A projektnaplót vezette: Markó-Markech Eszter, 7.b osztályos tanuló PROJEKTNAPLÓ 1
Csaba királyfi legendája Amikor Atilla meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól kezdtek félni. Mert Atillának annyi fia volt, hogy mint egy népet, meg se lehetett őket számlálni. Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog uralkodni. Ki tudja merre, merre visz a végzet, Göröngyös úton, sötét éjjelen. Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillagösvényen. De a ravasz német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német fejedelemasszonytól származott. A hunok Csabát pártolták, aki a görög császár leányának a fia volt. Mind a két fiú uralkodni kezdett, de végül a kard döntött közöttük. Az első ütközetben Csaba győzött. Ekkor azonban Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria közelében megtámadta. Két hétig folyt a küzdelem, míg végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták, hogy Atilla fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen maradtak meg. Ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg német vér is elfolyt. Ha a németek nem szégyellnék, és őszintén szólnának róla, elmondhatnák, hogy a Dunából több napon át sem ember, sem állat vizet nem ihatott, mert a folyó Szikambriától egészen Potenciána városáig kiáradt a vértől. Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel Görögországba vonult. De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba. Ezen felül még megmaradt háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le. Ők azonban annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték, és az ország keleti részére költöztek. A székelyek a hunok utódai, bár származásuk, idegennel nem kevert vérük, szigorú szokásaik és földjeik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól. A székelyek még nem felejtették el a szittya betűket, botokra felvésve szívesen használják ezeket. Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek, és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre. Késő éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt. Az égboltozat Tejútján, amelyet azóta a Hadak Útjának neveznek, egy lovascsapat jelent meg. A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette. Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a Hadak Útján némán visszatért a magas égbe. Mindezek után a székelyek híven őrizték az erdélyi határt. Amikor meghallották, hogy a magyarok Szkítiából elindultak, és Pannóniába akarnak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek. A találkozásnak a magyarok is megörültek, és Erdély őrzését a székelyekre bízták. 2
Információk Adatok a kirándulásról Kísérő tanáraink: Dudás Lászlóné, Kovács Gáborné, Mészáros Krisztina, Szabóné Németh Ilona, Zelei Emőke Résztvevő tanulók: 45 fő 7.b 7.d 7.m 7.z Bevíz Alexandra Berecz Szilárd Egedi Enikő Botos Blanka Bognár Donát Csajbók Attila Falusi Gergő Csucsulya Anett Csiga Viktória Habony Ibolya Gulyás Zsolt Dobozi Bence Dózsa László Nagy György Gyigor Petra Kállai Katalin Farkas Máté Sári János Karkecz Letícia Kazinczy Lili Markó-Markech Eszter Szabó Alexandra Komáromi Erika Király Ildikó Megyeri Zoltán Tóth Nikolett Nagy Dávid Magyar Márk Mészáros Péter Ványi Nikolett Palotai Nándor Major Márk Nagy Dorottya Sánta Fanni Petrucz Piroska Nyuli Tibor Márk Skultéti Patrik Szabados Ildikó Polónyi Levente Varga Dávid Szabó Nóra Récsi Dóra Retkes Dániel Szvétecz Péter Buszsofőr: Dávid István Szállás: Szabó Zoltán 3 éjszaka 1 éjszaka Tordatúr Déva Katolikus plébánia diákszállója Téglás Gábor Líceum Időpont: 2013. május 27. 5:00 május 31. 21:30 Megtett út: 1760 km A támogatás összege: 944500 Ft 3
Fakultatív előkészítő tevékenység Múzeumlátogatás a Damjanich Múzeumban Szolnokon Jász-Nagykun-Szolnok megye népművészetét a vidékünkre jellemző mesterségek oldaláról mutatja be a kiállítást. A táji adottságoknak megfelelően kiemelten foglalkozik a fazekassággal és a szűcsmesterséggel. A fazekasságban Mezőtúr és Tiszafüred, a szűcshímzésben a Jászság és a Nagykunság váltak stílusteremtő központokká. A kiállításon jobbra egy mezőtúri fazekasműhely látható. Mellette pedig a mezőtúri kerámia különböző stíluskorszakait és díszítőtechnikáit (rúgtatás, fröcskölés, csurgatás, írókázás, karcolás, vésés, rátét, ecsetes festés) válogatott alapanyagok alapján mutatja be a népi szecessziós stílust megteremtő Badár Balázs művészetével bezárólag. 4
A terem bal oldalán a másik hagyományos kismesterség a szűcsipar emlékanyagát mutatja be a kiállítás Kunszentmártonból és Mezőtúrról származó műhelyberendezés alapján. A műhely sarkában szűcscéh tárgyai láthatók. A terem közepén látható vitrinekben a megyében ismert viselet együttesek láthatók: a jászsági női; a nagykunsági parasztpolgári ízlésvilágot a szolnoki varróműhely idézi fel a látogatóknak. A kiállított népművészeti anyag csupán töredéke annak a rendkívüli gazdag tárgyi kultúrának, melyet az ügyes kezű, művészi hajlamú, tehetséges parasztok, pásztorok, illetve a mesterségük magaslatán álló kézművesek emberi és tárgyi környezetük tételére alkottak. 5
Előkészítő óra 2013. május 16. Az előkészítő óránk 2013. május 16-án, 14 órától lett megtartva iskolánk 20-as termében. Célja az volt, hogy többet tudjunk meg Erdélyi túránkról. Nagy előkészülettel járt az erdélyi kirándulás. Először egy dokumentumfilmet vetítettek le nekünk Trianonról. Az összes gyerek figyelemmel nézte végig a rövid filmet. Utána, Kovács Gáborné Zsuzsa néni megmutatta az útvonalunkat a kivetítőn, megnéztük, hogy milyen településekre fogunk ellátogatni, melyik nap mi lesz a program. A települések nevezetességeiről, látványosságairól Dudás Lászlóné Zsuzsa néni közben beszélt nekünk pár mondatban. Elmondta a legfontosabbakat az adott helységről és személyes tapasztalatait is megosztotta velünk. 6
A Tordai-hasadékról megnéztünk egy videó felvételt, amit iskolánk egyik dolgozója rögzített. A videón látható volt az út fel a hasadékig, a csodálatos táj mindenkinek felkeltette az érdeklődését. A felvételt szintén Zsuzsa néni kommentálta, felhívta a figyelmünket, hogy mikre kell vigyázni. Végül következett a plakátok bemutatása. Előzetes feladatként prezentációt és plakátot készítettünk. A plakátokat egy-egy településről készítettünk: összegyűjtöttük a nevezetességeit, majd pár mondatot írjunk róla. Rengeteg szép plakát készült, amiket az útvonalnak megfelelő sorrendben a készítői bemutattak. Zsuzsa néni részletesebben kitért a városokra/falukra, mesélt a történetükről, nevezetességeikről és hogy mi miket fogunk ott meglátogatni a kirándulás keretében. Közben készültek képek is. Tetszett ez az óra, mert megismertük az úti céljainkat és pár érdekességet is megtudtunk róluk. Örülünk, hogy kaptunk egy ilyen lehetőséget. 7
1. nap Abony, Nagyvárad, Tordatúr Hétfő reggel korán indultunk el a Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola elől 45 boldog, szerencsés diák és 5 kísérő tanár néni. A csomagok bepakolása elkezdődött ami fokozta a hangulatot hogy mindjárt itt az indulás. A buszon, a helyeinket már előre beosztotta az egyik diák. Ezután elérkezett az indulás pillanata, az elköszönés, az integetés, és a város elhagyása. Mindenki nagyon izgatott volt, az előkészítő óra megtekintése után, hogy mennyi színes programban veszünk részt, sokat túrázunk a jó levegőn, és sok híres várost, vagy épületet nézünk majd meg ebben az öt napban. A buszon jó volt a hangulat, mindenki nagyon várta az érkezést, de az 500 km-rel távolabb volt. A határhoz érkezve megálltunk, ellenőrizték az iratainkat. Tovább menve újabb átkelő fogadott bennünket. Átértünk a határon. Első állomásunk Nagyvárad volt, és a hatalmas Szent László templom. A kertben Dudás Lászlóné Zsuzsa néni beszélt a templom és a szobrok történetéről. Megtudtuk, hogy Szent László szobra sokáig aszfalt alá volt temetve, és csak egy útépítésen fedezték fel ezt a nagyon régi mészkő szobrot, és jelenlegi helyére került. Ezután bementünk a templomba. Nagyon tetszettek a freskók és a különböző ékes díszek. Láthattunk egy szobrot, ami Szent Lászlót és óriási bárdját ábrázolta. Felmentünk egy lépcsőn, ami a 8
karzatra vezetett és kis szobákba, ahol évszázadokra visszatekintő kupák, serlegek, palástok, és szertartáshoz szükséges dolgok voltak üvegvitrinbe elhelyezve. A legutolsó teremben volt berakva Szent László Hermája, amiben a koponyacsontjának egy részét belehelyezték. Ennek a másolatát találjuk Győrben, a Diósgyőri várban. Ezután mentünk Tordatúrra a szállásunkra. Elfoglaltuk a szobákat, majd lent várt minket a vacsora. Az első napunk kissé elcsúszott, mivel az egyik diáktársunk rosszul lett és a kórházba került. 9
2. nap Kolozsvár, Torda, Torockó, Torockószentgyörgy A mai napon az első állomásunk Kolozsvár volt. Megnéztük a Szent Mihály templomot, és az előtte álló Mátyás király emlékművet, amelyen 5 emberalak látható: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Báthory István, Szapolyai István és maga a király lovon ülve. Megtekintettük Mátyás király szülőházát, ahova sajnos nem mehettünk be. Továbbá, elmentünk Sárkányölő Szent György szobrához, amely az első egész alakos lovas szobor Európában. Ezután, a Házsongárdi temetőbe mentünk, ahol megnéztük többek között Koós Károly (restaurátor), Szenczi Molnár Albert (zsoltárfordító, az első 150 zsoltárt 150 nap alatt fordította le.), Dsida Jenő (költő), Apáczai Csere János (pedagógus) sírját. Megtaláltuk a legrégebbi sírt is a temetőben (Istók). Minden sírnál nemzetiszínű szalagot kötöttünk. 10
Elsétáltunk a Babes-Bolyai Tudományegyetemhez is. Következő úti célunk Tordán a sóbánya, mivel a Tordai-hasadékot a kedvezőtlen időjárás miatt nem látogathattuk meg. Itt egy idegenvezető fogadott minket, aki körbevezetett. Hosszú volt az út, és nagyon hideg volt bent. A különböző só képződmények mindenkit lenyűgöztek. Miután végeztünk, a bánya földszintjére mentünk, ahol játékok vártak bennünket. Kipróbálhattuk az óriáskereket is. Nemsokára tovább indultunk Torockóra. Ott a Néprajzi Múzeumot néztük meg, ahol egy néni mesélt nekünk a torockói népszokásokról, a ruházatról, a hagyományokról. Megtekintettük a jellegzetes torockói házakat is. Megnéztük a Székelykőt is. Torockószentgyörgyön a lovagvár romjait tekinthettük meg. Utána visszautaztunk a szállásunkra, Tordatúrra. 11
3. nap Marosvásárhely, Szováta, Vármező, Bözödújfalu, Kőrispatak A 3. nap volt a leghosszabb napunk. Korán reggel indultunk Marosvásárhelyre, ahol a Kultúrpalotát néztük meg. Velünk tartott Gálna Laci bácsi is, aki testvérével együtt több szálon kapcsolódik városunkhoz, Abonyhoz. Ő volt az idegenvezetőnk a mai napon. A Kultúrpalotába beérve megtekintettük először a hangversenytermet. A festett üvegablakok híres költőink, íróink, zeneszerzőink arcképével lenyűgözőek voltak. A tükörterem nagyon szép volt, sok balladát ismertünk fel a festett üvegablakokon: Júlia szépleány, Kádár Kata, Budai Ilona stb. Ezután megtekintettük a marosvásárhelyi várat. Laci bácsi sokat mesélt róla. 12
Ezután mentünk Szovátára, ahol meglátogattuk a 7.-es gyerekeket. Nagyon kedvesek voltak, egy néptánc előadással fogadtak minket. Később közösen énekeltük az ismert népdalokat. Átadtuk az ajándékokat nekik, majd összebarátkoztunk velük. Az iskola után elsétáltunk a Medve-tóhoz, ami sajnos nem nyitott ki, így nem tudtunk benne fürdeni. Tovább utaztunk Vármezőre, ahol megálltunk a pisztrángos tónál enni. Mentünk a következő állomásunkra, Bözödújfalura. Megnéztük a 9 elárasztott falut, és sikerült megtalálnunk a templomot, amelynek kilátszott a csúcsa a vízből. Megálltunk a Siratófalnál, ahol szintén piros-fehér-zöld szalaggal emlékeztünk. Egy márványtáblán szerepeltek az egykori lakosok nevei, és Sükösd Árpád által emelt emlékmű, alatta a 4 vallás szimbólumával. 13
Pár perc megemlékezés után tovább álltunk, következő úti célunk Kőrispatakon a Szalmakalap Múzeum. A bácsi nagyon kedves volt, sok érdekes dolgot mondott a szalmakalapokról és történetükről. Mindenki elgondolkozott azokon, amiket Ő mondott az életről. Megtekintettük a saját táblánkat, amely a múzeum udvarán volt található, s rá volt írva a városunk, Abony neve. Hamarosan visszaindultunk Tordatúrra, a szállásunkra, ahol az utolsó éjszakát töltöttük. 14
4. nap Tordatúr, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Déva Az utolsó előtti napunk Tordatúron kezdődött. Meglátogattuk először az unitárius, majd a katolikus templomot. Az unitárius templom udvarán megkoszorúztuk a II. világháborúban hősi halált halt tordatúri katonák emlékművét. A katolikus templomnál pedig szintén a II. világháborúban elesett ismeretlen magyar katonák emlékművéhez kötöttünk nemzetiszínű szalagot. Ezután Tordára utaztunk a Jósika Miklós Elméleti Líceumba, ahol 7. osztályosokat látogattunk meg. A gyerekek és a tanár nénik itt is nagyon aranyosak, közvetlenek voltak. Itt is átadtuk az ajándékcsomagokat, meséltünk az iskolánkról, a városunkról nekik. 15
Nemsokára tovább mentünk Nagyenyedre. Megnéztük a várat és a Bethlen Gábor Kollégiumot. A kollégium udvarán megtekintettük a híres tanárok és tanulók neveit. Megtudtuk, hogy itt tanult Áprily Lajos, Kőrösi Csoma Sándor és Bolyai Farkas is. Tovább utaztunk Gyulafehérvárra, de sajnos az időjárás esősre fordult. Meglátogattuk a Szent Mihály Püspöki Székesegyházat. Megnéztük a Hunyadi János és Hunyadi László sírját. Következő nevezetesség, amit meglátogattunk Gyulafehérváron, az az ortodox templom. Mindenkit lenyűgözött a szépsége, ugyanis nem sokan jártak közülünk ilyen templomban. A szabadprogram után indultunk Dévára, ahol a következő szállásunk és egyben utolsó éjszakánk volt. 16
17
5. nap Déva, Vajdahunyad, Arad, Abony Az utolsó, 5. napunk Déván kezdődött. Reggel elhagyva a szállásunkat, a dévai vár felé mentünk. Siklóval jutottunk fel a magaslaton lévő várhoz. Nagyon izgalmas volt, még sosem utaztam siklóval. A várból gyönyörű panoráma nyílt a városra. Mikor mindenki felért a siklóval, a 7.z osztály előadta a Kőmíves Kelemen című balladát, amit tavaly vettünk irodalomból, és ami Déva várát híressé tette. Mindenki figyelemmel hallgatta végig. Rövid vásárlás és szabadprogram után mentünk tovább Vajdahunyadra, ahol a vajdahunyadi várat néztük meg. A várba egy fahídon jutottunk át, és bent tilos volt 18
fényképezni, kivéve ha vettünk fotózási engedélyt. Megtekintettük belülről is: megcsodálhattuk a lovagtermet, a Mátyás-loggiát és a Kisasszonyok szobáját. A látogatás végén kaptunk egy rövid szabadprogramot, amit szinte mindenki vásárlással töltött. Nemsokára utaztunk az utolsó úti célunkra, Aradra. Itt először a 13 aradi vértanú kivégzési helyén lévő emlékművet néztük és koszorúztuk meg. Következő nevezetesség, amit felkerestünk a Szabadság-szobor. A szobor rossz állapotban volt, ugyanis többen megrongálták, festékkel leöntötték. Itt is koszorúval fejeztük ki tiszteletünket. Visszasétáltunk a buszhoz, majd indultunk haza, Magyarországra. A határon már ellenőrzés nélkül átengedtek. Este fél 10-kor, fáradtan értünk haza. 19
Értékelő óra 2013. június 05. Az értékelő óránk 2013. június 5-én, szerdán a 20-as teremben volt megtartva. Előzetes feladatként tanáraink megkértek minket, hogy írjunk pár mondatos élménybeszámolót arról, ami a legjobban tetszett a kirándulásban. Mindenki leírta a személyes véleményét egy-egy napról, vagy híres nevezetességről, meglátogatott helyről. A legjobb, legérdekesebb beszámolókat kiválogatták a tanár nénik, majd az értékelő órán visszaadták a tanulóknak, akik írták. Először kivetítettek nekünk egy prezentációt, melyben időrendi sorrendben szerepeltek a meglátogatott városok. A tanulók, tanárok által készült képek is szerepeltek a bemutatóban. Együtt felidéztük, átismételtük az adott helységnek/emlékműnek/tájnak a legfontosabb információit Dudás Lászlóné Zsuzsa nénivel, miközben az ott készült képeinket nézegettük. Mikor olyan városhoz értünk, amelyről írt valamelyik tanuló véleményt, a diák jelentkezett, majd felolvasta a többieknek. 20
Az órán végig követtük a kirándulásunk útvonalát, majd mikor a prezentáció véget ért, bizonyos gyerekek verseket, mondákat, balladákat olvastak fel. Végül, megbeszéltük a pénteki (2013. június 7.) Témanap előzetes feladatait (pogácsakészítés). Az értékelő óránk lényege az volt, hogy összefoglaljuk a kirándulásunkat, átismételjük a megtudott információkat. Az óra jó hangulatban telt, egy kellemes délutánt töltöttünk el a kirándulás megbeszélésével. 21
Témanap 2013. június 07. A Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola 2013. június 7-én a Nemzeti Összetartozás Napja és az erdélyi kirándulás kapcsán szervezett egy úgynevezett TÉMA napot. Az iskola összes pedagógusa és diákja részt vett azon jelentős napon. A 3.-8. osztályos tanulók számára adott a 7.b osztály ünnepies megemlékezést a Nemzeti Összetartozás napja alkalmából. Én is a 7.b osztály tagja vagyok. Ezután Kati néni (aki Marosvásárhelyről származik) énekelt az iskola pedagógusainak és diákjainak egy erdélyi népdalt. (Az iskola összes tanulója, pedagógusa, a két igazgatóhelyettese és igazgatója is gratulált a remek előadásért.) Ezt követően 22
koszorúzásra került sor amely a Trianon fal előtt történt. Minden osztályból kettő tanuló vett részt a koszorúzáson. Ezek után a diákok különböző foglalkozásokon vehettek részt. (A felsős osztályokban 1 tanuló lett kiválasztva aki egy kapott recept alapján elkészített egy erdélyi pogácsát). Párat említve a foglalkozások választékából: az ínyencségek kóstolása és Erdélyben készített képek megtekintése, népi tánctanulás, Erdélyről készült film vetítése, kvíz az elcsatolt területek információiról és daltanulásra került sor. Az iskolában minden hét első napján igazi erdélyi kürtőskalácsot lehet venni és ezen a napon megtanulhattam a kalács elkészítési folyamatait. Kint voltak a Jász Trió TV-től, és iskolánk két tanulójával riportot is készítettek. 23
Bemutató óra 2013. június 10. 2013. június 10-én, hétfőn a 4. órában a gyerekek összehordták az Aulába a székeket majd leültek. Miután mindenki elhalkult, a tanárnők kihirdették a pénteki Témanap kvíz és rajzverseny eredményeit, a nyerteseket édességekkel jutalmazták. Ezek után a vetítőgép a színpadon lévő vászonra vetítette először a kirándulás útvonalát, majd a képeket az erdélyi utazásunkról. Dudás Lászlóné tanárnő aki szintén részt vett a kiránduláson szinte minden képről tudott mondani élményeket, új információkat. Beszélt a városok történetéről, a hozzájuk kapcsolódó híres emberek életéről, mondákról, mesélt előző útjai alapján megtörtént eseményekről, hozzá kapcsolva az idei évben a diákok körében is nagy érdeklődésre és nevetésre adó helyzetekről, mesélt a 6. osztályosoknak is a határon túli területeken elő magyarság helyzetéről, életéről, mindennapi gondjaikról, a meglátogatott iskolákban tapasztaltakról. Felidéztük, hogy milyen szeretettel fogadtak minket a kinti iskolások, milyen műsorokkal fogadtak minket. Felelevenítettük azt is, hogy Szovátán mennyire fontos a diákoknak a néptánc, amiből ízelítőt is adtak látogatásunkkor. Elmondtuk, hogy milyen könnyen lehetett új kapcsolatokat kialakítani a kinti gyerekekkel, milyen érdekes történeteket mondtak el 24
nekünk az ottani oktatásról, és a diákéletről. Milyen tantárgyakat tanulnak, milyen diákhagyományaik vannak. Elmondtuk a 6. osztályos tanulóknak azt is, hogy Déván tapasztaltuk meg leginkább, hogy a magyar nyelv megtartása milyen nehézségekben mutatkozik meg, kiemeltük, hogy a Téglás Gábor Líceumban a környező településeken élő és a magyarságukat fontosnak tartó gyerekek tanulnak, sokan vállalva azt is, hogy családjukat elhagyva kollégiumba költözzenek. Ebben az intézményben már óvodás kortól foglalkoznak a gyerekekkel. A plakátokról megtudtuk, hogy külön magyar napokat is tartanak Déván. Anekdotákat meséltünk Lajos bácsiról, a kőrispataki múzeum vezetőjéről, aki tréfásan mesélt nekünk a szalmakalapokról, azok elkészítéséről, a múzeumban talált tárgyakról. Mivel Abonyból már sokan jártak nála, ezekről a találkozásokról is mesélt nekünk. Kiemeltük, hogy milyen nagy élmény volt számunkra az, hogy ebben az eldugott kicsi faluban is ismerik Abony nevét, s nem csak hogy ismerik, hanem a múzeum udvarán településünk tábláját is elhelyezték. Tréfásan mutatta be a közeli patakból származó köveket, próbára téve a fantáziánkat, hogy mit tudunk kinézni a különböző kövek formájából. Mindenki csodálkozva, bámulva nézte a szép tájakat, helyeket. Sok 6.-os aki jövőre el szeretne menni Erdélybe, nagy örömmel nézték a képeket hátha nekik is sikerül jövőre eljutniuk. 2013. június 25. 25