IFJ. GONDA BÉLA: A NŐI DIVAT MŰVÉSZETE párisi divatnak úgy jelenlegi, mint egy-két évre még nagyon valószínűleg várható elmaradása önkénytelenül is kínálja nekünk, magyaroknak az alkalmat, hogy összeterelve mindazt a művészeti érzéket, tudást és fantáziát, amely iparművészeinkben megvan, fejlesztve a hölgyközönségnek általános művészeti kultúráját és esztétikai érzékét, végül hozzáfűzve mindehhez azt a mesterségbeli szaktudást, amely e szakmabeli iparosainkat még a külföldön is elismertté tette: igyekezzünk a párisi divat alól való emancipálódásra. Ennek a törekvésnek úgy gazdasági, mint művészeti jelentősége igen nagy, mert amellett, hogy siker esetén tetemesen redukálódnék az a mintegy 200 millió koronányi összeg, melyet női divatcikkekért évente külföldre exportálunk, egy új művészeti iparág is keletkeznék, mely nemcsak kenyeret adna sok művésznek, hanem alkalmat adna egy egész művészgenerációnak a nevelését ebben a nálunk még új irányban való kiegészítésére. Nem kevésbbé fontos eredmény volna az is, hogy a hölgyközönség ízlése is sokkal közvetlenebbül és az eddiginél helyesebb alapon fejlődhetnék. Nem mulaszthatom el már e bevezető sorokban rámutatni arra, hogy az önálló magyar női divat megteremtésére a közeli napokban oly széles körben megindult akciónak nem célja, hogy magyaros motívumokkal ellátott női ruháknak tervezésére és készítésére buzdítsa hölgyeinket, mert hiszen ez a célnak teljes rajzolt vázlat. Federskizze. félreismerését jelentené, Sőt hangsúlyoznunk kell, hogy a női divat már természeténél fogva internacionális ipar és mint művészet is nemzetközi. Ezenfelül még szintén nem figyelmen kívül hagyandó körülmény az, hogy minél kulturáltabb egy nemzet, annál kevésbbé igyekezik a vilagforgalomban nemzeti jellegét ruhaviseletekkel kidomborítani. A kulturáltsággal már természetszerűleg velejár a feltűnés, a megbámultatás kerülése, mi a környezetbe való tapintatos beilleszkedéssel érhető csak el. Azok a forma- és kompozícióbeli különbségek, melyek a szintén napjainkban önállósítani óhajtott német és osztrák (bécsi) divat, valamint a francia és az angol divat között mutatkozni fognak, legfeljebb csak ez országok hölgyeinek sajátos termet- és életviszonyaira lesznek tekintettel. Ezt a szempontot pedig figyelembe venni már éppen a legfőbb ideje, mert éppen Magyarországon és főleg Budapesten tapasztalhattuk évről-évre mindjobban azt az ízléstelenséget, azt a művészeti abszurdumot, hogy a párisi sovány, vagy mesterségesen soványított nők termetviszonyaira ott Parisban művésziesen, tehát formailag tudatosan kreált ruhákat minden meggondolás és főleg minden formaérzék nélkül átvették a mi sokkal erősebb plaszíikájú hölgyeink. Az ilyen, sokszor elég nevetséges szolgai utánzás feltétlenül a művészeti érzék teljes hiányára vall s éppen ezért ma, amikor az önálló magyar női divat megteremtéséről van szó, művészeinknek és művészeti íróinknak elsősorban az a feladatuk, hogy hölgyközönségünket reáneveljék, reászoktassák a művészeti alapon való gondolkodásra, a szín, forma és kompozíció szent háromságának nemcsak a műtárgyakban, hanem a női öltözködés terén való egységes és összhangzó érvényesülésére. A francia divat világuralmát nemcsak a tradíció, hanem elsősorban a franciák nagy művészeti kultúrája teremtette meg. Mindaz a szín- és formabeli szépség, ami a párisi ruhákat jellemzi, mindaz az elsőrendű kompozíció, ötlet, fantázia és báj, ami egy párisi nő öltözékét minden más nemzetétől megkülönbözteti, tanúságot tesz nemcsak a párisi nőiszabók és ruhatervezőművészek magasfokú ízléséről, hanem egyszersmind a párisi hölgyközönségnek művészeti gondolkodáson alapuló esztétikai érzékéről. A divatnak a művészettel való szoros összefüggése kétségtelen. Legszembetűnőbben bizonyítja ezt a modern festőművészet-
Magyar Iparművészet. I
»
M 'i V II II II II 375. I Ä 375. elbing Ferenc : Tavasz". Naptári illusztráció. 376. Bélyegtervezet. 376. 375. F. elbing: Frühling". Kalenderillustration 376. Projekt fur Briefmarken. 471
472 «M W W K î M fi V 377. elbing Ferenc : Illusztráció a Keleti _.3BSS5Ï_! ; 377. F. elbing : Illustration zu den Orien- «mesék"~hez. 378. Könyvdfsz. S.J...«'..'. talischen Märchen". 378. Buchschmuck. «V 378. V M» t, il
il n 579. elbing Ferenc : Illusztráció a Keleti : j ^vaqp^g i j 379. F. elbing : Illustration zu den Őrien- «mesék"-hez. 380. Könyvdísz. talischen Märchen". 380. Buchschmuck. 380. 473
381. elbing Ferenc: Mezőkövesdi párnaárusok. Szines rajz. 382. Kaszálók. Kőrajz. 381. F. elbing: Daunenniarkt in Mezőkövesd. Farbige Zeichnung. 382. Schnitter. Litografie.
! ï 384. V 383. elbing Ferenc: Mezőkövesdi dunyhavásár. 384. 383. F. elbing: Daunenmarki in Mezőkövesd. 384. «Kaszáló tót. Kőrajz. Siovakischer Schnitter. Litogratle.
il n n n Í! 476 n 385. elbing falikép. Ferenc : Árpád pajzsra emelése. Iskolai 385. F. elbing: Árpád, Begründer Ungarns wird zum Führer der Stämme ausgerufen.
nek a modern női divatra gyakorolt hatása. A látogató- és estélyi ruháknak roppant élénk színei, azok az azelőtt rikítóknak nevezett ragyogó, szinte világító egy-színek, az egyszínsárgák, egyszínpirosak, zöldek, kékek, melyek ezeket az alkalmi ruhákat uralják, uralják annyira, hogy minden egyes ilyen nőiruha egy-egy hangsúlyozott színfolt, épp annyira a modern festészetből fakadtak, mint az utcai, a trottőr-ruháknak eltérőleg a régi krinolin-, turnürös és puffos ruháktól a női test vonalaihoz a lehető legegyszerűbb és nemesebb formákban való simulása. Az a tény, hogy ma a ruha szobrászata, sokkal il inkább mint máskor, alkalmazkodik a test II plasztikájához, épp úgy rávall a modern művészeti felfogásra, mint ahogy lakóházaink II homlokzatainak, szobáink bútorainak minden cikornyamentes, nagy, nyugodt felületekkel való tagozódása a modern művészet formaleegyszerűsítő törekvéseiből fakadt. Az impresszionista és naturalista festészet, amely a régi sötéttónusú atelierpiktúrát felváltotta, nehéz küzdelemmel bár, de mégis rászoktatta, illetőleg megtanította a közönséget a szabad természetben fellépő nagy világosság, élénk színek, színreflexek tudomásulvételére, sőt megfigyelésére. A modern piktúra, amely a természet színeit nemcsak szolgai módon, hanem még fokozva, hangsúlyozva, azaz stilizálva adta vissza, illetőleg interpretálta, a természetben meglehetősen hirtelen változó gyönyörű színhatásoknak szükségessé vált gyors lerögzítése folytán természetszerűleg elhagyta, mellőzte a részletes rajzot, a tárgyaknak aprólékos, avagy mesterségszerű pontossággal való megrajzolását. Ez a tudatos részletelhanyagolás eredményezte a szélesebb látást, aminek következménye volt megint a formák leegyszerűsítése, azok jellemző tömegeinek és vonalainak a hangsúlyozása. A modern piktúra által forgalomba hozott élénk tiszta színek, nemesen egyszerű formák közkedveltekké váltak és így hatásuk alól nem vonhatta ki magát a női divat sem. Nagyon természetes, hogy az élénk színek nem hódíthatták meg egyszerre az egész ruhát, hanem kezdetben csak a ruhákra applikált díszítések, a kabátujjak, a gallérok, a hajtókák, övek, szalagok váltak színdúsakká, sőt színharsogóvá. A külföldi ruhatervezőművészeknek az applikációk színességére való törekvése támogatóra talált a népművészetben, illetőleg a népviseletben. Rájöttek arra, hogy a népművészet örökbecsű formakincscsel bővelkedik, mely modern munkáikon és így a női divat alkotásain is előnyösen alkalmazható. Kezdetben csak a díszítésekben érvényesültek a népies díszítő motívumok, de innen már csak egy lépés volt az egész ruhák egyszínre hozása, a tiszta egyszíneknek a női öltözékekbe való bevonulása. A színdússág leginkább az alkalmi, a látogató- és estélyi ruháknak lett jellemző tulajdonsága s ezeknek az élénk színeknek minél jobban való érvényesülését elősegítették még az ilyfajta ruhákon kompozicionális és formaritmikus szempontokból alkalmazott redőzésekkel, raffolásokkal. Az utcai, úgynevezett tröttőr-ruháknak ma már mindinkább a test plasztikájához való simulása, mint azt már fennebb említettük, szintén a modern piktúra egy sajátosságából, a formák leegyszerűsítésére való törekvésből eredt. A leegyszerűsítés, vagyis a formák megjelenésbeli nagy lényegének a hangsúlyozása a modern piktúrában szükségszerű következménye volt a színek jobban való hangsúlyozásának, vagyis a formák leegyszerűsítése a színek szolgálatában következett be. Ez a leegyszerűsítés átvonul azután az építészetbe, a zenébe, az irodalomba, a szobrászatba egyaránt, sőt az iparművészet révén bevonul a lakásunkba, a bútorainkba, szőnyegeinkbe, függönyeinkbe és minden egyéb berendezési műtárgyainkba is. Míg a színben megszeretjük az élénket, a formában megkedveljük a nyugodtat. És ezek az élénk tiszta egyszínek, ezek a nyugodt, nemes vonalozású formák a női divat esztétikájának élvezőit, vagy mond' juk alkalmazóit óriási mértékben megnövelték. A szép és ízléses divatnak sohasem volt annyira kézenfekvő a demokratizálódása, aminél szélesebb néprétegekben való elterjedése, mint ma, az egyszínek és a nyugodt formák uralma idejében. A tiszta színek nem elbing F.: Tollal rajzolt vázlat. F. elbing : Federskizze. Magyar Iparművészet. I
478 S követelik meg okvetlenül a legfinomabb, tehát szettel foglalkozók világának mind nagyobb íí y a legdrágább ruhaanyagokat, az egyszerű kiterjedése szintén csökkenti éppen a na- «nyugodt ruhaformák a minőségileg gyengébb gyobb kínálat folytán az árakat is. V anyagokból is alakíthatók. A mai divatnak a modern piktúrával, tehát u A modern divat tehát nemcsak, hogy nem a művészettel való szoros összefüggése önként íí $ zárja ki a polgári, vagy akár a szegényebb kínálja az alkalmat iparművészeinknek a női- y néposztálynak ízléses öltözködését, sőt elő- ruhatervezéssel való foglalkozásra is. Men- * segíti azt. A kérdésnek ez a része tehát nagy- nél többen készülnének elő közülük erre V íí jelentőségű, közgazdaságilag is, művészetileg a művészeti iparágra, annál olcsóbban tud- í!{ is. Sőt merem állítani, hogy általános ízlés és nák a közönséget ízléses ruhakreációkkal y művészeti kultúra szempontjából még nagyobb ellátni, de viszont annál inkább megvolna V a jelentősége, mint közgazdasági tekintetek- az alkalom, olyan sikerülten zseniális model- n bői. A művészetnek mind szélesebb népréte- leket alakítani, melyek szín, forma, kompo- í! gekben való elterjedését, mint az köztudomású, zíció és ötletesség tekintetében a nagy ver-» annál inkább érhetjük el, mennél olcsóbban, senyből magasan kiemelkedve, a vagyono- V mennél kevesebb pénzért lehet a közönséget sabb osztály legkényesebb igényeit is kielé- V» hozzájuttatni. E tekintetben nemcsak a nagy gítve, nagy összegekkel való honorálásra tart- í j művészi kvalitású képeknek reprodukciók hatnának számot. útján való terjesztésére utalunk, hanem arra Párisban elsőrendű festőművészek is fog- V az elvitázhatatlan tényre is,hogy az átlag közepes lalkoznak ruhatervezéssel és nem egy közülük M kvalitású, de emellett természetesen tehetséges ezen a réven százezreket keres. Ezek a ruha- í! y művészek számának növekedése, tehát a művé- tervező-művészek felkeresik az elegáns fürdő-» helyeket a színházakat, a lóversenyeket, az «előkelő hotelek halijait, az éttermeket, a mulató- helyeket s ott vázlatkönyvvel a kezükben í! figyelik a női formákat, egy-egy hölgy rit-» mikusabb gesztusát, termetének vonalformá- V cióit s a látottakat papirra vetve, a saját ' ötleteikkel egyesítve és kiegészítve tárgyalják íí meg ruhavázlataikat a szabócégek főnökeivel» és jeles ízlésű úriasszonyokkal. A hölgyeknek a ruhatervezésbe való mind sűrűbben történt bevonása s divatművészeti sajátos íí ösztönük vitte rá a párisi nőket arra, hogy j; ruháik összeállításában a saját egyéniségük «minél jobb kidomborítására is törekedjenek. Ez az, amit a magyar hölgyeknek különösebb * nyomatékkal kell a figyelmükbe aján-» lanunk. Az egyéniség harmonikus beleillesztése V a ruhatervezés kereteibe, vagy még inkább a ruhatervnek az egyéniséghez való feltétlen íí alkalmazása eredményezte Párisban s ered- y * ményezné nálunk is éppen a sok-sok különféle, V sohasem egyforma egyéniség létezése foly- tán a végtelen sok, sohasem egyforma, íí sohasem egyenruhaszerű, mindig ötletes, y bájos egyéni ruhák egész sorozatát. V íí ÜB^ Ruhatervezéssel majd foglalkozó iparművészeinknek is egyik főfeladata az leend, hogy hölgyközönséget rászoktassák arra, hogy y * soha ne másoltasson le már máson s különö- V sen nem egyező termetű és vérmérsékletű nőn látott ruhát. Nálunk Magyarországon a noisza- í bók mindig azon panaszkodnak, hogy a höl- y gyek nem fogadják el a legjobb hiszemű taná- V csot sem, egy-egy önálló ruhakreációnak, egy- ç c &y művészileg is jól megoldott ruhamodellnek íí 1! a forgalomba hozatala sok nehézségbe ütkö- $ elbing Ferenc: Ex libris. F. elbing : Ex libris. zik, mert a hölgyek mindig másokon látott ruhák V
másolatait követelik. De éppen ezért azt hiszsziik, hogyha elsőrendű szabócégeink segítségül vennék jónevű és ismert tehetségű iparművészeinket, ezek mint művészemberek nemcsak hogy nagyobb tekintélyként léphetnének fel a közönség, a rendelő előtt, hanem éppen kitűnő megfigyelőképességükkel, elsőrendű forma- és színlátótehetségükkel a nőiszabóiparosoknál is sokkal jobban meglátnák és ami a fő, képesek volnának megmagyarázni és megokolni is, hogy a rendelő hölgy egyéniségének minél jobban való érvényesíthetése szempontjából milyen öltözék volna leginkább ajánlható. Fontos még iparművészeink szerepe abból a szempontból is, hogy a hölgyeket persze sok időn át való céltudatos művészi munkával leszoktatnák olyan öltözékbeli eltévelyedésekről is, melyeket éppen a párisi divat gondolkozás nélküli követése nálunk elég szép számban okozott. Nem említve ehelyütt a párisi sovány nőkre kreált ruháknak általunk már fönnebb tárgyalt helytelen átvételét, nem mulaszthatunk el rámutatni a másik, soha eléggé el nem ítélhető jelenségre, hogy nálunk társaságbeli tisztességes úriasszonyok, akiknek a hivatásuk is az, hogy maguk iránt csak tiszteletet gerjesszenek, átvették a párisi kokottokra, az azok szempontjából ugyan megokolt, de fantasztikusan feltűnő, tisztára üzleti szempontokból kreált ruhákat. Olyan öltözékeket, amilyeneket maguk a tisztességes párisi aszszonyok sohasem viselnek. a majd a budapesti konfekciószalonokban iparművészek fognak a ruhatervezésre rendelkezésre állani, ha a hölgyközönség művészeti kultúrája a mainál emelkedettebb lesz, akkor ilyen eltévelyedések könnyen ki lesznek küszöbölhetők. De nemcsak az eltévelyedések szűnnek majd meg, hanem emelkedni fog a disztingváltabb öltözködésre, tehát az igazi eleganciára való törekvés is. S erre különösebben megvan ma az alkalom amúgy is, más okból is s ez az ok a háború. A háborús idők nemcsak a fegyverek csörgésekor, hanem évekre később is éreztetik hatásukat. Nagyon valószínű, hogy az a sok gyász és szomorúság, a közgazdasági életnek majdnem teljes pangásából eredő általános lehangoltság még jó időre nem fogja érvényesülni engedni a tobzódó örömök és mulatozások, az általános derű és jókedv hangulatát. A kor, amelyben ma élünk, a maga ünnepi komolyságának bélyegét rányomja az egész társadalomra. Csupa nemesebb és tisztultabb érzést, csupa disztingváltabb, komolyabb tónust vált ki Ennek a választékosságnak át kell menni a művészetbe, az iparművészetbe és ennek nálunk majd csak most megszületendő gyermekére a női divat művészetére is. De hogy ezt elérhessük, befejezésül ismét hangsúlyozzuk : elsősorban hölgyközönségünk művészeti kultúráját kell megalapoznunk és továbbfejlesztenünk. * * * Csak bátor haladással, nem pedig a régi kipróbált formákon való pihenéssel biztosíthatjuk a jövő fejlődést. Minden korlátozás veszélyt jelent. A művészet szabad és szabadnak kell maradnia. Jussa van hozzá, hogy itt-ott ballépést kövessen el, ami szabadságának bizonyítéka ugyan, de rendszerint nagyon üdvös reakcióval jár. Föltétlenül ragaszkodnunk kell ahhoz az igazsághoz, hogy egy oly kornak, mint aminő a miénk, amelynek életviszonyai az előző korokétól annyira elütök, amelyben a szellemi és anyagi alkotások nemzetközi, majdnem korlátlan cserélésének lehetőségei váltották fel a helyhezkötöttséget, amelyben hihetetlen kitalálások gyökeresen megváltoztatták életfeltételeinket, hogy egy ilyen kor művészetének és kifejezési módjának is egészen másnak kell lennie, mint aminő a letűnt koroké volt. Az a nemzet, mely ezeket a jellemző kifejezési formákat leghamarabb megtalálja, az kerül majd vezető helyre, az irányítja majd a stílus fejlődését, az lesz győztes az egész vonalon. Muthesius. elbing Ferenc : Ex libris. F. elbing : Ex libris. I T, ÎI ti =; 479 a*