Volt feleségem elárult hazatérése

Volt feleségem elárult hazatérése Elárult élet, elárult tudás, elárvult család A volt-feleségem, Emõke, volt- asztrológusnak a következõ írása azért nemekült meg, az www.asztrologosz.com c.portálunkon indított, és a véletlen-letörlése idõpontjaig a leg nagyobb népszerûségnek örvendõ "Napba, vagy vétekbe öltözött" c. alrovatnak az éterben való eltûnésétõl, hogy korábban ide adta nekem az írás szövegét javítás céljából. Azért közlöm most itt, mert sok kételkedõ, habozó, a tisztességemben, emberi gerincességemben és szakemberi hitelességmben bízni vágyó, de ugyanakkor - a volt feleségem másodszori és az elsõnél még váratlanabb család-elhagyása miatt - az õ anyai érzéseiben és felelõsségtudatában kételkedni még sem merõ olvasómnak, aki nem követte az www.asztrologosz.com c. portálunkon a derült égbõl villámcsapásként váratlanul és értetlenül rám zuduló második családelhagyás lehetséges okairól szóló asztrológiai - metafizikai értelmezéseket, lehetõséget kaphat ez által, hogy elhihesse azt, ami számomra nyilvánvaló. Azt tehát, hogy én semmi olyat nem tettem, sem az együtt töltött tíz év alatt, sem az azt követõen együtt töltött 1O hónapos, újraegyesült csaláládi együttlétünk alatt (Amit én az addigi életem leg boldogabb idõszakaként éltem meg!), ami Kozma Emõke, metafizikai tudatossággal rendelkezõ asztrológusnak ezt, a végleges válás melletti irracionális döntését gyakorlatilag, vagy akár csak metafizikailag is indokolná: Kozma Emõke: Szexualitás, szerelem, párkapcsolat Tökéletes megfelelés van aközött, hogy milyen spirituális-kauzális sorsfeladat-csomaggal születik valaki és hogy milyen lelki-szellemi struktúrával, milyen neveltetéssel, milyen gyermekkorral, milyen életkörülményekkel rendelkezik az illetõ szülött. Mivel a személyes életpéldákkal nem kellõképpen alátámasztott elméletek, vagy a rossz összefüggésekkel és erõltetetten társított általánosításokkal illusztrált, de a kauzális-asztrológia lényegi összefüggései nélkül, könnyen sikamlós, szirupos melodrámába csúszhatna át ez, a családi élet szempontjából talán egyik legfontosabb téma, ezért ismét visszatérnék a saját személyi horoszkópomból kiolvasható sorsprogramom, annak fizikai vetületei, vagyis a származásom, a gyermekkorom, a neveltetésem, természeti- karmikus alap-meghatározottságaim és a hozzájuk kapcsolódó verbális-fizikai megnyilvánulásaim, szokásaim, morális-szellemi alapállásom, érzés- és gondolatvilágom közötti megfelelésekre. Annak érdekében próbálom felvállalni ezt a nagyon is fájdalmas élveboncolást, hogy találjak magamban és az életemben valamit, amiért érdemes tovább küzdeni, önuralmat, hibabelátást gyakorolni a bennem lévõ sátáni erõkkel, a teremtés és a megváltás ellen munkálkodó negatív életképzeletemmel, az általam megtestesített destruktív, megváltás-ellenes szellemmel. Valamit, amitõl értelmessé válhatna az életem és gyermekeim, mindenekelõtt a gondozásomban lévõ két kislányom egészségét, jólétét, boldogságát visszaadhatnám, megõrizhetném. Azért akartam épp a szerelem, szexualitás, párkapcsolat témakörének szempontjából újraértelmezni a személyi horoszkópomat és a belõle kiolvasható életfeladaimat, mert a hozzám hasonló sorsprogrammal rendelkezõ nõk számára, mert tudom, hogy egy életfogytiglan tartó, skorpiói jellegû belsõ kutatómunka szükséges a tisztába-kerüléshez, hogy szellemi mélyfúrás-sorozat nélkül sem boldog szexuális-szerelmi-párkapcsolati életrõl, sem pedig egy egészséges, termékeny gyermekáldásról, családalapításról és család-fenntartásról nem lehet szó! Meggyõzõdésem az, hogy, bár egy nagyon is szélsõséges esetnek tartom magamat, ami a családanyai-szeretõi morált, vágy- és életképzeletet, akaratvilágot illeti, nagyon sok nõnél elõfordulhatnak az én mentalitásomhoz hasonló férfi- és fény-ellenes, párkapcsolati-családi elkötelezõdés-ellenes tudattalan, irracionális képzetek, átélések, ambíciók, és azok negatív következményei ugyanúgy rombolnak az õk életükben is, ahogy az enyémben teszik. Igazad van, Szilárd: anélkül, hog tudatosan tenném, szépíteni, csínosítani, pozitív aurában, dicsfényben szeretném feltüntetni a származásomat, romantikus szerelmi drámának feldíszítve a fiatal, akkori tudásokkal és az élethez való hozzáállásukban a családalapításra képtelen szüleim szerelmét és annak gyümölcsét, egy olasz-román vegyesházasságból származó geológus és egy csángó-magyar tanítónõ gyermekét. Anyám legújabb verziója szerint a nagyszülõk voltak teljesen olaszok és õk vándoroltak be és telepedtek le Romániába, anyám pedig Balánbányán ismerkedett meg a frissiben kihelyezett geológus-mérnökkel. Ezek a részletkérdések látszólag nagyon is mellékesek ahhoz viszonyítva, hogy most milyen ember vagyok és hol tartok az életemmel. És mégis, kellõ metafizikai tudatossággal nagyon is világos összefüggés teremthetõ a személyi sorsprogramommal összekapcsolódó lelki-szellemi struktúrám, személyi alapkésztetéseim, érzelmi-mentális teevékenységem és azon élethelyzet között, amelyet a személyiségemben testesítek meg, mint megoldandó életfeladat-csomagot, épp a szerelem és szexualitáscsaládalapítás kérdésével kapcsolatosan. Abban látom a kauzális összefüggést a fogantatásom körülményei és a saját anyává válásom körülményei között, hogy épp oly éretlenül váltam én is anyává és fõként spirituális, de érzelmi-fizikai szempontból is, épp annyira felkészületlenül ért engem is a gyermekáldás, mint annak idején anyámat, és mindezt nem mentegetõzés végett írom, sõt, ez metafizikai tény, amelynek nagyon fontos következményei vannak úgy édesanyám, mint saját magam, mint gyermekeim életében. Hiába kellett volna, a Medárda fogantatásakor már közel másfél éve magamba szívott metafizikai információ hatására kicsit felelõsségteljesebben, nagyobb éberséggel és önfegyelemmel hozzáállnom a házasság és családi élet kérdéséhez, nem voltam képes ennek az éber családanyai morálnak a megszilárdítására és nem volt mit kezdjek Szilárd segítségével, szellemi támaszával, hosszútávon nem volt elég a családom egybentartásához. Szegény édesanyám számára elsõsorban a függetlensége elvesztése, az élvezeti lehetõségekrõl való lemondás, a családi elkötelezõdés jelentett óriási terhet, ami miatt (bizony, rosszul esik ezt még saját magának beismerni legalább, ezért sohasem fogom tõle megtudni, hogy mennyire nagyon!) támadta a sorsát, támadta a magzatot a méhében és támadta a férfit akitõl fogant, támadta a régi családját és egyik hazugságból a másikba kényszerült. Amikor az elsõ lányom foggant, fiatal egyetemistaként éltem a világomat és semmit nem tudtam az életrõl, csak amit a rokonaimtól, régi családtagjaimtól megtanultam. Az a szellem, ami a leendõ férjemtõl áramlott felém teljesen ellentmondott a

nagyszüleimtõl, szüleimtõl átvett életfelfogásnak, és épp azért mert új volt és szokatlan, megragadta a figyelmemet, magamévá szerettem volna tenni, odaadni neki magamat. Azt, hogy ez a hamvas bélai-krisztusi szellemiség mekkora erkölcsi tartást, mekkora szigorúságot, gerincességet követel részemrõl, nagyon késõn vettem észre, amikor már benne voltam a családi élet megpróbáltatásaiban, második gyermekemmel voltam várandós és maximális függõségbe hoztam magam a férjemtõl, teljesen kiszolgáltatott helyzetben voltam. Mivel nagyon sok anyagi és egyéb érdek társult a Szilárddal kötendõ házasságomhoz, beleértve az egyetem megszakítása utáni hazaköltözéstõl való ódzkodásomat, félelmeimet, és mivel akkoriban több olyan kiéletlen, viszonzatlan, reménytelen szerelmi vonzalmamat is el kellett engednem, fel kellett dolgoznom, mielõtt házasságra lépek, amire szintén nem voltam elég érett és tudatos, a házasságomban létrejött egység már kezdettõl fogva hamis volt, annál is inkább, hogy anélkül, hogy ezt említettem volna valaha is Szilárdnak, vévig bûntudatot éreztem magamban azért, amiért a szüleim áldása nélkül, az õk háta mögött, nyilvános lakodalom és egyházi eskûtétel nélkül jött létre a házasságom. Nem pótolhatta ugyanis, még a közös barátokkal megrendezett szilveszteri buli sem annak a csángó lakodalmi szertartásokban mindmáig betûrõl betûre megõrzött (persze moder idõkben korrupt züllési alkalommá alacsonyított) un. mennyasszony-kikérésnek az erkölcsi súlyát és következményeit, amelyeket annak érdekében hoztak létre és iktattak be a kiházasítás rítusrendjébe, hogy a fiatalok egészséges, ép testû, ép lelkû és szellemû családalapítását lehetõvé tegyék, megalapozzák. Nagyon szigorú és fájdalmas, megrázó szertartásról van szó, egyszer volt alkalmam 18 éves koromban végignézni egy ilyen hagyományos csángó lakodalmat és majd megfagyott a vér az ereimben, annyira megdöbbentett, amit láttam. Csak egy jelenetet említenék a közel két órás ceremóniából, amelynek kulcsjelenete a mennyasszonynak a szüleitõl való búcsúja volt. Ebben a jelenetben a leány édesanyja úgy vett búcsút az újdonsült mennyaszonytól, mintha az meghalt volna és olyan hosszú szöveget mondott el, hangos jajgatásokkal, ordítozásokkal tûzdelve, mintha számára meghalt volna a leánya, mintha élve el kellett volna temetnie. Olyan megrázó volt végighallgatni, végignézni azt a jelenetet, mintha egy temetésen lettem volna, mélyen leszorítottam a tudattalanomba, feloldottam a következõ viccesebb, mókásabb jelenetekkel és az éjszakai lagzi emlékképeivel, és csak most jött hirtelen a felszínre, ahogy ennek a szerelemrõl, szexualitásról, párkapcsolatról szóló résznek az írásába belekezdtem. Mostani eszemmel és élettapasztalatommal azt kell mondanom, bárcsak engem is úgy megsíratott volna az édesanyám, mint azt a fiatal mennyasszonnyt, aki számára sajnos nem sokat ért az egész lakodalom, hiszen csak üres, elkorcsosult csökevénye volt annak az egykori, archaikus kori szokásrendnek, beavatásnak, amelynek során a fiatal párt valóban egy testté és egy lélekké, egy szellemmé olvasztották össze. Az iffjú várandós ara, akinek a lakodalmán részt vettem Csángóföldön, végül megszökött a hamisságot belõle hasztalan kidöngölni igyekvõ férjétõl, visszament az édesanyjához, majd onnan is megszökött és elment bárcás kurvának, hátrahagyva az édesapjának a gyermekét, akit végül a nagyanyja nevelt fel. Attól a perctõl kezdve ugyanis, ahogy ez az asztrális köldökzsínór-elvágás lezajlott, az édesanyának semmi beleszólása nem volt a leánya életébe, végleg kiléptek egymás életébõl, sorsaik különváltak. Az más kérdés, hogy adott esetben, tapasztalat híjján, fõként az elsõ gyereknél segítségett nyújthatott a fiatal párnak a nagymama a gyermekágy idõszakában a szülésnél, az újszülött-ellátásnál, de morális-érzelmi elvárásai, pretenciói, ambíciói nem lehettek a fiatal szülõkkel szemben, nem szólhatott bele a pár magánéletébe, csak a baba ellátásában, a kismama táplálásában, stb. segédkezhetett. Mivel a mi életünkben soha nem történt meg egy ilyen nyilvános sors-forduló, nem sikerült elválnunk egymástól, anya és leánya életképzelete továbbra is egy maradt, így sorsaik, életeik is összefonódtak, rengeteg visszás helyzetet, rengeteg szenvedést és tragédát szülve ezáltal. Ilyen tragédia volt például Enikõ lányom halála. Visszaemlékezve a szülés elõtti és utáni lelkiállapotaimra, átéléseimre, magam is csodálkozom, hogy bírtam ki anyám nélkül, hiszen nagyon hiányzott, csak a férjemtõl való félelmemben nem mertem még említeni sem neki a telefonba, hogy jöjöjn ki és segítsen nekem valamit (magam sem tudom, miben reménykedtem, hogy miben segithetne rajtam) amikor Bõsárkányban felhívott néhány héttel a baba születése elõtt, ha jól emlékszem. A szerelemrõl, szexualitásról, intim párkapcsolatról nagyon kevés tapasztalatom volt a férjhezmenetelem elõtt ahhoz, hogy az oroszláni személyiségproblémáimat megismerhessem, azokkal szembesülhessek és a férfihoz, mint a gyermekeim leendõ apjához való helyes viszonyulást megtanuljam. A szerelmet összetévesztettem a fantáziavilágomban egy elérhetetlen ideállal, amelynek földi mása nem is létezik a fizikai dimenzióban, az érzelmi-testi vonzalmat egy megalázó függõségnek, szabadságvesztésnek, a testiség biológiai következményeit, a nõi termékenységemet pedig egyszerûen igazságtalanságnak tekintettem, a kiszolgáltatottság és a megaláztatások forrásának. A gyermekáldás következtében olyan anyagi függõségbe kerültem a férjemtõl, amelynek következtében akarva akaratlanul egy pénzcsináló gépnek kezdtem õt tekinteni, annyira rettegtem az elszegényedéstõl. A Vétekbe öltözött c. topikban Szilárd már nagyon sok motivumot felvázolt a horoszkópomból ezzel a negatív boldogság-ellenes, egység-ellenes, megváltás-ellenes mentalitásból. A legfontosabb motivumként a Lilith-et és annak jegy- és ház-helyzetét kell itt sokadjára megemlítenem, amely horoszkópelemnek a Skorpió életterületén, a VIII. Horoszkópházban és a Rák konstellációjában, a Jupiterrel szorosan együttálló pozíciója nagyon sok mindent elárul a kauzális asztrológus számára. Olyan rejtett személyiség-vonásokat tár fel, amelyekrõl semmit sem tudtam, amelyek ismeretében soha nem vállaltam volna még csak egy kötetlen szerelmi viszonyt sem, nemhogy házasságot, családot alapítsak azzal a morális-szellemi alapállással, amit ez a konstelláció megtestesít. Arról, hogy mennyire félek a boldogságtól, fõként a szerelmi beteljesüléstõl, semmit sem sejtettem, magam sem értve, miért válok házasságom elsõ hónapjaitól, éveitõl kezdõdõen, egyre életuntabbá, egyre egykedvûbbé. Nem értettem, honnan tör elé a lelkem mélyérõl az a feneketlen szomorúság és életuntság, fáradtság és levertség, amelynek hatására sokszor még az ágyból sem volt kedvem felkelni reggelente, nem tudtam bekapcsolódni, feloldódni a gyermekeim nevetésében, örömében, boldogságában, de a házaséletem testi-lelki együttléteiben sem voltam jelen 100 %/ban, a szó metafizikai értelmében, ahogyan pl. Hamvas Béla tekintette a házasságot: az igazságviszony helyében. Most már szembesültem annyira az általam beidézett negatív sors-helyzetekben a lelkem mélyén lapuló, áldozatra lesõ álszent bestiával, hogy nincs más lehetõségem, mint hálát adjak a sorsnak azért, hogy legalább tíz év házasságban

lehetett részem, több gyermeket szülhettem, gondozhattam, nevelhetettem nem is akármilyen körülmények között, és így van egy kis fogalmam arról, hogy mi lenne a dolgom családanyaként, ha még egyszer esélyt adna az élet, hogy egy férfival és többé-kevésbé közös gyerekeinkkel ismét együttélhessek. Mostani tudásommal a Vénusznak a X. Házban a Szûz konstellációjában, a Sárkányfejemmel és a Marssal való együttállása egészen kézzelfogható, értelmes magyarázatot nyer: a fogantatásom idõszakában édesanyám épp a szerelemnek, szexualitásnak a valódi rendeltetését, annak kultikus, szakrális jellegét nem akarta elfogadni, meglátni, helyette inkább egy élvezet-centrikus, felelõtlen csábítgatásnak, romantikus, öncélú szenvelgésnek képzelte el a férfi-nõ kapcsolatot, és a szerelmi boldogságnak a nyílt, törvényes megélési lehetõségérõl, annak a morális elõfeltételeirõl nem akart tudni, semmilyen erõfeszítésre nem volt képes spirituális értelemben azért, hogy jó szeretõvé válhasson: vagyis a Szeretet, az egységet megbontó és az egységbe visszakapcsoló Yin lételv megtestesülésévé. A családi boldogságot és a szerelmi beteljesülést valahol egymásnak ellentmondó dolognak, egymást kizáró létállapotnak képzelte el a tudattalanjában és akarva akaratlanul ezt a mentalitást örökítette tovább az elsõ gyermekének, vagyis nekem a fogantatásom idõszakában. Ezen családellenes program hatására kerestem a házasságomban, a családi életemben a bajaim okát, mint kákán a csomót, hogy racionális magyarázatot találjak arra, hogy miért nem vagyok boldog, mi hiányzik, mitõl szenvedek a családi életemben. Elégedetlen voltam a sorsommal, miközben mikor a férjem viselkedését láttam szélsõségesen negatívnak, elnyomónak, stb., mikor a gyerekeim gondozása, a családi teendõk tûntek szélsõségesen kimerítõnek, mikor pedig az anyagi helyzetünket láttam szélsõségesen negatívnak, mikor pedig a rokonaim utáni sóvárgásomban láttam a boldogtalanságom okát. A valódi ok azonban magában abban a szemlétetmódban volt, ahogyan az egész sorsomat, az egész életememet néztem: az ego, jobban mondva a negatív szellemi meghatározottságaim, spirituális romboló (megtévesztõ-összezavaró) programjaim által manipulált engem is, mint sok más, fiatal anyát és feleséget, a kicsi énem szemüvegén keresztül. Ezen a prizmán keresztül még a legtisztább isteni fény is megtört, elsatnyult és elvesztette ragyogását, az élet a derûjét, örömét, ízét, ahogyan elvesztette a sors-rendeltetése ellenében gondolkozó és képzelgõ ember a sót, amirõl Jézus beszélt. Elízetlenedtem, belekeseredtem az életbe, mielõtt valóban éltem volna. Ne tegyétek, ne hagyjátok, hogy ízetlenné váljon az élet. Ízesítsétek meg a valódi keresztáldozat sójával: az éber áldozathozatallal. Ha van a földön bármi, amiért érdemes felvállalni tudatosan a fájdalmat, a megpróbáltatást, a kockázatot, a kudarcok, a bukások lehetõségét, a sorozatos újrakezdések fáradalmait, az a metafizikai alapokon álló szerelmi-szexuális viszony két ellentétes nemû lény között és annak gyümölcsei, a teremtés folytonosságát, a lét felemelésérõl, átszellemítésérõl szóló, tudatos, éber utód-nemzéssel és neveléssel gondoskodó családot. II. Asztrológusi szempontból a szerelem, szexualitás, párkapcsolat témaköre elsõsorban a Vénusz-Mars együttálásom két fényszögkapcsolatához, az Uránusz-Mars-Vénusz-Nap-Hold negatív pajzshoz, illetve a Vénusz-Jupiter szextilhez kapcsolódik. Figyelembe kell vennünk azonban a Vénusznak és a Marsnak a Sárkányfarokkal alkotott szembenállását, amely szembenállás a teljesen negatív Uránusznak és Szaturnusznak a Sárkányfarokkal való szembenállásával párosulva adja ki azt a IV. házas család- és otthon-ellenes szellemiséget, amelytõl mindezidáig nem sikerült megszabadulnom, csak egyre inkább belesülyedtem, belesüppedtem a Halak Sárkányfarok által megtestesített negatív meghatározottságaim ingoványába. Vegyük sorra tehát, hogy mit kellene jelentsen számomra a címben említett kérdéskör, milyen életfeladat-csomag társul hozzá és mennyit valósítottam meg reálisan belõle, hol tartok jelenleg ezekkel a Vénuszhoz, Marshoz kapcsolódó léterõkkel, milyen a velük való kapcsolatom, figyelembe véve azt a tényt is, hogy a Sárkányfarok-Sárkányfej tengelyem a Halak-Szûz konstellációk 29, 14-ik fokán áll, gyakorlatilag tehát a következõ konstelláció páros, a Kos és a Mérleg is meghatározó szerepet játszik a legrejtettebb személyi meghatározottságaimat és a hozzájuk kapcsolódó életfeladataimat illetõen. Ez azt jelenti, hogy nemcsak egy negatív Halak szellemiség, hanem egy szintén negatív Kos szellemiség is meghatározza a legelemibb, legtudattalanabb érzés-világomat, képzelet-világomat és ezek a meghatározottságok összekapcsolódva a Mars, Vénusz, Nap, Hold, Szaturnusz, Uránusz és persze a Jupiter negatív fényszögeléseivel adják ki végül összhatásként, mihelyt abbahagyom, feladom az éber asztrológusi alapállásomat, hogy nem vagyok képes ellátni a szeretõi-feleségi-családanyai szerepkörömet, nem tudom teljesíteni az ezen életterületekkel együttjáró életfeladatokat. Nemcsak a negatív jupiterineptunuszi szellemet megtestesítõ Halak érzelgõsségétõl, szétfolyó, ködös, misztikus létérzékelésétõl és csalásifélrevezetési hajlamától, áldozathozatali képtelenségétõl kellene megszabadulom, ahhoz hogy jó szeretõ és jó anya lehessek, hanem a negatív vénuszi-marsi boldogságféltéstõl, agresszivitástól is, amely negatív meghatározottságok hatására gyakorlatilag egyetlen ellentétes nemû lényt sem tudnék hosszú távon a páromnak elképzelni, egyetlen férfiba sem tudnék olyannyira szerelmes lenni, hogy ezeket a negatív viszonyulási formákat fel tudnám oldani a kapcsolatom segítségével egyszerûbben fogalmazva: nem létezik jelenleg egyetlen olyan férfi, sem gyakorlatban, sem képzeletben, akit ideig óráig ne próbálnék meg átverni, levezetni, kihasználni, fõként anyagilag, de érzelmileg, szexuálisan is, ne élnék vissza a bizalmával, a jóindulatával, nem akarnám megcsalni, ne sóvárognék mellette más szerelmi-szexuális kalandok után, nem támadnék képzeletben, gondolatban, ne félnék tõle és nem neheztelnék rá, amiért nem tesz olyan boldoggá engem, ahogyan szeretném (anélkül persze, hogy tudnám, mitõl lennék boldog valójában, anélkül, hogy áldozatokat hoznék ezért a félve-sóvárgott boldogságért). Arra a magamnak feltett kérdésre, hogy lenne-e olyan férfi, akit el tudnék képzelni a páromnak, és akivel szemben metafizikai-spirituális szempontból, a mózesi tízparancsolat szellemében úgymond rendes, becsületes, tisztességes, jóakaratú, odaadó szeretõ és feleség tudnék lenni, sorra véve azokat a férfiakat, akik iránt legalább egy minimális vonzalmat, érdeklõdést éreztem a múltban, vagy jelenleg is, beleértve a gyermekeim apját is, a válasz minden esetben NEM volt. Mindenkit átvernék, félrevezetnék, becsapnék legalább egyszer, mindenkinek jutna a duzzogásomból, zsémbelésembõl, az erõszakos uralkodási késztetéseimbõl és boldogságféltésembõl, mindenkire ráerõszakolnám legalább egyszer a létrontás logikáját: az életnyeréshez szükséges megalkuvó, korrupt magatartást. Hogy miért nem tudom magamat szerelmes nõként elképzelni, ez a negatív Lilith- Jupiteri szellemiséghez társuló boldogság-képtelenségemhez, kiegyenlítõdési és megváltódási képtelenségemhez

kapcsolódik. Nehéz megérteni azt, hogy hogy félhet egy nõ a valódi szerelmi beteljesüléstõl, boldogságtól, ha ugyanakkor a Szûz-Mérleg színezetû Sárkányfejem közelében ugyan, de már nem a X.-es, hanem a XI.-es ház életterületén, a Mérlegben álló Plútót is meg nem vizsgáljuk. Ez a XI-es házas Mérleg Plútó ugyanis, a három pozitív szextilkapcsolata mellett (Plútó-Hold, Plútó-Nap, Plútó-Neptun) egy negatív félkvadrátot alkot a Szûzben és a IX-es házban álló Merkur-Szaturnusz bolygópárossal, amely két utóbbi bolygó ráadásul még a Halak Sárkányfarokra is negatív fényszöget vet. Pedig így van sajnos, ezzel a karmikus determinációval, amennyiben valami csoda folytán át nem bucskázom a fejemen és meg nem erõszakolom magamat, nemcsak hogy valódi, õszinte érzelmek, valódi, spontán szerelmi vonzalom sem alakulhat ki az életemben egy ellentétes nemû lény iránt, hanem az együttlétünk gyümölcseiért, a gyermekeinkért sem tudnék valós, a gondozásukhoz, jólétükhöz, nevelésükhöz szükséges áldozatot hozni, azok rendszeres, mindennapi eltartásában, a velük való foglalkozásban, tanításukban, az életre való felkészítésükben kreatívan, teljes odaadással, szeretettel részt venni. Ezen negatív személyi meghatározások, romboló-megtévesztõ programok hatására ugyanis folyamatosan azt kell hazudnom, azt kell szugerálnom magamban, hogy nem a megfelelõ élettárssal vagyok, nem a megfelelõ lakás- és otthonkörülmények közepette, nem a megfelelõ anyagi körülmények között, tehát semmi okom sincs a boldogságnak, semmi értelme az egésznek, nem jön ki semmi jó az egészbõl, stb. És folyamatosan keresem azokat a (és ha nem találok, akkor - lásd a negatív uránuszi-plútói szellem romboló erejét - a negatív boszorkányi idézõképességemmel megteremtem!) konkrét negatív életszituációkat, sorsnehézségeket, amelyek visszaigazolják a félelmeimet, azt, hogy tényleg nem potyára aggódtam a boldogságom elvesztése miatt, mert lám, valóban nincs sehol! Egy olyan mértékû apátia és életuntság, egykedvûség ez, egy olyan negatív szorongásos-depresszív lelki alkat ez, amelyrõl sajnos a férjemnek annak idején, milhelyt láttam, hogy mennyire irracionálisan mûködik még többgyermekes, nagyon is harmonikus szülési körülmények között anyává vált érzésvilágom, amelynek romboló hatásai egyrészt a gyermekeim sorozatos fertõzéses-vírusos megbetegedéseiben, másrészt pedig a saját egészségem, erõnlétem, teherbírási képességem és nyers energiakészletem, lelki-mentális kiegyensúlyozottságom megromlásában, megzavarodásában jeletkeztek. Anyámnak, sajnos, az ébertelenségem következtében nagy szerepe van abban, hogy hogyan teremtem meg azokat az élethelyzeteket az életemben, amelyektõl aztán valóban szenvedhetek, a hozzám tartozó szeretteimmel együtt, azáltal, hogy a vele való kapcsolatomat felhasználom önkéntelenül arra, hogy ezt a negatív boldogság-ellenes képzelet-világot és a szenvedés okát a férfiban keresõ megváltás-ellenességet a spontán szuggesztióival, sötét jövõjóslataival, félig elejtett célzásaival, stb. aktiválja és fenntartsa. Ezeket a gondolatokat fontosnak láttam hozzátenni a szerelem, szexualitás, párkapcsolat kérdéséhez, mert ami nem személyes, az nem is lehet egyetemes. III. A párkapcsolati-szerelmi és egyáltalán, az egy lehetõvé tevõ valamennyi társas viszony alapja a bizalom. A párkapcsolati-családi viszonyrendszereket ideális esetben bizalmi viszonyoknak is nevezhetjük, mert olyan bizalmi-, egység-állapotot tesznek lehetõvé a társas kapcsolat, a családi(szülõtársi) kötelékek révén, amelyek az egymás iránti odaadáson, elkötelezõdésen alapulnak. A negatív Rák, IV.-es ház és Hold karma esetén a szülött olyan családi körülmények között nõnek fel, amelyeket ezeknek az elemi (testközeli) szülõ-gyermek kapcsolatoknak a sérült, zavaros, destruktív jellege határoz megy, nyomot hagyva a szülött lelkiszellemi fejlõdésében, eltorzítva annak a jellembeli-személyi öntudati fejlõdését, érlelõdését. Rendszerint nagyon kitartó, tudatos pszichikai-mentális, sõt, ideális esetben, kauzális (metafizikai-spirituális) erõfeszítésbe kerül meghaladni, továbbvinni a megrekedt személyiség-fejlõdést és tágítani, finomítani a sablonossá, végletessé, destruktívvá, kishitûen pesszimistává merevedett valóságlátást és a párkapcsolati-családi viszonyrendszerekre vonatkozó, rengeteg kétséggel, szorongással, ellenség-képzettel teli képzeleti-mentális érzés- és gondolat-világot, vágyéletet. Metafizikai tudatosság nélkül csak nagyon kevés embernek sikerül túljutni azokon a szélsõséges krízisállapotokon, amelyek az illetõ személy a saját belsõ tudattalan család- és szülõi szerepkör-, otthon-ellenes mintáinak, ezen rejtett destruktív, romboló képzet- és érzés-csíráknak a vágy- és gondolat-világ mágikus, teremtõ jellegébõl adódóan, hétköznapi realitássá szilárdult, kiprojektálódott, materializálódott negatív sorshelyzeteinek köszönhet. Még akkor is így áll a helyzet, amikor valamelyik szülõ, gyermek, élet- vagy házastárs, szerelmi partner viselkedik számunkra elfogadhatatlan módon, megkeserítve, pokollá téve az életünket. A külsõ ellenség, aki gyötör és kínoz, valójában nem létezik, akkor sem, ha valaki, akinek a karmája az enyémhez hasonlít, végletes helyzetben, látszólag teljesen ártatlanul szenved a szülei, testvérei, szeretõi, házastársa(i) mentalitása, viselkedése, életstílusa, stb. miatt. A társ, aki miatt és aki által szenvedek, lényegében csak leképezõdése annak az (a minden jónak az elrontója, a Lilith hatására megromlott, negatívvá, torzzá, hamissá vált és spirituális ébertelenségünk, kauzális önismeretünk hiányában folyamatosan azzá váló!) elsõdleges, primér szintû, társasviszonynak, ami a kis ego és a nagy isteni Én között örök idõk óta fennáll. Errõl a viszonyról mindenkinek saját magának kell a leckét megtanulnia: amikor a tükörbe nézve szembenéz velem a lét õsforrása, a VAGYOK, az örök, halhatatlan isteni szikra lobban a szememben, a nagy isteni lélek magára eszmél és, ami még furcsább, még érthetetlenebb és megfoghatatlanabb, magára eszmél a társban, a szeretett lényben, akinek létével a sajátját megosztotta. Minden társas viszony lényege ugyanaz, mint az önmagunkkal eltöltött idõ szerepe és rendeltetése: az Is-Ten-i, vagyis õsi (isteni) Ön-Mag-unkra való ráeszmélés. Spirituális tudatosság nélkül, persze mindez teljesen lehetetetlen. A Lilith, vagyis az abszolut lényünket folyamatosan megzavaró, abszolut létállapotából a teremtés-megismerés-kiegyenlítõdés irányába újra és újra kimozdító, megnyitó un. másság utáni sóvárgás hatására valamennyien egy elemi tudathasadásban és spirituális komolytalanságban szenvedünk: nem tudjuk, hogy kik vagyunk. Ezért, az én-tudatunkkal újra és újra hamis projekciókban, kivetítõdésekben rekedünk, ragadunk bele. Az Ikrek karma egyik legfontosabb sors-csomagja, életfeladat-csomagja ebbõl a racionális eszünk segítségével történõ én-szétszórásból, én- szórakozásból, én-megosztásból eljutni egy céltudatos, integrált ön-azonossághoz, egy olyan Én-be visszajutni, amelynek nincs szüksége önigazolásokra, anyagi-fizikai és egyéb kapaszkodódra. Errõl az Énrõl mondta Mózes, hogy Vagyok, aki Vagyok. (Más fordításban? Az vagyok aki az Én vagyok.) Ez az abszolút lét-szellem megnyilatkozásának, az isteni kinyilatkoztatásnak a síkja, amelyrõl Hamvas Béla írásaiban is olvashatunk. A lényegi funkcióját, rendeltetését illetõen teljesen félretájékozott

racionális elme saját maga alatt vágja el, jelképesen mondva a fát: minél többet gondolkozik, annál távolabb kerül a céltól: minden olyan gondolattal, amely gyökében, vagyis az Egy-hez való viszonyában hamis, távolabb kerülök az egyetemes Rend-tõl a gondolati tevékenységem által, egyre meghasonlottabbá, egyre szétszórtabbá, egyre ellentmondásosabbá, kétségesebbé, kétszínûbbé válik a személyi mentalitásom és ezáltal egész lényem, tetteim, szavaim hatására pedig egész életem. Az az árnyék-én, amelyrõl az Ikrek karma kapcsán olyan sokszor szó esik, lényegében nem más, mint a személyiségnek az a része, amelyet a racionális elme, mivel nem tudja lényének azt a részét az értelem segítségével az egységes egészbe integrálni, sötétségben, átvilágítatlanul hagy, és kiprojektál a külvilágba. Ide tartoznak azok a negatív tulajdonságjegyek, amelyeket rendszerint másokban azonnal észreveszünk, de magunkban soha. Azért tartottam fontosnak kitérni az Ikrek karmára néhány gondolat erejéig, mielõtt, kissé személyesebbé téve ezt a családi-párkapcsolati problémáknak szánt eszmefuttatást, mert az édesanyám, aki olyan fontos szerepet tölt be az életemben Ikrek Sárkányfarokkal született és a negatív Ikrek szellemiségre jellemzõ mentalitást akarva-akaratlanul a neveltetésem során egy az egyben átvettem és családipárkapcsolati életem róvására, a késõbbi, felnõtt életemben is alkalmazta. Sokáig nem értettem, hogy kerülhetett gyermekeim horoszkópjába annyi jellegzetesen Ikrek motívum: bolygó-együttállások, III-házas, Ikrek bolygók, sõt, Turula lányomnál egyenesen Ikrek Lilith az V.-ik, intim párkapcsolatok és tudatos önnevelés, személyiség-alakítás életterületén. Ezt a személyi integritás-építés, ön-azonosság-tudat (lényegében Isten-azonosság-tudat!) megvalósítás jellegû sorsfeladatot nekem is épp úgy tudatossá kell tennem és felvállalnom magamban, mintha Ikrek nappal vagy Ikrek Aszcendenssel rendelkezõ szülött lennék, kiismerve, megtapasztalva annak minden buktatóját, rejtett aknáját, veszélyét, nem nyugodva addig, amíg meg nem találom az ellenszert a saját racionális elmém negatív irányú, szétszóródó, kétirányú (sõt, a negatív Uránusz hatására többirányúan szétpörgõ!) mozgására. Egy olyan ellenszert, ami a Kettõt Eggyé teszi, ahogy Jézus tanítja. Az Ikrek karma legfontosabb buktatója az, hogy nagyon fájdalmas, közvetlen tapasztalatok árán tanulja meg az illetõ szülött azt, hogy miért vagyunk itt, a fizikai dimenzióban, mit is kezdhetünk testi-anyagi valóságában a létezéssel, hogyan is mûködik, mi a rendeltetése az anyagnak miképpen és mi célból lehet és kellene tükrözõdni benne vagyis nem a kis egónknak lényegében (ezek az önigazolást szolgáló Bábel-tornyok), hanem a bennünk lévõ abszolut isteni szellemnek! Az Ikrek szeret eljátszadozni a gondolat-világban, mentálisan, az eszmék, ideák szintjén, újra és újra felépíti, majd pillanatok alatt lebontja, szétbontja a valóságot, különösképpen ha Nyilas- és Halak jellegû, jupiteri színezetet is kap a gondolati-érzésvilága. Ez a mi lenne ha és az igen, de valósága, egy önmaga ellentétébe újra és újra átcsapó valóság. Gondolat-hullámok, amelyek úgy törnek meg egymáson, hogy kiegyenlítõdés hellyett egy végtelen lét-örvény keletkezik, mely mindent elnyel, ami belekerül. Elméletek, amelyek soha nincsenek gyakorlatba ültetve és gyakorlat, amelybõl, a megfelelõ, spirituális jellegû értelmezések hiányába soha nem állhat össze egy egységes ideavilág, valóság-látás. Mielõtt még tovább mélyíteném a fenti probléma-felvetést, azt szeretném a félreértések elkerülése végett tisztázni, hogy a fórum által biztosított nyilvánosság lehetõségével nem kívánok visszaéni és azt akár a volt férjem további befeketítésére, akár önigazolásra, önsajnálatra felhasználni és nagyon sajnálom, ha korábbi hozzászólásaim egy ilyen jellegû szándékot, hozzáállást tükröznek a részemrõl. Ami miatt nagyon nehéz számomra (ismétlem: nem a Szilárd, hanem saját magam mentalitása miatt!) felvállalni és harmonikusan megélni a családi életemet, az éppen ez a kettõs jellegû, egyszerre anyagias és kispolgári kishitûségem, másrészt pedig szellemileg nagyon is igényes, magasrendû szellemi éberséget és tudatosságot igénylõ tudás-rendszerem, az asztrológusi alapállásom. Hogy hogyan férhet meg ez a két Emõke bennem, hogyan nem tudja a jobbik (tudatosabb, éberebb) énem átvenni az irányítást a sorsom (sorsdöntéseim) felett, az csak annak furcsa és érthetetlen, aki az asztrológiának ezt a tudatos önnevelésre, öntudat-tisztításra, arany-készítésre való használatát nem vitte el a végsõkig és akinek az élettörténetében (életképzeletében) nem voltak hasonló jellegû kudarcai, megpróbáltatásai az önmegvalósítás, öntudat-formálás terén. Anyám az, aki folyamatosan kétségeket ébreszt bennem és rádöbbent arra, hogy un. (szikla-) Szilárd dolgok mennyire bizonytalanul, rendezetlenül hevernek a lelkemben, gondolatvilágomban, mennyire tele vagyok ellentmondásokkal, kétségekkel saját magamat mennyire félreismertem, félreértettem és félreérthetõvé tettem és teszem az emberi kapcsolataimban. A személyiség-alakítási programmal született, elsõsorban, az Oroszlán színezetû karmával rendelkezõ szülötteknek szinte hétköznapi leckét ad fel a sors az Igen legyen Igen, a Nem pedig Nem alapállásról, annak szükségességérõl. Semmi nem fog menni az életükben az ilyen struktúrával, életfeladat-csomaggal született egyéneknek, amíg akarati énükben egységessé, integrálttá, koncentrálttá nem válnak, a külvilág számára, ahogyan elsõsorban önmaguk számára is nyilvánvaló módon is azzá nem válnak, akik valójában. Ezek az emberek, akik rendszerint nagymértékû kreatív energiát terelnek hamis zsákutcákba a személyi életvitelüknek, életrendjüknek, életvezetésüknek köszönhetõen, és akiknél soha nem lehet tudni, hogy hány óra van, mert tele vannak még önmaguk számára kellemes vagy nagyon is kellemetlen meglepetésekkel. A negatív Nyilas karmával párosuló személyiség-problémáknál pedig az illetõ szülött még akarvaakaratlanul igyekszik hamis színben feltûntetni önmagát vagy környezetét, életkörülményeit, emberi kapcsolatait, stb. annak érdekében, hogy kreatív teremtõ emnergiáit ilyen torz formájában ugyan, de kiélhesse. Az Oroszlán-Nyilas ember a sajátosan alkotó karmájú ember, akiben a tüzes teremtõ szellemnek, ha torz, romboló formában is, de meg kell nyilvánulnia, a Kos szülött nem egyszer vicces, máskor, sajnos nagyon is tragikus harcias ellenállásáról, sportszerû küzdõszellemérõl nem is beszélve. Mindhárom Tûz-jegynél, más más szinten ugyan, de ugyanaz a megismerõ szellem munkálkodik, amely átformál, átalakít azáltal hogy kitör, irányít, irányt ad, dominál akár fizikai-pszichikai, akár ideatikus-szellemi síkon, a fizikai bátorság vagy a lelki-erkölcsi alapállás területén. Ez a három konstelláció a harcosok kasztjának alap-hármasa: harcolok a külvilággal, harcolok önmagammal és harcolok a léttel magával, a bennem lévõ Istennel, amíg a világ, az énem és az Isten eggyé nem válik abban az élet-bölcsességben, amit az alkímisták aranyának neveznek. A Nap mûveleteiben. A korábbi hozzászólásomban a Nap-Hold együttállásomról kezdtem írni, de úgy tûnik, szükség volt a legutolsó (el)írásomra, mellé-szólásomra, hogy számomra és az olvasók számára is

érthetõbbé válhasson a bolygó-együttállásokban is jelenlevõ Ikrek kettõsség sikamlós, Janus-arcú szellemisége, és hogy éberebben figyelhessenek ezáltal a környezetükben, vagy épp saját magukban felbukkanó hasonló jellegû, un. júdási gondolat-fûzérekre, mint amilyenbõl a korábbi hozzászólásomban én is kiindultam. Metafizikai tudatosság nélkül, spirituális életvezetési stratégia nélkül, a nemdolgozó anyák sorsa (amennyiben nincsenek tisztában a családi élet valódi funkciójával és emiatt neheztelnek, lázadnak a sorsuk ellen) valóban kiszolgáltatott, nem anyagilag, hanem erkölcsileg-szellemileg az. Kiszolgáltatott, mert sebezhetõvé teszi õket egy olyan civilizációs jelenséggel szemben amit korai megvénülésnek neveznék, mert jobb szavat nem találtam rá. 3O éves kor tájékán kezdõdik el a civilizált ember életében egy olyan un. "megkomolyodás, amikor elkezdi bebiztosítani magát az ember és kapaszkodókat keres un. nehezebb idõkre, betegségre, balesetre, anyagi nehézségekre, stb. Elkezdi racionálisan megtervezni az életét és szemellenzõs módon kizárja belõle a zavaró tényezõket, gyakori esetbe mindazt, ami sérülékennyé, bizonytalanná tenné õt, beleértve az emberi kapcsolatokat, fõként az érzelmi implikációval, elkötelezõdéssel járó, vagy spiriuális-erkölcsi erõfeszítést igénylõ barátiszerelmi kapcsolatokat, a gyermekáldás veszélyérõl nem is beszélve. Vannak olyan szinglik, akik nem nyíltan, hanem burkoltan azok, és éppen ezért sokkal nyomorultabbak és sokkal veszélyesebbek a környezetükre. Ezek az un. családos magányosak, akik számára vagy a sorozatos válások kálváriája, vagy csak a látszat szintjén, de annak igazi mélységében soha meg nem élt családi szerepkör jut. Hogy miért? Azért, mert ezek az emberek akik önmagukba, saját egojukba zárták be magukat a társas kapcsolatok változtató, átalakító jellege elõl. Ezek azok az emberek, akik vágynak a társas létre, de sem önmagukat (önmaguk sérülékeny, emberi gyarlósággal teli mivoltát) odaadni, sem a másik ember (szintén sérülékeny, emberi gyarlósággal teli) lényét befogadni, elfogadni, abban tükrözõdni nem képesek. Az ilyen emberek életében a Társ fogalma (akár hogy õ legyen valaki társa, akár, hogy õneki lehessen valaki a társa) mint olyan nem létezik. Vagy ha létezik, még rosszabb, mert olyan tévképzetek, hamis asszociációk társulnak hozzá, hogy, népiesen fogalmazva, Isten õrizz. Ilyen asszociáció például a társas lét egyenlõ anyagi-testi kiszolgáltatottság, érzelmi-mentális függõség létállapotával, akkor is, ha a valóság (a tényleges partner, akivel élek) nem olyan, mint amilyennek azt a negatív életképzeletem mutatja. Visszatérve a kauzális asztrológia nyelvére, ezek az emberek azok, akiknek szellemben nincs családja, otthona, gyermeke, férje, felesége, és ezért fizikailag sem lehet: a negatív, feloldatlan Rák karma szülöttjei és áldozatai. Áldozatokról kell beszélnünk itt mindaddig, amíg az illetõ ember hisz az áldozati szerepkörben, vagy, ami még rosszabb, abban, hogy õ soha nem kell áldozatot hozzon az életben semmiért. A túlérzékenysége és az esetleges Halak jellegû motívummal is megáldott lelki-szellemi struktúrája miatt nagyon is szeretet-éhes (és rendszerint mély érzésvilággal, kreatív mûvészi-alkotói képzelettel is megáldott), de sérülékenysége miatt, a szerelmi csalódásoktól (saját, környezetére kivetített öncsalási hajlamától!) szorongó ember épp hogy kiprovokálja azokat a sorshelyzeteket, amelyek visszaigazolják annak a félelemnek a valódiságát, jogosultságát, ami miatt azok a kudarc-helyzetek, amelyektõl rettegett, bekövetkeztek ugy-e megmondtam! módon az életében. Hogy hogyan társítom a családi életet épp az otthontalanság állapotával, ez sajnos épp annyira tragikus, mint amennyire nevetséges, és sem sírni, sem nevetni nem tudok, nem merek rajta, mert nemcsak négy gyermek egészsége, jóléte függ attól, hogy hogyan vágom ketté ezt az abszurd gordiuszi csomót, hanem azoké a nõké is, akiket a családalapítás, a többgyermekes élet szépségétõl, boldogságától az irracionális hõbörgéseimmel, kapkodásaimmal, ha közvetve is azáltal, hogy nem számíthatnak többé a pozitív példámra, amibõl erõt, tudást, hitet meríthettek valamikor megfosztottam. Azon negatív beidegzõdés, amihez fizikailag talán csak annyi társult hozzá, hogy nagymamámnak tényleg nem lehetett saját otthona gyermekkorában, mert örökbe adták vagyon-örökösödési megfontolásokból, pokollá változtatja most az életemet, mert a családanyai állapot a negatív családanyai képzeletemben a soha nem lesz saját otthonom görccsel, félelemmel párosul. Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan kerülhetett a szekér a ló elé, hogyan képzelhettem tudattalanul annyira falcsul és hamisan az egészet, hogy az hogy fizikailag, a saját nevemre íratott lakásom legyen, az fontosabb, mint a férjem (élettársam) lakásában ugyan, de mégis, közös háztartásban, együtt neveljük a gyerekeket, idõvel kisebb-nagyobb anyagi javakat is megszerezve, közös erõfeszítések, közös csapatmunka, kollaboráció alapján, ahogyan azt nagyon sokan teszik. Nem tudom, végsõ soron mi állhat annak a félelemnek a hátterében, hogy akár egyedül, akár a gyerekeimmel az utcára kerülök, hajléktalanná válok, de az biztos, hogy nem a Szilárd viselkedése, mentalitása az oka ennek a félelemnek, nem adott õ alapot nekem erre, nem az õ családhoz való hozzáállása táplálja. Sokkal súlyosabb önértékelési zavarokról van szó nálam, amelyek a VIII. Házas Rák Lilith- Jupiteremhez, illetve a dh. Nap-Hold-Uránusz, dh. Merkur-Plútó fényszögkapcsolatokhoz kapcsolódnak, egyszóval a szélsõségesen destruktív családi-párkapcsolati életképzeletemhez. Ráadásul a Halak színezetû IV. házas Sárkányfarok még azt is sugallja a tudattalanom mélyén, hogy arra való a családanyai-termékeny mivoltom, hogy szenvedjek tõle és szenvedést okozzak vele másoknak is, hogy nem léteznek olyan sorskörülmények, amelyek lehetõvé tennék a családi boldogságot a számomra, és hogy soha nem lehetek egy test és egy lélek a gyermekeim apjával, nem valósulhat meg a családi egység az életemben. Olyan képzetek élnek bennem a családtagok közötti szeretetrõl, egységrõl, amelyek teljesen irracionálisak, azt nevezem függõségnek, kiszolgáltatottságnak, szenvedés-forrásnak, ami épp a szépségét, romantikáját adná az egésznek: a szerelmiszexuális, sõt, spirituális vonzalmat és azt az anyagi társközösséget, amelynek következtében csak egymásra támaszkodva (egymásban bízva) gyarapodhatunk anyagiakban, szellemben egyaránt. Sokáig gondolkoztam azon, közjegyzõi gyakorlatszerzésem kapcsán azon, hogy miért nem bonyolíthatnak le adás-vételi szerzõdéseket házastársak egymás tudta és beleegyezése nélkül. Szembesülnöm kell a válás után többek között azzal a ténnyel, hogy jogilag nullával egyenlõ az értéke az élettársi-házastársi viszonynak a közös otthon fölötti tulajdonjogot illetõen, amennyiben nem közös szerzemény, tehát házasság elõtti, magántulajdont képez. Azzal a ténnyel kell szembesülnöm, mindaddig, amíg családi együttlétben gondolkozom, hogy a családi otthon, amelyben élek, élni fogok esetleg újból valamikor, csak egy élettér, amelyet eszközként használok a gyerekeim felneveléséhez, de amely soha nem lesz az

enyém. A gyerekeimé lesz, és valamiért ez így kell legyen, bármennyire is nehéz ezt elfogadni. Sem 1O év házasság, sem egy további élettársi együttélés nem jelent megoldást arra, hogy nincs saját lakásom. Nem oldottam meg semmit e téren és ezután sem fogok a társas kapcsolataim révén semmilyen anyagi elõnyökhöz, fõként nem egy saját otthonhoz jutni. Bármennyire is süketül hangzik mindez, de azzal a Szûz Sárkányfejjel együttálló Vénusszal és Marssal elengedhetetlenül fontos valamennyi, a szerelmi-szexuális együttéléshez társuló problémakörrel tisztába kerülni. Mondjuk ki bátran, mert én nem szégyellem, le merem írni: a kitartottság kérdésérõl van szó, amely a Vénuszi színezetû karma kapcsán mindig felmerül, mint megoldandó életfeladat. A szeretõi viszony és az anyagiak szétválaszthatatlan összekeveredése. Akkor történik ez meg, amikor alap-rendeltetésében értelmezzük tévesen, hamisan a szeretõi-szerelmi viszonyt, egyrészt, másrészt pedig az anyagi dimenzió, a pénz, az anyagi eszköztár funkcióját, szerepét az emberi létben. Az, hogy egy szerelmi-bizalmi egység van köztem és a társam között nem jelenti azt, hogy anyagilag be vagyok biztosítva, biztonságban vagyok, oltalmat és védelmet élvezek a sors megpróbáltatásai ellen. Azok jönnek úgy is, mint megoldandó életfeladatok, anyagi téren, jupiteri-vénuszi karma esetén a bõség és a személyi mentalitás közötti összefüggésnek, avagy az anyagi javak érték-centrikus:teremtés-centrikus felhasználásának az arányában. Ha még a Holdat is figyelembe vesszük, a termékeny, odaadó szeretõnek nincs amiért anyagi szükségtõl félnie, hiszen a nõi funkcióját maradéktalanul teljesítette: Teremtõvé vált, anyagot és, nehéz elhinni, de anyagi bõséget is teremtett a teremtõi-szülõi lényén keresztül, teremtõ életképzeletén keresztül, családanyai képzeletén keresztül. A negatív Rák karmánál viszont épp fordítva mûködik az életképzelet: egymást kizáró tényezõnek tekinti a családanyai állapotot és az anyagi gyarapodást, jólétet. Irracionális magyarázatokat keres a spekulatív elme, hogy hangot adjon ezeknek a belsõ félelmeknek, szorongásoknak, de bármire is fogná az illetõ nõ, még a leggazdagabb családi sorskörülmények között is az lenne az érzése, hogy a család, a gyerekek miatt nem valósíthat meg ezt vagy azt, egy nagyobb lakást, egy jobb autót, stb., különösképpen, ha ez a Hold egy erõs Oroszlán-Nappal áll szoros együttállásban, az amúgy is (negatív megnyilvánulásaiban) nagyravágyó Nyilas szellemiség házában, a IX. életterületen, mint az én esetemben. Sajnálom, hogy félreértésekre adtam okot a korábbi hozzászólásomban. Szilárddal, az utóbbi hétvégék harmonikus jellege miatt, ami nemcsak a gyerekek szempontjából, hanem az én szempontomból is jó volt (nemcsak az intim együttlét lehetõsége, hanem a baráti-emberi közeledés és kiegyenlítõdés lehetõsége miatt is) valóban szóba hoztuk a családegyesítés lehetõségét, de konkrét akarat és elhatározás, legalábbis az én részemrõl nem társult hozzá. Sokkal inkább félek attól, hogy saját magamban kell csalódnom, mint attól, hogy Szilárdban, és ez elõbbi félelemnek csak egyetlen ellenszere létezik: a kauzális önismeret. Nem tudom, mire lennék képes egy újrakezdett családi életben, amíg nem tudom, hogy ki vagyok. Lényegem szerint, emberi rendeltetésem, õsvalóságom szerint ki vagyok, mert e kérdés megválaszolásából ered minden egyéb válasz, a családi életem miértjét és mikéntjét is beleértve. 2008 Skorpió havában megtaláltam végre a választ arra a kérdésemre, hogy ki vagyok, így megszülethetett és gyakorlatilag is megvalósulhatott abbéli elhatározásom, hogy a családi egységet helyreállítsam a Kozma családban. November 1-tõl ismét a Kozma lakásban tartózkodom a két kisebbik lányunkkal, Rékával és Turulával együtt és onnan járok ki dolgozni hétközben a lakásunktól alig két percre található közjegyzõi irodába. A válasz, amit azon létfontosságú kérdésre találtam, hogy Ki vagyok?, magában hordozta a választ: az az ember, aki eljut odáig, hogy keresni kezdi létének valódi, spirituális gyökereit, annak meg is vannak ezek a mély, a lét kauzális õsforrásában rejlõ gyökerei és minden segítséget megkap attól a benne rejlõ, abszolut Õsforrástól, hogy ezeket a gyökereket fel tudja ismerni és meg tudja erõsíteni magában. Mert a lét legfontosabb kulcsszava az éberség. Ez az a titkos kód, amellyel a sors szövete felfedhetõ és újraszõhetõ. Hamvas Béla életmûve arról az emberrõl szól, aki ismerte a saját neveit (Pert em Heru Halottak Könyve, Egyiptom), vagyis aki a lét ezen titkos kódját ismerte és annak ismeretében élt és alkotott. Annak a szellemi örökségnek a nyomában, amit korunk legnagyobb magyar metafizikus írója hátrahagyott, indult el annak idején, a kilencvenes években az egykori építõüzemmérnök, újságíró, költõ Kozma Szilárd és vált asztrológussá. Ez az út járhatónak bizonyult nemcsak Szilárd, hanem tanítványai, hallgatói, horoszkóp-rendelõi számára is, mert ez az út az éberek egységes egy világába vezeti el az embert, nem szélhámos szemfényvesztés, nem egy ezoterikus-misztikus zsákutca. A kauzális asztrológia koncepciójában, a nem jóslás, hanem az életfeladatok vállalásának a szempontjából értelmezett személyi horoszkóp visszaadja ugyanis, amennyiben az illetõ ember kész felvállalni a kauzális tudással, önismerettel együtt járó felelõsséget, az ember alkotói-teremtõi szabadságát. A szabadságot persze nem szabad összetéveszteni a függetlenséggel. Az egyetemes létben, ahol ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, nem létezik függetlenség, csak felelõs szabadság, amely a lét-lehetõségekkel elég éberen élni és nem visszaélni(!) tud. Akinek az éberségi szintje elegendõ, a lét magasabb körébe juthat, akárcsak a hegycsúcsokat kellõ kitartással és elszántsággal meghódító hegymászó, aki a Látványért még élete kockáztatására is képes. Ilyen Látvány -t képes nyújtani a létezésünk céljáról, személyi rendeltetésünkrõl az örökletes programjainkat feltérképezõ személyi horoszkóp. A lét magasabb köreibe jutni, nem jelent a terhektõl való megszabadulást, nem jelenti azt, hogy életünket gondtalanul, megpróbáltatások nélkül, egy laza Kanári szigeti nyaralásként élhetjük végig. Sõt. A felébredett ember nem keresi már a sorsának öncélú könnyítési lehetõségeit, nem akar elmenekülni. Magára veszi az Egészet. Magára veszi a Keresztet. A megnyilvánult abszolut Lét keresztjét, az Itt és Most-ot. Az abszolut lét vertikális örökkévalósága metszve a fizikai lét lineáris tér-idõ vízszintjével, középen, a metszõpontban az alkotó-teremtõ Emberrel, a Teremtés Koronájával. Adam Kadmonnal. A kauzális asztrológus nem azért nem jósol, mert nem lenne amit. Sajnos, negatív értelemben véve, lenne amit. Tragédiákat, baleseteket, betegségeket. De nem teszi, mert nem ez a dolga. Ahogy a saskeselyû lecsap egy magasból megpillantott, beteg, gyenge vagy már elhullott állatra, mert az õ funkciója a természeti lét megtisztítása és a megsemmisülõfélben lévõ, elpusztult áldozatok eltakarítása, a kauzális asztrológus a spirituális-kauzális létsíkon végzi el ugyanezt a léttisztítói-létmegújítói munkát a tanítói-alkotói munkásságán keresztül. A létet õrzõ, a létet tisztító-rendezõ embert spirituális lénynek nevezhetjük, joggal, mert a szellem alapvetõ, primordiális tulajdonsága a szüntelen megújulás. Ilyen éber, öntudatos embert formál belõlünk a

kauzális, a lét eredeti értelmérõl és rendeltetésérõl szóló tudás. Nem önkényes spekulációkról, elméletekrõl v Kauzális, vagyis az okok világába bebocsájtó, beavató tudásról van szó. Az okok világa a Teremtés világa, a teremtõ isteni imagináció világa. A kauzális asztrológus nem tesz mást, mint leolvas egy adott aurába, lelki-szellemi struktúrába, tudatalattiba anyai ágon át, több generáción keresztül - bevésõdött adattárt, arhivumot, ami az illetõ családnak a Lilith által összezavart valóság-értelmezésérõl, valóság-látásáról és mindenekelõtt, valóság-teremtésérõl szól. A lét tisztasága, szépsége, nyugalma, harmóniája minden egyes anyai ági nõi rokonnal, elõddel visszamenõleg, akik nem teljesítették a személyi és egyetemes földi rendeltetésüket, generációról generációra egyre inkább megromlik, összezavarodik, megtörik. Minden egyes nõi leszármazottal, akiknek nem sikerül a lét egységének, harmóniájának, szépségének helyreállításához szükséges képességeket megszerezni az életük során, a felvállalt életfeladataik segítségével, az illetõ család, a teljes elsorvadásig, kihalásig elmenõen, elpusztul, kihal, degradálódik és utódnemzésre-magzatfoganásra képtelenné válik. Ez történik ma a nyugati civilizációban. Kozma Szilárd alkotói munkássága arról szól, hogyan lehet ezt a degradációs-sorvadási folyamatot leállítani, megfordítani és olyan utódokat hozni a világra, olyan generációkat nevelni fel, akik az ember mindenkori egyetemes rendeltetését, a teremtõ-alkotó, a lét tisztaságát, szépségét, harmóniáját õrzõ Istenemberek és nem a természeti-szellemi lét megrablói, kizsákmányolói. Visszatértem a gyökereimhez, vagyis az igazi, általam alapított családomhoz, miután létem kauzális gyökereit az utóbbi három hónap hétvégéinek nyugalmában, csendjében megtaláltam. Megtaláltam a családanyai lényemet teremtõ, lét-teremtõ abszolut õsforrást és nem félek többé. Sem haláltól, sem nyomortól, sem betegségtõl, semmiféle, életemet, sorsomat, családomat megzavaró, megsemmisítõ veszélytõl, ellenségtõl. Egész vagyok, mert Egy vagyok, az Abszolutum helyett a Lilith-el azonosuló Fél-Elem-lényembe nem ragadok bele többé. Mert látom földi-világi lényem, Lilith-tõl megzavarodó, megkísértett esendõségét, tökéletlenségét, de tudom, asztrológusi tudásomnak köszönhetõen, a Lilith szüntelen meghaladását, a lét egységének, tisztaságának, szépségének, harmóniájának a helyreállításán munkálkodó teremtõ-megismerõ-kiegyenlítõdõ Abszolutumot. Tudom és hiszem, hiszem és tudom. Érzem és látom. Látom és érzem. A Látvány, amiért életünket érdemes egy hegycsúcsra induló hegymászó éberségével, elszántságával, kitartásával élni, nem más, mint a Megváltott Lét gyönyörûsége, boldogsága. A Mennyek Országa. Csak akkor pillanthatjuk meg, ha hiszünk benne. Ha tudjuk és látjuk önmagunkban. Ha megértjük és elfogadjuk azt, hogy azt a szûrõt, ami az abszolut lét-állapotából a Lilith hatására kilépett, Teremtõvé vált isteni szellem fényét megtöri, megzavarja, bemocskolja bennünk, azáltal tisztíthatjuk meg, ha kezünkbe vesszük és kitakarítjuk: megismerjük azt az életfeladat-csomagot, amelynek szinezetét a fogantatásunk idõszakában az édesanyánk átéléseinek, érzelmi-mentális állapotainak, belsõ feszültségeinek, ambícióinak, stb. jellege, irányultsága örökített át a lelkünkbe, szellemünkbe, magunkra vesszük, ahogy Krisztus magára vette a keresztáldozat terhét, tudatosan, önként, szabadon, a sorsa elõl el nem menekülve. Ezen felismerések birtokában tértem vissza a IV. házas Halak Sárkányfarkam és a VIII. Házban, a Jupiterrel együtt álló Rák Lilithem által jelzett családanyai életfeladataimhoz, egy egészen más életvezetési-létalapítási-létfenntartási koncepció szellemében: a lét tisztaságát, szépségét, harmóniáját õrzõ éber Skorpió-Sas szellem teremtõ erejében élve, alkotva, annak finomításán, erõsítésén munkálkodva fáradhatatlanul, nem öncélú önkényeskedéssel, hanem, az anyukám szoknyája alá menekülõ, Oroszláni gõgömön, büszkeségemen felülkerekedve, a gyermekeim apjával, mint szülõ-társsal, élet-társsal, munka-társsal kollaborálva, együttmûködve. Biztos vagyok benne, hogy itt, a családom körében van az igazi otthonom. Itt vagyok Itt-hon, mert itt vagyok Egész, vagyis Egy. Jelenleg, életem ezen szakaszában, mindenekelõtt családanyaként lehetek ugyanis, ezzel a sajátosan Halak-Rák színezetû karmával része az egyetemes egységes létnek, és nemcsak része, hanem annak teremtõje, fenntartója, megújítója. Hálával tartozom és nem nehezteléssel a sorsnak azért, hogy négy kiskorú 3-1O éves gyermek édesanyjaként napról napra követhetem a fejlõdésüket, érlelõdésüket. Ezeket az éveket soha nem fogom tudni bepótolni. Nekik most a gondozó-szeretõ és nem az aprópénzért, önkényeskedõ-szeszélyeskedõ munkáltatóknak megalázkodó, robotoló munkásnõre van szükségük. Biztos vagyok benne, hogy a többi többgyermekes szülõhöz hasonlóan, akiknek a szülõi szerepkör anyagi hátterét kell biztosítaniuk, (de asztrológusi tudásomnak köszönhetõen messzemenõen jobb esélyekkel a megélhetésre, bõségre, anyagi gyarapodásra!) megkapom hamarosan a sorstól a törvényes lehetõséget ahhoz, hogy családom körében, gyermekeim mellett, olyan munkával egészíthessem ki a családi jövedelmet, amely családanyai egészségemet, jólétemet a legnagyobb mértékben elõsegíti. Azok az emberek ugyanis, akik a lét teremtését, fenntartását, továbbadását igényelõ, szülõi-életadói szerepkört (minõségi: éber, értékes utódokat nemzõnevelõ!) kapják központi életfeladatként, a bennük levõ Teremtõ-Megváltó Abszolutum számára, százszorosan, ezerszeresen fontosabbak és értékesebbek, mint a többi ember. Mindaddig érzik, a megoldandó életfeladattal, a karmájukkal együtt öröklött negatív, hátráltató sorskörülményeik rabjainak, áldozatainak magukat, amíg kívülrõl, a létbe vetett kicsi énjük, egojuk, a spekulatív eszük segítségével technikai-gyakorlati eszközöket, mesterséges könnyítési lehetõségeket keresgélnek naphosszat, lélekpusztító hajtásban, robotolásban. Azért, hogy egyéni rész-érdekeiket a nagy egyetemes egész, az önmagát általunk, teremtõ életképzeletünkön keresztül megújító lét egyetlen igaz, nagy érdekével, a Teremtés-Megismerés-Kiegyenlítõdés örök létciklusával szemben keresztülvigyék. Azért, hogy az árral szemben úszva, a játék ellen játszodva, megmaradjanak azokkal a képességekkel, amelyeket kisebb-nagyobb mértékben mindannyian magunkkal hoztunk, de amelyeket azért kaptunk, hogy lelkünk-szellemünk azon aspektusait, azokat a jellembeli-mentalitásbeli hiányosságokat, személyi gyengeségeket, amelyek éppen az elõzõ generáció, az anyai ági felmenõink tévképzeteinek, téves ambícióinak negatív átéléseinek, magatartás- és viszonyulás-mintáinak hatására, azok átöröklése miatt hoztunk magunkkal, meghaladjuk és újabbakra tegyünk szert, akárcsak az az evangéliumi fiú, aki nem elásta az apjától kapott tálentumait, hanem megsokszorozta azokat. Hamvas Béla szerint a lényeg a Lét-alapítás. Ezzel kell kezdeni. De nincs egy elõre megírt forgatókönyv, amit végig kell csinálni. Olyan ez, mint a felnõttkor küszöbén álló sasfióka kirepülése a fészekbõl. Tehetünk ifjú, gyermeki fejjel, úgy 18-21 éves korunkig elmenõen, néhány kört a magas szirtek fölött a szülõk kíséretében, de elõbb-utóbb eljön az idõ, amikor ki kell repülni a gyermekkorból és fel kell nõni. A lét-alapítás mozzanatai személyes, egyáltalán nem elvont információk. Ezek a mi

személyes életfeladataink, amelyek a születési képleteinkbõl kiolvashatóak. Mihelyt, a személyi horoszkópunkból leolvasva, feltérképezve ezt a sors-rendeltetés-beteljesítési programot, elszántan nekilátunk, elõbb képzeletben, majd a gyakorlati lehetõségekkel játszadozva-kísérletezve annak megvalósításához, a bennünk lévõ egyetemes Isteni Elmével kollaborálva, az életfeladataink felvállalásának a szándékával, az éber, isteni teremtõ Lét-akarat által olyan sorskörülményeket idézünk be az életünkben, amelyek személyi rendeltetésünk beteljesítését (így azon képességek kialakulását, amely személyi megváltódásunkhoz, megújulásunkhoz szükségesek) lehetõvé teszik. Nincs tehát amitõl félnünk, nics amitõl tartanunk. A megpróbáltatások vannak, igen, mert a királykisasszony csak a megpróbált vándorlegényé lehet, ahogy a néphagyomány meséiben meg van írva. Mert a régi öregek, akiknek a gyermek áldást és nem terhet jelentett még át tudták adni a lét folytonosságáról szóló tudást az utódaiknak. Mesékben, táncban, dalban, munkában. Létet alapítani családalapítás nélkül nem lehetséges. De családot csak egy megtisztított életrendre lehet alapítani. Amely az egyetemes, isteni törvényekkel megegyezik. Amely a lét tisztaságát, rendjét, szépségét, harmóniáját szolgálja. Elkerülhetetlen volt, személyi horoszkópom utólagos, az utóbbi fél év tanulságainak tükrében való vizsgálatában, az, hogy csõdöt mondjak családanyaként, majd ezt a csõdöt, gyáva Oroszláni gõgösségemben a társamra vessem, hogy Õmiatta, a társam miatt volt, hogy Õvele nem lehet megcsinálni. Az asztrológusi tudásom nem volt elegendõ, hogy tudjam, mivel játszom. Hogy tudjam, azáltal, hogy édesanyám segítségével és nem a férjemmel kollaborálva próbálom a gyermekgondozás-nevelés hétköznapi, apró-cseprõ dolgait fölösleges veszõdésnek, tehernek, rabságnak érzõ anyai szívem (gyermek-ellenes képzeletem) szenvedéseit, kínjait enyhíteni, személyi üdvösségem, megváltásom ellen dolgozom elsõsorban. Amellett, hogy családtagjaim egészségét, jólétét és boldogságát is veszélyeztetem. Tényleg nem fogtam fel, hogy mekkora a tét. De most már tudom: anyaként vagyok igazán értékes ember. A Szilárddal folytatott beszélgetéseim során megértettem azt, hogy nem azzal van a baj, hogy nem vagyok képes rá. A baj az, ha elmenekülök azon képesség-próbák elõl, amelyek során mindazt megtanulhatnám, ami most még nem megy. Azt, hogy jól érezzem magam a gyermekeim társaságában, hogy szeressek minél több idõt velük tölteni. Inkább az Oroszlán öncélú világ-meghódításait, kalandorkodásait választom helyette, mert az könnyebb, mint szeretni, mnit odaadni magamat. Mert ez az, ami nehéz számomra ezzel az egységellenes Halak karmával. Egységet teremteni, egységbe tartozni, egységben létezni. Azért választottam önként, senki által nem kényszerítve, hogy családanyai életfeladataimat, a gyermekeim apjával együtt ismételten felvállalom, hogy mindazt a tökéletlenséget, amit negatív személyi meghatározottságaim, a téves, család-ellenes neveltetésem által megerõsített félelmeim, komplexusaim, elõítéleteim formájában magamban hordok, színarany szoláris öntudattá változtassam. Hálát adok a sorsnak azért, hogy Szilárd személyében ehhez a Nagy Arkánum-készítéshez egy megértõ, segítõkész, nyitott, bölcs és tapasztalt társra találtam. Akinek az asztrológusi tanácsaira, élettapasztalatára mindig számíthatok.