H hadzs (ar.) zarándoklás Mekkába, a muzulmánok szent helyére a Kábához, v. Medinába, Mohamed sírjához hadzsi (ar.) Mekkába v. Medinába zarándokló vagy ilyen zarándokutat megtett muzulmán háfiz (ar.) az arab világban olyan tudósok megtisztelõ címe, akik az egész Koránt könyv nélkül tudják haggada (héb.) 1. a Talmud egy része; 2. az Ószövetség tanító, oktató népszerû magyarázata; 3. a zsidó húsvét két elsõ estjének ima- és szertartásrendje Hagia Sophia (gör.) a bizánci építõmûvészetnek a 6. sz.-ból származó remeke Isztambulban; eredetileg templom, ma múzeum (a. m. szent bölcsesség) hagiográfia (gör.) a szentek életének leírása és kutatása hagiográfus (gör. lat.) a szentek életrajzírója, hagiográfia szerzõje hagiolátria (gör.) a szentek tisztelete hagyomány az atyák hitének, tanításának, életvitelének tiszteletben tartása és átvétele, valamint továbbadása. A rk. szóhasználatban az egyház hitének egyik forrása a bibliai kinyilatkoztatással együtt 1 / 6
halacha (héb.) zsidó vallási törvények és szokások, hagyományok összefoglaló megjelölése halleluja (héb.) dicsérjétek az Urat!, a Zsoltárok Könyvébõl való szófordulat, mely az egyházi életben sokszínû formában jelenik meg három királyok napkeleti bölcsek; az újszövetségi elbeszélés szerint a gyermek Jézust imádó személyek (Mt 2,1-12) héber 1. a Bibliában Izrael népének egyik neve; 2. a zsidó nép nyelve az ókorban (ma Izraelben az újhéber nyelvet, az ivritet beszélik); 3. zsidó hebraista (lat.) a hebraisztika tudósa, szakértõje hebraisztika (lat.) a zsidó mûveltséggel, elsõsorban a héber nyelvvel és irodalommal, valamint a zsidók történelmével foglalkozó tudományág hebraizmus (lat.) 1. tõsgyökeres héber nyelvi jellegzetesség; 2. a héber nyelvbõl vett szó v. fordulat más nyelvben héder, chéder (héb.) zsidó elemi iskola hedzsra (ar.) Mohamed menekülése Mekkából Medinába, ahol az elsõ muzulmán gyülekezet megalakult; a muzulmán idõszámítás kezdete (Kr. u. 622) Hegyi beszéd Máté evangéliuma 5-7. fejezete; Jézus erkölcsi tanításainak legfontosabb összegzése; a keresztyén kegyesség és erkölcs egyik fõpillére 2 / 6
Heidelbergi Káté a Magyar Református Egyház egyik hitvallási irata (1562) hellén görög hellenista (gör. lat.) az ókori görögség kultúrájával, elsõsorban az ógörög nyelvvel és irodalommal, valamint történelemmel foglalkozó tudós hellenizál 1. a görög mûveltséggel foglalkozik, azt kutatja; 2. (el)görögösít hellenizmus (gör. lat.) a Nagy Sándor hódításaitól Egyiptom római meghódításáig terjedõ mûvelõdési korszak, amelyet ógörög, kis-ázsiai és egyiptomi mûvelõdési elemek összeolvadása jellemez hellenofil (gör.) görögbarát henoteizmus (gör.) vallási felfogás, mely sok istent képzel el, de egyhez közülük úgy fohászkodik, mint egyetlenhez heretikus (gör. lat.) eretnek (személy, tan stb.) herezis (gör.) 1. eretnekség; 2. az apostoli tanítást és életgyakorlatot tagadó magatartás; 3. hivatalos, kötelezõ nézetektõl eltérõ felfogás hermeneutika (gör.) a bibliai szövegek értelmezésének, magyarázatának elveit és szabályait vizsgáló tudományág 3 / 6
hérosz (gör.) hõs, félisten heterodoxia (gör.) 1. tévhit, eltévelyedés, elhajlás, eretnekség; 2. a hivatalos egyházi felfogástól eltérõ vallási tantétel hic iacet (lat.) itt nyugszik régi sírfeliratokon gyakori kifejezés hierarcha (gör.) fõpap hierarchia (gör.) 1. rangsor; az egymás fölé rendelt hivatalok, tisztségek, rangok szigorúan megállapított és betartott sora; 2. igazságok hierarchiája, a keresztény hit és a katolikus hitigazságok rendszere; 3. értékek hierarchiája, a Szentháromság misztériuma minden más titkok forrása, a hit igazságának hierarchiájában a legalapvetõbb vonás. A szellemi és lelki értékek mindig megelõzik az anyagi és ösztönös élet értékeit hieroglif(a) (gör.) 1. képírás jele; 2. olvashatatlan v. nehezen kibetûzhetõ írás: titkosírás; 3. rejtvény, talány hierográfia (gör.) titkosírás hierokrácia (gör.) papi uralom hieromantia (gör.) áldozatokból való jóslás high-church (ang.) anglikán egyháznak szigorúbb, a katolicizmushoz közel álló ágazata 4 / 6
himnusz (gör. lat.) ünnepélyes ének; egyházi népének; istentiszteleti ének a gyülekezetben; egy-egy magasztos stílusú szentírásbeli szakasz: a szeretet himnusza (1Kor 13); a feltámadás himnusza (lkor 15); a Lélek himnusza; a hit modelljeinek himnusza hinduizmus (hindi lat.) India vallásában és filozófiájában a középkortól az újkorig uralkodó nézetek összessége; a Visnu és Siva istenek tiszteletén alapuló vallások, amelybe a buddhizmus és a brahmanizmus is beleolvadtak Hiób-hír rossz hír, vészhír, lesújtó hír (a bibliai Jób nevébõl) hodzsa (ar.) muzulmán pap, hitoktató holokauszt (gör.) 1. áldozat; 2. felajánlás, engesztelõ áldozat; 3. teljes pusztulás; 4. a zsidóságnak a hitlerizmus által történt majdnem teljes kipusztítása Európában homiletika (gör.) egyházi ékesszólás: az egyházi beszéd, igehirdetés elmélete és története homília (gör.) a rk. szóhasználatban a Szentírás szövege alapján mondott szentbeszéd; pr. használatban az igehirdetés egyik fajtája, amely szigorúan követi a bibliai szöveg logikáját és sorrendjét horoszkóp (gör. lat.) a csillagok állása alapján végzett jóslat hostia (lat.) ostya hozsanna (héb. lat.) 1. kérlek segíts meg!; 2. üdv, dicsõség Istennek a nem zsidó vallásban 5 / 6
hozsonnázik ujjong hugenotta (fr.) francia kálvinista a 16-18. sz.-ban humerale (lat.) vállkendõ; rk. papok miseruhájának egyik része husziták Husz János, 1415-ben máglyahalálra ítélt cseh vallásújító mozgalmának tagjai hymnológia (gör.) az egyházi énekekrõl szóló tan hyposztázis (gör.) filozófiai kifejezés, mely eredetileg konkrét valóságot, lényeget jelentett, a teológiában pedig isteni személyt 6 / 6