A Nemzeti Jogvédõ Szolgálat közleménye a 2009. július 4-i rendõri intézkedésekrõl 2009. július 10. NJSZ hír, 2009. július 10. Nemzeti Jogvédõ Szolgálat www.nja.hu Korábbi gyakorlatának megfelelõen a Nemzeti Jogvédõ Szolgálat (www.nja.hu) megfigyelõ és ügyeleti szolgálatot mûködtetett július 4-én Budapesten. Helyszíneken jelen levõ megfigyelõink észlelései, fogdán védõként eljárt kollégáink adatközlése, a hozzánk beérkezett bejelentések és a nyilvánosságra került adatok alapján monitoroztuk a rendõrség tevékenységét és - szükség esetén a rászorultaknak jogsegélyt is adva - felléptünk, amikor a gyülekezési jog, vélemény-nyilvánítási szabadság vagy a rendõrségre vonatkozó jogszabályok megsértését észleltük. Számos, kirívó jogsértést követett el a rendõrség a gárdisták és szimpatizánsok be nem jelentett, de békés Erzsébet téri összejövetelének feloszlatásával és a tömeges elõállításokkal megsértve a gyülekezés jogát és véleménynyilvánítás szabadságát garantáló nemzetközi egyezményeket és hazai jogszabályi elõírásokat, illetve rendõrség mûködésére vonatkozó normákat. Budapesten az Erzsébet téren 2009. július 4-én délután 17 óra körül egy be nem jelentett, de békés összejövetelt tartott a Magyar Gárda Mozgalom közel 300 avatott gárdistája és szimpatizánsai a Magyar Gárda Egyesület feloszlatását kimondó július 2-i bírósági ítélet elleni tiltakozás és politikai fogolynak minõsített személyek, közte Budaházy György szabadlábra helyezésének követelése céljával, amely cél kiegészült az aznapi tüntetéseket megtiltó rendõrségi határozatokkal szembeni tiltakozással. A tüntetést a rendõrség erõszakkal feloszlatta, 216 embert állított elõ, köztük Vona Gábort a harmadik legnépszerûbb magyar párt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökét és Kiss Róbertet, a Magyar Gárda Mozgalom fõkapitányát. Tudomásunk szerint a magyar rendészet történet legújabb kori idõszakában, sõt 1956 óta egy napon ennyi ember elõállítására egy tüntetésrõl még nem került sor. Négy emberrel szemben hivatalos személy elleni erõszak miatt büntetõeljárás indult, a rendõrség összesítése szerint 205 személlyel szemben különbözõ szabálysértések- garázdaság, közbiztonságra különösen veszélyes eszközzel kapcsolatos szabálysértés, jogszerû rendõri intézkedéssel szembeni engedetlenség, valamint személyi igazolvánnyal kapcsolatos szabálysértéselkövetése miatt indult eljárás. Az elõállítottak nagy részét még az éjszaka, illetve hajnalban elengedték, egy nem gárdista - személy õrizetbe vételére került sor, õt július 7-én gyorsított eljárásban hivatalos személy elleni erõszak miatt felfüggesztett börtönbüntetésre elítélték. A rendõri akció során 17 civil személy sérült meg, egy embernek karját törték el el tonfával, a közvetlen közelrõl könnygázspray-vel arcba fújtak olyan embereket, akik részérõl semmiféle támadás nem fenyegette a rendõröket. Ellenállást nem tanúsító, ülõ emberekkel szemben brutálisan, embertelen és megalázó bánásmódot megvalósítva léptek fel a rendõrök. Rendõrök sérülésérõl nem érkezett tájékoztatás. 2009. július 4-én, szombaton három bejelentett demonstrációt tiltott be a rendõrség. Az aznapra Szabadság térre bejelentett tüntetést még korábban nem vette tudomásul a rendõrség, arra hivatkozva a tér tulajdonosa, az V. kerületi Önkormányzat más használatába adta a területet, a Szent István térre aznap bejelentett két, illetve Kossuth térre szintén aznap bejelentett egy tüntetést pedig alkalmazható tiltási ok fennállása hiányában tiltották meg, arra hivatkozva, hogy kevés volt a felkészülési idõ a megfelelõ biztosítás megszervezésére. A Budapesti Rendõr-fõkapitányság (BRFK) július 3-i közleménye is jogsértõ volt, amelyet még aznap kiadott közleményünkben kifogásoltunk. A július 4-i, a Szabadságot a hazafiaknak címmel bejelentett, Szabadság téri tüntetés tárgyában kiadott rendõrségi közleménybõl nem derült ki, hogy milyen okból nem vette tudomásul azt és mi képezte akadályát a tüntetés megtartásának. A jogállamiság követelményei megkívánták volna, hogy egy olyan rendezvény megtartásának akadályát, amely az állampolgárok széles köreit érdekli, a rendõrség nyilvánosságra hozza. Ezzel szemben a közleménybõl csak az derült ki, hogy a rendõrség minden áron meg kívánja gátolni a tüntetések megtartását. A tiltó határozatok is jogsértõek voltak a rendõrség részérõl, hiszen amennyiben egy tüntetést bejelentenek, a rendõrség azt tudomásul veheti, illetve csakis a következõ, törvényben felsorolt indokok alapján tilthatja be. A gyülekezésrõl szóló 1989. évi III. törvény (Gytv.) 8. (1) bekezdése szerint, ha a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan mûködését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem
biztosítható, a rendõrség a bejelentésnek a hatósághoz való beérkezésétõl számított 48 órán belül a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy idõben való megtartását megtilthatja. Márpedig a tervezett demonstrációk nem veszélyeztették volna sem a bíróságok, sem pedig a népképviseleti szervek zavartalan mûködését, a közlekedés más útvonalon való biztosíthatatlanságáról pedig egyik helyszín vonatkozásában sem beszélhetünk. Márpedig ezen indokok fennállása nélkül egyéb más okból a tüntetés nem tiltható meg. A nem jogszerû tiltások egyébként is csak a bejelentések szerinti helyszínre és idõpontra vonatkozhattak, az Erzsébet térre nem, ezért ott bejelentetlen, gyors reagálású tüntetés megtartható volt. Ráadásul az Erzsébet téren értesültek a tiltó határozatokról a jelen levõk, így a tiltó határozatok miatti, Erzsébet téri gyors reagálású tiltakozásuk jogszerû volt. Hangsúlyosan kell szólni arról a körülményrõl, hogy Budapesten a Vértanúk terére a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 szervezetnek rendõrség által tudomásul vett bejelentett rendezvénye volt aznap 19 órától, azonban a teret a rendõrség lezárta és tiltó határozat nélkül mûveleti területté nyilvánította, ezzel jogsértõ módon megakadályozta, hogy a gyülekezési jogukban akadályozottak itt tüntethessenek. A tüntetés résztvevõi, akik közül többen késõbb a Magyar Gárda Mozgalom formaruháját viselték a Szent István térre igyekezve az Erzsébet térnél szembesültek azzal, hogy nem tudnak eljutni oda, így végül a park füvén ülve, Himnuszt énekelve, békésen tüntettek, a körülöttük álló szimpatizánsok pedig egyetértésüket fejezték ki. Közrendet, közbiztonságot veszélyeztetõ esemény nem részükrõl nem történt: a rendõrség jogalap nélküli kényszerintézkedései azonban az alapvetõ jogaikat gyakorló békés tiltakozók jogait és ezáltal a közrendet is sértették. A Gytv. szerint a tüntetéseket 72 órával korábban be kell jelenteni, azonban vannak olyan események, amelyekre tüntetés formájában adott válasz ennél rövidebb idõn belül indokolt, tehát nem tartható a bejelentési idõ. Az ilyen, ún. gyors reagálású gyûlésekkel kapcsolatosan a strassbourgi Emberi Jogok Európai Bíróság 2007-ben a Bukta és társai vs. Magyarország ügyben hozott ítéletében, valamint a magyar Alkotmánybíróság 75/2008 AB számú határozatában is kimondta, hogy ha egy tüntetés esetén a kiváltó esemény óta nem telt el a bejelentési szabály szerinti 72 óra, és békés jellegû, akkor a bejelentetlenség nem ok az oszlatásra, a Gytv. 14. -a sem teszi ilyenkor az oszlatást már lehetõvé. A rendõrség tévesen értékelte tehát az Erzsébet téri gyülekezést egy megtiltott tüntetés megtartásának, ezért a helyszín elhagyására vonatkozó többször megismételt rendõri felszólítások jogszerûtlenek voltak, a nyilvánvaló jogellenessége miatt nem is voltak kötelesek annak a jelen levõk eleget tenni. A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 19. (1) bekezdése szerint a jogszabályi elõírások végrehajtását szolgáló rendõri intézkedésnek - ha törvény vagy nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik - mindenki köteles magát alávetni, és a rendõr utasításának engedelmeskedni. A rendõri intézkedés során annak jogszerûsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerûtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható. Jelen esetben is errõl az utóbbi kivételrõl volt szó. A Nemzeti Jogvédõ Szolgálat helyszínen tartózkodó megfigyelõi és mások is felhívták a helyszínbiztosítási parancsnok figyelmét arra, hogy a felszólítások ellentétesek a jogszabályi elõírásokkal. Ezt követõen és nem a rendõrség szerinti állítólagos támadás után - a rendõrség a békésen ülõ tiltakozók erõszakos kiemelését megkezdte, ezekre már akkor sor került, amikor még a tömegoszlatási felhívás el sem hangzott. Az erõszakos és nyilvánvalóan jogellenes rendõri intézkedések hatására tapaszalt nem az ülõ demonstrálók felõl érkezõ, sérülés okozására nem alkalmas, szórványos dobálás az egész tüntetés békés jellegének elvesztésének megállapíthatóságát nem eredményezte. Az ORFK közleménye szerint a feloszlatás oka ez a támadás volt és annak elhárítása érdekében használtak könnygáz-sprayt. Ezzel szemben megállapítható, hogy az állított támadás és könnygáz-spray használata között nem volt összefüggés, a vegyi eszközt a békés és passzív gárdistákkal szemben használták jellemzõ módon.
Az emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (magyarországi hatályba lépése: 1993.07.07., kihirdetve az 1993. évi XXXI. törvénnyel, továbbiakban Egyezmény) 11. cikkének az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjoga fényében történõ helyes értelmezése alapján a békés jelleg elvesztésére hivatkozó feloszlatás jogellenes volt. A strasbourgi székhelyû Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó gyakorlata szerint: ha egy tüntetés résztvevõi közül vagy azok közelében néhányan békétlen magatartást tanúsítanak,, ez még nem ok arra, hogy a tüntetés többségét alkotók feloszlatásra, vagy szétoszlatásra kerüljenek, tehát ilyen esetben is meg kell védeni a gyülekezési jogukat békésen gyakorlókat. Az Emberi Jogok Európai Bírósága az Ezelin v. France ügyben ([1991] ECHR 29; 11800/85;) ítéletének 34. pontjában kimondta: a magánszemély az elszórtan elõforduló, a tüntetésben részt vevõ más személyek által elkövetett erõszak vagy más büntetendõ cselekmények eredményeképpen sem szûnik meg élvezni a békés célú gyülekezéshez való jogot, amennyiben szándékai vagy magatartása békés marad. Feloszlatni akkor lehet egy tüntetést a Gytv. 14. (1) bekezdés szerint, ha a gyülekezési jog gyakorlása bûncselekményt vagy bûncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg, mások jogainak és szabadságának sérelmével jár vagy a rendezvényen a résztvevõk fegyveresen, illetõleg felfegyverkezve jelennek meg, továbbá ha bejelentéshez kötött rendezvényt tiltó határozat ellenére tartanak. Utóbbi csak akkor alkalmazható, hogy a megtiltással érintett helyen és idõben tartják meg a tüntetést, itt azonban nem errõl volt szó, mert a helyszín a megtiltotthoz képest más volt. A Magyar Gárda Hagyományõrzõ és Kulturális Egyesület feloszlatása tárgyában július 2-án hozott jogerõs ítélet nem zárja ki azt, hogy szimpátiatüntetés tartsanak a Magyar Gárda mellett, illetve attól sem zárja el polgárokat, hogy a Magyar Gárda Mozgalom jelképeit viseljék és abban együtt vonuljanak, éljenek gyülekezési jogukkal. Mindez sem szabálysértést, sem bûncselekményt nem valósít meg, tehát nem oszlatási ok. A feloszlatás jogellenességének megállapítása iránt a tüntetés résztvevõje 15 napon belül indíthat pert a Gytv. 14. (3) bekezdése alapján. Az államnak kötelessége az állampolgári jogok, ezen belül a gyülekezési jog elismerése és védelme, amely kötelesség a be nem jelentett, gyors reagálású, spontán tüntetésekre is kiterjed. Ennek elmaradása esetén maga a gyülekezési jog szenved súlyos, alkotmányellenes korlátozást, az önkényuralom, a diktatúra legrosszabb formájára emlékeztet. A legalapvetõbb szabadságjogok védelme és biztosítása a rendõrség feladata. Egy törvényes keretek közötti tüntetés nem oszlatható fel. Az ennek ellenére végrehajtott tömegoszlatás a Btk. 174/C. -a szerinti, egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyûlésen való részvétel jogának megsértése bûntettének minõsül. Mindezért a feloszlatás sem volt jogszerû, ennek keretében a földön békésen ülõ emberek kiemelése, elfogása és elõállítása jogszerûtlen volt, a tüntetés résztvevõivel szembeni rendõri intézkedések pedig szükségtelenek, aránytalanok, és sok esetben megalázó és embertelen bánásmódot, sõt nem egy alkalommal bûncselekményt (hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás) is megvalósítóak voltak. A szükségesség és arányosság követelményével össze nem egyeztethetõ volt, amikor a rendõrök az ülõ és álló tüntetõk közül sokakat rendkívül maró hatású paprikaspray-vel közvetlen közelrõl fújtak arcon jogszabályi felhatalmazással ellenkezõ módon. A Rendõrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 57. (2) bekezdése szerint a rendõr a kényszerítõ eszköz alkalmazása során a testi épséghez fûzõdõ jogokat köteles tiszteletben tartani, és a testi épséget csak a legszükségesebb mértékben veszélyeztetheti. A Szolgálati Szabályzat 58. (1) bekezdése szerint a kényszerítõ eszközök Rtv. szerinti meghatározásának sorrendje fokozatosságot is jelent, súlyosabb kényszerítõ eszköz csak akkor alkalmazható, ha az enyhébb kényszerítõ eszköz alkalmazása nem vezetett eredményre, vagy sikere eleve kilátástalan. A Szabályzat szerint 74. (5) bekezdése szerint aktív ellenszegülés esetén lehet csak vegyi eszközt alkalmazni, ezzel szemben a földön ülõ emberek passzívak voltak. Megfigyelhetõ volt, hogy a könnygázt a rendõrség jellemzõen büntetõ céllal, az érintett személyek sanyargatásának szándékával alkalmazta. Több esetben embertelen és megalázó bánásmódot megvalósítva bilincseltek meg földön fekvõ támadó, erõszakos magatartást ki nem fejtõ embereket. (Szolgálati Szabályzat 60. (7) bekezdés: Nem minõsül embertelen, megalázó bánásmódnak a személy fekvõ helyzetben történõ megbilincselése, ha arra támadása vagy erõszakos magatartása
miatt került sor.) Számos alkalommal tonfával ütlegelték a passzív, ülõ demonstrálókat, többen ettõl megsérültek, fejsérülés is történt. (Szolgálati Szabályzat 61. (5) bekezdés: Az ütés lehetõleg a támadó végtagot érje, kerülni kell, hogy az ütés a fejre, derékra, gyomorra, hasra irányuljon.) Szintén indokolatlan és brutális, a testi épséget szükségtelenül veszélyeztetõ, az érintetteket sanyargató módon került sor a demonstráció helyszínérõl az intézkedés alá volt személyek eltávolítására. A rendõri brutalitás következtében többen eszméletüket veszítették és különbözõ csont-, ízületi és hámsérüléseket szenvedtek. A békés tiltakozás résztvevõit hajuknál, fülüknél fogva rángatni, az egyértelmûen számbeli fölényben lévõ rendõrök részérõl az intézkedés alá volt személyeket a földön húzni megengedhetetlen. Elfogadhatatlan a földrõl felrángatott, a saját lábán járó, a rendõrökkel önként tartó, ellenszegülést nem mutató személyekkel szemben hátrabilincselt testhelyzetben a vállízület folyamatos feszítését alkalmazni, amint azt például Vona Gábor esetében is tették. Az Rtv. 17 (2) bekezdése szerint a rendõri intézkedés során a kényszerítõ eszköz alkalmazása esetén lehetõleg kerülni kell a sérülés okozását, az emberi élet kioltását. Az intézkedés folytán megsérült személy részére - amint ez lehetséges - segítséget kell nyújtani, szükség esetén a rendõr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos elláthassa, kórházi elhelyezése esetén a hozzátartozó vagy más, a sérülttel kapcsolatban álló személy errõl értesüljön. Több esetben elõfordult, hogy a rendõri fellépés miatt megsérült személyek orvosi ellátásáról nem gondoskodtak a sérülést okozó rendõrök, azt a helyszínen tartózkodó civilek tették meg. Kirívó jogsértés volt, hogy a rendõrök elõször a gárdista viseletû vagy erre ruházatra emlékeztetõ öltözetet viselõ személyeket kezdték elõállítani. A Fõvárosi Ítélõtábla jogerõs ítélete nem a gárdista ruha viselését tiltotta meg, hanem a Magyar Gárda Egyesület feloszlatását kimondó elsõfokú ítéletet hagyta helyben, egyébként az egyesülési jogra vonatkozó szabályokkal ellenkezõ módon. Az ítélet szóbeli indoklása szerint a gárda öltözet használható: a véleménynyilvánítás joga a bíróság álláspontja szerint magában foglalja az egyenruha használatának a jogát is, még akkor is, ha az adott szimbólum egy olyan rendszerhez kötõdõ, amelynek felidézése másokban visszatetszést, kellemetlen érzéseket kelt, ugyanis ezek az ellenérzések önmagukban reális félelemként nem definiálhatók. Az öltözet a vélemény-nyilvánítási szabadság, az egyén önkifejezésének megnyilvánulási formája, a fekete nadrág, Árpád-házi címeres mellény és sapka, fehér ing és Árpád-házi sávos kendõ viselése mivel azok nem önkényuralmi jelképek nem törvénysértõ, így a ruha alapján történõ rendõrségi intézkedések jogellenesek volt. Még ennél is súlyosabb antidemokratikus intézkedést és diktatórikus idõket idézõ jogalkalmazást jelent, hogy a gárdista öltözet viselésének a tilalmát, illetve garázdaság szabálysértésévé való minõsítését az Országos Rendõrfõkapitányság hivatali visszaélés bûntettére gyanút adó módon már a jövõre nézve is megállapította a 2009. július 4. napján közzétett közleményében, és ez alapján a gárdistákat az öltözékük miatt teljesen jogtalanul korlátozták személyi szabadságukban több helyen. A közlemény szövege szerint a gárdista öltözet másokban félelmet, megbotránkozást, valamint riadalmat kelt, ezért mivel ez a garázdaság szabálysértésének egyik tényállási eleme a rendõrség intézkedést fog kezdeményezni és a leghatározottabban fog fellépni az ilyen személyekkel szemben. Ez a rendõrségi álláspont súlyosan jogsértõ, mivel nincsen figyelemmel egyrészrõl arra, hogy a gárdista ruha viselését jogszabály nem tiltja, tiltott önkényuralmi jelképet nem tartalmaz, másrészrõl a bíróság idézett indoklása szerint legfeljebb visszatetszést és kellemetlen érzést kelthet egyesekben, de nem a garázdaság megvalósításához szükséges megbotránkozást és riadalmat. Nincsen tekintettel a közlemény arra sem, hogy a garázdaság szabálysértésének van egy további tényállási eleme: a kirívó közösségellenes magatartás. A Fõvárosi Ítélõtábla ítélete a ruházat kapcsán ilyet szintén nem említ, továbbá a már e körben kikristályosodott bírói gyakorlat szerint kihívóan közösségellenes magatartás csak a társadalmi együttélési szabályokkal nyíltan szembehelyezkedõ, antiszociális magatartás lehet, amelyet ruházat vonatkozásában legfeljebb csak a közerkölcsöt sértõ, vagy tiltott önkényuralmi jelképet tartalmazó ruházat használata körében lehetne értelmezni. A gárdista öltözet ezzel szemben viszont egy konzervatív ízlésû, a nemzethez tartozást kifejezõ, historizáló ruházat, amelynél fogalmilag kizárt a kihívó közösségellenesség. A fentiek alapján tehát a rendõrség az általa megalkotott kvázi öltözködési szabálysértéssel súlyosan sérti a jogállam alapintézményeit: a gondolat-, és vélemény-nyilvánítási
szabadságot és nagyon közel került a legsötétebb idõk gondolatrendõrségi szemléletéhez. Ennek haladéktalan visszavonása az egyedül helyes lépés. Másrészt megállapítható, hogy a Magyar Gárda Egyesület feloszlatása tárgyában született ítélet jogerõs, de még nem végrehajtható a Polgári perrendtartás 228. -a szerint, az csak az írásba foglalt ítélet kézbesítésével történik meg. A rendõrség tehát alaptalanul hivatkozik az intézkedései indokaként egy jogerõs, de írásban még a peres felekkel nem közölt ítéletre. Ezen kívül az egész fõváros területére elrendelt egész napos fokozott ellenõrzés is indokolatlan volt. Folytatódott azon elfogadhatatlan rendõrségi gyakorlat, hogy a közbiztonságot veszélyeztetõ cselekmény vagy esemény megelõzésére, megakadályozására hivatkozva a fokozott ellenõrzés alkalmazásával gyakorlatilag bármilyen olyan intézkedést foganatosíthatnak, amivel mások gyülekezési, véleménynyilvánítási és helyváltoztatási szabadságát korlátozzák. (pl. szükségtelen, többszöri igazoltatások, ruházat, csomag átvizsgálása). Mindezzel lényegében szükségállapotszerû helyzetet elõidézve kiskaput adott a rendõrség magának arra, hogy az alapvetõ jogok védelmére és biztosítására vonatkozó kötelezettségei alól mentesüljön. Ezúttal is szelektív jelleggel elsõsorban azokat vontak ilyen intézkedések alá, akik nemzeti jelképeket viseltek vagy arra utaló jel volt rajtuk, vagy náluk, amely a Magyar Gárda melletti elkötelezettséget jelzett. Az elõállítások rendkívül nagy száma készületlenül érte a rendõrségi fogdákat, amelyek nem tudták biztosítani minden tekintetben az elõállítottaknak járó feltételeket, de alapvetõen a fogdára került elõállítottak jogai nem sérültek. Az elõállítási idõk a nagylétszámú elõállítások miatt azonban aránytalanul hosszúra nyúltak ahhoz képest, hogy legtöbb esetben meghallgatásra nem is került sor. Ez alkalommal a védõi munkát ellátó jogvédõk munkáját azonban nem akadályozták. Emlékeztetünk arra, hogy az elõállítások jogcíme legtöbb esetben egy alkotmányellenes szabálysértés, amelynek soron kívüli eljárásban történõ megsemmisítését kérte a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány még 2007. májusban az Alkotmánybíróságtól, eddig döntés még nem született. Az egyes szabálysértésekrõl szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 40/A. -a szerinti, 2007. március 11-e óta hatályos, ötvenezer forint pénzbírsággal büntethetõ Jogszerû intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértésrõl a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy alkalmazása és indokolatlanul kiterjesztõ értelmezése a gyülekezési jog csorbulásához vezetett, azt tüntetések résztvevõivel szemben jogi gumibot -ként rendszeresen használja a rendõrség. Figyelemmel az eset összes körülményeire indokolt az eljárás alá vontakkal szemben az ilyen alappal és öltözet miatti garázdaság címén indított eljárások megszüntetetése, illetve az esetleges bírságoló határozatok ellen a jogorvoslatokat igénybe vétele. Ezzel kapcsolatos tájékoztatást külön teszünk közzé. A rendõrség a július 4-i tüntetés kapcsán tanúsított fellépéssorozattal azt a véleményt erõsítette, hogy nem a közrend és közbiztonság jogállami elvek szerint cselekvõ õre, hanem a jogtiprás eszközévé vált. Mindezek a lépések megengedhetetlen módon próbálják elrettenteni az embereket attól, hogy alapvetõ jogaikkal éljenek és egyúttal a rendvédelmi szervek 2006 õszén amúgy is megtépázott - tekintélyét is súlyosan rombolták. Egyúttal igazolását adják azoknak a véleményeknek, amelyek szerint a jogállamiság elveinek követése helyett önkényuralmi rendszerekre emlékeztetõ lépések megtételére ragadtatta magát a magyar rendõrség. Ezúton is felhívjuk a rendõri szervek figyelmét a demokratikus jogállamiság érvényesülését garantáló szabályok betartására. Ezzel folytatódik az elõzõ kormányzat idején tapasztalt jogsértõ emberi jogi gyakorlat és jogértelmezés. Elvárjuk, hogy a rendõrség vezetése és a felügyeleti hatáskört ellátó ügyészségek haladéktalanul vizsgálják, illetve vizsgáltassák ki a részletezett jogsértéseket, vonják felelõsségre a felelõsöket és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ilyen jogsértésekre a jövõben ne kerülhessen sor. A Nemzeti Jogvédõ Alapítvány és Szolgálat megfigyelõi továbbra is rendszeresen jelen lesznek tüntetéseken, megemlékezéseken és igyekeznek hozzájárulni ahhoz, hogy az alkotmányos elvek és a vonatkozó jogszabályok maradéktalanul érvényesülhessenek az alapvetõ szabadságjogok kiteljesítése érdekében.