tartalom kalendárium, próbajátékok 3 Mûhely zenei közéletünk kritika zenetörténet

tartalom kalendárium, próbajátékok 3 zenei közéletünk 4 6 8 10 13 A minôségi kultúra a minôségi élet feltétele Táblás házak elôtt kerültek színre június elején Wagner zenedrámái a Mûvészetek Palotájában. Káel Csaba bízik abban, hogy végre a szükséges fejlesztésekre is lesz pénzük, így például az itunes-on is megjelenhetnek. Szeretné azt is elérni, hogy a 2014-es év a kulturális turizmusról szóljon, s az összefogással, a programokkal felhívják a figyelmet arra, hogy Budapest a zene fôvárosa. (R.ZS.) Változatlan büdzsé, több tennivaló Hatvanegy esztendôvel ezelôtt született meg az Országos Filharmónia, majd 45 év elteltével, 1997-ben a szervezet közhasznú társasággá alakult és három részre szakadt. Tizenhat év után pedig ismét összeolvadtak az egyes intézmények Filharmónia Magyarország Koncert és Fesztiválszervezô Nonprofit Kft néven. Az új cég élére Szamosi Szabolcs került, aki korábban a Filharmónia Dél-Dunántúli Koncertszervezô és Rendezô Nonprofit kft.-nek volt a vezetôje. (R.ZS.) Valamennyi zenekar nehéz anyagi körülmények között mûködik A Duna Szimfonikusok nagyon örültek annak, hogy Budapest Belváros- Lipótváros V. Kerület Önkormányzata március 15-én Pro-Civibus Díjjal ismerte el az együttesnek a kerület és a köz érdekében végzett tevékenységét. A 45 muzsikus ugyanannyi koncerten lép pódiumra, mint a nemzeti kategóriába tartozó együttesek, önálló felnôtt és ifjúsági sorozatokat mûködtet a Duna Palotában, együttmûködik a Filharmóniával országszerte és igyekszik a belvárosért is minél többet tenni. (R.ZS.) Az alapoktól építkeznek Debrecenben Nagyon színes évadot tudhat maga mögött a debreceni Kodály Filharmonikus Zenekar, hiszen kortárs operától a popslágerekig, számos különleges darabot játszhattak nagynevû vendégmûvészekkel. Igazgatójuk, Somogyi-Tóth Dániel legfontosabb feladatának tartja, hogy felszámolja a zenekar kiszolgáltatott helyzetét, és elérje, hogy a Bartók-terem ismét a régi fényében tündököljön. (R.ZS.) Ahol feltöltôdés a zenekari zenélés Több mint fél évszázados múltra tekint vissza a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar, s bár tagjai a tanítást választották hivatásuknak, azért az aktív zenélésrôl sem szeretnének lemondani. Idén már remek helyszínen mutathatják be tudásukat, hiszen a Csabagyöngye Kulturális Központ 400 fôs, akusztikailag is nagyszerû koncerttermében muzsikálhatnak. (R.ZS.) Mûhely ZENEKARI MUZSIKUS-KÉPZÉS Egy jó hangszeresnek mindig a zenét kell szolgálni Sebestyén Ernô hegedûmûvész hosszú éveken át volt a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának elsô koncertmestere, és 16 évig vezette a Berlini Filharmonikusok Kamarazenekarát. A hallgatókat már a képzés során sokkal alaposabban fel kellene készíteni a zenekari repertoárból. A többkötetes német Orchesterstudium tartalmazza mindazokat a fontos állásokat, amelyekre egy felkészült zenekari muzsikusnak szüksége lehet, és amelyek minden próbajátékon elôfordulnak. (K.R.) 28 30 32 34 35 38 Nem egyéni sikerekrôl, hanem mindannyiunk közös sikerérôl van szó Keller András szerint egy vonós játékosnál is az a legfontosabb, hogy a lényeget közvetítse. Hiába játszik jól valaki Paganini Caprice-okat, hogyha használhatatlan a zenekarban egy Mozart- vagy egy Haydn-szimfónia megszólaltatásához. Döntô dolognak tartom a képzést, és itt Magyarországon nagyon sok problémát látok ebben. (K.R.) A szenvedély felszítása A zenekar pont úgy mûködik, mint a világ, csak kicsiben. Sok-sok egyéniségbôl áll, akik remélhetôleg mind-mind odaadással végzik a dolgukat, de mégsem akarják feltétlenül ugyanazt. (Marco Frei) Mûvészet és zene ISO szabvány szerint? A nemzetközi szabványügyi szervezet (ISO) normái garantálják, hogy a világon mindenütt, ahol ISO-szabványok vannak érvényben, ugyanazt a minôséget várhatjuk el nemcsak a termékek, hanem a szolgáltatások terén is. A baden-badeni Festspielhaus rendezvényszervezôi igazgatósága mégis így döntött, és a Dekra minôsítô társaság kibocsátotta a Festspielhaus GmbH részére az ISO-tanúsítványt. (Sven Scherz-Schade) Egyre jobbak szeretnénk lenni Sok intézményben mûködik egyfajta minôségbiztosítás. A kérdés csak az, hogy milyen szinten és mennyire professzionálisan, hogy az intézmény minden folyamata átvilágításra, fejlesztése és egymás közötti letisztázásra került-e. (Ulrich Ruhnke) A mûvészeti tevékenységet folytató intézményeknek speciális minôségbiztosításra van szükségük A zürichi Alkalmazott Tudományok Fôiskolájának kultúrmenedzsmentközpontja megvizsgálta különbözô teátrumok minôségkezelését és jelenleg egy speciálisan a mûvészeti intézményekre szabott minôség biz to sí tás ki alakításán dolgozik. (Diana Betzler/Leticia Labaronne/Silvia Lorenz) kritika A Budafoki Dohnányi Ernô Zenekar, a Zuglói Filharmónia Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus, a MÁV Szimfonikus Zenekar, a Nemzeti Filharmonikusok, a Savaria Szimfonikus Zenekar és a 15 Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara hangversenyeirôl. (Csengery Kristóf, Fittler Katalin, Kovács Ilona) könyv Bartók Béla Paul Sacher levelezése Ismét felbecsülhetetlen értékû kiadvánnyal gyarapodott Bónis Ferenc publikációinak listája: a kétnyelvû kiadványban a teljesség igényével adta közre a zeneszerzô és a bázeli karmester levelezését. (F.K.) 23 24 zenetörténet Popper Dávid Alighanem Popper Dávid volt a 19. század késôi idôszakának, és a 20. század elsô éveinek legünnepeltebb csellistája. Komponistaként ugyanilyen híres volt, és néhány igen elbûvölô szalon-darabbal gazdagította a repertoárt. Rendkívül nagy tiszteletnek örvendett tanárként is: a Hohe Schule des Violoncell-Spiels mind a mai napig a hangszeres irodalom egyik legfontosabb tananyagát képezi. (Közreadja: Rakos Miklós) 40 NEÉT 42 Közösségi csúcsteljesítmény Az 1990-es évek óta a zenekari élet és a zenekarok mindennapjai jelentôs változáson mentek keresztül. Ezek a változások a zenészek önképére is hatással vannak. Ennek kapcsán felvetôdik a kérdés, hogy a zenekari zenészre tekinthetünk-e csúcsteljesítményt nyújtó munkaerôként úgy, mint a 21. század többi szakmájának gyakorlójára, és hogy a csúcsteljesítményeknek milyen hatásuk van a szakma megítélésére és a zenészek magánéletére? (Marco Frei) Szükség lenne Kollektív Szerzôdésre az Operaházban A Nemzeti Elôadó-mûvészeti Érdekegyeztetô Tanács (NEÉT) legutóbbi, április végi összejövetelén többek között megtárgyalták azokat a módosító javaslatokat, amelyek a Magyar Állami Operaháztól, az elôa dómûvészeti törvényhez érkeztek. Az intézmény fôigazgatója, Ókovács Szilveszter személyesen is ismertette az elképzeléseiket az ülésen. A Magyar Zenemûvészek és Táncmûvészek Szakszervezete nevében dr. Gyimesi László fôtitkár véleményezte az anyagot. (R.ZS.) 2

kalendárium, próbajátékok A new york-i METROPOLITAn OPERÁBÓL sugározott elôadások felvételeivel várja június végétôl az operabarátokat az Uránia Nemzeti Filmszínház. A balett szerelmesei a szentpétervári Mariinszkij Színház és a londoni Királyi Operaház válogatott elôadásait láthatják a nyár folyamán. RITkA ELISMERÉSBEn részesült a BBC Music Magazin kritikusa, Erik Levi által a Bartók Új Sorozat legutóbb megjelent darabja, amelyen Bartók két hegedû-zongora szonátája (Kocsis Zoltán és Kelemen Barnabás), valamint a hegedû szólószonáta (Kelemen Barnabás) szerepel. Az elôadás és a felvétel minôsége egyaránt a maximumot, öt piros csillagot kapott. AZ ILE DE FRAnCE Nemzetközi Zongoraverseny egyik különdíját nyerte el Kocsis Krisztián. A Maisons-Laffitte-ben (Yvelines) rendezett verseny fôvédnöke Anne Queffélec, neves francia zongoramûvész. Mocsári Károly, magyar zongoramûvész is évek óta tagja a verseny nemzetközi zsûrijének, és ô maga is egy különdíjat ajánlott fel a döntô valamelyik résztvevôjének. A MÛVÉSZETEk PALOTÁJA Richard Wagner születésének 200. évfordulója alkalmából idén elôször adja át a Hans Sachs-díjat, amellyel a zenekritikusok munkáját akarja elismerni, a jelöltekre elindult a szavazás. LISZT FEREnC születésnapján, október 22-én ünnepi gálakoncerttel nyílik meg a Liszt Ferenc Zeneakadémia felújított épülete. Az intézmény koncertszervezési tevékenységbe is kezd, és meghirdette az elsô szezon hangversenyeit. A felújítási munkálatok még folynak, a 2013 14-es évad koncertjeire azonban megkezdôdött a jegyárusítás. Idén ôsszel mások mellett fellép Ránki Dezsô, Martha Argerich, Joshua Bell és Frankl Péter is. A már befutott nagyságok mellett a Zeneakadémia saját növendékeire és tanáraira támaszkodó hangversenyek is szerepelnek a programban. GyERMEkEk Jelentkezését várja a Nemzeti Filharmonikus Zenekar (NFZ) abba a gyermekkórusba, amely a jövô évadra meghirdetett koncertjein fog közremûködni Thész Gabriella vezetésével. A Nemzeti Filharmonikusok hangversenyein közremûködô gyermekkórusba zenei képzettséggel rendelkezô 4-5. osztályos fiúk és 4-7. osztályos lányok jelentkezését várja az együttes. ELHUnyT Starker János világhírû magyar származású gordonkamûvész. Az Indianai Egyetem nagyhírû gordonka tanszékének vezetôje nyolcvannyolc évesen az Indiana állambeli Bloomingtonban halt meg. A NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR PRÓBAJÁTÉKOT HIRDET: II. KÜRT ÁLLÁSRA A próbajáték idôpontja: 2013. szeptember 18. 15.00 óra A próbajáték helyszíne: a Nemzeti Filharmonikusok próbaterme, Mûvészetek Palotája, 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. VI. emelet A próbajáték két fordulós. Elsô forduló: W. A. Mozart: Esz-dúr kürtverseny K.417. I. tétel Második forduló: zenekari részletek A zenekari részletek kottája letölthetô a zenekar honlapjáról, illetve egyeztetés után átvehetô a zenekar kottatárában. Zongorakísérôt a próbajátékra a zenekar biztosít. Az állás betöltéséhez felsôfokú szakirányú végzettség és erkölcsi bizonyítvány szükséges. Az állás betölthetô: 2014. január 1. Jelentkezési határidô: 2013. július 15. További információk: 30/ 411 66 28 Sikeres próbajátékot kívánunk! Budapest, 2013. május 30. Mali István vezetô zenekari menedzser A PANNON FILHARMONIKUSOK-PÉCS NONPROFIT KFT. PRÓBAJÁTÉKOT HIRDET AZ ALÁBBI ÁLLÁSRA: SZÓLÓ I. KÜRT A próbajáték anyaga: I. FORDULÓ W. A. Mozart: Esz-dúr (KV 495) Kürtverseny I.tétel kadenciával R. Strauss: Esz-dúr kürtverseny (Op. 11.) I. tétel II. FORDULÓ Zenekari szemelvények Beethoven: III.szimfónia 3. tétel, I.kürt szólam Beethoven VI.szimfónia 3. tétel és I. kürt szóló Beethoven: VII. szimfónia I. tétel Bruckner: 4. szimfónia I. tétel Mahler: I. szimfónia I kürt I. tétel 32-44 és 208-218 Mendelssohn: Szentivánéji álom - Notturno Csajkovszkij: V. szimfónia II. tétel I. kürt szóló Ravel: G-dúr zongoraverseny R. Strauss: Till Eulenspiegel I.kürt 6-20 és 449 463 R. Strauss: Ein Heldenleben I.kürt a mû kezdete és a 78-79 ziffer Stravinsky: Sacre du Printemps Elsô rész I. kürt 25-26, 40-41, 43-46,57-59, 72-75 Az írásbeli jelentkezéseket kérjük beküldeni az alábbi címre: Pannon Filharmo nikusok-pécs Nonprofit KFT. 7622, Pécs Breuer Marcell sétány 4. vagy az info@pfz.hu címre A zenekari szemelvényeket a jelentkezés regisztrálása után a meghívott pályázó nak megküldjük, illetve személyesen a zenekar székházában átvehetôk. Zongorakísérôt igény szerint biztosítunk! A próbajáték tervezett idôpontja: 2013. június 27. A próbajáték helyszíne: Kodály Központ Az állás betöltése: megegyezés szerint. Bôvebb felvilágosítást a 72/500-328 ill. 20/449-8502 telefonszámon adunk! Pécs, 2013. április 15. Horváth Zsolt igazgató A GYÔRI FILHARMONIKUS ZENEKAR PRÓBAJÁTÉKOT HIRDET AZ ALÁBBI ÁLLÁSRA: HEGEDÛ TUTTI (HATÁROZOTT IDEJÛ ÁLLÁSRA) A próbajáték idôpontja: 2013. július 11. csütörtök 9.30 A próbajáték helyszíne: Richter Terem, 9021 Gyôr Aradi vértanúk útja 16. A próbajáték anyaga: egy szabadon választott tétel J. S. Bach szólószonátáiból vagy partitáiból W. A. Mozart: hegedûverseny I. tétel kadenciával (G-dúr, D-dúr, A-dúr) zenekari szemelvények Jelentkezéseket a pályázók rövid szakmai önéletrajzával és elérhetôségével együtt a zenekar titkárságára (9021 Gyôr, Aradi vértanúk útja 16.) vagy e-mailben (office@gyfz.hu) kérjük eljuttatni 2013. július 9-ig. A zenekari állások részletes listája és kottaanyaga a titkárságon átvehetô, vagy a zenekar honlapjáról www.gyfz.hu letölthetô. Zongorakísérôt a zenekar igény szerint biztosít. További információ a zenekar titkárságán, Ôsz Gábor zenekari titkárnál. Tel.: 30/86-41-693 Az álláshely betöltéséhez felsôfokú szakirányú végzettség, erkölcsi bi zo nyítvány, és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 20. -ban elôírtak megléte szükséges. Sikeres próbajátékot kívánunk! Gyôr, 2013. június 17. Fûke Géza Igazgató 3

ZENEI KÖZÉLETünk MÜPA A minôségi kultúra a minôségi élet feltétele Káel Csaba szerint nem a szeleteket, a tortát kell növelni Táblás házak elôtt kerültek színre június elején Wagner zenedrámái a Mûvészetek Palotájában. Káel Csaba vezérigazgató reményei szerint folytatják legsikeresebb sorozatukat, de át kell gondolniuk, hogyan lehet tovább lépni a fesztivállal. Mindenesetre a nürnbergi mesterdalnokok már koprodukcióban is színre kerül Németországban, emellett számos más együttmûködést kezdeményeztek, s a Közel- és Távol-Kelettel is szoros a kapcsolatuk. Káel Csaba bízik abban, hogy végre a szükséges fejlesztésekre is lesz pénzük, így például az itunes-on is megjelenhetnek. Szeretné azt is elérni, hogy a 2014-es év a kulturális turizmusról szóljon, s az összefogással, a programokkal felhívják a figyelmet arra, hogy Budapest a zene fôvárosa. y Amikor elindult a Budapesti Wagnernapok sorozata, akkor a 200 éves születésnapig, azaz 2013-ig terveztek. Hogyan tovább? Az idei esztendô éppen a születésnap miatt volt nehéz, hiszen mindenhol a világ ban Wagnert ünneplik, de örülök, hogy a budapesti helyszín így is sokakat vonzott. A továbblépésen pedig gondolkodnunk kell. A Ring rendezôjét, Hartmut Schörg hofert arra kértem, tisztítsa le a korábbi színre vitelét. Nagyon erôs produkció, ami kiemeli a hangversenytermi elô adás módot, de szüksége lenne némi frissítésre, ráncfelvarrásra. Az évek során elértük, hogy már valóban a Duna-parti Bayreuth-ként tekintsenek ránk. Világsztár Wagner-énekesek szerepelnek nálunk, s a Müpának szüksége van ilyen kiemelkedô rendezvényekre. A mesterdalnokok a hangversenytermi körülmények között teljesen másképp, különleges erôvel szólt, a darab dalszínházitól eltérô arcát ismerhette meg a publikum. Ez a zenedráma koprodukciós sorozat része, hiszen az elôadást, némi módosítással Gelsenkirchenben is elô ad ják, rendezôje ugyanis az ottani dalszínház intendánsa. Verdi Attiláját pedig a budapesti elôadás után Shanghajba visszük, s örülök, hogy Nyugat és Kelet irányában egyaránt mûködik ez a kapcsolat. y Tavaly Ománban vendégszerepeltek a Szöktetéssel, és a Sába királynôjét tervezték. Mi a helyzet ezzel a darabbal? Igazgatóváltás hátráltatja a bemutatót, de bízom benne, hogy megvalósul. Az Öbölmenti piacon is jelen vagyunk, Katarban pedig szintén koprodukciós elô adásban, egy Aidában vettünk részt. Bahreinben nem rég nyílt operaház, ott rangos arab sztárokkal dolgoztunk. y Visszatérve a Wagner-napokhoz, Fischer Ádám említette, hogy a jövôben fiatal dirigensek is vezényelnek majd a fesztiválon. Hogyan képzelik a fel lé pôknél a folytatást? Ezekre az együttesekre számítunk a jövôben, már csak azért is, mert az idén, a Lohengrinben bemutatkozó dirigens, Vajda Gergely a Rádiózenekar vezetôje. Most, a Wagner-napokon egyébként éppen az operaházi együttest vezényelte. Sokáig támadták a Müpát, miért játszik operát, arra ott a dalszínház, mi azonban mindig elmondtuk, nem vagyunk az Opera konkurensei, nálunk az opera szeretô közönség más megközelítésben láthatja a darabot. Remek az együttmûködés a rádió zenei együtteseivel és az Operaházzal. A két zenekar eltérô stílusa, hangzásvilága is izgalmassá teszi a produkciókat. Fischer Ádámmal pedig együtt keressük a dirigens utánpótlást. y Tavaly említette, hogy nagyon értékesnek tartja a rádió együtteseit, és más produkciókba is bevonják a zenekart, énekkart. Természetesen, több produkcióba is, sôt a 13/14-es szezonban a hetvenéves Rádiózenekar lesz az évad együttese a Müpában, ezzel talán némileg reflektorfényt tudunk nekik biztosítani. Távlati teveink is akadnak jócskán, hiszen az MTVA kötelékébe tartoznak, így születnek velük majd közös felvételeink is. y Mennyire váltotta be az elképzeléseit az együttmûködés az MTVA-val? Teljes mértékben, ráadásul Európában nincs még egy ilyen együttmûködés. Az MTVA segítségével elindult az a kommunikáció, amellyel szeretnénk megszólítani a jelenlegi és a jövendô koncertlátogatókat. Aki nem tud eljönni a hangversenyre, nincs pénze a jegyre, az így mégis az élmény részese lehet, s a tv-n keresztül látva az elôadásokat, talán az is kedvet kap a kultúrához, aki még sosem járt nálunk. Két mû sorunk van, egyikben az alkotókról, periódusokról is szó esik, ahogy arról is, milyen szerepet töltenek be a szólisták, s miért fontosak. Manapság ez azért lényeges, mert meg szûnt a CD- és a hanglemezipar, elestünk olyan fe lü letektôl, amelyek reklámozták a mûveket, az elôadókat. Kiváló mûvészeket nem ismernek a mai fiatalok, mert nem találkoznak sehol a nevükkel. A popipar viszont kihasználva az itunes-t elôtérbe került. y Tavaly már említette, hogy a Müpa is az itunes-on szeretne megjelenni. Hol tart mindez? 4

Még mindig dolgozunk rajta, a megállapodáshoz ugyanis arra van szükség, hogy át tudjunk állni a HD-felvételi módra. Tavaly különbözô, külsô körülmények miatt nem jártunk sikerrel, de remélem, idén be tudjuk szerezni a szükséges eszközöket... Így az elsôk között lennénk, akiknek az itunes-on is megvásárolhatóak a koncertfelvételei. y A zenei területre érkezett, közel 2 milliárd forintos támogatásból a Müpa is kapott 200 milliót, de gondolom, ez nem oldja meg az anyagi gondjait, hiszen már évek óta arról hallani, egyre kevesebb a pénzük Idén nagyon kevéssel, de nôtt a büdzsénk, s ha megkapjuk ezt a 200 milliót, akkor viszszakerülünk a két évvel ezelôtti szintre. A jelenlegi minisztériumi vezetésben van nyitottság arra, hogy megszülessen az a jól képviselhetô költségvetés, ami számunkra elégséges lenne. Nem annyira a fenntartásról van szó, hanem a fej lesz tésrôl. A Müpa ma elismert kulturális brand a világon, s elvárják tôlünk, hogy rendszeresen új produkciókkal jelentkezzünk, új elôadóknak adjunk lehetôséget. Ehhez azonban pénzre lenne szükség Készítettünk egy fenntarthatósági tanulmányt, amelyben mindezt összegezzük, és a minisztérium elé terjesztettük. A kreatív ipar, amelynek a mûvészet is része, a világban mindenütt egyre erôsebb ágazattá válik. De mint más gazdasági tevékenységnél, elôször invesztálni kell, hogy fejleszteni lehessen. Ezen a területen azonban elôrébb tartunk, mint más ágazatokban. Budapesten fantasztikus kulturális infrastruktúra alakult ki, gondoljunk csak a Müpa mellett a most átadott BMC-re, az újranyíló Zeneakadémiára, a Pesti Vigadóra. Ez szinte egyedülálló a világon, persze nehézséget is jelent, hiszen megduplázódik a minden este eladandó jegyek száma y Mit kezd ezzel a Müpa, hiszen Önöknél is érzékelhetô, hogy fogy a közönség? Ezt a nehézséget úgy kell elfogadni, akár egy új adottságot. Szükség van az intézményekkel munkakoordinációra, amelyben mindenki azt érzi, gyôztes-gyôztes szituáció részese. Hiszen mind annyiunknak az az érdeke, hogy közösen töltsük meg ezeket a helyszíneket. Ez a minôséggel is összefügg. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy abból engedjünk. A Magyar Turizmus Zrt.- vel is összefogtunk, azt szeretnénk, ha a 2014-es év tematikája a kulturális turizmus lenne. Célzottan kell rávilágítanunk arra, hogy Budapest a zene fôvárosa. A turisták Fotó: Petô Zsuzsa MÜPA Bo Skovhus Beckmesser szerepében legyenek tisztában azzal, olyan városba érkeznek, amely nívós zenei élményeket nyújt számukra. Nemcsak klasszikus zenérôl beszélek, hanem jazzrôl, minôségi könnyûzenérôl is. Komoly érdek, hogy mindez mûködjön, hiszen a kulturális turisztikai fogyasztó a gazdaságilag erôs felsô középosztályba tartozik, így minden szolgáltatásnak kiválónak kell lennie, cserébe komoly bevételt is hoz. Mindennek a kommunikációjával, a tartalmi feltöltésével kell foglalkoznunk. Nemrég hívtuk életre a Turizmussal és az Operaházzal a Budapest by Liszt programot, ami azért érdekes, mert Liszt Ferenc életterét utazza be a turista, és minden este nívós koncertekre kap jegyet. A beutaztatókat nagyon érdekelte ez a kezdeményezés. y A közös tortából, az állami támogatásból azonban mindenki egyre többet szeretne, és saját magáért, nem a közös ügyért lobbizik A szemléleten változtatni kell. A tortát kell növelni, nem a szeleteket. S úgy vélem jó jel, hogy a magyar zenekari kultúra jelentôs támo gatást kapott idén is. Nekünk pedig éppen az együttesek helyzetbe hozása a feladatunk. Egyébként jelenleg is azon dolgozunk, hogy rendszerbe foglaljuk ezeket a támogatásokat, hogy ne évrôl évre kelljen minderrôl dönteni. Ennek temérdek bonyolult feltétele van, kezdve minisztériumi és államháztartási büdzsétôl, az adott költségvetéstôl. De jó lenne, ha a rendszerváltozás után 23 évvel felfognák a szakmák, az érdekeiket csak maguk tudják képviselni. Ha ezt nem teszik meg, senki sem fogja helyettük. A másik kiirtása pedig azért nem jó üzenet, mert ha annak idején a prágai Aranymûvesek utcájában az elsô mester tönkretette volna a másodikat, ma nem létezne az utca, amiért odajárnak az emberek. Az egyedi harc tiszavirág életû. y A következô szezonban mi a Müpa tematikus üzenete? A jövô év az identitás kérdéseit boncolgatja. Nem könnyû ez a tematikus szerkesztés, eleinte kissé elvontnak tûnt, de úgy látom, egyre sikeresebb. Már lezárult egy fotópályázatunk, a Ki vagyok én? címû, amelyre sok fiatal jelentkezett, és kiváló alkotások születtek. Az embereket nagyon érdeklik ezek a dolgok, azonban a személyes dolgaikról senki sem beszélget velük. Azt, hogy mi van Veled, hogy vagy, mit szeretnél senki sem kérdezi meg tôlük. S úgy vélem, ez is a kultúra feladata. y Ezek szerint sikerült újfajta párbeszédet elindítaniuk a közönséggel? Igen, komoly lépések történtek. Az internetes felületeinkre is jelentôs fej lesz té sek várnak a következô fél évben. Mindent igyekszünk használni annak érdekében, hogy új koncerthallgató közönséget neveljünk. Jövôre az egyetemekkel is szorosabb együttmûködésre törekszünk. Meg kell értetni a fiatalokkal, hogy a minôségi kultúra a minôségi élet feltétele. Olyan érzelmi, pszichológiai tudást nyernek a mûvészet által, ami a problémák feloldásában is lényeges. Az életük lesz sokkal színesebb, élhetôbb, élvezetesebb, ha helyet adnak benne a kultúrának R. Zs. 5

ZENEI KÖZÉLETünk filharmónia Változatlan büdzsé, több tennivaló Szamosi Szabolcs több orgonakoncertet, egyházzenei rendezvényt szeretne Hatvanegy esztendôvel ezelôtt született meg az Országos Filharmónia, majd 45 év elteltével, 1997-ben a szervezet közhasznú társasággá alakult és három részre szakadt. Tizenhat év után pedig ismét összeolvadtak az egyes intézmények Filharmónia Magyarország Koncert és Fesztiválszervezô Nonprofit Kft. néven. Az új cég élére Szamosi Szabolcs került, aki korábban a Filharmónia Dél-Dunántúli Koncertszervezô és Rendezô Nonprofit kft-nek volt a vezetôje. Az átalakulásról, a programokról sajtótájékoztatót tartottak június 3-án, ezen mondta el az elképzeléseit az új vezetô is. Az átalakulást követôen stratégiailag megerôsödött cég jön létre, amelynek átfogóbb lehetôségei lesznek a legmagasabb minôség közvetítésére. Kiemelt figyelmet fordítanak az ifjúság zenei nevelésére is, ennek érdekében felvették a kapcsolatot a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal. Szeretnék, hogy Magyarország minden iskoláskorú diákja ismerje meg az élô zene varázsát. Az új céget bemutató sajtótájékoztatót a Nemzeti Filharmonikusok tagjainak elôadása nyitotta meg, majd Hammerstein Judit, a Nemzeti Erôforrások Minisztériumának kultúráért felelôs, helyettes államtitkára elmondta, azért vonták össze a három társaságot, mert a mûködésekben felfedezhetô volt a párhuzamosság és a kommunikáció is akadozott. Az új, összevont formá ban nô a hatékonyság, a lobbierô, nagyobb lesz a presztízs, az ismertség, s miután nem lesz szükség minden pozíció triplázására, így több pénz jut a mûvészekre. Hozzátette, a decentralizáció jegyében az új társaság központja is Pécsre került, s ez szintén azt szolgálja, hogy a vidéki városokban komoly kulturális központok szülessenek. Arról is beszélt, hogy az összevonással ellenôrizhetôbbé válik a támogatások felhasználása. Mondandóját azzal fejezte be, hogy az összevont Filharmónia szakmai irányítására Szamosi Szabolcsot kérték fel, s a tárca azt várja tôle, hogy új lendületet adjon a szervezetnek. Emellett köszönetet mondott a két másik, eddigi vezetônek, Igric Györgynek és Finta Jánosnak, s hozzáfûzte, az új ügyvezetô számít a további munkájukra is. Szamosi Szabolcs ugyancsak azzal kezdte beszédét, hogy köszönetet mondott elô deinek, köztük Várnagy Attilának is, akitôl három évvel ezelôtt vette át az irányítást Pécsett. Eddigi munkájára utalva elmondta, számára ma is minden Mesterbérlet-koncert ünnepnek számít. Bemutatta a Filharmónia Magyarország új, alakuló arculatából a cég logóját, a koncertek során munkatársak által használt egyen öltözéket, valamint az átalakuló honlap elsô oldalát. A továbbiakban elmondta, orgonamû vész lévén mindkét oldalt, a mûvészét és a szervezôét is jól ismeri, ezért igyekszik mindenki igényeit lehetôségei szerint figyelembe venni. Hangsúlyozta, nagyon fontosnak tartja az ifjúsági koncerteket, ennek érde kében felvették a kapcsolatot a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal, mert szeretnék, hogy Magyarország minden iskoláskorú diákja ismerje meg az élô zene varázsát. Új közönséget is szeretnének megnyerni több orgonakoncerttel, egyházzenei rendezvényekkel, amelyek bôvítik a Filharmónia kínálatát. Ezt követôen újságírói kérdésre Hammerstein Judit elmondta, a posztra nem volt pályáztatás. Hozzátette, reméli, hogy jól mû ködô struktúra alakul ki, s beszélt arról is, hogy az állami támogatás összege nem változik, ugyanannyi lesz, mint korábban a három szervezeté, azaz 135,9 millió forint. Szamosi Szabolcs pedig mindezt kiegészítette azzal, hogy továbbra is minden fesztivált szeretnének megrendezni, mûködtetni. A tájékoztató zárásaként a Budapesti Fesztiválzenekar tagjai muzsikáltak. R. Zs.

ZENEI KÖZÉLETünk filharmónia Az ország zenekarait más régiókban is bemutatná A sajtótájékoztatót követôen Szamosi Szabolcs válaszolt a Zenekar néhány kérdésére y Bár elmondta, néhány nappal a megalakulás után még nincs sok mondandója, hiányolom kissé a konkrétumokat... Mi az, ami változik? A büdzsé nem nô, miközben az utóbbi években a filharmónia vezetôitôl azt hallottam, már a fesztiválok, versenyek létét veszélyezteti a pénzhiány... A jelenlegi költségvetésbôl nem lehet sokkal hatékonyabban gazdálkodni a mostaninál... Ezt úgy vélem, jól látja. Nyilván minden mindennel összefügg, hiszen a válság hatásait az összes kulturális intézmény megérzi. Én abban reménykedem, hogy az országos központtal sok dolog jobban öszszefogható, jobban irányítható lesz. Kisebb költségbôl például látványosabb kampányokat szervezhetünk. De a cég alakulását követôen két nappal tényleg nem tudok még sok konkrétummal szolgálni. Az összevonásról szóló döntést nem én hoztam meg, felkértek egy feladatra, amelyet igyekszem a lehetô legjobban ellátni. Úgy gondolom, ha megnézzük a Dél-Dunántúli Filharmónia utóbbi három esztendejét, akkor ez jó kiindulópontot jelent ahhoz, hogy a jövôben mit szeretnénk a Filharmónia Magyarországgal megvalósítani. Hiszen a pécsi szervezetnek is jelentôsen csökkent az utóbbi három évben a támogatása, ennek ellenére a programkínálatunk nem változott. Valami ilyen varázslatban reménykedem mindig, amikor hozzáfogok a munkához. Amint a tájékoztató végén említettem, az orgona- és egyházzenei sorozatokban úgy vélem jelentôs potenciál rejlik, anyagi téren és a közönségnövelés szempontjából is. y A zenekarok terén pedig gondolom, a pécsiekkel jó a kapcsolata... Így igaz, de azt szeretnénk, hogy vetésforgószerûen, az ország minél több zenekarát bemutathassuk más régiókban is, mint ahol eddig mûködtek. y Remek ötlet, de ehhez is pénz kell. Pályáznak, vagy más forrásokban bíznak? Folyamatosan pályázunk. Egyébként az a tervem, hogy mindenkivel, aki a zenei területen dolgozik, legfôképpen a magyarországi zenekarokkal, a legjobb viszonyt alakítsam ki. A gyôri együttessel is szeretném helyreállítani a kapcsolatot. y Pécsett lesz a központ. Megmaradnak az ország egyéb pontjain lévô irodák és megtartják a korábbi munkatársakat? Azt szeretném, ha mindenki tovább tudná folytatni korábbi munkáját. Erre az alapra kívánok építeni, hiszen csak más köntösbe kell öltöztetni a korábban is létezett programjainkat. Emellett a minôség bôl nem engedve szeretnénk a programjainkat minél közelebb vinni az emberekhez. A pécsi Zeneszüret elnevezésû sorozatunkban például kiváló mûvészek zongoráznak a bevásárlóközpontban, s filmklubot szervezünk, amelyen kísérôzeneként felhangzó komolyzenei darabokat mutatunk be. Erre értettem az új köntöst, a lógó és az arculatváltáson kívül. y A sajtótájékoztatón többször elhangzott, hogy a két elôzô ügyvezetôt is szeretnék foglalkoztatni. Milyen konkrét feladatok, posztok várnak rájuk? Megtörtént már a felkérés? Természetesen igen, megtörtént, mindketten igent mondtak, de csak nagy vonalakban tudják a jövôbeni feladataikat, ahogy az összes többi munkatárs is. A pontos pozíciókról késôbb születik döntés. y Több nagy fesztivált rendeznek nyáron, például a Bartók Szemináriumot, a Régi Zenei Napokat, s eközben zajlik az átalakulás. Nem jelent mindez gondot? A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy az ország tizenkilenc megyéjében húszféleképpen mûködött a Filharmónia. Egyik helyen irodában, a másikon lakásban dolgoztak, volt, ahol az összes feladatot az adott városban látták el, a másik helyen pedig tényleg messzirôl irányítva jöttek létre a programok. Ezeket kellene jó irányba terelni de nem feltétlenül egységesíteni, hogy az elôrelépés megtörténjen. y A közönség mikor fogja érzékelni, hogy itt változás történt? Egy ideig megjelenik még mindkét arculat, a jövô évad programjai készen vannak, azokon nem is lehet, nem is kell változtatni. Talán egy év elteltével lesz mindez szembeötlô. Az elsô lépés a szervezeti átalakulás, a mûvészeti programok ezután következnek. Jövôre már másképp dolgozunk a zenekarokkal is. A KLASSZIKUS ZENÉSZEK a sztársportolóknak kijáró adókedvezményt követelnek George Osborne-tól. Nagybritannia legnagyobb zenekarainak vezetôi egyetértenek abban, hogy szüntesse meg a pénzügyminiszter a külföldi zenészekkel és mûvészekkel szembeni diszkriminációt és ne tagadja meg tôlük az adókedvezményt, melyet híres külföldi focistáknak és atlétáknak megad. Számos zenekar és klasszikus zenészek csoportjai tiltakoznak ma amiatt, hogy az Angliába látogató külföldi zenészek és mûvészek agresszív, meg kü lönböztetô és rendkívül bürokratikus adórendszerrel találják szemben magukat. A méltánytalanságot különösen kiemeli az a tény, hogy a milliomos külföldi focistáknak és atlétáknak a pénzügyminiszter bármilyen nagy adó alól mentességet biztosít, csak hogy jöjjenek az Egyesült Királyságba és versenyezzenek ott. A zenészek azután háborodtak fel, miután George Osborne pénz ügyminiszter kijelentette, hogy a nyári londoni nagydíjon versenyzô atlétáknak bármilyen nagy, az Egyesült Királyságban szerzett összeg után sem kell büntetô-adót fizetniük, beleértve a szpon zorálási pénzeket is. A Telegraph-hoz eljuttatott levelükben a zenekarok elmondták, hogy a fô kulturális esemé nyeink és fesztiváljaink nem kevésbé fontosak, mint a Bajnokok Ligája döntôje vagy a Londoni Atlétikai Nagydíj. A levél így folytatódik: A brit kormány által elfogadott nemzetközi adózási konvenciók a mûvészeket és zenészeket, valamint a sportolókat és futballistákat önkényesen másképp kezelik, mint az adófizetôk más kategóriáit. Tovább komplikálja a helyzetet, hogy a kormány a külföldi sportszemélyiségeket felmenti az adóelkerülés vádja alól acélból, hogy bátorítsa a fôbb sportesemények megtartását Nagy-Britanniában, míg megtartja az agresszív adópolitikát az idelátogató zenészekkel és mûvészekkel szemben. Támogatunk bármilyen lépést, mely lehetôvé teszi a brit zenekaroknak és hangversenytermeknek, hogy vonzzák a világ legjobb zenészeit és versengjenek a globális piacon, hogy fennmaradhassanak ezekben a nehéz idôkben. A levelet 35 csoport írta alá. 7

ZENEI KÖZÉLETünk duna Valamennyi zenekar nehéz anyagi körülmények között mûködik Szklenár Ferenc mûvészeti vezetô boldogan bôvítené néhány státusszal együttesét A Duna Szimfonikusok nagyon örültek annak, hogy Budapest Belváros-Lipótváros V. Kerület Önkormányzata március 15-én Pro-Civibus Díjjal ismerte el az együttesnek a kerület és a köz érdekében végzett tevékenységét. Emellett azonban Szklenár Ferenc mûvészeti vezetô nehézsé - gekrôl is beszámol. A zenekarnál a fi ze tések 15 esztendeje nem emelkedtek, a fenntartótól kapott pénz a Nonprofit kft. által kifizetett béreket sem fedezi, s ebbôl nem telik újabb státuszokra, pedig tíz zenészre még igen csak szükség lenne. A 45 muzsikus ugyanannyi koncerten lép pó diumra, mint a nemzeti ka te gó riá ba tartozó együttesek, ön álló felnôtt és ifjúsági sorozatokat mûködtet a Duna Palotában, együttmûködik a Filharmóniával országszerte és igyekszik a belvárosért is minél többet tenni. y Igazán rangos kitüntetést kaptak. Ezek szerint az V. kerülettel kötöttek közszolgáltatási szerzôdést? Nem, ilyen megállapodásunk Törökbálinttal született korábban, ezért is volt különösen értékes az V. kerület elismerése. Sajnos mióta az önkormányzatok így Törökbálint is nehéz helyzetbe kerültek, kapunk ugyan feladatokat, de nem a közszolgáltatási szerzôdés keretében. Iskolai koncertekre hívnak meg, amit egyébként nagyon fontosnak tartunk és szívesen is csinálunk. A törökbálinti fellépéseinken a tanmenetben szereplô szimfonikus mûveket élôben hallhatják a gyerekek, a saját gyerekbérletünknek, és a Filharmónia felkérésekre elôadott ifjúsági koncerteknek önálló tematikája van. Az V. kerületi díjat egyébként úgy vélem, a tavalyi, sikeres együttmûködésnek köszönhetjük. A Belvárosi Mûvészeti Napok keretében egy Donizetti-operában, a Szerelmi bájitalban muzsikáltunk. Ezért megkaptuk a társasági díjat, azzal a kitétellel, hogy folytatódjon a közös munka. Idén ôsszel a két évfordulós zeneszerzô elôtt tisztelegve Verdi-Wagner operagálát rendezünk, a Filharmóniával közösen pedig a V. kerületi iskoláknak szóló sorozattal próbálkozunk. y Más felkérések is várhatóak a kerülettôl? A zenekar, a Duna Palota és a kerület részérôl egyaránt megvan a szándék az együttmûködés folytatására. Úgy döntöttünk, hogy demonstratív módon hiszen az önkormányzati fenntartású zenekarokat támogató központi keretbôl eddig sosem kaptunk semmilyen támogatást, pedig van közszolgáltatási szerzôdésünk!? keressük a közszolgáltatási teendôket, bizonyítva ezzel, hogy mennyire fontosnak tartjuk ezeket a feladatokat. Reménykedünk, hogy elôbb utóbb ehhez támogatás is társul, és a hangversenytermünk közelében élôk még gazdagabb kínálattal találkozhatnak. y Miután a BM a fenntartójuk, elesnek más támogatásoktól... Milyen a jelenlegi gazdasági helyzetük? A Duna Palota mûködteti a két társulatot, a Duna Szimfonikus Zenekart és a Duna Mûvészegyüttest. 2008-ig a támogatás mértéke nagyságrendekkel nagyobb volt, a jelenlegi 250 millió forintos támogatási öszszeg a Nonprofit kft. által kifizetett béreket sem fedezi. Sajnos mûvészeink közel tizenöt esztendeje nem kaptak béremelést. A mû ködéshez szükséges további fedezetet vállalkozói árbevételbôl, jegybevételbôl pró báljuk elôteremteni, a szakmai és mûvészeti programokra pedig rendszeresen pályázunk. Az elmúlt évtizedek során elhalasztott, a Duna Palotával kapcsolatos karbantartási, épület- és állagmegóvási, valamint felújítási feladatok sajnos most minket terhelnek. A Duna Palota, mint Nemzeti intézmény, azon belül a szimfonikus zenekar és a táncegyüttes nagyobb megbecsülést érdemelne, ezáltal még változatosabb produkciókkal tudnánk megjelenni Budapest kulturális életében. y Ebben az évben részesültek a zenekarok között szétosztott, közel kétmilliárdos keretbôl... Igen, 20 millió forintot kapunk, és nagyon örülünk, hiszen ezzel a kulturális kormányzat jelezte, hogy azokra a feladatokra, amelyeket a belvárosban végzünk, szükség van. Azt azonban nagy problémának tartom, hogy sokan úgy vélik, az állami támogatás mindenre elég. Ma, Magyarországon, valamennyi zenekar nehéz anyagi körülmények között dolgozik, mi is megteszünk mindent a bevételekért. Óriási szerencsénk, hogy koncertteremmel rendelkezünk, mert egyéb ként terembérlésre már nem jutna pénz... Ha nagyobb büdzsével rendelkeznénk, tágabb körben hívhatnánk ven dég mûvészeket, olyan kottákat bérelhetnénk, amelyekre jelenleg nem telik. Elvétve tudunk például Bartókot, Kodályt vagy más jogdíjas mûveket játszani. A reális támogatás valóban az igényes kultúrára és közvetítésére fordítódna. y Gondolom, a 45-ös létszám is korlátozza a repertoárt. Így igaz, nem tudjuk az együttest minden alkalommal kibôvíteni, hogy késô romantikus és XX. századi darabokat játsszunk. Nyilván nem is az a feladatunk, hogy Wagnert, Mahlert adjunk elô, nem is férnénk el 8

ZENEI KÖZÉLETünk duna a pódiumunkon. Ettôl függetlenül változatos programokra törekszünk, és van is eredménye, hiszen kelendôek a bérleteink és a jegyeink, jelentôs létszámú törzsközönséggel büszkélkedhetünk. 2012-ben a teljes Duna Szimfonikus Zenekar összesen 97 koncerten, elôadáson szerepelt, valamint a zenekar 14 alkalommal mutatkozott be kamaraprodukciókkal. y A szolgálatszámuk, a koncertszámuk valóban ugyanannyi, mint a nemzeti kategóriába tartozó együtteseknél? Csak a létszámunk kisebb, egyébként játszunk annyit, mint nagyra becsült társegyütteseink. Annak örülünk, hogy a táncegyüttesünk nemzeti lett, mert így az intézmény, a Duna Palota Nonprofit Kft., ahol dolgozunk, szintén ebbe a kategóriába került. A mi sorsunk is másképpen alakulhatott volna, ha nem csökken ennyire a költségvetésünk és több jutna reklámra, arra, hogy a zenekart ismertebbé tegyük. Puskás András alpolgármester nyújtja át a Pro-Civibus Díjat Fotó: Sánta Balázs y Ha más lenne a létszámuk is, való színûleg az is sokat segítene... Így igaz, hiszen a zenekarban 65-en muzsikáltak, az évek során több mint 20 kollégától voltunk kénytelenek megválni, ami óriási vérveszteséget jelentett. A létszámhiányokat igyekszünk ügyes mûsorválogatással megoldani, ha jól kialakított repertoárt játszunk, akkor a létszámunk kis kiegészítésekkel a Duna Palotában elegendô. y Nemrég kürt-próbajátékot írtak ki. Ez azt jelenti, vannak azért érdeklôdôk? Korábban koncertmestert kerestünk, mert a kollégánk Salzburgba ment dolgozni, s meglepôen sokan jelentkeztek. Szerencsére találtunk megfelelô muzsikust. A fúvós próbajátékra szintén rengeteg tehetséges fiatal mûvész jelentkezett, szeptembertôl fel is veszünk egy kürtöst. Egyébként stabil a zenekarunk, nagy elvándorlásról szerencsére nem számolhatok be. De tíz embert boldogan felvennék újra. Ha csak öttel többen lennénk, már akkor nem lenne kórosan beteg a zenekar állománytáblája... Jelenleg ugyanis nincs harmadik harsonánk, s a két nagybôgô szintén kevés. Minimum tíz, nyolc, hat-hat, négyes vonóslétszám lenne üdvös. Arról nem is beszélve, hogy az ütôszólamban csak másfél státuszunk van. Ezek olyan kritikus számok, hogy vannak szólamok, ahová szinte mindig kisegítôkre van szükség... y Említette, hogy mindettôl függetlenül jól fogynak a jegyek, bérletek. Mi mindennel várják a publikumot a következô szezonban? Az évadot a Verdi-Wagner gálával indítjuk, s nagy örömünkre Kocsis Zoltán dirigálja egy koncertünket, erre az estre megkülönböztetett figyelemmel készülünk. A szezont a sokarcúság jellemzi, neves karmestereket hívunk vendégségbe, Medveczky Ádámot, Ligeti Andrást és Gál Tamást, valamint tehetséges szólistáknak fellépési, Fischer Annie ösztöndíjasoknak bemutatkozási lehetôséget kínálunk. Természetesen vezetô karmesterünk, Deák András is jelentôs részt vállal az évadból. Az ifjúsági bérletsorozatunkat pedig át kellett keresztelni családi bérletté, mert a nézôtéren egyre több idôsebb zenebarátot fedeztünk fel, akiknek kedvesek a vasárnap délelôtti matiné koncertjeink. y Diplomahangversenyeken is közre mûködnek. Ez azt jelenti, együttmûködnek a Zeneakadémiával? Egyelôre még igen. Ha azonban a Concerto Budapest is a Zeneakadémiához tartozik majd, kérdésessé válik, hogy nekünk jut-e feladat. Mi egyébként szívesen csináltuk mindezt, szinte a zenekar alapítása óta közremûködünk diplomakoncerteken és a közelmúltban zeneszerzô és karmes terképzô szakos növendékek vizsgakoncertjein is. Most sok a zeneakadémiás feladat, meglátjuk, hogy a jövôben mennyire lesz erre igény. Az viszont már biztos, hogy a Filharmóniával továbbra is folytatjuk az együtt mûködést. Az ôszi szezonra vannak már terveik, s a 2014-es esztendôben a budapesti koncertjeiken is fellépünk. Remek az együttmûködésünk, különbözô megyei turnékat is vállalunk velük. y Mi a helyzet a vendégszereplésekkel? A régi, klasszikus turnék már nehezen összeegyeztethetôk a munkánkkal. Viszont ôsszel kétszer megyünk Svájcba, kórusokat kísérünk. De annyira sok a tennivalónk itthon, hogy nincs is igazán mód hosszú turnékra és anyagilag sem hoznak annyit. A rendkívül alacsony bérek miatt a kollégák kénytelenek tanítani is és ez összeegyeztethetetlen a turnézással. Azért megjegyzem, a zeneiskoláknak örülni kellene, hogy aktív muzsikusok tanítják a jövô generációit a zene szeretetére... y Ezek szerint rengeteget dolgoznak, mégis olyan kevés a pénz, hogy nem tudni, mire jut belôle, s azt sem, hogy a jelenlegi helyzet meddig fenntartható... Mindent elkövetünk, hogy minél több feladatot vállaljunk, azonban ennek is van határa. Forráshiányos idôszakot élünk, de bízunk benne, hogy az állami támogatás legalább a béreket fedezni fogja, illetve 15 év után végre lehetne emelni a fizetéseket. A jelenlegi bérünk ugyanis semmilyen tekintetben sem versenyképes. A mai feltételek között újra kellene értékelni a magyar zenekarok támogatási rendszerét, azon belül a Duna Szimfonikus Zenekar helyzetét is. R. Zs. 9

ZENEI KÖZÉLETünk debrecen Az alapoktól építkeznek Debrecenben Somogyi-Tóth Dániel hangversenyhelyszínekrôl, nemzeti címrôl, tervekrôl Nagyon színes évadot tudhat maga mögött a debreceni Kodály Filharmonikus Zenekar, hiszen kortárs operától a popslágerekig, számos különleges darabot játszhattak nagynevû vendégmûvészekkel. Igazgatójuk, Somogyi-Tóth Dániel legfontosabb feladatának tartja, hogy felszámolja a zenekar kiszolgáltatott helyzetét, és elérje, hogy a Bartók-terem ismét a régi fényében tündököljön. Szeretné, ha jobb anyagi helyzetben vághatnának neki a következô évadnak, mert a nemzeti cím ellenére igencsak szûkös a büdzséjük. A jövô szezonjuk egyébként a klasszikusok jegyében telik, s kevesebb mûvet játszanak, viszont több alkalommal. y Nagyszabású koncerttel zárják június 8-án az évadot. Hogyan sikerült megnyerniük Helmuth Rillinget, elôtte pedig Kobayashi Ken-Ichirót? Ez is lépés az euró pai szintû zenei élet megteremtése felé Debrecenben? Természetesen törekszünk rá, bár a magas európai szinthez nyilván még sokat kell fejlesztenünk magunkat és a környezetünket. Viszont olyan idôben élünk, amikor sokszor csak az elôre menekülés lehet célra vezetô. Meglehetôsen kusza és ennél fogva inaktív állapotban vettem át a debreceni zenei élet irányítását, és annak ellenére, hogy sok tekintetben jelentôs lépéseket tettünk már, az állandó anyagi nehézségek dacára egy-egy ilyen kiemelkedô és karizmatikus személyiséggel való együtt zenélésre úgy vélem, szüksége van közönségnek, muzsikusnak egyaránt. y Egy évvel ezelôtt beszélgettünk, akkor azt mondta, lezajlott végre az átala kulás, s az új nevet kapó együttesekkel elindulhat a nullából az egyre lépés. Hol tartanak most, hogyan értékeli az eltelt esztendôt? Gondolom, az arculatváltásról mondhattam azt, hogy lezajlott. Rendkívül sûrû évad végén tartunk most, a Kodály Filharmonikusok számára egymást érték a teljesen különbözô produkciók. A barokktól a magyar ôsbemutatókig, a daljátéktól a késôromantika gigantikus, szimfonikus mûvein keresztül a kortárs operáig, a kamarazenétôl a pop slágerekig, a zenemûvészet szinte teljes palettáját végigjárta az együttes egyetlen évad alatt. Ez egyrészt hatalmas teljesítmény a mûvészeinktôl, másrészt elgondolkodtató, hogy a városnak egy kis létszámú szimfonikus zenekara van, ami ellátja a szim fonikus, kamarazenekari feladatokat, kiszolgálja az oratorikus és színházi igényeket. A lassan mögénk kerülô évadban kiemelkedô mutatószámokat teljesítettünk, sok tekintetben a korábbi évek többszörösét (nézôszámunk például közel megduplázódott!), mégis azt gondolom, ez az év rengeteg olyan kérdést, s ezáltal célt tárt fel elôttem, amit a pályázatom írásakor, de még tavaly sem láthattam tisztán. Ezek közül a legégetôbb a zenekar kiszolgáltatott helyzete, amelynek felszámolása egyik legfontosabb feladatunk. y Hogy áll a koncerthelyszínek kérdése? A másik legfontosabb, és komoly stratégiai feladat az együtteseink életterének újragondolása. Ezzel szoros összefüggésben szintén halaszthatatlan a városi hangversenyélet helyszínének, a Bartók-teremnek a rekonstrukciója. Sajnos be kell látni, hogy a néhány éve épült Kölcsey Központ sem a közönség szempontjából, sem zenei szempontból nem váltotta be a hozzá fûzôdô reményeket. Tipikus áldozatává vált a multifunkciós termek átkának, igazán egyik feladat sem mûködtethetô optimálisan. Ezért is tartom annyira nagyra azt az éveken át tartó harcot, amit Horváth Zsolt vívott azért, hogy a pécsi Kodály Központ kompromiszszumok nélkül igazi koncertteremmé válhasson. A Bartók-termet (ami ugyan 1989- ben szintén átesett egy többcélúságot szolgálni akaró, de szerencsére nem végzetes plasztikai mûtéten) viszont annak ellenére szereti a közönség, hogy nyugat-európai szemmel nézve teljesen szalonképtelen állapotban van. Úgy gondolom, mivel nem lehet számítani arra, hogy Debrecenben új koncertterem létesül, arra kellene koncentrálni, hogy ez a terem visszakapja régi minôségét, fényét. Ez bonyolult városi ingatlankérdés, remélem, hogy sikerül a terem méltóságához megfelelô irányt találni a hasznosításának nem mellesleg a felújítása esetén létrejöhetne az országban a Zeneakadémia utáni legpatinásabb koncertterem. y Az együttesek a nemzeti kategóriába tartoznak. Mindez milyen örömökkel és ne hézségekkel jár? Természetesen jól esett mindenkinek a nemzeti besorolás. Azt, hogy ez pontosan mivel jár kiadási és bevételi oldalon, még nem tudjuk, így errôl egyelôre nyilatkozni sem tudok. Az biztos, hogy nehézzé teszi a helyzetünket, hogy továbbra sem tudunk érdemben tervezni a bevételeinkkel. y Azt nyilatkozta, hogy a nemzeti együttesek között is elôkelô helyet szeretnének kivívni. Milyen utat követ ehhez? Az alapoktól történô építkezést látom továbbra is követendônek. Ahogy az imént mondtam, a zenekar mûködésének számos alapvetô, mélyen gyökerezô, hibás pillére van, ezeknek a helyretétele továbbra is komoly menedzseri koncentrációt igényel. Nem hiszek a tüneti kezelésekben, a valódi okokat szeretném megtalálni, és biztos vagyok benne, hogy ha ez sikeres lesz, az hozzá fog vezetni a Kodály Filharmonikusok egyéni, markáns zenei arculatának kialakításához is. Különben abban biztos vagyok, hogy ebben komoly szerepe lesz viszont a sokoldalúságnak. Kevés olyan zenekar van, ami egyszerre mozog ennyire otthonosan a zenekari árokban, játssza a teljes szimfonikus repertoárt, a kortárs zenét (legyen az akár komoly, akár könnyû) és azt is látjuk, hogy például Bényi Tibor koncertjein hirtelen milyen remek kamarazenekar válik belôle. Az együtteshez jövôre is remek karmestereket hívunk, igaz, most nem nemzetközi nagyságokat, hanem hazaiakat. Remélem, hogy a mûködési háttér és az együttes belsô zenei aktivitása jövôre egyszerre fog fejlôdni. y A korábbi körkérdésben említette, hogy Önöknél is csökkent az önkormányzati 10

ZENEI KÖZÉLETünk debrecen támogatás, amit némileg ellensúlyoz, hogy az államtól többet kapnak. Mennyire elégedett a büdzsével? Sikerült szponzorokat is megnyerniük az együtteseknek? A büdzsénkkel egy nagy baj van: az önkormányzat a közalkalmazotti fizetéseknek csak egy részét fedezi, ezért a pályázati pénzünk jelentôs részét mindkét együttesünk esetében elnyeli a bérköltség. Ha megkapjuk a bizonyos 15 millió (kórus) és 55 millió forint (zenekar) kiegészítô, minisztériumi támogatást, akkor fogunk csak ott tartani, hogy az eddig ismert pályázati pénzünket arra a célra tudjuk fordítani, amire kapjuk. A szponzorok tekintetében egyelôre nagy eredményeket nem tudok felmutatni, de ez a gazdasági környezetet ismerve nem meglepô. Egy-két milliós szponzori támogatásokat azért kaptunk, igaz, ezekkel a cégekkel kifejezetten jó a kapcsolat, ezért a jövôt tekintve azt remélem, van esély az együttmûködés erôsítésére és újak bevonására. Természetesen a tao-pénzeket ha nem is volt egyszerû, azért le tudtuk hívni. y A Kölcsey-ösztöndíjat, amelyet nemrég elnyertek, mire fordítják? Vajda János új, nagyszabású, debreceni vonatkozású mûvének tavaszi bemutatására, aminek a részleteirôl sajnos még nem mondhatok semmit. y Milyennek találja kollégái teljesítményét az új managementben? Szeretek velük dolgozni. Mindegyiküknek sok teher van a vállán, de a közös célért rengeteget tesznek, s bízom benne, hogy így néhány év alatt maradandó eredményeket érünk el Debrecenben. Volt egy komoly váltás a menedzsmentben a télen, amikor sikerült elkerülni, hogy a város gazdaságilag a városi könyvtár alá rendezze a zenekart és a kórust. Korábban a Kodály Filharmónia alá tartozott a könyvtár, több városi mûvelôdési központ is, ami bonyolult volt a gazdasági irányítás szempontjából. Szerettem volna, ha a saját lábunkon állunk, és nem kell tovább könyvtáras papírokat hitelesítenem. Ezt sikerült elérni, és ez gazdasági vezetô váltást is hozott magával. A régivel is szerettem együtt dolgozni, akárcsak az újjal, és abban is hiszek, hogy az így le egyszerûsödött mûködés hosszú távon meghozza a gyümölcsét. y Hogyan mûködnek a zenekari formációk? Bényi Tibor koncertjein rendszeresen játszanak együtt kisebb-nagyobb kamaraegyüttesek, de azokon kívül is, a Kodály Filharmonikusok tagjaiból az idôk során több vonós és fúvós formáció alakult, amelyek természetesen továbbra is rendszeresen muzsikálnak együtt. Legutóbb Erdélyi Zoltán, aki koncertmesterünk és szekund szó lamvezetônk egy személyben, vezetett egy Brandenburgi versenyt, amiben olyan mû vészeink is játszottak, akik eddig tudtommal kevésbé voltak aktívak kamarazené ben. Ennek különösen örültem. Az ifjúsági programunk keretében most tavaszszal többször is játszottunk Négy évszak-keresztmetszetet, négy remek, saját szólistánkkal. Ezt a csembalótól vezettem, és azon túl, hogy üdítô volt végre újra zenekarban ülni, jó érzést jelentett a kollégákkal együtt játszani. y Az együttesnél brácsa tutti próbajátékot hirdettek. Sok a jelentkezô? Van jelentkezô, remélem, színvonalas próbajáték lesz. Kell is a jó munkaerô, mert szülés, nyugdíj, pedagógusi pálya miatt komoly vérveszteségeink lesznek a szólamban. Különben azt gondolom, hogy az elôadómûvészi szervezetek számára aggasztó a pedagógus életpálya-modell, ha bevezetik, akkor azzal szemben a mi közalkalmazotti bérünk továbbra is ott marad, ahol most van. Így ki fogja ezt a rendkívül hektikus idôbeosztású, sokszor megterhelô pályát választani? y A kórus munkájával mennyire elégedett? Nagyon. Pad Zoltán és a kórus tagjai kiemelkedô munkát végeznek. y Katarban énekelhettek Aidát Pad Zoltán mûvészei, s a Zempléni Fesztiválon is operarészleteket adnak elô. Hogyan folytatódik mindez? Kaptak felkérést egyéb nemzetközi vendégszereplésekre is? A Kodály Kórus meghívásai roppant rapszodikusak. Sokkal nehezebben jutnak bevételhez, mint a zenekar, de közben olyan magas szintû felkéréseket és kitüntetett figyelmet kapnak, ami a folyamatos financiális kérdéseket valamelyest enyhíti. A Kodály Kórus az ország egyik kiemelkedô kulturális értéke, azt hiszem, ez a jövôben több országos jelentôségû koncerten is meg fog mutatkozni. A turnék kérdése azért nehéz, mert ahogy korábban mondtam, a bérek kifizetése után elenyészô összeg marad a pályázati pénzeinkbôl, így napidíjakra, útiköltségre nem tudunk elkülöníteni anyagi forrást, pedig sok az olyan felkérés, ami fedezné a kint tartózkodás minden költségét, az utazást azonban önerôbôl kellene megoldanunk. Sokszor csak egészen kevésen múlik... A zenekar télen Németországban turnézott, és szerencsére most vannak olyan felkérések, amelyek talán anyagilag is potensebbek lesznek. Azt különben kevesen tudják, hogy a városban két hivatásos kórus van: a Csokonai Színház énekkara a maga mûfajának egyik legjobb szereplôje az országban. A színház zeneigazgatójaként azt is szeretném, ha operai/zenés színházi feladatokat a jövôben minél többet kapnának, hiszen mind éneklésben, mind színpadi jelenlétben kivételes képességû és tapasztalatú, hatalmas operai repertoárral rendelkezô együttesrôl van szó. y Sikerült már tudatosítaniuk a lakosságban, hogy kiváló zenekar és kórus mûködik a városban? Elérték, hogy a kodalyfilharmonia.hu a város zenei életének online híroldalává is váljon? 11

ZENEI KÖZÉLETünk debrecen Az itt élôk már tudják, milyen kiválóak az együtteseik. A weboldalunk naprakészsége viszont még nem megoldott, ezen például sokat kell fejleszteni. y Mi a helyzet a minôségi ösztönzô rendszerrel? Azon túl, hogy anyagi háttér kellene hozzá, igazságos elosztásra is szükség volna, hiszen a Debrecenben mûködô három hivatásos zenei együttes közül jelenleg csak a színház énekkara kap minôségi bérpótlékot. Ha a Kodály Filharmonikusok és a Kodály Kórus is részesülne ebben, akkor teljesen egységes rendszert kellene kialakítanunk, hiszen az együttesek rendszeresen dolgoznak együtt, ami most érthetô módon, komoly bérfeszültségeket generál. y A közönségnevelés terén mennyire váltotta be terveiket az ifjúsági sorozat? Nézôszám tekintetében kiválóan, frissességben, interaktivitásban, a gyerekek nyelvén kommunikálásban azonban még fontos újító feladatok állnak elôttünk. y Hogyan tudnak többet tenni a regionális jelenlétért? Számos érintett szakmai vezetôvel, a határon túli területek tekintetében diplomatával állunk közvetlen kapcsolatban. Nyíregyháza, Békéscsaba, Gyula, Miskolc, Nagyvárad, Kassa kiemelt jelentôségû helyszínek a Kodály Filharmonikusok és a Kodály Kórus számára, s ezek mind olyan városok, ahol a közeljövôben fellépünk. Természetesen amennyire a szûk kapacitásunk engedi, a régió kisebb településein szintén igyekszünk jelen lenni. A hajdúsági városokon kívül például idén másodszor fogjuk játszani a Békés- Tarhosi Zenei Napok nyitókoncertjét. y Elégedettségi kérdôívet töltetnek ki a publikummal. Az eddigi adatok mit tükröznek? Úgy tudom, hogy a jelenlegi átlag osztályzat 4.2, de egyrészt ez még biztosan nem túl reprezentatív minta, másrészt az elégedettséget érthetô módon nagyban rontja a Bartók-terem említett, siralmas állapota, ami a közönség szemében a mi szolgáltatásunkhoz tartozik... y Békéscsabán maradt mûvészeti vezetôként? Sikerült megoldani a fenntartóváltás utáni anyagi gondokat? Mit szól ahhoz, hogy a regionális együttesek is felvételüket kérték a Zenekari Szövetségbe? Nem, a debreceni munka teljes embert kíván. De annak örülök, hogy úgy jöttem el a számomra meghatározó Békés megyébôl, hogy mind a várostól (ami a zenekart váratlanul vette át), mind a minisztériumtól sikerült megnyugtató összegû támogatást kapni, még ha ez közelébe sem ér a korábbi, megyei fenntartású idôszaknak. A mûvészeti vezetést a koncertmester vette át. Azt, hogy a regionális együttesek egy egységként egyesülve felvételre kerüljenek a szövetségbe, azért tudom támogatni, mert tisztában vagyok azzal, hogy mekkora missziót végez egy ilyen zenekar, kifejezetten nagy, sokszor megyényi területeken kifejtve a munkáját. A szakmai utánpótlás miatt is fontos a létük, Békéscsabán például a helyi zenemûvészeti szakközépiskola életét is alapvetôen meghatározza, mûködik-e a szimfonikus zenekar, s ha igen, milyen színvonalon. Az is sokszor eszembe jut, hogy mennyit köszönhetek a békéscsabai zenekarnak. Nagy szerencsém volt, hogy pályakezdôként egy félhivatásos együttes fejlesztésében részt vehettem. Szép idôszak volt az életemben, bár a mostani is az. y Amikor átvette az együttesek irányítását, fontos feladata volt, hogy a helyi zenei életet hangolja össze. Hol tartanak most a kooperációk, s mindez milyen elônyökkel járt? Mi a helyzet a színházzal, az operatagozattal? Milyen az együtt mûködés az új színházvezetéssel? A kooperációk remekül mûködnek, mind az érintett Debreceni Egyetem Zenemûvészeti Karával, mind a Filharmónia Kelet-Magyarországgal. Ez utóbbival a cégösszevonás után is tervezzük az együttmûkö désünk folytatását. Az elôny pedig objektív volt: az azonnali teltházak egyértelmû visszajelzést jelentettek. A Csokonai Színház új vezetésével napi szintû a kapcsolat, bizakodó vagyok. Debrecen az elmúlt években, még az érkezésem elôtt, komoly bástyája lett a magyar operajátszásnak. Korábban a zenekar és színház között már hagyományosnak mondható feszültség uralkodott. Személyemben azonban olyan zeneigazgatója lett a színháznak, aki közben a zenekar intézményvezetôje is, s mindez sokszor felszínre hoz korábban nem megoldott problémákat, hiszen egy ilyen feladatkörû vezetô nem csak a színház érdekét nézi... De biztos vagyok benne, hogy mindkét várnak, a színháznak és a zenekarnak is, közös érdeke ezek okainak megtalálása, megoldása. Egy színház egy város elsô számú kulturális intézménye, az opera a zenemûvészet csúcsmûfaja, ezeket összehangolni nagy és azt remélem, szép feladat lesz, amit bármennyire nehéz, valószínûleg valóban csak egy városi zeneigazgató tudhat megoldani. Ezért, ha úgy tetszik, ebben történelmi felelôsségem van, de természetesen számítok az új vezetés partnerségére és éleslátására is. y Hol tart a repertoárépítéssel? Milyen koncerteket, vendégeket emelne ki a követ kezô évadból? Jövôre klasszikus szezont rendezünk. Szeretném, ha a zenekar minél kevesebb féle mûsorral lenne leterhelve, viszont azokat minél többször tudnánk eljátszani. Beethoven és Mozart kiemelt szerepet kap, azt gondolom, ez már régóta hiányzott a repertoárból és ezek a mûvek a zenekarépítés alapjai is egyben. Kocsis Zoltán, Ligeti András, Kovács János, Bényi Tibor fontos szereplôi lesznek a jövô évadnak, de vendégünk lesz a Nemzeti és a Pannon Filharmonikusok is. y Izgalmas kezdeményezés, hogy a miskolci operafesztivált követôen Vajda János két új operája Debrecenben is színre kerül... A teátrum rezidens zenekara a Kodály Filharmonikusok. Milyen elô adásokban vesznek részt a következô szezonban? Hosszú évek óta elôször lesz operett a Csokonai Színházban, Lehár A víg özvegy címû mûvét visszük színre. A Vajda-operák mellett mûsoron tartjuk A sevillai borbélyt és tavasszal a Nabuccót is bemutatjuk. Májusra opera-hetet tervezünk, ahol több produkcióval, köztük vendég-elôadással is szeretnénk a közönséghez közelebb hozni a mûfajt. y Tavaly azt mondta, szeretne többet foglalkozni a zenével, s örülne, ha nem az átszervezés, az adminisztráció vinné el az idejét. Most milyen a helyzet? Korábban nem ismertem a kapacitásom határait, egyszerûen nem jött el az a pont. Roppant feladatot vettem a nyakamba mindazzal, ami Debrecenben rám várt. Sok mindent megtapasztaltam az utóbbi két évben, egyrészt megismertem a munkabírásom határait, másrészt azt, hogy menedzserként lehet egyszerre sok szálat mozgatni, de amikor az ember zenél, amellett-azalatt nem lehet mást csinálni. Ezért a jövô évadban én is, csakúgy mint a zenekar, kevesebb mûvet, de többször fogok vezényelni. Elsôsorban az együtteseink jövôjéért vagyok felelôs, és azt hiszem, 32 évesen megengedhetem még magamnak, hogy ne a vezénylés legyen most elôtérben, különösen hogy a menedzseri munkát is szeretem. R. Zs. 12

Ahol feltöltôdés a zenekari zenélés ZENEI KÖZÉLETünk Uhrin Viktor örül, hogy a regionális zenekarok szövetségbe tömörülnek békés Több mint fél évszázados múltra tekint vissza a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar, s bár tagjai a tanítást választották hivatásuknak, azért az aktív zenélésrôl sem szeretnének lemondani. Idén már remek helyszínen mutathatják be tudásukat, hiszen a Csabagyöngye Kulturális Központ 400 fôs, akusztikailag is nagyszerû koncerttermében muzsikálhatnak. Az együttes mûvészeti vezetôjének tavaly ôsszel a zenekar koncertmesterét, Uhrin Viktort választották, aki nagyon fontosnak tartja, hogy a regionális zenekarok szövetségbe tömörülnek, hiszen hiánypótló szerepet töltenek be. Ráadásul a megyében élô gyerekek közül sokan az ifjúsági koncertjeik hatására döntenek a zenetanulás mellett. y A tavalyi szûk esztendô után, amikor anyagi nehézségek miatt összesen két koncertet adott az együttes, úgy tûnik, ebben az évben sokkal jobb lehetôségekkel rendelkeznek, hiszen közszolgáltatási szerzôdést kötöttek a várossal, ötszörösére emelkedett a támogatásuk, s emellett a Csabagyöngye Kulturális Központban próbahelyet kaptak. Minek köszönhetô, hogy egy esztendô elteltével változott a szemlélet és Békéscsaba az együttes mellé állt? Az együttmûködés nem új keletû, a város korábban is segítette a zenekart. Amikor a megyei önkormányzat nem tudott tovább támogatni bennünket, a város vezetôi fe lelôs ségteljesen a zenekar mellé álltak. Látható volt, hogy ez az egyetlen útja a fennmaradásunknak. Javult a város és a zenekar közötti kommunikáció, lehetôséget látnak bennünk kiemelkedô kulturális programok közremûködôjeként. Az év elején átadott Csabagyöngye Kulturális Központ (CSAKK) 400 fôs, akusztikailag is nagyszerûen megtervezett koncertterme mûködô szimfonikus zenekar nélkül nem töltené be teljesen a funkcióját. y Az új büdzsé mi mindenre ad lehetôséget? Jelenleg évi négy új mûsort tudunk elkészíteni és biztosítva látszik a zenekart mûköd tetô egyesület anyagi forrása is. y Milyen támogatókra számíthatnak még? A város segítségével fel tudtuk venni a kapcsolatot nagyobb regionális cégekkel, jelenleg tárgyalásban vagyunk velük a támogatások formájával, tartalmával kapcsolatban. Az NKA nem minôsített zenekarok és énekkarok számára kiírt pályázatán is eredményesen szerepeltünk. y Hogyan lehetne visszaállítani azt az állapotot, amely keretében évi 20-30 koncertet adtak és a környezô településeken is felléptek? Sajnos, ez elsôsorban anyagi kérdés. Támogatnia kell annak a városnak a zenekarunkat, amelyik szeretne bennünket meghívni. y Ön korábban is a zenekar koncertmestere volt, majd tavaly Gál Tamással együtt látták el a mûvészeti vezetôi feladatokat. Ôsszel azonban az egyesület tagsága új mûvészeti vezetôt választott, aki Ön lett. Minek köszönheti az együttes bizalmát? 2012-ben két koncertünk volt, amit a zenekaron belül négy esztendeje mûködô kamarazenekar adott. Ennek az együttesnek a szakmai munkáját jó ideje én irányítom, talán innen ered a bizalom. Véleményem szerint az is fontos volt, hogy jórészt Békéscsabán élek. Gál Tamás ez év januárjától dolgozik újra velünk, Ô vezényelte a CSAKK megnyitóján az együttest és a Tavaszi Fesztiválon adott koncertünket is. Reményünk szerint tartós lesz ez a kapcsolat, nagyszerûen tud hozzányúlni a zenekarhoz, mûvészi és pedagógiai szempontból egyaránt. y Milyen tervekkel, elképzelésekkel látott munkához? Repertoár terén mi mindennel bôvítené az eddigi palettát? Nem jelent nehézséget a koncertmesteri pult mellôl az együttest is irányítani? Nem tekintem magamat elsô számú vezetônek. A zenekart mûködtetô egyesület 13

ZENEI KÖZÉLETünk békés elnökével, Sándor Ottóval és a zenekari titkárral, Kovácsné Kerekes Dalmával közösen vezetjük az együttest. Mindenki a saját területéért felel, ha problémás kérdések adódnak, akkor megbeszéljük. Így könynyebben kiszûrhetôek a hibás döntések okozta gondok. A zenei palettát pedig a régióban élô zeneszékre kell szabnunk. Ez valamelyest szûkíti a lehetôségeket, de csak így lehet ténylegesen repertoárt építeni, s nem csupán egy-egy nagyobb szabású produkciót létrehozni. Fontosnak tartom a régió ból elszármazott sikeres mû vészek felkérését a koncertjeinkre, ez így volt korábban is. y Ötvennégy éves múltra tekinthet vissza a zenekar. A tagok mi mindennel foglalkoznak az együttes mellett? A zenekar szinte minden tagja zenetanár, fôiskolai vagy egyetemi diplomával. Ôk a tanítást választották hivatásul, de nem szeretnének lemondani az aktív zenélésrôl sem. Néhányan a Szegedi Szimfonikus Zenekarból rendszeresen erôsítenek bennünket, idônként lehetôséget szoktunk adni a Békéscsabai Bartók Béla Mûvészeti Szakközépiskola kiemelkedô tanulóinak is. Azt gondolom, hogy ez a se nem profi, se nem amatôr lét teljesen jól illeszkedik az együttes tagjainak igényeihez. Senki nincs belefásulva a havi 20-30 szolgálatba, motiváltak egy-egy koncertre való felkészülés alkalmával. A fôállású tanítás mellett így ez mindenkinek feltöltôdés is egyben. y Mennyiben jelent nehézséget a próbák szervezésénél, hogy a tagok döntô többsége zenetanár? Kialakult már jó ideje egy idôbeosztás, ami alkalmazkodik ahhoz, hogy mindenki el tudja kezdeni a kora délutáni tanítást. Viszonylag korán kezdjük a próbát és így mindenki odaér a munkahelyére. (8.15 11.15) y Mekkora igény van a városban a klaszszikus zenei koncertek és az ifjúsági hang versenyek iránt? Milyen nagyságú a törzsközönségük? Nem gondolkodtak még bérlet indításában? Békéscsabán évente 8 10 szimfonikus zenekari koncertet rendeznek, ezek telt házak elôtt kerültek színre eddig a Jókai Színház 350 fôs termében. Az idén tavasszal másfél év szünet után lépett újra közönség elé a BMSZZ az új hangversenyteremben, s a jegyek már 5 nappal a koncert elôtt elfogytak. Egy érdekesnek ígér kezô hangverseny vagy egy kiváló szólista megmozgatja a közönséget. Van igény a minôségi klasszikus zenére, de azért bérlet indítását jelenleg még nem tervezzük. y Meg lehet tölteni a Hangárt is? A Békés Airport hangárjába szervezett koncert nagyon jó ötlet volt, a várható nagyobb érdeklôdés miatt. Jelenleg a CSAKK 400 fôs koncertterme egy nap alatt 800 férôhelyessé alakítható. y Milyen produkciókat terveznek a kö vetkezô szezonban, kiket hívnak meg az elôadók közül? Szeptember 6-ra szabadtéri operett gálát szervezünk a várossal, november 20-án, az Ifjú Zenebarátok Napján családokat várunk koncertünkre, ennek megfelelô mûsorral. Tervezünk újévi koncertet, ifjúsági koncerteket a régió városaiban, a Tavaszi Fesztiválon is lesz hangversenyünk. y Hogyan vélekedik arról, hogy a regionális zenekarok is szövetségbe tömörülnek? Nagyon fontosnak tartom, mert ezek a zenekarok eddig is hiánypótló szerepet töltöttek be az adott régió zenei életében. Békéscsabán a mi hangversenyeinken kívül évente csak 4-5 alkalommal ad koncertet szimfonikus zenekar. Egyértelmûen szükség van ránk, ez érzôdik a közönség visszajelzéseibôl. A régión belüli ifjúsági hangversenysorozatot is ésszerûbb helyi zenekarral lebonyolítani. Ezen kívül megoldottá válhat az érdekképviselete ezeknek a zenekaroknak. Jelenleg csak pályázatokon keresztül juthatunk költségvetési forrásokhoz, az elnyert támogatás összegéhez képest rengeteg adminisztrációs kötelezettségnek eleget téve. Egy költségvetésben rögzített támogatás nagyban segítené a zenekar jövôjének tervezhetôségét. y Hogyan gondolkodnak az ifjúság ne velésrôl, közönségszervezésrôl? A Békés Megyei Szimfonikus Zenekar mûvészeti vezetôjeként és zenetanárként a fiatalok zenei nevelését rendkívüli fontosságúnak tartom, elsôsorban a zene személyi ség fejlesztô hatása miatt. Kutatások bizonyítják, hogy a zenét tanuló gyerekek kreatívabbak, problémamegoldó képességük jobb az átlagnál. Koncentrációs képességük, szépérzékük, önbizalmuk, önfegyelmük fejlôdik, ha aktívan zenélnek. Jelenleg az általános iskolák heti egy énekórájában ez nem igazán valósulhat meg, csak a zeneiskolákban. Békés megyében évente 8 10 alkalommal találkozhat a felnôtt közönség szimfonikus zenekari koncerttel, és ez szinte kivétel nélkül mind Békéscsabán kerül színre... A megyében élô gyerekeknek egyet len lehetôsége, hogy ifjúsági hangversenyen találkozhassanak élôben szimfonikus zenekarral. A koncertjeink után a gyerekek jó része közelrôl is megnézheti, megfoghatja hangszereinket. Nagyon érdek lôdôek, rengeteg kérdésük van. Több tanár kollégám meglátása, hogy a gyerekek nagy része a koncertjeink hatására kezd zeneiskolába járni, az ott látott hangszert kiválasztva. Felelôsek vagyunk tehát zenészként és tanárként is azért, hogy a gyerekeinkbôl zenével élô, gondolkodó, a humán értékekre építô individuum váljon. y Mi az ötéves terve? Jelenleg évadokban tudok gondolkodni, ennyi idôre látható elôre a zenekar anyagi forrása... R. Zs. 14

kritika Koncertekrôl Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar 2013. április 20. Klauzál Gábor Budafok Tétényi Mûvelôdési Központ Rendezô: Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar Napjainkban, ha szétnézünk a komolyzenei hangversenyek többségén, azt tapasztaljuk, hogy nagyrészt középkorú, vagy még ennél is érettebb hallgatóság foglal helyet a nézôtéren. Olykor persze elôfordul, hogy egyegy iskola kivezényeli a tanulóit tudok olyan középiskoláról, ahol szerepel a helyi pedagógiai programban a rendszeres színház- és hangverseny-látogatás, ám kérdés, hogy ezeknek a kötelezô penzumoknak lesz-e folytatása a diákok részérôl, azaz, önszántukból, kényszer hatása nélkül is elmennek-e majd a késôbbiekben hangversenyeket hallgatni. Hogy Kodály országában, a 21. században a (komoly)zene valóban mindenkié (értsd: minden korosztályé) lehessen, a zenetanárok és elôadómûvészek egyre sürgetôbb közös feladata a jövô koncertközönségének kimûvelése. A profeszszionista muzsikusoknak létfontosságú, hogy zeneszeretô fiatalokat neveljünk, hiszen hovatovább nem lesz kinek játszaniuk. Bár vészharangot kongatni még korai lenne, kétségtelen, minél hamarabb kezdünk az értô közönség képzéséhez, annál látványosabb eredményre számíthatunk. A Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar, karmesterükkel, Hollerung Gáborral karöltve évek óta missziójának tekinti a zenei ismeretterjesztést, örvendetes módon a legkisebbek számára is. Az együttes minden évben több ismeretterjesztô jellegû bérletet hirdet, sôt, a nemes cél érdekében nem ritkán ingyenes koncerteket is adnak. Hiszen senki nem úgy születik, hogy tudja, ki volt Antonio Vivaldi, és hogy azt a mélyhangú, hosszú fafúvós hangszert, ott hátul a zenekarban, fagottnak hívják. Ezeket meg kell magyarázni, mesélni kell róluk, és persze illusztrálni is illik az elmondottakat. A megérthetô zene elnevezésû bérleti sorozat legutóbbi A zenekar ünnepe címet viselô matinéján négy zeneszerzô kompozícióját segítségül hívva mutatták be a budafokiak a zenekar fejlôdését és különféle hangszereit. Elsôként Vivaldi A négy évszak címû hegedûverseny-ciklusából az éppen aktuálisat, a Tavaszt vette górcsô alá Hollerung Gábor. Bár a zeneszerzôt megihletô szonettet nem olvasta fel, élvezetesen hívta fel a közönség figyelmét a költemény zenévé átalakult történéseire: a tavaszi szellôcs kékre, a madárkák párbeszédére, a tavaszi vihar villámaira-mennydörgéseire, az el szen de redô bojtár kutyájának vakkantásaira és az utolsó tétel táncát kísérô tekerôlant nyers hangzására. A hallgatóság apraja-nagyja azt is megtudta, hogy ebben az idô ben még jóval szerényebb méretûek voltak a zenekarok, és a lassú tételekben a szólista szabadon improvizálhatott. A szólót ezúttal Harsányi Elina játszotta érzékenyen, ízléssel. A zenekari idôutazás következô állo másaként G. F. Händel Tûzijáték szvit jé nek részletei következtek. Kis történelmi betekintés után (megtudtuk, hogy a szerzô 1749-ben, az aacheni békeszerzôdés al kal mából rendezett londoni ünnepségre alkotta meg a mûvet) Hollerung Gábor látványo san rámutatott arra, miért kellett megnövelni a zenekar méretét. E konkrét esetben a szabadtéri elôadásra szánt darab ugyanis sok fúvóst igényelt, és az a vonósszám, ami Vivaldinál még elegendô volt, Händel korában már kevésnek bizonyult. Ezért volt szükség a vonóskar felduzzasztására. A zenekar eljátszotta így is (kevés vonóssal), úgy is (megnövelt vonóskarral), hogy mindenki saját maga is megtapasztalhassa az állítás igazát. Talán még jó lett volna egy kicsit hallani a szvitrôl, illetve az elhangzott tételekrôl (táncokról) is. Persze nehéz dolog néhány percben mindent elmondani, különbözô korosztályok érdeklôdését folyamatosan fenn tartani, közben pedig arra is figyelni, hogy az ismertetô ne legyen túlságosan hosszú. Így pedig azt mondhatom a jól viselkedô gyermekeket látva ennyi információ pontosan elég volt. W. A. Mozart Varázsfuvolájának nyitányával léptünk át a bécsi klasszika korába, és ez jó alkalmat adott a karmesternek, hogy bemutassa a zenekar hangszercsoportjait. Meg ismer tük a vonóskart, a fafúvósokat (olyat is, ami még Händelnél nem szerepelhetett, hiszen például a klarinét Mozart korának volt újdonsága) és a rezeket, majd a már Händelmûben, késôbb pedig a matinét záró Beethoven-szimfóniában fontos szerepet játszó üstdobot is. Kiváló alkalom lett volna a már ekkor színpadon lévô, nem mindennap hasz nálatos kontrafagottról is néhány szót ejteni, ami arra várakozott, hogy az utolsó számban, Beethoven V. szimfóniájának zárótételében megszólalhasson. Mindkét bécsi klasszikus szemelvény parádés elô adásban szólalt meg. Így, hogy a zeneirodalom nagy mûveibe ennyi re mélyen és részletesen betekinthettünk, a koncert olyan élményt és játékosan meg tanult új ismereteket adott, ami vél hetôen segíti majd más mûvek értô befogadását is. S mi más is lehetne a legnagyobb hozadéka ezeknek az igényes ismeret ter jesz tô elôadá soknak, mint az, hogy a mos tani gyermekekbôl néhány év múlva a ko moly zenét értelemmel és érzô szívvel hallgató jövôbeli közönség válik majd. (Kovács Ilona) Zuglói Filharmónia Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus 2013. április 21. Mûvészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Rendezô: Zuglói Filharmónia Ínyenceknek való zenei csemegéket kínált a Zuglói Filharmónia 2012/13-as Stephanus bérletének záró koncertjén. A különleges, ritkán felcsendülô mûvekbôl álló mûsort ezúttal vendégkarmester, a Németországból érkezô Alexander Mayer irányításával szólaltatta meg az együttes. Elsôként J. S. Bach orgonára írt, Esz-dúr prelúdium és fúgájának (BWV 552) Arnold Schönberg által 1928-ban készített zenekari átirata hangzott el, majd ezt követôen Francis Poulenc g-moll orgonaversenyében valóságosan is megszólalt a hangszerek királynôje. A koncert második felét a Verdikorszak utáni legnagyobb olasz operakomponista, Giacomo Puccini egyik fiatalkori mûve, a Messa di Gloria töltötte ki. A Clavier-Übung 3. kötetében található Eszdúr prelúdium és fúga Bach mûvei közül is kiemelkedik, hatalmas orgonatermésének egészét tekintve is az egyik legösszefog lalóbb jellegû. Nem véletlen, hogy az elsô sorban zeneszerzés-tanításból élô Schön berg kiváló alapanyagot látott meg a mû ben és ebbôl készített átiratában a roman tikus hangszerelés mintapéldáját mutatta meg. A zenekar nagysága wagneri-meyer beeri méreteket idézett a tíz nagy bôgôvel és a négy kürttel, de minden hangszercsoportot nagy számban kért a zeneszerzô. Ennek ellenére a zenekar hangzása egyáltalán nem volt vaskos, sôt, inkább hajlékony és karcsú. A prelúdiumot nyitó, francia ouverture-stílust idézô elsô téma indításában benne volt a 15

kritika pontozott ritmusok sugallta határozottság és ünnepélyes komolyság, a szólamok ugyanakkor saját életet éltek, a barokk ellenpont csúcsát reprezentáló alkotáshoz illôen világosan elkülönültek egymástól. Tetszett a második téma könnyed, táncos hangütése és a harmadik motorikus, virtuóz mozgalmassága. A hármasfúga témáinak külön bözô karakterei Schönberg hangszerelésében különösen látványosan három merôben más világot reprezentáltak. Az elsô részben, a keresztet megrajzoló fúgatéma a fafúvók elôadásában méltóság teljesen nyugodt volt, a második szakasz a vonóskarral a fô szerepben kellôen tar tózkodó, míg a harmadikban a témabemuta tást a rezeknek adta Schönberg, ezek szágul dó tizenhatodai Albert Schweitzer találó hasonlatát idézve mintha valóban az égi vihar zúgását és morajlását mutatták volna. A befejezésben a zenekar összes regiszterének megszólaltatásával pedig megszületett a mû egyetemes nagyságának élménye is. Poulenc 1938-ban elkészült orgonaversenyével éles váltás következett: az orgona üstdobok pörölycsapásaival kísért kezdô akkordjai minden kétséget kizáróan tudtára adták a hallgatóságnak, hogy igazi 20. századi kompozíció váltja az iménti barokk mû 20. századi zeneszerzô által készített romantikusnak ható átiratát. A francia komponista egyik kritikusa szerint Poulenc egyszerre szerzetes és kujon. Ha ezúttal az orgonaversenyre oly jellemzô ellentétek szembeállítását értjük rajta, akkor a megállapítás erre a mûre is találó. Lágy lírai részek, táncos jelleg, himnikus korál éppúgy benne van a kompozícióban, mint mellbevágó disszonancia, fanyar és statikus akkordtömbök és nagy összefüggô hangfreskók. A kihívást jelentô orgonaszólamot a Zeneakadémián frissen diplomázott Harmath Dénes játszotta lenyûgözôen. A fiatal muzsikus (aki mellesleg szoftverfejlesztô, hiszen informatikus-mérnöki diplomát is magáénak tudhat) látványos gesztusok nélkül, korát meghazudtoló érettséggel tolmácsolta szólamát. Virtuózan játszott a hangszínekkel, az orgonából kihozható dinamikával mindezt elbûvölô intelligenciával. A közönség persze nem engedte el ráadás nélkül. Választása mintha egy Mozart-téma improvizációja lett volna, mely a bécsi klaszszika világából érkezik meg a jazzhez. A szünetben tett kis nyomozásom eredményeként írhatom meg a szellemes mû címét, ami Gárdonyi Zsolt Mozart Changes címû kompozíciója volt. A szünet után örömteli pillanatok következtek: Záborszky Kálmán karnagy úr adta át a Zuglói Filharmónia díjait: titkos szavazással odaítélt Az évad zenekari mûvésze, illetve Az évad énekkari mûvésze elismerést vehetett át két-két zenekari és énekkari muzsikus. Mintha csak az eseményt ünnepelte volna Puccini korai, 1880-ban elkészült Messa di Gloria címû kompozíciója, amelynek elôadásáért a zuglói együtteseket méltán illeti dicséret. A mû megszólaltatásá hoz ugyanis Alexander Mayernek hatalmas apparátusra kellett figyelnie: a szólókat Turpinszky Gippert Béla és Horváth Ádám énekelték, akik nagy odaadással és mûvészi alázattal oldották meg feladatukat. A zenekaron kívül a Szent István Gimnázium Vegyeskara, a Szent István Király Zenemû vészeti Szakközépiskola Vegyeskara és a Szent István Király Oratóriumkórus (karigazgatók: Szilágyiné Mátyus Elvira, Tôkés Tünde, Ménesi Gergely, Záborszky Kálmán) voltak a közremûködôk. A dirigens bár elsô alkalommal lépett fel a Zuglóiakkal, remekül megtalálta az összhangot muzsikusaival, kiválóan összefogta és irányította a szólisták-kórus-zenekar elôadói háromszöget. Nagy szerûen eltalálta a tempókat és ki fejezô karakterizálással tette változatossá a tételeket, melyek szárnyaló melódiáiban már itt-ott felfedezhetôk voltak a késôbbi nagy operák kezdeményei. A kórusok hangja erôteljes és dús, nem utolsó sorban kristálytiszta. Túlzás nélkül állítható, hogy a hazai legjobb kórushangzások egyike az ô torkukban van. Egyetlen apró megjegyzésem van csak a szövegmondásukat illetôen, amire egy ilyen magas színvonalú produkciónál illik odafigyelni: a mise nyelve latin, ennek megfelelôen még ha olasz is a zeneszerzô a kiejtésnek is ehhez kell igazodni. A végig elsôrangúan teljesítô zenekarban minden hangszercsoport remekelt: külön kiemelendô a vonósok fegyelmezettsége és hangzásuk gazdag tónusa, a fúvósok pedig bámulatos szólókat játszottak. Summa summarum: a legjobb zenekarokhoz méltó teljesítménnyel zárta bérleti sorozatát a Zuglói Filharmónia. (Kovács Ilona) MÁV Szimfonikus Zenekar 2013. április 27. Több évtizedes hangversenylátogatói gyakorlat birtokában sem tudok szabadulni attól az elfogódott meghatódástól, amit a bemutatók ténye vált ki. Születésnek lehetünk tanúi, elôször találkozunk egy mûvel olyan darabbal, amelyet az elôadók is elôször játszanak (akiknek világpremier esetén kizárólag a kottakép alapján kell hangzó életre kelteni a kompozíciót). A magyarországi bemutató ténye sem lekicsinylendô, hiszen akár egy zeneszerzôre is ráirányíthatja a figyelmet leggyakrabban azonban adósság törlesztésérôl van szó, megkésett felzárkózási kísérletrôl. Hiszen a zeneirodalom kimeríthetetlen, s mindinkább az lesz ráadásul, korántsem csodálkozhatunk azon, ha az elôadók ismert területeken (stílusokban) keresnek újdonságot-érdekességet, nem pedig olyan feladatra vállalkoznak, ahol az értô kottaolvasás önmagában is külön figyelmet igényel. A 15 éve elhunyt Alfred Schnittke mûvei ritkán szerepelnek hazai koncertprogramokon a mûveit a szakmabeliek felvételrôl vagy külföldön hallhatják. A zenekedvelôk nagy tábora számára talán még a neve sem ismert. Éppen ezért rendkívül nagy örömmel regisztráltam, hogy az Erdélyi Miklósés a Varga László-bérlet ötödik hangversenyének mûsorában egész félidôt szentelt neki a MÁV Szimfonikus Zenekar. A csaknem egyidôben komponált két mû kiválasztása is remek: tanulságos volt hallani, hogy különbözô mûfajokban mennyire másfajta szókészletet használ a szerzô, aki egyébként saját stílusát polistilisztikusnak nevezte, arra utalva, hogy egyazon mûben többfajta jellegzetesen más-más korszakhoz, ill. mûfajhoz kapcsolódó kifejezésmódot, technikát alkalmaz. Igaz, a szvitet nem ô készítette a Bohócok és gyermekek címû film zenéjébôl de a nagy zenekari apparátust igénylô tételek segítségével képet alkothattunk a pálya kezdôként termékeny filmzene-komponistától. Aztán egy másik mû más beállításban mutatta meg: a Concerto Grosso No. 1 hallatán biztonságosan bemérhetô lett a Takács- Nagy Gábor vezényletével felelôsségteljesen muzsikáló zenekarnak, s a concerto grosso esetében a szólistacsoportnak (Kelemen Barnabás, Kokas Katalin hegedû, Balog Zsolt csembaló és preparált zongora). A MÁV Szimfonikus Zenekar gyakran játszik filmzenét (legutóbb decemberben, Ománban adtak e mûfajban nagysikerû koncertet), s mivel énekes-szólisták kíséretében is nagy gyakorlatra tett szert, láttatóan eleven hangzásképet hozott létre. Pregnánsan érvényesültek a hangszerelés különleges színei, effektusai olyan hallgatnivalóról gondoskodtak, amely felkeltette és ébren tartotta a hallgatóság figyelmét. A Concerto grossóban beérett annak az igényes mûhelymunkának az eredménye, ami az elmúlt években Takács-Nagy Gábor irányításával minôségi változást eredményezett a zenekar hangzásképében. Takács- 16

kritika Nagy Gábor korántsem elégedett meg a szólamok technikai perfekciójával. Jelentést vitt valamennyi szegmensbe, a hangszerjáték eszközzé vált a kifejezés szolgálatában. Színek kavalkádjában gyönyörködhettünk, amelyet különbözô játékmóddal hoztak létre a vonósok, s az eredmény az lett, hogy a rész letekbôl összeállt az egész, mind a tételek, mind a ciklus szintjén. Kétségkívül már az is inspiráló lehetett a vonósok számára, hogy a rendkívüli kvalitásokkal ren delkezô Ko kas-kelemen házaspárral játszhatnak de ez úttal megvalósult az a csoda is, hogy a professzionális felkészültséghez a mû iránti elkötelezettség társult. Aki ott és akkor hallott elôször Schnittke-mûvet, nemcsak megjegyezte a szerzô nevét, hanem élményt is ôrizhet, s ideális esetben akár keresi is a lehe tôséget, akár e mû újrahallgatására, akár Schnittke más szerzeményeinek a megismerésére. Színvonalas elôadás ez a kortárs mûvek népszerûsítésének leghatásosabb mûve. Bárcsak minél több hazai szerzônek is kijutna belôle az úgynevezett Tegnap Ze neszerzô elfeledett darabjainak, s a legújabb sokszínû paletta kínálatának! Az az aktív szemléletmód, amellyel szólamuk kisebb-nagyobb részleteit fogalmazták meg, továbbélt a mûsor második részében is. Schumann I. szimfóniájában ismét kiegészült a vonóskar, és ismert-hagyományos hangzásvilág vette körül a hallgatóságot. Az intenzitás és energia csupán a zárótételre kezdett fogyatkozni párhuzamosan a közönség figyelmével. Pedig nem volt túl hosszú a mûsor; ami egyúttal annak visszajelzése, hogy aktívan követték a zenei történéseket, tehát nem csupán hallották, hanem hallgatták is a mûsort. (Fittler Katalin) Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar 2013. május 5. Figyelemreméltó apróság: míg az és - kapcsolatok (pl. általános iskola és mûvészeti intézmény) általában olyan viszonyt rejtenek, amelyben a járulékos tag ténylegesen afféle megtûrt csatolmány (jelentôs kivételként az Élet és irodalom említhetô), a plusz -kapcsolatok ténylegesen többletet eredményeznek (elég hivatkozni a miskolci operafesztiválra). Jó érzékkel választotta a Budafoki Dohnányi Zenekar mûvészeti vezetôje változatos mûsor-kínálatukba a Zene plusz címet, amelyet az idôk folyamán mind változatosabban, bôvebben képesek megtölteni. Az idei sorozat évadzáró eseménye zene plusz színház volt, s ennek keretében Mendelssohn kísérôzenéjét ismertették meg hallgatóságukkal a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. 2009-ben, a Mendelssohn-évben hozták létre, s vitték közönség elé a Szentivánéji álom adaptációját Dávid Zsuzsa rendezésében. A bemutatóra a Zempléni Fesztiválon került sor s most a MüPa közönségét is megörvendeztették vele. A 20 éves zenekarnak már a kora is sikertörténetet sejtet, hiszen dacolva a változó idôk mûködést nehezítô tényezôivel, úgy tudtak fennmaradni, hogy idôrôl-idôre magukra vonták a nagyobb nyilvánosság figyelmét is. A zenekar idôszaki magazinjának, a Hangolónak a tavaszi számában hosszabb beszélgetés olvasható a zenekar mûvészeti igazgatójával, vezetô karmesterével, Holle rung Gáborral. Jóllehet, ennek több fontos mondatát szövegközi mottóként kiemelték hasonlóképp nagyon megszívlelendô a következô megállapítása: Csendes kreativitás nincsen. Amit nem tudunk megmutatni, arról nem szerez senki tudomást. Amennyire nyilvánvalónak tûnik, annyira igaz s e felismerés mentén lehet igazán értékelni (alkalmanként akár átértékelni) a zenekar mûsorpolitikáját. Amely ben, valljuk meg, mindig is jelentôs szere pet játszott a megmutatni/meg mu tatkozni-vágyás. Megmutat ni, hogy az együttes képes monumentális mûvek megszólaltatására, hogy sajátos projektekkel vonz további, mind újabb kö zönségrétegeket ezek e szemléletmód ész lel he tô vetületei. Ugyanakkor, további folyományokként, a mélyben, elrejtve ott munkálnak szakmai szempontok, amelyek némelyikével tréfás-közvetlenül akár szembesítik is hallgatóságukat. A filmzene-koncerteken mindig nagy tetszést aratott Hollerung Gábor frappáns mondata, mellyel rámutatott: amíg a közönség szórakozik, a zenekar meghal. Voltaképp nem tartozik a közönségre, hogy mennyire nehéz a játszanivaló de mégis! Fôképp olyan korban, amikor világméretekben is divat a kulisszák mögé pillantani (régi vágású ope ralátogató számára megszokhatatlan a MET-operaközvetítések gyakorlatában meg hono sodott szünetmûsor-típus, amikor alig hullik le a függöny, s máris civillé kell átlényegülnie a sorsokat meg je lenítô énekeseknek, s sztár-allûrökkel kell kiszolgálniuk a vélt vagy valós tévénézô-el vá rá sokat). Hollerung Gábor nevelôhatása abban egyedülálló, hogy mindenki számára kínál tanulságokat; a zenekarnak, énekkarnak, alkalmi közremûködôknek, szólistáknak s nem utolsósorban a hallgatóság valamennyi rétegének. Elôre kellett mindezt bocsátani a Szentivánéji álom elôadás produkciójához, hiszen ezúttal (is) ritkaságot kínáltak. Mendelssohn kísérôzenéjébôl a szvit tekinthetô ismertnek, kiragadott tételei közül kiváltképp a Nyitány, a szerzô tündérzenéinek emblematikus példájaként a Scherzo s a már-már elcsépelt Nászinduló lett komolyzenei örökzöld. Az épp idén 170 éves kísérôzene más részletei (kiváltképp, amelyek énekes-közremûködôket is igényelnek) szinte ismeretlenek, s valljuk meg, Shakespeare-t sem mindennap nézünk Megannyi vetítésekkel elkápráztató filmzene-koncert után ezúttal az élô színjáték volt a kuriózum. A Hangoló tavaszi száma beharangozta a színészeket (Molnár Gyöngyi, Trokán Anna, Csórics Balázs, Bakos Kiss Gábor), másutt nemigen találkoztunk részletes szereplô-listával. Talán a tervezett mûsor összmûvészeti jellegébôl adódott, mindenesetre, sztárolással aligha lehet ezúttal vádolni a megmutatkozókat (énekesként Csereklyei Andreát és Megyesi Schwartz Lúciát, valamint a Budapesti Akadémiai Kórustársaság nôikarát hallottuk). Hollerung Gábor szólította meg a közönséget rövid bevezetôjével felkészítve a publikumot, hogy igencsak rövidített elôadást lát. Voltaképp dicséretnek is tekinthetô, hogy a legnagyobb kifogás a húzásra vonatkozik Magával a prózai mûvel maradt adósunk a kísérôzene tételei között a produkció. (Ráadásul, nem mindig volt érthetô elsôsorban a férfi színészek szövege; jó akusztikájú teremben, mikroporttal sem vajon régen hogyan voltak képesek ilyen feladatok megoldására a tömegek kulturális szórakoztatásáról gondoskodó elô adók?). Kiváltképp a mesteremberek színház a szín házban produkciója volt hatásos és min dig tetszést arattak a zenei betétszámok. Ezúttal nem kellett meghalniuk a muzsikusoknak. A szó szoros értelmében játszottak; oldott légkör áradt a színpadról, olyannyira, hogy a hallgató csak sajnálkozott, amikor vé getért a mûsor. Napjainkban, amikor idô rôl idôre monumentális mûsorokkal bombázzák (fárasztják) a közönséget, ér demes lenne elgondolkodni azon, hogy mennyi az a mennyiségi minimum, ami már zavaróan feltûnik az edzett koncertlátogatónak. Tanulság ezúttal is akadt, ismét elgondolkodhattunk a zene funkcióin s talán ez a pro dukció is hozzájárult, hogy ne csak háttérként élvezzük, aláfestésként, a kifejezés elmélyítôjeként, 17

kritika ha a késôbbiekben hasonló szituációba kerülünk. (Fittler Katalin) Nemzeti Filharmonikusok 2013. május 14. Mûvészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Rendezô: Nemzeti Filharmonikusok Két és fél esztendeje, 2010. november 26-án hallottam elôször a fiatal orosz zon go ramûvész, Gyenyisz Kozsuhin (1986) játékát. A helyszín a Mûvészetek Palotája volt, a vendéglátó a Nemzeti Filharmonikusok, a karmester Kocsis Zoltán, a mû pedig Prokofjev súlyos, nehéz, négytételes és nem éppen közönségbarát karaktervilágú 2. zongoraversenye. Mély benyomást gyakorolt rám a Nyizsnyij-novgorodi születésû, fiatal muzsikus játéka (mindössze egy évvel késôbb, 1987-ben szintén Nyizsnyij Novgorodban látta meg a napvilágot igaz, a 80-as években a várost még Gorkijnak hívták egy másik rendkívüli tehetségû orosz pianista, a Müpa Rising Stars sorozatában nemrég megismert Igor Levit ilyen kicsi a világ). Kozsuhinban azt éreztem kivételesnek, hogy bár nagyon ifjú, játéka mégis bölcsességet és megállapodottságot sugárzott, és bár fölényes technikai tudás, imponáló felkészültség jellemzi ôt, teljesítményében a hangszeres bravúr mégis háttérbe szorul, vagy fogalmazzunk úgy: magától értôdô mozzanatként, természetesen van jelen, miközben az élmény minden pillanata a muzsikálásról szól. Ezt nevezem lényegre törô gondolkodásnak és mûvészi alázatnak! mondtam annak idején, és persze rögtön hozzátettem: ez is ritka jelenség egy huszonöt évesnél, és nem is csoda, hogy ritka, hiszen aligha kárhoztathatjuk azt a fiatalt, aki büszkén meg akarja mutatni a maga hangszeres fölényét. Szemérmessé, mértéktartóvá késôbb válik az ember, ahhoz korosodni kell. Minek, kinek köszönheti ezt a feltûnô (kora)érettséget a fiatal Kozsuhin? Életrajzából nem könnyû kikövetkeztetni, hiszen bár a spanyolországi Escuela Superior de Música Reina Sofia falai között honfitársa, Dmitrij Baskirov növendékeként tanult (a körülmények iróniája: egy orosznak Európa másik végébe kell zarándokolnia, hogy egy másik orosztól tanuljon), már ott is bejárt Claudio Martínez Mehner óriáira, rajtuk kívül pedig a Comói Nemzetközi Zongoraakadémián egy sereg mûvész köztük Fu Csong, Frankl Péter, Menahem Pressler, Charles Rosen és Andreas Staier is foglalkozott vele. Most Kozsuhin újra eljött, ismét az NFZ és Kocsis meghívására, s ezúttal mindjárt a mû sorválasztásával meghökkentett és elismerésre késztetett. Brahms B-dúr zongoraversenye (op. 83, 1881 az ôsbemutató Budapesten volt a szerzô szólójával) nem az a mû, amelyet fiatalok szoktak játszani érett lelkû és szellemû, meglett ember kell ahhoz, hogy ezt a darabot megszólaltassa (arról nem is beszélve, milyen rendkívüli nehézségû és kevéssé hálás faktúrájú kompozícióról van szó). Nos, Kozsuhin megismételte két és fél évvel ezelôtti bravúrját. A nyitó Allegro non troppót délceg karakterizálással, méltóságteljesen játszotta, ugyanakkor nemes tartás, visszafogottság is érvényesült elôadásmódjában. A scherzót ujjai alatt tûz és sodró iram jellemezte, ám a zongora megszólalásmódját nyomatékosan a zenekar szimfonikus textúrájának részeként értelmezte általában a teljes ver senymû elôadása során mindvégig megfigyelhetô volt, hogy Kozsuhin nem erôlteti a szimfonikus zongorahangzást, inkább mértéktartóan visszafogja a hangerôt. A költôi B-dúr Andante a bensôséges csellószólóval kifinomultan és érett bölcsességgel hangzott fel, a finálé zenei magatartásformáját pedig szelíd játékosság határozta meg. Egy mûvész, ha erôs és határozott egyéniség, rendszerint azzal is mond magáról valamit, hogy mit játszik ráadásként: Kozsuhin elsôként egy zongoristák által nemigen kultivált darabbal, Gluck Orfeuszából a Boldog lelkek táncának megindítóan szép elôadásával örvendeztetett meg bennünket, majd egy Bach-korálelôjátékkal búcsúzott. Nagyszerû mûvész, visszavárjuk. A Nemzeti Filharmonikusok Kocsis Zoltán vezényletével kiválóan kísérték a B-dúr zongoraversenyt, megmutatva a négytételes concerto-formában a rangrejtett Brahmsszimfóniát: remek tempóvételek, tartalmas színek, igényesen kidolgozott vonós és fúvós részletek jellemezték a magas színvonalú elôadást. A második részre várva, a szünetben azon töprengtem: vajon mi vezérli Kocsis Zoltánt a koncert másik mûsor számához, George Enescu (1881 1955) 2. szimfóniájához? Persze nemigen kell különleges okot keresni: Bartók kortársa jelentôs ze neszerzô volt, s adósai vagyunk élet mûvének, melyet Magyarországon soha nem méltányoltak kellôképpen. Indoknak ennyi bôven elég is az 1914-ben keletkezett op. 14 mûsorra tûzéséhez. Ennek ellenére maga a megszólaló mû felkínált még egy lehetséges választ: Kocsis Zoltán köztudottan szerelmese Richard Strauss életmûvének (most, hogy operáit sorra vezényli, ezt nem kell különösebben hangsúlyozni), márpedig Enescu 2. szimfóniája, noha a kezdete inkább Mendelssohn Olasz szimfóniájára hajaz, a továbbiakban telis-tele van a Straussos részletekkel, olyannyira, hogy a mû számos pontján vérbeli Strauss-zeneként hat. Azzá teszi az áradó dallamosság, a széles hangzáshorizont, a rézfúvók (különösen a kürtök!) használatában tobzódó hangszerelés, és persze azzá teszik a melódiavilág, a harmonizálás jellegzetességei. Romános folklór-egzotikumot legfeljebb a finálé egyes részleteibôl véltem kihallani. Kocsis Zoltán látható (és hallható) élvezettel merült el a mû lehetôségeiben, nagy lendülettel, érzelem- és indulatgazdagon vezényelt, az NFZ tagjai pedig lubickoltak a szinte zenekari jutalomjátéknak tekinthetô mû kollektív és egyéni lehetôségeiben. A kürtszólókat már említettem, de szép trombita- és hegedûmegmozdulásokat is hallottunk, sôt a finálé elején még a pergôdobnak is akadt jelenése : az ajtóból kellett jellegzetes késô romantikus lontano-effektussal alátámasztania egy (ezúttal inkább Mahlerre, mint Straussra emlékeztetô) indulókaraktert. (Csengery Kristóf) Savaria Szimfonikus Zenekar 2013. május 20. Mûvészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Rendezô: Mûvészetek Palotája Brahms B-dúr zongoraversenye, ez a szólistával szemben rendkívüli követelményeket támasztó, ám a hagyományos versenymûideál helyett mind formai, mind hangszerkezelési szempontból jellegzetesen szimfonikus koncepciót tükrözô alkotás kevés elôadót vonz és tegyük hozzá: kevés elôadó tudja meghódítani a darabot, ezért aztán a brahmsi op. 83 ritka vendég a hangversenytermekben. A véletlen azonban úgy hozta, hogy mindössze hat nappal Gyenyisz Kozsuhin és a Kocsis Zoltán vezényelte Nemzeti Filharmonikusok nagyszerû B-dúr zongoraverseny-tolmácsolása után a mû egy másik szintén kiemelkedô színvonalú elôadásával is találkozhattam, hasonlóképpen a Mûvészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermének falai között. Már a Kozsuhin-koncertrôl írott kritikában is szóba hoztam, hogy tapasztalatom szerint a mû megszólaltatása a legkevésbé sem a hamvasan ifjú pianisták specialitása és harminc alatti életkorával már Kozsuhin is rácáfolt erre a beidegzôdésre. Egy újabb cáfolat: Nikolasz Namoradze elôadása a 18

kritika Savaria Szimfonikus Zenekar kíséretével, Madaras Gergely karmesteri irányításával. A grúz származású zongoramûvész még a huszonhét esztendôs Kozsuhinnál is fiatalabb: mindössze huszonegy éves. Bár Tbilisziben, Grúzia fôvárosában született, tizenkét esztendôsen Budapestre költözött, s azóta itt él és tanul, utóbbit a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetemen teszi. 2010-ben öt kiválasztott fiatal zenész egyikeként került a Zeneakadémián meghirdetett, Európai Uniós finanszírozású tehetséggondozó programba, amely a mûvészpályán való elindulásához nyújt segítséget. Brahms B-dúr zongoraversenyének nyitótételében nagyon kifinomultan és érzékenyen zongorázott, ám zenélése ennek ellenére határozott volt, a hangszeres kivitelezés pedig abszolút tökéletesen sikerült. Kontrollált tónus, plasztikus billentés, kristályosan csengô hang, teherbíró és makulátlan technika. Legfôképp azonban a zenei érettségen és mélységen csodálkoztam el. A scherzo karaktereit Namoradze markánsan ragadta meg, zenélésének sodra a tételnek lendületet és robusztus erôt kölcsönzött. Szép volt a lassú tétel elején a csellószóló, a zongoramûvész pedig leheletfinom dinamikával játszotta szólamát, igényesen és költôien csupa muzikalitás és érett, bölcs méltóság volt ez a játék. Végül a fináléban könnyedség szövetkezett határozottsággal, de mindezt mégis szenvedély fûtötte magasrendû, értékes tolmácsolás volt ez, amely jófajta, pozitív várakozással tölti el a hallgatót: várakozással a mûvész következô teljesítménye iránt. Ezt a hangversenyt bízvást nevezhetnénk a fiatal tehetségek ünnepének. Nikolasz Namoradze mellett ugyanis a karmester, Madaras Gergely is fiatal, igaz, pár évvel azért mégiscsak idôsebb: ô huszonkilenc esztendôs. James Levine meghívása Tanglewoodba, Seiji Ozawa-ösztöndíj, Pierre Boulez mellett végzett asszisztensi munka két éven át a Luzerni Fesztivál Akadémián, jelenlét a Besançoni Nemzetközi Karmesterverseny hármas döntôjébe, koncertek a Londoni Szimfonikusokkal vagy a Manchesteri Hallé Zenekarral címszavakban ilyesféle sikerek jelzi a fuvolásként is ismert, s a kortárs zenével is régóta szoros kapcsolatban álló fiatal dirigens legutóbbi éveit. Magam korábban csupán egyszer láttamhallottam, a Duna Szimfonikus Zenekar élén (be is számoltam errôl a koncertrôl a Zenekar hasábjain), s már ez alkalommal is feltûnt, milyen figyelemreméltó teljesítményre ösztönözte Madaras az együttest. A Savaria Szimfonikus Zenekar hangversenyén most Csajkovszkij 5. szimfóniáját vezényelte (e-moll, op. 64, 1888) és elmondhatjuk: a zenekar önmagát túlszárnyalva játszott a keze alatt. A csajkovszkiji sors-szimfónia nyitótételének lassú bevezetése árnyaltan, pontosan, arányosan és vonzó fegyelemmel szólalt meg, a gyors fôszakaszt imponáló tûz hevítette, de ugyanakkor ismét feltûnt a zenélés önuralma, melyet a karmesteri vezetés sugallt és tartott fenn. Magvas vonós tónus és sok rajzos fúvós szóló jellemezte a tételben a kiváló zenekari játékot no és azt a jól esô érzést is átélhette a hallgató, hogy a zenélésnek mindig van iránya, mindig szól va lamirôl. Az Andante cantabile második tételt nagyszerûen felépített forma, túlzásoktól mentesen, de mégis erôteljesen egyszóval: hitelesen érzelemgazdag elôadásmód és pontosság, finom részletezés jellemezte. Szép volt a tétel elején a kürtszóló, késôbb kellemes pillanatokat szerzett a klarinét, a fagott, majd a csellók kara. Remekül beosztott fokozások, tökéletesen idôzített tetôpontok jelezték a karmesteri irányítás céltudatosságát és persze azt, hogy a zenekar vevô az instrukciókra, az áramkör jótékonyan zárt. A valcer? Szellemesen és rugalmas lágysággal lejtett a fôrész dallama, és örömöt szereztek a triószakasz feszes-pontos aprózó ritmusai. Az sem kérdés, mit emelhet ki a kritikus a finálé megszólaltatásának jellemzôi közül: a maestoso-ka raktert, a nyitótétellel kapcsolatban már említett tartást, majd a tüzet, a sodrást, a szenvedélyt, amely a tétel gyors fôszakaszát uralta és elvezetett ahhoz a végkifejlethez, amelynek hallatán, az utolsó hangokat követôen a közönség szokatlanul lelkesen reagálva, azonnali, hangos ovációval jelezte tetszését. Meg lehet-e fogalmazni, mi a jelenség titka? Legfôképp és mindenekelôtt nyilvánvalóan a félreérthetetlenül jelen lévô, izmos és határozott tudás: Madaras Gergely vezénylését nézve egy pillanatig sem kétséges, hogy tökéletesen birtokolja a partitúrát, és mozdulataival minden pillanatban valami érdemlegeset mond, sugall a darabról. Plaszticitás, érzékletesség, ötletgazdagság, biztonság. De ez csak a történet egyik fele. A másik a nemes ízlés, az arányérzék, amely mindig tisztában van a határokkal, az eddig és ne tovább törvényével és ezt a törvényt érzékenyen és határozottan érvényesíti is. Mindehhez pedig a személyiség lelkesítô többlete, a szuggesztivitás, a mozgósító erô csatlakozik és kétségkívül ez teszi föl az i-re a pontot. Madaras Gergelyt e koncert alapján kiemelkedô tehetségnek, nagy ígéretnek éreztem olyan karmesternek, akitôl már most sokat kapunk, és késôbb még többet fogunk. Ami engem illet, ezután keresni fogom a lehetôséget, hogy minél többször találkozhassam mûvészetével. (Csengery Kristóf) Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara 2013. május 27. Prominens vendégkarmester irányításával csendült fel a Wagner (Tannhäuser-nyitány, Siegfried-idill) és Brahms (IV. szimfónia) mûveibôl összeállított mûsor. Az osztrák Peter Schneider elsôsorban német operaházak vezetô dirigenseként szerzett elismerést; pályája különlegessége, hogy 18 évad során ô a leggyakrabban foglalkoztatott karmester Bayreuthban (130 elôadás). Már csak ezért is felfokozott érdeklôdéssel vártuk a budapesti produkciót. Szakmai mottóját a koncert ismertetôjén kaptuk kézhez: A mûvet szolgálni, az énekest kísérni, a saját egyéniséget háttérbe szorítani! Hát, ezzel a sommás megfogalmazással lehetne vitatkozni; kifejtése a gyakorlatban az értelmezés szimpatikusabb oldalára billentette a mérleget. Schneider alapvetô muzsikusi jellemvonása, hogy hisz a szemének, a leírottaknak. Talán azt se tartja túlzásnak, hogy a mûvet a kottaképben megrögzíthetôvel azonosítja. Ennek megfelelôen, rendkívül pontosan olvassa a kottát, s azt követeli meg mindenkori muzsikusaitól is. Egyfajta (jófajta) német precizitás mutatkozik meg abban, hogy egyúttal a hagyomány slamperei -ától is megtisztítja a hangzásképet. Egyértelmû tempókat ad, s érzékeny-differenciált dinamikát követel. Az alapok tehát biztosak, amelyekre épít. Muzsikusai: építészek, amely mesterség távol áll a mûvészetnek attól a szférájától, ahol az elôadók: játékosok. A zenekari mûvészek nála elsôsorban szólamukra ügyelnek, igyekeznek a kottában rögzítetteket minél pontosabban megjeleníteni. Bizonyos vonatkozásban tehát rájuk is vonatkozik a mottóbeli saját egyéniség háttérbe szorítása. De ha mindenki már-már személytelenné lényegül, semleges közeg közvetíti a szép hangokat, azaz a mûvek szolgálata érzelmileg kevéssé jut kifejezésre. Mindez persze csak közelítés, hiszen az új tendencia csupán elrajzolhatja a korábbi alakzatokat, módosíthatja kontúrjait. Schneider mûgondja egyszersmind elhivatottságát bizonyítja az pedig nehezen hozható közös nevezôre a személytelen szolgá- 19

manyinov nagy elôadójaként is becsülünk, a hetvenes években, zongoramûvészként milyen meghatározó érdeklôdéssel fordult Johann Sebastian Bach zenéje felé. Azután bôvült a repertoárja, sokan helyet kértek rajta, és Bach máshová került no és persze jött a historikus elôadói gyakorlat is, amely sok hagyományos hangszeren játszó elôadót arra késztetett, hogy óvatosabban közeledjék Bach és kortársai zenéjéhez. Most viszont a mûsort egy emblematikus Bachmû, a 3., D-dúr zenekari szvit (BWV 1068) nyitotta. Kocsis Zoltán vezényletével a Szent István Király Szimfonikus Zenekar friss és vonzó olvasatban játszotta a mûvet, olyan értelmezésben, amelyen érezhetôen (és üdvöz lendô módon) nyomot hagytak a historikus elôadópraxis tapasztalatai. Kocsis a nyitó Ouverture-t a korhû régizenei elôadói gyakorlatból ismert, jellegzetes túlpontozással vezényelte. A tétel gyors fôszakasza frissen, rugalmasan és könnyedén szólalt meg Kocsis gondot fordított az áttetszô hangzásra, a hegedûk tisztán játszottak, a trombiták hangja fényt árasztott. Az Air, a mû (és a zenetörténet) egyik legnagyobb slágertétele kapta a legerôteljesebb vérátömlesztést: a szokott lassúság helyett menôsre vették a tempót, s ettôl az évtizedekig egyeduralkodó nyúlós-érzelgôs összhatás helyett a lágy dalolás vált a tételben uralkodóvá. Öröm volt találkozni a Gavotte friss tánckarakterével és a zengô hangzással, az energikusan zakatoló Bourrée-val, s végül a Gigue remek, sodró lendülettel zárta a produkciót, bizonyítva, hogy ma is lehet és érdemes hagyományos hangszerkészletû együttesek élén barokk zenét megszólaltatni. Ha nagyon historikusok akarunk lenni, még azt is mondhatjuk (teljes joggal), hogy mindez a legteljesebb mértékben Harnon court gondolkodásmódjának szellemében tör ténik. Ô sem a hangszerhez ragaszkodik, hanem a zenélés bizonyos jellegzetességeihez. Vivaldi kétcsellós g-moll kettôsversenyét két igen fiatal muzsikus, Dolfin Balázs és Devich Gergely adta elô. Feszes tartással, délceg ritmikával szólalt meg hangszerükön a gyors nyitótétel, a lassúban az éneklô csellóhang uralkodott, míg a fináléhoz érve az élénk tizenhatod-menetek virtuozitása bizonyult az élmény meghatározó részének. Vivaldi után Händel: a Kakukk és csalogány alcímû F-dúr orgonaverseny szólóit a Dolfin Devich párosnál valamivel idôsebb, de még mindig tanulóstátuszú Harmath Dénes szólaltatta meg. A lassú nyitótételben kissé még elfogódottan-iskolásan zenélt, a gyors második tételben azonban már kellemesen könnyed és fürge játékkal örvendeztette meg a je lenkritika lattal. Itt csorbul ki a szavak érvényének határa, s itt telik meg élettel, szerencsére, az érzelmi visszafogottság. Schneider a betanító karmesterek egyszerû mozgáskészletével irányít. Ha csak a látványt tekintjük, feltûnik bal keze mozdulatainak jelzésekre való korlátozása. Éppen ezért viszont, amikor aláhúzni, hangsúlyozni akar, minden apró rezzenésének súlyajelentôsége van. Persze, minél összeszokottabb a zenekarral, annál érzékenyebben reagálnak jelzéseire. Schneider szigorúan tartja a tempót, a tematikus formálás szabadságát maximálisan korlátozza (csak semmi eltérés a Mesterek szándékától). A zenei formában olyannyira hisz, hogy megjelenítését mozdulataival nem segíti (nem rajzol). Ettôl gyakran statikus a hangzás, a pillanatnyi jelenre koncentráló viszont a ki dolgozottság megszépíti, elidôzésre-méltóvá teszi a pillanatokat. A Tannhäuser-nyitányban éteri-szép hangszínekben gyönyörködhettünk azonban az a bizonyos belsô fegyelem, amely a dirigens elképzelését hangzó valósággá tette volna, hiányzott. A muzsikusok beideg zô dései éreztették erejüket, a vendégkarmesterrel való összecsiszolódás ellenében. A tudatosan vállalt személytelenség számlájára írandó, hogy Schneider kiváró türelemmel viszonyult az együtteshez, s nem élt a karmesteri pálca zsarnoki hatalmával, kény szerítô erejével. A Siegfried-idill esetében a hangzás pasztell-tónusa nem bizonyult elégnek, hogy átadjuk magunkat a kompozíciónak. Hiányzott az a központi irányítás, amely a folyamatokat életben tartja, s nem utolsó sorban, az adott dinamikai szinten belül is rangsorolja a melodikus elemeket. Mert az egyes hangszereknek más a pianójuk csak úgy, mint a fortéjuk. S a komplex hangzás akkor jön létre arányosan, ha személyes korrekció gondoskodik arról (akár minden egyes elôadás során). Az idill ezúttal festmény-jellegû lett, amely elôtt hosszasan ácsorgunk. Brahmsból a konzervativizmus jutott hangzó kifejezésre; komoly volt, tudós. S miközben a hangszeresek érezhetôen igyekeztek mindent kiolvasni szólamukból, az összhatás leginkább azok számára tûnt élvezetesnek, akik korábban (minél alaposabban) ismerték a mûvet. Ôk értékelhették a máskor elsikkadó részleteket, szólamokat, frázisokat, egy-egy nyugodtan végigvezetett akkordsort. Aki netán most hallotta elôször a mûvet, aligha tarthatja szeretnivalónak. Romantikus mûsor esetében talán nem szentimentális elképzelés, ha az érzelmekre-hatás szándékát feltétlenül megvalósítandónak tartom. S ahhoz alapvetôen szükséges, hogy a megszólaló szépséget magukra is engedjék hatni az elôadók. Schneider a mûvek ismeretében annyira evidensnek tart mindent, hogy az elôadások során megelégszik a rekonstrukcióval, amely számára az intellektuális örömhöz elégségesnek bizonyul. (Fittler Katalin) Zuglói Filharmónia, Szent István Király Szimfonikus Zenekar, Kocsis Zoltán 2013. május 30. Mûvészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Rendezô: Nemzetközi Gyermekmentô Szolgálat Huszonkét esztendeje, 1990-ben határozta el Kocsis Zoltán, hogy születésnapján évrôl évre jótékonysági hangversenyt ad a Nemzetközi Gyermekmentô Szolgálat javára. Sok koncert hangzott el azóta az idei volt a huszonnegyedik. Ami a mûsor-össze állítást és a közremûködôket illeti, sokféle akadt magam természetesen nem lehettem jelen mindegyiken, mint ahogyan nyilván csupán egészen kevesen lehetnek, akik ezeket a fellépéseket éves rendszerességgel végig kísérték, de így is meg merem kockáztatni, hogy alapgondolatában bizonyosan az idei volt a(z egyik) legrokonszenvesebb. Az öszszes eddigi koncert a (nélkülözô és/vagy szenvedô) gyerekekért zajlott ez a mostani azonban a gyerekekért és a gyerekekkel, a gyerekek tehát nemcsak mint kedvezményezettek szerepeltek, hanem mint partnerek is, mert az est szólistái többségükben ebbôl az életkorból verbuválódtak. Bár a kísérô együttes, a Zuglói Filharmónia Szent István Király Szimfonikus Zenekar ma már nem gyerekekbôl áll (évtizedekig ez volt az egyik fô jellemzôje), tagjai túlnyomórészt fia tal muzsikusok. Így az egész koncert hangulatát meghatározta az az alapélmény, melyet a hallgató úgy fogalmazhatott meg magának, hogy a hatvanegy éves mû vész ezen az estén fiatalokkal vette körül magát, pártfogásával tanulóstátuszú muzsikusok tehetségére híva fel a figyelmet, illetve olyan pá lyakezdôket segítve, akiknek további sike rei hez természetesen nagy lendületet adhat a Kocsis Zoltánnal való közös fellépés ténye. A mûsor teljes elsô felét barokk zene töltötte ki. Már ez is reveláció volt, s elgondolkodtathatta az idôsebb koncertlátogatót, aki a kezdetektôl figyeli Kocsis Zoltán pályáját. Jól emlékszünk, hogy Kocsis, akit ma, karmesterként sok más szerzô mellett Bartók, Debussy, Richard Strauss, Dvořák, Rah- 20

kritika lévôket. Késôbb hallottunk a reneszánsz zene színeit idézô regisztrá ciót, lassú tételt vonzón meditatív orgonaszólóval, végül friss energiájú, telt hangzású finálét. Az elsô rész két derekasan kivitelezett, szép ifjúsági produkciója után a koncert igazi felfedezését a második rész elsô számában bemutatkozó muzsikus, Berecz Mihály játéka kínálta. Ravel G-dúr zongoraversenyében hallottuk ôt. Szívbôl sajnálom, hogy a koncert jó minôségû papírra nyomott, igényes leporellóján a Nemzetközi Gyermekmentô Szolgálat tevékenységeirôl szóló, kétségkívül fontos információk és a Szolgálat teljes elnökségének névsora, valamint a legfontosabb tizenkilenc tisztségviselô politikus-személyiség nyomtatott és fakszimile aláírása mellett már csupán a mûsort alkotó mûvek címére és az elôadók nevére jutott hely, a mûvészgyerekek rövid életrajzára nem. Mert bizony szívesen beszámolnék arról, ki is a külseje alapján kamaszkorúnak látszó Berecz Mihály, kinél tanult, s milyen sikereket ért el eddig. Végtére is a Gyer mekmentô Szolgálat pénzbeli segítésén túl a koncert Kocsis Zoltán nagylelkûségének és gyerekszeretetének köszönhetôen (ô az egyetlen magyar muzsikus, aki, ha a közönséghez szól, mindig így kezdi: Hölgyeim és uraim, kedves gyerekek!) éppen azt a célt szolgálta, hogy kiugrási lehetôséget adjon néhány sugárzóan tehetséges gyereknek-fiatalnak. Berecz ilyen sugárzó tehetség: Ravel nem épp gyerekeknek való G-dúr koncertjét abszolút technikai biztonsággal, sôt bizonyos részletekben sziporkázva játszotta, értôn közeledve a nyitótétel humorához és jazzes karaktereihez, megvalósítva a toccata-finálé pezsgését, és kellô bölcsességgel, mértékletességgel tolmácsolva a teljes 20. századi versenymû-irodalom egyik legszebb, legmélyebb tételét, az Adagio assait. Szép jövô áll elôtte, nyilvánvaló, hogy még hallunk róla. Befejezésül ismét a vezénylô Kocsis és az István-zenekar (engedtessék meg az egyszerûség kedvéért ezen a régi nevén neveznem) vált fôszereplôvé. Ravelnél maradtunk: a Pavane egy infánsnô halálára nemcsak arra adott alkalmat, hogy a zenekar pasztelltónusaiban, arányos hangzású, tiszta játékában gyönyörködjünk, de Gál László szép hangú és atmoszférikus kürtszólóját is elismeréssel hallgathattuk. Végül pedig Kocsis mesterien vezényelte a Bolerót: higgadt, kimért méltósággal indítva, majd lassú fokozással jutva fel a dinamika és feszültség csúcspontjáig, a robbanásig. Nemcsak tökéletes dramaturgiájú elôadás volt ez, de a karmester a különféle szólók ritmizálásában, a díszítések-hajlítások olvasatában új sze rû megoldásokat is alkalmazott, az újra ér telmezô vezénylés iskolapéldájaként. (Csengery Kristóf) MÁV Szimfonikus Zenekar 2013. június 7. Az Erdélyi Miklós-bérlet és a Varga Lászlóbérlet idei évadzáró koncertjének dirigense Csaba Péter volt, az együttes vezetô karmestere. Ezúttal magyarországi bemutatóként újdonságot kínált az elsô félidô, míg szünet után Mahler IV. szimfóniája került elôadásra. Látatlanban a szólista Fenyô László került az érdeklôdés fókuszába s a gyakorlat utóbb igazolta, hogy méltán! A Perényi Miklós játékától elkényeztetett koncertlátogatók nagy örömmel regisztrálhatták, hogy a következô generációnak is van hasonló formátumú csellómûvésze (s kiderült: a csúcsteljesítôk sorának további képviselôje is van, Várdai István személyében). Az élete jelentôs részét Németországban töltô, de rendszeresen hazalátogató Fenyô László valamennyi fellépése élményt ígér, s a legmagasabb mércéjû elvárásoknak is eleget tesz. Elsôsorban versenymûvek (s Brahms Kettôsversenyének) szólistájaként lép fel, a történeti zeneirodalomból választva mû sorát. Ezúttal olyan kortárs-mûvet szólaltatott meg, amelynek az ajánlása neki szól. Feltehetôen a magyar csellómûvész játéka inspirálta gordonkaverseny komponálására Enjott Schneidert, hiszen a mûnek programját tekintve magyar vonatkozása is van. A zenetörténeti kutatások által feltárt megannyi adaléknak köszönhetôen manapság már áttekintôen tudjuk kezelni a programzene egy nevezôre aligha hozható irányzatait-ágazatait. E tanulságok birtokában utóbb fenntartással kezelhetjük azokat a legújabb kísérleteket, amelyek zenén kívüli érdekességgel tupírozzák fel azt a hangzást, amely anélkül kevésbé állná meg a helyét. Schneider gordonkaversenye a Dugud alcímet viseli, ez annak az ôsi madár-istennek a neve, amelyet magyarul turulnak hívnak. Az ismertetôszöveg a szerzôtôl idéz: Az ôstörténetet leíró magyar legendák szerint ez a madár álmában teherbe ejtette Emesét, a megszületô fiú Álmos, a magyar királyok ôsapja. Csellóversenyem e motívumok közül ábrázol néhányat: a sötét, erotikus küzdelmet a megtermékenyítésért, a meg nem született gyermekek anyagtalan énekét és a víziót az életrôl, mely olyan szabad, mint egy sólyom. Minden bizonnyal azok jártak jobban, akik e szöveg ismerete nélkül hallgatták a mûvet (az elemzô szerint ráadásul az erôteljes, optimista zárótételben, amely a népvándorlást ábrázolja, szlávos motívumokat lehet felfedezni). A nyitótétel regiszterjátéka a mélyvonósszí nek árnyalásához kínál lehetôséget. A technikailag különösebb nehézségeket nem jelentô anyag: nyersanyag, amelybôl fantáziá val (valószínûleg) olyan hangkulissza hozható létre, amely felerôsíti a szólista által játszottak hatását. A kiegyenlített sötét tónus nyugalma, a belsô mozgások felszínt-fodrozó rezdülései: átgondolt zenei koncepciót igényelnek. A háttér-tónus nyugalmának meg ôr zése, és a szólista játékával való kapcsolatteremtés sajátos, kettôs feladat (amely másfajta aktivitást kíván, mint a tech nikailag igényes szólamok megtanulása). Az értô intenzitást hiányoltam, elsô sor ban a látszólag passzív kíséret-szakaszokból. Mindeközben elragadtatással vettem tudomásul, hogy Fenyô László ugyan azzal a mûvészi magatartással közelít a kortárs-mûhöz, mint a történeti remekekhez. A kizárólag igényesen képzett, szép hangokból való építkezés önmagában is akusztikus élményt jelent, ráadásul érezhetôen kedvét lelte abban, hogy ezeket a szép hangokat a leg különbözôbb érzelmiindulati tartalmú gesztusokká formálhatja. Külön élményt jelen tett a zárótétel quasi cadezájában a Himnusz-idézet, hangszínvilága által idézôjelbe téve. Aki Fenyô Lászlót hallgatni jött, örülhetett annak, hogy nem a hagyományos repertoárból való mûvet hallott ismételten, hanem az interpretáció perfektségével új mû megismerését segítette elô. Vélhetnénk, a szünet olyasfajta cezúra, amely a figyelem tiszta lapját készíti elô, mind az elôadók, mind a hallgatóság ré szérôl. Ezúttal sajnos ez nem következett be. Mahler IV. szimfóniája érdemben megoldatlanul került a közönség elé. Csaba Péter mintha megelégedett volna azzal, hogy a sajátos hangszínû szegmentumok egymásutánjából kaleidoszkópot hozzon létre. Az eredmény oly bizonytalan kimenetelû lett, mint egy olyan puzzlekirakás, amelyen emlékezetbôl kell rekonstruálni, üres alapra a képet. Mindaz hiányzott, amitôl a szerzô legnépszerûbb mûvei közé tartozik. A részletek nem álltak össze nagyobb formai egységekké, s aki elôször hallotta a mûvet, az is felfedezhette a pontatlanságokat, amikor egy-egy fráziskezdést követôen fokozatosan rázódtak azonos tempóba a szólamok (s amire végre találkoztak, kezdôdött egy új anyag, ahol esetleg ugyanez az össze ren dezôsdi megismétlôdött). Szokás elgondolkodni azon, hogy bizonyos zenék saját ( anyanyelvi ) elôadást igényelnek ezek tipikus példája a bécsi keringô. 21