Ihlet és fantázia, gondolat és érzés birodalmában találkozik a költészet és az iparművészet. A március 24-től május 31-ig megtekinthető Pető Irodalmi Múzeumban kiállított művészi ruhaalkotások életre keltik a tiszta költészetvilágot. Elismert iparművészek alkotásait szokás ruhakölteménynek nevezni, a 20 ruha Európa számára című kiállításon ez a terminus kettős értelmet nyer. Magyar, spanyol és belga származású iparművészek egyrészről valóban lélegzetelállító ruhakölteményeket álmodtak és alkottak meg, másrészről a textilcsodákat szó szerint a költeményekből, az irodalomból ihlették. A Petőfi Irodalmi Múzeumban látható kiállítás létrehozását a spanyol kormány indítványozta, és a Budapesti Cervantes Intézet hívta létre. A 20 ruha Európa számára nem más, mint 3 nemzet, spanyol, belga és magyar kultúra összefogása, egymás művészeinek bemutatása, megismertetése. Azon okból kifolyólag, hogy a spanyol kormány nevezhető ezen újszerű kulturális esemény ötletadójának, számos feltételt szabott a belga és magyar nemzet múzeumainak. A spanyol kormány választotta ki a költőket, olyan feltételeknek eleget téve, minthogy az irodalmárok versei spanyol és francia nyelven már korábbról fordítottak legyenek. A négy magyar alkotóművész közül pedig két nemzetközileg elismert, és két hazai szinten tehetséges, feltörekvő személy mutathatta be viseletét. Az európai színvonalú kiállításon a hazai irodalom és divatkultúra képviselői mint költészet és az abból ihletet merítő ruhaalkotók a következők: Szabó Magda- Náray Tamás Márai Sándor- Zoób Kati Bánffy Miklós- Pazicski Miklós Takács Zsuzsa- Gyulai Natália Spanyol alkotók: Gabriel García Márquez / Devota & Lomba Álvaro Mutis / Agatha Ruíz De La Prada Juan Gelman / Victorio & Lucchino 1 / 8
Carmen Martín Gaite / Miguel Palacio Carlos Fuentes / Jesús Del Pozo José Ángel Valente / Hannibal Laguna Miguel Delibes / Carmen March Dulce María Loynaz / Purificación García Antonio Gamoneda / Davidelfín María Zambrano / Amaya Arzuaga Antonio Muñoz Molina / Roberto Torretta Rosa Chacel / Lydia Delgado Belga alkotók: Émile Verhaeren / Michaël Guerra Hugo Claus / Katrien Van Hecke Amélie Nothomb / José Enrique Oña Selfa Stefan Hertmans / Anna Heylen Pazicski Miklós és Gyulai Natália a kiállításon való személyes beszélgetésünk alkalmával kifejtették, hogy ezen kulturális esemény kapcsán lehetőség adódik 3 nemzet művészeinek és művészi alkotásaiknak találkozniuk, egymást megismerniük, nyitva egymás kulturális horizontjára egy szélesebb perspektívát. Emellett jogosan állították azt, hogy különbséget kell tenni a divattervezők és az iparművészek között. A professzionalitási színvonaluk merőben eltér egymástól, tudva azt, hogy divattervező ma már bárki lehet, azonban elismert iparművésznek lenni, csak keveseknek adatik meg. Annak érdekében, hogy bebizonyítsam a két művészet - költészet és iparművészet -, párbeszédét, bemutatom a hazai iparművészek költészetből merítő formavilágát. Látni fogjuk, hogy a ruha térbeli és vizuális jegyei adekvátan reprezentálják a költészet líraiságát, a versek, regények szereplőinek társadalmi rangját, lelkiállapotát. Az iparművész Bánffy Miklós Megszámláltattál /Erdélyi trilógia I. / regényrészletének arisztrokratikus világába képzelt egy lila ruhakreációt, amelyet swarovski kristályokkal tett még inkább nemesibb viseletté. A regénybeli Adrienne meghaladott gondolkodását tükrözi a ruha modern formai megjelenése, gondolva a síkból kinövő masnikra emlékeztető, térbeli alakzatokra. Megszámláltattál 2 / 8
Kétségtelen, hogy Adrienne szépsége is közrejátszott, de Bálint úgy érezte, hogy csupán tárgyilago A textilalkotások és műalkotások egyenrangú mivoltát és párbeszédét bizonyította Takács Zsuzsa költőnő és Gyulai Natália iparművész önmaguk, és egymás alkotásaikról vallott gondolataik. Gyulai Natália művészi alkotásihletét a költőnő A tiltás ellenére tudtam című versének érzésvilágából merítette. Látva a ruhát, és olvasva, hallgatva a verssorokat átélhetjük, és tanúi lehetünk a művészetek találkozásának, egyenrangú kommunikációjának ezen bensőséges atmoszférában. S, ami ehhez adekvátmód hozzájárul, az a fentebb stílű divatvilágra jellemző klasszikus színkombináció, a fekete-fehér enteriőr, a ruhák és verssorok érzéki megvilágítása, egyfajta intimitást kölcsönözve a művészetek találkozásának. S ahogyan az irodalom és az iparművészet jegyben jár, úgy párosul szóban és vizuálisan szavak és formák kombinációi és kontrasztjai. A felszabadulás és elfojtás, a teljes kitárulkozás és elszakadás, a nyitottság és zártság, mint ahogyan a ruha formai megjelenése kellően reprezentálja a vers érzésvilágát, egy szerelmi aktust, amely vágyott, de egyben tiltott. A vers éjszakája és holdfénye a ruha fekete-fehér színében testesül meg, a tüll anyagával szabadon hagyva és mégis eltakarva a nőiséget. A tiltás ellenére tudtam, hogy te vagy az. 3 / 8
A tiltás ellenére tudtam, hogy te vagy. Mert az, hogy máris a vásznak közt forgolódunk, álmomban, a gyöngédség Olyan rohamában, mely a könyörülethez hasonlított leginkább, és hogy sarokablakok ki voltak ütve a szobádban, és az ürességet az utcai holdfény üvegezte be, az nem lett volna baj, de hogy a karcsú, ősz hajú, meggyötört arcú férfi te vagy, tilos lett volna tudnom, vagy ha már fölismerlek, a megtorlást kockáztatva szinte, az ölelésedet viszonzom ennyire hevesen. 4 / 8
Ugyanezen dialógus elv érvényesül Szabó Magda és Náray Tamás művészek alkotásai kapcsán. Náray Tamás olyan kreációt hozott létre, amelyet Az ajtó című könyv szereplője, Emerenc szeretett volna viselni. A ruha nem más, mint a regény női karakterének valóságos megteremtése textilformában: a felszínen visszafogottság, de legbelül vágyak és érzelmek. 5 / 8
Ennek megfelelően alkalmazta Náray Tamás a klasszikus fekete kisruhát, amely finomságról és szelídségről tanúskodik. S hogy miért nevezhető Náray Tamás ruhadarabja lírai alkotásnak? Mert kellőképp tükrözi Emerenc benső lényét, a ruha ugyanis elfed egy vörös selymet, amely a nő elfojtott és lelkében őrzött szerelem után való vágyódásának felel meg. Az ajtó s amikor az imateremben megkezdődött a szétosztás, Emerenc, aki a templomban sose mutatkozot 6 / 8
Zoób olvasónapló a számít. Egy Az ruha polgár Kati idegen szabásvonala nemzetközileg soraiból vallomásai nő, az első merítkezett, és színvilága elismert más fajtabeli, és alkotó egyedi, alkotott pedig akinél de egy a Márai ezt textilanyag abszolút a bonyolult Sándor haute-cauture is Egy a tehetetlenséget Zoób polgár divatház vallomásai viseletet, védjegyének éreztem: hisz című nemcsak hogy nem tudom 7 / 8
Zoób olvasónapló számít. örök, vélemények azonosítják redukálódik Szentkuthy A a Az és lehetünk alkotásai. Csak Művészet ruha katedrális kiállítás női érzéki egyetlen bizonyára tiszta remélhetjük, Kati divat szabásvonala részesei, monumentalitással alkalmával nemzetközileg ihletforrás. csak Miklós olyan az vagy a műforma ütköznek soraiból textilalkotások mindenki iparművészetet egy a hogy egy költői tizenkilencedik huszadik van merítkezett, az századunkban, egymással. Az egészen számára lesz színvilága irodalom hitvallásként elismert iparművészet gondolatát. folytatása művészi kifejezi századnak, (akár újfajta nyilvánvaló, alkotó Tudható századnak egyedi, a alkotott iparművészet megítélése. amely említi kor kiállítás kontextusnak, a megítélésekor pedig művészetek mint lényegét. de be a intellektuális egy hogy a divatot ez Márai alcímében regény. textilanyag gótikának abszolút annak párba a Sándor költészet amely mint találkozásának azonban is, állításakor precízióval is) haute-cauture művészetet, hogy is olyannyira a Egy a divattervezéssel, Zoób rendkívül magas gyakran polgár egy divatház egyedi, ezzel művészetekből vallomásai viseletet, kortárs helytelenül különböző védjegyének mint alátámasztva párbeszédnek hisz ennélfogva című a művészek nemcsak való, a 8 / 8