Rajzverseny, vetélkedő a Felvidékről 2013. március 27-én különleges napunk volt a Nógrádsipeki Keresztény Általános Iskolában. Nevelőink rajzversenyt, vetélkedőt szerveztek részünkre. A versenyre csapatokat alakítottunk. Az volt a legjobb, hogy nem mondták meg ki-kivel legyen. Saját magunk választhattuk meg azokat, akikkel felkészültünk az eseményre. Természetesen a csapatok kialakításánál a barátság volt a legfőbb alakító elv. Tanáraink az iskola faliújságján közzétették, azokat a könyveket, amelyek segítségével felkészülhettünk a megmérettetésre. Ezt a hirdetményt már az esemény előtt 2 héttel megtekinthettük. Volt időnk bőven a szervezkedésre. A megadott témákat nagyon érdekesnek találtuk. Zsuzsa néni szintén közzétette rajzpályázati felhívását. Címe: Ipoly hidak régen és most. Informatika órán megkértük Marica nénit, hogy az interneten megkereshessük a régi és az új hidak képeit. Örvendezve ismertük fel a nemrégen újból felépített pőstényi és rárósi híd képét. Többen ezt saját szemükkel is láttuk, mert a falunktól kb. 25 km-re találhatóak.
A rajzpályázaton a felső tagozatból sokan vettek részt. A legszebb alkotások az iskolai faliújságot díszítik. A vetélkedő jó hangulatban zajlott le. A győztes csapat díja édesség volt, de mindannyian nyertünk azzal a sok új ismerettel, amelyhez hozzájutottunk. Ezután következett a Mikszáth Kálmán írásaiból összeállított előadás. Társaink sok ötlettel, és Zsuzsa néni leleményességével jól felkészültek a színdarabok előadására. Mindenkinek nagyon tetszettek a megjelenített események. Igaz mindenért nem kaptunk jutalmat, de ott várt ránk cserébe a 2 napos kirándulás. Határtalanul előkészítő óra Az áprilisi 10-ei irodalom és történelem óránk teljesen más volt, mint a többi. Mivel nemsokára a Felvidékre utazunk kirándulni, tanáraink azokról a helyekről tartottak nekünk ismertetőt, amelyeket meg fogunk látogatni. Felhívták a figyelmünket arra, hogy mindezt
irodalmi és történelmi szempontból fogjuk megvizsgálni, mert igaz, hogy az irodalom és a történelem sok esetben összekapcsolódik. Elsőként Érsekújvárról beszélt. Kassák Lajost említette. Mivel még ezt az alkotót nem ismertük, beszélgettünk arról, hogy melyik korra tehető az ő munkássága. Főként azt említettük meg vele kapcsolatban, hogy irodalmi művei mellett jelentőset alkotott a képzőművészetben is. Egy albumban néhány művét meg is néztük. A következő alkotó, akiről beszélgettünk, Jókai Mór volt. Ő már ismertebb volt előttünk, mert a kötelező olvasmányt is tőle olvastuk. Sokat beszélgettünk Jókai és Komárom kapcsolatáról is. Tanárunk Irodalomtörténeti atlaszt hozott nekünk, így könnyebben el tudtuk képzelni, merre fogunk majd kirándulni, hiszen itt szinte nyomon követhettük azt az útvonalat, amit majd be fogunk járni. Komárom után említést tettünk Deákiról. Itt a Pray-kódexet vizsgáltuk, benne a Halotti beszéddel. Persze nem valóságban, csak
elméletben, bár az Irodalomtörténeti atlasz ebben is a segítségünkre volt. Megpróbáltuk elolvasni a Halotti beszéd eredeti szövegét, de ez csak több-kevesebb sikerrel ment. Amikor aztán kezünkbe vettük Takács Etel: A magyar nyelv könyve c. tankönyvünket, és megkerestük benne a Halotti beszédet, már nagyobb sikerrel tudtuk párosítani a szavakat. Az utolsó helyszín, amiről beszélgettünk, az Dévény volt. Ezt Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én c. versével kapcsoltuk össze. Megbeszéltük, hogy ez a helyszín volt a történelmi Magyarország nyugati kapuja, és arról is beszélgettünk, hogyan kapcsolódik ez a költőhöz a szimbolizmus kapcsán. Ugyanezt a sorrendet követtük Bogi nénivel, amikor is a történelmi eseményeket, emlékeket vettük sorra. Összességében elmondhatjuk, hogy ezek az órák még közelebb hozták hozzánk azokat a helyszíneket, amiket be fogunk járni, jobban el tudtuk képzelni, mi minden vár ránk.
Bagó Istvánné Andó Bernát Bartus Máté Csábi István Doman Erhard Guti Adrián Kosik Kitti Pifka Viktória Slingár Viktória Szeles Dorina Szép Valentin Szép Boglárka
Léva Levice Kirándulásunk első állomásához, a lévai várhoz ködös, párás reggelen érkeztünk meg. Sajnos a vár belső udvarát, a nyitva tartás miatt nem tudtuk megnézni, de a kőfalak, az ódon díszletnek is beillő környezet is páratlan látványt nyújtott. A vár udvarán halt szörnyű és méltatlan halált Zách Sebe, apja I. Károly ellen elkövetett merénylete miatt. Utunk a barokk plébániatemplomba vezetett, amelynek belső tere, festményei, szobrai és oltárképei csodálatos látványt nyújtottak. Hangulatos sétálóutcáján végigjárva a ferences templom és kolostor mellett sétáltunk el, hiszen már várt következő állomásunk.
Nagysalló - (Tekovské Lužany) A dicsőséges tavaszi hadjárat egyik legnagyobb ütközetének helyszínére, egy kis szlovákiai faluba érkeztünk meg. A tájon végignézve képzeletbeli szemeink előtt láttuk az ütközet hevében vágtató magyar és császári lovascsapatokat, hallottuk az ágyúdörgést,a puskák ropogását, zúgtak a tábornokok buzdító szavai, a katonák karcsörgései, majd a győztes harc végén a Bécsig zúgó éljenzések, mely a magyar hadsereg győzelmét hivatott hirdetni. A település temetőjében felállított emlékmű őrzi Damjanich Jánosnak, a nagysallói győzőnek, eme dicsőséges tettét. Koszorúzásunk után kiselőadást hallgattunk meg a hadi eseményekről, majd Érsekújvár felé indultunk tovább. Már több órája utaztunk mikor megálltunk Nagysallón egy emlékműnél, aminél az 1849-es nagysallói csata elesetteiről emlékeztünk meg és utána lefényképeztük magunkat a szobor előtt. Utána visszaszálltunk a buszba és folytattuk kalandos utazásunkat.
Érsekújvár- -(Nové Zámky) A várost a Felvidék kapujának is szokás nevezni, hiszen a város és a középkori vár volt hivatott védeni a jelentősebb bányavárosok felé vezető utat, az ellenséggel szemben. A főtéren megtekintettük a plébániatemplom impozáns belső terét, majd Széchenyi György, a város patrónusának szobrát. A szláv nyelvemléket őrző monumentális emlékmű, Cirill és Metód szobra és az általuk a régmúltban használt szláv rovásírás jelentőségére is felhívta figyelmünket idegenvezetőnk, végül a Szentháromság-szobor mögött található sajnálatos esemény emléktáblájánál, Ocskay Lászlónak, a Rákóczi szabadságharc árulójának lefejezéséről is szóltunk. Búcsút vettünk a várostól és a napfényes koradélután már Komáromban köszöntött minket. Először a plébániai templomot látogattuk meg. Ott megnézhettük a rácsokon keresztül belülről. Utána a Szentháromság-szobrot néztük meg és az idegenvezető sokat elmondott róla. A körbe vezetés után volt egy kis szabadidők hogy saját magunk fedezzük fel a várost.
Ógyalla - (Hurbanovo) Rövid látogatást tettünk a Konkoly-Thege Miklós által alapított intézményben, hiszen egy másik rendezvény miatt csak a csillagvizsgáló parkjában tehettünk sétát. Kopernikusz életnagyságú szobra hirdette a ma már evidenciaként kezelt tételt: a Föld kerek és a Nap körül forog. A mai napig működő és tudományos munkát végző intézet a 19. századtól hivatott az eget vizsgálni, a bolygók állását rögzíteni és netán új jelenségeket felfedezni. A parkban található napórát egy kis bottal beüzemeltük és leellenőriztük annak pontosságát. Nem csalódtunk, a pontos időt mutatta! Nekem nagyon tetszett az Ógyallai Csillagvizsgálló. Mert nagyon szépen nézett ki. De szerintem elég kicsi volt egy csillagvizsgalóhoz képest, mert a mai csillag vizsgálok nagyok. Szerintem nagyon jó volt ott, mert nagyon szép volt a csillagvizsgáló is meg az udvara is tele volt sok érdekességgel. De az volt a baj hogy nem mehettünk be bentre, mert nem engedtek be.
Komárom - (Komárno) Buszunk a várfal közvetlen közelében tudott parkolni, így tehát a belvárosba vezető utunk a várfal mellett haladt. A magyar határ egyik legerősebb erődítményét védte az a Klapka György, akinek tiszteletet parancsoló szobra a város főterét uralja. Körbejártuk a Viribus Unitis, a korbali tengerész tisztiképző hangulatos parkját, üvegpalotáját, majd az Európa Udvarban ráismertünk a jellegzetes európai országok tipikus épületeire. Viszont legjobban az egyik épület tetején trónoló Szent Korona tetszett legjobban, mi sem bizonyítja jobban, hogy diplomáciai asztalok mellett meghúzott mesterséges határvonalak nem választhatnak szét nemzeteket. Megpihentünk egy hűsítő fagylalt társaságában, majd útnak indultunk szállásunk felé. Gyönyörű, szép templomokat láttuk, voltak köztük régiek is és felújítottak is. Olyan iskolákat néztünk meg amikben híres írók tanultak, mint például Jókai Mór meg Csokonai Vitéz Mihály. Láttunk egy 1920-as Trianoni emlékművet.
Karva - (Kravany nad Dunajom) Vendéglátónk, egy mezőgazdasági szakközépiskola kollégiumába érkeztünk meg késő délután. Baráti szívélyességgel megnéztük a karvai kisiskolások és óvodások otthonát. Nagyon szép csoportokban és osztályokban töltik a mindennapjaikat, aminek mis is örülhettünk. A mezőgazdasági iskola tanulóinak szorgos keze alatt fejlődő növényeket, virágokat, kaktusz-csodákat pedig az üvegházban nézhettük meg. csodálatosan szép ajándéktárgyakat, lakásdíszeket készítenek a hozzáértők. Vacsoránk elköltése után sétáltunk a Dunaparton, hiszen a legnagyobb folyónk a kollégium közvetlen szomszédságában hömpölygött. Az estét pin-pongozással, kártyázással, beszélgetéssel töltöttük. Nagyon tetszett a hely és a szállás is. Vendégszerető és nagyon kedves emberekkel voltunk körülvéve. Megnéztük a helyi iskolát és annak különféle bővítményeit. Este kimehettünk a faluba, ami szintén nagyon jó volt sétáltunk a folyóparton és új barátokat szerezhettem, akikkel máig tartom a kapcsolatot és megígértük egymásnak, hogy még fogunk találkozni. Az is nagyon tetszett,hogy a kollégiumban ahol aludtunk lehetett ping-pongozni és kiülni beszélgetni a teraszra. Nagyon jó élmény volt számomra ez a hétvége.
Bős - (Gabčíkovo) A korai reggeli után elbúcsúztunk vendéglátóinktól és kivételesen most nem egy múzeumba vagy templomba igyekeztünk, hanem egy modern, de annál hasznosabb építmény felé. A Bős-Nagymaros településekről elhíresült vízlépcső a Duna szabályozásában és a víz erejének kihasználásában játszik óriási szerepet. Szerencsénkre meg is nézhettük, hogyan dolgoznak az ottani mérnökök, vízügyi szakaemberek és persze a víz! Két hajót is felemeltek a szemünk láttára, a víz kiszorító erejének segítségével. Egyben félelmetes és csodálatra méltó látványban volt részünk, hiszen az ember képzelőereje, alkotni vágyása nem ismer határokat: hiszen folyókat mozgatott meg! Nagyon érdekes volt a vízlépcső és az is, ahogy a hajókat a víz erejével felemelték. Tetszett a kilátás is, csak egy kicsit hideg volt. Hatalmas gépek dolgoztak és nagyon sok energiát használtak fel a hajók emeléséhez. Megnéztem volna, hogy honnan irányítják ezt a műveletet.
Deáki - (Diakovce) Az aprócska parkban megbújó templomocskáról első ránézésre nem is gondolnánk mekkora kincset őrzött és milyen fontos a magyar nyelv ismerete szempontjából. Az itt lakó szerzetesek írtak le elsőként magyar szavakat, melyek a Pray-kódexben maradtak fenn. A Halotti beszéd és Könyörgés szövegét tartjuk a legrégebbi magyar nyelvű írásos emlékünknek, mely igen nagy valószínűséggel ebben a templomban íródott. Szerencsénkre az idegenvezetőnk megmutatta a padlástérben látható lakófülkéket is, melyek az itt élő barátok otthonául szolgáltak.
Galánta - (Galanta) Kodály Zoltán gyerekkorának és az Eszterházyak családi birtokaira érkezve szembetűnő volt, hogy mennyi kúria található a településen. A főúton az autóbuszból néztük őket, úgy sorakoztak, mint egy kis kúria-falu. A legnagyobb és valaha a legszebb kastély ma felújítás előtt áll, sajnos nagyon romos állapotban van. Ám szépsége még így is lenyűgöző. A kastély parkjában pedig Kodály Zoltán szobra áll, aki gyermekéveit töltötte a településen apja munkájából kifolyólag és megihlette őt a vidék, az itt élők dallamai, tánca, hangulata. Ezt az élményt dolgozta fel Galántai táncok c. kórusművében. Rossz volt látni, hogy egy ilyen szép épület ennyire rossz állapotban van. Jó lenne, ha sikerülne felújítani és újra olyan szép lehetne, amilyen az épülésénél lehetett. Tetszett, hogy a parkjában sokat futottak, sportoltak és le lehetett ülni, beszélgetni. Szép volt a Kodályszobor is, sokan megkoszorúzták előttünk.
Dévény - (Devín) Egy hosszabb út állt előttünk, hiszen egészen Pozsonyig autóztunk, de tovább haladtunk Dévény felé, ahol a középkori várat néztük meg hosszabb, pozsonyi városnézésünk előtt. Egy magasba szökő sziklaorom tetején álló várromhoz érkeztünk, amely még mindig impozáns látványt nyújtott. Hatalmas alapterületen terült el, ami mutatta a középkorban betöltött fontos szerepét. Annál is inkább, hiszen a Duna és a Morva folyó találkozásánál lévő Dévény stratégiailag fontos szerepet töltött be az ország védelmében. Láthatóan a turisták és a hétvégi kirándulók közkedvelt célpontja, barátságos, hangulatos környezettel. Dévényben a második nap utolsó felében érkeztünk. Áthaladtunk Pozsonyon, ami szintén egy nagyon szép hely! Amikor megérkeztünk Dévénybe a vártól nem messze kicsit késve ebédeltünk. Majd mikor már mindenki végzett elindultunk a várba. A vár nagyon szép volt. A várban volt egy kút, amibe vizet öntöttünk, hogy megnézzük milyen mély. Szétszéledt, a társaság mindenki ment amerre látott. Zsuzsa néni sokat fényképezett, még engem is sikerült lekapnia Bogi nénivel. Szép kilátás nyílt a várból. Majd egy ajándékboltba mentünk ott mindenki szétnézhetett kedvére. És indultunk is tovább Pozsonyba.
Pozsony - (Bratislava) Kirándulásunk fénypontjához érkeztünk: kezdetét veszi a pozsonyi városnéző túránk! A várhegyről indultunk el, ahol a szlovák parlament rendkívül puritán és modern épülete látható a vár közvetlen szomszédságában. Elegáns, az égbe szökő tornyai, díszes kapui és hatalmas parkja méltán emeli az európai nevezetességek sorába. nem állt módunkban a belső tereit is megnézni, de a képzelőerőnkre hagyatkozva láttunk magunk előtt Mária Teréziát, amint reggeli lovaglására indul lakóhelyéről. A belvárosban, a szűk hangulatos kis utcákon sétálva és idegenvezetőnket hallgatva megelevenedett a történelem: vajon melyik épület kapuján lép ki Széchenyi István vagy éppen Mátyás király, vagy egy jeles személyisége a magyar történelemnek, akik az akkori Magyarország fővárosában próbálták a magyar ügyet előbbre mozdítani. Nekem azért tetszett Pozsony, mert nagyon szép Budapesthez hasonló (már aki szereti a nagy városokat) tetszett a sok érdekes látnivaló templomok, épületek, de nekem mégis az volt a legjobb hogy lehetett kívánni a szobornál, hinni abban, hogy valami nagy álom amit kívántam valóra válik. Megtekintettük Pozsonyi várat, ami úgy nézett ki, mint egy felfordult asztal. Láttuk a Pozsonyi Parlamentet, a Szent Márton dómot, aminek a tetejét korona ékesítette. Láttunk egy Ferences templomot. Láttuk a Mihály-kaput, amin ha átmegyünk lélegzetvétel nélkül és közben kívánunk valamit az teljesül. Rengeteg szobrot láttunk emberekről pl.: Szent Erzsébetről, V. Lászlóról.
A felvidéki kirándulás értékelése A kirándulás előtt rendhagyó irodalom, és történelem órán vettünk részt azzal a céllal, hogy alaposabban megismerjük azokat a helyszíneket, irodalmi vonatkozásokat, amelyekkel a Felvidéki kiránduláson fogunk találkozni. A kirándulásról hazatérve, sok új élménnyel gazdagodva, örömmel számoltunk be tanárainknak az ott látottakról. Az értékelő órán is sorra vettük azon irodalmi, történelmi vonatkozásokat: helyszíneket, alkotókat, amelyeket a kirándulás vonala érintett. Mivel az említett szerzők és művek, történelmi események között több is volt olyan, amit majd tüzetesebben a jövő évben fogunk megismerni, tanáraink kíváncsiak voltak arra, hogy mi ragadt meg bennünk.
Úgy vélem, a személyes tapasztalat, a helyszínek megismerése még közelebb hozta hozzánk azt, amit eddig csupán elméletben hallottunk. Büszkén említettük például, hol található a Jókai szobor és hogy mi minden szépség várt bennünket Komáromban. Ugyanígy meséltünk a Kassák Lajossal kapcsolatba hozható Érsekújvárról vagy Dévényről is.
Az előkészítő mind az értékelő irodalom és történelem óra tanulságos volt számunkra. Valamennyien a személyes megtapasztalásnak köszönhetően átfogó képet kaptunk arról, hogy a Felvidék milyen gazdag magyar irodalmi, történelmi kincsekkel rendelkezik. Projektnap Iskolánkban, a Nógrádsipeki Keresztény Általános Iskolában, május 23-án nem a megszokott órarend szerint folyt a tanítás. A HATÁRTALANUL program keretén belül szervezett felvidéki kirándulásra visszatekintve élménybeszámolót tartottunk, melyet hallgatva az iskola diákjai és nevelői bővíthették földrajzi és történelmi ismereteiket a Felvidékről, Szlovákiáról. A diáktársaink érdeklődéssel hallgatták a történelmi helyszíneken készített fotók magyarázatát, melyek vidám, egyéni hangvételükkel segíthettek abban, hogy a közölt ismeretanyagot meg is jegyezhessék és később fel is használhassák tanulmányaik során. A nap programja a kézműves foglakozásokkal folytatódott. A legkisebbek a kukoricacsuhéból készített virágokat kötötték csokorba.
A harmadik és negyedik osztályosok régi palóc virágmotívumokkal díszített könyvjelzőkkel lettek gazdagabbak. A felső tagozatos osztályoknál más-más tárgyat készíthettek a fiúk és a lányok. A lányok a palóc cserépedények mintakincsét felhasználva festhettek csempét, de könyvjelzőket is készíthettek a hagyományos palóc színű, kék és piros fonalat használva a régi madaras szövésmintát utánzó szálbehúzásos technikánál. A fiúk régi kerítések és oszlopok faragott mintáit felhasználva virágkarót készítettek vagy drótot spirállá formázva majd fagyönggyel felfűzve karkötővé alakították. A kézműves foglalkozások után játékkal fejeződött be a nap programja. Minden osztály az osztályfőnökök által előzetesen gyűjtött udvari játékokat mutatott be és tanított meg. Volt aki fogócskázott, mások pénzt gurítottak, versenyezve, hogy ki lesz a legszerencsésebb.
De a labdajáték sem maradhatott ki a bemutatóból. Reméljük, hogy a megismert játékokkal újra találkozhatunk majd a tanítási órák közötti szünetekben vagy az alsósok szabadfoglalkozásain.