A Kórház szaklap munkatársai 2005 nyarán Jolesz Ferenccel professzorral beszélgettek. A Kórház szaklap vendége volt Prof. Dr. Jolesz Ferenc radiológus, a bostoni Harvard Egyetem Brigham & Women s Hospital Radiológiai Tanszékének tanszékvezető helyettese, aki egyben az MR-képalkotás és a kutatás igazgatója. Az ő által vezetett több mint száz fős munkacsoport dolgozta ki az elmúlt 15 év során több lépésben többek között a képi vezérelt beavatkozásokat elsősorban MR-berendezések segítségével. Ilyen típusú GE MR készülékből két évvel ezelőtt Magyarországra is került egy a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikájára Jolesz Professzor segítségével. A Semmelweis Egyetemen működtetett berendezés kihasználtságával azonban elégedetlen szerinte azzal sokkal több betegen lehetne segíteni az MR vezérelt kezelések végzésével. Professzor Úr, kérjük, ossza meg az észak-amerikai kontinens egészségügyi ellátórendszeréről szerzett tapasztalatait a Kórház olvasóival! Az amerikai egészségügyi ellátórendszer a legmagasabb technikai szintű, melyben a gazdagság és szegénység, a pazarlás és a hiány egyszerre látható. Ez az ellátórendszer üzleti alapú, több biztosítórendszerrel működik. Ennek következtében Amerikában több mint 44 millió embernek biztosítása, egészségügyi ellátása nincs, ami azt eredményezi, hogy minimális szintű sürgősségi ellátást vehetnek csak igénybe. Az előbbiekben elmondottakra jellemző, hogy rendkívül magasak a gyógyszerárak. Sokak véleménye szerint azért drágák a gyógyszerek, mert a gyógyszergyárak innovációs költségét elsősorban az amerikaiak finanszírozzák, hiszen nem tudják az afrikaiakkal vagy más szegény országokkal megfizettetni. Bush elnök az egyik kezével adott, a másikkal elvett, amikor törvényt alkotott az idősek kiemelkedően magas gyógyszerigényeinek finanszírozásáról, viszont ugyanebben a jogszabályban megtiltotta, hogy az állam hagyja jóvá a gyógyszerárakat. A gyógyszergyártók ezzel tehát nyertek, ezért kialakult a gyógyszerturizmus, melynek eredményeként szervezett turista utak keretében több tízezren hozzák be a gyógyszereket Kanadából ahol természetesen a gyógyszerárak az állami beavatkozás következtében lényegesen alacsonyabbak. Kanada speciális helyzetben sajátos természeti körülményei, a sűrűn lakott déli, dél-nyugati rész és a nagyon drágán ellátható kis népsűrűségű területek miatt. Kanadában a teljes lakosság rendelkezik egészségbiztosítással, az ellátás viszont nem olyan magas szintű, mint Amerikában, bár nem annyira rossz, mint például Angliában, ahol esetenként nagyon hosszú várakozás után kerül sor képalkotó diagnosztikára (MR) és a tervezhető, drága beavatkozásokra. Érdekes, hogy Kanadában kutatási célokra könnyebb MR-t telepíteni, vagy használni, mint betegellátásra. Az orvosok magánpraxist is folytathatnak, a bérek azonban nem magasak. Ne felejtsük el, itt a beteg zsebből nem fizet semmit. A gyógyszerek ára viszont Amerikához képest alacsony. Kanadában más a gondolkodásmód, ami az egészségügyben típusosan látható, félig amerikai, félig európai. Milyen az amerikai gondolkodásmód? Amerikában teljesen természetes, hogy semmi nincs ingyen. Ráadásul a két legfontosabb területért, az oktatásért és az egészségügyi ellátásért nem elég, hogy horribilis összegeket kell fizetni, de le sem vonható az adóból! Ezt kizárólag kirívóan magas gyógyszerfogyasztás esetén lehet megtenni nagyon ritkán. Viszont az adókulcsok alacsonyabbak, mint nálunk? Az amerikai állami nyugdíj, a social security nem teljesen ugyanaz, mint Magyarországon. Az csak olyan minimális biztonságot nyújt, hogy senki ne haljon éhen. Az amerikai nyugdíjasok azért élnek jól, mert a középosztály tagjai tudatosan Oldal 1/6
takarékoskodnak. Az aktív dolgozók így mi orvosok is fizetésük egy részét nyugdíj-előtakarékosságként kapják, amelyhez korábban nem férhetnek hozzá. A nyugdíjjárulék mértéke maximált, tehát létezik egy plafon, amelynél többet már nem vonnak le. Az egészségbiztosítási járulék, a Medicare viszont felülről nem korlátozott: arányosan növekszik a fizetéssel. A jövedelem 28 30 százalékát elviszik az adók, de ebben már benne van a nyugdíj és az egészségügyi járulék is. A helyi adók, a lakbér, az ingatlanadó viszont magasak. Persze elnökválasztást a központi adók csökkentésének ígéretével lehet nyerni. Ugyanakkor ez azt vonja maga után, hogy a szövetségi állam nem tud elegendő forrást biztosítani az egyes helyi államoknak, így azok keveset juttatnak az önkormányzatoknak, mire ez utóbbiak kénytelenek lesznek felemelni a helyi adókat. Magyarországon nem hasonló a helyzet?! Az egészségügyi rendszer a csiga házához hasonlítható: egyedi, mert mindenki a maga testére szabja. Mégis vannak-e követendő típustervek? Ha lenne a világon egyetlen ország, ahol tökéletesen működne az egészségügyi rendszer, akkor azt lemásolhatná a többi. De ilyen nincs! Az intézmény, ahol dolgozom, nem állami fenntartású, hanem magánkórház, ennek ellenére kötelező néhány beteg ingyenes ellátása, különben nem kapjuk meg az akkreditációt. A városi kórházak pedig korlátlan számú ingyenes ellátást nyújtanak A beteg beérkeztekor megkérdezik, milyen biztosítással rendelkezik, és ha egyikkel sem, akkor is el kell látniuk. A sürgősségi beteget nem küldhetik tovább. A városi kórházak egyetemekhez kapcsolódnak, és így kiváló tanítóintézményekké válnak a rezidensek számára. Bostonban az orvostudomány egyik fellegvárában, ahol négy egyetem működik, a baleseti ambulancián óriási az esetszám, ezért a sürgősségi ellátásban hatalmas gyakorlatra tesznek szert az ottani orvosok. Például naponta legalább öt lőtt seb és egyéb súlyos sérülés fordul elő. Úgy gondolom, emiatt a sérültek esélyei az első napon itt a legjobbak, de a második napon viszont már jobb más intézményt keresni természetesen biztosítástól függően. Az amerikai teljes populációt tekintve nem jók a népegészségügyi eredmények. A születéskor várható élettartam a fejlett európai államok átlaga alatt található. Kuba is jobb eredménnyel büszkélkedhet, hiszen ott sok az orvos, és jól szervezett az ellátás. A képalkotó diagnosztikai osztály vezetőjeként dolgozva tisztában vagyok azzal, hogy ha valaki az utcáról bejön és a hitelkártyájával fizet, 1200 dollárba kerül például egy agyi MR-vizsgálat. Viszont egyes HMO-k (Health Maintenance Organisation = egészségfenntartó szervezetek a szerk.) a piaci verseny miatt csak 500-600 dollárt fizetnek a vizsgálatért. Ez a kapitalizmus mechanizmusából következik, hiszen az HMO-k vásárlóereje rendkívül erős, ezért ha nem kapják meg a kért áron a szolgáltatást, akkor elmennek másik, olcsóbb intézménybe. De létezik más megoldás is: maguk vásárolnak készüléket, és a költségeiket számítják fel. Mennyire erős az intézmények közötti verseny? A kórházak non-profit módon, alapítványi vállalkozási formában, egymással versengve működnek. Az alapító okirat szerint a mi intézményünkben csak olyan orvos dolgozhat, aki akadémiai megbízatással a Harvardon van állományban, gazdaságilag azonban önálló, nem tartozik az egyetemhez. A verseny erős, de kijátszható. Például nemrégiben a menedzsment bejelentette, hogy kórházunk egyesült az addigi legnagyobb versenytársunkkal. Azóta partner kórháznak neveznek bennünket, és borzasztó erősek lettünk. Lehetőségeink kiszélesedtek, például alacsonyabb árakon tudunk együtt vásárolni, valamint kedvezőbb szolgáltatási árakat tudtunk kialakítani. Ezzel a versenytársaink nem tudtak lépést tartani. A verseny diktálta válaszként a másik két kórház is egyesült. Amerikában az egészségügy egy nagyon jó biznisz. Ha nem lenne az, akkor nem történne annyi befektetés az ágazatba, és nem lenne ilyen magas a technológiai színvonal. A befektetett eszközök ára két-három év alatt megtérül, és attól kezdve nyereséget termel. A fejlesztés gerjeszti az üzletet, az pedig magas színvonalú ellátást tud biztosítani. Ez azonban sokba kerül. Ha nem finanszírozható, akkor előtérbe kerülnek a kikerülő megoldások, például a Medicare, amelyek két-három nagy szegmensre osztják a társadalmat. Ez így van, így például valószínűleg Kanadában azért kevés az MR-készülék, mert ott ezt nem üzletként, hanem kiadásként fogják fel. Számukra előnyös, ha kevés drága berendezést alkalmaznak. Egyébként méltatlankodó magyar orvosoktól és egészségügyben dolgozóktól hallottam: micsoda disznóság, hogy egyes befektetők meggazdagodnak az egészségügyön! Micsoda morális fertő, mi lesz a szegény betegekkel? Ez teljesen rossz értelmezés, hozzá nem értést mutat. Éppen fordítva Oldal 2/6
igaz: ha a vállalkozók be tudják tenni azt a pénzt, amire az állam nem képes és természetesen tisztes nyereséget szeretnének ezen, akkor azzal az ellátórendszer, az ott dolgozók, és elsősorban a betegek is jól járnak már akinek biztosítása van. Idehaza talán az is félelemre adhat okot, hogy még nem épültek ki azon mechanizmusok, amelyekkel kontrollálni lehetne a befektetői visszaéléseket. Ne gondolja azt senki, hogy a világon, így Amerikában is nincs korrupció. De egy lényeges pontban mindenkitől eltérnek a világon, nagyon szigorú üzleti szabályozások működnek és ezt az üzleti élet résztvevői, beleértve az államot is betartják és betartatják. Az adófizetés és az adófizetők pénze nemcsak szavakban szent, hanem tettekben is, ami megnyilvánul súlyos ítéletekben, mert persze Amerikában is igyekszik ügyeskedni, de ha lebukott, akkor annak következményei vannak függetlenül attól, hogy melyik párthoz tartozik és milyen beosztásban tevékenykedett. A mindennapi korrupció azonban rendkívül romboló hatású. Nem egészséges, hogy az vezérli az ellátási protokollt vagy a vizsgálati számot, hogy kifizetik-e az ellátó minden felmerült költségét. Amikor elkezdtem dolgozni Amerikában, az volt az egyik legkellemesebb élményem, hogy nem kellett ezzel foglalkoznom. Szép fizetést kaptam, ezért nem szorultam arra, hogy a betegeimmel pénzzel összefüggő kapcsolatom legyen. Sajnos az sem segít, ha kollégák kijönnek hozzánk dolgozni, és megtapasztalják, másképp működik a rendszer, miután hazajönnek, ugyanott folytatják, ahol abbahagyták, mert belekényszerítik őket. Csak nagyon kevesen próbáltak mást csinálni, de az sikeres volt, mint például a Kaposvári Egyetemen. Úgy tűnik, nem elég az egyén kulturális színvonalát fejleszteni, a közeget is szükséges lenne átalakítani. Amerika a maga mechanizmusaival hozzáértés, elvárás, szabály, erkölcs számos dolgot normális pályán tart. Ha a rendszerben lehet csalni, akkor ezt az orvosok megpróbálják az Egyesült Államokban is. Léteznek a betegfelhajtók, akik olyan betegeket toboroznak a szegény negyedekben, akik egyébként egészségesek, de mert a Medicare fizet számukra, gyógyszereket íratnak fel. De óriási vihart kavart az az eset is, amikor olyan orvosokat tartóztattak le, akik angiográfiát végeztek, és koronária beszűkülést diagnosztizáltak, majd elvégezték a műtéteket, miközben semmi baja nem volt az embereknek. Hatalmas pénzekről volt szó, dollár százezrekről. Az HMO egyik előnye, hogy ott pont fordított a motiváció: minél kevesebb beavatkozást végezzenek. Persze, mind a két szélsőség rossz, valahol közöttük húzódik az igazság. A HMO hasonlít az angol National Health Service rendszerére, csak privát bázison. Olyan üzleti konstrukció, amely komoly játékszabályokkal, szigorú protokollok alapján működik. Valóban, orvos ismerősöm például kérte az egyik kollégáját, hogy magas koleszterin szintje miatt írjon fel neki sztatint. Ez nem biztos, hogy jó. A doktor válasza az volt, hogy ezt abban az esetben teheti meg, ha a vérteszt 200 feletti értéket mutat, ha csak 199 vagy az alatti, akkor nem írhatja meg a receptet. Az HMO-tól rendszeresen érkeznek felhívások gyógyszer-helyettesítésekre (generikus szerek), persze nem rosszabbakra, hanem olcsóbbakra. Az ellenőrzések folyamán a számítógépek folyamatosan dobják ki a hibát követő orvosok adatait, melynek anyagi és erkölcsi következményei vannak. Az egészségügyi ellátórendszer sorrendben csak a negyedik legfőbb tényező a betegségek kialakulásában és visszaszorításában, megelőzi a környezet, életmód, és genetika hármasa. Úgy tartják, az angol egészségügy az egyik leggyengébb, de a beteghalálozási statisztikájuk nem rosszabb mint az amerikai, eredményesen kezelik őket. Az amerikaiak hajlandóak elhinni magukról, hogy mindenben a legjobbak, még ha ez nem is így van. Az ellátási szint csúcsán ugyan tényleg kiválóak az amerikai intézmények, talán a világon a legjobbak, de ez nem jelenti azt, hogy a vidéki kórházak vagy a körzeti orvosok eredményei is olyan jók lennének. A biztosítás nélküli szegény emberek, akik elsősorban a színes bőrű és latin anyanyelvű lakosságból kerülnek ki rendkívül rossz egészség-minőséggel és ellátással rendelkeznek, melyek gyakran nem szerepelnek benne, vagy torzítják az összesített statisztikákat. Milyen kilátások vannak arra, hogy az eredmények javuljanak? Oldal 3/6
A jövő egyik lehetséges megoldása a személyre szabott ellátás, a Personalized Healthcare lehet. Erről a hosszú távú, egyelőre még csak előre vetített vízióról sokat beszélnek Amerikában. A fejlődés biztosítottnak látszik, hiszen számos világcég nagy üzletet sejt e mögött. Jelenleg az orvostudomány addig, amíg valaki nem éri el azt a bizonyos küszöbhatárt, amikor egy betegség tünetei kialakulnak, nem avatkozik be. Amikor a kezelés ezt megszünteti, megszűnik az egészségügyi rendszer a további feladata. Ez a sorozat akkor szakad meg, ha az utolsó beavatkozás már nem segíti a beteg életben maradását. Aki még teljesen egészséges, nem tudhat leendő betegségéről. Az új elv szerint azonban már születéskor meghatározzák, amit a genetika segítségével lehet tudni. A beavatkozás megelőzi a szimptómát, a kezelés megkezdhető a betegség teljes kialakulása előtt. A másik vezérelv pedig arról szól, hogy az ismert elváltozások minden egyes emberen másképpen zajlanak le, a megszokott kezelésekre az egyes betegségek másképpen, esetenként egyáltalán nem reagálnak. Ha előre meghatározható mint például a születést követő teszt alkalmával, hogy az adott szervezet melyik típusú eljárásra reagál majd kedvezően, akkor bizonyos gyógyszerek és kezelések eleve kiesnek, míg mások előtérbe kerülnek. De ez még csak a koncepció szintjén áll, a kidolgozás, illetve a többszintű megvalósítási tanulmány és azok értékelése még további sok-sok munkát igényel, de úgy érzem, hogy a koncepció nagyon jó mindenkinek. De miért ígérkezik ez olyan nagy üzletnek, hogy hatalmas vállalkozások mozdultak meg? Azért, mert ettől kezdve a teljes népesség potenciális fogyasztóvá válik, az egészségesek is, nem csak a betegek. Hiszen már születésünktől fogva mindannyiunknak vannak bizonyos hajlamaink. Egyes betegségeink genetikailag kódoltak, például a populáció harminc százaléka a génjeiben hordozza az Alzheimer-kór hajlamát. Egy utcán kapott infarktus a kórházban két nap alatt 20-30 ezer dollárba kerül. Ezt a pénzt sokkal eredményesebben fel lehetne használni a megelőzés érdekében. A beteggel folytatott kommunikáció odáig fejlődik, hogy előre közlik, milyen esélyei vannak az egyes elváltozásokra, a döntést pedig a személyre bízzák. Persze azt is tudni kell, hogy ehhez az új rendszerhez kevesebb orvosra lesz szükség. Az akut epizódok száma valószínűleg szűkülni fog. A humán genom lesz a kutatás célpontja. A diagnosztikai központok száma, jelentősége tovább növekszik, és a hatalmas új rendszert az informatika hálózza át. Megszűnik a Napóleon idejében kialakult pavilonrendszer. Ez még az időben alakult ki, amikor még nem volt gyors, mindenki által elérhető közlekedési eszköz. Az emberek a legközelebbi orvoshoz fordultak, a kerület kórházát vették igénybe. Manapság ezek értelmetlen dolgok, mert megszűntek a távolsági korlátok, és magas szintű ellátó rendszerek jöttek létre, amelyek egyre inkább specializálódnak, és hatalmas gyakorlatuk alakul ki a nagyszámú beteganyag kezelése során. A globalizáció ilyen formában jelenik meg az egészségügyben, mely véleményem szerint tovább folytatódik a következő évtizedekben és természetesen egy jelentős, precíz logisztikai tevékenység kerül előtérbe. Hasonló áttörés történt 50-60 évvel ezelőtt, amikor az antibiotikumok megjelenése az akkori vezető halálokot jelentő fertőző betegségek felszámolását vonta maguk után, és megduplázta a várható életkort. Ekkor kerültek előtérbe a daganatos és a kardiovaszkuláris betegségek, hiszen korábban nem volt idejük kifejlődni. Az emberek meghaltak két nap alatt tüdőgyulladásban. Az ember nem lesz halhatatlan. Az életkor viszont ki fog tolódni a századik év fölé, viszont az öregedés betegség nélkül is számos problémát vet fel. Japánban a legmagasabb az átlagéletkor, pedig nem ott a legjobb az orvosi ellátás rendszere. A háziorvosok nem feltétlenül a legkorszerűbb medicinákat, hanem számos tradicionális szert javasolnak a betegeknek. A magas életkor oka valószínűleg az lehet, hogy egészségesen táplálkoznak. Japán tehát az elöregedés problematikájával már jelenleg is szembesül, rengeteg a nyolcvan feletti nő. A gondok nagy része nem is egészségügyi természetű, hanem szociális és társadalmi. Amerikában is érzékelhető a társadalom öregedése. A növekvő nyugdíjasok száma óriási gazdasági és szociális kihívást jelent már most a társadalom számára. Szűkebb területére evezve, mit gondol, milyen jövő előtt áll a képalkotó diagnosztika? Kezd divatba jönni a teljes testdiagnosztika (screening), amely kockázatos, mert olyan dolgokat is megmutat, amit esetleg Oldal 4/6
nem is ismerünk. Azt sem tudni, hogy már húsz éve is ott volt, vagy csak tegnapelőtt került oda? Ha valakit félévente újra és újra megnézünk, akkor látható lesz a változás, lehet következtetni az új képződményre, és azt már érdemes tovább vizsgálni. A CT és az MR egy bizonyos kontrasztanyagot alkalmazva főleg anatómiai információt nyújt. Hamarosan érkezik a forradalmi változás, az ún. molecular imaging, amely már a CT, MR és PET alkalmazásakor megtalálható. Ezek olyan biomarkerek, amelyek specifikusak, bizonyos betegségekre, tumorra, receptorokra reagálnak. Továbbá azt is vizsgálhatjuk majd velük, hogy milyen típusú a daganat. Mekkora megbecsülést élvez a radiológus a tengerentúlon? 1980 óta jelentősen megnőtt az Egyesült Államokban, mert a pénz nagy része ezen a kapun érkezik a kórházba. A kórház további három területen nyereséges még endoszkópia, intervenciós kardiológia és infúziók alkalmazása, a többi szakma azonban kisebb-nagyobb mértékben veszteséges. Ezért a régi tanszéki besorolások helyett ún. service line-okat alkalmazunk, amely a veszteséges és nyereséges vizsgálatokat egy csomagban tartalmazza. Mi radiológusok egyre több képalkotás által vezérelt beavatkozást veszünk át az operatív szakmától. Az a probléma a hagyományos sebészettel, hogy mindig csak a felszínt vizsgálhatja, hiszen nem lát keresztül az emberen. Nekünk lehetőségünk van arra, hogy térben lássuk a szerveket és az elváltozásokat. Azokat a rétegeket, amelyeken keresztül kell hatolnia egy sebészorvosnak, mi radiológusok, egészben láthatjuk. A legtöbb rosszindulatú daganat határa szabad szemmel nem is látható, az MR viszont pontosan megmutatja. Az újabb módszerek szerint hővel, RF-el, lézerrel is kezelhetjük a tumorokat. Az MR segítségével tökéletesen lehet követni a hőmérsékleti változásokat. Ráadásul új módszerünkkel fizikai eszköz bevezetése nélkül, non-invazív módon, fókuszált ultrahanggal melegítjük a kóros szöveteket 56 celsius fokra, ahol a fehérjék elbomlanak. Új berendezéseinkkel mindent látunk, egy-két milliméter pontossággal és 0,1-0,5 celsius fok érzékenységgel. Sok régi beavatkozást alkalmazunk egyszerre. Kár, hogy ez a terápia egyelőre csak odaát érhető el Mi magyarok, szeretünk panaszkodni. Két éve tevőlegesen segítettem egy olyan MR-készülék Budapestre kerülésében a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikájára, amely csak a világ csúcsintézményeiben található, mint például a Mayo Klinikán, a bostoni Brighamben, vagy Londonban. A beteg az MR berendezésben fekszik a beavatkozás alatt, majd annak végeztével felkel, és akár biciklizhet, és másnap már munkaképes. Nőgyógyászati uterus tumorok, emlő tumorok kezelésére kiváló, és mindez műtét nélkül megoldható. Sőt, amennyiben nem szükséges nagy kiterjedésű csonkolást nem kell végezni. Budapesten az egyetem nem hajlandó üzleti alapon működtetni a berendezést. Szakmailag pedig nem segítik a képi vezérelt beavatkozások szélesítését, jóváhagyását, talán saját felségterületeik féltése miatt. Szinte hihetetlen, de mindenhol, mintegy 40 országban elfogadott, jól működő eljárás, csak Magyarországon nem. Magyar népbetegség! Lehet, hogy nincs igazi marketingje a berendezésnek. Hány beavatkozást végeztek ezzel? Már negyvenet csináltak, de több százat lehetett volna. Sajnos a betegeknek a lehetőséget sem kínálják fel, miközben mindig csak a betegek érdekeiről szóló szónoklatokat hallok. Nem szerencsés irány. Pályakép: Prof. Dr. Jolesz Ferenc Magyarországon szerezte meg orvosi diplomáját. Ezt követően idegsebészként dolgozott az Amerikai úti Országos Idegsebészeti Gyógyintézetben egészen 1979-ig, amikor az Egyesült Államokba költözött. A Harvardon kutatási ösztöndíjat kapott a Massachusetts General Hospital neurológiai osztályán, majd a Harvard Medical School élettani osztályán, később rezidensi állást kapott a Brigham & Women s Hospitalban, ahol neuroradiológusként csatlakozott az orvosi karhoz. Jelenleg a Harvard Egyetem Brigham & Women s Hospital Radiológiai Tanszékének tanszékvezető helyetteseként vezeti a kutatómunkát, az MR-képalkotási részleget és a képi vezérelt terápiás programot. Amióta Bostonban vagyok, folyamatosan azokat a lehetőségeket kutatom, amelyek elősegítik az orvosi és a technológiai csapatok együttműködését, hogy kiválasztott területünk, a képi vezérelt beavatkozás minél dinamikusabban fejlődjön. Oldal 5/6
Jolesz professzor több mint 300 szakcikk társszerzője, az Amerika Tudományos Akadémia, valamint a Nobel-díj Bíráló Bizottság tagja, a Kaposvári Egyetem, valamint a Semmelweis Egyetem díszdoktora és a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Jolesz Professzor sok-sok szállal kapcsolódik Magyarországhoz, a magyar orvosláshoz, kutatáshoz, egyetemekhez, közös programok, projektek révén segítve ezek működését, tevékenységét. Az eredeti beszélgetés a KÓRHÁZ szaklap 2005/6. lapszámában jelent meg. Köszönjük a Magyar Kórházszövetség hozzájárulását a beszélgetés másodközléséhez. Oldal 6/6