Spirituális tisztánlátás, harmadik szem Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal Kozma Szilárd: Az asztrológiai sors-logika szerinti lényeg-látás és az obskurus médiumitás különbsége A spirituális tisztánlátásnak az elõfeltételeirõl és a téves valóság-értelmezés következményeirõl Elõszó: Amikor az erdélyi havi lap fõszerkesztõje által indítványozott - de idõközben, az eddigi munkásságom eredményeit sûrítve- összegezõ, értelmezõ és tanulmánnyá alakuló beszélgetést a barátommal magnóra vettük, még nem gondoltam, hogy a dolog majd ennyire komolyra fordul. Nem tudhattam elõre, hogy már a harmadik, negyedik kérdésre adott válaszaimmal, egy olyan sûrû szellemi erõtérbe kerülök, amelyben minden olyan, jól meg nem rágott kijelentés, amit az ember az ilyen jellegû, szabadbeszélgetések során, akarva, akaratlanul kimond, nem csak félreérthetõ lehet. Hanem könnyen az egyes kijelentések azt a benyomást is kelthetik, mintha egy felfuvalkodott, mások munkásságát, tanítását és eredményit lenézõ személy lennék. Egy spontán beszélgetésben nem lehet minden szót és mondatot elõre jól megfontoltan elmondani. Másrészt az exchibicionista magtartás, nem csak azon egyszerû tény miatt nem lehet jellemzõ rám, mert az a személy, aki az életereje az egészsége megszerzése és a harmonikus élete kialakulása elõtt, vagyis mielõtt a feleségével együtt a harmónia és a kiegyenlítettség útjára ráállhatott volna, rengeteg szenvedést, sok veszteséget és teljes csõdhelyzetet megismert, olyannyira, hogy nem csak a fájdalomtól, az átélt események által okozott kimerültségtõl, vagy a rá nehezedõ sors-nyomástól : idegfeszültségtõl került, mind gyermekkorában, mind fiatal, majd érett felnõtt korában is halál közeli állapotokba, és ami ennél is rosszabb: a bûntudat legsötétebb poklába, annak tehát, aki részesült ezen sors-beavatási elõjogokban, teljesen világos, hogy mi a metafizikai értelme annak, hogy: Az elsõkbõl lesznek utolsók..., és annak, hogy Aki felmagasztalja magát, megaláztatik (Jézus). Arról nem is beszélve, hogy, egy ilyen, gyökerében hibás szellemi alapállással elidegeníteném magamtól mindazokat, akiknek a személyes és családi problémáira vonatkozó kérdéseit, kéréseit és horoszkóprendeléseit várom. Az ilyen fajta hibás, rejtett, vagy nyílt önértékelésre alapozott, téves szellemi és spirituális alapállás éppen annak az egészséget és boldogságot hozó egyetemes (Isteni) logikának a sorsunkban való érvényesülését zavarja meg, amelynek a felfedezésérõl és fontosságáról igyekszem a Valóság fõszerkesztõjét és olvasóit meggyõzni. Ezt az egyetemesen érvényes megváltási logikát tehát, képtelen lettem volna felfedezni és az életemben - az életünkben - folytonossá tenni egy, e logikával ellentétes gondolkozással és egy ellenség- és versenyképzetekre alapozott szellemi magatartással. A spirituális folyamatokra nem jellemzõ a természeti - emberi világnak a létért való küzdelmeinek az ellenségessége. Ezért spiritualitás-ellenes, szellemi megismerés- ellenes a konkurencia-logika szerinti gondolkozás és magatartás. Az egocentrikus magatartással és a versengés logikája szerinti gondolkozással lehetetlen a lét forrásánál és gyökereinél álló finom spirituális kérdéseket és tényeket megérteni és ami ugyanaz: meglátni. Anélkül a belsõ etikai magtartás nélkül, amit Jézus úgy tanít az apostoloknak, hogy A legderekabb közületek legyen a legszerényebb. lehetetlen egy bizonyos szellemi (Szaturnuszi!) határon túl, egy fél lépésnyit is tovább haladni, és Jézus jól tudta ezt. Hiszen éppen az a finom (magas rendû) megváltás- logika: az egyetemesen érvényesülõ Szent Kiegyenlítõdési Szellem logikája, amirõl beszélek, képtelen érvényesülni az ember személyiségében, amennyiben valaki még a versengés és a szellemi irigykedés színvonalán tart és azzal a tévképzettel él, hogy neki személyesen lehet bármiféle érdeke és érdeme is, azon kívül, hogy megfeszítetten (Vagyis minél lazábban, de következetesen) és lankadatlanul igyekszik nap mint nap, a minél nagyobb harmónia-képességét elérni az általános emberi és a spirituális sorsprogramjából (karmájából és szvadarmájából) eredõ egyéni életfeladatainak a teljesítése segítségével. Akkor tehát, amikor az interjúban arról beszélek, hogy - tudomásunk szerint legalábbis - sem Krisna, sem Buddha és még Jézus sem világosította fel a tanítványait - és ezen keresztül az emberiséget - a teremtést kiprovokáló negatív abszolút erõnek, a Lilithnek a létezésérõl és természetérõl, rengeteg misztikus és vallásos félreértésnek engedve ezzel teret az emberi természetben lakozó rosszra és "gonoszságra " (a kívülrõl az emberbe bele szálló és ugyancsak kívülrõl azt megkísértõ ördög és démonoknak a különálló lényekként való létezésére) vonatkozóan, vagy az anyák és az utódok közötti szellemi folytonosságot adó spirituális memória létezésérõl, illetve az anyai ági örökletes programokról és ezen keresztül arról, hogy a gyermekek az édesanyjuk rejtett, tudattalan szellemi és lelki tevékenységének a megjelenítõi is, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szellemi munkám és felfedezéseim bármivel is többet érnének az övékénél. Hiszen az ilyen kivagyisági képzeteken alapuló, primitív versengési mentalitás negatív erõket idés, amellett, hogy nevetséges és fölösleges hiábavalóság is, aminek szellemi szinten értelme nincsen
pozitív értelme és következménye. Hanem mindössze ezeknek a metafizikai jelenségeknek és tényeknek a mielõbbi tudomásul vételének, az életbe - vágó - az ember és a föld jövõjébe vágó, fontosságára akarom felhívni a figyelmet. Amint a beszélgetés olvasása során ez kiderül, ezeknek a szellemi tényeknek és jelenségeknek - a Lilithnek és az általa kiváltott létteremtésnek, illetve a Teremtés és a Lét eredeti funkciójának és értelmének a megismerése, a beszélgetés (interjú) címéül választott szellemi Tisztánlátásnak a kérdéséhez vezet bennünket. Ez viszont rengeteg félreértésre és sajnos: misztikus szélhámoskodásra is lehetõséget és alkalmat ad, ezért feltétlenül szükséges ebben a kérdésben minél árnyaltabban, ám ugyanakkor pontosan is fogalmazni. Egy spontán beszélgetésben viszont, ezt nem mindig lehet elérni. Arra kérek tehát minden olyan olvasót, aki úgy érzi, hogy bizonyos fajta és mértékû, veleszületett, vagy misztikus gyakorlatok útján elnyert tisztánlátói (pl. auralátó) képességgel bír, ne bántódjon, vagy haragudjon meg, akkor amikor ezeknek a képességeknek az elégtelen és a legtöbb esetben nem célravezetõ mivoltáról szólok, mert nem ezen képességeknek a létezését, vagy létjogosultságát vonom kétségbe, hanem mindössze arról beszélek, hogy az, aki bármilyen útmutatás alapján is elindult ezen a megismerési élet-úton, nem szabad megállnia, illetve megrekednie a médiumi érzékelési képességek, az un. dimenzió-látás kifejlesztése és gyakorlása szintjén. Tovább kell lépni az egyetemes létezés kauzális hatásmechanizmusainak a teljes értékû megértéséig, a nagy TEORIÁIG: az Isten-látásig. És mindezek mellett, vagyis a spirituális tisztánlátás bonyolultan kényes kérdése mellett, ott van a szeretet nagy kérdése is. Élettapasztalatom és metafizikus asztrológusi tapasztalatom az, hogy a legtöbb ember a szeretetet kegyetlenül összetéveszti a humanista érzelgõsséggel, a lényegi kérdések tisztázatlanságával, az igazság kiderítése és érvényesítése érdekében folytatott erõfeszítés, a vita és a harc teljes elvetésével. Rengeteg, a kezdetben mindig rejtett, de idõvel egyre nyíltabbá váló gyûlöletet, kiábrándulást, majd közömbösséget és végül a szellem világától való elfordulást vált ki a szeretetnek az érzelgõsséggel és a kegyes hazugságokon alapuló látszat-békével való összetévesztése. Ezért, az így gondolkozó személyek számára, ezek a beszélgetések, jobban mondva a néhol szenvedélyessé váló válaszaim, szeretet-hiányosnak tûnhetnek fel, és egy adott pillanatban olyan érzései támadhatnak annak, aki hazudj valami szépet (Presszer Gábor: LGT) sláger- és érzésvilág korrupt alapállását összetéveszti a szellemvilág logikájával, hogy a szeretet hirdetése és megvalósítása helyett én egyenesen ellenségeskedek. A szeretet ez elsõ teremtõi õserõ és nem kell azt hirdetni, tanítani, hanem diszkréten és bátran áramoltatni annak, aki képesnek született erre, illetve, aki képessé tette magát erre. Asztrológusként megfigyelhettem, hogy amikor valaki túl sokat beszél a szeretetrõl, ez a legtöbb esetben éppenséggel annak a hiányát, illetve a minimális voltát jelenti - jelzi az illetõ személy lényében, ami a személyi horoszkópokban a Neptunusz, a Jupiter és a Mars támadott (negatív) fényszögelésében jelenik meg. Ezek az emberek inkább azért hangoztatják a jóságos viselkedés és a kegyes hazugságok árán, vagyis a kompromisszum és a korrupció árán vállalt felszíni és hamis béke fenntartásának a fontosságát, mert nem születtek azzal a képességgel, hogy az úgynevezett nyers életenergiákkal bánni tudjanak és a neveltetésük közben sem vezette rá õket erre senki. Vagyios nem szeretnek és nem is tudnak az igaság érvényesítése érdekében harcolni, közvetlen és nyílt konfliktust vállalni. Ezért hajlamosak azt hinni, hogy az igazság mindig ott van, ahol a látszat-egyensúlyt és látszat-harmóniát fennnató emberi és világi erõ és hatalom áll, csak éppen, hogy ne kelljen erõfeszítéseket tenniük és harcot, konfliktust vállalniuk annak érdekében, hogy az igazság a felszínre kerüljön. Ezeknél a személyeknél a mindent megbocsátó és mindent elnézõ szeretetrõl szóló prédikáció mindössze a konfliktusok elkerülését szolgálja, mivel nincsenek tisztában azzal ez elemi ténnyel, hogy ahol nincs igazság és az alephelyzetek, alapviszonyok nem tisztázottak, ott valójában szertet sem létezhet, és éppen õk, a látszat-béke szeretõk és fenntartók rendelkeznek a leg agresszívebb mentális és képzeletvilággal, amelynek a mágikus hatásai és e hatások következményi veszélyesebbek a hétköznapi brutalitásnál. És ha valaki úgy képzeli, vagy azt állítja, hogy ezzel az állításommal, a szeretet- képtelenségemet akarom leplezni, megkérdezem, hogy meg tudja-e gyógyítani a gyermekeit pusztán az által, hogy azokat a saját mellkasára, vagyis a kis szívüket a saját szíve fölé helyezi? És megkérdezem, hogy haza mernek-e állítani többször egymás után, egyetlen ajándék nélkül, amikor egy, vagy több napig a családjuktól távol voltak és el tudják-e képzelni azt, hogy az élettársuk és fõként a gyermekeik így is kitörõ örömmel fogadják haza? Az én gyermekeim ugyanis szöknek ki a bõrükbõl, amikor egy-két napos hiányzás után belépek az ajtón, pedig jól tudják, hogy nem csak gyermek öröm-szerzõ ajándékkal nem igyekszem növelni a jókedvüket, de semmilyen más módszerrel nem igyekszem a kegyeikbe férkõzni, hiszen nálunk a szeretet nem külsõ megnyilvánulás, hanem belsõ állapot. Ezt a gyermekek akkor is érzik és tudják, amikor dorgáljuk, vagy fenyítjük õket, tehát mesterséges öröm- és boldogságkeltésre, ajándékokkal történõ mesterséges szeretetgerjesztésre nálunk nincsen szûkség. Ugyanakkor arra is fel szeretném hívni az olvasó a figyelmét, hogy tisztában vagyok azzal, hogy a teljes megismerés, akárcsak a lét maga, soha nem fejezõdik be. Még a halálunk után sem - sõt: még csak azután kezdõdik igazából! Persze, ez csak akkor, ha elõbb az életünkben jól elvégeztük az általános emberi és a horoszkópokból kiolvasható egyéni életfeladatainkat. Annak ellenére tehát, hogy nagy mûgonddal és a gyakorlatiasság igényével írtam meg és folytattam egyedül a szellemi valóságnak a fizikai és a pszichikai valóságra gyakorolt következményeirõl szóló válaszaimat és eszmefuttatásaimat, még az után is, hogy az interjút Murgu Pállal befejeztük, nem állítom azt, hogy mindent, ami tudnivaló a tisztánlátás, illetve a téves (júdási) látásmód és gondolkozás következméyeinek a témakörében, elmondtam, vagy leírtam volna. Mert amiként a lét maga és az emberi gondolkozási is határtalan, a tévképzetek szerinti életképzeletünk által létrehozott valóság által okozott fájdalom és szenvedés tengere is határtalan. Ellenben
azt már nyugodtan állíthatom, hogy az itt felvetett, vagy jelzésszerûen érintett témaköröket és részterületeket, ennél sokkal nagyobb pontossággal és teljességgel kifejtettem elõzõleg a konstellációk szerinti tipikus viselkedési formák és a megfelelõ jellegzetes betegségek és sérülések közötti szellemi összefüggésekrõl, a fájdalom és a szenvedés metafizikai jelentésérõl, a bolygók spirituális jelentésérõl, a Lilithrõl, az egyetemes törvényekrõl, az örökletes anyai ági sorsprogramokról, a féltékenység metafizikájáról szóló tanulmányokban. Sõt: az itt kifejtett megváltás-logika természetét is részletesen kifejtem a Beavatás címû, egy évvel korábban írt tanulmányomban. A spirituális tisztánlátás jelenségérõl szóló állításaim tehát csakis ezeknek ez elolvasása és megértése által értelmezhetõek helyesen. Tanulságos olvasást kívánva tehát, még egyszer arra kérem önt, hogy ne hagyja magát félrevezetni az elsõ benyomásai által és csak az után engedjen az olvasás közben menthetetlenül felmerülõ etikai ítélet-hozási késztetéseinek (kísértéseinek), miután az egész közölt anyagot - esetleg többször is... - elolvasta. Barát:- Majdnem egész nyáron hiányoztál Csíkszeredából. Külföldön jártál? K.SZ - Nem. Nem külföldön jártam, hanem belföldön, a szónak materiális értelmében is, de fõként spirituális értelmében, úgy, hogy tartózkodás szempontjából, majdnem az egész nyarat egyetlen erdélyi helyiségben, egészen pontosan: a Sepsibesenyõi tó partján töltöttem. Régi vágyamat és az egyetemes öntudatom hangját, a Szellem hívását követve tehát, a civilizáció stresszétõl valamelyest izoláltan, a belsõ világ tájain: a szellemi, spirituális és kauzális tájaimon járhattam. Ha nem is egyfolytában, de éppen eleget ahhoz, hogy a napi teendõk mellett, háromszor is elolvashassam figyelmesen Hamvas Bélának Az õsök nagy csarnoka címû mûvének az elsõ kötetét, és az ott olvasottakon meditálva, azt, amit az alkimisták a harmadik szem kinyitási mûveleteként emlegetnek, megvalósíthassam. Ahhoz, hogy, eben a nyugalmas szellemi háttérben a spirituális naplóírás segítségével, hosszú és mély meditációkban a felettes énemmel való kapcsolatomat megerõsíthessem, hogy az egyetemes egység-érzetemet, az egyetemes lét-tudatomat (a védikus szanszkrit irodalom szerint: teremtõi-azonosság tudatomat) tisztíthassam és elmélyíthessem. Misztikus körökben ezt egyetemes szeretet-meditációnak nevezik, én viszont megváltás-meditációnak, boldogság-meditációnak is nevezem, mivel a meditációhoz szükséges lehetõ legellazultabb lelki és szellemi állapotban átélt és kiáramoltatott szeretet, egyesülvén az eleve bennünk levõ fénnyel (spirituális értelemmel: az isteni szikrával) az abszolút állapot boldogságélményét eredményezi. Egyébként ez azért is hasznos, mert ennél, az egyetemes kiegyenlítettségi - boldogsági állapotban való "ücsörgésnél" jobb és hatékonyabb gyógyszer nem létezik, és segítségével, lassan - lassan, de maradéktalanul eltûnnek a szervezetembõl - és mindenkinek a szervezetébõl el kell, hogy tûnjenek - a gyermekkoromban létrejött és a felnõtt korom elsõ felében krónikussá vált számtalan betegségem utolsó maradványai is. - Igen, máskor is beszéltél, illetve írtál a Valóság olvasóinak a meditáció általános gyógyhatásáról és más, "sorsjavító" pozitív hatásairól is. Talán erre is rátérünk késõbb. Egyelõre arra lennék kíváncsi, hogy ezúttal is egyedül sátoroztál, mint ahogy szoktad a korábbi években, a Csík környéki hegyekben? - Nem. Ezúttal egy, az asztrológia iránt igen komolyan érdeklõdõ, és ami talán ennél is fontosabb: igen jó humorérzékkel megáldott sepsiszentgyörgyi ismerõsöm félkész villájában töltöttem a fél nyaramat, dolgozgatva, a tóban nagyokat úszva, olvasva és meditálva. A korábbi évekhez képest tehát, nem kellett törõdnöm az idõjárás, az idén különösképpen szeszélyes változásaival - bár nem szeretem a klíma természetes változásaira ezt a kifejezést használni, de hát mit tehetünk, ha brutális módon bele matattunk a természetbe, és most isszuk ennek a levét: viszontagságaival -, mint régebb a sátorban. De így is jó sokáig egyedül lehettem, egészen pontosan: a családom megérkezéséig, és amint mondtam, jó sokat és mélyen meditálhattam amellett, hogy teljesen egészséges, sportolással - karatézással - egybekötött természeti étrenddel egybekötött, tiszta életrendet is követhettem. Utóbbi még inkább hozzásegített a gyermek- és fiatalkoromban nagyon megrongált egészségem helyreállításához, a szellemi elmélyüléshez, a spirituális látásmódom, az un. szellemi tisztánlátásom további fejlesztéséhez, élesítéséhez és határozottá tételéhez. De nem kell öncélú remetéskedésre, misztikus elvonulásra gondolni, mivel elsõsorban az Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság nyári táborának minimális civilizációs feltételeit megteremteni, vagyis tábort szervezni és tábort tartani (nem csak szervezõje, hanem fõelõadója is voltam a tábornak) utaztam el itthonról öthéttel a tulajdonképpeni tábor elõtt, és a félkész villa épületébe és udvarán akadt bõven tennivaló. Talán az is ismeretes, hogy nem vagyok afféle csodabogár misztikus, hanem két lábával nagyon is a földön járó, három gyermekes családapa, és miután lakhatóvá tettük a villa nagyobb részét és az udvart is sikerült bekertelni, a feleségemmel együtt (aki ugyancsak elõadója volt a tábornak) kijöhetett a három apró kislányom is, vagyis, õk több mint egy hónapot tölthettek velem a természetben. Ez a részlet azért fontos, mert ha nem tudhattam volna õket magam körül, akkor nem sikerült volna ilyen mélyen behatolni a spirituális dimenziókba. Ide tartozik ugyanis az is, hogy metafizikai perspektívából teljesen téves az a hagyományos elképzelés (és vallásosan berögzõdött gyakorlat), miszerint a lelki tisztulás és a spirituális élet föltétlenül teljes izolációt, vagyis hónapokig és évekig tartó egyedüllétet és magányt követel. Ez az ósdi elképzelés éppen olyan tévedés, mint neki az ellentéte, vagyis az a modern koncepció például, hogy az igazság a közvéleménnyel megegyezik, és hogy az igazság eldönthetõ többségi szavazás útján. Vagyis az, hogy amiért "mindenki így csinálja, vagy mindenki azon a véleményen van", akkor a mindenkinek igaza van és a mindenki jól is csinálja. Egyik véglet sem jobb a másiknál. Az sem jó, hogy ma az emberek állandó stressznek nevezett, külsõ és belsõ irritációban élnek és nem teszik lehetõvé önmaguk számára a lecsendesülést, az ingermentes állapotban való létezést, és ebben a nyüzsgésben elveszítve az autonóm gondolkozási képességüket, "a mindenkire" hivatkozva teszik
ezt, vagy azt. Nem látják azt, hogy az "a mindenki", akire hivatkoznak, csak külszínre él jól, mert amennyiben a smink mögé benézünk, azt látjuk, hogy folyton irritált, ellenségeskedik, számon kér, alakoskodik, hamis információt közöl (hazudik), elégedetlenkedik, sõt: gyûlölködik. Hogy idõzavarban és idõkrízisben van, stresszelt, általában beteges, és ha nem alkohol, dohány- vagy gyógyszerfüggõ, akkor személyi-függõ, párt-függõ, jobb esetben vallás-függõ, de a lényeg, hogy "a mindenki" általában nagyon nincs jól önmagában. Akkor miért kellene erre, a lényegében boldogtalan és egészségtelen mindenkire, az így szokásra hallgatnunk? Olyan sivárak és elégedetlenek akarunk-e lenni mint õ? Ám ugyanígy, e tipikusan fogyasztói magtartásnak a szöges ellentéte sem jó: annak ellenére, hogy rövidtávon hozhat jó eredményeket, akárcsak a gazdasági fellendülés, de gyakorló asztrológusként azt is megfigyeltem, hogy hosszú távon biztos csõdhöz vezet, az a spirituálisnak képzelt magatartás is, ami az egyre divatosabbá váló un. ezoterikus társaságokban és misztikus körökben észlelhetõ, ahol mikor a környezõ közösségtõl való elszakadást és az öncélú magányba való elvonulást, mikor a kis csoportokon belüli lelkesedést, vagyis az érzelgõsséget, a szellemi magasztosságtól való meghatódást, az entuziazmust, magyarul: az oda -s vissza levést gyakorolják. Mindezt összetévesztik a szeretettel, és ami még ennél is sikamlósabb: a fantáziálást összetévesztik a metafizikai valósággal, vagyis a valóságtól elszakadt fantazmagórikus elméleteket a spirituális és a kauzális igazsággal. Ennek köszönhetõen például az így, ezzel a téves és gyökeresen elhibázott szellemi alapállással gyakorolt meditációk, majdhogynem semmit nem érnek, vagy legalábbis igen keveset érnek és a kezdeti megnyugváson kívül, hosszú távon semmiféle olyan gyökeres változást nem képes beidézni a gyakorlók szellemi és lelki struktúrájában, és ennek következtében a sorsukban, amely az életük minõségét ténylegesen emelné, jobbá és egészségesebbé tenné. Egészséges szellemkritikába ágyazott humorérzék nélkül tehát nehéz, nem csak tisztánlátó lenni, hanem egyáltalán emberszeretõ, egészséges ember lenni. Enélkül többnyire a közvetlen társadalmi - közösségi köreiktõl elszigetelõdõ, misztikus csodabogarakká válnak, akik inkább csak azzal ámítják magukat, hogy boldogabbak és egészségesebbek, mint korábban voltak, mintsem hogy azok a misztikus tanok, amiket vallásként követnek és esetleg hirdetnek, kreatív módon: láthatóan, érzékelhetõen és észlelhetõen pozitív minõségi változásokat idéznének be a sorsukban és az életükben: a családtagjaikkal, barátaikkal, ismerõseikkel és munkatársaikkal való hétköznapi viszonyaikban. Visszatérve tehát az elvonulásra, az öncélú magányosság spirituálisnak látszó, ám valójában meddõ és steril romantikájára. Engem katolikusnak kereszteltek, annak neveltek és így kaptam az elsõ keresztény beavatásomat is, a bérmálást. Mindezek ellenére, több mint egy évtizede, hogy nem hiszek a család és fõként a gyermek nélkül élõ személyek (és így, ebben az esetben a cölibátusban élõ papok, remeték és szerzetesek) és a természetes életrendtõl eltérõ életmódot folyató személyek, az úgynevezett szentek, vagy misztikus tanítók, joga guruk példájának a spirituális értékében, a szûkebb és tágabb közösségekre pozitívan visszahatni képes értelmében. - Na, ez igazán érdekes. Katolikusnak vallod magad, és közben nem hiszel a család nélkül élõ papok, szerzetesek és remeték, valamint az egyesek által példaadónak vélt szentek rendkívüli életének és sorsának a spirituális értékében. Ugyanakkor asztrológus vagy, ahogy te mondod, metafizikus asztrológus, és lám, a keleti guruk és lámák életmódját is elveted, akik ugyancsak nem folyatnak szerinted természetesnek nevezett, családos életet. - Katolikus, a szó eredeti értelme szerint egyetemeset jelent. Az egyház, amely katolikusnak nevezi azt a dogmarendszert, amelyet hirdet, ezt jogtalanul teszi, nem csak azért mert rajta kívül van még négy un. világvallás a földön, hanem azért is, mert távol áll attól, hogy egyetemesen érvényes magyarázatot tudjon adni a lét és az élet minden kérdésére, azokra a minket, több gyermekes családanyákat és családapákat közvetlenül és mindennap érintõ, életfontosságú kérdésekre például, amelyeket az Erdélyi Hamvas Béla Baráti társaság tagjai is vizsgálnak például. Arról nem is beszélve, hogy már csak a cölibátus által is lehetetlenné teszi azt, hogy un. egyetemes létélményhez és ezáltal spirituális tisztánlátói képességhez jussanak a papjai, hiszen a családtól és a szexuális élettõl fosztott papok nem élhetik át az élet teljességét, ami az egyetemes egységélménynek és egységtudatnak az elemi feltétele. A normálistól eltérõ életrend, a rendkívüliség keresése és választása, akárcsak a fanatizmus, megfosztja az embert attól, hogy teljes élettapasztalatokat szerezzen, hogy az élete egyetemes értékét és értelmét ténylegesen felfedezze, hogy ne fantazmagóriák vezessék spirituális életét és képzeletét. Nem hiszek tehát a papok, a remeték, a szerzetesek, valamint a keleti vallások misztikus lámáinak és guruinak a család- és gyermekmentes életének az állítólagosan tisztító - megváltó értékében, mivel gyakorló asztrológusi tapasztalataim alapján, nem csak a magzatelhajtás esetében, hanem minden esetben károsnak bizonyul a gyermekáldás elleni védekezés. Káros tehát annak a bármiféle módon történõ elkerülése, elhárítása, vagyis az egyetemes teremtés (Isteni!) törvényével való szembeszegülésnek bármiféle vallásos eszmeiség, vagy tudományos fedõnév alá rejtett (pl. un. tisztasági fogadalom, vagy családtervezés) kikerülése, elhárítása, kicselezése. Azt is tapasztalnom kellett gyakorló asztrológusként, hogy az élettársi - házastársi viszony megtagadása, vagyis a szexuális élettõl való teljes tartózkodás, spirituális - metafizikai szempontból semmivel nem jobb annál, mint amit az ószövetség Onán bûnével illet, és lényegileg nem más, mint az élet lényeges és spirituális szempontból elkerülhetetlenül fontos tapasztalatainak, vagyis a tényleges harmónia-képességek elnyeréséhez szükséges életfeladatoknak a megtagadása, misztifikált elhárítása, magyarul: kicselezése. - Ez azt jelenti, hogy nem értesz egyet a cölibátussal, de ugyanakkor a pápával, a pápákkal egy követ fújsz a magzatelhajtást, illetve a magzat-foganás elleni védekezés kérdésében. - Hogy kicsoda miben és kivel ért egyet, vagy kivel fúj egy követ és kivel nem, az részben egyszerû szellemi - intellektuális felvilágosultság kérdése és részben metafizikai tudás és szellemi - kauzális tisztánlátási képesség kérdése. Másrészt, ha az un. szellemi - spirituális igénnyel élõ személyek eltérõen nyilatkoznak az élet
döntõ kérdéseirõl, nyilvánvaló, hogy valahol politikai, ebben az esetben egyházpolitikai érdek ékelõdik az eszmeiség és a gyakorlat közé. Valószínû, hogy a Jézus elõtti beavatási rendszerek és megváltástanok szellemi örökségét is öröklõ - ismerõ kereszténység pápái, kezdve az I. István királyunkat is megkoronázó II. Szilveszterrel, aki mellékesen nagyon jó asztrológus is volt, tudták és tudják azt, amit a személyi horoszkópokból kiolvasható spirituális fejlõdési és kiegyenlítõdési életprogramokat több generáción keresztül követõ asztrológus is megfigyelhet. Nevezetesen azt, hogy annak, ha a nõk a magzatfoganás elleni huzamos ideig (több évig!) történõ védekezése után, esetleg egy, vagy több abortusz után egy, vagy több gyermeket szülnek, de anélkül, hogy a spirituális hibabelátás és önként vállalt, és tudatosan átélt "bûnbánat" segítségével megtisztítanák a lelki világukat (freudi pszichológiai kifejezéssel: mélytudattalanjukat), és a tudattalan lelki világuk mélyrétegeibe lefojtott, rejtett bûnérzet terhe alól felszabadítanák a lelkiismeretüket, az ilyen fel nem oldott, "terhelt lelkiismerettel" történõ gyermekszüléseknek, az orvostudomány, vagy más, lineáris okfejtések szintjén munkálkodó természettudományok módszereivel megfejthetetlen és megmagyarázhatatlan okú ("misztikus") személyi és családi tragédiákat is elõidézõ. Azt, hogy az ilyen, ma általánosan gyakorolt, mindössze a biológiai (genetikai!) tényezõket számon tartó, tudományos - pragmatikus magatartásnak, káros hatásai, kegyetlen következménye van a harmadik - negyedik generáció egyedeire nézve. És nem csak a testi - szervi épség, hanem szellemi - morális integritás szempontjából is! Ezt persze, nem értik - mert nincs ahogyan érthessék! - például a materialista meggyõzõdésû, bal-liberális népvezérek és úgy képzelik, hogy a magzat elleni védekezés lehetõségének a "nyakas" elvetése a pápák részérõl (Pl. az éppen elhunyt II. János Pál pápa részérõl) mindössze ostoba papi szeszélyeskedés. A papi cölibátus "abszurd" fenntartása viszont, bármilyen misztikus ködösítés is van körülötte, igazából és mindössze (és merõben csak az!) intézmény-fenntartási, intézmény-mûködtetési, vagyis egyházpolitikai érdek a katolikus egyház részérõl. A probléma csak az, hogy ennek a hatalmas és a cölibátusnak köszönhetõen, tényleg olajozottan mûködõ egyházi világapparátusnak a cölibátus árán történõ fenntartása megéri-e, nem annyira elsõ sorban az egyház szolgái részérõl, a papok részérõl megkövetelt, fölösleges és a legtöbb esetben lelki- és tudati zavarkeltõ áldozatot? Hanem azt, hogy milyen erkölcsi és spirituális hitele van a mai, iskolázott hívek szemében annak az állítólagos spirituális közösség-vezetõnek, aki cölibátusban él, miközben a szószékrõl, illetve az oltár elõl, a gyermekáldás elleni védekezést és az egykézést mélyen elítéli és az ellen prédikál? Hiszen már csak a két, három gyermeket gondozó - nevelõ hívek agyában is elkerülhetetlenül felmerül a gondolat, hogy "könnyû neki dumálni, mivel nem kell reggeltõl estig gyermeksírást hallgatni, kakás csecsemõ feneket mosni, nem kell az éhes gyomrokat megtömni, nem kell a gyermekeket iskolába járatnia, orvoshoz hordoznia, ruhát, iskolaszert, gyógyszert vásárolnia, egyszóval reggeltõl estig a gyermekekért dolgoznia, azok egészégéért és testi épségéért aggódnia". Egy magyarországi gurunõtõl halottam egy erdélyi életmódtáborban azt a "megértõ" megjegyzést, hogy "egy is õrület", amikor azért kértem elnézést tõle, hogy nem vehettem részt az egész elõadásán, mert épp a három gyermekünk hosszúra nyúlt étkezés utáni "székeltetésével" voltunk, a feleségemmel együtt elfoglalva. Ha egyetlen gyermek gondozását is "õrületnek" (Mértéken felüli nehézségnek!) tart egy magát spirituális tanítóként hirdetõ szülõ, hiába várjuk az egyszerû hívek részérõl, hogy szemet hunyjanak a spirituális szózat (a prédikáció) és a szózatot hirdetõ személy családi állapota közötti eltérés felett. A gondolat, vagyis szó és a tett közötti eltérés és ellentmondás ugyanis a legszembetûnõbb jele a szellemi hiteltelenségnek, vagyis a spirituális korrupciónak. A katolikus egyház tehát a saját papjait (nyája spirituális vezetõit) teszi hiteltelenné spirituális szempontból, amikor a cölibátus fenntartásával azt kéri tõlük, hogy a magzatfoganás elleni "tudományos" eljárások és a magzatelhajtás (abortusz) ellen prédikáljanak. - Úgy véled tehát, hogy a katolikus egyház maga teszi hiteltelenné a magzatfoganás elleni védekezés, illetve a magzatelhajtás kérdésében kifejtett álláspontját a cölibátus fenntartásával és ez által a híveit elbizonytalanítva, a keresztényi alapállás értéke felõl is elbizonytalanítja? Szívesen eltérnél egy más keresztény vallásra? - Az elsõ kérdésedre a válaszom igen, és ez a tény sajnos nem csak mint keresztényt sebzi a lelkemet, hanem mint a számszerûleg tragikusan sorvadó magyar nemzet tagját is, mivel elkeseredetten látom a jóhiszemû és igen sok esetben kiváló erkölcsi kvalitásokkal is rendelkezõ székelyföldi papjaink csaknem sziszifuszi igyekezetét, hogy megszüntessék ezt, a magyarságot leginkább sújtó civilizációs egoizmus által okozott átkot, a székely falvak kiöregedését és elnéptelenedését. A másodikra az, hogy nem. Metafizikai szempontból, nem csak hogy nem látom értelmét a valláscserélgetésnek, hanem spirituális szempontból elhibázott tettnek, tudati zavarkeltõ lépésnek is tartom azt. Hiszen az egyik vallás sem jobb és nem elõre valóbb a másiknál, mivel a vallások, bár egytõl egyig a teljesség igényével lépnek fel, valójában a valóság igen szûk területét befogni képes (leszûkített értelmû), mitologikus motívumokkal (misztikus elemekkel: irracionális történetekkel) vonzóvá tett megváltáselméletek és erkölcstanok dogmarendszerei, úgymond tömegi és csoportos hiedelmek szintjére süllyesztett metafizikák. A vallás tehát annak megfelel, hogy az ember spirituális igényeit bizonyos mértékben kielégítse, és erkölcsi eligazítást adjon ott, ahol a gyakorlati észjárása nem segíti, de a magával szemben magasabb elvárásokat támasztó, spirituális fejlõdést szomjazó személy számára mindössze kezdésnek jó, vagyis arra, hogy körülnézhessen a vallás által az adott spirituális világban, majd onnan tovább léphessen. Ez a továbblépés viszont, nem kell hogy jelentse az eredeti vallása megtagadását, vagy annak a felcserélését egy, a valóságnak mindössze egy másik területére leszûkített dogma- és hitrendszerére. A többi vallások tanításából kiszûrhetõ spirituális tudást és a természettudományok következtetést az eredeti hitrendszerhez kapcsolva, egy olyan spirituális látókörre és szellemi alapállásra kell szert tenni, amelynek még pozitívabb visszahatásai legyenek a személyi kvalitásaira (egészségére: az egész valóság át-és megélési képessége kialakítására) nézve, mint a szüleitõl öröklött vallásának, mondom, anélkül, hogy ezt megtagadná. Ha a vallásomra kérdeznél rá, gondolkodás nélkül azt válaszolnám, hogy római katolikus keresztény, de ez még nem hit. Rengeteg olyan vallásos személyt ismerek, akiknek nem csak hogy nincs hite, hanem ez a babonás hit egyenesen negatív (ördögi) és mindegyre csak betegséget és sorsszerencsétlenséget, hátráltatottságot képesek maguknak beidézni a
nyomorúságról, szerencsétlenségrõl, betegségrõl, szegénységrõl való vallásos fantáziálás által, illetve e negatív érzetek és képzetek vallásos átélése által. ("Legyen a te hited szerint." Jézus) Az egészség- és boldogság adó hitemet tehát nem vallással, hanem a metafizikai ismereteim segítségével szereztem. Én mély meggyõzõdéssel hiszek ugyanis a teremtésnek az elsõ - eredeti, és a végsõ pozitív céljában, rendeltetésében és értelmében. És hiszek abban, hogy ebben az eredetileg pozitív Isteni rendbe és rendeltetésbe, felelõsségtudatomon keresztül és teremtõ képzeletemen keresztül, én is részt veszek. Hiszek abban, hogy ebbõl az eleve adott pozitív lehetõségbõl következõen, képes vagyok a képzeletemen keresztül az egyetemes pozitív teremtõi értelembe és energiatérbe bekapcsolódni, azzal együttmûködni és együtthatni és, hogy ennek a mélyen átélt együtthatásnak, pozitív megvalósításokban és az évek múlásával nem hogy csökkenõ, hanem növekvõ egészségben kell tükrözõdnie az életemben. Sõt: ennek a hitnek, ha nem is azonnal és nem is közvetlenül látható módon, de visszahatása kell, hogy legyen a családtagjaim életében és egészségében is. - Nagyon érdekes az, ahogyan a vallást különválasztod a hittõl. De vajon ez elégséges-e, ahhoz hogy jobban eligazodjunk a spirituális, a lelki és a biológiai valóság különbözõ területein és minden szempontból egészségessé váljunk? - Sajnos nem elég. Mindaz, amit az elõbb a hitrõl és a hitemrõl elmondtam üres szózat, idealista fantazmagória marad, amennyiben nem vesszük tudomásul, és nem vonjuk le a megfelelõ következtetéseket abból, hogy az ember õse, vagyis az a majom-ember, amelybõl mi is származunk, nem a ragadozó állatok (húsevõ majmok) vonalán fejlõdött ki az evolúció során. A hit mûködtetéséhez szükséges eredeti teremtés-logikájához való igazodás, a teremtés pozitív értelméhez való igazodás feltételes és a spirituális kvalitásoknak, például tisztánlátói képesség elérésének az egyik igen fontos feltétele, annak a megértése, hogy az ember nem az állatvilág szanitéce és, hogy ennek következtében nem rendelkezik olyan genetikai felépítettséggel és képességekkel, mint a dögevõ állatok és rovarok, valamint a csúcsragadozók. A Teremtõ, az Isten, vagy a természeti evolúció - Most nevezzük éppen, ahogy akarjuk! - eredetileg nem rendelt minket arra, hogy genetikai hibával rendelkezõ élõlényeket ejtsünk el és faljunk fel, illetve, hogy fertõzött állattetemeket takarítsunk el, nem arra tehát, hogy a növényevõ állatok és a kisebb ragadozók természeti kiválasztódásának a serkentõi és fenntartói legünk. Mondjanak bármit is a húsevésrõl lemondani képtelen tudós biológusok és orvosok, de a krónikus fertõzöttségi állapotból a húsevés abbahagyásával kitisztult, illetve a megfelelõ betegségekbõl és sok rákos betegségbõl is, mindössze a nyers-növényi táplálkozás segítségével meggyógyult eset is mind azt bizonyítja, hogy eredeti rendeltetésünknek megfelelõ biológiai felépítettségünkkel, vagyis az adott genetikai struktúránkkal, nem vagyunk képesek az állattetemekben, a leölt állatok húsában található hullamérget teljesen feldolgozni. Ez, a számunkra hamis genetikai információt tartalmazó hormonális méreg ugyanis ártalmas mind a fizikai, mind a szellemi - intellektuális egészségünkre nézve. Arról nem is beszélve, hogy a különféle baktériumokkal és vírusokkal fertõzött hús, vagy a genetikailag hibás (zavart) sejt struktúrák feldolgozására egyáltalán nem vagyunk képesek, holott a dögevõ keselyûknek pl., bármilyen fertõzött teteme is fogyasztana el, még az ürüléke sem fertõzõ, tehát nem lehet veszélyes más élõlényekre, nem hogy magára az állatra. A közelgõ madárinfluenza járvány pl., akárcsak korábban a világméretû kerge marhakór és a sertésfertõzõdések, abból a "tudományos" tévhitbõl is fel fogja ébreszteni az emberiség egy részét, hogy ha a disznó- és a marhahús egészségtelen is, de szárnyas húst fogyaszthatunk, mivel nem káros az egészségünkre. Ma számtalan, Magyarországon is megtörtént esetrõl írnak már a szaklapok, amikor rákos daganatos betegek és más, az orvostudomány által gyógyíthatatlannak bélyegzett (pl. allergiás) betegek gyógyultak meg mindössze attól, hogy abba hagyták a húsfogyasztást. Sõt, és kérlek, hogy ezt emeld ki majd az interjú szövegében: a természetes, nyers n növényi táplálékot fogyasztó nõk esetében messzemenõen kevesebb a várandóssági idõszak és a szülés közbeni szövõdmény, mint a húsfogyasztó nõk esetében. És tovább menve: a természetesen táplálkozó nõk egyáltalán nem szülnek szervhiányos, testrészhiányos, illetve agy-, vagy idegsérült gyermekeket! Ráadásul a magzatnak a szülés elõtti helyes befordulását és beékelõdését a szülõcsatornába (fejjel elé felé), szintén az anyai hormonok rendezik. Természetes tehát, hogy ezek a folyamatok nem mennek végbe rendesen és sok a császármetszést igénylõ farfekvésû- és a keresztfekvésû magzat, amennyiben az éveken át szedett fogamzásgátlók és más, hormonális gyógyszerek szedése miatt, természetellenessé vált az anya hormonháztartása. Ezeket tudva, miért ne segítenénk ezt, a tudományos családszabályozási kezelések által agyon zavart anyai szervezetet? És ez még csak a fizikai "segítség" lenne és az anya lelke és a szellem világ közötti harmónia helyreállításáról, nem is beszéltünk. Nem csak a hormonok szabályozzák ugyanis az életfunkcióinkat, hanem õk is alá vannak rendelve a lelki és a szellemi életünknek, folyamatainknak, átéléseinknek. A természetes táplálkozást (figyelem: nem a vegetáriánus táplálkozást, mert logikus, hogy a fõzött és sütött zöldséggel, vagyis a vitamin-fosztott zöldséggel és a szintén a természetes vitamin- tartalmától fosztott, kompótként, befõtt lekvárként, dzsemként fogyasztott gyümölccsel legyengülünk, ha nem eszünk húst!) ellenzõ, "szakértõknek" ugyanis, sejtelmük sem lehet arról, hogy a hússal együtt elfogyasztott hullaméregtõl, õk maguk is éppen annyira el vannak kábulva spirituális értelem szintjén (spirituális értelmezési képességek szintjén), mint hogyha éveken és évtizedeken át, napi rendszerességgel, óránként meginnának egy kis pohár pálinkát. És éppen azért, mert spirituálisan kábultak a hullaméregtõl, vagyis a hússal együtt a szervezetbe kerülõ és az agymûködést is befolyásoló, irányító méreg-hormonoktól, a számukra hamis genetikai információtól, aminek a kiszûrését és feldolgozását az emberi szervezet nem képes elvégezni. Magyarul: a dögevõ és a ragadozó állatok egészségét nem veszélyezteti és semmiképp nem befolyásolja negatívan (nem kábítja el) a hullaméreg, de minket igen. Ezért pl. a betegségükbõl állítólag kigyógyult kábítószerfüggõk és az alkoholisták mindaddig visszatérhetnek, amíg az emberiség közös kábítószerérõl, a hullaméreg által okozott kábulat "élvezetérõl" le nem mondanak. - És mi köze van mindennek a korábban említett szellemi tisztánlátásod, az un. harmadik szemed élesebbé válásához és megerõsödéséhez?
- Kizárt dolog, hogy aki a hiteltelenséget normális tényként elfogadja, tisztán láthasson a spirituális létszférákban. Kizárt, hogy aki a hétköznapi tett és a szó (vagyis a gondolat, a hirdetett eszme) közötti eltéréseket, a logikailag olyan szembetûnõ ellentmondásokat, mint ami fennáll pl. a cölibáus fenntartása és a magzatfoganás elleni védekezés elítélése közötti eltérés, vagy a teremtés koronái (És nem állat-szanitéci!) státusz, és a dögevõi, ragadozói táplálkozás közötti ellentmondást helyénvalónak tartja, képes legyen a spirituális tisztánlátásra. Nem csak azért mert, az ilyen ember azzal áltatja magát, hogy az a pap hiteles lehet, aki a szószékrõl több gyermek vállalására buzdít, miközben õ nem vállal családot és gyermek-gondozást - és most mindegy, hogy milyen okból! - az élet más lényegi kérdéseiben is áltatja magát és az un. kegyes hazugságok labirintusában él, amelyben képtelen az igazságot megkülönböztetni a hazugságtól, a tévedéstõl. Hanem azért is mert a szervezetében levõ hullaméregtõl: a szellemünk számára idegen hormonális - genetikai információtól egy, a hétköznapok megszokott eseményei között érzékelhetetlen és észlelhetetlen, de a szokottól eltérõ élet- és sorshelyzetekben ok nélküli szorongásban és irracionális agresszivitásban, valamint rombolási és önrombolási (öngyilkossági) hajlamokban, hisztériázási és pánikolási késztetésekben megnyilvánuló, folytonos lelki és szellemi kábulatban él. Minden jelentõs világvallásnak van teremtéstana (metafizikai, vagy misztikus, mitologikus kozmogóniája) és ebbõl kikövetkeztetett megváltás-tana. Ha ezeknek a vallásoknak a metafizikai alapjait, vagyis azt a metafizikai rendszereket, amelyekre a vallásokat alapozták, megvizsgáljuk, kitûnik, hogy minden emberi személynek van az általános emberre, és van személy szerint az individuumra vonatkozó életfeladata. Az abszolútum (Isten) tulajdonképpen megmenti önmagát - helyre állítja a más állapotra irányuló, belsõ negatív sóvárgása által megzavart állapotát, a teremtés - a tudatos kiáradás - által és a teremtésen belül, a teremtésnek az általunk fizikainak nevezett határállapotán belül véghez vihetõ kiegyenlítõdés: az egyetemessé emelõdõ megváltás kozmikus (Isteni) mûveletei által. Ebbõl az eredeti teremtési - megváltási örökfolyamatból, a megváltási, megváltódási logikából, vagyis a teremtés eredeti céljából és rendeltetésébõl kell levezetni mindent, ami a hétköznapunkra vonatkozik. Márpedig ebbõl az vonatkozik rám, a személyre, akit az isten a maga képére és hasonlatosságára fejlesztett (és nem azért, hogy dögevõ legyek) és aki ennek az egyetemes nagy isteni mûnek ez egyik szereplõje és kreatív megtestesítõje vagyok, hogy amennyiben a természeti (biológiai) képességeim azt lehetõvé teszik, kötelezõen részt kell vennem a teremtésben. Vagyis a gyermeknemzésben (nõk esetében: szülésében) és a gyermekeim gondozásában és nevelésében. És ugyancsak kötelezõ módon részt kell vennem a teremtésnek, valamint a teremtett világnak a kívülrõl - belülrõl történõ megismerésében és az ismeretek segítségével történõ kiegyenlítõdési (megváltódási - harmonizálódási) törekvésekben. Ez az egyetlen, de kikerülhetetlen egyetemes determináció és az emberi predesztináció is egyben: a teremtésben, a megismerésben és a kiegyenlítõdésben részt venni. Amennyiben ezt nem látja be valaki, illetve ha látja, de megtagadja és ezen a nem látáson, illetve emberi funkció- és rendeltetéstagadáson alapuló logika szerint, Hamvas Béla szavával: téves, vagy hamis alapállás szerint él, vagyis ha hamis és sors-kicselezési téveszméktõl terhelt az életképzelete, nem csak, hogy nem nevezhetõ tisztánlátónak, de még csak egészséges sem lehet. És ha nem egészséges testileg, akkor egészségtelen lelkileg, vagy szellemileg. Nos, én ezen a spirituális egészség-szûrõm segítségével vagyok tisztánlátó, mivel látom, egészen pontosan tudom, hogy mi mibõl ered, milyen balesetnek nevezett sérülés, tragédia, betegség, milyen sors-nehézség, vagy szerencsétlenség mibõl ered és mi mivel függ össze spirituális és kauzális szempontból, vagyis a teremtés eredeti céljának és rendeltetésének, a teremtés funkciójának a szempontjából. - De hát a misztikusok aura-látásról, az aura színeinek a látásáról beszélnek - Beszélnek azok még sok mindenrõl, ami az asztrológiai vizsgálat során fantazmagóriának bizonyul. Például a félreértett plátói metafora alapján arról, hogy mindenkinek van egy ellentétes nemû személyû duál -párja, és aki nem találja meg az égiektõl eleve csak számára rendelt lelki párját, vagy akinek most éppen "nem született le" a duál párja, boldogtalanul él a földön. Ez az elmélet mindössze arra jó, hogy egyrészt pénzt hozzon a konyhára azoknak a "tisztánlátó" misztikusoknak, akik állítólag meg tudják állapítani, hogy hol a csudában van, vajon miért és hol késlekedik, miért nem jelentkezik más az illetõ, maga felõl igen sok szép dolgot, illetve igen sok pozitív lelki tulajdonságot képzelõ, de valójában a párkapcsolattal járó nehézségeket és felelõsségeket vállalni és tûrni képtelen személynek a duál párja. E szerfölött megható elmélet alapján ugyanis, az illetõ személy mindössze azért szenvedett kudarcot a korábbi párkapcsolataiban, mert nem a duál párjával találkozott. És nem azért például, mert a spirituális sorsprogramjából (metafizikai kifejezéssel: a karmájából) eredõ rejtett negatív tulajdonságai miatt, a hasonló struktúrák vonzódásának a törvénye alapján, olyan ellentétes nemû személyekkel került szerelmi - szexuális viszonyba, akik hozzá hasonlóan zavarosan, önmagukat és a párjukat is csalva, illetve agresszíven és a felelõsségeket mindig a másikra hárítva viselkednek mihelyt "kenyértörési" helyzetbe kerülnek. Ennek a hamis metafizikai elméletnek (misztikus fantazmagóriának!) a segítségével minden magányosan élõ személy megnyugtathatja magát, hogy nem õ a hibás, amiért egyedül kell élnie és tovább ámíthatja magát afelõl, hogy õ micsoda magasztos lélek, hiszen nem kell legondolkoznia és fáradoznia azon, hogy a párkapcsolatra alkalmatlanná tevõ negatív tulajdonságait felismerje, beismerje és azokat feloldva, új, pozitív képességekké alakítsa. A duál elmélet tehát a sors-feladat elhazudását és az életfeladatok elhárítását szolgáló egyik legjobb misztikus eszköze, azon kívül, hogy jó pénzeket hoz a misztikus tisztánlátók és a duál párok érkezését megjósolni képes boszorkányok, kártyavetõk és kókler asztrológusok konyhájára. A másik, ehhez hasonló, de egészen új keletû misztikus szamárság az un. indigó gyermekek és újabban a kristály gyermekek elmélete, akik állítólag azért "jönnek" a legmagasabb és az ultra-magas égi szférákból a földre, hogy elõbb a szüleiket, majd a népeiket és az egész emberiséget az igazságra rávezessék és megmentsék. Mit gondolsz, létezik-e olyan, a reinkarnáció tévtanára lapozó, un. "ezoterikus" tanok iránt érdeklõdõ, de az élet különbözõ területein - például a házasság és a családi élet területén - kudarcot valló anyuka, akiben nem ébredne fel a gyanú,
hogy az õ "különleges" egykéje is, ilyen megváltó-jelölt indigó, illetve kristály palánta? És létezik-e szerinted olyan magányos és egykés anyuka, aki, miután a misztikusok, illetve az asztrológusok konfirmálták ezt a "jogos" feltevését, nem képzeli azt, hogy neki már nem is kell sem szülõként, sem nõként tennie. Hogy nem kell erõfeszítéseket tennie annak érdekében, hogy egy új, teljes és egészséges családot létrehozzon és azzal együtt õ és a gyermeke is egészségesen fejlõdjön? Hiszen itt van az õ, magától és magából mindent tudó csodabogár szemefénye, aki magában hordozza az isteni szikrát és nem csak, hogy helyette, hanem az egész emberiség helyett majd helyrehoz és elintéz mindent. Ugyanúgy, ahogy az UFO- hívek szerint a marslakók, nagy humanista szeretetbõl és szellemi felsõbbrendûségükbõl eredõ ajándékozási jókedvbõl elintézik majd nekünk az emberiség és a föld problémáit. És tudod, hogy az indigó - gyermek elmélettel szemben mi a gyalázatos valóság? Az, hogy ezt az elmélet nem csak, hogy a lelkiismeret furdalás elnémítását szolgálja, hanem az egész emberiség jövõjére nézve veszélyes. Nem igaz ugyanis, hogy a karrierépítés és a gazdasági önállóság érdekében munkát és családot - gyermeket 8-16 évig nem-vállaló(!) civilizált nõk, akik tehát egy évtizeden, vagy másfél évtizeden át "védekeztek" (valójában vétkeztek!) a teremtés elsõ törvénye: a gyermekáldás ellen, spirituális szempontból normális gyermekeket szüljenek! Azok az idõs anyák tehát, akik harminc, sõt ma már harmincöt éves koruk után kapnak csak észbe, hogy ha családjuk nincs is, mert azt feláldozták a karrierépítés, illetve az emancipált nõi státusz megszerzése oltárán és szétszakadt vagy létre sem jött, legalább egy sebtében összekapart látszat-családot, és ha az nem, akkor legalább egy gyermeket össze kellene hozni - esetleg lombik bébi programmal -, a sok éven át folytatott gyermekáldás ellenes magatartás, illetve az átélt abortuszok következtében, megtöltik spirituális struktúráját gyermek- és életellenes programmal (karmával). Távol állnak tehát ezek, a nõgyógyászati (tudományos) technológiákkal életre kényszerített gyermekek, hogy akárcsak átlagos spirituális struktúrával és egészséges biológiai szervezettel rendelkezzenek. Inkább õket kell valamiképp megmenteni az élet és az egyetemes kiegyenlítõdési szellemiség: a megváltás számára, nem hogy õk tanítgassanak és megváltsanak minket! Ez ugyanannak a szellemi jelenségnek a finomabb változata, mint amit az igazi tisztánlátók a muzulmán "fekete özvegyek" öngyilkos-terrorista gyermekei esetében észlelhetnek. Vagyis azt, hogy nem csak hogy a nyugati ellenséget eltüntetni, de az iszlám világ-gyõzelme érdekében akár önmagukat is feláldozni kész muzulmán anyák, olyan gyermeknek adnak életet, akik felnõvén, egyetlen "hívó" szóra hajlandók a robbanószereket magukra kötve, nem csak a zsidó üzletekbe, vagy a "fehér" szállodákba berohanva a ruhájuk alá rejtett pokolgépet felrobbantani, hanem ma már az Iraki mecsetekben is elkövetik ugyanezt, számtalan hittársukat is meggyilkolva silány helyi politikai célok megvalósulása érdekében. Tudom, hogy ez meredeken hangzik, de a huzamosan fenntartott életellenes és gyermek, illetve magzat-ellenes képzelet olyan, ugyancsak életellenes, tehát rombolásra és önrombolásra kész, agresszív spirituális struktúrákat hoz létre az individuum tudattalan szellemvilágában (elméjében, aurájában), amely agresszív spirituális struktúrák az utódokba "beivódnak" magzati létállapotukban, vagyis mialatt a magzat az anyaméhben emberi lénnyé alakul. Ezek az anyáktól, illetve az anyai ági nõi õsöktõl, a generációkon keresztül fennmaradó, a generációk különbözõ tagjait egymással összekötõ spirituális memória révén öröklött élet- és gyermek-ellenes, illetve a Sorsés Istenellenes programok egészen könnyen kimutathatóak a személyi horoszkópokban. Azt állítani tehát, hogy egy a gyermekáldás ellen tíz éven keresztül védekezõ, illetve többszörösen abortáló nõk, akiket az orvos professzorok mesterségesen megtermékenyítettek, és akikbõl kilenc hónapi folytonos megfigyelés (magzatzaklatás!) után császármetszéssel kioperáltak egy-egy gyermeket, ilyen, spirituálisan magasabb rendû "indigó" gyermekeket hoznak a világra, egyenértékû azzal, hogy az halálos ellenségképzettel vallásosan átitatott képzeletû muzulmán fekete özvegyek egytõl egyig csupa tiszta szívû Jézusokat és galamb lelkû béke apostolokat hoznak a világra. - Hogy te miket nem mondasz! Nem arányos tehát az apai és az anyai spirituális örökség közötti megoszlás? Nem írnád kicsit jobban körül ezt a, szerinted az anyai vonalon "mûködö", vagy esetleg, egyelõre általatok csak ott észlelt spirituális memóriát? - Nem azt mondtam, hogy az apáktól nem örökölnek semmi rosszat a magzatok - vagyis a gyermekek, hanem azt, hogy az anyáink által átélt szellemiséget, szellemi és lelki világuk jellegzetességeit sokkal nagyobb arányban örököljük, mint az apák jellegzetességeit. És ezt nem azért mondom, mert a szülõk és gyermekek, a nagyszülõk és unokák, dédszülõk és dédunokák személyi horoszkópjainak az összehasonlításából erre a következtetésre jutottam, illetve jutottunk társaimmal, akiknek az általam észlelt anyai öröklõdési jelenséget jeleztem. És nem csak nem csak azért logikus, hogy ezt észleltem, mert a nõk rendelkeznek azzal a csodálatos szervvel, amit méhnek neveznek, és ennek következtében nem a férfiak, vagyis nem az apák ideális - képzeleti, szellemi - gondolati és asztrális - érzelmi fluidumával töltõdik a magzat kilenc hónapon át közvetlen módon (mert az anya közvetítésével az apa szellemiségével is telik, de csakis annak a közvetítésével!) reggeltõl estig és estétõl reggelig! Hanem azért is, mert a nõi petesejt százszor nagyobb mint a férfi ivarsejtje, de nem csak tömegében nagyobb, hanem az általa tartalmazott és nem utolsó sorban állandóbb információ is nagyobb mind mennyiségileg mind összetettségében az ivarsejt információ-rendszerénél. És az állandó meghatározás ebben az esetben egy igen fontos tényezõ! Miközben a férfi ivarsejtek folyamatosan cserélõdnek - kilövellõdnek a szexuális aktus közben, vagy elhalnak idõvel és újratermelõdnek, addig a nõi petesejtek már a lány újszülöttek petefészkében kialakulva készen állnak és így várnak hosszú éveken át a sorukra: a beérésre és az esetleges megtermékenyülésre. Csak azt nem értem, hogy a sok "magasabb létszférák" létezését bizonygató és e szférák természete felöl minket tudósító tisztánlátó misztikus és auralátó csodabogár, hogy a csodában nem tudott errõl ez egyszerû biológiai tényrõl a spirituális tényállásra és valóság-folyamatokra visszakövetkeztetni és ezáltal annyi életbevágóan fontos létjelenséget számunkra megmagyarázni? Miért nem olvasták ki mindezt az aurákból, vagy a sokat emlegetett dimenziókból, ha annyira látható számukra minden? Vagy miért nem súgták meg nekik ezt az egyszerû és logikus tényt, amit én a különbözõ generációk horoszkópját vizsgálgatva észrevettem, az állítólagos túlvilági - mestereik, akik meditációban és álomban, a fülükbe sugdossák a szent ezoterikus tudást? Milyen auralátók és