodik része és annak kiemelt versei hozzásegítenek ahhoz, hogy Urunk vallástételére vallástétellel válaszoljunk. Jézus a Genezáret-tó vidékét járja, tanít és gyógyít. Szolgálata vallástétel Atyja övéi iránti irgalmáról. E vallástétel nem maradhat válasz nélkül. Ezrek követik útjain, s az estére fáradt és éhes sokaságot bőségesen ellátja kenyérrel és hallal. A megelégített ezrek válasza: királyukká kívánják emelni. E szándékban népe földhözragadt vágya húzódik meg: cselekedj kívánságaink szerint! Imádságainkba rejtett óhajaink ugyanezt a földi emberi óhajt leplezik: tégy kedvünkre, Urunk! Krisztus gyermekei beleértve magunkat is nem tudnak egykönnyen lélekben feljebb lépni, megmaradnak, megmaradunk a föld porában. Vallástételére, kegyelmére válaszolni nehéz. Jézus kénytelen ilyenkor elrejtőzni övéi elől. Másnap azért többen ott vannak a kapernaumi zsinagógában őt hallgatni. Amit ekkor tanít, azt az előző nap kenyérszaporítási csodája folytatásaként is felfoghatják hallgatói. Ilyeneket mond: a földi kenyértől újból és újból megéheztek. Ha igazán élni akartok, az én teste- met egyétek és az én véremet igyátok, mert én vagyok a mennyből alászállott ama kenyér, amely által nektek örök életetek lehet. Ha mindennapjaink emberének ismételjük el ezeket a jézusi ígéreteket, ugyanúgy megdöbben, mint a Jézust személyesen hallgatók mert csak egyféleképpen tudja hallani és értelmezni e vallástételt: a múló anyagi világ dimenziójában. Jézus szava egyrészt megbotránkozást kelt: enni testét és inni vérét, másrészt gyors döntést kényszerít ki az emberből. A döntés nyomán vagy tiltakozni, zúgolódni kezd az ember, s hátat fordít a lehetetlenséget kívánó Úrnak, vagy mint Jézus tanítványai tétova hallgatásba burkolózik. Az idők folyamán megszólított ember vagy tiltakozott s hátat fordított ennek a magát odakínáló Úrnak, vagy hallgatott, elodázva a döntést. Nem született mindig vallástétel Krisztus önmagát felajánló vallástételére. Akik odahagyták az Urat, azokra a jeremiási ítélet vár: nevük porba íratik (Jer 17,13). De mi lesz a tétovázókkal, mi lesz velünk? Emberi kapcsolataink fellazultak, s ami mindennél életbevágóbb: teremtő Istenünkkel életközösségünk is a válság jegyeit viseli magán. A megoldást jelentő döntő lépést ott, Kapernaumban de hisszük, hogy ma is a magát keresztre szánó Krisztus tette és teszi meg, amikor azt kérdi övéitől: ti is el akartok menni? A vallástételt kikényszerítő kérdésre Simon Péter felel: Uram, kihez mehetnénk, örök élet beszéde van nálad. Egy kicsit irigyeljük Pétert, és azért imádkozunk, hogy nekünk is az a valaki súgjon vallástételünkben, mint Péternek: a Szentlélek Isten. Zsigmond József nyugalmazott lelkipásztor (Nagyvárad) Szószék a te igéd igazság. (Jn 17,17b) A Magyar Református Egyház lapja» Kálvincsillag 3
SzószéK Az Apostoli Hitvallás szentek közössége tételét reformátoraink az anyaszentegyház értelmezésének tekintették: az egyház hitközösség, a hittestvérek élet- és szeretetközössége (communio sanctorum, congregatio fidelium). E jellegzetes tanítás az egyház közösségi jellegét hangsúlyozza. Ez pedig mint elérendő cél már közelebb vitte reformátorainkat az egyház újszövetségi modelljéhez. Isten az embert az önmagával és az embertársával való közösségre teremtette. Ez az eredendő közösség azonban a bűneset során törést szenvedett. Ennek következménye a bábeli toronyépítés fiaskója (1Móz 11), a vágyott, de emberileg erőltetett közösség megítéltetése. Bár Isten az Ószövetségben is népével volt, de ez az együttlét inkább pontszerű találkozások sorozatát jelentette. Jellemző módon a Szentírás a találkozás sátrának (óhel móéd) nevezi azt a helyet, ahol Isten alkalomról alkalomra megjelent Mózesnek a pusztai vándorlás során (pl. 5Móz 31,14kk). Az Istennel és embertársainkkal való teljes közösségünk Jézus Krisztus megszületésével vált lehetővé, akinek a neve is programként hirdeti: Immánuel, Velünk az Isten (Mt 1,23). Ez a közösségünk pünkösdkor, a Szentlélek kitöltetésével lett teljessé, amikor Isten kiárasztotta ránk Szentlelkét, mintegy a kezdődő messiási kor jeleként. Jézus Krisztus a Szentlélek által övéivel van, ezért Isten új népe ujjongó örömmel vesz részt az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban (ApCsel 2,42). Az apostolok cselekedeteiről írott könyv ezen felsorolása nem történeti tudósítás, hanem hitvallás. A sorrend nem tetszőleges, az egyes elemek nem cserélhetők fel egymással, még kevésbé hagyhatók el. Isten új népe ily módon sereglik középpontja, Jézus Krisztus köré, és éli meg közösségét Urával. Az egyház életét az újszövetségi szóhasználat későbbiekben is a közösség (koinónia) szóval jellemzi a legátfogóbban. A közösség az egyház életének jellegzetes sajátossága, a kettő egymástól elválaszthatatlan. Közösség a Szentírásban Az itt használt görög kifejezés elsősorban valamilyen középpontot, közöset jelent, amelyből azután a résztvevők részesedhetnek. A bibliai értelemben vett közösség tehát nem valamilyen békés, nyugalmi állapot, hanem aktív részvétel az adás és elfogadás állandó ritmusában. A Krisztus megváltó életével való közösségünk (1Kor 10,16) egyúttal kö zösség a Szentlélekkel (2Kor 13,13; Fil 2,1), az evangéliummal (Fil 1,5) és közösség egymással (1Kor 10,17). Jellemző módon munkatársat is jelenthet a szó egyik alakja (koinónos, vö. Lk 5,10; 2Kor 8,23; Filemon 17), máskor anyagi segítségnyújtást, adománygyűjtést (2Kor 9,13). A közösség nem más, mint Krisztus élete bennünk, közöttünk és általunk. Ezt az eleven közösséget az Újszövetség sokszínűen fejezi ki (az egyház Krisztus teste: Róm 12,5; 1Kor 12,27; Isten temploma: Róm 6,19; 1Pt 2,5; ekklészia: ApCsel 5,11; 1Thessz 1,1), mivel a kegyelmi ajándékok sokfélesége döntő szerepet játszik a közösség életében. Az egyház mint Krisztus teste nem valamilyen metafizikai terület, hanem a Krisztus Lelkének uralmi területe. Krisztus az egyház közösségében akar találkozni a világgal, itt akar kilépni a világba. Az ekklésziajelleg azt jelenti, hogy az egyház a poliszért, a város ügyeiért felelősséget vállaló személyek közössége. Olyan parlament, amely Isten királyi uralmát elfogadja, beszél róla, kíséri és alkalmazza azt, vagyis Istent reprezentálja a világ számára. Az egyház az evangélium kihirdetésének a helye, közösség, ahol az oldás és kötés hatalmának gyakorlásával az Isten irgalma valósul meg a világban (Mt 16,19; 18,18; Jn 20,22k). Ez a könyörgés és a szolgáló szeretet helye, ahol újra és újra felhangzik Jézus Krisztus szava: térjetek meg, mert elközelített az Isten országa. Közösségeinknek ma is arról a Krisztusról kell bizonyságot tenni, aki tegnap, ma és örökké ugyanaz (Zsid 13,8). Vladár Gábor egyetemi tanár (Pápai Református Teológiai Akadémia) 4 Kálvincsillag» A Magyar Református Egyház lapja
Körkérdés Közösség Közösség Miért látja értelmét saját közösségépítő szolgálatának? Pál Sándor kuratóriumi elnök (MRSZ Budapest) A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) programjai között a gyermekek, a család foglalja el az első helyet. Mindent e köré építünk. Nagyon fontos az önkéntesség, és igyekszünk eljutni a gyülekezetekhez, főleg a Kárpát-medencében. Vallom azt, amit Bódás János versében olvasunk: Ki van jelölve a helyed. Küldetésünk, feladataink vannak. Kötelességünk mindezt végezni, de mindennap megkapjuk érte a jutalmunkat. A szeretetszolgálatnak be kell épülnie az életünkbe. Annál nagyobbak leszünk, minél többet tudunk adni, és ez az igazi szabadság. Önmagunkat adni másoknak. Hálából és nem háláért cselekedni. Ravasz László püspök írta: Azért születtünk, hogy bennünk és általunk felszabaduljon a világ, friss lélegzethez jusson, megkönnyebbüljön és feltekintsen. Azért vagyunk, hogy áldás legyünk, csók, kézszorítás, példa, szárny, erős kar, fény és szabadulás. Ezeknek a gondolatoknak kell munkálkodni bennünk akkor is, amikor reménységgel gondolunk a jövőre. Szilárdan, rendíthetetlenül kell buzgólkodnunk mindenkor az Úr munkájában, és tudnunk kell, hogy ez a fáradozás nem hiábavaló. János-Szatmári Szabolcs rektor (Partiumi Egyetem Nagyvárad) Magyar egyetemet építeni Erdélyben nem egyszerűen oktatáspolitikai kérdés. A kisebbségi lét keretei között az egyetemépítés közösségi ügy és szolgálat, a kisebbségi lét életben tartó mozzanata a kisebbségi nyelven végzett oktatás. Ez azt is jelenti, hogy az erdélyi magyar kisebbség számára az anyanyelven szerveződő egyetem létkérdés. A közösség saját kultúráját ugyanis anyanyelvén tudja átadni, és mivel a közösséget kultúrája határozza meg, ha nem adjuk át a kulturális tartalmakat, a kisebbség kisebbségként való létezése kerül veszélybe. Ezek az elvek meghatározzák közösségépítő tevékenységem irányait is. Köteleznek egyrészt arra, hogy megőrizzük és megóvjuk mindazt, amit eddig elértünk az egyetemfejlesztésben, másrészt pedig arra, hogy meghatározzuk az intézmény további fejlesztésének alapelveit, és meghozzuk azokat a döntéseket, amik lehetővé teszik, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem megfelelhessen a korszerű európai oktatás elvárásainak, s bekapcsolódhasson a különböző nemzetközi tudományos és oktatási programokba, hogy minőségi oktatást kínáló, versenyképes, a nemzetközi elvárásoknak megfelelő felsőoktatási intézménnyé válhasson. Zágoni Balázs igazgató (Koinonia Kiadó Kolozsvár) A könyvkiadók nyugtalanok, hogy a félezer éves Gutenberg-galaxis elkezdett zsugorodni, új, elektronikus formátumoknak és hordozóknak engedve át fokozatosan a terepet. Egy konferencián, több tucat európai keresztyén könyvkiadó vezetője előtt mondta nyomatékosan az előadó: Véssétek az eszetekbe: nem papírkereskedők vagytok! Elgondolkodtató: mi is az, ami papírtól, nyomdafestéktől, elektronikus tintától és e-könyv olvasótól függetlenül keresztyén könyvkiadóvá tesz egy könyvkiadót? Addig van keresztyén könyvkiadás, amíg hajlandók vagyunk keresni azokat a gyöngyöket, amelyekre azt mondjuk, hogy ennek muszáj megjelennie (lásd Mt 13,45). Amíg van ilyen szerző, kézirat és kiadó, addig mindegy, hogy papíron vagy Ipaden fogják azt olvasni, mindegy, hogy mennyit megy fel a cellulóz ára, mennyit növelik az árrést a nagykereskedők, mennyit farag le a gazdasági válság a vásárlók könyvkeretéből, mert lesz keresztyén könyv. Amíg szerző, kiadó és olvasó rá tud csodálkozni arra, hogy Isten hány nyelven és formában, műfajban és stílusban, milyen elbűvőlő és megdöbbentő történetek révén tudja megmutatni önmagát, addig van értelme keresztyén könyvet kiadni. A Magyar Református Egyház lapja» Kálvincsillag 5
SzószéK Hitvallás vallástétel Az egyház hitvallása nem a tantételek summája, hanem létének cselekvő kezdete. A hitvallás bibliai kulcsszavai három alapkövetelményt támasztanak: tanúságtétel (martyria) szóval, tettel és ha kell életet is áldozva az Igéért (Jn 1,7), az Istenhez tartozás megvallása (homologia) őszinte bűnbánó imában, és az összetartozó részek egészbe illesztése (symbolon), amely Augustinus egyházatya szerint a hitnek rövid és fontos szabálya; rövid a szavak számára nézve, fontos a tartalom súlyára tekintettel. Így lett a hitvallás kapcsolódási ponttá az egyén és a gyülekezet között (Ef 4,16). A töredékes hitismeret értelmet nyerhet, a keresztyén ember megtalálja helyét a keresztyén közösségben. A hitvallás minden egyetemessége mellett is személyes. Ezt a személyes érintettséget fejezi ki a hiszek, illetve a hisszük és valljuk mondatkezdés. A hitvallásnak egyedül a Szentírás a hiteles forrása. Benne Krisztus egyetemes egyházának a hangja szólal meg a nyilvánosság igényével. A hitvallás születésében nagy szerepe van a sajátos történelmi helyzetnek, amiben a hívő ember minden következményt vállalva vall a hitéről (Dán 3., 6; Mt 16,16; ApCsel 4,19 20; 5,29). Ez Istenre nézve, de emberek előtt hangzik el. A hitvalló nem keresheti hivalkodva a hitvallás helyzeteit, de az Isten adta alkalmakat sem szalaszthatja el. A provokatív, hivalkodó hitvallót Isten engedheti megszégyenülni, ugyanakkor a némának maradás is vezethet az Isten ügyének elárulásához. A hitvallás megtétele vagy elmulasztása üdvösségbe vágó dolog (Mt 10,32 33). Kétféle hitvallást ismerünk: az egyszer s mindenkorra lerögzített hitvallást, mint például az Apostoli Hitvallás, és a körülmények által feltételezett hitvallást, amely a Biblia örömhírét egy bizonyos korszak nyelvére és felfogására fordítja át (például a II. Helvét Hitvallás). Az egyház hitvallása közmegegyezéssel születik és közös felelősségvállalást fejezi ki. A konszenzust viták érlelik, hogy a kihirdetés után közmeggyőződéssé váljon a hitvallás. Mivel emberek alkották, ezért az Isten Igéjéből való jobbra taníttatásig áll fenn. A Szentírás tekintélye parancsoló, a hitvallásoké parancsolt. A Szentírás tekintélye megígért, a hitvallásoké elfogadott. A Szentírás tekintélye az Úrnak és Királynak saját parancsoló hatalma, a hitvallások tekintélye a szolgának és küldöncnek kölcsönzött tekintélye. Ha a Szentírás tekintélye abszolút, akkor a hitvallás egyházi tekintélye relatív tekintély. (H. Vogel) A hitvallásnak sokirányú célja van. A hitvallás önmeghatározás, mert a hit önmagára találásának öröméből fakad. Se- gít a hitvallást tevő közösség azonosításában, mivel színvallás történik arról, hogy kihez tartozik, kire bízta magát és mi a hitének tárgya. Közösségi célból szólal meg az egyének a hitvalláson keresztül illeszkednek a keresztyénség egészéhez. A hitvallás határt húz más vallási vagy világi közösségek között. A stabil kerítés megóv az elszigetelődéstől is és a vigyázatlan nyitottságtól is. Korrekt dialógusra buzdít, világos mozgásteret nyújt. A hitvallás sűrített evangéliumhirdetés, ami egy új helyzetben újrafogalmazza üzenetét és felhívja a figyelmet Isten Igéjére. A hitvallás Isten-dicsőítés. A gyülekezet közösen elmondott liturgikus hitvallása kiemeli a krédót az öncélúságból. Nem marad meg a hittételek állításánál vagy tagadásánál, hanem az Isten Krisztusának imádatára ösztönöz. A hitvallás katechetikai tananyag. Ősidőktől kezdve a mai napig a keresztyén hit alapelemei szempontjából nélkülözhetetlen szerepe van a hitvallásnak. A hitvallás akkor tölti be ma is a feladatát, ha eligazítást ad a Szentírás tanításában: lépésről lépésre vezet, de nem válik bibliapótlóvá, ha erősíti az egy hiten levők összetartozás-tudatát (Ef 4,4 6; 1Pt 1,1) és emlékeztet: az egyház tagja nem légüres térben él, hanem a régen éltek és a ma élők azonos hitvallása összeköti a nemzedékeket és a kortársakat az előző és a következő korokkal, s a mellettük lévőkkel. Ha megőrzi a tiszta tanítást a bibliátlan tévtanokkal szemben, és válaszhoz segít az új helyzetek kihívásai közben. Fekete Károly egyetemi tanár (Debreceni Református Hittudományi Egyetem) 6 Kálvincsillag» A Magyar Református Egyház lapja
Körkérdés VAllástétel Vallástétel Miért tartja fontosnak a református vallástételt napjainkban? Mihai Androne adjunktus (Galac) A keresztyén ember számára fontos a felekezeti hovatartozása. A felekezet a latin confessio főnévvel, illetve a confessum melléknévi igenév révén a confiteri (confiteor: megvallom, kijelentem, elismerem, bevallom, tanítom a másikat) igével áll kapcsolatban. Ugyanilyen értelmű a professio kifejezés is. A felekezeti hovatartozás tulajdonképpen a hit megvallását, a hit kinyilvánítását jelenti, azaz egy adott lelki öntudat, egy magas igazság nyilvános felvállalását abból a célból, hogy másokat is megnyerjünk annak. Ebben az összefüggésben pedig a szóban forgó témával kapcsolatos konkrét bibliai szövegre kell emlékeznünk, éspedig: Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. (Mt 10,32 33) A keresztyén ember az igaz hit megvallója abban az értelemben, hogy embertársai számára vallástanár, azaz a hit tanítója kíván lenni. Jól tudja, hogy a bátortalan, elrejtett, megvallatlan hit tulajdonképpen bátor, látható és kinyilvánított hitetlenség. Emlékezzünk csak a Szentíráshoz hűséges Kálvinra, aki megpirongatta és nikodémizmussal vádolta mindazokat, akik eltitkolták református mivoltukat. (Fordította: Pásztori Kupán István teológiai tanár) Mácsody Ferenc lelkigondozó-lelkész (Felcsút) A vásárlásösztönző marketingformák, a különféle árucikkekkel házalók és a telefonos marketing világában különösen vigyáznunk kell legféltettebb kincsünkre, az evangéliumra. Nagy a kísértés, hogy különféle módszerek segítségével bocsássuk áruba az evangéliumot. A jézusi missziói parancs ma is érvényes, de az evangélium nem áru, hanem a bennünket egzisztenciálisan meghatározó, drága kincs. Miért fontos a református vallástétel? A mai bizalmatlan világban akár újra és újra bizalmat szavazni nem egyszerű. Hiánycikknek számít ma a bizalom. A ma embere, látván azt, hogy munkahelyek szűnnek meg a környezetében, könnyen válik agresszívvé: önvédelemből. Jézus mégis arra hív bennünket, hogy a bizalom emberei legyünk. Szeressük az embereket, mindenkit igyekezzünk a jó oldala felől megközelíteni. Református bizonyságtétel: irgalmas nak lenni, jó szándékkal lenni azzal szemben is, aki rossz szándékkal van, imádkozni mindennap a szóbeli, illetve cselekedetbeli bizonyságtételért, valamint Jézus Krisztusról és a bűnbocsánatról beszélni, ha annak ideje van. Fekete László ügyvéd (Kaposvár) Jogászként a tanúságtétel fogalma nem áll tőlem távol, hisz az eredetileg a perjog nélkülözhetetlen eleme volt, és az ma is. Itt lent a porban Iustitia nem létezhet tanúságtétel nélkül. Tanúskodni a valóságnak megfelelően az igazság kiderítése érdekében törvény diktálta kötelezettség. A veritas ezzel szemben egy másik, magasabb, elvont gondolati világ. Arra az igazságra gondolok, ami békességet teremt, ami szabaddá tesz, amiről töredékes az ismeretünk, amit csak tükör által, homályosan látunk. A ma keresztyén emberének tanúságtételére szükség van, hisz a bennünket körülvevő kongó üresség, tagadás, frusztráltság, a gondolati kakofónia, az izmusokkal megfertőzött lelkiség nyilvánvalóvá teszi a választ: igen! A nagy kérdés inkább az, hogyan tegyünk tanúságot különösképpen világi közegben a közösség vállalásáról az evangéliummal? Miként lehet szembemenni a többségi áramlatokkal? Szembenézni azzal, hogy a környezet esetleg gyanakvó értetlenséggel kezel, s bizonyos baráti, üzleti körökből kimaradunk? Miként illeszthető az evangélium kulcsa a bonyolult lelki zárakba? Ez a fajta tanúságtétel a Krisztus-arcot viselő embernek kötelessége, különösen a környező világ felé. A civil közvetlen tanúságtétele gyanús. Hiszem, hogy a leghitelesebb tanúságtétel a közösségvállalás megélése az evangéliummal. Törekedni arra, hogy a megingások és megtorpanások ellenére sikerüljön keresztyén módon élni. A Magyar Református Egyház lapja» Kálvincsillag 7
SzószéK Jövő eszkatológia A görög eredetű eszkatológia szavunk az utolsó időkről szóló tanítást jelenti, aminek központi gondolata Jézus visszajövetele. Ennek alapján beszél a Biblia a visszajövetel előtti eseményekről, magáról a visszajövetelről, valamint arról, hogy mire számíthatunk Jézus visszajövetele után. A Biblia a Jézus születése és visszajövetele közötti időszakot a világtörténelem utolsó korszakának nevezi. Jézus szavai szerint azokban a napokban élünk és ama napot várjuk (Mk 13,19 20; 2Thessz 2,2). Habár sokakat Jézus visszajövetelének az időpontja érdekel (Mk 13,3 4), Jézus erre nem ad választ (Mt 24,36), inkább ennek a korszaknak a jellemzőit tárja elénk. Noha feltámadásával legyőzte a gonoszt, ennek ellenére számolni kell vele ebben a korszakban is. A Krisztus ellenségét és ellenfelét a Jelenések könyve sátánnak, sárkánynak, ördögnek és kígyónak (Jel 20,2), János a leveleiben Antikrisztusnak (1Jn 2,18; 4,3; 4,6), Pál pedig a törvényszegés titkának nevezi (2Thessz 3,3 4). Ez a gonosz erő titokzatosan, emberi elménk számára felfoghatatlanul végzi munkáját, bizonyos esetekben azonban testet öltve, embereken keresztül láthatóvá válik. Ő bújik meg a hamis krisztusok és hamis próféták (Mt 24,5., 24), valamint a gyülekezetből kiváló antikrisztusok mögött (1Jn 2,18 19), akik sokakat igyekeznek elcsábítani. Ő jelenik meg a fenevadakban (Jel 13), ő válik láthatóvá a történelem színpadán folyamatosan megjelenő diktátorokban, és ő hívja elő az utolsó diktátort, a bűn emberét is (2Thessz 2,9). Mi pedig tudhatjuk, hogy legyőzött ellenséggel van dolgunk, aki nem azt teszi, amit akar, s nem akkor, amikor akarja. Isten tartja ellenőrzése alatt, működésének az ő akarata szab határt (Mk 13,20). A korszak végén azonban szabadon engedtetik, hogy egy utolsó lehetőséget kapjon a népek elcsábítására és az Isten elleni harcra (Jel 20,7), de a mennyből alászálló tűz (Jel 20,10), illetve Krisztus lehelete (2Thessz 2,8) elpusztítja őt. Ezt a korszakot a gonosz hitető, csábító és megtévesztő munkája jellemzi. Ebben a korszakban az evangélium is terjed, amelynek hirdettetnie kell a Föld végső határáig (Mt 24,14). Isten igéjén keresztül szólít meg és hív be minden népet a Jézus Krisztusban megkötött szövetségbe. Aki ebben a harcban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül (Mt 24,13). Jézus visszajövetelével a kegyelem időszaka lezárul. Ennek időpontjáról senki semmit sem tud, csak az Atya (Mk 13,32). Habár ez a korszak már kétezer éve tart, Jézus mégsem késik, hanem az Atya által meghatározott időben fog eljönni (2Pt 3,9). Jézus úgy jön el, mint éjjel a tolvaj (Mt 24,43), az angyalok és minden ő szentjeinek seregében (1Thessz 3,13), és mindenhonnan összegyűjti választottjait (Mt 24,31). Jézus visszajövetele alkalmával a jónak teremtett, de a bűn által megfertőzött világ tűzben fog elpusztulni, elemeire bomlani (2Pt 3,10). Isten azonban kizárólag az övéi számára új eget és új földet hoz létre, amelyben igazság lakozik (2Pt 3,13; Jel 21,1). A visszajövetelt követő egyik fontos esemény a feltámadás: azon lelkek, akik Jézus visszajövetele előtt haltak meg, azonnal Krisztushoz mennek (Fil 1,23; 2Kor 5,1), hogy ebben a korszakban vele éljenek és uralkodjanak (Jel 20,4). Ezt nevezi János első feltámadásnak (Jel 20,5). Jézus visszajövetelét követi az élők és halottak, igazak és hamisak egyetemes, testi feltámadása (1Kor 15,35 58). A két, emberi szemszögünkből nézett, időben elválasztott feltámadás a keresztyén ember egységes reménysége. A feltámadást követi az egyetemes ítélet (2Kor 5,10). A dicsőségben és hatalommal megjelenő Úr színe elé gyűjti a híveket és hitetleneket, élőket és halottakat (Mt 25,31k). Akik hittek benne, és ebben a földi életben vele voltak, ezután is vele lesznek az új ég és új föld tökéletességében. Akik pedig nem hittek benne, ezután is nélküle maradnak (Mt 25,46). Mindörökké. Feladatunkat e világon Pál foglalja össze, és arra nevel a Tit 2,11 14-ben: Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetekre törekszik. Pap géza püspök (Erdélyi Egyházkerület) 8 Kálvincsillag» A Magyar Református Egyház lapja
Körkérdés Jövő Jövő Mit tart jövőformáló tényezőnek népünk és egyházunk életében? Kelemen Zsófia szociológus (Somorja) Korunk társadalmát többek között folyékony modernitásnak is nevezik. Ebben a világban semmi sem állandó, minden plasztikus és formálható. Ez egyfelől lehetőségeket ad az ember kezébe, bárki tetszése szerint formálhatja a jövőjét, másfelől viszont bizonytalanságot is jelent, hiszen minden felülírható. A házasság, a végzettség vagy az állampolgárság már nem életre szóló kategóriák. A posztmodern ember szabadságra, ugyanakkor biztonságra vágyik. Az egyház nagy lehetősége, hogy a biztonságot kereső embernek szilárd alapot adjon, azonban hogy megszólíthassa, érzékelnie és figyelembe kell vennie az igényeit. Nehéz dolga van, hiszen az emberekhez, akiket elönt az információáradat, nemcsak az értelmen, hanem az érzelmeken keresztül is vezet az út. Az egyház és a nemzet választ adhat arra az alapvető emberi kérdésre, hogy ki vagyok és hová tartozom, de szüksége van nagy adag nyitottságra és őszinteségre. Szilárd alap és nyitottság véleményem szerint ez a két tényező kulcsfontosságú egyházunk és nemzetünk jövőjét tekintve. Tőkéczki Ilona szociológus (Miskolc) A természet világa egy olyan hatalmas, szerves rendszer, amelynek a kíméletlen haszonlesés által tönkretett egyensúlyai egy idő után aligha állíthatók helyre, pedig Isten a teremtésben megadta annak jó rendjét. A természet rendjének működése az emberi élet nélkülözhetetlen materiális alapja, s az egymást követő nemzedékek folyamatosságának követelménye, így ebből az a rész, amely hazaként bízatott a közösségre, örök megőrzési feladatot jelent. A modern ember azonban eltávolodott a természettől, még ha ugyan érzékeli is a rossz irányú változást, de életvitelében nem hajlandó mértéktelenül kizsákmányoló és szennyező működését korlátozni. Nincs benne alázat a Teremtő csodálatos gondolkodása iránt. Nekünk, református keresztyéneknek egy értelmes és lelkileg-szellemileg gazdag élet felmutatásával kell példát adni, utat kijelölni az élet ajándékainak bölcs használatára. A mérséklet, a csak a valóban szükséges dolgok iránti törekvés ugyanis nem öncsonkítás, nem emberellenes ajánlott módszere az evangéliumnak, hanem értéke és mértéke a jónak, amely abban keresi a javakat, ahol azok korlátlanok: a szellem és a lélek síkján. Az anyagiak terén csak annyira, amenynyire Isten teremtett világának egyensúlyai azt elbírják! Így lehetünk jövőformáló só és kovász, akiket öntudatlanul is istenfiakként vár a szenvedő világ. Végh László fizikus (Debrecen) Felmérhetetlenül súlyos válságba zuhan az emberiség egésze, mert az aranyborjú körül táncolva elpazaroltuk a természeti erőforrások java részét, eközben megzavartuk a természet körfolyamatait. Végzetes útra lépett az Édenkertben az ember, amikor a jó helyett a többre vágyott. Ösztöneink ugyan szerzésre és a férfiak közötti versengésre hajtanak, de a szerzés szellemi javak gyarapításával, a versengés önmagunkkal való versenyzéssel is kiélhető. Nem ábránd ez: hatalmas országok, közöttük a középkori keresztyén társadalmak is képesek voltak erre törekedve élni. Nemcsak egyházunk, hanem a magyar nép megmaradását és jövőjét is az határozhatja meg, képes-e az egyház megújulni és szellemi vezetést adni. A názáreti ács legalább annyira vagy még jobban ismerte az emberi természetet, mint a mai tudomány. Attól függhet a jövőnk, mennyire tudjuk Jézus tanításait és életpéldáját mélyebben megérteni és közismertté tenni. Hamarosan tömegesen fordulhatnak hozzánk a másban csalódott emberek, mert rájönnek: csak tőlünk várhatnak útmutatást. A Magyar Református Egyház lapja» Kálvincsillag 9
Május 22. után Május 22. után Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük! (Mt 18,20) Megőrizni és erősíteni az egységben tartó köteléket A Heidelbergi Káté megjelenésének 450. évfordulója alkalmából a Generális Konvent 2013 júniusára hívta össze a Magyar Református Egyház Zsinatát, amelynek napirendjén a káté új magyar szövegének elfogadása és a közös alkotmány néhány ponton szükségessé vált módosítása szerepel. A Kárpátmedencei református egység 2009. májusi deklarálása óta első alkalommal ül össze a testület. Mi történik két zsinati ülés között? Írásunkban annak igyekszünk utánajárni, hogyan működik az egység és az együttműködés a mindennapokban. A Generális Konvent 2004. július 8 9-én alakult meg Budapesten és a Kárpátmedencei magyar református egyházak, egyházkerületek és egyházmegyék hivatalban lévő elnökségeit foglalja magában. A 2009. május 22-én elfogadott közös egyházalkotmány a Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testületeként ír róla, így eredeti célkitűzéseit megőrizve egymás kölcsönös tájékoztatása, egységes és egyeztetett érdekképviselet, egymás iránti testvéri szolidaritás határozottabb gyakorlása, egységes liturgia és jogalkotás, a lelkipásztor- és teológusképzés szervezeti és tartalmi egységesítése a Magyar Református Egyház egységét munkáló legfontosabb tanácskozó és javaslattevő fórumaként intézményesült. Évente tartott közgyűléseinek Budapest mellett eddig Debrecen, Sárospatak, Pápa, Komárom, Temesvár és Szombathely adott otthont, elnökségét a püspökök és a főgondnokok testülete alkotja azaz nincs egyszemélyi vezető, az egyeztetést a püspöki titkárokból álló operatív testület segíti, egyes feladatok koordinálására pedig állandó (egyházalkotmányi, liturgiai) és eseti bizottságok jöttek létre (pl. a Heidelbergi Káté korszerűsített fordításának elkészítésére). 10 Kálvincsillag» A Magyar Református Egyház lapja
Május 22. után Közösségvállalás Az emberi kapcsolatok csak akkor életképesek, ha megőrizzük, sőt naponta erősítjük egyben tartó kötelékeit. Egyházunk is csak akkor lehet fokozatosan erősödő és erőt adó közösség, ha együtt tápláljuk és gondozzuk az egység ügyét mutat rá a Generális Konvent elnökségének május 22-i körlevele. Az elzártság hosszú évtizedei alatt alig-alig valósulhatott meg a maihoz hasonló együttműködés, de akár csak tíz évvel korábbra visszatekintve sem volt sok minden még természetes. A Magyar Református Egyház megalakulásával és a közös alkotmány elfogadásával 2009 májusában a Kárpát-medencei magyar református részegyházak alkotmányjogi egysége és zsinati közössége jött létre. A közös alkotmány rögzíti az együttműködés kereteit, a Közös Zsinat és a Generális Konvent működésének szabályait, valamint a részegyházak egységének és önállóságának határait. Hogyan működik az egység és az együttműködés a gyakorlatban? Mára az intézményes kapcsolatok mindennapossá váltak, az egyháziasulás ugyanis nem lenne lehetséges a gyülekezetek, intézmények, szolgálati területek között kialakult kapcsolatok nélkül. Fontos ezen belül a gyülekezeti kapcsolatok erősödése (pl. vendégszolgálatok, testvérgyülekezeti együttműködés révén): egymás kölcsönös meglátogatása a közösségvállalás ősi formája, az egyház léte pedig az egymásról való tudásban, egymásért való imádságban, az egymásért való felelősségvállalásban válik hitelessé. Együttműködés Egymás felvállalásának szép példáit láthattuk már katasztrófahelyzetekben nyújtott segítségnyújtás során, egy-egy fontos ügy melletti kiállás alkalmával (pl. tiltakozás a szlovákiai nyelvtörvény vagy a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása kapcsán), vagy a különböző segélyalapok Mit ír a Magyar Református Egyház Alkotmánya az együttműködésről? 11. fejezet A Magyar Református Egyház egységéről és részegyházainak önállóságáról 25. Az egység kiterjed mindazon kérdésekre, amelyet az alkotmány vagy az országos egyházak felhatalmazása közös szabályozás alá von. 26. A részegyházak megtartják önállóságukat és függetlenségüket belső szervezeti rendszerük kialakításában. Kivételt képeznek ez alól azon kérdések, amelyek a közös alkotmányba vagy közös szabályzásra tartoznak. 27. A részegyházak önállóak választási rendszerükben, egyházkormányzati tevékenységükben, a szolgálati ágak belső szabályozásában, az egyházfegyelmezésben, a gazdálkodásban. 28. A részegyházak együttműködnek a jogalkotásban, a közös képviselet területén, az ökumenikus és más külső kapcsolatok kialakításában és szervezésében, a szeretetszolgálatban, a misszió, sajtó, a kommunikáció, az oktatás, az ifjúsági munka, az informatika területén, valamint a nyugdíjügyek intézésben. 29. A közös feladatellátás és együttműködés megvalósítása érdekében közös bizottságok és intézmények hozhatók létre. (Közoktatási Alap, Lelkészsegélyezési Alap) létrejöttekor. Közös költségvetése 2010 óta van a Magyar Református Egyháznak, amihez valamennyi részegyház hozzájárul. Vannak mára már hagyományosnak számító Kárpátmedencei programjaink (a 2013. évi eseményekről lásd összeállításunkat), közös megemlékezéseink pedig a közösségi emlékezet és összetartozásunk erősítésének kiemelkedő alkalmai: ilyen volt Bethlen Gábor emléktáblájának avatása Gyulafehérváron, idén a megemlékezés a Dunántúli Református Egyházkerület megalakulásának 400. évfordulójáról, és közös ünnepünkké vált a minden évben május 22. évfordulójához legközelebb eső vasárnap, a Magyar Református Egység Napja. A református egyházi sajtóban megjelenő közös hang és információcsere, a református rádiók együttműködése vagy éppen a közös Kárpát-medencei magazin, a Kálvincsillag megjelenése révén is egyre többet tudunk egymásról. Fontos szakmai munka folyik a valamennyi egyházkerület delegáltjának részvételével működő bizottságokban. A Liturgiai Bizottság készíti elő a tisztázott teológiai elvek mentén szerkesztett, több alternatívát felvonultató liturgiai példatárat. Ilyen formán készült el a Heidelbergi Káté korszerűsített fordítása is a káté megjelenésének 450. évfordulója alkalmából, melynek egységesen használt szövegváltozatként való elfogadása a 2013 nyarára összehívott közös zsinaton történhet meg. Hitbeli egység Az egykor erőszakkal szétszakított Magyar Református Egyház szervezeti egysége fokozatosan ismét helyreállítható. Az egység helyreállítása annál inkább megvalósítható, mivel a magyar reformátusság Isten igéje, óegyházi hitvallások, a Heidelbergi Káté, a II. Helvét Hitvallás alapján folyamatosan megőrizte hitbeli és teológiai egységét fogalmaz a közös alkotmány preambuluma. Az egység nem történelmi kényszerből született, hanem református, keresztyén hitből táplálkozik, és ennek a hitbeli meggyőződésnek gyakorlati következménye. Így tettünk bizonyságot arról, hogy közösségünk alapját Isten üdvözítő kegyelmében látjuk: Krisztus a jövő, együtt követjük Őt! (2Kor 5,20) olvassuk a korábban idézett körlevélben. Talán jelzésértékű, hogy az első alkalommal ülésező közös zsinat nem költségvetési vagy igazgatási, esetleg aktuálpolitikai kérdésben foglal állást, hanem közös hitvallásunkkal kapcsolatban hoz majd határozatot. A Magyar Református Egyház lapja» Kálvincsillag 11
Május 22. után Fogalomtár Magyar Református Egyház Részegyház Generális Konvent A Magyar Református Egyház a közös alkotmány megfogalmazásában a csatlakozó részegyházak zsinati közössége. Az együttműködés kereteit rögzítő közös alkotmányt 2009. május 22-én fogadta el a debreceni Alkotmányozó Zsinat. A Magyarországi Református Egyház, a Romániai Református Egyház, a Kárpátaljai Református Egyház, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház és a Szlovéniai Református Keresztyén Egyház az ekkor aláírt ratifikációs nyilatkozatban vállalta, hogy a közös alkotmányt saját országos egyházi jogrendjébe illeszti. A nyilatkozatot noha az előkészítés folyamatában nem vett részt aláírta az Amerikai Magyar Református Egyház is. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a szlovák reformátusokra tekintettel ún. ratifikációs csatolmány hozzáfűzésével csak a Generális Konvent 2011. évi temesvári ülésén csatlakozott. A Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház 2012-től megfigyelői státuszban vesz részt az együttműködésben. Az alkotmány szóhasználata szerint a II. Helvét Hitvallásból vett kifejezéssel élve részegyház a saját országában önálló jogi személyiséggel elismert és a közös alkotmányt ratifikáló egyház. Szinonim fogalomként használjuk még az egyháztest vagy országos egyház kifejezést is. Közös Zsinat A Magyar Református Egyház alkotmányozó és törvényhozó testülete a Közös Zsinat, amelyet a Generális Konvent hív össze szükség szerint. A közös alkotmány elfogadása és módosítása mellett törvényt alkot mindazokban a közös kérdésekben, amikre a részegyházak legmagasabb szintű testületei felhatalmazzák. Tisztségüknél fogva tagjai a részegyházak hivatalban lévő püspökei és főgondnokai. További képviselőit az alkotmány függelékében meghatározottak szerinti számban a részegyházak zsinatai választják és delegálják felerészt lelkészek, felerészt presbiterek közül. A Közös Zsinat összehívása kapcsán említett Generális Konvent a Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testülete. Feladata a közös alkotmány és a közös törvények előkészítése, a közös ügyek koordinálása és az egység munkálása. Alkotó tagja minden Kárpát-medencei református egyházmegye tisztségben lévő esperese és gondnoka, valamint az egyházkerületek tisztségben lévő püspöke és főgondnoka, akik a Generális Konvent elnökséget is alkotják. A Generális Konvent évente egyszer ülésezik, de szükség szerint bármikor összehívható, amiről az ülés helyét és napirendjét meghatározva az elnökség gondoskodik. Az ügyvivő testületeként működő elnökség szükség szerint, de évente legalább háromszor ülésezik, melynek helyét és levezető elnökségét esetenként tagjai közül maga jelöli ki. 12 Kálvincsillag» A Magyar Református Egyház lapja
Május 22. után 2013. évi fontos események A Generális Konvent 2012. évi zárónyilatkozata A Kárpát-medencei magyar református egyházak, egyházkerületek és egyházmegyék tanácskozó testülete, a Generá lis Konvent sorrendben hetedik ülését a Dunántúli Református Egyházkerület meghívására Szombathelyen tartotta 2012. június 19-én és 20-án. A tanácskozáson részt vettek a diaszpóra képviseletében az amerikai és a nyugat-európai magyar reformátusok képviselői is. A konvent közössége Isten iránti hálaadással osztozott a Dunántúli Református Egyházkerület 400 éves fennállása megünneplésében Körmend városában. Az ünnepi eseményekkel és kötetlen beszélgetésekre is lehetőséget adó alkalmakkal gazdagított tanácskozás a Kárpát-medencei magyar reformátusság egysége megjelenésének és megélésé nek különleges rendezvénye volt. A konvent beszámolókat hallgatott meg a magyar református egység elmúlt egyesztendei eseményeiről, a bizottságok és különböző testületek munkájáról, valamint a közös költségvetés 2011. évi eredményéről és 2012. évi tervezetéről. A Generális Konvent közössége köszönettel vette a Liturgiai Bizottság többéves munkája nyomán formálódó közös istentiszteleti példatár munkálatainak előrehaladásáról szóló beszámolót. A konvent megbízásából elkészült a Heidelbergi Káté új magyar fordítása. A Heidelbergi Káté megjelenésének 450. évfordulója alkalmából a Generális Konvent 2013 júniusára összehívja a Magyar Református Egyház Zsinatát, amelynek napirendjén a káté új magyar szövegének elfogadása és a közös alkotmány néhány ponton szükségessé vált módosítása szerepel. A konvent határozatot hozott arról is, hogy a Heidelbergi Káté fordítását a Magyar Református Egyház készíttesse el és adja ki a Kárpát-medencei reformátusság anyanyelvein. A Generális Konvent úgy határozott, hogy június 4-ét, a Nemzeti Összetartozás Napját felveszi a magyar reformátusok számára javasolt jeles napok sorába. A konvent kéri a gyülekezeteket, hogy a presbitériumok döntése alapján harangozzanak mind május 22-én, a Magyar Református Egység, mind június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján. A Generális Konvent aggodalommal értesült arról, hogy ismét veszélybe került a kárpátaljai magyar református iskolák működése. Ezért kéri a magyar kormány illetékeseit, hogy kísérjék fokozott figyelemmel a nemzeti jelentőségű intézmények fenntartását. Szombathelyen és Körmenden megélve a testvéri összetartozás erejét és az egység örömét, a Generális Konvent közössége buzdítja a Kárpát-medence magyarságát, hogy a rövid távú politikai érdekek által vezérelt belső és külső megosztottság ellenére törekedjen az összefogásra és a közösségben megtapasztalható érdek nélküli összetartozás megélésére. Szombathely, 2012. június 20. március 8 10. Kárpát-medencei Egyetemi Gyülekezetek Találkozója (Marosvásárhely) Május 19. Magyar Református Egység Napja Május 24 26. Református Egység Ünnepe Május 24 25. Szeretethíd Kárpát-medencei református önkéntes napok Május 24 26. Református Zenei Fesztivál (Budapest) Május 26. Ünnepi istentisztelet (Budapest) Június 4. Nemzeti Összetartozás Napja Június 28. A Közös Zsinat ülése és megemlékezés a Heidelbergi Káté megjelenésének 450. évfordulójáról (Debrecen) július 3 5. Kárpát-medencei Református Általános Iskolák II. Találkozója (Miskolc) Július 6. Református énekek hangverseny (Budapest, Művészetek Palotája) Július 6 10. Kárpát-medencei Református Középiskolák XVIII. Találkozója (Debrecen) Július 23 27. Csillagpont Ifjúsági Találkozó (Mezőtúr) Szeptember eleje Közös Kárpát-medencei tanévnyitó október 4. Kárpát-medencei Ifjúsági Imaéjjel október 6 8. Kárpát-medencei Missziói és Diakóniai Konferencia (Berekfürdő) November A Kárpát-medencei Református Közoktatási Alap adománygyűjtése December 1. Kárpát-medencei imanap Összeállította: Czanik András Kárpát-medencei referens (MRE Zsinati Hivatala Budapest) A Magyar Református Egyház lapja» Kálvincsillag 13
Lélektől lélekig Emléke a kertnek Lélektől Lélekig...nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok (Róm 8,15) Czébely Lajos A templomban Végre kinyílt az ajtód előttem, most már halkan én is bemehetek, eddig az öreg diófa alól barnán suhanó szemmel néztelek. Betértem, nem tudva, hol is az Isten, de bensőmben nyugalom, béke leng. Hátam a hűvös templomfalnak vetem, köröttem az ősök árnya kereng. Fent a toronyból lőtték ki valaha nyíllal a támadó tatár szemét, kopott ruhájú, szikár prédikátor innen sugározta Kálvin szellemét, a lelkes gyülekezet innen sietett hittel Kossuth zászlaja alá, zord szeleket hozó háborús időkben a férfi családját e helyen hagyá. Végre kinyílt az ajtód. Beléptem. Por ül az orgonasípok során, s érzem, hófelhő jön majd énekelni, s hópehely csillog majd a hangok taraján. 14 Kálvincsillag» A Magyar Református Egyház lapja
Lélektől lélekig Minden ember életének egyik fő meghatározója a gyermekkor. Református családban nőttem fel, s mivel apám 1956-tól kántori szolgálatot teljesített a Viski Református Egyházközségben, hajlékunkban mindennapos volt az éneklés. A könnyebb zsoltárokat és dicséreteket már egészen kicsi koromban el tudtam énekelni. Emellett megismerkedtem a református egyház alapvető hittételeit tartalmazó Heidelbergi Kátéval. Az iskola, amelyet kíváncsiságom, majd az ebből fakadó tudásvágyam miatt nagyon szerettem, nem könnyítette meg sem lelki, sem szellemi fejlődésemet, hiszen a szovjet oktatásban nyoma sem volt a transzcendencia elismerésének. Zsákutcába kerültem. Kételkedővé lettem, nem tudtam eldönteni, hogy a tapasztalat és tanulás által meg lehet-e mindent ismerni, vagy van egy akaratunkon kívül álló tényező is, ami segít értelmet találni a világban és felfogni az Istent. Igaz, lelkemmel és értelmemmel is az utóbbi felé húztam. Ezt a vívódást és a templomok kiüresedésétől való félelmemet örökítettem meg egyik, a 60-as évek végéről fennmaradt kamaszkori verspróbálkozásomban. Szerencsére nem következtek be a vers utolsó versszakában feltörő gondolatok, bizonyítékául annak, hogy a vallás nem szándékos emberi alkotás, és ha az elpusztítására irányuló erős törekvés ellenére is fennmarad, akkor jó és igaz. Természetesen nem ilyen egyszerű mindez, különösen napjainkban, amikor a vallás legfontosabb elemeit, az elkötelezettséget és a közösségi részvételt támadja a modernitás, aminek a képviselői mindent megtesznek a vallás és a civilitás szétválasztásáért. Épp a lélektől lélekig gondolatát támadják ezzel. Talán Tóth Árpád is ettől a roppant, jeges űrtől féltette embertársait. Én is féltem felebarátimat és jómagamat is minden lelki kiüresedéstől, de bízom abban is mert sokszor tapasztaltam és tapasztalom, hogy nagyon sok ember gondolkozik hasonlóan, nagyon sok ember kapaszkodik a szeretetbe, és ezáltal a gonosz ellen harcolók seregét bővíti. Azoknak pedig, akik nem az ősi nemzettudatban, a vallásos hitben, hanem még mindig a marxista embertípusban vagy az amerikai olvasztókemence zagyvalékában látják a nemzet (nemzetek) újjászületését, figyelmükbe ajánlom Bay Zoltán világhírű magyar fizikusnak, a Debreceni Református Kollégium egykori diákjának következő sorait: A világnak a lényege a törvényeiben van. Az anyag, a tér és az idő is következményei ezeknek a törvényeknek és nem előtte járói. Először vannak törvények, és azok szerint jön létre a természet. A Biblia szerint:»kezdetben vala az ige.«az a magasan a mienk felett álló értelem, ami a természet törvényeiben nyilvánul meg, aminek parányait igyekszünk ellesni, a lényege a világnak. A kép megnyugtató, mert azt jelenti, hogy részesei vagyunk a végtelenségnek, eredményei egy Végtelenül Magas Értelemnek, s ezért nincs okunk csüggedni. Ezek a mondatok segítették hozzá a vallás és a tudomány kibékülését bennem, mert addig mind a tudományokkal, mind a hit kérdéseivel való foglalkozás során a kettő kibékíthetetlenségének hangoztatásával találtam magam szemben. A másik igen fontos dolog, amivel magyartanárként az irodalom- vagy a nyelvórákhoz készülve, de a szoros élethelyzetekben is például kisebbségi életünkben mindennap találkozom, az a vallás és az anyanyelv ügyének természetszerű összekapcsolódása. Gondolom, ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a reformáció terjedése és megerősödése nyomán borult virágba az anyanyelvű kultúra és az irodalom. De anélkül, hogy túlhangsúlyoznám a kultúrprotestáns szemléletet, el kell árulnom, értetlenül állok azon kálvinista atyámfiai vallásosságával szemben, akik gyermekeik vagy unokáik anyanyelvét elcserélik az állam nyelvéért, nem magyar tannyelvű iskolába íratva őket. Az egész teremtés az ember felé összpontosul, hiszen a Teremtő képmásai vagyunk. Ez felelősség. Jó lenne legalább néha erre is gondolni! Arra, hogy van egy a föld közepén zárt kert emléke, és amelynek néha, estefelé belélegezzük illatát. Olyankor egy kicsit rövidebbé válik az út lélektől lélekig. Czébely Lajos tanár, költő, helytörténész (Visk) A Magyar Református Egyház lapja» Kálvincsillag 15
Lélektől lélekig Mid van, amit nem úgy kaptál? kérdi az apostol (1Kor 4,7), s esetemben egyszerű a felelet: semmim. Az alábbiakban csak röviden említek egyet-mást abból, amit kaptam. Amit szüleimtől, nagyszüleimtől, egyáltalán a családtól kaptam, amelyben felnőttem, két szóban foglalható össze: szeretet és ismeret. Szigorú szeretetet (fegyelmezőt) és áldozatos szeretetet (magát az én érdekemben soha nem kímélőt, engem mindig melegen körülölelőt), és ismeretet: hit-, nyelv- és köz-, elsősorban irodalmi és történelmi ismereteket. Először otthon, azután megfelelő iskolát keresve számomra előbb a Mária Terézia téri (ma Horváth Mihály téri) elemi iskolában, majd a Budapesti Református Gimnáziumban. Itt is könnyen összefoglalhatom azokat, akiktől szeretetet és ismereteket kaptam (persze másképp, mint otthon, de hát azért küldik az embert iskolába): tanítóimtól és tanáraimtól, kezdve az első elemiben tanító Panni nénitől a gimnáziumban és az egyetemen engem tanító tanárokig. Ez nem az öregember elnéző idealizálása: nem mind voltak egyformán jó tanárok vagy éppen művészei a tanításnak, de mindtől tanultam valamit (kitől többet, kitől kevesebbet), s nem volt köztük egy sem, akitől ne kaptam volna kitől így, kitől úgy megnyilvánuló szeretetet. Közösségben Istennel Azt lehetne mondani: jó, de voltak bennem képességek, s ezek bontakoztak ki. Igen, de honnan voltak a képességek, s honnan a lehetőségek ezek kibontakoztatására? Elődeimtől, részben talán személyesen nem is ismert elődeimtől örököltem azokat, az ő génjeik élnek bennem sajátos kombinációban, amit megint nem én hoztam létre, s hogy kibontakozhattak, arra a lehetőséget megint nem én teremtettem meg, és sokszor elgondolkoztam, vajon jól kihasználtam-e ezeket a lehetőségeket. 16 Kálvincsillag» A Magyar Református Egyház lapja
Lélektől lélekig kérdésében is ő alakította a dolgokat úgy, hogy azok végül is jól alakuljanak, s élhetek ötvenöt éve feleségemmel jó házasságban (ez is közösség!), kedves, jó gyermekektől és unokáktól körülvéve. Még sokáig folytathatnám, de legyen elég annyi, hogy a Lélek vezet, s ha engedelmeskedem (sajnos nem mindig), megtapasztalhatom, ha ez rövid távon néha kellemetlenséggel jár is, hosszú távon mindig boldogságot, boldog életet ad. A Lélek vezet a mindennapokban, nem mert megérdemeltem, hanem mert Isten kegyelmes, és aki az ő Fiát nem kímélte, hogyan ne adna vele együtt (nem nélküle!) mindent minekünk? (Róm 8,32) Ez a mindennapos kegyelem nem azonos az eleve elrendeltséggel, ami az örök üdvösségre vonatkozik. Az iskolai és egyetemi évek új meg új közösségekkel hoztak kapcsolatba, s minden jó közösség gazdagít, részint azáltal, hogy ad, felismerésekre segít, részint azáltal, hogy kibontakoztat rejtett, nem tudatosított képességeket. Életem folyamán sok jó közösségben tevékenykedtem, világiakban és egyháziakban egyaránt. Most csak két, hitem szempontjából fontos közösséget emelek ki: a Keresztyén Ifjúsági Egyesületet és az ötvenes évek Kálvin téri ifjúsági bibliakörét. Az otthontól gyarapodó hitismeretek itt mentek át lényegi változáson, megint nem magamnak köszönhetően. Mert a hit nemcsak bizonyos ismeret, mondja a Heidelbergi Káté (21. felelet), hanem szívbeli bizalom is. Ez a bizalom nem hiányzott belőlem teljesen: édesanyám gyermekkoromtól arra tanított, hogy bízzak Istenben, mert ő gondot visel rám, de ekkor vált ez a bizalom azzá a bizalommá, amelyről a káté beszél: bizalommá a Jézus haláláért megbocsátó, bűntől megváltó Istenben. A hitismeret így vált hitéletté. Mert nem az ismeret, a tizenkét éven át heti két hittanóra üdvözít, és nem a naponkénti bibliaolvasás magában (tízéves koromtól olvasom naponként a Bibliát), de a tanítványaitól búcsúzó Jézus azt mondja nekik (Jn 14,26), hogy a Szentlélek, akit az Atya küld el, eszükbe juttat mindent, amit ő mondott, s ha nincs ismeret, ugyan mit juttathat eszünkbe? Ha viszont van ismeret, tudomány, akkor a Szentlélek megelevenítheti az ismeretet, vezethet, sőt visszafelé is megértetheti, hogy Isten akkor is vezetett, amikor én azt még nem értettem, vagy keseregtem valamely döntése miatt. Megértette, hogy Isten vezetett, amikor olyan családba, iskolába jutottam, ahol az ő magvetése hullott belém, s ahogy növekedtem, az szökkent szárba. Megértette, hogy nem én döntöttem úgy 1948-ban, hogy latin görög szakos tanár leszek, amiért akkor, emberileg érthetően, többnyire bolondnak tartottak. Édesapámat arra akarták rábeszélni, hogy valami értelmesebb pályát válasszon számomra (mindig hálás leszek, hogy ezt nem tette). Isten vezetett apró, véletlenszerű események által efelé, hogy megtalálhassam hivatásomat, és egész életemben azzal foglalkozhassam, amit szeretek, és így szolgálhassak neki. Megértette, hogy az élet másik nagy döntése, a párválasztás Akiket Isten örök üdvösségre rendelt, azoknak a mindennapokban hol így, hol úgy mutatja meg kegyelmét. Hol úgy, hogy megkíméli őket a próbáktól, hol úgy, hogy megőrzi őket azok között, s ugyanannak is hol így, hol úgy. Mint nekem is. Két igében, két, számomra életem során fontossá lett igében tudom összefoglalni, amit mondtam (bár elvi híve vagyok az új fordításnak, minthogy ezek még a régi szerint lettek nekem fontosak, aszerint idézek): Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. (Zsolt 16,6) Örökség itt, s túl az életen. De én mindenkor veled vagyok mondja a zsoltáros Istennek, mert te fogod az én jobb kezemet, tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségedbe befogadsz. (Zsolt 73,23 24) Ritoók Zsigmond ókorkutató, akadémikus (Budapest) A Magyar Református Egyház lapja» Kálvincsillag 17
Lélektől lélekig Közösség Vallástétel Jövő Több mint ötven évvel mögöttem egyre nagyobb hálával gondolok vissza arra a légkörre, ami meghatározta családunkat, s amiben három testvéremmel együtt nőttem fel Pozsonyban. Annak ellenére, hogy ebben a városban kisebbségiként éltünk, gyerekként nem éreztük, hogy hátrány lett volna. Többnyelvű közegben nevelkedtünk: otthon és az iskolában magyarul, az utcán többnyire szlovákul, nagymamám baráti társaságában pedig sokszor németül beszéltünk. Most már szakemberként is tudom értékelni, amit ez a többnyelvű és többkultúrájú közeg nyújtott. A másság elfogadása így talán kevésbé jelent számomra gondot bár tudom, hogy ezt egy hosszabb amerikai tartózkodás erősítette meg igazán. 18 Kálvincsillag» A Magyar Református Egyház lapja