Bevezetés a földtörténetbe 12. hét A mezozoikum második fele, a kainozoikum eleje (jura, kréta, paleogén)
Rendszeres földtörténet: 1 2 3 4 5 6 7
A mezozoikum határai Letölthetı: books.google.com Phillips, J. 1860: Life on the Earth, its origin and succession
A Pangea ısföldrajzi képe a triászban: száraz, meleg éghajlatú szuperkontinens
A mezozoikum standard kronosztratigráfiája jura: alsó középsı felsı; 11 emelet
A jura sztratigráfia nagyjai A. von Humboldt W. Buckland W. Smith A. d Orbigny A. Oppel W. Arkell
Ammonitesz biosztratigráfia és biokronológia
Ammonitesz-alapú korreláció
Ammonitesz-alapú korreláció
Globális ısföldrajz Késı jura Késı triász
A KAMP (Közép-Atlanti Magmás Provincia) Az egyik legnagyobb fanerozoós kontinentális árbazalt provincia Képzıdési kora ~200 Ma, ~ T/J határon Köpenybıl feláramló magma, Pangea riftesedésének elindítója
Pangea feldarabolódásának kezdete: Közép- Atlantikum kinyílása
A Tethys-óceán nyugati csücske a középsı jurában
Nyugati-Tethys pelágikus (nyíltvízi, mélytengeri) fáciesei a jurában: vörös, gumós ammoniteszes mészkı (ammonitico rosso)
A Tethys leggyakoribb jura ammoniteszei Phylloceras Lytoceras
Sekély, epikontinentális tenger ÉNy-Európa területén tengeri liliom maradványai fekete palában (Posidonia-s pala, Németország, alsó jura )
Óceáni anoxikus esemény (OAE) Jet Rock, Anglia alsó jura
A kora jura esemény Magyarországon Fekete pala a Mecsekben Mangánércképzıdés a Bakonyban (Úrkút, Eplény) Üledékképzıdés változása a Dunántúli-középhegységben A jura-kréta határ eseménytelen
A legidısebb megırzıdött óceáni kéreg középsı jura korú Az óceánfenék (óceáni kéreg) kora
Miért kréta a kréta? A kréta idıszak nevét a jellegzetes írókréta fáciesrıl kapta
Kokkolitofóra mészvázú nannoplankton
A mezozoikum standard kronosztratigráfiája kréta: alsó felsı; 12 emelet jura: alsó középsı felsı; 11 emelet
fajszám Modern fitoplankton csoportok diverzitástörténete mészvázú nannoplankton dinoflagellata diatoma A nannoplankton biosztratigráfiai szerepe is jelentıs nemzetségek száma
Plankton foraminiferák A plankton foraminiferák biosztratigráfiai szerepe is jelentıs
Kréta idıszaki bentosz Zátonyépítı kagylók rudisták Hippurites
Szárazföldi növényvilág: A zárvatermık eredete és elterjedése a krétában zárvatermık százalékos részaránya zárvatermık sokfélesége a többi növénycsoporthoz viszonyítva
Archaefructus (125 Ma) ısi virágos növeny Kínából
A szárazföldi állatvilágban a dinók uralkodnak
Kazár Emese festménye
Az iharkúti gerinces lelıhelyet 2000-ben fedezte fel İsi Attila, akkor másodéves geológus hallgató
İsföldrajz a krétában 90 Ma (turon) 66 Ma (kréta-paleogén határ) 120 Ma (apti) 105 Ma (albai)
İsföldrajz és lemeztektonika a kora krétában
İsföldrajz és lemeztektonika a késı krétában
A Tethys a krétában
Észak-Amerika a késı krétában (85 Ma) Nyugati-Belsı-tengerág (Western Interior Seaway)
fajszám Tengerszintváltozások a krétában (és a modern fitoplankton csoportok diverzitástörténete) mészvázú nannoplankton dinoflagellata diatoma nemzetségek száma
Üvegház klíma a krétában: paleobotanikai bizonyíték fosszilis kenyérfa levele Grönlandról (ma a trópusokon élı növény)
Dinoszauruszok sokfélesége és szerepük a jura és kréta szárazföldi ökoszisztémában kréta jura triász
Kréta végi kihalás: a legnépszerőbb (de nem a legnagyobb) katasztrófa idő
Alvarez apa és fia a kréta-paleogén határnál Gubbio-ban (Olaszország)
Alvarez et al. 1980: a korszakos K/T cikk
Chicxulub kráter: felfedezés 1991-ben Gravitációs anomália térkép és 3D modell
Változások a kréta-paleogén (=mezozoikum-kainozoikum) határon
A fı zátonyépítık változásai a rudisták kihalása után a korallok csak az oligocénben építenek ismét nagy kiterjedéső zátonyokat
Plankton foraminifera: kihalás és kicserélıdés
A paleogén kronosztratigráfiai tagolása
A paleogén részei A Lyell-féle eocén és miocén közötti rétegekre németországi molluszka faunákat vizsgálva javasolták az oligocén nevet 1853-ban Az eocén nevet 1833-ban Charles Lyell vezette be (a görög Eos hajnal és Kainos mai szavakból), azokra a rétegekre, amelyek puhatestő faunáiban a ma is élı fajok aránya <10% (Lyell tagolása a Párizsi-medencében: pliocén ~90%, miocén ~ 20%) A Lyell-féle eocén alsó részét 1874-ben különítették el és nevezték el paleocénnek
Nagyforaminiferák: nummuliteszek Magyarkiskapus, Erdélyi-medence Egyiptom a piramisok építıköve
Emlısök radiációja + végleg kialakul a zárvatermık dominanciája; nyitvatermık, páfrányok, stb. visszaszorulnak