Feladat: A város bölcs asszonyának különleges érzéke volt a vitás ügyek eldöntésére. Az istenek nagy bölcsességet adtak neki a rejtélyek kibogozásában. Most is történt egy furcsa dolog, és a hírnök igen szerette volna megtudni, mi lehet a rejtély oka, miért tűnt el amulettje, és hogyan került váratlanul elő. Elment hát hozzá. Képzeljétek magatokat a rekhet helyébe, és írjátok le a jelenetet, amikor találkozott a hírnökkel! Szerintetek mit kérdezett, milyen megoldásra jutott? Beérkezett megoldások Tartalom Feladat:... 1 Beérkezett megoldások... 1 Abüdosz népe... 1 Aszúszemek... 2 Egyiptom gyermekei... 2 Hórusz szeme... 3 Hupikék törpikék... 4 Ízisz... 4 Napistennők... 5 Nefertiti gyermekei... 6 Ozirisz gyermekei... 6 Ptah szolgái... 6 Ré ragyogása... 8 Ré szívének öröme... 9 Szerapiszok... 10 Thot gyermekei... 10 Thot népe... 11 Thot tanítványai... 12 Uaszet gyermekei... 13 Újpesti Oziriszek... 14 Abüdosz népe Hírnök: - Üdvözöllek, bölcs asszony. A segítségedre van szükségem. Rekhet: - Üdvözöllek, hírnök, számítottam látogatásodra. Miért kéred a segítségemet? Hírnök: - Pasedu házában, ahol lakom, furcsa dolog történt velem. Eltűnt az amulettem, majd néhány nap múlva váratlanul előkerült. Nagyon különös volt, mert egyik pillanatról a másikra bukkant elő. Nem találtunk rá magyarázatot, s végül Noferabu javaslatára kerestelek fel téged. Te biztos megoldod ezt a rejtélyt. Rekhet: - Nálad van az amuletted? Add a kezembe! És most mondd el pontosan, mi történt.
Hírnök: - Amikor sivatagi kalandom után fáradtan és kimerülten szállásomra értem, elő akartam venni Hathor- amulettem, hogy imádkozzam hozzá, hálát adva megmenekülésemnek, de sehol sem találtam. Kerestem mindenütt, de hiába, nem került elő. Kétségbe estem, mekkora baj szakad rám és családomra, ha nem kerül elő. Szünet nélkül, éjjel- nappal Hathorhoz imádkoztam, s végül a harmadik nap reggelén egyszer csak ott volt, ahol első alkalommal batyumat kicsomagoltam. Rekhet: - Hallottam hírét a sivatagban történteknek. Mi vezérelt oda? Hírnök: - A kíváncsiságom. Megpillantottam egy furcsa, ismeretlen állatot, és egy érzés kerített hatalmába. Mindenáron meg akartam találni. Rekhet: - Szerencséd, hogy túlélted. Hírnök: - Igen, hála néhány helybéli jó embernek, akik utánam jöttek és megmentették az életemet. Nélkülük ott vesztem volna a sivatagban. Rekhet: - Adj hálát az isteneknek! Ők vezették hozzád megmentőidet. Démonok csábítottak el téged, és elhagytad az istenek földjét. Eltévedtél e lények között, elvesztél, és hitedet vesztetted! Csak az istenek kegyességén múlott, hogy visszajutottál. Ezt azonban elfeledted! Az amulett eltűnése figyelmeztetés volt. Megrémültél, micsoda bajok szakadnak majd rád és családodra, és az istenekhez fordultál. Szünet nélkül imádkoztál, könyörögtél Hathorhoz, s végül az istennő megbocsátott. Kiengesztelted őt imáiddal, és visszaadta amulettedet. Ezzel jelezte, hogy számíthatsz védelmére. Családod biztonságban van. Hírnök: - Szavaid örömmel és megnyugvással töltenek el. Annyira vonzott a sivatag és az a furcsa lény, hogy mindenről megfeledkeztem. Igazad van. Letértem a helyes útról, de amulettem eltűnése észhez térített. Többé nem kételkedem. Az istenekbe vetett hitem mindennél erősebb. Köszönöm neked. Aszúszemek Találkozás a Hírnökkel Bejött a Hírnök a házamba és a látomásáról kérdezett. Kérdeztem, hogy mi is volt valójában az amulettel. Ő azt mondta, hogy imádkozni akart, amikor előpakolt és nem találta az amulettjét. Aztán pár nappal később pedig megtalálta. Ez felettébb furcsának tűnt, de tovább faggattam. Azt mondta, hogy reggeli előtt átfésülte a talajt, de nem látott semmit. Aztán reggeli után meglátta az amulettet és még fel sem állt. Mondtam neki, hogy ez még mindig nem elég. Ő azt mondta, hogy nem történt semmi más. Megtalálta, aztán már tudott is imádkozni. Azt mondtam felettébb különös. Elmondtam neki, hogy lehet egy egyszerű látomás volt, hogy nem látta ott. De ő a saját elméjének hitt. Egyiptom gyermekei A rejtély kulcsa Nyugodtan üldögéltem házam ajtaja előtt, egy táblát olvasgatva, mikor léptek közeledését hallottam a távolból. Felpillantottam, és egy idegen férfit láttam felém jönni. A férfi igen magasnak bizonyult, amire akkor döbbentem rá igazán, amikor már teljesen előttem volt. Kíséretet is hozott magával, Noferabut. Mindkét férfi fejét meghajtva üdvözölt, majd én is ugyanígy cselekedtem. Türelmesen vártam, hogy mihamarább elmondják látogatásuk okát. Egy pár perc után az idegen férfi végre megszólalt. Üdv neked, rekhet! Illendő lenne bemutatkozom először is. Egy hírnök vagyok, aki a fáraó őfelsége Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Uszermaatré-Szetepenré, Ré fia Ramszesz-Meri-Amon, élet, üdv,
egészég neki!, levelét kézbesítette. De nem ez az oka ittlétemnek. Utam során magammal hoztam Hathor amulettem, melyet feleségemtől kaptam, még mielőtt összeköltöztünk volna és házassági szerződést készítettünk volna. Míg a sivatagot jártam, végig nálam volt az amulett, a batyum jobb zsebében tartottam, erre tökéletesen emlékszem. Pasedu házában vagyok megszállva, immár harmadik napja. Mikor megérkeztem, első dolgom az volt, hogy elővegyem az amulettet. Ám sehol sem találtam. Hiába kutattam át batyumat, hiába gondolkodtam azon, hogy hova tehettem, nem találtam. Hathorhoz fohászkodtam, hogy előkerüljön az értékes tárgy. Két napig égen, s földön mindenhol kerestem, de hiába. Aztán tegnap reggel megtaláltam azon a helyen, ahol legelőször kipakoltam csomagomat. Biztos vagyok benne, hogy addig nem volt ott. Ezt Pasedu felesége is megerősítheti! Mindez reggeli után történt. Azt szeretném megtudni, hogy lehet ez? Semmilyen ésszerű magyarázatot nem voltam képes találni. A figyelmemet biztos nem kerülte el az azelőtti napokon. Csendben hallgattam végig, ahogy a férfi elmeséli a kissé hihetetlen történetet. Mikor a végére ért, Noferabu szólásra nyitotta száját, ám végül mégiscsak hallgatott. Valószínűleg a történet hihetőségét szerette volna cáfolni, de jobbnak látta, ha nem szólal meg. Érdekes történet, ezt meg kell hagyni. Nehezen hihető, de azt hiszem, mégis lehet benne igazság. Úgy hát azt mondod, Hathoré az amulett? Az idegen bólintott, mire újra mély gondolkozásba merültem. Meglehetősen nehéz eset volt megfejteni a rejtélyt. Az első dolog, ami eszembe jutott, az volt, hogy Pasedu gyermekei csenték el a tárgyat, azt gondolva, hogy egy játék. Ámde gyorsan elvetettem ezt az ötletet, hisz semmi értelme sem volt. Hosszú ideig törtem a fejem, mire rájöttem, mi és ki is állhat az események mögött. Mint ahogyan említetted, Hathor uralkodik az amulett fölött. Ebből kifolyólag megtörténhet, hogy próbára akart tenni. Szerette volna tudni, mennyire bízik az amulett gazdája annak istenében. Éppen ezért, elvarázsolta a tárgyat, majd miután megbizonyosodott róla, hogy tényleg hiszel benne, visszaadta neked. Annak köszönhető tehát amuletted megkerülése, hogy éjjel-nappal fohászkodtál s kérted Hathort, hogy segítsen neked. A két férfi bámulattal tekintett rám, miután befejeztem magyarázatomat. Ők sem akartak hinni fülüknek. Az idegen rögtön kifejezte háláját, még pénzt is ajánlott, amire én csak fejemet ráztam. Végül megegyeztünk, hogy nem kell nekem sem pénz, sem más. Örömöt okozott, hogy segíthettem. Ez számomra a legnagyobb fizetség. Hórusz szeme A rejtélyes amulett Réges-régen az istenek úgy döntöttek, hogy nagy bölcsességgel ruháznak fel engem, hogy kibogozzam a rejtélyeket és segítsek a vitás ügyek eldöntésében. Egyik reggel levelet kaptam egy hírnöktől. Segítséget kért, mint mindenki más, hogy adjak választ, miért tűnt el hirtelen az amulettje és miért került vissza. El is jött hozzám egy nap leforgása alatt. Furcsa módon eltűnt, majd visszakerült az amulettem panaszkodott a hírnök. Összeveszett valakivel az eset előtt, vagy esetleg követett el bűnt valaki ellen? kérdeztem. Nem követtem el bűnt, és nem tudom, miért feltételezi, hangzott sértődötten a válasz egyébként sok emberrel nem értettem egyet és haragban álltam, de pont az eset előtt nem történt ilyen. Külön nem tudna említeni valakit, aki kifejezetten gyűlölte Önt? hallatszott a kérdésem. De, volt egy ember, akivel egy társaságba jártam kártyázni. Mérges volt, mert mindig én nyertem és elvittem az összes nyereményt. Ön szerint ő tette? kérdezte a hírnök meghökkenve. Hmm tűnődtem veszített a játékban akkor, amikor nem volt meg az amulettje? Nem, eddig sose veszítettem! Kérem, jöjjön vissza holnap, mert szeretnék aludni egyet az ügyre! Másnap eljött újra a hírnök.
Talált valami megoldást? kérdezte izgatottan. Igen, lett megoldás! Szerintem az az ember, aki magával jár kártyázni elszegényedett, mert elment az összes pénze. Mivel maga mindig nyert, ellopta Öntől. feleltem. Na és, hogy került vissza? Mivel ugye nem vesztett, ezért úgy döntött visszateszi, mert nem az amulettől szerencsés elégítettem ki a hírnököt. Ó, akkor elmegyek hozzá és megkérem, hogy ne haragudjon rám, mert mindig nyerek! mondta boldogan És megmondom neki, hogy majd nem mindig megyek el, hogy ő nyerjen. E szavak után elköszönt, majd elment. Én is örültem, hogy segíthettem egy jó embernek, és új tisztelőt szereztem, mert aki eddig nálam járt, mindig boldogan és tiszteletteljesen távozott! Hupikék törpikék Tisztelendő asszonyom, Noferabu küldött ide, megoldást szeretnék lelni bajomra mondta az utazó, aki a minap beállított hozzám. Jöjj csak beljebb, hadd haljam, mi az a nagy gond, amely idehozott? csodálkoztam, mivel nem sokszor jönnek ide idegen falvakból. Köszönöm, kegyednek azzal leült a székre, amire mutattam A minap, mikor kicsomagoltam, a hosszú út után sehol sem találtam Hathor amulettemet. Nagyon fontos ez nekem, bele se tudtam gondolni, mi történhet egész családommal, ha nem lelem meg szünetet tartott, majd folytatta történetét. Éjt nappallá téve könyörögtem Hathornak, hogy találjam meg, de hiába kerestem mindenütt csak nem találtam meg. Aztán egyszer csak, két nappal ezelőtt a napfelkeltekor ráakadtam a medálra, épp ott, ahol megérkezésem napján kipakoltam batyumat. Asszonyom, ön szerint hogy történhetett ez? fejezte be, majd elhallgatott válaszomat várva. Maga mit gondol, hogy történhetett? kérdeztem, hogy leellenőrizzem, helytálló-e az elméletem. Fogalmam sincs mondja az úr kis gondolkodás után. Nos, akkor én sem tudom, hogy történt mondtam. Mivel ezek szerint maga nem hiszi el, hogy a hatalmas Hathor képes megtenni a csodát, ezért az istennő nem segíti meg a bajban elsápadva hallgatta a szavaimat. Valószínűleg az amulett elvesztése az Aranyos büntetése volt, amiért hitetlenül élt, a megtalálása pedig azt jelenthette, hogy Hathor meghallgatta kérésed és immár méltó vagy szolgálatára. Örülhetsz, hogy ilyen kegyes volt veled szemben. Most pedig menj, és imádkozz, hogy megköszönd ezt a hatalmas kegyelmet zártam le a témát. Ő elköszönt és elment. Ízisz Egyik reggel bekopogott hozzám a hírnök. Már tudtam, hogy ő lesz az, a falubeliek napok óta másról sem beszéltek. Miután bejött a házamba, elmondta, hogy mi történt az amulettel, majd az álmát is megismertem. Gyorsan végiggondoltam és arra jutottam, hogy az amulett eltűnése Hathor haragját vonhatta volna maga után, ha gondatlanságból történik, így inkább isteni közbeavatkozásnak tűnik. Talán a hírnök nem imádkozott eleget, vagy nem jutott eszébe a családja. De Hathor figyelmeztethette a bajra. Lehet, hogy egy kis ideig gond lesz a hírnök házában, de aztán megoldódik. Ezt megosztottam a hírnökkel, majd kértem tőle egy nap gondolkodási időt, ameddig meditálok, és az istenekkel beszélek. Mikor másnap visszajött, láttam rajta, hogy izgatott az istenek tanácsa miatt. A tegnapi meditálásom a következő eredményt hozta: az álmában a különleges lények az embereket jelképezik, akiket segítségül hívtak az istenek, amikor a hírnök elájult. Az amulett pedig azért tűnt el, hogy a hírnök soha ne felejtse el ezt a kalandot.
Napistennők Az amulett rejtélye Üdvözölve légy szerény hajlékomban idegen! Hallom a fáraó, élet, üdv, egészség neki, küldötte vagy és fontos üzenetet hoztál városunkba. Miben lehetek segítségedre? Pár nappal ezelőtt, amikor sok viszontagság és kaland után végre megérkeztem, hiába kerestem a holmim között Hathor amulettemet. Később, miután három napon át szüntelenül imádkoztam az istennőhöz, egyszerre a semmiből előkerült, méghozzá azon a helyen találtam rá, ahol, előtte már többször is kerestem hasztalanul. Nem értem mi történhetett. Talán te segíthetsz a rejtély megfejtésében. Mesélj el mindent szép sorjában! Mikor érkeztél és hogyan? Egy hete érkeztem Uaszetbe hajóval. Másnap hajnalban bárkával keltem át a nyugati partra. Amikor kikötöttünk megpillantottam egy furcsa sivatagi démont, és kíváncsian utána eredtem. Fantasztikus állat volt, a legapróbb részletekig be akartam számolni róla a fáraónak. Még emlékszem, hogy páran le akartak beszélni a veszélyes vállalkozásról, de mintha megbabonázott volna a démon, nem is emlékszem pontosan miképpen, de elindultam utána. Mi volt nálad? Csak egy bot, a tarisznyám benne a fáraó levelét rejtő fatokkal, az amulettemmel, egy váltás ruhával és némi ennivalóval, meg egy bőrtömlő vízzel. Mi történt azután? A démon eltűnt, a víz pedig gyorsan elfogyott. Szomjas voltam, magányos, és azt sem tudtam, merre a vissza. Ráadásul még egy árnyékot adó szikomórfát sem láttam. Csönd volt, égető forróság, a levegő állt, és egyre nagyobb súllyal nehezedett rám. Utolsó erőmet összeszedve, botomat a homokba szúrtam, és kis kendőt kötöttem rá. Mellé kuporodtam, megpróbáltam magam annak árnyékában meghúzni. Aztán elsötétedett a világ, és a semmibe zuhantam. Aztán már csak arra emlékszem, hogy hangokra eszméltem, és hűs vizet éreztem az arcomon. Hála az isteneknek megmenekültem. Hogy kerültél a városba? Pasedu segítségével, aki a házába fogadott, és a házuk tetején készíttetett nekem egy pavilont. Még a tarisznyámat is ő hozta, de a városba érve visszaadta azt. Nagyon fáradt voltam. Gyorsan megkerestem Ramoszét, az írnokot, átadtam neki a fáraó, élet, üdv, egészség neki, levelét tartalmazó fatokot, aztán a szállásomra mentem, lefeküdtem és elaludtam. Másnap, amikor a szememet kinyitottam, eszembe jutott az amulettem. Biztos voltam benne, hogy az védelmezett meg a bajtól. Elő akartam venni, hogy hálát mondjak vele Hathornak, de legnagyobb rémületemre sehol sem találtam. A többit már tudod. Ha minden így történt, ahogy állítod, azt javaslom, menj el Ramoszéhoz, és megtudod, hogy került meg az amuletted! Mi köze ehhez Ramoszénak? Áruld el, kérlek, mert megöl a kíváncsiság! Amikor megbabonázva elindultál a démon után, ösztönösen cselekedve biztonságba helyezted azt, ami neked a legdrágább volt: az amulettedet. Hogyan? Hát elrejtetted a fatokba, mert tudtad, hogy ott lesz a legnagyobb biztonságban. Amikor aztán átadtad a dobozkát Ramoszénak, az megtalálta a levél mellett az amulettet is, és rájött, hogy az csak a tied lehet, ezért visszaküldte neked egyik szolgájával. De én nem kaptam semmit. Hát persze, mert három napig senkit sem akartál fogadni bánatodban. Senki sem mert zavarni, így Ramoszé szolgája is messze elkerülte Pasedu házát. Gazdája parancsát azonban teljesítenie kellett,
ezért tegnap éjjel belopódzott a háztetőn keresztül a pavilonodba, és beletette az amulettet a tarisznyádba. Így találhattad meg azt ma reggel. Igazad lehet, másként nem történhetett. Köszönöm, hogy megvilágosítottad az elmémet. Most indulok nyomban Ramoszéhoz, hogy megköszönjem neki is. Nefertiti gyermekei A bölcsasszony kérdéseket tett fel a hírnöknek: - Mikor láttad utoljára az amulettedet? - Miután a szobámba mentem a mulatozás után. - Hol kerested? - Az egész szobámban. A batyumat is szétszedtem, de sehol sem volt. - Mit tettel ekkor? - Kétségbeestem és Hathorhoz imádkoztam, hogy segítsen megtalálni és elkerülni családomnak a balszerencsét. - Mi történt ezután? - Mikor leültem reggelizni harmadik reggel egyszer csak észrevettem az amulettemet a földön, ott ahol addig nem volt. Nem tudom, hogyan került oda és szeretném a segítségedet kérni, hogy kiderítsem mi történt. A bölcs asszony ekkor Hathorhoz kezdett el imádkozni, énekelt és forgott körbe-körbe, míg révületbe nem esett. Aztán a földre rogyott és ott feküdt majdnem tíz percig mozdulatlanul. Mikor magához tért ezt válaszolta: - Hathor vette el az amulettedet és tette szemedet vakká, hogy ne vedd észre, hol van, mert ezzel akart próbára tenni, hogy lássa lelked hűségét iránta. Mert a mulatozásban történtek után tudni akarta mennyire maradtál hű hozzá és a családodhoz. Ozirisz gyermekei Találkozás a hírnökkel Rekhet egy forró napon találkozott a hírnökkel, bár ez a meleg Egyiptomban nem csoda. A hírnök otthon pihent és az élet nagy kérdésein gondolkozott, mikor hirtelen betoppant egy úri ember. Ő volt a hírnök, az asszonyt azonnal kérdésekkel bombázta. Mégpedig a következőkkel: Miért tűnt el az amulettem? Hogyan és miért került elő ilyen gyorsan? A bölcs asszony úgy megijedt, meglepődött, hogy egy pillanatra megállt a szíve. Pár perccel később természetesen válaszolt a kérdésekre. Az amulett eltűnése és előkerülés az Istenek játéka, ez egy megmagyarázhatatlan dolog körülbelül annyi, hogy ha szükség van valamire, akkor nincs meg és amikor éppen nem kell mindig nálunk van. Ptah szolgái Az amulett rejtélye
A napokban egy hírnök fordult hozzám segítségért, mert rejtélyes dolgok történtek vele. Nagyon rémült volt, amikor bezörgetett házamba. Kértem, mesélje el, mi zaklatta így fel. Történetét így kezdte: Álmomban lágy szellő simogatta arcomat, majd arra riadtam fel, hogy hatalmas szélvihar kerekedett. Elestem, és amikor magamhoz tértem nem találtam a nyakamban Hórusz szemét. Ijedten keresni kezdtem amulettemet. Átkutattam minden zugot a házban. Körülnéztem a tetőn és a házam körül is. Nem is mertem elmenni otthonról. Rosszul éreztem magam, ledőltem pihenni. Mikor felkeltem, teljesem másként éreztem magam. A kedvem és erőm is visszatért, de nem értettem az egészet. Ekkor vettem észre, hogy védelmező amulettem újra a nyakamban van. Szomszédjaim tanácsolták forduljak egy rekhethez, ő bölcs asszony, és minden rejtélyt meg tud fejteni. Meghallgattam, majd elmondtam neki, hogy nem ő az egyetlen, akinek ilyen titokzatos dolog történt az amulettjével. Megnyugtatásként elmeséltem a rejtély megfejtését. Hórusz és Széth közötti viszály nem zárult le. Széth nem tudta elpusztítani Hóruszt, ezért újabb gonosz tervet eszelt ki: összegyűjti az összes Hórusz szeme amulettet, majd ezek megsemmisítésével fogja végleg legyőzni Hóruszt. Annyi részre akarta szétdarabolni Hórusz testét, ahány amulettet elvett, majd ezután szét akarta szórni a birodalomban. Ezek után megkaparintotta volna Hórusz helyét. Maga mellé állította a gonosz démonokat is. Arra nem számított, hogy ilyen gyorsan lelepleződik gazsága. Thot ugyanis tudomást szerzett tervéről, és Ré bárkáján útnak indult, hogy megállítsa a gonoszt. Éppen időben érkezett, még el tudta venni az amuletteket, és gyorsan visszajuttatta tulajdonosuknak. Sikerült megnyugtatnom a hírnököt. Elmondtam neki, a jó oldalon sokkal többen állnak, mind az istenek, mind a démonok, és mi emberek is. Megköszönte segítségemet, és haza ment. Ré gyermekei Rémülten vettem észre, hogy eltűnt a szerencsehozó amulettem. Elindultam hát a bölcs öregasszonyhoz, hogy megkérdezzem, tud e valamit az amulettről. Éppen megérkeztem, mikor a bölcs öregasszony lépett hozzám, és feltette a kérdést: - Mi történt hírnök uram? - Képzelje, asszonyom, eltűnt a szerencsehozó amulettem. Fordultam a fáraóhoz élet, üdv, egészség neki -, de nem tudott segíteni, ő küldött magához. - Mesélje el részletesen, mi történt! - Leraktam a kis asztalkámra, és elmentem egy fontos megbeszélésre. Fél óra elteltével visszatértem, de már nem volt ott. Azóta csak szerencsétlenség ér. Azóta baleset ért, futóhomokba léptem, délibáb vette eszemet a sivatagban. Az amulettemet láttam, elindultam felé, de majdnem a homokdűnék között vesztem. - Ezt isteni jelnek kell venni. Meséljen tovább. - Néhány nap múlva újra sétáltam a homokon, és az amulettem csillant meg előttem egy bucka tetején. Végtelen boldogságot éreztem! Azóta megfordult a szerencsém, csupa jó dolog történik velem. Mi történhetett? - Hírnök uram, volt valaha ellensége? - Nem, asszonyom. Hűségesen szolgálom uramat, az elesetteken csak segítek. Senkinek nem lehet oka rá, hogy rosszat akarjon nekem. - Vannak gyermekei? - Van három gyermekem. - Milyen korúak?
- A legidősebb születése óta hatszor áradt a Nílus. - Akkor hát meg is találtam a megoldást. Az egyik gyermeke játszott az amulettel. - De hogyan került a sivatagba? - A gyermek maga után szaladt, és futás közben elvesztette az amulettet. - Köszönöm a segítségét, asszonyom. Szerencs kísérje életét. Ré ragyogása A bölcs asszonynál A hírnök nagyokat mormogott magában. Pasedu felesége csak nem állta meg, hogy rá ne kérdezzen furcsa viselkedésének okára. Mire a hírnök elmesélte neki Hathor amulettjének elvesztését, majd rejtélyes megtalálását. Pasedu felesége erősen gondolkodott szívében, majd azt mondta: Tiszteletre méltó követ, jöjj velem, keressük fel a bölcs asszonyt! Ő biztosan segít majd neked ezt a talányt felfedni. Köszönöm, így legyen! fogadta el a tanácsot a követ és csatlakozott vendéglátójához. El is indultak, csak kétháznyira lakott a rekhet, aki szívélyesen köszöntötte a követet és Pasedu feleségét. Majd miután mind helyet foglaltak a gyékényen, vendégei elmesélték, mi járatban is vannak. A rekhet elgondolkodott, aztán azt mondta: - Nincs itt semmi különösebb rejtély, nagyon egyszerű a magyarázat. Mielőtt a furcsa állat nyomába indultál volna, a batyudból kivetted az amulettet és a nyakadba akasztottad, hogy még inkább védelmezzen. A sivatagban kóborolva aztán elgyengültél, így fel sem tűnt, hogy az amuletted leoldódott a nyakadból és szoknyád övében megakadt. Miután megmentettek és szállásodra kísértek még kissé kába voltál a vízhiánytól és Ré sugarainak erejétől, ezért a batyudban kerested az amulettet, feledve, hogy azt korábban a nyakadba akasztottad. Így aztán kirakhattad a batyud teljes tartalmát, mégsem találhattad meg Aranyost. Mivel elvesztése miatt bánkódtál, így enni és inni sem kívántál igazán, csak ültél naphosszat, még öltözékeddel és a tisztálkodással sem igazán törődtél. Tested megfogyatkozott, öved is tágabb lett, ahogy hasad leapadt. Így a második nap estéjén, amikor batyud ismételt átvizsgálása után felálltál, hogy lefeküdni térj, az amulett kicsúszott az övből, ahol eddig fennakadt. Észrevétlen csusszant le a földre, nem is koppant. Te pedig annyira elmerültél bánatodban, hogy az apró neszt sem hallottad meg, amit csapott. Harmadnap reggel aztán ezért találtad meg a batyud mellett. - Óh, milyen ostoba vagyok! tette kezét a szívére a követ és elmosolyodott. - Nem ostoba, csupán kimerült és megviselt voltál tette hozzá a rekhet megértőn. De nem állta meg, hogy azért hozzá ne fűzze kiegészítésként: Az igazán ostoba az, aki nem tiszteli Széth földjét, és kellő előkészület nélkül vág neki az ismeretlen sivatagnak Lám, valóban bölcs asszony vagy, hajtott fejet tisztelete jeleként a követ az asszony felé bizony a fáraó élet, üdv, egészség neki! követénél bölcsebb. Nem a rejtvény megoldása miatt, hanem azért, amit Széth földjéről mondtál. Fogadom, hogy ezután jöjjön akár két hegyet is a hátán cipelő különleges lény, én bizony nem csábulok többé a nyomába, a sivatagba eztán csak kísérőkkel és megfelelő vízkészlettel vágok neki, de csak akkor, ha muszáj. S bár a követ egy kis karperecet akart ajándékozni a rekhetnek szolgálatáért, az nem fogadta el búcsúzkodó vendégétől: Köszönő szavaid nekem az igazi ajándék. Aranyosod óvja lépteid! A követ pedig elgondolkodva tért vissza Pasedu feleségének kíséretében a szállására. Rájött, hogy az a legostobább ember, aki ahelyett, hogy örülne annak, hogy túlélte a sivatagi viszontagságait ivóvíz nélkül, képes bánkódni amulettje elvesztéséért, legyen az bármilyen kedves is számára. Ezért aztán szíve megtelt örömmel és hálával, vidám mosoly ragyogott fel arcán. Olyan ragyogó, mint Ré az égen.
Ré szívének öröme Az amulett rejtélye Miután kiörvendezte magát a követ amulettje megtalálásán, gondolkodóba esett, bosszantotta, hogy nem tud rájönni az amulett megkerülésének rejtélyére. Mivel Pasedu a Nagy mezőre vonult ki a többi kézművessel a fáraó élet, üdv, egészség neki! sírján dolgozni, így a ház asszonyához fordult, hogy kit tartanak itt a legbölcsebb embernek. - Követ uram, bizony mi a rekhethez szoktunk menni ilyenkor, ő mindenre tudja a megoldást igazította el Pasedu felesége a követet. - Kíváncsi vagyok arra, mit mond az én esetemről. Elkísérnél hozzá? kérdezte a követ. - Biztosan örömmel lát téged uram, menjünk! lelkesedett Pasedu felesége, aki maga is örült, hogy megtudhatja a rejtély megoldását. Nem kellett messzire menniük, a rekhet átellenben lévő házban lakott, az utca túlsó felén. Szívélyes szóval invitálta be az érkezőket házába, majd megtudakolta jövetelük okát. A követ történetén elgondolkodott, majd megkérte Pasedu feleségét, hogy térjen haza, mert csak a követnek szeretné elmondani a rejtély megoldását. Pasedu felesége elszontyolodott, hogy kimarad ebből, kicsit talán meg is sértődött. A követ nem értette a nagy titokzatosságot, de elfogadta a rekhet különös kívánságát. - Egyszerű a megoldás kezdett a magyarázatba a bölcs asszony. Amikor megérkeztél a sivatagból a szállásodra és először pakoltál ki a batyudból, akkor nagyon elcsigázott voltál, nem vetted észre, hogy az amulettet összefogtad az ünneplő öltözéked egyik darabjával, ami a batyudban volt, hogy felvehesd egy jelesebb alkalomra. Aztán annyira erőt vett rajtad a fáradtság, hogy a nélkül feküdtél le, hogy mindent visszapakoltál volna. Másnap tovább aludtál a kimerültségtől, közben Pasedu felesége Hnummoszéval küldte fel számodra a reggelit. Hnummosze pedig észrevette a kipakolt batyudat. Tudnod kell, hogy a fiút nagyon érdeklik a szép ruhák, bolondul értük. Biztos óvatosan megnézegette őket, közben találhatott rá az amulettedre. Bizonyára elbűvölte a te Aranyosod szépsége, és szerette volna lemásolni, hogy aztán egy hasonlót csináltasson az egyik amulettkészítővel, de mivel te aludtál, nem tudta tőled elkérni. Úgy gondolhatta, gyorsan kölcsönveszi, lemásolja, és már hozza is vissza, mielőtt te felébrednél. De te bizony korábban magadhoz tértél, mint számította. Elkészült a másolattal, de kínos volt számára, hogyan is magyarázza meg neked a dolgot, hogy meg ne sértsen, hiszen te a fáraó élet, üdv, egészség neki! követe vagy, nagy megtiszteltetés Pasedu családjának, hogy házukban láthatnak vendégül. Ezért egyre leste az alkalmat, mikor csempészheti vissza az amulettet észrevétlenül. Ez csak a második nap estéjén sikerült neki, amikor te már nyugovóra tértél. Ezért találtad meg harmadnap az amulettet ott, ahol első alkalommal is kerested, mert addigra már ugyanoda szépen visszatette. Szerintem Hnummosze borzasztóan szégyelli magát. Bár helytelenül cselekedett, de egyik megmentődként megérdemli, hogy megbocsáss neki. Ezért is küldtem haza az anyját, mert nagyon szorgalmas, tisztességes család, akiket mélyen megbotránkoztatna fiúk tette. Kérlek, te se mondd el másnak, amit tőlem most hallottál! A követ elgondolkodott a rekhet szavain. Valóban bölcs asszony, mert nem csak a rejtélyt oldotta meg, de közben tapintatosan módot adott arra, hogy Hnummosze felé lerója a háláját és ne hozza kellemetlen helyzetbe szíves vendéglátóit. A követ megértette, ahogy Hnummosze elcsábulását is, hiszen Aranyos amulettje igazi remekmű, gyönyörű az istennő. S mivel a sivatagi kalandot túlélte, az amulettje megkerült, a rejtély is megoldódott, úgy érezte, ez egy igazán szép nap, amikor csak örömteli dolgokra szabad gondolni. Egyszer csak azt vette észre, hogy kacag a szíve, az ő Aranyosa odacsempészte a boldogságot!
Szerapiszok Amulett a sivatag sötétjében Élt a Királyok Völgyén túl egy család. Őket érte a megtiszteltetés hogy a házukban láthatták vendégül a hírnököt. A vendég kezdetben nagyon visszahúzódó és csendes volt, de ahogy teltek-múltak a napok egyre inkább kezdett feloldódni a család körében. Mesélt múltjáról, családjáról és az idefelé vezető útjáról. Történeteibe belefeledkezve, elregélte azt is, miért volt az elmúlt napokban oly csendes és minek köszönhető mostani jókedve: történt ugyanis, hogy eltűnt az amulettje, amelyet szerető feleségétől kapott. Kereste mindenhol a szobájában, de nyoma veszett. Majd pár nap múltán megtalálta az ágya mellett álló asztalon, ahol legeslegelőször keresni vélte. Nem igazán értette a dolgot, ezért elment a városban lakó jósnőhöz, hogy derítse ki, mi állhat a rejtélyes eltűnés hátterében. A jósnő azt kérte, hogy hagyja ott az amulettet, majd másnap menjen vissza, addigra kideríti a választ. Másnap a hírnök izgatottan indult vissza. A jósnő elmesélte, hogy az istenek segítségével és irányításával megtudta mi is történhetett: a házban lakók gyermekei elcsenték az első éjszaka az amulettet, hogy megmutassák a másik városban lakó barátaiknak. Mivel sivatag kötötte össze a két települést és sok kisebb homokviharral kellett szembeszállniuk, ezért nem volt könnyű kezükben tartani az ékszert és elvesztették. Nagyon megrémültek és haza futottak, hogy szüleik segítségét kérjék. A szülők napokon keresztül keresték, de hiába! Amikor már kezdték feladni a reményt, egy sivatagi kutya tévedt a város szélére éhségében és szomjúságában. Csodák csodájára és Ízisz vezetésének köszönhetően ott csillogott a szájában az amulett. Nagyon megörültek! Következő reggel, amikor a hírnök elment elintézni dolgait a városba, visszacsempészték az ágya mellett álló asztalkára. A hírnök megköszönte a jósnő segítségét és elindult vissza a vendéglátókhoz. Az úton azon gondolkodott, hogyan is viselkedjen ezek után a családdal. Leszidja őket? Megsértődjön rájuk? Vagy csak egyszerűen örüljön, hogy megkerült drága ékszere és borítson fátylat a múltra?! Rótta és rótta a köröket a városban és az érzésein elmélkedett. Délutánra minden mérge és dühe elillant és úgy döntött, hogy nem szól semmit, hanem csak örül a szerencséjének. Este a családban lakó gyerekeknek feltűnt a vendég nyakában lógó amulett, melyről kíváncsian érdeklődtek, nem minden hátsó szándék nélkül. A hírnök beavatta őket, kitől és miért kapta, de abba nem, hogy tud a csínytevésükről. Thot gyermekei A hírnök és a bölcs asszony találkozása Üdv néked, Rekhet! Üdv néked is, Hírnök! Már vártalak! Vártál? Igen, láttalak álmomban, megsúgták az istenek, tudtam el fogsz jönni hozzám. Tudsz rajtam segíteni, bölcs asszony? Ha az istenek kegyesek lesznek és erővel áldanak meg, segítek. Mondd el, mi a baj! Szörnyű dolog történt velem. Eltűnt a Hathor amulettem. Amikor a sivatagi út után fáradtan és kissé legyengülve szállásomra érkeztem, elő akartam venni Hathor amulettem, de hiába pakoltam ki egész batyumat, sehol sem találtam. Erősen gondolkodtam, hol vehettem ki, hová kerülhetett, de semmi sem jutott az eszembe. Törtem a fejem, majd eltörtem, és nem jutottam tovább. Csak
Hathorhoz fohászkodtam, hogy kerítse elő! Nagyon, nagyon kértem. Másra sem tudtam gondolni, csak arra, mekkora baj szakad rám, feleségemre és gyermekeimre, ha nem kerül elő! Így telt el két nap, és már a kétségbeesés szélén voltam. Réges-régen kaptam kedves feleségemtől, még mielőtt összeköltöztünk volna, és házassági szerződést készítettünk volna. Azóta is őrzöm. Aranyos hozott minket össze, ő a mi örök védelmezőnk. És most, sehol sem találtam amulettjét. Erősen fohászkodtam hozzá, éjt nappallá téve, hogy adja vissza amulettem, ne hagyjon magamra! - Hát ez igen nagy baj! - Hallgasd meg a folytatást is bölcs asszony! Azon a helyen, ahol a legelső alkalommal kipakoltam a batyumat, és ahol az óta többször is jártam, a harmadik nap reggelén váratlanul megpillantottam. Amikor először ott jártam az nap, kerestem a szememmel, és nem láttam, térültem-fordultam, odanéztem, és ott láttam. Pedig előtte néztem, és akkor nem volt ott! A reggeli befejeztével pedig egyszer csak megpillantottam. Fel sem álltam közben. Csoda! - Valóban különös történet ez, jó Uram! - Óh, Rekhet, mondd meg nekem, hogy történhetett mindez velem! Talán Hathor haragja volt, mert a Nyugat úrnőjének háza mellett új Ramszesz szobrot állítunk fel? - Nyugodj meg, kérem az istenek segítségét és megnézem a kristálygömbömben! Igen már tisztul is a kép, látlak téged a sivatagban, az Aranyos őriz téged utad során, látom, ahogy megmentenek. Ó-ó, már látom. Hírnök, van néked rosszakaród? - Nem is tudom, éppenséggel akad. Van egy másik hírnök, akivel nemrég összevesztem és azt mondta, bosszút fog állni rajtam. - Igen-igen, egy férfit látok. Gonosz arcú, sunyi szemű. Látom, ahogy csomagod körül ólálkodik még indulásodkor. Látom, ahogy a Hathor amuletted elemeli. - Nahát, de hogy került vissza hozzám az amulett? - Persze! Ennek az illetőnek van egy madara, amit láncon tart. Ez a madár az istenek segítségével megszökött, magával ragadva a Hathor amuletted. - Igen, ismerem ezt a madarat! Szép színes papagáj! - Így van uram. Ez a madár szeret téged. És szeretnek az istenek is. Ízisz és Hathor tenyerére vette a madarat és idáig röptette. A madár beszállt az ablakodon és leejtette az amuletted. - Köszönöm, Rekhet! Megnyugtattál. Mivel tartozok neked? - Uram, semmivel. Arra kérlek, mondj el egy imát értem az isteneknek. Úgy látom, a te imáid biztosan meghallgatásra találnak. - Imádkozni fogok érted, bölcs asszony! De most mennem kell, megkeresem azt a madarat, és amíg él gondoskodok róla, mindennel ellátom. Legyen veled Ré! - Veled is uram! Thot népe Hathor rejtekhelye Rekhetként sok megmondhatatlan dologgal találkoztam. Most is egy izgalmas esettel fordultak hozzám. Egy hírnök keresett meg egy rejtélyes ügy miatt. A házamba jött,és így szólt először hozzám: - Segíts nekem!- mondta. - Miben van szükséged a segítségemre?- kérdeztem kíváncsian. - Elvesztettem a számomra felbecsülhetetlen értékű amulettemet - válaszolta szomorúan, és elmesélte a történetét. - Hathor amulettjét nagy csapás elveszíteni! Csak az Ő segítségével találhatod meg, ezt tudnod kell!- mondtam borús arccal. - Őszintén válaszolj a kérdéseimre, aztán menj haza nyugodtan, keresd a kincsedet, de mindig könyörögj az Aranyoshoz! tanácsoltam neki, majd két kérdést tettem föl.
Az első kérdésem az volt, hogy tényleg nála volt-e az amulett, nem hagyta-e otthon? A hírnök határozott nemmel felelt a kérdésemre. A második kérdésem pedig az volt, hogy máskor is elvesztette vajon az amulettjét? - Soha, soha nem vesztettem el az amulettemet, mert a számomra legkedvesebb személytől kaptam, a feleségemtől!- ekkor már könny szökött a szemébe, és én tudtam, hogy az amulett Pasedu házában van, csak valahogyan meg kell találnunk. De azt is tudtam, hogy Hathor istennő segíteni fog. - Ne aggódj!- válaszoltam biztatóan. - Megjósolom neked, hogy hamarosan a kezedben lesz az amulett, szavamat adom rá. Ez a biztató mondat egy apró mosolyt csalt az arcára, és boldogan elhagyta otthonomat. Jóslatom nem szomorította el, hanem ellenkezőleg, boldogsággal töltöttem fel szívét, mert otthon pár nap elteltével rálelt szeretett amulettjére. - Mi volt a titok nyitja? Elmondom nektek: Amint a hírnök elment, én is Aranyoshoz vagyis Hathor istennőhöz fohászkodtam. Tudtam, hogy a hírnök hűségét próbára akarja tenni, ezért tüntette el az amulettjét. Elmentem hozzá, és könyörögtem, hogy segítsen nekem az amulettet megtalálni. Mutassa az utat a megoldáshoz. Templomából Pasedu házához vezetett. Pasedu felesége készségesen megmutatta a hírnök szobáját, melybe első nap megérkezett, és ahol három napon keresztül kereste az amulettjét. Figyelmesen körülnéztem, de első látásra nem vettem észre semmi fontosat. Ahogy ott toporogtam, egyszer csak megbillent a padló kőlapja a lábam alatt. Ahogy lehajoltam és megmozgattam, hát megmozdult, és fel is tudtam emelni. Egy kis csorbulást fedeztem föl a két kőlap találkozásánál, a mély és keskeny mélyedést homok töltötte föl. Hirtelen megláttam az amulett szélét, Hathor megmutatta nekem. A lapos, hosszúkás lapocska úgy csúszott a mélyedésbe a kipakoláskor, hogy azt észre sem lehetett venni. Nekem is csak az Aranyos mutatta meg. Nem mertem szólni a hírnöknek, mert azt hitte volna, hogy én rejtettem oda, és esetleg azt is, hogy az én varázslatom vette el tőle. Ezért újra Hathor templomába mentem, és kértem, vezesse az amuletthez a hírnököt is. Hathor segített, hisz a hírnök megtalálta a féltve őrzött kincsét. De hogyan? Ezt is elmesélem: Ahogy elhagytam Pasedu házát, erős szél kerekedett. A ház összes függönyét leszedte. Panaszkodott is Pasedu felesége, hogy csak náluk járt a szélvihar. A szél lefújta a homokot a kövekről, és ott tündökölt a csodás amulett a hírnök előtt, aki azért nem vette észre a mélyedést, mert azon az estén Hathor a vidámság és a részegség istennőjeként bort itatott vele. Hálával tért vissza hozzám, hogy megköszönje, amit vele tettem. Mostantól ha valami megmagyarázhatatlan esetbe keveredik, hozzám fordul segítségért. Thot tanítványai Az amulett titka Éppen Hathor oltára előtt imádkoztam, mikor olyan érzésem támadt, hogy valaki figyel. Hirtelen megfordultam és az ajtóban egy riadt tekintetű ember állt. Így szóltam hozzá: Már vártam érkezésed, mondd el gondod! A vendég azonban nem jutott szóhoz meglepődésében. Végül én törtem meg a csendet: Szahmet hozott! Tudom, hogy a titokzatos módon megkerült amulett miatt kerestél fel. A férfi lassan bólintott és végre megszólalt: Akkor biztos azt is tudod, hogy milyen fájó emlékeket kavart fel bennem a dolog. Nekem ugyanis nagyon sokat jelent ez a tárgy, mert kedves feleségemtől kaptam szerelme jeléül. Mikor elveszett, kétségbeesve elkezdtem keresni úti holmim között és a vendégszoba minden sarkában. Vendéglátóimat is megkérdeztem, hogy járt-e valaki a szobámban, de csak Pasedu felesége volt, aki a reggelit hozta. Biztos vagyok benne, hogy az amulett eltűnt a szobából, mert semmilyen
kézzelfogható magyarázatot nem találok rá. Talán gonosz démonok játékszere lettem, s Hathor kegyelme elfordult tőlem?! Az isteneket nem vádolhatod! Hathor nem szokott hívei ellen fordulni, sőt megáldja őket. vetettem közbe. Akkor mi történhetett? - Mutasd az amulettet! Ekkor a férfi egy gyönyörű, szépen megmunkált, lapis lasuri kövekkel kirakott, szkarabeusz formájú, apró medált vett elő, amit eddig a szíve fölött viselt. Valóban gyönyörű!- szóltam és alig tudtam palástolni meglepődésem. Hiszen ezt már tegnap egy fiatal szolgálólány kezében láttam. Izgatottan mesélte, hogy a reggeli piac forgatagában találta, ahogy a kútból friss vizet merített a vödrébe. Két napja viselte már és úgy érezte álma végre valóra vált: Hathor megajándékozza őt és élete szerelmét egy gyermekkel. A férfit azonban tegnap óta iszonyú fogfájás gyötri, azért fordult hozzám, hogy a bajt elhárítsam róluk. Azonnal átláttam a helyzetet, az események összefüggtek: a lány a vendég szobájából vitte el a mágikus tárgyat. Azt tanácsoltam neki, hogy szerencséje érdekében kutassa fel az amulett gazdáját, mert Hathor amulettje csak annak hoz áldást, aki azt szerelmétől kapja. A férfihez azonban így szóltam: Amuletted olyan varázslatos, hogy rá más is szemet vethet, így mindig tartsd rejtve! Azt mondod, ellopták tőlem? Ki tehette ezt? Hisz vissza is került! Azt csak az istenek tudhatják!- mosolyogtam titokzatosan. Úgy tűnt a vendég megnyugodott. Hálája jeléül másnap drága áldozati ajándékot küldött Hathor oltárára. Uaszet gyermekei Az amulett rejtélye A sok segítőm, látván mérhetetlen aggodalmamat, pontosan elmondták a város bölcs asszonyának tartózkodási helyét, így könnyen megtaláltam házát. Alig vártam, hogy bemehessek és elpanaszolhassam gondomat a különleges adottságokkal, isteni erővel rendelkező rekhetnek. A bölcs asszonynak részletesen el kellett mondanom, hogy mi történt, amikor megérkeztem. Hova tettem a levelet, a batyut, és még a pecsétről is kérdezett. Megosztottam vele azt az élményemet is, amikor az asszonyok körbevettek, mert azt mondta, hogy minden részletnek jelentősége lehet. Én is rengeteget fohászkodtam a szerelem, a zene, a tánc, és a női termékenység istennőjéhez, de hiába, nem találtam meg feleségemtől kapott amulettemet. Többször átnéztem a batyumat, de a leveleken kívül nem volt benne már semmi, az enni és az innivalóm is elfogyott a hosszú sivatagi út során. Ekkor a házigazda megkínált azzal a sörrel, amit ő készített. Nagyon ízletes volt, és mivel nagyon megszomjaztam az úton, valószínű, hogy mivel jól esett, így sok pohárral megihattam Eddig csak falfestményeken láttam a sörkészítés folyamatát, de most Pasedu részletesen elmesélte nekem, hogy ő hogyan készíti a sört. Az alapanyagok, az árpa, a datolya is érdekes volt számomra, a datolya adhatta azt a kellemes édes ízt. Mennyi sört ihatott meg? kérdezte a bölcs asszony. Nem tudom pontosan, nem számoltam, hamar elálmosodtam válaszoltam. Akkor már meg is találtam a megoldást. Pasedu mindig visz valami ajándékot a gyerekeknek, ha távol van néhány napig a családjától. A gyerekek éppen ezért nagyon kíváncsiak arra, hogy vajon mit rejthet a vendég titokzatos batyuja. Amikor a felnőttek a sörözés után elszenderedtek, a gyerekek belenézhettek a batyuba. Mivel olvasni még nem tudtak, számukra az írás nem volt érdekes, annál inkább tetszett nekik a fényes amulett. Felosztották egymás között, hogy ki mennyi ideig vigyáz a kincsre. Reggel viszont tovább aludtak, mint a felnőttek, így nem volt alkalmuk visszatenni a varázserejű tárgyat az eredeti helyére. Azután, amikor Pasedu felesége felvitte a reggelit,
megjelentek a gyerekek a vendégnél és ismét elkezdték faggatni kalandos útjáról. Ekkor azonban egyikük ügyesen visszatette az amulettet. Úgy gondolom, hogy igaza lehet a bölcs asszonynak, és nagyon megörültem annak, hogy ez a féltve őrzött kincsem nem karült rossz kezekbe. Újpesti Oziriszek A hírnök elment a bölcs asszonyhoz, hogy derítse ki,ki lopta el az amulettjét. Ott így zajlott a beszélgetés. Szeretném kideríteni ki lopta el az amulettem! mondta a hírnök Vizsgáljuk meg mi történt. válaszolt a bölcs asszony. "Aranyos hozott minket össze, ő a mi örök védelmezőnk. És most, sehol sem találtam amulettjét. Erősen fohászkodtam hozzá, éjt nappallá téve, hogy adja vissza amulettem, ne hagyjon magamra! És lássatok csodát! Azon a helyen,ahol a legelső alkalommal kipakoltam a batyumat, és ahol azóta többször is jártam,a harmadik nap reggelén váratlanul megpillantottam. Amikor először ott jártam az nap, kerestem a szememmel, és nem láttam, térültem-fordultam, odanéztem, és ott láttam. Pedig előtte néztem és akkor nem volt ott! A reggeli befejeztével pedig egyszer csak megpillantottam. Fel sem álltam közben. mesélt lelkesen a hírnök A nyomok alapján az ISTENEK tették vissza. Ez biztos? 99,99%-ig biztos, de van esély, hogy más, de azt csak az ISTENEK tudják megmondani. Rendben, köszönöm. szólt a hírnök és elbúcsúzott.