Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal, lejött hozzátok Abban a pillanatban szólalt meg ez a dal a cédé lejátszómon, amikor belekezdtem ebbe az írásba az angyalokról. Angyal szállt le közénk - mondjuk, amikor csend lesz hirtelen, és szinte hallani véljük az angyal vagy az angyalok szárnysuhogását. Angyali mosollyal nézett rám ma egy kisgyerek. Olyan volt, mint egy angyalka az a csecsemõ, akit tegnap az anyukája babakocsiban betolt a nevelési tanácsadóba, ahol dolgozom. Az angyalok emlegetése szinte mindennapos dolog, mégsem biztos, hogy...... amikor kimondjuk, és azok, akik kimondják, belegondolnak abba, mi is, ki is az az angyal. Több tucat ezoterikus és spirituális bolt, kuckó, teaház, klub, könyvkiadó és csoport használ angyalkártyákat, a legkülönfélébbeket, és vezet angyal tanfolyamokat. Na, itt ezeken a tanfolyamokon nem a régi értelemben vett angyalcsinálás" történik, hanem a már létezõ angyalok meghívása közénk, és annak megtapasztalása, hogy akár láthatjuk, érezhetjük is õket. Érdekes, szívbemarkoló élmény volt, amikor a kislányom olyan három-négy éves korában lerajzolta a családunk fõbb tagjait, és mindegyikünk feje fölé egy szárnyas angyalkát rajzolt. Alattunk a keresztneveink, felettünk az angyalaink. Õ még látta, õ még hitte õket. Az õrangyalkákat éppen úgy, mint a bennünk, önmagunkban lakozó angyali lény-egünket. Nem tanította õt erre senki, még csak nem is beszélgettünk akkoriban ezekrõl a spirituális témákról. Õ mégis az egyik karácsonyra ezzel lepett meg bennünket.
Azóta is legnagyobb kincsemként õrzöm ezt a rajzot, és ha bármelyikünk ördögi énje nyilvánulna meg, akkor meditációs objektumként elõveszem a rajzot, megsimogatom, és addig nézem, ameddig ki nem csordulnak tõle a könnyeim. Igen. Ezek mi vagyunk. Ezek is vagyunk mi. Ez mind bennünk van. Ez mind bennünk lehet. Ez mind bennünk volt. És a lánykám ezt látta, és kívánta látni. Hiszen õ akkor még élte és kívánta megélni velünk együtt is azt az érzékeny, fogékony, finoman gyönyörû energiát, amit az angyalok jelentenek. Az angyalhaj, az angyalszív, az angyal szárny, minden, ami hozzájuk kötõdik, finom, könnyû, lebegõ, szálló, a föld fölött létezõ. Igen. Õk már nem földi lények, de õk maguk a lényeg. Õk még nem is szálltak el annyira messzire, hogy ne tudnánk bármikor hívni és érzékelni is õket akár. Azt mondják például, hogy számtalan gyógyító angyali energia szálldogál a kórházak folyosóin, de csak akkor mennek be a beteg ágyához, ha õ vagy annak szerettei hívják õket, kérik az õ segítségüket. Olyan jó kérni õket! Olyan csodálatos reggel úgy indulni, hogy azt mondom: - Õrangyalom, legyél velem, vigyázz rám és veszess engem, és ugyanígy a lányaimat is és mindenki mást is. Van néhány olyan élményem, amikor kifejezetten éreztem, hogy az õrangyalom vigyázott rám. Egyszer majdnem egy autó alá mentem, egyszer majdnem úgy csúsztam el a jeges úttesten, hogy közben a rám kanyarodó autó péppé zúzott volna, és a legutóbb pedig úgy botlottam meg a szürkületben egy kiálló kis fában, hogy egy pillanat alatt a földre terülhettem volna, bele, arccal a betonba. De nem történt meg egyik baleset sem. Ha valaki fotózta vagy filmezte volna, vagy akár csak mellettem lett volna, észlelhette volna azt, ahogyan a földi lehúzó erõk, a fizikai törvények egy szempillantás alatt semmivé válnak, és a gravitáció ereje is megszûnik létezni, ha õk kapnak fel szárnyaikra, és vigyáznak buta lépteinkre is úgy, ahogy gyermekeik léptét, minden rezdülését vigyázzák az édesanyák. Hiszem és érzem, sõt sokszor látom is õket, ahogy átcikáznak elõttem a légben. Apró, pici szikrákat hagynak maguk mögött, és az én szemem elõtt. Tudom, hogy velem vannak, és jönnek, ha kérem, ha hívom õket. Tudom, hogy mindig segítenek, mert ez az õ hivatásuk. Õk ezért léteznek, és szomorúak, ha az emberek nem kérik az õ segítségeiket, ha nem hiszik az õ gyengéd erejüket. Ha nem tudjuk név szerint megtanulni õket, akkor elég, ha azt mondjuk, ez és ez a gond, ez és ez a probléma, kérem az illetékes angyalokat, hogy segítsenek nekem ebben! Köszönöm szépen. Mert megköszönni éppúgy szükséges, mint kérni õket.
És azt is hiszem, hogy mindannyiunkban van angyali energia is. És azt is tudom, hogy ezt ki lehet hozni belõlünk, éppen úgy, mint az ördögi dühöket és hisztériákat, az tisztátalan lélek egó-mogorvaságait és játszmáit, a rideg-hideg eltaszításokat és ellenségeskedéseket, el-és visszautasításokat. De az angyal és az, aki egy földön járó angyal, az nem fél, hanem egész. Az angyal, és aki engedi az õ energiáját dolgozni magában, az nem tart vissza, az enged és elenged, vár és megvár, véd és megvéd akkor is, amikor jól vagy és akkor is, amikor bajba kerülsz. Ha kéred erre, akkor boldog, ha nem kéred, akkor tanácstalan, mert kérés nélkül nem akar beleszólni az életedbe. De ha látja, hogy semmi rosszat nem akarsz, csak emberi energiáid már nem bírják azt, amit az élet eléd hozott, akkor sokszor szárnyaikra vesznek, felemelnek és megóvnak a legnagyobb tragédiától és katasztrófától is. Ám nem kell még csak ennyire messzire sem mennünk. Az angyaloknak rengeteg fajtája van, sok tanfolyamon és könyvbõl lehet tanulni a neveiket és a rangjaikat is, hiszen Isten országában is van hierarchia állítólag. Ha nem tudod megtanulni, hogy melyik angyal, mire való, akkor csak gondold el, hogy õk is, éppen úgy, mint mi emberek mind-mind szakosodtak valamire. Õk a mi égi másaink, mi az õ földi leképezéseik vagyunk. Õk a mi legközelebbi szellemi társaink az úton járásainkban, és õk az isteni energia, számunkra is vehetõ, élvezhetõ és felfoghatóan érzékelhetõ hordozói. Õk közel vannak Istenhez, hiszen õk az Isten hírmondói; a szinkronizálói, a magyar vagy angol, vagy angyali hangjai. Õk maguk az ének, a dal, a vers, a tánc, az alkotás, a mûvészet, az ihlet, az intuíció, ami a szellembõl ered. Õk az isten öröme, melyet megmutat nekünk magunkon és másokon keresztül is, amikor mi is angyalian nevetünk, vagy szívünkön átengedjük a humor szikrázóan gyönyörû sziporkáit. Így nevet az Isten. Az angyalok az õ boldogságának lenyomatai, és mi is azokká válunk, ha hagyjuk, hogy megérintsenek bennünket az angyali üzenetek, akár kép, akár érzés vagy látomás, vagy gondolat formájában. Csak hunyjuk le kicsit a szemünket, hangolódjunk rájuk, és teremtsünk befogadó teret nekik. És amikor megszólalunk, hangunk legyen olyan, mintha egy üres nádon át beszélnénk, a szívünkbõl, puhán, melegen és mindig kedvesen. Mi is összekötjük az eget a földdel, de valahogy ennek a lajtorjának csak egy bizonyos magasságáig vagyunk képesek fölmenni. Az angyalok viszont játszi könnyedséggel repülnek föl és alá, ég és föld között, ember és ember között. Minket még lehúz a gravitáció minden szinten, õket ez már nem érinti. Õk már felnõttek, kinõttek a földi létbõl, de még itt vannak velünk. Kérjük hát a segítségüket, a jelenlétüket, a támogatásukat, a vezetésüket bármikor. Majd pedig hálatelt szívvel köszönjük meg, ha segítettek; akár csak egy gyógyító álmot látni, akár csak végre kialudni magunkat, mint a babák, akár csak megszépülni az éjszaka alatt, akár csak meglátni a másik emberben is azt az angyalt, akit a gyermekek mindenkiben látnak még, és a földi világtól elbúcsúzóknak is az ágya mellé állnak, és gyengéden vezetik át õket a kapukon.
Olyan értékes társaink õk az életünkben, akiket nem lehetne, nem szabadna figyelmen kívül hagynunk. Ha ugyanis nem figyelünk rájuk, nem hiszünk nekik, nem fogadjuk el a segítésüket, nagyon elszomorodnak, mert õk még tudnak olyan szomorúak is lenni, amilyen szomorúságot mi érzünk, ha valaki nem figyel ránk, ha elhagy, ha bánt, ha eltaszít magától, ha semmibe vesz. Ezerszer is megszülethet a megváltó Betlehemben, de ha nem született meg a te szívedben, akkor számodra még egyszer sem született meg.a karácsonyi misztérium idején, szülessen hát meg bennünk a felismerés, hogy soha nem vagyunk egyedül, még akkor sem, ha nincs mellettünk ember. Õrangyalunk az elsõ lélegzetvételünktõl, az utolsóig velünk van, és az õ angyali barátainak, se szeri, se száma. És járnak belõlük itt a földön, köztünk is, álruhás angyalok, csak vedd észre õket egy mosolyban, egy segítõ gesztusban, egy kedves, értõen érzõ hangban, egy lágy érintésben vagy egy könnyes szemben. Õk a Te angyali társaid egy láthatatlan háló zsinórjain, mely mindannyiunkat összeköt egymással. Õk azok a lények, akik folyton készen állnak a segítésre, és soha nem hagynak el téged. Ne hagyd hát el te se õket, és önmagadat sem! Álljon itt egy vers Christian Morgensterntõl, melyben a költõ megkísérelte emberi szavakba foglalni, mit kell az ember védõszellemének elszenvednie, ha egy lélek elidegenedik tõle. A verset olvasva talán sokan ráismerünk majd azokra a fájdalmakra, amelyeket mi emberek is érzünk, ha visszautasítják a közeledésünket, a tiszta szeretetünket. Ebbõl is látszik, hogy mennyire közel állunk egymáshoz. Segítsen bennünket most ez a vers abban, hogy a karácsony ünnepén valóban megszülessen bennünk a tiszta krisztusi szeretet. Ó, bárcsak látnád Arcfényed elváltozását, Amikor elveszted önmagad, És elfordulsz tõlem A csendes, tiszta tekintet közepén, Mely egyesít bennünket! Egy derült táj felhõsödik be, És kizársz magadból. Ekkor várok. Várok szótlanul, gyakran hosszasan. S ha ember lennék, mint te, Megvetett szeretet kínja ölne le.
Ám végtelen türelmet Adott nékem az Atya, Rendíthetetlenül várok rád, Bármikor térj vissza. És e szelíd intést Ne mint szemrevetést fogadd, Tiszta üzenetként csupán. MIRA