Mondhatjuk tehát azt, hogy belenõttem. Állítólag úgy tanultam meg járni is, hogy a cukrászok kötényébe kapaszkodtam, nehogy elessek. A NÉV KÖTELEZ FÕHLH EKA UKÁSZ
A MÚLÓ DÕ NYOMÁBAN A UKÁSZ Múló idõ. Sokadszor ízlelgetem ezt a mondatot, mióta tudatosan, nyitott szemmel járom Erzsébetváros utcáit. Tömbrehabilitáció ide, városrendezési program oda, lássuk be, hogy a lepusztult házak, a nénikék egyetlen barátjaként póráz végén sétáló ebek lerakta taposóaknák, a bedeszkázott ablakok látványa lehangoló. A lassú rothadás virágai, vigasztal a fotós, miközben sétálunk a Dob utcában. Aztán a Fröchlic. Üde sziget a szürke házak tengerében. Bent kis asztalok, süteményillat, és egy apró termetû, kedves asszony, Fröchlic Erika. Az egyik utolsó kóser cukrász. Eltûnõben lévõ világ egyik utolsó képviselõje. Kérek egy kávét, elõveszem a noteszt, és okos kérdéseken gondolkodom. Persze nem sikerül, de vannak helyek, ahol a sablonos kérdésekre sem sablonos válaszokat kap az arra tévedt írástudó. Mióta van ezen a helyen a cukrászda? Az épület eleve úgy épült, hogy itt alul a Weisz-féle pékség üzemelt. Édesapám, Fröchlic György ötvenháromban vette át a boltot, azóta van itt a cukrászda. Egy darabig mûködött a pékség is, de nyolcvanhatban megszûnt. Pár évvel ezelõtt még itt, a hátsó üzletrészben állt egy gyönyörû kemence, egyidõs volt a házzal, de sajnos le kellet bontatnunk, mert már nem volt biztonságos. Hogyan lett cukrász? Édesanyám is itt dolgozott. Õ vitte a boltot, amíg az apám hátul sütött. Nagyanyám vigyázott rám, és háromóránként áthozott otthonról, hogy az anyu meg tudjon szoptatni. Mondhatjuk tehát azt, hogy belenõttem. Állítólag úgy tanultam meg járni is, hogy a cukrászok kötényébe kapaszkodtam, nehogy elessek. Késõbb, amikor iskolás lettem, akkor is mindig ide jöttem tanulni, meg segíteni. Visszagondolva, egyértelmû volt, mi leszek, ha nagy leszek. Azt hiszem, nem is nagyon csinálnék mást szívesen, mint a cukrászdát. F Ö H L E K A 59
A MÚLÓ DÕ NYOMÁBAN A UKÁSZ A Fröchlic neve ott szerepel sok nagy nemzetközi bédekkerben. Mi a világhír titka? Nagy titkok nincsenek. gyekszünk kedvesnek lenni minden vevõvel. Megpróbáljuk a hagyományos értékeket képviselni a mai világban is, és nagyon figyelünk a minõségre. Egy átlagos cukrászda olyan hetven és száz közti recepttel dolgozik, mi nagyjából ötszázzal. Persze ez nem azt jelenti, hogy ötszáz teljesen különféle süteményünk van. Sok az ízvariáció. Édesapám kitalálta a diákkenyeret, ami egy különleges, kevert tésztából készült sütemény. Pár éve jött az ötlet, hogy mi lenne, ha újítanánk kicsit a diákkenyéren. Kikísérleteztük a citromos változatot, majd jött a bodzás, nemrég pedig a csokis-chilis változat. Ez tulajdonképpen egy sütemény négyféle variációja. Valószínûleg ez is hozzájárul a hírnevünkhöz. Bodza, citrom, chili. Érdekes ízek a Dob utca közepén. Nem sokat gondolkodom a dolgom, és néhány pillanat múlva már érzem a számban azt az ízharmóniát, amirõl Fröchlic Erika beszél és a útikönyvek írnak. Elsõre kicsit furcsa, így a kommersz krémes után, de valami megfog benne. Az utolsó morzsáig eltüntetem. Dolgozni, csak pontosan, szépen jut eszembe a vésnök falán látott idézet, majd folytatom tovább a kíváncsiskodást. Az ötszáz nagyon soknak tûnik, ennyiféle sütemény nem lehet egyszerre a boltban. Nincs is. Van egy állandó kínálatunk, és mindig vannak napi ajánlataink. Nagyon változó, hogy a napi ajánlatba milyen sütemények kerülnek. Függ attól, hogy milyen alapanyagokat tudunk beszerezni, milyen ünnepek, jeles napok közelednek, illetve attól, hogy mit hiányolnak a vevõk. Az elõbb azt mondta, egyformán fontos a hagyomány, és a minõség. A mai rohanó világban kevesen dolgoznak természetes alapanyagokkal, mert nagyon idõigényes. Manapság a cukrászatok nagy része porokat, aromákat használ. Mivel mi hagyományos zsidó és a Monarchia idejébõl származó receptekkel F Ö H L E K A 61
A MÚLÓ DÕ NYOMÁBAN A UKÁSZ dolgozunk, igyekszünk nagy hangsúlyt fektetni arra is, hogy az alapanyagok hagyományosak maradjanak. umaroma helyett rumot használunk, a mi süteményeinkben a dió tényleg dió, és nem valamilyen pótlék. Komolyan odafigyelek arra is, hogy minden általunk használt alapanyagról minél többet megtudjak. eceptjeinket igyekszünk úgy kidolgozni, hogy megfeleljen a kóser szabályoknak, ezért is nagyon fontos, hogy tudjam, mivel dolgozunk. Az elõbb azt említette, hogy kóser receptek, mitõl lesz egy sütemény kóser? A kóser szó jelentése tiszta vagy megengedett. Ez nem egy egyszerû kérdés. A zsidó hagyomány háromfajta élelmiszer típust különböztet meg. Vannak a húsos ételek, a tejes ételek, és az egyéb, mint a hal, a tojás, a zöldségek és a gyümölcsök. De vannak olyan élelmiszerek, amiket eredendõen tisztátalannak tartunk. lyen a disznóhús, és a vér. A húst és a tejet nem szabad keverni egymással, csak az egyéb kategóriába tartozó alapanyagokkal. Sõt a tejes edényeket és a húsos edényeket sem szabad összekeverni, illetve együtt tárolni. Sok környékbeli, hagyománytisztelõ zsidó vásárol önöknél? gen, de nem csak zsidók, és nem csak környékbeliek. Nagyon sokan jönnek a város más részeibõl is, azért, mert tudtommal mi vagyunk az egyetlen kóser cukrászda az egész városban, talán még az országban is. Persze sok turista is betér hozzánk, akik útikönyvekben olvastak rólunk, vagy a magyar rokonaik, ismerõseik meséltek nekik a helyrõl. Biztosan sok érdekes története van Hát akad egy pár, tán egy könyvre való is. De ha a legkedvesebb történetemre kíváncsi, azt szívesen elmesélem. Olyan hat vagy hét éve bejött a boltba egy magas, vékony szõke fiú, és azt kérdezte, hogy van-e tepertõs pogácsánk. Elsõre ki- F Ö H L E K A 63
A MÚLÓ DÕ NYOMÁBAN A UKÁSZ csit meglepõdtem, meg is rökönyödtem. Aztán kiderült, hogy most költözött fel Pestre Sopronból, és hogy az egész családja katolikus, úgyhogy semmit nem tud a zsidóságról, vagy errõl a környékrõl. A fiú valahogy itt ragadt. Öt évig, amíg ide járt egyetemre, minden nap bejött, beszélgetni, meginni egy kávét, verset írni, vagy vitatkozni vallásról, életrõl. Azóta újságíró lett, de ha erre jár, mindig bejön, ha csak egy pár percre is. Azt hiszem, ez a Fröchlic igazi titka, ezért tudunk ennyi éve a romló gazdasági körülmények és a változó vendéglátós trendek ellenére is talpon maradni. Ami értéket tud adni, az minden korban megmarad. Számomra a munkám emberi oldala a legfontosabb, a beszélgetések, az emberek bizalma és kedvessége. Vannak helyek, ahol a megidézett történetek szereplõi egyszer csak megjelennek. Úgy tûnik, a Fröchlic is ilyen. Erika asszony, alighogy befejezte kedvenc történetét, hirtelen felugrik az asztaltól, kisiet az üzletbõl, és szinte bevonszol egy nála sokkal magasabb fiatalembert. No, róla beszéltem, és hirtelen meg is jelent. A cukrászdában riporterré nõtt egyetemista táskájából fényképek kerülnek elõ. Lefõ a friss fekete, a kávé illata betölti a kis üzletet. Hirtelen újabb történetek elevenednek meg az apró üvegtetejû asztalnál. Elköszönünk. Órákkal késõbb, valahol a zsinagóga környékén régi ismerõsömmel futok össze. Néhány szót váltunk csupán, s megemlítem Fröchlic Erika nevét. Tudtad, hogy a Fröchlic magyarul azt jelenti: vidám? Nem vágom rá azonnal, de közben már újra elõttem van a kis üzlet tulajdonosának mindig mosolygó arca. A név kötelez. F Ö H L E K A 65