AZ EURÓPAI PARLAMENT 2009-2014 Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság 29.10.2010 2010/2111(INI) JELENTÉSTERVEZET az EU-ban tapasztalható fehérjehiányról: mi a megoldás e régóta fennálló problémára? (2010/2111(INI)) Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság Előadó : Martin Häusling PR\837708.doc PE450.760v02-00 Egyesülve a sokféleségben
PR_INI TARTALOM Oldal AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY...3 PE450.760v02-00 2/11 PR\837708.doc
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az EU-ban tapasztalható fehérjehiányról: mi a megoldás e régóta fennálló problémára? (2010/2111(INI)) Az Európai Parlament, tekintettel az A KAP 2020 felé: a jövő élelmiszerekkel és természeti erőforrásokkal kapcsolatos és területi kihívásainak teljesítése című, 2010. november 17-i bizottsági közleményre (COM(2010)XXXX), tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között a GATT keretében az olajos magvakról létrejött szándéknyilatkozat aláírásáról szóló, 1993. június 8-i 93/355/EGK tanácsi határozatra 1, amely elfogadta az olajos magvak és fehérjenövények Európai Unióban történő termesztésére és az ilyen növényi termékek egyedi vámtarifáira plafont meghatározó Blair House megállapodást, tekintettel az LMC International által 2009 novemberében a Bizottsághoz benyújtott, A közös agrárpolitika keretében a fehérjenövények ágazatára alkalmazott intézkedések értékelése című jelentésre (http://ec.europa.eu/agriculture/eval/reports/protein_crops/index_en.htm), tekintettel az 1431/82/EGK 2 és az 1251/1999/EK 3 tanácsi rendeletre, amelyek különleges intézkedéseket állapítottak meg a fehérjenövények ágazatára, és bevezették a garantált legnagyobb területet 4, valamint az 1782/2003/EK tanácsi rendeletre 5 és a 73/2009/EK tanácsi rendelet 6 76 78. cikkére, amelyek előírták a fehérjenövényekre nyújtott egyedi támogatás fokozatos megszüntetését, illetve az 1121/2009/EK bizottsági rendeletre, amely részletes szabályokat határozott meg a fehérjenövényekre vonatkozó támogatásról, tekintettel a takarmány-alapanyagok forgalmazására és címkézésére vonatkozó szabályokat meghatározó 96/25/EK tanácsi irányelvre 7, tekintettel a 73/2009/EK tanácsi rendelet 68. cikkére, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a területükön támogatást nyújtsanak a fehérjenövényekre, és amellyel kifejezetten Franciaország, Spanyolország, Lengyelország és Finnország élt, tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) és a Világbank által elvégzett, a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) globális élelmiszer-ellátásról szóló jelentésében a kutatás és a helyi ismeretek szerepére, különösen a hüvelyes fehérjenövények szerepére vonatkozóan tett ajánlásokra, 1 HL L 147., 1993.6.18., 25. o. 2 HL L 162., 1982.6.12., 28. o. 3 HL L 160., 1999.6.26., 1.o. 4 E napon elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0191. 5 HL L 270., 2003.10.21., 1. o. 6 HL L 30., 2009.1.31., 16. o. 7 HL L 125., 1996.5.23., 35. o. PR\837708.doc 3/11 PE450.760v02-00
tekintettel a Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottsága által kért és a 2010. október 11-én tartott munkaértekezleten ismertetett tanulmányokra, tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére, tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0000/2010), a. Alapvető tények a fehérjehiányról: kínálat, kereslet és nemzetközi kereskedelem A. mivel az EU teljes fehérjenövény-termelése jelenleg az Unió szántóterületének csupán 3%-át foglalja el, és az EU-ban állati takarmányként elfogyasztott fehérjenövények mindössze 30%-át adja, és az elmúlt étvizedben e hiány növekedésére mutató tendencia volt tapasztalható, B. mivel a fehérjenövény-termesztés e jelentős hiánya történetileg a korábban, különösen az Egyesült Államokkal megkötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásoktól eredeztethető, amelyek lehetővé tették az EU számára gabonatermelésének védelmét, és ennek fejében megengedték a fehérjenövények és olajos magvak EU-ba történő vámmentes behozatalát (GATT és az 1992-es Blair House megállapodás), C. mivel a jelenleg az EU-ban fogyasztott fehérjenövények 70%-át (45 millió tonna) különösen szójababot elsősorban Brazíliából, Argentínából és az USA-ból hozzák be, amelynek túlnyomó részét állati takarmányban használják fel, D. mivel ezek a behozatalok 20 millió, EU-n kívül megművelt hektárnak vagy az EU szántóterülete több mint 10%-ának felelnek meg, ami egyes országokban érzékeny legelőkön folytatott, nem fenntartható gazdálkodáshoz és esőerdő-területek kiirtásához vezetett, olyan káros hatásokat eredményezve, mint a talajerózió, valamint a vízkészletek és a biológiai sokféleség csökkenése, E. mivel az állati takarmánynak szánt fehérjenövények nagymértékű behozatala az EU egész állattenyésztési ágazatát rendkívül sebezhetővé tette az áringadozással és a kereskedelem torzulásaival szemben, ami az egyre inkább liberalizált mezőgazdasági piacok következményeit tükrözi, F. mivel az EU-ban termesztett fehérjenövények csekély arányának következményeként mellőzték a kutatást és a fejlesztést, a képzést és a hazai fehérjenövény-termeléssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalat megszerzését, ami miatt az EU-ban alacsony az innováció és a regionális viszonyokhoz igazított vetőmagtermesztés szintje, G. mivel a mezőgazdasági termelőknek a kiegyensúlyozott vetésforgó és a legelők megfelelő használata révén a növénytermesztést és az állattenyésztést összekötő fenntartható gyakorlatokkal kapcsolatos ismeretei veszendőbe mennek, és mivel a hazai fehérjenövények minősége ennek következtében nem biztosítja a különböző állattenyésztési ágazatokban szükséges összetett takarmányok minőségét, b. Alapvető kijelentések a fehérjehiány csökkentésében rejlő előnyökről PE450.760v02-00 4/11 PR\837708.doc
H. mivel az EU-ban a gabonák, fehérjék és olajos magvak kínálata és fogyasztása közötti egyensúly újbóli kialakítása jelentős gazdasági előnnyel járna a mezőgazdasági termelőkre, valamint az élelmiszer- és takarmányágazatra nézve, emellett javítaná az élelmiszerek minőségét a fogyasztók számára, ha a KAP közelgő reformjának politikai kerete teljes körűen foglalkozna a bizottsági közleményben kiemelt új kihívásokkal, I. mivel ha bevonnák azokat az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a talaj termékenységének növelését, a vízgazdálkodás javítását és a haszonnövényfajták sokféleségének megőrzését szolgáló intézkedésekbe a fehérjenövények és azok vetésforgóban történő kiterjedt alkalmazása agrár-környezetvédelmi előnyök széles körét nyújtja, amelyek alkalmasak ezen új kihívások kezelésére, J. mivel ami az éghajlatváltozást illeti a fehérjenövények termesztése a nitrogén asszimilálása és talajban történő megkötése (akár havi 100 kg N/ha mennyiségben), valamint a nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazásának ebből következő csökkenése révén számottevően csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, K. mivel a talaj termékenysége szempontjából a kiterjesztett vetésforgórendszerek részeként a szántóterületen nagyobb arányban termesztett fehérjenövények elősegítik a tápanyagok kiegyensúlyozottabb tárolását, a betegségekkel szembeni fokozott ellenállást és a jobb talajszerkezetet (beleértve a talajkezelés nagyobb energiahatékonyságát), L. mivel a vízgazdálkodás szempontjából különösen a hüvelyes növények például fű- és herefélék állandó keveréke vagy gabonafélék és fehérjenövények keverékei állati takarmány termesztése terén történő alkalmazása és a tartós talajborítottság lényegesen csökkenteni képes a tápanyagok különösen a nitrátok és foszfátok felszín alatti vizekbe mosódását, és csökkenti a mesterséges öntözőrendszerek szükségességét, M. mivel a mezőgazdaság biológiai sokfélesége szempontjából az európai éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó fehérjenövények például bab, borsó, lencse, csillagfürtök, csicseriborsó, lucerna, mézontófűfajok, szarvaskerep és baltacim jelentősen stabilizálni és növelni fogják a sokféleséget a termesztési rendszerben, ezáltal erősítik a növények egészségét és fenntartható módon használják ki a helyi körülményekhez alkalmazkodó növényfajtákat, amelyek közül sok az európai vetőmag-forgalmazási jogszabályok szerint jelenleg nem forgalmazható és nem cserélhető, N. mivel a fehérjetermelés és a globális élelmezésbiztonság szempontjából megfelelőbb egyensúlyt kell elérni a növényi és állati fehérjék termelése között, különösen, ami az intenzív állatifehérje-termeléshez jelenleg elfogyasztott energia, víz és külső erőforrások mennyiségét illeti, szemben az emberi fogyasztásra szánt fehérjenövények termesztésével, O. mivel az őshonos fehérjenövények felhasználása mellett a nem behozott, összetett takarmányok minőségét is javítani lehet a burgonyakeményítőnek és az olajos magvak, például napraforgómag és repcemag melléktermékeinek felhasználása révén, P. mivel az állati fehérjék konyhaihulladék-, csont- és húslisztből készült állati takarmányban történő felhasználására vonatkozó tilalom mindaddig fennmarad, amíg nincs biztosíték arra nézve, hogy a mesterséges kannibalizmus és a betegségek átvitele kizárható, PR\837708.doc 5/11 PE450.760v02-00
c. Alapvető kijelentések a bizottsági közleményre válaszul: az ajánlások és igények alapjának előkészítése Q. mivel a 2010. november 17-én közzétett bizottsági közlemény egyértelműen kiemeli, hogy egy integráltabb vetésforgórendszer keretében a fehérjenövények termesztésének fokozására van szükség (ide illesztendő a függőben levő hivatalos kihirdetésre utaló hivatkozás), R. mivel a FAO, a Bizottság és a tagállami illetékes hatóságok által elvégzett különböző tanulmányok rámutattak, hogy az EU mezőgazdaságában a fehérjenövények fokozott alkalmazása magában rejti azt a lehetőséget, hogy az állati takarmányok kínálata megbízhatóbbá válik az agrár-környezetvédelmi intézkedések kihasználása révén, S. mivel a KAP fehérjeágazatot érintő intézkedéseinek hatásáról szóló bizottsági jelentés rávilágított arra, hogy három fő terület van, amelyen a mezőgazdasági termelők számára előnyös a fehérjenövények termesztése: a vegyes növénytermesztést, például gabonát és babot alkalmazó és a gazdaság területén végzett takarmány-előállítás; az emberi fogyasztásra szánt fehérjék előállítása; és a biogazdálkodás, T. mivel a tagállamok az agrár-környezetvédelmi programok, valamint a termelési rendszerek és az élelmiszerek minőségének javítását szolgáló, 68. cikk szerinti intézkedések részeként jelenleg egyedi támogatást nyújthatnak a fehérjenövények termesztéséhez, U. mivel a takarmány és energia előállítását szolgáló gabona- és kukorica-monokultúrák további ösztönzése helyett a kiterjesztett vetésforgórendszerek, a gazdaság területén alkalmazott vegyes növénytermesztés és a fű- és herefélék keverékeinek alkalmazása nagyobb környezeti és agronómiai előnyökkel jár, mivel a hüvelyes növények vetésforgórendszer részeként végzett termesztése megelőzheti a betegségeket és regenerálhatja a talajt, V. mivel az élelmiszerárakkal kapcsolatos közelmúltbeli fejlemények és a termékek árának drámai ingadozása miatt komoly aggályok merültek fel az európai és globális élelmiszerellátási láncok működését illetően, amelyekben a behozott állati takarmány döntő szerepet játszott, 1. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a KAP-ra irányuló jogalkotási javaslatai tartalmazzanak megfelelő intézkedéseket és eszközöket, amelyek a fehérjenövények termesztését fejlett vetésforgórendszerekbe integrálják a jelenlegi fehérjehiány leküzdése, a mezőgazdasági termelők jövetelmének növelése és a mezőgazdaság előtt álló fő kihívások, így az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség és a talaj termőképességének csökkenése, valamint a vízkészletek védelme és a velük való fenntartható gazdálkodás kezelése érdekében; 2. felhívja a Bizottságot, hogy gyorsan nyújtson be jelentést a Parlamenthez és a Tanácshoz az EU hazai fehérjenövény-termesztésének növelésére kínálkozó lehetőségekről, beleértve a behozatalok helyettesítésével kapcsolatos potenciált, a mezőgazdasági termelők jövedelmére gyakorolt lehetséges hatást, valamint azt, hogy milyen módon járulna hozzá az éghajlatváltozás csökkentéséhez, milyen hatása lenne a biológiai sokféleségre és a talaj PE450.760v02-00 6/11 PR\837708.doc
termékenységére, és milyen potenciállal rendelkezik az ásványi műtrágyák és növényvédő szerek szükséges külső bevitelének csökkentése terén; 3. felhívja a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a kutatás, valamint a fehérjenövényvetőmagok termesztése és ellátása terén tapasztalható hiányról, és tegyen javaslatot a mezőgazdasági termelőknek a vetésforgó és a gazdaság területén történő takarmányelőállítást szolgáló vegyes növénytermesztés alkalmazása, illetve a takarmányok tárolása, tisztítása és elkészítése terén nyújtott ismeretterjesztési szolgáltatások és képzés javításának módjaira; 4. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az állati takarmány előállítását szolgáló fejlettebb, decentralizált eszközöket bevezető vidékfejlesztési intézkedések keretére, amely a helyi és regionális növényfajtákon, e fajták tárolásán, illetve a vetőmagok kiválogatásán és fejlesztésen alapul; 5. felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a jelenlegi behozatali vámtarifák és kereskedelmi megállapodások különböző olajos magvakra és fehérjenövényekre gyakorolt hatásainak értékelését, és vizsgálja felül a többoldalú kereskedelmi tárgyalásokon az úgynevezett nem kereskedelmi szempontokra nézve elfogadott jelenlegi stratégiákat, amelyek között szerepelnek a kiterjesztett vetésforgó agrár-környezetvédelmi hatásai is; 6. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve vizsgálja felül a helyes mezőgazdasági gyakorlatok fogalommeghatározását, beleértve a hazai fehérjenövényekből álló kötelező vetésforgó alkalmazását mint a növénybetegségek és az állattenyésztési ágazatban megfigyelhető áringadozás elleni óvintézkedést; 7. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Parlamenthez a vágási melléktermékekből és konyhai hulladékokból készült liszt, valamint a hús- és csontliszt és más állati fehérjeforrások jelenlegi tagállami felhasználásáról, beleértve a felhasznált kalóriák áttekintését is (adatok stb.), és javasoljon lehetőségeket az ilyen fehérjeforrások biogázüzemek, égetés és állati takarmányok céljára történő kezelésére és felhasználására; sürgeti az elővigyázatosság elvének teljes körű alkalmazását az állati fehérjék bármifajta állati takarmányban történő lehetséges felhasználásával kapcsolatban; 8. felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be keretprogramot a decentralizált mezőgazdasági kutatás céljára, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó fehérjenövények nemesítésének javítását szolgáló mezőgazdasági és vidékfejlesztési kutatási és a gazdaságban zajló képzési programok részeként; 9. felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be kiegészítő támogatásokat a vetésforgójuk 10%- aként fehérjenövényeket többek között a here- és fűfélék keverékét termesztő mezőgazdasági termelők számára; 10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak. PR\837708.doc 7/11 PE450.760v02-00
INDOKOLÁS Fehérjenövény-hiány az EU-ban Az Európai Bizottság által a fehérjenövények ágazatáról nemrég közzétett jelentés* arra világít rá, hogy a fehérjenövények termesztése az Európai Unióban az elmúlt tíz évben számottevően csökkent. A fő száraz hüvelyesek termesztése a szójababot kivéve 30%-kal, a szójababtermesztés pedig 12%-kal esett vissza. Ez a tendencia növeli az Unió jelenlegi, riasztó mértékű függőségét az elsősorban állati takarmány céljára felhasznált fehérjenövények behozatalától, és komoly veszélyt rejt magában, különösen az EU állattenyésztési ágazatára nézve, mivel a nemzetközi piacokon jelentősen nőtt az áringadozás. *(Az LMC International jelentése). Az EU teljes fehérjenövény-termesztése jelenleg az Unió szántóterületének (a gyümölcsöket és zöldségeket nem számítva) csupán 3%-át foglalja el. Az ágazatnak 1978 óta nyújtott állami támogatás ellenére a száraz hüvelyesek termesztése amely az 1980-as években átmenetileg növekedett 2008-ra ismét nagyjából egymillió ha-ra csökkent. Évente több mint 40 millió tonna növényi fehérjét, nagyrészt szójabab- és kukoricaglutén-takarmányt importálnak, ami az EU növényifehérje-fogyasztásának 80%-át jelenti. Ami a növényi fehérjék EU-ba irányuló behozatalának hátterében álló külföldi földhasználatot illeti, ez az EU szántóterületének tíz százalékát, vagyis 20 millió hektárt tesz ki. A hiány történeti okai és ennek következményei A fehérjenövény-termesztés e jelentős hiánya a korábban megkötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásoktól (az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) és a Blair House megállapodás) eredeztethető, amelyek lehetővé tették az EU számára gabonatermelésének védelmét, és ennek fejében megengedték az olajos magvak és fehérjenövények EU-ba történő vámmentes behozatalát. A fehérjenövények termesztése ezért komoly versenyhátrányba került, és ennek megfelelően rohamosan csökkent. A mezőgazdasági termelők és a helyi feldolgozó vállalkozások elveszítették a fehérjenövények iránti érdeklődésüket, és elvesztették az ezek termesztésével és értékkel való felruházásukkal kapcsolatos gyakorlati ismereteiket is. A nemesítők abbahagyták a betegségekkel szemben ellenálló és nagy hozamú fajták nemesítését. Az e területet érintő európai kutatás szintén jelentősen csökkent, tükrözve a vetőmagok és a technikai háttér iránti alacsony keresletet. Az EU fokozatosan szünteti meg a fehérjenövényekhez, valamint a lucerna és más hüvelyes takarmányok szárító létesítményeihez nyújtott támogatást. A legaggasztóbb az, hogy a fehérjenövények kiterjesztett vetésforgó részeként végzett termesztésével kapcsolatos gyakorlati tapasztalat Európa-szerte veszendőbe megy, beleértve a gazdaságban végzett kiválogatást, tárolást, feldolgozást, illetve a gazdaságban állati takarmányként történő felhasználást. Végezetül pedig az olajtartalmú és fehérjenövények kereskedői is jelenleg teljes mértékben a fehérjenövények behozatalára összpontosítanak, és kevés érdeklődést mutatnak a hazai termelés iránt. Az EU fehérjehiányának csökkentése a KAP reformjának fontos eleme Az Európai Bizottság és a tagállamok felhívták a figyelmet a hazai fehérjenövények kiegyensúlyozottabb ellátásának és fogyasztásának előnyeire, mindezt az új kihívásokra például az éghajlatváltozásra, a mezőgazdaság biológiai sokféleségének csökkenésére, a talajok kimerülésére, valamint a felszín alatti vizek szennyezésére és a világpiacon a mezőgazdasági termékek árának ingadozására válaszoló integrált stratégia részeként. A PE450.760v02-00 8/11 PR\837708.doc
fehérjenövények vetésforgóban történő kiterjesztett alkalmazása komoly előnyökkel jár az agrár-környezetvédelem, valamint az éghajlatváltozás enyhítése terén. Ami az éghajlatváltozást illeti, a hüvelyes fajták mint a takarmányborsó, a disznóbab és a lóbab, a csillagfürt, a lencse, a csicseriborsó, de a lucerna és a herefélék is a nitrogén asszimilálása és talajban történő megkötése révén jelentősen csökkenteni képesek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, és így a nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazását hektáronként és havonta akár 100 kg N mennyiséggel csökkentik. Ha a vetésforgóban nagyobb a fehérjenövények aránya, javul a talaj termékenysége és szerkezete, a tápanyagok tárolása, valamint a következő növények egészsége. A fű- és herefélék állati takarmány céljára termesztett állandó keverékei és a gabonafélék és fehérjenövények keverékei jobb talajborítást biztosítanak, és így csökkentik a tápanyagok felszín alatti vizekbe és folyókba mosódását, valamint jobb feltételeket teremtenek a méhek és más beporzó rovarok számára. A kiterjesztett vetésforgó csökkenti a növényvédelmi beavatkozások szükségességét, és hozzájárulhat a vadon élő és termesztett növényfajok és -fajták sokféleségének megőrzéséhez. Fehérjenövények és kibővített vetésforgó csökkentett termesztési költségek és nagyobb környezeti előnyök A hüvelyes növények vetésforgóban történő kiterjesztett alkalmazása csökkenti a nitrogéntartalmú műtrágyák alkalmazásának szükségességét, ami a termesztés során nemcsak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, hanem a mezőgazdasági termelők számára a teljes előállítási költséget is csökkenti. A növekvő nyersolajárakra mutató globális tendencia mellett a mezőgazdasági erőforrások, ezen belül az üzemanyagok költsége is folyamatosan nő. A fehérjenövényeket tartalmazó vetésforgó csökkenti a talaj kezelésével járó üzemanyagfogyasztást, mivel a humusztartalom és a talaj nedvességtartalma jobban megmarad, és kevesebb művelésre van szükség. Az Európai Parlament által közzétett új keletű tanulmány (PE 438.591) és a francia kormány fenntartható fejlődéssel foglalkozó francia bizottságának tanulmánya (2009. december, 15. szám) becslése szerint Franciaországban akár évi 100 millió EUR összeggel csökkenhet a műtrágyák alkalmazásának költsége. Röviden tehát a fehérjenövények kiterjesztett vetésforgó keretében végzett termesztésére nézve az említett tanulmányok az alábbi előnyöket határozták meg: nagyobb mértékű nitrogénmegkötés, kiegyensúlyozott C/N arány kialakítása a talajban és a humusztartalom javítása, a növényvédő szerekkel végzett kezelések és a gyomirtók alkalmazásának csökkenése a kevesebb növénybetegség és gyomosodás következményeként; jobb talajszerkezet. A fehérjenövény-termesztés és az összetett takarmányok minősége A fehérjenövények takarmány-előállításban történő felhasználásának hatékonysága erősen függ a különböző növények esszenciálisaminosav-tartalmától és az összetett takarmányok összetételétől. Jelenleg a szójababról tartják úgy, hogy összességében a legnagyobb mennyiségben tartalmazza ezeket az aminosavakat, a tápanyagok igen jó egyensúlyával, különösen a sertés- és baromfitenyésztés számára. Manapság ezért az összetett takarmányok szójatartalma 50% körül van, a tojástermelés és a baromfitenyésztés pedig szójababon alapul. A sertés- és baromfihús termelése esetében az összetett takarmányok szójatartalma 28, illetve 21% körül mozog. A behozott szójabab és más, nem hazai előállítású állati takarmányok helyettesítésének lehetőségei nagymértékben függenek a mezőgazdasági termelőknek e növények termesztéséhez nyújtott új ösztönzőktől, valamint az állati takarmánnyá történő feldolgozás megfelelő infrastruktúrájától. Az Európai Bizottságnak ezért meg kell vizsgálnia a PR\837708.doc 9/11 PE450.760v02-00
lehetőségeket a kutatás, a vetőmag-kiválogatás és forgalmazás, valamint az e növények adott gazdaságban végzett takarmány-előállítást szolgáló termesztésével, tárolásával és felhasználásával kapcsolatos ismeretek jelenlegi alacsony szintjének leküzdésére. Egyedi támogatás, kutatás, ismeretterjesztési szolgáltatások és képzés Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők számára új ösztönzőket nyújtsanak ahhoz, hogy gabonákkal és olajos magvakkal és ezek melléktermékeivel együtt fehérjenövényeket termesszenek és használjanak fel, a KAP reformjának horizontális intézkedéseket kell tartalmaznia, amelyek nem meghatározott növényre vonatkozó támogatást nyújtanak, hanem ösztönzik az új kihívásokra reagáló gazdálkodási gyakorlatokat, ugyanakkor leküzdik az Unióban tapasztalható fehérjehiányt. A 73/2009 rendelet 68. cikkét több tagállam a fehérjenövények termeléséhez nyújtott egyedi támogatásra használta fel, az agrárkörnyezetvédelmi gyakorlatokhoz való hozzájárulásként. E lehetőségnek azonban EU-szerte alkalmazott gyakorlattá kell válnia az új kihívásokra való válaszadás érdekében. A Bizottságnak mérlegelnie kell a legalább négy különböző növényből álló és legalább egy fehérjenövényt tartalmazó, kötelező vetésforgóhoz kötött kiegészítő támogatást, valamint a nem megművelt állandó legelőterületekhez nyújtott megnövelt támogatást, beleértve a meghatározott fűfélékből és hüvelyesekből álló takarmánynövény-keverékeket is. Ezek az intézkedések nemcsak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását csökkentenék, hanem hozzájárulhatnak a növények és állatok jobb egészségéhez is. A Bizottságnak a vidékfejlesztési programok részeként mérlegelnie kell a fehérjenövények tárolását, tisztítását és a gazdaságban történő feldolgozását szolgáló regionális, helyi vagy a gazdaságban található létesítményekbe történő beruházáshoz nyújtott egyedi támogatást is. Szintén nagyon fontos a kutatás és a vetőmagtermelés jelenlegi hiányaira ezen belül a jobb ismeretterjesztési szolgáltatások szükségleteire irányuló tanulmány elvégzése, valamint a kutatási programokra vonatkozó decentralizált megközelítés mérlegelése, amely figyelembe veszi a mezőgazdasági termelők helyi ismereteit és a fenntartható gazdálkodási rendszereket. Bizottság esetleg mérlegelheti a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság mezőgazdasági kutatási egységének visszaállítását is. Az állati fehérjék és a növényi fehérjék előállítása közötti megfelelőbb egyensúly felé haladva A fehérjenövények igen nagy százalékát jelenleg állati takarmány céljára termesztik, a nagy magvú hüvelyesek emberi fogyasztása ugyanakkor folyamatosan csökken az EU-ban. Ami a globális élelmezésbiztonság tevékeny előmozdításával és az éghajlatváltozás elleni tevékeny küzdelemmel kapcsolatos uniós kötelezettségvállalásokat illeti, a jövőbeli mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikának nemcsak az állati fehérjék és növényi fehérjék kiegyensúlyozottabb előállítására kell törekednie az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és a tápanyagok vizekbe mosódásának csökkentése érdekében, hanem arra kell ösztönöznie a fogyasztókat, a közbeszerzési hatóságokat és az élelmezési szolgálatokat, hogy kiegyensúlyozottabb, fokozottabban környezetbarát és változatosabb élelmiszereket válasszanak az étrendjükben. A Bizottságnak ugyanakkor jogalkotási kezdeményezéseket kell tennie az élelmiszerlánc során keletkező élelmiszer-hulladék csökkentése érdekében, beleértve a vágási melléktermékeket és a konyhai hulladékot, amelyek felhasználása vagy ártalmatlanítása még mindig nincs megfelelően szabályozva. A Bizottságnak ezen a területen határozottan kell alkalmaznia az elővigyázatosság elvét, de az új kihívásokra tekintettel jogalkotási kezdeményezéseket is tennie kell az élelmiszer-hulladék csökkentése, valamint az PE450.760v02-00 10/11 PR\837708.doc
állattenyésztés és a növénytermesztés általános egyensúlyának javítása érdekében. PR\837708.doc 11/11 PE450.760v02-00