XIX. Széchy Károly Emlékülés, Fiatal Geotechnikusok első összejövetele, és a XXII. Geotechnikus vacsora Budapesten 2013. február 15-én. Az ISSMGE Magyar Nemzeti Bizottsága, a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya, a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozata, a mérnöki szakterület hagyományokat ápoló intézményeinek és szervezeteinek támogatásával rendezte meg 2013. február 15-én a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében a 19. Széchy Károly előadóülést, melyen 200-an vettek részt. A délutáni eseményt megelőzően délelőtt a fiatal geotechnikusok egyesületének alakuló ülésére került sor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem központi épületében. Az alapító tagok a magyarországi három egyetem PhD és MSc hallgatói voltak. Az egyesület szorosan kapcsolódik az ISSMGE Magyar Nemzeti Bizottságához, céljai között szerepel, hogy negyedévente ülést tartanak, megvitassák a kutatásaik eredményeit, támogassák és tájékoztassák egymást, hallgassanak előadásokat a meghívott előadóktól, workshop-szerű üléseket szervezzenek. Az alakuló ülésen 70 fiatal vett részt, és hallgatta John Burland professzor válaszait a feltett kérdésekre, majd három fiatal előadásával folytatódott az ülés. A fiatal geotechnikusok egyesületének alakuló ülésének részvevői
19. Széchy Károly előadóülés Széchy Károly professzor emlékének felidézésével, gyakorlati és ezzel együtt ötvözött elméleti munkásságát tartva példaként 1998-tól évente február elején az MTA Műszaki Tudományok Osztálya ad otthont az előadóülésnek. A rendezvény elismertségét jelzi, hogy neves külföldi professzorok, nemzetközi szervezetek vezetői is megtisztelték az előadóülést. Az előadóülés elnöksége balról jobbra : Kollár László (Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának elnökhelyettese), Mecsi József (az ISSMGE Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, MMK Geotechnikai Tagozat alapítója) Askar Zhussupbekov (ISSMGE Ázsiai alelnöke), Iván Vaniček (az ISSMGE Európai alelnöke), Heinzl Brandl (az Osztrák Mérnökök és Építészek Szövetségének elnöke első külföldi Széchy Károly díjas kitüntetett), Szilvágyi László a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozatának elnöke. Az előadóülés részvevői Ebben az évben a külföldi előadó John Burland professzor volt (Imperial College London) Az előadásának a címe: Együttműködés a statikus és geotechnikus tervezőmérnökök között
Prof. Dr. John BURLAND Dr. Kovács Balázs Az előadóülés magyar előadója Dr. Kovács Balázs, a a Miskolci egyetem docense, intézetigatgatója volt, a következő összeállítással: A numerikus modellezések tanulságai és jövőbeli kihívásai Az előadóülés prezentációi és fényképei, John Burland professzorral készített interjú megtekinthető és olvasható a következő weblapon: http://www.issmge-hungary.net A hagyományoknak megfelelően idén is sor került a Széchy Károly emlékplakett és díj átadására. Ebben az évben a hazai díjazott Dr. Müller Miklós (Budapesti Műszaki Egyetem Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nyugalmazott docense) volt, és Turček Péter professzor (Szlovák Műszaki Egyetem, Pozsony) részesült tiszteletbeli Széchy Károly díjban. Miklós Müller Peter Turček Dr. Müller Miklós a Széchy Károly emlékplakett és díj kitüntetettje 2013-ban. Turček Péter (Szlovák Műszaki Egyetem) emlékplakett kitüntetettje.
Az egész napos szakmai rendezvény a hagyományos, immár 22-ik alkalommal rendezett szakmai fórum esti programmal zárult, melyet a meghívott előadók és vendégek vidám köszöntői színesítettek. A 22. Geotechnikus Szakmai Fórum Mecsi József ISSMGE MNB elnöke
Széchy Károly emlékülések előadói voltak 1994-2013 1994 FAZAKAS György (Budapest, Hungary), MISTÉTH Endre (Budapest, Hungary), VARGA László (Győr, Hungary), Heinz BRANDL (Wien, Austria), FARKAS József (Budapest, Hungary) 1996 KOVÁRI Kálmán (Zürich, Switzerland) 1997 VARGA László (Győr, Hungary), LAZÁNYI István (Budapest, Hungary) 1998 Heinz DUDDECK (Braunschweig, Germany), GRESCHIK Gyula (Budapest, Hungary) 1999 Ulrich SMOLTCZYK (Stuttgart, Germany), SCHARLE Péter (Budapest, Hungary) 2000 DULÁCSKA Endre (Budapest, Hungary), Marta DOLEŽALOVÁ (Praha, Czech Rep.) 2001 Robert MAIR (Cambridge, United Kingdom), MÜLLER Miklós (Budapest, Hungary) 2002 Michele JAMIOŁKOWSKI (Torino, Italy), NAGY János (Budapest, Hungary) 2003 Jubileumi emlékülés James K. MITCHELL (Blacksburg, VA USA) POSGAY György (Budapest, Hungary), TRÄGER Herbert (Budapest, Hungary) MECSI József (Budapest, Hungary), 2004 Suzanne LACASSE (Oslo, Norway), SZEPESHÁZI Róbert (Győr, Hungary) 2005 Lothar MARTAK (Wien, Austria), SZABÓ Imre (Miskolc, Hungary) 2006 SECO E PINTO (Lisbon, Portugal), SZILVÁGYI Imre and SZILVÁGYI László (Budapest, Hungary) 2007 Serge VARAKSIN (Paris, France), KLADOS Gusztáv (Budapest and Kuala Lumpur) 2008 Roger FRANK (Paris, France), SOÓS Gábor (Budapest, Hungary) 2009 Rolf KATZENBACH (Darmstadt, Germany), JUHÁSZ József (Miskolc, Hungary) 2010 William VAN IMPE (Ghent, Belgium), BICZÓK Ernő (Budapest and Hamburg) 2011 Jean-Louis BRIAUD (USA), ZÁBRÁDI Ernő (Budapest, Hungary) 2012 Walter WITTKE (Germany), DELI Árpád (Budapest, Hungary) 2013 John BURLAND (UK), Balázs KOVÁCS (Miskolc, Hungary)
Széchy Károly életútja 1903 december 27-én, Budapesten született Széchy Károly okl. mérnök, államvasúti főfelügyelő és Zwerencz Ilona gyermekeként 1922 az Árpád Gimnáziumban érettségizett 1926 kultúrmérnöki oklevelet szerzett a budapesti József Nádor Műegyetemen 1926-27 tanársegéd volt a Műegyetem Vízépítési Tanszékén 1927-28 ösztöndíjasként tanult Angliában, a London University College-ban 1928-32 magánmérnökként, építésvezetőként dolgozott 1930 családot alapított, felesége Kókai Margit, gyermekei Dénes (1930) okl. mérnök és Edit (1932) okl. gyógyszerész 1932-45 a Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztérium Hídosztályán dolgozott különböző beosztásokban 1933 jogi doktorátust szerzett 1935-37 a Margit híd szélesítését irányította 1937-39 az Árpád híd általános terveinek kidolgozását irányította 1938 a Ferenc József (ma Szabadság) hidat felügyeletével korszerűsítették 1939-43 az Árpád híd építését irányította 1944 műszaki doktorátust szerzett 1945-51 Közlekedési Minisztérium Hídosztályának vezetője, felrobbantott hídjaink újjáépítésének szervezője és irányítója volt 1945-46 az 1960-ban lebontott Kossuth-híd tervezését és építését irányította 1945-46 a Ferenc József híd ideiglenes, majd végleges helyreállítását irányította 1945-47 Margit híd helyreállítását vezette 1946 a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével tüntették ki 1947-49 irányításával korszerűsítve helyreállították a Lánc hidat 1948 a Kossuth-díj arany fokozatát kapta 1948 műegyetemi magántanárrá nevezték ki 1948-50 felügyeletével építették meg az Árpád hidat 1949 a Műegyetemen meghívott előadóként megkezdte az Alapozás tárgy oktatását 1950 Magyar Tudományos Akadémia a műszaki tudományok doktorává minősítette 1950-53 a Földalatti Vasút Beruházási Vállalat vezérigazgatójaként irányította a metró tervezését és kivitelezését 1952 a Magyar Tudományos Akadémia Levelező Tagjává választotta 1952 megjelentek az Alapozás I. és II. c. könyvei 1952 A Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntetést kapott 1953-54 a Földalatti Vasút Építő Vállalat igazgatójaként dolgozott 1953 az alapozás és alagútépítés témakörében a Műegyetem tanárává nevezték ki 1956-57 a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Műszaki Tanácsának vezetője volt 1958 megjelent az Alapozási hibák c. könyv első kiadása 1958 két hónapig vendégprofesszorként Egyiptomban oktatott 1959-60 közreműködött az Erzsébet híd újjáépítésének tervezésében 1961 megjelent az Alagút építéstan c. könyve 1964 két hónapig vendégprofesszorként Egyiptomban oktatott 1966 a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója kitüntetést kapott 1966 a Helsinki Műszaki Egyetem díszdoktorává avatták 1968 vendégprofesszorként Kanadában tevékenykedett 1970 a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották 1970 a fővárostól Pro Urbe kitüntetést kapott a budapesti hidak újjáépítése és a földalatti vasút építése terén kifejtett munkásságáért 1970 a Wroclawi Műszaki Egyetem díszdoktorává avatják 1972 május 22-én, Budapesten elhunyt.
HÁTTÉRANYAGOK Dr. Széchy Károlyra emlékeztünk A Nemzetközi Talajmechanikai- és Alapozási Egyesület (ISSMFE) Magyar Nemzeti Bizottsága és a Magyar Mérnöki Kamara Geotechnikai Tagozata 1994. tavaszán elhatározta, hogy évente rendez egy egész napos előadóülést, és ezen valamely kiemelt fontosságú geotechnikai témakört tekintenek át. Az előadóülésen a szakterületünk kiemelkedő képviselőit kérik fel state-of-art jellegű előadásokra. Az ilyen előadás-sorozatokat hagyományosan a tudományterület jeles képviselőiről nevezik el. Közismert példa erre a nemzetközi egyesület által rendszeresen szervezett Rankine-Lecture -sorozat. Ennek mintájára született az elhatározás, hogy a hazai előadásokat "Széchy-előadóülésnek" nevezzék. A legelső alkalommal Győrött, a Széchenyi István Főiskolán 1994. december 13-án került sor az emlékülésre. A jelen írás csak a Széchy Károlyról tartott megemlékezéseket idézi fel. * * * Az érthető terjedelmi korlátok miatt a három visszaemlékező kor-, munka-, és pályatárs előadásból most sajnos ki kell hagynunk a személyes hangvételű epizódokat. Mégis említsük meg, hogy mind a hárman szinte azonos szavakkal méltatták Széchy Károly szeretetre méltó tulajdonságait, a szó legjobb értelmében vett "úri emberi" habitusát, szorgalmas, zárkózott és mégis készségesen barátságos lényét, amelyet itthon és külföldön egyaránt ilyenként ismertek és ismertek el. "A HIDAS MÉRNÖK" Mistéth Endre visszaemlékezése. (Ő 1937-47 között számos "híd-ügy" kapcsán munkatársa, majd - kiszabadulása után - pártfogoltja és közeli jó barátja volt.) 1937-ben ismertem meg őt, akkor már minisztériumi tanácsos volt. A minisztérium - akkoriban két - hídosztályán az ország legjobb hidász mérnökei teljesítettek szolgálatot Álgyay-Hubert Pál (1894-1945) osztályvezető irányítása alatt. Tevékenységi körük az ország egészére kiterjedt. Jellemző példák az akkori nagy munkáik közül: a ferihegyi repülőtér és kapcsolódó létesítményei (gyorsforgalmi út...); a ceglédi vasútvonal Budapestre bevezető szakaszának átépítése; a szeretfalvadédai vasútvonal építése; a medvei Dunahíd; a polgári Tiszahíd; két nagy budapesti híd - Margit és Ferencz József - korszerűsítése, és két másik - a Boráros téri- és az Árpád-híd - tervezése illetve építése. A feladatokkal foglalkozó, országosan (és ma is) ismert nevű mérnökök közül néhányan: Gállik István (1866-1945), Tanto Pál (1883-1963); Dömötör Sándor ( ); Széchy Károly; Mistéth Endre (1912-) Kováts Alajos (1898-1967); Baksay Zoltán( ); Palotás László (1905-1993); Böhm Viktor (1908- ); Ulrich Zoltán (1902-1974); Haviár Győző (1895-1970); Réthey-Prikkel Ferenc ( ); Láng-Miticzky Tibor (1900-1966). Széchy egyik első nagy feladata a ceglédi vasút bevezető szakaszának átépítése volt. Ez eredetileg szintbeli keresztezések sokaságával szelte át a főváros útjait, például a Kőbányai-, Kerepesi-, Thököly-, Erzsébet Királyné - utakat, ami akkor már nagyon zavarta, akadályozta a közlekedést.
Az átépítés során forgalom alatt (!) emelték fel 5-6 m-rel a vasútvonalakat s azóta a főútvonalak közúti aluljárókon, zavartalanul jutnak át a vasút alatt. Egészen fiatalon kapcsolódott be a Boráros-téri (először Horthy Miklós-, majd Petőfi-) híd tervezésébe. Álgyay-Hubert irányítása mellett megváltoztatták a tervpályázatban kiírt feltételeket és a ma is ismert méreteket, illetve elrendezést ekkor alakították ki. (Kivéve a pesti hídfőt, amely az újjáépítés előtt másmilyen volt.) 1935-37 között került sor a Margit-híd korszerűsítésére, illetve átépítésére. Ez a híd kiszélesítését, ennek érdekében pedig a hídfők és pillérek megtoldását is szükségessé tette. Az alépítményi munkákat Zsigmondy Béla és Széchy Endre mélyépítő vállalatai végezték, a megoldás koncepciója Széchy Károlytól eredt. 1938-ban került sor a Ferenc József (ma Szabadság-) híd korszerűsítésére. Az ő legfőbb felügyelete mellett helyezték középre a villamos vágányokat, ellenőrizték az acélszerkezet elemeit és részben kicserélték a burkolatot. Igazi szellemi gyermeke volt az Árpád-híd, amelynek tervezése a 30-as évek közepén kezdődött. Már a híd helyének és alakjának (egyenes, vagy tört tengelyű vezetésének) megállapítása is hosszas és elmélyült elemzést igényelt. El kellett dönteni, hogy - a ma ismert állapotnak megfelelően - észak-felé hosszabbítsák meg a Margitszigetet és, hogy ott is legyen közúti kapcsolat a híd és a sziget között. Széchy véleményének e viták eldöntésében jelentős súlya volt. Nem csak a híd általános tervét készítette ő, hanem a felsőpályás, többtámaszú, gerinclemezes főtartók döntő részletei is az ő manuális munkáját dicsérik. az 1939-43 közötti kivitelezés felügyeletét Böhm Viktor és Palotás László látták el Széchy Károly irányítása mellett. Álgyay-Hubert váratlan halála (1945.08.27) után Széchy következett a hídosztály élén, közlekedési vonalaink illetve hídjaink végzetes állapotának minden tehertételével a vállain. Egyik legfőbb érdemének tudják a nagy úszódaru azonnali megrendelését. Ez tette lehetővé a roncsok kiemelését - megszüntetve ezzel a jegesedés esetén fenyegető akut árvízveszélyt - és ennek köszönhető az újjászülető hidak építésének meggyorsítása. Felismerték a pillanatnyi helyzetből adódó kényszerítő szükséget és a Kossuth Lajos tér - Batthyány tér között bámulatos gyorsasággal felépítettek egy új hidat. A "félállandó" Kossuth-híd tervezésének és kivitelezésének legfelső irányítása Széchy kezében összpontosult. A legelső cölöpöt 1945.05.16- án verték le, és 1946.01.18-án (262 nap múlva!!) megnyitották a forgalom számára. (A hidat 1956 tavaszán lezárták, majd 1960-63 között alépítményével együtt lebontották) Teljesen az ő irányítása alapján tervezték és építették újjá a Margit-hidat, elvetve az anyagtakarékosabb, de a városkép szempontjából kevésbé szerencsés javaslatokat. Legfőbb felügyeletet gyakorolt a Lánchíd újjáépítése során is. Múlhatatlan érdeme, hogy sikerült meggyőznie a műemlék-védelem illetékeseit: nem tartható meg a Clark Á. által tervezett kapuzatok nyílásának 5,4 m szélessége, hiszen emiatt két autóbusz nem fért el egymás mellett a híd e két pontján. Sikerült a szélesítést is "észrevétlenül" megoldani, pedig a mai nyílások kb. egy méterrel tágasabbak. A félbemaradt - és ezért fel sem robbantott - Árpád híd építését 1948-50 között folytatták, illetve fejezték be, legfelsőbb szintű felügyelete mellett, de már közvetlen részvétele nélkül. Utolsó nagyobb "hidász" tevékenysége az Erzsébet-híd újjáépítésének előkészítő munkáiban való részvétel volt. Nem csak a tervváltozatok elbírálása, hanem a hat nyomra való bővítés szükségességének felismerése is az ő érdeme volt. Ugyanígy az, hogy az alépítmény - elsősorban a pesti hídfő, illetve a lehorgonyzó tömbök - megbízhatóságát ellenőrizni és növelni kell. Az ehhez szükséges helyszíni vizsgálatokat az ő útmutatásai szerint végezték el tanszéki munkatársai. * * *
Zárkózott, vas-szorgalmú, fegyelmezett, megbízható emberként ismertük meg. Minden hidászrendezvényen ott volt, de mindenütt kiegyensúlyozott és csak ritkán nevető kolléga benyomását keltette. Az anyagi függetlensége lehetővé tette számára, hogy teljes szabadidejét önművelésre és tudományának emelésére fordítsa. Német, francia és - elsősorban a tökéletes - angol nyelvismerete révén (főként) az UVATERV külföldi tevékenységét sikeresen adminisztrálta. Ő volt az a magyar mérnök, aki a legjobban tudta külföldön bemutatni a magyar műszakiak szellemi termékeit. * * * FÖLDALATTI VASÚT KEZDETEINEK IRÁNYÍTÓJA Fazakas György (1913-) visszaemlékezése. (A FAV osztályvezető mérnöke, később fejlesztési igazgatója, Széchy Károlynak mindvégig közeli munkatársa.) Még folytak a nagy híd-helyreállítási munkák, amikor 1950 januárjában az akkor kezdődő földalattivasúti munkák vezetésével bízták meg. Szerette az új feladatokat, a nagyszabású építkezéseket, szívesen vállalta a megbízatást, bár ez rendkívül nehéznek ígérkezett, hiszen az eredeti elképzelés szerint 1955-re kellett volna üzembe helyezni az első 7,8 km-es vonalat. Ám kezdetben nem volt kellő számú, az alagút építésben jártas, tapasztalt mérnökünk. Ilyen helyzetben kellett a vezérigazgatónak intézkednie, illetve döntenie a következő, meghatározó fontosságú ügyekben: 1. Rögzíteni kellett a nyomvonalat, az állomások helyeit, az űrszelvényt, az áramellátás - szellőztetés - vontatás alapkoncepcióit. Miközben egyfelől még a kőzetnyomás-elméletek "kínálatából" kellett válogatni, ugyanakkor már az - akkor még nagyon hiányos - kivitelezői gépparkot is létre kellett hozni. 2. Alkalmazta az 1941-42-ben épített monorfalvi alagút építésvezetőjét és a vállalkozás vezetőjét is. 3. Legyártatta a Káposztásmegyeren bevált Hallinger-féle pajzsokat, majd - ezek az adott helyzetben alkalmatlannak bizonyulván - áttértek a későbbi szovjet pajzsok használatára. 4. A néhány hónapig nálunk járt szovjet tanácsadók véleményével szemben ragaszkodott a légnyomásos víztelenítéshez. Ez később számos esetben helyes döntésnek bizonyult. 5. Már 1950 májusában megindíttatta a Rákóczi-úti és a Szt.István-téri aknák süllyesztését és több szellőző-akna kialakítását. 6. Cselekednie kellett, midőn kiderült, hogy a Szovjetunióból nem 5,5 m-es, hanem 6 m-es alagúthoz való tübbingeket szállítottak. (Egy tübbing-elem kihagyásával és a csatlakozó felületeket "átmunkálva" sikerült 5,48 m átmérőjű falazatot kialakítani...) 7. A vállalatnál új apparátust szervezett a nagy pontosságot igénylő geodéziai mérésekre, amikor kiderült, hogy az egyik aknából 20 o -os irányhibával kezdték meg a kitörést. 8. Idejében meg kellett tenni az előkészületeket az üzemelésre, hiszen "a" földalatti nem csak "alagút", hanem járművekből, áramátalakítókból, szellőztetőkből stb. is áll. Ezért már 1953
júniusára elkészíttetett a Ganz Villamossági Gyárban két (motor) próbakocsit és megindíttatta a népligeti 600 m-es próbapályán a kísérleti futtatásukat. Ugyancsak 1953-ra készíttette el a Magyar Radiátor Gyárral az első, 26,1 m emelőmagasságú mozgólépcsőt és ezzel próbajáratokat indítottak a Hűvösvölgyben. Mindvégig kézben tartotta a tervezés és az építés munkáit. Minden héten tartott műszaki értekezletet, ahol részletekig megismerték, megvitatták a tennivalókat. Szívesen meghallgatta mások véleményét és nem ragaszkodott mereven a saját elképzeléseihez. Tudott olyan légkört teremteni, amelyben érdemes volt új gondolatokat előterjeszteni, mert azokat hozzáértően vitatták meg és adott esetben el is fogadták. Előfordultak olykor többé-kevésbé súlyos hibák is. Ilyenkor - levonva azok tanulságait - mindig a jó megoldást kereste, nem terelte az ügyeket jogi útra, a felelősségre vonás irányába. Kísérleti munkák végzésére is szakított időt. Vizsgáltatta, hogyan lehetne vasbeton tübbingekkel helyettesíteni az öntöttvas elemeket. Külön talajmechanikai és vízvizsgálati laboratóriumot állított fel. 1952-ben tixotrópos módszerrel süllyesztették a Szabadság-téri aknát, megelőzve e téren számos országot. Összegyűjtött ismereteit és tapasztalatait az 1961-ben megjelent "Alagútépítéstan" c. könyvében nyújtotta át..."a világnak". Bátran mondhatjuk így, hiszen később megjelent angolul, németül, franciául és japánul is. Ez a - valószínűleg világviszonylatban is egyedülálló - mű átfogó ismereteket nyújtott a téma minden fontos területéről. Annak idején különös értéke volt, hogy a nyugati szakirodalom számára (is) közvetítette az ott ismeretlen szovjet méretezési és építési eljárásokat. * * * AZ EGYETEMI TANÁR Dr. Varga László (1927) visszaemlékezése. (1950-72. között műegyetemi oktató, Széchy Károly közvetlen munkatársa.) 1949-ben meghívott előadóként, egyetemi magántanárként vette át Jáky professzor (1893.07.15.- 1950.09.13.) "Alapozás" c. tantárgyának oktatását annak tematikájával együtt. A váltás indokairól úgyszólván semmit nem tudunk. Valószínűleg közrejátszott az akkor már szemmel láthatóan beteg Jáky tehermentesítésének szándéka is. Széchynek ekkor már voltak oktatási tapasztalatai. Egy évig tartó tanársegédeskedése idején, a Vízépítési műtárgyak keretében foglalkozhatott alapozási kérdésekkel és későbbi publikációi, a Mérnök Továbbképző Intézet szervezésében tartott előadásai is erről tanúskodnak. Mégis állandósult versengést szült az a sajátos helyzet, hogy az Alapozás tárgy tematikáját Jáky a saját belátása szerint állíthatta össze, viszont mások - például Terzaghi - ennek számos részletét inkább az alkalmazott talajmechanika körébe sorolták. (Ilyenek: talajfelderítés, alapok teherbírása, feszültség- és süllyedésszámítás...) Állítható viszont, hogy a mérnöki oktatás - az "alapozás" területéről megszerezhető ismeretek gyakorlati értéke - szempontjából szerencsés volt az új előadó színrelépése. Jáky professzort nagy tisztelet övezte, nagyon igényes, tiszta logikájú előadásai közismerten jók voltak. Mégis, az ő általa válogatott alapozás-tematika egyoldalúan elméleti volt. Ez csak akkor nem lett volna kifogásolható, ha a praktikus ismeretek is hasonló terjedelemben jelen lettek volna Jáky
tananyagában. Így viszont Széchy előadásaival jelentek meg lényeges gyakorlati tudnivalók: szerkezetek, technológiák, gépek, anyagok, eljárások, esettanulmányok...hasznos újdonságok voltak a szerkezeteket szemléltető faliábrák és a munkahely látogatások. Széleskörű ismertségét hasznosítva nagy gondot fordított e kis tanulmányutak szervezésére. Budapesten évtizedeken át mindig volt éppen olyan munkahely, ahol megtekinthető volt az éppen akkor időszerű tananyagnak megfelelő építkezés. Nem csak az ismeretek bővítését szolgáltuk ezzel, hanem kedvet is csináltunk a tanuláshoz, hiszen (akkoriban) szakmánknak (még) megérdemelt becsülete (is) volt... Korábban, Jáky előadásaihoz, meg jószerivel a többi tantárgyunkhoz sem volt írott - nyomtatott segédanyag: könyv vagy jegyzet. Az 1950 szeptemberében kezdődő tanév e téren is változást hozott. Folyamatosan nyomon kellett követni Széchy előadásait és minden hét végén "nyomdába" kellett adni az elkészült kéziratot. Az első - mai szemmel nézve ugyan nagyon is gyarló - alapozás jegyzetet már 1951 januárjában kézbe vehették a hallgatók. Akkoriban azt hittük, hogy a jegyzetek, könyvek segítségével valóban eredményesen szolgáljuk a tanulást... Az eközben gyülekező tapasztalatokat is felhasználva látott hozzá első terjedelmesebb könyvének megírásához. Az Alapozás I. 1952-ben, a II. pedig 1954-ben jelent meg. Az akkori körülmények ismeretében ezt ma is rendkívüli teljesítménynek tarthatjuk, hiszen közben - és egyáltalán nem mellesleg - a FAV Beruházó vezérigazgatója (is) volt. E könyv kapcsán nem kerülhető ki az akkoriban már jól felismerhető "versengés", amelyre céloztam. Kézdi tanár úr (1919.11.19.-1983.10.20.) Terzaghi említett felfogásával értett egyet és az ugyancsak 1952 és 54-ben megjelent "Talajmechanika" I-II. köteteivel meg is mutatta, hogyan értelmezi a saját illetékességét. Már a két kiváló szerző könyveinek tartalomjegyzékéből is szemünkbe ötlik olykor zavarba ejtő párhuzamosságuk. Akár sajnálkozni is lehetne az így kifejlődött rivalizálás miatt, hiszen mindkettőjüket feszélyezte valamelyest és mert a "párhuzamosságok" fölöslegesen használtak el energiákat, amelyek másként esetleg jobban is érvényesülhettek volna. A mérnöktársadalom egészét és hazánk e téren akkor kivívott nemzetközi rangját tekintve viszont kifejezetten hasznosnak bizonyult ez a helyzet. Szempontjaik érvényesítésének és illetékességük bizonyításának vágya mindkettőjüket nagy tettekre sarkallta. Hallatlan munkabírásuknak és nyelvismeretüknek (is) köszönhetően majdnem mindazt "az asztalunkra tették", amiről akkoriban lehetséges vagy érdemes volt tudni. Az akkori körülmények között (vagyis útlevél és valuta híján) úgyszólván csak általuk juthattunk új információkhoz, olykor még a nagy nemzetközi konferenciák anyagához is. E nemes vetélkedésnek nem voltak megélhetési indítékai. Elfogadta - sőt kifejezetten kívánsága szerint volt - hogy a tanszéket a fiatalabb pályatárs vezette. Ez utóbbi pedig soha nem gondolta, hogy a szó köznapi értelmében "főnöke" lett volna Széchy professzornak. Kétségtelenül voltak tudományos kérdések körüli vitáik. Igazságaik - a kívülállók szemével - valószínűleg megfelezhetők lennének. Egyébként az Alapozás könyv több további kiadásban is megjelent, minden esetben javított és bővített változatban. Az 1957. ill. 1963-ban megjelent kötet-pár németül is megjelent, az 1971-ben kiadott első kötet pedig posztumusz angolul is. E művek sikerét szolgálta, hogy szerzőjük igen sok - egyébként nehezen hozzáférhető - adatot, ismeretet halmozott fel bennük, olykor a bőség zavarát keltve az olvasóban. Mégis talán az 1958-ban megjelent "Alapozási hibák" c. könyve tette nevét a legismertebbé. Ez ugyanis egy későbbi javított-bővített magyar kiadáson kivűl - megjelent még angolul, németül, csehül, lengyelül, oroszul, franciául, spanyolul és japánul is. A könyv szinte példátlan nemzetközi sikerének magyarázata a mű, illetve a példák eredetiségében és hasznos tanulságaiban lelhető fel.
Tevékenységét, életművét már életében nagy megbecsülés övezte. Jól tükröződik ez a megérdemelt kitüntetéseinek már felsorolt sokaságában is. Pedig mai szemmel nézve szinte szegényes lehetőségek között dolgozott. Alkotásaihoz csak a hagyományos módszerek álltak rendelkezésére: olvasás, jegyzetelés, rendszerezés. Kézzel-írás, logarléc...akkoriban még ő, a külföldön sokat járt tudós sem tudta volna elképzelni az informatika mai lehetőségeit. Úgy gondolta, hogy a számítógépek világát az utána következő generáció már birtokba veszi. Nem sejthette, hogy ehhez még további 25 év kell majd. Azt gondoltuk, hogy leghamarabb hetven évesen, 1973-ban vonul nyugdíjba. Esetleg később, hiszen egészsége nem látszott veszélyeztetettnek, alkotó ereje, szellemi épsége érintetlen volt. És ebben az irigylésre méltó testi-lelki állapotban, fájdalmak és félelmek nélkül, villanásnyi idő alatt ért véget gazdag életútja. Számos pályatársa és igen sok volt hallgatója őrzi e sokoldalúan kiváló mérnök és tudós tanár jó emlékezetét.