Horgászbot emberöltőnyi szolgálati idővel? Még élénken él emlékeimben a ma már lassan a történelem homályába vesző ifjúságom, amikor kerékpárra pattanva hajnali három körül tekertünk a Pécsi tóra horgászni. A Mecsek tetejére érve már akkor is alig kaptunk levegőt a meredek hegyi úttól, a nehéz horgász hátizsáktól, és a még nehezebb tömör üvegbotokkal teli botzsáktól. De mikor elértük a lejtőt, minden kínt elfeledtünk és már csak arra tudtunk gondolni, nehogy valaki pont azon a helyen horgásszon, amit mi is elképzeltünk magunknak. Ettől a gondolattól szélsebesen tekertük a bringát lefelé a hegyoldalon. Nyári hajnalokon a tó hatalmas párába burkolózott, szégyenlősen elrejtve szépségét a leskelődő szemek elől. A kiszemelt helyre érve gyorsan lepakoltuk a bringákat és előkészítettük a pecákat. Leszúrtuk a magunk által hajlított réz botvillákat, az otthon főzött vaníliás kukoricadarával megtömtük a rézdrótból készült és seprűnyélen gondosan tekert etetőkosarat, felcsaliztuk a horgot a mézes kenyér gyurmával és dobtunk egy iszonyatosat a tömör üvegbotokkal. Volt vagy negyvenötven méter. Aztán vártuk a halakat és füleltünk a párafelhőbe burkolózva, hallgattuk a pontyok fürdését, szuggeráltuk a villanyszerelő drótból készített kapásjelzőt. Később, ahogy a nap erőre kapott, eltüntette a párát a tó körül. Ekkor már elsétálhattunk megnézni a szomszédokat, eldönthettük, hogy büszkék lehetünk az eddigi fogásra, vagy inkább csak csendesen figyeljük a profikat. A profiknál láthattunk csodát. Ez nem is a halfogásban mutatkozott meg elsősorban, hanem a számunkra elérhetetlen csodának számító horgászbotokban. Akkor még környékünkön üzemeltek a bányák, mind az urán mind a szén. Tehetősebb és fanatikus bányászok egy kis ismeretséggel néha szert tehettek az akkoriban csodának számító és csak nagyon ritkán és rendkívül drágán kapható Sportex botokra. Ezeket az akkori NSZK-ban gyártották és abban az időben az absolute csúcskategóriát képviselték. Ez kb. 1970-75-közt lehetett. Azóta eltelt negyven év, és egyszer csak eszembe jutottak ifjúságom álom botjai. Nosza, irány az internet, nézzünk kicsit körül. Hosszas keresgélés után találtam pár darabot, egyáltalán nem olcsón,vegyes állapotban. Volt ami majdnem használható mai szemmel is, de olyan is akadt köztük ami egyenesen kukaszökevénynek nevezhető. Persze felvásároltam őket az ország különböző pontjairól és gondosan elraktároztam a botépítő műhelyemben, gondolván, hogy egyszer csak lesz időm a saját botjaimra is.
És valóban egyszer ez is elérkezett. A botokat nem korhűen szerettem volna restaurálni, hanem a mai kor legjobb anyagaiból újraépíteni a mostani elvárásoknak megfelelően, azt a szempontot figyelembe véve, hogy lehetőleg újabb negyven évig szolgálhassanak. Úgy gondolom, hogy ez a mai vedd meg és dobd el világunkban igazi ritkaságnak számít. Róla beszélünk. Ez volt a legjobb állapotú min közül. Mai szemmel nézve gyenge minőségű parafa markolattal és fém orsótartóval készült.
Az orsótartó már messze nem mondható hibátlannak, a biztosító gyűrű átugrik a meneten. Albérlők is költöztek a botba.
Az illesztő hüvely még egyáltalán nem volt megkopva. A gyűrűk valódi Fujik voltak.
Akkor még az elpattant gyűrűt nem volt lehetőség eredetire cserélni, így hát kis leleményességgel megjavították. A nyéltag végén a markolat alatt a gyári jelölés.
Akkor sem volt minden hibátlan, kicsit ferdén vágták le a tagot, de ennyi hibával a zongora is szól. Aztán sok-sok munkával eltöltött óra után elkészült. Büszkén mutatom Önöknek az eredményt. Az eredeti botnév mellé a nevem is felkerült. Nem mintha ez nélkül elcserélhetném a vízparton véletlen.
Egy előző munkám során nagyon megtetszett ez a típusú Fuji gyűrű, így a saját botomra is ezt építettem. Párban szép az élet.
Az Alps fém orsótartóinak szerintem nincs párja jelenleg a világon.
Remélem nem csak nekem tetszik.
Kíváncsi lennék, vajon a mai kor termékei közül lesznek e olyan bot legendák mint ezek a botok, és képesek lesznek e a fogyasztói társadalom legújabb vívmányai kiszolgálni egy horgász életét. Persze valószínű, hogy ez ma már nem is szempont, ennél sokkal fontosabb, hogy lógjunk a reklámokon mindent higgyünk el, semmitmondó, de hangzatos szövegeknek dőljünk be nap mind nap, és csak vásároljunk, vásároljunk, és ismét csak vásároljunk. Mondom ezt úgy, hogy horgászcikk kereskedelemmel foglalkozom, tulajdonképpen a horgászokból élek. Mégis elkeserítő látnom, hogy az emberi hülyeség milyen magasságokat képes elérni, ha hiszékenységét profi reklámkészítők erkölcsi gátak nélkül használják ki. Pécs 2015. február 25. Antal István Ui.: Egyszer már eljutottam horgászni a botokkal, halat nem fogtam sajnos, de a bot dobási tulajdonságai megleptek. Az én kezemben is képesek voltak kb.85-90 méter távolságra, kíváncsi lennék egy kimondottan jó dobó mire lenne képes velük.