INFÓ 2005. OKTÓBER VIII. évfolyam 1. szám Újpest-Belsõvárosi Református Gyülekezet Reformáció ünnepére Ürögdi Ferenc: Az én Istenem Az én Istenem erős, mint a szikla, ÉS gyöngéd, mint a simogató kéz; Vagyonnal, ranggal nála mit sem érsz el, De bűneidtől bánatos arcodra Mindent megértve és szelíden néz. Az én Istenem Ura e világnak, Fiában mégis gyönge gyermek lett, Hogy megmutassa: halk alázatával, S a Golgota világbotránya árán Uralkodik e bús világ felett! Az én Istenem sokszor próbál engem, Megméri gyakran erőm és hitem: De lázadás és zokszó nem kél bennem, Amit vinnem kell: megbékélt lélekkel, Türelmesen és szelíden viszem. Az én Istenem tényleg Istenem lett: Az életemnek végső célja: Ő! Rendelkezik, s megyek szavát követve, A holnapnak vígan nekidőlve S ámultan érzem: Ő örök erő! Az én Istenem legyen áldott mindig, S hadd éljek benne én, a por, parány, Hogy szívem akkor is nyugodtan verjen, Ha majd mindenki félni fog és reszket A végítélet szörnyű hajnalán.
Mi a reformáció? Először is: nem renováció A reformáció nem renováció (renoválás): azaz nem újjászervezés, nem megújítás, nem kijavítás, nem tatarozás. A középkori, mindenestől megromlott egyház életét nem lehetett toldozni-foltozni, nem lehetett tatarozgatni, elemeiben újítgatni túl nagy volt a baj. Ha egy épület állaga leromlik, elég a hiányokat pótolni, a meggyöngült részeket megerősíteni, újravakolni és kifesteni, de ha az épület romokban áll, valami sokkal gyökeresebb átalakításra van szükség. Maga Luther a 95 tétel kifüggesztésével eleinte csak renoválni akarta egyházát, de az események alakulása bebizonyította, hogy ez már nem volt elegendő. Másodjára: nem restauráció A reformáció nem restauráció: azaz nem helyreállítás, nem visszaállítás vagy nem kijavítás. A restauráció kifejezésében van valami passzivitás, valami mozdíthatatlanság, mintha egy eredeti épületet állítanánk helyre pedig az egyház élő szervezet, Krisztus Teste, amely megbetegedett, és orvosra van szüksége, nem vakolókanálra. De ha a másik hasonlatra gondolunk, mely szerint az egyház épület, akkor is élő kövekről beszél az Ige: élettel kell telíteni a halódófélben lévő szervezetet nem helyreállítani, hanem úgymond helyremozdítani szükséges. Harmadjára: nem revolúció A reformáció nem revolúció: azaz nem forradalom. Nem kell fenekestül felfordítani mindent, öncélúan, meggondolatlanul. Nem kell új dolgokat kitalálni, nem kell új utakat keresni csak azért, mert azok újak. A forradalom: nem a régire. Talán van szükség forradalomra a társadalmak életében, ha az előremutató változások korát éljük és csöndes, megfontolt haladásra nincs lehetőség. Haladás vagy forradalom: Széchenyi és Kossuth örök dilemmája. De az egyháznak ha újul is soha nem kell se fontolva haladó, se forradalmi módon megújulnia. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Nem kell új utakat keresni, mert Ő az út, az igazság és az élet. Az egyház újul, de lényege ugyanaz marad. Újul, mint ahogyan egy emberi szervezet is sejtjeiben hétévenként megújul mégis ugyanaz marad. A gyülekezeteknek nincs szükségük forradalomra, mert új utakra Lucifer szokott vezetni
Végül a reformáció: reformáció A reformáció nem renováció, nem restauráció, nem revolúció, hanem mint elnevezése is mutatja: reformáció, azaz vissza-alakítás. Luther, Kálvin és a többi reformátor végül is úgy szerették volna megújítani a középkori egyházat, hogy helyre akarták igazítani, vissza akarták alakítani arra az élő mintára, melyet az Igében látunk. Sokat beszélnek hitújításról és hitújítókról, de szó sincs erről: az örökké ugyanazon Jézus Krisztust akarták újra felfedezni. Visszatérni ahhoz, amitől eltértünk. Visszatérni Ahhoz, Akitől eltértünk. Ezért van szükség újra és újra reformációra, mert újra és újra eltérünk Tőle. Ez éppen a bűn lényege: elhajolni, célt téveszteni, eltérni, engedetlenné lenni, lázadni, új ráadásul saját útjainkra térni. A reformáció tehát: bűnlátás, bűnbánat, bűnvallás és Isten részéről bűnbocsánat. Visszatérni, megtérni szerető, kegyelmes Urunkhoz, Megváltónkhoz, mint tékozló fiak a bennünket visszaváró Atyához. Mert a reformáció nem renováció, nem restauráció, nem revolúció, hanem: reformáció. Loránt Gábor Falumisszió Nagyarban Néhány éve már érett párunkban egy elhatározás, indíttatás, jó lenne a nyáron az ifjúsággal megkóstoltatni a szolgálat jó ízét. Hála Istennek, hogy gyülekezetünkben van élet, vannak ifjúsági csoportjaink, de nincs ez mindenütt így. Pici, vidéki gyülekezetekben küzdenek egy-két emberért, nehezen indulnak az ifik. Miért ne segíthetnénk azzal, amink van, ami ránk bízatott? Nem utolsó sorban pedig a szolgálatban az kap a legtöbbet, aki végzi. Közben éljük át, hogy milyen valóságos, kézzel fogható Isten jelenléte, mennyire szeret, hogy annak ellenére amilyenek vagyunk, mégis felhasznál, bevon minket munkájába. Isten előkészített mindent, főleg a szívünket és a faluig Nagyarig - vezető utat is személyes kapcsolatok révén. Így derült ki egyik gyülekezeti tagunk odavalósi, többeknek pedig a gyökerei oda nyúlnak vissza. Mi magunk is több hónapon át készültünk, ismerkedtünk a helyszínnel, EMO-s (Evangéliumot Minden Otthonba) testvéreink pedig a szolgálatra készítettek fel.
A gyülekezet lelkésze Fülep Bea már előkészítette a falut a látogatásra. Hetekkel előtte már ő is látogatott, plakátokat tettünk ki alkalmainkról. Egyszóval már vártak minket. Vegyes csapattal mentünk. Egyik ifi csapatunk vállalta ezt a szolgálatot. Hozzájuk csatlakoztak azok, akikkel az előző évben már szolgáltunk a faluban és még két idősebb gyülekezeti tagunk Csősz Sándor és Tikász András. Nagyon jó volt ez az összetétel, mert így a fiatalok és idősek is közelebb kerülhettek egymáshoz a közös szolgálat révén. Úgy terveztük, hogy az első nap leutazunk, és a hét első felében járjuk sorba a falu házait. Ez így is történt, kedden, szerdán és még csütörtökön is látogattunk. Esténként evangélizáció volt a templomban, délelőtt magunknak volt felkészítő alkalom a szolgálatra. Csütörtök és péntek délután foci és méta keretében vívtunk meg a helybeli fiatalokkal (a nagyariak győztek). Esténként még beszélgetésre vagy filmklubra hívtuk őket. Egyre többen jöttek közénk esténként. Olyanok is eljöttek, akik még soha nem voltak a templomban, idősek és fiatalok egyaránt. Kétszer annyian jöttek, mint az előző évben. Akkor 30 körül voltunk, most 60- an is összejöttünk a templomban. A kultúrházban is voltunk vagy 45- en esténként. A lányainknak gyermekmegőrzőt is be kellett indítani, mert sok édesanya is jött. Áldott beszélgetéseink voltak. Amikor már elmentek a helybeliek, mi még átbeszéltük, átimádkoztuk a történteket. Támadás is sok volt több irányból. Támadták a minket segítő gyülekezetbeli asszonyokat, sok régi vád, sérelem jött elő falubeliekből. Meg kellett küzdeni előítéletekkel és pletykákkal. De sorra nyíltak meg ajtók és szívek! Maradék időnkben végiglátogattuk a környék nevezetességeit.
Vasárnap délelőtt úrvacsoraosztással zártuk ezt a hetet. Egy fiatal fiúban döntés született, de reménységem, hogy senkiben sem múlt el nyomtalanul ez a hét. A mieink sokat épültek, tisztultak ezen a héten és ezt külön öröm volt megtapasztalni. Visszafelé egy nagy baleset volt az M3-ason, így bedugultunk az autópályán több órára. Lendvai Péter, az egyik ifivezető ezt így nyugtázta: Szeret minket az Isten, meg is hosszabbította nekünk ezt a hetet. Ott a pályán folytathattuk a dicsőítést, az elmaradt beszélgetéseket befejezhettük. Azóta eltelt pár hónap. Visszatekintve is azt mondhatom, nagyon jó volt és dicsőség érte az Istennek! Kezünk, lábunk munkáját Ő tette maradandóvá, hiszen a nyitott ajtók és szívek nem zárultak be azzal, hogy mi eljöttünk, hanem akiben az Isten elkezdte az Ő munkáját, azt be is fejezi a maga idejében. Imádságban hordozhatjuk ezt a kis falut, országunk szatmári csücskét, ahol olyan nagy szükség van ébredésre. Juhász Presbiter- és gondnokválasztás A gyülekezet jelenlegi presbitériuma a választói közgyűlés időpontját 2005. november 20-ára, a délelőtti istentiszteletet követő időpontra tűzte ki, melyre hivatalos minden Testvérünk, aki a 2005-re érvényes választói névjegyzékben szerepel. A névjegyzék a lelkészi hivatalban megtekinthető; felszólalásokat nem tudunk elfogadni, hiszen a névjegyzéket (2004. december 31-i fordulónappal) 2005. január 31-én lezártuk. A 19 presbiterjelöltből 15-en lesznek az új presbitérium teljes jogú tagjai, a négy legkevesebb szavazatot elnyert jelölt pótpresbiter lesz. Főgondnoknak jelenlegi főgondnokunkat, Horváth Ernőt ellenjelölt nélkül ajánljuk. A Budapest-Újpest-Belsővárosi Református Egyházközség presbiterjelöltjei: 1. Bálint László 2. Bárdi Árpád 3. Bárdi Árpád ifj. 4. Bárdy Ferenc 5. Bartha Attila 6. Bazsó Gábor 7. Brokhauzer János 8. Brokhauzer Tamás 9. Horváth Ernő 10. Kovács Csaba 11. Kurfis Imre 12. Lazsádi Ákos 13. Lendvai Péter 14. Mató Gyula 15. Móréh Tamás 16. Nerada Mátyás 17. Pongor Gábor 18. Szász János 19. Tikász András főgondnokjelöltje: 1. Horváth Ernő
Novemberi programok november 13., vasárnap 10.00 Gyászolók vasárnapja, megemlékezés az Istentiszteleten 16.00 Gyermekdélután, Szülői beszélgetés: Hogyan segítsük gyermekeinket a tanulásban? november 20., vasárnap 10.00 presbiterválasztói közgyűlés délután Ifjúsági nap téma: Városi misszió meghívott előadó: Fogarasi Gábor november 21.,hétfő 25.,péntek 18.30 Adventi evangélizáció igét hirdet: Sipos Ete Álmos lelkipásztor Könyvajánló Gary Chapman: Szólóban Az egyedülállók öt szeretetnyelve Az Egymásra hangolva című sikerkönyv szerzője ezúttal azokhoz szól, akik egyedülállóként is szeretnének teljes életet élni, azaz szeretetet adni és kapni. A szerző konkrét esetekből kiindulva mutatja be, hogyan tehetjük a szeretetet mindennapjaink és kapcsolataink részévé. McCullough Sandage Worthington: Megbocsátás Hogyan tegyük múlt időbe a múltunkat? Hogyan tudnánk könnyebben megbocsátani másoknak? Hogyan tehetünk szert empátiára azokkal szemben, akik megbántottak bennünket? A szerzők ilyen és hasonló kérdésekre adnak választ a pszichológia legújabb kutatási eredményeinek felhasználásával. Újpest-Belsővárosi Református Ifjúsági Alapítvány CÍM: 1041 BP., SZENT ISTVÁN TÉR 24. TEL./FAX: 369-62-22, 369-9989 BANKSZÁMLA: 11704007-20052298 ADÓSZÁM: 19676126-1-41 E-MAIL: UBRIA@C3.HU INTERNET: WWW.C3.HU/~UBRIA