Szakmai ismereteimet hallgatóimnak adtam át

AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK 53. Szakmai ismereteimet hallgatóimnak adtam át Prof. Dr. Thyll Szilárd István professor emeritus Szarvas, 2018

AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK 53. Szakmai ismereteimet hallgatóimnak adtam át Írta: Prof. Dr. Thyll Szilárd István professor emeritus Szarvas, 2018

Sorozatszerkesztők: Dr. Szitó János nyugalmazott vízépítő mérnök Dr. Gombos Béla főiskolai docens Lektorálta: Dr. Bíró Tibor Kiadó: SZIE Agrár- és Gazdaságtudományi Kar, Szarvas és a Tessedik Öreggazdász Egyesület, Szarvas Felelős kiadó: Dr. Futó Zoltán mb. dékán és Gyulavári András elnök A kiadás támogatói: Szarvas Város Önkormányzata Növényolaj Szövetkezet/2007, Békésszentandrás Szentandrási Földművelő Gazdák Szövetkezet, Békésszentandrás Dankó Béla, Kondoros Hidasiné Sztancsik Anna, Szarvas Lestyan Goda Zsombor, Szarvas Kondacs Mihály, Szarvas Dr. Köhler Mihály, Debrecen Maczik Mihály, Kondoros Táli Károly, Halásztelek Nyomtatta a, Szarvason Felelős vezető: Tatai László

A KIADÓK ÜZENETE Az Agrártörténeti füzetek sorozatot dr. Ligetvári Ferenc (egyetemi tanár, az MTA doktora), alapító szerkesztő indította útjára 1998-ban, és gondozta 2002- ig. A sorozat arculata az évek során bizonyos változásokon ment át. A sorozatot 2003 2007 között dr. Bukovinszky László (főiskolai tanár, CSc) szerkesztette. A sorozat 1-14. kötete az alapító szerkesztő által megfogalmazottak szellemében jelent meg, s gazdagította az olvasók általános és szakmai ismereteit. 2008-ban a Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kar (TSF MVKF Kar) és a 2007-ben megalakult Tessedik Öreg-gazdász Egyesület együttműködési megállapodást írt alá. Ebben megfogalmazódott többek között az Agrártörténeti füzetek közös kiadásának szándéka is. Az Agrártörténeti füzetek a 15. számtól kezdődően a TSF MVKF Kar (ill. jogutódja 1 ) és a Tessedik Öreggazdász Egyesület közös kiadásában jelennek meg. A munkák minőségének javítása, színvonalának emelése érdekében a köteteket lektoráltatjuk. A továbbiakban is fontosnak tartjuk a szarvasi agrároktatás intézményeihez kötődő visszaemlékezéseket, ill. az ehhez kapcsolódó egyéb munkákat, hogy múltunk e kevésbé ismert eseményeit szélesebb olvasói kör megismerhesse, és megmentsük azokat a végleges feledéstől. A szarvasi agrároktatásban résztvevő tanárok és az itt végzett öregdiákok életútjának bemutatása mellett fokozott figyelmet fordítunk olyan témakörök megjelentetésére, amelyek a Szarvasi Kistérség és a Körös-vidék arculatát alakítják a földhasználat, a természeti környezethez alkalmazkodó (környezetkímélő, ökológiai) gazdálkodás és a vízgazdálkodás területén. Helyet adtunk a SZIE Agrár- és Gazdaságtudományi Kar Tessedik Campusán rendezésre kerülő Tudományos Diákköri Konferencián legjobb minősítést elért dolgozatok közlésére. Tervbe vettük aktuális szakmai témák megjelentetését is. A sorozat kiadását, illetőleg rendszeres megjelenését külső támogatók anyagilag segítették már eddig is, és erre a segítségre ezután is számítunk. Szeretnénk, ha együtt lehetnénk a hagyományok tisztelői, az értékek felismerői és megőrzői. A témaajánlatokat, vagy a kész munkákat a sorozatszerkesztő/k/höz kérjük eljuttatni. Együttműködésüket köszönjük. Szarvas, 2018. február 1 A Kormány 1006/2018. (II. 1.) Korm. határozata alapján 2018. február 1. napjától SZIE Agrár- és Gazdaságtudományi Kar Szarvas néven működik.

20 ÉVES AZ AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK SOROZAT A Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kar, mint kiadó indította útjára 1998-ban Dr. Ligetvári Ferenc kezdeményezésére. Így jelent meg a sorozat 1-14. száma. A kiadóhoz társként csatlakozott 2008-tól a 2007-ben megalakult Tessedik Öreggazdász Egyesület. A kiadó neve 2000-től Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kar, 2009-től SZIE Víz- és Környezetgazdálkodási Kar, 2012-től SZIE Gazdasági, Agrárés Egészségtudományi Kar, 2017-től SZIE Agrár és Gazdaságtudományi Kar. Sorozatszerkesztők: 2003-tól Bukovinszky László, 2010-től Csengeri Erzsébet Szitó János, 2013 2015 között Montvajszki Márk Szitó János, 2016-tól Gombos Béla Szitó János. A sorozat számainak 72%-a közös kiadásban, dr. Szitó János sorozatszerkesztő anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzett szervező és technikai előkészítő, legtöbb esetben korrektori munkája eredményeként jelent meg. Kiemelendő, hogy az eddig megjelent számok 34%-a a nagy rutinnal rendelkező dr. Molitorisz Pál nyugalmazott városi vezető ügyész, helytörténész szerkesztésében vagy szerzőségében született. A sorozat 50. és 51. száma 2017-ben jelent meg. A jubileumi évben lesz olvasható az 52. szám és 53. szám, de további gyarapodásra is látunk esélyt. Szarvas, 2018. február A sorozat szerkesztői

TARTALOM Bevezetés... 9 Az életre felkészülés időszaka... 10 AZ ELŐZMÉNYEK... 10 AZ ELEMITŐL AZ ÉRETTSÉGIIG... 11 AZ EGYETEMI ÉVEK... 14 AZ EGYETEMET KÖVETŐ SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSEK... 17 Szakmai tevékenységem... 20 SZAKMAI GYAKORLATI TEVÉKENYSÉG... 20 FELSŐOKTATÁSI OKTATÓ TEVÉKENYSÉGEM... 21 KUTATÓI TEVÉKENYSÉGEM... 29 Társadalmi tevékenységeim... 31 A nyugdíjazás és az azt követő időszak... 32 Publikációim... 37 KÖNYVEK, KÖNYVRÉSZLETEK... 37 EGYETEMI, FŐISKOLAI JEGYZETEK, ILL. RÉSZLETEK... 38 TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK... 39 MŰSZAKI IRÁNYELVEK, SZABVÁNYOK... 42 TANULMÁNYOK, JELENTÉSEK... 42 Kitüntetéseim... 43 Családomról... 45

Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem. (Móricz Zsigmond) Bevezetés Életem elmúlt évtizedei Európa történetéhez hasonlóan meglehetősen változatosak, izgalmasak voltak. A társadalomban bekövetkezett változások jelentős hatással voltak születésemtől kezdve az egész egyéni életemre. Ott kezdem, hogy magyar szülők gyermekeként az akkor éppen Csehszlovákiához tartozó Érsekújváron, akkori nevén Nové Zamkyban, Konstantin Kristóf néven születtem, de az elemi iskolát az I. Bécsi Döntés után újra Magyarországhoz tartozó Kassán már Kristóf Szilárdként kezdtem meg, de ezt megelőzően részt vettem 1938. november 8-án Horthy Miklós fehér lovon történt Kassára bevonulásán. Ugyanakkor elég közvetlen módon megértem (1941. június 26-án) Kassa bombázását is, mivel átmeneti kilakoltatásunkra került sor, a környékünkön ledobott, de fel nem robbant bombák miatt. Édesanyám 1943-ban baleset miatt bekövetkezett halálát követően mivel édesapám a fronton lelte halálát édesanyám húga (született Lauff Olga) és férje (Thyll István) vettek magukhoz, akik Szolnokon laktak. Így sikerült az 1944. évi szolnoki bombázásokat is megélnem. Nevelőszüleim 1947-ben adoptáltak, így változott a nevem Thyll Szilárdra. 1944/45 telén, Budán élvezhettem Budapest ostromát, és az áramilletve vízellátás hiányának hátrányait. 1956-ban a forradalmat már egyetemistaként éltem meg, a jóval későbbi 1989-es rendszerváltozást pedig a felsőoktatásban tevékenykedő aktív oktatóként éltem át. A politikából igyekeztem kimaradni, így életemet sikerült inkább a szakmában elmélyíteni. 9

Az életre felkészülés időszaka AZ ELŐZMÉNYEK Mint a Kárpát-medence lakosainak jelentős részére, rám is jellemző hogy ereimben vegyes vér csörgedezik. Anyai nagyapám Lauff Jakab cipszer, vagyis szepességi szász volt, foglalkozása cipő felsőrészkészítő, aki beszélt magyarul, cipszerül, szlovákul, és mivel sok zsidó megrendelője is volt, megtanulta a jiddis nyelvet is. Anyai nagyanyám, aki háztartásbeli volt, baleset következtében fiatalon meghalt, de előtte 10 gyermeknek adott életet. Apai nagyszüleim szlovákok voltak, annyira, hogy a nagyanyám csak szlovákul beszélt, magyarul csupán néhány szót tudott. Nagyapám kereskedő, nagyanyám ugyancsak háztartásbeli, akik viszonylag korán meghaltak. Édesanyám Lauff Valéria háztartásbeli volt, majd a II. világháború kezdetén a hadkiegészítő parancsnokságon tisztviselőként dolgozott 1943-ban bekövetkezett haláláig. Édesapám (Kristóf István) katonaságra történt bevonulásáig a Meinl cég üzletvezetője volt Érsekújváron, majd Kassán. Én 1934. október 27-én születtem, az akkor már 15 éve Csehszlovákiához tartozó Érsekújváron, akkori nevén Nové Zamkyban. Itt nem sokáig laktunk, mert apámat Kassára helyezték és egy ottani Meinl üzlet vezetésével bízták meg, majd 1942-ben behívták katonának, és a frontra került, ahol meg is halt. Édesanyám 1943-ban bekövetkezett baleseti halálát, illetve édesapám fronton ért halálát követően édesanyám húga és férje Thyll István vettek magukhoz, 7 évvel idősebb nővéremet anyai nagyapám Kassán nevelte, és iskoláztatta, az 1945-től ismét Csehszlovákiához tartozó Kosicén. Nevelő apám a Szolnoki Cukorgyár osztályvezetője, nevelőanyám háztartásbeli volt. Ők 1947-ben igazságügyi miniszteri engedéllyel örökbe fogadtak (adoptáltak) így családi nevem Thyll-re változott. 1950-ben a 12 államosított cukorgyár vezetőit annak érdekében, hogy ne alakuljanak ki klikkek más cukorgyárhoz helyezték át. Így került apám a selypi cukorgyárba, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Nevelőszüleimnek igen nagy hálával tartozom, mert saját gyermekükként becsületességre, szorgalomra, mások megbecsülésére, munkára és egyáltalán az életre neveltek, tanítattak és részemre mindent megadtak. 10

AZ ELEMITŐL AZ ÉRETTSÉGIIG Az elemi iskolát Kassán kezdtem meg, de a folytatásra Szolnokon került sor, ahol az elemi iskola 3. osztályát a Cukorgyári Társulati Elemi Iskola osztatlan osztályában kezdtem. 1944 őszétől nem volt tanítás, így a 4. elemi tananyagából 1945 májusában magánvizsgát tettem. Ilyen, meglehetősen gyenge alapokkal kezdtem a középiskolát a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium első osztályában, ahol a régi 8 osztályos gimnáziumi tanterv szerint többek között latin, természetrajz, mennyiségtan és mértan tárgyakat tanultam és a meglehetősen gyenge alapok miatt az első félévben az eredményeimmel nem nagyon dicsekedhettem. Az év végi eredményeim már jobbak voltak. Közben a közoktatás átszervezése miatt az általános iskolai képzés megszűnt a gimnáziumban, így én a volt Szolnoki Állami Polgári Fiúiskolában létrehozott Rákóczi úti Állami Általános Fiúiskolában folytattam tanulmányaimat, ahol már igen jó eredménnyel végeztem az egyes osztályokat. Itt a változatosság kedvéért latin helyett német nyelvet tanultam. Tanulmányaim során egyre jobban kezdtem megkedvelni a kémia tárgyat, melynek hatására egy az otthonomban lévő kis mellékhelységet egy kémiai laboratóriumnak rendeztem be, és az akkor még létező Méhes Gyula: Kémiai kísérletek című könyv alapján, illetve a különböző alkalmakra kapott eszközök segítségével kísérleteket végeztem, különböző preparátumokat állítottam elő. Ezek eredményeként időnként majdnem felrobbantam, vagy megsérültem, de ez nem tántorított el attól az elhatározásomtól, hogy én vegyész leszek, méghozzá gyógyszervegyész. Ennek ellenére az általános iskola befejezését követően a szolnoki 13. Ipari Gimnázium Vas-Fém-Gépipari Tagozatára írattak be. Ide csupán néhány hónapig járhattam, ugyanis szívizomgyulladásban megbetegedtem, és hónapokig vagy otthon nyomtam az ágyat, vagy a budapesti Szent István Kórházban feküdtem, ahol végül megállapították, hogy a betegséget a mandulák gyulladása okozta, melyek eltávolítását követően rohamosan meggyógyultam. Közben Nevelőapámat az államosított Szolnoki Cukorgyárból a Selypi Cukorgyárba helyezték át, ahol a legközelebbi középiskola Hatvanban volt. Legnagyobb örömömre 1950-ben szeptemberben hozták létre a Középgépipari Minisztérium (mely különböző robbanóanyagokat gyártó ipari üzemek felügyeletét látta el) jelentős anyagi támogatásával a hatvani 4. Vegyipari Technikumot. A technikum létrehozásával régi vágyam teljesülhetett, ugyanis felvételt nyertem a vegyipari technikumba, amelynek első, tehát alapító növendékei voltunk. A technikumot egykori barokk stílusú Deutsch kastélyban helyezték el, és mivel a kastély eredetileg nem ilyen célra épült jelentős átalakításokat kellet végrehajtani, így, osztálytermek, 11

laboratóriumok épültek, de a tanév kezdetére ezek csak részben készültek el, ezért a diákok is közreműködtek a munkákban, főleg a laboratóriumok berendezésben, majd a nyári szünetben- segédmunkásként- egy új kollégium építésében.. Az egykori kastély földszinti részén a laboratóriumok, az emeleten a díszterem, osztálytermek és egy műszeres laboratórium kialakítására került sor. Az iskolát, amelyet robbanó anyagok technológiájára specializáltak, az említett minisztérium támogatta többek között anyagiakkal is, így az iskola műszerezettsége magasan a legjobb volt a vegyipari technikumok között. A nyári gyakorlatokat gyógyszergyárakban (Chinoin, Richter Gedeon) teljesítettem. Az egykori hatvani 4. sz. Vegyipari Technikum (valaha Deutsch kastély, ma Vadászati Múzeum) Az iskola igazgatója Lini István (Nagykároly, 1911. Kazincbarcika, 1988) egy kiváló ember, kiváló pedagógus és rendkívül jó vezető volt, aki mivel egy új intézmény létrehozásáról, alapításáról volt szó a különböző problémákat nagyszerűen oldotta meg. Szakmai segítsége volt Bencz Győző műhely-főnök, aki kezdetben vegyésztechnikus, az egyetem elvégzését követően vegyészmérnökként, csak néhány évvel volt idősebb tanítványainál. Tanáraink részben fiatal tanárok, szakemberek, részben igen nagy gyakorlattal rendelkező igazi pedagógusok és szakemberek (vegyészek) voltak, akik nemcsak a szakmát tanították meg nekünk, hanem becsületes életre neveltek bennünket. Nekik is örök hálával tartozom. Később az iskolát Kazincbarcikára helyezték át 2. 1954-ben kitűnő eredménnyel tettem le az érettségi illetve képesítő vizsgát, és szereztem vegyésztechnikusi képesítést, illetve oklevelet. 2 Kazincbarcikára 1956 szeptemberében költözött (Irinyi János Református Szakgimnázium, Szakközépiskola, Szakgimnázium és Diákotthon:.) 12

Vegyésztechnikusi oklevelem 13

Eredményeim és felkészültségem alapján bizakodva jelentkeztem közel 30 iskolatársammal együtt a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karára, ahol eredményes felvételi vizsgát tettem. Legnagyobb bánatomra az egyetemtől olyan értesítést kaptam, miszerint a felvételi vizsgán megfelelt, de hely hiányában nem nyert felvételt, viszont ajánlották a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agronómiai Karát. A mezőgazdaság meglehetősen távol állt hozzám, de az ajánlatot kénytelen voltam elfogadni, mert ellenkező esetben a Magyar Néphadsereg kötelékébe kerültem volna a kötelező katonai szolgálatra 3. AZ EGYETEMI ÉVEK 1954 szeptemberében Budapesten beiratkoztam a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agronómiai Karának I. évfolyamára, ugyanis egy ideig az egyetem I. évfolyama Budapesten volt. Őszintén bevallom, hogy nem túl nagy lelkesedéssel iratkoztam be, mivel én már tíz éves koromtól vegyésznek készültem, és a mezőgazdaságról nem sok ismeretem volt. Amikor megismertem a képzés tantervét akkor jöttem rá, hogy az rendkívül sokrétű, a legkülönbözőbb természettudományokat, gazdálkodástudományokat, társadalomtudományokat magában foglaló képzést jelent. Kiderült létezik egy speciális öntözéses gazdálkodási szak, amely eléggé műszaki jellegű, így erre jelentkeztem több olyan társammal, akik eredetileg ugyancsak a vegyészmérnöki karra jelentkeztek. Szimpatikus volt számomra a tantervben az is, hogy az első félévben a Szervetlen és analitikai kémia tárgy heti 6+3 órában szerepelt, de a 2. félévben is 2+2 órában és hozzá a Szerves kémia tárgy 2+1 órában. A kémiai jellegű tárgyak a későbbiekben is jelentős óraszámban voltak a tantervben. Természetesen több olyan tárgy is volt (növénytan, állattan, növény élettan stb.), amelyek újszerűek voltak számomra, mivel ilyen tárgyakat a vegyipari technikumban nem tanultam. Szerencsére ezeket a tárgyakat olyan neves és elismert professzorok oktatták, mint Bacsó Nándor (1904 1974) meteorológia, Máté Imre (1911 1993) növénytan, Priszter Szaniszló (1917 2011) növénytan gyakorlat, az akkor már 73 éves Keller Oszkár (1882-1955) állattan, Frenyó Vilmos (1908 1998) növényéllettan, Páter Károly (1900 1964) talajtan, Horváth 3 a második világháború befejezésétől 2004 novemberéig fennállt rendszer. Az utolsó év vonulási rendjét a 16/2004. (VI. 29.) HM rendelet a 2004. évi sorállományváltás végrehajtásának rendjéről című jogszabály határozta meg. (Sorkatonai szolgálat Magyarországon: https://hu.wikipedia.org/wiki/sorkatonai_szolg%c3%a1lat_magyarorsz%c3%a1gon, 2018. február 12.) 14

János (1910 1970) mikrobiológia, Manninger G. Adolf (1910 1982.) rovartan, Pecznik János (1914 1997) agrokémia, Sipos Gábor (1903 1994) földműveléstan, Cselőtei László (1925 2012) zöldségtermesztéstan, Kolbai Károly (1901 1972) növénytermesztéstan stb., akik mindent megtettek azért, hogy ezeket a tárgyakat megszerettessék a hallgatósággal. Valóban, ezek a tárgyak egyre közelebb kerültek hozzám, egyre jobban megszerettem őket. Sajnos csak az utolsó évben jött az egyetemre kedves tanárom, példaképem Oroszlány István (1914 1984) professzor, a szakma Oroszlány Pista bácsija, aki az egyetem befejezése után is figyelemmel kísérte sorsom alakulását, atyáskodott felettem, aki folyamatosan arra ösztönzött, hogy szakmailag lépjek előbbre, folytonosan képezzem magam, akinek életem végéig hálával tartozom. Pista bácsi mind emberileg, mind szakmailag példaképe lehetett mindazoknak, akik Őt személyesen ismerték. Szerencsémre, és ezért hálát adok a sorsnak, hogy Pista bácsival a szakmérnök képzések keretében, valamint egyetemi doktorim és kandidátusi értekezésem kapcsán gyakran találkoztam, útmutatásait jó szívvel és köszönettel fogadhattam. Az öntözéses gazdálkodás szakterülettel kapcsolatban további részletes ismereteket szerezhettünk a szarvasi Öntözési Kutató Intézet bikazugi kísérleti telepén szervezett kiegészítő félév keretében, ahol a már korábban tanult tárgyak, mint az öntözéses növénytermesztés, a kultúrtechnika, öntözéses üzemtan ismereteinek bővítése mellett többek között olyan témakörök oktatására került sor, mint a talajjavítás (Fekete Adorján) és a haltenyésztés (Szalay Mihály, 1920 1974). Az egyetemi tanulmányaimat a Műtrágyázás hatása a cukorrépa-termés mennyiségére és minőségére öntözéses viszonyok között című, szántóföldi kísérleteken és laboratóriumi méréseken alapuló diplomamunkámmal fejeztem be. A védés eredményeként kitűnő minősítésű mezőgazdasági mérnöki diplomát szereztem. Az agrártudományi egyetemi tanulmányaimmal kapcsolatban végül is le kellett vonnom azt a következtetést, hogy a rendkívül széleskörű képzés, a megszerzett ismereteim rendkívül hasznosak voltak számomra szakmai tevékenységem, munkáim bármely területén. 15

Mezőgazdasági mérnöki oklevelem 16

AZ EGYETEMET KÖVETŐ SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉSEK A mezőgazdasági mérnöki oklevél megszerzését követően igyekeztem szakmai ismereteimet bővíteni. Ennek érdekében több hazai illetve külföldi szalmai kurzuson vettem részt. Először az öntözésgazdálkodási szakmérnöki kurzusra iratkoztam be. Itt is kiváló professzorok Oroszlány István, Petrasovits Imre (1925 1995), Cselőtei László (1925 2012), adták át tudásukat számunkra. 1962. december 17-én tettem államvizsgát az öntözéses gazdálkodási szakmérnöki szak befejezéseként, és szereztem kitűnő minősítésű mezőgazdasági szakmérnöki oklevelet. 1969 1971 között (hidrológia és vízgazdálkodás tárgyakból tett különbözeti vizsga alapján) részt vettem a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán szervezett mezőgazdasági vízgazdálkodás szakmérnök képzésben. A képzés során is olyan kiváló professzorok előadásait hallgathattam, mint Oroszlány István, Salamin Pál (1913 1984), Petrasovits Imre. 1971. május 14. dátummal jeles eredményű államvizsga alapján mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnöki oklevelet szereztem. 1973. február 24-én tettem angol nyelvből eredményes középfokú állami nyelvvizsgát az Idegennyelvi Továbbképző Központban. 1973. augusztus 27 és december 14 között részt vettem a hollandiai Wageningenben a International Agricultural Centre 4 és az International Institute for Land Reclamation and Improvement 5 által szervezett 12. International Course on Land Drainage kurzuson 6. A tanfolyam előadásait a szakterület nemzetközileg elismert szakemberei tartották, de gyakorlati feladatok végrehajtására is sor került és részt vettünk tanulmányutakon (kivitelezés, műanyagcső gyártás, művek üzemeltetése stb.) is. A résztvevőknek beszámolókat kellett tartaniuk, a tanfolyam végén bizonyítványt (Certificate) kaptunk, amellyel igazolták a tanfolyam eredményes befejezését. Az itt megszerzett ismereteket későbbi tevékenységemben (oktatás, könyvírás, tervezés) igen jól tudtam hasznosítani. 1982-ben Belgiumban, a Leuveni Egyetem (University of Leuven) által szervezett egy hetes talajvédelmi (Soil Protection) kurzus előadásain bővítettem szakmai ismereteimet. 1984. január március között Washington D.C.-ben vettem részt az Economic Development Institute of the World Bank, Course on Planning 4 Nemzetközi Mezőgazdasági Központ. 5 Nemzetközi Meliorációs és Fejlesztő Intézet. 6 12. Nemzetközi vízrendezési továbbképző tanfolyam. 17

and Appraisal of Irrigation Projects 7 tanfolyamán, melyen előadások hangzottak el nemzetközileg elismert szakemberektől, és tényleges tervezési feladatokat kellett elvégeznünk fejlődő országok öntöző rendszereiben. 1984-ben a MÉM Mérnök és Vezetőképző egy hetes Felsőoktatás politikai továbbképzését végeztem el, és ezen szerzet ismereteket vezetőként hasznosítottam. 1989-ben az Egyesült Államokban Iowa állam Ames városában vettem részt a The Department of Agronomy Iowa State University of Science and Technology által szervezett Development Program in Crop Production 8 című egy hónapos továbbképzésen. Öntözéses gazdálkodási szakmérnöki oklevelem 7 Világbank Gazdaság Fejlesztő Intézete által szervezett Az öntözési projektek tervezése és értékelése tanfolyam. 8 Fejlesztési program a növénytermesztésben. 18

Állami nyelvvizsga bizonyítványom angol nyelvből Mezőgazdasági vízgazdálkodási szakmérnöki oklevelem 19

Szakmai tevékenységem SZAKMAI GYAKORLATI TEVÉKENYSÉG Az egyetem befejezését követően rövid ideig a Szolnoki Cukorgyár kísérleti telepén dolgoztam, ahol a kísérletek beállítását, elrendezését végeztem el. Ezt követően a Szolnok megyei TSz Beruházási Irodánál műszaki ellenőrként dolgoztam. Feladatom volt a megyében az öntözőtelep építésekkel, vízrendezési létesítmények kivitelezésével, és a talajjavítások (kémiai talajjavítások, digózások) végrehajtásával kapcsolatos műszaki ellenőri feladatok ellátása. Ebben az időszakban Szolnok megyében rendkívüli intenzitással folyt az öntözésfejlesztés illetve a talajjavítás. Ez a tevékenységem rendkívül hasznos volt szakmai szempontból, mivel lehetőségem volt tanulmányozni a tervezési tevékenységet, megismertem a különböző kivitelezési technológiákat (csatorna-kialakítás, műtárgyépítés) és ezzel gyakorlati ismereteimet gyarapítottam. Ezt követően a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Mezőgazdasági osztályára kerültem, ahol megyei öntözési felügyelő beosztásban dolgoztam. Ebben a munkámban nagyon jól tudtam hasznosítani az öntözésfejlesztésben élen járó Szolnok megyében szerzett ismereteimet, tapasztalataimat. Szabolcs-Szatmár megyében ekkor kezdődött az öntözésfejlesztés és ebben a beosztásomban részt vettem az öntözőtelepek kijelölésében, tervezésében, kivitelezésében és üzemeltetésében. A kisebb öntözőtelepek létrehozása, üzemeltetése mellett elindítottam többek között a Tiszabecs-Milotai öntözőrendszer létrehozását. A felsőoktatásba kerülve sem szakadtam el a gyakorlattól. A Debreceni Agrártudományi Főiskola Kultúrtechnikai Tanszékén az un. KK (költségvetésen kívüli) munkák keretében tervezői feladatokat láttunk el, bele értve az előkészítő tevékenységeket (hidrológiai előmunkálatok, geodéziai felmérések stb.) illetve a tervezői munkát. 1973-ban a Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses Meliorációs Főiskolai Karára kerülve, 1974-től másodállásban az Agrober 9 Szarvasi Kirendeltségén tervezési osztályvezetőként dolgoztam. Itt hígtrágya öntözőtelepek, rizstelepek és egyéb öntözéssel kapcsolatos létesítmények tervezésével foglalkoztunk. 9 Mezőgazdasági beruházó vállalat 20

Később, az 1980-as években, mintegy három éven keresztül az Agrober kecskeméti kirendeltségénél szaktanácsadóként dolgoztam ugyancsak másodállásban. E tevékenységek mellett a szarvasi időszakomban a tanszéki KK munkák keretében jelentős tervezési munkákat végeztünk szinte a mezőgazdasági vízgazdálkodás teljes területére, tanulmány tervektől a kiviteli tervekig. FELSŐOKTATÁSI OKTATÓ TEVÉKENYSÉGEM Felsőoktatási tevékenységemet 1963. május 20-án az egyetemi rangú Debreceni Agrártudományi Főiskolán az akkor alakuló Kultúrtechnika Tanszéken kezdtem meg, egyetemi adjunktus beosztásban. Itt kezdetben a Kultúrtechnika tárgy gyakorlatait (vízrendezés, öntözés) tartottam, majd később, amikor a Földméréstan tárgy a tanszékhez került, ennek tárgyfelelős előadója lettem. Az öntözéses szakmérnök képzés beindulását követően ebbe a képzési formába is bekapcsolódtam. A 1973. augusztus 1-től a Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi Öntözéses- Meliorációs Főiskolai Karára kerültem áthelyezéssel főiskolai docens beosztásba, az akkori kari vezetés felkérése alapján. Nagy örömmel vállaltam ezt a munkát, mert tudtam, hogy Szarvason ennek a szakterületnek hagyományai vannak, hiszen 1780-ban Tessedik Sámuel itt hozta létre Európában az első mezőgazdasági iskolát, amely ugyan 1806-ban kényszerből bezárt, de 1927-ben újra nyitott középfokú gazdasági tanintézetként, a háború után pedig mezőgazdasági középiskolaként, majd mezőgazdasági technikumként működött, és ezekben az intézményekben már akkor nagy súlyt helyeztek a talajjavítás és az öntözéses gazdálkodás oktatására.. 1960-tól az intézmény felsőfokú mezőgazdasági technikummá alakult, és ebből fejődött ki 1970-ben a főiskolai képzés. Figyelemre méltó, hogy a felsőfokú technikumban, majd ennek utód intézményében különösen nagy jelentőséget tulajdonított az öntözésnek. Kemény munkára ösztönöztek a Főiskolán az olyan nagy elődök, mint Hartyányi László (1911 1978), Marjai Gyula (1930 2013), Kovács Gábor (192 2007), Perényi Károly (1926 1990), akik a Főiskola kiváló oktatói, és elismert szakemberek voltak. Ugyancsak kemény munkára ösztönöztek az itt lévő és nemzetközi hírnévre szert tett kutató intézetek, mint az Öntözési Kutató Intézet (korábban:öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet: ÖTKI majd Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet: ÖRKI) és a Haltenyésztési Kutató Intézet, illetve az ezekben az intézetekben tevékenykedő kutatók kiváló eredményei. 21

Kiváló gyakorlati hátteret jelentettek a Szarvasi Tangazdaság, valamint a Meliorációs Főmérnökség, és ezek kiváló szakemberei. 1976-ig a Földméréstani és Kultúrtechnika tanszék vezetője a mind szakmailag, mind emberileg kiváló dr. Marjai Gyula volt, akitől sokat tanultam. Ő a kutató intézeti megbízásai mellett már nem vállalta a tanszék vezetését, így 1976-ban én kaptam megbízást a tanszék vezetésére, tanszékvezető docensként, két év múlva főiskolai tanárként. 1977-ben a tanszék nevét a kari tanács jóváhagyásával Mezőgazdasági Vízgazdálkodási és Földméréstani Tanszék névre változtattam. Az öntözéses-meliorációs üzemmérnök képzés tantervét természetesen a megfelelő jóváhagyásokkal módosítottam. Ez azt jelentette, hogy a tantervet műszaki jellegű, illetve a műszaki tárgyakat alapozó tárgyakkal bővítettem, mint a Hidrológia és hidraulika, a Vízépítés (benne a talajmechanika), a Geodézia és távérzékelés, a Tógazdálkodás műszaki létesítményei, a Tájrendezés és környezetvédelem, az Erdészet és biotechnika, a Számítástechnika a vízgazdálkodásban, a Mezőgazdasági vízgazdálkodás stb. E tárgyak oktatásához meg kellett teremteni mind a személyi, mind a tárgyi feltételeket. Amíg a tanszék személyi állományát nem sikerült kialakítani, az Öntözési Kutató Intézet munkatársai segítették munkámat, így többek között dr. Szitó János vett részt oktatásunkban. A személyi feltételeket két építőmérnök, erdőmérnök, geodéta, meliorációs üzemmérnökök alkalmazásával, illetve a tanszéken lévő agrármérnököket a mezőgazdasági vízgazdálkodás szakmérnöki képesítés megszerzésére ösztönözve teremtettem meg. Kollégáim igen jól felkészült szakemberek voltak, aki támogatták és segítették fejlesztési elképzeléseimet, és ők is arra törekedtek, hogy hallgatóinknak minél több szakmai ismeretet adjanak át, és tanszéki tevékenységüket ennek szellemében végezték. Szorgalmas munkájuknak köszönhetők az elért sikerek, és hogy a tanszék a szigorú követelmények ellenére a hallgatok körében népszerű volt. Én a Hidrológia-hidraulika, valamint a Mezőgazdasági vízgazdálkodás I. (általános vízgazdálkodás, talajvédelem, síkvidéki vízrendezés) és a Mezőgazdasági vízgazdálkodás II. (öntözés, halászati vízhasznosítás) tárgyak előadásait tartottam. A tárgyak elsajátításához nélkülözhetetlen volt tananyagok megjelentetése, ezért részben önállóan, részben társszerzőként 7 tárgy előadásainak illetve gyakorlatainak jegyzetét írtam meg. A hallgatók tanulását segítette az általam önállóan, társszerzőként illetve szerkesztőkét megírt nyolc szakkönyv. 22

A hallgatók számára a különböző módszerek, művek megismerését szolgálták a különböző tárgyakhoz kapcsolódó mérési, méretezési és tervezési faladatok. Az üzemmérnöki képzési cél megvalósítása, azaz a gyakorlat orientált képzés erősítése érdekében a tárgyi feltételek megteremtését is fontosnak tartottam. Ezért létrehoztam egy hidraulikai laboratóriumot (üvegcsatorna, Reynolds modell, szivárgási modell stb.) és egy talajmechanikai laboratóriumot. A laboratóriumok nagy segítséget adtak a hallgatók számára a tárgyak elméleti részének elsajátításához. A tervezési munkák végzéséhez egy rajztermet alakítottam ki. Ezek a tervezési gyakorlatok a művek (földművek, műtárgyak) jobb és elmélyültebb megismerését segítették. A hidrometriai mérési módszerek elsajátításához kapcsolatba léptem a bajai Vízgazdálkodási Főiskolával, és igénybe vettük a magyaregregyi 10 Hidrológiai Mérőtelepen a mérőgyakorlatok által nyújtott mérési lehetőségeket és eszközöket, amelyeket a hallgatók nagy lelkesedéssel hajtottak végre és sajátítottak el. Ugyancsak a gyakorlati szemlélet kialakítását célozták a tanulmányutak. A tanulmányutak keretében a vízrendezési létesítmények kivitelezését, üzemeltetését, a talajvédelmi műveket (teraszok, vízmosáskötések, dombvidéki tározók) öntözőtelepek építését, üzemeltetését, a speciális vízrendezési létesítményeket, módszereket (őrségi vízrendezés) tanulmányoztuk. Elindítottuk a különböző szakterületeken (Vízrendezés és talajjavítás, Tógazdálkodás) a szakmérnök képzést. Ezekre nagy volt az érdeklődés a gyakorlatban már vezető beosztásban dolgozó szakemberek részéről. Ezeken igyekeztünk a legújabb, de a gyakorlatban már megvalósult eredményeket is közzé tenni. Az államvizsgákon bevezettük a komplex vizsgát (most záróvizsga), amelynek lényege, hogy a tételekben egy-egy összetett több tárgy ismereteit feltételező feladatot fogalmaztunk meg, amely a jelölt komplex ismereteit tükrözte. Az államvizsgák külső tagjai, szakemberei elismerően nyilatkoztak hallgatóink felkészültségéről. Ezt a gyakorlat is visszaigazolta, ugyanis a Főiskolán végzettek egy jelentős része a legkülönbözőbb vállalatoknál, intézményeknél vezető beosztásba került (Pécsi VIZIG 11 igazgató, Szegedi VIZIG főmérnök) de sok társulati elnök, főmérnök, minisztériumi vezető, tervező stb. került ki volt hallgatóink közül. Nem csak az én véleményem, hanem az országos vezető szakemberei is elismerték a szarvasi szakember képzés magas színvonalát. 10 Magyaregregy község Baranya megyében, a Komlói járásban. 11 VIZIG = vízügyi igazgatóság 23

Államvizsga elnöki, illetve tagsági feladatok ellátására a Hódmezővásárhelyi, Bajai, Mezőtúri, Nyíregyházi, Gyöngyösi főiskolákon kértek fel. Közben a bajai Vízgazdálkodási Főiskola szakmérnök-képzést indított, melynek keretében felkértek a Meliorációs építés című tárgy előadására és ugyan ilyen című kari jegyzet megírására. Előadásokat tartottam a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézete által szervezett talajcsövezés témájú továbbképző tanfolyamon. 1986 1994 között oktatási főigazgatói megbízást kaptam, így lehetőségem volt nemcsak a Meliorációs, de a Növénytermesztési Szak képzésébe is betekintenem. 1997. július 1. hatállyal a Köztársasági Elnöktől egyetemi tanári kinevezést kaptam. Egyetemi tanári kinevezésem 24

Közben különböző okok miatt a melioráció meglehetősen háttérbe szorult, így a képzési célok, feladatok részleges módosítására került sor. Tekintettel arra, hogy társadalmi viszonylatban is előtérbe került a környezet védelme, megfelelő előkészítést követően a környezetgazdálkodási agrármérnök képzés akkreditálására került sor. Megváltoztattuk a Kari Tanács jóváhagyásával a tanszék nevét, ennek megfelelően az új név: Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Tanszék lett. Az új névhez alkalmazkodva módosítottuk a tanszék képzési profilját, így a környezetgazdálkodás oktatására nagyobb súlyt helyeztünk. A tanszék oktatói-külső szerzők bevonásával- megírták a Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban című szakkönyvet, amely később nívódíjas lett. Javaslatomra a Kar neve is Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Kar névre változott. 1994. október 1-től a körülmények alakulása miatt kénytelen voltam Szarvastól megválni, és szerencsémre visszahívtak oda, ahol az oktatói pályát kezdtem, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karára. Őszintén fájdalommal hagytam ott Szarvast, mert számomra Szarvas jelentette a szakmai kibontakozást, és itt értem el minden vonatkozásban életem csúcsát, illetve szakmai sikereket.. Sajnáltam otthagyni azt a szakmailag és emberileg kiváló tanszéki kollektívát, akik rövid időn belül sajnos az én sorsomra jutottak. De a sorsnak hála, hogy végül is mindenki, így én is megtaláltam a boldogulást, és mindenki megállta helyét az új munkahelyén. Én a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Vízgazdálkodási Tanszékére kerültem vissza tanszékvezetőként, és egy ideig a Meteorológiai Tanszéket is vezettem megbízott tanszékvezetőként. A Tanszék nevét itt is Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Tanszék névre változtattam, ugyanis a tanszék képzési struktúrája is ezt indokolta. Elkészítettem Környezetgazdálkodási agrármérnök képzés tantervét, amit a Kari, majd az Egyetemi Tanács elfogadott, és ezt követően az anyag felterjesztésre került az Országos Akkreditációs Bizottsághoz. Az akkreditációt követően a beindítottuk a környezetgazdálkodási agrármérnök képzést, és én lettem az új szak szakfelelőse. Elkészítettem az Környezetgazdálkodási környezetvédelmi szakmérnök képzés tantervét is, amely szintén akkreditált képzés lett. Ennek keretében a Magyar Államvasutak egy speciális képzést kért, és a Magyar Honvédség is kérte a honvédség speciális sajátosságaira figyelemmel történő képzés, beindítását. A nagy érdeklődésre való tekintettel ez utóbbit két alkalommal 25

kellett indítanunk. E tevékenységemet a Honvédelmi Miniszter 2000-ben a Honvédelemért Kitüntető cím I. osztály kitüntetéssel ismerte el. Természetesen ezeken kívül a civil szakemberek részére is indítottuk a szakmérnök képzést mintegy 5 alkalommal. Én új munkahelyemen a Hidrológia és hidraulika, a Környezetgazdálkodás, és Vízszennyezés-vízminőségvédelem tárgyakat oktattam. Ezeken kívül a Debreceni Egyetem Orvostudományi Karán a környezetegészségtani poszt-graduális képzés keretében Környezetgazdálkodás tárgyat oktattam. A Műszaki Karon a Hidrológia-hidraulika tárgy tárgyfelelőse és előadója voltam. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán a Mezőgazdasági vízgazdálkodás tárgy oktatására kértek fel. Több alkalommal tartottam előadást Környezetgazdálkodás tárgyból a Gyöngyösi Főiskolán. A Gödöllői Szent István Egyetemen a szakmérnök képzés keretében a Vízrendezés című tárgyat oktattam, és a tárgyhoz Bíró Tibor munkatársammal jegyzetet készítettünk. A jegyzet magában foglalta mind a domb- és hegyvidéki talajvédelmet, mind a síkvidéki vízrendezést. A Tankönyv Nívódíj 2003-ban hallgatói véleményezés alapján a HÖK javaslatára elnyertem az Év oktatója kitüntető címet. 1996-ban megjelent az általam, és zömében még a szarvasi munkatársammal írt Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban című könyv, amelyet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium Tankönyv Nívódíjjal jutalmazott. 26

2000-ben jelent meg a Barótfi István által szerkesztett Környezettechnika című könyv, melyben A radioaktivitás a környezetben című fejezetet írtam. Ez a könyv is nívódíjas lett. 2002-ben a Tessedik Sámuel Jubileumi Tudományos Napok rendezvény keretében a Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kar vezetésétől megkaptam az Iskolateremtő Tanári Munkáért oklevelet, ezzel, ha utólag is, de elismerték 21-éves szarvasi tevékenységemet. Mindenesetre jól esett, hogy azért nem felejtkeztek el rólam. Az Iskolateremtő tanári munkáért oklevelem 27

2005-ben a Mezőgazda Kiadó megjelentette az általam szerkesztett és összeállított Környezettani Kisszótár -t. 2009. június 6-án megkaptam a Gödöllői Agrártudományi Egyetem utód intézménye által kibocsátott Díszoklevelet (Aranydiplomát). Aranydiplomám 28

KUTATÓI TEVÉKENYSÉGEM A Debreceni Agrártudományi Főiskola Kultúrtechnika Tanszékén végzett első kutatásaim a Tiszalöki Öntözőrendszerrel voltak kapcsolatosak. A kutatások keretében kizárólag a felületi öntözési módokkal, ezek különböző aspektusaival foglalkoztam. Különös tekintettel a tereprendezési módok kiviteli technológiájával elérhető pontosság öntözéstechnika szemszögéből történő vizsgálatát végeztem. Ennek keretében a különböző műterep típusokkal szemben megkövetelt pontosság, és a tényleges kivitelezés pontosság kapcsolatát, és ennek az öntözés kivitelezésére gyakorolt hatását vizsgáltam. Az értékelést geodéziai felmérésekkel, illetve a nedvesítés eredményességével (vízborítás egyenletessége, tócsásodás stb.) végeztem. Eredményeimet A tereprendezés kivitelénél megkívánt pontosságág vizsgálata az öntözéstechnika alapján, különös tekintettel a Tiszalöki Öntözőrendszer adottságaira című doktori értekezésemben dolgoztam fel, és disszertációmat benyújtottam az Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, és azt Summa cum laude eredménnyel védtem meg. Doktori oklevelem (1967. március 1.) 29

A Szarvasi Karon, a tanszéki kutató munka keretében 1974-től diszciplináris kutatás keretében kezdtünk foglalkozni a síkvidéki kötött talajú területek vízrendezésének kérdéseivel és problémáival. 1976-tól a B.2.2.1.2, A tiszántúli területek felszíni és felszín alatti vízrendezésének vizsgálata című tárcaszintű kutatási témát műveltük. Ennek keretében vízrendezéssel kapcsolatos kutatási munkát folytattunk a füzesgyarmati Kísérleti Telepen. 1979-ben MÉM-MÜFA megbízás keretében egy 24 hektáros meliorációs kiséleti telepet alakítottunk ki a Szarvasi Állami Tangazdaság Csabacsüdi kerületében, mélyben szoloncsákos szolonyeces réti talajú területen. E kísérleti telepen a kötött talajú területek talajcsövezésének tervezési paramétereit illetve a talajcsövezés hatását vizsgáltuk. 1981-től a TCP-7 A tiszántúli talajok termékenységének növelése című tárcaszintű témához csatlakoztunk és ennek keretében létrehoztuk a tótkomlósi kísérleti telepet. E kísérleti telepeken a talajcsövezés kiegészítő eljárásainak (szűrőzés, mélylazítás) szükségességével, illetve megoldásaival, valamint ezek tartamhatásával, továbbá a talajcsövezésnek a környezetre gyakorolt hatásával foglalkoztunk. Az eredmények felhasználásával készítettem el A talajcsövezés szükségessége és lehetőségei síkvidéki kötött talajú területek táblán belüli vízrendezésében című kandidátusi értekezésemet, amelyet 100%-os eredménnyel védtem meg, a Tudományos Minősítő Bizottság által létrehozott Bizottság (Elnök: Stefanovits Pál akadémikus, tagjai: Petrasovits Imre, Szalay György, Várallyay György, Klimes Szmik Andor) előtt. Ennek alapján elnyertem a mezőgazdasági tudomány kandidátusa címet. A tanszéken végzett korábbi kutatásainkra alapozva meliorációs tanulmánytervet készítettünk a Tisza II. térségére, illetve közreműködtünk a Jászsági térségi tanulmányterv elkészítésében. Laboratóriumi vizsgálataink alapján részt vettünk új talajcső szűrőanyagok illetve talajcsövek kifejlesztésében. A minisztériumtól megbízást kaptam műszaki irányelvek és egy ágazati szabvány kidolgozását végző bizottság elnöki feladatainak ellátására. A kutatási eredményeimet hazai és külföldi nemzetközi konferenciákon, valamint publikációkban és szakkönyvekben is közzé tettem. Több alkalommal vettem rész külföldi tanulmányúton, így Lengyelország, Csehszlovákia, Szovjetunió, Dánia, Ausztria, NDK, NSZK, Belgium, Hollandia, Franciaország, Portugália, Nagy-Britannia, Egyesült Államok és Kanada egyetemeit, kutató intézeteit és ezek tevékenységét tanulmányoztam. 30

Tudomány kandidátusa oklevelem Társadalmi tevékenységeim Amikor a szarvasi Főiskolára kerültem, tagja lettem a Kari Tanácsnak. A főigazgató-helyettesként tagja lettem az anyaintézmény, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Egyetemi Tanácsának. Az 1980-as években a Magyar Hidrológiai Társaság szarvasi alapszervezetének elnöke voltam. 1984 1994 között a Szegedi Akadémiai Bizottság Víz- és Környezettudományi Albizottság elnöki tisztét töltöttem be. 1996 1999 között a Debreceni Akadémiai Bizottság Környezetgazdálkodási, Területfejlesztési és Műszaki Munkabizottság elnöke voltam. 31

A nyugdíjazás és az azt követő időszak Egyetemi tanárok esetében a nyugdíjkorhatár 70 év, így 2004. október 27-én az én esetemben is bekövetkezett ez az állapot. A 70. születésnapomra a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Mezőgazdaságtudományi Kar vezetése Környezetminőség-életminőség címmel tudományos ülést rendezett, amelyen a szakma kiválóságai tartottak előadást illetve köszöntöttek. Külön öröm volt számomra, hogy a szarvasi volt tanszékem szeretett munkatársai megtiszteltek jelenlétükkel. A tudományos ülés meghívója és programja. 32

A meghirdetett tudományos előadásokat követően köszöntöttek a karok, a társintézmények vezetői és a kollégák. Az ünnepség állófogadással fejeződött be. A Kar dékánja, Dr. Kátai János professzor köszönt A Kar dékánja, Feleségemet virággal köszönti 33

Az ülésen előadásomat tartom Újra együtt az egykori szarvasi tanszék és családom egy része 34

A tudományos ülés után, november 27.-én, kaptam meg az Egyetem Rektorától és Tanácsától a megtisztelő Professor Emeritus címet és az ezt igazoló oklevelet. A Professor Emeritus oklevelem 35

A hivatalos nyugdíjba vonulásom nem jelentette azt, hogy a munkát befejeztem. Néhány évig részt vettem az Egyetem illetve a Kar Doktori Iskolájának munkájában. Ennek keretében magyar és angol nyelven előadásokat tartottam, vizsgáztattam és a bíráló bizottságok munkájában elnökként, illetve tagként vettem részt. A szarvasi főiskolán egy évig a Környezetgazdálkodás tárgy előadásait tartottam, és vizsgáztattam, illetve a gyöngyösi Főiskolán is tartottam előadásokat. Záróvizsga bizottságokban elnökként, illetve tagként vettem részt a szarvasi, gyöngyösi főiskolán, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bajai Víztudományi Karán. Bíró Tibor egykori debreceni kollégámmal együtt írtunk jegyzetet Vízminőség-védelem címmel. A különböző kontinensek és népek kultúrájának megismerése céljából külföldi magán utazásokon vettem részt: Kína, Thaiföld, India, Egyiptom, Izrael, Szíria, Jordánia, Marokkó, stb. és Európa országainak többsége. Az utazás mellett másik hobbim a zene, amelynek élvezésére itt Debrecenben bőven nyílik lehetőség. Ma már, 80-on túl a pihenésnek is eljött az ideje, de volt kollégámtól Bíró Tibor dékán úrtól még most is kapok megbízásokat, jegyzetírásra, lektorálásra záróvizsgai tevékenységre. Úgy érzem, hogy amit vállaltam azt elvégeztem, most már a fiatalságra, az utódokra várnak a nagy feladatok, és úgy tapasztalom, hogy más körülmények között, de alkalmasak, képesek a problémák megoldására. 36

Publikációim KÖNYVEK, KÖNYVRÉSZLETEK 1. Thyll Sz. (1982): A talaj szivárgási tényezőjének meghatározása és gyakorlati alkalmazása. MÉM-NAK-AGROINFORM. Budapest, 75 p 2. Thyll Sz. - Fehér F. - Madarassy L. (1983): Mezőgazdasági talajcsövezés. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 322 p. 3. Thyll Sz. - szerzőtársak (1985): Vízrendezés (Mérnöki kézikönyv szerk. Palotás L.). Műszaki Könyvkiadó. Budapest, 233-287 p. 4. Thyll Sz. (1986): Meliorációs építés. Vízépítési segédletek. VÍZDOK. Budapest, 5. Thyll Sz. (1986): Talajcsövek szűrőzése. Témadokumentáció. MÉM Szarvas, 129 p. 6. Thyll Sz. (1989): Vízrendezés, lecsapolás (in Mezőgazdaság számokban szerk. Petrasovits). AGROINFORM-STAGEK. 303-307 p. 7. Thyll Sz. (szerk. 1992): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 8. Thyll Sz. (1994): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (in. Vízgazdálkodás szerk. Vermes L.). Egyetemi tankönyv. Mezőgazdasági Szaktudás, Budapest 140-196 p. 9. Thyll Sz.(1994): Tógazdasági haltenyésztés (in. Vízgazdálkodás szerk. Vermes L.). Egyetemi tankönyv. Mezőgazdasági Szaktudás, Budapest 319-327 p. 10. Thyll Sz.:Síkvidéki vízrendezés (in. Vízgazdálkodás szerk. Vermes L.). Egyetemi tankönyv. Mezőgazdasági Szaktudás, Budapest 197-244 p.) 11. Thyll Sz. Árvízvédelem (in. Vízgazdálkodás szerk. Vermes L.). Egyetemi tankönyv. Mezőgazdasági Szaktudás, Budapest 245--262p.) 12. Thyll Sz. (szerk. 2000.): Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban. Egyetemi tankönyv. Mezőgazda Kiadó, Budapest 2. Kiadás 13. Thyll Sz. (2000.) A radioaktivitás a környezetben (in Környezettechnika Barótfi I. szerk ), Mezőgazda Kiadó, Budapest 14. Thyll Sz. (2002): Szócikkek (in Környezet- és természetvédelmi lexikon, Láng I. főszerk.), Akadémiai Kiadó Budapest 15. Thyll Sz.-Bíró T. (2002.) A túlnépesedés kockázata: lesz-e egészséges élelem és tiszta ivóvíz (in Vissza vagy hova; Útkeresés a fenntarthatóság felé Magyarországon. Pálvölgyi T. et al. Szerk.) Tercia Kiadó, Budapest 16. Thyll Sz. (2005.) : Angol- Magyar, Magyar - Angol környezettani kisszótár. Mezőgazda Kiadó, Budapest 268 p. 17. Thyll Sz. (2008): A környezetgazdálkodás kialakulása és alapjai.(in Tamás J szerk.: Agrárium és környezetgazdálkodás) Mezőgazda Kiadó, Budapest 5-9 p. 18. Thyll Sz. (2008): A víz körforgása, Magyarország hidrológiai viszonyai (in Tamás J. szerk.: Agrárium és környezetgazdálkodás) Mezőgazda Kiadó, Budapest 149-152 p. 19. Thyll Sz. (2008): Vízszennyezés-vízminőségvédelem ((in Tamás J szerk.: Agrárium és környezetgazdálkodás) Mezőgazda Kiadó, Budapest 153-156 p. 37

20. Thyll Sz.(2008): Vízbázisvédelem (in Tamás J. szerk: Agrárium és környezetgazdálkodás) Mezőgazda Kiadó, Budapest 162-164 p. 21. Thyll Sz.(2008): Árvízvédelem és belvízgazdálkodás (in Tamás J. szerk.: Agrárium és környezetgazdálkodás) Mezőgazda Kiadó, Budapest 165-168 p. EGYETEMI, FŐISKOLAI JEGYZETEK, ILL. RÉSZLETEK 1. Thyll Sz. - Karácsonyi Z. (1968): Kultúrtechnika II. Útmutató levelező hallgatók részére. Debrecen, 83 p. 2. Thyll Sz.(1974): Üzemi vízrendezési praktikum. Kari jegyzet. Szarvas, 156 p. 3. Thyll Sz. (1978): Hidrológia és hidraulika. Kari jegyzet. Szarvas, 265 p. 4. Thyll Sz. (1978): Mezőgazdasági vízgazdálkodás I. Kari jegyzet. Szarvas, 249 p. 5. Thyll Sz. - Wágner J. (1980): Mezőgazdasági vízgazdálkodás alapjai. Kari jegyzet. Szarvas, 267 p. 6. Thyll Sz. - Wágner J. (1980): Mezőgazdasági vízgazdálkodási praktikum I. Kari jegyzet. Szarvas, 158 p. 7. Thyll Sz. - Darida A. (1980): Agrometeorológia. Kari jegyzet. Szarvas, 144 p. 8. Thyll Sz. (1988.) Hidromelioráció és vízgazdálkodás III. (Öntözéstechnika) 184 p 9. Thyll Sz. (1998.): A felületi öntözési mód, felületi öntözőberendezések.(in Mezőgazdasági vízhasznosítás Szilárd Gy. szerk.), Phare program, Baja 10. Thyll Sz..(1998.): A felszín alatti öntözési mód, (in Mezőgazdasági vízhasznosítás Szilárd Gy. szerk.) Phare program, Baja 11. Thyll Sz. (1998) Az öntözés számítógépes modellezése. (in Mezőgazdasági vízhasznosítás Szilárd Gy. szerk.) Phare program, Baja 12. Thyll Sz.(1998.): Halászati vízgazdálkodás, (in Mezőgazdasági vízhasznosítás Szilárd Gy. szerk.) Phare program, Baja 13. Thyll Sz. (1998): Vízszennyezés- vízminőség-védelem Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar, Debrecen 159 p 14.Thyll Sz.(1998):A környezetvédelem alapjai Hallgatói kézikönyv Debreceni Orvostudományi Egyetem Népegészségügyi Iskola 158 p 15. Thyll Sz.-Bíró T. (2001.): Alkalmazott hidrológia. A környezetgazdálkodás hidrológiai és hidraulikai alapjai. Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar, Debrecen 168p 16. Thyll Sz.-Bíró T. (2003.): Vízrendezés Szakmérnöki jegyzet. Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és környezettudományi Kar, Gödöllő 245p 17.. Bíró T.- Thyll Sz. (2015): Vízminőség-védelem TÁMOP 4.1.1.C_12/1 KONV 2012-0016 194 p 38

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK 1. Thyll Sz.-Sziki G. Nyíri J. (1963): Az észak tiszántúli területek öntözési lehetőségei és azokkihasználása. Debreceni Agrártudományi Főiskola Tudományos Közleményei Tomus IX. Debrecen, 191-199 p. 2. Thyll Sz. (1966): A tereprendezés kivitelezésénél megkívánt pontosság vizsgálata az öntözéstechnika alapján, különös tekintettel a Tiszalöki Öntözőrendszer adottságaira. Doktori értekezés. Debrecen. 3. Thyll Sz. (1974): Az üzemi vízrendezés problémái és feladatai. Tessedik S. Mezőgazdasági Nyári Egyetem. Szarvas, 80-84 p. 4. Thyll Sz. (1974): A mezőgazdasági talajcsövezésben felhasználásra kerülő anyagok és azok hidraulikai vizsgálata Hollandiában. DATE Tudományos Közleményei XIX. Fizikai és Műszaki sorozat, Debrecen, 25-29 p. 5. Thyll Sz. (1976): Some questions of drainage in Hungary Agromelio'76. Dodatek. Karlovy Vary, 29-30 p. 6. Thyll Sz. et al. (1978): Meliorációs lehetőségek a tiszántúli termelésfejlesztésben. Tessedik S. Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok. Debrecen, 226-237 p. 7. Thyll Sz. (1978): A talajcsövezés új feladatai és problémái síkvidéki területeken. Tessedik S. Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok. Debrecen, 244-247 p. 8. Thyll Sz. (1978): Tiszántúli kötött talajok felszíni és felszín alatti vízrendezési kérdéseinek vizsgálata. Mezőgazdasági vízgazdálkodási kutatások Magyarországon. VITUKI Közlemények 5. Budapest, 62 p. 9. Thyll Sz. et al. (1978): Meliorációs lehetőségek a Tiszántúl termelésfejlesztésében Tessedik S. Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok. DATE. Debrecen, 235-237 p. 10. Thyll Sz. (1979): A tiszántúli kötött talajok felszíni és felszín alatti vízrendezési kérdéseinek vizsgálata c. B.2.2.1.2. tárcaszintű kutatási téma eredményjelentés. Kézirat, Szarvas. 11. Thyll Sz. (1979): Öntözéses-meliorációs szakemberképzés a DATE Mezőgazdasági Főiskolai Karán. DATE Mezőgazdasági Főiskola Pedagógiai Kutatócsoport közleményei. 14. sz. Szarvas, 3-9 p. 12. Thyll Sz. (1979) Az üzemi vízrendezés problémái és feladatai. Tessedik S. Nyári Egyetem kompendiuma. Szarvas, 80-88 p. 13. Thyll Sz. (1979): Síkvidéki kötött talajú területek talajcsövezésének kérdései és annak hatása a növénytermesztésre. Zárójelentés a VIII/1-78-85-1/1979. sz. MÉM Műszaki Fejlesztési témáról. Kézirat. 14. Thyll Sz. (1979): A talajcsövezés hatása a talaj tavaszi száradási folyamatára. Eredményjelentés a B. 2.2.1.2. tárcaszintű kutatási témáról. DATE, Jelentés a kutatás eredményeiről. Debrecen, 64-66 p. 15. Thyll Sz. (1979): Zur Bewehrung der Absolventen in der Praxis Theorie-Praxis- Beziehung im Landwirtschaftlichen Hochschulstudium. W.P. Universitat, Rostock. 39

16. Thyll Sz. (1980): Az üzemen belüli vízrendezés műszaki kérdései. Tessedik S. Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok. Szarvas, 19-27 p. 17. Thyll Sz. (1980): Az üzemi vízrendezés időszerű feladatai. Tessedik S. Mezőgazdasági Nyári Egyetem. Szarvas, 125-129 p. 18. Thyll Sz. (1980): The effect of subsurface drainage on the drying process of soil in spring. Optimalizacija polnohospodarskej krajiny melioraciami. Rackova dolina, 21-22 p. 19. Thyll Sz. (1980): A tiszántúli kötött talajok felszíni és felszín alatti vízrendezési kérdéseinek vizsgálata c. B. 2.2.1.2. tárcaszintű kutatási téma zárójelentése. Szarvas. 20. Thyll Sz. (1980): Az üzemen belüli vízrendezés műszaki kérdései. Tessedik S. Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok. Szarvas, 19-27 p. 21. Thyll Sz. (1980): Tiszántúli kötött talajok felszíni és felszín alatti vízrendezési kérdéseinek vizsgálata. Vízgazdálkodási Kutatások Magyarországon. VITUKI Közlemények 35. Budapest, 22-25 p. 22. Thyll Sz. (1981): A meliorációs szakemberek képzése. Melioráció és Tápanyaggazdálkodás. l. 36-38 p. 23. Thyll Sz. (1982): Specialist Traning on Amelioration and Irrigation in Hungary. Erreichter Stand und Aspekte der weiteren Entwicklung des Meliorationswesen ni Praxis, Lejre und Forschung. W.P. Universitat, Rostock, 49-50 p. 24. Thyll Sz.(1983): A talajcsövezés hatása a talaj tavaszi száradási folyamatára és a vízvezetési viszonyok változására kötött talajú területeken. DATE Tudományos közlemények XXIII. Debrecen, 275-287 p. 25. Thyll Sz. (1983): Síkvidéki kötött talajú területek felszíni és felszín alatti vízrendezése. Zárójelentés a VlII/1-78-85-1/1979. sz. MÉM Műszak Fejlesztési témáról. Szarvas. 26. Thyll Sz. (1983): Síkvidéki kötött talajú területek felszíni és felszín alatti vízrendezése. Eredményjelentés a VIII/1-78-85-1/1979. sz. MÜFA-MÉM témáról. Szarvas. 27. Thyll Sz. (1984): Síkvidéki kötött talajú területek talajcsövezése. Tessedik S. Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok előadása. Szarvas, 6-8 p. 28. Thyll Sz. (1984): Néhány új eredmény a síkvidéki kötött talajú területek talajcsövezésében. DATE Tudományos Közlemények Tom. XXIV. Debrecen, 385-406 p. 29. Thyll Sz. (1984): Síkvidéki kötött talajú területek talajcsövezésének új eredményei. XXVI. Georgikon Napok II. Keszthely, 467-473 p. 30. Thyll Sz. (1984): Hank Olivér (in Kőrösparti Szoborsétány) Szarvas, 91-99 p. 31. Thyll Sz. (1985): A mezőgazdasági vízgazdálkodás gyakorlatias oktatása és a számonkérés új módszerei. Felsőoktatási Szemle XXXVI. évf. 2. sz.,125-128 p. 32. Thyll Sz. (1984): A talajcsövezés szükségessége és lehetőségei a síkvidéki kötött talajú területek táblán belüli vízrendezésében. Szarvas, Kandidátusi értekezés. 33. Thyll Sz. (1986): Plant Nutrient Losses in Drainage Water on Heavy Clay Soil. Proceedings of the 2 nd International Conference on Design in Water Resources Engineering: Land Drainage Southampton, 517-523 p. 40

34. Thyll Sz. - Fehér F. (1986): Subsurface drainage of heavy clay soils. Dutch- Hungarian Seminar on Flatland and Inland Drainage and Irrigation, Lelystad, 1-22 p. 35. Thyll Sz.(1986): Síkvidéki kötött talajú területek talajcsövezése. Tessedik S. Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok. Debrecen, 133-134 p. 36. Thyll Sz. (1987): Subsurface drainage in Hungary, Design Practices for Covered Drains in an Agricultural Landdrainage System. Worldwide Survey, ICID, New Delhi, 176-179 37. Thyll Sz. (1987): Öntözés Magyarországon. Természet világa. 8. 118. évf. 309-312 p. 38. Thyll Sz. - Wágner J. (1988): A talajcsövek szűrőzésének néhány problémája. Tessedik S. Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok. Szarvas, 91-92 p. 39. Thyll Sz. (1989): A síkvidéki mezőgazdasági vízgazdálkodás hidrológiai, talajtani és mezőgazdasági alapjai. MHT VIII. Vándorgyűlés V. kötet. Síkvidéki Mezőgazdasági Vízgazdálkodás Nyíregyháza, 9-25 p. 40. Thyll Sz. - Wágner J. (1990): Talajcső-szűrőanyagok vizsgálata. Meliorációöntözés és talajvédelem. l. sz. 10-14 p. 41. Thyll Sz. - Wágner J. (1990): Talajcsövek szűrőzésének funkciói és az e célra felhasználható anyagok. DATE Tudományos Közlemények Tom. XXIX. 143-152 p. 42. Thyll Sz. (1991): Mezőgazdasági Környezetgazdálkodási szakosító továbbképzés. MAE Környezetvédelmi Szakosztály Ankétja, Budapest, 27-30 p. 43. Thyll Sz. - Kocsis I. (1992): Plant Nutrient Losses in Drainage Water on Heavy Clay Soil. ICID 16. Regionális Konferencia Budapest, 8 p. 44. Thyll Sz. (1993): Meliorációs és vízgazdálkodási beavatkozások környezetre és gazdálkodásra gyakorolt hatása. A DATE 125 éve Jubileumi ülés kiadványa No 2.125 éve, Debrecen, 59O-599 p. 45. Thyll Sz. (1993): Meliorációs és vízgazdálkodási beavatkozások környezetre és gazdálkodásra gyakorolt hatása Környezetkímélő Mezőgazdasági Technika Nemzetközi Tudományos Konferencia, Mosonmagyaróvár 2. k. 241-246 p. 46. Thyll Sz. (1993): Erosion problems in Hungary Environmental Pollution Sources and Consequences TEMPUS JOINT EUROPEAN Project JEPN. 4988-92/1, 149-154 p. 47. Thyll Sz. (1995): A melioráció környezetre gyakorolt hatása. DATE Tudományos Közleményei Tom. XXXI. 85-9O p. 48. Thyll Sz. - Lakatos Gy. (1996): Környezetvédelmi szakemberek képzésével kapcsolatos elképzelések a Debreceni Universitas tagintézményei közötti együttműködés keretében. Biotechnológia és Környezetvédelem Ma és Holnap. 1. Sz. 49. Thyll Sz. (1996): A Tisza szabályozás hatása a mezőgazdaság fejlődésére A Tisza Szabályozás 150. Évfordulója és Annak Eredményei Konferencia, Magyar Hidrológiai Társaság, Debrecen. 50. Thyll Sz.-Bíró T. (1999): A belvíz-veszélyeztetettség térképezése. Vízügyi közlemények LXXXI. évfolyam4. füzet 709-718 51. Bíró T.-Tamás J.-Thyll Sz.(1999.) Spatial pattern of main nitrogen sources in lower catchment areas 41

MŰSZAKI IRÁNYELVEK, SZABVÁNYOK 1. MI-10173-82 A síkvidéki talajcsövezés tervezése. OVH műszaki irányelvek. 2. MSZ-08 178-84 A talaj szivárgási tényezőjének helyszíni mérése és az eredmények értékelése. MÉM ágazati szabvány. 3. MI-10 456-87 Dombvidéki mezőgazdasági talajcsövezés. OVH műszaki irányelvek. 4. Az üzemi vízrendezés tervezése. MÉM műszaki irányelvek. 5. A talajcsövezést kiegészítő beavatkozások tervezése (szűrőzés, mélylazítás, vakonddrénezés). MÉM műszaki irányelv TANULMÁNYOK, JELENTÉSEK 1. Bács-Kiskun megye keleti részének meliorációs tanulmányterve. ATIVIZIG, Szeged,1976. 2. Jászság térségi meliorációs terv. Szarvas,1982. 3. Tisza II. térségi meliorációs terv. Kézirat. Szarvas, 1983. 4. Összefoglaló jelentés a TEMADRÉN laboratóriumi vizsgálatáról és alkalmazhatóságáról. Kézirat. Szarvas, 1984. 5. Zárójelentés a TEMADREN-nel és a SZALAGDRÉN-nel végzett kísérletek eredményeiről. Kézirat, Szarvas, 1984. 6. Összefoglaló jelentés a TEMADRÉN és SZALAGDRÉN nevű TEMAFORG termékek fektetés technológiájáról. Kézirat, Szarvas, 1984. 7. Különböző szalmaszűrők laboratóriumi vizsgálata. Kézirat, Szarvas, 1985. 8. Az F-517 és az F-518 jelű termékek meliorációs alkalmazásának vizsgálata. Kézirat, Szarvas, 1987. 9. A Magyar Viscosa Gyár talajcső szűrőanyagainak előzetes vizsgálata, a minősítendő anyagok kiválasztása céljából. Kézirat. Szarvas, 1987. 10. Jelentés a korábban lefektetett F-517 jelű szűrőanyaggal ellátott talajcsövek feltárásáról és értékeléséről. Kézirat. Szarvas, 1987. 11. A talajcsövezést kiegészítő beavatkozások (szűrőzés, mélylazítás, vakonddrénezés) tervezési segédlete. Kézirat. Szarvas, 1987. 12. A Magyar Viscosa Gyár V-6, V-18 és V-19 jelű talajcső szűrőanyagainak előzetes vizsgálata, a minősítendő anyagok kiválasztása céljából. Kézirat. Szarvas, 1988. 13. A Magyar Viscosa Gyár V-9, V-13, V-14 jelű talajcső szűrőanyagainak laboratóriumi vizsgálata. Kézirat. Szarvas, 1988. 14. Jelentés a korábban lefektetett VM-25, SZ-400 jelű szűrőanyaggal ellátott talajcsövek feltárásáról és értékeléséről. Kézirat. Szarvas, 1988. 15. Disznósörtéből készült talajcső szűrők laboratóriumi vizsgálata. K.irat. Szarvas, 1988. 16. A Magyar Viscosa Gyár V-17, V-18, V-19 jelű talajcső-szűrőanyagainak laboratóriumi vizsgálata. Kézirat. Szarvas, 1988. 17. A Zalaegerszegi Állami Gazdaság 3. és 4. jelű talajcső szűrőanyagának laboratóriumi vizsgálata. Kézirat. Szarvas, 1988. 42

18. A KPP-1, -2, -3, -4. jelű talajcső-szűrőanyagok vizsgálata. Kézirat. Szarvas, 1989. 19. A Zalaegerszegi Állami Gazdaság l. és 2. jelű talajcső-szűrőanyagainak laboratóriumi vizsgálata. Kézirat, Szarvas, 1989. 20. Magyar Viscosa Gyár V-100 jelű talajcső-szűrőanyagának laboratóriumi vizsgálata. Kézirat. Szarvas, 1989. 21. Jelentés a korábban fektetett V-13 és V-14 jelű szűrőanyaggal ellátott talajcsövek feltárás utáni értékeléséről. Kézirat. Szarvas, 1989. Kitüntetéseim 1963. Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (Földművelésügyi Minisztérium) 1979. Kiváló Munkáért (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) 1980. Pro Aqua emlékérem (Magyar Hidrológiai Társaság) 1985. Honvédelmi Érdemrend (Honvédelmi Miniszter) 1989. Munka Érdemrend bronz fokozat (Elnöki Tanács) 1992. Pro Universitate (Debreceni Agrártudományi Egyetem) 1992. MAE Aranykoszorús jelvény (Magyar Agrártudományi Egyesület) 1998. Arany Sándor díj (Debreceni Agrártudományi Egyetem) 2000. Honvédelemért Kitüntető cím I. osztály (Honvédelmi Miniszter) 2001. Nívó díj (Környezetvédelem a mezőgazdaságban könyv) 2002. Miniszteri Elismerő Oklevél (FM és Vidékfejlesztési Miniszter) 2000. Emléklap az Intézményközi Tankönyvkiadási Szakértő Bizottság tagságért 2002. Iskolateremtő Tanári Munkáért (Tessedik Sámuel Főiskola Víz és Környezetgazdálkodás Kar Szarvas) 2003. Év oktatója (Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar) 2003. Pro Facultate díj (Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar) 2004. Nívó díj (Környezettechnika könyv) 2004. Környezetvédelmi Műszaki Felsőoktatásért (M. Mérnöki Kamara) 2014. Professor Emeritus (Debreceni Egyetem) 2014. Életfa Emlékplakett ezüst fokozat (Földművelésügyi Miniszter) 2015. Oroszlány István emlékérem (Magyar Öntözési Egyesület) 2017. Elismerő oklevél a Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztályban végzett munkáért (Magyar Hidrológiai Társaság) Kitüntetésem közül a legnagyobb megtisztelést és örömet számomra az Oroszlány István emlékérem jelentette, mivel amint azt már korábban jeleztem Oroszlány professzor mind emberileg, mind szakmailag számomra a példakép. 43

Az Oroszlány István emlékérem oklevele. 44