TESSEDIK SÁMUEL A HITSZÓNOK ÉS A T A N Á R S Z A R V A S. 1941.

TESSEDIK SÁMUEL A HITSZÓNOK ÉS A T A N Á R S Z A R V A S. 1941.

Tessedik Sámuel a hilszónok és a tanár. Ä Szarvasi Ág. Hiív. Ev. Vajda Péier'gimnázium könyvtárának kézirattárában lévő ismeretlen adaíok. Közli : dr. Nádor Jenő, Különlenyomat a Szarvasi Ág. Hilv. Ev. Vajda Péler*gimnázlum 1940 414 évkönyvéből. A SZARVASI KÖZLÖNY" KÖNYVNYOMDÁJA SZARVAS, 1941.

kônyvt^

Tessedik Sámuel, a hitszónok és a tanár. A szarvasi ev. gimnázium könyvtárának kézirattárában lévő ismeretlen adatok. A szarvasi ev. gimnázium 36.000 kötetet meghaladó régi könyvtárának kéziratai között kutatva, már nem egy olyan darabra akadtunk, mely eredeti kútforrása a helyi történetírásnak. A szarvasi községi, a békési ev. egyházmegyei és a szarvasi ev. egyházközségi levéltárak mellett gimnáziumunk könyvtára is hozzájárult ahhoz, hogy Tessedik Sámuel egykori szarvasi ev. lelkész életéhez és életmunkájához már oly sok, eladdig ismeretlen adatot szolgáltathattunk. Az alábbi két kis közlemény közzétételével is ez a célunk. Tessedik Sámuelt ezúttal sokoldalú munkássága két jelentős területén : mint hitszónokot és mint tanárt igyekezünk közelebbről is bemutatni e néhány eredeti adat közzétételével. Abban a tudatban tesszük, hogy Tessedik munkáját illető adatok közlésével messze túllépve a helytörténet határain : az általános magyar, még tovább ; az egyetemes történet céljait szolgáljuk.

Tessedik Sámuelnek a szarvasi ev. ótemplomban 1796 ápr. 24-én elmondott prédikációja. Nincs Tessedik-prédikéciónk. 21 fóliánsról szól őmaga már 1798-ból, melyek szórói-szóra (de verbo ad verbum) kidolgozott prédikációit tartalmazták, és egyetlen egy sem maradt fenn e hatalmas gyűjteményből. Pedig kivált az utóbbi években hányan érdeklődtek már aziránt: vájjon az oly sok oldaláról megvilágított és valóban oly sokoldalú evangélikus pap milyen lehetett, mint pap? Közelebbről : mint hitszónok? A csaknem másfélszázéves szarvasi gimnázium ugyanannyi idős könyvtáréból vett néhány adattal próbálunk világosságot vetni e kérdésre. A kézirat cime : Boczkó Dániel és Tessedik Sámuel hírneves szarvasi lelkészek prédikációi úgy amint azokat elmondás közben a templomban leirta Kristóffy György szarvasi ev. tanitó. Egybe köttette emlékül alulírott... Haan Lajos békéscsabai ev. lelkész." Sietünk megismételni a cimből : úgy amint azokat prédikáció közben leírta." Vagyis sajnosan a kis kétkötetes kézirattal sem áll módunkban teljes Tessedik-prédikációt adni. De hogy lényeges lehet-e az eltérés az eredeti és a leíit beszéd között: azt olvasás közben azonnal megállapíthatjuk. A beszéd tárgya, tartalma mindenesetre a híven visszaadott eredeti, s minősítésénél figyelembe kell venni a prédikátornak világhírű gyakorlati munkássága alatt félszázadon át Isten szabad természetével, annak változásaival, hangulatával elválaszthatatlanul összeforrott egyéniségét. Ügy ezen, mint többi beszédjeinek szentírási helyekkel való sűrű teletűzdelése azonban messze távol helyezik őt bizonyos XV11I. századi prédikátoroktól. A beszéd«tet néhai Placskó István szarvasi ev. lelkész fordította tótról magyarra. A szabadon fordított beszéd így hangzik : Isten! Te minden év tavaszán megújítod a földnek képét. Hálát zengünk neked ezért, és kérünk: újíts meg minket is szívben, lélekben és értelemben. Ámen! Keresztyén gyülekezet! Midőn Dávid király a 104. zsoltárban Istennek bölcsességét dicsőíti, a többi között a 30. versben ezeket mondja: Kibocsátod a Te lelkedet, megújulnak az emberek, és újjá teszed a földnek színét." Es amit itt mondott, annak mi szemlélői vagyunk évről-évre. És valóban. Tavasszal az Isten megújítja a földnek képét. Tél elején úgyszólván minden növényzet kihal, s a zord tél beálltával pusztává leszen az egész föld. Tél idején millió állat, bogár, növényzet alussza álmát : de midőri elközelg a tavasz, minden új életre ébred. A messzire elköltözött vándormadarak

visszatérnek hozzánk, s minden élőlény örvend az új légáramlatnak, a kikeletszülte új életnek. Hát mi emberek, az idő ezen nagy változására süketek, némák maradunk... és csak mi nem tudnánk örülni az örvendező tavasszal? D» a mi örömünk nem lehet hasonló az értelmetlen állatok öröméhez. Mi, mint gondolkodó, észszel, értelemmel felruházott legremekebb teremtményei az isteni bölcseségnek, örülve az életnek, örüljünk a nagy Isten jóságának is, amely e napokban mindenünnen megnyilatkozik. Nekünk az év ezen szakában emlékeznünk kell a dicső természet fenséges Alkotójára, s Öt nemcsak szájjal, hanem szívvel-lélekkel dicsőítenünk kell. Bizonyára mi sem leend reánk nézve illendőbb, mint az, hogy e kies tavaszi időben, mi is felbuzdulván a nagy Isten dicsőítésére, a megújult földdel mi is új életre ébredjünk. Erről fogunk elmélkedni e mai tavaszi vasárnapon. Elóbb alapige: Zsolt. 105. r. 1 5. A felolvasott igék alapján lássuk : Istennek különös módon megnyilvánuló jóságát e tavaszi időben. Először : Miben nyilvánul az? És másodszor : Mire kötelez bennünket? 1. Miben nyilvánul Isten jósága különös módon tavasszal? Mi emberek az évnek minden évszakában Istennek különféle, megszámlálhatatlan jótéteményeiben részesülünk. Ama zord, kietlen téli idő is époly szükséges, mint az év többi kellemes szakai. Télen minden elpihen, a tél mindent eltakar fehér leplével, jégpáncéljával a jövő, az eljövendő kies tavasz, az új élet számára. Ha rnás előnye nem mutatkoznék, mint az, hogy az emberiséget éltető és tápláló természetet megpihenteti : már az is a bölcs isteni gondviselés jóságára vall. Nekünk keresztyényeknek emlékeznünk kell Jakab aposlol e szavaira : Mer/ felkél a nap a maga hévségével, és megszárítja a Füvet, és annak virága elhull és ábrázatának kedvessége elvész." De az évnek egy szaka sem állítja annyira szemeink elé Isten jóságát, s nem tesz annyira figyelmessé arra, mint a dicső, kedves tavasz. Istennek ezen jóságát pedig megismerjük, ha : a) tekintetbe vesszük azt a nagy változást, amit tavasszal észlelünk a természetben. Az ősz, sok faradsággal bevetett, a télnek zord viszontagságait kiáltott őszi vetések reményteljesen emelked-

nek a fák rügyeznek, virágzanak, langyos szellő melengeti arcunkat, és mindez édes, örömteljes, reménységgel tölti ei érző szíveinket. És ki viszi mindezt véghez?... Isten, a dicső természet nagy Ura, alkotója, ö rendelte el, hogy az éltető nap napról-napra melegebben sugározzon a földre, és a föld rögei alatt megdermedt növényzetet, s a téli álmát alvó millió állatkát új életre költse, ébressze. Ő az, akiről a zsoltáríró mondja (104, 13 14):,,aki megöntözi a hegyeket a magasságból, és a Te munkásságodból megelégítetlik a föld. Aki füvet sarjaszt a barmoknak, és növényeket az emberek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből." íme, már csak ezen nagy változás is bizonysága Isten véghetetlen jóságának. De fontoljuk meg azt is: nem ö tartja-e fenn azon kiváló szép rendet, mely a természetben uralkodik? Enélkül nem állhatna fenn a világ. b) De Isten jóságáról tanúskodik azon nagy változás is, melyet önmagunkban érzünk. És milyen e változás? Miben áll az? Abban, hogy kedélyünket is új életre fakasztja a nyíló tavasz, a napnak enyhe sugára, úgyhogy rendesen vidámabbak, egészségesebbek, erőteljesebbek leszünk, mint voltunk a télnek zord, hideg s idegeinket zsibbasztó hatása alatt. Bizony-bizony az a szegény, elaggott beteg, kit el nem vitt a márciusnak gonosz szele ha átélte azt : reményt táplál új élethez. Óh! És ki lenne közülünk olyan érzéketlen, hogy midőn látja éledni a föld holtnak vélt képét, látja azt vidámnak, örvendezőnek : hogy ő is ne örülne az örülőkkel? A tavasz látásra nyitja a télben elhomályosodott szemeinket, hallásra füleinket. A virágözön nyílása, a fák virágdísze, a dalos madárkák lélekemelő éneke : nem emeli-e fel érző lelkeinket, szíveinket? Mily nagy áldás a kertek virágai, a fák illata 1 S bár még nem élvezhetjük azok édes gyümölcseit, mégis öröm és megnyugvás tölti el egész lényünket. És beteg szervezetünk számára mennyi éltet adó gyógynövényt nyújt a természet Isten-alkotla gyógyszertára! De a kellemes időjárás iránt való érzékenységünk, nem üdítőleg hat-e, s nem Isten végtelen jóságát érezteti-e velünk? És e kellemes érzéseink nem egy-két napra, de az évnek majdnem három szakára terjednek. Holott a nagy Alkotó mindezt pusztán egy-két napra szoríthatta volna össze, s akkor éltünknek csak egy-két napja lett

völna örömteljes ; ö azonban üdítő tavaszt, érlelő nyarat, áldást osztó őszt rendelt a teremtés koronája : az ember számára, hogy ezen időszakok pótolják a tél idején ellankadt erőinket. 2. De lássuk másodszor : Mire kötelez Istennek ezen jósága? a) Arra, hogy a hatalmas Teremlőt teljes szívünkből dicsőítsük. Mire hív fel bennünket az egész dicső természet? Mire hívnak fel a madarak, a csúszú-mászó parányi férgek, bogárkák, avagy a nagyobb állatok, az ő Istentől rendelt életmódjuk által? Vájjon mi, Istentől lelki és testi szemekkel megáldott lények, vakok és némák maradunk-e, látva a körülöttünk nyüzsgő életet? Nemi Oktalan állatok nem szégyeníthetnek meg bennünket! Keresztyén hívek 1 Kinek számára ékesítette fel Isten a virágzó kerteket, a ringó zöld vetéseket, a szőlőskerteket? Kinek számára rendelte a millió állatokat? Vájjon nem a mi számunkra? Minden teremtett lény dicséri az Istent, s csak mi maradnánk háládatlanok? Kedves embertársam! Ismerd el, hogy érdemetlen vagy Isten véghetetlen jóságára, áldásaira... Magadba szívod a levegőt, mely nélkül élned nem lehet : távozzék tehát tőled a háládallanság oktalansága, érzéketlensége... I Valahányszor kis kertedbe, szőlődbe, vagy dús kalászoktól ringó meződre lépsz : annyiszor dicsőítsd Istent, szólva a 104. zsoltár 14. versével : Mily számtalanok a Te műveid. Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld gazdaságokkal." És íme, Istennek ilyen dicsőítésére buzdít a mai szent ige, szólván : Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ö nevét, hirdessétek a népek között az ö cselekedeteit!" Isten jósága kötelez : b) Arra, hogy a feltámadás reménységével vigasztaljuk önmagunkat. A tavasz dicső feltámadása a természetnek, s így legszebb ábrázolása a mi jövendő feltámadásunknak. Az elhalt növényzet s az állatvilág, mely mintegy sírba helyeztetetett, új életre ébredett. í^y a mi sírba helyezett testünknek is új és dicsőbb életre kell kelnie. Pál apostol így szól (Cor. 15. 42.) : Elvettetik a test romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban. Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben ; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben." Amint a tavasz kezdete a természetben s az állatvilágban való növekedésnek : úgy ama dicső nap leend kezdete a mi tökéletesedésünknek is. Ha a kegyelem Istene már a földi életben ily nagy jótéteményben részesít : Ó! mennyivel nagyobban fog része-

} síteni ama jövendő éleiben I Pál így szólt : Amit szem nem látott, fül nem hallott és emberek szíve meg nem érzett : azt készítette Isten az öt félőknek." íme, Kedves Testvéreim : a jövő élet reménységének eme gondolataival kell vigasztalnunk magunkat. De a föld képének e megújulása mellett újhodjunk meg mi is. Erre indít bennünket az egész természet. Az Isten azt akarja, hogy a nap melegítsen,... az Isten azt akarja, hogy a föld idejében megadja a növények növekedését,... az Isten azt akarja, hogy a felhők esőt adjanak és mindezek megcselekszik ezeket. Mondd csak, minden teremtmény teljesíti teremtőjének akaratát : vájjon mi nem fogjuk teljesíteni? Távol legyen ez tőlünk I Inkább arra ügyeljünk mindig, hogy neki engedelmesek legyünk. Mennél nagyobb mértékben voltunk engedetlenek, annál inkább várható tőlünk az Ő magasztalása. így következik el, hogy idővel Ö is tisztességet ad nekünk, így fogad be bizonyosan abba a hazába, hol lészen örök és örömmel teli tavasz, hol lészen örök és örömmel teli nyár. Ámen.

IL Tessedik Sámuelnek gyakorlati gazdasági iskolájában az 1805. esztendőben tartott félévi vizsgálata. A szarvasi gimnázium könyvtárának kéziratai között kutatva, az egyik gyűjteményes kötetben Tessedik jellegzetes Írásával sűrűn teleírott körülbelül két és fél mai ívoldal-terjedelmű feljegyzéseket találtam. A feljegyzések tetején ez áll : Mat. pro Semestrali Examinae 1805." Már az első betekintés arról győzött meg, hogy itt oly intim jegyzetekről van szó, melyeket Tessedik, a tanár csakis saját tanári használatára készített intézetének félévi vizsgájához. Feljegyzi bennük a kérdéseket, melyeket a vizsgán tanítványaihoz intézni fog, de fel az azokra adandó feleleteket is. A jegyzetek a vizsgán vé ig előtte feküdtek az asztalon, s amint egy-egy kérdéssel, felelettel végeztek, azt azonnal kihúzta tollával. így előttünk áll e jegyzetek alapján a világ első gyakorlati iskolájának egyik vizsgálata, egyrészében oly bizalmas részletességgel, mi szinte reveláció számba megy neveléstörténeti téren, s egyformán világot vet a vizsgáztatónak pedagógusi, közelebbről didaktikai egyéniségére, és a gyakorlati gazdasági iskola egyik legérdekesebb tárgyának tanítási anyagára. Szeretnek hivatkozni a Novi ecclesiastico scholastici annales" azon évfolyamaira, amelyekből megtudjuk, mik voltak az akkori ev. iskolák tantárgyai. Ha már e közlemények is kétségtelenül értékes és érdekes anyagokat tartalmaznak Tessedik intézetére is, mennyivel érdekesebbek lehetnek ezek az itt ismertetendő bizalmas jegyzetek, mik szinte élethűen tárják eiénk a legeredetibb tantárgyból való vizsgálat egész lefolyását. Az első, mit e feljegyzésekből meg kell állapítani, a betűszerinti értelemben vett pontos tanár. Vizsgájára teljes felkészültséggel megy s nem ötletszerűen, de előre jól átgondolt s írásban rögzített szempontok szerint vezeti azt. Már a kérdések sorrendje is szigorúan logikus akar lenni. Ezt tükrözi a fogalmazásban elkövetett

Csekély hiba korrigálása : előbb a Vl.-tal jelzett kérdést írta fel, de utána korrigálta, felcserélte a VI.-ot az V.-tel, hiszen máig megszoktuk földrajzi tankönyvekben ezt a sorrendet : földművelés, ipar, kereskedelem. A másik általánosságban megállapítható vizsga- módszertani jellemvonás a végig gyakorlati, szemléltető módszer. A kérdések és feleletek középpontjában mindég a gyakorlati gazdasági kert vagy az igazgató földje és kertje állanak, mint ahol a tanév folyamán érzékeltethetően szemléltetve és munkálkodva sajátították el a növendékek ismereteiket. Erről tanúskodik a vizsgálatokon feladott első kérdés is, szóról-szóra így: I. Miért szánthatták fel és művelhették meg (az igazgató) földjeit már szeptember és október hóban még a beálló esők előtt, holott ezer más földön október 15-ike előtt alig egy barázdát szántottak? A feljegyzésekben üres hely következik erre, nincsenek felírva az e kérdésre adandó feleletek, hanem jön a második kérdés : II. Miért vannak a gyakorlati gazdasági kert rétjei és az igazgató földjei november hóban is sűrű zöld fűvel benőve, amikor mások régóta kopárak és szárazak 7 Öt pontba foglalva adja meg az erre várt tanulói feleleteket. Először is elő kellett sorolniuk olyan növényeket (lóhere, kutyazab, ánizs), mik erre alkalmasak, elmondaniuk, hogy ezeken a földeken ugyan nyáron nem legel a marha, nem tapossa le a füvet, következéskép az megmarad, hogy majd istállóba kerülhessen. Be kellett számolniuk arról, hogy azokat a réteket télen trágyázni szokták, majd tovább, hogy az azok szélére ültetett fák oltalmat nyújtanak a hideg észak, árnyékot a forró dél ellen. A következő kérdés egyszerre az állattenyésztést érinti, s Tessediknek egyik kedvenc témáját veti fel : III. Hogyan lehetséges, hogy Muikatirovich pesti tanácsos tanúbizonysága szerint Szarvas és két három más szomszédos helység több zsírt és sajtot szállít Pestre, mint a három egyesült Pesl-PilisSolt vármegye. Szinte halljuk, amint a jól begyakorolt gyerekhad iskolázottan adja meg a kért és elvárt választ : mert a mintegy harmincezernyi juh táplált földeken legel, mert a juhászoknak saját juhaik vannak a nyájban stb. Aztán megint egy másik legkedvesebb témájára, a fákra tér át, ezúttal azonban csak egész felületesen, mindössze egyetlen példával puhatolván a tanulók etéren szerzett, bizonyára rengeteg ismerete után : IV. Miért ülteltek a gyakorlati gazdasági kertben vadgesztenye-fákat is, holott annyi más gyümölcs- és vadon növő fa van már ott?

Az erre adandó feleletekre nézve mindössze ezt jegyzi föl : a vadgesztenyefa sok haszna." Az a kérdés, mely a vizsgán a legnagyobb alapossággal lett megvitatva, mely az egész vizsgaanyagnak a feljegyzések szerint több mint felét foglalja le, ezek után jön. Magában foglalja a gazda egész téli munkarendjének, tavaszi előkészületeinek előírását, sok-sok érdekes mellékkérdést kapcsolva okosan, mindig logikusan a főkérdés anyagához. E kérdésnél állapítható meg elsősorban a félévi vizsga időpontja is : minden bizonnyal az első, a télen záruló félévről van szó : V. Mit vár a gazda egy hosszú esős időszak után? És mit tud, mit kell csinálnia, hogy magát a következő száraz időszakra megoltalmazza és biztosan megállhasson? 24 pontban sorolja fel az adandó feleleteket. Hengerelni kell az őszi és téli vetéseket. A sovány, kopár részeket trágyázni, jobb, azaz alkalmasabb takarmánynövényekkel kell bevetni. Ismételten előkerül a szántóföldeknek, réteknek, kerteknek márgával való felhordása. Da megjelenik a tanulók válaszaiban a hét szűk esztendőnek Tessediknél oly fontos problémája is, ezúttal nem bibliai, csak tessediki formájában : olyan növényeknek nézzünk utána, melyek embereknek és állatoknak sok, jó és e&észséges táplálékot adjanak a száraz években. Ilyen növények például a fehércékla (Runkelrübe), csicsóka (Erdbirn), articsóka ; csak teszi hozzá tudjuk, hogy hol és.mikor kell azokat elültetni. A szőlőskertekről sem feledkezik meg, s a feladott kérdésre már most megállapítják a tanulók, hogy a szőlőtőkék közé csak olyan növényeket szabad majd ültetni, melyek azokat nem árnyékolják be. A réteket pedig gyorsan növő fák ültetésével kell váltakozó árnyékba állítani. És itt kitérnek Tessedik egyik legismertebb alkotására, az akácfa meghonosítására : ide tartoznak nemcsak a fűzfák (amint a Mária Terézia- r~, féle rendeletek előírják), de kivált az akácfák, IE olaszországiak, és av^- ^'fvp^ ; kanadaiak, melyek nedves talajban" hatalmas kerületet is elérnek. A takarékos, a hasznot jól kiaknázó tanár tanítására vetnek világot a 15. és a 17. pontban foglalt válaszok : minden földön, minden kertben az addig még nem hasznosított földeket hasznosítani kell olyképen, hogy a föld és a növények természete és minéműsége szerint ültessünk azokba, hogy parlagon ne maradjanak és hogy használjunk fel mindent az országban eddig alig, vagy csak kevéssé felhasznált hulladékot, aminő a polyva, a kukoricaszár, stb. A gyakorlati kérdések és feleletek mellett elvétve megjelenik az elmélet is. Amikor a vetéseknek télen komposzttal való behin-

léséről szólnak, tudniuk kell Thaer : Engl. Landwirtschaft című könyvéről, bizonyára az abban e tárgyra vonatkozó tanácsokról is. Egy további felelő a kártékony állatok irtásáról beszél : a seregélyeket, hollókat, verebeket, egereket, melyek a kertekben, földeken és a háztartásban garázdálkodnak, pusztítani kell, s evégre jó kitanítani, segítőtársainkká avatni a kutyákat és macskákat. Külön részletes válaszpont foglalkozik a gyümöcsfa-tenyésztéssel ; a tanulóknak elő kellett adniuk, hogy a gyümöcsfák gyökereit körülásva oda márgát, trágyát, szemetet, vért lehet hordani, ami által jelentékenyen fokozhatjuk azok termelőképességét és így jó táplálékot nyerünk magunknak és másoknak. A hazafias tanítás szelleme csendül ki az ilyen válaszokból : miért hozatnak távoli világrészekből annyi mindent, holott egy kis gonddal hazai jó fűszerekkel, gyümölcsökkel tölthetjük meg a kamránkat? Az állatokról sem feledkeztek meg a vizsgán : vágassuk fel a takarmányt, azt polyvával, répával, darával keverve adjuk az állatoknak, s gondozzuk, tartsuk tisztán, vakarjuk marháinkat, lovainkat. Ezzel az ötödik kérdéssel tehát szinte kimerítik a vizsgán mindazt, amit tágabb értelemben vett földművelésnek és állattenyésztésnek nevezünk. A feljegyzésekben ezek után már csak két kérdés van a válaszok megjelölése nélkül : VI. Mivel a magyar paraszt számára az iparnak oly sok akadálya van és a szorgalmának oly kevés nyoma, miért kell termékei magas árát csökkenteni és ezáltal a parasztot ismét tétlenségre kárhoztatni? És : VII. Miért jönnek le a vagyonos gazdák oly gyorsan a Tiszán gazdaságukba, hogy gyermekeiknek és ivadékaiknak a mindennapi kenyeret megszerezzék? Kár, hogy a feljegyzések itt megszakadnak. Az egész kézirat rendkívül nehezen olvasható. Apróbetűs s a sorok gyakran egymásra vannak írva. Dr. NÁDOR JENŐ.