0
MŰALKOTÁSOK ELEMZÉSE ESETFELVETÉS MUNKAHELYZET Nagyobb múzeumok, gyűjtemények látogatása előtt-közben feladatokkal láthatjuk el a diákokat: különböző szempontok szerint egy-egy műalkotást kell pontosan megfigyelniük. Kaphatnak egy kérdőívet, melyen csak egy adott műre vonatkozó elemző kérdések vannak, illetve egy másik kiadható feladat szerint kereshetnek akár hasonló, egymásra hasonlító alkotásokat, képeket, szobrokat, melyeknek nem is kell feltétlenül egy korszakból származniuk. Feladatuk az is, hogy a hasonlóságokat és azok okát feltárják, felismerjék. A feladat megoldásához először az alkotás adatait kell összeíratni a gyerekekkel, majd az elemzési szempontok szerint néhány mondatban nekik kell összefoglalni a látottakat, és esetlegesen a leírásnál ügyelniük kell az adott alkotások közti hasonlóságok leírására. SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM ÉPÜLETEK ÉS ÉPÍTMÉNYEK JELLEMZÉSE, ELEMZÉSE, AZOK SZEMPONTJAI Az első benyomások után tömeghatás, hangulat, környezetbe való beilleszkedés megállapítása után a következő elemzési szempontok szerint haladhatunk egyes épületek, építmények vizsgálata során. Ha már ismert stílusú épületről van szó, egy általános bevezetővel is kezdődhet az elemzés, a korszakot és az adott stílust és annak jellegzetes technikáit jellemezhetjük pár mondatban. Az épület adataival kezdhetjük a sort, mely megadja a pontos nevet, a helyszínt. Itt kell megemlíteni, hogy mettől meddig épült, mikorra készült el; illetve a tervező, kivitelező és építtető nevét. A rendeltetési célt is érdemes figyelembe venni, hiszen a funkció meghatározhatja a kivitelezést is. A leírás folytatható az épület külsejének leírásával, megjelenésének más jellemzőivel. A vizsgálatban rátérhetünk a tömegre, tömeg hatására, illetve az alaprajz és tömeg közti összefüggésekre. 1
Fontos az épület szerkezetének, anyagának, építési technikáknak, stílusnak a megadása, leírása is. Ezekből pontosabban körbehatárolhatjuk, árnyalhatjuk az adott korszak stílusát, az alkalmazott technikának jellegzetességeit, esetleges eltérésüket, különbségeiket a korszakbeli más épületektől. Vizsgálat alá vehető az építőanyag és szerkezet(ek) közti összefüggés is. Illetve ha eddig ismeretlen épületet vettünk elemzés alá, akkor kategóriába sorolhatjuk az építményt ezen jellemzők, stílusjegyek megállapítása során. A külső után az épület belseje következik az elemzésben. A térélmény, fényhatások, díszítettség mértéke és milyensége egyaránt fontos. Érdemes megfigyelni, hogy a belső megjelenés milyen kapcsolatban áll a külső stílusjegyekkel, összhangban vannak-e, avagy eltérést, különbséget mutatnak. Templomoknál, kastélyoknál, váraknál előfordulhat, főként a hosszú építési idő miatt is, illetve későbbi bővítések miatt, hogy a külső megjelenésében is több stílust képviselhet, illetve belső kialakítása, díszítettsége is eltérhet ezektől. Itt tüzetesebben kell vizsgálódni és lefejteni a korszakok különböző stílusrétegeit. Mindezek után lehetőség van más épületekkel való összevetésre akár azonos stílusú épületekkel, akár más korból származó, régebbi vagy újabb stílusú épületekkel. Szubjektivitást adva az elemzésnek, saját véleményünket összegezhetjük a tapasztalt dolgokkal. Magától értetődik, hogy ezek a szempontok csak egyfajta útmutatóként szolgálnak, sorrendjük felcserélhető, esetleg elhagyható egy-egy logikus elemzési menetnek megfelelően. Az elemzés rövid vázlata pontokba szedve: 1. Az épület adatai (név, hely, építési idő, tervező, építtető) 2. Rendeltetés 3. Az épület külső megjelenése 4. Tömeg és alaprajz közötti összefüggés 5. Az épület szerkezete, anyaga, az építés technikája, stílusa (építőanyag és szerkezet közötti összefüggés, stílusjegyek, szerkezetek, részletek) 6. Belső tér (térélmény, fényhatások, díszítettség, díszítés) 7. Összehasonlítás (azonos stílusú, régebbi vagy újabb stílusú épületekkel) 8. Összegzés (vélemény) 2
Egy lehetséges elemzés bemutatása A bizánci stílusú épületek és a Hagia Sophia A korai középkorban Európa leggazdagabb és a legszervezettebb állama Bizánc, melynek fénykora Justinianus császár (527-565) uralma idején volt. A hajdani Római Birodalom keleti részén tartotta meg a császárság intézményét, fejlesztve mindazt az örökséget, amelyet Rómától kapott. Magában foglalta a Balkán-félszigetet, Kis-Ázsiát, Palesztinát, Egyiptomot is. Az ortodox, vagy keleti kereszténység egyházának építettek itt templomokat. A makedón dinasztia alatt újabb virágzás jellemzi Bizáncot, mely után ismét hanyatlásnak indult. Háborúk, feudális anarchia, a keresztesek átvonulása következett. 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, s ezzel megszűnt a bizánci állam. A kor alapvető építészeti feladata a templom és kolostorépítészet volt. Sajnos a török hódoltság alatt a bizánci császárság korának palotái, magánházai és mérnöki létesítményei csaknem nyomtalanul eltűntek, jóformán csak a leírásokból ismerjük őket. Amíg nyugaton a hosszanti bazilikás építési forma terjedt el, addig Bizáncban más típusú templomokat építettek. A bizánci épületek jellegzetes tömegeit a görögkeleti alapú centrális, azaz középpontos térrendszerű, főként kilencosztású alaprajz jellemzi. Eleinte egyapszisos bazilikák épültek, vagyis csak egy oltár volt az épületben, de később már több apszis is helyett kapott a templomban. Az építőanyagok különböző kőfajták, és a korai időszakban fa volt. Térlefedő szerkezet gyanánt donga- és keresztboltozatot, cikkelyes kupolákat, főleg csegelyes kupolát használtak. A csegely a kupolatér négy- vagy sokszögű alaprajza, és a kupola kör alaprajza közötti gömbcikkelyes átmenet szerves megoldása. A kupola: "lebegő" szerkezete révén a föld felett uralkodó mennyboltot szimbolizálta. A kilencosztású teret úgy alakították ki, hogy a négyzet alaprajzon háromszor hármas felosztású és kiképzésű teret középen kupola-, a saroktereken keresztboltozattal, a keresztszárakon dongaboltozattal fedték át. A főkupola alatti dombszerű testet tambúrnak hívják. A díszítés különböző lehetett: kosárfejezetek, árkádok, akantusz, palmette (pálmadísz), meander (ismétlődő szögletes motívum) 3
A legjellemzőbb bizánci stílusú épület a Hagia Sophia (532-560) a mai Isztambulban. Alaprajza egyenlő szárú görög kereszt alakú; a hosszházas és a centrális térkompozíció egyesítéséből jött létre. A hatalmas belső teret fedtek le a csegelyes főkupola segítségével. A kupola súlyát a kupolatér sarkaiban négy masszív pillér hordja (2-2 észak-dél irányban kinyúlva), amelyeken a négy csegely nyugszik. A pillérek között árkádos függönyfal tölti ki a teret. A pillérek belülről nem láthatók, belesimulnak a fal síkjába, azonban az épület külső részén vaskos támpillérként jelennek meg. A kupola támasztékát félkupolák adják, amelyek harántívű dongáit kívülről a narthex (átrium és főcsarnok közti előcsarnok), illetve az apszis boltozata támasztja meg. Előcsarnokaival együtt a 7570 m2 alapterületű épület. A belső és a külső tér kontrasztja tudatos tervezés eredménye. A vele azonos korszakban épült templomok külseje, a Hagia Szophiával ellentétben, gazdagon díszített volt, a Hagia Szophia építőinek elképzelésében azonban az a egyszerű felfogás tükröződött, hogy a tökéletesség belülről fakad. A külső egyszerűség azonban csak a gazdag belső tér burka, amelyben a hatalmas 31 méter átmérőjű és 55,6 méter magas főkupola, melyhez több félkupolás térbővület is csatlakozik, valóságos mennyboltként lebegni látszik a negyven ablakból beáramló fényben. Mintegy ezer évig a Hagia Sophia volt a Konstantinápolyi Patriarchátus székhelye. A Latin Császárság (1204-1261) idején a keresztesek kifosztották, és római katolikus templommá alakították át. Az épületet ezután is sokszor átépítették, illetve restaurálták. A mai formáját 1453-ban nyerte el, amikor török mecsetté alakították át II. Mehmed parancsára, és kívül minaretekkel egészítették ki. A kupola felső részén lévő pajzsokat díszítő iszlám felirat a XIX. századi Musztafa lzzet Efendi kalligráfus alkotása. 1934-től múzeumként működik. A bizánci építészet hatott nyugat felé is, főként Itália északi városaira. Az 526-547 között épült ravennai San Vitale-templom centrális elrendezésű épület, kupolával és szentélykörüljáróval. Az alaprajzát képező négyszög átmérője 34 méter. A kupola nyolc kétszintes, oszlopos exedrára támaszkodik, a Hagia Sophiához hasonlóan. A Iustinianus kori ravennai mozaikművészet remekei kimagasló helyet foglalnak el az egész korai bizánci festészetben. A San Vitale-templomot díszítik a lenyűgöző, színekben gazdag, és festészetileg páratlan erővel sugárzó mozaikok a látogatót egy más dimenzióba kalauzolják, ahol érezhetően jelen van a krisztusi hatalom. 4
KÉP: Hagia Sophia KÉP: San-Vitale-templom és alaprajza 5
A SZOBRÁSZATI ALKOTÁSOK ELEMZÉSÉNEK SZEMPONTJAI Az első benyomások után tömeghatás, hangulat, környezetbe való beilleszkedés megállapítása után itt is a következő elemzési szempontok szerint haladhatunk egyes szobrok, szoborcsoportok vizsgálata során. Ha már ismert stílusú szoborról, plasztikáról van szó, egy általános bevezetővel is kezdődhet az elemzés: a korszakot és az adott stílust jellemezhetjük pár mondatban, ahogy az már fentebb is említésre került. Itt is az adatokkal kezdhetjük a sort: megadjuk az alkotó pontos nevét és a mű címét. Itt kell említést tenni arról, hogy mikor született az alkotás; a stílus és a készítés technikája függ ettől. Megállapítást nyerhet a műfaj is: térplasztika, épületszobor, dombormű, féldombormű, kisplasztika. A rendeltetési célt itt is figyelembe kell venni, hiszen a funkció meghatározhatja a kivitelezést, a választott műfajt. A felületi megmunkálás, a színek, részletetek kidolgozása, akár az anyagválasztás ténye is fontosak a leírás, elemzés szempontjából. Érdemes az alkotó más műveit ekkor megemlíteni, milyen anyagokból és stílusokban, műfajokban alkotott. Ekkor vizsgálható az is, hogy az egyéni stílusa hogyan érvényesül abban az adott stílusirányzatban, melyben alkot. 6
A leírás folytatható a szobor, szoborcsoport témájának megadásával, megjelenésének más jellemzőivel. A vizsgálatban rátérhetünk az ábrázolás, megjelenítés módjára is. Megvizsgálhatjuk, mennyire valósághű, nonfiguratív, organikus, geometrikus, vagy stilizált. a tömegre, tömeg hatására, illetve az alaprajz és tömeg közti összefüggésekre. A szobor illetve szoborcsoport kompozíció vizsgálatakor a tartás, a forma, azok elrendezése, egymáshoz való viszonyuk, a kiemelések, arányok szempontok a legfontosabbak. Végezetül összehasonlíthatjuk más azonos témájú, de más stílusú szoborral, illetve a művész egyik másik művével is. Az elemzés rövid vázlata pontokba szedve: 1. A szobor adatai (alkotó, cím, keletkezésének ideje, stílusa, a készítés technikája, rendeltetése, műfaja) 2. A szobor témája 3. Az ábrázolás módja 4. Kompozíció (tartás, forma elrendezése, kiemelés módja, arányok) 5. Felületi megmunkálás, szín, részletek kidolgozása 6. Stílus (korstílus, egyéni stílus) 7. Összehasonlítás (azonos témájú, de más stílusú szoborral, másik alkotással) 8. Összegzés Egy szobor lehetséges elemzése Müron Diszkoszvetője és Michelangelo Dávidja 7
KÉP: Müron: Diszkoszvető 8
KÉP: Michelangelo: Dávid A legismertebb alkotás az ókori Görögországból Müron bronzszobra, a Diszkoszvető, mely római másolatban maradt fenn. Márványból készült, i.e. 450 körül, a klasszikus korban. Az alkotó a diszkoszvetés mozdulatát egyetlen testtartásba sűrítette, és az izomkötegek igen pontosan ábrázoltak. Az alak felső része a hátravetett vállával és karjával szimmetrikus. A karok kontúrja a hátrahelyezett bal láb vonalában folytatódik, és félkört alkot. A szoborban a stabilitás elemei is érvényre jutnak, a bal láb szilárd függőlegese, mely felett az ifjú jobb válla van, az egész alak támaszát képezi. A kerek körvonalú fejnek a kerek diszkosz felel meg. Ha a szobor előtt állunk, és csak a körvonalakat figyeljük, felfedezzük az egyiptomi tradícióhoz fűződő szálakat: a lehető legjellemzőbb nézetből ábrázolt. A törzs elölről, a végtagok oldalról. Müron, ahelyett, hogy a különböző szemszögből mutatott részeket valamilyen természetellenes pózba rakta volna össze, élő modellt állított be, hogy a mozgás lendületében, de hitelesen mintázza meg a testet. A merészen elcsavart atlétatesten érezzük a megelőző s egyben a következő mozdulatot is. 9
A reneszánszban az emeberi test és a természet megjelenítése a maga "természetességében" történik. Előtérbe kerül az aktok ábrázolása, az ember világi érzésvilága; mely az arányok és az anatómia pontos alkalmazásában látszódik. Müron szobra az embert állítja a középpontba, annak dinamikus mozgásának egyik pillanatát ábrázolja. Az emberi test a Dávid szobornál is éppoly kidolgozott, és nem statikus az alak itt sem. A reneszánsz ideje alatt született szobor óriás törzse a testsúlyt viselő jobb lábon nyugszik, a másik láb pedig sajátságos ferde vonalban helyezkedik el. Michelangelo néhány év alatt milyen sokat haladt előre anatómiai tanulmányaiban, korábbi szobraihoz képest előrelépés tapasztalható. A duzzadó erekkel behálózott, lazán lógó, izmos jobb kar kissé behajlított, túlméretezett kézfejével tartja a parittyát, amelynek szíja az alak hátán fut végig, a hurkot pedig a bal kéz rögzíti a vállon. A hatalmas testen az élesen oldalra forduló fej uralkodik, s a mélyen fekvő, túl nagy szemek kissé dühösen tekintenek a világra. A homlok komorságot sugall, a ráncok inkább haragot tükröznek Az arc, illetve a száj helyzetéből megvetést olvashatunk ki. Michelangelo közvetlenül a harc előtt, ellenségére szegezett tekintettel ábrázolja Dávidot, és így ő a rettenthetetlenség és az erő szimbóluma. Több mint két évi munka után kerülhetett végre sor arra, hogy a köztársasági kormány a Signoria épülete előtt, mintegy Firenze szabadságának szimbólumaként felállíttassa. Michelangelo abban a pillanatban ábrázolja az ifjú harcost, amikor parittyáját kezébe véve, tekintetét célozva szögezi ellenfelére. Testtartásában még nyugodt, de izmaiban már benne feszül a halálos dobás lendülete, ahogy Müron szobrában benne van a következő mozdulat. ELEMZÉSI SZEMPONTOK A FESTÉSZETBEN Az első benyomások után hangulat, érzelmek megállapítása után itt is a következő elemzési szempontok szerint haladhatunk, ahogy korábban is említettem. Ha már ismert stílusú festményről, grafikáról van szó, egy általános bevezetővel is kezdődhet az elemzés: a korszakot és az adott stílust jellemezhetjük pár mondatban. Itt is az adatokkal kezdhetjük a sort: megadjuk az alkotó pontos nevét és a mű címét. Itt kell említést tenni arról, hogy mikor született az alkotás; a stílus és a készítés technikája függ ettől. Megállapítást nyerhet a műfaj is: portré, csoportos portré, tájkép, csendélet, zsánerkép (életkép), enteriőr (szobabelső), történelmi, vallási, illusztráció. A rendeltetési célt itt is figyelembe kell venni, hiszen a funkció meghatározhatja a kivitelezést, a választott műfajt. A leírás folytatható a kép, festmény, grafika, falfestmény témájának megadásával, megjelenésének más jellemzőivel. 10
A vizsgálatban rátérhetünk az ábrázolás, megjelenítés módjára is, mely lehet síkhatású, de térhatású is. Megvizsgálhatjuk a kompozíciót, az alakok elrendezését, méreteit, a tárgyak méreteit a képen, a színek és azok kontrasztját, a perspektivikus irányvonalakat, ismétléseket, szerkezeteket. A szerkezetben a háromszög, átlós, középpontos, vagy szimmetrikus alakzatokat keressük. A színek és a színvilág mindig sarkalatos kérdés. A hangulat nagyban a színhasználattól függ. Megfigyelhetjük az uralkodó színeket, a kontrasztokat, hogy mennyire valósak a színek, mennyire nem. Az alkotó stílusa, kifejezőeszközei, ecsetkezelése, kompozícióalkotása, vonalhasználata a színekkel, a színhasználattal együtt segíti a kép mondanivalójának megfejtését, megismerését. Végezetül összehasonlíthatjuk a képet más azonos témájú, de más stílusú festménnyel, illetve a művész egyik másik művével is. Elemzési szempontok: 1. A kép adatai (alkotó, cím, mikor készült, alapanyaga, technikája, műfaja) 2. A kép témája 3. Kompozíció (szereplő és elrendezése, méretek, színkontrasztok, arányok, szerkezet, ábrázolásmód) 4. A kép színei (színhangulat, színhatások, kontrasztok) 5. Az alkotó stílusa (kifejezőeszközök, technika, ecsetkezelés, kompozíció, faktúra) 6. A kép mondanivalója (kompozíció, színhasználat, stílus) 7. Összehasonlítás (a művész más műveivel, hasonló témájú képekkel) Lehetséges elemzés Az Arnolfini-házaspár Az Arnolfini házaspár című képet a nyugati festőművészet Jan van Eyck egyik legeredetibb művének tartják. Fára festett olajfestmény, melyet 1434-ben készített. Más címeken is imeretes: Arnolfini esküvő, Arnolfini kettős portré vagy Giovanni Arnolfini és felesége. 11
KÉP: Jan van Eyck: Arnolfini-házaspár Sokáig azt hitték, hogy a képen Giovanni di Arrigo Arnolfini és felesége, Giovanna Cenami szerepel flandriai házukban, de 1997-ben kiderült, hogy a házaspár csak 1447-ben kelt egybe, azaz 13 évvel a kép elkészülte és hat évvel van Dyke halála után. Ma úgy tartják, a kép alanya Giovanni di Arrigo unokatestvére, Giovanni di Nicolao Arnolfini, a Luccai Hercegségből származó itáliai kereskedő és felesége brugge-i otthonukban. Elképzelhető, hogy a kereskedő első feleségét ábrázolja a kép, akkor emlékképként készülhetett, ugyanis Constanza Trenta 1433 februárjában elhunyt. Van Eyck aláírta és dátumozta is a festményt, innen tudjuk pontosabban visszakövetkeztetni a lehetőségeket. A festmény ábrázolása a maga korában figyelemre méltó volt, a részletek kidolgozottsága, de főleg a belső teret kitöltő fény tökéletes használatával eddig nem tapasztalt szintre jutott. 12
A párt egy emeleti szobában ábrázolja nyáron, amit a kintről látható cseresznyefa is sugall. A szoba mindazonáltal nem hálószoba, hanem egy francia vagy burgundi stílusú előszoba, ahol ágy is található. Az ablak hat fapalettát tartalmaz, a felső része üvegből van, tiszta kék, vörös és zöld ólomüvegből, mely a család gazdagságát is jelzi. A gazdagságot a két alak ruhája is mutatja, ruhájuk szőrmés, akkoriban drágának számító anyagból (selyem) készült. A férfi kalapot visel, köntöse egykor sokkalta inkább bíborszínű volt, a színe az idők során elsötétült. Alatta egy mintás anyag található, valószínűleg selyemdamaszt. A nő ruhája finoman redőzött, hosszú uszálya, kék alsóruhája szintén szőrmével szegélyezett. Drága ékszereket visel, még ha nem is visel sokat. A kereskedő ruházata azonban visszafogott. A szobabelső is a jómódú létre utal: például a hatalmas bronz lámpatartó is drága darab. A fakeretes domború tükör a háttérben kisebb, mint a hasonló tükrök, amiket akkoriban ábrázoltak. Nincs nyoma kandallónak (a tükörben sem látható ilyen). A gazdagság további jelei a díszes ágyfüggönyök, amelyek a plafonról lógnak le, és a fafaragványos a széken és a falnál lévő kanapén (jobbra, az ágy részben takarja). Az ágynál lévő kisméretű keleti szőnyeg is a gazdagságot sugallja, az ilyen szőnyegeket a korabeli gazdagok asztalokra terítették. Kép a képben a hátsó falon lévő tükör, melyet más képein is használt, és egy kedvelt technikává lett a későbbiekben. Mindenekelőtt magát a házaspárt láthatjuk benne hátulról, de velük szemben talán magát a festőt is, bár mintha nem festene épp. A tükörkép tökéletesen adja vissza azt a görbületet és torzítást, amely az üveg felületének domború kiképzéséből adódik. A képet a tükör fölött szignálták és dátumozták: Johannes de Eyck fuit hic. 1434 ( Jan van Eyck volt itt. 1434 ). A kép a Brugge-ben letelepedett Giovanni Arnolfini és Giovanna Cenami házasságkötését ábrázolja. Vélhetjük ezt azért, mert a férfi jobbját felemelve tesz fogadalmat, amely - bár pap nincs jelen - a kánonjog szerint így is érvényes a házasság. A szobában lévő sok használati tárgy megannyi jelkép: a házastársi hűségre a kiskutya, valamint a gyertyatartóban egy szál magában égő gyertya utal, míg az ablak alatt elhelyezett narancsok és az ágy a termékenységet idézi fel bennünk. A portré általában reprezentációra szolgált. A reneszánsz idején a polgárságnak is ez volt az egyik célja, így hagyott emléket magáról az utókor számára. 13
TANULÁSIRÁNYÍTÓ 1. Feladat. Melyek a fő szempontok az elemzések során? Adjunk meg más szempontokat is melyeket fontosnak ítélünk! Megoldás: 14
A tananyag megfelelő részeiben külön kiemelve szerepelnek az általános elemzési szempontok, ahonnan visszakereshetőek. 15
ÖNELLENŐRZŐ FELADATOK 1. feladat Hasonlítsuk össze az alkotásokat! Használjuk fel a szempontrendszert is! Használjuk fel korábbi ismereteinket, illetve más művészettörténeti könyveket elemzésünk elkészítéséhez! KÉP: Bellevue-i házak KÉP: Braque L Estaque-i házak 16
17
18
2. feladat Hasonlítsuk össze Picasso: Festő és modellje és Chagall: A művész és modellje című alkotást! Térjünk ki a kompozíció, a vonalak, az alakok formái, látványszerűség és színhasználat jellemzésére is! A két alkotást vessük össze Dürer: Művész fekvő nőt rajzol című fametszetével KÉP: Picasso: Festő és modellje KÉP: Chagall: A művész és modellje 19
KÉP: Dürer: Művész fekvő nőt rajzol 20
21
3. fealdat Próbáljuk meg elemezni az alábbi képen látható templomot! Soroljuk be, melyik stílusba tartozik, mikor keletkezhetett? Milyen technikát, szerkezeteket alkalmaznak? Nézz utána interneten, illetve könyvekben, milyen más adatokat tudunk ide kötni! Kép: Reimsi katedrális 22
23
24
MEGOLDÁSOK 1. feladat A feladat saját elemzés készítése, melyben az elemzési szempontokon végighaladva, esetleg új gondolatok megfogalmazása a cél. Cezanne alkotása: egy tömbben tartott formákkal valóságos tárgyakat alkot, az előtér jól elkülönül a háttértől, reális valósághű színek, részletesebbek az épületek kidolgozásai, látványszerűek a fák Braque alkotása: kockákra, hasábokra bontja az épületeket, és nem részletező, kontrasztossággal a tömbszerűség fokozódik, nem érzékelteti a térmélységet, tompa színek, sematikusak a fák. 2. feladat A feladat saját elemzés készítése, melyben az elemzési szempontokon végighaladva, esetleg új gondolatok megfogalmazása a cél. Esetlegesen táblázat is készíthető, melyben külön kiemelten szerepelnek a kért információk a két alkotásra vonatkozóan, hogy összehasonlításuk könnyebb legyen. Hasonlóság: a művész előtt a vászon és a modelljük nő. Chagall: színesebb, gyermekibb, mesébe illő, az alakok hosszúkásabbak, a kép nyugodtabb. Kontraszt a hajszín, és fehér vászon kiemelkedik a sötétebb háttérből. Picasso: vonalasabb, több nézőpontból ábrázolt, kubista alkotás. A színek nem dominálnak. 3. feladat A feladat saját elemzés készítése, melyben az elemzési szempontokon végighaladva, esetleg új gondolatok megfogalmazása a cél. Felhasználhatjuk más tankönyvek, albumok elemzéseit is. 25
IRODALOMJEGYZÉK FELHASZNÁLT IRODALOM Beke László: Műalkotások elemzése. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998. Gombrich, Erich H: A művészet története. Horváth Lászlóné: A V-XVIII. század művészete. Barangolás a művészettörténetben. Pauz Kiadó, Celldömölk, é.n. Környeiné Gere Zsuzsa - Reegnné Kuntler Teréz: Tér-Forma-Szín. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1978 László Gyula: A népvándorláskor művészete Magyarországon. Bpudapest, k.n. 1970 László János: Az őskor és az ókor művészete. A szobrászat, építészet, festészet kincsei. Mozaik Kiadó, Szeged, 2001 Tóth Péter: A 20. század művészete. Az építészet, szobrászat, festészet kincsei. Mozaik Kiadó, Szeged, 2005 http://www.verslista.hu/muveszetek/3stilus/06barok/6fest.htm http://www.sze.hu/muvtori/belso/stilusok/barokk/barokk3.htm http://www.berze-nagy.sulinet.hu/stilus/modern.htm http://enciklopedia.fazekas.hu/index2.htm 26
27