Ditka, az árva (Regény) Írta: Végh Miki e-mail: vmikusz@gmail.com

Ditka, az árva (Regény) Írta: Végh Miki e-mail: vmikusz@gmail.com 2008. január - 2011. április 15.

TARTALOM A kelepce Fordulat Bizalom Költöztetés Az első lépések A kis bizonytalan Szerelem Szerda Meglepetések Visszatekintés Almáspite A szüzesség elvesztése Az intézeti lányok Óvszer Nézeteltérés Robi mesél Elment a baba Az erőszak Dönci bácsi Gyermeknap Az álom Valaki megveszett Névnap A hír Vizsga és esküvő Hiszti A szőke herceg Ditka Visnyevszky Izgalom Az első találkozás Karácsony Kettesben anyukával Robika Hárman maradtunk Csendes lett a ház Robi intézkedett Nyugtalanság Édes bizonytalanság Az élmények Izgalom Ideges várakozás Ditkának elment az esze Gyászolnak, csak nem tudják mit Ditka, a kishitű Epilógus 2

A kelepce Vasárnap délután van. Valaki zavarja a nyugalmamat. Ki lehet az, aki ilyenkor bátorkodik becsengetni? Kinn tombol a januári zimankó. Ablakon keresztül látom, egy alacsony, barna hajú, fiatal nő várakozik a kapunál. Erőt vettem magamon, és kimentem. - Jó napot kívánok! Rákos gyerekek megsegítésére gyűjtök pénzt a vöröskereszt megbízásával. Szeretném, ha csekély összeggel hozzájárulna orvosi ellátásukhoz! - Fáradjon be a házba! Nincs kedvem ebben a hidegben itt kinn társalogni. Beengedtem a kapun. Közben eszembe jutott, amiket a tv-ben meg a rádióban mondanak: a vöröskereszt házalva nem gyűjt. Tehát a csaj saját céljára koldul. Máris megvolt a stratégiám. Bevezettem a ház közepén lévő ablaktalan szobába, amit eredetiben stúdiónak terveztem az építkezéskor, de abból nem lett semmi. Így azután, ha teljes nyugalomra vágyom, ott szoktam heverészni a csendben. Természetesen ahogy mentünk befelé, magam mögött minden ajtót, mindhármat bezártam kulcsra. - Milyen összegre gondol, kedves? - 500 vagy 1000 forint, ahogy magának telik, bár úgy látom, nem tartozik a szegények közé. - A vöröskereszt ilyen formában nem gyűjt pénzt. Igazolná magát? Zavarba jött. Táskájában kezdett kutatni, én pedig kivettem a kezéből. Utána kapott. Egy mozdulattal lebeszéltem a cselekedetéről. Egyik kezemben szorosan fogva a táskát, másik kezemmel megmarkolva a karját, hátrébb tessékeltem a kisasszonyt. - Kapsz pénzt. Kérdésem, mi a fizetséged érte? Magadnak koldulsz. Feltételezem, érted, mire gondolok. - Értem vagy nem értem, ez szemtelenség. Adja vissza a táskámat! Próbálta karját kiszabadítani, a másik kezével meg nyúlt a táska után. Egy csavarintás a csuklóján, és máris hátat fordított nekem. - Kisanyám, hisztizhetsz kedvedre, senki nem fogja meghallani! Ha elengedem a karodat, akkor sem tudsz kimenni. Javaslom, gondolkodjál! Mondtam, fizetni fogsz. Azt is elárulom, a testeddel. Kiélem vágyaimat rajtad, aztán húzhatsz a fenébe! Táskáját feldobtam a fejem felett lévő polcra, egyúttal levettem onnan a pisztolyomat, és csak azután engedtem el a karját. Megperdült tengelye körül. Látva a ráfogott fegyvert, szoborrá merevedett. - Odamégy a heverőhöz! Mozdulj! Ha engedelmeskedsz, az fog történni veled, ami aligha lesz ellenedre. Bögyös kis csaj vagy, biztos viszketni fog a muffod, ha meglátod mit kapsz bele. De ha ellenszegülsz, szitává lőlek. Világos? Lassan távolodott tőlem, és megállt a heverőnél. - Fordulj felém, és kezdjél vetkőzni! Minden ruhadarabot, amit leveszel, dobjad ide a bal oldalamra. A csizmádat pedig az ajtóhoz! Gyerünk! Pisztolyommal a félelmet tartottam a csajban. Élveztem, ahogy szó nélkül vetkőzik. Ha a csizmáját hozzám vágja, lelepleződöm. Azonban a kis naiv az ajtóhoz dobta mindkettőt. Láttam, remeg a félelemtől. Mikor csak harisnyanadrág és melltartó volt rajta, megállt a vetkőzéssel. - Gyerünk, mindent levetni! Nem gondolod, hogy bugyin keresztül duglak meg. Viháncolok veled egy jót, aztán húzhatsz, ahová kedved tartja! 3

- Férjem van. - Na bumm! Gondolom, nincs elrejtve a harisnyanadrágodban, amiből következik, pillanatnyilag szabad a bejárás. Egyébként közlöm, nincs feleségem. Csípem az ilyen kívánatos bulákat. Főleg akik maguktól házhoz jönnek. Gyerünk, látni akarlak meztelenül! Gyilkos szemekkel nézett rám. Ami a lényeg, megszabadult utolsó ruhadarabjaitól is. Alacsony csaj, de formás, kedvemre való, izgató mellekkel és a lábai között a barna fanszőrzettel. - Simogassad a didijeidet! Látom, nem vagy még felkészülve egy méretes betevő fogadására. Simogatta. Ügyelve arra, a pisztoly rászegeződve maradjon, kezdtem magamról ledobálni a ruhát. A farkam meg beindult tisztességesen. Nem tűnt úgy, hogy meztelenségem, a méretes szerszámom hatott volna rá. - Dőljél hátra az ágyra, térdeidet hajlítsad be, a talpaid is az ágyon legyenek! Tárd szét a combjaidat! A pisztolyt feldobtam a polcra, odaugrottam hozzá, két kezét magastartásba feszítettem. Sikerült betalálnom. Tövig löktem, ami fájt nekem is, hiszen teljesen száraz volt a hüvelye. Ő viszont felsikoltott a fájdalomtól. - Így kell ezt csinálni, nem lacafacázni veletek. Ne izgulj, nem kell az életed! Megdolgozom a testedet, és ha rendes leszel, még fizetek is érte. Hülye kis kurva. Kicsalni a jóérzésű emberektől a pénzt, ahhoz van eszed. Dolgozz meg érte! Jajgatott minden löketnél. - Hiába jajgatsz! Nem tudsz meghatni. Lelkiismeretlen kis dög. Miért nem egyeztél bele magadtól? Nem szokásom kihagyni az előjátékot. Ne kapálózz a lábaiddal, mert kikötözlek! Elengedtem a kezeit. Így is túlsúlyban voltam hozzá képest. Saccra 50 és 60 kiló között mozoghatott az én mázsámhoz és 190 centimhez képest. Kénytelen voltam megakadályozni lábai mozgását. Megfogtam a bokáit, és felfeszítettem a lábait. Közben gyorsítottam a löketeken. Legalább negyedórát keféltem ilyen formában. Majd akaratom ellenére elélveztem. Mindegy, ha így alakult, változtassunk pozitúrát. Felkeltem a hasáról. - Állj az ágyon négykézlábra! Nehezen mozdult, de a szándék egyértelmű volt. Betört a kis csaj. Fájhatott neki, mert mielőtt hasra fordult, odakapott magához. - Mozogj élénkebben, ez még csak a bevezetés volt! Nehezen, de sikerült neki. Farkamat feneke vágatában mozgattam párszor le és fel, majd megállapodtam a lyuknál. - Könyörgöm, oda ne dugjad! Inkább öljél meg, ne kínozzál! Olyan keserves hangon mondta, hogy képtelen voltam elhatározásomat végrehajtani. Megujjaztam a nunáját, aztán makkomat a nyíláshoz igazítva Immár hátulról nyársaltam fel. Az első lökettől arcra borult. - Ne jajgass! Nem fájhat annyira, hiszen nedves vagy. Hálás lehetsz érte, hogy besíkosítottam. Alányúltam mindkét kezemmel, és megmarkoltam a didijeit, aztán mindent bele a végkimerülésig. Nyöszörgött, nyögött, jajgatott. Cseppet sem zavart. Addig dugtam, míg több hét megtartóztatottságomat bele nem pumpáltam. Alaposan kidöglöttem én is a végére, de azért megvártam, hogy a brokim kicsússzon belőle. 4

- Mehetsz öltözni, de figyelmeztetlek, minden mozdulatodat figyelem, és jaj neked, ha mást csinálsz, mint amit megengedek! Nem lehetett kellemes mosdás nélkül bugyit húzni. Szó nélkül öltözködött. Figyeltem őt, közben én is felkaptam a rucimat magamra. Mikor elkészültem, kezembe vettem a táskáját. Igazolványa szerint: Karácsonyi Judit, szül. 1981. december 24. Egy rosszul hamisított vöröskeresztes igazolványt is találtam, nem beszélve arról, hogy más névre kiállítva. Ezen felül vagy 50000 forintot. Ezeket betettem a zsebembe. Közben felöltözött, és szó nélkül, szoborként állt meg mellettem. Talán észre sem vette, nincs fegyver nálam. Eszem ágában nem volt lelőni. Kerestem a tekintetét, de hiába. Nagyon úgy nézett ki, csak a teste van jelen. - A történtek után távozik tőlem Karácsonyi kisasszony, elmegy a rendőrségre, és feljelentést tesz ellenem. - Nem tudom. - Dehogynem tudod! Kiváló alkalom, hiszen látlelettel tudod bizonyítani, megerőszakoltalak. - Nem gondolkodtam rajta. - Javaslom, jelentsél fel! Mindenesetre te is sittre kerülsz. Az igazolványaid nálam vannak. Valami azt súgja nekem, értelmes lány vagy. Tudod, milyen aljasságot követsz el. Az emberek szíve meglágyul, hiszen gyerekeknek segíthetnek a forintkáikkal. Minimális szégyenérzet sincs benned? - Tudom, hogy aljas dolog. El szeretnék menni. Különben mindegy, akár agyon is lőhetsz. - Fogadjunk, a férjed találta ki ezt a pénzszerzési módszert. Ő meg otthon sörözget. Mitől kék-zöld a combod? Feltételezem nem szoktad magadat verni meg rugdosni. Így van? - Így. - Visszaadom a pénzedet, ami a táskádban volt. Ezen felül kapsz tőlem 10000 forintot, hiszen ameddig használtalak, nem tudtál tarhálni. Remélem, meg vagy elégedve ennyi fizetséggel?! - Igen, me... 5

Fordulat Nem tudott többet mondani. Elsápadt, és ha nem fogom meg, a következő pillanatban a földre kerül. Elájult. Odavittem az ágyhoz, hanyatt fektettem. Kigomboltam a kabátját, és masszírozni kezdtem a szívét. Néztem, volt pulzusa és lélegzett is, de nem volt magánál. Semmi okosabbat nem tudtam kitalálni. Addig csináltam, mígnem kinyitotta a szemeit. - Lőjél le! Mindegy nekem, hol halok meg. - Engedelmeskedtél, semmi okom, hogy bántsalak. - Teljesen mindegy, akárki bánt. - Félsz a férjedtől? Nem lesz boldog a tudattól. Akarva, vagy akaratlanul, de megcsaltad. Nem válaszolt, elkezdett sírni. - Hozzak vizet? - A táskámat adjad ide, légy szíves! Odavittem neki. Hosszan keresgélt benne, majd valamit a szájába vett, és lenyelte. - Mi volt az? Kikaptam a táskát a kezéből, kiborítottam, de csak egy felirat nélküli kis zacskót találtam benne, amit nem tudtam beazonosítani. Ezen felül lejárt vonat- és buszjegyek, meg néhány más apróság. Mind-mind arra utalt, igencsak szerény életet él. - Könyörgöm, segítsél! Meg akarok dögleni. - A férjedtől jobban félsz, mint tőlem, ha nálam akarsz megdögleni. - Nem érdekes. Minden férfi szemét állat. Használtok bennünket kényetek-kedvetek szerint, mintha nem is érző emberek, hanem tárgyak lennénk. Uralkodtok felettünk, mert erősebbek vagytok. - Gyere, keljél fel! Felsegítettem, de alig bírt lábraállni. - Vegyük le a kabátodat! Engedelmesen levette. - Hova dobjam? Ahogy ezt kimondta, visszaesett az ágyra önkívületi állapotban. Bedobáltam mindent a táskájába, és kivittem a konyhába, ott betettem a szekrénybe. Vizet vittem neki. Kár volt óvatosnak lennem a táskával, mert mozdulatlanul feküdt az ágyon. Megint masszíroztam a szívét meg a karjait, de csak lassan tért észhez. - Üljél fel, idd meg a vizet! Felsegítettem, mert éreztem, jártányi ereje sincsen. Megitattam vele a vizet, majd egy párnára fektettem. - Jobban érzed magadat? - Öljél meg! Nem tudok magammal végezni, nincs hozzá bátorságom. - Mikor vert meg utoljára a férjed? Gondolom ma vagy tegnap. Látszanak a nyomai. 6

- Tegnap. Nem a férjem, csak az élettársam, vagy valami ilyesmi. Én tartom el. - Árulod a testedet? - Nem, bár ő azt is szeretné. Kell a pénz az italra, ezért házalok a vöröskereszt nevében. - Mint tapasztalod, ez sem kockázatmentes. Hogy lehet egy ilyen férfi mellett kitartani? - Nincs más választásom. Nincsen senkim, állami gondozott voltam. Mielőtt az intézetből kirúgtak, körbenéztem albérlet után. Őt találtam két évvel ezelőtt. Annyi a hasznom belőle, hogy fedél van a fejem felett. Vagy ezt az életet választom, vagy lehetek hajléktalan. - Éhes vagy? - Aki megunta az életét, nem érez éhséget. Segíts rajtam, hogy átkerüljek a túlvilágra! Tudom, nem könnyű, mert ha lelőnél, abból komoly bajod lehetne. - Szereted őt? - Kit, a Palit? Senkit nem szeretek. Soha nem is szerettem. Volt hová mennem az intézet után, ennyi az egész. - Szép dolog. Te koldulsz neki, ő pedig hálából naponta megruház érte. Jobban vagy? - Sajnos igen. - Nem akarsz megfürdeni? - Haza kell mennem, így is félholtra fog rugdosni. Fél órája otthon kéne lennem. Ő pedig nézi az órát, és ha kések, akkor kapok. - Félsz tőlem? - Már nem. Azt hiszem, rossz pillanatot fogtam ki, amikor a farkaddal gondolkodtál. - Nincsen nőm. Nincsen időm arra, hogy randevúzgassak. Begerjedtem, dugni akartam bármi áron. - Kiélvezhetted magadat egy gyenge nővel. A mór megtette kötelességét, a mór mehet. - Nem szoktam állat lenni. Valóban rosszkor voltál rossz helyen. Tényleg nem szereted őt? - A kérdés is nevetséges. Senkit nem szeretek, nem csak őt, ahogy engem sem szeretett soha senki. Nem sajnáltatom magamat, én csak őszinte vagyok. - Rendben, Jutka. Bocsánat, a személyi igazolványodból tudom a nevedet. Egyébként: Kurucz Róbertnek hívnak. Levetkőzöl, nagyot fürdesz, aztán eszünk egy jót. Természetesen itt maradsz nálam. - Nem tehetem, értsél meg, így is elszámoltat. - Bemutatkoztam neked, milyen határozott vagyok. Megismétlem, itt maradsz nálam! Amiből következik, nem is tudna elszámoltatni. A többit bízd rám. Azt mondtad, nem félsz tőlem. Nem engedlek oda többé egyedül. Világos? Én is ajánlok neked egy üzletet. Az enyém leszel, mert nagyon bejössz nálam. Soha nem foglak megverni, te pedig nem fogsz koldulni, viszont lesz egy fix... Remélem elég őszinte voltam. Elkezdett sírni, és elfordult tőlem. - Nem kell sírnod. Látom, nem akarsz velem üzletetkötni. Akkor pedig most azonnal hazaviszlek. Ezzel némi időt nyersz, talán elfogja nézni neked. Rendben? Felém fordult, de tovább sírt. 7

- Fegyvert fogtál rám, mi okom lehet, hogy bízzak benned? - Gyere szépen velem! Felsegítettem, és miközben karoltam a derekát, nehogy elessen, átmentünk a szoba másik felébe, ahol a polcon volt a pisztoly. - Felemellek, hogy elérjed a polcot, és vedd le a pisztolyt! Levette. - Tessék, ide állok veled szembe, húzd meg a ravaszt! Ledobta a földre. - Buta kislány. Ez játékpisztoly. Én kefélni akartam, ezért vetettem be. Megkérdezem: elmégy? Ez esetben hazaviszlek. Vagy itt maradsz nálam. Láttam rajta, meggyőztem, de bizonytalan, mert állat voltam vele. - Ne félj! Ha az vagy, akinek mondod magadat, jó életed lesz mellettem. Vetkőzzél le, megfürdesz, mert rád fér. A többi az én dolgom. Holnap elmegyek a holmijaidért. Gondolom, nincs olyan sok egy állami gondozottnak. Te többet nem fogsz vele találkozni, de az enyém leszel. Felejtsed el a tarhálást, mert azt nem tűröm! - Valamiből meg kell élnem. - Majd megbeszéljük. Mindenesetre becsületes munkával fogsz pénzt keresni. Sem koldusra, sem kurvára nincs szükségem. Félsz levetkőzni? Gyere, megmutatom a fürdőszobát, és magadra hagylak! A konyhában előkészítek dolgokat. Ha rosszul vagy, kiabáljál! Aztán én fürdök, te pedig addig alkotni fogsz vacsorát. Raktam ki a konyhaasztalra felvágottakat, vajat, tojást meg csemegeuborkát és természetesen, kenyeret. Nem álltam neki a szendvicskészítésnek. Őt akartam látni, hogy tevékenykedik a konyhában. Leültem, és magamba roskadtam. Milyen állat vagyok, ha pár hétig nincs nőm, képes lettem volna minden aljasságra csak azért, hogy a vágyaimat kielégítsem. Ha igazat mond, márpedig a látszat őt igazolja, cselekedetemmel nagy mértékben hozzájárultam ahhoz, hogy még inkább elkeseredett legyen. Szegény lány, akinek nincs senkije, és kénytelen egy vadállathoz ragaszkodni csak azért, hogy valamivel emberibb életet élhessen, mint a hajléktalanok. Megijedtem, mert semmi hangot nem hallottam egy ideje a fürdőszobából. - Jutka! Semmi válasz. Illik, nem illik, bementem hozzá. Feküdt a kádban lehunyt szemekkel, de felriadt, ahogy hallotta az ajtónyitást. - Rosszul vagy? - Nem. Ne haragudj! Véletlenül elaludtam a meleg vízben. - Megmossam a hajadat? - Nem merem megmosni, félek a gőzben. Úgy látszik, az idegesség a szívemre ment. Nem szoktam rosszul lenni. Megmostam neki, de beszéltettem közben. Csak ekkor láttam meg, bizony a hátán is vannak véraláfutások. - Fejezzed be a fürdést! Félek, nehogy bajod legyen. Ezután minden nap kedvedre fürödhetsz, nem kell úgy csinálni, mintha utoljára tehetnéd. Sajnos nem tudok tiszta ruhát adni, mert nálam nincsenek női holmik, az enyémek pedig aligha lennének jók rád. De a bugyid kivételével a többi erre az éjszakára megfelel. 8

- Kimoshatom? Mentem ki a fürdőszobából, akkor kérdezte. Abban a hangban benne volt a borzasztó megalázkodás. Én, a kemény férfi, igencsak próbatételnek voltam kitéve. Várakoztam tovább a konyhában, de füllel figyeltem, mi történik az ajtó másik oldalán. Végre kissé hiányos öltözékben, de megjelent mellettem. - Megszárítsam a hajadat? - Köszönöm, nem kell. Hozzá vagyok szokva, hogy magától szárad. Ráadásul itt nálad jó meleg van. Nálunk a szoba-konyhás lakásban ez nem mondható el, mert füstöl a kályha. - Megyek én fürdeni. Kérlek, főzzél tojást, vagy süssél, ahogy neked tetszik. Készítsél szendvicseket, de igazságosan tálaljál, nehogy magadnak alig, nekem pedig sokat! - Vendég vagyok. Így is visszaéltem a vendégjoggal. - Nincs vita. Különleges helyzet van, és úgy csináld, ahogy mondtam! Mielőtt bementem a fürdőszobába, odamentem hozzá, és megsimogattam a haját. Valószínű, nagyobb lendülettel léptem mellé, mert összerezzent. - Nyugodjál meg, nem fogok több fájdalmat okozni neked, ha te rendes leszel velem. Ne sírjál, bebizonyítottam, nem igazi pisztolyt fogtam rád. A tested kellett, ez a formás tested. Magára hagytam. Mikor végeztem, láttam, nem volt igazságos. Illetve az ő helyzetében nagyon is az volt. Szó nélkül pakoltam át a tányérjára pár dolgot az enyémről. - Jó étvágyat kívánok! - Köszönöm szépen, neked is. Remélem, jól főztem meg a tojást. - Ha mégsem, akkor majd szidjuk a gázt, rendben? Elmosolyodott. Alighanem ez a reagálás szokatlan volt a számára. - Mikor nincs otthon ez a Pali nevű senkiházi? - Délután szokott elmenni, hiszen délig mindig alszik. Délután elmegy, de mire nekem haza kell érnem, addigra általában otthon van, hogy átvehesse az aznapi bevételt tőlem. - Holnap délután elmegyünk a holmijaidért. Sok mindent kell elhozni tőle? - Ruháim vannak elég szépen. Megengedte, hogy vásároljak magamnak. Tudja jól, ez olyan munka, bizalomkeltően kell megjelenni. Így azután ruháim és sminkkészletem van. Pár könyvem, amik még nem lettek eltüzelve általa. - Bútorfélék? - Olyan nekem soha nem volt. Mondtam, még hajszárítóm sincsen. A konyhába ugyan vetetett velem a két év alatt pár edényt, de azok nem az enyémek. Egy gazdag ember, mint te vagy, nem értheti meg az ilyen csórót. Senkim és semmim ezen a földön. Pár dolog, amihez kitartóan ragaszkodtam, a saját tisztaságom, a ruhák, hogy ne legyek toprongyos és az evés. Igen, szeretek enni. Látszik is rajtam. Ez mindig módomban állt, ha nem is otthon. Napközben vásároltam ennivalót magamnak. - Odarendelek egy mikrobuszt, pontosabban ide, és azzal megyünk, mert abba gyorsan be lehet dobálni minden holmidat, aztán itthon ráérsz elrendezni. 9

Vacsora után úgy döntöttem, átadom neki a hálószobámat, én meg abba a helyiségbe fogok nyugovóra térni, ahol megerőszakoltam. Persze hülyeség, hiszen láttam meztelenül, ahogy ő is engem, de az más volt, az kényszer. A fürdésnél pedig ő nem tudhatta, hogy a látványa izgató volt számomra. - Gyere, megmutatom hol fogsz aludni, egyúttal megcsináljuk az ágyadat! Szó nélkül jött velem. Az én ágyneműmet átvittem a másik szobába, neki meg adtam nem hogy tisztát, de újat, mert még soha nem volt használva. - Készítsed el a fekvőhelyedet, ahogy neked tetszik! Ha most megint megsimogatom a hajadat, összerezzensz a félelemtől? - Bocsássál meg! Félek mindentől, de főleg mindenkitől. Szeretnék őszinte lenni, de tudom, nincs jogom hozzá a te házadban. - Buta vagy, már mondtam. - Lehet, az vagyok, bár eddigi silány életem során arra az egyre voltam büszke, hogy van eszem. Tudom, nem kell félnem tőled, de lássad be, pár órával ezelőtt olyan traumát okoztál nekem, amit nem lehet elfelejteni, és itt nem az erőszakra gondolok elsősorban. Mondhatnám, ahhoz hozzá vagyok szokva. Jószántamból soha nem feküdtem le férfivel. Nem kívánom. Ami lelkileg teljesen összetört, hogy fegyvert fogtál rám. Igen, tudom utólag, játékfegyver, de képzelj el engem, aki ezt átéltem élesben! - Igazad van. Esküszöm, mindent jóvá teszek. Megsimogattam a haját, és megpusziltam a nyakát, majd jó éjszakát kívántam neki, és elindultam a másik szobába. Az ajtóból visszanéztem, láttam, megint sír, úgy csinálja a fekvőhelyét. - Mivel bántottalak meg? - Semmivel. Na mindegy, kimondom: nem lehetne, hogy kiülök a konyhába, és ott bóbiskolok az asztalon egész éjjel? - Nem jó helyet ajánlottam neked? - De, nagyon jó. Tudod, nagy ház, nagy légterek, aludni aligha tudok ennyi izgalom után. Járatom az agyamat, és eluralkodik rajtam a félelem, minden neszre felriadok stb.... stb. - Nem tudok mit csinálni. Ha belegondolok, igazat adok neked. De ha azt mondom, itt alszom én is, azzal sem sokat segítek, mert hiába mondod, félsz tőlem. - Nem félek. A váratlan eseményektől félek. Különben pedig felejtsed el, amit mondtam! Órákkal ezelőtt közöltem, nem vagyok kurva, most pedig sejtetem veled, jobb lenne, ha itt aludnál mellettem. Ettől függetlenül is minden okod megvan rá, hogy erkölcsileg megbélyegezettnek tekintsél. Elvégre az a nő, aki ilyen körülmények között él, az csak kurva lehet, hiszen a testével tud legjobban érvényesülni. Ez van, éjszakára befogadtál egy kurvát a házadba. Holnap kidobhatsz, de akár még most is. - Nem tartalak annak. Továbbá nem szoktam köntörfalazni, mert nem vagyok rászorulva. Megengedhetem magamnak, hogy bárkinek a képébe vágjam a véleményemet, akkor is, ha az bántó. Ismétlem, nem tartalak kurvának. Most pedig bizonyítani fogok. Szétnyitom a heverőt, áthozom az ágyneműmet, és melletted fogok aludni. Bebizonyítom, hogy ember is tudok lenni. 10

Nehéz volt. Harisnyanadrágban és egy pólóban aludt mellettem, ráadásul úgy, hogy elalvás előtt magamhoz öleltem, megpusziltam, amit vissza is adott. Őrülten kívántam a testét, de még csak a kezemmel sem bizalmaskodtam, pedig úgy aludt el, hogy öleltem. Valószínű, életében első ilyen éjszakája volt. Ami engem illet, nem sokat aludtam. Vívódott a férfi és az ember egymással, de reggel büszkén néztem a tükörbe. Az ember győzött. 11

Bizalom Valószínű, hajnalban mégiscsak elszunnyadtam, mert elég késő volt, mikor felébredtem. Jutka még aludt. A szokásos reggeli készülődésem után alaposan körülnéztem a konyhában, és minden ehető dolgot kipakoltam az asztalra. Köztük olyanokat, amik csak úgy voltak, de nem fogyasztottam belőlük. Elvégre egy agglegény elsősorban konzerveken él. Tevékenységem sajnos zajokkal járt. Számára ezek a zajok jelentették az ébresztőt. Kijött hozzám. - Jó reggelt kívánok, kisasszony! - Én is jó reggelt kívánok neked. Ne haragudj...! - Tegnap annyi bocsánatkérés hangzott el a szádból, ami bőven kitart egész héten. Így azután megkérlek, tartalékoljad! Jól aludtál? - Nem gondoltam volna a tegnap után, de semmit nem álmodtam. Attól pedig nagyon féltem. - Ja kérlek, mi lehet nyugtatóbb egy nő számára, mint izmos férfikarokban aludni? - Valamikor voltak ilyen ábrándjaim. Most már tudom, milyen a valóság. Találkoztam a huszonhat évem alatt pár izmos férfi karral, de egyik sem akart ölelni. - Még mindig vadállatnak tartasz? - Tegnap sem tartottalak annak, azok után, hogy megbeszéltük, miért voltál olyan. - Elmondhatom neked, éjjel legalább olyan vadállat voltam, csak fékeztem magamat. Meglehet, először aludtál férfi karjaiban, én pedig először aludtam egy vonzó nő mellett ártatlanul. - Szállást adtál, jogod lett volna vámot szedni. - Jutka! Még nem lehetünk biztosak egymásban. Én lehetek egy maffiózó, te pedig szintén lehetsz bűnöző, aki arra vár, hogy itt hagyjam egyedül a házamban, és kirámol mindenemet. Mondom, még nem ismerjük egymást, csak szavakkal mutatkoztunk be. Mindjárt elmegyek dolgozni, és itt hagylak egyedül a házban. Megadom a bizalmat neked, amivel egyszer élhetsz vissza. Magamat ismerem, ha az vagy, akinek bemutatkoztál, akkor soha többé senki nem fog megerőszakolni, és kezet sem emel rád, mert ha megpróbálja, miszlingekre tépem az illetőt. Tegnap úgy éreztem, jogom van ahhoz, amit elkövettem. Hidd el, jobban jártál a nőhiányommal, mintha átadtalak volna a zsaruknak. Ez lett volna a másik megoldásom. Ma viszont nem jogom, hanem kötelességeim vannak. Kötelességem minden eszköz felhasználásával megvédeni téged. Kikerül szótáradból az árva kifejezés. Te pedig bebizonyítod még ma, az vagy, akinek bemutatkoztál. Semmi dolgod nincsen. Tudom, ideges vagy a délután miatt. Éppen ezért, ha akarod, olvassál! Járjad körbe a házat! Az egyik helyiségben találsz pár ezer könyvet. Ha bárki csenget, nem mégy ki. A riasztó és a kamerák be lesznek kapcsolva. A kertbe se menjél ki ma, mert nem szeretném, ha meglátnának. Egy hiszékeny buta kislány vagy, akit nevelnem kell az életre. Itt házon belül azt csinálsz, amit akarsz. Ha végigeszed a napot, annak örülni fogok. - Megfürödhetek még egyszer? - Félek, rosszul leszel. - Nincsen semmi baja a szívemnek. Jól aludtam, ez lelkileg némileg megerősített. - Akkor fürödjél! Tizennégy órára jövök haza. Jön velem az egyik emberem Merci mikrobusszal. Azonnal indulunk a nyolcadik kerületbe, a volt szerelmedhez. 12

- Mondjuk úgy: rabszolgatartómhoz! Szerelmem soha nem volt, még ábrándjaimban sem. Szeretetre mindig vágytam, csak érezni nem volt eddig alkalmam. Mikor az emberek nem büntettek, akkor sem szerettek. Néha érdekből rendesek voltak velem, a senkivel. Elfogadtak. Olyankor elhitettem magammal, én is ember vagyok. Félek a délutántól. - Ha félsz, nem bízol bennem. Díszkísérettel fogsz belépni a lakásba. Ketten védjük a testi épségedet. - Belémrúgni, képentörölni, ahhoz nem sok kell. Van benne tapasztalatom. - Nyugi kislány! Palika a kocsmában úgy fog mesélni a történetről, hogy megjelent az albérlőm két gorillával, és kipakolták a kérót. Feladatod minden holmidat összeszedni, beleértve a legapróbbakat is. Egy tampont se hagyjál ott! Nyilván tudod, hol tartja a pénzt, azt is vedd magadhoz! Ne érts félre, nekem egy forint sem kell belőle. Az a tiéd. Garantálom, egy ujjal sem fog megérinteni téged. Ha mégis, akkor hívhatod a hullaszállítókat! Most nincs időm bővebben megmagyarázni a dolgokat, de kérlek, azt csináld, amit mondok, és ne féljél! Evés után indultam, utánam jött a bejárati ajtóhoz, és megpuszilt. - Kis árvám! Menjél vissza! Addig nem nyitom ki a bejáratot, mert meglátják a harisnyanadrágos fenekedet. Ki tudja miért? Nem szeretném. - Miért lenne az baj neked? - Jól van, látom nem csak testileg vagy nő. Akkor megsúgom, azért mert hozzám tartozol. Hiúság, ember a neved. 13

Költöztetés Van egy fuvarozócégem, meg egy őrző-védő. Jóska, a mikrobusz vezetője, mint biztonsági őr kezdte nálam. Nem mondhatom, hogy girhes vagyok, de Jóska ha megkínálná az etetőmet, tuti, kirügyezne a pofám. Egy tagbaszakadt alak, akit azért kellett áttennem gépkocsira, mert lobbanékony természetű. Őrködött egy KFT-nél. Egyik alkalommal a tulajdonos alaposan feltankolt, és Jóskával hepciáskodni kezdett. Neki pedig ereje mellett önérzete is van. Jóindulatúan figyelmeztette a fickót, menjen haza kijózanodni. Nekem azt mondta utólag, kétszer is felszólította, csak harmadszorra kapta el a grabancát, hogy kivágja az utcára. Nem csinált a tulajdonos botrányt belőle, én azonban átraktam Jóskát teherautóra. Délután vele mentünk haza. Jutkát beültettem mellém az én kocsimba, Jóska pedig jött utánunk a busszal. - Miért vagy csendben? - Félek tőle. - Azt mondtad, nincs otthon. - Nem biztos. Ha otthon van, akkor engem agyba-főbe fog verni, mert tegnap nem mentem haza. - Reggel megbeszéltük a stratégiát. Nem bízol bennem? - Paliban nem bízom. Vézna, de kocsmás gyerek, aki gondolkodás nélkül kapja elő a bicskát. - Majd vigyázok, nehogy felnyársalja magát. Te azt csináld, amit megbeszéltünk! - Úgy lesz. Az embered segít lehordani a cuccokat? - Természetesen. Ha Palika otthon lesz, legalább nem unatkozom, míg rátok várok. Tudod, a pénzt is hozod! - Nincs elfelejtve, bár attól félek a legjobban. A pénzért ölni tudna. - Ne rinyálj, kislány! Nemsokára mosolyt szeretnék látni az arcodon! - Úristen, megérkeztünk, és nekem remeg minden porcikám. Megszorítottam a kezét, mielőtt kiszálltunk az autóból. Mellette mentem be a házba, Jóska pedig közvetlenül mögöttünk. Egy ócska, lepusztult józsefvárosi bérház, függőfolyosókra nyíló szoba-konyhás lakásokkal. A folyosóról egyből a konyhába lehet bemenni. Közös retykók a folyosón. Mindenütt bűz és dohszag. Irány a második emelet! Jutka kinyitotta az ajtót. Úgy nézett ki, a fickó nincs otthon, de tévedtünk. Alighanem érkezésünkkor ébredt. Engem nem vett észre. Jutka megnyitotta a szobaajtót, én közvetlenül mögötte tornyosultam. Abban a pillanatban kacifántos káromkodás bentről. Nem vacillált a fiú. Lendült az ökle, egyenesen a lány arca felé. Átnyúltam Jutka válla felett, és elkaptam. Másik kezemmel félrelöktem Jutkát. Tudtam, következik a lábmunka. Úgy is volt. Miközben az öklét meg akartam csavarni, lendült a lába. De hát nem hiába judóztam évekig. Szabad kezemmel elkaptam a bokáját. Majd egy jól irányzott rúgással megérintettem a tökeit. Összeroskadt, mintha teleszkópos lenne. - Jutka, mindent szedjél össze, és hordjátok le az autóba! Ne izgulj, Palikára vigyázok! Itt előtte mondom, minden pénzt vegyél magadhoz! Ez a görény több fröccsöt nem fog inni a te pénzedből. 14

Próbált a pénz hallatára feltápászkodni. Üvöltözött, Jutkát fenyegette. Kénytelen voltam megpöckölni az orrát. Vérzett, hát istenem, egy kemény ököltől nem lehet csodálkozni rajta. Jutka remegve járkált mellette, de teljesítette a feladatát. Jóska futkosott a lakás és a kocsi között, mint a mérgezett egér. - Hol van a lakáskulcs? - Az ajtóban hagytam. Mindjárt odaadom. Mindent összeszedtem. Amit találtam pénzt, eltettem a zsebembe. - Búcsúzz el ettől a becsületsüllyesztőtől, aztán menjél le, mondd meg a srácnak, indulhat, majd mi is megyünk utána! - Inkább megvárlak a folyosón. - Nos, kis barátom. A lányt örökre megszabadítottam tőled. Mehetsz pénzt keresni, vagy megdöglesz. Ha van valami megbeszélnivalód velem, add elő, mert több lehetőséged nem lesz rá, és nem is ajánlanám! - Szemét, mocskos patkány. - Barátom, nem gyalázkodni kértelek. Leereszkedtem hozzád. Itt a kocsma törvényei uralkodnak. Sittre vágathatnálak, de tudod, a kocsmások egymás között rendezik a számlát. Gyerünk, talpra, aztán nyomás! Elvégre is igazságtalanság ért. Elvettem a rabszolgádat, mert ugye nem a nődet, hiszen rabszolgaként tartottad, ráadásul kaptál pár kijózanító ütést a saját lakásodban egy idegentől. Gyerünk, üssél meg, ha van bátorságod! Most legyél nagy legény, ne egy gyenge nővel szemben! Provokáltam, nem céltalanul. Tudtam, az ilyen akkor fog támadni, ha hátat fordítok, ezért be kellett biztosítani magamat. Felállt. Valószínű, előző este beszívott. Látszott rajta, ruhástól aludt. Meglepően gyorsan varázsolta kezébe a rugós bicskát. A gyomorszájra rúgással úgy intéztem, saját kezét vágja el a bicskával. Ismét összecsuklott. Tudtam, a gyomorszájra mért rúgástól nehéz észhez térni. Így nyertem időt. A lakáskulcsot rádobtam a hasára, amit bőszen simogatott. Távoztam. Szó nélkül ültünk be a kocsiba. Indítás után kérdeztem meg. - Volt okod félni mellettem? - Nem szeretem a durvaságot. Tudtam, megvédesz, ha tudsz. Amit nem tudtam, hogy profi bunyós vagy. - Így volt igazságos. Férfi a férfi ellen. Nem tudom, mit csinált veled tegnapelőtt, de kék-zöld a bal combod és a hátad is. - Késett a vonatom. Leggyakrabban vidékre járok, vidéki városokba, és mindig máshová házalni. Ő pedig figyelemmel kíséri a menetrendet. Tudta, este mikor kell a délibe érkeznie Szombathelyről a vonatnak. Azt is tudja, onnan mennyi idő, hogy hazaérjek. Majdnem egy órát késtem, mert valamiért egy csomót állt a vonat Martonvásárnál. Ilyenkor nem kérdez, kikapja kezemből a táskát, kiszedi a pénzt, aztán intézkedik. Elég sok pénzt sikerült összeszednem, mert hiszékenyek a vidéki emberek. Számolgatta, én meg fáradt voltam, levetkőztem kinn a konyhában, és a lavórban elkezdtem mosdani. Hideg vízben, mert ritkán adatik meg, hogy melegítsek magamnak. Kevés a tüzelő, a kályhán pedig nehezen melegszik a víz. Nem akarta beszennyezni a kezét velem, a nadrágszíjával csapott párat a meztelen hátamra. Megszoktam a verést, de fakír nem lettem. Feljajdultam. Hangosan kérleltem, ne bántson. Megkönyörült rajtam. Combon rúgott, és bement a szobába. Ennyi a történet. Nem mindig szokott megverni. Ha kevés pénzt viszek, vagy ha később érek haza. Ezért mondtam tegnap neked, inkább öljél meg, mert láttam, nagyon elkések a hazamenetellel. 15

- Észrevette volna, hogy megcsaltad. - Többszörösen nem igaz. Kényszerítve voltam, valamint szerencsémre impotens. Mint nőt, nem használ, bár valamikor előfordult olyan is. Egy éve maga alá gyűrt. Erről nem akarok beszélni. Undorodom magamtól, és félek, te is megundorodsz tőlem. - Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Nem undorodom tőled. Ezután én fogok rád vigyázni. - Köszönöm, bár úgy érzem ez pillanatnyi állapot. Nyűg vagyok magamnak, miért gondolnám, hogy neked más leszek? 16

Az első lépések Megérkeztünk. Hárman behordtuk a cuccokat, aztán Jóska távozott. - Tessék, itt van a pénz! Ennyit találtam. Megmondtam, hol a táskája, tegye bele. Közben mindketten levettük a kabátunkat, bár rajtam nem télikabát volt, csak egy dzseki. - Gyere ide, hadd öleljelek meg! - Köszönöm a jóságodat. Ígérem, nem fogok visszaélni vele. Szeretnék dolgozni. - Megbeszéljük. Még nem tudom, mihez értesz. Tudod, nagy a munkanélküliség. Segíteni fogok az elhelyezkedésben, de ha nem sikerül, akkor sem kell nélkülöznöd. Vedd úgy, ennyivel tartozom a tegnapi dupla barbárságomért! Ez a vadállat nem tudom, mit csinált volna veled, ha hagyom. - Simán megölt volna. Te megvédtél, és jólesett. Nem tudom, mit gondolsz erről holnap, a jövő héten, esetleg egy év múlva. Ami biztos, ha hagyod, én ebben a minutumban már semmi fájdalmat nem éreznék itt benn a szívemben. Magamhoz öleltem, megpusziltuk egymást, mintha testvérek lennénk, így folytattuk a társalgást. - Nem tudom, ki vagy. Nem tudom, hol él a földön az anya, aki felelős az életedért. Amit ennyi ismeretség után tudok, sokkal jobb sorsot érdemelsz. Ha értenék hozzá, sokkolnálak. Szeretném elfeledtetni veled eddigi életedet, és tiszta lappal új életet kezdenél, amiben maximálisan melletted akarok lenni. Még nem tudom, barát, testvér, szerető vagy életreszóló társként, de abban biztos vagyok, nem engedem el a kezedet, ha te nem okozol csalódást nekem. - Remélem, ha mindent úgy csinálok, ahogy kéred, nem fogsz csalódni bennem. Ezt pedig nyugodtan megígérhetem. Sajnos van benne tapasztalatom, mit jelent a szolgalelkűség. Először életemben úgy érzem, nekem is jó lesz, ha alkalmazkodok. - Gyere, megnézzük a konyhában, mit alkotott délelőtt Jutka! - A konyhában takarítottam, majd egy nagyot fürödtem. Kimostam a harisnyanadrágomat is, bár nem kértem engedélyt rá. - Ennyire ne legyél szolgalelkű! Ember vagy, nem egy robot. Ma keresünk helyet a holmijaidnak, holnap pedig elrámolsz a szekrényekbe! - Szeretném minden holmimat kimosni. Valamennyi mosószerem van hozzá. - Megvan. Legfontosabb egy telefon. Még képes vagy, és amit előre nem beszélünk meg, abba nem mersz belefogni. Ezért kell a telefon, hogy bármikor engedélyt kérhessél. - Csak így lehetek biztos benne, hogy nem okozok csalódást. - Éhes vagyok, irány a konyha! - De kár. Engem még soha nem öleltek gyengéden. Nagyon jólesett. - Szép őzike-szemeid vannak, csak szomorú a tekinteted. - Pedig a szívemben mást érzek. Az igaz, elhinni nem merem. Biztosan álmodom. Nekem nem lehet ilyen szerencsém. Koldusnak születtem, akinek nincs joga az élethez. 17

Állta a tekintetemet, ezért próbára tettem. - Visszaütött a bumeráng. Megöleltelek, és ezáltal meg is kívántam a testedet. - Tiéd vagyok. Kétségtelen, fürdés közben éreztem, még érzékeny, de kötelességem vágyaidat kielégíteni. - Kielégítetted ebben a pillanatban. Szemeidből akartam olvasni, hogy nem félsz tőlem. - Sokára fogom elfelejteni a tegnapot, viszont tudom, az nem te voltál, ahogy én sem. Eskü alatt fogadom neked, inkább elpusztulok, de többé nem folyamodok aljassághoz, hogy embereket becsapjak. Te pedig nem fogsz megerőszakolni, mert mindig hagyni fogom. Gyere, tegyél magadévá! - Próba volt. Kívánlak, de megvárom, míg elmúlik az érzékenység. Most csak a reagálásodra voltam kíváncsi. Te sebzett kis madárka. - Tanítsál meg csókolózni! Elengedtem, és gyengéden eltoltam magamtól. - Távozz tőlem, sátán! Majd megtanítalak, ha itt lesz az ideje. Harmadszor mondom, irány a konyha! Körülnéztem, aztán megsimogattam a haját. Ehhez a lányhoz erőszakot kell venni magamon. Én, aki mindig kemény fiú voltam, aki megküzdött mindazért, amije van, akinek az érzelem másodlagos szerepet játszott az életében, most tapasztalnom kell, milyen fontos minden mozdulatom a számára. Életem során nem egy nőnek láttam orgazmus közben az arcát, de ekkora boldogságot egyikből sem olvastam ki, mint Jutka tekintetéből, mikor gyengéden megsimogattam a haját. Pedig neki aligha volt orgazmusa, hiszen nem is tudja, milyen az. 18

A kis bizonytalan Kedden, reggelizés közben megbeszéltük a délelőtti teendőit. Kis buta, képes volt jegyzetelni azt a pár dolgot, amik egyébként is személyével voltak kapcsolatosak. Mosni fog egész délelőtt, valamint a nappaliban az egyik szekrénybe rámolja a holmijait. Ennyi volt a feladata. Elmentem az irodámba, majd délelőtt vettem neki egy mobiltelefont. Bár viccből azt mondtam, azért veszek, hogy bármire engedélyt tudjon kérni, valójában azt akartam, ne érezze magát annyira egyedül a nagy házban. Tele van félelemmel, szorongással. Ezt valahogy oldani kell nála. Vásárolni is kéne, mert fogynak a készleteink. Apróságokat tudok egyedül venni, de komoly bevásárlást vele akarok csinálni. Úgy gondolom, ez is a felnőtté nevelés része kell, hogy legyen. Hazamentem kora délután. Ült a konyhában, és sírt. Nagyon megijedtem. - Ki bántott? Áruld el! - Rúgjál ki! Szerencsétlen, tehetetlen kis hülye vagyok, aki még arra sem képes, hogy kielégítse a vágyaidat. Elnevettem magamat. - Ezért sírdogálsz? Feltételezem, ma már nem érzékeny a puncid. - Akartam meglepetést szerezni. Gondoltam, főzök pörköltet. Érezheted a szagát. Finoman szólva szenet alkottam, ráadásul a te pénzedből. Marhaság. Kíváncsi voltam, érzékeny-e még. Szerencsére már nem. - Egyem a kis szívedet! A nemi aktus meg a főzés nem megy együtt. Ha magadat simizted, miért csodálkozol, hogy leégett a pörkölt? - Mosás közben néztem meg, nem mikor főztem. Tele van a fürdőszoba a cuccaimmal. Úgy szeretnék megfelelni neked, de hiába. Porszívóztam a nappaliban. Akartam fürdeni, de nem volt időm rá. Megpusziltam, és odaadtam a telefont. - Ezután ha bármi gondod van, fel tudsz hívni. - Komolyan nekem adod? - Most délelőtt vettem, csak beleraktam a kártyát is. - Úristen! Nekem telefonom? Ugye álmodom? - De kislány vagy! Ma már mindenkinek van telefonja. - Kételkedek benne. Az igaz, vehettem volna magamnak, de fontosabb volt a ruha meg az ennivaló. Többre pedig nem tellett. - Hol van az a leégett pörkölt? - Betettem a sütőbe, meg akartam mutatni mielőtt kidobom. Lássad, tényleg főztem, csak elrontottam. - Muti, te drága! Elővette. Kétségtelen, látszott rajta, nem nyers, de úgy ítéltem, ehető. Némi áldozatvállalást megérdemelt részemről. Kenyérrel ettük, mert nem főzött hozzá semmit, hiszen kidobásra szánta. Voltak benne szenesebb darabok, de összességében ettem már rosszabbat is. Ha hozzáteszem a boldogságát, a kettő együtt nagyon finom volt. Megjegyzem, ő is evett belőle. 19

- Szombaton elmegyünk vásárolni. Fel kell tölteni a hűtőt meg a spájzot is. Megtanulsz főzni, addig pedig természetes, ha nem minden sikerül jól. - Nincsen szakácskönyvem. Kerestem a könyvtáradban, de egyet sem találtam. - Azt mondod, nincsen? Kézen fogtam, úgy vezettem be a könyvtárszobába, ahol az egyik polc alatt egy nagy kartondoboz tele volt szakácskönyvekkel. Nem sok, legfeljebb 100 darab. - Mit szólsz hozzá? - Ha megengeded, megfürdök, aztán olvasok. - Ha fürdeni mégy, én is kérhetek valamit? - Azon gondolkodom, mit kérhetsz te tőlem? Idézzem Koncz Zsuzsát? Itt a két kezem, ez van nekem. Tudod jól, ezt adom, ez mindenem. - Nem akarom megmutatni, még mid van a kezeiden kívül, viszont vele kapcsolatos. Kislányra vágyom. Olyan igazi kislányra, akinek nincs a combjai között barna erdő. - Kitaláltad a gondolatomat. Láttam, te borotválod. A baj ott van, nem merem magamnak. - Kislány, kérjél meg valakit! Úgy gondolom, bármelyik férfi vállalkozik rá, hogy leborotváljon. - Kérlek, ezt ne! Tudom, magadra utaltál, de sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az ilyet viccnek éljem meg. A kihúzott doboz mellett ültünk a földön. Vállamra borult, és elkezdett sírni. Átöleltem, úgy vigasztalgattam. - Hidd el, viccnek szántam, hiszen gondolni sem merek arra, hogy mással csináltassad. Annál fontosabb vagy a számomra. - Bocsássál meg! Eszembe jutott a legutolsó alkalom. Tavaly április, vagy május táján. Nem szeretnék most mesélni. Sokkoljál, hogy minden emléket kitöröljél belőlem! Olyan helyről szabadítottál ki, ahol ez nem volt vicc. Ráadásul még szerencsém is volt, mert csak a szerencsének köszönhetem, hogy nem lettem prostituált. Inkább hazudtam az embereknek. - Kis nyafika. Elmégy fürdeni. Ha kész vagy, szólsz! Ott a kádban leborotvállak, aztán lefekszünk, és megtanítalak csókolózni. - Mossad meg a hajamat! Vasárnap olyan jó volt. Féltettél, és jaj! Boldog volt a szívem. - Ha óhajtja a kisasszony, meg is fürdethetem. Csak félek, mert fürdés után muszáj hancúroznom veled. - Vágyom rá. Olvasni sokat olvastam a harmonikus nemi aktusról, részem azonban soha nem volt benne. Ugye, vigyázol rám, nem fog fájni? - Még az is lehet, egy kis Jutkát csinálok ennek a síró babának. - Nem tudom, mikor viccelsz, és mikor vagy komoly. Megbántam, hogy vasárnap bevettem az esemény utáni tablettát. Tudod, mikor rosszul voltam, és kértem a táskámat. Látom, kételyek ébredtek benned. Szerencsére tévedsz. Az előbb mondtam, mikor voltam utoljára kényszerítve nemi aktusra. Viszont mivel más fegyverem nem volt, hát védekeztem a terhesség ellen. Ezért mindig volt a táskámban egy darab. Szerezzél nekem munkát! Megszámoltam a pénzt. 132000 forint van nálam összesen. Ezt fel akarom adni csekken a Vöröskeresztnek. Nekik gyűjtöttem, pontosabban, a nevükben. Ehhez arra van szükségem, hogy legyen saját keresetem. 20